pálferi:Nyári tábor 2010.
A pálferi wikiből
Köszöntjük az érdeklődő Nagyérdeműt és jelentjük: megjöttünk a kenutáborból, mindenki egészséges, evezők, kishordók leadva, a sátrak megszáradtak a vihar után, az egyéb kihívásokat is szépen álltuk! Mind a 140-en. Nagyon szép „kerek” kis táborozás volt, benne mindennel, ami kell. A csütörtök és a vasárnap délután közötti 20 fokos hőmérséklet-csökkenés sem rendített meg senkit, a kondérban mindig volt forró tea, a büfében pedig Jägermeister, fogyott is szépen…
Köszönet minden szervezőnek, hogy Soós Gáborral és családi túravezető-csapatával karöltve szépen összeadták tudásukat, jól egymásra talált a két team, így mindenki azzal foglalkozhatott, amihez értett, nem kellett ismeretlen terepen „bénázni” senkinek: az főzte a bográcsgulyást, aki ahhoz értett és az intézte a hajószállítást, aki meg ahhoz, így mi, résztvevők kellő önfeledtséggel tekerhettük a lapátokat és társaloghattunk egymással. A novákpusztai kemping nemcsak önmagában jó hely (pl. nem voltak mások rajtunk kívül), hanem pár lépésre állt a büfés néniék által „összekalapozott” gyönyörű modern kistemplom, körülötte a zöld rét: közösségünk számára ideális hely volt. A szombat esti mise után, melyet Feri tartott, a helyiek ragyogó szemmel mondták, hogy ezt az alkalmat sokáig nem felejtik majd el, annyira megérintette őket. De igaz: minket is. Feri két napot töltött velünk, és (hogy olvasóinknak is átadjuk…) a prédikációban többek közt arról beszélt, hogy az életeseményeink nem tervezhetőek, de éppen ez mennyi kincset tartogat, s ha pl. őt anno nem rúgják ki a szemináriumból, ha nem helyezgetik ide-oda, akkor sok-sok évet és váratlan fordulatot követően mi sem lennénk így együtt, nem lenne se honlap, se keddek, se tábori közösség… Tehát érdemes életünk bezáruló ajtajaira úgy tekinteni, hogy utánuk újabbak nyílnak ki, amelyekből váratlanul szép lehetőségek következhetnek. Ha pedig az Élet nem ad meg valamit, amit szeretnénk, azzal gyakran több mindenre nyit meg, mintha azonnal megadná, amit kérünk. A szülők ezt jól tudják, amikor azt mondják gyermeküknek: NEM! Örültünk Feri jelenlétének, aki fekete szabadidőruhájában és edzőcipőjében jött-ment-evezett-kólázott velünk (említette: ez már az ötödik táborozása volt idén nyáron…) és elfogadta, hogy az evezőtároló sátorban aludjon, mert ő most nem hozott magával külön sátrat.
Aki minden evezési lehetőséget kihasznált (vagyis a jelentős többség), az pénteken és szombaton együttvéve vagy 35-40 km-t evezhetett, abból a szombat délutáni 12 km-es sodrással felfelé tekerés igazi erőpróba volt: ekkor jött a hűvös, erős ellenszeles idő, a kis Mosoni-Duna is zorddá vált, aki nem szokta a terepet, annak ez igazi komoly, túranaplóba való „bevállalós” teljesítmény volt. A kenuk 3-4 fős csapatainak pedig ön- és emberismereti tréning: ki hogyan viseli a nehézségeket és tud-e segíteni egymásnak az esős, hideg folyóvízen. Nem mindenkinek volt könnyű, de megérte, a borulások mértéke elhanyagolható volt. Megérkezvén vigasztalt a forró bogrács közelsége, majd a nádtetős fészerben Csidu táncháza, amelyet Krisztián által kevert latin zenei koktél követett fél 3-ig, miközben kint hol megeredt, hol elállt az eső, de nem voltunk cukorból, bírtuk. Kár, hogy az előző, péntek esti kis tábortüzet épp az elején mosta el az eső, de pár jó gitáros nóta akkor is megadta az alaphangulatot a fészerben való borozáshoz. Nem is vágytunk sokkal többre, másra, pont jó volt ez így, ahogyan volt. Amikor nem spontán beszélgetés folyt, akkor a résztvevők színes kendőkkel 4 kisebb „altáborba” osztva kiscsoportban társaloghattak naponta egyszer a tábori szóvivő, Károly által bedobott témákról, amiből minden kiscsopi igyekezett kihozni a maximumot: vagy arról beszéltek, vagy nem, de legalább személyes és figyelmes légkörben szólhattunk pár szót egymáshoz, és tudjuk: az igazi jó beszélgetések egy része épp ez után, külön-külön szokott kezdődni, az ember rájön, milyen kicsi a világ és látszólag ismeretlen túratársakat mennyi láthatatlan szál köt össze.
Aki vasárnap délután 4 körül a táborzáráskor körülnézett a kempingben, azt látta, hogy már jön a következő csapat a folyó felől, a mi sátraink pedig még szinte egytől egyig álltak, vagyis nem siettünk haza, a marcona időjárás mellett is belefeledkeztünk a táborozásba, úgy kellett minket jó hangulatban „kilökni” a helyszínről, amelyet megszerettünk és másoknak is szívből ajánlunk. Bár az eső hamar kioltotta a megrakott tábortüzet, a képet, ahogyan körülvéve énekelünk, megőrizzük az első keddig, és örvendünk annak, hogy az itt megkezdődött kis emberi történeteink, témáink, kapcsolataink folytatódni fognak.
Minden fotósnak köszönjük a képeket!
 |
| 2010.07. Kenutúra - Csaba képei |
Dénes is küldött képeket:
A PF vízitúrán készült képek napi bontásban felkerültek a Picasára. A teljes anyag normál méretben elég nagy, bár egy CD-n valószínűleg elfér. Én arra gondoltam, hogy aki igényli, keressen meg személyesen (vagy írjon kommentet az adott kép alá elérhetőséggel), és akkor a kiválasztott képeket én vállalom, hogy elküldöm neki.
Fontos, hogy a képek zárt galériában vannak, így csak az alábbi meghívókon keresztül érhetők el. A kommentek sem jelennek meg semmilyen publikus felületen, csak azok kapják meg a linket, akinek ti elkülditek.
Ha bárkinek bármilyen kérése vagy kérdése lenne az elkészült képekkel (vagy a fotós személyével kapcsolatban), akkor az alábbi elérhetőségen megtalál:
hogyadenes kukac freemail pont hu
Huszár Imre képei:
Kriszti képei: Csütörtöktől szombatig
 Csabánál - szept 3. keddre elhozom |
Ágónál:
-
fehér hosszúujjú ing
- polifoam darab
- fém bögre
- evőeszközök
- tányérok
Akinek hiányzik valami, nézzen vissza később is, mert még változhat a lista - illetve érdeklődjön bátran email-ben.
