pálferi:Kirándulás a Bakonyban Október 2-án
A pálferi wikiből
Kirándulás a Gaja-patak völgyébe
Bodajkra beérve és az igazítást megvárva elindultunk a Kálvária-domb felé, majd rátérve a turistaútra először a Szoborpark felé vettük irányunkat. Ott egy kicsit leülepedtünk - no nem a hosszú sétától! - Tamás összegyűjtött ismerkedős kérdéseiből tartottunk egy kis játékot. Az „Ettél-e már csigát?” kérdés hozott legjobban lázba mindenkit, mondhatni, felcsigázott lett a társaság!
Túraútvonalunkon továbbhaladva átvágtunk egy csipkebokros réten, majd az erdőben kis akadályfutásokban teljesedtünk ki (kidőlt fák különböző módokon történő át-fel-aláugrálása, bujkálása, szökkelése stb.) Kisvártatva el is értük a patakot, ami a sok esőzéstől megduzzadt, és az előző csapadékmennyiség nyomait viselve látványosan hömpölygött.
Ádám fája mindenkinek elnyerte tetszését, ide-oda szökkentünk a patak egyik-másik partjára. A kiírás szerint itt két öreg tölgy állt, az erősebb volt Ádám, a kisebb (és gyengébb) Éva. Éva szegény nem sokáig húzta (nehéz női sors…) de Ádám nem adta fel, egy egészen a 60-as években történt tűzesetig, amikor is kidőlt. Ez a fa most természetes hídként szolgál a patak felett.
Nemsokára egy tágas tisztásra értünk, ahol többen meleg teával, míg mások frizbizéssel próbáltak felmelegedni. Az egyik frizbi azonban úgy gondolta, hogy fogja magát, és úszik egyet! De a frizbi nem tudott úszni, úgyhogy elsüllyedt. Némi tanakodás után (én evés közben ezt láttam…) jogos tulajdonosa vízbe vetette magát, és kimentette! (Na jó, az a vízbevetés egy kicsit túlzás volt!…belegyalogolt) A sikeres kaland és szurkolás után továbbfolytattuk utunkat.
Nemsokára egy emelkedőn vezetett utunk, és egyhamar felértünk a Vaskereszthez, ahol fantasztikus látvány és kilátás fogadott bennünket. Megettük csúcs-csokijainkat, majd elindultunk a halastó felé. Innentől nekem már csak az tűnt fel, hogy körbesétáltunk, mert újra Ádám fájáig jutottunk, csak most a másik oldalára a pataknak, amin nagyon-nagyon jó volt átkelni! Kis vízipókocskák mosolyogtak lentről, mintha azt üzennék: Hihi, Te úgysem tudsz ilyen szépen a vízen maradni, el fogsz süllyedni! - de nem, túléltük. Mindannyian átkeltünk.
A visszafelé vezető úton kétségkívül azok jártak jól, akik hátramaradtak. A patak mentén, alkonyat idején őzcsordák bukkantak fel, és szökkentek fel a meredeken. Több is volt belőlük (mármint több csorda), de amikor már azt hittük, itt nem lesz több műsor, jött a java: előtűnt egy muflon. Az állatsereglet után nekiiramodtunk, hogy időben beérjük a csoport első felét. Olyannyira jól sikerült a hajrá (Eszternek köszönhetően) hogy előbb beértünk Bodajkra, mint a társaság első része. Nagy volt az öröm. Le is gurítottuk egy kis töménnyel. :)
Egy kis versike is született …
Pálferisek jönnek-mennek
Völgybe is és hegyekbe
Bakonyi túrácskánknak
Sokszor víz a vége!
Dinoszauruszfogak, patanyomok?
Minden van itt kérem!
Ádám fája patakban,
Frizbije meg vízben…
Vaskereszt? Vagy amit akartok
Tamás van az élen
(térkép a kezében!)
Ki hátul baktat vigyázzon,
de főképp legyen résen!
Őzikék vagy kutyusok jöhetnek még éppen,
Muflonunk is arra járt
s bika is van bőven!…
Túrácskánknak vége lesz
S hazamegyünk szépen.
(Persze akik a kocsmában kötöttek ki,
azokról nem tudok rímelni…)
(Szemerédi Erika)
Képek
