pálferi:Kirándulás 2011. március 13-án vasárnap

A pálferi wikiből

Kirándulás 2011. március 13-án (Verőce – nógrádi vár)

Azok, akik a hosszú hétvégén nem céloztuk meg több napra a Balatont vagy az egyik síterepet, gondoltunk egyet, s elmentünk egy napra kirándulni. Az állomáson kiderült, jó sokan gyűltünk össze, köszönhetően – Smici hívó szava mellett – a meteorológusoknak is, akik szép, napsütéses napot ígértek. S igazuk lett! Olykor szeles, de kimondottan jó időnk volt aznap.

Csapatunk vonatra szállt, majd Verőcétől gyalog folytattunk utunkat. De először megszámoltuk, hányan is vagyunk: mint kiderült, ötvenketten. Verőcéről az Irma-forrás felé vettük az irányt, amely Magyarkút határában található. A néphiedelem szerint inkább Pünkösdkor lett volna esedékes a látogatásunk, mert aki akkor hajnalban megmosdik vizében, azt a templom küszöbén várja kedvese, s viszi magával… A forrás vize mellett (helyett?) a közeli kocsmában olthattuk szomjunkat. A szarvaspörkölt – többen ízlelgették ezt a szót nagy várakozással – csak vonzó, de nem realizálódó lehetőség maradt. Felkerekedtünk ugyanis, hiszen várt ránk még mintegy 10 kilométer megtétele.

Ekkor kezdett izgalmasabb lenni a túra: beértünk ugyanis az erdőbe. Az első meredekebb 100-200 métert követően folyamatosan lassan emelkedett az utunk. Először a Magas-hegyre értünk fel, majd a Nagy-Kő-hegyre. Hosszabb pihenőt itt tartottuk, ahonnan szép kilátás nyílt a Dunakanyar visegrád-nagymarosi szakaszára. Mivel a gerincen igen erősen fújt a szél, hamarosan továbbhaladtunk Nógrád irányába. A vár már messziről kirajzolódott. A lábánál fekvő vasútállomásnál eldönthette mindenki: inkább hazamegy az első vonattal (ami, mint kiderült, technikai okokból a menetrend szerinti második volt), vagy megtekinti a várat. A többség nekiindult a hegynek. A község fölé magasodó vár a rekonstrukciónak köszönhetően impozáns látványt nyújt. Az ország első kővárai közé tartozott: Nógrád vármegye ispánsági központja volt az Árpád-korban. Kalandos a története: kétszer is bevette a törtök, végül a lőszerraktár felrobbanása miatt (villám csapott belé egy fülledt, viharos nyári nap) védhetetlenné vált.

A vár megmászói végül ugyanazon vonattal tértek vissza – s éppen ezért – meglehetős tömegben, de annál lazább hangulatban Budapestre. Edina vezetésével egy kisebb társaság azonban Kismaroson folytatta. Számunkra a túra sem ért véget. Edina finom vacsorával és sütivel várt bennünket, mi ezt szükséges-elégséges alkoholmennyiséggel próbáltuk meghálálni. Az este a tábortűz mellett folytatódott, a gitár is előkerült… Akik tudtak, egészen másnapig maradtak. Nagyszerűen éreztük magunkat.

Köszönet minden szervezőtársnak és valamennyi résztvevőnek!

Móki

P.S.: Kaland az élet :) !

Krisztián képei: http://picasaweb.google.com/krisztian.kosztolanyi/VeroceNograd20110313#

Fodor Péter képei: https://picasaweb.google.com/rebay.magdolna/PFKirandulas2011Marc13FodorPeterKepei?authkey=Gv1sRgCJ3Jw4PH6pijugE#

Móki képei: https://picasaweb.google.com/rebay.magdolna/PFKirandulas2011Marc13?authkey=Gv1sRgCMXYmqjeo4jXcg#