pálferi:Kirándulás - 2010.10.26.
A pálferi wikiből
Október 16-án évadnyitó kiránduláson voltunk. A kezdeti 100-120 fősre tervezett kirándulásnál már a meghirdetés után nem sokkal látszott, hogy túlnövi ezt a létszámot. Ennek ellenére szerettük volna, hogy legalább egy kisebb körben csapattá tudjanak az emberek összeállni, ami ekkora létszám mellett már kihívás volt.
Így történt, hogy két nappal a kirándulás előtt négy csapat helyett nyolc csapatra osztottuk a jelentkezőket.
A kirándulást megpróbáltuk felfűzni az egyediség, együttesség, egyetemesség témakörére. Hogy ez mennyire sikerült, azt mindenki a saját emlékei alapján tudja leszűrni. A cél az volt, hogy ezt ne erőltessük túlzottan, ezért az egyetlen konkrét utalás az előadásra Szent Benedek regulájával kapcsolatos kvízsor volt.
A túra során négy állomást jártunk körbe, majd az állomásokon teljesített többnyire vicces feladatok elvégzése után egy közös találkozóhelyre vettük az irányt. Az állomások az alábbiak voltak:
1. Az Úti Madonnánál Szent Benedek regulája és képrejtvények vártak minket.
Itt az együttességről bennünk kialakult képet villantottuk fel különböző keresztkérdésekkel, majd képrejtvényeket fejtettünk meg, és önismereti, illetve tematikus csoportok belső szabályait raktunk ki összekevert betűkből.
2. Az Ördögszószék állomás a csapatok közötti kapcsolatokról szólt, hiszen itt egymásnak adtunk feladatokat, amiket felfújt lufikban rejtettünk el. A csúzlival kidurrantott léggömbökből kieső feladatokat kellett megoldani. Ezek között volt eszperente nyelven írt szerelmes vers (lásd videó!), fára mászás, éneklés, házak számolása, de előfordult Pál Feri újabb könyvének élőképben történő megjelenítése és előre megadott szavakkal történő versírás is a feladatok között.
3. A Kakukk-hegy állomás a csapatok kisebb csoportjainak leleményességét mérte fel. Az első feladat, hogy az öt, majd hat fős csapatok úgy álljanak fel, hogy csak két kéz, két láb és egy fej érintheti a földet, nagy sikert aratott. A második feladatban egy célpontot kellett pár személynek bekötött szemmel labdával eltalálni, míg őket a többi csapattag irányíthatta.
4. A csillebérci gyerektábor közelében ügyességi és ismerkedős játékokat játszottunk (Elnök-titkár, Cseréljenek helyet azok.....). Egy-két csapat a végén fázott, így nem átallottak fogócskázni egyet. Ezért persze büntető pontokat kaptak :)
A csapatok közötti kapcsolat erősítése érdekében útközben két feladat ment körbe. Az egyiken rajzolni kellett, a másikon pedig egy történetet kezdtünk el írni, amit később a szembejövő csapat folytatott tetszőlegesen (ezekből is látható pár ízelítő a honlapon).
Részben már ismert ötletet adaptált a "Süni" fedőnevű csapat útközben, azaz az "ingyen ölelés" mintájára kiszemelt "áldozatokat" öleltek meg a szembe jövő csapat tagjai közül. Ezzel többeket megbotránkoztattak :) Azért ezt mégsem kellett volna.....
Sajnos, az az elképzelés, hogy a túra végén találkozunk az adótorony lábánál és együtt játszunk 200-an (az együttesség és egyetemesség szimbolikájára) elmaradt. Mire az első csapatok odaértek, addigra már elkezdett szürkülni, és a hideg idő miatt mindenki inkább fedett helyre vágyott.
A kirándulásnál egyik fontos szempont volt, hogy egyik játéknál se rivalizáljanak a csapatokon belül az emberek. Ennek ellenére valahogy jutalmazni szerettük volna a jól teljesítő csapatokat is.
Ezek alapján a sorrend:
1. Rigófütty csapat
2. Viczián István csapata
2. Főnyeremény csapat
Azt hiszem az eltévedések, csúszások és a délutáni hideg ellenére jól sikerült az évadnyitó kirándulás és remélem senki nem gondolta veszteségnek az erre szánt együtt töltött időt. A számok háborúját pedig tavasszal mindenképpen bepótoljuk.
Németh Ádám és a szervezők
