2014.05.27.masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat!
0004# Utolsó alkalom ebben a - mondjuk így, hogy - iskolaévben, hiszen legalábbis ennek a logikája alapján vagyunk. És
0014# más most mondom, mert a végén mindig el szoktam felejteni, hogy nagyon szép nyarat! Háááá! Ez milyen jó dolog!
0024# Ahogy ma készültem, hirtelen megrohantak ezek a fantáziák, hogy tényleg, most már nemsokára nyár van, s hogy ez
0034# milyen jó dolog.
0035# Kérdéseket kaptam bőven. Próbálom lendületesen megválaszolni őket, a kínlódásom/nyomorúságom a kérdések és
0045# válaszok összefüggésében nem csillapszik. Tehát ezt műfajt nem találom nagyon érdemleges műfajnak... De azért
0055# csinálom.
0055# És hogy miért, ezt már olyan sokszor mondogattam nektek. Hányszor és hányszor derült az ki, hogy elkezdtem
0065# valakivel beszélgetni... mondott tíz percig valamit. "Na, valami ilyesmiről lehet szó."
0073# Mondott húsz percig valamit - de pont az ellenkezőjéről van szó! Mondott harminc percet - jaj, dehogy is, egy
0083# harmadik dologról van szó! Elment, és azt mondtam: "Na, úgy nagyjából sejtem, miről van szó". Akkor eljött a
0092# felesége, és rájöttem, hogy egyáltalán nem arról van szó.
0097# Kb. ennyire lehetséges eltalálni fején a szöget.
0102# De arra merek vállalkozni, hogy gondolatokat osztok meg azzal kapcsolatban, hogy te föltettél egy kérdést, és mi
0112# jutott róla eszembe. Tehát te azt ne vedd magadra. Ha van kedved, egy kicsit gondolkodj el rajta. De hogy valami
0122# személyes üzenetnek ne vedd... Hát, én nem venném. Ha én kérdeznék valamit - szó se lehet róla. Mit képzel?!
0131# Rögtön az első milyen jól mutatja:
0134# 1.) Az előző évad végén valaki arról kérdezett, hogy hogyan kell föladni a reményt.
0142# (De akkor még nem tudtuk, hogy a Csillagok Háborúja folytatódik, úgyhogy most már egészen más a helyzet..) A
0152# válaszod az volt (többek között), hogy "ne add föl". Viszont én már voltam úgy többször, hogy ha nem tudtam
0161# volna egy átmeneti időre (legalább néhány, fölszínközeli síkon) föladni a reményt, akkor most már nem tudom, hol
0171# lennék. Nem lehet, hogy ez is működhet egyfajta kismegszakítóként?
0177# A következő gondolataim vannak (amit nagyon általánosnak tartok, és lehet, hogy ebben az esetben nem is erről
0187# van szó, de attól még erről érdemes beszélni), hogy a vágyat nagyon könnyű összetéveszteni a reménnyel.
0196# Általában, amikor emberek azt mondják, hogy "azt remélem, hogy", valójában "arra vágynak, hogy...". A vágy és a
0206# remény pedig nem ugyanaz a műfaj.
0209# Tehát, ha te egy vágyadat reménynek határozod meg, akkor nagy bajban vagy. Mert a vágynak és a reménynek nem
0219# ugyanaz a természete. A vágy és a remény össznépi összetévesztéséből fakad pl. az a kijelentés (amit utálok),
0228# hogy "a remény hal meg utoljára". Mert ez egyszerűen (úgy, ahogy van) nincsen így. Legföljebb olyan lehetséges,
0238# hogy most már egész biztos, hogy ez a vágyam nem teljesül. Ilyen van.
0245# A vágynak kettős természete van: vagy beteljesedik, vagy nem. Vagy úgy lesz, vagy nem. Vagy kielégül, vagy nem -
0255# ez a vágy.
0255# A remény azonban (természete szerint) valami olyasmi, ami beteljesedésre van ítélve, de még ez a beteljesedés
0265# várat magára. Ilyenkor beszélünk reményről.
0269# Tehát ebben a pillanatban még ez nem történt meg, de van bennem egy megalapozott remény, hogy ez meg fog
0278# történni, és ezért bírom, viselem és a remény erőt ad nekem egy élet(szakaszo)n keresztül, mert tudom, hogy ez
0288# majd be fog következni. Tehát a remény éppenséggel a természete okán be fog teljesedni. De miután még most itt
0298# nem, ezért "remélem". És amikor a remény végül beteljesedik, akkor nincs szükségem már a remélésére, mert már
0308# most akkor teljes valóságával itt van. Ezért a "remény beteljesedik, de még most nem teljesedett be" - ezért
0318# remélem. A vágy pedig vagy beteljesedik, vagy nem!
0322# A kettő között... most lehet, hogy azt mondjátok, hogy filozofálás meg okoskodás, meg... Na de nem mindegy, hogy
0332# milyen irányba viszem a belső dolgaimat. Ha azt mondom: Nagyon remélem, hogy meg fogok gyógyulni - ez például
0342# egy klasszikus vágy. Az ember a gyógyulásra vágyakozik. Vágyom, hogy meggyógyuljak. És amikor azt tudod mondani
0352# (merthogy az a reális), hogy "Vagy meggyógyulok, vagy nem". Szembenézel a realitással és ezt mondod. Ezért
0361# mondhatom azt, hogy én elevenen tartom ezt a vágyat; ezért késztetést érzek arra, hogy mindent megtegyek azért,
0371# hogy meggyógyuljak! De a remény ezzel kapcsolatban az, hogy: ha meggyógyulok, ha nem - az életem be fog
0380# teljesedni. Ha meggyógyulok, ha nem, élhetek értelmes emberi életet. Ha meggyógyulok, ha nem, az emberi
0390# méltóságom nem vehető el tőlem. Ha meggyógyulok, ha nem, Isten engem szeret - és ez nem Isten büntetése. Ha
0399# meggyógyulok, ha nem... most ezt nem mondom még egy órán keresztül (pedig van bennem vágy - de ez most nem fog
0409# beteljesedni). Tehát nem mindegy, hogy vágynak tartok-e valamit vagy reménynek. Mert ha én a vágyra azt mondom,
0419# hogy ez volt a reményem (és miután a realitás az az, hogy a vágy vagy beteljesedik, vagy nem; és éppen nem),
0429# akkor mi van veled? Akkor úgy élheted meg ezt a helyzetet, hogy nincsen tovább. De márpedig van! Valójában
0438# inkább tehát arról van szó, hogy te minduntalan a vágyadat tudatosítottad, de az ahhoz kapcsolód(hat)ó reményt
0448# egyáltalán nem.
0449# Azért is érdemes megkülönböztetni a kettőt, mert ha én tudom, hogy mi a reményem, akkor sokkal szabadabban
0459# vágyakozhatom. Akkor nem kell annyira aggódnom, rettegnem és félnem - mert tudom, hogy ha ez a vágyam nem is
0469# teljesedik be, az életnek egyáltalán nem lesz vége! Hogy egy vágy beteljesülése nélkül is az életemnek micsoda
0478# perspektívája, értelme, értéke, szépsége van! Na, ez akart az eddig lenni.
0485# Ilyen értelemben, ha valaki azt mondta: Nagyon vágyakoztam valami után, de ezt reménynek hívtam. De mert annyira
0495# az volt a realitás, hogy NEM - és akkor föladtam. Épeszűen cselekedett, mert akkor a realitással szembenézett,
0505# és azt mondta: Most már ez látnivalóan nem lesz így. Akkor te nem a reményedet adtad föl, hanem egy vágyadat.
0515# Azt mondtad: Jó, ha ez nincsen, akkor... A vágy és a remény tehát nem ugyanolyan természetű.
0523# A második, amit nagyon-nagyon-nagyon sokan összekevernek: a vágy és a cél.
0530# Van egy vágyam (szeretnék megházasodni). Ez jó. De mi a célod?
0535# Az, hogy én szeretnék megházasodni: ez egy vágy.
0540# 
0540# Hmm? Hogy szeretnék pap lenni: az egy vágy. A vágy olyan valami, aminek egy része rajtam múlik, a másik része
0550# meg nem.
0551# Ugye? Mondjuk a házasságkötéshez általában kell két fél. Még most (úgy nagyjából), de... A lélektani
0561# szakirodalomban megjelent egy kifejezés: egyszemélyes csoport. CCCcc! Tehát látnivaló, hogy a valóság nem zavar
0573# bennünket egy kicsit se.
0575# Tehát mondjuk így - vegyük ezt a primitív fölállást, hogy két ember kell egy házassághoz. Az egy vágyam, hogy mi
0586# megházasodjunk és együtt éljünk. Ez egy vágy. Nagyon szép vágy - de a fele az én részem, a fele meg a másiké.
0597# Ezért ez a vágyam vagy beteljesedik, vagy nem. Ez egy vágy.
0603# De mi a célom? Szerintem ez megint nagyon izgalmas! Teneked az a vágyad, hogy meg akarsz házasodni. Akkor
0614# rendelj ehhez célokat! Mert akkor jársz jól (a magad szempontjából) el, ha olyan célokat választasz, amelyekért
0625# te tudsz tenni. És ez a te a kezedben van. A te szabadságod, kompetenciád, felelősséged és hatásköröd alá
0635# tartozik. Akkor az egy jó cél!
0638# Most: "nekem az a célom, hogy ne legyen gazdasági világválság". Mert ez látnivalóan megterhelte a családunkat.
0650# Hát ne legyen - és akkor fényes arccal, előrenyújtott kézzel kihúzott derékkal hasítok a jövő felé. Azt tudjuk,
0661# hogy rettenetesen boldogtalanná válik az az ember, aki olyan célokat tűz ki, amelyek vagy nem érhetőek el, vagy
0672# túl könnyen érhetőek el; vagy amely célok nincsenek az én kezemben. Hát akkor az nem lehet a te életcélod! Akkor
0683# mondd meg, hogy mi a vágyad! A vágyam a házasság. És mi a célod? "Elmenjek minden olyan helyre, ahol nők vannak.
0694# 24 óra alatt persze annyi helyre, amennyi belefér! És találkozzam annyi nővel, amennyi az ott reális!" Ez igen -
0706# ez cél. S akkor mész, naaa... lehet hasítani! Az cél. Nem tudom, hogy érzékelhető-e a kettő közti különbség (meg
0717# annak a jelentősége). A legtöbb ember úgynevezett "célokat" tűz ki (ezek a vágyai), és utána rosszul van, mert
0728# nincsenek az ő kezében. Akkor jól bezárta magát a tanult tehetetlenség útjára, s már ott megy előre. Ugye, a
0739# tanult tehetetlenség egyik alapja, hogy olyan helyzetben találom, gondolom, érzem, látom magamat, ami nem jó
0750# nekem, és úgy gondolom, hogy nem tehetek azért, hogy jobb legyen. Mert az pont mindenki máson múlik, de rajtam
0761# nem.
0761# Tehát az is egy épeszű cél, hogy azt modd: szeretnék megházasodni! (Ugye, ezeket össze lehet vágni, hogy
0772# hányféleképpen mondtam egy alkalom során, hogy "szeretnék megházasodni"... ez már nem lehet véletlen! De az meg
0783# hogy hangzana már, hogy "szeretnél megházasodni". Hát persze, hogy szeretne - ezt minek kell mondani). Szeretnék
0794# megházasodni, ezért az a célom, hogy minél alkalmasabbá tegyem magamat egy kölcsönös szeretetkapcsolatra.
0805# Na ez cél. Ez (cuppant) ilyen cél! Ezért én most nekilátok dolgozni magamon azért, hogy (miután beláttam azt,
0816# amit a cupp-cupp éjszakán a kliens mondta: hát rájöttem - nem a pasi hozza a boldogságot. Hanem a boldogság
0827# hozza a pasit)... Ezért most az a célom, hogy jól legyek pasi nélkül is.
0834# Hááá?
0834# De közben el ne veszítsem azt a vágyamat és érzékenységemet, hogy azért, mert képes vagyok kvázi egyedül élni,
0845# azért egy férfival az élet teljesebb. Mondjuk így: legalábbis egészebb.
0853# A női személyiségfejlődésnek az egyik bugyra: rájössz, hogy tulajdonképpen tudsz egyedül is élni, és ekkor azt a
0864# következtetést vonod le, hogy "tehát akkor férfiakra nincsen szükség". Nem tudom, ez mennyire következik belőle.
0875# Tehát akkor: vágy és remény, vágy és cél - ez a két dolog jutott eszembe. Nem tartom ezt fölösleges beszédnek!
0886# Következő:
0887# Hú, hát ez meggyötört engem. (Nem tudod elképzelni, hogy gyötrődöm?)
0894# 2.) Feri! Én téged azzal vádollak, hogy inkább vagy férfi, mint nő!
0901# Én tulajdonképpen együttérzek a kérdezővel. Én tudom így látni a helyzetem. Még nem vádoltam magam emiatt. Ha
0912# vádolnám magam emiatt, azt neurotikus bűntudatnak hívhatnánk - tehát, hogy nem követtem el bűnt, de van
0922# bűntudatom. De van tovább is.
0925# Ugye tervezel ezen javítani?
0928# Most elkezdtem persze ötletelni, hogy mi lehet a kérdés... Hogyha nem a szavakat nézzük. Hogy ez mi lehet. Talán
0939# túlságosan azt lehet belőlem érezni, hogy a férfiakat jobban értem, mint a nőket? Ugye? Nem tudom. Hogy van
0950# bennem egy sunyi lenézése a női nemnek? Egy "látens megvetés"?! Na jó. Nem tervezek ezen javítani. Viszont egy
0961# jó hírem van: ha megérem a 60-70-80 évet (ami vagy így lesz, vagy nem), akkor a férfi nemi hormonszintem
0971# csökkenni fog. Ez biztos! Ha ez esetleg egy jó válasz, akkor ezt tudom nyújtani.
0980# 
0980# S akkor egy picit magasabb lesz a hangom, el-elpityergem magam. De tényleg így lesz! Hát mit? 80 évesen?! Mit
0989# vártok tőlem? Hajam is kevesebb lesz... az nem... majd akkor festetem.
0995# 3.) Évek óta gyötör, emészt, tönkretesz, lebetegít a kérdés: vajon meddig tart a szülői felelősség, segítség,
1005# helytállás. Lányunk 34 éves. Külföldön él. Két férjtől négy gyerekével, mindenféle segítség nélkül. Az első apa
1015# után úgy gondoltuk, nem jöhet rosszabb - jött. Ő bántalmazta, kihasználta. Most családi erőszak miatt hibernálva
1024# van.
1025# (Gondolom, a férfi.)
1027# A helyzet minden tiltakozásunk ellenére alakult így. Ennek ellenére folyton úgy érzem, ilyen helyzetben egy anya
1036# kutyakötelessége lenne mindent sutba dobva odaköltözni, és segíteni a négy gyereket ellátni, hiszen ez egy ember
1046# számára segítség nélkül megoldhatatlan. Amikor nagyon nekikeseredek, mindenki próbál nyugtatni, hogy "ezt az
1056# életutat ő választotta", nem vagyok köteles föláldozni az életem. Senki sem tud meggyőzni, de még én sem magam.
1065# Jó lenne végre valami kapaszkodót találni - eddig mindenki letudott közhelyekkel. Minden nagyrabecsülésem az ön
1075# tevékenységének - az ilyen kivételes emberek, mint ön, tartják bennem a hitet, hogy nem veszett még el végleg az
1085# egész ország.
1086# Adjon a Jóisten hosszú életet, egészséget, energiát, türelmet és kitartást. Meggágyulok, tönkremegyek, ha nem
1096# tudok végre valakitől valami útravalót kapni a dilemmámra szülői felelősséget, önfeláldozást illetően.
1105# Hmm. Itt megint szólni kell arról, hogy amikor hallunk egy kérdést, akkor nem egyszer valamit humorosnak
1114# találunk benne. És talán aki kérdez, vállalt annyit, hogy el tudja viselni/fogadni, hogy valaki valamit
1123# humorosnak talál benne. Nyilvánvaló, hogy akik itt ülünk, nem azért vagyunk itt, hogy valakit kinevessünk vagy
1133# gúny tárgyává tegyünk. Szó sincs róla! Ha ő látnivalóan azt mondja, hogy megőrül, meggágyul, kész van, kipurcan
1142# - akkor nyilván úgy van. Az első, hogy együttérzek vele. Hát tök rosszul van! Világos is, hogy valami segítség
1152# után kap.
1153# Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy nekem nagyon föltűnő az, hogy ő a lányát is segítségre szorulóként írja
1163# le, meg saját magát is. És ráadásul magát is, meg a lányát is nagyon nagy bajban lévő, nagyon segítségre
1172# szorulóként írja le. Ez nekem így egy picit túl sok. Tudja-e a lányát nem csak segítségre szorulónak látni, és
1181# magát is nem csak segítségre szorulónak látni. Azt gyanítom, hogy ez itt a kérdezőnek egy nehézsége. Hogy
1191# túlságosan is " segítségre szorulónak" látja a lányát és magát is, és valahogy ebben az összefüggésben néz vagy
1200# érzékel vagy lát, tapasztal. Miközben a lányának (és neki is) a helyzete lehet, hogy kifejezetten nehéz - ebből
1210# nem akarok semmit sem levonni.
1213# A második észrevételem az, hogy egyetlen sor sem szól arról, hogy a lánya mit szól ehhez. Kéri ő ezt a
1222# segítséget, vagy nem? Jólesne-e neki, vagy nem, tiltakozik és huszonötször megmondta már, hogy ne; vagy 25
1231# levelet írt, hogy "gyere már, Anya!". De nekem ez is föltűnő, hogy a kérdezőnek a világa jelenik meg, miközben a
1241# téma az, hogy mi lesz valakivel, akiről meg semmit nem tudok meg?
1247# A következő kérdés az az, hogy mit szeretne az a valaki, akit én meg akarok menteni? Hogy valószínű érdemes
1256# meghallanom, amit az a valaki mond, akit én éppen meg akarok menteni. Mit gondol, mit szeretne? Mi lenne neki
1266# valódi segítség, mi nem? Ezt én tudom vállalni vagy sem?
1271# Valahogy az "ő is, én is megmentésre szorulok" összefüggésből érdemes volna picit valami más megközelítést
1280# venni. Azt, hogy ez a kérdezőnek valószínű nehéz, azt onnan gondolom, hogy legalább hétszer szerepelt az a szó,
1290# hogy "mindenki". Mindenki, mindenki, senki... Mikor valaki így látja az életet, hogy "...mindenki csak
1299# közhelyeket mond...", és "...senki sem tud olyat mondani, ami valódi segítség lenne...", és "már ... minden és
1308# mindenki és senki...", akkor tudhatjuk, hogy egy beszűkült világlátás vagy tudatállapot az, amiből a kérdés
1318# fakad. Ezért (mondjuk) a válaszom lényege, miután azt gyanítom, hogy ha valaki azt mondja, hogy "senki, soha,
1327# mindenki, mindig" - ugye, ez milyen átéléshez hasonlít leginkább? A gyermekkori átéléshez. Ahol nincsenek az
1337# életnek távlatai, perspektívái, ott az alapélményünk, hogy senki és mindenki és soha és mindenkor.
1345# Ezért (azt mondják a segítők, hogy) ha valaki egy rövid szövegben (lehet ez írott vagy beszélt szöveg) nagyon
1355# sokszor használja azt, hogy soha, senki, mindig, mindenki, mindenkor stb., akkor az illető olyan értelemben van
1365# beszűkült állapotban, amire azt is mondhatnánk, hogy regrediálódott. Tehát, hogy a felnőtt cselekvés
1374# szabadságának, lehetőségeinek, repertoárjának nincsen teljesen a birtokában.
1380# Mindezzel kapcsolatban tehát az volna a javaslatom, hogy ne "mindenkihez" forduljon segítségért, hanem egy
1390# valakihez. Én egy valakihez fordulnék és következetesen járnék hozzá egy ideig. Éppenséggel azért, hogy az a
1399# megközelítés, amibe beszorultam, az meg tudjon változni. Ettől még lehet, hogy érdemes kimenni a lányához. Ettől
1409# még lehet, hogy érdemes áldozatokat hozni. Az is lehet, hogy nem érdemes. De itt, most (szerintem) az első
1418# lépés, hogy valaki egy szűk perspektívából egy tágabb perspektívába tudjon jutni. Mert amíg ez a perspektíva
1428# ennyi (mindenki és megőrülök és megbolondulok), addig tényleg akárki mondhat akármit. Ez volna az első lépés:
1437# hogy egy kicsit kapjunk levegőt!
1440# Ha nincs levegő, nyissuk ki az ablakot, és akkor utána gondolkodjunk! Ez volna a ... nem tudom én, mim. Az lenne
1450# a célom, hogy kinyissam az ablakot. A vágyam: hogy bejöjjön a levegő.
1456# 4.) Miért hiányzik az ószövetségi tízparancsolatból az, hogy felebarátod halálát ne kívánd?
1464# Ha a hatoshoz és a heteshez kapcsolódóan a kilencedik és tizedik még az odavezető vágyat, gondolatokat is
1473# korlátozná, ez miért hiányzik az ötödiknél? Lehet, hogy az irigység, a birtoklási vágy, a féltékenység nagyobb
1483# kárt okoz, mint a bosszúvágy, a gyűlölet vagy a harag?
1488# Hát, én nem látom ennyire árnyaltnak az ószövetségi Szentírás szövegeit. Azok nem ennyire hhúúüüŰŰŰAAAÁÁÁrrrgh.
1497# A héber nyelv nagyon egyszerű. Egyszerű dolgokat mond. A héber igék... Mindegyik valami nagyon plasztikus,
1507# cselekvésre utaló dolog. Nincs abban sok filozófia. Az a görögben van. Tényleg így van. Azt feltételezhetjük,
1516# hogy itt nem akart a szerző valami nagyon árnyalt, nagyon finom megkülönböztetésekkel élni. Nem akart.
1525# 5.) Miben látod a keddi alkalmak szerepét az evangelizációban?
1531# Most akkor megmondom.
1533# 
1533# Ezeket mondogattam már nagyon egyszerűen (ha ez valakit érdekel), hogy tulajdonképpen mintha két nagyon sajátos
1544# történés is zajlana. Az egyik: hogy azok, akik nem jártok templomba, vagy nem... nem tudom mi, nem vagytok
1555# "vallásgyakorlók", ahogy ezt szokták mondani - legalábbis egyházias értelemben, az egyházi szóhasználattal élve
1566# azt lehet mondani, hogy ami itt történik, az az ún. Pre-evangelizáció. Olyan dolgokról beszélünk, ami alapot
1577# teremthet (és nincs ellentétben) az evangéliummal. Tehát ami megnyithat. Egy-egy lépés, ami elvezethet a kapuig.
1588# Valami ilyesmit mondhatunk róla. Olyat nyilvánvalóan papként sosem fogok mondani, ami az evangéliummal
1598# ellentétes. Ilyen értelemben tehát...
1602# A másik tehát: azoknak viszont, akik egyházias módon "vallásgyakorlók", ezek az alkalmak post-evangelizációnak
1613# számítanak.
1615# 
1615# Ez elég nőies volt? Próbálok egy kicsit adni magamra. Nem tudom, hogy létezik-e ez a kifejezést, de talán ezt
1625# lehetne mondani rá.
1627# Mert hogy azzal, hogy összefüggéseket hozunk, távlatok, folyamatok, árnyalatok, mélységek, miegymás, újabb és
1637# újabb szempontok és megközelítések - ez azt jelenti, hogy valakinek, aki hívő emberként él, mindez a hitnek akár
1648# egy mélyebb megértését, tágabb összefüggésbe helyezését, egyéb tudásával való harmóniájának a kifejlesztését
1659# segítheti. Ilyen értelemben mondhatom, hogy post-evangelizáció. Tehát: te már köszönöd szépen, neked megvan,
1669# csinálod; de hogy... jé-jé, összefüggéseket, mélységeket így egy picit jobban látom. S ez megerősíti a hitem
1680# vagy az elköteleződésem. Tehát ez egy érdekes dolog, nem? Hogy egyszerre két dolgot csinálunk. Pedig csak én
1690# állok itt.
1691# Ja, még itt volt ez is: Miben látod a keddi alkalmak szerepét az evangelizációban egy átlagos pálferisre
1701# vonatkozóan?
1702# Mi az, hogy pálferis? Az evangelizációt értem. De a másikat nem. Hát... na. Ugye? Az evangelizáció számomra nem
1713# azt jelenti, hogy idézek a Szentírásból. Hanem az evangelizáció alapesetben az, hogy engem az Evangélium (aki
1724# mögött egy személy áll) alakít és formál; nekem ővele egy kölcsönös kapcsolatom van, és akárhova megyek, ez
1734# valamiképpen hat egy másik emberre. Nem is tudok úgy csinálni, hogy ne hasson rá! Tehát még ha nem szeretnék is
1745# evangelizálni - van egy rossz hírem -, akkor is azt csinálom. Mert ha neked van egy tudatos, ápolt
1754# istenkapcsolatod, keresztény módon élsz, nem tudsz nem evangelizálni. De ez mondjuk az első szint. Egyszerűen a
1765# puszta léteddel azt csinálod!
1768# A második: ahogyan élsz, a tetteiddel is azt csinálod. Most rátok vonatkozott a kérdés... tehát te ezt csinálod
1779# a tetteiddel. Adott esetben persze lehetek elég érzékeny, bölcs, hogy valamit mondjak egész konkrétan is. De az
1789# evangelizáció nem azt jelenti, hogy Szentírást hordok a táskámba, és minduntalan előveszem. Hát...
1799# 6.) Mi a véleményed az egyre inkább sokasodó Mária-jelenésekkel kapcsolatban?
1806# Szerintem nem sokasodnak. Nem látom, hogy sokasodnának.
1812# Konkrétan Medjugorjét kérdezem. Tudnál-e segíteni, hogy egy elkötelezett katolikus keresztény hogyan célszerű és
1822# okos, hogy ehhez a kérdéshez közelítsen.
1826# Akár miféle Mária-jelenés (vagy az Egyház szóhasználatával élve: magánkinyilatkoztatás) az Egyház által akkor
1837# kerül elfogadásra, ha az összhangban van van a már meglévő kinyilatkoztatással: Szentírással, szent
1847# hagyománnyal, az Egyház tanításával. Ezért tehát akármennyi Mária-jelenés van is, az Egyház egy Mária-jelenésre
1857# akkor fogja azt mondani, hogy kérem szépen, ez egy hiteles Mária-jelenés; mi vallhatjuk azt katolikus
1867# keresztényként, hogy igen, ha az összhangban van az eddigi kinyilatkoztatással. Mi következik ebből? Valójában
1878# akkor mondunk egy Mária-jelenést hitelesnek, ha nincs benne olyan, amit már ne tudnánk. Ezért egy katolikus
1888# ember számára tulajdonképpen nincs szükség Mária-jelenésekre. Ha valakinek a hitét ez megerősíti,
1897# kézzelfoghatóvá teszi; élményszerűvé; ott föltöltődsz, ott megvilágosodsz, ott köteleződsz el, ott van
1907# spirituális tapasztalatod - hát erre csak azt tudom mondani, hogy ÁLLELÚJA! Hát nagyszerű, hogy így van! De
1918# abban a Mária-jelenésben nem történt több vagy más, mint ami bármilyen egyszerű vagy hagyományos módon is
1928# megtörténhetett volna. Tehát nem leszek katolikusabb attól, hogy minden Mária-jelenésnek nagyon nagy
1938# jelentőséget tulajdonítok. Nem leszek katolikusabb. Az igazhívőségnek nem kritériuma ez.
1946# Ez az egyik oldal. A másik.
1949# Hát ha valakinek ez a hitét, az életét növeli, hát nem örülünk neki? Hát nagyszerű, hogy úgy van! Hát menjenek
1959# el zarándokútra, ott töltődjön föl, tudja vinni az életét, legyen... hát... nagyszerű, hogy valahol ő talál egy
1970# forrást. Nagyszerű! Ezt gondolom róla.
1974# De szerintem nem sokasodnak.
1977# 
1977# 7.) Az Egyház vagy Isten tilt-e el az áldozás szentségétől?
1982# Kétszeri válásom miatt. Nem magyarázkodom. Istennel állandó, bensőséges kapcsolatban élek. Nem hiszem, hanem
1992# tudom, hogy van. Viszont a tiltás, a '90-es évek óta nem járok rendszeresen templomba, imádkozni, és bocsánatot
2002# kérni minden nap, mindenhol tudok. Közel a 80-hoz elszomorít, hogy nem áldozhatom együtt unokáimmal,
2011# gyermekeimmel.
2012# (Én is elszomorodnék, ha nem áldozhatnék az unokáimmal, gyermekeimmel. Most az a kérdés, hogy 80 évesen
2022# fönnáll-e az az akadály, amit ő akadálynak lát? Ez a kérdésem. Azt gyanítom, hogy nem áll fönn. De nem
2031# tudhatom.)
2032# 8.) Kedves Feri! Te mit gondolsz? Létezhet-e férfi és nő között barátság?
2038# Ezt minden alkalommal megkérdezitek. Böngésszétek a neten az utolsó előadásokat... Minden alkalommal!
2048# 
2048# Most föltenném ezt a kérdést máshogyan. Hogy legyen benne egy kis... Szerintem a jobb kérdés így szól:
2057# Létezhet-e férfi és nő között barátság is?
2062# Most nem akarom ezt eltréfálni - ez komoly dolog! Életünk feléről van szoóóó!
2069# Nem mindegy, hogy ezt ki milyen helyzetben kérdezi. "Éppen most mondta a barátnőm, akivel 5 évet jártam, hogy
2080# köztünk mindennek vége; de azért lehetünk barátok." Hát, erre más a válaszom, mint hogyha egy érzelmileg téged
2091# kevésbé érintő helyzet okán kérdezed ezt. De most, hogyha maradunk így, hogy... akkor: hát, a férfi férfi, a nő
2101# nő. Lehet köztük barátság is. Lehet. Hát miért ne lehetne? Még szép, hogy van férfi és nő közt barátság!
2112# Azt mondja John Gottman (nagy kutatója a házasság tartósságának (szerk: marital stability, divorce prediction)),
2123# hogy a házasság tartóssága szempontjából az egyik legfontosabb tényező, hogy a férfi és a nő között barátság is
2133# van-e. Ezért, amikor más dimenzióban, más területeken, más dolgokban éppen lötyög a kapcsolat, valami nem
2144# stimmel, nehézség van, akármi; a barátság attól még ember és ember között (akik történetesen egy férfi és egy
2154# nő) nagyon sok mindent át tud hidalni. Mert egy barátságban benne van az egymás kölcsönös tisztelete,
2164# elfogadása, megbecsülése, törődés a másikkal, közös értékrend, ... hát attól barátság, nem? Ezért a barátságnak
2175# a férfi és a nő között a házasságban nagyon nagy jelentősége van.
2182# 
2182# Egész más a helyzet, ha: van egy férjem, de hát... nem, nem olyan barátságos fajta. Most elmegyek egy "barátot"
2192# is keresni. Hát... Most lehet... Csak mi fog ott történni? Mi fog ott történni? Ez nagyon... ("barátságos
2201# lesz"). Ha én házasságban élek, és van férfiként egy, két, akárhány női barátom, attól még én férfi vagyok, ő
2211# meg nő. Hát ennek a dinamikája nem tud nem ott lenni. Az egyszerűen egy realitás. Tehát annak mindenképpen van
2221# egy dinamikája. Ha te erkölcsileg jól állsz, határokat tudsz tartani - rendben van. De szerintem nem is ez a fő
2232# kérdés, mert ez a jéghegy csúcsa. A másik kérdésem az az, hogy milyen hatással lesz ez a házasságodra? El tudok
2242# olyat képzelni, hogy valaki azt mondja: "Annyira nyilvánvaló, hogy a férjemmel nem tudok barát lenni, de nekem
2252# kell a barátság, és nekem mindenképp egy férfi kell hozzá. Találok egy férfit, és ez valahogy engem segít abban,
2262# hogy bent maradjak a házasságban. Mert ha még ez se lenne, akkor úgy érezném, hogy elviselhetetlen." Mondjam
2272# azt, hogy ilyen nincs? Hát, lehet ilyen. Lehet ilyen. Tehát, mondjuk én nő vagyok, és tartok valakivel egy
2282# baráti kapcsolatot, ott megtartom a határokat. Néha ez könnyebb, néha nehezebb. Néha hazudok magamnak, néha nem.
2292# Ezt ott csináljuk, ebből sokat profitálok, és így létrejön egy egyensúly. Ezt el tudom fogadni, hogy ez egy
2302# egyensúly. A kérdés az az, hogy ez az egyensúly hosszú távon mit tesz a házastársi kapcsolatommal?
2311# Hát ha én fönntartok egy (szoros) baráti kapcsolatot, ott akkor mi fog történni? Beszélgetünk, időt szánunk
2321# egymásra, közel leszünk egymáshoz, érzéseket osztunk meg, belső dolgainkat adjuk ki. Meg fog jelenni a
2330# meghittség, az intimitás világa. Nem tudunk nem egyre közelebb lenni egymáshoz! Miközben éppen azért kezdtem el
2341# keresni egy barátot odakint, mert a férjemmel hát nem működtek olyan jól a dolgok. Akkor egészen nyilvánvalóan
2351# (valószínűleg) lesz egy kapcsolatom, ami érzelmileg sokkal mélyebb - de ez nem a férjem lesz. És én ezen
2360# dolgozom. Utána tulajdonképpen fönntartom a kritikusságomat a férjemmel, akivel ez "sose volt így". HÁááÁáát,
2370# szóval, olyan... vékony jég ez. Vékony jég. Hogy ez volt előbb vagy az; emiatt van ez úgy, vagy amiatt ez így...
2381# Hát, hát. De az élet ágas-bogas. Minden további nélkül el tudom képzelni, hogy itt rengeteg forgatókönyv lehet.
2391# És lehetséges, hogy valaki számára pl. a hűség szempontjából életmentő (egy nő számára) egy (férfi) barát.
2401# 
2401# Mert azt mondja: legalább akkor ott biztonságban vagyok, mert ez a férfi tényleg megbízható. Ha ott nem tudnék
2411# valahogy ventillálni, mondani dolgokat, akkor nem tudnék uralkodni magamon. Ilyen is lehet. Rengeteg minden
2421# lehet. De egy valamit nem tudok elképzelni: hogy férfi és nő között ne volna egy férfi-nő kapcsolat. Most, hogy
2432# abban mennyire és hogyan jelenik meg a szexualitás, hát az bárhogyan lehet. De egy férfi és egy nő között
2442# férfi-nő kapcsolat van. Ezt lehet simogatni meg csomagolni, de ezt gyanítom.
2449# Próbáltam árnyalt lenni. (Persze nem szokott sikerülni...) Na, nézzük csak. Ez is hosszú.
2458# 9.) Három éve járok a keddi alkalmakra, ahol számos hasznos információ hangzott el számomra.
2467# (Mondom a lényeget.)
2469# Lehet, hogy túlságosan fehéren-feketén látom a világot, de úgy vélem: sebzettség ide vagy oda, szimplán
2478# tisztességesnek kéne maradni, fölülemelkedni dolgokon és nem elhagyni a családot több gyerekkel. Sokszor az az
2489# érzésem az előadások alatt, hogy ezzel a "lélektani gondolkodásmóddal" megmagyarázzuk (erősebben fogalmazva:
2499# fölmentést adunk) egy másik embernek, amiért ezt vagy azt tette vagy csinálta.
2507# Igen, ez nagyon klasszikus... klasszikus, klasszikus.
2512# A megértést nem tartom azonosnak az egyetértéssel. A megértés nem egyetértés. A segítő kapcsolatban, ha én
2522# segíteni akarok valakinek, akkor problémásan tudok segíteni, ha kizárólag olyan klienseknek segítek, akinek az
2533# erkölcsi alapállása pont olyan, mint az enyém. Akkor nehezen fogok tudni segíteni. Akkor (mondjuk a segítő
2543# kapcsolat egy példa) nagyon jól kidolgozta már a szakma azt, hogy éppenséggel meg is jeleníthetem, ki is
2553# fejezhetem, adott esetben nem is kell véka alá rejtenem a saját erkölcsi vagy hitbéli alapállásom. De a segítő
2563# kapcsolatban a másik fél megértése - még ha az teljesen ellentétes is az én belső meggyőződésemmel - lehetséges.
2574# Nem elárulása a saját hitemnek. Mert a megértés nem jelenti az egyetértést. És ez nagyon fontos. Sokan azért nem
2585# akarnak "megértőek" lenni, vagy azért távolítják el maguktól a másikat és elhárítják azt, hogy az
2594# együttérzésüket fejezzék ki, mert attól félnek, hogy azzal majd azt üzeni, hogy "szabad a vásár". Tehát a
2604# megértés nem jelent egyetértést.
2607# Ez már az emberi kapcsolataink szépsége, hogy a változáshoz (főleg hosszú távon) az segít, hogyha én
2617# megtapasztalom azt, hogy engem megértett valaki, együttérző velem, ezért köztünk valami bizalmi, valódi emberi
2627# kapcsolat realizálódik. Nem csak úgy elméletben van (hogy "te is ember vagy meg én is"), hanem ott valami
2637# tapasztalatunk van arról, hogy köztünk van valami emberi, és utána ebben a kapcsolatban segítünk meglátni nagyon
2648# sokféle lehetőséget. Erőforrást, kapaszkodót és a többit. Tulajdonképpen az is hozzátartozhat a segítő kapcsolat
2659# tisztességes voltához, hogy adott helyzetekben én nem is rejtem véka alá azt, hogy mondjuk egy hozzám érkező
2669# kliens számára milyen utakat fogok mindenképpen megnézni. Nem én fogok dönteni. Nem én vállalok felelősséget
2680# érte, nem fogom én őt nyomni semmilyen irányba, de (mondjuk az életfilozófiám, a meggyőződésem révén) ha egy
2690# házastársi konfliktussal érkezik valaki, akkor föltételezhető is az, hogy mindent meg fogok nézni, hogy hogyan
2701# lehetne valahogy a tartósságot, a hűséget fönntartani. Nyilván ez nekem fontos lesz. De a döntést nem én fogom
2711# meghozni. Tehát a megértés nem jelent egyetértést. Az sajnos egy történelmi örökség, hogy ez az előítélet nem
2722# alaptalan: mint hogyha az erkölcs meg a hit eleve olyan pozitív előjelű lenne olyan szempontból, hogy hűség,
2732# házasság, tartósság, elkötelezettség stb., a lélektan meg mintha a "másik oldalon állna". Tehát amikor azt
2742# halljuk, hogy "lélektan", akkor rögtön egy negatív előjel jelenik meg: "akkor persze szabad elválni". Tehát: ha
2753# hit, akkor nem szabad, ha lélektan: akkor szabad. Ha hit, akkor "hűség"; ha lélektan, akkor "éld ki a vágyaid".
2763# Ez így nagyon előítéletes. De sajnos ezeknek az előítéleteknek van alapja. Attól még előítélet, de van alapja.
2774# Ettől olyan nehéz. Pl. nagyon sok olyan valakit ismerek, aki a lélektani ismereteivel együtt (megtartva a segítő
2785# hivatásának a szerephatárait) éppenséggel nem negatív előjellel teszi, amit tesz. Hát az emberi lélek itt is,
2795# ott is ugyanolyan. Nyilvánvalóan rengeteg lélektani ismeret segíthet bennünket abban, hogy hogyan segíthetünk
2806# egy társkapcsolatot. A lélektanhoz nagyon problémás azt asszociálni, hogy a lélektan alapfilozófiája, hogy
2816# "éljünk az ösztöneink szerint". Hát... melyik lélektan mondja ezt?! Vagy ki mondja ezt? Én biztos nem.
2826# 
2826# Ezért viszont a másik irányból nagyon nagy jelentősége van, hogy egyre hozzáférhetőbb legyen mindaz (a humán
2836# tudományokból, társadalomtudományokból), ami segít bennünket abban pl., hogy egy kapcsolat hogyan tud tartós
2847# lenni; a szenvedélyt hogyan tudjuk fönntartani. Nagyon sok mindent tudunk már arról, hogy egy kapcsolatban a
2858# szenvedélyt hogy lehet fönntartani. Ezt a lélektani szakirodalomnak köszönhetjük. Meg persze okos emberek
2868# egyszerű tapasztalatának, akik tudják, hogy "hogy kell csinálni".
2875# Tehát az problémás, ha a lélektanhoz eleve egy negatív karikát teszek, és azt mondom: ú, az alapjaiban egy zűrös
2886# megközelítés.
2887# "Ők szoktak rávenni arra, hogy hagyjam el a férjem. Merthogy 'azt még nem csináltad és éld meg! '."
2897# Ez problémás.
2898# Ennek a gyökerei nagyon messze nyúlnak. Nagyon messze. Ha az egyházi gondolkodás és magatartásmód a XIX. És XX.
2909# Században emberibb lett volna, akkor ez a látszólagos/valóságos hasadás nem volna ennyire szembetűnő, hogy az
2920# táplálhatná az előítéleteket.
2923# Tehát, ha valakinek itt önvizsgálatot érdemes tartani, akkor az először is az Egyház. Mert előbb volt, mint a
2934# tudományos igényességű lélektan. Ha valami nem tudott az Egyház keretein belül szocializálódni, akkor kénytelen
2945# volt azon kívül. Akkor nem kérhetjük rajta számon (ha mi azt mondtuk rá, hogy fúúúj), hogy miért nem egyházias.
2956# Ugye, ha nem, hát...
2958# Ezzel együtt most már a lélektani szakmának is van annyi története, hogy bőven van okunk az önreflexióra.
2968# Segítőként vagy lélektani szakemberként. Mondhatjuk azt, hogy hát, bizony-bizony, azért itt is mindenféle
2979# negatív dolog hatást gyakorolt ránk. Egyoldalúak tudtunk lenni. Egyes lélektani szakemberek nagyon egyoldalúak.
2990# És mások is. Na jó.
2992# 
2992# 10.) Egy egész nemzedéknek jó része nem tanul. Lehetőleg nem is dolgozik. Legföljebb a számítógép mellett ül;
3002# üres, virtuális játékokat játszik. Majdnem semmi iránt nem érdeklődik. Többnyire jó képességű fiatalokról van
3012# szó. Mivel tudják a szülők-nagyszülők-testvérek kimozdítani az ilyeneket ebből az állapotból?
3020# Nem esett jól a kérdésben az, hogy az "ilyeneket", meg hogy úgy "kimozdítani". De közben emögött valódi emberi
3030# fájdalmak lehetnek. Tehát, ha én apa lennék, és látnám, hogy a fiam tíz éve a számítógép előtt ül és "ilyen",
3040# biztos aggódnék érte és lenne benne félelem. A gyerekek általában nem maguktól lesznek ilyenek. Csak úgy mondom.
3050# Tehát senkire még számítógép nem ugrott még rá. Soha ilyen még nem történt! Soha. Tehát föltehetően a másik
3060# irányból történtek aktív kezdeményezések. Általában az, hogy ha egy gyerek pl. internetfüggő lesz, akkor az egy
3070# tágabb (rendszerszemléletű) összefüggésben érthető meg, hogy ez miért lett így. Tehát őrá (legalábbis a magam
3080# nevében) inkább áldozatként tekintenék, mint tettesként. Tehát egy olyan valakiként, aki, hát, nagyon valószínű,
3091# sok mindent nem kapott meg olyankor, amikor kellett volna. Mert egy gyerek azért úgy van kitalálva, hogy szeret
3101# felnőttek között lenni; szeret játszani, szeret mozogni. Ilyen. Szeret a felnőttekre hallgatni. Ha a felnőttek
3111# mutatnak neki dolgokat, perspektívát; vele vannak, időt és energiát fordítanak rá, akkor a gyerek ezt általában
3121# szereti. Ez az emberi természet. Ezt tudjuk, hogy így van. Hogy - emlékeztek erre a kutatásra - főemlősök pl.,
3131# anyamajmok, ha választhattak a között, hogy drogot kapjanak, vagy a saját utódaikat neveljék, akkor az
3141# utódnevelés mellett döntöttek. Egy édesanya számára is (ha elég egészséges a lelke), és egy gyerek számára is
3151# (ha elég egészséges a lelke), a természetes emberi kapcsolatok, amiben - tudjátok - a négy elem benne van
3160# (észrevesznek, figyelnek rám, törődnek velem és gondoskodnak rólam, értékelnek és megbecsülnek, következetesen
3170# emberszámba vesznek), ezek olyan hormonok termelődését fogják bennem segíteni, amitől szívesen vagyok azokkal,
3180# akik velem ezt teszik, és közben jól is érzem magam. Mindez az emberi természetnek része - beleértve azt is,
3190# hogy még valakiről gondoskodni is (és erről hosszan beszéltünk ebben az évben)... hogy az első néhány évben az
3200# emberi természetnek mennyire része, hogy önjutalmazó rendszerként jólesik másoknak segíteni. S ha az ember elég
3211# egészséges, és ebben a kapcsolati hálóban egy jó rendszerben tud felnőni, akkor felnőttként jó érzéseket kelt
3221# benne: másokkal lenni, értelmes dolgokat tenni, másokkal törődni, kölcsönös kapcsolatokban lenni stb., mert
3230# mindez a hormonháztartásom pozitív változásával jár, és önjutalmazó rendszerként működik. Ha tehát egy gyerek
3240# sokkal szívesebben nyúl a kábítószer vagy az internet után, akkor föltehetően ez a rendszer valamikor alapjaiban
3251# sérülhetett meg. És sajnos még az a lehetőség is fönnáll, hogy már olyan korán megsérült az illető (s persze
3261# ebbe társadalmi hatások is közrejátszanak), hogy őneki nagyobb élvezetet okoz egy számítógépes játékban a 14.
3271# Szintre eljutni, mint bárki emberfiával/lányával találkozni. Nagyobb élvezetet jelent!
3278# Ha a főemlősökkel kapcsolatos kutatásokat nézzük, az derült ki, hogy ha pl. korán megsérül a kötődés az
3288# anyamajom meg a csemetéje között, akkor felnőtt korban az az állat lehet, hogy el fogja hanyagolni a saját
3298# csecsemőjét... lehet, hogy inkább választja majd a kábítószert, mint a saját utódjának a nevelését. Az agyunk
3308# érzékenyebbé válik ezekre a pillanatnyi és gyors élvezetekre és kielégülésre. Ezért, hogyha valaki korán
3317# megsérül és már tíz éve ott ül a számítógép előtt, akkor ő tulajdonképpen nagyon nagy bajban van. Még az is
3327# lehet... Tulajdonképpen az is lehet, hogy kisebb mértékben "túlzott internethasználó", vagy pedig már függő. Ha
3337# ő függőségben van, akkor ő egy sebzett, beteg valaki. Gyógyulásra van szüksége. Mert a függőség komoly dolog!
3347# Tehát nem közelíteném meg ezt úgy, hogy "ez a piszok nemzedék, aki ott vacakolja el az életét". Ez egy sokkal
3357# árnyaltabb rendszer. Ha jobban ráérnénk a gyerekeinkre, ez kevésbé volna probléma.
3365# De erre azt mondjuk, hogy "ki ér ma már rá"... Most mondok egy olyat, amitől egyáltalán nem leszek szimpatikus.
3375# De ez nem zavar. (Csak fáj.) Ez pedig az...
3379# Megint csak a lélektani kutatásokból tudjuk, hogy ha valaki megszokott egy életnívót, és aztán egy életminőség,
3389# életnívó (anyagi szempontból) alá kell mennie, az általában rossz érzéseket kelt, tehetetlenség-élményünk lesz,
3399# frusztráltak leszünk, kiszolgáltatottságnak érjük meg, valamiféle vereségként - és persze van gyászmunka, hozzá
3409# kapcsolódóan. Az emberi természet olyan, hogy ha már "valahogyan" éltünk, nem szívesen élünk annál rosszabbul.
3420# 
3420# Mint ahogy pl. az emberi test olyan, hogy ha már voltam 80 kilós, akkor rögzül az emberi testben ez a
3428# tapasztalat, és arra törekszik, hogy ezt a súlyt újból visszanyerje. Ezért valaki, ha állandóan eszik-fogyózik,
3437# eszik-fogyózik, eszik-fogyózik - ha már egyszer meghíztál komolyan, sosem lesz könnyű 15-20 kilóval könnyebbnek
3447# maradni. Mert a tested emlékszik, és az evolúciós program (ha te már voltál annyi) azt veszi, hogy az biztos nem
3456# véletlen volt! Mert nem olyan régóta van az, hogy Magyarországon az emberek egy jelentős százaléka túlsúlyos. Az
3466# emberiség történetében az emberek nem voltak túlsúlyosak (mert nem szolgálta az életet), hanem örültek, ha
3475# táplálékhoz jutottak. Ezért az evolúció logikája szerint nagyon bölcs dolog megjegyezni azt a súlyt, amit már
3484# valaha elértünk, és "gyerünk-gyerünk, az kell, az kell az élethez - az biztos, hogy nem volt véletlen!". Ezért
3493# nehéz fogyókúrázni, főleg, ha megy ez a föl-le, föl-le. Ugye ismerjük ezt? Mindig 1-2 kilóval testesebbre hízol,
3503# aztán megint fogysz. Tulajdonképpen úgy növekszik a súlyod, hogy közben állandóan fogyókúrázol. Ezt párhuzamként
3512# akartam mondani az emberi lélekkel kapcsolatban.
3517# Tehát, ha valamilyen nívó alá kell mennünk, azt törvényszerűen veszteségként, fájdalomként, gyászmunkaként,
3526# frusztrációként, kiszolgáltatottságként, tehetetlenségként, önértékelési akármiként... éljük át, ezért ezt nem
3535# szívesen csináljuk. A kutatásokból azt is tudjuk, hogy a boldogság nincs összefüggésben a pénzzel. De valamivel
3544# összefüggésben van: azzal a belső elgondolásoddal, hogy
3549# mi az, ami számodra minimálisan szükséges az élethez.
3554# 
3554# Azzal összefüggésben van!
3555# Ezért most már olyan kutatások is vannak, hogy az derült ki, hogy tulajdonképpen igaz az (egyik nemzedékről a
3563# másikra), hogy hiába keresek kétszer-, négyszer-, hatszor-, nyolcszorannyit, nem leszek boldogabb tőle, de az
3572# összefüggést mutat a boldogsággal, hogy megvan-e az a nívóm, amiről én azt élem meg, hogy ez nekem szükséges
3580# ahhoz, hogy emberi életet tudjak élni. Igen ám, csakhogy nemzedékről nemzedékre ezt a hívót emeljük.
3587# Ez azt jelenti, hogy aki megszokta a jólétet, jómódot (és főleg: egyik nemzedékről a másikra ezt valamennyire
3595# átadtuk), úgy fogjuk megélni azt, hogy esetleg kevesebb vagy nem pont úgy van... vagy áthelyezünk értékeket,
3603# másra szánunk több időt/energiát, hogy mindenképpen rosszul leszünk tőle. Ezért frusztrációtűrésre van szükség.
3612# 
3612# Azért mondtam, hogy ez nem fog kellemesen hangozni. Tehát ha mi ilyen értelemben folyamatosan jól akarjuk érezni
3620# magunkat, akkor könnyen lehet, hogy olyan életmódot fogunk választani, ami se nekünk, se a gyerekeinknek nem
3629# lesz jó. Miközben bölcsebb lenne azzal a nehézséggel megbarátkozni, hogy "ha úgy akarok élni, ahogyan szeretnék,
3638# meg ahogy a gyerekeimnek jó, akkor kevesebbel kéne beérnem". Ma ilyenről beszélni... ez nonszensz. Na ez, EZT,
3647# EZT NEM.
3648# De közben pedig... hmm, hmm. Hmm, hmm.
3651# Ez ahhoz hasonlít... biztos van élményetek baráti társaságban olyanokról, akik valamikor úgy döntöttek (merthogy
3660# az estébe nem fért bele minden; mert minduntalan arra jöttek rá, hogy "most vagy a gyereknek mesélek, vagy még
3668# segítek a házi feladatban, vagy még valakivel még ezt csinálom, vagy a férjemmel/feleségemmel beszélgetek, vagy
3677# fölhívtam, vagy még megcsináltam"... - ki kell rakni a tévét. Ha valaki szeret tévézni, hozzátartozott a
3686# rutinhoz, az esti egyensúlyhoz, hogy még néztem legalább két órát, akkor hogy ne keltene rossz érzéseket, amikor
3695# azt kirakom onnan? Hát aki mondjuk ezt a rossz érzést nem bírja eltűrni, elviselni, akkor ő azt fogja mondani a
3703# segítőnek, hogy "hát, de... ilyen az élet, ilyen a világ". Ez. "Hát, nem jut annyi idő a gyerekekre meg
3712# egymásra." S amikor megkérdezzük, hogy "jó, de hány órát tévézel?". Én? 2 és felet - mondja a nő. És a férfi?
3720# Hát, ő még azért másfél órát netezik, megnézeget ezt-azt-amazt. De amikor te beszámolsz az életedről, azt
3729# mondod, hogy "nincs elég időd". Van, csak az a frusztráció, ami azzal jár, hogy este már nem nyitod ki a
3737# számítógépet és nem tévézel, az úgy tűnik föl számodra, hogy "na azt, azt nem!".
3744# 
3744# S ha van 2-3 ilyen dolog az életedben, amihez nem nyúlsz hozzá, mert hát "azt nem", akkor persze, hogy nem jut
3756# idő arra, amire egyébként azt mondod, hogy jó lenne, ha lenne. Tehát akkor bemegyünk az önsajnálatnak ebbe a
3769# körébe. "Ilyen a világ, látnivaló; mindenki rohan, nem lehet semmit csinálni...". De lehet! Csak érzelmi
3781# munkával jár.
3783# Nagyon is lehet! Ezt csak így idepöttyintettem.
3788# 11) Köszönöm a kedd estéket!
3792# Szívesen.
3793# Nem kérdésem van, hanem: juttasd el, légy szíves, köszönetemet azokhoz, akik rögzítik az alkalmakat!
3804# Ahá!!
3805# Mert én ebből az egészből kimaradnék nélkülük. Nagyon köszönöm. Most, hogy kép is van, látom, mennyire
3817# hasonlítasz Bessenyei Péter műrepülőre.
3822# 
3822# Ez volt a legfontosabb információ egy év alatt.
3826# A keddeket elvezetni is nagy bravúr. Isten áldjon meg titeket!
3832# Hát, köszönöm.
3833# 12) Feri atya! Egy társkapcsolatban, az egyik fél, aki azt mondja: "te - nem oké", megváltoztathatja a másik fél
3843# énképét akkor is, ha ő egyébként magáról azt gondolja, hogy "én - oké". Viszont ennek a fordítottja: egyik fél
3853# azt gondolja: "te - oké", megváltoztathatja-e a másik fél énképét akkor is, ha ő egyébként magáról azt gondolja,
3864# hogy "én - nem oké"? Melyik az ok és melyik az okozat? Ha a végeredmény az, hogy "én - oké", "te - nem oké"?
3874# Hát, nekem ezt kétszer el kellett olvasnom. Eszembe jutott az is, hogy "hány éves a kapitány?". De végül
3883# megértettem. Megértettem.
3886# Igen, van olyan, hogy olyan képem van magamról, hogy "én oké vagyok, te meg nem vagy oké". Hát ilyen lehetséges.
3896# És fordítva is lehet, hogy nekem van egy képem, hogy "én nem vagyok oké, te meg nem". A kapcsolatunk nyilván
3906# hatni fog ránk. Jó esetben persze, hogy történhet az, hogy én aki azt gondolom magamról, hogy "én nem vagyok
3916# oké, de te kitartóan szeretsz engem" - tehát van tapasztalatom arról, hogy te mégiscsak úgy látsz engem, hogy
3926# "Feri, te oké vagy!"... De egy valamit nem hiszem, hogy meg lehet spórolni. Ez pedig az, hogy végül is
3936# eldöntsem, hogy neked van igazad. És hogy ettől kezdve magamra úgy fogok nézni, hogy "én oké vagyok". És hogy
3946# sérültségemnek tekintem azt, amikor azt gondolom magamról, hogy "nem vagyok oké". Tehát hatni fogunk egymásra,
3956# és olyan is lehetséges, hogy valaki egész jól megvan magával, és azt mondja, hogy "én rendben vagyok", és
3966# valamilyen oknál fogva (bár ez azért kérdéseket vet föl) olyan valakivel él, aki következetesen azt mondja, hogy
3976# "mégse vagy oké". Ez is hathat ránk. Hathat ránk! Felnőttként is. Oda, vissza, pozitívan is, negatívan is -
3986# igenis, ez hathat ránk.
3988# Pl. a behódolás sémánál a terápia egyik iránya, hogy hagyjunk föl (legalábbis bölcsen, okosan, megfelelő módon)
3998# azokkal a kapcsolatainkkal, amelyekben kifejezetten uralkodni akarnak rajtunk.
4005# Úgyhogy lehetséges, hogy ez a séma vitt bennünket előre. Mi elfogadtuk, hogy ilyen kapcsolatokban élünk, és
4015# ezért a barátaink között is ilyenek vannak. Meg, ha elmegyünk egy klubba, ott csupa olyan valaki van (a
4025# "klubba"), akinek jólesik, hogy nekünk dirigál. Akkor keressünk egy másik klubot, ahol nem élvezik azt, hogy
4035# nekünk dirigálnak.
4037# Tehát: igen, a kapcsolataink hatnak ránk.
4040# Most, ha a házastársam ilyen, akkor nyilván a helyzet nehezebb és árnyaltabb. De nem egyszer meg lehet azt
4050# figyelni, hogy ha valaki következetesen elkezd határokat húzni; ha a másik félnek én fontos vagyok, akkor azt
4060# elkezdi komolyan venni. Legföljebb nem rögtön. Há!
4065# Na még... Igen. Hogy is van?
4068# 
4068# 13) Külföldön élek és onnan hallgatlak. Tervezel-e idegen nyelvű előadásokat, vagy tudsz-e külföldi PálFerit?
4077# Ha tud valaki külföldi PálFerit, mondja meg nekem. Én nem tudok. De állítólag hasonlítok Bessenyei Péterre. Ha
4087# esetleg ő arra repül... Sose lehet tudni!
4091# 14) Ha egy nem hívő fiú és egy katolikus vallását gyakorló lány kölcsönösen elfogadja egymást (világnézetével
4101# együtt), akkor mi a jó megoldás a majdani gyerekek vallási nevelését illetően? Csak az anya vallása szerint
4110# tanítani őket; vagy, ha mind a két szülő szemléletmódjával megismertetjük őket, akkor ez nem okoz-e bennük
4120# bizonytalanságot?
4121# Bizonytalanságot az okozna a gyerekekben, ha azt tapasztalnák, hogy apa és anya nem fogadják el egymást. Tehát,
4131# ha a gyerekek azt tapasztalják, hogy anya elfogadja apát úgy, hogy apa nem pont azt gondolja, mint anya; és apa
4141# elfogadja anyát úgy, hogy anya nem pont azt gondolja, mint apa; és a gyerek ezt látja, hogy két megközelítés is
4151# elfogadható... Már csak azért is, mert a szüleik mind a ketten szeretik őt és szeretik egymást, ezért tehát a
4161# két megközelítés tapasztalati szinten (nem teoretikusan) nem zárja ki egymást. Ahogy ők élnek, nyilvánvaló, hogy
4171# ezek itt együtt tudnak élni. Az ezek nem a személyekre vonatkozik, hanem ezek a meggyőződések itt, kérem szépen,
4181# egy családban tudnak itt lenni. Akkor a gyerek számára ez nem okoz olyan problémát...
4189# Persze, fogja majd kérdezni: Apa, miért nem jön? Persze, hogy fogja kérdezni. Lesznek majd kérdések,
4198# konfliktusok. Néha majd az egyik irányba megy, aztán a másikba - ez biztos, hogy lesz. Hát ez tutiság, hogy
4207# lesz!
4208# De ami a helyzetet élhetővé teszi: hogy apa és anya együtt élnek ezzel, és közben egymást szeretik. Ettől lesz
4217# élhető!
4218# És ha mindketten fanatikus buzgósággal védik azt, hogy "van Isten" meg "nincs Isten", akkor a nagyobb probléma
4228# inkább az, hogy egymás torkának esnek. Nem az, ami miatt ezt csinálják.
4234# Egyébként meg, most (nagyon egyszerűen) azt gondolom, hogy ha tudok angolul, akkor eldönthetem, hogy beszélem-e
4244# vagy nem. Ha nem tudok, akkor nem dönthetem el. Tehát ezt gondolom a vallásos nevelésről. Ha abból kapok, akkor
4254# felnőttként eldönthetem, hogy abból kell-e nekem így, úgy vagy amúgy. Ha nem kapok semmit, akkor legföljebb
4264# arról hozhatok döntést, hogy "na, itt valamit megpróbálok megismerni, amiről fogalmam sincs, hogy mi". Én az
4274# elsőt jobbnak látom.
4275# Ihaj, csuhaj! Nagyon köszönöm! Maradt még néhány kérdés. Tényleg! Elég tempós voltam, tehát ez azt jelenti, hogy
4285# a felét elmondtam. A következő év első alkalmával pedig befejeznénk a kérdéseket. Köszönöm!

Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés