2014.04.29.masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Köszöntlek benneteket, Isten hozott mindannyiótokat!
0004# Elnézést, kicsit később kezdünk. Majd akkor az elejét ledarálom és akkor behozzuk... mindenesetre ennél a
0014# sémánál vagyunk (emlékeztek?): behódolás. OaaáááÁHHh!
0019# Aki ettől szenved, ő azt éli meg belül, hogy kiszolgáltatott és tehetetlen, és mindenképpen igazodnia kell
0029# valaki más érzéseihez, vágyaihoz, szükségleteihez, igényeihez, előírásaihoz, rendelkezéseihez és szabályaihoz.
0040# Mert egyébként magát (ilyen értelemben) tehetetlennek éli meg, sőt: fenyegetettnek. Hogy ha ezt nem teszi, annak
0050# az lesz a következménye, hogy valamilyen büntetésben lesz része. A büntetés pedig így írható le, hogy: majd nem
0061# fog szeretni, majd megvet vagy majd elítél, vagy a szó szoros értelmében valamilyen büntetést kapok tőle. És ezt
0071# mindenképpen el kell kerülnöm! Itt tehát saját érzések, szükségletek, vágyak áldozatul esnek - vagy annak, hogy
0082# a tiedre figyeljek, vagy annak, hogy a külvilág elvárásainak feleljek meg. A legjobb meggyőződésem ellenére is!
0092# Ez a nagy fájdalom.
0094# Hogy ő nem szívvel lélekkel adja át magát, nem belső meggyőződésből hoz mondjuk áldozatot (ami számára akár
0104# káros következményekkel is járhat), hanem a meggyőződése ellenére történik mindez. Hááhh! És ezért kezdtünk el
0114# arról beszélni (mert mindennek szeretnénk a pozitív részét nézni; nem tagadva, hogy néha a negatív részen
0124# keresztül tudunk a pozitív részig eljutni), ez pedig az, hogy mi az, ami bennünket leginkább belülről meg tud
0135# szilárdítani? Hogy akár sokak ellenére is a saját meggyőződésünk szerint tudjuk élni? Ez pedig talán leginkább a
0145# spiritualitás. Isten velem - ki ellenem? Mondjuk így nagyon egyszerűen.
0152# Ezért pedig azt a modellt használjuk, amihez egy szentírási történetet is kapcsoltunk, hogy az életünkben
0162# természetes értékhordozó...
0164# (Esetleg a fényből le lehet egy picit venni? Hogy itt rajtam ne legyen annyi. Mert vakulnak szegények, ezek a jó
0175# emberek itt mind vakoskodnak.)
0178# Értékhordozó az, hogy vannak szokások, szabályok, normák, elvárások, hagyományok. Annál egy mélyebb dimenzió a
0188# lelkiismeretünknek a szava. És annál még mélyebb, amit így neveztünk meg, hogy a Szentléleknek vagy a
0198# spiritualitásnak a szava, dimenziója. Ezt a 3 dimenziót nézzük most. Próbálunk mindig a forrásra utalni, és
0208# ennek kapcsán jutottunk el oda, hogy nézzük akkor a tízparancsolat alapján mindazt, amit valamiféle külső vagy
0218# belső hangként megjelenhet (hogy csináld így vagy ne csináld úgy), de próbáljuk meg mindig a gyökereket
0228# megkeresni! Amik aztán abban segítenek, hogy a saját belső meggyőződésünk alapján tudjuk élni. Hát én ezt
0238# szépnek látom. Látom, ti már most elfáradtatok, de... de! Szeretném ma befejezni, és utána adni egy
0247# összefoglalást, amit én nagyon izgalmas tartok. Milyen jó, hogy jóban vagyok magammal, és így magamat fogom ma
0257# szórakoztatni (népes publikum kíséretében). Mindenesetre a nyolcas így szólt, hogy: Ne hazudj!
0266# Emlékeztek, minden kijelentést próbáljatok meg nem normának hallani; nem pusztán csak valami lelkiismereti
0276# szónak, hogy ez a jó / az a rossz, hanem valami olyan belső fölszólításnak, ami a szív legmélyéből fakad.
0286# Ahogyan Jézus azt mondja: menj és éljél (zárójel: az "éljél" nincs ott, de ez az üzenet), menj és éljél; nem
0296# ítéllek el, többé ne tedd ezt.
0299# Na most. A "Ne hazudj"-hoz mit mondhatnánk?
0303# Fogadd el az élet realitását, a valóságot - az egészet! emlékeztek arra az amerikai segítőre? Azt mondta:
0313# kerestem azt a közös pontot, ami minden kliensemet összeköti. Egyet találtam: sebzett viszony a realitáshoz.
0323# Tehát fogadd el a valóság egészét, ne tegyél hozzá semmit és ne vegyél el belőle semmit.
0331# Kedves ismerősöm sebzettségekkel él, és a felesége ezekkel a sebzettségekkel együtt is tudja szeretni. És
0341# megkérdeztem őt nem olyan régen, hogy "mondd, szerinted mi a titka annak, hogy a te feleséged így a
0351# sebzettségekkel együtt is kitart melletted, hűséges hozzád, szeret téged, értékesnek tart? Hát... másokat simán
0361# ott hagynak ezért!
0363# Erre elgondolkodik és azt mondja: én azt hiszem, az, hogy mindig nyíltan beszéltem arról, hogy mi is ez a
0373# sérültség. Hogy igyekeztem nagyon őszintén a saját sérültségemet látni, próbáltam egy picit sem mentegetni, de
0383# nem is idealizáltam azt. Nem hitegettem a társam soha, de a társam tudhatta rólam, hogy én ezt sérültségnek
0393# tartom és gyógyulni akarok belőle.
0396# Nagyon szép!
0398# Mi történik akkor, amikor valaki nem tesz hozzá, de nem is vesz el - nem idealizálja, nem ragozza, nem
0407# okoskodik, nem mentegeti magát - egyszerűen csak mondja, hogy "ez van"; de az nem elég, hogy "ez van", hanem
0417# hogy az is van, hogy én ennél több vagyok. Tudom, hogy több vagyok, mint a sérültségem vagy a sérült részem! És
0428# akarom, hogy ez a "több" határozza meg az életem és ami kettőnk kapcsolatát! Ezt akarom! És ezt te tudhatod,
0438# hogy így van. De nem kenem el a sérült részemet egy picit se - az is itt van. De dolgozom vele.
0447# Azt mondja: tulajdonképpen a feleségem megbékélt ezzel, mégpedig azért, mert megtapasztalta, hogy ezzel a
0457# résszel neki nincs dolga. Mert tudta, hogy én dolgozom vele! Mikor valaki... nem, hát az nem is úgy volt, csak
0467# egy olyan hazugság-féle, ilyen füllentés-szerű...ség, nem volt az hazugság, csak egy ilyen "kegyes
0476# füllentés-szerű jóság", ugye, ilyenkor úgy megpróbálsz nekiállni, hogy "na, jó, jó, jó". De ha valaki azt
0486# mondja: "nem voltam őszinte" - akkor tudod, hogy ott már neked nincs dolgod. Törődhet magával, a kapcsolattal.
0497# Háhh! Milyen felszabadító! Na, tehát ilyen értelemben: hogy engedd közel magadhoz a realitást, a valóság
0506# egészét. Úgysem megy - hát kinek megy?! Hát kinek?!? Hát szó sincs róla. De hozhatunk egy döntést, hogy ha olyan
0517# helyzetbe kerülök, hogy valami úgy khhrrrkkgg, akkor egy kicsit megállok a120 kilométeres szélben, hadd jöjjön!
0527# Az nem lesz káromra, biztos! Fáj, csíp, uuUUUÚÚ, de sokat fogok belőle fejlődni. Ej-haj! Jól van.
0537# Második: legyél és vállald azt, aki vagy itt és most, aki voltál és aki lehetsz! Nem beszéltem még erről, ugye?
0547# Nem. Hogy legyél és vállald azt, aki itt és most vagy. Ha fáradt vagy, ne mondd, hogy "á, dehogy!". Mert fáradt
0558# vagy! Ha nem szeretsz középen ülni, de most ott kell, ne mondd azt, hogy "á, nekem mindegy!", mert nem mindegy.
0568# Ha nem mindegy, nem mindegy! Most miért kellene azt mondani, hogy mindegy?! Nem mindegy! Nem ott ülök, ahol
0578# szívem szerint ülnék, és ennyi! De nincs vele dolgod.
0583# Tehát: vállaljuk azt, akik itt és most vagyunk, de ne csak a jelenből éljünk, hanem a jelenben, ezért vállaljuk
0594# azt, akik voltunk. Ez azért is nehéz, mert jó esetben az történik velünk, mint a gyerekekkel: minden gyerek úgy
0604# spontán módon nő, különösebb ráhatás nélkül. Ezért, mikor nézzük a gyerekek sportteljesítményét, a gyerekek
0614# általában évről évre fejlődnek. Még akkor is, ha nem edzenek. Ez sokakat könnyű könnyelműségre csábít, mint a
0624# Trabant jó útfekvése. És képzeljük azt el, hogy amikor visszanézek és azt mondom: hú, hogy én ezt hogy
0634# csináltam! Sokszor elönti a pír az orcánkat (az összeset, ami van), és azt mondjuk: óóó, ÓÓÓÓóóó... nyugodtan
0644# ismerjük el, hogy akkor ennyit tudtam. Ennyit. Vékonyabb volt a bicepsz... hát ennél már nem. Hát így volt,
0654# ennyit tudtam, ennyit bírtam, erre voltam képes. És most, hogy innen nézem, azt kell mondanom: nagyon hálás
0664# vagyok az életnek, hogy annak ott az összes terhét akkor nem láttam. Most már látom, hogy azt nem kellett volna.
0675# Hát nem úgy kellett volna! Mostani eszemmel másképp tenném. De elfogadom, hogy ott és akkor annyit tudtam. Nem
0685# egyszer: milyen nagy különbség van a között...
0690# A múltkor mondtuk ezeket a ... nem is tudom, mókás történeteket vagy milyeneket, hogy mikor valaki újból és
0700# újból meggyónja a rég volt bűnöket. Hát... ha valaki ezt elkezdi mondani, és le szoktam őt állítani. Meggyónta?
0710# Igen. Akkor köszönjük. Stty! Ennyi. Következő? (már nem a következő gyónó, hanem a... azért annyira nem... Csak
0721# ha már meggyónta, megbánta, kapott rá föloldozást, hát hagyjuk ezt! Ha az őt valamilyen szempontból mardossa, az
0731# nem gyónási téma, hanem lelkigondozói téma. Ez meg itt a gyónás. Hmm... Tudom ilyen egyszerűen látni az életet.
0742# De ez nem ugyanaz, mint amikor valaki 60-70 évesen visszanéz az életére és azt mondja: hú, a nemjóját. Hogy én
0752# ezt hogy nem láttam akkor?!
0755# Nem vagyok önbüntető. Szeretem magam. Emlékszem, édesanyám egy vasárnap, mikor papnövendék voltam (nem is...
0765# mikor pap voltam! Ez így következett). Mikor pap voltam, minden vasárnap hozzá mentem ebédelni. Valahogy ez volt
0775# a szertartás: vasárnap, megyek s akkor nála ebédelek. Anyukám egyszer nagyon lelombozva vár. Sajnos ez a rántott
0786# sajton is érezhető volt. De hát ugye ilyenkor mégiscsak a személyközpontúság fölülmúlja a sajt állagát. S azt
0796# mondja: Ferikém, egész délelőtt szomorkodtam. Kezembe akadt egy nevelési könyv, egy gyereknevelési könyv. Ugye,
0807# 2 volt nekünk otthon. A "nekünk" az egy költői túlzás, mert én gyerek voltam. Épp az egyik anyukám kezébe akadt.
0817# Az volt az egyik, amit nem olvasott. "Most, hogy így elolvasgattam belőle néhány fejezetet, rájöttem, hogy
0827# mindent elrontottam." Segítőként rögtön megjelent bennem ez az empatikus attitűd. Tudtam, hogy ha valaki azt
0837# mondja, hogy "mindent elrontottam", akkor végül is regresszióban van. Ezért nem volt olyan nehéz a melléállás.
0848# Aztán a mély empátiából a következő szólamlás fakad ajkaimról: Mindent nem! De ez érthető volt az érintettségem
0858# okán. Hogy azért annyira lazán nem tudtam venni ezt a kijelentést, egy kicsit fürdőcskéztem benne. Szóval de
0868# nagy dolog, mikor vállaljuk azt, aki voltunk, de éppenséggel nem egyszer ez olyan szembenézést kíván meg tőlünk,
0879# amiről nem is álmodtunk, hogy még ebben lesz részünk. Mert a múlt valahogy él bennünk, és éppenséggel az úgy él
0889# bennünk, hogy "hát én álltam a fronton!". Ja, csak a front nem volt, azért nem lőttek annyira!" Én már itt
0899# vagyok, már három éve itt vagyok!
0903# 
0903# Szóval: hogy vállalni azt, akik voltunk. S akkor ezt megint egy nagy fajta őszinteséget kíván tőlünk. Itt, ami
0914# nagyon szép (nem ez (mármint a kóla) - ez csak jó; nem is, inkább: ízletes; ez a pontos szakkifejezés)...
0925# Látjátok, így is lehet. A kupakot nem kell bántani. ...hogy vállalom azt, aki lehetek! Az nagy dolog!
0935# Valaki jön hozzád, és azt mondja: Hát figyelj! Hát te Péter vagy! (Kőszikla!) Ne, ne, hát mester, ne, hogy
0946# mán... Ne már. Hát én egy buta halász vagyok. Milyen kőszikla?!? Ne... Ne, ne, ne, ne.
0955# Azért az egy komoly belső munka, hogy valaki odajön hozzád és azt mondja: te ezt meg tudod csinálni! És akkor,
0967# hogy szembenézel-e azzal, hogy vállald, aki lehetsz! Szép dolog!
0974# Hallottam egy előadást vasárnap (nem a sajátom volt - mert a magamét is mindig meghallgatom, így rögtön; utólag
0985# nem, hajj, még csak az kéne), hogy azt mondja az előadó... nagyon egyszerű volt, fölcsigázta a kíváncsiságomat.
0997# (Hát már nem fogjuk befejezni ma), hogy vannak, akik a saját lehetőségeik alatt élnek. Lásd Mahatma Gandhi, Máhá
1008# Átmá - Nagy Lélek Ghandi, aki azt mondja, hogy a között, amire képesek lennénk és a között, amit megteszünk, ég
1020# és föld a különbség.
1022# Aztán vannak olyanok, akik a lehetőségeiket megvalósítják. Tehát például: Péter egy igazán jó halász lesz. És
1033# egy rendes, vallásos ember. Megvalósította, ami ott volt. És vannak emberek, akik fölülmúlják azt, amit mások
1045# kinéznének belőle. Ez jó! Hát hogy ebből a nyegle mukiból hogy lett ez?!
1052# Tudjátok, Teréz anyának mit mondtak? Teréz anya bejelentette a belső indíttatását arra, hogy egy közösséget
1063# hozott létre a legszegényebb szegényeinek a szolgálatára. Mit mondott az illetékes püspök? És ez nem kritika az
1075# illetékes püspökkel kapcsolatban... Azt mondta: Ki? Teréz nővér? Hát egy gyertyát nem tud normálisan
1085# megnyújtani! Ezt mondta neki a püspöke (a háta mögött). Nem is kis dolog vállalni azt, akik lehetünk, akivé
1096# válhatunk.
1097# Például egy sebzett embernek vállalni azt, hogy őbenne van egy egészséges rész. Hogy van benne! És hogy ide
1109# kidolgozhat egy utat. És utána, igen, egy csomó szenvedésével meg is maradhat döntően ennél a résznél. És lesz
1120# egy csomó szenvedése, nyűglődése, nyomorúsága amiatt. Nem fog neki mindig "jól esni", hogy az egészséges
1131# részében van. Kifejezetten rosszul fog esni neki nem egyszer! Mert nem lesz neki könnyű az egészséges részében
1142# lenni. Hát de nagy dologra erre nem azt mondani, hogy hááá (ez most nem az egészséges rész - a másik), azt
1153# mondja: hát én ilyen vagyok! Engem így kell fogadni. Engem így kell szeretni. Föltétel nélkül, öcsisajtok! Nem
1165# úgy? Az igazi szeretet nem olyan? Ugye, ez a szeretettel való visszaélés. Arra hivatkozni, hogy én már csak
1176# ilyen vagyok, és ha te szeretsz, akkor feltétel nélkül szeretsz, tehát én nem változok egy kicsi sem.
1186# Jó dolog ez a mai lélektan, fontos dolgokat adott a kezünkbe. (Feltétel nélküli szeretet - követelmény feléd.)
1198# Nagy dolog vállalni azt, akivé lehetünk.
1202# Pierre abbé (és egyébként ez nem olyan érdekes, inkább csak érdekes...) a legnépszerűbb francia közéleti
1213# személyiség volt. A legnépszerűbb! Hosszú ideig! Cousteau kapitányt is, Prostot is... Tényleg. Nem volt az a
1224# sportoló, az a közéleti szereplő - politikusokat ne is említsünk. Egy vékony, nyüszöge pap. Mindenkinél
1235# népszerűbb volt. 44-45: mentette a zsidókat, a menekülteket, akik nem paktáltak le a német megszállókkal (ugye
1246# francia volt). Kockáztatta az életét. Akkor a szegények, akkor a bevándorlók, akkor a hajléktalanok... Sss. Alig
1258# ismerjük a nevét. Pierre abbé. Jelent meg néhány pici kötet tőle. (Jövő hétre kérem! Fttty! (ez a felszólítás)).
1270# 
1270# Képzeljétek el, ő a következőt mondja: édesapám egy melegszívű, nagyvonalú ember volt. Édesanyám pedig egy
1281# hihetetlenül erkölcsi tartással rendelkező asszony. Amikor rájöttem, hogy az apám ilyen és az anyám olyan, akkor
1293# megértettem, hogy nekem hősnek kell lenni. Hát akinek ilyen apja meg ilyen anyja van - hogy nem adhatom alább!
1305# Ez döbbenetes - egy fiatal srác tizenévesen azt mondja: ha én ezt meg azt kaptam a szüleimtől, akkor nekem
1316# kötelességem hősnek lenni. Akik kevesebbet kaptak, legyenek rendes emberek. Mit szóltok ehhez?
1327# 
1327# S az a vicc, hogy meg is csinálta! Megcsinálta. Fantasztikus ember. Pierre abbé. Ezt már mondtam - ez csak az
1337# elmélyítés. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
1341# Azt mondja:
1342# Számold föl a léthazugságaidat!
1346# Hamvas Bélától van a kifejezés, hogy nagyon sokan nem egyszerűen csak hazudnak maguknak (nem föltétlen rossz
1356# szándékkal - ez valahogy vérünkké válik, hogy önmagunkat védjük; ez egy nem jó módja az önvédelemnek); nem
1367# egyszerűen csak hazudunk ebben-abban magunknak, hanem léthazugságban élünk! Ahogyan éljük az életet, az
1377# önmagában egy hazugság. Hú, ez durva, nem? Ilyeneket nem szoktam. Vagy szoktam? Nem tudom. Hát azt hazudom
1388# magamnak, hogy nem szoktam. Mindig kedves vagyok, aranyos; ilyet én biztos nem szoktam. Ezt Hamvas Béla mondja -
1399# én mosom kezeim.
1401# Pl. az alkoholbeteg, aki azt mondja, hogy "bármikor le tudom rakni a poharat", vagy "üveget", "akármit lerakok,
1412# amikor akarok" - ő léthazugságban él. Amikor azt mondja, hogy én nem vagyok alkoholbeteg. Ki?! Ki?!? Nagyböjtben
1424# nem ittam. Na, erre mondjál valamit, segítőkém! Ugye, az egyik tünete az alkoholbetegségnek, hogy periódikusan
1435# nem iszik. Hogy a léthazugságát fönn tudja tartani. Érdemes megkülönböztetnünk azt, hogy ebben vagy abban
1445# áltatjuk magunkat. És itt én megint nem tételezem föl, hogy rosszak vagyunk, vagy ezt gonosz szándékkal tennénk.
1456# Nem tételezem föl, csak azt mondom, hogy így van! Ezt érdemes megkülönböztetnünk a léthazugságainktól, amikor
1467# alapvetően áltatjuk magunkat. Egy férfi a szeretőjéhez jár 8 éve, és ezt ügyesen megmagyarázza magának. Hogy
1478# őneki ehhez miért van joga. Hogy hogy egészíti ki így az életét a felesége szeretetével! Egy másik nő révén.
1489# Hogy ő így kap meg mindent! Hát egy nőben nem lehet meg minden (ezt, ugye, belátta), ez a realitás, hát akkor
1500# kettőből. És hát természetesen a feleségét nem terheli ezzel. Nem. Hát kedves asszony. Nem érdemli meg. Hát most
1511# okozzak neki fájdalmat?! Nem. Hát nem akarok elválni, akar minek bosszantsam? Ez egy léthazugság! HáááÁ!
1522# Vannak papi léthazugságok is. Nekem azzal kell küzdeni. Tényleg! De most egy se jut eszembe. Gyerünk gyorsan
1533# tovább!
1534# 
1534# A következő (ugye: ne hazudj) - dönts magadról.
1538# Dönts magadról!
1540# "Nem volt más választásom" - mikor valaki ezt mondja (ez is vesszőparipám; elnézést attól, aki ezt már hallotta
1550# tőlem), amikor valaki azt mondja, hogy nem volt más választásom, tudom, hogy nagy a baj. Mert az is a
1560# léthazugságnak lehet a része, hogy valaki azt gondolja, hogy nincsen más választása. Mindig van másik választás.
1571# Mindig! Nincs olyan, hogy nincs más választás. Olyan van, hogy "nem voltam rá képes". "Nem volt hozzá erőm".
1582# Hogy "ott és akkor nem is láttam". Hogy nem láttam! Ezért pl. (beszéltem nektek erről múltkor?) gyónási
1592# helyzetben, amikor egy gyónó azt mondja, hogy "de hát atya, nem volt más választás!", akkor tudom, hogy nagyon
1602# nagy a baj. Mert ő visszanézve azt mondja, hogy nem volt más választás... az már nagyon nagy baj! Mert ha azt
1613# mondaná: amikor megcsináltam, egyszerűen ki se láttam valamiből. Vagy egy érzésből, vagy egy indulatból, vagy
1624# valami sértettségből, a sebemből - semmit nem láttam, csak azt, hogy "harapd el a torkát"! Ez. Ennyihez tudtam
1634# hozzáférni. Ezt én most (két nap vagy húsz év múlva) nagyon is meg tudom érteni. Hogy egy emberrel ilyen
1644# történhet. De ő akkor jut el valahova, ha azt mondja: igen, akkor úgy volt, de most visszanézve azt mondom; azt
1655# a betyárját! Hogy nem láttam, hogy...
1659# De ha húsz év múlva is azt mondja, hogy "hát, nem volt más választás". Ennél még rosszabb (lásd behódolás): Hát,
1670# olyan idők voltak. Igen? Hát most jó, hogy fölvilágosít róla, hogy hogy mentek a dolgok! De ez nem egy korrajz
1680# tematikájú beszélgetés köztünk. Milyen idők jártak? Fecsegjünk egy kicsit... Szívbe markoló. De tudom - és itt
1691# is - légyszi, halljátok ki mindig, hogy nem az itt... hova találjon belül? Nem az ítélkezés van bennem. Hát mit
1702# ítélkezzek e fölött? Hanem van bennem egy ilyen dühvel elegy nem tudom mi. A dühig jutottam el. Egy ilyen
1712# mmdddDDMMM! Egy ilyen egy csinálhatnék. Hogy mmMMMMHH! Mi lesz így veled?!? Hát ha most te innen úgy fogsz
1723# elmenni, hogy "nem volt más választásom", "ilyen idők jártak", ez az egész itt, majdnem azt mondom, nem sokat
1733# fog érni. Nem sokat. Nem. Mert most a gyónást is betettük a léthazugság világába. Most már azt is mondhatod,
1744# hogy még meg is gyóntad. Ettől... Az kb annyi, hogy most már a lakatot is rázártuk. Hát őrajta az segítene, hogy
1755# azt mondja végre, hogy "igen, tudom - mások tudták másképp; én nem tudtam". És mert én nem tudtam, ez nekem fáj.
1765# Nekem nagyon fáj és hhhhHH! De kár, hogynem tudtam! Ezután lehet élni. De hogy "olyan idők jártak", "nem
1776# lehetett mást csinálni", na ezt már nem!
1780# 
1780# Elmondanám (pap ismerősöm)... "Olyan idők jártak". Ezért, mert hogy olyan idők jártak, ő mit csinált? Otthon...
1791# (De ezt nem mondta el senkinek; akkor honnan tudom? Ezt most hagyjuk.) Akkor még nem mondta el senkinek. Fogta,
1802# és a saját bőrén cigarettákat oltott el. De nem azért, mert meg volt makkanva, meg mazohista volt, hanem mert
1813# azt mondta: olyan idők járnak, hogy ezt (úgy tűnik, hogy) bírni kell. Hát nem adhatom föl majd a paptársaimat
1824# meg a gyónókat, akik hozzám jöttek. Hát most olyan idők járnak, hogy most így kell edzeni. Értitek ezt? És ő
1835# edzett. Azt mondta: bármikor, nekem ezt bírni kell! Ez csak azt jelenti (számomra), hogy ha... hát nem is tudom.
1846# Mit? Nem mondom én ezt tovább. Hát aki nem érti, úgyis mindegy. Mára. Majd holnap megint mondom, és akkor...
1857# Szóval, a hazugságot különböztessük meg a léthazugságtól. Na, gyerünk.
1864# A szenvedélybeteg... Mi a léthazugságának a része? Azt mondja: van nekem akaraterőm, bármikor abbahagyom. Nem
1875# vagyok az, de abbahagyom bármikor! A logika nem számít ilyenkor, tehát a léghazugság fütyül rá. Mit állít? Hogy
1886# van nekem akaratom, amennyi kell. Ez a léthazugság része. És mikor fog meggyógyulni? Mikor föláll és azt mondja:
1898# Kovács József vagyok, alkoholbeteg. Mert amikor azt mondja, Kovács József vagyok, alkoholbeteg, akkor két dolgot
1909# mond. Az egyik, hogy van bennem egy Kovács József, aki ember. Ez az egészséges részem. Így hívják, hogy Kovács
1920# József. Ugye, emberként született és nem szeretne az alatt meghalni. Mind emberként kezdjük és nem tudjuk, hogy
1931# fejezzük be. Kovács József vagyok - ez az egészséges részének az állítása. És utána hozzáteszi: alkoholbeteg.
1942# Szenvedélybeteg. Ez azt jelenti, hogy abbahagyta a léthazugságot és beismerte, hogy az akaratereje gyönge. Ez a
1954# realitás.
1954# Valaki azt mondja: "én simán..." addig léthazugság. Ha azt mondja: nem vagyok erősebb a piánál. (Nagyon sokan
1965# nem erősebbek a piánál.) Nem vagyok erősebb a szexnél, az internetnél, a ciginél, a munkánál, mit tudom én ki
1976# minél, a vásárlásnál... Nem, nem vagyok erősebb nála. Sokkal erősebb nálam. Sokkal!
1985# Duna Pláza. Westend City Center... akárhova megyek, ezek.
1991# Mikor valaki a léthazugságot lerakja, akkor azt mondja: igen, beismerem, hogy az alkohol (... nem folytatom a
2002# sort) erősebb nálam, ezért kénytelen vagyok eldönteni, hogy nem iszom többet. Ha elég erős lennék, nem kellene
2013# ezt a döntést meghoznom, mert ott és akkor mindig el tudnám határozni magam, hogy most az akaraterőm
2023# segítségével nem iszom többet. De sajnos ez nincs így. Ezért nekem egy döntést kell hozni. A szenvedélybeteg
2034# ember tehát az akaraterejének a vereségét be kell, hogy ismerje, és éppen ezért döntést kell hoznia. Az a
2044# következő eleme a léthazugságnak, amikor valaki nem hoz meg egy döntést, amit meg kéne hoznia, de úgy él, mintha
2056# döntött volna. Házasok tudnak úgy élni, hogy nem döntöttek a társuk mellett. Hoppácska! Vigyáztam.
2066# 
2066# És belül az van: hát megházasodtam! Szeretettel téged, tűrürűrürümm - és belül meg morzsolja, hogy "Hát azért a
2078# Huffnágel Pisti... Hát azért a Huffnágel Pisti... Na, egy kicsit fölugrok a Fészbukra; megnézem, mi van az én
2090# Pistimmel. Biztos őrzi még a szívében az illatom. Az én Pistim!"
2097# Tehát hiába álltál te az oltár előtt. Ha huffnágelpistizel, akkor az történik, hogy egy léthazugságban élsz. Azt
2110# mondod: tulajdonképpen most minden jól megy, és amíg minden jól megy, nincsenek is kérdések. Hát ha majd rosszul
2122# megy, majd megnézed. Ha nagyon rosszul megy... Hát ha NAGYON rosszul megy, az más. Az más. Hát csak ne menjen
2134# rosszul. Most jó. Hááhh!
2137# A papnevelő intézetben tudtam nagyon megértő is lenni (egy-egy jobb napomon). Nehezen viseltem azokat a
2148# papnövendék társaimat, akik úgy voltak benne a szemináriumban, hogy nem döntötték el, hogy papok szeretnének
2161# lenni (ami miatt a papnevelő intézetben vannak). Nem egyen, nem ketten jártak úgy a papnevelő intézetbe, hogy
2173# azt mondták: hát, végül is negyed éves vagyok, még van két évem; meg még plusz... majd, majd, majd! Megy az idő,
2185# aztán majd úgy elválik. Mi válik el?!? Nem válik el semmi, hanem egyszer csak: hű a nemjóját, ma a papszentelés
2198# reggele van. Ez velem történik? Hogy kerültem ide? Hogy jutottunk idáig? Hogy elröppent ez a 6 év? Hűűűha.
2209# Levizsgáztam mindenből, a nemjóját?!? Nem húztak meg semmiből? Kicsit még várjunk.
2218# Léthazugság úgy tenni, mintha döntöttél volna és közben nem. Tudjátok, a Csillagok háborúja majdnem minden
2230# kérdésre választ ad. Miután vannak még apró hiányosságok (készül is a hetedik rész - főleg Han Solo életéből
2242# fogjuk
2243# megtudni még azt, amit az életre kellene tudnunk). Én ott leszek biztos éjfélkor, 0 óra 1 perckor, ott fogok a
2255# Westendbe' csápolni. Mikor azt mondja a fiatal Luke Skywalker, mikor Yoda mester fölszólítja őt, hogy "azt az
2267# űrhajót most ftty!"... Nem így volt? Fiam, csináld! Mester, megpróbálom! Na, azt már ne. Hát egy űrhajót nem
2279# "próbál meg" az ember fölemelni! Atyámfiai! Egy űrhajót vagy fölemelünk, vagy nem! Itt egy benga nagy űrhajó; á,
2292# megnézem, hátha föl bírom emelni. Mit, egy űrhajót?! Hát... Vagy csinálom, vagy nem csinálom. "Nem bírtam" - ez
2304# tisztességes. Ha meg lebeg, akkor "bírtam". Megpróbálom - ilyen nincs. Megházasodsz. Azt mondod: megpróbálom!
2316# Úúúúú....
2318# 
2318# Kedves ismerősöm jutott eszembe. Nem ez a fajta, csak ez a történet ide illik. Kicsi olyan áradó a mai alkalom.
2330# Megházasodott. Hamar állapota került a drágája, és ezért elkezdett duzzadni a keble. Nem neki. (Ugye? Mert így
2342# is lehetne: na, szó, szó - látjátok, mit tudok?) De nem így volt. A hölgynek a keble duzzadt. Erre a barátom azt
2354# mondja: na, eddig jó! Hát értitek. Döntés nélkül... Nő a keble a feleségemnek? Eddig oké! Aztán utána majd
2365# meglátjuk. Mi, most szoptat vele, ne már? És mi lesz velem? Tehát simán élünk úgy, hogy azt hazudjuk magunknak:
2378# döntöttünk. És nem. Csak úgy... hm, hmm, hmm. Még szerencse, hogy a gyerek is... nő az izomtömeg, akkor
2389# fejlődik. És úgy rábízzuk majd az áldott természetre. Majd úgy mennek a dolgok előre. Csak elég lesz.
2400# Jól van. Nem tudom, hogy jól van-e, csak magamat nyugtatom ezzel. A következő. Jó. Ja, itt akartam még egy kis
2412# kitérőt, csak nem tudom, belefér-e. Bele? Micsoda léthazugságban éltek! Engem ámítotok ezzel! Közben: nem igaz
2424# már, össze-vissza bolyong, ahelyett, hogy mondaná már a témát...
2431# Nem mindannyian voltatok ott húsvétkor a misén. Most kénytelen vagyok itt is elmondani, hogy... (csak ehhez
2443# tudom kötni - nehogy félreértsétek). Jó. De nyugodtan - hát ki vagyok én, hogy engem ne lehessen félreérteni?
2455# Nyugodtan!
2456# Istennel való kapcsolatunk íve. "Megy nekem anélkül is!". Húha... Asszem, hogy nem megy nekem Isten nélkül. Az
2468# már nagyon nagy dolog, ha valaki azt mondja, hogy nem megy nekem Isten nélkül! Nagyon nagy dolog. Ott már a
2479# realitás egy többlete megjelent. Hogy belátom, hogy hát azért... azért... tyapp, tyapp, tyapp. Jó. A következő
2491# lépés léthazugságunk fölszámolásában: amikor rájövök, hogy nekem Istennel sem megy. Ez a büdös nagy helyzet.
2503# Hogy Istennel sem megy! A naiv korszakunk az: igen, Isten nélküli éltem, majd most megtérek és akkor majd megy
2515# nekem Istennel. Cmm, cmm, cmm! Ha elég erősek vagytok, ezt akkor már látjátok. Már mit képzelsz te magadról?
2527# Ugye? Mikor megy a kisegér meg az elefánt a hídon. Ismeritek? Megy a kisegér meg az elefánt. Azt mondja a
2539# kisegér: hallod, hogy dübörgünk? Hát a kisegér ne mondja azt, hogy hogy dübörgünk. Az elefánt dübörög, ő meg
2550# cincog. Attól, hogy az elefánttal megy, ő nem dübörög. Hanem az elefánt dübörög, ő meg: hmm, hüm, hümm, hümm,
2562# hümm, hümm. Csak patkánnyal ne találkozunk. Ezt most keresztény emberként is mondom. Tehát hívő emberként
2574# belátom, hogy nekem Istennel se megy. Hát ha nekem Istennel menne (mondjuk), akkor papszentelés után már nem
2586# volna szükségem gyónni. Hát megy nekem Istennel. Isten nélkül nem ment, most Istennel vagyok, akkor el van
2597# minden rendezve. A mi belátásunk Istennel való kapcsolatunkban az, hogy nekünk Istennel sem megy. De ezt
2609# kimondani - kell hozzá egy kis bátorság. Mert érzünk egy nyomást (akár az Egyházon belül), hogy az a szép és
2620# kívánatos szöveg, hogy "igen, Isten nélkül nem megy az élet, de megtérsz, és Istennel meeegy!". Ennek a profán
2632# változata, hogy "csak akarnod kell és megy - nincs lehetetlen". Ugye, ezt halljuk harsogni mindenfelől. Ahogy a
2644# profám változat is egy mmmdDDDMMM... nem. Nekünk Istennel sem megy. Ezért belátjuk, hogy - hűha! A gyöngeségeink
2657# nem változnak mind "erősségé". Amikor valaki például lelki munkát kezd el végezni, akkor azt mondja: "az a
2668# célom, hogy a bennem élő gyermek fölnőjön". Tényleg? És akkor hogy fogsz ezután élni? Hát a benned élő gyerekek
2680# nem kell fölnőnie! Hanem egy kicsit gyógyuljon. Maradjon. Valahogy legyen egészséges! Nem. Az embernek Istennel
2693# sem megy. És hol van a fordulat? Mert nem ez az utolsó lépés. A fordulat így szól: nem, nekem még Istennel sem
2705# megy. Ezt be kell látnom. Hiába szenteltek pappá. Istennel sem megy. Vessző. Istennek azonban megy velem! Ezért
2717# nem adom föl. Isten azt mondta: ide figyelj, Feri. (Ezt mondta! Hát, valahogy így... Most kicsit...) Ő azt
2728# mondta: gyere, csináljuk együtt; énnekem megy. És sajátosan arra kért és azt mondta: szükségem van rád. Hogy meg
2741# tudnám mutatni, hogy rajtad keresztül nekem valami megy. Ez nem azt jelenti, hogy nekem megy. Hmm! Jájjjj. Ezt
2753# látom reálisnak. Jól van. Vagy nem tudom. Ez megint... Ja, igen. Ide majd vissza szeretnék térni a tizedik
2764# parancs után. Tizedik parancs... Valaki jött. Hát, ki tudjátok, a gyóntatási gyakorlat tág teret biztosít a
2776# csodálkozásra. De ne gondoljátok azt, hogy azon csodálkozom, amin ti gondoljátok, hogy én csodálkozom. Mert némi
2788# nagyképűséggel azt mondom, hogy olyan sok újat nem tudnátok mondani. Azért, mert a '90-es évek közepén már pap
2800# voltam, ami azt jelenti, hogy második világháborús bűnöket gyóntak nálam sorban, sorban. Ugye, idős emberek
2812# jöttek és akkor, akkor jutottak el oda. Aztán: diktatúrás gyónások, '56-os gyónások. Diktatúrás gyónások, akkor
2824# délvidéki háborús gyónások. Erdélyben történt dolgok gyónása. Hát, hát. Nagyon össze kéne valakinek szednie
2836# magát, hogy úgy... De a következő mégis meglepetést okozott. Bejött valaki. Azt mondja: jó pár éve nem voltam
2848# itt, de én mind a tizenkét pontot megszegtem. Na, látjátok! Erre mondják, hogy ilyen idők jártak. Itt ez egy
2859# pontos kifejezés. Hát őneki ez már összemosódott. Hogy úttörő meg tízparancsolat meg piros nyakkendő meg lila
2871# stóla. Én végighallgattam. Ő szépen végigment a tizenkét ponton. Ki vagyok én, hogy belekössek. Volt abban sok
2883# jó. Tehát témánál volt, csak - hogy mondjam - egy másik fájlt nyitott ki. Megszegtem mind a 12 pontot.
2894# Kicsit el kellett merengenem, hogy hogy is volt, hogy is volt? Látod, Feri, ezt sem tanultad meg rendesen.
2906# Gyorsan-gyorsan, zárkózz föl a gyónóhoz, mert így nem lehet. Le vagy egy kicsit maradva.
2916# Szüntesd meg az önmagaddal való meghasonlásod! Jó, hát ezt most hosszan lehetne, de nem. Na, de ez szép:
2927# Mondd el mindazt, amit el kell mondanod! Ugye elvileg úgy szól, hogy: ne hazudj, más becsületében kárt ne tégy!
2939# Ennek a másik oldalán valami ilyesmit hallottam: mondj el mindent, amit el kell mondanod! Van, hogy valamit nem
2951# kell elmondani (lehetne, de nem kell elmondani; lehetne, de nem érdemes elmondani). Talán Mellonak volt egy
2963# története egyik könyvében. A szerzeteshez szalad a tanítvány: Mester, Mester, hallottad? Állj, állj, állj.
2975# Először is: igaz? Azt hiszem, nem. A második: javára lesz valakinek? Azt hiszem, nem. Legalább humoros? A
2986# tanítvány azt mondja: hát ez nem. Akkor ne mondd el! Szóval: mondd el mindazt, amit el kell mondanod. És ezt úgy
2998# is mondhatnám, hogy tanúskodj! Legyél tanú. Tanúskodj. Ezt egy olyan történetben értettem meg igazán. Nem a
3010# fejemmel, hanem itt beljebb/máshol. Házastársi konfliktusról számolt be a férj és a feleség. Jó szövevényes
3022# konfliktus volt, nem is nagyon értettem. Hát tényleg, miért? Szerintetek ezt lehet mind érteni?! Akkora zűrzavar
3034# volt, hogy na.
3036# 
3036# Hát, arra jutottam, hogy jussunk valahova, hogy mi lenne ha nem a káosszal kezdenénk valamit, hanem a
3046# kozmosszal. Azt kérdeztem, hogy: akkor most ezt látom, hogy ebbe ti belefulladtatok már, mert én is éppen most.
3057# Nem hinném, hogy okosabb, ügyesebb vagyok nálatok. Tehát, ha ti belefulladtatok, akkor szerintem én is. Mi
3067# lenne, ha most azzal foglalkoznánk, hogy van-e valami, ami a spirituális dimenzióban összeköt titeket? Van-e
3078# valami mély összetartozás köztetek, vagy csak az a rengeteg sérelem meg hiány meg izé. Mert ezt, gondolom, még
3089# egy évig mondhatnátok, és nem tudom, meddig fogok élni. Ki tudom-e várni. Mi tart titeket össze? Hol a ti
3100# összetartozásotok mélysége? S akkor egyszer csak földerült a feleség szeme. Azt mondja: nem a problémákról kell
3111# beszélni? Hát nem, nem. Én azt nem akarom hallani már. S akkor belelkesedtek, s elkezdték mondani, hogy mi az,
3122# ami őket igazán mélyen összeköti. Volt olyan! Csak már öt éve nem is gondoltak rá. Mi hiányzik, mi a rossz,
3132# miért vagy ilyen, türürümm, türürümm. És akkor egyszer csak úgy puff, kibomlott valami gyönyörűség, hogy mi is
3143# van köztük. S akkor azt mondja egyikük: tulajdonképp a leggyönyörűbb az, hogy ezt, ami igazán összeköt
3154# bennünket, még nem tettük tönkre. Hatalmas élményük lett ettől. Egy csomó minden hozott egy változást a
3164# kapcsolatukban. S egy hónap múlva visszajöttek a csoportba (párokból alakult ez a csoport), s a következőt
3174# mondja a feleség: Feri, tulajdonképpen nem csak annak lett jó gyümölcse, amire itt rájöttünk, rácsodálkoztunk,
3185# közösen megéltük. Hanem tudod mi volt nekünk nagyon fontos? Hogy nem csak te voltál itt, hanem egy egész
3196# csoport! Ezért mind tanúskodtok arról, hogy ez a jó bennünk van. Mert mi hajlamosak vagyunk elfelejteni. De most
3207# mi arra gondolunk, hogy ti tudjátok, hogy ez bennünk van! S akkor ezt így fejezte ki: hogy ti tanúskodtok a
3218# bennünk lévő jóról. Hogy megszoktuk, hogy tanúskodni valami rosszal kapcsolatban szoktunk, ugye? Igen, én
3228# tanúsíthatom, hogy tényleg átment rajta. Én tanúsítom, hogy te feleségedet tudtad szeretni. Mert én akkor
3239# ismertelek és láttam. S én erről tanúskodom. Milyen fantasztikus ereje van annak, hogy tanúskodunk egymás
3249# életében arról A jóról, amit megéltünk. Hejj! Ez tetszik nekem!! És ilyen értelemben mondom azt, hogy "mondd el,
3260# amit el kell mondani!". Most azt a részét nem hangsúlyozom, amit már sokszor hangsúlyoztam. Hogy a férfiak
3271# mondják a feleségüknek, hogy szeretlek! Mert azt mondani kell. Mikor a feleségek azt mondják: mondd, hogy
3282# szeretsz, akkor igazuk van! Ne úgy, mint a székely ember. Ismeritek, ugye? Biztos mondtam a múltkor, vagy nem
3292# tudom mikor. Na. Ne úgy.
3295# Apák! (Mint ahogy a Szentírásban van: Apák!) Ti mondjátok a gyerekeiteknek (megfelelő helyzetben, megfelelő
3305# pillanatban, ott és akkor): büszke vagyok rád, fiam! Büszke vagyok rád, lányom! Anyák! Mondjátok a fiatoknak,
3316# lányotoknak: szeretlek! Apák: mondjátok a fiaitoknak: ügyes vagy, fiam, gratulálok! Ez szép volt! Az apa mondja
3327# a fiának: gratulálok! Az apa mondja a lányának: lányom! Gyönyörű vagy! Gyönyörű vagy! Vannak szavak, mondatok,
3338# amiket el kell mondani. Istennel kapcsolatban valaki úgy fogalmazta meg, hogy Istenről azután lehet hallgatni,
3349# ha már beszéltünk róla. Én ezért mindig egy picit beszélek róla, és utána a többit rátok bízom. Tehát amit el
3360# kell mondani, azt mondjuk el. Aztán:
3364# Vedd magadra valóság rád eső, neked szánt részét: az igazságot!
3370# Ugye, a valóság nekünk szánt része az igazság. Az az igazság, a személyes valóság. Vegyük magunkra a valóság
3381# nekünk szánt részét.
3383# Élj úgy, hogy szabadon bárki szemébe nézhess, és bárki a te szemedben nézhessen!
3391# Ilyeneket mondok. Élj úgy, hogy szabadon bárki szemébe nézhess és bárki a szemedbe nézhessen. Hejj, haj!
3401# Beszélj úgy, hogy bármikor szabadon az órádra nézhess, és tudhasd, jó gazdálkodtál az idővel. (Van mg
3412# fejlődnivalóm.)
3413# Becsüld meg is gondozd a bizalom szövetét!
3417# A kegyes hazugsággal mindig is ez volt a bajom, hogy a bizalom szövetét roncsolja. Egy gyereknek ne mondjunk
3428# olyat, amit később vissza kell vonni. Mondjuk neki azt és úgy, hogy ne kelljen visszavonnunk. Mert a
3438# közlésünkben nemcsak az itt és most van benne, hogy fáj vagy nem fáj, hanem a kapcsolat is van. Nem kell mindig
3449# mindent mondani. Mikor valaki azt mondja, hogy "ami a szívemen az a számon", akkor ő a szívét összetévesztette a
3460# gyomrával.
3461# Azok szokták ezt olyan lelkesen hangsúlyozni, akiknek két gyomruk van. Ugye, a szívük helyett is az van, és
3472# akkor onnan így okádják föl, ami éppen jön. Az ott gyomor! A szívedet próbáld először megkeresni. Mert ha azt a
3483# szívedből mondanád, az úgy sose hangzott volna el. (Olyanokat tudok mondani, ezt nem...) Következő:
3493# Fedezd föl magad!
3495# Ugye, az "ismerd föl/meg magad" helyett. Ugye, ez az "ismerd meg magad" már olyan... jó, de minek? Sokkal
3505# izgalmasabb, hogy fedezd föl magad! Háá!! Lelkednek vannak olyan területei, hogy még sose jártál ott! Fedezd
3516# föl!! Izgalmas! A következő (ez már az utolsó):
3521# Egy életet élj!
3522# Számold föl a két-három világod. Nappali/éjszakai. Ffh-fhhh! Nappal rendesen dolgozol, meg minden - este: takk,
3533# takk, takk (számítógépen). Le van húzva a roló. Kakukk!
3539# Erről is beszéltem volt már párszor. A legtöbb ember nem kettős életet él, mert az nagyon energiaigényes. Tehát
3550# mindenhol: két család, két lakás, két... az melós nagyon. Kevesen vállalják ezt. Tudjátok, olyan történeteket
3561# produkál az élet!
3563# 
3563# Meghalt egy férfi. A férfi kettős életet élt, mégpedig a szomszédasszonnyal valósította meg azt a másikat.
3574# Tényleg így volt. Az ügy pikantériája, hogy a lakótelepi házban egymással szemben volt a két családja. Így,
3586# ahogy mondom! Itt is volt egy alom - ott is volt egy fészek. Fészekmeleg, fészekalja, gyerekek itt-ott. S amikor
3598# meghalt a férfi, ez úgy megrendítette a másik családot, aki végig léthazugságban élve nem szólt erről emennek a
3611# családnak, hogy ez hirtelen kipattant. Hirtelen a szomszéd is elkezdett gyászolni. Hát meghalt az apa! Meghalt a
3623# férj, egyszerűen nem lehetett elfelejteni azt, ami van. Elérkezett a temetés. Ftty, fffütty! Hívták a papot. A
3635# papnak nem mondtak semmit. Hát úgy is kell, persze, ne legyen botrány. A pap meg: hány gyereke volt? Látta, hogy
3648# egy kicsit zavarban van a hölgy, de mondta: hat. Hú, az milyen szép, hat gyerek (3 volt itt, 3 ott). És akkor a
3660# pap a maga fantáziáját hozzátette. Úgy volt a ravatalozóban, ugye: negyedik emelet 2 állt itt, negyedik emelet 6
3672# állt ott mindenféle kapcsolt részekkel, a pap meg középen, ugye, mégiscsak ő viszi a dolgokat. S akkor hát
3684# meghirdette, ugye, az örök életet. Nem nagyon tudta hova veti a magot. S mondta, hogy "Testvérek! Hát egy ilyen
3696# nagyszerű apa! A 6 gyerekkel!" Álltak egymással szemben. "Hat gyerek! Hát nehéz is lenne másról beszélni, mint
3709# "hogy odaát majd mindenki mindenkivel találkozni fog!". És a feleség a 4/6-ból, akinek csak a polgárija volt, a
3721# következőt mondta ott a ravatalozóban, úgy, hogy nem gondolkozott, csak mondta: Na, az tenne be!
3732# 
3732# A pap nem nagyon értette. Nem én voltam! Nem, ugye ilyen elegáns fejedelmes módon, többesben, meg hogy "egy
3747# pap", de nem. Nem. Tehát: ritka az, hogy valaki kettős életet él. De hogy valaki két világban él meg háromban,
3763# az nem ritka. Csak ezt magunk elől is elrejtjük. Ezért van bennünk egy meghasonlás. Egyik részünket az egyik
3778# világban éljük, másikat a másik világban!
3784# A hitelességnek az egyik ismérve, hogy valakiben nincsen ilyen törés. Hogy egy világban él. S ebbe az egy
3799# világba tud beletartozni, hogy megy és nem megy, hogy néha ügyes és néha ügyetlen. Hogy ezt tudja, azt nem; hogy
3815# vannak erősségei és rettenetesen gyöngeségei; a múltban csodás értékei és bűnei; a jövőben lehetőségei és
3830# korlátai. S mikor ez egyvalakiben ott meg tud testesülni, és nem teszi hozzá és nem vesz el belőle, az kifelé
3845# hitelesnek hat. Ha azt látjuk, hogy nincs az, hogy itt így, ott meg úgy. Nem is olyan könnyű egy életet élni!
3861# Nem könnyű. Nem könnyű! Hahhah!
3866# Ezért hallani egy belső fölszólítást: élj egy életet! És döntsd el, hogy az melyik legyen! Ez nem azt jelenti,
3881# hogy lehazudod a felét meg a 40 százalékát (vagy te a nyolcvanat), hanem az van, és most erőfeszítést teszek,
3897# hogy ez egy élet lehessen. Hej-haj! Emberes munka! Van 6 perc a "házastársad jászlát ne kívánd" meg
3911# mindenféléjét. De hát bele kell csapnunk, mert hát az idő, ugye. Közeleg a pünkösd. Kedves ismerősöm mondta:
3926# nyakunkon a pünkösd! Ebből is látszik, milyen nehéz hivatás ez... nyakunkon a pünkösd! Lllll! Ezt úgy még nem
3942# éreztem.
3943# Tehát: házastársat, feleséget... na. Házastársad feleségét meg egyebét, miegymását ne kívánd.
3956# Mit mondtam? Házastársad feleségét? Hát a házastársad feleségét... ezen még egy kicsit gondolkozom majd, hogy ez
3973# hogy is van. Most sikerült magamat meglepni. Ezen még dolgozom. Most nem állítom, hogy ez ki lenne dolgozva, ez
3988# a gondolatom, ez most csak úgy spontán jött. A múltkor is mondtam valami ilyesmit. Jó. Hát, ezt nem tudom. Jól
4004# van - örülök a megnyilatkozásaitoknak. Nem esik jól, de nagyon hasznos. Figyeltek.
4016# De azért volt így, mert rosszul írtam! Most nézem. Ezt nem is spontán rontottam el, ezt valahogy így
4030# összevontam. Hogy van rendesen? Igen, igen. Jó, köszönöm. Írjam át. Már rég kaptam ilyen jó tanácsot. Tehát
4045# akkor maradjunk a felebarátnál. Miért, vége van az időnek? Jó. Egyáltalán nem olyan vicces, gyerünk már akkor.
4061# Legyél... Nem bírom folytatni. Akkor azt mondanám, úgy imperatívuszban: Házastársadat kívánd!

Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés