2014.04.01.masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Éppen ott tartunk, hogy mi a helyzet a behódolással. Ez az a séma, amit így neveztünk, hogy behódolás, ami 0013# egyébként egy tágabb séma-világnak az eleme, ez a kóros másokra irányultság séma- tartomány. Valami probléma 0023# van, ahogy döntően és alapvető módon kialakítjuk a viszonyt a többiekkel, s ennek az egyik klasszikus esete, 0032# amire így utalhatunk, hogy behódolás. 0035# És akkor néhány szó: mi is ez, hogy séma? A múltkor ismételtük, de hát muszáj. Nem voltatok meggyőzőek! Kedvesen 0045# néztetek rám, de a tudás fénye nem csillogott eléggé meggyőzően a szemetekben! Tudjátok, séma, egy belső 0054# mintázat. Olyan sémákról beszélünk, amelyek negatív sémák, és gyerekkorban alakulnak ki. A sémák négy elemet 0063# tartalmaznak: gondolkodás, érzések és érzelmek, fizikai állapotok, szelektív módon való emlékezés. A 0072# cselekvésmód nem tartozik a sémához, mert cselekvés valamiféle válasz magára a sémára. 3 fő csoportja van. A 0081# behódolás esetén nagyon világos, hogy mi az első: ha engedjük, hogy a séma kifejtse bennünk a hatását. Nem 0090# tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem ez a valóság, ahogy megéljük azt, ahogy a kapcsolatban vagyunk, akkor az 0100# történik, hogy teret engedünk magunkban azoknak a késztetéseknek, amelyek arra ösztönöznek minket, hogy 0109# behódoljunk. 0110# A másik fajta cselekvéstartomány, hogy éppenséggel esetleg vagy tudatosítottunk, vagy csak a rossz érzéseink 0119# miatt megéljük azt, hogy nem jó nekünk, hogyha szoros kapcsolatokban vagyunk, vagy na jó, ha szoros 0127# kapcsolatokban is vagyunk, nem jó nekünk, ha konfliktusaink is vannak, ha ütközünk, ha valami véleménykülönbség 0137# van, vagy ha úgy különösebben ki akarnám fejezni az igényeimet, szükségleteimet. Ezért megpróbálok minden 0146# ilyesmit elkerülni. Vagyis elkerülök minden olyan helyzetet, kapcsolatot, embert, akár egyáltalán a 0155# kapcsolatokat, jobb esetben a kapcsolatot nem, csak a konfliktusokat, amelyekben a sémám aktívvá válhat. Mert az 0164# nem jó nekem, ezért inkább kikerülök minden ilyen helyzetet. Ne kelljen átélnem, hogy olyasmit teszek, amit 0174# valójában nem is akarnék. 0176# És aztán a harmadik terület, mikor valaki azt mondja: énnekem elegem van, hogy itt gumigerinceskedjek! És akkor 0185# nekiáll, és 40-50-60 éves létére is folyamatosan minden tekintéllyel szemben lázad. És tiltakozik, és 0194# túlkompenzálja a benne megjelenő sémának a logikáját - ami azt mondja, hogy hódolj be, és: "Tudod mikor!" És 0203# ezért nem működik együtt senkivel, főleg tekintélyszemélyekkel - tekintélyszemélyekkel együttműködni? Viccelsz?! 0213# Senkivel! Ez tehát a harmadik cselekvésmód vagy forma. 0218# És akkor, ezt múltkor nem ismételtük, de nagyon fontos tudni, hogy a gyerekkorban kialakuló sémák, amelyek 0227# egyrészt hatást gyakorolnak a saját belső világunkra, másrészt a kapcsolatainkra, mind a kettőre negatív hatást 0237# gyakorolnak - hogy miért is születnek meg? Azért, mert általában a származási családban, szülői gondoskodás vagy 0246# elhanyagolás révén valamiből túl sokat kaptunk, valamiből túl keveset kaptunk, valamiből nagyon-nagyon 0255# egyoldalúan kaptunk, és a negyedik: direkt módon bántalmaztak bennünket. A bántalmazásnak is jó pár formája van. 0265# Jaj. Hát így. Így. Szerintem tudtok mindent, a többi már csak néhány ecsetvonás kérdése. 0272# Szóval, behódolás, akkor csak néhány mondatban, hogy új dolgok jöhessenek elő erre a sémára vonatkozóan: mi is a 0282# behódolás sémának a lényege? Az, hogy az illető sokkal jobban figyel mások szükségleteire, mások igényére, mások 0292# akaratára, mások személyiségére, mint a saját magáéra. Lehet, hogy még ha akarna is figyelni magára, 0300# kifejezetten nehéz lenne neki megmondani, hogy tulajdonképpen mit szeretne. Hogy egy komoly utat igényel, míg 0310# egyáltalán meg tudná azt mondani, hogy mit érez, vagy hogy mihez lenne kedve. Van, aki meg tudja mondani, de azt 0320# mondja, semmiképp sem vehetem elő! Van, aki meg se tudja mondani. Tehát túlságosan is mások szükségleteit, 0329# igényeit, és a többi van előtérben, a sajátunk háttérben. És ennek a sémának az egyik kulcsa, s ez nagyon 0338# érdekes, hogy itt nem arról van szó, hogy énnekem meggyőződésem az, hogy másokért kell élni, hogy nincs annál 0347# szebb élet, mint mikor egy pap az életét adja - nem ezt gondolom! ... Hmmm. - Hanem, ha ez a séma letarolt 0356# engem, akkor azt gondolom, hogy dehogy van így! Csak nem merem ezt kifejezni, nem merem ezt képviselni. Mégpedig 0366# azért nem merem, mert félek a kapcsolat megszakadásától, félek a büntetéstől, félek a negatív következményektől, 0376# félek a felettem való ítélkezéstől és megvetéstől, és ezt mind-mind el akarom kerülni. Egy szóval is 0384# összefoglalhatnám: valamiféle büntetéstől való félelem visszatart engem attól, hogy a saját igényeimet, 0393# szükségleteimet kifejezzem, még akkor is, ha azt gondolom, hogy ezek jogosak. Ez egy kulcs itt. 0402# 0402# S akkor 3 nagy területen jelenik meg a sebzettség ebben a sémában. 0407# Első: érzések és érzelmek gátoltak, főleg azok az érzések, amelyek valamikor úgy tűntek a szüleink vagy 0416# számunkra fontos személyek szempontjából, hogy azok rosszak. És emlékeztek talán, mert erről hosszabban 0425# beszéltünk, melyik az az érzés, ami leginkább úgy tűnhetett fel a szüleinknek, hogy fúj, fúj, fúj? Ez a harag. 0435# Tehát a haragnak, indulatkifejezésnek a tilalma. Aki ebben a sémában van, nem bír kiabálni. Nagyon elégtelen 0444# módon tudja magát megvédeni, kiállni magáért. Nem esik jól ebbe beleérezni! Tehát az első: érzések és érzelmek 0453# nem tudnak kifejezésre jutni. Ha kifejezésre is jutnak, rögtön jön a félelem vagy a bűntudat. Ezt nem szabad, ez 0463# rossz, ez kártékony, ebből baj lesz, nem fog tetszeni másoknak, majd megbüntetnek érte, majd rám szólnak, majd 0473# megvetnek, majd kiközösítenek.... nem, ezt nem szabad! Tehát: nem szabad bizonyos érzéseket érezni és kifejezni. 0482# Második: a vágyak tilalma. A vágyak tilalma.. Egy kedves buddhista ismerősöm mondta: micsoda világban élünk! Ezt 0492# múltkor emlegettem? Ugye emlegettem. Hát először az embereket meg kell tanítani vágyakozni, hogy utána 0501# abbahagyják. A nyugati út egy picit más. Mi inkább szeretnénk megtanulni szabadon vágyakozni, nem mentesek lenni 0511# a vágyakozástól, hanem megtanulni szabadon vágyakozni. És ebből a szempontból, ezt emlegettem nektek, elég 0520# szabadon a vágyainkba időzni. Nem abban, hogy most miért nem teljesülnek, meg miért nem lehet, meg miért nem 0529# segít valaki. Hanem egyszerűen csak a vágynál maradni és időzni a vágyakozásban elég szabadon. Hűűű, ez jó 0538# állapot! Ismeritek azt? Szerintem ezt lehet, hogy ti titkon gyakoroljátok. Mikor csiripelnek a madarak, virágzik 0548# a cseresznye... S akkor azt mondjátok: Ó, de terhes bemenni a munkahelyre! Ismerős ez? Tehát a madarak és a 0557# cseresznyevirágzás nagyon be tud nekünk tenni! Ez a kettő nagyon veszélyes az emberi természetre nézve! Mert 0567# bizonyos szabadság-törekvéseink élednek föl. S akkor arra gondolunk, én legalábbis szoktam ilyesmit tenni, ha 0576# már úgy nagyon-nagyon előveszem a naptáram, s megnézem, mikor megyek szabadságra. Óóóó, óóóó! És akkor kéjesen 0586# lapozgatok, hogy itt is még szabi, s lapozok egyet, és ott is szabi! És olyan is van, nem tudom, hogy ti 0595# szoktatok-e ilyet csinálni, hogy egyesével megszámolom a napokat. Nem ám, hogy csak szabadság, nézzük csak, 0604# mikor megyek el? Na, ott este már szabadságon leszek, én ezt a napot már beszámítom. Ez egy. Mert már az 0613# gyakorlatilag annak számít. Na most, kettő, három, akkor ott kicsit kiélvezem, hogy vasárnap nem lesz dolgom, az 0623# duplán számít, akkor átfordulunk a hétfőbe, s nézem, hogy egész héten semmi, megkoronázzuk egy vasárnap, amikor 0632# semmi... Szoktatok ilyet csinálni? Hát én biztos! Én tuti biztos! Ez mit jelent? Tulajdonképpen azt gyakorlom, 0642# amiről beszéltünk a múlt alkalommal, időzök a vágyamban. Abban, hogy de jó lesz! Ez milyen jó lesz! És hogy én 0651# ezt már alig várom! Ez milyen nagyszerű lesz! Nem lesz előbb szabadság egy perccel sem! De mert ott időzök ebben 0661# a vágyamban és kiteljesítem a fantáziáimat azzal kapcsolatban, hogy micsoda nagyszerű idő lesz ez, 0669# tulajdonképpen elkezdek jól lenni. Ez azt jelenti, hogy akármilyen furcsa, időzök abban a vágyamban, hogy 3-4-5 0679# hónap múlva majd szabadságon leszek, és tulajdonképpen ezáltal majd jobb állapotba kerülök. Jó dolog! És csak 0688# egy nyamvadt szabadság csak! Tehát minél mélyebb vágyainkban tudunk időzni elég szabadon, és nem rögtön, 1,3 0698# másodperc után azon keseregni, hogy de hát a cseresznye elérik, mire szabira megyek! Ugye, akkor hol időztél a 0707# vágyadban? A nyomorodat építetted jól ki. Na, erről nem akarok. Tehát a második: érzések, érzelmek, nem lehet 0717# kifejezni, második: vágyakozni nem lehet, vágyakat kimondani, kifejezni azért - most ezt úgy mondtam el, mintha 0726# én egész életemben így éltem volna. Képzeljétek el, ezt egészen tételesen egy pszichoterapeutától tanultam. 0736# Egyszer csak azt mondja, valaki ott kérdezte a csoporttagokat, vagy valaki éppen beszélt, hogy milyen nehéz az 0745# élet. És akkor azt kérdezte tőle, természetesen kérdezte, de nekem nem volt az, hogy: és vannak ilyen pozitív 0755# fantáziáid? Pozitív fantáziák? Hát még kimondani is félelmetes! Fantáziáid... Most felnőtt vagy, vagy nem? Nekem 0764# ez így hangzott. Én ott voltam fiatal emberként, ha meghallottam azt, hogy valaki pozitív fantáziákat használ 0774# erőforrásként - nevetséges, gyerekes, primkó megoldás! Fantáziák... És akkor elmondott erről néhány mondatot, 0783# kiderült, hogy ez mi, és rájöttem, hogy én is, ezt én is akarom, ez jó lesz nekem. Azóta egy ilyen picit sem 0793# szégyellem ezeket a fantáziáimat, amelyek nagyszerű erőforrások. Jól van. Azért tényleg, érhetne már a 0801# cseresznye, úgy magunk között. Úgy kellene, hogy elvirágzik, és rögtön cseresznye van a fán. A kettő közti időt 0811# meg picit átszundikáljuk. Jó. 0814# 0814# És a harmadik - tehát érzések, érzelmek; második: vágyak; harmadik: szükségletek. Ez a 3 nagy terület nem 0823# jelenhet meg, nem kerülhet kifejezésre és akkor rögtön jön a szorongás, félelem, aggodalom, nem fognak szeretni, 0833# baj lesz, megvetnek, kiközösítenek, meg fognak érte büntetni, meglesz a negatív következménye. Két napja jól 0843# vagyok - elkezdtem aggódni, mikor lesz meg ennek a böjtje. Ismeritek ezt? Van, aki egész - hónapokon keresztül 0852# dolgozol, hogy egy kicsit jól legyél. És amikor véletlenül fölfigyelsz rá, hogy jól vagy, akkor a második 0862# gondolatod az, hogy nem sokáig fog ez tartani. Az biztos, hogy az élet nem jön, hogy csak úgy jól vagyok ingyen. 0872# Na nem, na nem. S akkor elkezdesz szorongani: mikor üt be a mennykő? Vagy ménkű, vagy nem tudom, mindenféle 0881# archaikus képző. jaj. Tehát érzések, érzelmek, vágyak, szükségletek. 0887# Na most. A legvégén, emlékeztek, beszéltünk egy picit - a férfiak nehéz sorsa, a nők nehéz sorsa. Ez fontos 0897# volt, és veletek hagytuk abba, a hölgyekkel. Emlékeztek talán a végére. Olyan érdekeset olvastam ezzel 0906# kapcsolatban, hogy valahogy Magyarországon érdekes módon alakul a fiúk és a lányok szocializációja. Valahogy nem 0916# ugyanarra a logikára megy. Mit gondoltok, az első 6 évben kisfiúnak vagy kislánynak jobb-e lenni Magyarországon? 0926# Kisfiúnak, kislánynak... nagy a szórás, drágáim! Döntsétek el! Szavazzunk... Föltétlen! ... Kislány. Most arra 0936# nincs idő, hogy megokoljátok, egyszerűen csak elfürdőzhettek a bölcsességetekben. Nem derül ki, hogy rossz 0945# indokkal mondtatok jót. 0948# Na jól van. Szóval: a kislányoknak jobb. Mégpedig azért, mert valahogy a mi 0954# kultúránkban úgy van, hogy a kislány hisztizik, most ez hiszti vagy nem hiszti, ez is egy minősítés, de mindegy. 0965# Kifejezi az érzéseit, kifejezi a vágyait,a szükségleteit, fizikai dolgait, érzéseit megéli - mit mond a legtöbb 0975# szülő? Hát kislány... hadd sírjon, hát kislány, hát sír, na! Toporzékoljon, hát kislány, hát mit csináljon a 0985# lábával? Edzésben van, örülünk neki. Szép ruganyos lesz felnőttként. Ha egy kisfiú csinálja - hát fegyelmezd 0995# magad! Apa rászól a fiára: nem leszel anyámasszony katonája, itt bömbölsz! Te ne bömböljél, a Kovács fia nem 1005# bömböl! 4 éves kis ... Hát jól megverték az oviban, hát nem lehet neki bömbölni? Hát nem lehet! A kisfiúnak nem 1015# olyan jó az elején. És aztán fordul a kocka. Ugyan nem vagyok igazán harmóniában magammal... Ahogy fordul a 1025# kocka, az történik, hogy iskola, s akkor a kislányokat elkezdjük nagyon-nagyon rászorítani arra, hogy legyenek 1035# rendesek, jó kislányok. Légy szíves, legyetek jó kislányok! Nem tudod odaadni az irónodat annak a fiúnak? 1045# Emlékszem, amikor én iskolába mentem, ez volt 1972-ben, és 72-ben leültem a Városmajor utcában egy pad mögé, és 1055# ott várt egy lila füzet, a borítója volt lila, nagyon büdös is volt, de maradjunk csak a lilánál, és egy postai 1065# irónt kaptam. Így, ez volt a neve. postai irón. Most is van? De jó! Most megnyugodtam! Van valami, ami állandó! 1075# Hát ezért... tudtam, hogy valamitől jól vagyok, de most megvan! Szóval, amikor kicsik vagyunk, iskolások, akkor 1085# az történik, hogy a lányokat fokozottan arra kérjük, hogy legyenek megértőek, segítőkészek, meg megy a 1095# fogócskázás, a bújócskázás, a körjátékok, és akkor valaki ott szipog - be kell venni a játékba. A tanító néni 1105# rögtön rászól a kislányra: hát vegyétek már be a Pannikát? Hát nem látjátok, 3 copfja van! Hát van bennetek 1115# együttérzés, hogy ez milyen nehéz lehet így? Hát legalább fogócskázzatok vele! Engedjétek meg, hadd bújjon el, 1125# akkor sem látszik a három copfja! Találjátok meg a végén, az lesz a legjobb, csak beveszitek a játékba! És a 1135# kisfiúknál pedig, ahogy fordult a kocka, de ezeket már annyiszor mondtam. Szóval, neki szabad egy kicsit 1144# megverni az osztálytársát, főleg önvédelemből. Önvédelemből meg kifejezetten szabad. Jól megverni. És akkor 1154# később, később, emlékszem, egy évvel ezelőtt beszéltem erről, hogy kétszer annyi depressziós nő van, mint férfi, 1164# és ennek az egyik oka a nők szocializációjának ez a fajta különbözősége a férfiakéval szemben. Ehhez kapcsolódik 1175# a tanult tehetetlenség, és az, hogy nincs elég engedély arra, hogy cselekvésben válaszoljak vagy fejezzem ki 1185# magam. Hanem mindig valami indirekt megküzdési stratégiára akarnak rávenni bennünket, hogy kislányként is rögtön 1195# valami belső érzelmi munkát végezzünk. Motiváljuk magunkat, előhozzuk a szeretetünket, a jó szándékunkat, de ne 1205# cselekvőként, hanem belső munkát kell végezni. 1210# 1210# Na most. Ami szíven üt bennünket ebben a sémában, legalábbis ami engem leginkább foglalkoztat, az az, hogy 1220# valaki azt mondja, hogy nem is jó, amit csinálok, a behódolásom nem is jó, és mégis azt csinálom. És ebbe az 1230# irányba szeretnék egy picit tovább menni. Hogy milyen jelentősége van itt tulajdonképpen annak, hogy az 1240# illetőben mi történik. Bizonyos szempontból a saját meggyőződése, a saját lelkiismerete, a saját erkölcsi 1250# ítélete ellen él. A behódolásnál ez történik! Behódol, és közben nemcsak a behódolás miatt van rosszul, hanem 1261# hogy meghasonlik magával. Minél inkább elérhető számára valamennyire az, hogy azért én másképp szeretném, hát 1271# azért tulajdonképpen szívesen mondanám, hogy nem, csak hát nem akarom, mert baj lesz belőle. Minél inkább 1281# valamennyire megjelennek ezek a saját érzések, vágyak, szükségletek, annál inkább egy belső meghasonlás 1291# történik. És a behódolás révén ez nem egyszer egy morális meghasonlás. Tudom, hogy mi lenne a jó, és nem azt 1302# csinálom. Azért, mert majd rám szólnak, levágják a copfomat, csúnyán néznek rám... papként minden szavadra ezer 1312# fül, ugye, elképzeled, egy belső cenzor, hogy csak véletlenül se mondjál olyat, véletlenül se, amit valaki 1323# véletlenül majd félreért... Az rettenetes lenne, véletlenül valami ilyesmit mondani, hogy aztán valaki 1333# véletlenül azt mondja, hogy katolikus ez? Jaj, hát erre még véletlenül se szeretnék gondolni, hogy ilyen 1343# megtörténhet! És akkor mi jön ki ebből? Hát, magunk között szólva... De hát ezt már emlegettem nektek. Életemben 1353# legtöbbet a gyerekkorom után a papnevelő intézetben unatkoztam. Nagyon komoly érzelmi munkát kellett végeznem, 1364# hogy talpon maradjak. Azt a fantasztikus unalom-hegyet, amit ott el kellett viselnem... Életem egyik 1374# legértékesebb időszaka volt egyébként, nagyon-nagyon fontos dolgokat tanultam, sok szempontból ma is abból élek, 1384# nagyon sokaknak hálás vagyok, hallatlan jó közösségünk volt, szóval.... ki nem hagynám! De azért az a 1394# dögunalom... Ott alakult ki bennem a meggyőződés, hogy Isten nem lehet unalmas. Tehát, ha van egy tulajdonsága, 1405# akkor az az, hogy Ő nagyon nem unalmas. Hogy érdekfeszítő, hogy érdekes, hogy izgalmas, hogy lenyűgöző, hogy 1415# magával ragadó. Hogy sodró lendületű! Ezek a meggyőződéseim alakultak ki. S akkor hoztam egy elhatározást: nem 1426# beszélhetek Istenről unalmasan. Ha Isten nem unalmas, sőt olyan lenyűgöző, hogy minden időmet vele szeretném 1436# tölteni, akkor, ha unalmasan beszélek róla csak azért, hogy nehogy valaki belekössön abba, hogy azt mondtam, 1447# hogy és... akkor meghamisítom az arcát. Egyébként egy kedvenc papi történetem ezzel kapcsolatban: idős pap bácsi 1458# prédikál, és ahogy beszél, elkapja a hevület. Aztán a lendület. Hogy ezekkel az idős pap bácsikkal mi történik! 1468# És kissé elveszti az időérzékét, és hevületében, lendületében, elragadtatottságában mondja, mondja, mondja, és 1479# egyszer csak egy drámai szünet! Nem ám csak egy pici szünet, egy ilyen kis irinyó-pirinyó, egy kis ukk-mukk-fukk 1490# szünet, egy kis incifinci szünet! Döbbenetes hatás! Utána folytatja, lecsengeti. Bemegy hozzá egy ember zokogva: 1501# "Atya, én ilyen beszédet még nem hallottam soha! 50 éve járok templomba, de ez... És az a csönd!" Erre a pap azt 1511# mondja: "Igen, igen, akkor kellett visszaharapnom a protézist." 1518# 1518# Na jó. Valahogy a moralitástól kalandoztam ide, azt sem tudom már, hogyan. Szóval, ennek a sémának a rákfenéje, 1530# hogy a saját belső meggyőződés, lelkiismeret, gerinc és minden ellenében is hozunk döntéseket és cselekszünk. 1542# Hát tudjátok, most egy másik történet is eszembe jutott, de ezt nem tudom, hogy elmondjam-e. Igen? Mert félre 1554# fogják érteni egyesek, azért állok itt meg. Szent dolgokkal viccelődöm, ezt fogják mondani. Ezt akarjátok? Ezt 1566# akarjátok? Tudtam, hogy nektek semmi sem drága. Majd a végén. Nem, hát ez már túl van a határon, ez éjfél utáni 1579# történet... mikor azt mondja: volt egy ilyen történet vagy nem? Annyit ittam, nem emlékszem, ki mondta. Szóval, 1591# ezért az erkölcsiségnek, hogy hogyan tudunk ahhoz a belső forráshoz eljutni, mert nem a negatív oldaláról 1603# szeretnék elsősorban beszélni, hanem a pozitívról, és arról, hogy mit lehet tenni. Hogy hogyan tudunk ahhoz a 1615# forráshoz elérkezni, hogy legyen erőnk, motiváltságunk. Legyen bennünk erő! (az előbb is pont ezt mondtam) Hogy 1627# képesek legyünk úgy cselekedni, ahogy ez az a lelkiismeretünk, a meggyőződésünk alapján van. De honnan 1638# származhat ez az erő? Mert úgy egyébként mit diktál? - Két dolog. Vagy sokkal inkább arra figyelünk, hogy mások 1651# mit szólnak, mit gondolnak, mi a véleményük, és próbálunk akkor is igazodni, ha ott sincsenek, ránk se néztek, 1663# "agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül.." - vagy pedig azt tanultam meg a származási családban, 1675# vagy épp azzal összefüggésben, hogy nem számít, hogy mit érzel, ki vagy, mi esne jól stb, hanem a szociális 1687# elvárásoknak kell megfelelni. Ami az illem. Ami a jólneveltség. Csak jól nevelten pisilhetsz be. Diszkréten. 1699# Mert csak úgy, hogy: "Jajjjj!" - ilyet nem. 1704# 1704# Na most. Hol van ez a forrás? Hogy hogy érhetjük el? Tulajdonképpen, ha már fölvettük az egyházi szálat, kicsit 1714# időzök itt. Hogy például, az egyháznak, a katolikus egyháznak, egyházainknak egyáltalán nem elegendő az, hogy 1724# erkölcsi elveket hangsúlyozzon. Azt is mondhatnám, s ezt is nagyon jól félre lehet érteni, hogy édeskevés 1734# morális kijelentéseket tenni. "Ez a helyes, ez a jó, ezt így kell csinálni!" - ez édeskevés. Ez nekünk semmibe 1744# nem kerül mondogatni. Ha van valami dolgunk, az az, hogy létrehozzuk annak a világát, közegét, helyzeteit, 1754# alkalmait, lehetőségeit, ahol a másik ember lehetőség szerint leginkább alkalmassá válik arra, hogy erkölcsileg 1764# helyes döntéseket hozzon. Tehát ha nekünk egyház, vagyis ha mi vagyunk, közösségi felelősségünk van, akkor éppen 1774# ez. Létrehozni annak a kultúráját, annak az oázisait, közösségeit, csoportjait, amelyek létrehozzák azt a teret, 1785# ahol nehéz döntéseket is képesek vagyunk ebben az összefüggésben meghozni. Ez nem azt jelenti, hogy az egyéni 1795# felelősségünk ne létezne, és hogy a leglehetetlenebb helyzetekben is ne volna egyéni felelősségünk. Van. De hát 1805# társas lények vagyunk. És ha az egyház mint közösség szól, akkor nem elég, hogy azt mondja, így vagy úgy, hanem 1815# mutassa meg, hogy hogy tud az így vagy úgy lenni. 1820# Olyan szép dolgot mondott valaki. Dél-Amerikában volt, és bement egy templomba, volt még idő a miséig, és ezért 1830# olvasgatta a plakátokat. Azt mondja, az egyik plakáton a következőt olvasta: ha azon töprengsz és azon vívódsz, 1841# hogy megtartsd-e a gyereked, föltétlenül hívd föl ezt a telefonszámot, mi segítünk. Ez már valami! Nem elég azt 1851# mondani, hogy szülessen meg minden megfogant gyerek, hanem befelé, magunk felé elmondani elsősorban magunknak, 1861# ki-ki saját magának, hogy mit is tehetnék azért, hogy valakik, akiknek ez nehéz döntés, hogy ők jól tudjanak 1871# dönteni. Hogy én mit tehetnék meg ezért, és hogy mi mit tehetnénk meg ezért. 1878# Életemben nem egyszer, nem kétszer hallottam már, hogy valaki azt mondta, hogy én nem akarom megtartani a 1888# babámat. S akkor hallottam mindig sokféle indokot. Ezek hihetetlen nehéz, nehéz döntések. Van, akinek 1897# egyértelmű, van, akinek nem, van, akinek a helyzete könnyebb, másoknak nehezebb - nincs bennem semmi ítélkezés. 1907# Nincsen! Mert ki vagyok én? Hogy? Remélem, így veszitek ezt! És akkor ahogy hallottam egyszer, kétszer, 1917# háromszor, hogy az indokok között megjelenik, hogy és egyébként nincsen pénzünk. Hát anyagilag se engedhetjük 1927# meg. Most nem is csak az áldott állapot, hát utána, hát hogy? És akkor volt egy alkalom, rájöttem, hogy nekem 1937# ezzel dolgom van. És azóta, ha találkozom valakivel, aki ezt mondja, a válaszom a következő: ha ez számodra 1947# pénzkérdés, és én elfogadom ennek a realitását, hogy pénz is kell hozzá, anyagi javak szükségesek az emberi 1957# méltósághoz, annak megéléséhez, akkor gyere hozzám. Biztos lehetsz benne, hogy én, vagy mi fogunk tudni annyit 1967# adni, hogy ez ne legyen pénzkérdés. Ezt nagyon sokszor elmondtam már. Minden ilyen helyzetben, és most is 1977# elmondom. Ha valaki számára ez pénzkérdés, akkor jöjjön hozzám. Az lehetetlen, hogy ezen múljon! És az is 1987# lehetetlen, hogy ne legyen néhány barátom, aki ebben nagyon szívesen segítene. Egészen konkrétan pénzzel. Az 1997# lehetetlen, hogy ezen múljon. Lehetetlen! Ez nagyon-nagyon bennem van. És a történeti hűség - tudjátok, hányszor 2007# jöttek oda hozzám? Egyetlen egyszer. Sokszor mondtam; nem egy-kettő, nem négy-öt, sok baba megszületett; 2017# egyetlen egyszer jött egy édesanya, és azt mondta, eljött az idő, hogy segítséget kérjek. Hát, ha volt valami, 2027# amit boldogan csináltam, az biztos, hogy az volt. 2031# Egy másik ismerősöm azt mondja: hatalmas lehetőségem volt, hogy Afrikában éltem néhány évig. Ott elindult egy 2042# projekt. A projektnek az volt a lényege, hogy adjunk szegény embereknek 100 dollárt, és utána segítsük őket, 2052# hogy a 100 dollárból valami szülessen. Tehát nem arra, hogy vegyenek egy csomó kólát. No cola! Hanem, hogy 100 2062# dollár, és abból tudjon valami születni. És képzeljétek el, 100 dollárból Afrikában hihetetlen, hogy mi tud 2072# születni egy-egy családban vagy nagycsaládban. Döbbenetes dolgok! 2078# Hogy az az indiai közgazdász, aki kitalálta a mikrohitelt. Azt mondja: a legtöbb embernek ahhoz, hogy mondjuk a 2088# hálóját megjavíttassa, hogy aztán tudjon halászni, néhány dollárra van szüksége, de neki az sincs. Ha nem tudja 2098# megjavítani a hálóját, még lejjebb fog csúszni. Ezért adunk mikrohitelt, megjavíttatja a hálóját, és... Ezek 2108# egészen kicsi dolgok! És ezek az egészen kicsi dolgok hoznak egy gyökeres fordulatot abban a világban, amiben 2118# morálisan nagyon könnyű rossz döntéseket hozni. Bűnelkövetővé válni, tönkremenni, tönkretenni, alkoholbeteggé 2129# válni, és az összes többi. Kedves ismerősöm, akinél szoktam fizetni a parkolóóra díjat, múltkor mondtam nektek? 2139# "Tele van a levegő virágporral! Naná, hogy iszik az ember! Ennyi virágporra..." Nem tudok úgy menni, hogy ne 2149# mondana valami olyat, amire azt mondja, hogy 'csoda, ha az ember iszik?' 2156# 2156# Kedves ismerősöm nagyon szerelmes lett. Most nem az a lényeges, hogy ismerősöm, ez már történt mással is, csak 2171# hogy házas volt. Na-na. Hölgy több gyerekkel. Sportos hölgy több gyerekkel, sportos hölgy több gyerekkel 2185# szerelmes lett. Sportos hölgy több gyerekkel szerelmes lett nem a férjébe. Nem bírta türtőztetni magát, szerelmi 2201# viszonyba kezdett egy másik valakivel, akinek szintén volt családja. Eltelt egy év. Kettő. Együtt kerékpároztak. 2217# Készültek arra, hogy körbekerékpározzák a Balatont. Nagy szerelemben. Siófok, Zamárdi... nagy ugrás, Öszöd. 2232# Onnan már csak Fenékpuszta. Na most, azt mondja erre a férje: ha te elmész azzal a ... személyi trénerrel... 2247# (Milyen ismerősnek tűnik nektek a helyzet! Nagyon bennfentesen kuncogtok!) Ha te elmész azzal a személyi 2262# trénerrel Balatont körbekerékpározni... pározni.... na, édesem, akkor többet haza ne gyere! Ugye, két év után 2277# nem egy irreális beszéd! Ugye, harapófogóba került a hölgy. A hölgy, több gyerekkel, sportosan, férjestül, 2292# szerelmesen. Nagyon készült a Balaton-körbekerékpározásra. Ez lett volna a sok edzés megkoronázása. (Mit nem 2307# gondoltok ti! Ugye mondtam, hogy én egy-két mondatot szólok, és amit ti ebből csináltok, az egészen ... 2321# egészen.) Szóval, ez a dilemma ott valahogy megtestesült az ő közösségükben. Mert a férfi néha kifakadt. Hát nem 2337# szeret a feleségem, én itt gályázok a gyerekekkel, ő meg elmegy kerék-pározni. A közösség a következőre jutott. 2352# Ajánljuk fel ennek a sportos, szerelmes, több gyerekes anyukának, hogy ugyan már, ne kerékpározza körbe a 2367# Balatont Fenékpusztástul, hanem megnézték, hogy az hány kilométer - (Mennyi az? valaki válaszol: 206) 206. 2382# Kerékpárúton. Ma azért tanulhattunk valamit. Ezért érdemes volt eljönni. Egy biztos dolog van. 206 kilométer, 2397# meg a 15 deka, amit fogyok. Azt mondta ott a közösség néhány tagja: Ide figyelj, Brünhilda, kerékpárosok 2412# gyöngye, Simanók királynője! Mi, a közösség tagjai, csinálunk neked egy 206 kilométeres pályát. A közösség 2427# tagjai fölállnak frissítő állomásként, szurkolóként, közönyös sétálgatóként, mert az is van, meg kell jeleníteni 2442# a teljes populációt. Azt mondták, hogy mi megszervezzük neked a versenyt. Te egyedül fogsz ott kerékpározni, a 2458# férjed fog a célban várni. És mi adjuk a csokit, banánt, energiaitalokat. És képzeljétek, a hölgy tekert ide, 2473# tekert oda, végül azt mondta, hogy jó. S élete egyik legnagyobb élménye volt, ahogy a barátai - frissítőállomás, 2489# szurkolás, be az autóba, 20 km múlva megint szurkolás - kicsit gyanús volt, mert elég hasonlóan néznek ki. S 2504# akkor ott a cél, megcsinálták a nagy célt, hajrá, hurrá, dobogó, aranyérem, képzeljétek el. S ott a célben 2519# (ban), célnál várja a férje. Hmmm. 2524# 2524# Na, ez például egy életszagú példa arra, kicsit izzadtságos, hogy mi az, amikor valakik nem moralizálnak 2533# ítélkezésre, ugrásra készen, hanem megkérdezik, hogy hogy tudnánk mi egy olyan közeget teremteni, amiben egy 2543# erkölcsileg jó döntés tudna születni. Hogy múlik-e rajtunk valami, hogy tudjuk-e ennek a világát valahogy 2553# megteremteni. Néha egyikünknek, néha másikunknak, néha ennek, néha annak, néha 20 évig nem, és aztán egyszer 2562# csak a 21-dikben igen, úgy, hogy ez ne legyen szégyen, ne legyen ciki. Hogy az egész valamiféle közösségi 2572# élménnyé váljék. Hiszen az erkölcsiségnek az alapja, a háttere, a forrása mi? Az, hogy embertársak vagyunk, hogy 2582# egybetartozunk egymással. Az erkölcs igyekszik ezt valahogyan megragadni, valahogy, mondjuk így csúnya szóval, 2592# szabályozni. Hát akkor ez a háttere. Ha létrehozzuk azt a közösségi világot, amiben megtapasztaljuk, mit jelent, 2603# hogy számíthatunk egymásra, hogy észrevesznek minket, hogy figyelnek ránk, törődnek velünk, gondoskodnak rólunk, 2613# emberszámba vesznek - ez a közege annak, hogy erkölcsileg jó döntéseket tudjunk nagy számban hozni. Ez a 2623# közösségi háttere. Ez nem von le semmit abból, hogy mindig van és marad egyéni felelősség. És ha százan 2632# ordítanak a farkasok, akkor én is mondhatom, hogy nem. Azért ez még igaz. Azért tehát úgy képzelem el az 2642# egyházat, hogy szinte csak úgy mellékesen hirdet erkölcsi törvényeket. Mint valami evidenciát, időnként kiteszi 2652# a pontot: ja és ebből az következik, hogy... De egyébként megteremti annak közegét és világát, ahol egyre 2661# természetesebbé válik, hogy hogy érdemes csinálni. Ez alapvetően szerintem a mi dolgunk. 2669# Egy kutatásról már beszéltem nektek. Ránézek az órámra. Hijjj, gyerünk. Egy kutatásról már beszéltem nektek, de 2680# most egy számunkra fontos szempontból szeretném azt megvilágítani. Süle Ferenc, pszichiáter publikált az egyik 2690# könyvében egy hihetetlenül érdekes kutatást. Ebben a kutatásban az történt, hogy arra voltak kíváncsiak, hogy a 2700# világvallásoknak az emblematikus, kimagasló képviselői, nagy monoteista világvallások, mint buddhisták, hinduk, 2710# muszlimok, keresztények, katolikusok, ortodoxok, stb - ha összevetjük őket, ezeket a kimagasló képviselőket, 2720# vannak-e közös személyiségjegyeik. Talán emlékeztek erre a kutatásra. Most szerintem olyan 10 éve mondtam el. Én 2730# világosan emlékszem rá! Na most. Kiderült, hogy igenis vannak közös személyiségjegyek. Vannak. Ezeket most 2740# szeretném elmondani a mi szempontunkból. Ennek a kutatásnak az az igazi szépsége, hogy nem egy mondjuk 2749# Amerikában élő mormon kutató megmondta, hogy szerinte ki a példamutató hindu, meg ki az emblematikus muszlim, 2759# hanem a kutatás úgy kezdődött, hogy muszlim közösségeket megkértek arra, innen is és onnan is, hogy mondják meg, 2770# hogy számukra ki az a valaki, akiben megtestesül az, amire azt mondják, hogy na, így érdemes! A katolikusoktól 2780# megkérdezték, ki az a katolikus, evangélikusoktól, ki az az evangélikus, hinduktól, ki az a hindu, 2789# buddhistáktól, ki az a buddhista. Így jöttek ki ezek a személyek. Ez már valami, ez már valami! Ez már tetszik 2799# nekem! És most elmondanám ezeket a közös személyiségjegyeket, mert ez azt jelenti, hogy egy magas nívón végzett, 2809# kimagasló vallásgyakorlatot űző személy akármelyik irányzatban is, vagy vallásban, vagy felekezetben ezekkel a 2819# személyiségjegyekkel rendelkezik - közös jegyek. És nézzék - majd a végén elmondom - de nem, majd menet közben 2829# mondom el (csak miért vagyok ilyen bizonytalan) 2834# 2834# Az első: ezeket a személyeket a figyelem fegyelmezettsége jellemzi. Képesek összpontosítani, arra figyelni, ami 2845# a dolguk, arra figyelni, akivel beszélnek, irányítani a figyelmüket valamire vagy valahova. Azt is mondhatnám, 2856# hogy koncentráltak tudnak lenni. Ezt így nevezték: a figyelem fegyelmezettsége. Ezzel szemben nagyon érdekes, az 2867# egyházi szóhasználatban van egy kifejezés, úgy szól, hogy rendezetlen vágyak. Mikor az emberben egy 2877# összevisszaság van. Éppenséggel semmi fegyelmezettség, vagy a figyelem fegyelmezettsége, hanem belül ezek a 2888# késztetések összevissza hánynak minket. Tehát az első: a figyelem fegyelmezettsége. 2897# A második, ami közös vonás ezekben a magas nívójú vallásgyakorló személyekben: az, hogy egyre fokozódó 2907# tudatosság jellemzi őket. Tudatosság, egyre nagyobb világosság. Világosan látja, hogy érdemes, hogy nem, mi a 2918# fontos, mi nem, mi a lényeg, mi nem - egy fokozódó tudatosság és világosság. Átlátni dolgokat. 2928# A harmadik: ezeket a személyeket életbölcsesség jellemzi. Az életbölcsesség az egyik legszebb dolog. Az 2938# élettapasztalat valakiben összeáll, életbölcsességgé válik. Ahogy azt szoktam emlegetni nektek, mit mondtak a 2949# régi görögök: hogy nem az a bölcs ember, aki sokat tud, hanem aki tudja, mit kell tenni. Tehát az életbölcsesség 2961# azt jelenti, hogy az illető tudja, hogy mit érdemes csinálni. Képes ebből a szempontból akár intuitíven jól 2972# döntéseket hozni. Mert hiszen tudatosság van benne és világosság, a figyelem fegyelmezettsége, ezért nem csak az 2983# eszét tudja használni, hanem gyakorlatiasan jó döntéseket hoz. S látja, hogy hogy, mit érdemes csinálni. 2993# A következő: ezeket a személyeket nagyban jellemzi a motivációk pozitív volta. A motivációk pozitív volta a 3004# következőt jelentette: tele vannak jó szándékkal, jóakarattal, együttérzéssel, szolidaritással, 3014# segítőkészséggel, a másik mellé állással. Ez a motivációk, a szándékok pozitív volta. Jóindulat, jóakarat, 3025# segítőkészség. 3026# Ezeket az embereket jellemzi a pozitív érzések túlsúlya a negatívokkal szemben. Tehát tudnak hálásak lenni. Kis 3038# dolgok felett örülni. Tudnak megbocsájtásban lenni és megbocsájtani, nem pedig a bosszúvágyukat járatni évtized 3049# számra. 3050# 3050# És most mondom az utolsót: ezeket az embereket, akármelyik világvallásból is érkeztek, jellemezte az erkölcsi 3060# szilárdság. Egy magas nívójú erkölcsiség. Tudatosan akartam ezt a végére hagyni - mert nézzétek meg az első 3071# ötöt, hogy mindegyik abba az irányba mutat, hogy valaki helyesen tudjon cselekedni. Pozitív szándékok, 3081# jóindulat, együttérzés, szolidaritás, melléállás, pozitív szándékok, pozitív érzések, életbölcsesség, tudni, 3091# hogy mit cselekszem, a figyelem fegyelmezettsége, világosság, tudatosság. Nem véletlen, hogy ehhez a körhöz 3102# milyen természetesen fog kapcsolódni az, hogy egy magas erkölcsi nívója van. Hát ha ezek megvannak... Képzeljünk 3113# el valakit. Tudatosság, fények, pozitív érzések, jó szándékok, együttérzés, tudatosság, amit csak el tudunk 3123# képzelni - és egy gazember? Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen ember gazember legyen! 3131# Most akkor térjünk vissza 15 perccel ezelőtt. Hogy létrehozni egy olyan világot, amiből a lehető 3140# legtermészetesebben fakad az erkölcsileg helyes döntés. Akkor figyelem fegyelmezettsége, megtanulni a 3150# vágyainkban időzni, nem rögtön ez kell, az kell, vágyainkat elrendezni, tudni koncentrálni. Jó szándékot, 3161# jóakaratot tudni előhozni, motiváltnak lenni a jóra, belső motivációt tudni kialakítani. 3169# Olyan megrendítő az a tibeti szerzetes - 3 havonta elmondom, de ha megrendítő, akkor megrendítő. Kérdezik 20 év 3180# börtön után, hogy mi volt a legrettenetesebb a börtön-évtizedek alatt. "A legrettenetesebb? Mikor kezdtem 3190# elveszteni az együttérzésemet a fogva tartóimmal." Ennél szörnyűbb nem volt az évtizedek alatt. Hát aki a 3201# börtönben, miután megverték, azon meditál, hogy hogy társa, testvére, és hogy tudja fölszítani magában a 3211# jóakaratot valaki iránt, aki ellenséges vele - hát nem egykönnyen lesz gazember! 3219# 3219# Tehát akkor: milyen hihetetlenül izgalmas, látjuk ezeket a személyeket akármelyik világvallásban. Ez aztán meg 3230# pláne gyönyörű! Mert hogy ott is emberek vannak, meg itt is. Az lehet, hogy a tanításban döbbenetes nagy 3241# különbségek vannak, de közben abban, ahogyan egy magas nívójú spiritualitással élő ember bent van a világban, és 3253# viszonyul másokhoz, az élethez, Istenhez - hát annyira testvériesek vagyunk, hogy az elmondhatatlan! Közös 3264# nyelvet beszélünk akkor is, ha különbözik a kultúra, különbözik a vallás, a felekezet. Hát egy tekintetből 3275# megértjük egymást egymással! Hát egy közös világban élünk valójában! Ezt én csodálatosnak tartom! 3285# Ezért, hogyha közösségi szinten létre tudjuk hozni azokat az oázisokat, azt a világot, ahol mindez fejleszthető, 3297# ahol ez természetessé válik, mit jelent ez: odafigyelni tudni, észrevenni valakit, pozitív motiváció, most nem 3308# ragozom el még egyszer. Tudatosság, lényeglátás... Áááá, Péter, mit szólsz ehhez? Jó, nem? Legyenek valami jó 3320# képzeteink a világról! És ebből nagyon természetesen tud fakadni az a fajta morálisan igényes magatartás. Nagyon 3331# természetesen. Eszünkbe se jut, hogy azért, mert sokan azt mondják, hogy "Nana! Nana! Megszidunk" - "Ja, akkor 3343# nem!" - "Nem foglak szeretni!" - "Jaj, hát ennél ijesztőbbet még nem mondtak nekem! Valaki nem fog szeretni! 3354# Hűűű!" Ti már átkínlódtátok magatokat ezen? A legtöbb ember hihetetlenül fél attól, hogy valaki éppen nem 3365# szereti. És mikor kiderül, hogy tényleg így van, akkor meg tönkremegy bele. És akkor indulat, bosszúvágy, 3376# mószerolom, szidom,... Nem történt semmi, csak egy ember nem szeret. Teljesen ki tudunk térni a józan, nem 3387# tudom, minkből, egyensúlyunkból azért, mert valaki azt mondja: nem szeretlek. Hát és akkor mi van? Elég baj az 3399# neki! Az ő szeretetlenségével kell együtt élnie. Nekem nem kell! Mert ő nem szeret, tehát nem találkozom vele. 3410# Nekem könnyű! Ő meg ott él ezzel együtt. Csak részvéttel vagyok iránta. Nem? Ott fortyog... 3420# Oké. Most menjünk egy picit ezen a csapáson, hogy ezért akkor nagyon világos, hogy mekkora különbség van 3431# aközött, hogy valaki (Ezt most nem tudom beleszőni a mondandómba. Elakadtam teljesen és spontaneitásom kudarcba 3442# fulladt.) Szóval, hogy valaki moralizál, vagy valaki morális hangsúlyokat mond. Ez egészen más! A moralizálás az 3454# az, amitől hányingerünk lesz. Most ilyen egyszerűen, ilyen alap... A moralizálástól egyáltalán nem lesz jobb a 3466# világ egy kicsit sem. Csak valami, ami szép és értékes, bekerül egy olyan összefüggésbe, hogy már nincs is 3477# kedvem csinálni. Bllahh! Nyugati és keleti kultúra. Ez egyébként is egy vesszőparipám. Nem szeretem azt a szót, 3488# hogy viselkedés. Amikor ezt hallom, tudom, hogy a lélektan rengetegszer használja ezt, hogy viselkedés. 3499# Juuaaajjj! Juuááájjj! 3501# Egy kedves ismerősöm azt mondta, egy ilyen hogy is... egy ilyen tágkeblű valaki.. (Na most vegyetek elő egy 3513# papírt, írjátok oda, hogy mi jutott eszetekbe) ilyen nagyvonalú. Beszéltem egy autisztikus emberrel. Hogy én 3524# milyen jól lettem tőle! Mert ő nem kertelt, nem mondta, hogy tulajdonképpen, ha onnan néznénk, akkor akár azt is 3536# mondhatnám, ha nem bántanálak meg, az is eszembe juthatott volna, persze nem jutott eszembe, csak tudom, hogy 3547# egyeseknek ilyen eszébe juthatna egy ilyen helyzetben... Van egy személy, kedves autista ismerősöm. Szoktam 3558# gyóntatni. Nem kis műsor! Igen, úgy van, hogy... Hát szóval, részleteket nem, de az biztos, hogy (Egészségedre!) 3570# a másodperc törtrésze alatt a gyónásból fölpattan, mert észrevett a szekrényemen egy csokit. Odamegy, már bontja 3582# is ki. Mire fölállok, már a felét megette. Kedves ismerősöm azt mondja: beszéltem egy ilyen autisztikus 3593# személlyel, nem kertelt semmit, mondta, ahogy van. Ez olyan jólesett nekem! Hát én évek óta emberrel így nem 3604# beszéltem! Hogy valaki mondja, és hogy... Ezért érdemes néha amerikai zsarufilmeket megnézni. Én ott szoktam ezt 3616# gyakorolni. Ilyen nagyon egyszerű népek, nagyon keveset beszélnek, de ami van, azt mondják. Ott nincs, hogy 3627# pardon, mondhatom, most nem zavar, hogy azt mondom, hogy hülye vagy? - ilyen nincs. 3636# 3636# Na. Ezt mire akartam fölhozni? Ez a szó, hogy viselkedés, amikor valaki viselkedik - hát, én nem szeretném, ha 3646# még jobban tudnánk viselkedni. Ezzel szemben az a kifejezés, hogy magatartás, az már valami. Magamat tartom. 3656# Ezért, ha én valamiben szeretnék fejlődni, az a magatartás. Hogy képes legyek nagyon megfelelő 3665# magatartásformákat elsajátítani - az igen. Viselkedni - nem. Nem. Mondjuk, nem is kértek föl még ilyesmire. 3675# Oktassak valami ilyesmit, etikettet, megjelenést, ilyet nem. Nem, ilyen nem volt még. De legalább látszik, hogy 3686# eredményesen haladok az általam kitűzött cél felé. Tehát: nem viselkedés; magatartás. 3694# És akkor most picit a háttér: olyan gyönyörű, és gyönyörű az a történet, ahogyan a házasságtörésen ért asszonyt 3704# odaviszik Jézushoz. "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való." - Mindenki elmegy, senki nem 3714# marad ott. "Nem ítélnek el?" - kérdezi Jézus. - "Nem." - "Hol vannak a vádlóid?" - "Elmentek." Akkor Jézus mond 3725# egy mondatot: "Én sem ítéllek el. Menj, és ne vétkezz többet." - Ez egy olyan gyönyörű mondat, és engedjétek 3735# meg, hogy egy picit időzzek nála. Van 3 dimenziója ennek a mondatnak. 3742# Az első: ahol az ítélkezés történik. Egyfajta normák, törvények, szabályok. Bizonyos szempontból ez a látványos 3752# szociális valóság., ahogy pletykálunk és megszólunk. Tudjátok, hogy a pletykának morális viselkedés-megerősítő 3763# hatása van a faluközösségekben? Jobb, ha tudjátok. Tehát létezhet egy olyan világ, ahol a sok másik-kibeszélés 3773# ösztönöz engem arra, hogy annyira aggódjak és féljek ezen, hogy ne csináljak rosszat. Hát, tudjátok, ez nem az 3784# én világom. Ahol az ösztönöz engem, hogy ne csináljak rosszat, hogy a szájukra vesznek? Tehát: normák, 3793# szabályok, törvények. De ez nem azt jelenti, hogy ne kellenének normák, törvények, szabályok, erkölcsi elvek. 3804# Nagyon kellenek. Nagyon és nagyon kellenek. Azt szoktam erre mondani, hogy az erkölcs élet-halál kérdés. A szó 3814# szoros értelmében így van! Lelövöm, nem lövöm, megölöm, nem, becsapom, átmegyek rajta, cserbenhagyom - hát ha 3824# van valami, ami élet-halál kérdés, az az erkölcsi alapállásunk. Hát ezt nem lehet finomítni még. Tehát az 3834# erkölcsi elv nagyon fontos. De ha csak ez van.. ha csak azok a normák, törvények léteznek, amelyeket főlg azért 3845# teszek meg, mert majd így szólnak meg, úgy szólnak meg. Nálunk így dívik... Jújjj! 3853# 3853# Az jutott eszembe, hogy milyen érdekes a keleti és a nyugati kultúra közti különbség ebből a szempontból. Ha 3862# csak ez van, mi történik? Például mondjuk tőlünk keletebbre az történik, ami nem egy kultúrában megtörténik, 3872# hogy mondjuk, egy muszlim lány tanul az Egyesült Államokban, szerelmes lesz, megházasodik, 5-6 évig ott tanul, 3882# visszamegy a falujába és mi történik? Egy amerikai fiú elvette őt, a saját testvére megöli. Elég ijesztő! Miért? 3892# Mert a kultúra, ami azt mondja, hogy idegent nem. Ő nem olyan, mint mi. Most sok mindent mondhatunk: nem olyan 3902# vallású, mint mi, nem az a kultúra, nem hisz Istenben, nem úgy hisz, nem abban hisz - és mi az indok erre? Hogy 3912# szégyent hozott a családra! S valakinek ki kell állni és elvenni a család szégyenét. Hogy veszem el a család 3921# szégyenét? (Feri gyilkos mozdulatokat tesz) Egészen ijesztő. Ez a, most így mondom egyszerűen, a keleti 3931# változat. Ha semmi más nincs, csak kifelé mit mondanak, szabályok, normák, törvények - embertelenség. 3940# A nyugati forma, hogy valaki azt csinál, mait akar, s mi hagyjuk meghalni. Ez a nyugati tempó. A keleti - mi 3949# öljük meg; a nyugati - hagyjuk, hogy meghaljon. Énszerintem nem érdemes eldönteni, melyik a jobb! Mert mind a 3959# kettő a maga módján egészen embertelen. Az egyik, hogy fütyülök rá, hogy mi történik vele, felőlem ott hal meg, 3969# elvérzik, nyugodtan. Hát mi? Én vérem? Hát akkor meg... Most kisarkítottam ezt. Ilyennek látom sarkosan azt a 3979# világot, mikor semmi más nincs, csak a mi kultúránk, mi hagyományunk, mi normánk, mi előírásunk, mi szokásaink - 3989# s valaki ebbe beletenyerel... Mi meg hagyjuk, hogy meghaljon. 3994# Igen ám, de nemcsak ez hangzik el, hogy nem ítéllek el, hanem megjelenik a lelkiismeretnek ez a belső világa. 4004# "Menj, de többet ne vétkezzél." Tulajdonképpen ez a hang belülről is szólhatna. Ez egy sokkal belsőbb hang. Nem 4014# egyszerűen csak mit fognak szólni, meg kell felelni, ha nem csinálom úgy, szájára vesz a falu, ha nem csinálom 4024# úgy, kiközösítenek, félelem, bűntudat, szorongás, szégyen, aggodalom. Nem ez. Hanem, hogy belülről hallasz egy 4034# hangot, hogy csináld így. Azt ne tedd meg. Na, ez már sokkal személyesebb belső hang. Híííjjj, de nagy dolog! 4044# Valaki képes erre a személyes belső hangra figyelni akkor is, ha odakint egy másik hagyomány, kultúra dívik. 4054# 4054# Mondok nektek egy botrányosat. Lehet, hogy már mondtam, akkor nem botrányos, mert akkor már kétszer nem 4064# botránkozunk, akkor csak olyan uncsi... Ti mit szóltok ahhoz, hogy megint fölröppent a hír, hogy esetleg 4074# realitása lesz annak, hogy a pápa valamelyik kimagasló ortodox pátriárkával fog tudni találkozni, esetleg éppen 4085# Magyarországon, vagy Pannonhalmán, vagy... hallotok ilyen híreket, ugye? Hogy na, esetleg... Nem tudom, örültök 4095# ennek? Én egy kicsit se! Én egyáltalán nem örülök neki! Vártam, hogy rám néztek ilyen döbbent arccal - 11 évig 4106# hitegetett minket, volt az 13 is, és most tessék, ezt mondja! Hát ne is haragudjatok, én annak, hogy két magas 4117# nívójú keresztény ember egymással szóba áll - mit örüljek neki? Ezen mit ujjongjak? Szerintetek ez egy normális 4128# világban - értitek! Ahol valami istenélménye volt egy-két embernek - szerintetek ez médiahír, hogy két 4138# keresztény ember leült beszélgetni, és kedvesen beszélgetnek, képzeljétek! Ráadásul pap mind a kettő, így aztán 4148# értjük, mitől olyan nagy szám! Mi magunk között egész jól elvagyunk, a papok kicsit nehezebben, az elvárásoknak 4159# meg kell felelni, ott mindig van valaki följebb, és azt mondja, ejnye-bejnye! Az a szerencséjük, hogy fölöttük 4170# már nincsen senki, ügyesen össze tudják hozni, alulról szidják őket. Hát ha összejön ez a találkozás, ha nem 4181# tudom én ki elé, a moszkvai, konstantinápolyi, és akármilyen pátriárka és a pápa között, oda se fogok figyelni. 4191# Ez nagy fenyegetés, nem? Hát kit érdekel, hogy az a két ember, emberi, normális módon beszél majd egymással, és 4202# egyeztetik azt, hogy igen, érdemes egymással szót érteni. Éljen a kereszténység, értékek, dolgok... Erre kell 4213# ujjongani? Érdektelen az egész! Fú, mit fogok ezért kapni! 4219# Értitek, amiről beszélek? Értjük bizony! Ezzel mit akartam itt mondani a magam tenyeres-talpas módján? Hogy 4229# olyan kultúrvakságban tudunk élni, hogy az egészen megrázó. És a kultúrvakságunk embertelenségekre vagy 4239# döbbenetes esztelenségekre, nem tudom én, mire tud minket vezetni - és nem tűnik föl. Hát az a megrázó, hogy föl 4250# se tűnik. Észre se vesszük! Hát ez a hagyományunk! A szokás, a kultúránk, hát mit tegyünk észre, természetesen 4261# így normális. Úgyhogy, ha ez a két nagyszerű személy találkozik, nekem ne is szóljatok róla. 4270# Jól van. Nézem az időt. Hű, ennyi az idő? Hát még van egy szint! Akkor csak megnevezem, és akkor valahogy a 4280# következő alkalommal. (Milyen sztori? Nem, nincs semmi sztori. Ne már, éppen a spiritualitásról akarok beszélni, 4291# és ti kánonban mondjátok, hogy sztori?! Ki vagyok készülve!) Jól van, mondom a sztorit. Mert a protkóról jutott 4302# eszembe. Tényleg, ott kanyarodtam el. 4306# 4306# Szentmise végén elhangoznak a hirdetések. És már csak a, hogy is mondjam, az egyházunk színes kultúrája kedvéért 4320# is néhány hétig a következő hirdetést olvastuk föl: "Sok talált tárgy várja gazdáját: esernyők, sapkák, kalapok, 4335# protézis." Elmondom a fantáziámat: valakinek a protézise nem volt igazán megfelelő, ezért áldozás előtt kivette, 4350# hogy ne legyen belőle baj. Elfelejtette visszatenni, így aztán a sekrestyében van egy protézis. Keresi a száját. 4365# És most lássatok csodát, hogy az illető mennyire előrelátó és bölcs, megfontolt személy? Mert ugyanis volt már 4379# olyan, a pap állt, mondta, amit mondania kell, ministráns kisfiú tartotta a tálcát, kinyitotta a száját, és... 4394# az áldoztatótálcán egy fogsor megjelent, összezavarva az óvatlan papot, aki erre nem képeztek ki. 4407# Tudjátok, mi a megrendítő? Hogy inkább ezt akartátok hallani a spiritualitás helyett!
Lejegyezte: H. E.
