2014.03.18.masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindanyiótokat! 0004# A mai alkalommal befejezzük. (Nagy nevetés...) Elég ezt mondanom, és máris... Szóval azt gondolom, még akár be 0014# is fejezhetnénk, ha úgy alakulna. Merthogy, emlékeztek, erről beszélünk, hogy hogyan volna lehetséges megtalálni 0024# azt a központi elemet, ami a késztetések és a cselekvés között van - ez a gondolkozás. A gondolkodás okán 0034# jutottunk el oda, hogy érdemes volna végre egyszer tisztességesen összefoglalni, megfogalmazni, hogy milyen 0044# lehetséges útjai, módjai vannak annak, hogy értelmes emberi életet tudjunk élni. Mert meglehet mindenünk, ha nem 0054# látjuk az életünk értelmét, akkor kimegy belőlünk minden. És lehet alapvető dolgokban is hiányt szenvednünk, ha 0064# látjuk, hogy az életünknek van értelme, azt megtaláltuk, azt megkerestük, megneveztük, megadtuk - különböző 0074# lehetőségek ezek, az értelem keresés, találás, megnevezés, megadás - akkor egészen lehetetlen helyzetekben is, 0084# most egy nagyon alapszintű kijelentést akarnék tenni, életképesek vagyunk. A szó szép értelmében képesek vagyunk 0094# az életre. Tudunk és akarunk élni, mert van értelme az életnek. Ez nem kis dolog! 0102# És ennek összefüggésében jutottunk el az utolsó pontig, amit már itt ragozok nem tudom mióta, székeken ücsörögve 0112# meg rohangászva, hogy éppenséggel van egy tízedik pont a listán. A tízedik pont pedig így szól: amennyiben a 0122# belső hangok, amelyek értékeket jelenítenek meg és képviselnek, túl nagy káoszban vannak bennünk, ha a belső 0132# kommunikáció nagyon nem megfelelő; ha ennek okán túl nagy idebent a zűrzavar, és ráadásul ez a belső zűrzavar, a 0142# belső értékeknek a zűrzavara azzal tetéződik, hogy kifelé sem tudjuk magunkat megfelelően megjeleníteni vagy 0152# képviselni. A helyzet még nehezedhet az által, hogy éppenséggel tudhatjuk magunkat képviselni és megjeleníteni, 0162# de az nem megfelelő ahhoz a helyzethez, amiben éppen vagyunk. Akkor ez könnyen tulajdonképpen ahhoz az 0171# élményvilághoz vezethet, amiből fakadó gondolat az, hogy egyszerűen nem tudom, hogy most ennek van-e értelme 0181# vagy nincs. Annyira össze vagyok zavarodva, annyira szét vagyok csúszva, annyira nem tudok valamit képviseli, 0191# megjeleníteni, megélni, egyszerűen annyira nem jutok valamihez, hogy már-már elvesztem azt, hogy van-e 0201# egyáltalán ennek értelme vagy nincs. Ez volt a, vagy ez a tízedik pont. Az ilyennek van jelentősége. Tehát azért 0211# rakosgatjuk itt a székeket, mert különböző helyzeteit, módjait, lehetőségeit próbálom megmutatni annak, hogy 0221# milyen az, amikor segítjük a belső hangok egymással való kommunikációját. És ezáltal közelebb juthatunk ahol 0231# élményszintű megragadáshoz, hogy az életemnek van értelme, hogy nemcsak a káosz van. Így. Lényeg feltárása, 0240# hangok szóhoz engedése és jutása, na erről akarnék még egyet. Ha jól emlékszem, ez volt a hatodik pont. Rendnek 0250# kell lennie! Gondolkodj! 0253# Hangok szóhoz engedése. Úgy van az, hogy gyerekkortól kezdve éppenséggel megtanulhatjuk azt, hogy bizonyos 0262# hangokat szabad szóhoz engedni, másokat nem. Bizonyos hangoknak 'kuss' a neve, másokat pedig ha kimondunk, akkor 0273# az egész család virágba borul. A példák hozását rátok bízom. Most képzeljük el azt a rendes családot, ahol a 0282# rendességnek az egyik fokmérője, hogy rendesnek kell lenni. Az ember hosszú távon is mindenkivel nyilván csak 0292# akkor tud rendes lenni, ha magával nem túl rendes. Hosszú távon mindenkivel rendesnek lenni, úgy, hogy közben 0302# magunkat megfelelő módon szeretjük, hát, megnézem, ezt ki tudja megcsinálni! Na most! Képzeljük azt el, hogy az 0313# illető azt mondja: "Feri atya! Elfáradtam. Egyszerűen elfáradtam. Az anyám, az apám, rohanok hozzájuk, az 0322# egyiknek vásárolok, a másikat meghallgatom, a gyerekek, a férjem, a feleségem, akkor még a barátok, a kerti 0332# parti, a kert, a kerítés, minden, ami kerttel kezdődik... Kertelés nélkül azt mondom magának, atya..." (Most 0342# képzeljétek el, ha én erre készülnék! Most az jutott eszembe, jó, hogy ezekre nem készülök. Jön. Lehet, hogy ez 0352# a nagyobbik baj.) Szóval: egyszerűen kész vagyok. De tulajdonképpen pszichológushoz nem megyek, mert az életet 0362# bírni kell pszichológus nélkül is, úgy vagyunk teremtve, nem? Csak jól vagyunk kitalálva! Mi hívők legalább. 0372# Fogjunk össze! Hát legalább mi hívők jól ki vagyunk találva, tehát akkor pszichológushoz nem járunk. Hát akkor 0382# kihez jöttem volna, mint atyához. De tulajdonképpen nem is erről akarok beszélni, mert értitek, ez már 0391# tulajdonképpen szinte a tilalom megszegése, hogy ő egyáltalán azt mondja, hogy valami nehéz. Már bűntudata van. 0401# Ezért végül is csak annyit mond, hogy tulajdonképpen az imaéletem miatt jöttem. Mert ez legitim, ugye. Ugye nem 0412# veszitek magatokra? Tudjátok, ez a szólásom, hogy ne vedd magadra, amit mondok, hanem ismerd föl magad. Ez nem 0422# ugyanaz! Én mosom kezeim. Te magadra ismertél, ez jól van. Feri, azt mondtad... Mit, én nem mondtam semmit. 0432# 0432# Szóval azt mondja, az imaéletem lett, hát én nem is tudom, olyan, olyan lapos lett az imaéletem. S maga az 0443# imaélet szakembere, hát azért jöttem, hogy lehetne az imaéletemben valami változás, valami gyógyulás, valami 0455# olyan... Már csak olyan gépiesen imádkozom. Reggel még mondom, meg este, meg étkezéskor oda se figyelek, 0466# rózsafüzér közben is, úúú, mit kell vásárolnom, te jó ég, kegyelemmel teljes... Atya, nem lesz ez így jó! Mit 0478# lehetne tenni? 0480# Most mi történik akkor... Ugye, amiről eddig beszéltünk, egyszer ki is emeltem nektek nagyon, hogy megvannak a 0492# belső hangok, de az a nagy lehetőségünk, hogy előhívjuk a rendezőt. A rendezőnek nincs szüksége székre, bármikor 0504# fölpattan és akcióba lendül... (Tényleg, ez eldőlt. Hogy dőlt el? Tele van a kabátom zsebe, ez az, azért dőlt 0516# el, rájöttem ennek a fizikájára. Milyen macerás azért ez az előadás. A súlyponton változatok most.) Tényleg. 0528# Szóval, hogy van bennük egy rendező, aki azt mondja, igen, igen, hallom ezeket a hangokat, hogy 0538# kötelességteljesítés, rendesnek kell lenni, jónak kell lenni, mindenkinek megfelelni. De én rendezőként azt 0550# mondom, ezt magammal is csinálhatom, nem kellek én, nem kell a segítő, csak nem szokott menni anélkül. Hát van-e 0563# egy másik hang? Engedek szóhoz jutni egy másik hangot. Ez a másik hang van, csak esetleg nagyon kicsi kortól 0574# kezdve megtanultuk, hogy kuss a neve. Hogy tulajdonképpen amit ő mond, az rossz, az csúnya, az fújj. Főleg a 0586# fújj. És akkor például amolyan renitens papként azt kérdezem: tulajdonképpen az imaéletben volna-e valamihez 0598# kedved? Látszólag nem könnyítem meg az életét. Számára ezt a hangot elővenni, hogy énnekem mihez lenne kedvem, 0610# hú, az a fújj. Ez nincs. Ha van is, fújj. Most megkérdezte, hogy hogyan lehetne az imaélettel valamit kezdeni, 0622# és én tudom, hogy ez itt van. S azt kérdezem, tulajdonképpen volna-e valami olyan imádság forma, ne is nevezzük 0634# imádságnak, legyen sok lehetőséged, tulajdonképpen az Istennel való kapcsolattartásnak, vagy a természetfölötti 0647# világgal való viszonyodnak bármilyen formája, amihez esetleg kedved van. Kedvszerűen imádkozni?! Ilyet még nem 0659# hallottam, ez biztos, hogy katolikus? Ilyet nem... tehát van kérő ima, hálaadó ima, dicsérő ima, de hogy... 0670# engesztelő ima, ezt tanultam, de hogy kedvvel imádkozni... Az egy imamód? És akkor, ha sokat hallgatunk, mert 0682# ugye az a hang nagyon messziről jön ám, ott van 4-5-6-7 éves korban, innen jön elő. Mi ott vagyunk a fényben, 0694# megkérdezte, hogy volna-e kedved valamilyen formában Istennel találkozni. Nem úgy, ahogy muszáj, hanem ahogy 0706# kedved van! Egyszer csak tulajdonképpen meghívtuk, hogy jöjjön ez a hang. Biztos? Nem lesz belőle baj? 0717# Ólálkodik, mint a menyét a tyúkól körül. Gazdi elkezd félni. Ha a menyét egyszer betör a tyúkólba, fröcsög a 0729# vér. Ha én egyszer most kimondom nyilvánosan valaki előtt, hogy nekem valamihez kedvem van - értitek, a szellem 0741# a palackból! Hogy ez része a valóságnak, hogy valamihez kedvem van. Úgyhogy a kedv még csak kóricál, 0752# sertepertél, andalog. Aztán egyszer csak megjelenik és azt mondja: (Biztos hogy így... Ne zavarjatok össze! 0764# Nehezen tartom magam így este már.) Hát hogy... Most elment, értitek, húsz év után először egy kicsit előre 0776# jött... Mondjuk, hogy én veszek egy gyertyát? Olyan nem a legolcsóbb mécsest? Nem amiben száz darab van, és 0788# akkor mindig ég egy? Hanem mondjuk egy színes gyertyát? Tulajdonképpen van egy nagyon szép képem. Nagyon 0799# szeretem ezt a képet. Hogy mondjuk meggyújtok egy gyertyát, amit én veszek magamnak az imához, odateszek egy 0811# képet? Na, füstölőt nem gyújtok, ez eszembe se jutott! Nem tudom, hogy a füstölő katolikus-e. Mondjuk tömjén 0823# illatú füstölő. Még úgy pont átcsúszik az ortodoxia védfalain... 0830# Át tudtam adni, hogy ez mi? Hogy micsoda nagy dolog, most itt mókáztunk, tényleg, sosem szeretnék senkit se 0841# bántani, csak valahogy meg is jeleníteni, amikor bennem, mindegyikünkben van egy rendező, a szó jó értelmében 0853# egy kompetens valaki, egy rátermett valaki, egy életrevaló valaki, aki átlát dolgokat, és azt mondom: igen, most 0866# szóhoz juttatjuk őt! Hadd mondja el, hogy mit gondol a rendező. Az nem jelenti azt, hogyha ő elmondta, hogy 0877# mindennek úgy kell lennie, ahogy ő mondta. Erről szó sincs! Csak hadd mondhassa el, hogy ő hogy és mint 0889# szeretné. Egyszerűen csak mondja el. És utána a másik hang megint megkapja a szót, azt mondja: nahát, sosem 0900# gondoltam volna, hogy tulajdonképpen ilyen egyszerű dolgokat akarsz! Végül is ezek egyszerű dolgok. Végül is 0912# attól még az összes kötelességemet tudom teljesíteni, hogy nem rutinszerűen mondok majd egy imát, hanem végül is 0925# vehetek egy gyertyát, úgyis megyek a boltba, tehát nem plusz idő. Nem tudom, vállalok egy kis plusz munkát, 0936# akkor a pénz is megvan rá. Végül is akkor akár imádkozhatnék úgy is. Hmmm. 0945# 0945# Az a tapasztalatom, hogy nagyon sokszor, ha nagyon rendesek vagyunk, most majdnem azt mondtam, rendes 0954# keresztények, ha olyan nagyon rendes keresztények vagyunk, akkor nem egyszer például az Istennel való 0963# kapcsolatnak a színessége kérdésesen jelenik meg. Mert túl erős ez a hang. Azt mondja: föl se tedd azt a 0972# kérdést, hogy mihez van kedved! Az imaélet nem kedv kérdése. Itt aztán megjelennek újabb hangok. Nem ragozom. 0982# Emlékszem, egyszer egy egész vasárnapi beszéd arról szólt, hogy nekünk, keresztény embereknek nem fölösleges 0991# néha megkérdezni magunktól, hogy mihez van kedvünk. Nem azért, hogy utána azt kell csinálni, csak hogy tudjuk. 1001# Hogy úgy engedjük szóhoz jutni, aztán majd mi döntünk. Tudjátok, hányan vártak meg a templomajtóban? Nem akartak 1011# velem kezet fogni, nem azért. A fölháborodásuknak akartak hangot adni. Komolyan! Most bekötöm a cipőm, közben is 1022# tartom az előadást, mert tényleg, fizettetek érte, tehát nem úgy van az, kötögetem a cipőt, meg rohangászok 1031# hátul a színpad mögött, ti meg már mondjátok, na már három fillér, így ültünk üresben... Durva azért! Szóval, 1041# emlékszem a legkritikusabb hangra, szerintem most olyan jó alkalom, a másikat is megkötöm, ha már itt vagyok, 1051# hogy azt mondja, hogy nahát! Nekem van három gyerekem. Ha én a gyerekeimet az alapján neveltem volna, hogy mihez 1061# van kedvem..... Kicsit meg is rémültem, hogy nevelődtek fel ezek a gyerekek, ha az anyának ehhez egyáltalán nem 1071# volt kedve? Nem firtattam. Hát így is már bántalmazás alatt voltam, még ugráljak is? Na jó. 1079# Meg akartam mutatni, mit jelenthet, hogy egyáltalán szóhoz engedek egy hangot. És itt megint, megint, megint 1089# akarom ismételni azt, amit az utóbbi időben tudom, hogy unos-untalan mondok nektek. Hogy éppenséggel, merthogy 1099# nyilvánvalóan bizonyos értékeket a származási családban segítettek kibontakozni, másokat nem segítettek, ez így 1108# természetes. Azok az értékek, amelyeknek a kibontakozását nem segítették otthon, ezekkel kapcsolatban nem 1118# egyszer belül egy nagyon is komoly szégyenérzet alakult ki. Szégyenkezés. Nem egyszerűen csak kis zavar, vagy 1128# nem jut eszembe, vagy hóó, egy kicsit olyan ciki, vagy egy olyan egymásra kacsintó cinkosság, hogy húú, mihez 1138# van kedvem? Ne is mondd! Hanem kifejezetten szégyen, mert hogy az rossz. Tehát nem egyszer, hogy egy értékes 1147# hang szóhoz tudjon jutni, valamilyen szégyenig jutunk el, és valamilyen szégyenen keresztül kellene tudnunk 1157# megengedni, hogy az a hang megjelenjen. Nem is kis emberi teljesítmény! 1163# Elmentem egy körbe néhány héttel ezelőtt, és arra gondoltam, hogy kifejezetten dolgozunk a szégyennel. Azzal a 1173# szégyennel, amely szégyen értékeket fed el és takar le. Ugye, mi a szégyen lényege? Hogy eltakarjuk magunkat, 1183# nehogy lássanak minket. Legjobb lenne elsüllyedni, a föld alá bújni, hogy észre se vegyenek. Hogy itt se vagyok. 1193# Hát akkor értékek így... Olyan gyönyörű történeteket mondtak 30-40 éves emberek! Azt kértem tőlük, hogy olyan 1203# élményeket mondjatok az életetekben, amire valahogy úgy titkon azt gondoljátok, érzitek, hogy az valami szép 1212# dolog, de soha senkinek nem mondanátok el, nem is mondtátok, mert megvan bennetek vele kapcsolatban a szégyen. 1222# Hogy ilyet mondani?! Mondok egy példát. Egy édesanya azt mondja, hogy három gyerek, lefeküdtek már, otthon 1232# vagyok, és akkor az egyik gyereknek van valami otthoni vagy iskolai feladata. És én akkor kitalálom, hogy ahhoz 1242# az iskolai feladathoz készítek, kézműveskedek neki valami szépet. Majd azt beviszi. De tulajdonképpen kedvem 1252# van. Ott van, éjjel egy óra, teljesen belefeledkezek. És újabb ötleteim lesznek, egy nagyon ügyes valaki. 1261# Kettőkor hirtelen arra ocsúdok föl, hogy híj, elszaladt az idő, és ott van az asztalon egy mű. Egy alkotás. És 1271# akkor el szokott fogni egy érzés, hogy: ááááhhh! Na, majdnem mindig a beszámolókban az történik, hogy rá kell 1281# kérdezni, hogy mi ez az áááhhh? Ez mi? Hát - ez olyan ááhhh. Hogy mi az, amit szégyellsz kimondani. S akkor azt 1291# mondja: hát hogy tulajdonképpen, hogy alkottam. Tulajdonképpen nem ez a szó van bennem, ezért nem mondom. Az a 1301# szó van bennem, hogy teremtettem. De Isten teremt, én nem, én csak egy anyuka vagyok, na! 1309# 1309# Az élethez mélyen kapcsolódó gyönyörű élményeinket elfedheti a szégyen. És azt a szót, azt a hangot, ami mögött 1321# valami csoda érték van, következetesen nem engedjük szóhoz jutni. Úgy csináltuk, hogy mindig, mikor valaki 1333# eljutott egy ilyen élményhez, akkor valahogyan teret engedtünk annak, hogy megnevezze a megnevezhetetlent. S 1345# gyönyörű dolgok jöttek elő. De olyan gyönyörűek, hogy.... Jól van. Így nem fogunk a végére érni, ha itt 1357# élményezek. Gyerünk, anyagot adj! 1360# Értékek kiegészítő jellegének a felismerése. A belső rendet nagyon tudja segíteni, a belső kommunikációt. Mondom 1373# a példát, mert ennek sok előzménye van már. Valaki azt mondja: a pohár, amikor ránézek, félig van vízzel. Én 1385# elég okos vagyok, pozitív pszichológia. Akárhányszor nézek rá, olyan pohár, ami félig van vízzel, az félig van 1397# tele. Milyen okos vagyok! Optimistán nézem az életet. Tulajdonképpen erről van szó, félig tele van a pohár. 1409# Őnála van egy másik. Azt mondja: félig tele van, de félig meg üres. Pont a fele nincs benne, pedig lehetne. Ezek 1422# itt, ha mind a kettőt engedjük szóhoz jutni, kiegészítő igazságok. Egészen a realitásvesztésig mehet valaki, aki 1435# állandóan csak optimista. Erre találtam azt a kifejezést, hogy az optimizmus lehet a realitásvesztés egy 1446# gusztusos formája. Ha valaki mindig pesszimista - ajjajjajjajjajjj! Még beleélni sincs kedvem magam. De rájövök, 1459# hogy tulajdonképpen mondja a pesszimista bennem: Hú, de jó volt a veszélyeket látni! Hű de jó volt! Ó, de jó, 1471# hogy én nem szaladtam bele abba dologba, hanem átgondoltam. Mi lett volna, ha beleszaladok! Jaj, de jó, hogy 1483# tudok ilyen kritikusan gondolkozni! Mennyi bajtól óvtam meg magam emiatt! Jaj de jó! Fúú, még most is jól 1495# vagyok. Tényleg, ebben a rosszullétben nem lehet jobban lenni, mint ahogy vagyok. Olyan jó rosszullét ez a 1507# pesszimizmus, egy hálás rosszullét. Mindig arra gondolok, mekkora baj lehetett volna! Én egész jól vagyok. 1519# Ők kiegészítő igazságok. Előhívjuk magunkból a rendezőt, azt mondja: hadd mondja el az optimista a maga 1530# álláspontját, a pesszimista a maga álláspontját. Kicsit hallgatjuk őket, azt mondjuk, egész biztos, hogy az 1542# életben sokat lehet köszönni a kritikus gondolkodásnak, és aztán a pozitív gondolkodásnak. Ami a lehetőségeket, 1555# értékeket fedezi föl. Haj, de jó, hogy mind a kétféleképpen tudunk. Nem kell optimistán élni. Ez egyoldalú. Jól 1567# van. Egy hülye példa jutott... Áh, nem. Annyira hülye, hogy nem. Nem engedem szóhoz jutni. Tényleg... de nem. 1579# Arról jutott eszembe, hogy mindjárt köhögni fogok.15 deka. Ennyit fogyok egy előadás alatt. Ennyi, 15 deka. 1592# 1592# Következő. Például hány és hány családban... Egyik azt mondja, mindjárt felismeritek: "következetesség nélkül 1605# nincs gyereknevelés. Néha keménynek kell lenni. Tanulja meg az a gyerek!" Másik: "hát, de csak a kislányunk, 1617# nem? Hát a mi pöttyünk, bogarunk! Hát nem a te szemed fénye? Hát persze, na de... Gyere ide, pöttyöm, tudod, 1630# apád olyan szigorú. Gyere! Milyen palacsintát kérsz?" "Te rontod el ezzel a következetlen magatartással! Majd 10 1644# év múlva...!" 1645# Most mondjuk így nagyon egyszerűen, mikor az anyai szeretet meg az apai szeretet azt mondja, hogy tulajdonképpen 1659# mi kiegészítjük egymást. Milyen nagyszerű az, amikor az anya azt mondja, hogy mondjuk amikor ilyen klasszikus 1672# fölállásban az apa szigorúbb, nem hatja meg, hogy a gyereknek az tud jó lenni. És nem gyújt alá az apának: Gyere 1685# hozzám, én nem vagyok olyan, mint az apád! És milyen nagy dolog, hogy az apa úgy közben azt mondja a 1697# feleségének, hogy azért jól van, jó, hogy tud odamenni! Milyen szörnyű lenne, ha csak én lennék nekik! De nagy 1710# dolog, hogyha felismerjük ennek a lét hangnak... egyébként belül is, hát minden apában van egy anyai hang, 1723# minden anyában van egy apai hang, hát hogyne volna így. Nagyon is. Emlékszem, egyszer elmentem egy 1735# szupervízióra, s a szupervizor azt kérdezte: most ez a közbeavatkozásod ott a csoportfolyamatban szerinted 1747# milyen volt? Jaj, akkor elkezd az ember izgulni, hogy biztos rossz volt. Átgondoltam kicsit izgulva: szerintem 1761# apai. Ilyen apai módon nyilatkoztam meg. Rám néz a szupervizor, azt mondja: a-aaa. Az nem apai. Kezdtem 1773# elveszni. Azt mondja: nem apai, mert anyai. S akkor negyvenvalahány évesen szembesültem vele, hogy 1785# tulajdonképpen, az, amit én mindig úgy gondoltam, hogy az apai szeretet, ott inkább anyai. Jé, hogy ez olyan 1797# anyai. Olyan szükségletekre figyelő, gondoskodó, gyere ide, picinyem, hömpölyögj ide - hát, ezt nevezzük inkább 1811# anyainak. Mindent lehet, lényeg, hogy szeressük egymást, abból nem lesz baj... Na jó. Oké. 1822# 1822# Következő. Amikor azt vesszük észre, hogy értékek, amelyek addig mintha egymást kizárták volna, szemben álltak 1832# volna, tusakodtak volna, küzdöttek volna egymással, tulajdonképpen egymást kölcsönösen átjárják, sőt 1842# feltételezik. Tehát értékek, amelyek átjárják, feltételezik, megalapozzák egymást. Elmondok egy történetet egy 1852# anyukáról és egy lányról. Ez egy és ugyanaz a személy. Ugye, ilyen lehetséges. 50 éves volt ez a hölgy, amikor 1863# az apja haldoklott. És akkor egyszer csak bekerült az apa kórházba. Az 51 éves asszony azt mondja, hogy az orvos 1874# azt mondta tegnap, valószínű, hogy a Kovács bácsi már nem megy haza. A Kovács bácsi az apukám. Hát ha apukám meg 1884# fog halni, akkor már soha nem fogja nekem mondani, hogy lányom, büszke vagyok rád. Hát én úgy nem akarok 1894# meghalni! Úgy haljon meg az apám, hogy nem mondja nekem, hogy büszke vagyok rád, lányom?! Hogy nekem úgy kelljen 1905# élni? 50 éve várom! Nem mondtam ezt soha, de 50 éve van bennem a vágy, hogy egyszer majd az apám: te, Iluskám, 1916# hát tudod, hogy büszke vagyok rád? 50 éve várom, de most már... Egyszer csak megjelent benne egy másik hang. A 1926# másik hang azt mondta: hát most haldoklik az apád, hát ennyire önző disznó nem lehetsz! Te most azzal 1936# foglalkozol, hogy ő mit mond, meg mit nem mond neked? Mikor kórházban van, és van néhány hete? Most néhány hétig 1947# szedd össze magad és szeresd, ahogy csak tudod! Hát ennyire nem szereted őt? Már csak néhány hétig szeretheted! 1958# Másik hang: de hát akkor el fog menni, és már nem mondja. És ha nekem mondaná, az annyira sokat jelentene! Az 1968# egész életemen tudna változtatni! Énszerintem ez nem önzés! Hát miért ne hallhatnám az apámtól ezt? Most ez 1978# önzés? Hát egy kapcsolat van köztünk, miért ne kérdezhetném meg? Miért, pont azért, mert néhány hete van." 1989# "Nehogy meg merd kérdezni! Azt kérdezd meg, hogy hogy van, hogy mit tehetsz érte!" Jó, ezt most nem ragozom 1999# sokáig. Bement, ugye, ez a rendező azt mondta, mind a két hangnak van létjogosultsága, ez képviseljen téged. 2009# Leült az apja ágyához: te apa, mondd meg nekem légy szíves, hogy te tulajdonképpen büszke vagy rám? Most ez egy 2020# másik szék, az apa széke, tudom, hogy már mondtam nektek, de az apa 70 percet hallgatott. 70 percig nem szólalt 2031# meg. A következőt kérdezte 70 perc után: Én nem tudtam, hogy ez ennyire fontos. A lány azt mondja: de hát apa, 2041# ez nagyon fontos nekem. 20 perc csönd. Ez most már egy focimeccs. 90 perc után az apa képes volt elkezdeni 2051# mondani, hogy miért büszke a lányára. 90 perc. Azt is mondhatnánk, hogy az apának azok a hangjai, amivel 2061# értékelte a lányát, itt voltak nagyon hátul. Kóricáltak egy ideig, közelítettek a kórházhoz, felmentek az 2071# emeletre... Időbe tellett, míg az apa egyáltalán ezeket a nagyon szép hangjait közel tudta engedni magához. Nem 2082# a lányához, magához! S egyszer csak megengedte, hogy ez a hang is megjelenjen benne, elmondta a lányának egymás 2093# után, miért büszke rá. A lány zokogott, az apa is. A lány egy előadás után várt meg 50 valahány évesen. Feri, te 2104# történeteket szoktál mondani, én szeretnélek téged ezzel a történettel megajándékozni, hogy ezt bármikor 2114# elmondhasd, hogy velem így volt. Most, hogy egy pár év eltelt, a következőt gondolom: hogy azzal, hogy 2123# megkérdeztem az apukámtól, hogy apa mondd csak, te büszke vagy rám, és megengedtem, hogy ez a hang elől legyen, 2134# nem tagadva a másikat, hogy figyelj apádra, mert lehet, hogy csak néhány hétig szeretheted. Hogy tulajdonképpen 2145# az apámnak óriási lehetőséget adtam, hogy valami olyasmit tegyen, amit anélkül nem tenne meg. Hogy ő maga úgy 2155# mehessen el ebből a világból, hogy azt mondja, hogy amikor az utolsó leheleteit mondja, hogy de jó, hogy ezt 2166# elmondtam. Hogy amikor vettem a levegőt, hogy után azt mondjam lányom, azért vagyok büszke - na, azokat a 2176# levegőket érdemes volt venni. Hogy de hálás vagyok a lányomnak, hogy ezt megkérdezte tőlem! De jó, hogy így 2186# volt! Nekem sose lett volna bátorságom ebbe belekezdeni. Nem is tudtam, hogy fontos. Jaj, lányom, de hálás 2196# vagyok neked! 2198# 2198# Ezt nevezem egymást föltételező, átjáró, egymást megalapozó értéknek. Amikor azt mondom, látszólag én a haldokló 2211# apámból még most kipasszírozom, hogy mondjon nekem ezt-azt, mert nekem az kell az élethez. De közben ez a hang 2224# egy másik értéket alapoz meg, azt segíti, hogy az előjöjjön, hogy a kibontakozzon, hogy az megjelenjen. És 2236# amikor az megjelenik, az tovább segíti ezt a hangot. Jaj, de jó, hogy volt bátorságom! Jaj, de jó, hogy bíztam 2249# az apukámban! Hát tulajdonképpen most jövök rá, hogy ez a bizalmam volt. Jaj, de jó, hogy megtettem! Mikor csak 2262# az asszonyt látnánk, ahogy az apa bent van a kórházban, és még nem tette föl a kérdést - egy belül nagyon 2275# nyűglődő embert látnánk. 3 hét, ezt már nem ronthatom el! Hogy csináljam, nem igaz, nem igaz, mért lett ez ilyen 2288# fontos... Előhívjuk a rendezőt, azt látjuk, hogy itt egymást megalapozó, föltáró, kibontakozni segítő értékekről 2301# van szó. Szépnek látom. Nem egyszer ez derül ki. 2307# Jaj, tudjátok, hány és hány jegyes csoportban hányszor tapasztalom azt, ahogyan, most ez megint másik szék, ifjú 2320# hölgy: de én úgy szeretem a szüleimet, olyan édesek! Nem ezt mondja, olyan.... Hogyan? Igen, olyan cukik! Apa 2333# cuki, anya cuki. Hát szeretlek téged, Lajos, de hát... apa cuki, anya cuki.... Ha valaki egy jó családból gyün, 2346# nem könnyű! Onnan leválni egyáltalán nem könnyű. Tyűűű! Az aztán mestermunka! Hát nem? Azt a szeretetet 2358# elhagyni? Valóság, hogy senki őt már úgy nem fogja szeretni, mint az anyukája. Tuti biztos, hogy így van. Kár is 2371# ezzel érvelni. S akkor összeszedi magát ez a lány. Mondom a két hangot. Az egyik: azt mondja a Lajos, ez a Lajos 2384# szeret engem, hogy anyáméknak ne adjunk lakáskulcsot. Jaj! Az anyámnak ne adjak kulcsot? Hát ott éltem 27-8, 38 2397# évig! Mindig volt oda kulcsom! Ezt hogy tudnám az anyámnak az arcába, a szemébe mondjam, hogy anya, nem adok 2410# kulcsot? Másik hang a nőben: a Lajosnak azért van igazsága. Van igazsága. Úúú, de feszült vagyok, de van 2422# igazsága. Mert anyám jön, azért tud belőle sok lenni! Én már csak tudom. Aztán hogy lesz a Lajossal? Na most. 2435# Megszenvedi, megkínlódja, egyszer csak azt mondja: Anya, fordulj el légy szíves, nem bírom a szemedbe mondani. 2448# Lajossal úgy döntöttünk, Lajossal, Lajos meg én, hogy bármikor jöhettek, csak csörögjetek, és akkor... Nem, 2461# kulcs nem.. Szóval, bármikor gyertek, csak csörögjetek. Ez látszólag... Egyszer csak eltelik két hónap, 1 év, a 2474# szülők kezdenek megváltozni. Rájönnek, hogy van élet a gyerekeiken kívül. Egyszer csak az az édesapa és 2486# édesanya, mert hogy kirepült az utolsó gyerek, az ő kapcsolatuk stabilitása éppen azon múlik, hogy egymásra 2498# tudnak-e találni, egyszer csak egymásra találnak: Lányom, ne haragudj, olyan zavarban vagyok, de hétvégén nem 2511# megyünk hozzátok. Apád elvisz wellnessezni. Megyünk, már megvan minden, egy tuti jó helyre. Apádból ki se 2524# néztem. Úgy megszervezte! És kedve van hozzá! Hát hányszor nyüstöltem, hogy mondjál már te egy programot! És 2536# most ő saját magától kinézte, azt mondta, megyünk, Icám. Úgyhogy ne is haragudjatok, tudom, sok a gyerek, meg a 2549# minden, nem vagyunk hétvégén. Szevasztok! Ezek az értékek itt kétségkívül egymást átható, feltételező, egymást 2562# segítő értékek. Miközben belül van egy pillanat, amikor az ifjú nő negyvenkét évesen, hát nem? Fiatal 2574# házasként... Hogy mondjam meg anyámnak? Összedől a világ, vége lesz mindennek. Megyek a Machu Pichura, hátha ott 2587# van egy kis bunker, ahol túl lehet élni a világ végét. Hát állítólag vannak helyek, ahol a világ végét is túl 2600# lehet élni, tudjátok, okosba... Gyerünk! Én nem tudom, mi van velem, de az van. 2610# 2610# Másik vesszőparipám.... vesszőparipa, ez egy ilyen jó kifejezés. Rátaláltam, ráülök, vesszőparipa... Ahogy 2623# mondják, hogy a házasságok nem elég szilárdak. Válás válás hátán, válás halmok, nem elég szilárdak. Szilárdság 2636# kell. Stabilitás. Az igen az igen! Te mondtad! Jön egy élethelyzet, megszólal egy másik hang. Ti most mire 2649# gondoltok? Zavaromra iszok egy kicsit! Ti mire gondoltok? Hogy átlépem a katolicitás határait? Ne is álmodjátok! 2663# Olyat nem! Szóval, másik hang azt mondja: Persze, hogy igen, na de sokféleképp lehet igen. Hát nem muszáj pont 2676# úgy, mint otthon volt. Lehet másképpen igen. Én tudom, hogy nálunk hogy volt igen. Miért ne hozhatnék bele 2689# valami mást? Mondjuk, egy kis szenvedélyt. Anyám nem volt szenvedélyes. Apám meg már nem volt szenvedélyes. 2703# Anyám még nem, apám már nem. Úgy stabilizálódtak. S mi lenne, ha én meg teret adnék, engednék a szenvedélynek? 2716# Kicsit megbolondítanám az én Lajosomat? Úgyis mindig mondja, hogy valami változatosság kéne. Lehet, hogy nem is 2730# hülyeség. Dobok egy kozmetikust... Jó, most nem folytatom. Tessék? Igen, igen, ez következne, de most ezt nem, 2743# nem, már mindenki tudja, hogy a tanga bugyi a következő lépés. Na, nem, már ne vegyünk föl állandóan ezt a 2756# fonalat. Szóval, kérem szépen, ez melyik hang volt itt? Ez a hang volt a rugalmasság. Rugalmasság. Jó, lehet 2770# másképpen is. Nagyon sokféleképp lehet jól csinálni. Tulajdonképpen egy társkapcsolatot végtelen számú eredeti 2783# módon lehet jól csinálni, és nagyon sematikusan, unalmasan lehet elrontani. Tényleg így van. Tehát amikor 2796# megnézzük, hogy valaki hogy ront el egy párkapcsolatot, az annyira unalmas, hogy hallgatni, hallgatni is 2809# fárasztó. Akkor ordibáltam vele, minősítettem, kritizáltam, megfenyegettem, hogy elválok... Elrontani egy 2822# párkapcsolatot semmi ész nem kell. Néhány neuron... Az agytörzsnek egy minimális részéből el lehet rontani. 2835# Legkomolyabban. Nem kell hozzá semmi! Jól csinálni meg... döbbenetes, hogy hányféleképp lehet jól csinálni. Hogy 2849# micsoda parádésan lehet jól csinálni. Lenyűgözően. Olyanokat hallok, hogy 50 élet is kevés lenne, hogy rájöjjek, 2863# hogy úgy is lehet jól csinálni. Ez a rugalmasság. Most csak ránézek, mekkora kultúrértékek mondjuk, hogy a 2876# házasságnak stabilnak kell lennie. Ez a vesszőparipám. És azt a másik értéket, ami ezt kiegészíti, átjárja, 2889# megalapozza, nem hangsúlyozzuk, mert ő a rugalmasság. Mert éppen attól stabil őkelme, hogy amikor jönnek a 2902# külső-belső nehézségek, szakító erők, akkor elég rugalmasak vagyunk, mint egy jól épített ház Japánban. Nem úgy 2916# van? Nem úgy jöttünk rá? Jó masszív ház - darabokra hullik, mert nem elég rugalmas. Ha elég rugalmas... Ez jó, 2929# nem? Nincs kedvetek hozzá? Csak meg kellene egyezni, hogy melyik irányba. Rugalmasan! 2940# 2940# Szóval, akkor. De látjátok, a rugalmasság pedig nincsen tartás nélkül, mert akkor petyhüdtség van. (kuncogás, 2952# erre Feri: Hát hova kerültem? Komolyan, ma egy kicsit olyan... Hogy? Ja, a Mária Rádiónak nevettek ennyit.) Na 2965# jó! Előadáson vagyunk. Nincs fény. Ez milyen érdekes, pont nincs fény. Tudtátok, hogy ott nincs fény? 2977# Következő. Képesek vagyunk értékeket, amelyeket 50 éve lehorgonyzott módon, vesszőparipaként lovagolva 2988# hangsúlyoznunk, fölülmúlni. Az de nagy szám! Annyira fontos nekem, ahogy Pap Lajos - ez a mit sütsz kis szűcs: 3001# szívsebész - több, mint 50 éven keresztül volt nekem egy betonozott székem, úgy be volt betonozva, szerintem a 3014# csavarok átbökték a földet, valahol tudom, hol gyüttek ki: az igazság! Az igazság, öcsém, az igazságért.... 3026# 60-hoz közel - jött a rendező, körbenézett, jé... az kétségkívül egy óriási érték, te komoly áldozatokat is 3039# vállaltál érte. Minden elismerésem, minden megbecsülésem. Az emberek csak negyedannyit az igazságért, más világ 3051# lenne. De asszem, itt van egy másik érték, ez lehet, hogy nem egyszerűen csak fontosabb, lényegesebb, fölülmúlja 3064# ezt. Akkor Pap Lajos azt mondta, most ha az igazság és a szeretet közt kell választanom, most már szeretetet 3077# választom. Mert úgy látom, hogy a szeretet képes fölülmúlni azt, ahogyan az igazság így és az igazság úgy. Az 3089# fölülmúlja. 3091# Mondok még ilyet, csak azért, hogy... Mikor valaki azt mondja, hogy igen, az az igazság, hogy engem jogtalanul 3103# bántottak. Ez az igazság, hogy ezt meg ezt csinálták velem igazságtalanul. Akár piszok, szemét módon. Jogom van 3116# a jóvátételre, nagyon sok mindenhez jogom van. Ez itt egy értékes dolog. Valaki azt mondja, hogy nem hagyom 3129# magam. Az emberi méltóságommal szemben történt, ami történt. Majd biztos, hogy nem is fog róla beszélni... 3141# Beszélek róla! S akkor egyszer csak ez egy folyamatban, a megbocsájtás folyamatában valaki által fölülmúlódik. 3154# Felülíródik. Azt mondja: az ott egy nagyon fontos érték, de van itt valami, ami egyszerűen felülírja. Felül 3166# bizony. Nem azért, mert ez itt most fontosabb. Nem ilyen viszonyban vannak. Felülírja, transzcendálja. Ez pedig 3179# az, hogy ő is ember, meg én is. Nem teljesen idegen nekem. Én sem vagyok tökéletes. Még így is fölülmúlja. Nem 3192# vagyok tökéletes. Ő így rontott el valamit, én másképp. Ki tudja, ki mit hoz, ki hogy jön. Nem én vagyok az élet 3205# bírája. Úgy döntök, hogy megbocsájtok. Nem akarom a vétkes halálát, hanem, hogy éljen. Szép! Az élet felülírja 3217# bennem azt, hogy dögöljön meg. Hát nem így van? Kapsz egy komoly sérelmet, a bosszúfantáziák elárasztanak. 3230# Szépeleghetünk, hogy nem, nem, egy picit szúrja meg az ujját egy tövissel... persze! Biztos ezt mondod! 3242# 3242# Következő. Igen, igen. Jó! A környezethez fűződő viszony átalakítása. Ugye? Javítjuk a belső párbeszédet, 3253# kommunikációt - ebből még nem következik, hogy azt meg is tudom jeleníteni. Hogy azt, ami ennek az eredménye, 3264# azt kifelé tudom képviselni. Ezért az egy külön lépés lehet, hogy itt belül valami elrendeződik. Azt mondom: na, 3277# most egész biztos, hogy teret engedtem magamban egy hangnak, oda fogok menni a főnökömhöz és megmondom, hogy azt 3289# a plusz munkát nem teheti rám. Mert elment már egy ember, a teljes munkáját megkaptam én, már eleve két ember 3300# helyett dolgoztam, az 3 ember munkája. Nem! Ezt egyszerűen meg fogom neki mondani! Nem rabszolgapiac ez! Most 3312# kérdés, ahogyan ő ezt magában elrendezte, teret engedett ennek a hangnak, azt mondta, ez értékes, igen, ezt így 3324# kell, képviselem magam - hogy ezt hogy jelenik meg. Na, az a következő lépés. Hogy jeleníti meg? Itt is 3335# nagy-nagy nehézségek tudnak lenni. Hogy a megjelenítés nem megfelelő. Amikor a megjelenítés nem megfelelő, lehet 3347# azért, mert nem állnak rendelkezésemre az eszközök, nem tudom, hogy is jelenítsem meg. Ez még a kisebbik baj, 3359# mert megtanulható. A cifrább az az, amikor én megjelenítek valamit valahogy, és azt gondolom, hogy ez így volt, 3371# hogy ilyen volt, ez szép volt, vagy udvarias volt, vagy kedves volt. 3378# A főnököm - bevörösödik a feje: velem még így nem beszéltek. Én pedig belül úgy élem meg, hogy végre kiálltam 3390# magamért. Nagyon gyakran a megjelenítéskor - azt mondom nektek - olyan dolgok jönnek elő, amelyek számunkra nem 3402# is tudatosak. Nem tudatosak. A környezetünk ad visszajelzést, hogy te, azt tudod, hogy amit mondtál, az úgy 3413# hangzott, mintha mindenkit lenéznél? Én?! Dehogy nézek le bárkit! Egyszerűen csak mondtam, hogy mi a véleményem. 3425# 10 ember azt mondja: persze, mondtad a véleményed, no de hogy? Azt úgy mondtad, hogy rossz volt hallgatni. 3436# Ilyenkor tudunk aztán köröket futni. Ugye, akkor valaki megsértődhet, ti nem értetek meg engem, engem senki sem 3448# szeret, egyszer álltam ki magamért, akkor is ezt kapom. Micsoda hülye hely ez, ti nem is szerettek engem... Nem 3460# erről van szó, hanem, hogy valami őbenne egyáltalán nem tudatos, és a kommunikációban megjelenik. Tulajdonképpen 3472# ezért a legegyszerűbb kommunikációnkra ha kapunk visszajelzéseket, az szinte a legnagyobb áldás azért, mert 3484# rengeteg tudattalan dologra fény derül, amit mi egyáltalán nem is sejtünk, hogy úgy van. Egyszer csak: Jé! Ez 3495# így hangzott? Hát én nem azt akartam mondani! El tudjátok ezt képzelni? Valaki olyan... iszonyú izgalmas, ezt 3507# pro és kontra is lehet. Valaki elmondja, képzeld Feri, végre-valahára odamentem a főnökömhöz, és megmondtam 3519# neki, hogy nem! Siker! Te, és hogy csináltad? Odamentem... Szabad? Kovács úr, nehogy félreértse! Főleg nehogy 3530# főnök úr megbántódjon! Hát szó sincs róla, hogy én bármi kritikát akarnék megfogalmazni, hogy árnyéka is énrám 3542# vetülne annak, hogy én a főnök úrra... egyszerűen csak hát... fáradok. Főnök azt mondja: mi közöm hozzá? Ha 3554# fáradt, pihenjen! Köszönöm a jó tanácsot! Őbenne úgy él, hogy életében először kiállt és megmondta! És megvan 3565# ennek a másik oldala is. Énközléseket kell mondani, az énközlés nem bántó, nem sértő. Ugye? Azt úgy 3576# megtanuljuk... Hogy is? Erőszakmentes énközlések. Be a főnökhöz: énnekem aztán elegem van! Én most azt mondom 3588# én, hogy én... Jó, nem folytatom. S akkor jön és azt mondja: képzeld el, a főnököm azt mondta, ha még egyszer 3599# ezt csinálom, kirúg. Szerintem én inkább fölmondok, hát egy ilyen helyen nem maradok. Milyen reakció ez arra, 3611# hogy elmondtam, hogy fáradok? Milyen reakció? Azt hittem, a főnököm egy normális ember, meg lehet vele beszélni 3623# a dolgokat. Elmondom neki, hogy nekem mi a panaszom, és azt mondja, ővele még, negyven éve főnök, így senki nem 3635# beszélt. Nem beszél vele senki, persze. Hát ilyen főnökkel ki akar beszélni? Csak ez lehet az oka. 3646# 3646# Szóval a következő lépés, hogy ha a belső zűrzavar valahogy oldódik, akkor megnézni azt, hogyan képviselem, 3658# jelenítem meg. Most tudatosan is nem társkapcsolati példákat mondtam, mert a társkapcsolat a gyönyörű világa 3670# annak, hogy én azt gondolom, hogy ezt csinálom, és a másik... Persze nem mindig tiszta tükör a társam. Lehet, 3682# hogy ő nagyon érzékeny, és akkor torzít sok mindent. De amikor már úgy harmincan mondanak valamit, akkor úgy 3694# érdemes... Igen? A harmincegyediknél egy kicsit elgondolkozni, egy ilyen kis körömhangyányit. Hátha... 3706# Na jól van. Mennyi az idő? Oké. Mutassak még valamit? Tessék? A földön vannak lapok, és lehet, hogy azt keresem? 3718# Nem azt kerestem, de köszönöm! Rendnek kell lennie! Valaki azt mondja, a pap itt szétszórta a lapokat. 3730# Most be akarom fejezni, és ezt úgy kéne csinálni, hogy végezzek félre. Erre jutottam, most így, ahogy egy kicsit 3742# hagytatok gondolkodni. Carl Gustav Jungot ideidézném. Azt mondja Jung apó, hogy amikor értékkonfliktusaik 3754# vannak, nagyon sokan azokat úgy oldják meg, hogy az egyikről lemondanak. Az egyik jó, a másik rossz. Éppenséggel 3767# lehet így is. Tehát végleg száműzni azt, hogy kedvem van valakihez, valamihez, akkor az... látni se bírlak. Így 3779# is lehet, csak akkor azt ott el kell rendezni. Akkor rendezünk neki egy temetést szép koporsóval, 3790# gyászbeszéddel. Az életből kimúlt a kedv, az élet nem erre a rugóra jár, nyugodj békében, s akkor elsiratjuk. Ha 3803# ezt valaki megcsinálja, úgy lehet élni! A realitás inkább az, egyrészt, hogy ez általában nem segíti a 3814# fejlődést, a másik pedig, hogy a kedv önálló életre talál, föltámad. S azt mondja: na most akkor ez egy másik 3827# világ, itt úgy jövök-megyek, ahogy akarok. Semmi ellenőrzés nincs. Ilyenkor a kedv például úgy jelenik meg, hogy 3839# elkezdem elvárni a saját szükségleteim kielégítését a környezetemtől. Én semmit nem teszek magamért, mert azt 3852# elföldeltem. Na de ti észrevehetnétek, hogy mire van szükségem, már 30 éve értetek élek! Most még magammal is én 3864# törődjek?! Mit képzeltek? Csak van valami kölcsönösség! Hangolódjatok rám! És akkor.. általában, ha valaki 3876# teljesen elgyászol egy értéket, úgy is lehet. Ezek vissza szoktak szivárogni. Visszajönnek, andalognak, és 3888# teljesen ellenőrizetlen, nem tudatos, sokszor kulturálatlan formában jelennek meg. Hmm-hmm. Papoknál a hatalom 3900# témája pl. Az ilyen. Ő nem! Szolgálat! Tehát az, hogy hatalom... mész innen? Milyen hatalom? Semmi hatalom! 3913# Szolgáló szellem! Jaj de jó, hogy kiraktuk! Jaj, de jó, csak értetek! Csak értetek... Jaj, de jó... Miért 3924# ilyenkor kell jönni?! Miért csak az éjféi misére jöttök? Csak karácsonykor van templom? Nem halljátok a 3936# harangot? Elég hangos! A szolgálat milyen szép, milyen nemes dolog az ember szolgálata! Bezzeg karácsonykor itt 3948# vagytok! Akkor bezzeg jöttök, összesározzátok itt a templomot! Azt már mentek is el! Ezzel csak magatokat 3960# álltatjátok! Mihaszna nemzedék! Milyen szép dolog éjfélkor is még szolgálni! Éjfélkor, értitek, készülni, egykor 3973# még mondani szépen. Mekkora érték ez, micsoda áldás az embereknek! Erre tettem föl az életem. Mások segítése. 3985# Nem fogok sokat aludni, de megéri. Ez nagyon megéri. Tehát, én odatettem ezt a beszédet! S reggel hétkor már 3997# folytatom. Jönnek a pásztorok. Így. Ez egy igaz papi élet... Miért vagytok ilyen kevesen? Azért, mert reggel 7 4010# van? Én fel tudok kelni? Én éjfélkor is itt voltam! 4016# 4016# Jung szerintem nem ezt a példát mondta volna, de kreatív megoldásnak számít az esetemben. 4024# Második. Azt mondja Jung apó, olyan is lehet, hogy az értékkonfliktust valaki úgy oldja meg, hogy mind a két 4035# értéket itt és most akarja. Az a furcsa dolog történik ilyenkor, ha mind a kettő kell, nő a zűrzavar. És 4046# ráadásul gátlások alakulnak ki mind a két irányban. Nagyon könnyen belátható, hogy miért alakulnak ki gátlások 4057# mind a két irányban. Ugye, vegyük azt az édesanyát, jaj, hol vagy te, hatalom, persze... A gyerekek, a 4067# gyerekekért mindent, a gyerekek, a gyerekek, anya vagyok, anya vagyok, két-három gyerek, csak úgy nőnek, 4078# édesek... Nekem kell a karrier, előrejutás, doktorálni akarok, phd-zni akarok... Hát mi? Alább való vagyok a 4089# férjemnél? Dehogy is! Ki akarom futni magam! Ez így jó lenne, vállt vállnak vetve csinálja a kettőt. Csak nem 4100# így működik. Hanem, amikor azt mondja: gyerünk, gyerünk! Úgy beadom! Az egyik gyerek sír, a másik el akar 4110# költözni, a harmadik följelentette a nem tudom, hol... az ombudsmannál. Nem, hát haza kell mennem, tényleg, haza 4122# kell mennem, hát milyen anya vagyok én? Gyertek, hazaértem, édeseim, gyere, picinyem... Most itt fogok 4132# megrohadni? Konyha, vécé, ennyi? Akkor van nyugalom, ha a vécéajtót magamra húzom? Ennyi? Ennyi itt a nyugalom, 4143# 25-ös égő, még a régiből? Ne már! Ennyi a valóság, ennyi a tér, így? Már nyitják,még itt is a kilincs megy 4154# lefele... Anya!!! Anya! Megőrülök, hát egyszerűen megőrülök! Megyek a munkahelyemre! Ha még egyszer meghallom, 4165# hogy anya, végem van! Próbáltam ábrázolni, hogy mit jelent, hogy mind a kettőt valaki egyszerre akarja, és mind 4176# a két irányba gátlás alakul ki. 4179# Harmadik példa. Jung apó azt mondja, lehet olyat is, látjuk, ez nem működik, egyszer egyik, másszor másik. Ez a 4190# klasszikus serdülőkori rész-identitásokból kialakuló önazonosság. Amikor valaki otthon: anya, segíthetek 4201# valamit? Nagyon szívesen, látom, fáradt vagy. behozzam neked a mamuszod? Tényleg szépen sütött a nap, de még 4212# csak ez a télutó, mamuszvágyó idő van. Tök szívesen. Anya... Apa, hozzam az újságot? Bekapcsoljam neked a netet? 4223# Bemegy a suliba: milyen óra van? Ez a rész-identitás, öcséim. Szóval, egyszer az egyik van, másszor a másik. 4234# Érdekes lehet, ahogy ez átalakul. Megy haza, kinyitja az ajtót és egyszer csak anya, mamuszkád. Szóval így is 4245# lehet, egyik érték itt, másik érték ott... Kicsit gáz. 4251# 4251# Na jó. Most jön a kulcs, és ezt pont már nem tudom elmondani. Annyi nekünk! Ezt elmondom, és akkor ad acta 4262# helyezem magam. Jung egy nagyon furcsa dolgot mondott. Ezért igazából a dolgok kulcsa, hogy képes vagyok mind a 4273# kettőről lemondani. Ezt másképpen fejezné ki Viktor Emmanuel Frankl, ő azt mondaná, egyszerűen csak képesség 4284# arra, hogy távolságot tartsak magamtól. Hogy ne legyek idáig benne mindig ebbe vagy abba vagy amabba. Kis 4295# távolság! Előhívom a rendezőt, még szenvedni is megtanulok szabadon... Tényleg! Mondom a klasszikus történetet. 4307# Nem véletlen, hogy Frankl azt mondja, mekkora jelentősége van a paradox intenciónak. Ha valaki nagyon akarja, 4318# akarja, akarja, az pont sose lesz úgy, csak a görcs nő. És akkor elmond egy zseniális történetet. Volt egy 4329# fiatalember, dadogott egészen pici korától kezdve nagyon erősen. És mindig: nem szabad dadogni, nem szabad 4340# dadogni, tehát értitek, rajta volt a búra, és csak ez. És mindig dadogott. Dadogott. S akkor egyszer az 4351# életében, megvolt a friss jogsija, s elkövetett egy szabálysértést. Elkapta a rendőr. Ül az autóban, Angliában 4362# vagyunk, jobb kormány, jött a rendőr. Egyszer csak a következő jutott eszébe: na életemben egyszer végre 4373# használom, hogy dadogok. Most egyszer az életemben ez javamra lesz. Itt vagyok, egy 19 éves fiatal hülyegyerek, 4385# most jól dadogok, el fognak engedni. Jól van, menjen. Most annyira akarok dadogni, amennyire csak lehet. 4396# Parancsoljon, biztos úr, itt a jogosítvány, személyi igazolvány, lakcímkártya... Megtörtént! Ugye, azt mondta, 4407# most dadogni akarok, kialakult a gátlás. Életében olyan folyékonyan nem beszélt, mint a rendőrnek, kapta is a 4419# csekket. Biztos, hogy tudatos bűnelkövető! 4423# Szóval ezzel most csak valahogy szerettem volna idehozni azt, hogy az a képesség az értékek rendezésére, 4434# kifejezésére, hogy képes vagyok elengedni. Képes vagyok távolságot tartani, hívni a rendezőt, jöjjön a rendező, 4445# szólíthassa meg a hangokat, egyesek egyáltalán szóhoz jussanak, megnézzük, hogy melyik képvisel, más rend 4456# legyen. 4457# És akkor itt a vége, fuss el véle!
Lejegyezte: H. E.
