2014.02.18.masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Érdekes hatással van rám ez a csönd, ami itt elterült köztünk. Sokféle érzést hozott bennem elő. Egyikről sem 0014# akarok beszélni, mert hiszen nem azért jöttem, hogy arról számoljak be, hogy mit érzek, hanem, hogy egy nagyon 0023# fontos témában menjünk tovább, ami nekem egyébként szívem csücske, és örülök nagyon annak, hogy rendszerbe 0033# sikerült foglalnom most mindazt, amiről részenként olyan gyakran beszélek. Ez pedig az, hogy az élet értelmét 0042# hogyan tudjuk megkeresni, megtalálni vagy megadni. A saját életünk értelmét kijelölni, megnevezni, értelmet 0052# adni. Hogy mind a három is lehetséges. Hogy megkereshetem, megtalálhatom, és értelmet adhatok. Ugye, ez a nagy 0062# témánk. 0062# És aztán ezzel összefüggésben alapvető mindaz, amit Viktor Emmanuel Frankl mondott, hogy az élet értelme 0071# föltétel nélküli. Nemcsak a fiatalok életének van értelme, nemcsak az egészségeseknek az élete értelmes, és a 0081# többi, és a többi. Hogy az élet értelme kihívás és fölszólítás jellegű. Tehát személyes, kihívás és fölszólítás 0091# jellegű, és nincsen semmilyen föltétele. Ez az alap, amiről indultunk, és innen néztük meg, hogy egészen 0100# konkrétan, a leghétköznapibb, de sokszor legkritikusabb élethelyzetekből kiindulva milyen módon találhatjuk meg, 0110# kereshetjük meg, nevezhetjük meg, adhatjuk meg az életünk értelmét. Szerintem ez elég jó kis téma. 0119# 0119# Ráadásul azért, mert a tapasztalat azt mutatja... (Ez egész jó, így megyek, még így is látok mindenkit. Csak az 0128# a baj, ha ide nézek, ott nem látok senkit. De ha idenézek, akkor meg jobbra-balra nem látok senkit. A perifériás 0137# látásom nem elég jó. Így már valami!) Szóval, az foglalkoztat bennünket nagyon, hogy az életünkben mekkora 0145# jelentősége van annak, hogy az élet értelmét megtaláljuk, megkeressük, megnevezzük és megadjuk. Mert Maslow 0154# piramisa... Tudjátok, hogy már Maslow által is kiegészítettetett. És ő maga, aki egyébként érzékeny volt 0163# mindarra, amit észrevételként mások mondtak, mikor ő leírta, hogy legalapvetőbb emberi szükséglet, egyáltalán 0172# életben maradni, túlélni, táplálékhoz jutni, és aztán utána... S hát mintha ennek a piramisnak a legtetején 0180# volna ilyen úri huncutság, hogy önmegvalósítás. S akkor milyen sokan mondták neki azt, hogy na, na, na! Az élet 0189# nem igazolja, hogy ez csak így van! Hát hiszen vannak hősök! Vannak olyanok, akik éppenséggel vállalnak éhezést, 0198# szomjazást, biztonságuk teljes elvesztését másokért. Hát akkor náluk ez fölborult, akkor ők nem normálisak? S 0207# erre nyilván azt mondta, hogy de, nagyon is normálisak. S maga Maslow is kiegészítette ezt a piramist, és azt 0216# mondhatjuk, hogy tulajdonképpen éppenséggel az ember voltunkhoz és ahhoz, hogy az életünk értelmét megtaláljuk, 0225# azok az élmények nagyon nagy segítségünkre vannak. Amikor az a klasszikus, nagyon egyszerű fölállás, hogy 0234# 'ameddig nincs kaja, ideges vagyok', és 'ameddig nem kaptam vacsorát, nem tudok normálisan beszélni a 0242# feleségemmel' - hogy ez lehet másképpen is. Ezek az élmények nagyon sokat segítenek ahhoz. 0250# 0250# És visszafelé is látjuk, ahogyan most két héttel ezelőtt a 46 éves amerikai hollywoodi színész Oscar-díjastul, 0259# mindenestül megölte magát. Éppenséggel ő mindent birtokolt abból a klasszikus piramisból, ahogy Maslow ezt 0268# legelőször fölírta. Volt mit enni, volt mit inni, volt háza, gondolom, nem egy, nem kettő, volt mindene, ami 0277# ehhez kell, hírnév, siker, egymillió lájk - hogy hívják, Seymour? Ezt rátok bízom. - Ez akkor azt jelenti, hogy 0287# éppenséggel az életünknek nem egy pillanatában azt fedezzük fel, hogy mindenünk meglehet abból az alapvető 0296# piramisból, és azt gondoljuk, hogy az életünknek semmi értelme nincs. És mi ezt keressük. Hogy mi az, ami 0305# értelmet ad akkor is az életnek, ha mindenünk megvan? Ez sokkal izgalmasabb, mint egy egész életet arra 0313# fecsérelni, hogy legyen meg mindenünk. És amikor valaki véletlenszerűen elérte azt, hogy mindene megvan, akkor 0323# rájön, hogy az is kevés. Hogy nem is azon múlt az élet, hogy mindene megvan-e vagy nem! És egyébként pedig 0332# gondoljunk azokra, akik valamilyen születési rendellenességgel érkeztek a világra, a múlt alkalommal beszéltünk 0341# erről. Akkor nekik esélyük se lenne. Akkor az egész életüket azzal kellene tölteni, hogy egy olyan hiánnyal 0350# küzdenek teljességgel nyilvánvalóan vereségre ítélt harcot, amiben csak veszíthetnek. Mert őnekik már sosem lesz 0360# kezük, vagy sosem lesz lábuk, ők már sosem lesznek egészségesek, és a többi. Azt is mondhatnánk akkor, hogy nem 0370# érdemes az életet elfecsérelni arra, hogy mindenünk meglegyen. Hát erre biztos nem! Hanem inkább azt érdemes 0379# megtalálni, ami sokkal fontosabb annál, mint hogy mindenünk meglegyen. Ez izgalmas, nem? Hogy van valami, ami 0388# fontosabb annál, hogy mindenünk meglegyen. Hát ez nekem tetszik! 0394# 0394# És akkor így... gyorsan, csak ismétlés, ismétlés. 0397# Első: hogy nehéz élethelyzetekben egyszer csak elkezdünk okokat keresni - de mi az oka ennek? És megtalálunk egy 0406# okot, és megnyugszunk. Hát ez az, akkor rendben van! 0411# De van, hogy valamilyen ok feltárása nem segít nekünk. Erről beszéltünk. Akkor keresünk valami célt! Sose 0419# tudjuk, mi volt az oka, attól még az életemnek lehet célja. És mikor megtaláltam az életem célját, egyszer csak 0428# jól vagyok, bár az okokat sosem tudom meg. 0431# De lehet, hogy ez is kevés. Lehet, hogy tudok okokat, meg tudok nevezni célokat, és nem elég. És szükségem van 0440# arra, hogy a lényeget meg tudjam látni. Hogy ezért érdemes! Hogy ezért meg ezért nem érdemes. Lehet az egy 0448# értékes cél, hogy az így legyen, és nekem mégsem érdemes ezért. De van valami, amiért érdemes, ez a lényeg. 0457# Aztán, hogy valami összefüggést tudok látni, s azt mondom, fú, hát ha ez így van... Ahogy meglátom az 0465# összefüggést, egyszer csak valami elrendeződik bennem. Hát hogy egyáltalán van valami rend? Ugye, hogyha 0473# összefüggésben tudok látni valamit, vagy folyamatiságában tudok látni valamit, egyszer csak önmagában attól, 0482# hogy így látok valamit, lesz egy olyan benyomásom, hogy rend van a világban. Vagy valami rendezettség van. Akkor 0491# lehet, hogy valami rendező is van, ha már valami rendezettség van. Akkor valami helyet tudok találni magamnak 0500# ebben a rendben vagy rendezettségben. 0503# 0503# Aztán beszéltünk arról - ez aztán igen izgalmas két pont volt, hogy nemcsak kereshetjük, kutathatjuk, 0512# föltételezhetjük és megtalálhatjuk az életünk értelmét, ami fontosabb annál, hogy mindenünk meglegyen, hanem az 0522# életünknek értelmet adhatunk is. És itt két dolog volt nagyon kiemelkedően fontos, és úgy tűnik, hogy néha vagy 0533# az egyikre, vagy a másikra, vagy a harmadikra van szükségünk. Aki mindig csak azt tudja, hogy a célok által 0543# talál az életének értelmet, lehet, hogy egy ponton ez nem lesz elég, és valami új működésmódra lesz szükség. 0553# S akkor emlékeztek, hogy képes vagyok dönteni. Hogy a döntésem révén értelmet adok az életemnek. Nem egyszer az 0563# történik, hogy valaki elvész az értékek világában azért, mert mindig, amikor döntéshelyzetben van úgy igazán és 0574# komolyan, akkor azt a döntést nem akarja meghozni azért, mert azt mondja, hogy ha döntök, akkor bizonyos 0584# értékeket kizárok az életemből, azok már úgy sosem lesznek benne. Ezt nem akarom, és ettől káoszba fullad belül 0594# az élet. Nagy dolog. Nagy dolog döntések révén értelmet adni az életemnek. Ez nagyon nagy emberi teljesítmény. 0604# De szeretnék rögtön néhányotokról embertelen terhet levenni. De erre iszom egyet. Ez pedig az, hogy szoktam 0614# nektek mondani azt a fölismerésemet, amikor például a Mammutban egyszer csak valaki kedvesen integet nekem: 0624# "Feri, Feri, helló, emlékszel még rám?" És igen, nem szerda volt, ilyenkor mindenkire emlékszem. És akkor kedves 0635# köszöntés, látszik, hogy örült nekem, én is örültem neki, és mielőtt belebonyolódtunk volna valamibe, azt 0645# mondja: "Hát tudod, hogy te eskettél engem vagy minket!" Igen, tudom. Második mondat: "Ó, már nem élünk együtt!" 0655# És csak ezután értünk közel egymáshoz. Tehát a kézfogásomban benne volt már a zavar, hogy na, most mi van... na, 0666# ez is egy ambivalens érzés, hogy 'Szia, de örülök neked, a nemjóját neki' , most azt sem tudom, hogy 0675# viszonyuljak hozzád, most mire reagáljak? Tehát ilyenkor, látjátok, a folyamat-orientáltság nagyon hasznos. 0685# Tehát akkor szakaszolok. 5 másodpercig örülök, mert mégiscsak az is reális, utána 'Aj, de szomorú vagyok! Ezt 0695# nem esik jó hallani! De nagyon örülök, hogy találkoztunk! De hát ez a hír egészen lesújt...' S akkor szakaszolva 0706# valamit sikerül megélnem, különben káosz lesz idebent. De majd erről még szeretnék beszélni. 0714# És ezek az élménynek vezettek oda, hogy egyszer leültem.. Tudom, hogy többször is, most nem nagyképűsködni 0724# akarok, hogy mindig állva élek. Leültem, és elgondolkoztam azon, hogy most körülbelül az az ezer házaspár, akit 0735# eskettem - ez durva, nem? Igen, egy kicsit ráhúztam. Mikor életem első esküvőjén túlvoltam... Tényleg így volt, 0745# nem mondanám, hogy nagyon önfeledten tudtam ott lenni, ezért átérzem mindenkinek a kínját, aki az esküvőn 0755# nemcsak örül - s akkor azt mondja, jóba vagyok azóta is velük, együtt vannak! Gratuláltam nekik: "Hát, ez 0765# nagyszerű volt!" És azt mondja a fiatal férj, volt már akkor fél órája férj. "Feri, mi most elindulunk egy 0775# minőségi munka irányába, neked a mennyiség marad". Látnoki képességekkel bírt, tényleg így... 0784# 0784# Elkezdtem ezen töprengeni, ahogy egymás után a Mammutban megszólítottatok azzal, hogy már nem éltek együtt. Hát 0794# ez sokféleképpen szólított meg, de hogy mit csináljak ezzel, meg jaj, nem tudom, mi van! És aztán föltettem azt 0804# a kérdést, hogy egyáltalán, ti komolyan gondoljátok ezt?! Igen, volt bennem egy ilyen dühödt kérdés. Hogy én ott 0814# bevetem magam, ti meg ott csak lézengtek? Nincs jobb dolgotok épp aznap, és akkor... De akkor szembesítettem 0824# magamat az élményeimmel, hogy talán egy-két kivételtől eltekintve, ahol valami nagyon nagy zavarodottságot 0833# láttam, az volt a benyomásom, hogy amikor valaki azt mondja, hogy én téged - most nem merek senkire sem nézni, 0843# tehát akkor rád nézek - hogy én téged feleségül veszlek, hogy az komolyan hangzik. Hogy nem... így mondhatnám: a 0854# válások arányában nem hallottam komolytalanul ezt a mondatot. Hanem komolynak hallottam ott és akkor. Nem 0863# hallottam ki, hogy hát... S akkor ez sokat segített. Rájöttem arra, hogy aznap biztos komolyan gondolta. 0873# Tényleg, ide jutottam. 0875# És ezért, mikor azt mondjuk, hogy döntés révén meghozni az életünk értelmét, megnevezni, megjelölni, akkor minél 0885# kevésbé van szilárd önazonosságunk, annál nehezebb a dolgunk. Ha egy belső szétesettségben vagyok, nincs 0894# valamennyire szilárd identitás, önazonosság, nincs, aki döntsön. Ha nagyon gyenge itt benn a főnök, aki azt 0904# mondja, hogy így lesz, és utána ez a hang itt elérhető belül, akkor aznap van úgy, meg egy hétig, és aztán annyi 0914# minden lesz még, hogy... 0917# Tehát az egy nagy terhet jelenthet valakinek, hogy éppen azon küzd, mondjuk egy fiatal ember, hogy egyáltalán 0927# megszilárduljon az identitás. Hogy egyáltalán legyen bent valami tartás. Azt mondogatjuk neki, hogy döntsön... 0937# Mire föl? Inkább, hogy kire föl? Nincs belül, aki döntsön! Vagy még ha születik is döntés, nincs, aki tartsa 0946# magát hozzá. 0948# 0948# Mikor fiatal pap voltam - ah, régi szép idők! - akkor volt bennem egy naivitás, amit kívülről nagyon 0959# megerősítettek sokan, hogy az a baj, hogy a mai fiatalok hosszan húzzák ezt a serdülőkort, hogy harmincig... 0970# Tényleg, azt tudjátok, hogy a szakirodalom erről beszél? Harmincat mond! Harminc éves korig elhúzódó serdülés. S 0983# utána lép be az ifjúkorba! Sose halunk meg! Hát, ha ezen múlna... Tulajdonképpen van benne valami logika. Tehát, 0995# ha most a többségünk már 70-80 évig él, végül is... 1001# Tehát azt a gondolatomat is át kellett vizsgálnom, hogy miért volna jó az, hogy huszonéves fiatal embereket 1013# ráveszünk, hogy mindenképpen házasodjanak meg. Hogy ez tulajdonképpen miért is jó? Na, egy valami miatt biztos 1025# jó, a biológia miatt. Amiatt biztos. 24 év - az már a csúcs. Ez a realitás, utána már a dolgok nehezülnek. Ez 1037# önmagában egy belső konfliktust teremt, hogy biológiailag huszonévesen volna érdemes szülni, és ráadásul nem 1049# egyet. Biológiailag úgy volna jó. De egyébként a személyiségfejlődésben 30 évesen lépek az ifjúkor kapujába - a 1061# kettő között van egy nagy feszültség. Miért hoztam ezt ide? Azért, mert akkor nagy kérdés, hogy érdemes-e 1073# valakit rávenni 25 évesen, hogy hozzon már meg egy döntést, mikor nincs, aki belül döntsön, vagy ha van is, 1084# annyira instabil... 1087# 1087# Tehát: döntés révén értelmet adni az életemnek, és megnevezni ezt az értelmet a döntésem révén. 1095# Aztán az nagyon izgalmas lehet, hogy újra dönteni, vagy elköteleződni a döntés mellett. De már erről is 1104# beszéltem, nem akarom most ezt hosszan ragozni. Van egy pont mindig, amikor rájövünk, hogy dönteni nem elég. 1114# Mert elköteleződésre van szükség. A döntés időben való megvalósulása az elköteleződés. Tudok ilyeneket, ez.... 1124# És a másik, ahogy értelmet adhatok az életemnek, nem mindig csak keresek, meg kutatok, meg hol van, segíts már, 1134# hol van... hanem azt mondom: fogalmam sincs, hogy mi az oka mi a cél, milyen folyamat, milyen összefüggés, 1144# semmit nem értek, de én akkor is így és így cselekszem. Hogy a tetteimmel megadom az életemnek az értelmet. És 1154# az értelmét megélem a tetteim révén. Hogy lehet, hogy van betegség a világon, nem tudom, miért kell ennek lenni, 1164# hogy gyerekeknek miért kell betegnek lenni. Nem tudom, és nem tudom, és nem értem, de: mondhatom azt, hogy 1174# lehetőségeim szerint cselekedni fogok a beteg gyerekekért. És ahogyan nekiállok cselekedni, egyszer csak nem egy 1184# elméleti kérdésbe, mint valami vákuumba beszippantva tehetetlenkedek, hanem azzal, hogy cselekszem, kinövöm 1193# ennek a kérdésnek ezt a teoretikus, kínzó részét, s rátalálok arra, hogy tudok így értelmes életet élni. A 1203# cselekvés révén. Akkor értelmet adok az életemnek. Ez a kettő kihagyhatatlan. Vannak nagyon sokan, akik mindent 1213# megtesznek, csak nem döntenek és nem cselekednek. Nektek akkor nehéz egy idő után. Sokan vannak - látom ezt - 1223# úgy ülnek, ülnek, s várják, hogy valami megszülessen. De már az nem úgy megy; ott már szülni kéne. Emlékeztek a 1233# sok-doktor kedves hölgyismerősömre. Komolyan! Hát olyan sok esze van! A hajában több ész van, mint az egész 1243# fejemben! Legkomolyabban! És amikor szült, hát ismeritek a történetet, nem? De! Na, hát akkor jó, akkor megyünk 1253# tovább. 1254# 1254# Csak a gyors ismétlés kedvéért. Tele volt a feje okossággal, mit hogyan kell, és mikor kell, és mikor nem kell. 1262# És persze, miután nagyon okos volt, tudta, hogy ő csak egy anya. Ezért nyilván a szülész orvos tudja a 1270# legjobban, hogy mi hogy van. S akkor megbeszélte vele, hogy az orvos mindig megmondja, hogy mikor mit kell 1278# csinálni, mert hát ő a szakértő. És tényleg így volt. Szült, és időnként kikérdezett: "Most?" S az orvos ezt 1286# csinálta vele, fél óra, egy óra, s mindig mondta, most ez, most az, most így, most úgy. Amikor nyolcadszor 1294# kérdezte, hogy "Doktor úr, most?" Akkor az orvos azt mondja: "Hát most már szülje meg!" Ennél jobban nem tudom 1302# elmondani, hogy mit jelent az, hogy most már hagyd a fejedet! Most már jöjjön ki az ő feje. Most ne a magad feje 1311# körül keringjél, hanem segíts valakinek megszületni. Aztán majd visszatérsz a fejedbe, nem tudom, mi történt az 1319# előző 10 percbe, de lett egy gyerekem. Na, most hogy vagy? Jó. Tehát döntés, cselekvés. 1326# Akkor idehoztuk azt, hogy van, hogy az élet értelme föltárul egy élmény nyomán, miközben tulajdonképpen nincsen 1334# megértés. De az élet értelme megjelenik. És hoztam azt a példát, hogy egy édesanya, aki tényleg végig úgy volt, 1343# hogy el akarom vetetni a babámat, csak már nem tudta elvetetni, mert már negyedik hónapban volt, és amikor 1351# meglátja, ahogy a kezébe adják, egyszer csak azt mondja: "Hát teljesen világos! Hát itt van!" S egyszer csak 1359# élményszerűen benne van, hogy az életének van értelme, hát itt a baba! Nem értett meg semmit, csak élményszinten 1367# megragadhatóvá vált számára, hogy itt az életem értelme. 1372# 1372# És akkor beszéltünk arról, hogy van, hogy az életünk értelmét a kapcsolatokban leljük meg olyan értelemben is, 1382# hogy fölismerjük azt, hogy nem vagyunk egyedül. S ez hirtelen föltárja: Ja, ha nem vagyok egyedül? Ja, ha veled 1394# is megtörtént? Ez veled is volt? Akkor úgy el tudom hordozni. Milyen sokan voltak - átéltek valami borzalmat. S 1405# azt mondták: az lesz akkor az életem célja, hogy elmondom mindenkinek, hogy ez van. Vagy hogy ez volt. Hogy 1415# tudják meg az emberek, hogy ez volt. És már nem is az az érdekes, hogy ez énvelem megtörtént, mert velem ez már 1426# megtörtént. Hogy ilyen értelemben nem magam miatt mondom el, hanem azért, hogy mindenki tudja, hogy ez 1436# megtörtént, és hogy lehetőség szerint én hozzájáruljak ahhoz, hogy másokkal ne történjen meg. 1446# Így az élet értelme föltárul abban, hogy nem vagyok egyedül, hogy vannak mások, és ahogy másokhoz kapcsolódok, 1457# ez elkezdi föltárni az életem értelmét. Frankl biztosan valami olyasmit is hozzátenne, hogy ebben jól 1467# megmutatkozik az, ahogyan értelmet adunk a szenvedésünknek. Hogy lehet nagyon gúzsba kötötten szenvedni, és 1477# nagyon szabadon szenvedni. Tehát, ahogy rátalálunk arra, hogy nem vagyunk egyedül, ez adhat értelmet az életnek. 1489# Pusztán a rátalálás. Nem vagyok egyedül. Hogy veled is megtörtént. Na. Jó. 1496# Most behoznék még néhány teljesen máshonnan való megközelítést, és utána egy témában szeretnék elmélyülni, ami 1507# egy nagyon fontos szempont, hogy hogyan tudom megtalálni, megnevezni, és dönteni, és cselekedni az életem 1517# értelmére vonatkozóan. De előtte egy fontos mondat. 1523# 1523# Mikor ezt mondom nektek, hogy fogja a babát a kezében, akkor nagyon sokan hajlamosak ezt úgy kifejezni, hogy 1533# "Itt az életem értelme!" S akkor ránéz a babára. Képzeljük el, hogy szerelmes vagyok, ránézek valakire, és azt 1543# mondom: "Te vagy az életem értelme!" Ez nagy tévedés! Ezt fontos kimondani. Az, hogy az emberi kapcsolatok révén 1553# megtalálni az élet értelmét, az sosem jelenti azt, hogy ha a legnagyobb szerelem is kapott és sodort magával, és 1563# ez nagyon jó, hogy az realitás lenne, hogy te vagy az életem értelme. Mert az egyik ember a másik ember életének 1574# nem értelme. Hanem egy kapcsolat révén fölismerem, hogy az életem értelmes. Hogy te, a veled való kapcsolat 1584# segít engem ahhoz, hogy fölismerjem, hogy az életemnek van értelme. Érzitek a különbséget? Ha nagyon le akarom 1594# egyszerűsíteni, és azt mondom, te vagy az életem értelme, és te nem vagy, akkor azt mondtam, hogy az életemnek 1604# nincs föltétel nélküli értelme. Az életem értelmének az a föltétele, hogy te vagy. Akkor nincs az életemnek 1614# értelme. Tehát amikor valaki azt mondja, hogy a gyerekeim az életem értelme, hát az nagy baj, főleg a 1623# gyerekeinek. Akkor nagy együttérzésem van a gyerekek felé. Most lehet, hogy sokan dühösek lettetek rám. Nyilván 1634# nem a megfogalmazáson akarok lovagolni, meg nem is a ti érzékenységeteken. Nyilván most kisarkítok valamit, és 1644# általában ezt így szoktuk mondani; nem biztos, hogy azt gondoltok alatta, amit konkrétan a mondat jelent. De ha 1654# én azt mondom, hogy a gyerekeim az életem értelme, akkor ezzel azt mondtam, hogy az életemnek nincs értelme, 1664# csak a gyerekeim révén van értelme. Akkor ez azt jelenti, hogy én nem vagyok szabad, de a gyerekeim se. Akkor 1674# nem engedhetem meg magamnak, hogy a gyerekeim szabadok legyenek, mert ők adják az életem értelmét. Akkor nem 1684# lehetnek akármilyenek, nem is cselekedhetnek akárhogy, nem is dönthetnek akárhogy. Esetleg nem távolodhatnak el 1694# tőlem, nem lehetnek boldogtalanok, nem szúrhatnak el 10 évet az életükből... 1702# 1702# Egy társkapcsolatban ugyanígy. Ha valaki azt mondja: te vagy az életem értelme, ennél ijesztőbb mondatot nehezen 1714# tudok elképzelni egy kapcsolatban. Én ha amolyan jófajta skizoidként hallanék egy ilyen mondatot, húú, ne is 1726# haragudjatok, nincs az a Millenáris, ahol én maradok! (Feri menekül) Idáig futottam a mondat elől. Emlékszem, a 1738# papnevelő intézetben például - most leülök ehhez, mert olyan drámai számomra - egyszer csak rájöttem, hogy nem 1750# akarok mindenáron pap lenni. Ez nagyon fontos fölismerés volt. Az életem célja, vagy nem tudom, micsodája ez, 1763# ez, ez: pap leszek. Nem is akárki hívott meg rá! És ott a papnevelő intézetben rájöttem, hogy akkor tudok jó pap 1775# lenni (már most ahogy én azt ahogy elgondoltam), hogyha szabad viszonyt alakítok ki a papsággal. Nem a 1786# személyekkel, értitek, mert az... Ha azt mondom: az életem értelme, hogy a műszaki tudományok doktora vagyok, és 1799# segítek az embereknek a hidakkal, amit tervezek - most képzeljük el, hogy 60 évesen beteg leszel, és nem tudsz 1811# több hidat tervezni. Nehéz lesz! 1814# Tehát, amikor azt mondod, hogy az életem értelme az, hogy ez vagyok, az vagyok, így vagyok, úgy vagyok, tehozzád 1827# tartozom, te vagy a fiam, lányom, ember, orvos vagyok, a legfennköltebb dolgok (Egészségedre!) - akkor én itt 1839# tennék kis kérdőjeleket, meg szívecskéket, hogy ne legyen olyan ijesztő. A helyzet inkább úgy áll, hogy találtam 1851# egy tevékenységet, amit hivatásszerűen képes vagyok gyakorolni. Döntöttem és cselekszem, és ebben megtaláltam az 1864# életem értelmét. De nem az az életem értelme, hanem abban megtaláltam azt. Abban fölfedeztem, abban megélhetővé 1876# vált, fölismertem, és azt élem és gyakorlom. Ez a különbségtételt muszáj volt elmondanom, mert ez nagyon 1888# lényeges. 1889# Jól van. Nem volt meggyőző, ahogy visszanéztetek rám, de... 1895# Azt mondja. Most akkor egy összefüggésbe szeretném helyezni ezeket a pontokat, hogy hogyan találhatok rá az 1907# életem értelmére, és aztán valami gyakorlatias dologba mennék majd még bele. 1916# 1916# Az egyik, hogy az, hogy életem értelmét miben tudom megtalálni, az generációról generációra is változhat, 1925# illetve a hangsúlyok, súlypontok is átalakulnak. Nagyon megrázó fölismerés volt számomra külföldön élő magyar 1935# testvéreimnél, hogy nagyon sokan, akik elmentek Londonba, Helsinkibe, Brüsszelbe, Stockholmba és bárhova. Hogy 1946# az első generációsok, akik kimentek, főleg és gyakran Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről, nehezebb anyagi, 1956# fizikai, társadalmi körülmények, szociális körülmények közül, nem egyszer az volt, hogy egyrészt szeretném 1965# valahogy kifutni magam, valahogy egy nagyobb szabadságban valamit megélni, megvalósítani - micsoda klassz dolog! 1976# És milyen sokakban benne volt az, hogy a gyerekeimnek, a gyerekeknek szeretnék egy jobb kezdést, valami többet, 1986# valami jobbat, hogy nekik ne kelljen már ezen a 25 dolgon veszkődni, hogy ők hadd indulhassanak egy jobb 1996# talajról, és akkor nőjenek túl minket, ez milyen nagyszerű. Én megküzdöttem érte, de nekik ezt ne kelljen már 2006# ezt végigcsinálni. És akkor elhagyni a szülőföldet, a hazát, mindent, ami így, úgy, amúgy, egy csomó kötődés, az 2016# identitásnak része.... A szülőfalu? Az az identitás része. A táj - hát ez itt van benn. A honvágy mutatja nagyon 2027# jól - az önazonosságunknak a kedvenc tehenünk is része. Így van. Így van! Hát a kedves állataink, akik...? 2036# Hogyne volna az önazonosságunknak része! Része bizony! 2042# 2042# Na most, az első generáció, aki kimegy, azt mondja: rettenetes áldozatokat vállalok. Egy csomó szenvedést 2052# vállalok, gyűrődést, újrakezdést, nulláról építkezést, egy csomó veszteséget. Szinte egy belső meghasonlást. De 2064# látják, hogy ennek van értelme. Mert ebben az egészben ők megtalálják az életük értelmét. S akkor elkövetkezik 2075# egy fordulat, ami szinte tabu. Ez az, hogy a második generáció, mikor kisgyerekek, még minden rendben van. 2086# Egyszer csak úgy felmerül, hogy nahát, a gyerekeim svéd gyerekek. Hú, azért azzal is meg kell küzdeni. A 2096# gyerekeim amerikai gyerekek. Angol gyerekek lettek a gyerekeim? Hogy?! Tulajdonképpen ez hogy történt? Rendben 2108# van, rendben van, de most angol gyerekeim vannak nekem? Hogy lettek nekem angol gyerekeim. És akkor ezek az 2119# angol gyerekek 18-28-38 évesen azt mondják, hogy visszaköltözünk Csíkba. Ott csinálunk egy kis valamit. Mi, 2130# itt?! Vagy ezek az amerikai gyerekek ott lézengenek. Ide bóklászik, oda bóklászik, azt se tudja, mit csináljon, 2141# hogy legyen... A második generációnak mindaz, ami az első generációnak nemhogy értelmet adott, értitek, 2152# fölfedezte benne az értelmet - nemhogy nem fedezi föl benne az értelmet, hanem azt mondja: ez mi?! És nem 2162# egyszer az az érdekes, hogy ha több generációt nézünk, nem egyszer a harmadik generáció, az unokák azt mondják: 2174# na jól van, ebből elég! Amiért a nagyszüleik szinte mindenüket odatették. Hogy például, ha valaki komoly 2185# szegénységből jön. Megrendítő volt ezzel találkozni. Hogy Jöttek hozzám párok, és beszéltek a konfliktusaikról. 2196# Hogy ez így nehéz, és úgy nehéz... Most, ha jómódú házasfelekkel beszélgettem, akkor például a biztonság, anyagi 2207# jólét, kiszámíthatóság ennyit se ér. Nem ér! 2212# Képzeljük el, hogy van egy ügyes férfi, viszonylagos jólétben Magyarországon nőtt föl, s jön egy nagyon-nagyon 2223# nehéz körülmények közül valaki Kárpátaljáról. Aranyos kislány. Elmondják a konfliktusaikat, s én hallgatom, s 2234# azt mondom: "Hú, a nemjóját! Hát én rosszat sejtek. Hát ebből nem lesz fáklyásmenet. Amit egymással csinálnak, 2246# hát az nagyon durva." 5 év múlva még mindig együtt vannak, meg 10 év múlva. Meg 20. Tulajdonképpen, ha csak azt 2257# nézzük, ami köztük zajlik, ajjajjajj... Hát negyed annyiért szoktak emberek azt mondani, hogy gyerünk a váló... 2268# mihez. Nem tudom, nem voltam még, nem jártam arra. S akkor azzal találkozni, hogy például valaki, aki egy komoly 2280# létbizonytalanságból és szegénységből érkezik - most furcsa lesz, amit mondok: többet el tud viselni. Azt 2291# mondja: az, amit ez a srác a maga ügyességével itt teremt, és most biztonságban vagyok, és központi fűtés van, 2302# és ez van, és az van, és van mit enni, és a gyerekeimnek is nem kell mindig, hogy a pénz - nekem ez jó. Ez nekem 2313# így rendben van! És ő megtalálja az élete értelmét egy olyan helyzetben, amiben egy jobb módból jövő valaki azt 2325# mondja: ez elveszi az életem értelmét! Hát éppen hogy elvesztem, nemhogy megtalálom! 2334# 2334# Tehát van egy összefüggés, amit nagyon-nagyon érdemes látni. És most összekapcsolok két dolgot: most képzeljük 2344# el, hogy az első generációs férfi és nő, aki elment Kárpátaljáról, Erdélyből, hogy megcsinálja a szerencséjét; 2355# mikor ők 70 évesek, és azt látják, hogy hát, a gyerekeik, hát... unokák pedig már otthon vannak Kárpátalján, 2365# fölteszik a kérdést: most ennek mi értelme volt? Most ezt tulajdonképpen miért csináltam? Most lettek holland 2376# unokáim, ők már most magyarul se beszélnek... Nem tudok beszélni az unokáimmal. Hollandul beszélek az 2385# unokáimmal. Hát én biztos nem ezért jöttem ide, az tuti. És ez nagyon nagy terhet tud jelenteni. Sokszor ez egy 2396# akkora téma, hogy nem is mernek róla beszélni. Ezért mondtam hogy tabu. Mert ha elkezdenénk róla beszélni, 2406# egyszer csak közel kerülne az, hogy mindaz, amiben én megtaláltam az életem értelmét, az szép lassan valahogy 2417# folyamatában az élet történet a több generációban minthogyha így át lenne húzva! 2425# 2425# Na. De nagy dolog, hogy például ha valaki ezt megéli, akkor megtalálja az élete értelmét ebben. Ebben a 2436# helyzetben is megvan az élet értelme. Meg lehet találni, meg lehet nevezni. Húúú. 2445# Világégések után az első generáció miben találja meg az élete értelmét? Nagyon gyakran mi is elég ahhoz, hogy 2457# értelmesnek tudja megélni az életet? Az első generáció - avval, hogy túlél! Ottlik Gézát kérdezték arról, hogy 2469# milyen volt a háborúban. Azt mondja: "Ja, a háború! De könnyű volt az élet!" S a riporter: "Micsoda?!?" "Hát 2480# semmi dolgunk nem volt, csak túl kellett élni!" És pontosan lehetett tudni, hogy ezt kell csinálni. Hát ennél 2492# tisztább, egyszerűbb helyzet... Hát azóta minden össze-vissza van! Akkor bezzeg! Élni kell - ez a cél. Kész. 2504# Na, az első generáció megtalálja az élete értelmét abban, hogy valami retteneten túlmegy, és utána egyáltalán 2516# azzal, hogy él. Például egy állami gondozásból jövő valaki. Állami nevelőintézetből. Ha ő semmi mást nem tesz, 2528# mint hogy megházasodik, van két gyereke, és az életet egyszerűen csak végigcsinálja, az tapsot érdemel. Az 2540# összes gratulációnk! Még hozzátesszük azt, hogy már pusztán azáltal, hogy ezt megteszi, messze fölülmúlta azt, 2552# amit ő kapott. Azt, hogy ő ezt egyszerűen csak egyik napról a másikra teszi. Hát ez - meghajlok! Ha nagy 2563# társadalmi..., háború és a többi. 2567# 2567# A második nemzedéknek már nem elég, hogy él. Jó, jó, de mit csináljak vele? Ő akkor nekiáll, és akar valamit, 2578# valamit teremteni, csinálni, valami.... És mit csinál a harmadik generáció? Semmit. Hát rossz esetben semmit, 2590# nem, én ennél pozitívabban látom. A harmadik generáció jár terápiára. (nagy nevetés) Ezt a legkomolyabban 2601# mondom! Mert az első két generációnak nem volt arra se ideje, se energiája, se semmije, hogy azzal bíbelődjön, 2613# hogy mi történt idebent, meg hogy azzal mit kell... 2618# Diktátorok gyermekei. Na, na? Igazán, néztem ezt a..., két részt láttam, nem tudom, mennyi volt. Döbbenetesen 2630# érdemes látni. Nagyon! Hogy a gyerekek, a diktátorok gyerekei, vagy az áldozatok, túlélők gyerekei 2640# tulajdonképpen, ha annyit tesznek, hogy az egyik oda tud menni... a diktátor fia, ahogy az első részben láttátok 2652# talán. Afrikai diktátornak a fia odamegy egy áldozatnak a fiához, és azt mondja: "Bocsáss meg, kérlek! Bocsáss 2664# meg!" Hát akkor valami olyasmit tett, aminél többet már egyszerűen nem is kell. Hogy egyáltalán valahogy bele 2675# tudott állni abba az életbe, amit, mondjuk így, az apjától örökölt. Nincs többre szükség. Beleállt és... 2687# 2687# De az unokák nemzedékének ez már nem elég. Az unokák azt mondják, hogy - második rész. Goebbelsnek a nem tudom, 2696# hogy mondják pontosan, mije, vagy kije volt ő? Nem. Valami unoka-, vagy másod-unokatestvér, vagy valami ilyesmi 2705# volt. Lehet, hogy egy előadásra nem lehet ilyen felkészületlenül jönni. Tényleg, most eszembe jutott. Tanultam, 2714# hogy kell jól történetet mondani. Szerencsére akkor tanultam, amikor már megtanultam jól történetet mondani. 2723# Különben biztos összezavart volna! Mit tudom én, hogy kell jól történetet mondani. De most hirtelen eszembe jut. 2733# Minden fölösleges információt hagyjunk ki - ugye ezt szoktam csinálni, már hogy nem hagyom ki. A második: ha 2742# valamit nem tudunk pontosan, semmi szín alatt ne mondjuk, mert hiteltelenné teszi a történetet. Na tessék. Így 2751# jártunk most. Két hiba két mondatban. Durva! 2755# Szóval, hogy ott van valaki másodfokon unoka szinten, a harmadik generációban, és hogy őneki van arra esélye, 2764# hogy azt mondja, hogy énnekem az már nem élet, hogy túléltem. Engem nem fenyegetett már semmi. Az sem, hogy 2773# egyáltalán csak ideállok, vagy odaállok, ez se. Hanem nekem valahogy az életemet most itt belül is el kell 2782# rendezni. Odakint, meg belül is. És őneki mi a nehéz? És tulajdonképpen az emberi életnek ez egy döbbenetes 2791# realitása. Hogy az unokák, ha akarják, ha nem, ha a szüleik és nagyszüleik nem rendeztek el sok mindent, az 2800# unokák elkezdik azt elrendezni. És persze az nagyon nagy jelentőségű, hogy ebben a rendezési folyamatban egyszer 2809# csak eljutok oda, hogy azt mondom, ezt apámnak kellett volna elrendezni, ez az ő dolga. Ez nem az én dolgom. Ez 2818# tényleg nincs elrendezve, de ez az apám dolga lett volna. Az a nagyapám dolga lett volna, azt se nekem kell 2827# elrendezni. De azt nekem kell elrendezni, hogy mindenkiről megmondom, hogy mit kell elrendeznie neki, meg mit 2836# nekem. És hogy ezt a dolgot nem tudom megúszni. Vagy meg tudom úszni, és akkor a dédunokák meg már csak... És 2846# hogyha ezt ilyen kollektíve csináljuk, akkor van az a zűrzavar, amiben ma élünk. Generációról generációra 2854# átörökítjük az elrendezetlen dolgokat. S akkor ki se..., azt se tudjuk, hol vagyunk, mi a mi életünk, mit kéne 2864# nekünk, és... És közben van ez a belső indíttatás, hogy elrendezni a szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink, az 2873# összes sorsát, az igazságát, a jogosságát, minden... Egyensúlyteremtés - ez lehetetlen. Nem tudunk 2-3 2882# nemzedéket helyettük... De hogyha mindez nem tudatos, akkor akarjuk. Akkor van ez a káosz, ami most. Hogy 2890# két-három nemzedék történetét mindenki magára veszi - ez nem tudatos dolog, ez az emberi élet - és megpróbáljuk 2900# az ő nevükben mindent. 2902# 2902# Tehát itt egy nagyon értékes dolog van. Az emberi természetnek ez a társas jellege, hogy belül, hívatlanul föl 2913# vagyunk szólítva arra, hogy elrendezzük a történeteinket több generációban. De az elrendezés nem azt jelenti, 2925# hogy mások helyett el tudnánk bármit is rendezni. Hanem, hogy meg tudjuk mondani, hogy az nem az én dolgom. De 2936# közben ki tudom fejezni a sajnálatomat amiatt, amit valaki nem rendezett el. Hiszen van valami közöm hozzá. Nem 2948# az a közöm, hogy nekem kell elrendezni, de az közöm, hogy kifejezzem a sajnálatom. Vagy hogy elismerjem egy más 2959# valakinek a jogosultságát valamiben. És mondhatom azt, hogy én nem tudom, és nem is dolgom ezt jóvátenni, de a 2971# magam nevében állva veled szót értek, szót találok... Érthető ez, ahogy mondom? 2979# Látjuk tehát, az élet értelme egy összefüggésbe helyezve még mennyivel sok a finomabb szövésű dolog. És hogy 2991# milyen sokan, amikor segítőhöz jöttök, mentek, megyünk, nem tudom, hogy akkor milyen gyakran van az, hogy 3002# hurcolunk valakit hogy: 'atya, változtassa meg!' 3007# Ma egyre többen vannak. Minden héten jön legalább egy szülő hozzám. Legalább egy, ami azt jelenti, hogy három. 3018# Hogy a fiam 16 éves, nem csinál semmit. A lányom 28 éves, nem csinál semmit. A fiam 40 éves, azóta nem csinál 3030# semmit. Ennek az a nehézsége, hogy kívülről senkinek nem tudjuk megadni az élete értelmét, mert az személyes. 3041# Megtalálod, megkeresed, fölismered, eldöntöd, megcsinálod - így lehet, de nem tudunk kívülről élet értelmet 3052# adni. Egyszerűen ez lehetetlen. 3056# Tehát az sem felelősségünk, hogy mások életének értelmet adjunk. Ilyen felelősség nincsen. Olyan van, 3066# kapcsolatban vagyok veled, s megtehetek mindent azért, hogy egy olyan helyzetet teremtsek, amiben te 3077# felismerheted. Ezt lehet. 3080# 3080# Jó. nem tudom, nem tudom... Ajjj, miket akartam én itt mondani! Például egyházi valóságunk. Generációk. Most is 3092# biztos vagytok azért páran egyházhoz tartozók. A kutatások szerint egy páran vagytok. De lehet, hogy magam miatt 3104# beszélek erről egy kicsit. Hogy diktatúrában fönnmaradtunk - ez nagy dolog. Ugye, mindenféle sebével, 3115# árnyékával, árulásával, hősiességével, mindenféle szín van itt, kérem szépen, ami csak létezik - fönnmaradtunk. 3128# Ebből kialakul az, hogy egy-két nemzedék átadta ezt, hogy megmaradni, kitartani, hősiesen helyt állni a 3139# zivatarban. Most egyszer csak történt egy fordulat. Minden nagy szervezet, ugye olyan, mint a medve. Ha elaludt, 3151# akkor az öt hónap. Hat. Most idén nem annyi, most egy kicsit... De ha egyszer a medve elindul... A nagy 3163# szervezetek ilyenek. És hogy például nemzedékek konfrontálódnak azon, hogy hatvan-hetven-nyolcvan éves atyák azt 3175# mondják: helytállni! Kitartani! Állni a végeken! Két asszony van a misén. Nem baj! Annál hősiesebb, amit teszek! 3188# Ezek is elmennek nemsoká, de én itt állok! 3192# Fiatal papot büntetésből elhelyezték akkor egy kicsi helyre. Ez valódi történet, ez a hetvenes évek eleje kb. 3204# Hétköznapi misén senki nem volt a templomban. De úgy, ahogy mondom, nulla. Ezt két dolog enyhítette: az egyik, 3217# hogy a pap ott volt, és őt mégse nevezzük senkinek, a másik pedig az az egyházi hagyomány, hogy van sekrestyés. 3229# Így aztán a sekrestyés mindig időben jött, hogy be tudja engedni a levegőt. Kinyitotta a templomot szépen, és a 3241# pap kiállt, és a nyilvános misét elmondta tök egyedül. Most a sekrestyés érzékelte a realitásokat, egyébként is 3253# megvolt a magához való esze. És akkor, jóba volt a pappal, azt mondja: "Ide figyelj! Megengeded, hogy mise 3265# közben azért dolgozzak?" S képzeljétek el, a pap: "Hát felőlem..." Helytállunk, ettől csak még magasztosabb, 3277# amit csinálunk. És ott volt a kedves - most direkt Feri bácsinak hívjuk - ő a mise alatt takarított. 3288# Gondoljátok, hogy a sekrestyésségből meg lehetett élni? A hetvenes években? Hogy lehetett volna már? Rohant, 3300# dolgozott, ezer dolga volt. Értitek, egy tök üres templomot kellett takarítani hétről hétre - hát mindennek van 3312# határa. Úgyhogy azt mondta: úgyis itt vagyok, már megúszom két buszjeggyel. És takarított a mise alatt is. És 3324# azt mondja az atya - hát ez olyan érdekes volt. Volt egy olyan közösségi élményem, én persze hangosan miséztem: 3337# "Az Úr legyen veletek". És akkor Feri bácsi mondta: "És a te lelkeddel". És akkor ment tovább a mise - "emeljük 3349# fel szívünket". De akkor már onnan szólt a válasz, hogy "Fölemeltük az Úrhoz." Végül is be volt imádkozva a tér. 3361# Abban nem volt hiba. Most egy ilyen valóságban... Hát ott áll valaki 60-70-80 évesen, értitek, hát a semmi 3373# közepén megáll a reverendába, és azt mondja, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében - hát ennek van értelme neki. Ő 3385# ebben megtalálja a papi és egyéb életének az értelmét. Minél lehetetlenebb, és minél kevesebben járnak, és minél 3398# agyamentebb már a helyzet, annál hősiesebb, amit tesz. Most az a kérdés, hogy van-e egy következő nemzedék. Meg 3410# esetleg egy rákövetkező. 3413# 3413# Egyrészt, ti jó szándékúak vagytok velem, másrészt nem értitek félre direkt. Merem azt mondani, mikor - én egy 3424# generációval odébb vagyok - ha én meghallom ezt, hogy kitartás meg helytállás, én olyan ideges leszek! De 3434# komolyan, tehát kevés kifejezéstől tudok annyira feszült lenni, mint 'helytállni, kitartani'. Megbolondulok 3445# ettől! Egyszerűen azért, mert én odébb vagyok 20-25 évvel. És ami hősies és értelmet ad annak a 70-80 éves 3455# atyának, az egy ötvenéves papot bosszant. Helytállni, ezért? Miért, mi, a templomért? Még át is ölelem, le ne 3466# bontsák! Rendben vagytok ezzel? 3470# Újabb nehézség, ha például a következő nemzedék, mondjuk az utánam jövő azt mondja: hát azért idős atyáktól van 3481# mit tanulni. Tényleg, szóval kitartani, helytállni. 3486# Tehát kultúránként, nemzedékről nemzedékre az az összefüggés, amiben vagyunk, nagyon is meghatározza, hogy miben 3497# és hogyan látjuk, és találjuk, és nevezhetjük meg az élet értelmét. S akkor itt ugyanaz, mint a gyerek - szülő - 3508# pedagógus - szakértő, hogy de nagy dolog, hogyha ezt nem egymással szemben akarjuk érvényre juttatni, hanem 3519# felismerjük mindenkinek az igazát. Hogy milyen rettenetes volna kétségbe vonni, hogy az az élet nem értelmes. És 3530# hogy itt lehet látni, hogy sokszor konfliktusok azért fajulnak el, mert nem érik el azt a tudatos szintet, hogy 3541# tulajdonképpen amikor te valami mást csinálsz, mint én, ezzel rákérdezel arra, hogy és akkor ez most értelmes 3552# volt? Mondd csak, értelmes volt a te életed, hogy... És ezért azzal a kérdéssel, főleg ha visszanézünk az 3563# életünkre - nem, nem könnyű vele szembenézni. Ahogyan, s mondom annak a nagyszülőnek, aki elindult Erdélyből, 3574# Felvidékről, akárhonnan, azt nézi: ezért csináltam ezt az egészet? Tehát itt mekkora nagy dolog elismerni azt, 3585# hogy generációról generációra, helyzettől helyzetre másban lelhetjük meg súlypontosan azt, hogy mi is az életem 3596# értelme. Nem kell egymást lekaszabolni. Én azért találhatom meg abban az életem értelmét papként, hogy az biztos 3607# hogy nekem nem elég, hogy helytálljak. Ha belegondolok, hogy az életemben nem történik más, mint hogy kitartok, 3618# ugye ez a sírig tartó hűség. Nekem ez... De én azért találhatom meg most valami másban az élet értelmét, mert az 3630# előttem lévő nemzedék a kitartásban megtalálta az élet értelmét. Mert ha ő abban nem találta volna meg, csak 3640# abban, amiben én, akkor az ő életének hol lett volna értelme? Hiszen többet nem tudott, mint hogy kitartani. 3651# Ezért én hálás vagyok az előző nemzedéknek, meg az előző kettőnek. Mert amiben én nem látom meg az élet 3662# értelmét, abban ők nemcsak meglátták, hanem talajt adtak arra, hogy most én most másban tudjam meglátni. Ezért 3673# köszönöm szépen, idős atyák! 3676# 3676# És milyen nagy dolog, amikor az unokák egyszer csak elismerik a szüleiknek, a nagyszüleiknek az erőfeszítését. 3687# De köszönjük! Itt vagyok most 30 évesen, érzem ezeket a nehézségeket, hogy visszaköltöztem Csíkba, most 3697# megértettelek, nagyapa. Köszönöm! Nagyapa, köszönöm. Most megértettem, milyen ingyen szórta nekem az élet. Most 3709# értem, miért jöttél el. 3711# Hej-haj. Nincs órám. De van okos-buta telefonom. Híj, 10 perc. Tényleg ennyi? Eddig csak beszéltem, még nem 3722# mondtam semmit sem. Gyerünk! 3725# Aztán tulajdonképpen itt bele is kaptam a következő pontba: hogy az életet értelmének a megtalálása nemzedékről 3737# nemzedékre súlypontokat válthat. És egy életen belül is lehetséges az természetesen, hogy amiben eddig 3747# megtaláltam az életem értelmét 20 évesen, az 40 évesen semmi, 40 évesen valami másban találtam meg, hatvanévesen 3759# visszanézek, azt mondom, de fontos, hogy azt megtaláltam, de most már ez nekem édeskevés. És, és, és, és... A 3770# személyiségfejlődésben is van egy természetes íve annak, hogy nem találhatjuk meg az életünk értelmét egy életút 3782# során mindig ugyanabban. Hanem bizonyos dolgok azért változnak. Lehet, hogy valami biztos talaj van, de... Ezért 3793# nem véletlen - hát, persze ilyen átpolitizált valami ez, hogy életpályamodell. Például nem látom, hogy nekünk 3804# papoknak lenne életpályamodellünk. És ez nem (Egészségedre!) nem könnyíti meg a sorsunkat. Most képzeljétek el, 3816# nem tudom, hogy érdekel-e titeket, hogy mi van egy pappal. Csak úgy idepöttyintek nektek ebből valamit. 3827# Képzeljünk el egy papot, mondjuk 24 évesen felszentelik - ilyen hagyományos menet. 24 évesen szeptemberben 3838# felkészíti a gyerekeket az elsőáldozásra, és azután decemberben megrendezi az első pásztorjátékot vagy 3848# misztériumjátékot. 24 évesen. 34, 44, 54, 64, 74; ugye 75 éves korban megy nyugdíjba. Most akkor 75 évesen 3859# ötvenegyedszer felkészíti a gyerekeket az elsőáldozásra, ötvenegyszer megrendezi a misztériumjátékot, bölcsek 3870# jöttek napkeletről Betlehembe, hogy hódoljanak az Úr előtt, megnyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak 3882# át;aranyat a fölséges királynak, tömjént az igaz Istenek, és mirhát az ő szenvedésére. Nem csodálom, ha egy pap 3893# ez alatt az 51 dolgos év alatt néha egy kicsit úgy ellankad. Mondjuk a tizenhetedik évében egy kicsit úgy 3904# megszédül. Kicsit úgy hallja, hogy túljutott azon, hogy bölcsek jöttek napkeletről... valahogy ez most úgy ment 3915# el... Jó, hogy jól tudom kívülről, de egy kis lelket kéne belevinni. Mirhát az Úr szenvedésére - ezek a szavak 3927# már most semmit nem jelentenek, ahogy mondom... 3932# 3932# Hogy egy életút során... Tehát, az élet értelmének a megtalálását azok a rendszerek, amelyekben vagyunk, és 3945# amelyeket mi egyébként megteremtünk, segíthetnek és akadályozhatnak rettenetesen. Ezért van egy felelősségünk a 3958# rendszerek iránt, amelyeknek a tagjai vagyunk. Mert lehet egy olyan rendszer, amiben a legépeszűbb ember is 3971# tönkremegy, és az egy normális reakció. Hát egy abnormális rendszerben, ha valaki jól van... Hát egy-két zsenit 3985# leszámítva azért az... Az emberi természet olyan, igyekszünk illeszkedni. A legtöbb nem zsenije lesz egy abszurd 3998# rendszernek. Még lehet is rá építeni. Egy családban - megengedni, hogy a gyerekek, ha fölnőnek, egy olyan 4011# rendszer lehessen a család, hogy új és új dolgokban lehet valamit megtalálni. 4021# Jaj, az a szülőpár, annyira büszkék voltak a lányukra, mert olyan a segítőkész volt otthon. Tényleg, hát jó volt 4034# ránézni! Hát ahogy segített az anyjának... hát ha én ezt, még belegondolni is... tizenkét évesen a rántást úgy 4048# habarta... Na most, egy újabb klasszikus baklövés a történetmesélés egén. Ezt elszúrtam! De elég hézagosan 4061# reagáltatok! Tessék? Mit csináltok? Nem! De drága vagy! Ismételd el ezt a mikrofonba! Valaki jött megmenteni 4074# engem, nem tudom, a kólámból már nem adok, de... Hogy nem azt akartad mondani, hogy habarta, hanem hogy kavarta. 4088# 4088# Na szóval. Milyen csodás is, hogy 12 évesen kavarta, és milyen ügyesen, hogy anya, hagyd, majd én panírozom! És 4104# klopfolt! 14 évesen klopfolt! A szülők látják, hogy ez milyen csodálatos és gyönyörű, segít a kistestvérének, 4121# együtt számolnak, tényleg, ez maga a földre szállt mennyország. 16 évesen rövidül a szoknya, kicsit színesedik 4137# az arc, oda valaminek! De csak egy ideig! Milyen nagy dolog, van valami életpályamodell a családban. Hát mikor, 4154# ha nem most? Hadd találjon magára! Hadd fedezze föl, hogy ezért a szemöldökért érdemes! Még a gyanta is belefér! 4171# Vagy ő a gyantába. Ezért a vádliért? 4177# Jól van. Azt hiszem, valami történt velem így időközben. Most azt nézem, hogy hirtelen - hát 28 van. Azt hiszem, 4193# hogy nem kezdek bele a harmadik pontba, ami még az összefüggések feltárása az élet értelmével kapcsolatban. 4210# Pedig érdemes volna belekezdeni, de most az idő miatt nem. 4218# Jó. Azt mondtad, hogy szeretünk? Így nézek ki? Jól van. Tényleg. Köszönöm megértő türelmeteket, figyelmeteket. 4235# Akar-é valaki hirdetni?
Lejegyezte: H. E.
