2014.02.11.masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Még mindig az elégtelen önkontroll, önfegyelem összefüggésében vagyunk. De már most egy nagyon fontos rész-témát 0015# boncolgatunk. Ami, hát természetesen önmagában is óriási jelentőségű, nekem egészen biztosan az. Ez pedig hogy: 0025# ahogyan le tudtuk írni egy nagyon egyszerű folyamat-modellben, hogy akinek nincsen megfelelő önkontroll, 0035# önfegyelme, őneki éppen az a gyöngesége, hogy az impulzusok, késztetések, vágyak és a többi, és a cselekvések 0045# között nincsen elég hatékony gondolkozás. S miután a gondolkozás hiányzik, vagy nagyon töredékes, nem érhető el 0055# hatékonyan, ezért aztán azt látjuk, hogy olyan magatartás formákat gyakorol be, amik egyáltalán nem jók neki 0065# hosszú távon. És hiába vannak nagyszerű céljai, nem tudja értük például a pillanatnyi fizikai, érzelmi 0075# szükségleteit késleltetni. Így jutottunk el oda, hogy beszéljünk arról, (gyere nyugodtan, gyere, várnak rád! A 0085# szívem ma hasad, haj, megnyugodtam! ) Szóval: így jutottunk el oda, hogy megnéztük azt, hogy legalább 0094# hatféleképpen lehet gondolkodni. Legalább hatféle módon, de Bono alapján, ne kérjétek tőlem, hogy színes 0104# kalapokat mondogassak, mert mit tudom én, melyik-melyik. A fehér az az, hogy adatok, tények, információk. Piros: 0115# érzések, érzelmek, és a hozzá kapcsolódó gondolatok; fekete: kritikus gondolkozás. Na, most nem mondom el végig, 0125# a lényeg, hogy hatféleképpen tudunk gondolkodni, és ahhoz például, hogy hosszútávú életcéljainkat meg tudjuk 0135# valósítani, érdemes mind a hatféle gondolkozás módban jól begyakorolni magunkat. Mert például, hogy ha az 0145# értéket, lényeget nem tudjuk megragadni a gondolkozásunk során, akkor nem egyszer akár az Isten-kapcsolatban, 0155# akár a családi kapcsolat rendszerben nehéz helyzetbe kerülünk. Kis dolgoknak nagy feneket kerítünk... na, akkor 0165# baj van! Jelentős dolgokat nem tudjuk megnevezni, stb... stb. És így jutottunk el oda, hogy a gondolkozás révén 0176# megragadható az, hogy az életünket miben látjuk meg, hogy az értelmes. És ezért a múlt alkalommal már az élet 0186# értelméről beszéltünk. És itt volt a nagyon fontos kezdő gondolatunk - és ezt nem győzöm hangsúlyozni -, ez 0196# pedig az, hogy nem a gondolkozásunkkal teremtjük meg az életünk értelmét, az élet értelme nem olyan, hogy leülök 0206# és addig-addig töprengek, míg "jajj, megvan! Megvan!"... Mondjad a fontos számot! 42. Ha valaki érti a szót: 42. 0217# Tehát az élet értelme nem abból a szempontból kapcsolódik a gondolatokhoz, hogy leülök, és addig gondolkozom, 0227# míg megvan, és azt mondom: 42. Hanem a gondolkozás révén megragadhatóvá, megfogalmazhatóvá tud lenni az élet 0237# értelme, de az élet értelme az, hogy értelmesnek látom az életem. S annak élem meg, az nem csak a gondolkozás 0247# szintjére vonatkozik, hanem az egész személyiséget átjárja, betölti, a tudattalan részeket is. És így idézgettük 0257# Viktor Frankl-t, aki azt mondja, az élet értelme személyes kihívás és fölszólítás jellegű. Személyes kihívás és 0268# fölszólítás jellegű. És akkor így jutottunk el oda, hogy el kezdtük sorba venni, hogy akkor miben és miáltal 0278# ragadhatjuk meg az élet értelmét. Márpedig - még egy alapvető mondat, és aztán már bele is csapunk - hogy ha 0288# értelmetlennek találjuk az életünket, akkor szomjan halunk az édesvíz közepén. Lehet akármink, egyszerűen kimegy 0298# belőlünk az élet. És a leglehetetlenebb élethelyzetekben is, ha megvan az élet értelme, akkor ott tudjuk vinni 0308# az életet. Hát nem egy kis jelentőségű dolog! Jó. Az első ez volt: hogy amikor az életnek a folyamat jellegét 0319# képes vagyok fölfogni, és meg tudom mondani, hogy minek, mi volt az oka. Akkor ez lehetőséget teremthet arra, 0329# hogy miután fölismertem: "hát ez ezért van!", ebben egyszer csak megragadhatóvá váljon az élet értelme. S 0338# emlékeztek, ezen játszottunk, hogy van olyan, hogy valaki pontosan meg tudja mondani, hogy minek, mi volt az 0349# oka, s egyáltalán nem találja meg közben az élete értelmét. S például a szenvedélybetegeket hoztuk példának, 0359# hogy a szenvedély betegek (hát hogy is mondjuk?), segítése kapcsán a szakma egy analitikus megközelítésből 0368# indult ki, hiszen az egész lélektannak van egy analitikus gyökere. S akkor: na tárjuk föl jó alaposan, hogy mi 0379# vezetett el oda, hogy te hajlamos vagy a függőségekre, szenvedélybetegségre? S akkor minden iszonyú jól, 0388# pontosan föltártunk: gyerekkor, magzati kor, családtörténet, dzzzz... és semmi nem lesz tőle jobb! S az illető 0399# ugyanúgy iszik, mint előtte. S ezért például a szenvedély betegekkel kapcsolatos segítésben a súlypont elkerült 0409# az okok föltárásáról a célok megnevezésére. Mert... gyakran látjuk azt, hogy éppenséggel valaminek föl tudom 0419# tárni az okát, s ez összekapcsolódik bennem az élet értelmességének az élményével, és van, hogy hiába tárom föl 0429# az okot, semmi nem történik. Tehát, van olyan, hogy megvan az ok, és kapcsolódik hozzá az élet értelme; megvan 0440# az ok, és nem kapcsolódik hozzá az élet értelmessége. Olyan is van, hogy nincs meg az ok, és bajban is vagyok, 0450# és olyan is van, hogy megvan az ok és megvan az élet értelme. Második nagy dolog. Például, ha az okok föltárása 0460# nem segített nekem, akkor jön a második nagy lehetőség, amiben meg tudom ragadni az életem értelmét, hogy 0470# megtalálom a célját. És hogy meg tudom mondani, hogy "ez a cél!", egyszer csak... ezt sem ragozom tovább. De 0480# olyan is van, hogy meg tudom mondani az okot, meg van a cél, ... és semmi. Akkor jön a harmadik lehetőség, hogy 0490# miben tudom megragadni az életem értelmességét. Abban, hogy meglátok folyamatokat és összefüggéseket. És egyszer 0501# csak, hogy egy összefüggést felismerek. Elmélyül bennem: "Ja, hát ha ez így van, akkor értelmes az életem! Hát 0511# akkor van értelme az egésznek! Hát ha ez így így, így el tud rendeződni? Hogy ez így így alakult, s mindez egy 0521# célra irányulna? S ez valami rendezett egész? Jajj, hát ez remek!" Hú, hát még inkább, akkor! Szoktam emlegetni 0532# nektek, Magyarországon volt egyszer Családterápiás Világkongresszus. S a Családterápiás Világkongresszuson 0541# Böszörményi-Nagy Iván elnökölt, s akkor voltak nagy előadások, meg csoportos dolgok. És elmentem ott az egyik 0552# csoportos dologra, (ez volt 12 éve legalább). S akkor ott egy olasz kutatás a következő kérdést tette föl: 0561# "van-e valamilyen közös szál a családterapeuták családtörténetében?" Egyszerűen szólva: mi visz rá egy embert, 0572# hogy családterapeuta legyen? Mert átkozottul nehéz kenyér! Tényleg így van. Magyarországon is van a 0581# családterápiának egy-két atyja-, meg anya-mestere, s akkor egyszer végighallgattam egy nem is tudom hány órás 0591# kurzust, egy ilyen igazán zseniálisan jó családterapeutától, s akkor a végén az egészet így fejezte be: "úgy 0601# egyébként pedig azt mondom, maguknak, hogy jól gondolják meg, hogy tényleg ezt akarják-e csinálni? Mert ez nem 0611# egy könnyű munka!" S tényleg így van! Eszméletlen sok mindent kell tudni ahhoz, hogy valaki jó családterapeuta 0622# legyen. Na most. Na most: kutatás kiderítette azt, hogy... (ugye Olaszország azért is érdekes, onnan jön a 0631# Milánói Módszer, tehát az olasz családterápia egy nemzetközi hírű, egy zseniálisan jó, nem csak úgy... na.) 0641# Kiderült, hogy van közös szál, mégpedig az, hogy a terapeuták a származási családban túl nagy felelősséget 0651# kaptak valamikor. Adott esetben szülősítésben részesültek, tehát nem a gyerekkoruknak megfelelő mennyiségű 0661# felelősség került a vállukra, amit el kezdtek hordozni már gyerekkorban. És ez a túlzott felelősség, ami nem 0671# segítette őket, hogy gyerekek maradhassanak, hanem valamiképpen túlzottan - ahogy akár így is mondhatnánk, 0681# emlékeztek, John Payne gondolatával - hogy túlságosan is be kellett vonódniuk a felnőtt világba, ez egyáltalán 0691# nem tett nekik jót. Egyáltalán nem! Elvette tőlük azt, hogy lehessenek gyerekek, de közben kidolgozódott bennük 0702# egy készség, ahogyan egy öt éves, nyolc éves, tíz éves gyerek - mert nem lehet gyerek, és nem a matchboxot 0711# tologatja, meg nézi, hogy melyik a gyorsabb és melyik a klasszabb -, hanem lavíroz, egyensúlyozik az apja, az 0722# anyja, a nagymama, a tesók között és kifejleszti a különböző érzékeit. Hogy ez éppen alkalmassá teszi őt arra, 0732# hogy harminc év múlva családterapeuta legyen. És beüljön a székbe és készség szinten tudjon hangolódni öt 0742# személyre, képes legyen az összefüggéseket látni, folyamatokat elemezni, és ebbe magát jól belerakni. Úgy, hogy 0752# ott hatékony cselekvő legyen. Azt ugye tudjátok, ez nem nagyon hangsúlyoztuk, de hogy a gyerekek, hogyha a 0762# szülők nem hangolódnak rájuk, akkor a gyerekek hangolódnak a szülőkre, erről sokat beszéltünk. Mi ennek a 0772# következménye? Hogy gyerekként tulajdonképpen a személyiségünknek azokat a részeit dolgozzuk ki, amelyekre a 0782# szüleinknek szüksége van. Így aztán az olasz családterapeuták gyerekkorban kényszerűségből kidolgozták azokat a 0792# részeiket, amelyekből ma megélnek. Most képzeljük azt el, hogy egy családterapeuta rácsodálkozik arra az 0802# összefüggésre, mondjuk, ahogyan képződik: tulajdonképpen miért is értem én ezt? Miért van az, hogy a többiek 0812# csak úgy bámulnak meg lesnek? Fogalmuk sincs, hogy nyúljanak egy dologhoz, nekem meg ezer ötletem van? Ja! 0822# Alkoholbeteg volt az apám! S állandóan ötletelnem kellett, hogy mit, hogy kell csinálni, hogy kell lavírozni, 0832# ügyeskedni, összekötni, mértéket találni, egyensúlyozni. Tehát a harmadik dolog, hogy egyszer csak föltárul az 0842# életem értelme abban, hogy rájövök, hogy itt van egy összefüggés, és ez az összefüggés hogyan is járul hozzá az 0852# életemhez, s hogyan mutatja meg annak az értékességét, és értelmét. Ez volt a harmadik pont. Eddig jutottunk. És 0863# lehetséges, hogy valaki egy összefüggést meglát, és megleli rajta keresztül az élete értelmét. S a másik: meglát 0873# egy összefüggést, és nem történik vele semmi. "És? Kössz szépen! Kössz! Most akkor empatikus lettem! Na. Ezért 0883# csak érzékeny vagyok, s ez is csak púp a hátamra. Mások tudnak lazítani én meg állandóan: ööö... Nézem, hogy 0893# kivel, mi van. Ennek örüljek?" Ezt jelenti: az élet értelme személyes. Hát én már tök jól vagyok, ő meg egyre 0904# rosszabbul van. Akkor jön a negyedik pont: hogy az életem értelmét meg tudom lelni abban, meglelhetem abban, 0914# hogy egyszer csak az életnek valami lényegét meg tudom ragadni. Valami alapvető értékét. Amire akár az egész 0924# életemet rá tudom fűzni. S azt mondom: ez az! Például, papoknál nemegyszer ez történik. Van egy fiatal srác, éli 0934# az életet, s egyszer csak jön egy Isten-élmény, velem is ilyesmi történt, nem csak ez, de ez is. Akkor egyszer 0944# csak ott az Isten-élményben lényegre törően valami élményszerűen megjelenik. "Hát ez az!" Ezért érdemes! Ez 0954# annyira fontos, ez annyira értékes, el is mondom nektek, csak azt az egy szálat, mert rosszul vagyok, ha el kell 0965# mondanom ezt az élményemet, de tényleg ne! Ne kelljen már! De, de egy szálat szívesen elmondok. Hogy átéltem azt 0975# az élményt, hogy ha azt mondom Istennek, hogy nem leszek pap, ugyanúgy fog szeretni. Ugyanúgy! Hogy a szeretetét 0986# egy kicsit se változtatja, kisebbíti az, hogy ha én azt mondom: "ja, Uram, Te azt akarod, hogy pap legyek? Én 0996# meg nem! Én meg nem, úgyhogy nem leszek, és kész!" Isten nem szeret kevésbé! De ennek van egy ősi élménye 1006# bennem. És tulajdonképpen itt számomra föltárult Istennek valami lényegi tulajdonsága. Hát ilyen az Isten? 1015# Ilyen??? Hát, ha ilyen, akkor megyek! Hát egy ilyen Istent? Vicceltek? Hát kit, kit szolgáljak? Ugye, mint 1025# Kristóf? Megy, s azt mondja, " a legjobbat szolgálom". Ugye a Sátánnál úgy egy kicsit megbicsaklik, de aztán 1035# rájön, hogy van nagyobb. Egyszer csak föltárul valami nagyon-nagyon lényegi. Ahogy emlegettem nektek azt a 1045# valakit, otthagyta a feleségét, s akkor azt mondja: "most már tudom, mi a lényeg! Feleségem, meg a gyerekeim!" 1055# Oké. És mondtam nektek, hogy az élet értelmességének föltárulása mindig magában hordoz valamilyen konkrét-, és 1066# valamilyen metaszintet. Elnézést a kifejezésért! Itt a metaszint az, hogy már az segít az élet értelmességének a 1076# föltárulásában, hogy egyáltalán képes vagyok arra, hogy fölfedezzem azt, hogy van valami, ami lényeges. 1086# Ahhoz képest, ami nem. Hogy egyáltalán: az életben van ilyen, hogy lényeges. Tehát, hogy az életben akkor van 1096# valami, amire azt tudom mondani, hogy ezért érdemes, azért meg nem. Hogy egyáltalán ilyen létezik. Jajj, ahogy a 1106# lelki atyám mondta, hogy: "igen, egy keresztény ember tudjon meghalni az igazságért, de ne akármelyikért!" 1116# Igényesen! Csipp-csupp dologért rögtön életedet adod? Ne már! Válaszd ki, hogy miért, hogy kiért! Jó. Ez azt is 1126# jelenti, hogy... ( Frankl ezt nagyon hangsúlyozza). Azt mondja, néha nincs más út az élet értelme 1135# fölfedezésének, minthogy meg tudom mondani, hogy miért érdemes szenvedni. Mikor nem tudok a szenvedésen 1145# változtatni. Nincs hatalmamban a szenvedést megszüntetni. Például: emlékeztek, hogy beszéltünk arról, két úgy 1155# vezet az élet felé: (most már egyszerűsítem) az egyik: hogy gyógyulunk; a másik: hogy belátjuk, hogy ebből sose 1166# gyógyulunk meg, és ezért még jobban kidolgozzuk az egészséges részünket. Azt mondjuk: ezzel a nyomorúsággal én 1176# már együtt kell, hogy éljek. Ez nem fog megváltozni! Ez olyan mélyen jellemez engem, hogy ezen nem tudok 1185# változtatni. Ez lehet egy belső dolog, vagy lehet az élettörténetnek valami hozadéka. Engem gyerekkorban 1195# súlyosan bántalmaztak. Ezen nem tudok változtatni. Emiatt aggódok és félek. Bizonytalan vagyok. Nehezen kötődök. 1206# Ezen gyökeresen nem tudok változtatni. De ki tudom dolgozni az egészséges részem. Egyre hatékonyabbá. Egy olyan 1216# ember, aki súlyos nehézségeket élt meg, vagy a személyiségének vannak nagyon sebzett részei, például azt mondja: 1226# hogy én a megszüntethetetlen szenvedésemnek meg tudom mondani, hogy mi az értelme. Hogy miért érdemes 1236# szenvedéssel együtt élni. Ha meg tudja mondani, hogy mi az a nagyon fontos dolog, amiért még szenvedni is 1245# érdemes, akkor tud élni. 1248# Szuicid (öngyilkossági) krízisben volt valaki. Akkor beszélgettem vele, (ugye mindig aki életet nyer, időt nyer, 1258# vagy időt nyer, életet nyer) és akkor mindig húzd meg-ereszd meg, tapogatózás... "Meg akarom ölni magam" - 1268# mondta. Igen, most nem tudom, hogy ez nem olyan-e, hogy Jung mondja, hogy fejfájás ellen megoldás a fej levágás, 1278# csak mondjuk visszafordíthatatlan. No, mit szólsz ehhez? Hát lehet, ezt meg lehet tenni, csak akkor nincs 1288# tovább. Nagyon komolyan elgondolkozott és azt mondja: "hát igen, (nem nevetett egy kicsit se, hát ettől volt 1298# krízisben) hát... attól függ, mennyire fáj a fejem. " Hogy ez az, amikor valaki nem találja még a szenvedésének 1309# az értelmét. Ha ez ennyire rossz lesz, akkor ott már nem, ott már vége van. A másik ember meg ugye, mondjuk... 1319# hát igen. Valaki meg megy, és egy tudatos döntéssel belemegy a szenvedésbe. "Hiszen én vállalom a halált érted." 1329# Hát akkor ez csak úgy lehetséges, hogy ő megtalálta a szenvedésnek az értelmét. De szenvedésben megtalálni az 1339# életem értelmét, az összefüggésben van azzal, hogy meg tudom mondani, hogy miért. Vagy kiért? Vagyis, hogy 1349# valami lényegi dolgot meg tudtam ragadni. Ezért a szenvedés nem teszi az életet értelmetlenné. Hanem az 1359# történhet, hogy valaki a szenvedésben nem találja meg az életének az értelmét. Vagyis, nem tudja megmondani, 1369# hogy miért érdemes. (Közelebb jövök hozzátok, ami azt jelenti, hogy sajnos tőletek távolodok, de most látszik, 1379# az élet ágas-bogas.) 1381# Hosszú időn keresztül jártam mozgás-, és légzésbénult fiatalemberekhez, ami azt jelentette, hogy ők idősebbek 1391# voltak nálam, de se mozogni, se levegőt venni egyedül nem tudtak. És sokat beszélgettünk arról, hogy minél 1401# távolabbi viszonyban van valaki velük, annál inkább föl szokta tenni azt a kérdést, hogy így mi értelme van az 1411# életnek? Így? Hogy valaki egy egész életen keresztül fekszik egy ágyban? S ha meg akar fordulni, mint egy 1421# csecsemő, egy másik ember kell neki, hogy megfordítsa? Hogy nem tud egyedül levegőt venni? Mi értelme így az 1431# életnek? S ha megkérdezzük őket, hogy mi értelme az életüknek, azt mondják: "az élet nagyon csodás! Az élet 1441# gyönyörű! Élni akarunk! Ne vitassa el senki! Életre szóló tanulság volt egy húsz éves fiatalember számára ez: az 1451# élet értelme személyes! Ezért azt mondani, hogy az életnek nincs értelme akkor, ha ilyen, vagy olyan, ez 1461# embertelen! Azért ember-telen, mert az élet értelme személyes és te azt mondhatod kívülről, hogy én most 1471# kívülről úgy látom, hogy ha olyan helyzetbe kerülnék, mint te, én akkor nem tudnám megmondani, hogy mi az életem 1481# értelme. Ez kívülről van, innen nézve, most. Tenálad. És menj akkor oda hozzá és kérdezd meg, hogy mi az élet 1491# értelme, és ő meg fogja mondani. Frankl azt mondja, az élet értelme feltétel nélküli. Tehát nem akkor van, ha 1502# egészséges vagyok, fiatal vagyok, vagy keresztény. Feltétel nélkül van. Azt föl tudom fedezni. Ezért, amikor 1512# okoskodunk kívülről, hogy ki, milyen betegséggel, meg hátránnyal, meg minden... hogy úgy neki az jó-e, vagy nem, 1522# valami olyasmiről okoskodunk, amihez valójában nekünk nincs jogunk. Gondolkodhatok rajta, de ezzel, ha én hozok 1532# döntéseket egy másik ember helyett, elvitatom azt, hogy ő megtalálhatná az élete értelmét abban a helyzetben. 1542# Majd... mit tudom én, tizedik pont lesz, hogy az élet értelmének a megtalálását egy kutúra segítheti, vagy 1552# akadályozhatja. Például ezekben a kritikus helyzetekben nagyon látványos - majd erről fogok fogok beszélni. 1562# Annyira bennem van, tudjátok a Béla, ő is egy ilyen mozgás-, és légzés-bénult volt. S emlegettem őt nektek, 1572# képzeljétek el, hogy olyan egyenes volt a háta, harminc valahány éven keresztül feküdt egy ágyon, hogy az összes 1583# bordája olyan egyenes volt, mint az ágy lapja. Hiszen a saját súlyától az összes csontja egyenes lett. Mikor 1593# Bélát betettem az ágyba, az olyan volt, hogy egy ilyen lapot fogtam meg. Az ő háta olyan volt, mint egy lap. 1603# Egyetlen testrészét sem tudta mozgatni a nyelvén kívül. Ez volt az egyetlen. A nyelvébe tudott fogni egy 1612# fakanalat, s a fakanállal tudta nyomkodni a fölhelyezett távirányítónak a gombját. S így képes volt csatornát 1623# váltani a TV-n. Illetve, odatettek neki egy könyvet, akkor a fakanállal képes volt lapozni. Ennyit tudott! És 1633# hogy ha megkérdeztem: "Te Béla, mi az életed értelme?" Gondolkozás nélkül tudott válaszolni. S ez az ember 1643# derűsen élt! Semmire nem volt képes. S derűsen élt! Emlékeztek, hogy mit mondott az élete értelméről? Pár éve 1653# mondtam J. Rettenetes - tudom, hogy ilyenkor kiröhögtök mindig! De ezt elmondom, hogy: Baba utcában történt ez, 1663# ugye, miután légzés-bénult volt, ezért lélegeztető gép, vagy vastüdő, vagy nem. Valamilyen lélegeztető gép. Ugye 1674# többféle van. Az egyik közvetlenül adja, a másik pedig a tüdőhöz csinál egy vákuumot, és az passzívan... Na 1684# most, azért, hogy ha áram kimaradás van, ne haljanak meg, volt egy generátor. Ugye, ha áramkimaradás van, akkor 1694# bekapcsolt a generátor. Egyszer megtörtént ebben a kórházban az, hogy áramkimaradás volt és a generátor nem 1704# kapcsolt be. Ezért Béla megfulladt. Klinikai halál állapotába került, és ott találkozott Jézussal. S akkor Jézus 1714# azt mondja neki: "Béla, légy szíves, menj vissza, és mondd meg, akivel találkozol, hogy találkoztál velem. 1724# Sütty! Bekapcsolták a generátort.. Dzzz. Visszajött a Béla, s ha valaki bement a kórházba csak úgy, 1733# sertepertélt, látogatóba valakihez, akármi... Akkor a Béla kedvesen szólt: "van öt perced? " S akkor, értitek? 1744# Hát ha valaki ott van, akkor általában:"persze van!" Akkor leültél öt percre - tudom, mert velem is megcsinálta 1754# - De! Én se hozzá mentem! Mentem valakihez, s ő a mellette lévő ágyon feküdt. Mentem, és akkor szólt: "van öt 1764# perced?" És akkor - kedves volt, mert a szobatársa tudta, hogy ez hogy szokott menni. Nézte és ott bólogatott: 1774# "nyugodtan menj a Bélához öt percre. Akkor leültem, s ő azt mondja: "el szeretnék neked valamit mondani! Egyszer 1785# elment az áram, generátor nem kapcsolt be, én megfulladtam. Klinikai halál, Jézussal találkoztam, azt mondta, 1795# Béla menjél vissza, mondd el mindenkinek, hogy találkoztál velem. Nagyon köszönöm, hogy ideültél és ezt 1804# meghallgattad." Semmi többet nem akart. Nem mondta, "és akkor ha megtennéd, nem tudom, ezt, vagy azt... " 1814# Semmit. Nem. Nagyon köszönöm, hogy ideültél, tényleg 5 perc, látod, nem is volt annyi. Azt mondta, "ez az életem 1825# értelme". Pontosan tudta, hogy ez. És ha egy hétig nem jött senki, nem jött, majd jön valaki. Mondta, van-e 5 1835# perced? Elmondta és ... . Na. Tehát, ha a szenvedésben megtalálom az értelmet, a szenvedés az életet nem teszi 1845# értelmetlenné, sőt inkább fordítva: nem egyszer azt látjuk, hogy éppen megtalálhatom, hogy a szenvedésen 1855# keresztül hogyan ragadható meg számomra az élet értelme, hogy miért érdemes szenvedni. Mi az, ami megnehezíti az 1865# életet? Az, ha úgy szenvedünk, hogy annak nincs értelme, vagy ha úgy szenvedünk, hogy nem látjuk az értelmét. 1875# Mind a kettő lehet. Most ez csak ilyen konyhabölcsesség magunk között. Az az élményem, hogy a legtöbb ember egy 1886# csomót szenved tök értelmetlenül, feleslegesen, értelmetlenül. Tenném össze a kezem, hogy hagyd már abba! És 1896# ahol érdemes volna szenvedni, azt meg nem vállalják. Ez nagyon-nagyon gyakori. Tehát például az a fajta 1905# gondolkozásmód, amiben fölfedezem a lényeget, hogy na ezért érdemes szenvedni, azért meg egyáltalán nem. Hú, de 1916# azért nem érdemes, ezt nem érdemes, azért meg igen! No. Következő: na itt egy pici szemléletmód váltás is 1925# történik, hogy az élet értelmét nem csak fölfedezhetem, az nem csak föltárulhat, hanem az életnek adhatok is 1935# értelmet. Hííí, de gyönyörű ez! Hiszen ember vagyok! Nem vagyok minden szabadság nélkül, ezért nem kell 1945# tehetetlenül várnom, hogy az élet értelme föltáruljon. Vagy addig keresek, míg bele nem botlok: hűűű, pont itt 1955# volt, hű de szerencse, hú de mákom van, hogy pont itt volt! Hanem megtehetem azt, hogy az életnek értelmet adok. 1966# Ez az egyik legszebb dolog! Hogyan tudunk az életnek értelmet adni? A döntések révén. A döntéseinkkel. 1975# Visszakanyarodok az egyik ilyen kedvenc témánkhoz. Az igazi. Szeretjük ezt a témát, az igazi. Még kimondani is 1985# pezsgő! Hát kivéve, hogy ha nincs meg... Hogy minden kapcsolatban el szokott jönni egy pont, amikor a 1995# következőre van lehetőségünk, ez pedig az, hogy most már tudatosan, annak tapasztalatában, hogy milyen is vagy, 2005# úgy döntök, hogy te vagy az igazi. Hogy én azt eldöntöm. Hogy én szerelmes voltam beléd, együtt jártunk sok 2015# évig, megkértem a kezed, egy csomó mindent nem láttam, ezeket már látom, amit akkor láttam, azt meg most nem 2025# látom, pedig egy kicsit könnyebb lenne J. Az mondja egy kedves feleség - tegnap beszélgettem vele. Krízisek 2035# kerültek elő. Azt mondja: hú azért a férjemmel volt egy-két mélyrepülésünk. Tudjátok: neurotikus allergia. Hát 2045# ha már a kulcsának a zörgését hallom, rosszul vagyok! És akkor azt mondja: Na azt találtam ki, hogy amikor 2055# együtt voltam vele kettesben, én semmi szerethetőt nem láttam rajta. Egyszerűen semmit. Ezért aztán 2064# kitaláltuk... együtt szenvedtek. Tényleg, tehát, hogy volt bennük egy ilyen elszántság, hogy valamit. Kitaláltuk 2075# azt - mert ez nekem nagyon segített - hogy igyekszünk nem kettesben maradni. Ugye ez a folyamat-elv: ugye, hogy 2085# egy folyamatba ágyazva bizonyos dolgoknak nagyon van létjogosultsága. Azt mondta: egy valami segített nekem, 2095# hogy baráti társaságokba jártunk. Volt egy kisközösségünk, egy nagyobb közösség, és én ott azt csináltam, hogy 2105# semmi pénzért nem voltam ott se a férjemmel. Tényleg! Ne, hát még ott is? Hanem újból és újból megfigyeltem, 2115# ahogy mások kapcsolódnak a férjemhez. És az derült ki, azt láttam, hogy férjemet emberek szeretik! Tényleg, 2125# nagyon furcsa volt nekem és ráadásul megvalósíthatatlannak is tűnt, de azt nem mondhattam, hogy a férjem nem 2136# szerethető, mert láttam, hogy a szomszédasszony kifejezetten jóban van vele. A helyzet nem fordult tragédiába, 2146# hanem az derült ki, hogy a feleség nagyon ösztönösen, nagyon ügyesen rátalált valamire. Hogy azt figyelte, hogy 2156# a férjében van szerethető értékes dolog, de ezt csak mások látják, ő nem. És ő ezt kezdte megfigyelni és 2166# elismerte annak a realitását, hogy amiben ő most van a férjével, az biztos nem a realitás egésze, mert látni 2176# valóan van, aki szereti a férjét, ami nem azt jelenti, hogy egy hős, hanem hogy szerethető a férje. Szóval. 2186# Kapcsolatokban, beleértve az Isten-kapcsolatot is, elérkezhet egy pont, amikor az által tudom megragadni az 2196# életem értelmes voltát, hogy döntést hozok. És azt mondom, akármi is van most, van egy élettörténetünk, minden, 2206# én ezt most eldöntöm, hogy te vagy az igazi, és maradsz is. És tudatosan, a döntés nyomán igazinak látlak, és 2216# úgy is - most mondom így - bánok veled. És amikor valaki a másikhoz úgy közeledik, hogy ő az igazi, mert azt 2226# eldöntöttem, az szerintetek létrehoz egy realitást, az megteremt valamit, megszül valamit? Hát hogy a csudába' 2236# ne! Vasárnap emlegettem egy argentin filmet. Nem biztos, hogy argentin volt, nem tudom. A film az biztos. És 2247# volt benne egy ameriai házaspár, éppen válni mentek Argentinába, nem azért, mert sok pénzük volt és elegánsan 2257# akarták csinálni, hanem mert a nőnek a szeretője egy argentin focista volt. Ezért mentek Argentinába válni, hogy 2267# ott rögtön folytatódjék az élet - már a nőnek. No és a férfi meg egy ilyen teljes brrrr... és ott a szállodai 2277# szobában egy idősebb, nála idősebb argentin asszony tett- vett, egy olyen tangólédi. Vagy. A lédi nem jó 2287# kifejezés. Egy "szenyóra tángó." Mondja ez a csávó ugye a mi világunkból: hát tudod, a feleségemmel kedveltem 2297# is, és nagyon nagy volt a szerelem, és tetszett is, de rengeteget vitatkoztunk... Kibírhatatlan ember... 2307# állandóan... azért így éltünk, úgy éltünk... Végighallgatta az argentin nő. Egyetlenegy dolgot mondott: "az 2317# ember szeresse azt, akivel él!" Ezt mondta: Az ember szeresse azt, akivel él! Bement? Ez egy olyan tangós dolog 2327# ám! Úgy odaállok és akkor... azt úgy eldöntöm. És el kezdtem játszani tényleg ezzel, hogy a mi kultúránkban 2337# mennyire egyértelmű az, hogy azzal élek, akit szeretek. Nem így van? Hát csak azzal élek! Hát hülye vagy? Hogy 2347# olyannal éljek, akit nem szeretek? Hát azzal élek, akit szeretek! Ja, már most nem szeretlek, akkor nem élek 2357# veled! Ilyen egyszerű! Hát ki mondja azt, hogy értelmes dolog egy olyan valakivel élni, akit nem szeret? Hát ez 2368# a leglogikusabb, hogy mi így élünk, és ez a legtermészetesebb. Na, szóval, azzal élünk, aki szeretünk. S ha nem 2378# szeretjük, nem élünk vele. Hát aki ebbe beleköt, az nem normális! Halljátok, hogy lehet másképpen is? Akivel 2388# élek, azt szeretem! Hát mit csináljak vele? Nem egy őrültség? Vele élek, de utálom, vele élek, de gyűlölöm, vele 2398# élek, de bosszút forralok ellene. Vele élek, és... . Emögött ez a... ez tetszik! És a... mikor, csak azért, mert 2409# húzok egy ívet itt. Ugye benne van a papságomban, hogy volt egy pár Isten-élményem, és akkor na, hú, föltárult, 2419# hogy Isten akkor is szeret, ha nem akarok pap lenni... hű, ez szép! És akkor eltelt 8-10 év, és arra jutottam, 2429# hogy azt hiszem, hogy én hülye vagyok. Erre jutottam. Erre párszor már jutottam! De aztán mindig túl is jutottam 2440# rajta. Tényleg, úgy válságban voltam és azt mondtam: "hát én nem vagyok normális, hogy azért mert volt valamikor 2450# egy ötperces élményem? Ezért lettem pap? Hát hülye vagyok én? Megvagyok én bolondulva, kergülve? Hát eszemnél 2460# voltam én? Ezért nem lesz feleségem, gyerekem, meg semmim, mert átéltem valamit? A homloklebenyem túl-aktivitása 2471# ide vezetett nálam? Hát én nem vagyok eszemnél! És akkor, ebbe a válságba föltettem a kérdést. "Rendben van, de, 2481# akkor ha nem ez alapján az élmény alapján élek, mert hogy nem vagyok normális, akkor melyik alapján? Jó, akkor 2492# ezt nem! Ezt nem! Tényleg nem! Ez egy őrültség volt a részemről. Egy elhamarkodott döntés. Két évem volt benne. 2502# Akkor melyik?" S akkor el kezdtem sorra venni az összes életélményemet. No ez, szép! Eseményt, meg élményt, ezt 2512# szépen összeraktam, életeseményt, meg élményt, s azt mondtam: hát ha dönthetek, hogy melyik élményre alapozom az 2523# életemet, csak erre. És itt tulajdonképpen egy döntést kellett hozni. 2529# Legalábbis én így éltem meg. Tehát itt az élet értelme nem adta magát, hanem én eldönthettem! Húúú! Az élet 2539# értelmével kapcsolatban mi emberek, - ez egy csodaszép dolog - hogy a döntéseink révén értelmet is adhatunk az 2549# életnek. Ezért, hogyha valaki meg akarja spórolni azokat a döntéseket, amelyek rá hatást gyakorolnak, könnyen 2559# kicsúszik az élet a kezünk közül. Ha valaki pont azt mondja: érdemes úgy próbálni élni, hogy nem hozunk nagyon 2570# súlyos döntéseket, mert az nagyon meghatározó. Ugye, akkor majd nem leszek elég szabad! Ma sokan ezt hiszik. 2580# Próbálok csak olyan nagyon finoman döntéseket hozni, hogy még minél nagyobb szabadságom legyen. És végül: 2589# tulajdonképpen mit csinálok itt? Hogy ez mi ez az egész? Miért érdemes itt lenni? Jó. (Nincs órám. Ó, most 2599# féltek, ugye?) Jó. Aaaa... aaa... Mi a metaszintje a döntéshozatalban föltáruló vagy megadható élet-értelemnek? 2610# Az, hogy a döntéssel tulajdonképpen állítom magam, realizálom magam, kifejezem magam, azt is mondhatnám, hogy a 2620# létezésbe hozom magam. Bennfoglaltam, azt mondom, hogy akarom, hogy legyek! Ismét döntöttem arról, hogy vagyok. 2630# Kierkegaadnak van azért egy zseniális gondolata: "az élet döntés és döntés." Vagy-vagy. Egy ilyen vastag könyv. 2641# Azzal már lehet sok levelet nyomtatni vagy bélyeget szárítani közte lehet. Jó. A következő: hogy az élet 2650# értelmének adása, nem megkeresése, megtalálása, fölfedezése, föltárulása... adása a cselekvés révén. Nem tudom, 2661# hogy miért vagyok ilyen helyzetben, hogy ennek mi a célja, mi ennek a lényege, hogy ez mivel, hogy függ össze. 2671# Halvány gőzöm sincs! Egy valamit tudok: becsületes maradok! Egy valamit tudok, ezt én akkor is fogom csinálni! 2681# Egy ilyen sorsfordítóan nehéz történelmi helyzetben látjuk azt, hogy van, aki elveszti a cselekvőképességét és 2691# belepusztul abba a borzalomba, ami őt körülveszi, és egy másik ember azt mondja: na, álljuk csak neki embereket 2702# menteni! És el kezd embereket menteni, anélkül, hogy meg tudná mondani, hogy mi az oka ennek az egésznek, mi 2712# lesz majd ennek a célja, hogy ez honnan, hova vezet, meg hogy mi ennek a lényege. Gőzünk sincs! Ezt gyönyörűnek 2722# találom az emberi természetben, hogy elakadunk az okkal, a céllal, a lényeggel a folyamattal, mindennel, és meg 2732# tudjuk adni az életünk értelmét az által, hogy cselekszünk. Nagyon hálás vagyok ezért a mozgás-, és 2742# légzés-bénult testvéreimnek! Azért, mert amikor már agyonfilozofáltam magam, amire volt hajlamom - és még nem 2752# gyógyultam ki belőle - tehát még nagyon rossz végem is lehetett volna, akkor el kezdtem begyakorolni magam abba, 2762# hogy valami, amiről gőzöm sincs, hogy miért a hely nem elég, és miért így, és miért a gyerekparalízis és akkor 2772# miért bénul meg és miért mentik meg és hogy él, és ennek mi értelme van? S Marikához, ahová a legtöbbet jártam, 2783# kérdeztem tőle: Te figyelj, Marika! Hogy ha te nem lennél beteg, akkor tulajdonképpen mit csinálnál? Mit 2792# csinálnál? Rám néz, és azt mondja: Feri, én ezt nem árulom el, mert kinevetsz. Bárcsak úgy tudta, hogy nem 2802# nevetem ki. S akkor azt mondja: tudod, Feri, én egészséges lennék, illatszer boltban lennék eladó. Ezt mondta. 2813# Hű, de bennem van ez! Illatszer boltban lennék eladó. Micsoda vágy ez! És most... Lehet, hogy volt a 2822# környezetetekben olyan idős, vagy beteg ember, aki elhagyta magát, s azzal egyenes arányban, ahogy elhagyta 2832# magát, úgy szép lassan, egyszerűen, tulajdonképpen szinte ilyen élő halottá vált. És lehet, hogy ismertek a 2842# környezetetekből olyan valakit, aki azt mondta: amit tudok, azt megcsinálom. Ameddig tudom, ezt én megcsinálom. 2852# Hogy gyakran megyek betegekhez, meg idősekhez. Hogy milyen más az, hogy csöngetek, és akkor hallom, hogy bentről 2863# kiabál a néni: "megyek már"! S akkor tudom, hogy az öt perc. Legkomolyabban! Tehát mire ő egyáltalán fölkel, 2873# föláll, a járókeret, a papucs, a másik papucs, egyik lába, másik lába, mert eddig csak a papucs volt meg, de 2883# most a lába is... s akkor mire odaért... már volt egy ilyen forgatókönyv, elintéztem egy telefont, mert tudtam, 2893# hogy az öt perc. És akkor hallottam, hogy elhúzza a láncot, még onnan egy perc volt, mert akkor még a kulcs, és 2903# sose találta, mert volt két kulcs, ez a kulcs, az a kulcs... és iszonyatosan ideges voltam ettől. Hát ez nem 2913# igaz! Még nyolc nénihez el kell mennem, és akkor... hát kinek van erre ideje??? Neki! Na, de most. És akkor 2923# olyan kedves volt az a néni, mert mikor szerintem látta, hogy én ilyen pukkadásig feszültem, hát egy ilyen papi 2934# attitűddel, eltöltött engem valami és akkor olyan kedvesen elmondta nekem: tudom, hogy lassú vagyok, de tudod, 2944# olyan nagy dolog az, hogy még ki tudok menni. Hát mindig mondják nekem a plébániáról, hogy Margitka! Miért nem 2954# tetszik kulcsot adni? De hát tudnék én! De, hogy olyan nagy dolog az, hogy én kijövök és akkor kinyitom! És 2964# akkor megértés pillanatát fölhasználtam: "akkor csináljuk azt, hogy kifelé viszont már nálam van a kulcs!" 2974# Tényleg így volt, és akkor megállapodtunk, hogy én belátom, hogy ez milyen nagy dolog, hogy ő föl tud állni, ki 2984# tud menni, ki tudja nyitni, ez nagy dolog! Hát értitek? Hát ez volt az egyik legnagyobb dolog, amit én tudtam 2994# neki adni, hogy megvártam és megbecsültem azt, amit ő még meg tud csinálni. Utána beszélhettem neki 25 percet az 3005# Evangéliumról, nem ért annyit, mint hogy ő megélte velem kapcsolatban azt, hogy én nagyra becsülöm, hogy ő 3015# föláll és kijön. Értitek ezt, hogy mi ebben a szép? Hogy a szöveg az sehol nem volt ahhoz, hogy én azt 3024# méltányoltam! Na de a kölcsönösség jegyében mondtam neki: "Margit néni, akkor csináljuk azt, (mert mindig be is 3035# zárta. Ugye. "Ki tudja, valaki még bejön!") hogy kifelé nálam van a kulcs, én kimegyek, kinyitom, bennhagyom, és 3045# akkor majd a maga tempójával odaér és bezárja, de addig én már egy másik helyen leszek. És ezt olyan jól 3055# kitaláltuk, hogy ez így működött. Tehát akkor a következő, hogy a cselekvésben megadni az életnek az értelmét, 3065# hogy sokan és megint csak egyébként, ezt csak úgy mondom, mert tudom, ezt már ismételgettem... megyek is, már 3075# megyek is tovább! Hogy hányan és hányan vesztegelnek, hogy kívülről olyan könnyen megmondjuk, hogy annak a beteg 3085# gyereknek már nincs is értelme az életének, meg idősen nem érdemes, meg úgy nem érdemes, anélkül, hogy őket 3095# megkérdeznénk. És hogy ugyanígy, hogy milyen sokan tudnak vesztegelni, hogy ülnek, és "nem, nem addig nem 3105# csinálok semmit, ameddig az élet nem tárja föl, hogy miért a betegség, addig addig én méltánytalannak érzem ezt 3116# az egészet és kikérem magamnak!" Perbe' vagyok az Úrral és ahh! Nem. Ameddig ez van, gyerekek betegek, addig nem 3126# tárgyalok! Hát sokan vannak így! Büntetésből nem megy templomba. Tényleg, tényleg! Hát megharagudott egyszer 3136# Istenre. És, miért, változott valami? Bizonyított? Hogy elakad az élet, ha nem cselekszünk! Néha tényleg azt 3146# látom: semmilyen más választ nem tudok adni szenvedésre, nyomorúságra. S egyszerűen nincs semmilyen válasz. 3156# Szavakban semmilyen válasz nincs. Én nem tudok ilyen választ. Magamnak nem tudok ilyen választ. Lehet, hogy 3166# neked egy jó mondat jó, vagy célba talál, vagy te találsz egy mondatot, de az nem az én mondatom. Én elfogadtam 3176# azt, hogy bizonyos helyzetekben nekem semmilyen szöveg nem elég. Sőt ideges leszek rá, dühös leszek. Nekem senki 3187# ne mondjon erre semmit! A világban tapasztalható rosszal szemben nekem nem érv, hogy "Isten azt csak megengedi". 3197# Na kössz!!! Hát egy szülő nem engedi meg, hogy a gyerekével akármit csináljanak. Akkor nekem ne mosdassák Istent 3208# azzal, hogy ő nem akarja a rosszat, csak megengedi. És a rosszat ne varrjuk az emberek nyakába se! Azt nagyon 3218# gyakram hallom, papok ezt szívesen csinálják. Igen! "Ja, ha nem lennénk ilyenek, nem lenne annyi szenvedés!". 3228# Igen, nem lenne annyi, de akkor is lenne! Azzal mi lesz? Az kinek a sara? (Fütty!)És amikor a Sátánra utaljuk a 3238# rosszat, azzal csak kikerültük a problémát. Csinálunk egy akkora kurflit, aztán már el sem látunk odáig. 3248# Számomra a rosszra ne adjon senki okos választ. Inkább elhordozom azt, hogy nem tudok rá választ, nem tudok, de 3258# cselekedni tudok. Rengeteg mindent tudok csinálni, válaszom nincs ez szál se. Ez most nekem számít, lehet hogy 3268# nektek nem. De pl. ebben én nagyon fölfedeztem az élet értelmét. Hogy tudok cselekedni és a cselekvésben 3278# föltárul az élet értelmessége. És kész. Nem tudok okokat, célokat, folyamatokat, lényeget, összefüggést, semmit 3288# nem tudok. S hogy jól megvagyok anélkül, hogy tudnám! Nagy szabadságot ad ez! Pedig olyan "agyas" vagyok - 3298# egyébként. Jól van? Ezért nagy jelentősége van serdülő korban, hogyha olyan közegbe tudunk kerülni, vagy ifjú 3308# korban, ahol tudunk cselekedni másokért. Kiszolgáltatottakért, betegekért, szenvedőkért. Mert valahogy beépül a 3319# személyiségbe az, hogy nem csak agyalni meg filozofálni lehet, meg valahogy felelőst keresni, meg szenvedni, 3329# hanem csinálni valamit. Ennek nagyon nagy jelentősége van. Ifjú korban erre ráállni. Úgyhogy: hurrá, hurrá, a 3339# Karitász Csoport! Idős korban sem késő! Tényleg! Hát az milyen szép tud lenni, mikor az egyik idős asszony ereje 3349# minden megfeszítésével elkészíti Karácsonykor a beiglit és átviszi egy öregasszonyhoz. Ismeritek az 3359# ilyesmit?"Szegény! Lakik itt egy öregasszony. 85 éves, Ili néni. Hát itt lakik szegény, olyan nyomorult! Ha én 3369# nem csinálnám neki a beiglit, ki vinne neki?" De mire előkészíti, három nap. Jól van, na. Meg Ottó bácsi jut 3379# eszembe, hát ezeket már annyiszor mondtam, most nem tudom, mintha nem készültem volna, pedig készültem! Csak... 3389# Itt van egy csomó, még a felénél tartok. Ottó bácsi egy vak bácsi volt. Ez azt jelenti, hogy nem látott. Igen, 3400# ez egy ok-okozat. S mentem hozzá egy nap - minden hónapban elmentem hozzá - becsöngettem. Ha, jöttem Ottó bácsi! 3410# S akkor azt mondja: jajj, Ferikém, vagy Ferenc atya, kedves Feri atya! Hogy annyira örülök, hogy Te eljöttél, 3420# most együtt tudunk imádkozni, meg megáldoztatsz, de ha lehet, akkor már kezdjünk is neki, mert nagyon sok dolgom 3431# van! Hát azért ez csak érdeklődővé tett az élet ilyeténféleképp való folyása iránt. Mondtam: Ottó bácsi! Egy 3441# lakótelepi lakásban lakott, egy Óbudai garzonban, vakon. Ottó bácsi, mi lesz ez sok munka? Azt mondta: tudod 3451# Ferikém, úgy van ez, hogy hát kialszom magam. Reggel 7-kor már mindig fönn vagyok. Mindig meghallgatom a reggeli 3461# hetes híreket, mert az hosszabban mondják, és akkor tudom, hogy kiért kell imádkozni. Hát te Ferikém! Hogy ma mi 3471# minden volt! Húúú!!! Úgyhogy arra jutottam, hogy ne húzzuk most itt az időt azzal, hogy te jössz, meg 3481# beszélgetünk, meg jó vagy velem... jó. Mikor megyek a sekrestyébe, olyan kedvesek a sekrestyések, nem tudom, 3491# erre vannak szocializálva, hogy nem tudom, hogy ki csinálja ezt velük, mert én nem! Hogy jönnek és adják a 3501# ruhát. Ugye ezeket a papi... darabokat. Nem győzöm őket lebeszélni erről, hogy figyeljetek, hadd csináljam, amit 3511# meg tudok még csinálni! Engem föl ne öltöztessél! Hát nézz már rám! Jó. Csak magamra bírom ölteni! Oké? 3521# Következő: a... mikor... most nem az értelem adásnál vagyok, visszatértem a másik dimenzióhoz: értelem 3530# föltárulása. Hogy az értelem föltárulása élmények és érzelmek nyomán. (Mennyi az idő? Hogy ez még föltárul ma 3540# nekünk, vagy nem?) Negyed tíz! Hű, a betyárját! Hát akkor ez még bele fog férni, ezt még föltárjuk! Szóval. 3550# Megemlegettem múltkor, kaptam a színház jegyet. El is mentem rendesen. Fölöltöztem: kockás ing. S akkor ott egy 3561# mai magyar darab. És. És... na.. Egy szereplőjéről szeretnék beszélni meg egy másikról. Két fiatal nő, végig fut 3571# a darabon a szál, mind a ketten áldott állapotba kerülnek. Az egyik el akarja vetetni, a másik pedig 3580# kényszeresen mindent meg akar neki adni, hogy egészséges legyen. És az az anya, aki el akarja vetetni a 3590# gyerekét, a legabszurdabb ötletei vannak, hogy miért nem szüli meg, meg miért nem kell neki, meg.. Meg.. Végül 3600# úgy dönt, a nőgyógyásznak a tanácsára, hogy szülje meg és adja örökbe. Na ezt el tudja fogadni, hogy őneki ehhez 3611# semmi köze, jól van, megszülöm. És akkor a darabban van egy jelenet, ahogy ez a fiatal nő a szülés után fölhívja 3621# a nőgyógyászt, aki elmondta neki, hogy akár úgy is lehetne, hogy szülje meg, aztán majd oda tudja adni 3631# valakinek. S azt mondja: Jajj drága Margit, Margit! Dr. Margit! Annyira köszönöm, hogy az mondta nekem, hogy 3641# szüljem meg és adjam örökbe. És az történt, hogy amikor megszültem, akkor a kezembe adták a babát, hát az olyan 3651# élmény volt, minden eldőlt! Ott minden eldőlt abban a pillanatban! Minden eldőlt! Jajj, Margit néni! Nagyon 3661# köszönöm! Ez azt jelenti, hogy a másodperc tört része alatt egy élmény valaki számára föltárja az élet értelmét: 3671# itt a gyerekem! Dehogy adom bárkinek! Szóba se jön! Megvan az életem értelme! Itt van, föltárult egy hatalmas 3682# élményben! Tehát az is lehet, hogy egy élményben föltárul az élet értelme, anélkül, hogy az értelmünkkel bármit 3692# is, bármit is tudnánk erről mondani. Mert nem változott meg semmi, csak az élménnyé lett. Hejj, azért az nem 3702# rossz, hogy élményszerűen föltárul, az nem rossz, nem rossz! Jó. Jó. Jó. Következő: hmmm... Az élet értelme, 3712# ahogyan föltárul az által, hogy kapcsolatban vagy közösségben vagyunk egymással. Most eszembe jut az az amerikai 3722# filmekben újból és újból visszatérő jelenet. Lerágott csont. Ott áll Arnold Schwarzenegger. Vagy Bruce Willis, 3733# teljesen mindegy, tehát valaki ebből a fajtából, ebből a föláldozható fajtából. Áll és akkor lehet tudni, hogy 3743# vissza kell menni a szigetre, mert ott van a nő, be van zárva a börtönbe, 87-en őrzik, egész biztos, hogy bele 3753# fog halni! De van egy szál... és akkor ott van a többi föláldozható. S akkor azt mondja. Szláj... de még inkább 3763# Chuck. Azt mondja: "ti maradjatok, ezt senkitől nem kérhetem! Én megyek!" És hogy folytatódik a jelenet? Ki ő? 3774# Mondjatok egy nevet, akit még nem mondtam! Tessék? Azt mondtam. Egy új nevet. Hogy? Steven Segal! Kés? Charles 3784# Bronson! Úúú, hát nem, már nem! Ő már nem! Ez az anakronizmus ez megfeküdte a gyomrom! Jó! Hát ott áll, s akkor 3794# azt mondja Jack Lee: ketten vagyunk ismerősek és akkor jön a harmadik és nő. És akkor mindig van, mert ez benne 3805# van, ezt csak így lehet... van egy ilyen ötödik csávó, aki mondta, ő nem, ez egy hülyeség! Menjetek, ha akartok! 3815# Én nem megyek, az biztos! Akkor mindenki megy, így állnak, én is vagyok olyan hülye, mint ti! Ez mi? Van egy 3825# ember, aki azt mondja: ennek van értelme! Hát ha ő azt mondja, ennek van értelme, akkor én csatlakozom hozzá. S 3835# minél több ember azt mondja, te, hát ennek van értelme! Az a közösség, ami ilyenkor kialakul, abban, ahogyan el 3846# kezdünk kapcsolatban lenni egymással, s azt mondja, nem vagyok egyedül! Ahogyan fölismerem azt, hogy nem vagyok 3856# egyedül, ennek kapcsán az életnek az értelme valahogy megragadhatóvá lesz. Nem úgy van-e önismereti csoportokban 3867# számtalanszor, hogy valaki elmondja, hogy az élet nagyon nem jó, de nagyon! Hát ha nem mondtam volna még, hát 3877# nagyon nem jó az élet. Nem tudom mondtam már? Mert most egy kicsit úgy nem vagyok magamnál, mert nagyon nem jó 3887# az élet. Nem is látom, itt vagytok még? Szóval.. Akkor csak mondom, nem jó az élet, aztán majd beszéljetek ti 3897# bármiről. S akkor vele szemben ül valaki és azt mondja. Hát szerintem sem jó az élet. Mire az előző azt mondja: 3907# húú, jól van akkor, jól van akkor, nem vagyok egyedül. Hát ha kettőnknek nem jó az élet, úgy lehet csinálni. Ha 3918# egyedül nem jó az élet, úgy elviselhetetlen. De ha neked sem jó? Hát akkor gyere pajtás! Így hogy együtt rossz, 3928# az egész más! Teljesen másképp látom így! És ez tényleg így van! Ez tényleg így van! Vagyis, hogy az életnek az 3938# értelmes volta föl tud tárulni az által, hogy kapcsolatban vagyunk, hogy kapcsolódunk egymáshoz, hogy valami 3948# közösséget élünk meg, hogy azt élem meg, hogy nem vagyok egyedül, és ha nem vagyok egyedül, akkor tudom 3958# csinálni. Volt egyszer az egyik egyházközségben egy munkatársam (csak nem tudom, hogy mennyi az idő, hogy jut-e 3968# erre még időm? ) akkor csak jut erre is. Hát ez a mai nap, tudjátok, mindent kizsigereltek belőlem. Volt egy 3978# munkatársam Terézvárosban. S akkor az történt, hogy ő egy olyan hogy is ... szóval... küszködött az élet 3988# értelmének megtalálásával, én meg nem annyira, és akkor láttam rajta, hogy tulajdonképpen nagyon kevés is elég 3998# neki, hogy cselekvőképes legyen. De ha azt a keveset nem kapja meg, akkor egyre rosszabbul lesz. És ő ilyen 4008# forgatókönyv-szerűen, minden Karácsony, Húsvét, meg Pünkösd előtt egyre rosszabbul lett. Hát ezt így már 4018# lehetett látni, ott voltam három, négy évig, már láttam, hogy egyre... és mindig Karácsonykor lett a 4027# legrosszabbul, azután Húsvétkor, azután Pünkösdkor. Valószínűleg azért lett kettő között kicsit jobban, hogy 4037# mindig rosszul lehessen Karácsonykor, Húsvétkor, és Pünkösdkor. Ez hozott egy ritmust az életébe. És annyira 4047# emlékszem, volt egy pont, hogy én meg: gyerünk, annyi mindent kell csinálni! És eszembe jutott ez az ember, 4057# tulajdonképpen elég fárasztó hallgatni, hogy milyen rossz az élet. Mi lenne, csinálnék valamit, és akkor 4067# Nagyböjt kezdetén leültem vele: te tudod mit, gyere, meghívlak egy vacsira! Engem? Persze, gyere eszünk! 4077# Beszélgettünk, minden.. Lement a Húsvét. Teljesen másképp csinálta! Én csak lestem! Semmi kiakadás, pusztítás, 4087# ordítás, szemrehányás, semmi! Húsvét vasárnap vasárnapi mise után odajön, azt mondja: Feri nagyon köszönöm azt a 4097# vacsorát, mert akkor megéltem, hogy nekem ezt a Nagyböjtöt nem kell egyedül csinálnom. Én egyáltalán semmit nem 4108# csináltam vele. Annyira bennem van ez! Végig tudott csinálni hat hetet abból, hogy "nem vagyok egyedül"! Ja, hát 4118# ha nem vagyok egyedül? Akkor megy; ha egyedül vagyok, az ágyból nem bírok felkelni. Hejj, most már tényleg 4128# befejezem. Most már táruljon föl számotokra az élet értelme valahol máshol! Nem csak itt van, máshol is van! 4138# Tényleg, tényleg kicsit elfáradtam, cuppantok mindenkit. Még, még, még ebből van. Még egy nagyon izgalmas rész 4148# van... aki még most ilyen beborultan megy haza... hogy na, nekem...
Lejegyezte: Béres Andrea
