2014.02.25-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0005# Remélem, jó volt nektek a buli! A farsang! 0010# Mindenesetre most visszatérnék a témához: az élet értelme - hogyan kereshetjük-találhatjuk-adhatjuk meg az 0021# életünk értelmét (mind a három kifejezésnek fontos jelentősége van), mert nemcsak az lehetséges, hogy keressem 0033# az élet értelmét. Akkor keresem, keresem (mint valahogy az "igazit"), s hát most 47 évesen még nincs meg. Már 0044# pedig annyit kerestem... De még nincs meg. 0049# Vannak akik (most ezt párhuzamként, hasonlatként mondom) az egész életüket ebben az összefüggésben élik, hogy 0060# keresik az igazit. Hogy keresik az élet értelmét. Hogy keresnek valami jó munkahelyet. Ez így rendben van, de 0072# úgy tűnik, hogy nem elég. (Gyertek csak... majdnem azt mondtam, hogy "atyám áldottai, vegyétek birtokba a nektek 0084# készített helyeket". Tessék! De tényleg... Megúsztad? A köröm lila lesz? Jó. Nagy dolog. Időben jajgattál. Ez 0096# jó. Ez egy kompetencia! Időben jajgatni.) 0100# Gyerekkorban (ez a családi legendárium része volt) hogy nem volt autónk (ez nem a családi legendárium része, 0111# mert ez egyszerűen csak úgy volt), ezért nem volt egy nagy rutin bennem, hogy autóba ki-be, meg hogy, és 0123# emlékszem, hogy kiszálltam - és otthagytam az ujjamat. Hát micsoda, micsoda, kérem szépen... hallottátok ezt? 0134# (Hacsak nem ti csináltátok.) Itt aztán a tükörneuron-hálózat kibontakozott. Azt történt, hogy azt hiszem, 0145# anyukám rácsapta az ujjamra a kocsiajtót (sóhajok), és én meg se nyikkantam. Nem. Ez hozzátartozott a 0156# szülősítésemhez. Tehát: nem okozunk problémát, csöndben vagyunk, mosolygunk. Hát hogy ezen miért nevettek? Most 0168# kezdett el fájni az ujjam. 45 év távlatából. Tényleg így... csakhogy elkezdett vérezni az ujjam - belilult. 0180# 0180# Ez viszont már meghaladta a kompetenciáimat. Mentem anyukámhoz, hogy ez lett az ujjammal. És az anyukám nem 0189# értette. Hogy hát együtt voltunk végig, mikor történt ez? Hát akkor, amikor rácsaptad az ajtót a... Tényleg, 0199# milyen érdekes, hogy ez mit vált ki belőletek... És az anyukám ott elkezdett egy kicsit aggódni. Tehát 0209# képzeljétek el egy férfi-gyereket (nem tudom, ilyen van-e; tehát egy fiú...kolonc), hogy meg se szólal, amikor 0219# rácsapják az ujjára az ajtót. Valószínű, hogy anyukámban egy ilyen veszedelmes forgatókönyv jelent meg, hogy nem 0229# életképes! Most még ezt így lejegeljük, meg a többi, de hova fog ez kifutni? Nem, futásról szó se lesz. Úgyhogy 0240# tényleg nagy dolog, hogy te időben tudsz jajgatni. Ez nagyon nagy dolog! 0246# Na most: az első tehát élet értelmére vonatkozóan az, hogy (tudatosan, nem tudatosan) képes vagyok azt keresni! 0257# Az "igazit" keresni, a jó munkahelyet keresni és a többi; ez nagyszerű, hogy ezt tudom keresni. De azt ugye 0267# tudjátok, hogy egy másfajta létezésmód a különböző értékekkel kapcsolatban, ha azt nem keresnem, nem keresni 0277# akarom, hanem megtalálni! Az más. Harminc évig keresem az "igazit" - keresem, keresem, de... keresem-keresem. 0287# Míg egyszer aztán: na jól van, ebbe egy kicsit belefáradtam. Annyit kerestem - most már megyek, megtalálom. 0297# Érzitek, hogy más? Most ha ezt egy olyan összefüggésbe helyezem, hogy azt mondom: én megházasodtam valakivel. Ő 0307# nekem az Igazi. Valamikor így láttam, ez biztos; még vissza tudok rá emlékezni. És most azt mondom, hogy ebben a 0317# kapcsolatban (merthogy ezt joggal mondom hiszen itt már megtaláltam egyszer az élet értelmét, vagy ezen 0327# keresztül föltárult számomra az élet értelme), most, hogy egy nehéz élethelyzet van, most meg akarom találni 0337# ebben a kapcsolatban azt, ami értelmes. Ami értelmessé tesz. Ami az élet értelmét föltárja. Megtalálni akarom! 0347# Nem "keresem". Meg akarom találni! Teljesen más szemmel nézem, ha találni akarom mintha "keresem". És a 0356# harmadik, ami ennek talán a végpontja: amikor nem megtalálni akarom, hanem tudatosan megadom az élet értelmét. 0367# Például a szabad cselekvéssel. Fogalmam sincs, hogy miért van így, vagy miért van úgy - a válaszom erre a 0376# borzalomra az, hogy én nem csinálom. Hanem ehelyett ezt csinálom vagy azt csinálom. Tehát cselekvésben adok 0386# választ. És látjátok itt, hogy lehet keresni, lehet találni és lehet megadni. Nem pont ugyanaz! És néha nem 0396# elég, ha csak keresni tudod. És néha nem elég, ha csak megtalálni tudod. Néha konkrétan megadjuk. Mi lehet a 0406# kulcsa annak... 0408# (Bent van a helyetek? Mert az is lehet, hogy... itt vannak jó helyek! Tényleg. Ilyen szélső helyek. Nem zavar, 0418# ha jöttök-mentek. Tényleg! Az élet... Jobb, ha mentek, mintha már nem... Ott is van elöl hely.) 0427# 0427# Na most, na most. Mi a kulcsa például... Mi az a fordulat, amikor valaki tudatosan azt mondja, hogy na most itt 0437# az idő, hogy ne keressem, sőt szinte ne is találjam az élet értelmét, hanem azt megadjam? Frankl ezt így mondja, 0447# hogy egy ideig él(het)ünk úgy (ez teljesen természetes, fiatalként meg aztán pláne), hogy... 0455# Látjátok, egy ilyen többfunkciós alkalom ez. Lehet sétálgatni, késni, pontosan jönni, beszélgetni, ütni-vágni, 0465# mindent. Jajgatni. Jaj, el sem mondtam nektek (nem nézek arra, nyugodtan csináljátok), hogy egy tudományos 0474# kísérletbe fogtam. A gatyám indított el erre az útra. Az nem elég, hogy valaki megindokolta nekem, hogy ez egy 0484# csípőnadrág - ez egy ideig elég volt. Tudjuk, néha az okok föltárása elegendő. De eljött egy pont, hogy már nem 0494# elég nekem, hogy tudom, hogy azért csúszik le, mert csípőnadrág. Most ez már nem - hogy mondjam - nem elég a 0504# stabilitásomhoz. Rájöttem, hogy valami célt kell találnom a lecsúszó nadrágomnak. Az a vicc, hogy tényleg ilyen 0514# vagyok. Tehát ezt nem csinálom; tényleg ilyen vagyok. Hogy arra jutottam, hogy az lesz a kísérlet, hogy megmérem 0524# a súlyom előadás előtt és után, hogy mennyit fogyok. Merthogy a jelenség föltárása már megtörtént, hogy kb. 9 0534# órakor szoktam elkezdeni húzkodni a gatyám. De most már adatokat akarok! Egy kicsit nehezíti két dolog a 0543# helyzetet. Hogy "egy mérés nem mérés", tehát ezt most hónapokig kellene: mindig megmérni magam. De ezzel az jár, 0554# hogy nem ihatok kólát. Hacsak nem mindig ugyanannyi kólát iszom és kivonom. Tehát azért nem olyan egyszerű ám 0563# ez. Úgyhogy most alapesetben (csak mondom, hogy ennek is tanúi vagytok - nem tudom, ez jelent-e nektek valamit), 0574# de megpróbálok majd beszámolni az eredményről. Hogy mennyit fogyok egy előadáson? Jó. Mert ez azért ilyen munkás 0584# dolog ám! Nem mondom, hogy nem termelődik ez-az, de... Jó. 0589# Tehát: keressen-találom-adom. Frankl hogy fejezi ki azt a helyzetet, amiben a fordulat megtörténhet, például, 0599# hogy már nemcsak keresem és találom, hanem én magam adom? Azt mondja, hogy egy ideig úgy élünk (azért nagy 0608# teljesítmény, hogy rájöttem, hogy honnan indultam el. Pont így volt, hogy rátok néztem, és akkor mentünk el. 0618# Fiatal emberként mennyire természetes, érthető, hogy azt kérdezem, hogy mit ad nekem az élet? Mit adhat nekem az 0628# élet? Mit várok én az élettől? Sőt: mit kell megadnia az életnek, hogy én azt mondjam, hogy "na jó, maradok". 0638# Tényleg így van! A legtöbb ember (nem tudatosan) szerződést köt az élettel. "Szóval ide figyelj, élet! Jó, jó... 0648# Node...". Ha nem adja meg az élet, akkor két dolog van. Fogsz egy papírt, kötsz egy új szerződést. Vagy ha nem, 0658# bepereled az életet. Mész különböző fórumokhoz. A pap pl. ilyen fórum. Komolyan. Komolyan! A papnál nagyon 0668# sokan... Jönnek, és: Írtam egy szerződést az élettel; az volt benne, hogy én, ha hívő leszek, nem leszek beteg. 0678# Most beteg vagyok, és most akkor kérem, hogy van?! Azt gondolom, hogy maga papként hitelesítheti ezt a 0687# szerződést. Nem tudom, hogy hol nyújtsam be? Én már mondtam Istennek, hogy ez így nem, de... Hát akkor lehet, 0697# hogy maga a hivatalnok. Akkor maga adja be! Nem tudom, hogy interneten át kell-e utalni valamilyen bonyolítási 0707# díjat, mert most már bélyegeket nem nyalunk rá, s akkor kérem, hogy postafordultával (két hét alatt) szeretnék 0717# egy választ majd... Szóval van az úgy, hogy egyszer csak azt mondjuk: valószínűleg új szerződést kell kötni az 0727# élettel. Mégpedig azért, mert pl. ahogy idősödünk, meg a dolgok nem pont úgy történnek, ahogy akarnánk, egyszer 0737# csak azt mondjuk, hogy: Valószínű, hogy most abba kellene hagynom ezt a kérdésfeltevést, hogy "mit várok az 0746# élettől", mert már most az élet kérdez engem. Az élet kérdez rá, hogy mit akarsz az élettől? Mit akarsz csinálni 0756# az életeddel? 0758# 0758# Hogy egy ideig tudjuk firtatni, kihívni, pro-vokálni az életet. Hogy na, na, megkapom, nem kapom? Mit kapok? És 0767# egyszer csak az élet rám kérdez. Rendben van; ha így van, te mit csinálsz vele? Mert méltatlankodhatsz 50 évig, 0777# hogy ez így volt vagy úgy, de akkor elmentél egy realitás előtt (mellett, alatt, nem tudom, hol), hogy az élet 0786# már régen téged kérdez. Nem halottad meg, hogy rád kérdezett az élet? Nemcsak úgy van, hogy te kérdezed az 0795# életet - ő is kérdez téged. És te? Sttty! 0799# Jozef K. Mindenkinek ajánlom; Kafka: A per. Jó. Tulajdonképpen ezt nem is akartam elmondani. (De, el akartam. 0808# Szóval, csak...) 0810# Az élet értelme. Okokat megtaláljuk. Vagy megtaláljuk benne, vagy nem. 0816# Célok. Lényegkiemelés, összefüggés, döntés, cselekvés, kapcsolatok, szociális környezet. Emlékeztek? Ezekről 0825# beszéltünk. És akkor így jutottunk el egy nagyon izgalmas dologig. Hogy nemcsak azt mondhatjuk (és ezt most 0834# nagyon szeretném hangsúlyozni), hogy az élet értelme személyes, felhívás és kihívás jellegű, hanem 0843# tulajdonképpen elkezdtünk egy picit arról beszélni (csak nem mondtuk ezt így ki), hogy az élet értelmének van 0852# egy társas jellege, szociális jellege. Nem csodálom, hogy Viktor Frankl erről nem beszélt. Hiszen éppen azzal 0862# küzdött, hogy a társadalom, annak részei, csoportok és minden, milyen embertelenségeket követnek el. Ott 0871# valahogy nagyon egy szál magában találhatta bárki magát, ugye, a borzalomban. Nem csoda, hogy ezt ő kevésbé 0880# dolgozta ki. De mi könnyebb helyzetben vagyunk, és láthatjuk, hogy úgy tűnik, hogy az élet értelmének van egy 0890# szociális természete, társas természete. Ez néha megnyilatkozik; néha nem. És így beszéltünk arról, hogy az 0899# ember életében (ahogyan fejlődjünk, idősödünk és a többi) a személyiségfejlődéssel összefüggésben bizonyos 0908# dolgokban megtaláltuk az élet értelmét, és az most már nincs ott. Nem látjuk. Most valami másban tudjuk 0917# elsősorban fölfedezni az élet értelmét. És (most ezt a gondolatsort akarnám tovább folytatni), emlékeztek, 0926# beszéltünk a generációkról. Az első generáció: megtalálja benne az élet értelmét. A második: már abban nem. A 0935# harmadik meg pont abban találja meg, amiben az első egyáltalán nem találta meg. Hát akkor ez egy... akkor úgy 0945# tűnik, hogy az élet értelmének van valamilyen szociális, társas természete. Néha ez tudatos, néha nem - néha 0954# előtérbe kerül, néha nem. 0956# Külföldi magyarokról beszéltünk. Az Egyházhoz tartozásról beszéltünk (korszakok). 0963# Ami értelmessé tette egy pap életét (pongyolán fogalmazok), hogy ő "kitartott", az ma nem minden pap életét 0973# teszi értelmessé. Az enyémet biztos nem. Tehát, ha a papi életem semmi másról nem szólna, mint hogy "kitartottam 0982# a papságban", hát elsírnám magam! De közben (emlékeztek, hogy folyamatiságában, ahogy néztük, akkor) azt 0991# mondhatjuk, hogy az előző nemzedékek hozzájárulnak a mi értelemkeresésünkhöz, -találásunkhoz és -adásunkhoz. Nem 1001# "szemben" vannak a nemzedékek, hanem "egymásra következőn". S milyen nagy dolog: mi megbecsüljük azokat, akik 1011# (most leegyszerűsítve mondom), szinte gyümölcstelen életben is képesek voltak az életük értelmét megtalálni! 1020# Fiatal papnövendék voltam, és izgatott az, hogy kik azok a papok, akiket érdemes nézni. "Papság?" - de engem a 1029# papok érdekelnek, nem a papság! Ki, ki az? Akkor elmentem: interjúkat csináltam. 7-8 óra interjúm van papokkal. 1039# Többségük már nem is él. Elmentem. Ki kell őket faggatni, hogy hogy van ez. 1046# 1046# Volt egy idős pap bácsi (ő sem él már). Azt mondja... (Tudjátok, milyen megrendítő volt ez? Hogy papok (ez a 1056# '90-es évek legeleje - azért ott még semmi sem volt valahogy, hanem csak úgy "valahogy" volt) - azt élték meg 1067# ezek az idős atyák, akik 30-40-50 évig tényleg kitartottak (de döbbenetes lehetetlen körülmények között), hogy 1078# mit jelent az, hogy jön egy fiatal csávó, és megkérdezi őket arról, hogy milyen volt ez. Hát ezt hogy, hogy 1088# bírtad? Mi volt neked fontos? 1091# Sose felejtem el: Tabódi István. Ő azért nem akárki volt, mert 18 évet ült börtönben. Bicskén volt plébános, 1102# idős pap bácsi volt. Ugye, 18 év börtön, ebből 8 év Recsk. Egy lenyűgöző ember volt. Ő és Lénárd Ödön atya ültek 1113# a legtöbbet börtönben, 18 év fölött. 18 meg egy-két hónap. És mentem hozzá. Bicskei plébános volt, ugye 18 év 1123# börtönnel mögötte. Letelefonáltuk, hogy megyek (egy papnövendék). Ez az ember (hogy is mondjam ezt), tele lett 1134# élettel! Hogy egyszer csak valakit érdekel az, hogy ő ezt hogy csinálta? Képzeljétek el, hogy ő katonatiszt volt 1145# a második világháborúban, és kitüntetést kapott azért, mert a tűzvonalba bemenve a sebesült katonáit tisztként 1156# kimentette onnan. Ellőtték az egyik kezét. Egész életén keresztül egy ilyen bénult kézzel élt. Ilyen volt az 1167# egyik keze. És aztán úgy kitüntetésestül, "katonatisztestül" a háború után jött rá, hogy őneki papnak kell 1177# lennie. 18 évet ült ezért börtönben! Hát megvoltak azért a régi katonatiszt reflexei. Mondja: Ne is a plébániára 1188# gyere, Ferikém, hanem a nem-tudom-milyen vadászházba. Bemegyek. Ez egy étterem volt; az volt a neve, hogy 1198# Vadászház Étterem, teli halott állatokkal. Nekem nem volt kedves, de... és akkor köszöntötték őt is. Beültünk a 1209# külön terembe. Ott még több állat volt. De neki ezt kedves volt, tudott ezzel mit kezdeni. És hatalmas asztal, 1220# gyertyatartók, minden - értitek, ott mindenféle vadak néztek minket. És ott ültünk ketten. Kiderült, hogy Tabódi 1231# István kibérelte a külön termet kettőnknek! Mert hogy jön egy fiatal srác, és érdekli, hogy mi van vele. Hogy ő 1242# ezt hogy csinálta végig? A külön termet kibérelte! És pezsgőt rendelt! Jött a pincér, mint hogyha valami... 1253# értitek. Ezt most nem folytatom. Ott ültünk ketten, és jött, és öntötte a pezsgőt. Na, ez a viszonyom azzal, 1263# hogy valaki kitartott és akkor megtalálta az élete értelmét. Az a másik atya, akire utalni akartam, csak aztán 1274# Tabódi Pista bácsi elvette a józan eszem, azt mondta: Feri, hát hogy volt? Hát 17 év alatt 18 helyre 1284# disponáltak. Ezt el tudjátok képzelni? Hogy valaki pap lesz azért, hogy az embereknek adjon valamit. És 17 év 1295# alatt 18 helyre kell mennie. Hogy ott mi lesz? Ez azt jelenti, hogy: fölszánt, kicsit ezt csinál, azt csinál, 1305# még jó időben esetleg tud vetni, s aztán - stty! A következő határban van, vagy a következő évben. Semmit nem 1316# lát a munkájából! Semmit!! S tudjátok, ez az ember 17 év alatt 18 helyen volt (3 évet volt börtönben '56 után). 1327# S akkor azt mondja: Tudod, én csak azon gondolkozom, hogy volt-e egyáltalán olyan ember, aki általam tért meg? 1338# Akkor volt mondjuk 30 éve pap. Mert nem látta, hogy amit csinál, az... Még a virágokat se látta, nemhogy a 1348# gyümölcsöt. S képzeljetek el egy 60 éves embert. Volt ennek egyáltalán értelme? S ezt kibírni! Erre azt 1358# gondolom: aki megcsinálja azt, hogy 17 év alatt 18 helyen teszi a dolgát, hát... 1366# Mint amikor egy asszony, 4 gyerekkel, vagy öttel vagy hattal - semmihez nincs ereje, csak ahhoz, hogy legyen. 1377# Hát akkor: az aranyérmet a nyakába akasztjuk! Mert a következő napot is végigcsinálta. Ennyi. Nem kell többet 1388# csinálnia! Csak végigcsinálni. Így jutottunk el oda, hogy ami az egyik nemzedéknek: hhhá! Olyan, hogy le a 1398# kalapom, a másik nemzedéknek: nulla. Hát ha csak ennyi... 1404# Mit jelent ez, hogy az élet értelmének van egy alapvetően társas vagy szociális természete? Elküldtetek 1414# színházba. Ezt állandóan hangoztatom itt nektek. Hol vagy, drága, aki elküldtél engem színházba? Itt vagy! Te 1425# küldtél el színházba! Na most, mondok neked egy vallomást. Ideülök. Ne zavartassátok magatokat, most nyugodtan 1436# köhögjetek, meg minden. Az történt, képzeld el, hogy végignéztem a darabot, ami nagyon rendben volt, tetszett, 1446# meg minden - és nem az volt a legnagyobb élményem. Mindjárt elmondom, hogy mi. Tehát volt értelme elmenni! Csak 1457# az élet fölülmúlta az elvárásaim. Az történt, hogy a darabban megjelenik egy vallásos szál (ezt emlegettem a 1468# múltkor). Váratlanul meghal egy serdülő lánynak az apukája. És ő a veszteséget, a gyászt (többek között) egy 1479# spirituális úton igyekszik megoldani, elvégezni. Ezért teljesen váratlanul (a családi előzmények nélkül) elmegy 1489# a templomba és ott elkezd énekelni egy katolikus kórusban. Ez a veszteségre adott spirituális válasza. A 1500# darabban a szerző (kifejezetten a szó jó értelmében) egyszerűen csak mint realitást ábrázolja. Nem tesz hozzá 1510# semmit, semmi minősítő nincs benne. Egyszerűen csak mondja, hogy igen, a lány ezt csinálja. És akkor így 1521# kapcsolódik most az anyjához meg másokhoz. Nincs benne semmilyen minősítés - ilyen értelemben teljesen korrekt. 1532# Van egy jelenet, a lány hazamegy az anyjához, akire egyébként nagyon dühös, mert őt tartja felelősnek (többek 1542# között) az apja haláláért. Azért, mert anya orvos, és az apa mutatta a súlyos betegség tüneteit, de az anya azt 1553# nem ismerte föl orvosként. És ezért... A gyászfolyamatban nagyon szeretünk valaki okolni - vagy magunkat, vagy 1564# az orvost. Ő éppenséggel az anyját találja meg. Megy haza, és egyszer csak az anyjának azt mondja (teljes 1574# komolysággal a darabban, egyszerű realitásként), hogy "hát te nem tudod, hogy Jézus a kereszten a vérét ontotta 1585# érted, hogy megváltson?". Mit gondoltok mi történt? A nézőközönség fele nevetni kezdett. Egy erőteljes nevetés 1596# hangzott el. Miért akarom ezt idehozni? Mert itt van egy mondat, ami (most mondhatnám azt, hogy) megszentelt 1607# mondat. Ugye, egy hagyományban, egy kultúrában amolyan Fedák Sári. Tehát úgy: végül azt mondani, hogy Jézus 1617# meghalt érted a kereszten, hát ennél többet már nem is tudok mondani. Egy kultúrában igen! De egy másikban? Ez 1628# azt jelenti, hogy ott a nézőközönség köreiben... szó sincs róla, hogy műveletlenek, bunkók, vallásellenesek, nem 1639# tudom - nem erről van szó. Hanem, hogy ez a mondat másképpen hat 2014-ben egy színházi teremben, és másképpen 1650# hatott 20, meg 40, meg 1040 évvel ezelőtt. Teljesen másképp hatott! Tehát pl. nekem papnak (ahogy ott ültem), 1661# eszembe sem jutott ezeket az embereket szidni magamban. Hanem azt gondoltam, hogy most valami hihetetlenül 1671# fontos dolog történt. Ha nem vagyok itt ebben a közegben, ezt sose hallom meg. Nem élem át. Hogy... Ez a mondat 1682# mindenféle kritika, élc, cinizmus nélkül hangzott ott el. Ilyen értemben egy "semleges" összefüggésben. Ezt 1692# váltotta ki. Ebből az következik, hogy bizony a kultúra, egy társadalom az értelem megtalálásának bizonyos 1703# területeit nagyon föl tudja erősíteni (s akkor mindenki ott nagyon könnyen talál magának életértelmet), más 1713# területek viszont az árnyékba kerülnek vagy tudattalanná válnak. Ez megnehezíti egy egész életút során az élet 1724# értelmének a megtalálását. Mert néha éppen arra a dimenzióra lenne szükségem, amit egy kultúra nem tart nagyon 1735# értékesnek. De közben nekem arra lenne szükségem! Egy kultúra valamit, amibne az élet értelmét meg lehetne 1745# találni, el is tüntetheti; sőt, meg is bélyegezheti! 1751# Például (s aztán kilépek már ebből az egyházi példatárból), hogy például ... nem is, hogy ezer éven keresztül, 1761# sokkal több ideig "a szenvedésben megtalálni az élet értelmét", ez egy fő csapás volt. Fő csapás volt! Ezt nem 1772# is akarom ragozni. Hogy te részt veszel Krisztus szenvedésében, aki szenvedett érted, s közösséget tudsz vele 1783# vállalni. Ez összeköt bennetetek; ez a szenvedés egy megváltó szenvedés. Te egy megváltó szenvedésben veszel 1794# részt a saját szenvedéseddel. Ez hozzájárul a te megváltódásodhoz. Üdvösség, örök élet - ez fő csapás volt! És 1804# nagyon sokan ezért a szenvedésben (vagy a szenvedésen keresztül) rá tudtak találni az életük értelmére. 1815# 1815# Ma ez a téma az árnyékban van. Főleg, ha egy pap mondja. Tehát, ha egy semleges helyen megjön ez az utalás, hogy 1825# "tehát a szenvedés, és meghalt érted..." - na, na, na jó. Ezt ne már. Na jó, ezt most hagyjuk! Pedig nehéz úgy 1835# végigélni egy életet hogy néha éppen ne az lenne a segítségükre, hogy egy szenvedésben megtaláljuk az értelmet. 1845# Nehéz úgy végigélni az életet, ha ezt teljesen ki akarjuk hagyni. De amennyire nemzedékek tudták ebben (vagy 1855# ezen keresztül) az életük értelmét megtalálni, ma annyira nem találják meg nagyon sokan ebben - sőt, itt van egy 1866# kulturális nevetés. Ez azt jelenti, hogy ma ugyanúgy meg lehet találni a szenvedésen keresztül az élet értelmét, 1876# mint régen; de ma sokkal kevesebben találják meg ezen az úton. És ez nem belőlünk vezethető le, hanem 1885# kulturális, társas természetű kérdés. 1889# Jött hozzám egy több gyerekes édesanya. Azt mondja: teljesen kipurcantam, odavagyok, szétestem, amortizálódtam 1899# (nem tudom, magyarul hogy mondják; elrozsdásodtam). S akkor azt mondja: Rájöttem, hogy ennek az az oka, hogy 1909# egymás után szültem a gyerekeket, de közben énbennem az volt, hogy ez semmi. Tehát ha én nőként anya vagyok, az 1919# a minimum. Hát még jó, hogy szülök gyereket. Hát ez a... Mondjuk a mi (szub)kultúránkban ez a normális. Hát anya 1930# vagyok, gyerekeket szülök és kész. Hát miért, mit csinálnék? Hát ez... 1936# Tehát, ha "csak anya vagyok és gyerekeket szülök, abban semmi életértelem nincs". Ez kb. olyan, mint hogy 1946# eszem-iszom-alszom. Tehát nekem még valamit csinálni kell ahhoz, hogy az életem értelmes legyen. Na, ebbe 1955# döglöttem bele. Ma pl. egy olyan kultúrában vagyunk, ahol, ha egy nő anya, abban nehezen találja meg az élete 1965# értelmét. Furcsa lehet, amit mondok. 50-100 évvel ezelőtt? Hát... anyák napja! Az anyaság magasztalása, az volt 1976# a természetes! Ugye? Ma az anyaságot nem magasztaljuk, hanem leértékeljük! És ez hat a nőkre! Ezért (mondjuk 1986# benned van egy természetes késztetés, hogy anya legyél - bele is mész, de) a kulturális összefüggés miatt nem 1996# találod meg benne igazán az életed értelmét! Pedig megtalálhatnád. De hat rád a környezet: Hát ez nulla, ez 2006# semmi; ez a természetes, ez a normális, ez a minimum. Hát ha még karriert is nem csinálsz, akkor ezzel nem 2015# állhatsz meg magad előtt! 2018# És így láthatjuk, hogy valamiben pl... (most nem tudom pontosan a mondást (emlékeztek, a múltkor mondtam, hogy 2028# külön tanítják, hogy ezt így nem szabad); most már krónikusan nem csinálom jól - nem ez az egyetlen dolog) hogy 2038# volt valami angol mondás. Ugye, ezek a szólások-mondások mindig nagyon kultúrtermékek. Valami ilyesmi volt, hogy 2049# négy gyereke szül egy anya. Ugye? Négyet kell szülni: egyet a hazának (az mit jelent? Katona lesz. Az a hazának, 2059# hogy katona lesz!), a másik az egyháznak (pap lesz, szerzetes), harmadik a családnak (ugye, hogy valaki eltartsa 2069# az idős szülőket - nincs még nyugdíjrendszer), és a negyediket meg... hát szült is egyet csak úgy. Az első 2079# hármat kötelességből szüljük (hazának, egyháznak, családnak), és a negyediket meg... akkor csináltunk valamit. 2089# Na, ez egy igazi kultúrvalami! 2092# Nem úgy volt évszázadokon keresztül? Valaki elment katonának, és sitty-sutty meghatalt a hazájáért! És ez neki 2102# tök jó volt. Olyan értelemben, hogy számára ez egy értelmes életet jelentett. Ha megnézitek azt a 2111# dokumentumfilmet, hogy az iraki háborúba hogyan toborozzák a katonákat az Egyesült Államokban. Te láttad! Hehe! 2121# Nem ugyanaz a móka! Ez azt jelenti, hogy hihetetlen hangsúlyeltolódások tudnak lenni. Katonaság, anyaság, papság 2132# (de most már erről nem beszélek). Többek között azért is van kevés pap (meg aki van, az is olyan mint...). Hát 2142# azért... újabb fákat hordanak egyesek a mágjámra. Jelenleg kulturálisan nem erősíttettet meg a papságban 2152# megtalálni az élet értelmét. Hanem rögtön egy erős kultúrnyomás érkezik, hogy "jó, ezt értjük, ez egy ilyen 2161# gyagya életmód... most ezen túl egyébként normális vagy? Mert ha ezen túl nem tudsz még valamit, akkor úúú. Ú, 2172# ez nagyon gáz. Tehát biztos valami... elhagyott a szerelmed, és akkor ez, ez lett. Ez jött ki belőle. Mint 2181# nyáron a síliftkezelő, hogy ez maradt neki." 2186# 2186# Szerintem ezt talán ezen a nívón nem folytatom tovább. Azt akartam csak elrebegni nektek, hogy (példákon 2195# keresztül) az élet értelmének nagyon is van társas vagy szociális természete. 2202# Most mennék még egy lépést. Még izgalmasabb lesz. Legalábbis nekem az - nem tudom, veletek mi van, de ezt még 35 2212# percig kell tűrni; a szenvedésben az életértelmet most gyakorolhatjátok, hogy hogy lehet megadni. Én sokszorosan 2223# jól vagyok. Tehát egy tudományos kísérlet alanyaként úgy érzem, van értelme ennek az estének. Tehát akármit 2233# csinálok, ez már valamit fog jelenteni... Na most. Hogy... 2238# Ezért lehetséges az, hogy valaki tulajdonképpen (és ez nem az én szóhasználatom - úgy olvastam, hogy) lehetséges 2248# "külső és belső hitelesítettségű élet". Mit jelent az, hogy "külső hitelesítésű (vagy hitelesítettségű)" élet? 2258# Azt jelenti, hogy valaki különösebb tudatosulás nélkül, a társas természetében van alapvető módon (társas 2268# lényként éli meg magát). Valami csoport, közösség, nemzet, egyház, haza ... részeként és tagjaként. Ezért 2278# mindazokat a területeket, amiben ez a közösség azt mondja, hogy ez egy "nagyon értelmet adó dolog", ő ezt 2287# mindenféle tudatosság nélkül magára veszi és abban él. És ő hiteles! Kívülről hiteles, belülről: önazonossággal 2298# él. De mit jelent az ő önazonossága? Hogy a társas természetében "önazonos" mindazzal, ami a csoporthoz való 2308# tartozását jelenti. Nagyon is azonos vele! Azonosul azzal a közösséggel, csoporttal, intézménnyel, hazával, 2318# egyházzal - ezért ő önazonos! Kifelé hiteles. Ezért, ha azt mondják, hogy "a hazáért", akkor megy! És megtalálja 2328# benne az élete értelmét. Ez akkor működik, ha valaki tud a társas természetében lenni, és ott képes azonosulni 2338# valamivel, amivel őt ez a társas világ megkínálja. De ez nem mindig lehetséges! 2345# Mert lehetséges az, hogy pl. mondjuk a katona (aki elmegy katonának a hazájáért, és ez neki teljesen rendben 2355# van; apja is katona volt, ő is katona lesz - ez teljesen rendben van) egyszer csak a hadszíntéren kap egy 2365# parancsot. Váratlan módon (merthogy mondjuk menjen be egy kórházba és ölje meg a kórházban azt, akit ott talál - 2375# mert azok is ellenségek, hiszen pöttyös ingben vannak, mi meg csíkosak vagyunk) egyszer csak ez a közösséggel 2385# való azonosulása nem tartható fenn tovább, megrendül, és azt mondja: én ezt a parancsot meg fogom tagadni. Ebben 2396# a pillanatban nehéz helyzetbe kerül, mert mindabban, amire az egész életét föltette és amiben megtalálta az 2405# értelmet, az egy csapásra eltűnik. Egyszer csak az élet rákényszeríti... az élet rákérdez, hogy most ezután 2415# miben találja meg az életének az értelmét, mert ebben már nem lehet. És akkor kénytelen lesz ebben az esetben az 2426# individuális részéhez kapcsolódni és hozni egy nagyon személyes lelkiismereti döntést. És aztán szenvedhet vele, 2436# merthogy ez a része nincsen kidolgozva. Mint Placid atya, aki azt mondta, hogy oda megyek, ahova a pannonhalmi 2446# főapát vezényel. Na de a börtönbe nem ő vezényelt, úgyhogy most nem tudom, hogy kell élni. Ez azt jelenti, hogy 2456# az élet értelmét megtalálhatjuk úgy, hogy tulajdonképpen szinte végig a társas természetünkben maradunk 2466# alapvetően, és egy valamilyen közösséghez való tartozásunk révén, azzal azonosulva... De az is lehetséges, hogy 2476# valaki az individuális természetében találja meg az élet értelmét. És valahogy az egyikben meg tudom találni, a 2486# másikban nem... Az egyikben most nem lehet megtalálni. Ebben a pillanatban abban nem tudom megtalálni. 2496# Ez hasonló ahhoz, hogy keresem, találom vagy megadom. Hasonló ahhoz. Ugyanis van, hogy hiába firtatom az 2505# individuális természetemből kinézve, hogy hol találhatnék még valami hihetetlenül egyedi életértelmet, ami csak 2515# nekem, csak én, ami CSAK! Tehát, hogy: "tulajdonképpen temperával emberi hajra még senki nem festett ikebanát". 2526# (Tudom, hogy milyen nincs - most direkt.) "Hát ez, ez!" Most, most rájöttem. Ikebanát csinálunk élő emberi fejen 2536# hajból, és azt vízfestékkel színesítjük. És ebben én... Na, ez! Ez, de nagy ötlet! Ez most nekem is jelent 2546# valamit, most megállok. Azt mondtam, hogy ha valami nagyon fontosra találunk, azért álljunk meg! És így... 2556# 2556# Tehát van, hogy ez az út egyszerűen... és akkor a társas természeteden keresztül tudsz valamilyen életértelmre 2567# találni. Már ez az individuális út nem az. Nem az és nem az! Például azért (és ez logikus is), mert már nagyon 2578# egyoldalú vagy. Annyira egyoldalúan mindig itt találtál valamit, hogy már ez kinövésre került. A személyiség ezt 2590# már nehezen viseli el. Valamit a másik oldalból kell találnom. És akkor: hhhhííí! Ez is van?! 2599# Mondok egy másik ilyen párt. Biztos vagytok sokan ilyenek (az jó dolog), hogy "megyek és megvalósítom magam!". 2611# Az egy jó dolog! Nem? Önmegvalósítás! Khhrrróóóúúúuu! S aztán egyszercsak rájössz, hogy ost talán a legtöbb, 2622# amit tehetek, hogy elfelejtkezem magamról! Számomra persze ez az önmegvalósítás része, de most ezt nem akarom 2633# itt összezavarni. Néha az az út megy, hogy "megvalósítom, megvalósítom, mi van bennem, mit akarok; én olyan 2644# vagyok, hogy senki olyan nincs! Nem? Hát ez hogy tud minket lelkesíteni! "Nincs párom!" (sajnos - de most nem 2656# erről...) 2657# A másik: egyszer csak úgy belefáradsz ebbe. Egyszer már annyira fárasztó a saját individualitásod, de úúgy 2668# belefáradsz, hogy úgy érzed, hogy egyszerűen már beleőrülsz a saját individuálisodba. Ez megtörténik! Néztem egy 2679# filmet. (Ide is meghívtak. Nem vagyok biztonságban. Hú, de innék egy kis kólát! Brühühüüü! Tényleg! Most jött 2690# volna... Értitek... már ahogy szisszen, az jó... A tudományért adom a vérem. Öhh! Most az jut eszembe, hogy 2702# ennyire kulturálatlannak tűnök? Hogy ilyen óvatosan összesúgtatok, hogy egy kis színházat neki, meg mozit... 2713# Erről jut eszembe: találkoztam Sándor Gyurival ma. Hát! Na, ezt most nem mondom el. Tényleg, mert erről, hogy 2724# most itt nevetünk meg minden. Ő Magyarországon ennek a standupnak az atyamestere. Mindenki az ő köpenyéből jött 2735# elő. Tehát ő A... Olyan nehéz helyzetbe kerültem, mert 1 órakor volt megbeszélésem valakivel, akinek nagyon 2747# fontos a pontosság. Na már most: 12:58:30-kor összefutottam Sándor Gyurival. Nem tudom, hogy hogy tudjátok 2758# elképzelni ezt a találkozást, de azt gondoltam, hogy nem szabadulok. S képzeljétek (jó jelenet volt), mondom 2769# neki: ne haragudj, de most csak két percem van, egy nagyon fontos találkozón kell lennem! Örülök, hogy 2779# találkozunk, de most... Megfogta a kezem. Most azt képzeljétek el, hogy a MOM Kulturális Központ helyett a MOM 2791# üzletközpont vagy pláza... ne fenyegess engem. Sándor Gyuri meg én kézen fogva (mert nem akarta, hogy elmenjek), 2802# megfogta a kezem, de tök kedvesen. Nagyon kedves volt. Fogta a kezem, és azt mondta: jó, két perc múlva 2813# szabadulsz, gyere! És így kézen fogva elmentünk a könyvesboltba. 2820# 2820# Gyorsan megvette nekem a könyvét, egy kicsit zavarba is jöttem (meg most is). Gyorsan odaadta, aztán azt mondta: 2835# most már mehetsz! És akkor aztán utánam szólt: amióta díjat kaptál, nagyképű vagy! 2847# Azért, mert időre megyek, érted, és mondtam, hogy nem érek rá. Visszakiabáltam: egyáltalán nem vagyok nagyképű! 2863# Kb. ekkora távolság volt köztünk. Megállt az élet a MOM plázában. Röhögve integet: csak védd magad, jó'van, 2878# jó'van! Na jó. Így most van nálam egy 8 kiló 50 deka Sándor Gyuri. Tényleg, ilyen nagyon nagy. De honnan is 2893# érkeztem ide? Nagyon köszönöm. Könyv, színház, mozi. 2901# 2901# Egy kicsit úgy színesítsük ezt, jó? Ez nem volt túl eredeti. Zene. Aaa. Jó. Tehát: tényleg van az úgy, hogy 2913# egyszerűen belepusztulunk már az individualitásunkba, annyira fárasztó. És akkor elhívtak egy moziba. Ültek 2925# mellettem. Nem voltak olyan nagy bizalommal, mint te, hogy egyszerűen kimegyek vagy valami. Nem. Végig kellett 2938# nézni. 2939# Hülyéskedek, mert nagyon... jó társaság volt, na. Szívesen voltam ott, és a film is jó volt: Nagy szépség. 2951# Láttátok? Na tessék! Van időtök mozizgatni?! Akkor ti láttátok. Nagyon izgalmas! Akkor most kiemelek egy szálat. 2964# Van még rá idő? Ennyi még csak az idő?!? Már agyondolgoztam magam, kóla nélkül! Ezt érzem. A kólátlanságot... 2977# Eszembe jutott most anyukám. Anyukám szült. Nem úgy, hanem így. Nem így, hanem úgy. Amikor éppen anyukám szült, 2990# akkor volt ott mellette a lovardában egy asszony (hát akkor az úgy ment - nem volt "egyéni szülés", te meg a 3002# szeretteid; hogyisne! Aki jön, az oda...). Anyukám szült. Visszavitték, nagy kórterem. Volt mellette egy 3014# érzékenyebb idegrendszerű asszony. Az érzékenyebb idegrendszerű asszony: "Levegőt, levegőt!" (arról jutott 3027# eszembe, hogy nincs nyál a számban). Bejött a nővér (Urszula), és hallja ezt a pihegést abból az érzékeny 3039# idegrendszerből kiindulva. Azt mondja: "Van itt levegő, csak venni kell." 3048# "Hogyan találjuk meg (és ne csak keressük) a levegőt egy kórteremben?" címmel etűd hangzott el; muzsika öt 3060# percben. Jó. Tehát: célirányos előadás. Megvan a cél. Pedagógiai cél, oktatási cél, megyünk előre. Hogy: két 3072# szereplőnek a történetét szeretném nagyon röviden idehozni. Van benne egy férfi, aki egészen fiatalon egy 3085# nagyszerű könyvet ír. A fő témája "a nagy szépség". Esztétikai gyönyörűség, amit létrehoz. Utána elindul egy 3097# irányba. Ez pedig az, hogy az esztétikának, a szépségnek a megszállottja lesz. Ezért a legapróbb részletességgel 3110# kidolgoz mindent, amiről ő úgy gondolja, hogy az maga az esztétikai gyönyörűség. 3120# 3120# Van a filmben egy jelenet, ahogyan meghal valaki, és ő elmondja a szeretőjének, hogy hogyan kell esztétikusan 3131# gyászolni. És hogy ő, mint ismerős, hogyan fogja az esztétikát a mennyekbe emelni azzal, ahogyan majd megáll a 3142# koporsó előtt. Hogy hol kell kb. megállni. Hogy nem szabad jobban sírni, mint a családtagok. Hanem egy kicsit 3154# kevésbé kell, de kell! És hogy hogyan kell megfordulni és visszamenni; hogyan kell a gyászolókra nézni. Na, nem 3165# ragozom. Tehát kidolgozza azt, hogy hogy. Nem ír több művet, hiszen el van foglalva azzal, hogy ő, ő maga, 3176# egyáltalán, aztán majd tudjon írni egy művet. Eljut oda hatvanévesen, hogy semmi értelmet nem lát az életében. 3188# Semmit! Megy egy püspökhöz, és azt mondja: lehet hogy engem a sátán a markába kaparintott? Van olyan, hogy 3199# valakit megszállt a sátán? Mellette megjelenik egy asszony. Úgy nevezik a filmben, hogy "a szent", de most nem 3210# ez az érdekes, hanem az, hogy valami hihetetlenül csúnya. Nagyon! Ismeritek azt a kifejezést, hogy premier plán. 3222# Képzeljétek el: premier plán, tehát 5 m magasságig egy döbbenetesen csúnya női arc. Sárga, teljesen gondozatlan 3233# fogak. Most ez 5 méter. Gondold el, mekkora egy gondozatlan fog! Tehát te ott ülsz, s egy 80 centi gondozatlan 3245# fog. És az csak egy fog! Nagyon csúnya. És van egy gyönyörű villanás a jelenetben, ahogy ez az asszony, aki 3256# szent és csodákat tesz (hát a film szerint), megkérdezi ezt a 60 éves írót, aki a szépség megszállottja lett (de 3267# úgy, hogy ezt ő magából akarja kidolgozni), hogy mondaná meg, hogy miért nem ír több művet? Nagyon megdöbben 3278# ezen az író, hogy egy szentet érdekli, hogy miért nem ír több művet. Miért érdekli ez a szentet? Azért, mert a 3290# szent is a szépség megszállottja. 3293# Van egy jelenet, hogy a szent térdelve megy föl a lépcsőkön. Ott, a lépcsők tetején van egy gyönyörű ikon. Ezt a 3305# nagyon csúnya asszonyt rabul ejtette Isten szépsége. Mind a ketten a szépségben lelték meg az életük fő 3316# motívumát. Az író ezt individuális módon tette. Maga akarta magát ebben a szépségben kiművelni. S teljesen 3327# elvesztette az élete értelmét. Az asszony (nyilván a filmben ez egy zseniális kontraszt, hogy egy ilyen 3337# gyönyörűen ápolt, elegáns férfi arc; mintha skatulyából - és egy ilyen rettenetesen viharvert, csúnya, öreg nő) 3349# ahogyan lenyűgözve nézi azt a gyönyörű ikonarcot. Ő is a szépségnek a lenyűgözöttje. 3358# És a filmben hihetetlenül izgalmas, hogy tulajdonképpen mind a ketten a "szépségek a rabjai" lettek (a szó jó 3369# értelmében; a szépség lenyűgözöttjei). De az egyik egy hihetetlenül szélsőséges individuális úton ment, a másik 3380# pedig nagyon-nagyon olyan úton, hogy éppen magáról elfelejtkezett. Az egyik egy percre sem felejtkezett el 3391# magáról; sőt, egy másodpercig sem! Mert mindig magát dolgozta széppé. Akkor nem felejtkezhetett el magáról. 3403# Egyetlen hülye pillantás, és oda a napnak! Az asszony azonban évtized-számra elfelejtkezett magáról. És itt most 3414# nem azt akarom mondani, hogy na, látjátok! Így kell! Hanem ezt abból a szempontból mondtam, hogy ha kizárólag 3426# csak az egyiket csináljuk, könnyen történik az velünk, hogy egyszer csak elvesztünk valamit. Már nem látjuk meg 3437# benne. Egyszerűen belefáradtunk. Ugye, könnyen lehet ám, hogy a másik irányba is ez történjen ám valakivel. 3448# Nyilván. 3449# Néha önmagamra akarok találni, néha pedig a legjobb, hogyha elfelejtkezem magamról! Nagy művészet: tudni 3460# önmagamra találni, és elfelejteni magam az élet értelme szempontjából. (Jó. Na most. De vágyom már haza! De hát 3471# itt kell maradnom. Azt mondja. Még akkor ezt az egyet... szabad?! Mondjuk zavar, de nyugodtan.) Azt mondja, 3482# hogy: 3483# A spiritualitásban megtalálni az élet értelmét valamilyen önfelülmúlással kapcsolatosan. Valamilyen találkozás 3494# (nem a régi egeremmel, hanem) találkozás a nálam többel. És ennek kapcsán: egyszer csak ráébredek arra 3505# (élményszerűen akár), hogy része vagyok valami nálam többnek, ami megtart engem. Ami több, és ami hordoz. És itt 3517# nem pusztán csak a kapcsolatról van szó, hanem arról, hogy ez nálam több. Tök jól esik valami nálam többhöz 3528# kapcsolódni, és egyszerűen csak a részévé válni. A természetben tud ilyen élményünk lenni. Hogy hú, de jó! Hát 3539# itt nézem ezeket a hatalmas fákat - milyen pici vagyok! S közben ez milyen jól esik! De jó, hogy ezek itten 3550# nagyobbak nálam - még élnek is. Hú, de jó! Egyszerűen csak... Nem kell semmit csinálni. Itt vagyok, és kész. 3562# 3562# Itt a különbségekről akartam egy picit beszélni. Egy idős asszony fekszik a kórházban, és azt mondja, hogy: 3572# "Miért büntet engem Isten?" De sokszor beszéltem erről. 2: "Miért? Mivel érdemeltem én ezt ki?!". A harmadik 3582# kérdés: "Mit vétettem?" S akkor ez megy a végtelenségig. Fiatal papként igyekeztem ebben a helyzetben lebeszélni 3593# az idős néniket és bácsikat arról, hogy azt gondolják, hogy ez az Isten büntetése. Ma már nem igyekszem erre, 3604# legfeljebb csak fölvillantom, hogy lehetne másképpen is látni. De tényleg. Megkínálom ezt; de ha nem, nem. 3614# Mégpedig azért, mert akármilyen furcsán is hangzik: lehet, hogy azzal a tudattal, hogy ez Isten büntetése, 3624# kapcsolatban tud lenni Istennel. Faramuci dolog, mert Isten őt persze nem bünteti. De ő ezen az úton tud 3634# valahogy kapcsolódni Istenhez. És ha ez Isten büntetése... na úgy, valahogy... Persze mondja közben, hogy de 3645# miért büntetsz, nem ezt érdemlem, nem tudom... De közben mind emögött ő kapcsolatban van Istennel. Ha azt a 3655# kérdést tenné fel, hogy az orvosok miért nem vették észre előbb, a lányom miért nem hozott be előbb, miért nem 3666# azzal műtöttek meg, miért kellett öt hónapot várnom a CT-re, miért kellett két évet várni arra a műtétre? Ha a 3676# néni ezeket kérdezné, lehet, hogy nagyon rosszul lenne. De amíg azt kérdezi, hogy Isten miért büntet, 3686# kapcsolatot tart valaki többel; nagyon sajátosan ebben megtalálja azt, hogy "így tudok lenni". Ha én 3696# lebeszélném: "Isten nem büntet", akkor kihúztam alóla ezt az utat, ahogyan ő Istennel kapcsolatban tud lenni. 3706# Egy másik ember éppen azáltal találja meg a spirituális kapcsolódását, hogy fölfedezi azt, hogy ez nem Isten 3717# büntetése. Hogy ez nem Isten büntetése?! Hogy Jézus halála sem Isten büntetése? Hát persze, hogy nem az! Hát 3727# hogyhogy nem láttad ezt az összefüggést? Hát lehet akkor szenvedni úgy, hogy az nem büntetés? Hogy nem kell 3737# semmi rosszat csinálni, hanem az csak úgy van?! Hhááá! Jaj, de jó! Akkor Isten szerethet? Nem haragszik rám?!? 3748# Hhááá!!! 3749# Tehát az mindig nagy kérdés, hogy valaki hogyan tud kapcsolódni ahhoz a nálánál Többhöz. Az egyik így tud, a 3759# másik úgy! S az egyik ahogy tud, a másik nem tud úgy. Az nagy segítség lehet, hogy "valahogy" tud kapcsolódni. 3770# Carl Gustav Jung (döbbenetes, hogy ma még semmit nem mondtunk róla), Jung apó elmondott egy történetet arról... 3780# Ő nagyon szerette a kulturális, archaikus dolgokat. Járt is, ugye...? Amikor ő élt, az a fénykora volt annak, 3791# hogy elmenni archaikus törzsekhez kutatni, gyűjteni, minden. Ő azt mondja, hogy Egyiptomban, amikor valakit 3801# megmart a kígyó, akkor hívták a papot. És a pap elkezdte neki annak az istennek a történetét mondani (így se 3812# szabad történetet mondani; Isis vagy Osiris...), hogy az istent hogyan marta meg a kígyó annak idején; hogy 3822# hogyan szenvedett az isten a kígyómarástól. És hogy hogyan gyógyult meg. A papnak az volt a dolga, hogy ezt a 3833# vallásos mítoszt elmondja a szenvedőnek. És ezáltal (egy olyan világban, ahol az individualitást nem mérték 3843# talicskával, legföljebb pipettával), ott ez a nyomorult ember képes volt kapcsolódni - nem is csak ahhoz, amiről 3854# beszéltem, hogy az élet értelme azzal, hogy kapcsolatban vagyok; hogy "mással is megtörtént ez", hanem - hogy 3864# magával az istennel történt meg ez! Őt marta meg a kígyó! Ponnnnt az történt vele, mint vele. Akkor nemcsak, 3875# hogy nem vagyok egyedül, hanem az történik velem is, ami még istennel is meg tudott történni! És ennek gyógyító 3885# ereje volt. Mert lehetséges volt benne a kapcsolatnak a felvétele. Nem vagyok egyedül - kapcsolódom valami nálam 3896# többhöz! Ez pedig beindította az immunrendszer válaszát, hogy lehetőség szerint minél nagyobb erőkkel akarjon 3907# meggyógyulni. Ezért, milyen érdekes, hogy Egyiptomban 3000 évvel ezelőtt a pap elmond egy mítoszt egy nem létező 3918# istenről; hogy annak gyógyító ereje van! 3922# 3922# (Na most. Hejj. Van még 10 perc. Szomjas vagyok, nyűgös vagyok, nincs nyálam, mmkhhhrrrmm! Levegő sincs elég itt 3932# a teremben... Na most. Ezt elmondom, és utána lesz még egy pont a következő alkalomra. Nem tudom, hogy ti most 3943# ezt élvezitek-e vagy nem.) 3946# Most eszembe jutott Konrad Lorenz. Úgy látszik, hogy ez egy ilyen alkalom; hogy minél kevesebb a nyál, annál 3956# inkább működik a kreatív kalap. Mert ugye valahogy túl kell élni, és ezért egy csomó ötletem támadt, hogy mit 3967# lehetne csinálni. Konrad Lorenz azt mondja, hogy a humort nem vesszük elég komolyan. És hogy miért izgalmas a 3977# humor? Viktor Frankl nagyon nagyra értékelte a humort. Azért, mert a humor révén el tudok magamtól távolodni. Az 3988# néha nagyon hasznos! Ha el tudok magamtól távolodni. Olyan is lehet, hogy teljesen megfelejtkezem magamról - 3999# olyan, mintha itt se lennék. Olyan is van, hogy éppenséggel nem felejtkezem meg magamról, csak valami teljesen 4009# más összefüggésben, eltávolodva magamtól nézek magamra. És elkezdek nevetni magamon! A humor sokat segíthet az 4020# élet értelmének a megtalálásában. Segít eltávolodni az éppen meghalni akaró önmagamtól, aki azt mondja, hogy 4030# lehet, hogy az ikebana festés élő halra nem akkora jó ötlet. Hogy jónak tűnt úgy elsőre, de nem elég eredeti, az 4041# a bajhhh. De akkóu mi? Akkó' hogy valósítsam meg mhhagamhhh? Pcccfff! Na mindegy, alszom egyet. Nem túl eredeti, 4052# de legalább akkor nem vagyok magamnál. 4056# Szóval: élet értelme. Mondtunk már most vagy tíz pontot. Hogy is volt? Ismételjük csak! Hogy mindezt 4066# folyamatiságában is láthatjuk. Például egyszer csak elkezdesz rosszul lenni. Nem vagy magadnál, nem találsz 4076# magadra, elidegenedtél magadtól, és ez nagyon... Miért van ez, miért van ez, miért van ez? Rájössz az okokra. 4087# Ja, hát a család miatt! A családban te hangolódtál a szüleidre, túl nagy felelősség, nulla gyerekkor, épp csak 4097# egy matchbox; azt is csak akkor, ha ünnep volt. Na, akkor egy ideig, hogy megtalálod az okot, ez nagy segítség. 4108# Utána ez úgy kifullad. Jó, jó, jó. De most mi volt ennek az értelme? Akkor egyszer csak nézel összefüggéseket. 4119# Hirtelen: Jaj! Hát hiszen ott a családban az a sérülés segített nekem adottságokat kidolgozni! Tudok empatikus 4129# lenni, rendszer szinten képes vagyok tájékozódni. Hiszen egy egész családra kellett hangolódnom! Na, akkor ezzel 4140# élsz. Hú, de jó ez! Akkor tudok valamit, ami ebből a sérülésből jön!! Tyhúú! ... Ez is kifullad. Jó, de akkor 4151# most mit csináljak ezzel az egésszel? Most mi ennek a célja? Azt mondja: elmegyek segítőnek. Ihaj, csuhaj! Van 4161# egy jó sérült segítő! 4164# 4164# A sérültség nem akadály. Sőt, nagyon hasznos dolog! Ahogy Cseh Tamás is mondta. Írónak a szenvedés drága kincs. 4172# Lássuk tehát Szibériát! Tényleg, hát ezt énekelte! Csak ismeritek?! Nektek is el kéne menni egy kis kultúrát 4180# magatokra kapni. 4182# Szóval akkor, jön a harmadik lépés, hogy: ja, hát akkor ezzel életemnek értelme lesz! Azzal, hogy kitűzöm azt a 4190# célt, hogy én ezt akarom használni. Fú, de jó! Leszek egy segítő, aki éppen a sérültségével, azon keresztül tud 4199# majd valamit... Mert hogy az már most nála jó állapotban van. Mert olyan jó dolgok tudnak belőle kijönni. 4207# Ezt csinálod - kezdesz kiégni. Akkor azt mondhatod: na, akkor most kell adnom az életemnek valamilyen értelmet. 4215# Ezzel csak azt akartam mondani, hogy hihetetlen szépen végig lehetne vinni egy folyamatot, hogy egy életút során 4224# ezekben a különböző területekben hogyan találjuk meg a továbblépési lehetőséget. Amiben találtunk addig, abban 4232# most nem látjuk. Az is milyen fölemelő, ha valaki azt mondja: most a társkapcsolatban nem találom. De most ha ő 4241# megragad, azt mondja... Emlékeztek, hogy mondtam ezt, hogy senkinek nem adhatja meg az életértelmét egy másik 4249# ember. Hogy milyen iszonyatosan fenyegető azt mondani, hogy "te vagy az életem értelme". Rettenetes. Ijesztő! 4257# Hanem arról van szó, hogy egy kapcsolaton keresztül megtaláltam az életem értelmét. De nem "Te" vagy az életem 4266# értelme! Csak rajtad keresztül találtam meg. Most képzeljük el: valaki ezt az utat járatta be; kapcsolatokon 4274# keresztül élet értelme! Kapcsolatokon keresztül! De most veled már nem megy, mert te mással diskurálsz. Ez nem. 4283# Bánt engem. Azt se tudom, hova rakjam a lábam. Egyiket ide, másikat... Még jó, hogy nem vagyok százlábú. 4291# 4291# Milyen nagy dolog, ha nem erőltetem ezt az utat! Ugye, akkor "meg kell változnod!". Ilyenkor erőltetem ezt az 4301# utat. Mert nekem muszáj, hogy az életemnek értelme legyen, akkor ezt erőltetem! Hogyha nem vele, majd mással. 4311# Bocsi! 4312# S milyen nagy dolog, ha valaki ezt tudja mondani: Most úgy tűnik, egy ideig nem ebben találom meg alapvetően az 4323# életem értelmét. Akkor valamit fogok csinálni. De attól még nem kell a kapcsolatunkat megszüntetni. Hanem el 4333# tudom fogadni, hogy most nem ebben van a kulcs. 4337# Elkezdek valamit csinálni; valahogy hasznossá teszem magam... ezer dolog van. És utána valahogyan abban valami 4348# kiteljesedik. És egyszer csak: jé, de jó, hogy itt vagy! Aj, de jó! Milyen jó, hogy... Jaj, de jó. 4357# Tehát nagy jelentősége van annak, hogy folyamatiságában, többféle területen keresztül meglelhetjük az élet 4367# értelmét. És milyen jó dolog az, hogy ha nem mondom azt, hogy "te vagy az életem értelme", és utána nem 4377# bántalak. Hanem el tudom fogadni, hogy most kevésbé itt van a súlypont; valahol máshol is lehet. 4386# Jól van. Nyál ide, nyál oda, most már jön a nyár. S azt hiszem, hogy hazamegyek. Gyorsan fölállok a mérlegre, és 4397# aztán iszom! Nagyon köszönöm a figyelmeteket!
Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
