2014.01.07-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Nagyon köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat!
0004# Nagyon szép új évet kívánok nektek, mindenkinek!
0008# S akkor folytatjuk a témákat. Talán (van egy tervem, hogy) a mai alkalommal lezárnánk ezt a sémát: elégtelen
0017# önkontroll, önfegyelem. De miután az önkontroll, önfegyelemben nem vagyok olyan parádés, ezért lehet, hogy nem
0026# fejezzük be. S ez egy olyan cél lesz, amit nem sikerül elérnem. Mindenesetre... (Egyébként az önkontroll,
0035# önfegyelemben éppenséggel nem vagyok rossz - sokszor ez nem is olyan jó.)
0041# Tehát: elégtelen önkontroll, önfegyelem. Mi a legnagyobb, legvilágosabb, legegyértelműbb jellegzetessége? Az,
0050# hogy valaki - miután a belső késztetéseit megéli, átéli; azokat tapasztalja - ezek a belső késztetések
0058# önkontroll, önfegyelem nélkül rögtön kifejezésre jutnak. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen abban a
0067# folyamatban, ami 6-7 éves korban kezd megszilárdulni bennünk; kifejlődni (és a struktúrák már megvannak): hogy
0076# jönnek a késztetések, az impulzusok - elkezdünk gondolkozni (Micimackó, gondolkodj!), és utána beiktatódott a
0085# késztetés és a cselekvés közé a gondolkozás. Emiatt a cselekvés a gondolkodás révén alakul, formálódik, változik
0094# és a többi. Ez elég jól hangzik. Tulajdonképpen 6-7 éves korban kezdjük el begyakorolni, rutinszerűvé tenni ezt
0103# a folyamatot. (Sose érünk a végére.) És amikor valaki az "elégtelen önkontroll, önfegyelem nehézségével él",
0112# akkor tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ezt a folyamatot nem tudja rutinszerűen végigvinni. Mert számára a
0121# második lépés (a gondolkodás) nem érhető el megfelelő hatékonysággal. Ezért néha jön a késztetés - és máris
0130# cselekszik! Jön egy érzés, egy indulat, egy ösztönimpulzus - és máris cselekszik! Itt tehát nem annyira valami
0139# elvi vagy elméleti téveszmének a begyakorlásáról van szó, hogy őneki az az ars poeticája, hogy "carpe diem!"
0148# (hogy egy magyar mondattal fejezzük ki ezt a helyzetet); hanem egyszerűen: nem is képes rá. Hmmm! Ezzel
0156# összefüggésben beszéltünk sokat arról, hogy (tehát akkor az elégtelen önkontroll, önfegyelem) hogyan jelentkezik
0166# ez a gyerekeknél? Hogy egyre inkább látjuk tünetszerűen halmozódni, sokasodni azt, hogy valaki
0173# figyelemhiány-zavarral él (magatartászavar, beilleszkedési zavar, figyelemhiány-zavar stb. - nem is akarom
0182# ragozni). És így aztán elkezdtünk beszélni a gyerekekről. Hej, haj; nagyokat sóhajtottunk.
0189# Kiáltvány a gyerekekért. Hogy tulajdonképpen a gyerekek úgy működnek a mi világunkban, mint a társadalom
0198# kismegszakítói. Mint azok a valakik, akik (a természetüknél, még a kiforratlanságuknál, a
0205# kiszolgáltatottságuknál fogva is) a legfinomabbak, legérzékenyebbek. Ezért a társkapcsolat (szülő, egymással
0214# való férj-feleség kapcsolatának a) zavarai megjelennek a gyerek zavaraiban. A családi kapcsolatrendszer zavarai
0223# megjelennek a gyerek zavaraiban. Azután a nagy családnak, a környezetnek zavarai megjelennek a gyerek
0232# zavaraiban. A társadalom zavarai megjelennek a gyerek zavaraiban.
0237# Ugye, erre jutottunk. S így fogalmaztunk meg egy mondatot: tehát nem a gyerekkel van a baj, hanem a baj van a
0246# gyerekkel. És milyen fontos, hogy ha ezt így tudjuk látni (rendszerszemléletben, folyamatiságában), akkor
0254# látjuk, hogy gyerek tünethordozó. De hogy a tünetei, ahogyan azok kifejeződésre jutnak, valami hasonló funkciót
0264# is ellátnak, mint ahogyan a biztosíték vagy a kismegszakító. A gyerek által mutatott zavar tulajdonképpen egy
0273# sokkal nagyobb problémára utal (és annak a tünete is egyben). És hogyha helyesen értelmezzük a gyerek zavarait
0282# (mint ahogyan amikor elmegy a világítás a lakásban, vagy az autóban nem működik valami elektromos dolog), és
0290# fölfedezem azt, hogy nem a biztosítékot kell szidnom (merthogy éppen kifejezte azt, hogy valami az elektromos
0299# rendszerben nem jól működik). Tehát akkor a rendszerrel kell valamit kezdenem: a rendszerszintű nehézséget
0308# fejezi ki a biztosítéki kiolvadása.
0311# S akkor így jutottunk el oda, hogy a szülő próbálja nevelni a gyereket. Azt amit ő "nevelésnek" hív, ugyanazt a
0320# gyereknél neveletlenségnek nevezi. Tehát amikor elfogy a türelmed is elkezdesz kiabálni, hogy "most már aztán és
0329# trrrddd!", ezt e nevelésnek hívod. És amikor a gyereked elveszti a türelmét (mert a kistestvére elvette valami
0338# játékát) és elkezd vele kiabálni, arra azt mondod, hogy "neveletlen!". És hogy azért tehetjük meg ezt ennyire
0347# reflexió nélkül, mert nálunk van a hatalom. Ezért mondhatjuk azt, hogy amit mi csinálunk, az nevelés, amit a
0356# gyerek tesz, az neveletlenség. És amikor azt mondjuk, hogy "a gyerekkel van a baj", vagy hogy "a gyerek
0365# fölidegesít", vagy hogy "a problémám az, hogy a gyerek így vagy úgy", akkor ezt a kifejezést érdemes volna
0373# magunk felé fordítani, és akkor valahova oda jutnánk el, hogy tulajdonképpen az alapvető nehézségen (nekem
0382# felnőttnek) az érzelmi önszabályozásom gyöngesége. Lehet, hogy éppenséggel nem élek ebben a sémában (mert az már
0391# valaminek a szélsőségesebb megnyilatkozása; van azért bennem önfegyelem; van azért bennem valamennyi önkontroll;
0401# képes vagyok a szükségleteimet késleltetni valamennyire), de amikor két-három gyerek ott is zűrözik nálunk,
0409# akkor elfogynak az erőforrásaim. Kifogyok az eszközökből, a türelemből és rengeteg mindenből. Mindezt úgy
0418# fogalmazom meg, hogy "a gyerekkel van a baj"; miközben amit teszek, sokkal inkább árulkodik arról, hogy a saját
0427# érzelmi önszabályozásom végéhez értem. És amit teszek, sokkal inkább tükrözi a saját érzelmi önszabályozásom
0436# gyöngeségét.
0437# És akkor az utolsó zárógondolat, amit nagyon szeretnék hangsúlyozni: hogy nagyon-nagyon igyekeztünk óvakodni
0446# attól, hogy bűnbakokat keresünk és találjunk. Hogy amikor a gyerekeket látjuk talán egy kicsit tisztább, átfogó
0455# szemlélettel, hogy akkor ennek ne az legyen az ára, hogy a szülőket szidjuk! Vagy, hogy bárki szülőként azt
0464# gondolja... Főleg, hogy én papként hogy jövök ehhez? Hát ki vagyok én, hogy bárki szülőre azt mondjam, hogy...
0473# Hát van gyerekem?! Viselem, bírom, vállaltam? Nem.
0477# Úgyhogy (már csak azért is, hogy a saját tisztességesen kár ne essék), ezért is azt kell mondanom, hogy szó sem
0486# lehet róla, hogy egyetlen mondatot is bármelyikünk úgy hallja (bár én nem szeretném mondani, de te úgyis úgy
0495# hallod, úgyhogy mindegy), hogy ez most akkor valami kritika, leszúrás, letolás, nem tudom én, micsoda - hiszen,
0504# hiszen a gyerek zavarai éppen mit tükröznek, minek a tünetei? Hogy a szülő kifogyott a munícióból!
0512# Hát akkor éppenséggel (hogy ha a gyerekért rendszerszemléletben, folyamatiságában szeretnék valamit tenni), hát
0521# akkor a szülőket kell megerősíteni. Akkor éppen értük kell valamit tenni. Mert ha ő megerősödik, hááá! Ha a
0530# szülők (mint férj-feleség) az egymással való kapcsolatukban stabilizálódnak, hát annál nagyobb jót egy gyerek
0539# számára nehéz is elképzelni!
0541# Hogy a gyerekek számára nem az a legfontosabb, hogy a szülők külön-külön milyen viszonyban vannak velük. Hanem
0550# annál alapvetőbb, hogy a szülők milyen viszonyban vannak egymással.
0556# És aztán, ha ezt a személyiségfejlődés összefüggésébe ágyazzuk - te jó ég, mi mindent lehetne itt mondani! Hmm.
0565# ([Erős tüsszentés. ] Ez még nekem is jólesett! Történt valami. Nem pedig csak khmm, khmm, khmm... Nem.
0573# Krssrssshh!!)
0574# És akkor így tovább. Ha egy picit még tágítjuk a kört, akkor nemcsak arról van szó, hogy akkor a szülőkért
0583# emeljük föl a szavunkat; és akkor a szülőkért mint házastársakért (hogy mit tehetnétek magatokért, vagy mit
0592# tehetnénk egymásért; vagy mit tehetnénk mi értetek); hanem, hogy akkor idejön az egész segítő szakma. Mi értelme
0601# van annak, ha a pedagógus szidja a szülőt, vagy a szülő a pedagógust? Mi értelme annak, ha valami főhatóság meg
0610# mindenkit szid?
0612# 
0612# Tehát ez az az összefüggés, amiben beszélünk.
0617# Játszanék veletek egy kicsit.
0621# Azt szeretném kérni tőletek, hogy...
0626# Jaj, hát - nem köszöntem meg a cetliket! Hát annyi cetlit kaptam! Óóóóh.
0635# A szobrot? Ne... hát az már rég volt. Tényleg ígértem. Ígértem. A második alkalommal mondtam, hogy... és azóta
0650# én már elengedtem. Ti még nem. Jajhh. Jó, átgondolom. Tényleg! Látjátok? Impulzus, gondolkodás, cselekvés.
0664# Mielőtt valami meggondolatlan, együttérzés nélküli válaszra ragadtatnám magam. Meggondolom. Mert az érzésből az
0679# jött, hogy jajj, már nincs kedvem. Szóval úgy megint ezt ott hozni, és akkor... De erről még beszélek egy
0692# kicsit. Hát ti szavaztatok, értem én ezt. Végül is mindenkinek joga van, hogy az ujjlenyomatát odahelyezze a
0707# szoborra. Hát ki vagyok én, hogy ezt megakadályozzam? Úgy lesz, hogy nem is fogom megpucolni. Tehát ilyen...
0721# Lesz egy döbbenetesen matt szobrom. Bárkihez elmentek, mindenkinél csillog-villog majd, az enyém meg így
0734# khhhbbb. Összeaszott dinnye.
0738# Szóval, játsszunk! Ja, hogy a cetlik! (Már másodszor követem el ugyanazt a hibát; ez már... egy séma. Séma?!?
0753# Van ilyen séma, hogy hibát hibára halmozó séma? Hmm.)
0760# 
0760# A cetlik nagyon... Tényleg! Olyan színesek voltak! Hajj. Hát nagyon köszönöm! Egy vallomással tartozom.
0773# Huszonnegyedikén kiraktam a műanyag fenyőfámat.
0779# Nekem műanyag van. Most a helyzetet két dolog rontja (hogy semmi mentségem ne legyen).
0790# Az egyik, hogy műhó is van rajta. (Valaki azt mondja: ú, ez durva!)
0798# A másikat már nem is merem mondani. A másik (hogy az egészbe még hogyan lehet belerúgni a végén)... Hogy? A tied
0813# is? Ja, hogy zenélőőő fa?!?!?? A tied olyan.
0818# Nem zenél. Az már megalázó lenne.
0823# Képzeljétek el, hogy az egész mégis csak valahogy, a maga teljes műanyags... műanyagiságában (ez egy új szó!)...
0837# Hogy a fenyőfám (a műanyagiságában) valahogyan egy természetes aurát kapjon, ezért... Látom, egy csomó ötletetek
0851# támadt, hogy mi... Nem ez akart a játék lenni, hogy milyen ötleteitek vannak. Képzeljétek, hogy nem csak, hogy
0866# műfám van műhóval, ha nem van hozzá műföldlabda! Tehát nem lábai vannak, hanem egy műföldlabdán áll. Ez aztán a
0880# tutiság!
0881# elmondom a történetét, de csak per tangentem (hogy a magyar nyelvnél maradjak). Rákoskeresztúron voltam káplán.
0895# Betöltöttem a harmincötödik életévemet. Erre azért emlékszem, mert a főnököm nagyon örült neki, hogy már én sem
0909# vagyok fiatal. És miután káplán voltam, ő nagyon kedvesen (egyébként egy nagyon gondoskodó ember; nagyon sok jót
0924# tudnék róla mondani) a saját feladatának tekintette, hogy a szobámban legyen karácsonyfa. Mert hát ő a főnök, és
0938# szerinte ez az ellátás része volt. És egyszer csak a legnagyobb meglepetésemre a szobámban ott állt egy fa - föl
0953# is volt díszítve. Képzeljétek el! Rákoskeresztúron ilyen népek élnek.
0961# na most. Valamikor április közepe táján volt húsvét. Lementek a húsvéti ünnepek. A főnököm belül elhatározta,
0975# hogy ha a húsvéti ünnepek is a fenyőfám árnyékában zajlanak, akkor azt ő majd le fogja bontani. Tényleg így is
0990# volt. Tehát, hogy bekerült, a fenyőfa el is került (úgy április vége felé). A nyúl megette biztos, valami
1003# ilyesmi történt. És a következő... vagyis annak az évnek a karácsonyán karácsonyra kaptam ezt a műfát. Ekkora az
1017# egész. Nem zenél; még nem. S akkor csak kiteszem - és beteszem. Ennyi.
1026# Szóval kitettem a műfámat és elkezdtem olvasgatni a cetliket huszonegyedikén. Vágtam hozzá egy kis mákos bejglit
1041# - így történt. Hajjh.
1044# Nem jutottam a végére, képzeljétek el. Sok lett. A legkomolyabban. Az 50-60-iknál úgy éreztem, hogy már
1057# befogadhatatlan. Úgyhogy húsvétkor fogom folytatni. Úgy döntöttem, hogy ha már van egy hagyományom ebben, akkor
1071# húsvétra előveszem, és majd elolvasom a többit. Azokat, amelyeket befőttes csuporban kaptam, azokat akkor fogom
1085# elolvasni. Jajj! Szóval nagyon köszönöm. Leginkább a szívemet az a cetli dobogtatta meg (ill. A cetli nem, csak
1100# a ráírás)... Az az egészen eredeti, fantáziadús gondolat, hogy "ezúton szeretnénk aláírásokat gyűjteni a
1113# cölibátus feloldása érdekében". És hárman aláírták. Ezt kaptam karácsonyra! Hát igazán szívet melengető!
1126# Elmondanám nektek az egyházi rendelkezést. Hogy az Egyházban sosem volt hagyomány, hogy a fölszentelt papok meg
1141# házasodhatnak volna. Hagyományos legföljebb az volt, hogy (fölszentelt) házasokat szenteltek pappá. Értitek, ez
1155# egy különbség. Tehát ezt már bebuktam.
1160# Na, tehát, játék! Fogok mondani egy szót, és arra szeretnélek kérni benneteket, hogy most (mint egy négyéves
1174# gyerek) mindenféle önkontroll és önfegyelem nélkül (na nem, mintha egy négyéves gyerek teljesen híjával lenne
1188# ennek). Mondom a szót - kezdjetek el erre a szóra asszociálni. Egyszerűen, csak hogy mi jut eszetekbe erről a
1202# szóról? Jó? Rendicsek? Mondom a szót:
1206# Fegyelem.
1208# 
1208# Hmm, köszönöm, köszönöm! Mondotok néhányat? Elsőt, másodikat, ami eszetekbe jutott? Iskola, szülők, rögtön?
1219# Börtön! Hogy? Ott fegyelem van. Kistesó, rend, szorongás. Na, na. Otthon kezdem érezni magam. Németország. A
1230# múlktori történet? Határokon belül: sport? Sport! Nincs. Szabályok. Katonaság. Kegyetlen. Na, ez egy igazi
1241# asszociáció. Nagyon köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy részt vettetek ebben, hajlandóak voltatok belemenni.
1253# Köszönöm szépen, meg hogy mondtatok is néhányat. Tulajdonképpen az történt, amire többé-kevésbé számítottam.
1264# Ezért is akarok most néhány szót szólni arról, amiről most néhány szót szeretnék szólni.
1274# Ez pedig: hogy az önfegyelem kialakulásához és fejlődéséhez és fejlesztéséhez éppenséggel egy egészen más
1285# világból származó szavakra van elsősorban szükségünk és mindarra, amiket ezek a szavak kifejeznek. Hogy mi
1296# ezeket a szavakat asszociáljuk a fegyelemhez, ez önmagában egy tünet. Hogy börtönt! Most csak... hogy mondtad?
1307# Hogy kegyetlen! Hogy Németország. Ne már, ez már sok nekem. Szóval, annak az irodalmából szeretnék néhány
1319# gondolatot (sitty-sutty) mondani, hogy az önfegyelem kialakulásához mire van szükség? És ki fog derülni, hogy a
1330# kulcsszavaink teljesen mások.
1333# Először is az önfegyelem kialakulásához gondoskodó légköre van szükségünk. Ahol érzelmi biztonságban vagyunk.
1345# Erről nagyon-nagyon-nagyon sokat beszéltünk már. Egy gondoskodó, érzelmi biztonságot jelentő légkör, ahol
1356# ráadásul (pl. egy gyerek számára a szülő) fizikailag és érzelmileg elérhető. A szülő fizikailag és érzelmileg
1368# jelen van a gyerek számára. Van erről élményetek? Hoztam már ezt ilyen-olyan összefüggésben példaként.
1378# Éppenséggel ezt tette egy szülőpár, nagyon okosan.
1384# Volt egy gyerekük, aki a figyelemhiány zavarnak úgy a finomabb változatában leledzkedett, és hogyha magára
1395# hagyták, akkor képtelen volt a feladatait megcsinálni, végigvinni. Szerette volna, de képtelen volt rá. Ezért az
1407# édesanyja a következőt találta ki. "Tudod mit? Úgyis, mikor megjössz az iskolából, akkor én főzök. Gyere ki a
1418# konyhába, csináld ott!" És az édesanyának a puszta jelenléte elég volt ahhoz, hogy ez a gyerkőc hatékonyabban
1430# tanuljon. Miközben az édesanyának a puszta (mondjuk: figyelmes) és elérhető jelenléte azt a biztonságérzetet is
1441# megadta, hogy ha elakad, akkor segítséget kérhet. Tehát ahhoz, hogy az önfegyelem ki tudjon alakulni
1452# (alapszinten, nyilván: magzati kortól kezdve érzelmi biztonság és a többi), de gyerekkorban is - ennek a
1463# légkörére van szükségünk. Fizikailag és érzelmileg elérhető felnőttekre van szükségünk! Adott esetben
1474# olyanokra... Lehet, hogy nagyobbak nálunk, de rajtuk keresztül hozzá tudunk mindehhez jutni. Ilyen értelemben
1485# pl. egy nagyobb testvér is nagyon jelentős szereplő lehet. Vagy a nagymama és a nagypapa is. Vagy valaki,
1496# valaki... emlékeztek, erről beszéltünk múlt alkalommal. Hogy minél kisebb egy gyerek, annál inkább rászorul
1508# arra, hogy bárkitől megkapja, amire szüksége van. Bárkitől! Csak kapja meg!
1516# Tehát az önfegyelem kialakulásához éppenséggel gondoskodó légkörre van szükségünk; olyan valakire, aki figyel
1527# ránk. A puszta jelenlét! Thíjj!
1530# Egy döbbenetesen érdekes kutatás láttam. A kutatás a következőről szót: 6-7 éves gyerekeket hagytak egyedül egy
1542# szobában (...jó, most be van tűrve), és a következőt kérték tőlük. Azt mondták nekik (és így is volt) hogy itt a
1554# falon van egy céltábla, és a céltáblára lehet dobni. És ha ügyesen dobsz - ott ragad a céltáblán, amit eldobtál.
1566# (Azt hiszem, nem darts volt, hanem ilyen szőrös labda.) S azt kérték a gyerekektől (6-7 éves gyerekek - azért a
1578# mozgáskoordináció nem olyan fejlett még), hogy hátrafelé dobjanak. Ez azt jelentette, hogy majdnem biztosak
1589# lehettek a kutatók abban, hogy nem fogják eltalálni a céltáblát. Egyébként így is lett. Tehát a gyerekek
1600# hátrafelé dobáltak. 3 dobásuk volt, és utána megnézték, és rendre azt alapították meg, hogy ccsssrrr. Egy se
1611# talált célba. A gyerekek nem tudták, hogy a kutatás vezetői nézik őket kívülről. Az eseteknek több, mint ötven
1623# százalékában, miután hosszabb ideig semmiféle kontrollt nem kaptak a gyerekek (ott voltak, többször is
1634# próbálkozhattak, de újból és újból kudarcot szenvedtek), mit csinált a gyerekek többsége előbb-utóbb?
1645# 
1645# (Ó, ez már egy ilyen felnőtt verzió.) Szembefordult és úgy dobott? Nem, hanem: fogta a lasztit... Csiűű! Ami ott
1657# maradt. (Ezt most nem fogom tudni. Érzek egy kicsi esélyt. Szóljatok, ha unjátok! Csípjem be?) Szóval, az esetek
1670# több, mint 50 százalékában a gyerekek előbb-utóbb
1676# arra jutottak, hogy fölteszik a céltáblára. A következő: a kísérlet folytatódott. Azt mondták a gyerekeknek...
1688# bementek oda. Nézzétek csak! A feladat az, hogy hátrafelé a céltáblába háromszor kell dobni. Az lenne a jó, ha
1701# beletalálnál. Egyébként pedig (mondták a 6-7 éves gyerekeknek) itt ül Leila hercegnő! Na, nem lehet látni. Hát
1713# hogy is lehetne. Leila hercegnőt nem lehet látni! Láthatatlan!!
1720# Édesek voltak a gyerekek. Igen, itt van Leila hercegnő?! Hol, hol? És a kísérletvezető természetesen elmondta,
1733# hogy hát így nem lehet. Ő láthatatlan! Átnyúlsz most rajta, de ő itt van!
1741# Majd a kísérletvezető kiment. Tí, tí, tí. Kráááákk.
1747# Egyetlen gyerek sem rakta bele a céltáblába a cuccot. Vicceltek? Ott van Leila hercegnő!
1757# Sokfelé vihetjük a gondolatainkat ezzel kapcsolatban. Édesek voltak a gyerekek, ahogy nézték, hogy hát igen...
1770# Leila hercegnő az Leila hercegnő, most hiába...
1775# Ezzel azt akartam csak mondani nektek, hogy a puszta jelenlét (még ilyen formában is, hogy azt gondolja egy 7
1787# éves gyerek, hogy ott van Leila hercegnő ...
1792# És semmi rémisztő nem mondtak Leila hercegnőről. Pusztán csak azt mondták, hogy ott van. Tehát nem kellett
1805# büntetéstől tartani vagy félni. Hmm.
1809# A második: olyan környezetre van szükségünk az önfegyelem kialakulásához, amelyben szabad hibázni. Kétszer is.
1821# Meg háromszor. És közben pedig lehetőség nyílik arra, hogy a hibáinkból tanuljunk. Majd ezt még fogom mondani...
1834# Hogy ne büntetés érkezzen a hibázásra, hanem annak valamilyen földolgozása; annak valamilyen megértése,
1846# átgondolása. Hogy mi is vezetett tulajdonképpen oda, hogy most ez történt? (Beiktatjuk a gondolkozást!)
1857# Többször emlegettem nektek azt: egy társaságban szülői negatív parancsokra, gátló parancsokra, tilalmakra
1869# kérdeztem rá. Beszélgettünk erről. A nálam 5-6 évvel fiatalabb korosztályban a leggyakoribb szülői gátló parancs
1882# az az volt, hogy "tilos hibázni". Hibázni tilos! Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem tudjuk végigvinni azt a
1895# folyamatot, amelyben elég szabadok és felelősök vagyunk. Amelyben persze - merthogy egy tanulási folyamatról van
1908# szó - éppenséggel nem tudunk mindig mindent jót csinálni (és ez normális is). De közben pedig valahogyan
1920# megértjük, hogy minek mi lesz a következménye, miből mi lesz. S emiatt beindul egy a tanulási folyamat, ahol a
1932# szabadságunk, a felelősségünk és a megértésünk együtt fejlődik!
1939# Tehát az önfegyelemhez olyan közegre van szükségünk, ahol szabad hibázni. Ennek semmi köze a felelőtlenséghez,
1952# ugye érthető? Éppen fordítva! Hanem akkor fölismerem: na, ha hibáztam, akkor ez lett a következménye; most így
1964# történt.
1965# Az erőszakmentes kommunikáció egyik alaptézise, hogy ne fenyegessünk valakit (mondjuk egy felnőtt egy gyereket,
1978# egy szülő a gyermekét, egy pedagógus egy diákot), hanem tárja föl, hogy mi lesz a cselekvésének a következménye.
1991# Lehet így - csak akkor ebből ez lesz. Emlékszem, Rákoskeresztúron (oda!) kénytelen voltam iskolában is tanítani.
2003# Én azt nem szeretem. Az nekem nem jön be. Hát diáknak sem szerettem ott lenni. Hát utáltam! Úgyhogy nem. Nem
2016# szerettem. De az élet úgy hozta, hogy hirtelen a másik oldalon találtam magam. "Mit keresek itt?! Na, mindegy."
2028# Néha dolgozatot kellett íratnom. Hogy legyen jegy. Áááhh. Na jó. Azt láttam egy alkalommal, hogy írják a
2040# dolgozatot. Egyébként mindig kimentem - legkomolyabban! Elmondtam, mi a feladat - 5 percet benn ültem, utána
2053# kimentem. És mindig elmondtam nekik, hogy ha kipuskázod, akkor ötöst kapsz és nem fogod tudni. Ez az egyik
2065# lehetőség. A másik, hogy tanulsz és érdekel téged. Lehet, hogy most hármast vagy négyest kapsz, és fogod tudni!
2077# Úgyhogy mindig kimenetem és a végén bejöttem.
2082# Egyik gyerek ült az üres lap fölött. Nem csinált semmit. Odaültem hozzá és kérdeztem (a többiek írtak), hogy "Mi
2095# van, Peti?". Azt mondja: Nem tanultam.
2100# 
2100# Miért, mit csináltál? S képzeljétek el, ennek a gyereknek fölcsillant a szeme. Jhhhaaa! Hát tanár úr! Hát én?!
2112# Hát játszottam egész nap! S egyre hevültebben elmondta, hogy mit csinál. S akkor megbeszéltük azt, hogy ez
2124# iszonyú jó játék lehetett! Hát nem csodálom, hogy ez történt.
2131# Kialakult köztünk egy kapcsolat, egy helyzet. Én egy picit se szidtam le; nem bántottam. Nagyon is megértettem,
2143# hogy ezt csinálta. Egy 13 éves kölyök miért ne dönthetne úgy, hogy nem tanul? Szerintem dönthet. Én ott abban a
2156# beszélgetésben elmondtam neki, hogy ugye tudod, hogy egyest kell, hogy adjak? Egy üres papírra nem tudok mást
2168# adni. És erre (már a beszélgetés után): hát, természetes! Hát hogyne?! Hát egy üres lapra? Világos is!
2180# 
2180# Emlékszem ezt is mondogatom nektek, hogy posztgraduális képzésen voltam. (Ilyenek vannak. Nem tudom, miket
2190# csinálok. Néha egy kicsit úgy elvesztem a fonalat. Beiratkozom egy posztgraduális képzésre.)
2200# Vizsgáztunk, 40-50-60 éves tanárok, pedagógusok, hitoktatók, nem tudom én, kutykuruttyok. Előttem szóbelizett
2211# valaki (hatvan éves valaki), gyerekekkel, mindennel.
2216# "Hát, én nagyon szégyellem magam, de ezt nem tudom. Az ericssoni modellt nem tudom elmondani. A neurózisok, hogy
2227# mitől neurózis. Nem tudom. Úgy szégyellem magam.". S képzeljétek el, a tanár együttérzéssel belenézett ennek az
2239# embernek a szemébe és azt mondta: Uram! Hát maga egy felnőtt ember. Miért szükséges önnek szégyenkeznie amiatt,
2250# hogy nem tanult meg valamit? Egészen biztos lehet abban, hogy én azt képzelem, hogy önnek fontosabb dolga volt.
2261# Ön egy 50-60 éves felnőtt ember. A szabadidejében, a felelősségteljes életével együtt vállalt egy plusz képzést.
2273# Hát hogyne tudnám elképzelni, hogy ennél a vizsgánál meg annál az anyagnál ne lehetett volna magának valami
2284# fontosabb? Ön egy posztgraduális képzésen van. Egy felelősségteljes döntést hozott. Én tudom tisztelni az ön
2295# felelősségteljes döntését, hogy azt mondta, hogy mondjuk egy otthoni konfliktus nekem fontosabb, mint hogy este
2306# még megtanuljak valamit. Vagy hogy a gyermekemnek a problémája, amivel küszködtünk ott éjszaka, az nekem
2317# fontosabb, mint hogy ezt most megtanuljam. Hát én tisztelem a maga döntését! Csak azt nem látom, hogy maga
2327# tisztelné a saját döntését.
2330# A hideg futkosott a hátamon, ahogy ott ezt megéltem. Nyilván nekem könnyű volt, mert érzelmileg nem voltam
2341# érintve. Csak néztem, hogy te jó ég, erre így is lehet reagálni! Akkor bennem ez a két történet
2351# összekapcsolódott. Hogy lehet, hogy egy 60 éves, érett, felelősségteljes férfi vagy nő nem pironkodna egy másik
2362# felnőtt ember előtt, mint egy inkompetens gyerek, hogy "jaj, úgy szégyellem magam", hogyha szabad lett volna
2373# neki hibázni. Vagy úgy dönteni, hogy ezt most nem tanulja meg. De közben pedig, közben pedig annak mindig nagy
2384# jelentősége van, hogy a következmények legyenek nyilvánvalóak. És a következmény nem egyenlő a büntetéssel!
2395# Önfegyelemre akkor tudunk eljutni, hogy ha nem a jutalmazás/büntetés világában élünk. Hanem, hogyha a szabadság
2406# és felelősség világában élünk, és hozunk döntéseket, s a döntéseinkért a felelősséget vállaljuk, hordozzunk
2417# annak a következményét. Minek ide a büntetés? Tehát, amikor ez a jutalmazás/büntetés autoriter magatartásforma
2429# vesz körül, ez éppenséggel egyáltalán nem fejleszti az önfegyelmet. A poroszos-rendőrös-börtönös nem tudom én mi
2440# éppel ellentétben áll az önfegyelem kifejlődésével. Ráadásul az önfegyelemhez mi az, ami belsőleg leginkább
2451# hozzátartozik? Az, hogy képes vagyok magamat motiválni. Miért is tudok koncentrálni valamire, amit fontosnak
2462# tartok? Miért felejtkezem bele valamibe? Miért cselekszem helyesen? Mert motivált vagyok rá! De nem azért vagyok
2473# rá motivált, mert jutalmat kapok érte. Mert akkor az nem belülről fakadt. Hanem azért, mert tudom magamat
2484# motiválni!
2485# Azt tudjátok, (gyorsan akarom mondani - akkor miért nem mondom már?), hogy végeztek egy kutatást, hogy a
2496# különböző világvallások prominens képviselői milyen közös lélektani jegyekkel rendelkeznek. Sokszor emlegettem.
2507# Hat ilyen lélektani közös jegy van. Az egyik így szól: a figyelem fegyelmezettsége.
2515# Akik igazi spirituális mélységekben-magasságokban élnek, őket jellemzi a figyelem fegyelmezettsége. Miért? Mert
2527# nagyon erős belső motivációval rendelkeznek. Nem azért, mert félnek. Hahh!
2534# Tehát nem büntetés/jutalmazás, tik-tik-tik-tak-tak-tak. Jaj, ezt régen sokat mondtam. Ha túl sok a
2544# büntetés/jutalmazás, tulajdonképpen éppenséggel könnyen elveszítjük az érdeklődésünket a tevékenység iránt.
2555# Elkezdünk azzal foglalkozni, hogy mi a jutalom, mikor kapom meg, vagy pedig félni attól, hogy megbüntetnek. Pont
2567# a tevkenységtől és az önmagam motivációjától von el engem.
2572# Néhány hónapja - mikor? Szeptemberben - volt a templombúcsú. Azt találták ki, hogy üljek ki egy kis asztal mellé
2584# és lehessen velem találkozni. Hát, erre iszom egyet. Még szerencse, hogy vannak gyerekek, úgyhogy (hogy ne
2595# kelljen felnőttekkel találkoznom) gyorsan magamhoz édesgettem néhány gyereket, hogy "hát velük játszom", és
2606# akkor a felnőttek is látják, hogy "éppen gyerekekkel játszom", és ez fontos dolog. Az történt, hogy puzzle-t
2617# lehetett kirakni. "Figyeljetek! Kitalálok valami jutalmat annak, aki 10 percen belül kirakja együttműködésben
2628# másokkal ezt a képet!". Együtt kell működni -10 perc van rá. Megteremtettük a szabályokat. Khhrrss!!! Rakták.
2639# Picit segítettem. Nem úgy, hogy beleraktam, hanem hogy mondtam, hogy a szélével érdemes kezdeni. Van egy egyenes
2650# vonal! Na most. Az történt, hogy a gyerekek rakosgatták - sikerült! Sikerélmény, minden. Mondom: várjatok,
2661# bemegyek a jutalomért. Mire kijöttem, már nem voltak ott. S akkor körbenéztem, hogy hol vannak, és az derült ki,
2672# hogy egy másik játék elvonta a figyelmüket a jutalomról. Háhh!! Az fontosabb volt nekik, mint... milyen
2683# normálisak! Oké.
2685# 
2685# Tehát egy picit visszatérek a hibázáshoz való szabadsághoz, hogy szabad hibázni vagy rontani - de közben tanulni
2696# belőle (szabadság és felelősség).
2699# Az elmúlt hetekben egyik ámulatból a másikba esem magammal kapcsolatban. Hogy egy csomó olyan belső változás és
2711# mozgás van bennem, amiről sosem gondoltam volna, hogy van. És tulajdonképpen a legnagyobb öröm ezzel
2721# kapcsolatban az, hogy több-kevesebb idő után meg merem engedni magamnak, hogy az legyen, ami van. Talán azt
2732# gondoljátok (ugye, a díj), hogy most, hogy megkaptam a díjat, egy ilyen önfeledt öröm vesz rajtam erőt. Fogytam
2744# négy kilót (3 és felet). És olyan dolgok mozdultak meg benne, amelyekről sosem gondoltam volna, hogy ezek
2755# megmozdulnak. És tulajdonképpen még a legnagyobb belső munkám ahhoz kellett, hogy mindezt megengedjem, hogy
2766# legyen. Hogy ne támasszak elvárásokat magammal szemben, hogy "ha valaki kap egy ilyet, akkor mit kell éreznie".
2777# Hogy ne érezzem magam hálátlannak azért, mert nem csak örülök. Háá! De örülök nagyon! Hát, már sok is. Tényleg.
2789# Sok is. Most csak két dolgot mondok, amiről sosem gondoltam, hogy így van, de most ezt meg tudom tanulni az
2800# életből. Hogy nem mindig az van, amiről azt gondoljuk, hogy "majd ez lesz".
2808# 
2808# Az egyik: hogy olyan élményem lett, hogy egy picit most megállhatok. De nem tudom, miért lett ez így. Nincs
2817# benne semmi tudatosság, csak valahogy úgy éreztem, hogy most egy picit úgy meg kéne állnom. Hogy valami most
2827# történt. Ezt valahogy meg kéne értenem, hogy ez mi. Hogy hogy most rajtam keresztül valami kifejezésre jutott.
2837# Hogy nem rólam szól ez - hanem rólunk szól, és hogy rajtam keresztül itt valami meg tudott jelenni, meg tudott
2847# fogalmazódni. Ez nagyon izgalmas, meg inspiráló. De pontosan nem értem, hogy mi történt - még mindig nem értem.
2857# Egyszerűen nem értem még, hogy mi történt pontosan. Hogy ez mi? Komolyan, nem értem. Úgy vannak ötleteim, de
2867# nem.
2868# Mondjuk úgy képzelem el, hogy egy domb tetején ülök, s úgy nézem, hogy mi is történt. És akkor eszembe jutott
2877# egy mondat. Hogy valami valami olyan utat jártam be (elnézést, hogy most magamról beszélek, egyszerűen csak el
2887# akarom mondani: valahogy ez a hibázásnak és a tanulásnak a szabadsága), hogy hogy is van, vagy mint is van? Ezt
2898# meg lehet engedni, és akkor majd lesz abból valami. Hogy kb. úgy tudnám a húsz évvel ezelőtti emblematikus
2907# mondatot magamra vonatkozóan megfogalmazni, hogy "Feri, ahogy te csinálod, úgy nem lehet!". Ez volt az
2917# emblematikus mondat, úgy kívülről idefele. Mondjuk papszentelés után néhány évvel ez a mondat így változott,
2926# hogy "na lehetni lehet, csak nem szabad". Most a dombtetőn meg a következő mondatot hallom, hogy "csak így
2936# tovább!". Na, és ez... én nem tartok még itt. Ez a folyamat, most ez mi?!? Értitek ezt? Hogy nem, nem, nem, nem
2946# jutok... ez az egyik.
2948# A másik: elvégeztem egy gyakorlatot. Valahogy, hogy magamhoz tudjak jutni. (Mert nem vagyok teljesen magamnál -
2958# tényleg így van; így van - nem vagyok teljesen magamnál.) Ezért leültem egy papírral, húztam egy idővonalat, és
2968# szakaszoltam az életemet attól kezdve, hogy jelentkeztem a papnevelő intézetbe. Különböző szakaszokat húztam, és
2979# utána fölírtam: legfontosabb érzés a különböző szakaszokban; mit tanultam az életből a különböző szakaszokban?
2989# Harmadik az volt: hogy volt jelen ezekben a szakaszokban Isten? A vele való kapcsolatom milyen volt? És a
2998# negyedik (ez izgatott a legjobban): a különböző szakaszokban mi volt az, amit magamnak sem mertem bevallani? Nem
3008# mertem vele szembesülni, vele találkozni. Mi volt a titok, vagy a tabu, amit nem lehetett ott beismerni,
3018# kimondani - még magamnak se! Hű, de érdekes gyakorlatot találtam ki! S megcsináltam. S tudjátok, mi jött ki?
3028# Hogy szinte az összes szakaszban az, amiről nem lehet beszélni, azok negatív érzések voltak. Negatív érzések,
3038# negatív érzelmek. Egyszer csak, ahogy én ezt végigcsináltam (több, mint egy óra volt; s ahogy végigcsináltam),
3048# tyhíjj! Hirtelen világosság gyúlt bennem, és rájöttem, hogy miért vannak most bennem negatív érzések meg
3057# érzelmek? Hogy miért nem csak az öröm van bennem; miért van egy ambivalencia? Rájöttem arra, hogy az történik
3067# most, hogy fölértem egy dombtetőre, de merthogy nyomtam, csináltam (ilyen sportolószerűen) most tulajdonképpen a
3077# dombtetőn nézem, hogy itt is van egy seb, ott is; ú, tulajdonképpen is vérzek; a nemjóját! Tulajdonképpen magas
3087# a vérnyomásom (egyébként nem). Elhíztam (nem - ezek csak példák). Hogy tulajdonképpen most mint hogyha
3097# megengedném magamnak azt, hogy azok a rossz érzések, amelyek nem segítettek a cél felé vezető úton, most
3106# előjöjjenek. S egymás után jönnek elő! Emiatt tök hülyén érzem magam! Mindenki azt gondolná, hogy Feri milyen
3116# jól van, meg örül, meg mi is - erre kavarognak bennem a negatív érzések meg érzelmek. Hahh!
3125# 
3125# De most jól vagyok ezzel. Nagyot szusszantam, mert vasárnap... mikor? Szombat este csináltam meg ezt a
3135# gyakorlatot, és ez egy jó gyakorlat! Hijj! Ez a "miről nem mertem magamnak se beszélni" - ez egy jó! Ezzel egy
3146# kicsit közelebb kerültem magamhoz. És olyan hálás vagyok mindenkinek azért, hogy 10-20 évvel ezelőtt biztos nem
3157# mertem volna ezt megcsinálni. Hogy valahogy ezt megengedem magamnak. Hogy megengedhetem magamnak, hogy előjöjjön
3168# valami. Valami történjen, valamit megéljek. Hogy ne pont úgy legyen, ahogy "lennie kellene". Hanem máshogy. Ez
3179# "a tanulás szabadsága". Ezért akartam csak elmondani - nem tudom, hogy érkezett meg hozzátok.
3188# (Nem viszket egyébként, csak nem tudom, valami...Nehéz ez az ember-volt. Nem? Jól van, nem vagyok egyedül.
3198# Na, akkor. Keretek, struktúrák, szabályok, határok. Ahhoz, hogy önnevelés, önművelés, önszabályozás, önfegyelem
3209# ki tudjon alakulni, szükségünk van azért keretekre, szabályokra, határokra - nyilvánvalóan. Emlékeztek: John
3220# Payne.
3221# ritmus, rituálék, megfelelő időbeosztás. Akkor a szülő elérhető. Ugye: apukám pilóta, anyukám stewardess. Még
3231# azt se lehetett tudni otthon, hogy mikor ki lesz otthon? Értitek ezt? Így nőttem föl. Hogy sosem lehetett tudni,
3243# hogy amikor hazamegyek, ki lesz ott. Most nagymama fog fűzni, vagy anyukám éppen otthon van, vagy apa van
3253# otthon? Ha apa van otthon, akkor alszik-e napközben vagy nem alszik napközben (mert éppen egész éjszaka
3263# dolgozott)? Ezért is vagyok ilyen!
3267# Tehát, valamennyi: szabályok, keretek, korlátok. De ez nem azt jelenti, hogy "és ha nem tartod be, lerepül a
3277# fejed!" - értitek. A következő:
3280# Együttműködés
3282# Az együttműködés, emlékeztek; pusztán csak valakinek az elképzelt jelenléte máris egy másfajta magatartásra
3292# sarkallo engem. Mikor az oxitocinról sokat beszéltünk... hogy mikor tudjuk magunkat jól érezni és ennek az
3303# élettani hátterében (például dopamin, például oxitocin...). Hogy mikor termelődik az? Amikor azt mondom, hogy
3314# "hú, de jó! Ez most jó!"; akkor például, ha együtt éneklünk; ha valaki gondoskodik rólunk; ha valaki a szemünkbe
3325# néz, ha valaki figyel ránk. Ha valaki megérint minket, akit nem utálunk (most még nem tudjuk), mert különben
3335# stresszhormon szabadul föl. (Nagyon köszi!) Ha együtt játszunk... tehát az önfegyelem kialakulásának a közegéhez
3347# milyen természetesen tartozik hozzá az, hogy jó érzést kelt bennem az, hogy együttműködünk; hogy elkezdünk
3357# egymásra figyelni; hogy kölcsönösen figyelembe vesszük egymás szükségleteit. Közben valami jó történik. Akkor
3368# elkezdünk a célra figyelni; ezt együtt csináljuk - háá! Máris szabályozom magam! Az együttműködés és minden, ami
3379# az együttműködés világához hozzátartozik! Ugye, hogy ez egy mennyire más modell, mint hogy áll kinn egy
3389# tekintélyszemély és azt mondja, hogy krppkkk!! VVVvv. Azt mondja.
3396# Szabadság és felelősség - erről már beszéltem. Magamra, többiekre való odafigyelés. Azt mondja egy szerző (hű,
3407# ez érdekes)... mikor a gyerek az iskolába megy, viszi a tollat, a radírt (régen így volt - most már nem tudom,
3417# mit visz). Ájpedet, podot, vagy mit visz. Gőzöm sincs. Viszi a füzetét, könyvét... már azt se viszi, mert az már
3429# rég történet. És viszi a családi konfliktusait. Nem tudja nem vinni őket! Azok ugyanúgy jönnek vele, s
3439# meghatározzák, hogy hogyan lesz ott. Ha jól emlékszem, egy new yorki kriminálpszichológus írt a bandákról egy
3450# könyvet. Mert hogy egyre nagyobb probléma volt az iskolai fegyelmezés szempontjából, hogy a gyerekek bandákban
3460# éltek, voltak. Azt mondja: az elsődleges okai annak, hogy ilyen súlyos jelenségek vannak.
3469# 1. A család rendezetlensége.
3472# Elsődleges okok! A család rendezetlensége.
3476# 2. Az iskola, amelyik nem figyel a gyerekre.
3481# Azt lehetne mondani, hogy a gyerek, aki otthon különböző (szüleit nagyon megterhelő) tüneteket produkál, mikor
3492# elmegy a kortárs csoportba, ott tulajdonképpen szinte a behódolásig igyekszik elnyerni a kortárs csoport
3502# tagjainak vagy vezetőinek a szimpátiáját. De ez ugyanannak a helyzetnek két tünete. S akkor a szülei nem értik:
3513# hogyhogy velem szemben ilyen pimasz, meg semmi se jó, meg grrííí. Ott pedig, ha az a hülye bandafőnök azt
3523# mondja, hogy mMMmmMMMmMM, akkor simán megteszi. Miről szól ez akkor? Arról, hogy legyen már valaki, aki
3533# odafigyel rám, aki értékel! Emlékeztek, ez alapdolog. Odafigyel, értékel, emberszámba vesz.
3543# 
3543# Tehát akkor... és idetartozik még valami, ami nagyon fölerősíti a nehézségeket. Ez pedig a nagy vagyoni
3554# különbség. Nagyon érdekes kutatás: arra voltak kíváncsiak, hogy az iskolai fegyelmezetlenség hátterében mi áll?
3567# Érzés és érzelem szinten? S az derült ki, hogy azok a gyerekek, akik azt élték meg az iskolában, hogy ők "a
3579# szegény gyerekek", a "hátrányos helyzetű gyerekek", a "nulla", a "még futott" kategória, az ő fegyelmezetlen
3591# magatartásuknak több, mint 50 százalékában a harag, a gyűlöletet, a düh volt a robbanás oka. És "a jól szituált
3604# gyerekek" ezzel szemben 10 százalék alatt mutattak fegyelmezetlenséget azért, mert valami düh vagy harag vagy
3616# bosszúvágy volt bennük. Thíjj!
3620# 
3620# Na most. Ezért az önfegyelmezés világához mi tartozik hozzá? Az együttműködés mellett: a béketeremtésnek és a
3630# konfliktuskezelésnek a technikája. Hogyha azokat tudjuk és megtanuljuk és készségszinten tudunk erőszakmentesen
3642# kommunikálni, konfliktusokban normálisan jelen lenni és a többi. Emlékeztek? A társkapcsolatban való
3652# elégedettséget alapvetően meghatározza a konfliktuskezelés minősége. Tehát ez a társkapcsolatban is így van. Ha
3663# valaki konfliktusait csak jégcsákánnyal tudja elrendezni (lásd Trockij)... Oké. Az utolsó:
3672# Bizalmi légkör
3673# Hogy közben pedig adok annyi bizalmat, ami kézzelfoghatóvá teszi a szabadságot.
3681# Ha nincs bizalom, nem tapasztalható a szabadság. A bizalom légkörében egyszer csak tapasztalhatóvá válik a
3692# szabadság. Ez (egy megfelelő összefüggésben) kapcsolatba kerül a felelősséggel, és lehetővé válik annak a
3703# rendszere, ahol tanulni tudunk a saját hibáinkból, miközben szabad tévedni. De közben ez nem egy kontrolláltan,
3714# ellenőrizetlen, határtalan világban zajlik. Hanem egy odafigyelő, gondoskodó, érzelmi biztonságot adó,
3724# tik-tik-tik, együttműködésre ösztönző, belső motivációt serkentő világban.
3732# Hadd mondjam el akkor még egyszer a kulcsszavakat. Emlékeztek? Német, rendőrség... meg mi volt még? Német
3742# katonaság? Hogy mondtad? Kegyetlen!
3746# Tehát az önfegyelmezés kulcsszavai: tanulás szabadsága, nem büntetés/jutalmazás, hanem a következmények
3756# belátása. A keretek, szabályok, határok, érzelmi biztonság, gondoskodás, segítés, jelenlét, együttműködés,
3767# szabadság és felelősség, odafigyelés magamra és a többiekre, béketeremtés, megfelelő konfliktuskezelés, bizalom
3778# és bizalmi légkör. Höö. E' nem pont ugyanaz! Rendicsek. Jó. Ezt besűrítem 7-8 percbe. Azt mondja, hogy:
3788# Kutatási eredmények. Csak néhány pontba összefoglalva.
3794# 1. Gondoskodó környezetben a gyerekek fegyelmezettebbek.
3799# Most már ezt nem kell ragozni, a hátterét láttuk. Gondoskodó, odafigyelő környezet - és a gyerek
3809# fegyelmezettebbé válik.
3811# 2. A tanulók jobban szeretik azokat az iskolákat, ahol pozitív szemléletű tanárokkal találkoznak.
3821# Nagyon érdekes kutatások voltak itt. Ha egy tanár 65 százalék alatt mondd pozitív tartalmú kijelentéseket, akkor
3832# a gyerekeknek a fele nem szeret iskolába járni. És ha egy tanár egy hónapon keresztül (az iskolaév elején) 65
3843# százalék fölött pozitív jelzéseket mondott (de ez nem azt jelenti, hogy mindenkit állandóan dicsért - majd erről
3855# akarok még beszélni a gondolkodás kapcsán), annak még karácsonyra is kimutatható hatása volt. Tehát 1 hónap után
3866# a tanár el - még 3 hónapig kitartott a hatása!
3871# 3. A külső jutalmak is akadályt jelentenek az önfegyelem útján.
3877# Mert sokkal inkább a belső motiváció... emlékeztek? Elszaladtam a szobámba a jutalomért - a gyerekek már nem is
3888# voltak ott. Magas spiritualitású személyek - nagy, erős belső motiváció, a figyelem fegyelmezettsége. Jutalomra
3899# fütyülnek.
3900# Emlékeztek a történetre? Mikor a rabbi (akit az Isten angyala megfenyeget ebben a történetben), hogy hogy
3911# merészelt ő gyereket ígérni annak az asszonynak, akinek már 10 éve nem született? Anélkül, hogy Istennel
3921# megbeszélte volna? S amikor elmegy az asszony, örömében táncra perdül a rabbi. Az angyal azt mondja: mi van,
3932# megbolondultál? Most fenyegettelek meg, hogy ki vagy zárva a mennyországból! Erre azt mondta: egész életemben
3943# azon küszködtem, hogy hogy tudnám Istent önzetlenül szeretni. Na, most menni fog!
3952# 
3952# Ezt már tudtátok, csak elismételtük.
3956# A tanulási tevékenység jellege összefüggésben van az önfegyelem kialakulásával. Pl: együttműködés.
3968# Amikor együttműködünk, akkor nagyobb a zaj, de jobban fejlődik az önfegyelem képessége. Hogyha autoriter módon,
3981# "büntetés/jutalmazás", grrr, fogbeaszád, csöndbe' lehet csak tanulni (egyébként nem, ez nem így van - de
3994# mindegy; ott más növekszik).
3997# A tanulók által kialakított normák az osztályban csökkenő fegyelmi problémákkal mutattak összefüggést. Vagyis,
4010# ha a tanuló lehetőséget kap arra, hogy ő maga is normaképzésbe fogjon... Na, akkor ez most hogy legyen? Ezt hogy
4024# csináljuk
4025# Annyira bennem van ez... Ültünk egy csoportban. S a csoportban volt egy... (már felnőtt voltam; posztgraduális
4038# képzésen voltam). Volt ott egy csoporttársam. Olyan... hát, hogy mondjam... nem volt érzéke ahhoz, amit
4051# tanultunk. Így lehetne mondani. És én ezt nehezen viseltem. Ez történt. Nehezen. És akkor volt egy pont -
4063# kifakadtam. Egyszerűen nekem ebből elegem van! Hát de most már tűrhetetlen!! A csoportvezető egy öreg
4076# pszichológus volt. Rám nézett: jó, hát akkor hogy legyen?
4083# 
4083# Ennyi elég volt. Szünetben bocsánatot kértem ettől a valakitől. Értitek ezt a zsenialitást. Nem pedig: "Hogy
4095# lehet így, hogy papként egy posztgraduális képzésen te itt kifakadsz? Így, ilyen tiszteletlenül, hogy 'elég
4107# volt'"?!?
4108# Ehelyett: igen, értem; most te kifakadtál. Akkor hogy csináljuk? Értitek ezt? Csss! Erre máig emlékszem. Ha
4120# leszúrt volna - ki tudja. Vohhh!
4123# A diákok a jutalmazó/büntető autoriter iskolát szerették a legkevésbé. És a következő: hogy minden olyan iskolai
4136# nem tudom mi, ahol a vagyoni, származásbeli és egyéb különbségeket mások rovására hangsúlyozzák (ésez
4147# megjelenik)... Pl. amerikai kutatásokból kiderült, hogy ami Jézus korában volt, ugyanaz van ma is (mert nyilván
4160# az ember többé-kevésbé ugyanaz). Ez pedig: hogy büntető/jutalmazó neveléssel voltak a tanárok, a gazdag
4171# gyerekeket kevésbé büntették és jobban jutalmazták. A szegény gyerekek pedig nagyobb büntetéseket kaptak. Ptty.
4184# Ez pedig ugye haraghoz, csalódottsághoz, bosszúvágyhoz, agresszióhoz vezet. Ezért tehát minden olyan közeg, ahol
4196# nemcsak az együttműködést, hanem egymás tiszteletét is tanuljuk, hej-hajj! Segíti az önfegyelmet.
4207# Jó. Egész jól gazdálkodtam az idővel (csak a célomat nem értem el). Tényleg így van! Mert még egyetlen kis témát
4219# akarok hozni ehhez a sémához, s akkor aztán átmegyünk a következőre. Jaj, nem lesz egy jó séma. Voáááhh. Köszönöm a
4232# figyelmeteket!

Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés