2014.01.28-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# A mai alkalommal nem elképzelhetetlen, hogy befejezzük ezt a témát: elégtelen önkontroll, elégtelen önfegyelem. 0015# De már most, most, most, most, most, most már arról beszélünk, hogy hogyan tudjuk a pozitív megközelítést 0025# tudatosítani magunkkal. Így jutottunk el oda, hogy azt az alapvető összefüggést, hogy az elégtelen önkontroll, 0035# elégtelen önfegyelem világában azt látjuk, hogy a késztetések, impulzusok és a többi (ösztön, érzés, érzelem, 0045# vágy) és a cselekvés között nem jelenik meg elég hatékonyan a gondolkodás. És ezért kezdtünk el arról beszélni, 0056# hogy na, akkor a késztetéseink és a cselekvés közé hogyan helyezhetnénk be (egészségedre, jó étvágyat - tényleg! 0066# Ez jó! Van mindenetek.) hogyan tudnánk behelyezni azt a fajta gondolkozást, ami valóban segít nekünk. És ezzel 0077# összefüggésben rohangásztam ide (nagyon köszi), hogy megmutassam nektek azt, hogy amikor a sémánk szerint 0086# gondolkozunk, érzünk, emlékezünk és éljük át a fizikai testi állapotainkat, hogy akkor az kevésbé nevezhető 0096# gondolkodásnak. Inkább a séma kialakulásakor meglévő állapotunk szavakkal való leírásáról van szó. Ugye? És 0107# akkor jön a násznagy. Hűhh! Ezt csinálja. És akkor elkezdi mondani négysorosokban az életünk szomorú történet. 0117# És bennünk egy ilyen végtelenített szövegként hallható az, ahogyan elmondjuk, hogy hogy is van, és akkor 0127# egyfelől szidjuk magunkat, szidjuk a szüleinket, szidjuk az életet, és ezt mondjuk és mondjuk és mondjuk; és 0137# amikor ezek a gondolatok keringenek bennünk (mert mondjuk egy komoly célirányos, tudatos alkotó gondolkozásról 0147# nem is nagyon van szó, hanem csak mondatok jönnek és keringenek és tudúúúm), hogy ezt szívesen nevezzük 0157# gondolkodásnak. Miközben ez tulajdonképpen (azt lehetne mondani, hogy ez) szinte nem is gondolkozás. Hanem egy 0167# (mikor a séma kialakult, akkori) helyzetnek megfelelő állapotunk szavakkal való leírása. Érthető ez? Hmm! És 0177# hogy milyen rettenetesen fájdalmas tud lenni, mikor valaki 40-50-60 éven keresztül a saját élettörténetét 0187# ugyanúgy mondja el. Tehát ha valaki csak egy kicsit is leül... Most leülök, elgondolkodom - valószínű, 0197# előbb-utóbb valami új gondolat meg fog jelenni. Nem? Mert különben annyira unatkozom, hogy elalszom. Ez azt 0207# jelenti, hogy ha valaki 40-50 éve ugyanúgy mondja el a saját történetét, valójában ez mintha azt bizonyítaná, 0217# hogy tulajdonképpen nem is gondolkodik rajta. Csak beszél róla, csak mondja és mondja és mondja és mondja. Mi 0227# lehet ennek a szerepe, az értelme? Hogy csak úgy mondjuk és mondjuk, a végtelenségig mondjuk? 0236# Mert amikor mondjuk, a mondással tulajdonképpen el is távolítjuk magunktól azt az érzelmi állapotot vagy 0246# élményt, ami zavar bennünket, vagy ami megterhel. Tehát van értelme a panaszkodásnak, meg annak, hogy 0255# végeláthatatlanul ragozzuk a sanyarú sorsunkat. Ennek van értelme. Mert ahogy mondjuk és szavakba öntjük, 0265# tulajdonképpen, szinte mintha valaki másról beszélnénk. Ahogy megnevezzük, hogy "ez történt vele", tüdüdüdű. 0275# Legalább valamennyi távolságot tudunk venni, és ezért nem annyira kínzó. Csak pont annyira rossz, hogy nem jó 0285# élni. Tehát nem döglünk bele rögtön, csak lassan. Tehát nem mondhatnánk, hogy nincs értelme ennek a 0295# történetmondásnak magunkra vonatkozóan. Sikerül nem rögtön belepusztulni. Na de... 0303# 0303# Így jutottunk el oda, hogy hí-hí! Hát ha nem is nagyon gondolkodás az, amit a legtöbben gondolkodásnak hívnak, 0313# hanem... (most nem mondom ám el harmadszor ezt az akármit), akkor hogyan lehet gondolkodni? S akkor Edward de 0322# Bononak hozzuk ezt a nagyon praktikus, jól látható, felfogható modelljét hat kalapról. Ez nem azt jelenti hogy 0332# hat különböző nézőpontból láthatunk valamit (mert az is izgalmas, ahogy nézőpontot váltunk - az a kreatív 0342# gondolkodásnak az egyik jellegzetessége; nézőpontot váltani és teljesen máshonnan nézni). Na most. Hanem: 0352# Hatféle módon, hatféleképpen gondolkodhatunk. Az más! Tehát nem mást gondolunk valamiről, hanem másképpen 0361# gondolkodunk valamiről. És minimum hatféleképpen tudunk gondolkodni. És ha valaki minimum ezt a hatféleképpen 0371# való gondolkozását ipari méretekben jól csinálja, hát huhúúú! A tegnapi tragédia ma már egész más színben van. S 0381# hát egy csomó mindent tudok vele tenni a gondolkozással. Jó. Rövid ismétlés. (Egy ufó.) 0389# volt a fehér kalap. Emlékeztek? A fehér kalap (amikor azt vesszük fel és a fehér kalapnak megfelelően 0398# gondolkodunk): tények - információk - adatok - realitások. Ahogy Jézus például azt mondja: az Emberfiát el 0408# fogják ítélni, meg fogják ölni, harmadnapra feltámad. Tik-tik-tik. A tények nagyon-nagyon-nagyon nagy 0417# segítségünkre tudnak lenni. Hogy az most úgy volt vagy nem. Milyen nagy dolog az, ha valaki, aki gyerekkorát 0427# számtalanszor elmondta már, fölteszi ezt a egyszerű kérdést, hogy "és tulajdonképpen így volt, vagy nem?". Vagy: 0437# "volt-e még másképpen is?" mi volt még ott? Hogy én így éltem meg anyukámat, de tulajdonképpen anyukámmal hogy 0447# volt? Információk, tények, adatok. 0450# Olyan hálás vagyok; volt egy történelemtanárom. A Rákóczi Gimnáziumba nem jártam, és ennek kapcsán volt egy 0460# töritanár. Azért fakultálni kellett. Nem számított, azért rendnek kellett lennie. És emlékszem, a töritanár 0470# mondta, hogy maguk itt vannak, 17 évesek. Örüljenek neki, hogy még élnek a szüleik, nagyszüleik. Hogy azonnal 0480# csináljanak családfát, családinterjút, mindent. S hát akkor énnekem semmi közöm nem volt még lélektanhoz - mit 0490# tudtam én arról. De a történelemtanárom (egy idős bácsi) azt mondta, hogy le kell ülni beszélgetni a 0499# nagyszülőkkel, és meg kell kérdezni, hogy mi hogy volt! Hát hogy az nekem kinyitott egy világot. Pl. az apám, 0509# akivel sose beszélgettem, soha; apám egy ilyen "igazi férfi" volt. Tényleg. Értitek, idézőjel, minden. "Marlboro 0519# man". Kalap, 0 beszéd, főleg egy gyerekkel? Mit tud csinálni Marlboro man egy gyerekkel? Hát elküldi: hozzál má' 0529# egy kis Marlborót. Hát ennyi, de semmi, semmi. Nem tudtunk kapcsolatba kerülni. Mondott két mondatot, akkor ez 0539# kitartott egy-két évig. Mint a székely ember, akiről a múltkor példálóztam, ugye. Mondd már, hogy "szeretlek". 0549# Hát mondtam az esküvőkor. Most mit ragozzam ezt. Hát azóta is - majd szólok, ha változás van. Tehát apukám egy 0559# ilyenforma volt. De sokat, de sokat adott és jelentett az, ahogyan egyszer csak oda tudtam állni apukámhoz, és 0569# azt tudtam mondani: Te Apa, énnekem, kérlek szépen, van egy gimnáziumi feladatom. Nem járok be, de attól még ez 0579# egy feladat; ezt adták. Képzeld el, le kell ülnöm, és meg kell kérdeznem titeket az élettörténetetekről. És 0589# máig, máig bennem van ez: a konyhaasztalnál ültünk, és hogy az apukám egyszer csak elkezdte mondani és mondani, 0599# és mondta és mondta, és olyan dolgokat mondott, hogy... számtalan fontos dolgot! Pusztán azért, mert 0608# megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen hogy volt?! Thűűj. S akkor anyukám, nagymamám. Hej-haj! 0617# Tehát 1.) Fehér kalap; tények - információk - adatok. 0622# 2.) Piros kalap: érzések és érzelmek. 0625# Érzések, érzelmek, érzések, érzelmek. Mert az érzésekből az érzelmekből mindig általában ahhoz kapcsolódó 0634# gondolkozásmód fakad. Ugye? Ha boldog vagyok, azt mondom: de szép az élet! Szomorú vagyok; nem tudom, van ennek 0645# értelme? Dühös vagyok: mindenki khhhúúú! Félek: ú, de veszélyes a világ... 0651# Tulajdonképpen itt nem objektív realitásokat mondok, hanem az érzéseimet fejezem ki gondolatokkal. Ugye, amikor 0661# valakit egy séma a markában tart, akkor abban az a nehéz, hogy ő nem a jelenbeli érzései alapján mondja, hogy mi 0672# van, hanem egy gyerekkori érzelemvilág alapján beszél mindenről. És annak a lenyomatát lépten-nyomon éli, 0681# figyeli, belelátja, létrehozza, kiprovokálja és a többi. S majd azt mondja: na, mondom, hogy így van! Hát 0691# annyira tudom, hogy milyen az élet. Ugye, hogy csak oda kaptam jegyet, ide. Hát tudtam, hogy velem ez így lesz. 0701# Ugye, hogy minden normális ember tud rendesen ülni, ugye, ott, ahol semmi; olyan védettségben van. Mi meg? 0710# Semmi, hát tessék. Tudtam. Hogy kezdődött a reggel? Ugye? Most arról ne is beszéljünk, hogy elaludtam reggel. 2 0721# órára kelek föl. Nem 2:00 órára, hanem két órára. Az egyik persze: az elem kimerült. Hát mikor merüljön ki, 0730# ugye? Pont a reggel. Na..." 0733# Rendicsek? Tehát itt valaki látszólag jól elgondolja az életet - valójában egy jól begyakorolt érzelmi állapotát 0743# írja le ezerféleképpen és látja bele az életbe. Ezért az a fajta gondolkozás, ami segít nekünk abban, hogy más 0753# érzéseink legyenek ugyanarra a helyzetre vonatkozóan, vagy ugyanazzal az emberrel kapcsolatban, az nagyon nagy 0763# segítség! Például a megbocsájtás folyamatának ez a kulcsa. Most ebben az összefüggésben. Ugyanis ott az 0772# történik, hogy rögzítem magamban a bosszúvágyam és a haragom. És bármikor, amikor rád gondolok: ... hát elmész 0782# te, aljadék, rohadék! Hát ez most minimálisan. Mondhatnánk, mondhatnánk másképp, de az nem volna reális. Tehát, 0792# ha azt mondanám, hogy "ejnye, na". Most azért a történelmi viszonyom nem... Ennél azért történtek durvább 0802# dolgok, mint hogy hát "ejnye, na". 0805# Van Tatjana Goricseva (fontos, hogy tájékozottak legyünk): Istenről beszélni veszélyes című kis munkája. 0815# Mustárszínű kis kötet (hogy a lényeg is mindig átjöjjön). És ő azt mondja, hogy a hetvenes-nyolcvanas években 0824# tért meg kereszténynek. (Oroszországban vagyunk, a Szovjetunióban vagyunk - ott lett keresztény.) És leírja azt, 0835# hogy hát azért az nem volt egy fáklyás menet, akkor ott megtérni és akkor az alapján lenni. És azt mondja, hogy 0845# ő egyébként pedig ilyen bűnöző életmódot folytatott, és kábítószerfüggő volt. Ugye? Szovjetunió, nyolcvanas 0854# évek. Azt tudjátok, ez döbbenetes, hogy a volt szovjet tagköztársaságokban számtalan gyerek születik 0864# alkoholfüggőséggel. Úgy születik! És a születés után elvonókúrában kell részesíteni, mert elvonási tünetei 0873# vannak az újszülötteknek! Hát ez... jaj! Na, ez nem húsz éve kezdődött. Most: nyolcvanas évek. Ő ebből a teljes 0883# zűrzavarból, káoszból, ilyen bűnöző életből egyszer csak megtér. Akkor leírja élete első gyónását. 0892# Elkezdi: egy nagyon kedves, idős atyához mentem, akiről az hírlett, hogy durva dolgokat is viszonylag (hogy is 0902# mondjam) elfogadóan tud hallgatni. És akkor elkezdtem mondani, hogy éveken keresztül kábítószer-függőség, 0912# szüleimből loptam, kihasználtam a barátaimat, becsaptam mindenkit - szóval úgy mondta, mondta. És akkor 0921# beszámoltam arról, hogy milyen bűncselekményekben vettem részt, és amikor egy gyilkosságban való 0930# közreműködésemet tártam föl a gyóntató atyának, akkor a következőt mondta: Lányom, türtőztesd magad! 0939# Erre ragadtatta magát a sokat tapasztalt atya! Na most. 0944# A megbocsájtás folyamatának tehát a kulcsa, hogy egyszer csak a tettest egy más érzéssel vagyok képes meglátni 0954# felidézni, rápillantani. Más érzéssel! És abban a pillanatban, ahogy segítek valakit a megbocsátás folyamatában 0964# (nem abban, hogy szedje össze magát, meg "döntsön", meg az "akaratereje", meg a belátás, meg a hit, meg 0974# rendesség, meg a köröszténység meg minden. Hanem hogy képes-e valahonnan máshonnan látni azt az embert, akivel 0984# szemben jogos panasza van. S amikor egy más érzés jelenik meg, az megfordíthatja... Nem: az belendítheti a 0993# megbocsátás folyamatát. 0995# Annyira emlékszem: egyszer valaki jött, és az volt a témája, hogy nem képes megbocsátani a főnökének. Azt 1005# hiszem, emlegettem is nektek. Az nem lehet; olyan szemétség volt! Azért vagyok olyan rrrroppantul rosszl, mert 1015# nem akarok elmenni a munkahelyről (ugye, ma egy milyen világ van; örülök, hogy van munkám). Tulajdonképpen a 1025# munka jó, csak a főnököm egy ... (most nem mondom; a Mária Rádió kedves hallgatói miatt ezt nem tehetjük meg), 1035# és akkor egyszer csak... tulajdonképpen nem nagyon tudtunk egymással zöld ágra vergődni. Én próbáltam így, 1044# próbáltam úgy. És ő pedig mondta a sérelemkori lelkiállapotának megfelelő világot. Igaz, hogy azóta eltelt egy 1054# hónap, 1 év, 2 év - ő arról beszélt. Ugye, tulajdonképpen ott volt. A gondolkozása... Egyszer csak azt mondja: 1064# iszonyú furcsa dolog történt! Tulajdonképpen dühös is vagyok, hogy kezdek ennek a sz.... Megbocsátani. Most 1074# szinte akaratlanul is kezdek neki megbocsájtani. Már úgy megszoktam, hogy utálom! Fölcsillant a szemem, hogy na, 1084# mi a titok? Mi hozta a fordulatot? 1087# Az történt, hogy láttam a főnökömhöz (még munkaidő volt, és ilyen nem szokott történni; de valami miatt a 1097# felesége a gyerekeivel együtt bement a munkahelyére). És ez a piszok ember olyan kedvesen beszélt a feleségével, 1107# és annyira jó fej volt a gyerekeihez, hogy hát ez tűrhetetlen. Ez elviselhetetlen! Tehát egyszerűen, ahogy 1117# láttam őt - nem tudatosan - új érzések jelentek meg bennem. Olyan érzések, amelyeket nem akartam. Olyan jó volt 1127# utáni! Hát egyszerűen nem. Én is anya vagyok, és láttam ezt a férfit; hogy hogy tud úgy apa meg hogy férj 1136# lenni... most már nem tudom őt úgy látni, mint eddig. De miért nem? Mert egy új érzés jelent meg, és az új 1146# érzéshez új gondolatok tudnak kapcsolódni. Itt megint... mert ugye több kalap van... most leegyszerűsítve 1156# mondunk mindent: hogy milyen problémás azonban az (erre tettünk a múltkor említést), amikor valaki mindig csak 1166# az aktuális érzésének megfelelően tud egy másik emberről gondolkozni, és ezt rögtön el is mondja. Nagyon 1175# szomorú, hogy nem tud megmaradni valamilyen meggyőződés-szerű gondolkozásban. Hogy te a feleségem vagy, a férjem 1185# vagy, én téged szeretlek. Most utálom, amit csináltál - de téged szeretlek! S ez a gondolkozás elérhető számomra 1195# akkor is, amikor érzelmileg, érzelmekből kiindulva másképpen gondolkoznék rólad. Tehát ezért kell sok kalap. 1205# Nem akarok mindenről... gyerünk, mert még az lesz végén, hogy nem fejezzük be. A következő: 1214# 3.) A fekete kalap: a megfontoltság kalapja. 1218# Megfontoltan, áttekintően, részletekbe menően - némi pesszimizmussal gondolkozni. Számba venni a tévedéseket, a 1228# hibákat. Ellentmondásokat, logikai buktatókat! Na, ez... na, na. És itt hoztam nektek Jézust. Hogy amikor éppen 1238# lelkesednek a piros kalapban embörök, és azt mondja: igen? Rókának odúja van, a madárnak fészke van, a kutyának 1248# ólja van (nem pont így mondta), az Emberfiának nincs hova lehajtani a fejét. Hogy nem erőltette a piros kalapot. 1258# Azt látta, hogy itt ez a kedves valaki nem hordja eléggé a fekete kalapot. Fog jönni nagy lelkesültséggel; majd 1268# gyöpöt rúg. 1269# Ez volt kedvenc Zoli bácsim szakkifejezése (sekrestyés volt a zugligeti egyházközségben), és olthatatlan, 1279# elpusztíthatatlan fradi-szurkoló, ezért általában a kifejezései a fotballpályáról érkeztek. Képzeljétek el, a 1289# serdülő csapat edzésén is részt szokott venni (mint szurkoló). Természetesen már százszorosan, örökös páholytag 1299# volt, mindenkit mindenről... na és mi történt? Bérmálkoztam. Ez egyszer történt velem. (Tényleg). Miután ebben 1309# nem volt rutinom, természetesen nehéz helyzetbe kerültem. A többiek közfelkiáltással (miután volt rólam 1318# valamennyi benyomásuk) úgy gondolták, hogy nekem kell a bíboros urat köszöntenem. Ez nagyon parádésra sikerült. 1328# Ugye, azt mondták nekem az okosak, hogy jól van, Feri; hiába tudod így nyomni a szöveget, de ez egy komoly 1338# dolog. Ez nem úgy van. Legyen rövid, hogy ne felejtsd el, de ezt akkor mondatról mondatra. S akkor jött, és 1348# megtanultam 4 mondatot. Ezt kell, tírirírirí, penge lesz, én mondom; virág be; el; minden, bérmálás, sütty. 1357# Penge lesz, virág, négy mondat. Megálltam, megkaptam a mikrofont. Bíboros úr, nagyon örülünk, hogy eljött. S 1367# akkor itt megállt a lemez. És ha nem lett volna még három mondatom, amiket begyakoroltam, de nem jutott eszembe, 1377# még tudtam is volna valami épeszűt mondani, de már rajta voltam a sínen. S akkor: igazán, mi mindannyian nagyon 1387# örülünk, Bíboros úr, hogy eljött. Ezt elmondtam háromszor. Most hol a második mondat? Hát komolyan mondom, 1397# amikor bejöttem a templomba, nálam volt; hát nem igaz. Adja már vissza valaki, ha elejtettem útközben. S akkor 1407# valahogy földerengett; akkor elmondtam. Tiszta vörös lett a fejem, emlékszem. Leültem. Hát, ez lehet, hogy 1417# kizáró akadály. Hogy ennyire egy... 1420# Sekrestye. Bementünk. Zoli bácsi: már fogta a hasát. Na, Feri, azt hittem, gyöpöt rúgsz. 1428# Ilyen az, amikor valaki Fradi-szurkoló. 1432# 1432# Ez volt a feket kalap. Következő. Jól van. Jaj, annyi áthallásom van. Következő: 1439# 4.) Sárga kalap. Erről még volt szó, de Jézusról nem. Emlékeztek? Azt mondtam, hogy majd még... 1447# Sárga kalap: értékek, jelentőség, fontosság. Hogy mi a fontos! Most csak azoknak, akik mondjuk most van akik 1456# életükben először. Hát ilyen biztos nincs, de képzeljük el ilyen jó bő fantáziával. Hogy ezeket a 1465# megkülönböztetéseket a ti kedvetekért mondom. Hogy de nagy dolog gondolatban tudni megkülönböztetni, hogy ez 1474# fontos vagy nem fontos, ez fontos vagy sürgős, ez fontos vagy lényeges. Ezzel a három dologgal elég jól el 1484# tudunk evickélni. Tehát: fontos vagy nem fontos, fontos vagy sürgős, fontos vagy lényeges! Hááá. Például a 1493# hiánymotivált emberek nem tudják megmondani, hogy mi a lényeges. Nekik minden sürgős. Ha valaki hiánymotivált, 1502# akkor mi az, ami nincs? Mi az ami nincs? Hol a hiányom, hol? Akkor őneki inni kell! Porzik a vese. Akkor ott 1512# mindig bekebelezi azt, hogy itt és most is sürgős és sürgős és sürgős, és nem jelenik meg az életében az, hogy 1522# valami lényeges. Hogy a függőséget kielégíteni az mindig, mindig, mindig sürgős. És elveszett a lényeges. 1531# Annyira bennem van ez - elnézést, hogy ismétlem is magam. Ahogyan az a férfi ismerősöm (én esketem őket, nagyon 1540# rendes emberek - de attól még nem csinálnak mindent jól). S akkor egyszer azt mondja (ú, nagyon odavolt), azt 1550# mondja: elszúrta, elszúrtam. Vége a házasságnak. Hát elköltöztem a feleségemtől, két bőrönddel. Tele voltam 1559# panasszal, csalódottsággal, sérelemmel, és mindig a feleségem fejéhez vágtam, hogy most miért így van, meg miért 1569# nem úgy van?! A hiányairól beszélt. Hogy mi hiányzik, és mi nincs... S akkor egyszer (dúlt-fúlt még magában, már 1579# hónapok óta), és akkor egyszer hallja, hogy a feleség azt mondja egy baráti társaságban: hát, én azt hiszem, 1588# eddig vártam a Lajosra. Most egy felnőtt ember - itt kicsik a gyerekek még, hát nem fogok akármeddig várni. 1598# Énnekem is egy életem van. Hát, ha ő úgy döntött, hogy nem, akkor nem. Nem rángathatom ide, nem mondhatom, hogy 1608# "szeress!". Ha úgy döntött, hogy nem, akkor nem. 1612# Amikor meghallotta, hogy ezt mondta a felesége, akkor megrendült. Egy más érzés jelent meg nála (kössük össze a 1621# piros kalapot). S ahogy megjelent a másik érzés, azt mondta: Te jó ég! Hogy lehetek ilyen hülye, hogy azzal 1631# foglalkoztam éveken keresztül, hogy mi hiányzik? Ahelyett, hogy azt mondtam volna, hogy mi a fontos? A 1640# feleségem, a gyerekek. Kész. Pont. Nincs-nincs-nincs-nincs, hogy meg még ez, hogy még legyen bicikli, meg 1649# mountainbike, meg télen síelés, meg Franciaországban síelés, meg új bakancsban síelés (Franciaországban), új 1658# bakancsban síelés (Franciaországban, sok fekete pályán), új bakancsban síelés (Franciaországban, sok fekete 1668# pályán, jó társasággal), új bakancsban síelés (Franciaországban, sok fekete pályán, jó társasággal úgy, hogy 1677# mindig esik a hó; kivéve napközben, mert napközben síelünk). 1683# 1683# S azt mondta: egy mondatban meg tudom mondani, hogy mi fontos. A feleségem, a gyerekeim. 1691# Nem tudni megmondani; nem eljutni oda a gondolkozásban oda újból és újból, hogy "igen, ez most sürgős, ez 1702# nyomasztó, ez hiányzik, ez kínzó, ez fáj, ez veszteség, minden - és ez itt a fontos!". Ez. HááÁ! 1711# És ennek a párjáról beszéltünk a múltkor: tudni megmondani, hogy ez nem fontos. Most a feleségem éppen balhézik. 1722# Szeretem a feleségem, tisztelem, megbecsülöm - de tudom, hogy ez nem fontos. Nem kell most mellre szívnom, nem 1733# kell nem-tudom-mekkora jelentőséget tulajdonítani neki. Most ereszti ki a gőzt. Ennyi. Hát hadd mondja! Micsoda 1744# szabadság tudni dolgokról, hogy nem fontos. 1749# Lelkiatyám egyszer azt mondja: Tudod, Feri, ez úgy van, hogy egy keresztény embernek (mikor fiatal voltam, jaj, 1760# de fontosak voltak ezek!); egy keresztény embernek tudnia kell az igazságért meghalni. (Ez komoly beszéd! Na, én 1771# már készülök is, meg minden; mégiscsak...) És akkor rám mosolyog: na, de nem minden igazságért! Hát azért 1781# válasszad ki majd, hogy miért! Rendben van, hogy az életedet odaadod, de azért egy kicsit ésszel! Rögtön 1792# nekiállni... hát azért valami jóért, valami igazán olyanért. Vagy tudni azt a pillanatot... 1801# Ugye, Zimbardót emlegettem nektek, aki hős csoportokat vezet az Egyesült Államokban. Azt tanítja fiataloknak, 1812# hogy hogy lehet hősnek lenni. Ez jópofa dolog! S akkor azt mondja, hogy: a hős ott is cselekvőképes marad, ahol 1823# a többiek nem. Ott is tud másokkal törődni, ahol a legtöbb ember csak magával foglalkozik. Ilyen egyszerű! S a 1834# hős az az átlagember, aki fölismeri a helyzetet és azt mondja: most! A legtöbben nem ismerik föl. A legtöbben: 1844# hű, most ez van! Jaj, most az van! Jaj, most így... Ő pedig: ez a helyzet! És pontosan tudja, nagyon világosan, 1856# hogy ez, ez, ez, most, itt! Most lehet valamit tenni! Hú, de nagy dolog ez. Oké, gyerünk tovább. 1865# Sárga kalap: érték, jelentőség, fontosság. Ugye a társkapcsolati vonatkozásokat mondtam. Jézussal 1875# összefüggésben. Jézus az utolsó vacsorán megmossa a tanítványai lábát, és utána azt mondja: Értitek, mit tettem 1886# veletek? Na, ez ez. Most ez elsikkadhatna, el is felejtkezhetnétek róla, de most megállok és megkérdezem: 1896# értitek, mit csináltam? Hogy én, az Úr, megmostam a ti lábatokat? Akkor én most el fogok innen menni, de ti ezt 1907# csináljátok! Ez a lényeg. 1910# Ugye: búcsúbeszéd. És az egy gyönyörű, hogy a búcsúbeszédben van szimbolikus cselekvés! Tehát nem csak beszéd 1921# van, hanem megcsinál valamit, amire sokkal könnyebb visszaemlékezni, mint hogy "azt mondta; tudjátok, azt 1931# mondta, hogy akkor...". De azt, hogy megmosta a tanítványai lábát, és megállt, és azt mondja... kiemelni a 1942# lényeget. 1943# 1943# Ez az én testem! Ugye, az egy egyszerű vacsora volt. Hát nem egyszerű volt, mert széder este. Egy húsvéti lakoma 1956# volt. Ott sokszor esznek, isznak, megint esznek... megvan a forgatókönyve. Ő egyszer csak fogja, és azt mondja: 1969# na, ez a kehely - az én vérem kelyhe! Ugye, így kiemelni! Jahhjj. 1977# Ez a lényeg. Sokszor egy mondatba összesűrítve a lényeget. Hogyha ezt tudjuk magunkban őrizni - jaj, de sokat 1991# jelent ez! Na, jó. Nem akarok itt. 1995# 5.) (Megérett a tök.) Zöld kalap! 1999# A zöld kalap a teremtő, kreatív gondolkozás kalapja. Teremtő, kreatív gondolkozás! 2009# Na, itt van létjogosultsága annak, hogy mindig láttam valamit valahogyan, és egyszer csak valahogy teljesen 2022# másképpen látom. Mikor van a kosárban öt alma, és ki kell osztani az öt almát úgy öt embernek, hogy a kosárban 2035# is maradjon egy. Á, a megoldást tudjuk, úgyhogy nem kellett gondolkodni. Aki nem tudja, őneki most más, mint 2048# akik tudják. Látjátok, ezt szabadon engedem, hogy mi legyen veletek, csak információkra szorítkozom. Ez a fehér 2061# kalap most így. 2063# A kreatív gondolkozás, hogy megfordítani valamit, valami teljesen más nézőpont. Amikor Jézus haldoklik, akkor 2076# azt mondja jobb latornak: még ma velem leszel a paradicsomban! Mi? Mi van? Teljesen máshonnan nézi ezt az 2089# embert, mint mindenki más. Tulajdonképpen Jézusnak a példabeszédei... tudjátok, hogy a Jézus-beszédek hány 2102# százaléka példabeszéd? Hmm? Hetven? Óvatosan 70. Nem is tudom, melyik nyelv az? Jahhj. Nem tudom 2114# 2114# Hatvan? Senki többet, harmadszor! Hatvan százalék példabeszéd! Tyhű, de gyönyörű ez! És tudjátok, a példabeszéd 2124# nem egyenlő a tantörténetettel. Mert a tantörténet olyan unalmas, mint a fene. Tehát mikor úgy egy apa meg egy 2134# anya úgy jól meg akarja magyarázni a gyereknek, hogy miért kell kezet mosni. Ugye, akkor azt mondja... kreatív 2144# apa vagyok, és van egy kreatív anya... S akkor: "Tudod, volt egyszer egy marika; nem mosta meg a kezét. Hűűűha!! 2154# (Ugye, ez benne az érzelmi fölkorbácsolása az állapotnak.) Hőőőőha! Úgy ám, és egyszer csak nagyon beteg lett. 2165# Hűű, de lázas volt! Az anyukája meg aztán jól leszidta!" És ha azt gondoljuk, hogy a gyerek még nem érti, s 2174# akkor meg is magyarázzuk. Az ám a szép! "Ezt most azért mondtam el, mert így lesz veled is! Mer' ott sok baci 2184# van a kezeden, a körmöd alatt is van sok baci, meg mindenütt... S a gyerek ebből a kreatív történetmesélésből 2195# szinte újjászületve, ugye, mossa a kezét azon túl. - Tehát a tantörténet maga a pusztulat. A tantörténet műfaja 2205# alapvetően azzal a sajátossággal bír, hogy az első-második mondat után tudod, hogy megy végig az egész. És 2215# tényleg, a legbrutálisabb a tantörténetben, hogy amikor, amikor tényleg, szóval nem tudsz olyan hülye lenne, 2224# hogy ne értenéd, hogy mit akar mondani, akkor még el is mondják. Ez a tantörténet. 2232# Jézusnak nincsenek tantörténetei, hanem példabeszédei vannak. És a példabeszéd olyan, hogy ha meghallod a 2242# történetet, már szinte tudod, mi a vége (mert ugye tantörténetekhez vagyunk szocializálva; úgy megedződtünk, 2252# hogy igen, igen, igen... Na, és jóÓól megbünteti, úgy van; ez kell neki.) S akkor egyszer csak valami látszólag 2262# teljesen oda nem illő vég. S akkor brrrRRRR! S kénytelen vagyok kreatívan gondolkodni. Hú, de ezt nem értem. Hát 2272# ez akkor igazságtalan! (Hát igazságtalan.) Még ma velem leszel a paradicsomban? Ííígy? Ezt hogy, most... Ne, 2282# ne... Szóval az ötödik: kreatívan gondolkodni! 2286# Itt tehát (megint csak ismétlem mindenféle kreativitás nélkül): a nézőpontváltás. 2294# Emlékeztek? Volt egy utolsó mondatunk, hogy emlékezzünk a jövőre! Hogy ha valaki ebben a sémában szenved 2304# (elégtelen önkontroll, önfegyelem); nem tud folyamatokat végbevinni. Hiába vannak esetleg még a fejében hosszú 2314# távú céljai, nem tudja a lépéseket megtenni, mert a pillanat elsodorja őt. Késztetés - cselekvés. S akkor sírás 2324# utána. 2325# 2325# Ezért: emlékezés a jövőre! Ezért pl. a segítő helyzetekben (ez lehet akár pszichodráma, lehet akár segítő 2335# beszélgetés) ezt lehet használni! Hogy mit jelent emlékezni a jövőre. Például valaki be van szorulva. 2345# Khhrrrkrkrk! Azt mondja: rendben van, itt van ez a valaki, aki be van szorulva. Nem is... Be van szorulva. 2355# Szegény, nem bír kijönni - magától. Most képzeljük el, hogy te nem 47 éves vagy, hanem 80. Gyere, ülj ide. 80 2366# éves vagy. Nahát, nyolcvan évesen, most már igazán megbölcsültél. Egy csomóóóó élettapasztalatod van. Fú, de 2376# érted az életed. Mennyi minden történt veled is. Kreatívan tudtál ugye gondolkozni. Hú, de sokat tudsz. Na 2387# jönnek is hozzád az emberek, kérik a tanácsodat! Hát nem véletlen, mert ekkora életbölcsességgel... Azt kérném 2398# tőled, hogy ebből a székből (a hatalmas életbölcsességből, tapasztalatodból) mondj valamit ennek a 47 éves 2408# fiatalembernek. Hát fogalma sincs, hogy mit csináljon. 2413# Ja? És az a szép, hogy tudsz magadnak mondani valamit. És azon múlik, hogy előveszed ezt a kalapot! Ez... kalap 2424# vagy szék. Eltávolodsz onnan, és hát... tudok én így is! Te! 2430# Visszaülsz - hallgasd meg. "Hát nem is hülyeség." Ki kell nyitni a kupakot, hogy úgy, külön? S akkor hozzájutok 2441# a kólához? Hűűű... Nem jutott eszembe, csak dühöngtem, hogy be van zárva. 2448# Ez az egyik: emlékezés a jövőre. Nézz vissza a jövőből. 2454# A másik: olyat is lehet, hogy azt mondod, hogy ez nagyon nehéz helyzet... Most képzeljük el, hogy ebben a 2464# rettenetesen nehéz helyzetben a fiad van. A fiad. Hát ő még ilyen fiatalember, huszonegy-kétéves, nem tudja. Hát 2475# még nincs élettapasztalata. Te pedig itt vagy 47 évesen, hát az mégiscsak több. Segíts már a fiadnak! 2485# S akkor egyszer csak megint lesznek új gondolataim, érzéseim - tudok segíteni a fiamnak. Azt tudjátok, hogy 2495# általában okosabbak vagyunk mások életére vonatkozóan, mint a sajátunkra vonatkozóan. Ezt szoktátok is mondani: 2506# miért van az, hogy itt téblábolok, míg aztán a tutit mindenki másnak meg tudom mondani? Akkor egy egyszerű 2517# gyakorlattal meg tudod azt tenni, hogy megmondod a tutit magadnak. Jajj, hát az... 2525# És olyat is lehet, hogy legyél 70 éves. Nem kell különösebben bölcsnek lenni és a többi, egyszerűen csak nézd rá 2536# erre a 47 éves emberre. Úgy nézz rá, és mondd el, hogy hogy látod őt? Mit látsz rajta? Hát, hogy keresi az 2546# útját, meg egész rendes, tisztességes. Na, nem tökéletes, de tulajdonképpen jó irányban van. Hóó, tényleg, így 2557# vagyok? Hát ez nem rossz. 2559# Tehát: gyakorlatokká alakíthatjuk azt, hogy ez mit jelent, hogy emlékezzünk a jövőre. 2568# (Most megint az ingemmel küzdök. Az is lehet, hogy pénzspórolás miatt nem gyártanak elég hosszú inget. Ugye, a 2579# csípőnadrág is egy kicsit rövidebb, mint ami nekem jó lenne, és ehhez társulnak rövid ingek. Csoda, hogy bajban 2589# vagyok?!) 2590# Tehát: zöld kalap. Kicsit olyan széteső vagyok ma. Amikor családsegítést tanultam, akkor a családterapeuta a 2601# következőt mondta: ha nagyon biztos vagy a dolgodban, és tudod, hogy itt van egy egy nő; egy nyomorult áldozat, 2612# akit tönkretesz egy lehetetlen, szemét alak. És ha már egész meggyőződésed az, hogy ez így van, akkor légy 2622# szíves, ülj át egy másik székbe, és találj ki egy történetet, amiben a férfi a herceg a fehér lovon, és a nő 2633# pedig egy kibírhatatlan perszóna. És addig ne folytasd a segítést, ameddig ezt meg nem tudod csinálni. Dolgozz 2644# ki egy ilyen történetet. Ugyanis, ha egy nézőpontba teljesen besülünk, és azt gondoljuk, hogy az egészen 2654# nyilvánvaló, hogy miről van szó: van egy jó meg van egy rossz. És akkor az bántja a kicsit, a kicsi meg szenved. 2665# Rettenetes! - akkor nem tudunk már segíteni. Ezért óriási jelentősége lehet annak, hogy amikor valamit már 2675# nagyon begyakoroltam; amikor már kigondoltuk, hogy hogy van, akkor egy ilyen szabad, kreatív székben kitalálunk 2686# valamit, ami pont az ellenkezőjéről szól. Ez nagyon hasznos dolog. Nagyon! És aztán ezt megcsinálhatjuk 2696# magunkkal is. Például most már egész biztos (nem merek senkire se nézni; mindig így járok...), egészen biztos, 2707# hogy nekem van igazam és a feleségem téved. Teljesen biztos! Hát ez már annyiszor bebizonyosodott, hogy nem 2718# látja... de annyiszor! Most, hogyha ebbe jól begyakoroltad magad, akkor légyszi ülj be a kreatív székbe, vedd 2728# föl (a zöld kalapot), és gondold el, hogy pont fordítva van! Hogy te olyan mereven gondolkozol, hogy eszedbe se 2739# tud jutni az, hogy fordítva van. Most gondold el teljesen fordítva! Hogy te egy kibírhatatlan, merev 2749# gondolkodású pasi vagy, és a feleséged már nem tud veled mit kezdeni. És már elmondta ezerféleképpen, de nem, 2760# nem, nem jut be, sehogy se jut be ide! Hí, de jó ez!! Fölszabadító. 2766# Tehát: a kreatív gondolkodás. 2769# Olyan is van, hogy valakinek kényszergondolatai vannak. Az már durvább. Tehát az már nem egyszerűen csak a 2780# násznagy, hanem ott krrrkkK. 2782# Volt egy kliens. Az a kényszergondolata tartotta őt fogva, hogy szexelni, trágárnak lenni és gátlástalannak! 2793# Szex, trágárság, gátlástalanság!! És ezek a gondolatok jöttek, és tüdüdüdü, és majd' megőrült tőle. Most ennek 2804# az összefüggésébe nem mennék bele, csak a szempontunk miatt. Csak annyit, amennyi kell. Ment a segítőhöz: 2814# egyszerűen ez tűrhetetlen! Hát én rendes ember vagyok. Próbálok egy normális életet élni, és ez állandóan... a 2825# leglehetetlenebb helyzetekben! Ugye, hogyha valakinek komoly kényszergondolatai vannak (tehát teljesen berögzült 2836# valamibe), akkor éppen a leginkább oda nem illő helyeken fog ezekre gondolni, és leginkább akkor fog ezekre 2846# gondolni, amikor leginkább nem akar ezekre gondolni - hát ettől kényszergondolat. S azt mondja: egyszerűen nem 2857# bírok így élni! Mindig ez, hogy szexelni, meg trágárnak lenni, meg gátlástalannak lenni. Megőrülök ettől. Help!! 2868# Hogy lehetne ebben a helyzetben kreatívan gondolkodni? Mert az nem kreatív gondolkozás, hogy... Margit! (Hát 2879# tudom, hogy ez egy kicsit furcsa, de majd megszokod; ez egy ilyen kreatív nézőpont.) Fejezd be! 2888# Ez kevésbé kreatív. Vagy: Lajos, nem szabad. Ezt nem szabad!! 2894# Vagy például átülök egy ilyen nagyon, nagyon, igazán megértő terapeuta mentalitású székbe, s azt mondom: na, ez 2905# má' bűn! Hallani se akarok erről. Ezt egyszerűen felejtsd el! 2911# Mit találnátok ki? 2913# Most én megmentettem a kólát (mert be volt zárva); most szabadon engedem. Zöld kalap! Mit csinált a segítő? 2923# Valós történet. Mindig csak ilyeneket. Nulla tantörténet; semmi! 2930# 2930# Jó felé vagytok! Igen, mert ha csönd van, az azt jelenti, hogy esélyt adtatok magatoknak. Ugye ismeritek? 2942# Spontaneitás gyors, kreativitás lassú. Valami új összefüggésnek kell összeállni. Az nem úgy van! Hát ez a nagy 2956# dolog! Leállni a régi vágányról - az nem megy rögtön! Hmm. 2963# Hogy dolgozzunk ki durvábbnál durvább helyzeteket, s utána kifogy. 2971# Te, ez szakmai száj! De jó irány. 2976# Vagy bagatellizáljuk? Hogy nem is olyan nagy dolog? De akkor erre: hát maga nem ért meg! Még hogy nem olyan nagy 2989# baj? De nekem az! Há' ettől szenvedek! Hááát... rossz helyre jöttem! 2998# Hogyan lehetne kreatívan gondolkodni? Mert amikor kényszergondolatok vannak, ott nulla szabadság van - ez a 3011# probléma. Hogy ott nincsen semmi kreativitás. Na? 3017# Hogy egyáltalán ne gondolkozzon? Megkérjük őt? Hagyja az egészet a csudába, mit erőlködik ezen! Ezt a hátralévő 3031# pár évet még valahogy... 3034# Ez egyáltalán nem könnyű! Hogy? No igen. Mondjuk olyan félelmeknél, hogy rettenetesen fél, hogy bukjon meg, vagy 3048# hogyha megbukik, akkor mi lesz. Bukjon meg, s akkor megéli, hogy nem dől össze a világ. Vagy hogy ezt 3060# gondolatban játssza le. Igen, igen, igen, csak mondjuk ebben a helyzetben: szexelni, trágárnak lenni, 3073# gátlástalannak lenni, nem tudom mi - most azt tanácsolni, hogy na, gyerünk... Bizonyos dolgokból meggyógyul, és 3086# másokat meg magára vesz. Erre a megoldásra mondhatjuk azt, hogy van árnyéka. De tudod, semmi bántás, meg 3099# minden... Ugye, Jung mondta ennek a gyönyörű példáját. Ha fáj a fejem, nem annyira célszerű levágni. Mert 3112# megoldja a problémát, de egy nagyobbat teremt közben. 3119# Igen, igen ez is egy jó. De tudtok! Hogy szándékosan... Igen. Ez a paradox megoldás, hogy akkor még többet! 3132# Semmi másra ne gondoljon, csak erre! Ugye, ha semmi másra nem gondolhat, mint erre, akkor előbb-utóbb csak fog 3146# másra is, és akkor: fű, ez nem jó. 3150# (Ez szerintetek normál méret? De komolyan! Most rájöttem, mi a baj. Most, hogy fölvettem ezt a kalapot. 3163# Rájöttem! Keskeny a nyakam. Most rájöttem! Réka! Ez szerinted... (Most majdnem köptem egyet.) ez lehetséges?! 3176# Megveszem: nyakra jó, na de hát értitek... ilyen nyak, meg ilyen kis hülye fej - hát persze, hogy rövid! 3189# Abnormis méret. Hát ez lesz. Komolyan! Kicsi nyak, kicsi ember. De én meg így vagyok. Nem tehetek róla. Micsoda 3203# sűrűségben van azért itt... Jó.) 3207# Áhá! Hogy... hogy akár egy szerepjátékban, hogy valaki más tegye meg ezt mind, és akkor ő vegyen részt egy másik 3220# nézőpontból, vagy esetleg... Hmm! Jó, a kliensünk nem gyógyul meg általunk, ez most már biztos - jövő hétre is 3234# vissza fog érni. De nem mondjuk meg neki, hogy ez azért van, mert nem értünk hozzá. Hanem, mert: tudod, nehéz a 3248# baj, nehéz a baj... Jönni kell még! 3252# Ez a... Na jó, segíthetek. (Valamit csinálok magammal, ne haragudjatok. Keskeny a nyaka. Vékony! Tényleg, hát 3266# ... S akkor ilyen rövid. [Hosszított fazont kellene venned - van olyan! ] Olyan megalázó, hogy egy ilyen 3279# információval az egész életemet...) A csípőnadrágra való rácsodálkozásom is ilyen volt... S most pedig: 3291# hosszított fazon kell! Ne szenvedj! Menj be a boltba, s hosszított fazon - ennyi. Éveknek a szenvedését tetted 3305# most értelmetlenné!! Mert én azt gondoltam, hogy így kell ezzel élni, s hogy tulajdonképpen egész jól elbánok 3318# vele. És most kiderült, hogy hülye vagyok. Mennyi az idő? Jöjjön vissza jövő héten. Úgy elfáradtam. Nehéz ez a 3332# probléma. Ne? Mondjam? Jól van, csak mert kéritek, azért. Édesek vagytok. 3341# A segítő azt mondja: akkor azt szeretném magától kérni, hogy írjon egy mesét (kreativitás!). Írjon egy mesét. A 3355# mesében a főhős ezt a három dolgot úgy csinálja, hogy ez értékes legyen. Úgy kanyarítsa a történetet, hogy a 3368# főhős csinálja ezt a három dolgot, és azt tudja maga mondani (így), hogy... S hazament a kliens, és írt egy 3381# történetet egy elrabolt nőről, akit prostitúcióra kényszerítettek. Ezért ahhoz, hogy életben maradjon, szexelnie 3395# kellett. Ez tehát értékes dolog, mert élni akart. Azt mondta: na, most ez az életem ára - nem szabadon... élni 3409# akarok, és majd kiszabadulok és... Azért, hogy ott életben maradjon, néha trágárnak kellett lennie. És közben, 3422# hogy életben maradjon (most nem cifrázom nagyon) néha gátlástalannak is. Egy ilyen közegben, ha ott 3435# nem-tudom-mi... 3437# 3437# Akkor visszajött ezzel a mesével - azt mondta, itt van. El is nevezte ezt a nőt. S akkor leírta, hogy 3447# tulajdonképpen ezt a három dolgot csinálja, és hogyan menti meg az életét. S akkor a terapeuta azt mondta: írja 3458# tovább. S akkor írta - egyik hétről a másikra. Kidolgozott valakit, akiben ezek a (számára egyébként a 3469# gondolkozásában elviselhetetlen, lehetetlen, negatív, szörnyű) dolgok voltak; de úgy, hogy mindig pozitív 3479# összefüggésbe helyezte. És végül történt egy gyönyörű fordulat, hogy a hatodik-hetedik alkalommal beleírta magát 3491# a mesébe, és a mesében elment ehhez a nőhöz, hogy vagányságot tanuljon tőle, és életrevalóságot. S amikor ez 3502# megtörtént, megszűntek a kényszergondolatai. 3507# Ez kreativitás! Tehát kreativitás a segítő részéről, és a mese maga is gyönyörű kreativitás. Mesét írni! Mesét 3518# írni - ugye pozitív összefüggésben van. És aztán az a kreativitás, ahogy egyszer csak beírja magát a mesébe, 3529# tyhíííj! Hát ez elölről-hátulról csöpög a kreativitástól. Ez a kreatív gondolkozás! 3537# Ez volt a zöld kalap. Igen. S a 3541# 6.) kék kalap: összefüggéseket, folyamatokat, rendszereket látó gondolkodásmód. Öszefüggések, folyamatok, 3551# rendszerek. Hőőő, hát erről mennyit beszéltünk. Jézus a föltámadása után azt mondja az emmauszi tanítványoknak, 3563# hogy ti miről beszélgettek itt? Hát, talán te... (egészségetekre! Milyen diszkrétek vagytok!) Hát, talán te vagy 3574# az egyetlen idegen, aki nem tudod, mi történt itt ezekben a napokban? - mondja két emmauszi tanítvány. Hát mi? 3586# Hát a Názáreti Jézus esete, aki nagy volt tettben és szóban az emberek előtt, de a nép írástudói és vénei 3596# megölték. Ennek már több napja. 3600# 3600# Asszonyok jöttek; azt mondják: nincs a sírban. Csak összezavarnak minket. Eddig legalább tudtuk, mi történt - 3609# most meg már a holttest is eltűnt. Ptty. (Ugye, ez a násznagy-szöveg.) Hogy hát, ez történt, így van; megyünk, 3619# búsulunk, rossz az élet. S akkor Jézus mit mond? "A prófétáktól kezdve elmondta nekik mindazt, ami róla az 3628# írásokban van." Vagyis: folyamatba és összefüggésbe állította a történetét. Elmondta, hogy milyen próféciák 3637# vannak; ezt kellett elszenvednie a messiásnak. Nemde meg van írva, nemde ő maga is ezt elmondta többször, hogy 3647# ez így fog történni. Ennek az lesz az értelme, hogy... folyamat, összefüggésrendszer. 3655# Óriási jelentősége van, hogy tudunk-e folyamatokban és rendszerben gondolkozni, vagy nem. Elmondhatatlanul nagy 3664# jelentősége van! De erről olyan sokat beszéltünk, hogy erről már most nem... Tényleg, hát írtam vagy öt példát, 3674# de már mindegyik a könyökünkön jön ki. Talán egy valami: a megbocsátás már szóba jött. Ugye, a harag a 3683# megbocsátás föltétele. Harag nélkül lélektani értelemben nincsen teljes megbocsátás! Ugye, de a harag éppen úgy 3693# tűnik egy ponton, hogy szembe megy a megbocsájtás folyamatával vagy irányával. De ha látok folyamatokat, akkor 3703# tudom, hogy ezt a fázist érdemes megélni. Mert ha kihagyom (merthogy ellentétes a megbocsátással), pont a 3712# megbocsátás nem megy végig. Ezért tehát a haragot érdemes megengedni. De közben mindezt "irányba állítottan" 3721# engedem meg, ezért az nem temet maga alá. Mert mindig tudom, hogy a hang megengedésének az az értelme (ez a 3731# másik), az a "lényege", hogy ezáltal tudok egy folyamatot végigvinni, aminek megvan a célja. 3739# Egy társkapcsolati konfliktusnál, ha el köteleződtem, akkor megengedhetem magamnak, hogy kifejezzek sok mindent, 3749# mert biztos talaj van a lábam alatt. Ha nem köteleződtem el, éppenséggel sok mindent nem engedhetek meg 3758# magamnak. Mert különben a kapcsolat tönkremegy. A nehézség az, hogy sokan úgy csinálják, hogy vagy nem 3767# köteleződnek el, és közben akkor mindent megengednek maguknak, ahogyan próbálják a kapcsolatukat vagy az 3776# életüket rendbe tenni. Persze elköteleződés hiányában azok a megoldási dolgok, amiket kitalálnak, még jobban 3785# tönkreteszik a kapcsolatot. Miközben ugyanezek a dolgok, ha ő elkötelezett és egy irányban van, segítik a 3794# kapcsolatot! 3795# Mondok erre egy nagyon egyszerű példát. Képzeljük el, hogy abba a fázisba ér a társkapcsolat, amit úgy nevezünk, 3805# hogy "védekező elhidegülés". A védekező elhidegülés azt jelenti, hogy már gyakoroljuk a neurotikus allergiától 3815# való szenvedést. A neurotikus allergiának az emblematikus képe, hogy már akkor rosszul vagyok, amikor a kulcsod 3825# csörög a zárban. Ez a neurotikus allergia, képben elmondva. Egyszerűen megőrülök. Bejössz, már a szagodtól 3834# rosszul vagyok. Ha elmész, szellőztetek, mert nem tudok ezzel... A szag egy érdekes dolog. Tulajdonképpen amikor 3844# elmegyünk, akkor semmi nem marad utánunk, csak a szagunk. Szag... Húha! Szaggal lehet nyomulni! 3852# Szóval most képzeljünk el valakit: megőrül a párjától. Ez egy természetes állapot. Tényleg így van, hát 3861# természetes! Természetes! Minél szerelmesebb voltál, annál inkább meg tudsz őrülni egy-egy tulajdonságától. Hogy 3871# megvédd magad, kezdesz érzelmileg távolodni; nem is tudatosan. Ezért nevezik védekező elhidegülésnek. De közben 3881# nincs se kreativitásod, nincs... eszköztelen vagy, béna vagy, nyomorult vagy. Erre azt találod ki, hogy mi 3890# lenne, hogyha még nagyobb távolságot vennék, mert rá kellene néznem erre az egészre. Valami újnak kell lennie, 3900# mert ebbe már most csak beleőrülni tudok. Mit tudom én, két hónapra hazaköltözöl anyukádhoz, a gyerekeknek ígért 3910# lakásból elzavarod őt és beköltözöl, mindegy -valamit csinálsz. S ez alatt a két hónap alatt tényleg tudsz 3919# nézőpontot váltani. Más érzéseid lesznek, más megközelítéseid lesznek. Fölszabadulsz, másképp fogsz akkor élni, 3929# bizonyos rutinokból kilépsz. Mindez akkor hatékony lehet, ha úgy mentél el, hogy elkötelezett vagy. És azt 3938# mondtad: azért megyek el, mert ez segíteni fog, hogy ne beleőrüljek valamibe, hanem, hogy nézőpontot váltsak: új 3948# érzések jöjjenek, új gondolatok, kreatív megoldások - valami teljesen új. És ezzel a többlettel visszamegyek, és 3958# valamit már tudok majd másképpen csinálni! 3962# 3962# Ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon sok esetben, amikor látszólag valami olyasmit teszünk, ami ellene van a 3973# kapcsolatnak (például eltávolodom valakitől, akivel együtt akarok élni; azt gondolhatnánk, hogy ez valami 3985# nevetséges hülyeség), de nem így van, ha elkötelezett vagyok! A két helyzet, ami nem szokott - hát, hogy is 3997# mondjam - arra az eredményre vezetni, amit sokan szeretnének... Az egyik, hogy a nem mernek eltávolodni, és ott 4009# szép lassan tönkremegy minden. Mert hát hiszen ő a férjem/feleségem, ezt nem engedhetem meg magamnak. A másik 4021# pedig: úgy távolodik el, hogy nem elkötelezett. Hát akkor két hét, hét hónap - rájövök, hogy így sokkal 4032# kényelmesebb. Hiszen nem azon dolgozik a távollétben, hogy hogy tudja másképpen csinálni majd, ha közel lesz. 4044# Hanem egyszerűen fölszabadulva élvezi az életet és azt mondja: minek mennék haza?!? 4053# Mire hoztam ezt példának? Összefüggések, folyamatok, rendszerek. Tehát olvashatunk okos könyveket és akkor... 4065# "távolodj el, az a reális... hogyha most úgy érzed magad, akkor csináld úgy, és akkor..." Ez teljesen így van, 4077# csak elköteleződés nélkül, ugye: kézigránátot kibiztosítottad, és föl fog robbanni. A másik, amikor pedig... 4089# ugye, ezt szoktam úgy hívni, hogy "a sírig tartó hűség". Sírig! Ettől a kifejezéstől az összes szőrszálam 4100# föláll. SÍRIG! Hogy ebben ki milyen szépséget lát, azt nem tudom. De állítólag ez egy erény. Ezt én hallom. Úgy 4112# szokták mondanki, hogy "sírig tartó", hogy is? "sírig tartó, fáradhatatlan hűség"! Hát hadd ne kelljen már 4124# sírnig tartóan szeretni valakit! Hát... Jajj. Szeretem, amíg csak van. Meg még utána. De "sírig tartó hűség?!" - 4136# rosszul vagyok ettől. Hát most át tudom fordítani magamnak is. "sííírig tartó papság". Sírigggg! Ennél szebb 4148# nincs is, hogy papként így khhhhnny. Na. Érthető? 4153# Ha látunk összefüggéseket, folyamatokat, sokkal nagyobb szabadságunk van. És akkor olyasmit is megtehetünk, ami 4165# valóban javunkra van. De csak akkor, ha az összefüggéseket megbecsüljük. A folyamatokat látjuk, van 4176# elköteleződés, irányok vannak és a többi. Jajjhh. Hát, lassan-lassan, kérem szépen. Oké? 4186# Mindent elmondtam, kivéve, amit még el akartam - de azt már most hagyom. Most nézem, hogy... Nem kezdtük előbb? 4198# Akkor nincs már most vége? Tényleg, köszönöm a figyelmeteket, és elmondom, hogy mi lesz legközelebb. (És akkor 4210# több lesz a levegő.) 4212# Arról szeretnék beszélni (most a gondolkodás összefüggésében), hogy nahát akkor, mi segít bennünket abban, hogy 4224# a gondolkozás révén megtaláljuk az életünk értelmét? Szerintem ez izgalmas téma. A gondolkozás révén megtalálni 4236# az élet értelmét. Háhh! Nincsenek nagy témáink, vagy ilyesmi... és még az a szerencse, hogy el is tudom mondani.
Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
