2013.11.05-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntelek benneteket! Nagyon köszöntelek mindannyiótokat! 0005# Nézem, hogy mennyire csöpögtök, csurogtok, de nem tűnik vészesnek. Biztos ti ügyesebben öltöztök föl, mint én. 0015# 0015# Tehát ott tartunk, emlékeztek, 11. séma, mégpedig elégtelen önkontroll, nem megfelelő önfegyelem, és ennek 0024# kapcsán kezdtünk el arról beszélni, hogy egyik fontos jellegzetessége a nem megfelelő határtartásnak az 0034# érzékelése és annak a képessége. Így jutottunk el oda, hogy John Payne-nek a könyvéből hoztunk néhány érdekes 0044# dolgot, aki arról beszél, s a témánk szempontjából nagyon is érdekes, kinyitja egy kicsit a megfontolások körét, 0054# hogy... 0055# Az a világ, ami a felnőtt embernek idegesítő, fárasztó, túl sok, úgy szívesen néha megállítanánk 0064# a földet, hogy ki lehessen belőle szállni, hogy amitől mi idegesek leszünk és feszültek, fáradtak és 0073# türelmetlenek, izgatottak és lobbanékonyak, attól a gyerek megbetegszik. A ma gyerek nemzedékének a legnagyobb 0084# nehézsége, idézőjelben, vagy nyilván kis túlzással, hogy olyan felnőtt világ tempójában kénytelen élni, ami túl 0094# nagy stresszt jelent az ő gyerek személyének, egészségének, immunrendszerének, idegrendszerének, minden 0104# csodájának. Ezért érdemes volna nagyon tudatosan elkezdeni a gyerekeink körüli világot formálni és alakítani. 0115# Akkor itt volt, hogy miért is. 0118# Miért jó, ha tudatosan formáljuk a gyerek körüli világot? 0123# 1. Mert túl sok benne a tárgy. Egyesült Államok béli kutatás. Az átlag gyereknek, ami ugye nincsen, csak a 0133# kutatásban, az átlag gyereknek 150 játéka van. Éppen néhány héttel ezelőtt olvastam, most jut eszembe, hogy 0143# néhány év, és több LEGO ember lesz, mint valódi. Na, mit szóltok? Szétosztogatjuk a gyerekeknek, máris egy jó 0154# pár tucat összejön. A mi időnkben, én emlékszem, nem is volt LEGO gyerek, meg LEGO felnőtt, meg LEGO tűzoltó, 0164# csak kockák voltak, s akkor abból lehetett. Na szóval! 0170# 0170# Tehát: túl sok tárgy. A túl sok tárggyal összefüggésben is: túl sok választási lehetőség. Ezzel összefüggésben 0181# is: túl sok információ, és mindez túl nagy sebességgel, gyorsasággal. A túl gyors életritmus nem megfelelő a 0192# gyereknek. John Payne-nek a sok évtizedes szakmai rutinjából a bölcsessége az, hogy négy helyen lehetne 0203# egyszerűsíteni. 0205# 0205# Egyszerűsítési helyek a gyerek körül 0208# Kevesebb tárgy. Az időrendnek az egyszerűsítése. A ritmusnak az egyszerűsítése, szabályozása, hogy ne minden a 0218# rohanásban teljen és az improvizációban. Hogy legyen az életnek rítusa, ritmusa és rituáléja. Azután pedig a 0229# felnőtt világ kiszűrése. Ami azért is nehéz, mert a szülő magát nem szűrheti ki. Tehát ezért hej, de nehéz a 0239# szülőnek! Hogy úgy adja magát oda a gyerekének, hogy közben a felnőtt világot kiszűrje. Hí, ez aztán 0249# mestermunka. Majd erről szeretnék is, de lehet, hogy mindjárt most is mondom. Tehát! Az egyszerűsítésnek ezek 0259# volnának a legalapvetőbb területei. A tárgyak, a környezet, az időrend, a ritmus és a felnőtt világ kiszűrése. 0270# 0270# Éppen Máté Gábor, a figyelemhiány, -zavarral élő gyerekeknek saját tapasztalatból is nagy kutatója, és most 0280# magyarul megjelent egy könyve. Ő 1944-ben született zsidó családból. Most el lehet képzelni azt a környezetet. 0291# Azt mondja, egy döbbenetes néhány mondatot ír a saját történetéről, hogy néhány hónapos korában az édesanyja - 0302# '44-ben vagyunk, apát már régen elvitték, nagyszülők meghalnak. S akkor mit gondoltok, hogy mi az alapérzése az 0313# édesanyának? Hát a szorongás. S akkor az édesanyja fölhívja a gyerekorvost, '44 végén, és azt mondja, hogy "Gabi 0324# előző nap reggelétől kezdve szinte folyamatosan sír." Hogy kijönne-e a gyerekorvos megnézni, mert van valami baj 0335# a Gabival. Akkor másfél napja sír, szinte megállás nélkül. Tudjátok, mit mondott az orvos? "Kedves anyuka, 0345# nagyon szívesen kimegyek, de azt tudnia kell, hogy a zsidó gyerekek sírnak." Milyen hallatlan pontos 0355# megfigyelés. És miért sírnak ezek a gyerekek? Mert az édesanya ha akarná, se tudná a felnőtt világot kiszűrni a 0366# gyerekével való kapcsolatából, miközben a gyerek néhány hetes, vagy hónapos. 0374# Tehát a felnőtt világ kiszűrése csak egy nagyobb gyerek esetében jelenti többek között azt, hogy nem terhelem 0384# meg a saját életproblémáimmal, nem avatom őt oda be, nem várok tőle együttérzést, megoldást, segítséget, 0395# támogatást, és a többit. Éppen elég támogatás, ha én viszonylag egészséges vagyok, hogy ő van. Hogy ez a 0405# kapcsolat az én életemet gazdagítja érzelmileg, tölti. Tehát amikor a felnőtt világ kiszűréséről beszélünk, 0415# sokkal többről van szó annál, mint hogy... Ezért mondtam, mestermunka egy felnőtt részéről, a gyereke 0425# szempontjából kiszűrni a felnőtt világot. Ez az ő stabilitását, egészségességét föltételezi. 0435# 0435# Márpedig éppenséggel a legtöbb szülő maga is attól szenved, aminek a zavarát a gyerekén látja. Ezért nehéz neki 0446# kiszűrnie a saját megoldatlan felnőtt világát. Ó, tehát nem, nem kis munka, de minden eredmény, amit elérünk, 0457# sokszorosan segíti annak a környezetnek, annak a világnak az alakulását, amiben a gyerekeink, a következő 0468# nemzedék, egy kevésbé őrült tempójú, ritmusos, rítusokkal teli, és a többi, és a többi világban nőhetne föl. 0480# 0480# Na most erről beszéltünk, tük-tük-tük. És most akkor mennék tovább, és éppenséggel, mert hogy a jelenséget 0490# nagyon jól mutatja az, hogy milyen az, amikor valaki figyelemzavarral él, hogy hiperaktív, szétszórt a figyelme, 0502# nem képes koncentrálni, de közben izeg-mozog, de közben állandóan idegeire megy a környezetének, átlép minden 0513# határt, mintha nem is érzékelné, agyára megy a tanároknak, hogy ez mi. Hogy erről szeretnék akkor néhány szót 0524# szólni, de előtte még lezárásképpen ennek a világnak a szinte legzseniálisabb megragadása Woody Allentől 0535# származik, mint gyakran. Ha meg akarjuk érteni a világunkat, érdemes Woody Allen filmeket nézni. Azt mondja. 0546# Beszélgetés. "Megtanultam a gyorsolvasást. - Na és? - Egy nap alatt elolvastam a Háború és békét. Az oroszokról 0558# szól." Na, tehát ebből a világból kéne kimenteni egy kicsit a gyerekeinket, hogy, hogy... valami mással is 0569# találkozzanak. Szóval! Akkor nézzük a megfontolásainkat. 0575# 0575# Megfontolások a figyelemzavaros gyerekről 0579# Először néhány adatot mondanék. Azt mondja. Az örökbefogadott gyerekeknél a különböző kutatások tükrében 0591# 8-16-szor több figyelemhiány-zavarral élő gyerek van. Tehát az örökbefogadott gyerekeknél 8-16-szor több 0602# érintett gyerek van. Emlékeztek, hogy beszéltünk erről, hogy tulajdonképpen egy evolúciós kompromisszum az, hogy 0614# 9 hónap után megszületünk. Hogy nem vagyunk, nagyon nem vagyunk arra készek, hogy itt megjelenjünk, mert a 0626# legalapvetőbb dolgokra sem vagyunk képesek. Ezért úgy lehetne tekinteni bennünket, hogy van az első 9 hónap 0638# odabent, és a második 9 hónap kint, de hogy az nagyon sokban hasonlít a végtelenségünkhöz, a 0648# kiszolgáltatottságunkhoz, a másokra utaltságunkhoz, annak a szempontjából az első 9 hónaphoz. Na aztán! 0660# 0660# Megerőszakolt nőknél körülbelül a megerőszakolt nőknek, tehát szexuális bántalmazást átélt nők 1/3-a mutatja a 0670# figyelemhiány-zavarnak a tüneteit. Ami nem azt jelenti, hogy éppen ők estek áldozatul, hanem hogy történik 0681# valami életesemény felnőtt korban, amire egy nagyon sajátos zavart jelentő válasz az, amit látunk azután a 0691# felnőttön. Végül is azt mondhatjuk, hogy a figyelem, hogy képes vagyok figyelni, vagy koncentráltnak lenni, 0702# képes vagyok összpontosítani, a hatékony munkavégzésre, ez a szüleinkkel való érzelmi kapcsolatból fakadó 0712# adottságom és tulajdonságom. Hogy nem úgy van az, hogy ez egy önmagában álló képesség bennem, ami "Most jól 0723# működik, vagy nem működik jól?". Erre a legjobb példa, hogy azok a gyerekek, akik izgők-mozgók, és nem tudják 0734# magukat fegyelmezni, vagy nem tudnak magukkal mit csinálni, hogy bent van egy felnőtt, és a felnőtt jelenléte 0745# már oldhatja a szorongását, a puszta jelenléte. De ennél még jobb lehet, hogy a felnőtt ott ül mellette, és 0755# mindenféle elvárás vagy ítélkezés, vagy bármiféle szorongást keltő megjegyzés nélkül egyszerűen csak vele együtt 0766# figyeli azt, amit a gyerek csinál. Hogy ez már oldhat annyi érzelmi, kapcsolati zavart és szorongást, ami őt 0777# koncentráltabbá teszi, és képes lesz figyelni. Akkor tehát nem arról van szó, hogy az, ha valaki nem képes 0788# figyelni, össze-vissza rohangászik, nem tudja jól a határokat tartani, ez csak önmagában és önmagáról szólna. 0798# Hanem arról szól, ahogyan ő a környezetében, a kapcsolataiban megéli saját magát, meg azt a helyzetet, amiben 0809# van. 0810# 0810# Emlékeztek a klasszikus példára? Mikor... hát jó is, úgy esik az eső, úgyis ide tartozik. 16 éves lány elindul 0821# Pálferire. Ma egy egészen extrém példa. Az anyukája utána kiált "Rozi! Vedd föl az esőkabátot!" Na? Semmi 0832# válasz, az anya dühös lesz. "Hányszor mondtam, hogy vedd föl az esőkabátot. Két napja is megáztál, oszt' 0843# trüsszögtél itt nekem." kiabálja föntről, vagy lentről, vagy akárhonnan. A válasz az, hogy Rozália becsapja az 0854# ajtót, nagyot durran. Mire az anya összeomlik, kétségbe esik, s elmegy a paphoz, mert hát "Apádat, anyádat 0865# tiszteld!", tehát a pap egy megbízható hely, ez biztos, hogy mellém fog állni. És úgy kezdi a beszámolót - 0876# sírva, vagy nem sírva - "Teljesen összeomlottam. Egy pimasz, neveletlen, agresszív kölyök lett a lányomból. Hogy 0888# lett ilyen? Hát tőlünk ezt nem tanulhatta, hát tőlem biztos nem. Kígyót melengettem a keblemen. Atya, 0898# teljesen... nem is tudom, mit mondjak. Elhoznám őt. Beszéljen a fejével!" Ismerős dinamika ez? Most nyilván a 0910# variánsokat ti megírhatjátok. Miből alakul ki ez a szemléletmód? Hogy ő ránéz a 16 éves lányára, és azt mondja, 0921# hogy "A lányom ilyen és ilyen..." Még csak nem is azt, hogy ilyen tulajdonságai vannak, de egyébként meg a 0932# lányom, hanem azt mondja, hogy "Egy neveletlen kölyök. Egy pimasz, egy semmirekellő!" és a realitás pedig nem 0944# ez, hanem az, hogy van egy 16 éves ifjú hölgy, akit az édesanyja körülbelül a kutatások szerint 4-5 évvel 0955# fiatalabbnak lát. Jelen esetben körülbelül olyan 12-nek, és ez a fiatal lány, ez a serdülő, életkorának teljesen 0966# megfelelő módon igyekszik a saját kezébe venni az életét, mégpedig nyilván a szüleivel való határtartással 0977# együtt. 0978# Magát teljesen alkalmasnak tartja néhány dologra. Az egyik, hogy ki tud nézni az ablakon, és látja, hogy esik-e 0990# vagy nem. A másik, arra is alkalmasnak tartja magát, hogy megtalálja az esőkabátját, és ezt fölvegye, ha akarja. 1001# Arra is alkalmasnak tartja magát, hogy az interneten - Időkép.hu - amennyiben éppenséggel az számára sokkal 1012# hitelesebb, mintha kinézne az ablakon, ilyen már van, tehát meg tudja nézni, hogy milyen idő lenne, ha megnézné 1024# és nem az interneten bogarászna. Tehát emiatt ő 16 évesen tulajdonképpen valószínű, hogy el tudja dönteni, hogy 1036# vesz-e esőkabátot, vagy nem. Az is nagyon valószínű, hogyha trüsszög, akkor éppen nem az anyjától kér majd 1047# segítséget. Tehát erre ő mind alkalmas. Akkor ez mit jelent? Hogy miközben az anya úgy látja a 16 éves lányát, 1058# hogy neveletlen, pimasz kölyök, valójában az történik, hogy a serdülő lány az édesanyjával való kapcsolatában, 1070# ebben a helyzetben reagált így. Hát nagy különbség, nagyon nagy különbség. És hogy például, amikor egy gyerek 1081# nem tud koncentrálni, ugyanígy érdemes volna sokkal tágabban nézni, hogy tulajdonképpen mi történik. Mondhatom 1092# azt, hogy "Hogy nem vagy képes figyelni? Ne legyél már ilyen szétszórt!" Ugye, ez ugyanez. "Kapd már össze 1103# magad!" (Nem t'om, úgy kiabálok ma. Önvizsgálatot tartok este. "Ne kiabálj itt nekem. Mit kiabálsz anyáddal?" Ő 1115# nem kiabál szegény, az anya kiabál. Szóval.) 1120# 1120# Szóval nem csak arról van szó, hogy a gyerek szétszórt, vagy neveletlen, vagy idegesítő, vagy felelőtlen. Ugye, 1131# mert épp a leckéjén molyol. Hanem arról, hogy abban az összefüggés-rendszerben, amiben éppen most van, plusz 1141# abban az összefüggés-rendszerben, ami az ő korai élettapasztalatának az összefüggés-rendszere, abban ilyen 1152# magatartást mutat. Érezhető, hogy mekkora nagy különbség van? Ezért lehetséges például az, hogy egy... Mi 1162# történik? A gyerek szorong. Hát hogyne szorongana. Most amikor a tanár jön és mustrálja itt fölülről "Miért nem 1174# írod már? A többiek már mind el tudták kezdeni." (Most miért kiabálok? Ezt nem tudom.) Mi fog történni a 1184# gyerekkel? A tanára azt gondolja, hogy éppen most hívta föl a figyelmét... Ugye? Fölhívta a gyerek figyelmét 1195# valamire, amiről valószínű a gyerek nem tud, hogy iskolában van, hogy ez egy matekóra és kapott egy feladatot. 1206# Valószínű ezt mind nem tudja, mert látni valóan nem tudja, mert ott piszmog. Tehát ő most a pedagógiai 1216# eszköztárának teljességével fölhívta a gyerek figyelmét, hogy hol van. Sőt, azt is nagyon pontosan megmondta, 1227# hogy "Most kell figyelni! Most! Most!" Mi történik? De ez most nem... Na, ez nem akar kritika lenni a pedagógus 1238# társaimmal... Tényleg, hát bár én nem vagyok pedagógus, de most egy kicsit. (Miért iszom ennyit? Ma talány 1248# vagyok magamnak, egy kérdés, az univerzum egy titka. Szóval.) 1255# 1255# Mi történik, amikor a tanár a legjobb szándékával rábök a papírra a dohányfüstös ujjával? A két szünetben ő már 1265# készült az órára, tudta, hogy nem lesz könnyű. "Figyelj már oda! Kezdd már el!" Na mi történik? A gyerek még 1275# jobban elkezd szorongani. És a szorongásra milyen választ tanult meg már, már, már? Azt, hogy szétszóródik a 1285# figyelme. Akkor kialakul egy ördögi kör. Már eleve szorong. Most amikor elkezdik neki mondani, hogy mit hogy 1295# kell csinálni, hogy figyeljen már, ahogyan figyelmeztetik, ettől még nagyobb nyomás alá kerül, és ezért még 1305# jobban szétszóródik. Majd elkezdenek vele kiabálni, ettől még jobban szorong, és még jobban szétszóródik. Végül 1316# a tanár azt mondja "Reménytelen eset! El kell vinni valami... akárhova." S a legnagyobb vicc, hogyha elviszik 1326# "akárhova", mert hogy van, képzeljétek el, vannak ilyen "akárhova" helyek. Ezek nagyon jók a gyerekeknek, és ott 1336# nincs nikotin illatú mutatóujj a papíron, hanem van egy kevésbé stresszes környezet, mondjuk kevesebb tárggyal, 1347# rítusokkal és ritmussal. Elmondhatnánk még egy-két dolgot. Némi szabadidővel és társaival. Emiatt csökken a 1357# szorongás, emiatt nő a figyelem. 1360# 1360# Még az is benne van ebben a nagyon árnyalt rendszerben, hogy a gyerek ilyenkor például mit csinál? A 1370# figyelemzavar, meg a hiperaktivitás azok kar karban mennek, tehát mint két szerelmes. Ezt most miért mondtam? 1381# Szóval! Annyi dolgom van nekem, ne haragudjatok, nem tudok rátok figyelni. Hát érzitek, hogy milyen megterhelő 1392# nekem lenni? Egyébként, csak vissza is tudjam... majd szóljatok légyszi', jegyezzétek meg, hol járunk! Jó? Mert 1404# el szeretnék kalandozni. De tényleg, nem tudok ennyi mindent eszemben tartani. Csak most azt felejtettem el, 1415# hogy merre akartam elkalandozni. Hú, de nehéz ez! Ú, most már semmit nem tudok, beállt a nagy szorongás. 1425# Ilyenkor szoktam fölhúzni a gatyám. Ja! Egyébként, képzeljétek el, megfejtődött a talány, megfejtődött, hogy mi 1437# történik velem itt keddről keddre. Keddről keddre? Igen, ez egy izé. Az történik, hogy vidéki városban tartottam 1448# előadást, és ott is húzkodtam a gatyám, meg... tehát produkáltam magam, már értitek, itt kihagytam egy szót. És 1460# egyszer csak beszólt egy ifjú hölgy, ott ült, olyan 45 körül volt, 50. Tényleg így... most, ahogy 1470# visszaemlékszem, nem olyan könnyű az. Miért, ti mindenre emlékeztek? És ahogy, tudod, ilyen per tangenten, vagy 1481# így, így csak azt mondja "Csípőnadrág." S én ezen szenvedek egy éve, értitek, húzkodom a csípőnadrágot. Péter! S 1493# egyszer csak világosságot nyújtott az én nagy sötétségemben, hogy egy csípőnadrág a csípőn van, és azt nem 1504# kell... Te ezt tudtad? Ez a megalázó egyébként, ez, csak így mindenki nevet, és azt... "Ennyire süket hogy 1514# lehet?" Csípőnadrág. Szóval, ott tartottam, kösz, hogy megjegyeztétek, hogy a szerelmes pár, ugye. 1525# 1525# Figyelemhiány-zavar, vagy figyelemzavar, hiperaktivitás. Most ha ezt megint egy tágabb összefüggésbe helyezzük, 1534# akkor mi történik? Akkor az történik, hogy itt már egy elviselhetetlennek tűnő stressz az, ami a gyereket éri, 1543# amire szorongással válaszol, amit akár a szülő, akár a pedagógus, akárkinek a magatartása csak megerősíti, ezért 1553# még nagyobb szorongás, tzz-zz. Mi történik, ebből a szorult helyzetből ki akar törni és ki is tör. Ki is tör, és 1562# elkezd föl, föl, már föl is áll. Nem ezt csinálja? Föláll, odamegy, odamegy... Ez mi? Most azon túl, hogy a 1571# mozgás oldja a feszültséget. Tehát jó érzést kelt, meg egyáltalán, meg egyébként 10 éves. Na? Hát még jó, hogy 1581# mozogni akar. De ezen túl mi történik? Valójában keresi a kapcsolatot. Pontosan azt, amit elvesztett akkor, 1590# amikor kialakult a figyelemhiány-zavar. Valójában a lehető legpontosabb és logikusabb lépést teszi. Enyhít a 1599# szorongásán a mozgással, és pontosan azt teszi, amire egyébként szüksége van. Próbál kapcsolódni valakihez, 1608# akiben meg lehetne nyugodni, akivel valami érzelmi kapcsolatba lehetne kerülni. Mindenki fogjon meg valakit! Ne, 1618# ne, hülyéskedek csak. 1620# 1620# Tehát tulajdonképpen miközben mi azt látjuk kívülről erről a gyerekről, akit minősítettünk és azt mondtuk, hogy 1631# ilyen, hogy szétszórt, aztán pedig kezelhetetlen, neveletlen, izgága, lehetetlen, aközben tulajdonképpen minden 1642# rezdülésével pontosan kifejezi, hogy miről van szó, és mi pedig nem értjük. Valami ilyesmit lehetne mondani. 1653# Mert hogy a figyelemért felelős agyterületek, azok az érzelmi kapcsolat során alakulnak ki. Hmm. Hogy éppen az 1664# által lesz alkalmas valaki arra, hogy elmélyülten figyeljen, hogy megfelelő érzelmi kapcsolatban tudott lenni a 1675# magzat az édesanyával, a csecsemő az édesanyával, édesapával, és a kisgyerek a szülővel. Hogy ez is egy 1686# rendszer, és nem úgy van, hogy "Jó, hát nem tudtam vele lenni. De attól még ő figyelhetne! Mi köze a kettőnek 1697# egymáshoz?" Éppenséggel pont köze van a kettőnek egymáshoz. Tehát az a készség, ami aztán képességgé válik, hogy 1708# oda tudok figyelni, tudok koncentráltnak lenni, megfelelő önkontroll, megfelelő önfegyelem. Az izgalmi 1719# szintemet, vagyis a szorongásomat képes vagyok kontrollálni, mint ahogy az igazi sportoló. Képes vagy megemelni 1730# az izgalmi szintet, vagy képes enyhíteni az izgalmi szintet pont azért, hogy a leghatékonyabb cselekvésre legyen 1741# képes. Na erre vagyok kész, hogyha egész, egészséges vagyok. De ha nincsen megfelelő érzelmi kapcsolat a korai 1753# életszakaszokban, akkor azok az agyterületek, amelyek éppen azért felelősek, hogy ezt egyáltalán meg tudjam 1764# csinálni, nem fejlődnek ki, vagy nem fejlődnek ki elég jól. 1770# 1770# Ezért egy látszólag olyan tulajdonságra, aminek most mi köze az édesanyámmal való kapcsolathoz, az apámhoz való 1780# kapcsolathoz, egy olyan kapcsolathoz, ahol figyelnek rám, és a többi. Emlékeztek, erről nem akarok most 1790# hosszabban beszélni, mert ennek a lélektani részét nagyon hosszasan leírtuk. Nagyon egyszerűen, hogyha rám 1800# valaki figyel és figyel és figyel, és én szabályozhatom ezt a figyelmet, én néha elnézek, mint egy pici baba, 1810# elnéz, akkor visszanéz, és én szabályozom. Hogy akkor ebben, ebben a kapcsolatban valami kialakul, egy látszólag 1821# teljesen nem odatartozó funkció. Hej! 1825# 1825# Tehát tulajdonképpen ezeket a gyerekeket kétszeresen büntetjük. Ugye először megsérülnek, majd pedig büntetjük 1834# őket érte. Hú, ez nem túl igazságos. És hogy éppenséggel, most visszautalok John Payne-re, azért fontos, amit ő 1843# mond, mert nem tudunk egy csapásra egészségesek lenni. Ugye? Mi felnőttek nem tudjuk csettintésre kizárni a 1853# gyerekeink életéből kizárni a mi felnőtt világunkat, a mi sérüléseinket. Nem tudjuk egy csapásra kizárni, mert 1862# sok év, mire beindulnak a fejlődési folyamataink. Ugye így van? Ha egyáltalán valaki nekiáll, hogy fejlődjön, az 1872# sok év. De mit tehetek? Kevesebb játék, azt meg tudom tenni. Egyszerűsíteni a környezetet, valami ritmust vinni 1881# a gyerekek életébe, rituálékat kitalálni. 1885# 1885# Tegnap kedves ismerőseimnél vacsoráztam. Hát de tudjátok, hogy... szóval, 6 fiú. Kakukk! Csak mondom, hogy van 1896# ilyen. 6 fiú. Anya széttárta a karját, azt mondja "Hát nekem, nekem csak ez megy." 6 fiú. Most már a legkisebb 1908# is már egész értelmesen tud nézni, tehát már nagyon, nagyon intenzív kapcsolatban van a környezettel. A gyerekek 1920# így tik-tik-tik, a legnagyobb 10 éves, és akkor így. Akkor megvolt a vacsora, azt mondja az anyuci "Na, akkor 1932# esti ima." Képzeljétek el, például, ez egy milyen okos dolog, nem ültek le az imához. 6 fiú. "Üljetek le 1943# szépen!" Nem. Tehát se a szépen, se az üljetek le. Tehát például, hogy szabad állni. Az állásban máris több a 1955# mozgási lehetőség. Tehát ott sok... ha ülök, már... állok. S akkor, na, ment körbe az ima, tik-tik-tik, minden 1967# gyerek valamit mondott, néha akkor ide állt, oda állt, teljesen rendben van. De hogy lehetett látni a gyerekek 1978# arcán valahogy annak a biztonságérzetét, hogy pontosan lehet tudni, hogy most mi történik, hogy mi fog történni, 1990# hogy ez után mi fog történni, hogy ez nagyon jól kiszámítható. Nagyon, egy erős érzelmi biztonságot ad. A 2002# legnagyobb döbbenetemre a hat fiú első szóra bement a szobájába. Egyetlen egy még egy rajzpályázatra befejezett 2014# egy rajzot, majd ő is bement. Én ott voltam körülbelül éjfélig, s a hat gyerek, 10-8-5-3-2-1-start, egyetlen 2025# egyszer sem jöttek ki a szobájukból. De ott szó sem volt nem t'om mi, terrorról, meg ordibálásról, meg 2036# fenyegetésről, meg büntetésről. 2040# 2040# Olyan jópofát mondtak. Csak hogy mit jelent az, hogy érzelmileg biztonságos környezet. Hogy például, milyen okos 2051# egy apa. Na, hát (csapkod - szerk.) (Látjátok, a környezeti hatások? Mit csinál ez a kóla? Hát azért, mert én 2063# ütöm az asztalt, azért.) Képzeljétek el, azt mondja az apa, hogy hát a gyerekek alig várják már az őszt. Mert 2074# mikor ősz van, el kezd esni az eső, s az apa a következőt játssza a gyerekeivel. Mikor a legnagyobb az eső, 2086# akkor azt mondja nekik "Na gyertek, kimegyünk futni!" A gyerekek megőrülnek attól, hogy esőben lehet futni, s 2097# hogy apa is fut velük. Tehát nem egy büntetés, hogy "Ki, kizavarlak! Ott fogsz ázni! Kis hülye!" Hanem éppen 2108# fordítva, apa is, mindenki fölveszi a meleg cuccot, kimennek a szakadó esőbe futni, s akkor az apa azt mondja 2120# "Jó, 2 kilométer." Az ötéves gyerek is. Mennek, futnak a szakadó esőben. Ugye, ezzel szemben mi szokott? "Ülj 2131# le, hát nem mehetünk sehova, hát úgy esik. Sajnos bent kell maradni, nem tudunk semmit csinálni." Most ott fut a 2143# négy gyerek, hát még a két kisebb nem, a négy gyerek a szakadó esőben, másfél kilométer, elindulnak visszafelé. 2155# Apa azt mondja "Most pedig szabad a pocsolyába is belelépni." S a gyerekek mennek, s az összes pocsolyába, csúú, 2167# két lábbal, durr bele, csíí! Úgy élvezik, hogy... pedig semmi mást nem csinálnak, csak futnak az esőben az 2178# apjukkal. Nincs Barbie baba, Halálcsillag, Jedi kard. Pedig azért az kell. De most ez... Nem, Jedi kard kell! 2189# Rájöttem, hogy ezt hagyjuk ki. Hanem semmi más nem történik, mint futnak az esőben, s utána beleléphetnek a 2200# pocsolyába. Kérdezem, hogy meg szoktak-e fázni? Azt mondják, soha, soha nem fáztak még meg. Egyrészt mert 2212# futnak, a másik pedig, azért, mert mikor mindenki hazaért, azonnal leveszik a cipőt, le a zokni, le minden, 2223# meleg kád, meleg víz. Hááhhhh! Most ugye nem, nem kell ragoznom? 2230# 2230# Hogy milyen gyerekkort kívánunk magunknak? Egy ilyet, apával futunk az esőben, bele a pocsolyába, utána meleg 2241# víz, satöbbi, utána körbeállunk, jót alszunk, vagy kérünk még egy játékot. Még, még, mert hát esik az eső, ugye, 2252# most az a 149 játék nem jó, esőben nem jó. Mert még ha sütne egy kicsit a nap, még ott eltolingatnám, ott a 2263# napon, de így, így valami hiányzik. És ez talán jó példa arra, hogy na... Jól van. Mindenre jó példa. Most már 2274# elég. Gyerünk, jó, nézem, hol tartunk. Mennyi az idő? Jó. 2280# 2280# Kísértetiesen hasonló megállapításokra jut John Payne, meg Máté Gábor is. A gyerekek környezetében alacsonyabb 2289# stressz-szintre van szükség, ez a negatív rész, hogy ebből kevesebbre van szükség, és érzelmi biztonságra meg 2299# bőségesen. Az érzelmi biztonság teremti meg azt a feltételt, amitől az agy megfelelő területei jól ki tudnak 2309# alakulni. Ezért, ez egy nagyon szép gondolat, valójában ezek a betegek... Na, ezek a betegek, nem, ezek a 2319# gyerekek. Ezek a gyerekek nem betegek, ezért őnekik nem gyógyulásra van szükség, hanem fejlődésre. Arra van 2328# szükségük, hogy egy olyan közeget, világot, kapcsolatot, hálót, érzelmi biztonsági teret biztosítsunk számukra, 2338# amelyekben tudnak fejlődni, s ez máris egy csomó terhet levesz rólunk is, meg a gyerekről is. Egész más az, 2348# amikor egy beteg gyerekkel kell mennem egyik helyről a másikra, emiatt te szorongsz, ami miatt a gyerek mit 2358# csinál? Még jobban szorong. Ezért is jó dolog elkezdeni az egyszerűsítést a gyerekeknél, mert az elkezd ránk 2368# hatni, visszahat rám. 2370# 2370# Eriksonról de rég beszéltünk! Ugye, hát a mi Eriksonunk! Majdnem elfelejtettük, hogy van. Erikson írt egy 2382# könyvet a gyereknevelésről. Ebben a könyvben ír egy zseniális dolgot, azt mondja. "A gyerekeink fejlődése láttán 2395# minden szülő kénytelen szembesülni azzal a kérdéssel, hogy ő maga hajlandó-e fejlődni. Az a szülő tudja 2407# leginkább annak a világát megteremteni, amiben egy gyerek fejlődni tud, aki maga hajlandó fejlődni. De nagy 2419# dolog, egy szülő hajlandó fejlődni. Ezáltal ott a legtermészetesebb mintája és közege, hogy itt nálunk lehet 2432# fejlődni, mert még apa is képes rá, ami azért nagy dolog." Na, jó. 2440# 2440# Na, még akkor... azt mondja, hogy. Még akkor egy pár adattal bombázlak titeket, hogy a család töredezettsége 2451# nyilvánvaló összefüggést mutat a figyelemhiány, hiperaktivitás, beilleszkedési zavar, és egyéb zavarokkal. 2463# Például az elvált, vagy különélő pár gyerekei... (Nem figyelek oda, előadást tartok, beszélek.) Tehát háromszor 2475# annyi gyerek mutatja a figyelemhiány, zavar, hiperaktivitás, szétszórtság, és a többi tüneteit akkor, hogyha a 2487# szülei elváltak, vagy nem élnek együtt. Tehát nem csak anya-gyerek kapcsolat, nem csak apa-gyerek kapcsolat, 2499# hanem a családi kapcsoltrendszer zavara is megjelenik a gyerekek zavarában. Azok az anyák, akiknél valami ilyen 2512# zavart mutató gyerek él, ezek az anyák magukat az átlagnál depressziósabbnak mondják, és a környezetüket 2523# stresszesebbnek, mint az átlag. Azután ahol figyelemhiány-zavar, túlaktivitás, stb, ezt most már nem ragozom 2535# mindig, ahol az anyák az első néhány életév, a gyerek első néhány életévében depressziósak voltak, ott a 2546# gyerekek körülbelül 30%-a mutatja ezeket a tüneteket. Azért, mert a depressziós anya nem tud a gyerekére 2558# hangolódni. Nem történik meg az a figyelem, az az érzelmi biztonság ami kell, ennek kapcsán pedig bizonyos agyi 2570# területek nem tudnak megfelelően kifejlődni. Tehát 30% szemben a 6%-kal. Az 6... mondjuk 5-ször, 6-szor több. 2582# (Nem, nem t'om, ezt hagyjuk, igen, igen. Nem, akkor ez, ez a... Jó.) 2590# 2590# Ahol, ahol ezzel érintett gyerekek vannak, ott a család működésére jellemző az, hogy még az átlagnál is kevesebb 2599# küldő támogató, megerősítő kapcsolattal rendelkezik a család, beleértve a nagyszülői családot, vagy a baráti 2608# kapcsolatrendszert. Tehát a család nem rendelkezik elég külső erőforrással. Azok a szülők, ahol ilyen gyerekek 2618# vannak, általában alacsony önértékeléssel rendelkeznek, maguk is szoronganak. Mi jár ezzel együtt? Hogy gyakran 2627# ezek a szülők nagyon jó szándékúak. Minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy a gyerekeiknek megadják, amire 2636# szükségük van. Ez a legfontosabb záró mondatom. Nehogy valaki azt gondolja, hogy itt a szülőket, vagy bármely 2646# szülőt, vagy pedagógusokat démonizálni szeretnénk. Éppenséggel ők azt élik meg, hogy "Már szinte mindent 2655# bevetettem, az utolsó erőm, sőt még azon túl is csinálom, s akkor is ez van." Tehát éppenséggel, ha a gyereknek 2664# szeretnénk segíteni, nagyon a szülő mellé kell állnunk, mert hiszen a gyerek éppen annak a zavarát mutatja, hogy 2674# a szülő nem volt elég egészséges ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni a saját gyerekére. 2681# Ezért mi elkövethetnénk egy másik szinten ugyanazt, amit a tanár elkövet a gyerekkel, hogy mi a szülőt ültetjük 2690# ide, és neki mutogatunk. "Hát vedd már észre, hogy érzelmi biztonságot kéne adnod a gyerekeidnek!" Most, hát 2699# erre egy normális szülő hogy reagál? Ugye, azt lehetne mondani, hát vagy jobban kezd el szorongani, mint addig. 2709# Hát nem? Most valaki jól beolvas neki, hogy nem jó anya, hát a normális reakció, hogy elkezdek szorongani. Hát 2718# eddig is szorongtam, hogy nem vagyok elég jó anya. Most akkor valaki jól megmondja nekem, hogy nem, akkor most 2728# mi, mi lesz, mitől lesz jobb, vagy mi? Vagy pedig, ugye kikérem magamnak. Nagyon sok szülőben van annyi erő, 2737# hogy kikérje magának. Nem? S akkor pattintjuk le a segítőket, a NevTan-t, a pszicho..., mindenkit lepattintunk, 2746# "Nekünk ne mondják!", azt jelenti, hogy... Megint csak a párhuzamot mondom. A szülő, aki ránéz a... "Nekem ilyet 2756# ne mondjon! Mit tudja maga?" Ez a szülő nagyszerű, mert vannak még erőforrásai. Hát mert tud még üvölteni. 2765# Nagyon nagy dolog, és ez pontosan megfelel annak, amikor a gyerek a maga összes zavarával még föláll a székre, 2774# akkor ez nem akkora baj, mint ha már nem áll föl... a székre. 2780# 2780# Látjátok, ezért nem pártolom az élő adást. Egy kis halott adás nem rossz. Na, jól van. Gyerünk, Feri! Mit 2796# csinálsz ma? Azt mondja. Mennyi időbe telik nekem majd ezt rendbe szedni otthon? Szegény Feri! Jó. Most olyan 2813# nehéz ez, hogy ti itt vagytok, nekem meg olvasnom kéne. Olvasom hangosan, akkor együtt csináljuk. Tényleg, 2829# közben gondolkozom is, az már két folyamat egyszerre. Szóval, na, na. 2840# 2840# Miért is ne bántsuk se a gyereket, se a szülőt? 2845# Ugye, most egy ilyen alcím. Miért ne bántsunk senkit? Ez egy érdekes, nem? Egy ilyen.. segítői attitűd 2857# kibuggyant belőlem. Hogy, hogy... csak miért ne? (nézi a jegyzetét - szerk.) Na... tik-tik-tik, gyerünk! Hogy... 2871# egy jó... jól van. Nem vagyok szétszórt ma? Hogy látjátok, ez milyen érdekes, na, most akkor... 2882# A környezet hatására hogyha leveszünk a stresszből, és nem kell a felnőtt világ tempójában és idő nyomása alatt 2896# élnie egy gyereknek, akkor éppenséggel azok az adottságok, például, hogy egy kicsit szétszórt, az mivé lesz? 2909# Kreativitássá. Az igazán kreatív személy milyen? Olyan asszociációi vannak, ami az átlag embernek nincs, attól 2922# kreatív. Mindenki valahogy csinálja, s ott van egy ilyen túlizé, zömm-zömm. Jaj, ez... olvastam egy történetet, 2936# hogy... Azt mondja, hogy, hogy... 2940# 2940# Gyerekcsoportot ültettek le, egy csoport, két csoport, három csoport, volt egy nagy csoport, s kiadta a 2948# feladatot a pedagógus. "Ezt kell megcsinálni." S képzeljétek el, hogy annyira bevonódott az egyik gyerek, 2957# föltérdelt az asztalra, így. (Föltérdel Feri egy 80 cm átmérőjű kis asztalra - szerk.) Így térdelt az asztalon. 2967# És ahogy az asztalon térdelt... Szóljatok, ha lyukas a gatyám, mert ezt... Úgy térdelt az asztalon, így, 2976# tik-tik-tik. Azt mondja a pedagógus, aki kiadta a feladatot "Nagyon kíváncsi voltam, hogy ez a csapat hogyan fog 2986# végezni." Később kiderült, hogy ez a csapat hozta legeredményesebben a munkát, és ez a föltérdelős gyerek járult 2995# hozzá az eredményhez leghatékonyabban. Vagyis van egy gyerek, akiről John Payne azt mondja, hogy egy kicsit 3004# bogaras. Mert ő nem odaül a többiekkel, hanem föltérdel oda. De közben ahogyan... közben a gondolatai is 3013# ugyanilyen eredetiek. Egyszer csak rátalál egy megoldásra, ebből születik a kreativitás, a szétszórtság 3022# kultúrája. Olyan asszociációk, hogy tyíí, ez hogy van? Egyszer csak valami élet lesz, valami elevenség lesz, 3032# valami eredetiség lesz. De ha ugyanerre a gyerekre rögtön rászól "Veszi a tévé! Pisti! Mit szól anyád otthon? 3041# Veszi a tévé! M1en lenyomják, s ott térdelsz, ülj már rendesen!" A gyerek összes kreativitása prrr. 3050# 3050# Rengeteg olyan... Mindannyian bogarasak vagyunk. Felnőttként is, nem? Magunk között szólva. Jó, adsz rá egy 3050# pacsit nekem. De hogyha ki tudjuk találni azt a világot, amiben az adottságaink, képességeink fejlődni tudnak, 3050# na éppen, éppen ott, ahol bogarasak vagyunk, abból tud valami jó dolog születni. Most ez onnan jutott eszembe, 3050# hogy hazamentek, biztos mondjátok "Ú, de szétszórt volt, meg minden. De azért egész jól szórakoztunk. Máskor nem 3050# szórakozunk ilyen jól." Szóval most... oké. Vagy nem t'om, hogy oké-e, de szeretnék most már mondani is valamit. 3050# Hogy. 3050# 3050# Érzelmi biztonsággal teli kapcsolatok és háttér 3056# Mi az, ami nagyban segít nekünk ahhoz, hogy a figyelmünk ne csak szétszóródni tudjon, hanem összpontosítani 3071# legyünk képesek? Érzelmi biztonsággal teli kapcsolatok és háttér. Erről már beszéltünk, magzati kortól kezdve. 3086# Na most! Ehhez mi is hozzájárul? Az, hogy merhetek érezni. Hogy megélhetem a fájdalmat, az ijedelmet, a 3100# haragomat, az agressziómat kifejezhetem valamilyen formában. Hogy mindez megtörténhet, mert a szüleim, a 3115# felnőttek tartanak engem. Határokat is húznak, éppen az érzelmi biztonsággal teli kapcsolatban újból és újból 3130# ebben az élő és eleven közegben tanulom meg a határokat. 3138# Húzza a gyerek a felnőtt haját. Ha ott van egy érzelmi biztonságot adó kapcsolat, akkor a szülő újból és újból 3153# kifejezi a gyerekének, hogy fáj neki. S a gyerek ezt megtanulja. Ez egy biztonságos közegben is le tud 3167# játszódni, és kap egy nagyon világos határt, hogy nem nyúlok úgy egy másik emberhez, hogy az neki fájjon. És ezt 3183# egy érzelmileg biztonságos közegben tanultam meg. Most megüthetem, meg kiabálhatok vele, meg minden egyéb. Azzal 3198# nem tanítottam meg jobban ezt a határt, hogy ne nyúlj úgy egy másik emberhez, hogy az neki fájjon. Sőt, éppen 3213# fordítva. 3215# 3215# De ki az, aki megengedheti azt, hogy az érzéseit megélje és ez által tudjon önmagánál lenni? Aki az érzésénél 3223# van, ő elég jól önmagánál van. Ezt ugye tudjuk, erről már nagyon sok szó esett. Hogy minél inkább tudok az 3232# érzésemnél lenni, az nem azt jelenti, hogy az érzés elborít engem teljesen és markában tart és ő irányít, hanem 3240# egyszerűen csak hogy képes vagyok érezni és egy érzésben lenni, miközben a tudatomnál vagyok. Tehát a világosság 3249# nem szűnik meg közben. Hát nem? Azért az nagy baj lenne. Tehát minél inkább tudok a testemben lenni, a testemnél 3258# lenni, minél inkább tudok az érzéseimben, az érzéseimnél lenni, annál jobban tudok magamnál lenni. Ha valaki 3267# csak a saját gondolatainál van, na az már nagy baj. Ugye ezt milyen sokan tudjuk? Ugye, hogy mindig tele 3275# vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy kéne élni, csak... Ki tudja megcsinálni? Ugye, tehát a jó gondolatok nagyon 3284# segítenek annak, aki tud a testében, meg az érzéseinél lenni. A nagyon jó gondolatok még hozzájárulnak, és szép 3292# az élet. De mikor nem vagyok a testemben, a testemnél, az érzéseimben, az érzéseimnél, akkor a jó gondolatok 3301# fényévnyi távolságra vannak tőlem. Vannak, csak nem ott, ahol én vagyok, hanem úgy külön, egy okos könyvben. 3310# Akkor hiába mondom, hogy ez így van, nincs hozzám elég közel. 3315# 3315# Két ember síel 3316# Mikor érezhetek tehát? Akkor, ha biztonságban vagyok. Mondanék erre egy nagyon egyszerű példát, nem az enyém, 3326# csak idehozom nektek, hogy ezt hogyan lehet jól látni. Képzeljük el, hogy két ember síel. Na, mondjuk legyen egy 3337# férfi meg egy nő. Valami kis izgalom kell, különben... S valahogy, hát ezt a szintet állandóan valahogy kell... 3348# Nem? Tehát. Síel a férfi és a nő. (Melyik szenvedjen balesetet? Ugye, interaktív 5 perc. "A férfi!" Ez volt az 3359# első. Na jó, jól van, tehát. Én hallgatok rád. Így mondjuk nem lesz annyira jó a történet, de nem, nem érdekes, 3369# mindegy. Tehát.) A férfi balesetet szenved, de nem is akárhogy, eltöri a lábát, nyalt törés. Nem részletezem, 3380# tehát... mert tudom azt, ha ti készítitek a belső képet, azt el tudjátok viselni. Ha én mondom, akkor ú, az már 3391# sok. Mindenki képzeljen el most egy nyílt törést. Szóval. Nyílt törés, a férfi üvölt. Hát, normális. "Ááá, üüü, 3402# ááá!" A nő, a szerelme, felesége, párja, társa... azt mondja "Sietek, hozok segítséget. - Siess, siess!" Na, 3412# síel, s ő is eltöri a lábát. (Most ez nem egy ilyen... na.) Most az a kérdés, hogy a feleség, amikor úgy magához 3423# tér, és tudja, hogy most nekem eltört a lábam, de azt is tudja, hogy a férjének eltört a lába, és ő arra vár, 3433# hogy én hozzak neki segítséget, megengedi-e magának azt, hogy nagyon fájjon a lába, vagy pedig összeszedi magát 3444# amennyire csak tudja, és levonszolja magát valahova, azért, hogy segítséget tudjon adni a férjének? Nyilvánvaló, 3455# ez történik. Az egyik esetben megélhetem az érzést, a fájdalmat, a szorongást, az aggodalmat, a 3464# kiszolgáltatottságot, a rettenetet, mert van valaki mellettem. Van valaki velem, van egy kapcsolatom, ami 3474# megengedi nekem, hogy én ezt megéljem. A második esetben azonban a feleség ezt nem engedheti meg magának, mert ő 3485# most ott egyedül van, s neki kell segítenie. 3490# 3490# Hogyha láttatok ilyen túlélő filmeket, döbbenetes, hogy emberek milyen sérüléssel, mikor rájöttek, hogy nincs 3499# velük valaki, elképesztő fájdalmakat nem engedtek meg maguknak. Ezt egészen odáig is mondhatnánk, hogy nem is 3509# érzi annyira. Ha ugyanúgy érezné, akkor lehet, hogy nem bírna fölállni és elindulni. Nem engedheti meg magának. 3519# Hogy milyen döbbenetes ereje van annak, hogyha tudhatom, hogy mellettem vagy. Akkor fájhat. Akkor megélhetem, az 3529# által magamnál vagyok, de közben ez egy biztonságos közegben zajlik, s akkor nem csak magamnál tudok lenni, 3538# hanem valami tárgynál is. Képes leszek majd figyelni, mert kialakult egy jó világ. De ha valaki, mikor valami 3548# nehéz neki, úgy éli meg magát, mint az a valaki, aki körbenéz és azt mondja "De itt nincs, nincs itt senki." Hát 3558# senki nincs, akkor ő nem engedheti meg magának, hogy fájjon. Itt, ezért van jelentősége (Picit hátrébb jövök, 3568# mert zavar, hogy ti szegények itt... A kólám.) Ezért van jelentősége annak, amikor arról szoktunk beszélni, hogy 3578# néha szükségünk van - most így mondanám - egy segítőre. Az persze egy természetes kapcsolatban levő vagy jövő 3588# segítség is lehet, de a természetes kapcsolatok néha jók, néha nagyon jók, néha viszont pont az hiányzik belőle, 3598# amitől egy professzionális kapcsolat professzionális. Vagyis, hogy a segítő, ha professzionális, pontosan tudja, 3608# hogy mire van szüksége annak, akinek segít. A természetes kapcsolatokban ezt nem mindig tudjuk, legföljebb jó 3617# fejek vagyunk, vagy szeretjük a másikat. De attól, hogy szeretjük a másikat, még úú. Csak annyira szerethetjük, 3627# amennyire képesek vagyunk. 3630# 3630# Mi történik a segítő kapcsolatban? 3633# Mert akkor mi történik a segítő kapcsolatban? Látjátok, itt is van egy egyszerűsítés, mint a serdülő lánynál, a 3643# gyereknél, meg a szülőjénél. Hogy könnyen, szeretjük egyszerűsíteni, és akkor a baj még nagyobb lesz. Ez pedig 3654# az, hogy azt mondjuk. "Hát nem akkora téma az! Jaj, hát egyedül is előre tudok jutni. Hát mondd meg Feri, légy 3665# szíves mondjál nekem egy jó könyvet!" Nem t'om, miről? Mondjatok egy olyan jó gusztusos zavart. (Addig bekötöm a 3675# cipőmet. Valamilyen jó... Ne a saját életedből. Ugye, mert ennyi idő alatt addig lehetett eljutni. Valamit. 3686# "Személyiségzavar." Jaj, az sok! Jó.) Olyan lehetséges azért az, na, igen? Lehetséges, hogy valaki képes az 3696# önreflexióra, és azt tudja mondani, hogy "Igen, igen. Látom én, hogy valami baj van velem. De hát hogy azért 3706# előveszek jó könyveket, megy azért ez. Úgy látom, hogy valahogy... na, értem én ezt." Mi nincs ebben? 3716# Elolvashatom a világ legjobb könyvét, most itt egy sincs nálam, tehát most így... a világ legjobb könyvét 3726# olvasom, önismereti szempontból pont arról ír, ami az én bajom. De olyan zseniálisan, az hihetetlen. "Ez 3736# hihetetlen. Ne haragudj, most nem is érek már rá. Hát rólam van szó, én is számítok." 3745# 3745# Mi az, ami ebből hiányzik? Egy másik ember. Épp egy másik ember hiányzik. Vagyis az, hogy éppenséggel a segítő 3755# kapcsolatnak a lényege nem az, hogy a segítő tud valami nagyon okosat, amit én nem. Mert ha ez lenne a lényege, 3765# akkor valaki jön hozzám, és azt mondom "Ja, hát megmondom én, mi van veled. Stty!" Elég gyors lesz. Napi 40-50 3775# klienssel végzek. Ettől a helyzet nyilvánvaló, még rosszabb lesz, szerencsés kivételektől eltekintve, mint 3784# amikor valakiben akkora a zavar és a bizonytalanság, hogyha azt mondom neki, hogy "A típusú.", akkor 3793# megnyugszik. Tényleg, hát az is lehet egy segítség. Azt se tudom, hogy mi milyen. Azt mondja "A típusú. - Jaj de 3804# jó, megvan, A. Hát ilyen jót három éve nem mondott senki nekem. A típusú, hát ez az, jól van. Csak ennyi a baj." 3814# Szóval. 3815# 3815# A valódi segítség mi? Nem a segítő szaktudása. Hát az a minimum. Ez pontosan ugyanúgy, mint a pedagógusnál, mi a 3828# minimum? Hogy érti a matekot, mert matek szakos volt. Hogy jobban ismeri a földrajzot, mint a "györök". Hát ez a 3842# minimum, nem? Nem ettől pedagógus, hanem attól pedagógus, hogy ismeri a gyereket, ismeri magát, a szülő világát, 3856# ismeri az iskolának a működését, a csoportdinamikát, és ismeri azt, hogy egy kapcsolatban mit-hogy lehet 3869# csinálni, attól pedagógus. Az a minimum, hogy hogy tudja, hogy Tiszántúl, Dunántúl. 3880# 3880# Amit a legjobb könyv sem tud megadni, miközben a legjobb könyvek hihetetlenül sokat úgy adnak. Ááá, hát 3888# különben, nagyon sokat köszönhetek a jó könyveknek, rengeteget. Főleg azért, valakinek éppen kapcsolati 3896# nehézségei vannak, akkor mit csinál? Elővesz egy könyvet. Nem így van? Hát legalább akkor valahonnan el lehet 3905# kezdeni az életet. Nagyon kellenek a jó könyvek. Na de a segítő kapcsolatban tehát ugyanúgy az a minimum, hogy ő 3915# érti, hogy mi az, hogy személyiségzavar, hát az a minimum. Hát még jó, hogy érti, nem? De mi az, ami ott igazán 3924# segítség? Hogy... Péter, már úgyis, teneked már úgyis mindegy. Tudjátok, már olyan régóta ismerjük egymást, 3933# hogy... Ránézek a Péterre, s éppenséggel az nem mindegy, hogy én most figyelek. Most egy órán keresztül 3941# figyelek. Lehet, hogy egy órán keresztül nem is szólalok meg. S ami éppenséggel más, mint ahogyan mondjuk egy 3950# csecsemő, pici baba, kereste a kapcsolatot az anyjával. Anya vagy ott volt, vagy nem, de hogyha figyelt is 3959# mondjuk a gyerekére, akkor az anya a maga szorongásával, zavarával, idegességével, valamijével határozta meg a 3968# figyelemnek a ritmusát, az idejét, a mélységét. De én azt mondom "Én azért vagyok itt, mert a személyiségemen 3977# dolgoztam annyit, hogy képes vagyok figyelni valakire." Megengedem, hogy az, akivel beszélek, ő szabályozza azt, 3986# hogy én figyelek, hogyan figyeljek. Ő például elnézhet. Most Péter pont elnéztél, ez olyan jó. Hogy ő elnéz, és 3995# ez rendben van. (El, el, el, igen.) Közben pedig igyekszünk kialakítani egy bizalmi légkört, amiben el lehet 4004# mondani azt is, ami éppen bennem van, és a többi, és a többi, vagyis hogy tulajdonképpen valamit elkezdünk újra 4013# kitalálni és megteremteni. Na ez az, ami nincs a könyvben, mert hogy egy tárgy. 4020# 4020# Ugye itt, amikor... hogy most nagy bajom van-e, vagy most miért mennék én segítőhöz, "Mit tudja, mit tudja ez?" 4030# Ugye, hogy abban értem én ezt a gondolatot, csak pont azt hagyjuk ki, ami ebben az egészben a legfontosabb, hogy 4040# ott egy másik ember van. Akivel kapcsolatba kerülök, csak valami olyasmit tud adni és tenni, aminek éppenséggel 4050# a sérültségével szenvedek. Ez a nagy dolog benne. 4055# 4055# Eszembe jutott valaki, egy öngyilkossági kísérlet után érkezett hozzám. De egyszer már emlegettem őt nektek. 4065# Ment egyik pszichiátertől a másikig, s valahogy senkinél nem tudott megmaradni. Na végül elkezdtünk találkozni 4076# minden héten, körülbelül másfél éve találkoztunk minden héten. Akkor azt mondja, egyszer csak elkezdtünk 4086# beszélgetni erről, azt mondja "Tudod Feri, azon gondolkodtam, hogy miért maradtam meg nálad, és miért nem 4096# maradtam meg másoknál. Rájöttem. Azért, mert szerintem te nem félsz attól, hogy én megöljem magam. Ezt ha nem is 4107# így mondanám, de úgy mindenképpen, hogy elfogadtam, hogy én a fejem tetejére állhatok, ő kimegy tőlem, 3 perc 4117# múlva halott lehet, ha azt akarja. Ezért egy bizonyos ponton túl én nem szorongtam és féltem. Azt mondtam, úgyis 4128# megcsinálja, ha akarja. Leraktam ennek a tervét. Ezért, mikor mi beszélgettünk egymással, én nem szorongtam és 4139# aggódtam túlságosan, mert tudtam, hogy nincs a kezemben. 4145# 4145# Ez miért érdekes? Mert ott van például egy jószándékú segítő, de maga fél attól, hogy aki hozzá jár, majd pont 4155# nála fogja megölni magát. Nem elkezd szorongani? "Mit szólnak a kollégák? Már második a héten. Ezt nem 4164# engedhetem meg magamnak, majd még pont, különben is a gyerekemmel is annyi baj van, még majd most ezt is 4173# hurcolásszam." S mi történik a kapcsolatban? Valaki, aki érzékeli a segítőt, mint a magzat meg a csecsemő az 4183# édesanyját, azt mondja "Hát ez szorong, hát szorong, hát szorong a segítőm." Hát persze, hogy néha szorongunk. 4193# De ha ez egy ilyen állandósult szorongás, mint a felnőtt világnak ez a folyamatos nyomása. Ott szorong, akkor én 4204# nem juthatok el a saját érzéseimig. Hoppácska! Hát el van törve a lába a segítőmnek. Itt kiabál, hogy "Jajj, 4213# jajj!" Hát akkor én nem kiabálhatok, hogy jajj-jajj! Jó, hát azért járok ide egy ideig, de hát aztán most medig 4224# várjak még, hogy már ne aggódjon amiatt. Amikor a segítő azt mondja "Jó, hát úgyis megöli magát, ha meg akarja." 4234# Amit remélem, halljátok, hogy nem felelőtlenség, hanem realitás. Ezt a realitást, mikor azt mondom "Nézd, te 4244# akkor ölöd meg magad, amikor akarod." s mondjuk ezt ki is lehet mondani a kapcsolatban, mert nem félek a 4253# témától. "Ezt tudod, ha megölöd magad, tuti, hogy vége mindennek. Az nem úgy van, hogy akkor holnap eljössz és 4263# megbeszéljük. Akkor kampec neked. Ezt érted te, hogy akkor mi van? Hogy akkor vége?" Ez fölfoghatatlan 4272# valójában. Na, és én ettől nem szorongok, vagy csak amennyire úgy normális. Hát kinek esik jól? Nyilván akkor, 4283# ha ő nem az én szorongásommal van elfoglalva. Márpedig egymásra hangolódunk. Akkor azt mondja "Ja, hát akkor 4292# jöhetek a saját érzéseimmel." S akkor megengedheti magának azt, amit a férj megengedhet, hogy kiabál, s azt 4302# mondja "Na nekem nagyon fáj!", mert van egy közeg, amiben ő kiabálhat. El tudtam ezt most mondani, hogy ez mi? 4312# Hogy ez milyen nagy dolog. És hogy ezt azért is mondom, mert ha gyerekről van szó, ha a szülőjéről van szó, ha 4322# mi magunkról van szó, ha a 80 éves önmagunkról van szó, akkor is mindig lehetőség, hogy találkozunk egy másik 4332# emberrel, és nála a szó jó értelmében megnyugszunk, vagy hogy ott történjen velünk valami. 4340# Már az idős korról is pontosan tudjuk, hogy egyáltalán nem olyan statikus, előre kiszámítható, már csak megyünk 4351# lefelé világ. Hogy idős korban sok minden fejleszthető. Sok minden, amiről azt gondoltuk, hogy "Á, veszett 4360# fejsze nyele!", háhh, én már csak tudom, már így 50-hez közel. Na, a mai sajátos alkalmunknak vége. Akkor 4370# rábízzuk magunkat az időre. Nagyon köszönöm a figyelmeteket, és akkor egy hét múlva találkozhatunk. (taps)
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
