2013.11.26-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Múlt alkalommal kifejeztem a hálámat felétek, hogy hajlandók vagytok velem együtt lelassulni. Azt nem tudom, 0014# hogy egyszerűsítjük-e az életet, de talán már az is valami, hogy kicsit csökkentjük a tempót. És hogyha a tempót 0024# csökkentjük, az információ áradatból kivonjuk magunkat, és tulajdonképpen néha egy-egy olyan információt járunk 0034# körbe, egy-egy olyan gondolatot vagy fölismerést mélyítünk el, ami már ismerős számunkra, akkor talán sikerül 0043# kivonni magunkat abból a tempóból, ami általában a legtöbbünk számára túl nagy stresszhatást jelent. És ha ez 0053# így van, akkor talán még képesek leszünk arra is, hogy saját magunkra hangolódjunk. Mert eddig mindig hogy 0062# mondtuk, mondtuk és mondtuk, hogy milyen nagyszerű dolog, ha a segítő rá tud hangolódni a pedagógusra, az anyára 0072# és a gyerekre; hogyha az anya rá tud hangolódni a gyerekére; ha a pedagógus rá tud hangolódni a szülőre és a 0082# gyerekére... S tulajdonképpen erről nem beszéltünk, hogy milyen nagy dolog az, hogyha éppenséggel le tudunk 0091# lassítani annyira, hogy rá tudjunk hangolódni magunkra. A hálám továbbra is tart, mert nem akarok tovább sem 0101# sietni, hanem mindig csak ott járni-kelni a már egyébként fölfedezett dolgok között.... Nem hoztam régi 0110# matchboxot! Hát ennyire hogy lehetek! Látjátok! A túl sok stressz! Szóval, nem hoztam régi matchboxot, de 0119# mindenesetre szimbolikusan tologassuk a régi, jól ismert játékainkat. 0126# 0126# Emlékeztek, a régi, jól ismert játékunknak ez a neve, hogy elégtelen önkontroll, önfegyelem, ezt a játékot 0134# tologatjuk most itt. És hogy ennél a sémánál, ennél a zavarnál próbáltuk nagyon-nagyon hangsúlyozni azt, hogy 0142# mekkora fordulat, ahogyan nem azt teszem, amit általában teszünk, hogy kiabálok egy gyerekkel, aki egyébként is 0151# már a szorongásával van elfoglalva, és azzal, hogy kívül figyeli, hogy honnan jöhet még valami fenyegetés. És 0160# mert a szorongása leköti, meg az aggodalom, hogy kifelé néz, hogy hol éri még őt valami olyan hatás, amire 0168# nincsen fölkészülve. Ezért, amikor kiabálunk vele, hogy: "Figyelj már oda!", akkor hogyan lehetetlenül el. És 0176# ezért nem érdemes kiabálni a szülővel sem, mert a szülő, ha nem lenne neki túl sok az élet, tudna ráhangolódni a 0185# gyerekére. S ezért nem érdemes a pedagógussal sem kiabálni, mert ha nem lenne neki túl sok az élet, akkor képes 0194# lenne a gyerekre meg a szülőre hangolódni. S a segítőkkel sem érdemes kiabálni, és a többi, és a többi. Hanem 0202# változtassunk a nézőpontunkon! S akkor ebben a nézőpontváltásban az történik, hogy inkább odaülök a gyerek 0211# mellé, megpróbálom megérteni magam, hogy miért olyan nehéz megérteni őt. Picit úgy lelassulok, egész magamra 0219# hangolódok, és ilyenkor persze fölerősödnek a zavaraim. 0224# 0224# És a fordulat abban van, hogy mi lenne, hogyha a zavarainkat is megbecsülnénk? És emlékeztek, hogy így jutottunk 0233# el ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy a lélek semmit sem tesz cél nélkül. És amikor valahol kialakul egy zavar, ez 0242# lehet magatartászavar, hiperaktivitás, akármi, amire nektek gusztusotok van, amikor kialakul egy zavar, az nem 0251# cél nélkül van. Tehát, amikor látjuk, hogy valakiben valami elakadás van, magunkon látjuk, hogy valami zavar van 0261# velünk, akkor ez azt jelenti, hogy ez biztos, hogy valamilyen céllal történt valamikor. Mert a lélek nem tesz 0270# semmit cél nélkül. Ezért a zavarunknak valami fontos értelme, jelentése, jelentősége van. Ezért a zavarunkat nem 0279# gyorsan megszüntetni volna érdemes, hanem sokkal inkább magunkra hangolódni, beleértve a zavart is, és valamit 0289# megbecsülni és értékelni belőle. Ugyanis egészen biztosak lehetünk abban, hogy ez a zavar, mert céllal alakult - 0298# emlékeztek, a sématerápiában mindig azt mondjuk, hogy a sémában vannak gondolatok, érzések és érzelmek, emlékek 0307# és fizikai állapotok, de a cselekvés nem része a sémának, hanem a cselekvés válasz a sémára, illetve arra az 0316# élethelyzetre, amiben a séma kialakult. Ugye, ez most már megvan, a kisujjból kirázzuk ezt. Ennél a sémánál 0325# például, elégtelen önkontroll, elégtelen önfegyelem, az illető belemegy a séma logikájába, és nem is 0334# kontrollálja magát. Nem fegyelmezi magát. Ezért, mikor meg kellene csinálnia valamit, de az számára már 0342# túlságosan is nyomasztó, és unalmas, és a többi, föláll, és abbahagyja. Ez az egyik magatartásforma. A másik 0352# magatartásforma, ami kialakulhat valamilyen olyan élethelyzetre, amikor már érdemes, hogy valami zavar 0360# kialakuljon, hogy az illető inkább nem csinál semmit, nem vállal felelősséget, hogy eleve ne kelljen olyan 0369# helyzetbe kerülnie, amire azt mondja, hogy ez már nekem sok. S a harmadik, hogy valaki vasfegyelemmel 0377# túlfegyelmezi, kontrollálja saját magát. Amikor tehát kialakul ez a 3 fajta cselekvésmódunk, ami válasz a 0386# sémára, illetve arra a helyzetre, ami ott és akkor túl sok, azt lehet mondani, hogy már megérte a lelkünknek 0395# kialakítani egy zavart. Azt mondta, ez már elég nehéz helyzet ahhoz, hogy itt ezzel már kell valamit csinálni. 0405# Ezért a zavarnak nemcsak célja és értelme van, merthogy a lélek hozza létre, hanem éppenséggel ara is utal, hogy 0414# valamikor olyan helyzetbe kerültünk, amikor ezt már érdemes volt csinálni. Ez sokkal megértőbbé tud bennünket 0423# tenni saját magunk felé. Talán még lesz bátorságunk magunkra hangolódni is. 0430# 0430# Most eszembe jutott két történet arról, hogy például milyen nagy dolog, ha valaki nem akar fejlődni. Ez persze 0439# egy zavar. Nem akarni fejlődni, egyáltalán, ugye, csak úgy... Hát... 0445# Volt egy fiatalember. Huszonvalahány éves volt, és az egyik reggel nem kelt föl az ágyából. Talán emlékeztek, jó 0455# pár évvel ezelőtt meséltem ezt a történetet. Nem kelt föl. De nem kelt föl egy hétig, meg két hétig, meg egy 0465# hónapig. Egyszerűen nem kelt föl. Egy kétszintes házban lakott még a szüleivel. És ezért a szülei, hogy valahogy 0474# segítsék őt életben maradni, vitték be neki az ételt. De ő nem kelt föl. Persze a szülei még jobban megijedtek, 0484# s akkor egyik segítőt a másik után szervezték oda, egyik segítő a másik után próbált a zavarral valamit kezdeni, 0494# hogy egy felnőtt férfi nem kel föl az ágyból, és sehova se jutottak. És a történetnek a vége - emlékszik rá 0503# valaki? Fantasztikus! Ha jól látom, senki nem emelte föl a kezét! Hát ettől mindig úgy meg tudok döbbeni! De, 0513# de! Jól van! Jó! Örülök, hogy föltetted a kezed! Ez jó! Köszönöm! Tényleg! Ez nagy dolog, senki nem teszi föl a 0523# kezét, és akkor valaki fölemeli. - Szóval. Hát nem tudom. Most ezen elgondolkozom egy kicsit. Amikor azt mondom, 0533# hogy hat évvel ezelőtt már egyszer elmondtam, annak kb mennyi realitása van. Annyi, hogy 6 évvel ezelőtt 0542# elmondtam, ennyi realitása van. 0545# 0545# Tehát, a fiatalember nemhogy egy-két hónapig, több mint egy évig nem kelt föl. Tulajdonképpen a segítők kudarcot 0559# szenvedtek, akik meg akarták szüntetni ezt a zavart. Egyszer csak a fiatalember a következőt tette. Lent az 0573# édesanyja almás süteményt sütött. A földszinten. S a fiú több mint egy év után teljes váratlansággal úgy 0586# pizsamástul megjelent a földszinten, s azt mondta az édesanyjának, olyan jó illata volt az almás sütinek, hogy 0600# muszáj volt lejönni. Szüksége volt egy évre, hogy le tudjon jönni. S micsoda döbbenetes nagy dolog, hogy 0613# megengedte magának azt, hogy érje őt valami, amire azt mondta: "Na, ezért érdemes fölkelni!" Nagy dolog. Nagy 0627# dolog! Azt is mondhatnám, még akár így is mondhatnám, hogy kevesünknek van ekkora bátorsága. Nagy teljesítmény. 0642# 0642# És akkor Carl Gustav Jung jutott eszembe - nem nyitom ki rendesen a számat, vagy a hideg hat rá - Jung pedig, 0652# nem tudom pontosan az számot, valahogy 50 év körül volt, s azt mondta, most egy ideig abba kell hagynom a segítő 0662# munkámat. És tudja-e valaki, hogy ez alatt az egy évig nem csinált semmit, már ami az ő orvosi, pszichiátriai, 0672# tödömdödöm munkája lett volna. S tudjátok-e, mit csinált ez alatt az egy év alatt? Tessék? (A nézőtérről valaki 0682# hangosan mondja: "Köveket rakosgatott.") Köveket rakosgatott, homokvárat épített. 50 éves férfi. Lehet, hogy 48 0693# volt, vagy 53. Persze, most mondhatjátok, na, micsoda luxus, meg én engedném ezt meg magamnak... De ez a két 0703# történet azért fontos nekem, nem azért, mert mi ezt lehet, hogy meg tudjuk csinálni, nem tudjuk, nem tudom, 0712# hanem hogy jól mutatja azt, hogy a léleknek néha mire lenne szüksége. Hogyha valaki magára hangolódna, azt is 0723# mondhatná, azt hiszem, hogy nekem egy év kéne... És, hogy ez reális. Körülbelül az reális, hogy valaki 40-50 0732# évesen egy évre azt mondja, hogy 'Köszönöm szépen! Köszi!' (elneveti magát) Ebben volt valamennyi saját élmény! 0743# Tényleg! Igen. Hát ebben volt. 0746# 0746# Na. Oda szeretnék visszakanyarodni... Arra is emlékszem, amikor édesanyám meghalt, hogy milyen hihetetlen 0755# pontosan tudtam, hogy nekem most föl kellene függesztenem azt, hogy nem tudom én, 100 %-ig káplán vagyok 0764# valahol. Ezt most abba kellene hagynom. De nem azért, mert nem vagyok pap, vagy mert nem kéne ezt csinálnom... 0773# Minden rendben volt, csak tudtam, hogy a lelkemnek most arra lenne szüksége, hogy nem tudom, meddig, de 0782# valameddig most ezt ne kelljen csinálni. Hogy lehessek egyszerűen csak magammal. És aztán, ahogy teltek a 0791# hónapok, egyre-másra reflektáltam azokra a zavaraimra, amik abból fakadtak, hogy nem léphettem ki. Már nem a 0801# papságból, hanem abból a helyzetből, amiben úgy éreztem, hogy ebből nekem most egy picit hátra kellene lépnem. 0810# Erről beszéltem nektek az évkezdéskor is. Hazajöttem az egy, majdnem... hát, több mint 3 hét szabadságból, és 0820# arra jutottam, hogy körülbelül két és fél - három hétre lenne még szükségem. És amikor érzem, hogy nem vagyok 0829# elég koncentrált, ezt most lerakom, ehhez most nincs erőm, és ingerültebb vagyok, akkor tudom, hogy azt a 2-3 0839# hetes hiányomat tolom magam előtt, és most már mindjárt december van. 0845# 0845# Szóval, azért ha a mi felnőtt világunkat nézzük, akkor látjuk, hogy néha mekkora jelentősége volna, ha magunkra 0855# tudnánk hangolódni, és néha radikálisan tempót tudnánk váltani. Hogyha a lelkünket kérdeznénk, ő azt mondaná, 0864# hogy ez biztos, hogy sok. És persze annak is van megerősítő jellege és szerepe, hogy tovább tudjuk vinni az 0874# életet. Annak is van jelentősége. És nagyon nagy értelme. De ami bennünket, még egyszer hangsúlyozom, ilyenné 0884# tesz, hogy mi felnőttként néha azt mondjuk, hogy most elmennék egy évre - egy gyerek hova megy? Egy gyerek 0894# hozzánk képest milyen döbbenetesen kiszolgáltatottabb és eszköztelenebb! Azzal a terheléssel, ami őr éri. És mi 0904# felnőttként lehet, hogy azt mondjuk, hát mi az? Hát mindenki el tud menni az iskolába! De megnéznénk, hogy abban 0914# a lélekben mi zajlik, akkor azt mondanánk, lehet, hogy mindenki megy, de a Pistike most itthon marad. Milyen 0924# nagy dolog! Megvan az az élmény? Például a szüleimnek nagyon hálás vagyok azért, hogy néha lehetett velük olyat 0934# csinálni - mondjuk anyukámmal, mert apukám nem volt otthon. Ha valaki nincs otthon, nem nagyon lehet vele azt 0944# csinálni... - De anyukámnak néha azt lehetett mondani: "Én ma úgy nem mennék suliba!" Nem kellett érte hazudni! 0954# Az nagy dolog! Volt egy olyan bizalmi viszonyom anyukámmal, hogy akkor azt mondta, persze akkor ő hazudott 0963# helyettem, jut eszembe, most, hogy a történetnek ehhez a pontjához érek. Tényleg ez jó... Beírta az ellenőrzőbe, 0974# hogy gyomorrontás, vagy ilyesmi. Voltunk azért egy olyan bizalmi - egy afféle bizalmi viszonyban, hogy ezzel 0983# sosem éltem vissza. Erre nagyon világosan emlékszem. Nagyon meg tudtam azt a napot becsülni, ami csak úgy 0993# adatott. Hej-haj! 0995# 0995# Ott hagytam abba múltkor... emlékeztek, a macsó csávónál. Megvan? Azt a történetet még nem vittem végig! Mit is 1007# jelent az? A mi világunkban a kisfiúk azt csinálják, hogy amikor sorozatosan nehéz élethelyzetbe kerülnek, akár 1020# a szüleik válása miatt, vagy amiatt, hogy túl nagy terhelést kapnak, túl sok felnőtt világ, túl, túl, túl, s van 1033# már valamennyi erejük, akkor elkezdenek kialakítani maguknak, így mondják, egy pszeudo-autonómiát. Magyarul: 1045# látszat-függetlenséget és szabadságot. És akkor lesz egy kis csávó, aki megy, és... (Feri harciasan fúj egyet) 1058# Ebben vannak kilengések, mondjuk, mikor megveri az osztálytársát, királykodik, hatalmas történetei vannak, él 1070# abból a belső nagyzásos fantáziálásából. Ez nem rossz dolog, mert segíti őt életben maradni. De valójában ez egy 1083# zavar is, mert megtanul élni, de a valóságnak pont a felét kizárja. Ez a saját gyöngesége. Hát azért zárja ki a 1096# saját gyöngeségét, mert egy olyan élethelyzetben van, amikor a lelke valamiképpen úgy dönt, hogy ez már sok a 1108# gazdinak. Ha sok a gazdinak, akkor azt hárítsuk el tőle. De nem teljesen eszköztelen és tehetetlen ez a kissrác, 1121# ezért elkezd nagyképűsködni. És a kultúra ezt megerősíti már kisgyerekkorban is. Aha! Szupersztár, nem tudom, 1134# micsoda. Hogy mondják? Mik ezek? Vasember, vagy mi? 1140# 1140# Voltam Madame Tussaud panoptikumában, pa-nop-ti-ku-má-ban, ez rettenetes... és ott beültem életem első 4 D-s 1150# moziélményére. És szuper hősök küzdöttek a gonosz ellen 4 D-ben. Elmondhatatlan élmény! Tényleg! Nagyon jó volt! 1161# Nagyon! Iszonyú jó volt, csak olyan rövid volt! 1166# Szóval, nagy dolog, hogy van annyi ereje, hogy hősködjön, nagyképűsködjön. És amikor azt látja, hogy valamelyik 1177# osztálytársa gyenge, még bele is rúg. Hiszen mit hárított el magától? Éppen a gyöngeséget. Mert az túl soknak 1188# bizonyult számára. Ezért egy ilyen kisgyerkőc tud nagyon kíméletlen lenni... A szüleinek is beszól ám 1198# előbb-utóbb! Ugye? Amikor 18 éves lesz, merthogy kidolgozza egyre jobban magában ezt a fain csávót, persze, hogy 1209# fölveszik őt a közgázra, vagy a jogi egyetemre! Vicceltek? Rosszabb esetben valami durvább életvonalat választ, 1220# ahol a fizikai erővel lehet valamit. S akkor, hogy ez törvényes vagy nem, az megint egy másik kérdés. Tehát 1231# vannak ilyen különböző minőségek, hogy hogy lehet ilyen kemény csávónak lenni. 1239# De a kemény csávóságot a 1241# mi kultúránk nagyon megerősíti. Nagyon megerősíti! És hogyha van egy cég, ahol "Mi vagyunk a legjobbak, 1250# piacvezető fityfiritty" - és neked ez a túlélési stratégiád, hogy valamikor az összes gyöngeséget eltolta 1260# magától a lelked, és te kidolgoztad magadból az erős csávót: "Itt az én helyem! Hohohohóó!!!" És akkor leszel 1270# egy kíméletlen középvezető, akkor, még ha ezt bírod csinálni, akkor gyorsan előrejutsz, ugye? Mert neked nem 1279# fáj, ahogy a másikat taposod! De ez a vicc, hogy tényleg nem fáj! Mert amikor fájhatott volna, az túl sok volt 1289# neked. A lélek úgy döntött, hagyjuk ezt a fájdalmat, a gazdi nem fog tudni élni. Ezért ott nagyképűsködsz, 1299# harcolsz meg piacvezetsz, és körülötted hullanak az emberek. 1305# 1305# Azt lehetne mondani, hogy ez a gazdasági, meg mindenféle világválság nem tett jót ennek a zavarnak. Még sokan 1314# 40-50 éves korukig ezt esetleg tudták volna csinálni, ha van hozzá hely. De most nincs. Nagyon sokaknak a 1323# zavarodottsága, most főleg férfiakról beszélek, emiatt van. Mert nem az történt, hogy a saját 1332# személyiségfejlődésében jutott el oda, hogy megcsömörlik. Mert egyébként nyugat-európai kutatások mutatják azt, 1341# hogy olyan 40 körül, de sokszor már 40 alatt egy csomó férfi, aki ezt az irányt vitte, saját maga csömörlik meg. 1351# Ez egy jó forgatókönyv! Mert belül elindul egy másik erő, ami azt mondja, hogy ez nekem már nem elég. Na, ez 1361# nagyon jó! De Magyarországon sajnos nem várhatjuk ki, hogy mi csömöröljünk meg. Hanem az történt, hogy egy csomó 1371# csávó, aki még úgy 5-10 évig nagyképűsködhetett volna, most már nem tud. Mert vagy kirúgták, vagy felezték a 1380# fizetését, vagy mittudom mit csinált, vagy kétszer annyi lett a munkája. Azt meg már ő sem bírja. Hej-haj! 1390# 1390# De ezért, akik úgy tanultak meg élni, hogy kizárják a gyöngeséget, és nagyképűsködnek - tulajdonképpen ez a 1401# zavar egy értelmes zavar. Célja van. És amikor kialakult, akkor segítette ezt a valakit megvédeni a saját 1412# sebezhetőségétől, gyöngeségétől, attól, ami számára hordozhatatlannak tűnt. 1420# 1420# Mondok egy klasszikus női utat. Hmmm... Hát milyen a klasszikus női út? Klasszikus női út, hogy nem arra 1432# bíztatunk benneteket, hogy vegyétek föl a nem tudom mit. Mondjatok már egy ilyen szuper hőst! Láttam, de nem... 1446# Batman? Tényleg, az az, Batman! Hát a Batman! Hát a nők kevésbé szoktak Batmanek lenni. (Valaki bekiabál: 1459# "Macskanő!") Macskanő!! Ez a női változat, ugye? Azért csak van olyan! Charlie angyalai! Na, azért csak találunk 1473# valamit! Jó! Persze, sok nő is van, aki ezt az utat viszi! A nők sokszor kíméletlenebbek, mint a férfiak. 1486# Állítólag a lágerekben a legkegyetlenebbek a nők voltak. Egy-egy nő egészen eszeveszett tudott lenni. 1499# 1499# Na jó. A Chuck Norris-os történetemet elmondtam múltkor? Nem mondtam el? Ez komoly?! Semmire sem emlékeztek, nem 1511# tudok bennetek bízni! Hiába kérdezlek titeket! Nem mondtam el a Chuck Norrist? Nem? De? Nem! Jó. Azt mondja: 1524# "Hé, Chuck, hány fekvőt tudsz lenyomni?" Válasz: "Höööö! Az összeset!" Szóval, ez az egyik irány. A másik irány, 1537# ez inkább egy klasszikus női. Képzeljük el, hogy az a kislány azt veszi észre, hogy hát az anyja fáradt. Apja 1550# feszült, egymással ordibálnak. Másnap is, meg harmadnap is ordibálnak. Sok lány milyen következtetésre jut? 1562# Nyilván arra, hogyha szüleim ordibálnak, ez nekem nem jó. Mit tehetnék én azért, hogy a szüleim ne ordibáljanak 1575# annyira? Hogy anya ne legyen szomorú, apa ne legyen dühös, apa ne igyon annyit, anya... ne egyen annyit. Nem 1587# tudom. Nagyon sok kislány úgy dönt, hogy akkor a legjobb, ha velem nem lesz semmi baj. Legalább velem akkor ne 1600# legyen bajuk. De hogy tudja egy kislány azt csinálni, hogy vele ne legyen baj? Azt, hogy éppen azokat a 1612# késztetéseit, mindenfélét, ami természetes része a gyerekkorának, mind eltünteti. Mi fog ebből következni? Hogy 1625# sok kislány agyonalkalmazkodja magát. De agyon! Csontig. Csontig-velőig megtanul alkalmazkodni, hogy ne okozzon 1638# zavart a szüleinél. Mert hiszen van ott bőven elég! És ez ugyanúgy mehet, még 20 évesen bírod, még 30 éves, 1650# igazi jókislány-történetek, és akkor 35-40-45, fölrobban az egész. De akkorát szól! Egyszer eleged lesz belőle. 1663# Az, hogy valaki túl alkalmazkodik, az is egy zavar. De célja van. Nagyon világos, érthető célja van. Hmmm. 1676# 1676# Ezért nem érdemes gyűlölni a zavarainkat. Hanem, egy bölcs mondás, hogy azt tudjuk megváltoztatni, amit 1685# elfogadtunk. Ez megint csak ellentétes az általában vett gondolkodással, ha valamit rossznak ítélünk, akkor azt 1696# mondjuk, hogy ez elfogadhatatlan. S minél inkább elfogadhatatlanná minősítünk valamit, annál kevésbé lesz a 1706# kezünkben, hogy rajta tudjunk valamit változtatni. Ez a jó és rossz logikája nem föltétlenül segít bennünket a 1716# fejlődésben. Sőt! Hej-haj! Mikor azt mondjuk a zavarra, hogy rossz, és nem fogadjuk el, akkor valójában azt az 1727# üzenetet küldjük, hogy nem vagy elfogadható. És az benne a... Ez még önmagában hagyján is. De a legnagyobb 1737# nehézség az az, hogy amikor a zavarra azt mondjuk, hogy rossz, hogy tagadjuk azt, hogy annak célja és értelme 1747# van, és hogy a lélek benned nem ok, cél és értelem nélkül találta ezt ki. Tehát tulajdonképpen valami realitást 1757# tagadunk, mikor azt mondjuk, hogy ez a zavar rossz. És ezért egy nagyon nem tudatos tiltakozásunk szokott lenni, 1768# hogyha a zavarunkra azt mondják, hogy rossz. És ameddig mi magunk is azt mondjuk, hogy rossz, meg mindenki azt 1778# mondja, szinte ellehetetlenítjük azt, hogy abból a zavarból ki tudjunk jönni. 1786# 1786# Na most. Igen, föl akartam tenni egy költői kérdést. Lehetne játszani azzal, hogy a leglehetetlenebb zavaroknak 1796# keressük meg a célját és értelmét. Például a kapunyitási pánik egy klasszikus zavar. Olyan személyek, akik jól 1807# megtanultak alkalmazkodni a családi közegben, sokszor egyébként maximalisták is, nagyon jól rá tudtak hangolódni 1818# egy kisebb világra, ott alkalmazkodnak, meg tudnak felelni az iskolai elvárásoknak, ezeket a szabályokat elég 1829# jól képesek valahogy kézben tartani, de kint minden más. Ez a félelmük. Hogy ott ezt nem fogják tudni csinálni. 1840# S jön egy zavar, hogy nem mernek lépni. (a színpad szélére áll, egyik lába a levegőben) Látjátok, én most lépnék 1851# egyet, ez joggal ijeszt meg engem. (Igen? Ez jó! Valaki azt mondja az első sorban: "Engem is!") Amikor valaki 1862# kapunyitási pánikban van, és azt mondja, hogy nem merek lépni, akkor mi kívülről elkezdjük azt csinálni vele, 1873# mint a 6 éves gyerekkel, amikor üvöltözünk, hogy vegye már a jobb kezébe a ceruzát, és írja le, hogy 'A'. S ez 1884# így van, hogy 'a' és itt van a kis farkincája, mit nem lehet ezen megcsinálni?! Mikor valaki kapunyitási 1894# pánikban van, akkor ő pont úgy van, hogy úgy érzi, hogy a semmibe kell lépnie. Mert itt ezt a világot ismeri, és 1905# itt nagyon jól kitalálta, hogy kell élni, de errefele neki nincs még út! Most akkor kiabálhatunk, hogy: 1915# "Mindenki más meg tudja csinálni! Nem tudom, mit köll ettől betojni!" Csakhogy, amit ő átérez, ez. Hú, azért ez 1926# melós ám! És képzeljétek el, hogy nincs térdszalagom! Na, jó, de hát aki így is bírja, nem? 1936# 1936# Szóval, annak a zavarnak, hogy ő nem meri elkezdeni az életet, értelme és célja van. És tulajdonképpen a 1946# zavaraink nagyban segítenek bennünket élni és túlélni. A zavaraink segítenek minket abban, hogy képesek legyünk 1956# élni. Mert ha ott és akkor azt a fájdalmat át kellene élnem, akkor az a félelmem, ez lehet tudatos vagy nem 1967# tudatos, hogy abba bele fogok dögleni. Tehát a zavarainknak értelme és célja van, ráadásul segítenek túlélni, 1978# sőt élni. Mert a cselekvésformák tulajdonképpen valamilyen életstratégiát is kijelölnek számunkra. Segítenek 1988# nekünk élni. Ezt érdemes elismerni! Tehát az a félelem, hogy elmenjek az első munkahelyemre, és hogy ez valami 1999# iszonyatosan fenyegető, ez irreális. Nem? Nem olyan iszonyatosan fenyegető elmenni az első munkahelyre. De az a 2010# félelem, amit átélek attól, hogy egy olyan magatartásmódot próbáljak meg elsajátítani, amiben teljesen 2020# eszköztelennek és járatlannak látom magam, na ez a félelem reális. Tehát a félelem nem a helyzetből adódik, 2030# hanem belőlem. És ha belőlem adódik a félelem, az azt jelenti, hogy egy belső realitásból fakad. S ezek a 2040# félelmek egyébként nagyon erősek tudnak lenni. Mikor valakit megpróbálunk rávenni a jóra, miközben azt mondjuk a 2051# zavarára, hogy rossz, az nagyon-nagyon kétes eredménnyel szokott járni. Sokkal inkább érdemes azt mondani, hogy 2062# nagyon is érthető és jó az, ami itt történik. És akkor mi fog történni? Valaki, aki azt mondja, hogy: "Igen, de 2073# hát,... na jó, de hát azért mégiscsak... így akkor hogy lesz az első munkahely?" Akkor őbenne megfogalmazódott 2084# egy vágy, hogy a meglévő stratégiáit egy picit fejlessze és kibővítse. Háhá! Ez olyan, mint a fiúnak az almás 2094# pite illata. Amíg azt mondjuk, hogy keljen föl, nem fog fölkelni. Egyszer csak: "Asszem, most már föl kéne 2105# kelnem!" 2106# 2106# Mit gondoltok, például.... A legklasszikusabb. És hányszor beszéltünk erről. Önsorsrontó stratégiák, önmegvetés, 2116# önbecsmérlés. Ugye, amikor az önbecsülésnek a hiányából... Bántjuk, megvetjük, tönkretesszük saját életünket. 2126# Úgy is mondhatnám, hogy hát... ilyen mazochista magatartásformák. Ahogy magunkat szidjuk és bántjuk. Ennek van 2136# értelme? Van célja? Ennél értelmetlenebb, céltalanabb dolgot, mint hogy magamat bántom, sújtom, tönkreteszem, 2146# mikor ott az élet, megnyílik egy kapu, nem megyek be rajta... Hát ennél értelmetlenebb dolgot kevés... S közben 2157# pedig mi az értelme a mazochista magatartásformáknak? Háhá. Hogy szabályozhatom a fájdalmat. Gyerekkorban 2167# ugyanis a fájdalom úgy rám omlott, nem tudtam szabályozni. Nem volt, egyáltalán nem volt a kezemben. Elmenekülni 2177# sem tudtam, hova meneküljek? Nem tudok hova menekülni! Nem tudok mit csinálni! A paplant a fejemre húzom, ennyi? 2187# Vagy mi? Bepisilek? S akkor ott vagy 20-30-40-50-60 évesen, az össze okos könyv azt mondja, hogy élj, valósítsd 2198# meg magad, csak álmodni kell,... te meg még rosszabbul vagy. Még erre is képtelen vagyok, ezeknek a könyveknek 2208# igaza van! Ugye, hogy így van? Teremts magadnak egy világot, és lépj be a kapuján, meg nem tudom, mi... 2218# 2218# El kellene, érdemes volna elismerned azt, hogy amikor önsorsrontó tendenciákkal élsz, annak nagyon mély 2228# jelentése, értelme és célja van. Hogy te folyton-folyvást szabályozod és kézben tartod a rossz dolgokat az 2239# életedben. Te szabályozod! Most egy pofon innen, most egy onnan. Ugye, ahogy Adler mondja, ezt már sokszor 2249# emlegettem: "a legtöbb ember fölkel és elindul a pofonjáért". Addig megy, míg meg nem kapja. És amikor kapott 2260# egy nagyot, azt mondja: "Na, tudtam, hogy ilyen az élet! Tudtam! Mindig is mondtam, hogy ilyen!" Ez nemcsak a 2271# megszokás, hanem a szabályozás, és a fájdalomnak a kézbentartása. Ez nem egy előrelépés ahhoz képest, hogy ér 2282# téged a fájdalom, és nem tudod kézben tartani, csak elszenveded? Most pedig a te kezedben van a szenvedés. A 2293# tiédben, és senki máséban! És ti ne vegyétek ezt ki a kezemből! Ne írjátok le, hogy az élet egy nagy lehetőség, 2304# fütyülök rátok! Mert az egy nagyon nagy dolog, hogy majd én szabályozom a fájdalmat, amiért... Az én kezemben 2315# van! És ez segít élni. És hogyha elismerjük, hogy ő kapott egy nagy segítséget az élethez, hogy kézbe vehette 2326# azt, hogy mennyi és hogy éri őt a bántalom és a fájdalom, akkor lehet, hogy azt mondja, "Jó, d hát azért most 2337# már valami... nem tudom... most már csak valami jó is kéne..." Hmm, hmm. 2345# 2345# Tényleg lelassultam. Lassan kicsúszok az előadói stílsomból. Na jó. Oké. 2351# Ez az! Megvan! Most szeretném egy összefüggésbe helyezni azt, amit mondtam. Képzeljünk el egy anyát, aki azt 2361# mondja, hogy: "Hát én... ha a gyerekem fél éves lesz, én akkor is visszamegyek dolgozni! Az tuti, hogy 2371# visszamegyek dolgozni, engem nem érdekel! Visszamegyek dolgozni!" Nekem ilyenkor mindig van egy rossz érzésem, 2381# mert tudom, hogy a gyereknek nem lesz jó. Az tuti biztos, hogy nem lesz jó! De ő nagyon határozottan, én 2391# visszamegyek, biztos, hogy visszamegyek! Valamelyik közkeletű televíziócsatornán hallottam, ahogy egy édesanya 2401# azt mondja a gyerekéről, mikor megkérdezték, hogy a család és karrier vonatkozásában hogy oldja meg azt, hogy 2411# kisgyerekei vannak. "Ja, hát a kisgyerekek? Hát a pici gyerek olyan, mint egy növény! Olyan, mint egy növény! 2422# Lerakom, nem megy sehova. Mint egy növény. Ugyan már, tök mindegy, hogy ki pelenkázza, meg..." Na, ilyenkor 2432# nekem nagyon rossz érzéseim támadnak. De nagyon rossz érzéseim! Ilyenkor szinte üvölthetnékem van, hogy: "Nem 2442# így van!" De hát, ugye én csak nézem a tévét, szabályozom a szenvedésem, és élek. 2450# 2450# De ha most ezt egy tágabb összefüggésbe helyezzük, s ebben az összefüggésben látjuk őt a férjével együtt. S 2460# például azt látjuk, hogy őt nagyon sokat bántalmazták gyerekkorában. Nagyon sokat. Mondjuk, verbálisan, 2471# fizikailag. Ezért, meg azért is, mert szeretett volna gyereket, meg valakivel együtt élni, ő lelkében ott tart, 2482# hogy választ egy macit. Egy jó kis macit. Hát aki... De olyan legyen, hogy szelíd. Tehát ilyen manikűrözött 2493# körmökkel legyen. Egy szelíd mackót. Ilyen apásan ölelős szelíd mackót. Érthető, hogy olyat választ? Naná, hogy 2505# érthető! Mondjuk, az apásan ölelős szelíd mackóba kevésbé szerelmes, a szexuális vonzalommal meg, hát... De ezt 2516# érzi ő is, de most éppen ott tart, hogy válasszon egy macit. Mert úgy tud élni. Választ egy macit, de megvan 2527# benne, persze olyan föl-föltörően ez az aggodalom és félelem, hogy: "Fúúú, ez a házasság, mi lesz ezzel a 2538# házassággal? Hogy fogom én ezt csinálni? Úúúú, ez jó, ez nagyon jó, de a barátnőm, meg nem tudom én, csillog a 2549# szeme, mint a Mars... Én nem tudom, benéz a tükörbe, az enyém nem csillog. A nemjóját neki! Az én macim, és ez 2561# nem csillog, matt! Csillogj már! Nem csillog. Hát az én szemem nem csillog. Nem csillog, hanem merek aludni 2572# mellette. Jó, jó, de mi van a szerelemmel, meg a szenvedéllyel, kell az az élethez? És akkor kell, vagy nem 2583# kell, vagy kell? Nem is tudom, most kell hozzá, vagy nem kell?" S akkor megy a barátnőjéhez: "Szerintetek lehet 2594# úgy szerelmesnek lenni, ahogy én vagyok? Mert nekem annyira nem csillog!" Akkor a barátnői elmondják a nagy 2605# bölcsességeiket, nyilván, ami éppen, van, nyilván azt tudjuk mondani. Az egyik azt mondja: "Ne, ne, tönkreteszed 2617# az életed, csak csillogó szemmel lehet élni! Nézd meg, hogy nekem hogy csillog! És én élek is!" Másik, akinek 2628# valami hasonló története van, azt mondja, mert mondjuk ő is ebben van, ha ketten lesznek, mégiscsak 2638# megnyugtatóbb, ha fölhívják egymást: "Tiéd se csillog? Hát, enyém se." Most, aki elvált a macijától, ő azt 2649# mondja: "Jaj, semmiképp! Te is majd úgy jársz, mint én, a mackóktól el szoktak válni a nők, azt nem szabad, egy 2660# mackót.. Még a válást se veszi észre, csak... Hát ilyenhez akarsz hozzámenni?!" Aki meg megbánta a válást, ő meg 2672# azt mondja: "Jaj, jaj, már most mondom, nehéz lesz, de te csak bírd ki! Bírd ki! Én nem bírtam, de te bírd ki!" 2683# Hát ettől nyilván nem enyhül a szorongás, hogy te csak bírd ki, én nem tudtam, de te csak igen, az én nevemben 2695# is, majd én nálad kijavítom, amit én nem. Mindenesetre marad a maci. 2702# 2702# Van, aki így választ, és ez rendben van, mert így tud élni. Ez is rendben van, meg a másik is rendben van. De 2713# amikor megérkezik a pici baba, hmm-hmmm. Egyszer csak túl sok lesz az anyának. Túl sok. És mi az, amibe ő 2724# begyakorolta magát, hogy tudjon élni? Az az erős része. Ezért gyorsan visszamegy dolgozni, hogy az egyensúlyát 2735# fönntartsa. Szerintetek ez elfogadható? Énszerintem igen. Ha nem fogadjuk el azt, hogy ő éppen azzal, hogy elég 2747# korán visszamegy dolgozni, persze egy jól begyakorolt magatartásformáját követi, amivel sikerül magának 2758# egyensúlyban lennie, s kicsit távol tartania magától a megnövekvő szorongásokat. Egyébként minél inkább az erős 2769# részünkben vagyunk, a szorongás is annál inkább nő, mert a realitásnak az a másik oldala. Ez szokott 2779# fölrobbanni. Ha ő el tudja fogadni a a saját zavarát, és azt tudja mondani: most látom, hogy tulajdonképpen mi 2791# vonz engem olyan nagyon, hogy olyan gyorsan visszamenjek, hogy a munkahelyen, fúúúú. Hát hány és hány szülőtől 2802# hallom, hogy az elején úgy van: "Jaj de jó, hétvége, a gyerekek!" S eltelik nyolc év, és azt mondja hétfő reggel 2814# a munkahelyén, hogy "Húúúú. Ó, az áldott hétfő! Fúúú! Legalább 2 nap lesz, mire a gyerekeimet kiheverem. Hogy 2825# milyen jó ez a hétfő!" S ezért a rádióműsorokat nem fiatalok... illetve fiatalok csinálják, mert mindig így 2837# köszönnek be, hogy: "Nemsokára péntek! Haha! Kezdődik a hétvége!" Aha! 4-5 gyerekes anyukák csinálnák a 2847# műsorokat, más lenne ám a hangsúly! Vasárnap este ujjongana a műsorvezető: "Már csak egyet kell aludni, 2858# sorstársaim, s mehetünk dolgozni!" 2862# 2862# Szóval, hogyha ez az anya magára tudna hangolódni, ezt meg tudná engedni magának, s azt tudná mondani, hogy 2871# tulajdonképpen van itt nekem annyi zavarom, szorongásom, aggodalmam, azt sem tudom, hogy van. De nagyon meg 2881# tudom magamat becsülni és értékelni amiatt, hogy tudtam hozni egy döntést, hogy megházasodtam, hogy odaszántam 2891# valakinek magam, hogy minden nehézség és zűrzavar ellenére tudtam egy babát vállalni, vagy kettőt, és hogy ezt 2901# csinálni akarom. Ez nagy emberi teljesítmény a részemről. Ez nagy dolog. És az, hogy most gyorsan vissza akarok 2911# menni dolgozni, ezt nagyon megértem. Én magamat nagyon meg tudom érteni, hogy ezt csinálom. Hogy ez nem cél 2921# nélkül van. Ugyanis, ha ő azt mondja, hogy "Nem, nem, nem, nem!" Ha nem ismeri el, hogy miért akar visszamenni, 2931# ha ez nem elfogadható számára, akkor agyon fogja gyötörni magát amiatt, hogy rossz anya. Emiatt a munkahelyén 2940# sem lesz jól, otthon meg kétszeresen rosszul lesz. Még instabilabb lesz. Ezért olyan nehéz, amikor... Na. Egy 2950# csomó könyvben le lehet írni, hogy hogy érdemes. De konkrét helyzetekben... ott és akkor nem egyszer az igaz 2960# segítség az, hogy valaki magára tud hangolódni, el tudja ismerni azt, hogy mi is történik vele. El tudja 2970# ismerni, értékelni és becsülni tudja azt, hogy képes továbbvinni az életet azáltal, hogy most gyorsan visszamegy 2980# dolgozni. Mert például az is lehetséges, hogy ő azt mondja: "Nem, nekem itthon kell maradni, nem tudom, mi" - és 2990# végül meggyűlöli a férjét. (valaki tüsszent - Egészségedre!) És a zavarát és fájdalmát és szorongását és 2999# mindenét, és akkor két év múlva, nem tudom, ilyen hitvallás-szerűen, hogy lehet gyereket férfi nélkül is 3009# nevelni. Na, erről akarok majd most mindjárt beszélni. 3014# 3014# Tehát az első lépés valami olyasmi, hogy de nagy dolog elfogadni a zavarainkat, látni, hogy értelme és célja 3023# van, megbecsülni azt, ahogyan megtanultunk élni és életben maradni. Megbecsülni azt, ahogyan egyensúlyban tudunk 3033# lenni. Lehet, hogy éppenséggel egy magamra hangolódásnak a legpontosabb következménye, hogy azt mondom: "Ha most 3043# el tudok gyorsan menni dolgozni, akkor ebben a rendszerben tudok maradni. Ha nem megyek el, egyszerűen nem tudok 3053# a rendszerben tovább lenni." Ez az egyik oldal. És ha elfogadtuk ezt a zavart, a saját gyöngeségünket, mert 3062# látjuk, hogy mi az értéke, az értelme és a célja, akkor átülök a másik oldalra, s azt merhetem mondani, miután 3072# meg tudtam érteni magam, és azt tudtam mondani, hogy valószínű ez lesz most a legjobb megoldás minden 3081# nehézségével együtt. A másik oldalon azt tudom mondani, hogy "Igen, de ez egész biztos, hogy a babámnak nem a 3090# legjobb." Ilyen egyszerűen. És akkor ezzel a realitással tudok együtt élni. Elismerem, hogy a babámnak ez nem a 3100# legjobb. De honnan vegyek erőt ahhoz, hogy elismerjem, hogy valami olyasmit csinálok, ami a babámnak nem a 3109# legjobb? Onnan, hogy meg tudtam becsülni az összes zavaromat és nehézségemet. Innen jöhet valami erő, hogy azt 3119# tudjam őrá mondani, hogy igen, amit tesz, ez most nem a legjobb a babának, de ezt ugyanúgy el lehet hordozni, 3129# mint azt, hogy most így döntöttem. 3132# 3132# Ezért, amikor nagyon rá akarunk embereket venni, hogy ne a rossz dolgot csinálják, hanem a jót, sokszor a 3141# helyzet még rosszabb lesz. Ezért olyan finom szövésű... Haj-haj. És azt látom, hogy mondjuk, ha... Szóval. 3151# Amikor a fájdalom vagy zavar kialakul, ugye, az céllal, értelemmel történik, és mindig egyet jelent azzal, hogy 3162# a valóságnak egy részét ki kell zárni az életből, mert túl sok. Felnőttként tulajdonképpen ugyanez történik: ha 3172# valaki nem lát rá a zavarára, nem tudja azt becsülni és értékelni, akkor azt a részét lesz hajlamos kizárni az 3183# életéből, hogy "Nem, a gyereknek ez semmi problémát nem okoz! Jaj, hát gyönyörű patchwork családok is vannak! 3193# Egyik szebb, mint a másik! Színesek, érdekesek, inspirálóak a gyerek számára!" Hogy milyen nagy dolog, ha el 3203# tudom magamat fogadni zavarostul, látom annak az értelmét, a célját, az életem értékességét így, ahogy vagyok, 3213# és ez reális! Mert hiszen látom, hogy reális, hogy az egy értékes dolog! Akkor lehetőség nyílik arra, hogy a 3223# másik oldalt is el tudjam fogadni. Hogy ne kelljen magamat ámítani. Ha itt tudom magamat nem gyalázni, akkor itt 3234# nem lesz szükségem nagyképűsködni, meg azt mondani, hogy "Ez nem a valóság! Ugyan már! Mondhat akárki 3244# akármit..." Nagyon nagy dolog, hogyha van bátorságom beismerni azt a jót, amit eddig rossznak tartottam. És 3254# amire eddig azt mondtam, hogy jó, belátni, hogy annak mi a nehézsége. Tulajdonképpen nagy-nagy-nagy-nagy emberi 3264# teljesítmény, amikor valaki a döntéseinek a következményeit el tudja hordozni. Az nagy dolog. Nagy dolog. És 3274# amikor valaki azt mondja: "Ugyan már, hogyha elváltunk, úgy is lehet szeretni a gyereket!" - akkor nem azt 3284# gondolom, hogy ő most hazudik, vagy nem tudom, mi, hanem azt, hogy nincs elég ereje, hogy a valóságnak ezt a 3294# részét meglássa. Mert ha lenne elég ereje, nem ezt mondaná. Ezért mindig, amikor a valóság egy részét kizárjuk, 3305# akkor tudható, hogy ez is egy zavar. És azért zárom ki a valóságnak ezt a részét, mert az a félelmem, ez ilyen, 3315# ha most annak a teljes súlyát magamra kéne venni, hogy a válás hogyan hat a gyerekekre, azt nem bírnám 3325# elviselni. Míg kívülről azt mondjuk: "Hát miért ne lehetne az elhordozni? Hát ott van a szakirodalomban, olvasd 3335# el! Nyolc pont." Aha! Nem merem megnézni, hogy mit jelent az, hogyha elválok, annak mi a következménye a 3345# gyerekek életére, mert akkor nem fogok tudni élni. Ez egy egzisztenciális rettegés. Hogy most nem engedhetem meg 3356# magamnak azt, hogy beismerjem, hogy ennek mi lesz a következménye, mert nem tudom továbbvinni az életet! 3365# Márpedig az életet tovább kell vinni! Tehát, amikor valaki a valóságnak ezt a részét ilyen értelemben kizárja, 3376# az is érthető, és az is céllal van. Hmmm. 3380# 3380# Ezért lehetséges az, hogy előbb-utóbb úgy érdemes egy picit csöndben maradni. Tényleg, néha úgy ülök, és azt 3389# mondom: "Asszem, be kéne fejezni ezt" - ne beszéljünk már, meg hogy mi hogy van, mert.... És ezért gondoltam 3399# azt, hogy lassuljunk egy picit le, és nézzünk rá arra, hogy tulajdonképpen mi történik? Ezért ezt a logikát - 3409# látjátok, hogy a tanár üvölt a szülővel, meg a gyerekkel, a szülő a ... akkor utána... tulajdonképpen ezt a 3419# logikát toljuk innen oda, onnan ide. Most üvöltözni azért, hogy ez a jó, az a rossz... Ugyanaz történik. Aki úgy 3429# élte meg, hogy nincsen elég ereje belátni a döntései következményét, ha őrá rápirítunk, mi fog történni? Még 3439# jobban fog szorongani! Ezért a következményeket még inkább el fogja hárítani magától. És ki lesz a vesztes? A 3449# gyerek. Háá. Ezért beszéltünk arról, hogy a szülő megerősítésre vár, hogy ő kevésbé szorongjon. Ha kevésbé 3459# szorong, rá tud hangolódni a gyerekére. A pedagógus, a nevelő... De közben annak is van realitása, hogy a gyerek 3469# a társadalom kismegszakítója. Ugye ide jutottunk múltkor. A gyerek a társadalom kismegszakítója, nála pikkk, 3479# elmegy valami. És de nagy dolog, ha tudunk, van annyi életerőnk, hogy ezt be merjük ismerni. És ne azt 3488# gondoljuk, hogy a gyerekkel valami baj van, és ezzel a bajjal valamit csinálni kell, és minden mehet tovább úgy, 3498# ahogy eddig. 3500# 3500# Hm. Van bennem egy vágy, hogy úgy szeretném, ha úgy lenne bennetek, amit mondok, ahogy bennem van. Ugye, ez egy 3511# ilyen gyermeki vágy! Csiribí-csiribá! De szeretném, ha... mert látjátok, valahogy így... úgy érzem, állandóan 3522# lavírozok ilyen félreértések között. Könnyen félreérthető kijelentések között. Ugye, valami ilyesmi élményem 3533# van. Hogy legalább mondtam 6 olyan dolgot, ahol már elakadhattatok magatokban dúlva-fúlva. -"Azt mondta, 3543# hogy..."- "Azt nem is. Azt mondta, hogy..." Most az a jó, hogy a mai előadásban nagyon sokféle dologért lehettek 3554# dühösek rám. Egymással ellentétes dolgokért. Hogy én miért mondtam erről azt, miért mondtam arról azt... És 3565# ezért most hirtelen meglepett ez a vágy, hogy jaj, de jó lenne, csiribí-csiribá, és akkor... Ez van bennem. 3576# Milyen tehetetlenek tudunk lenni, nem? Valamit próbálunk, és... 3583# 3583# Na. Mit akarok? (töpreng) Jaj, ezt akartam! Ez pont belefér 10 percbe! Ilyenkor kellene egy történetet mondani, 3594# de nincs! Tényleg, nem jut semmi eszembe, fáradt vagyok.... Eszembe jutottak férjek és feleségek, mondjuk az 3604# ismerőseim 98 %-a - akik azt mondják, most kimondva-kimondatlanul, hogy "hát, a férjem..." "a feleségem..." S 3615# akkor valami ilyesmi az üzenet, hogy "Most magunk között szólva, kinőttem a férjem. Na, ez van. Ez van." Kellett 3626# a maci, kellett, most már látom, önismereti munkát elvégeztem, látom, kinőttem a medvét, most már én vagyok 3637# Urszula, most már jöhet a herceg." Mikor az az élményünk van 30-40-50-60 akárhány évesen, hogy kinőttük a 3648# házastársunkat, most már annyira világosan látjuk, hogy mi honnan hova jutottunk, és a házastársunk meg hol 3658# akadt el, s hogy vesztegel már 40 éve, akkor ajánlanék nektek egy másik nézőpontot. Hogy tulajdonképpen úgy is 3669# láthatnánk, hogy nem ez történt. Hanem az történt, hogy valami miatt beleszerettél valakibe, és akibe 3679# beleszerettél, arra éppen nagyon nagy szükséged volt, mégpedig mire is? Nemcsak arra, hogy megosszam az életet, 3690# meg ilyen szépeket lehet mondani, de nem. Nemcsak erre, hanem arra, hogy azt a másik embert olyan funkciókkal 3701# ruházd föl, ami a te lelki egyensúlyod szempontjából nélkülözhetetlen. A szerelem alapvető logikája, hogy 3712# idealizálok valakit, vagyis ellépek a realitástól. Hát ha idealizálom, akkor nem reálisan látom! De az nem baj, 3723# hogy nem látom reálisan, csak annyi történik, hogy valami miatt szükségem van arra, hogy téged ne reálisan 3733# lássalak, hanem idealizáljalak. Ugyanis, ha idealizállak téged, az nagyon cuki nekem, mert akkor tőled egy csomó 3745# mindent meg tudok kapni. Hát hiszen akkor te vagy a legjobb. Hát a legjobbtól? Türürü, kérem, kérem, kérem. 3755# Ennél jobb nincs is! Vagyis a szerelem révén idealizálom a másikat, és olyan pszichés funkciókkal ruházom őt föl 3766# a saját egyensúlyom érdekében, ami nekem nagyon bejön. Ez történik. És amikor te azt mondod, hogy "Ahhh! 3777# Kinőttem Rozáliát!" Akkor dehogy nőtted őt ki! Mitől nőtted volna ki? Hanem már nem tudod azokkal a pszichés 3788# funkciókkal fölruházni, amelyekkel eddig, ezért nem tudják, vagy Rozália azt a funkciót már nem tölti be a te 3798# egyensúlyod érdekében, amit eddig betöltött. És erre te azt mondod, hogy "Ja, hát ha már nem, akkor..." Nem 3809# nőtted ki! Hanem most kezded őt jó esetben valamennyire reálisan látni. Ha nem a démonizálásnál tartasz. De ezt 3820# tudjátok, pontosan megvan a szakirodalma, hogy ez hogy történik. Először idealizálunk, ennek megvannak a 3831# pszichés funkciói a saját egyensúlyunk érdekében. Mint az anya-csecsemő kapcsolat, idealizálom anyát, anyától 3841# mindent megkapok, és az élet szép, én biztonságban vagyok. Képzeljünk el egy csecsemőt, aki azt mondja: "Én jól 3853# érzem, hogy anyám szeret, de az a baj, hogy világháború van!" Hm? Nem, egy csecsemő - ha anya van, minden van. 3864# De hát ez kell is az életben maradáshoz. 3868# 3868# Hol tartottam? Jaj, ez az! Ez az! Itt vesztettem el a fonalat, a démonizálásnál, pedig egy milyen... Mikor 3878# idealizálom a társam, a funkciókat nem tudja már, akkor betölt egy csomó pszichés funkciót nálam az egyensúlyom 3889# érdekében. És a második lépés nem az, hogy elkezdem őt reálisan látni, hanem összetörik az idealizált kép, és 3900# most az összes addig kirekesztett, negatív elemből készítek egy képet. Ez a démonizálás. Nagyon sokan, amikor a 3911# démonizálás fázisában vannak, akkor válnak el. "Most látom csak, milyen ember!" Éppen nem. Amennyire nem látod 3922# ott, annyira nem látod itt. S amennyire tévedtél ott, annyira itt. Fejlődés (hanghatással fejezi ki, hogy nincs 3933# - a szerk.). De sokat lehet róla beszélni! És mindenkinek megvan róla a véleménye. Az kell! Véleményünk legyen 3945# mindenről. Megvan ez a negatív kép - annak is van funkciója. Hehe. Ahogy megvolt a pozitív kép funkciója, a 3955# negatív kép funkciója is megvan. Például az egyik nagyon világos funkciója, hogy belenézek ebbe a negatív képbe, 3966# és találkozok magammal. Én választottam! 3971# 3971# Nagy dolog az, aki a harmadik lépést is megteszi, s azt mondja, hogy dehogy nőttem én őt ki! Még most sem látom, 3981# hogy milyen. A harmadik lépésben valahol egy reális kép ki tud alakulni. S azt tudjátok, hogy a házastársunkról 3991# a reális kép mikor tud kialakulni? Akkor, ha magamat is képes vagyok valamennyire reálisan látni. Ez az 4000# előföltétele. Ha magamat tovább idealizálom, vagy keresek valakit, akit tovább idealizálhatok a saját 4010# egyensúlyom érdekében, a másikat sosem fogom reálisan látni. Mi által lesz elfogadható számomra egy másik ember, 4020# akivel élek? Azáltal, hogy elfogadható vagyok magam számára a gyöngeségeimmel együtt. Ha én ott tartok, hogy én 4030# vagyok a nemtudommi, meg a - hát akkor ne haragudj, de ha te csak egy ember vagy, nem leszel nekem elég! Mikor 4040# már elég erős vagyok ahhoz, hogy a realitással valamennyire tudjak együtt élni. Ne kelljen a valóságnak nagyon 4050# sok részét kizárni ahhoz, hogy életben maradjak! Akkor ez azt jelenti, hogy meg tudom már becsülni a saját 4060# gyöngeségeim, látom a célját, értelmét, s a tiédet is. Azt tudom mondani, hogy amikor számomra egy 4069# elviselhetetlen dolgot csinálsz, annak célja és értelme van, és nem azt fejezi ki, hogy nem szeretsz. Hanem hogy 4079# az egyensúlyodért valamit most próbáltál csinálni, és ez pont ez. Nagy dolog egy ilyen helyzetben fönntartani, 4089# vagy hogy meg tud születni a kölcsönös egymás megbecsülése, miközben egymás agyára megyünk. 4098# 4098# Volt egy terapeuta, minden képzésen elmondja nekünk, ez neki egy nagy élmény volt, hogy volt egy főnöke, aki 4107# egyszerűen nem hallgatta meg. Ugye, egy fiatal titán volt, grandiozitással jól eleresztve, s ment, és majd ő 4117# csinálja, s bement, a főnöke vagy elaludt, vagy ásított, vagy kiment, vagy nem figyelt, vagy bekapcsolta a 4127# tévét, mindegy, valamit csinált, telefonált... és ő azt mondta, hogy odáig jutott, hogy már mikor ment a 4137# munkahelyére, meg akart őrülni ettől. Hogy ő nem tud egy ilyen munkahelyen dolgozni! Aztán egyszer csak leült, 4147# azt mondja: "Rá kell jönnöm, hogy ez mi." S akkor szánt egy kicsi időt arra, hogy belehelyezkedjen a főnöke 4157# szerepébe. S akkor átült a másik székre, azt élte meg, itt van ez az ifjú titán, tényleg tehetséges. Énnekem pár 4167# év van a nyugdíjig, most itt fölforgat nekem mindent... Rájött, hogy a főnöke nem ellene csinálja, hanem 4177# magáért. Egyszerűen csak próbál valahogy egyensúlyban maradni. S a saját egyensúlyát ez az ifjú titán nagyon 4187# fenyegeti. S amikor rájött, hogy a főnöke nem ellene csinálja, hanem magáért, (megkönnyebbült sóhajt hallat) 4196# akkortól kezdve nem volt akkora súlya annak, hogy telefonált, miközben beszéltek hozzá. 4205# 4205# Általában a házastársunk nem ellenünk csinálja. Magáért. És ez nem egyenlő az önzéssel, hanem megpróbál élni. 4218# Na jó. Nem tudom, hogy jó-e? Meg hogy mi is az, hogy jó? 4225# Jaj! De! Ezzel akartam befejezni! Záró két mondatom. Hogy ugye van ez a két fogalmunk, hogy a jólét. Ugye jólét, 4238# jólét, ez a gazdasági nemtudommicsoda, jólét, van mit enni, inni, ruházkodni, jólét. És akkor fölfedeztük ezt, 4252# hogy jóllét, két l-lel, szubjektív jóllét, érzelmi jóllét. És hogy tulajdonképpen, amit most csinálunk, nekem ez 4266# jutott eszembe, hogy ez meg a jó lét. Azt nézegetjük, hogy mitől jó a lét. És hogy akkor van jóllét meg jólét, 4279# hogyha valamit kezdünk fölfedezni abból, hogy jó lét. Ennek például része, hogy a lélek semmit sem tesz cél 4292# nélkül. Ettől jó a lét. Hogy ilyen szép ez. Csak nehéz! 4299# Na, jól van. Ilyen voltam ma!
Lejegyezte: H. E.
