2013.10.01-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntelek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0005# Belekezdek, és arra jutottam, hogy már nem ígérek semmit. Nem mondom, hogy befejezzük a kérdéseket a mai 0015# alkalommal, inkább, de be fogjuk. Befogjuk, csak nem ígérem. A gordiuszi csomó átvágására teszek egy kísérletet, 0025# vagyis a mai alkalommal a kérdések kapcsán már elkezdjük az idei évet. Tehát beleszövöm a kezdést a 0035# válaszadásba. Így aztán mindenképpen jól járunk. 0040# 0040# Jött egy ilyen kérdés, és talán már eddig is ezt hallottátok többször. Egyetlen mondat volt csak: 0047# Hogyan kell határt tartani? Hogyan tanuljak meg határokat tartani? 0053# Értelemszerűen nyilván a grandiozitás, följogosítottság sémával kapcsolatban ez sokaknak egy nagyon természetes 0062# kérdése. Hiszen aki följogosítottság sémával él, ő átlép minden határon, de van partnere, aki ezt hagyja. Tehát 0071# tulajdonképpen sem ő, sem a társa, vagy a családtagok nem tanulják meg megfelelően a határtartást. Legalább öt 0080# kérdés vonatkozott a határtartásra. Úgyhogy erről, mint múltkor a spiritualitásról, szeretnék most hosszabban 0089# beszélni. 0090# 0090# Először is mondanám a gyors válaszokat. Hogyan lehet megtanulni határokat tartani? A gyors válaszom az, hogy 0098# "Tartsuk őket." Ez primitíven hangzik, na de, ha már én látom, hogy van határ... Tehát a kérdések nagyon 0107# optimistán hangoztak. Mert aki azt mondja "Hogyan kell határt tartani?", ő már érzékeli a határt. A többséggel 0116# kapcsolatban az a nehézség, hogy nem is érzékeli a határt. Ha én már érzékelem a határt, már nagy esélyem van, 0125# hogy meg is tartsam. A nagyobb baj inkább az, hogy nem is érzékeljük a határt, illetve nem ott húzzuk meg, ahol 0134# annak a realitása volna. Tehát azt lehetne mondani, ha valaki már érzékeli a határt, állítsa oda a hadseregét, 0143# vagyis a harcosát, és tartsa. 0145# Idézgetem nektek ezt az öreg papnevelőt. Mentek hozzá a fiatal papnövendékek, és kérdezték "Hogy kell, hogyan 0154# tudnánk itt megtanulni jó papnak lenni?" Az öreg papnevelő mindig azt kérdezte "Hogy tanul meg a kutya ugatni?" 0163# S akkor a válasz: "Hogy ugat." Tehát a határtartást úgy tanulhatjuk meg, hogy tartjuk. És akkor közben 0171# szenvedünk, és konfliktusok vannak, és azzal együtt tartjuk, és beszélgetünk róla, na, hogy tartjuk. 0180# 0180# De látjátok, ez a kérdezés-válaszolás műfaj hát nehezen enged mondjuk árnyalt összefüggéseket kibontani. Mert 0188# most ezt elmondtam, és sokan azt mondjátok "Na, nesze semmi, fogd meg jól. Azt mondta, hogy ugassak, meg hogy 0196# hívjam a katonákat. Nem t'om, nekem az anyámmal van baj, most ezzel nem sokat tudok kezdeni, hogy ugassak, meg 0204# hívjam a katonát." Úgyhogy arra jutottam, hogy ezt szeretném egy összefüggésbe ágyazva is elmondani. Hogy is van 0213# ez? Miért ekkora témánk az, hogy határt tartani? Miért van ez így? Az összefüggés így szól. 0220# 0220# Képzeljük el, kicsi gyerekek vagyunk. Hát ezt remélem, el tudjuk képzelni. És mi történik ilyenkor? De sokat 0229# beszéltünk arról, vannak fizikai és érzelmi szükségleteink. Jó esetben a környezetünk, anya, anya, aki olyan 0239# puha, s anya, akiből lehet inni. Ráhangolódik a szükségleteinkre. Meg apa is. És ezzel mi történik? Egyrészt 0248# ahogy kielégülnek megfelelő módon elég jól a szükségleteink, ez egy nagyon világos lehetőséget ad számunkra 0258# arra, hogy magunkat egyre inkább megéljük, ahogyan tükröződünk a másokkal való kapcsolatunkban. Még nem tudjuk, 0268# hogy jók vagyunk, hogy értékesek vagyunk, még nem tudjuk, hogy szabad-e érezni, hogy szabad-e sírni, hogy 0277# szabad-e bepisilni, hogy szabad-e kifejezni magunkat, de a szüleink, számunkra fontos személyek visszatükröznek 0287# bennünket, és hírt adnak arról, hogy szabad-e lennünk, szabad-e fiúnak lenni, vagy szabad-e kislánynak lenni, 0297# szabad-e sírni, érezni, szükségleteinket kifejezni. Szabad-e? Hogy ez rendben van. Ha valakit vissza tudnak 0306# tükrözni következetesen úgy, hogy rendben van, erről nagyon sokat beszéltünk. Akkor például visszatükrözik a 0316# testemet úgy, hogy az rendben van. Azért az első életszakasz nagyon szól a testről, nem? Sugárban köpöm ki a 0325# pürét, és hogy erre milyen anyai választ kapok. 0330# 0330# Jött egy ismerősöm, azt mondja "Te tudod, hogy mifelénk hogy hívják a gyerekek felé a nemi szervet? Mifelénk a 0339# női nemi szervet úgy nevezik a családokban, hogy a csúnyája. Ne mutogasd a csúnyádat!" Na? Hát akkor 0348# visszatükröznek engem, például úgy, hogy a testem hagyján, de a nemi szervem az a csúnyám. Azt nem mutogatjuk, 0358# azt elrejtjük, azzal valami alapvető baj van. Én nem tudom magamról, hogy az rendben van-e, vagy nem, de 0367# megtanulom a velem való kapcsolattartás révén. Vagyis nem tudom még magamról megmondani, hogy ki vagyok, mi 0377# vagyok, és milyen vagyok, de a kapcsolat révén ez szép lassan bennem elmélyül. Ez az egyik, amit megtanulunk. 0386# Megtanuljuk magunkat látni, és akkor a testünket, akkor a testünk határait megtanuljuk. Kialakul az énünk, az 0396# énünknek a határai. Háhá, ez így jó is lenne, csakhogy minden szülő többé-kevésbé sérült. Ez is rendben van. Nem 0406# esik jól, de... Mi ennek a következménye? 0410# 0410# Minél sérültebb egy szülő, annál kevésbé van ideje, energiája, adottsága, személyiségének mindenféle tehetsége 0419# arra, hogy énrám hangolódjon, végigkísérjen engem bizonyos folyamatokban. Visszatükrözzön engem, megnyugtasson 0428# engem, kifejezze, hogy rendben van, segítsen engem, elterelje a figyelmemet, segítsen fölfedezni a világot, és a 0438# többi. Hanem ha egy szülő sebzett, mivel fog foglalkozni? Elsősorban saját magával, hiszen mennyit beszéltünk 0447# erről, úgy éli meg az életet, hogy neki mindig életben kell maradni. De a helyzet ennél még jóval árnyaltabb. 0456# Vagyis, hogy ő miközben a saját szükségleteivel törődik, a hiányai miatt - nyilvánvalóan hoz nagyon sok hiányt - 0465# ki felé irányul, aki úgy tűnik, hogy potenciálisan a legalkalmasabb arra, hogy az ő szükségleteit betöltse? A 0475# saját gyereke. Vagyis megfordul valami. Nem a szülő hangolódik elsősorban a gyerekére, majd pedig nyilván, hogy 0484# utána magát is szereti és becsüli, néha azt mondja a gyerekének, hogy "Most nem." vagy "Majd később." Ez 0493# teljesen rendben van, de itt ha nagyon sérült a szülő, nem ez történik, hanem azt mondja "Jaj de jó! Itt van, ő 0502# az én életem értelme." Hej-haj! Hát akkor nem lehet akármilyen. Ugye, ha ő az én életem értelme. Az egész más, 0511# ha én azt mondom, hogy abban, hogy megszületett a pici babám, és vannak ketten-hárman, és én értük cselekszem, 0521# meg tudom látni az életem értelmét. Az rendben van. Egész más, ha azt mondom, hogy "Ő az életem értelme." 0529# Érezhető a különbség? Mondom tovább, hátha megsejthető lesz. 0535# 0535# Ha sérülten érkezik a szülő a szülői szerepbe, akkor túl sok a hiánya, betöltetlen szükséglete, ezért a gyerekét 0545# fogja használni a saját szükségletei betöltésére. Akarva, akaratlanul így fog történni. És hogy válaszol erre a 0555# gyerek? Miután a gyerek kiszolgáltatott, ezért számára ez természetes lesz, és elkezd ráhangolódni a saját 0564# szüleinek a szükségleteire a nem tudatos világában is, meg a tudatos világában is. Már csak azért is, hiszen egy 0574# kiszolgáltatott lény. Hát ha anya, apa nincsen jól, akkor az egészen konkrétan és közvetlenül fogja őt érinteni. 0585# Nem teheti meg, nem engedheti meg magának, hogy anya és apa ne legyenek jól, mert akkor az ő szükségleteit nem 0595# fogják kielégíteni. Ezért a gyerek elkezd azon túl is a szülei szükségleteire hangolódni, ami az emberi 0604# kapcsolatból, egy természetes anya-gyerek kapcsolatból adódna. Annál sokkal fokozottabban, vagyis akkor is a 0614# szülei szükségleteire, hiányaira, vágyaira, jelzéseire fog hangolódni, amikor ott annak lenne az ideje, hogy ezt 0624# a szülei tegyék meg ővele. Hogy a szülei értsék meg, hogy a szülei kísérjék, hogy a szülei legyenek türelmesek 0634# vele. (Mekkorát köptem most! A sok fényben jól látszik. Ez nagyon jó, ha van bennünk életnedv. A magyar nyelv: 0644# életkedv-életnedv. Ha valakiben jól áramolnak a nedvek, egészséges. Így, így, áramoltassuk a nedveket, és virul 0654# az élet.) 0655# 0655# Akkor ott van a gyerkőc, akarva-akaratlanul, túlságosan is ráhangolódik a szülei szükségleteire, mert hogy a 0663# szülei túlságosan is a saját szükségleteivel vannak elfoglalva, tehát nem hangolódnak őrá. Mi a következő lépés? 0672# A következő lépés az, hogyha én minduntalan rád kell, hogy hangolódjak... Például az édesapámmal kapcsolatos 0680# alapélményem, de assz'em pont ezt múltkor is mondtam, hogy mennék az apámhoz, aki pilóta, tehát eleve ritkán van 0689# otthon, de mikor otthon van, akkor alszik. Mert hát hogy pilóta, hát reggel jött meg, tehát alszik. Tehát mennék 0698# az apámhoz, hogy egy ilyen normális valami, valami... hát férfi a férfivel történjen már valami, és akkor anyám 0707# azt mondja "Ne zavard apád! Alszik." Na mondjuk ezt én is látom, de megtanulom azt, hogy van apa, csak 0715# elérhetetlen, van apa, csak nem szabad őt zavarni. Mikor nagyon - lehet szigorúan, lehet kedvesen - megkaphatom 0724# ezt a mondatot, hogy "Ne zavard apádat! Nagyon sokat dolgozik. Tudod, ő keresi a pénzt." Ez nagyon kedves, meg 0732# minden, csak éppen 3 évesen arra kapok utasítást, hogy a saját szükségleteimet felejtsem el, és az édesapám 0741# szükségleteivel azonosuljak. Ezért, érdekes módon h-hm, két dolog történik. 0747# Az egyik. Szép lassan a szüleim szükségletei, miután azonosulok velük, hogy el ne veszítsem a szeretetüket, 0755# gondoskodásukat és a többit, elkezdenek belsővé válni. Nem a saját szükségleteim kerülnek nyilvánvalóan 0763# kifejezésre, hanem s szüleim szükségleteivel azonosulok, és azok kerülnek ide be. Majd pedig a szüleim 0771# szükségleteit elkezdem úgy észlelni, mint a sajátomat. Akkor már azt élem meg, hogy türelmesnek kell lenni. Hogy 0780# a türelem egy nagyon fontos dolog, és megtanulok türelmesnek lenni. Akkor, emlékszem, velem ez pontosan így 0789# történt, kaptam egy csomó megerősítést, ahogyan hagytam magam relatíve elhanyagolni "Hogy te milyen türelmes fiú 0798# vagy, Feri!" Tesóm nem volt olyan türelmes. Normálisabb is. De én akkor ezt a kört... megerősítették. 0806# Tulajdonképpen mi történt? Ráhangolódtam egy felnőtt szükségletre, majd a felnőttek örültek neki, hogy az ő 0814# szükségletei körül forog a világ, és engem megdicsérnek érte. Na de én 4 éves vagyok, meg 5. Nem hiszem el a 0823# szüleimnek, amit mondanak? Dehogynem, elhiszem. Tehát nem csak, hogy ráhangolódok a szüleim szükségleteire, 0831# hanem azokat belsővé is teszem. Az egész személyiségemet elkezdem az alapján formálni, hogy a szüleimnek milyen 0840# szükségletei vannak, és ezeket dolgozom ki. A saját személyiségemen pontosan ezeket a részeket munkálom ki, nem 0848# pedig mindazokat, amik az én természetes személyiségfejlődésemmel egy kapcsolat összefüggésében meg kellene, 0857# hogy jelenjenek. Tehát, és ezt a határtartás miatt mondom, tehát mi történik? Meg se tudom mondani, hogy kinek a 0866# szükséglete, mert már bent van, már belül van. 0870# 0870# Ráhangolódtam az ő szükségletére, de milyen árat kell fizetnem ezért? Ez a második gondolat. (Mert talán még van 0878# valaki, aki emlékszik, hogy azt mondtam, hogy két dolgot mondok. Nem baj, ha nem emlékeztek.) A másik pedig, 0887# hogy... De ennek ára van. Mégpedig az, hogy a saját szükségleteimtől kell eltávolodnom. Háhá! Ott vagyok 5-6-7-8 0896# évesen, és már ipari méretekben tanultam meg ráhangolódni mások szükségleteire. De azokat belsővé tettem, ezért 0905# azokra úgy tekintek, mintha a saját szükségleteim lennének. A szüleim ezt jól megerősítik, a saját 0913# szükségleteimre megkapom a bélyeget, hogy "Ne legyél türelmetlen! Ne legyél ilyen akarnok! Ne pattogjál!" Tehát 0921# azokat már eleve rossznak is bélyegzem. 0925# 0925# Amikor felnőtt vagyok, miért nehéz határt tartani? Bent vagyok a saját családomban, férjemmel, feleségemmel, 0933# aztán a gyerekekkel, saját szüleimmel. Mert azt sem tudom, hogy hol a határ. Mert a saját szükségleteimet nem 0942# tudom elérni, nem is tudom, hol vannak. Gőzöm sincs, nem is t'om, hogy mit is szeretnék én. Úgy nem érzem jól 0951# magam, tehát valamit akarok, csak valójában nem, azt sem tudom, hogy mit. De a te szükségleteid nekem fájnak. 0960# 0960# Ugye van egy nárcisztikus férfi, vagy egy nárcisztikus nő. Ez a nárcisztikus ember rombolja a saját világát. De 0968# amikor egyszer megengedi magának, hogy rosszul legyen, és azt mondja, hogy "Ahh, milyen szörnyű az élet!", 0977# rögtön együtt érzek vele. Azt mondom "Ú, hát akkor ezt még most megint fél évig csinálhatja velem." Vagyis itt 0985# belül egyáltalán nem is olyan könnyű meghúzni a határt, hogy hol vagyok én és hol vagy te, hogy mi az én 0993# szükségletem, és mi a tiéd, mert már eleve, ahogyan megtanultam, hogy szükséglet itt és ott, már ott egy óriási 1002# zavar van. Áhá. Tehát amikor a mi világunkban a legtöbb embernek problémája van a határtartással, az nem azért 1011# történik, mert béna, hanem mert megtanulta, hogy sokkal inkább tartsa saját szükségletének azt, ami nem az övé, 1020# és ne tartsa sajátjának azt, ami meg az övé. Akkor hogyan tudna határokat jól megtartani? Mondhatnánk, hogy ez 1028# ilyen egyszerű. 1030# 1030# De az élmény szinten ami megnehezíti a dolgunkat, hogy sokkal jobban érzek együtt veled, mint magammal. Mert 1039# amit te képviselsz, azt sokkal inkább érzem a magaménak, mint amit én. Így aztán valójában, ahogyan elkezdtük, 1049# tényleg nem tudjuk, hogy hol a határ. Ezért nem is tudjuk megtartani. Hej, nem is könnyű móka ez. De van egy jó 1058# hírem, ezt így mondtuk, emlékeztek talán, hogy nem a problémára keressük csak a választ. Mondhatjuk, hogy nekem 1068# az a problémám, s mondjuk elmegyek egy önismereti csoportba azzal, hogy nem tudok megfelelően határokat tartani. 1078# Ezért kihasználnak, bántanak, vagy erőtlen vagyok, állandóan beteg vagyok, vagy boldogtalan vagyok, és a többi. 1088# Egyfelől jó, hogyha keressük a választ a problémára, de a jó hírem az, hogy olyan is van, hogy a probléma a 1097# megoldás része. Vagyis nem csak akkor tudunk emberi életet élni, ha az összes efféle problémánkra megtaláltuk a 1107# megoldást, kijavítottuk magunkat és most már normálisak lettünk. A szép az, hogy anélkül, hogy nagyon 1116# meggyógyulnánk és nagyon megváltoznánk és nagyon... a probléma lehet a válasz, a megoldás része. De ez csak 1125# akkor lesz nekünk és másoknak jó, ha ezt valamennyi tudatossággal vagyunk képesek csinálni. Mondom a példát. 1135# 1135# Nem is véletlen mondtam apukámat. Ezért én megtanultam nagyon türelmesnek lenni. Én nagyon tudok hallgatni. Ugye 1144# akik csak ebben a formában ismertek, ez furcsa lehet nektek, mert állandóan beszélek, és ti meg szóhoz se 1153# juttok. De ha leülök egy négyszemközti beszélgetésre, én aztán hallgatok. Én egy órát olyan simán 1161# végighallgatok. Az egész működésem, ahogyan az életben állok, arról szól, hogy én nem keresek különösebben 1170# senkit föl, nem hívogatok, nem írok email-eket, meg SMS-eket, mert nem zavarlak titeket. Én nem zavarlak 1179# titeket. Hát megvan a saját világotok, mint apámnak megvolt, meg anyámnak. Nem, akkor vagyok jó, hogyha a lehető 1189# legészrevétlenebbül élek ebben a világban, és nem is közlöm, hogy velem esetleg valami baj van. Ez nagyon 1198# kártékony tud lenni az emberi kapcsolatokban, de például egy szakmai helyzetben nagyon nagy előny. Mert míg 1207# rengeteg segítő nem bír lakatot tenni a szájára, s állandóan mondja, hogy így meg úgy, én tudok... Ülök, hmm, 1216# hmm. Hát ki vannak tőlem borulva. "Ez nem lehet igaz!" "Nagy bajban voltam - mondja az egyik ismerősöm, együtt 1225# dolgozunk valamiben - annyira bajban voltam, de hát tudtam, hogy nem lehet téged elérni, hát gyorsan szóltam a 1235# férjemnek. Te, a Feri mit mondana erre?" A férje elkezdett nevetni. "A Feri? Mmm-hmm. Hmm." És tényleg ezt 1244# csinálnám. 1245# 1245# Ezzel azt akartam valahogy ábrázolni, hogy nem csak a problémára tudhatunk megoldást találni, keresni, hanem a 1256# probléma a megoldásnak része is lehet. Vagyis ha már az élet úgy adta, hogy megtanultam türelmesnek lenni a 1267# saját szükségleteimmel szemben, a saját igényeim kifejezésével szemben, akkor választok egy olyan hivatást, 1278# amiben ez egy erény. De ez igazán akkor tud a másik ember számára is, meg magam felé is gyógyító, növekedést 1289# hozó lenni, ha rálátok arra, hogy mit csinálok. Mert különben azt is átadom akarva-akaratlanul valakinek, akivel 1300# találkozom, hogy tulajdonképpen a jó segítő nem fontos magának. De hogy ez egy kimunkált erény. 2-3 éves 1311# koromban már ipari módon űztem. Hát akkor miért ne használjam? Ez egy sérültség, és lehet mások javára 1321# használni, csak... Érthető ez? 1325# 1325# Mondok egy másik összefüggést ugyanígy. Nem csak az az út, hogy keresünk a problémára megoldást, de ez fontos, 1335# hogy keressünk, hanem hogy a problémát beépíthetjük a megoldásba. Például a szüleimmel való kapcsolat, ez a 1345# rájuk hangolódás. Nézem édesanyámat, azt látom, hogy két kapura boldogtalan. Ez az élményem anyámról, hogy egy 1356# boldogtalan nő. Nem t'om, engem zavar, zavar. Tehát boldogtalan nő - zavar. Egy nő legyen boldog! Anyám 1366# boldogtalan, ez zavar, és akkor megfogalmazott életstratégia alakul ki. "Na, majd anya, én boldog leszek. Én 1376# boldog leszek, és akkor talán te is boldog leszel." Áhá. Apámat látom, ú, hogy össze-vissza él. Ú, ú, tehát 1387# ahogy ő repül, meg jön-megy, na az élete is ilyen. 4 házasság. Ugye, hát ez ilyen... Na akkor gyerekként, 1397# ahogyan ráhangolódok a szüleim világára, azt mondom "Na, majd én rendes ember leszek. Apa, egy picit érted is, 1407# meg neked is, meg egy kicsit helyetted is, majd én, apa, nézd csak, majd, majd. Mert mi összetartozunk. Anya, 1418# érted boldog leszek, apa, érted rendes ember leszek." A tesómat látom, ú de nagy útkeresésben van. "Na, majd én 1428# találok utakat. Majd én! Majd érted is, meg helyetted is, meg neked is." Hmm. És mindez tulajdonképpen egy 1439# sebzettség, és ez a sebzettség bent van a papai hivatásomban. 1445# 1445# Vagyis a papi hivatásnak egy nagyon sajátos, természetes részét képezi. Egy sebzett családtörténetből jön három 1455# indíttatás. "Majd én találok utakat, nem kell elveszni. Majd én boldog leszek. Látod, anya! S majd én rendes 1465# ember leszek. Látod, apa?" Ebben nem csak az van, hogy "Ti bezzeg nem voltatok ilyenek.", egyáltalán nem. Az 1476# emberi lélek ennél sokkal inkább... mennyit beszéltünk erről, az együttműködésről szól. Ez azt jelenti, hogy 1486# akarva-akaratlanul is úgy élem meg magam, hogy elszakíthatatlan viszonyban vagyok: apa, anya, ikertesó. Hogyha 1496# én ezt megteszem, ez valamiképpen bekerül a rendszerbe, mi együtt vagyunk ilyenek, ezzel valamit ki lehet 1506# egyensúlyozni. Hát akkor? Határtartás? Nagyon nehéz dolog. Mert itt hol van a határ? 1515# 1515# De hogy ezt két dolog miatt is akartam mondani. Az egyik, ez egy nagyon nagy örömhír számomra, hogy egyszerre 1525# igyekszünk gyógyulni, és ez a gyógyulás lehetőséget ad arra, hogy amiben sosem gyógyulunk meg, hogy abban a 1534# probléma és a sebzettségünk a megoldásnak a részévé lehessen. Tehát azért is fontos megpróbálni gyógyulni, hogy 1545# áldássá legyen a sérültségünk. Mert különben nem lesz áldás, hanem valamit továbbörökítünk. És mindezt pedig 1555# konkrétan a határtartás miatt mondtam. Hadd húzzak most egy ívet. Juj, nagyon belementem ebbe, de... hogy... 1565# 1565# Emlékeztek, azt mondtuk, hogy kb. 3 éves korig a gyerekek természetüktől fogva önzetlenek. Kezdetben van a 1574# kapcsolat - mondta Martin Buber. Kapcsolat, kapcsolat, abban élünk. Ahol nincs kapcsolat, phh... A kapcsolat 1583# segít arra, meg ahhoz, hogy 3 éves korunkban már ne csak teljes természetességgel legyünk önzetlenek és 1592# segítőkészek. 3 éves korban jön a fordulat. Elkezdjük azt nézni, hogy "És te segítettél? Mert én akkor segítek, 1602# ha te is." Én olyannak látom a felnőttet, aki segít másoknak, akkor én 4 éves gyerekként szívesebben segítek 1612# olyan felnőttnek, akinek az életében látom, hogy ő másoknak segít. Kezd kialakulni egy másik világ, elkezdjük 1621# mérlegelni azt, hogy mi az igazságosság, kölcsönösség, egyenlőség, melyek a normák, ami alapján élni akarunk, s 1631# ami alapján élni kell. Ez látszólag önzőbbé tett bennünket, ugye? Eddig önzetlenül segítettünk, és utána meg már 1641# ilyen önző kis izék leszünk. "Már csak akkor segítek, ha te segítesz." Ó, itt már romlik a... S akkor elkezdjük 1651# idealizálni a gyerekkort. Valójában nem erről van szó, hanem valami nagyon fontosat teszünk. Ez pedig az, hogy 1661# kinyílt a világ, és az egyensúly-keresésünk, az amit páros kapcsolatokban csináltunk apával-anyával, ez kitágul 1670# már a csoport szintjére. Amikor szabályokat tartunk meg, és rászólunk a testvérünkre, hogy azt nem úgy kell 1680# csinálni. Ez nagyon érdekes, ahogy egy 4-5 éves gyerek neveli a kistesóját a nélkül, hogy erre bárki fölkérte 1689# volna. Ez nagyon mélyen benne van a vérünkben azért, mert kezdjük magunkat is már úgy megélni, hogy mi egy 1699# MI-nek a részei vagyunk. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy abban a MI-ben az egyensúly, a kölcsönösség, az 1708# igazságosság megvalósul-e, vagy nem. 4-5 éves korban már ezt csináljuk. 1715# 1715# Ez látszólag önzés, valójában a hátterében annak a készségnek a kimunkálása zajlik, hogy hogyan tudunk 1723# egyensúlyban lenni nem csak egy kapcsolatban, hanem egy csoportban. Tehát az is az együttműködésről szól. A 4-5 1732# éves gyerek betartatja a kistesójával a normákat. Ennek, nagyon sok kutatás van, nem önmagában a 1740# tekintély-tisztelet, még csak nem is önmagában a kölcsönösség az oka, hanem ez a belső érzék, ahogyan egy gyerek 1749# elkezd csoport-szinten megpróbálni együttműködni másokkal, és abban megtalálni a saját helyét. Akkor nem csoda, 1759# hogy nem olyan könnyű határokat tartani. Itt, ezért van nagyon nagy jelentősége annak, hogy saját magunkra 1768# találjunk. Ha jók az alapok, akkor elég jól meg tudjuk mondani "Ez vagyok én, ez vagy te. Ezt akarom én, ezt 1777# akarod te. Én erre vágyom, te arra." 1780# 1780# Erre miért van nagy szükségünk később a családban, vagy a kapcsolatainkban? (Ú, látom, olyan darálós ez a... 1788# Beültetek egy fárasztó nap után, én meg... khhh. Az indexeket majd kérem a végén, aláírok.) Mikor egy 1797# kapcsolatban vagyok, akkor tudok partner lenni, és társ lenni, hogyha saját magamért tudok tenni. Ha tudom a 1806# kölcsönösséget, ha ezt megtanultam, az igazságosságot. Akkor lehet bennem bízni, lehet rám számítani. Meg kell 1815# tanulnom a kölcsönösséget. Az nem az önzés felé visz bennünket, hanem afelé, hogy társkapcsolatban tudjunk 1824# létezni. Ahogyan én azt tudom mondani, hogy "De én ezt megcsináltam, te meg nem csináltad meg!", ebben 1832# kifejlesztjük azt, hogy magunkért meg tudjunk valamit tenni. Egy kapcsolatban nagyon szomorú, hogyha nem tudok 1841# magamért tenni. Hát ha nem érzékelem magamat, nem nagyon tudok magamért tenni, hanem azonosulok veled, érted 1850# teszek, és csak szenvedek és várom, hogy te is tegyél értem. Te meg vagy teszel, vagy nem. Ezért az 1859# individualitásunkhoz eljutni, az nagyon értékes dolog. Sose szidtam emiatt azt, hogy milyen nagyszerű dolog, 1868# hogy személyek vagyunk. Ez nagyon fontos. De nem csak önmagunkban és önmagunkért, hanem a kapcsolataink miatt. 1877# Mert ha én egy egészséges személy vagyok, rátaláltam önmagamra, akkor egy kapcsolatban nem kell mindent tőled 1886# várnom. És ez azért jó, mert néha nem tudsz megadni nekem fontos dolgokat, s akkor azt mondom "Semmi baj. Attól 1895# mi még szeretjük egymást, csak te egy ember vagy, mint én." És ha te most nem tudod megadni, akkor én nem fogok 1904# kétségbe esni, nem foglak bántani, nem taposok át rajtad, hanem majd megadom magamnak. Hogyha te most nem tudsz 1914# engem megnyugtatni, majd megnyugtatom én magamat. Fogom a kispárnám, és azt mondom "Na, jól van." Azért föl 1922# fogok tudni másnap reggel kelni. Hej-haj! Tehát ezt a lépést, az önmagunkra találás lépését nem nagyon tudjuk 1932# kikerülni, hogyha társkapcsolatban akarunk létezni. Ezért a 3 éves kor utáni történések nem az önzés felé 1940# visznek bennünket, hanem afelé, hogy társkapcsolatban társként tudjunk létezni, és hogy csoportokban képesek 1949# legyünk megbízhatóan létezni. Ebbe az irányba segítenek minket. 1955# 1955# Végül a harmadik lépés az egyébként, csak úgy mondom, hogy kinőjük a csoport-világot. A mi csoportunk, a mi 1965# családunk, a mi közösségünk, a mi egyházunk. Nagyon jó, hogy van MI, de egyszer csak túllátunk azon, hogy MI, 1975# vagy pedig azt csináljuk, hogy van nekünk olyan MI-nk, amibe mindenki beletartozik, hogy azt is tudjuk MI-nek 1985# tartani, hogy MI, az összes ember. Hogy MI mindannyian gyarlók, hogy MI mindannyian értékesek, vagy MI 1995# mindannyian sérültek, vagy MI mindannyian Isten képmásai, hogy nekünk ez is tud MI lenni. Ez a következő lépés, 2005# amit nagyon fontos volna megtanulni, különben a csoportközi konfliktusok fölmorzsolnak minket. Hmm, ma ezt 2015# látjuk. Ezért tehát határt tartani nagy művészet. Milyen sok minden kell hozzá! Tehát ha valakinek nem sikerül 2026# határt tartani, oda se neki, normális. 2030# 2030# Az archetípusok mozdulatai 2032# Valaki azt kérte, nem, nem, nem jó, hogy mutassam meg az archetípusoknak a mozdulatait. Meg is mutatom. Rögtön 2043# kezdem a határtartással, mert éppenséggel testi szinten is tanulhatjuk ezt. De már minden évben megmutatom, már 2055# a könyökötökön jön ki. (Tessék? Nem hallják? Nem látják. De ez tulajdonképpen, elsősorban a Mária Rádió 2065# hallgatóié. Mert mindig kimaradnak ebből... most végre lássák.) Ez onnan indul, hogy van négy archetípus. 2076# Férfinek, de ez a nőre is vonatkozik, négy archetípusa. (Hallható?) A négy archetípus! 2085# 2085# 1. A király 2086# Az első archetípus: a király. A király egyszerűen csak normális, csak áll az életben, és normális, és leér a 2097# földig a lába. Ez nagyon nagy dolog. Van kapcsolata a realitással, a földdel. De közben pedig a feje az eget 2109# veri. Így áll, és egyszerűen csak stabil. A bennünk élő király egyszerűen csak egyszerű és normális. Áramlik 2121# benne az élet. Mmm. Ha úgy érzed, hogy kajla vagy, reggel csak állj be ebbe. A legkomolyabban. Én ezt csináltam. 2133# A legegyszerűbb. 2135# 2135# 2. A harcos 2136# Majd fogok kiabálni, ne ijedjetek meg. Vagy harcos, vagy nem harcos. A harcos... (mutogat az ujjával - szerk.) 2149# "Vigyázz, mert megszúrlak a kardommal..." Ez nem harcos. Tehát, a testünkön keresztül is lehet tanulni határokat 2162# tartani. Alapállás. Valami olyan, amiben tudsz harcolni. Ez azért jó, mert el tudsz hajolni, de lépni is tudsz, 2175# ki tudsz lépni. Most picit hülyéskedek, de, tehát ténylegesen valami ilyesmi. Ha jól emlékszem az atlétikai 2188# múltamból, mellső középtartás, vagy valami ilyesmi. Itt a határ, a tenyeremben, mint a fal. Ahogyan a KRESZ 2201# oktató mondta "A záróvonal olyan, mintha egy fal lenne." Na szóval. A mozdulat az (mellső középtartásból, a 2214# tenyeret kifelé tartva függőlegesen, mint egy falat tartva, előre tolva - szerk.) De akkor jó, ha nem könyökből 2227# csinálod. Mikor nem érzed az erődet, akkor így könyökből így maszatolsz. Egy fokkal jobb, ha vállból csinálod, 2240# de akkor meg fog fájdulni a vállad. Annál egy fokkal jobb, ha a felsőtested is működik. Még egyszer jobb, hogyha 2253# egészen a talpadtól kezdve az erő oda bemegy. Tehát nem innen csinálom, az egész ember csinálja. 2265# 2265# Akkor mutatom, hogy ez hogy van. Ha valaki nem tud határt tartani, akkor reggel, vagy valamikor gyakorolhatod 2277# ezt. Én sokat csináltam, sokat, meg is van az eredménye. Tehát AAAAAA!!!! Ez a minimum. Azért is kiabálok így, 2290# AAAAA!!!! Na ez valami határt, ez kijelölte, hogy ott van valami, érzed, hogy itt a határ. Ez így van. Az nem 2303# jó, ha nem tudunk kiabálni, kiáltani, valami be van szorulva. Hát az életnek része az, hogy valami fenyeget, és 2316# legalább kiáltani tudok. Hogy NEEE!!! Ez is határtartás, hogy azt tudom mondani, hogy "Nem." A legegyszerűbb 2328# módja, menjetek ki a Normafára, zzs-zzs-zzs, és ott "NEEM!". Kiáltsátok ezt: NEEEM!!! Érezzétek, hogy nem csak 2341# innen jön "neem, neem" (a szájból, halkan - szerk.). Ez nem egy szemafor, innét, levegő, mindig jön nektek 2353# lentről. NEEEM!!! NEEEM!!! Lehet érezni. Ez nagyon, olyan gyógyító tud lenni, meghallod, hogy ez a hangod. Ez az 2366# én levegőm, ez innen jött ki, ez az én testem, idáig tart. És tudom, hogy ahogy mondom, úgy tűnik, hogy "jaj de 2379# nevetséges, meg gyerekes, meg produkálja magát", vagy mi, de milyen gyógyító ereje van. 2390# 2390# Hogyha olyan kliens érkezett hozzám, akivel nekem nehéz volt határt tartani, néztem a naptárat, és mielőtt 2401# beszélgettünk volna, csináltam a gyakorlatot. S amikor ott ültem, és nem volt nekem könnyű ővele határt tartani, 2413# mert őt nem érdekelte az idő, engem meg igen, mert már ott ült a következő valaki, akkor nem egyszerűen csak így 2424# bent szenvedtem a fejemben, meg a gyomromban, hanem elővettem a testi érzeteket. Hát még fél órával ezelőtt 2436# üvöltöttem, hogy VÖÁÁÁ!!! Hát akkor "Ne is haragudj, de kilenc óra van. - Igen, igen, de nekem nagyon fontos. - 2447# Igen, tudom, hogy fontos, de kilenc óra van." Tyíí, vegyük elő a naptárat... Szóval a testünkön keresztül is 2459# lehet. 2460# 2460# 3. A szerelmes 2461# Mutatom a szerelmest, a harmadik archetípust. Egy nagy váltás ez, ugye? Körülbelül olyan élményem van most 2472# erről, hogy "Ne, veled ne, ne ...üvöltözzön..." A szerelmes ugye az, aki átlépi a határokat. Attól szerelmes, 2484# átlépi a családi ház küszöbét, aztán megy, megy, megy, átlépi egy másik családi ház küszöbét, ami nem az ő 2495# családi háza, és a drága lány közeleg, elviszi. Ez a szerelmes. Na a szerelmes ha érett szerelmes, akkor 2507# vállalja a határátlépés következményeit. Az éretlen szerelmes átlépi a határt, aztán eltűnik. Mint cowboy a 2518# naplementében. Vannak ilyen filmek, hogy egyszer csak most ő beleszeret, ő meg eltűnik, a női szíveket meg 2529# magával viszi a nyeregtáskában. Nem szép dolog. 2535# 2535# A szerelmes átlépi a határokat, vállalja a következményeket (előre lép, karjait kitárja - szerk.). Na de van 2545# vissza is (visszalép, karjait a mellkasán összezárja - szerk.), vissza tudja ezt vonni, ez a hűsége. Az érett 2555# szerelmes (előrelép, karjait kitárja, majd visszalép, a karjait összezárja - szerk.). Ugye sokan, ez, ez 2565# (előrelép, karjait kitárja, táncol - szerk.), elment a Piroska, akkor jön a Mariska. Milyen éretlen mentalitás 2576# ez? Csak a felét tudja. Hát a szerelem "Te vagy a kincsem, bogaram, egyetlenem!" Egyetlenem! (karjait összezárja 2586# - szerk.) "Foglalt vagyok, bocs." 2590# 2590# 4. A mágus 2590# S akkor a mágus. A mágus (Hallható?), a mágus... A mai alkalom után gyertek, próbáljátok ki, egész nyugodtan. 2601# Csinálunk egy kis hangzavart, szabad, szabad. Miért, amikor 25-en húzzák a hegedűt? Mi meg tréningezünk. 2612# A mágus összeköti az ellentéteket. (áll, egyenes karjával kört rajzol oldalt, lentről a feje fölöttig - szerk.) 2623# Egységbe rendezi, hozza a világot, azt a világot, amire a király csak annyit tud mondani, a király a normalitás, 2634# azt mondja "Itt a határ." A király így mondja neki "A norma, a határ, a szabály...", ő egyszerűen csak a rendet 2645# képviseli. De a mágus összeköti az ellentéteket, a paradoxonokat, a mágus mindig egy kicsit művész, egy kicsit 2656# bohóc, összeköt dolgokat. A mágus, hogyha éretlen mágus, az nagy baj, mert amit csinál, az nem több, mint mágia 2667# - manipulálás, befolyásolás. Az érett mágus alázattal van. (Összeteszi a kezét, meghajol, majd miközben 2677# fölegyenesedik, karjait oldalra széttárja, a feje felett újra összeér a keze, majd visszatér a mellkasa elé, és 2688# újra meghajol - szerk.) Valami ilyesmi. Milyen jó ezt gyakorolni. A gyakorlás, ahogyan a testünket érezzük, nagy 2699# segítség, hogy tudjunk határokat tartani. A testünket megérezve, az nagyon jó, hogy itt vagyok, itt tartok, ezt 2710# érzem. (Jól van. Gyorsan, kérdéseket vegyünk.) 2715# 2715# Kérdések 2715# Egy családban hirtelen meghalt az édesanya, egy 3,5 éves kislányt és szerető férjet hagyott maga után. Mi a 2725# tanács azzal kapcsolatban, hogy minél kisebb sérülés érje a kislányt és az apát, és lehetőleg ne legyen később 2735# semmiféle szindróma áldozata? 2738# A gyerek szempontjából, hogy lehetőség szerint legyenek olyan személyek, akik az ő szükségleteire rá tudnak 2747# hangolódni. Egy kicsi gyereknek nagyon nagy dolog, hogy akkor ott egyszer csak egy fokozottabb jelenléte lesz a 2757# nagymamának, vagy akár mind a két nagyinak, vagy egy nagypapának, vagy egy keresztanyukának, hogy valaki képes 2767# őt visszatükrözni. Nincs, nincs kapcsolat, mhh. Az apukának is de nagy dolog hogyha meg tudja magát erősíteni. 2777# Ha tudatosítja magával azt, hogy külső erőforrásokra lesz szüksége. Talál megfelelő erőforrásokat magának, már a 2788# gyereke érdekében is. 2790# 2790# Itt volt egy nagyon fontos rész, erre szeretnék külön reagálni, hogy "semmiféle szindróma áldozata ne legyen". 2799# Ami nagy segítség, hogy elfogadjuk, hogy egy 3,5 éves kislány ebbe bele fog sérülni. Hát az az alap, hogy 2809# belesérül. És ha jót akarunk a kislánynak, éppenséggel azt a jogát, hogy őneki ez rossz legyen, nem vitathatjuk 2819# el. Hogyha ő sír, vagy verekszik az óvodában, vagy nem eszi meg a parajfőzeléket, vagy mit tudom én mit csinál, 2829# akkor megpróbálhatunk, ha ez megy nekünk és nem vagyunk teljesen, csak a saját szükségleteink világában, hogy 2838# ezt kísérjük. Megértjük, hogy nem csoda, hogy... Hát az egész világ fölborult, ő meg csak egy széket borított 2848# föl. Hát elég minimális reakció valamire. Hogyha ez a kislány csak úgy csendben, szófogadóan rendes kislány 2858# lesz, akkor egy kicsit aggódhatunk érte. Mert hogy nincs teljesen magánál, az tuti. Hát erről beszélünk, nem? 2867# Hogy nincs magánál, hogy éppen most hangolódott arra, hogy az élet ilyen, bármi rossz megtörténhet, most 2877# meghúzom magam. A legjobb lesz, ha meghúzom magam. Örüljünk neki, hogyha a gyerek, ott akkor egy fél évig, egy 2887# évig olyan, hogy alig bírjuk kezelni. Azzal pontosan kifejezi azt, hogy 3,5 évesen az édesanyja halálát nem 2896# lehet kezelni. Ez nem egy ilyen, hogy "kezeli". Abba úgy el lehet pusztulni. Tehát amit mutat, az pont normális. 2906# Milyen nagy dolog, ha ezt a szülők... 2910# 2910# Az is milyen nagy dolog, ha a szülő azt mondja, hogy igen, elismerem a gyerekemnek a veszteségét. Ezért ő 2918# beszélhet róla, lehet ilyen-olyan-amolyan, erről aztán tudunk beszélni, hogy ennek mi a következménye, de minden 2927# esetre megértjük őt és zöm-zöm-zöm. Például, hogy van, akik azt csinálják, hogy akkor elkezdik elkényeztetni a 2936# gyereküket. Mert azt mondják "Hát szegény elvesztette az anyját - most nehogy megsértődjetek, megbántódjatok, de 2945# körülbelül ez a logika - nem baj, majd veszek neki sok kólát, hogy ne legyen neki olyan nagy ez a veszteség." 2954# Anyát kólával nem lehet helyettesíteni. Tehát egy gyereket nem kell elkényeztetni, mert az megint nem a 2962# szükségletére adott válasz. Kifejezetten sok ilyen élettörténetet ismerek, ahol történt gyerekkorban valamilyen 2971# veszteség, és a szülők nem azt mondták, hogy ez egy olyan veszteség, ami egészen biztos, valamilyen nyomot fog 2980# hagyni őbenne, de megvan a reménységünk, hogy ezt a veszteséget majd a javára tudja fordítani magának is, meg 2988# másoknak is. Hogy ebből a sebből valamilyen élet fog tudni fakadni, ahogy erről beszéltem, hogy ez a 2996# reménységünk. Ha én azt akarom, hogy egy sebből valami élet fakadjon, akkor éppen nem mondom azt, hogy "Az 3005# zzz-zzz..." A seb az fáj, az... De nem akarom betölteni az édesanyja helyét valami mással, étellel, ruhával, 3014# cuccokkal, pénzzel, zsebpénzzel, mit t'om én, utazással, akármicsodával. Az nagyon félremegy. Egyszerűen csak 3022# vele vagyok ebben a veszteségben. Ráadásul nekem is veszteség, neki is, megértjük egymást. 3030# 3030# Milyen hiteles tud lenni egy apától az, hogy "Hát nekem is fáj, de azért bemegyek dolgozni. Tudod, anya is 3037# biztos örülne neki, ha azt látná, hogy nem állt meg az élet. Hát ha valamit akarna, biztos azt akarná, hogy 3046# lássa. Nem könnyű nekünk, azt biztos látja, de hogy nem adjuk föl. Na, mit szólsz ehhez? Most föladjuk, vagy ne 3054# adjuk föl?" És lehet bátorítani, támogatni azt, hogy valamilyen imádságban, spirituális kapcsolatban fönntartsa 3062# az édesanyjával való kapcsolatot. Hiszen az édesanyjával való kapcsolata elszakíthatatlan, és amíg ő itt él a 3071# földön, azt hordozza magában. Ugye ezt tudjátok? Hát minden kapcsolatot itt hordozunk magunkban. Minden 3078# kapcsolat, ami már megtörtént, lerakhatatlan. Ilyen értelemben, még ezt a szót is merem mondani, hogy 3086# fölbonthatatlan. Hát ő az anyukája. Legföljebb az van, hogy nem beszélünk róla, és ezért az édesanyjával való 3094# kapcsolat tudattalanná válik. Minden, ami így tudattalanná válik, aztán ki tudja, mit fog velünk csinálni? 3102# Sokkal jobb, ha tudatossá válik. Hogyan tudjuk tudatossá tenni egy halott személlyel való kapcsolatunkat? 3110# Egyrészt úgy, hogy nem lesz tabu, hogy tudunk róla beszélni. A másik pedig, hogy például a kapcsolatot is 3118# segítjük fönntartani. 3120# 3120# Az apa azt mondja "Te, nézd, Brünhildám, hát gyere, imádkozzunk most anyához! Hát biztos hallja, hát biztos. Na, 3128# mami, ez volt, az volt, így volt, úgy volt. Annyira, de kár, hogy nem vagy itt! Hát itt sírunk mind a ketten, a 3137# nemjóját neki. De azért ezt elmondjuk neked." És így tovább tud élni valakiben egy kapcsolat ápolt módon, és 3146# akkor pontosan érzékeli évszámra, hogy mi reális itt és mi nem reális. Hogy mi veszteség, és mi pótolhatatlan, 3154# és mi az, ami mégis csak van? Tehát azt lehetne mondani, és nehogy tényleg úgy... Bántana engem, ha 3162# valamelyikőtök azt gondolná, hogy én a kérdéseket kritizálom. Dehogy is! Éppen azt gondolom, hogy ezek a 3170# kincsek, ahogyan egy kérdés elhangzik, mert talán éppen ami csak úgy nem is tudatosan fogalmazódik meg egy 3179# kérdésben, abban van valami nagyon fontos szál. Itt például ebben, legalábbis így hallottam, hogy "semmiféle 3187# szindróma áldozata" ne legyen. 3190# 3190# Ez ugyanaz, mint amikor felnőttek válnak. Úgy tesznek maguk előtt is, hogy ezt lehet úgy, hogy a gyereknek ne 3200# legyen rossz. És hogy nem lehet. A gyereknek azzal teszem a legjobbat, hogyha ennek a terhét viselem, hogy amit 3210# teszek, az a gyerekemre mindenképpen hatással lesz, és tudható, hogy nem olyan, mintha elmentünk volna a 3220# Gerbeaud-ba enni egy dobost. Most azzal, ha úgy teszünk, mintha a gyerek ettől nem sérülne meg, tulajdonképpen 3230# egy újabb - na most ezt akartam mondani, hogy ez inkább olyan - merényletet követünk el ellene. Mert nem elég, 3240# hogy elváltunk. Most értitek, ebben semmi minősítés nincs, én most nem ítélkezem senki fölött, aki elvált. Hát 3250# nem könnyű kapcsolatban lenni. Én már csak tudom, hát én neki se kezdtem. Minden tiszteletem a tiétek, ugye hát, 3261# ti legalább rágurítottatok egyet-kettőt, hármat-négyet. Szóval, hát az egyik, ami kikerülhetetlenül seb, hogy 3271# éppen elváltok, és akkor a másik, hogy nem ismeritek el, hogy őneki ez jogosan fáj. Hát akkor tetéztük a bajt. 3281# Hát milyen nagy dolog azt mondani "Ó, hát fiam, mi se így kezdtünk neki. Hát nem úgy kezdtünk neki, hogy el 3291# fogunk válni. Valami itt megtört, és hogy az külön fáj nekünk, hogy azért, mert a mi kapcsolatunk elromlott, 3301# ennek te is kárvallottja vagy, az külön fáj nekünk. Hát ezt nem akartuk, de mégis így lett." Hogyha ezt 3310# elismerjük, akkor legalább csak annyi a baj, amennyi abból van, hogy elváltunk. Nincsen még, még... 3320# 3320# Egyébként itt olyan... ugye hogy... éltünk egy olyan világban most egy kicsit, ahol a jövő számlájára éltünk. 3330# Ugye, hogy egyrészt mert hiteleket vettünk föl, elkezdtük fölélni a jövőt, de egyébként pedig ugye ökológiai 3340# lábnyom, hát eleve tulajdonképpen a jövő számlájára élünk, tehát a jövőtől vesszük el azt, ahogyan most élünk. 3351# Tulajdonképpen ez az emberi kapcsolatainkban is így van. Nagyon gyakran hozunk döntéseket, amelynek a 3361# következményét, vagy az árát nem is mi fogjuk megfizetni. Vagy legalábbis azt lehet mondani, hogy az árnak én 3371# csak az 50%-át fizetem, a másik 50-et a gyerekeim, meg az unokáim. Az mármost náluk lesz. A számlát odaadtam 3382# nekik, azt őnekik majd valamikor ki kell fizetni. Ezért van nagy jelentősége, ha valaki ezt látja, hogy 3391# tulajdonképpen ezt a döntésemet most hitelbe hoztam meg. Meghiteleztem magamnak valamit, de onnan vettem el a 3402# forrásokat. Ez az emberi kapcsolataink világában is így tud lenni. Akkor visszakanyarodhatunk az előadásnak az 3412# elejére. Egy felnőtt, akinek nem hangolódtak rá a szükségleteire, és utána ő azt várja akarva-akaratlanul, hogy 3423# a gyerekei hangolódjanak rá, és ők törődjenek az ő szükségleteivel. És így tulajdonképpen mindig valamennyit 3434# fölélünk a következő nemzedék életlehetőségeiből. Tehát mi úgy tartjuk fönn magunkat, hogy ők fizetnek. (Nem 3444# t'om, ez nem túl borúlátó, amit... vagy nagyon? Nem hangzik jól, ugye? De szerintem annál reálisabb, reálisnak 3455# látom.) Csak hogyha nem terjesztjük ki a nézőpontunkat messzire, akkor azt mondjuk "Hát tulajdonképpen nem is 3465# volt akkora ára." Neked. Mert az 50%-ot más fizeti. Persze mondhatod, hogy az nem is akkora kaland. 3475# 3475# Azt nagyon bánnám, hogyha amit most mondok, az úgy hangozna, mint valami moralizálás, vagy ilyen ítélkezés, vagy 3485# minősítés, mert nincs bennem ilyen. Hanem inkább tudjátok, ilyen jajdulás van. Hogy annyi minden tud történni az 3495# életben, és néha, néha akármennyire is áll a király, jön egy akkora szél, hogy elfújja. Hát van ilyen, hát van 3505# ilyen. Ugye megint, hogy... bármelyikünk belenéz a tükörbe, volt már veled ilyen, hogy elfújt a szél? Hát van 3514# ilyen. Nem elég erős a gyökér, ki tudja mitől, elfúj a szél. Tehát ugye tényleg, az vesse rá az első követ, akit 3524# nem fújt még el a szél. Tehát ezért... Mmm, de hogy... a következő nemzedékre akkor tesszük a legkevesebb 3534# terhet, ha legalább elismerjük, hogy így van. Az legalább akkor valami, mert akkor megálltunk, és akkor a király 3544# azt mondta "Igen, sajnos három napig nem voltam hivatalban, de látom, a számlák befutottak. Hát ez akkor így 3554# ennyi lesz." Én nem akartam ilyen komor lenni ma, csak hogy úgy... 3560# 3560# Kedves Feri! (Ez legalább úgy aranyos.) Ha már szinte mindent elolvastam a függőségről, intimitásról, sémákról, 3569# terápiáról, szorongásról, önbecsülésről, végigjártam egy-két önismereti csoportot, ha többé már nem akarok 3579# ismerkedni iwiw-en, facebook-on, badoo-n (Badó-n? Badó? Dú? Badu-n? Miket nem csináltok!) és a habostortán, ha 3588# úgy látom, hogy a többiek szintén végigcsinálták mindezt és mégis félnek, ráadásul jobban félnek a 3597# kapcsolatteremtéstől, sőt már az ismerkedéstől is mint én, és senki nem mer odajönni hozzám, hiába lelkesíted a 3607# többieket, én pedig nő létemre nem kezdeményezhetek, ha befuccsolt minden ismerkedési kísérletem a spontán és 3616# nem spontán alkalmakon, szabadidős, táncos, csendes (ülős, ülős-táncos, túra... mindegy, ártérben, sivatagban, 3626# Szaharában és a Mátrában), de nem bírom föladni, mert számomra egyedül rosszabb, mint együtt, akkor mit tehetnék 3636# még én? Vagy itt már tényleg föl kéne adni? Na és azt hogyan? 3642# Ezt, ezt! Ezt, hogy valakinek ez eszébe jut, hogy hogyan kéne jól föladni, (cupp, cupp - szerk.) azt üzenem 3651# neked, hogy te élsz. Ez már valami. Tehát valaki ha jól akarja föladni, ez, ezt, ezt, na, puszi neked, ez szép. 3661# De ne add föl! Ha föl kéne adni, akkor érdemes jól föladni. Ismeritek Schwartz, a cipész történetét. Jaj, hát az 3671# egyik kedvenc történetem. Megy a férfi két papuccsal, az a kedvenc papucsa, és megy a cipészhez és mondja "Itt 3680# ez a két papucs, nagyon ki van szakadva. Ez a kedvenc papucsom, csinálja már meg!" A cipész "Jó, bemegyek a 3690# műhelybe, megnézem, mi is van vele." Bemegy a műhelybe, és kijön, és hozza a két papucsot és azt mondja "Ne 3699# haragudjon, tüzetesen megnéztem, menthetetlenek." s visszaadja. Este akar belelépni a szakadt, menthetetlen 3709# papucsába a gazdája, s mind a kettőben van valami. Belenyúl, és látja, az egyikben is, a másikban is van egy kis 3719# darab cukor, s az egyik cukor mellett van egy kis cédula. A cédulán a fölirat: "Ha valamit nem lehet 3727# megcsinálni, azért érdemes jól nem megcsinálni." Tehát valaki jól akarja föladni, hát ez valami zen buddhista 3737# mentalitás. Ez nagyon szép. 3740# 3740# De tudjátok, ahogy olvasgattam, nem t'om megütötte-e a szemeteket, ahogyan én olvastam, tehát hogy 3749# azonosultatok-e velem, elszakadva a saját szükségleteitektől, hogy "...én pedig nő létemre nem kezdeményezhetek" 3760# hmm. Ez... ez szép, igen. Hát! Igen, valaki válaszolt, hogy "De!" Az összes szorongó, kapcsolatteremtéstől 3770# aggódó férfi azt mondja "De, légyszi!" Ezzel az a... hogy olyan erősek tudnak lenni családi minták, vagy 3780# mítoszok, vagy micsodák, hogy a nő nem kezdeményezhet. Már miért ne? De a kérdésben... egyrészt kezdeményezhet, 3791# ugye de akkor ilyenkor jön, elindul egy hatalmas teoretikus okoskodás. "Most azért nem kezdeményezhetek, mert ha 3801# én kezdeményezek, akkor a férfi már nem tud elég férfi lenni, és ha ő nem tud elég férfi lenni, akkor már 3811# veszett fejsze nyele, mert akkor én vagyok a nyeregben és ő meg nem, és akkor hogy tud fölszállni a lóra, mikor 3822# én ülök rajta...?" Ez nem olyan bonyolult. Tehát szabad kezdeményezni, szabad, de azt is mondhatnám, hogy a 3832# kezdeményezésnek megvannak a női formái. És ha valamit érdemes tenni, azt mondanám, kezdd el kidolgozni magadban 3843# a női repertoárodat. Kicsit hagyd a pasikat, az összest, akik nem figyelnek rád és nem, nem... 3852# Próbálj ki három szerepet legalább. Hogy milyen szerepekben hogyan tud egy nő kezdeményezni, illetve ne is, mert 3863# kezdeményezni nem lehet, hát akkor fogadjuk el, hogy nem lehet. Ha nem lehet, nem lehet. Akkor abból indulunk 3874# ki, ahol tartunk, tehát nem lehet. Akkor azt lehet-e, hogy fölhívom magamra a figyelmet? Azt nem kell, semmi 3884# kezdeményezés nincs benne, na de létezni lehet. Tehát bátorság a létezésem megmutatására, az nem kezdeményezés. 3895# Hogy különböző szerepekben azt hogyan tudja...? De tudom, itt is, ez nehéz, mert hogy a családban hogyha szabad 3905# volt magamat megmutatni apának, az apa pozitívan válaszolt erre, akkor egy nő kislány korától kezdve, serdülő 3916# korán át, hogyha ez szabad volt, és közben mindenki jól tartotta a határokat, a nő teljes természetességgel 3926# megtanulja, hogy hogyan hívhatja föl magára a figyelmet, ezt később nem kell begyakorolni. Ezért ahol jól 3936# tartják a határokat, ott már a kislány jön és "Apa, apa! Nézd, a szoknyám, hogy pörög! Látod?" S ha apa azt 3946# mondja "Ezzel menj az anyádhoz! Mit jár a szoknyád?" Ugye elég... Az apának kinyílik a szeme, azt mondja "Húú, 3957# hát ahogy te ezt ott pörgeted! Hát, na!" Akkor megtanulja, hogy ha a nő szoknyát vesz föl, pörgetheti a végét. A 3968# végét, na, hát azért... tartjuk a határokat, de a végét, megpörgetjük a végét. S akkor a fodrok lobognak, 3978# tik-tik-tik-tik. 3980# Itt megint oda jutunk, hogy ha valakinek ez nehéz, akkor nem azért van, mert te rossz 3988# vagy, csúnya vagy, értéktelen vagy, satöbbi, hanem valahogy a családból, annak a természetes közegében nem jött 4000# az, ami elsősorban apa, nagyapa kapcsolatból jön, hogy "Én megmutatom magam." De hát miután nő vagy, csak nőként 4012# tudod megmutatni magad, és erre pozitív jelzéseket kaptál. Ez a természetes közege megtanulni annak, hogy 4023# megmutatom magam. A nő, ti, nők - ugye most egy férfire se szeretnék nézni - olyan jól tudjátok ezt csinálni. 4034# Hát én tudom, én egy bárdolatlan férfi vagyok. Hát gimnazista koromban úgy járkáltam, hogy hát... "A nők milyen 4046# ügyesek!" Ne kezdeményezz, a zsabó mindig legyen ott szépen, de mutasd meg a zsabódat! 4055# 4055# Egyébként pedig a probléma valós, ahogyan beszéltem nektek Zimbardonak a kutatásairól. De hogy ti talán még, még 4064# akik itt vagytok, nem olyan nagy a baj. A gyerekeiteknek nagy lesz. Mert a fiúk mit csinálnak, hogyha hagyják? 4073# Kütyüznek. Kkk-kk-kk-kk. S ahogy kütyüznek, teljesen elszakadnak attól a világtól, ahol emberi kapcsolatokat 4083# lehet tanulni. Kkk-kk-kk-kk. Ezért serdülő korban teljességgel éretlenek a férfi-nő kapcsolatnak az ilyen 4092# értelemben következő lépésére. Nem bír belenézni egy nő szemébe, nem látja meg, hogy ott mi történik egy nővel. 4101# Egy kapcsolatnak a tempója teljesen idegen tőle, mert a kutatások szerint a kütyüzésnek sokkal gyorsabb a 4110# tempója. Az egész agyam rááll arra, hogy gyorsan jönnek dolgok, és én gyorsan reagálok. Amikor egy teljesen 4119# normális emberi kapcsolatban vagyok, az ahhoz képest olyan rémesen lassú, hogy kivárhatatlan, kibírhatatlan. Az 4128# agyunk meg tud szokni egy tempót, az emberi kapcsolatok meg nem ilyenek. Emlékeztek, Kassai Lajos lovas íjászai, 4138# aki azt mondja, hogy kell egy lóval kapcsolatba kerülni. Ugye ezt mondtam nektek? Először a bizalom. 4147# Mászkálgatok, szagolgatom, aztán szőre, bőre, izma, zsigere. Ez az öt lépés, már egy lóval is. 4155# 4155# Most egy férfi, aki megtanulta azt, hogy az okos telefonján... Jaj, nem kapcsoltam ki! Nézzétek, így, ez 4165# bármikor megszólalhatott volna. Még jó, hogy nem adom meg a számot senkinek. Nem zavarunk másokat a 4176# telefonszámunkkal. Egy fiú, ccc-cc-cc-cc, tkk-tk-tk-tk. A nők pedig abban nagyon jók, volt egy ismerősöm, azt 4187# mondta "Eljutottam arra a szintre, hogy gyorsabban tudok SMS-t írni, mint ahogy bírja a telefonom. Aki még így 4199# nem tudja, jámbor kezdő vagy SM írásban. Szóval a túl sok kütyü megtanít bennünket egy teljesen más tempóra, és 4211# ez hat az agyunkra. Minél korábban szokjuk meg nagyon-nagyon sok órán keresztül a sokkal gyorsabb tempót, mint 4222# ami az életnek a reális tempója, "bizalom, szőre, bőre, izma, zsigere", ezért az emberi kapcsolatok unalmasak 4234# lesznek, s inkább megyünk a kütyükhöz. Emellett pedig lesz egy nagy szorongás a férfiakban a nőktől. Nem a 4245# kapcsolattól, vagy a visszautasítástól, mert az hagyján. Nem esik jól, ha visszautasításban részesülünk, de a 4256# szorongás már attól megjelenik, hogy egy NŐ. Hűű, nő! De ti még nem vagytok ebben a világban, mert ti 4267# szerencsére öregebbek vagytok. Jó hírem. Hű, elment az idő, s mi van a kérdésekkel? Nem, a következő alkalommal 4278# már sémázunk, de már így is belekezdtünk azért. 4283# 4290# Nagyon köszönöm a figyelmet, s akkor gyertek, hirdessetek!
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
