2013.10.29-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Folytassuk is a témát! Emlékeztek, tulajdonképpen nagyon megragadható gondolatoknál időzünk; elégtelen önkontroll, 0013# elégtelen önfegyelem. Akiket ez a séma jellemez, ez a belső világ, a belső világnak ez a fajta 0021# sebzettsége, bizonyos szempontból azt is mondhatnám, hogy fejletlensége, ők azok, akik, még ha szeretnének is 0030# hosszú távú célokért, életcélokért tenni, akkor is túlságosan is erősnek bizonyulnak azok a belső impulzusok, 0040# késztetések, érzelmek, indulatok, vágyak, ösztönök ahhoz képest, amit ő el is gondolt, el is képzelt, hogy ő azt 0049# majd hogy szeretné, és az őt elárasztja. 0052# Ezt a folyamatot úgy is leírhatjuk, hogyha a személyiségfejlődésnek a sodrába helyezzük a jelenséget, hogy 0061# éppenséggel 6-7 éves kor előtt jellemző ránk, hogy a késztetést cselekvés követi. Éppenséggel egy pici 0070# csecsemőnek egyáltalán nem kell a késztetéseit kontrollálni vagy fegyelmezni, hanem éppenséggel késztetés - 0079# cselekvés, késztetés - cselekvés. S ez nagyon jó is a környezetének, mert lehet tudni, hogy mi van vele! 0088# 0088# Igen ám, de ahogy 6-7 évesek leszünk, és egyébként is ott egy nagy fejlődési ugrás történik - ebbe a folyamatba, 0096# hogy késztetés és cselekvés, beiktatódik a gondolkodás. Na mármost, akik ebben a sémában élnek, vagy nyűglődnek, 0105# vagy tengődnek, ők azt fedezik föl saját magukon, hogy erős stresszhelyzetben, vagy amikor valami nagy érzelmi 0114# nyomás éri őket, vagy bármilyen olyan helyzetben, ami egyébként túl nagy hatást gyakorol, tulajdonképpen 0122# visszacsúsznak a személyiségfejlődésnek egy elég korai állapotára. És tényleg nem állnak jót magukért. És 0130# tényleg úgy cselekednek, hogy maguk se tudják, hogy mit csinálnak. És tényleg később döbbennek rá, hogy mit 0139# csinálnak. És fogadkozhatnak, hogy hát persze, "mondta nekem X. Y. okos ember, hogy számoljak tízig..." Igen ám, 0147# de ahhoz például egy erős benyomás esetén neki elő kéne vennie a memóriájából, hogy ilyenkor számolni kéne 0156# tízig... Ez egy komoly emberi teljesítmény, mert ott már egy folyamat van! 0162# 0162# Ér engem egy benyomás, és van annyi önkontrollom, hogy eszembe jut, hogy most kell tízig számolni. Ha már az 0169# eszembe tud jutni, hogy most kell tízig számolni, már egész jó a helyzet! A helyzet akkor rossz, hogyha annyira 0177# elvesztem ezt a belső stabilitásomat, a működésemnek azt a gazdagabb, fejlettebb módját, hogy nem jut pont akkor 0185# eszembe, hogy most kéne tízig számolni, amikor tízig kéne számolni... Ej-haj! 0191# 0191# Na, erről beszélünk. És ehhez tettük hozzá, nagyon fontos volt ez, hogy nem arról van tehát szó, hogy itt 0198# valamiféle úgynevezett életstratégia alapján az illető "carpe diem" él. Nem erről van szó! Hanem, hogy nem is 0206# nagyon tud másképpen élni, csak így. Vagy pedig kisebb-nagyobb mértékben jellemző az rá, hogy talán jobban 0214# szeretné fegyelmezni, kontrollálni, kézben tartani magát, mint ahogy tulajdonképpen saját magának ez sikerül. 0222# 0222# Na. Erről van szó. Ez a téma. 0224# Így jutottunk el oda, hogy egyrészt megnéztük, hogy ennek a sémának az egyik nagyon-nagyon fontos jellemzője, 0231# hogy nem tudunk határokat tartani. Még ha akarnánk, se tudnánk határokat tartani, vagy legalábbis nagyon 0239# problémásan. És ennek a háttere nem pusztán az, hogy látjuk mi, hogy ott a határ! Hát itt van! Ide nem lépek 0247# már! - Ez jó lenne, ha így lenne nekünk belül... De sajnos úgy van, hogy aki nem tud határt tartani, és ezzel 0255# küszködik, nála nem is itt van első lépésben a határ, hanem ott! Tehát ő megy! És ha a férje, felesége, gyereke 0263# környezete mondja, hogy "Te, figyelj! Miért nem álltál meg?" - "Hol? Hol kellett volna megállnom?!" És mindennek 0271# a hátterében az ő érzései a téves határához igazítják őt, és arra teszik őt motiválttá, képessé is, hogy az 0279# alapján cselekedjen érzelmi indíttatásból, ahol ő tévesen a határt észleli belül. 0285# 0285# Ezek megvannak már, ugye, nem kell ezt hosszabban ragozni? Próbálok építeni az előzőekre... Hát, ha csak nem 0292# vagyunk nagyon sérültek! Mert akkor az már elveszett! Akkor mindent újra kell kezdeni! 0299# 0299# Szóval. Így jutottunk el oda, hogy próbáltuk egy tágabb összefüggésben megnézni, hogy mit is jelent az, hogy 0306# képes vagyok határokat tartó emberré válni. Hogy ez mit is jelent a család rendszer összefüggésében, emlékeztek 0314# erre. Hogy nem arról van szó, hogy.... a férfi, azt mondja: "Határtartás? Azt tudom, milyen. Kétszer szólok, 0322# harmadikra ütök! Az a határtartás. Akkor megtanulja egy életre, hogy hogy van!" Nem az a határtartás, hogy 0329# elkezdek ordítani, meg bántalmazom a gyerekem. Nem az a határtartás! S erről beszéltünk egy egész alkalmat, ha a 0337# két alkalomból összetesszük, hogy ez egy milyen finom szövetű, árnyalt dolog! 0343# 0343# Így jutottunk el oda, hogy visszatértünk John Payne-nek a gondolatához, aki azt mondja, hogy a ma gyerekének a 0351# legnagyobb nehézsége az, hogy éppenséggel a maga gyerek-voltának a minden bogarasságához túl sok stressz járul 0359# hozzá. És hogy nem is volna olyan nagy baj, hogy az egyik gyerek kicsit ilyen, a másik kicsit olyan, az egyik 0367# már eleve érzékenyebb, a másik olyan jó lassú... Az egyik izgő-mozgó, a másik olyan... (hanghatások a nagyon más 0375# gyerek illusztrálására) Hogy az önmagában nem lenne baj, mert a világ színes, lesz ilyen felnőtt is, meg olyan. 0384# 0384# Igen ám, de ha az egyéni sajátosságokhoz, amelyek hajlamosak a szélsőség felé menni, hozzáadunk jó sok stresszt, 0392# akkor létrejön a zavar. Figyelemzavar, magatartászavar, szociális zavar, tididim-tididim... hiperaktivitás, és a 0401# többi, kényszercselekvések és ezer dolog. És hogy azt nagyon látjuk, hogy mennyire tapasztalható, hogy hány és 0409# hány gyerek küszködik ma már ilyesmivel. 0413# 0413# Tehát. S akkor arról kezdtünk el beszélni, hogy ha mindez így van, akkor valamit nagyon tehetnénk. Ez pedig az, 0424# hogy kevesebb legyen a gyerekek világában a stressz. S hogy mitől van ott sok stressz? Emlékeztek, túl sok 0435# tárgy, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, és ha ez nem volna elég, túl gyorsan. S emlékeztek, így 0446# is beszéltünk erről, mert szerintem ez elég jól leírja a helyzetet. Hogy amitől egy felnőtt boldogtalan lesz, 0457# mondjuk feszült, ideges, lobbanékony, türelmetlen, boldogtalan, attól egy gyerek megbetegszik. 0467# 0467# Kész csoda, hogy mikor behelyezzük a gyerekeinket abba a tempóba, amiben a mi felnőtt világunk mozog, amiben mi 0475# magunk sem vagyunk jól... Hogy azokat a képlékeny, se kifejlett idegrendszer, se kifejlett agy, semmi nincs 0483# kifejlődve - s belehelyezzük ebbe a ritmusba... Kész csoda, hogy csak ennyi a zavar! Éppen azt mondhatnánk, és 0492# arra csodálkozhatnánk, hogy milyen hihetetlenül rugalmas az emberi természet, hogy csak ennyire sérülünk meg, 0500# amennyire megsérülünk. 0502# 0502# És emlékeztek, a felnőttekre vonatkozó kutatásból hozok, csak egy-két perc, s akkor térjünk ide vissza 0508# összefüggéseket látni... Hogy azt gondoljuk, ha nagy szabadságunk van, akkor szabadon hozzuk meg a döntéseinket, 0516# és emiatt boldogok vagyunk. És kiderült, legalább hat pontban össze tudjuk foglalni, hogy pont fordítva van! Még 0523# nálunk is fordítva van. Mert minél nagyobb a szabadság, annál nehezebb dönteni. Annál nehezebb azt mondani, hogy 0531# ez legyen, az legyen, amaz legyen, annál nehezebb maga a döntési folyamat, annál nagyobb stresszhelyzetet 0538# jelent, hogy egyáltalán döntsek. De a szabadsággal mi jár együtt? Megemelkedik az igényszintem. Hát, ha szabadon 0545# én dönthetem el, akkor aztán legyen a legjobb! Vagy legalábbis eggyel alatta. Megemelkedik az igényszint, nő a 0553# nyomás, hogy akkor annak mindenképpen jónak kell lenni. Ha még meg is hozom a döntéseket, mi történik? Általában 0560# a legtöbb ember nyitva tartja magát, és az azt jelenti, hogy nézi-nézi a telefonját, (Egészségedre!) ..."Ez volt 0568# a legjobb telefon a piacon, elmondanám... Ez a legokosabb buta telefon, ami csak kapható!" És ha te 0574# kiválasztottad a legokosabbat, a legkisebbet, a leglaposabbat, a leggyorsabbat, és mindent, mi lesz két hét 0582# múlva? Ááá, 20 %-kal olcsóbb. 0584# 0584# Vagyis, ahogy az igényszintünk megemelkedett a szabadsággal együtt, befektettük a rengeteg vívódást, nyűglődést, 0592# állandóan... Ezerfelé bolyongtunk, hogy a legjobb legyen... Valójában esélytelenek is vagyunk, mert lesz kisebb, 0600# laposabb, gyorsabb, tididim-tididim... Ráadásul minden, ami nem lett a miénk, veszteség-érzetet kelt bennünk, 0608# méghozzá alaposat. 0610# 0610# Kérdezzünk meg nőket, ahogy búcsút kell inteniük 3 milliárd férfinek. Manapság nem is nagyon szokott sikerülni. 0619# Merthogy a férfiaknak nem sikerül, ezen nem csodálkozunk. Mondjuk, a történelmi tapasztalatra utalnék itt. De 0628# kiderült, hogy ez a helyzet a nőknek is túl nehéz. 0633# 0633# Vagyis: rengeteg veszteségélményünk adódik pusztán azáltal, hogy mi nem lett a miénk, és ráadásul, ami a miénk 0643# lett, úgy tűnik föl számunkra, hogy túl drága. "Ezért az emberért? Ezért vagyok boldogtalan? Ezért? Aki ezt 0653# csinálja velem? Hát ért ő nekem annyit?" 0657# 0657# Tehát, ami a miénk lett, egy nagyon sajátos értékvesztésben lesz. Mi alapján? Hogy úgy vesszük, hogy túl sokat 0665# fizettünk érte. S azt mondjuk, hogy ahhoz képest nem is ér annyit. "Hát őérte mondtam le az összes nőről!!" (- 0673# Nem így van? Most próbálom átélni. Onnan kell kezdeni, hogy van egy feleségem, nem, ezt most már megpróbálom 0681# átélni. És akkor utána átélem ezt a rettenetes veszteséget.) 0686# 0686# Tehát, ha azt mondom, 3 milliárd nőt vesztettem el őmiatta, akkor relatíve azt mondhatnám, akkor nagyon 0695# értékesnek kéne lenned, nemcsak ilyennek. Azt' még öregszel is! Nem, nem, nem, nem, nem... Valami itt nem 0705# stimmel! És ráadásul pozitív fordulat kizárt, emlékeztek... Hát milyen pozitív fordulat? Öregszik, ráncosodik, 0715# hülyül... Hát, de nem ez történik?! Akkor egyre többet lesz beteg, akkor neked kell helyette csinálni... Olyan 0725# személyiségvonások erősödnek föl az idővel, amelyek nem is voltak ott látszólag... 45 fölött egész érdekes 0735# élményvilága lehet azoknak, akik azt megérik, nem viszi el őket előbb a stresszre adott rettenetes saját 0745# válaszaik, s rájönnek, hogy: "Nahát, én sosem voltam ennyire pukkancs, mint most!" 0753# 0753# Nagyon furcsa dolgok történnek velünk! Egész rendes emberként tudunk 40 évet leélni, s utána hirtelen nem is 0761# értjük, hogy ez mi! Tehát nem úgy van, olyan naivul, biztos van köztetek még egy naiv 20 éves, nem tudom, nem 0769# mondom, hogy emelje föl a kezét, de... Hogy mondjuk 20 évesen... (Feri azon nevet, hogy valaki tényleg fölemelte 0778# a kezét) azt képzeli, én azt képzeltem egész biztos, én biztos, hogy naiv voltam. Hát nagyon! Életkoromnak 0786# megfelelő naivitással rendelkeztem. Biztos, hogy úgy gondoltam, úgy nagyjából számot vetettem magammal, hogy 0795# vannak ilyen erényeim, vannak olyan gyöngeségeim, na, most ráhúzok, akkor az erények száma nő, mélységük 0803# höööö... És hát ezzel egyenes arányban meg a gyöngeségekkel szép lassan... tik-tik-tik. Azt álmomban sem 0811# gondoltam, hogy olyan gyöngeségeim lesznek, amelyek nincsenek, nem voltak 20 évesen. Hogy 50 évesen olyan 0819# marhaságaim lesznek, amik álmomban sem jöttek elő 20 évesen! 0824# 0824# Na most, képzeljük el, hogy te mindezt látod a férjeden, vagy a feleségeden. Azt mondod tehát, ahhoz a 0835# veszteséghez képest, amit átélek, hogy temiattad mondtam le 3 milliárd 250 millió másikról... Tulajdonképpen nem 0847# vagy túl értékes! Értitek ezt a belső logikáját a szabad választásoknak az érzelmeinkre gyakorolt hatásáról? 0860# 0860# Tehát. Pozitív fordulat lehetősége kizárt, mert legföljebb az történik, hogyha te tökéletes vagy, akkor este 0868# picit nyugodt szusszanással fekszem az ágyamba, és azt mondom: "Hát erre számítottam! Hát hülye lettem volna 0876# máshoz hozzámenni! Hát hozzámentem, így van. Még szép, hogy szeret! Hát mit csinálna?!" 0883# 0883# Ellenben a negatív fordulat lehetősége biztosított. Az egész biztos, hogy megtörténik, minél magasabb volt az 0892# igényszintem. És mindennek a tetejébe mi történik? A felelősséget nem tudjuk áthárítani. És ehhez a rendszerhez 0901# kapcsolódik hozzá már a gyerekek világában is, látjuk, hogy a felnőtteket is ez boldogtalanná teszi, a 0910# gyerekekben zavart idéz elő az, hogyha minden nagyon gyorsan történik, akkor éppen az a program, amin vagyok, 0919# annak nagyon jónak kell lennie. "Nemcsak arról van szó, hogy most idejöttem, hanem 1 óra 15 perc! Na, na, na! 0929# Mikor jön már az élmény?! Mikor történik valami?! Mikor mondja már, amiért érdemes volt jönni?! Még nem mondta! 0938# Még csak az ismétlésnél vacakol! Ne is haragudjatok, nekem erre nincs időm! Nincs! 20 perce ezt csinálja, hogy 0947# dö-dö-dö... Az a baj, hogy tényleg, most 47 évesen egész lelassult. Már ücsörög! Ne is haragudjatok, nekem erre 0957# nincs időm! Hogy elmondja, akkor ismételjünk... Ne ismételjünk! Hu-hú! 63 év az átlagéletkorom, mondja a férfi. 0966# Nekem ne ismételgessél!" 0969# 0969# Ez mit jelent? Hogyha mindazt, amiről eddig beszéltünk, időnyomás alá helyezzük, a helyzet még sokkal 0977# válságosabb lesz. 0979# Este a férj és a feleség arra kap lehetőséget, hogy valami kapcsolatot vegyenek föl egymással. Ezt mondhatjuk, 0988# ugye? Tehát, hogy valami... Egyáltalán, hogy kapcsolódjanak, tehát, hogy realizáljanak valamit, ami a fejükben 0997# van. Hogy mi férj és feleség vagyunk. Hogy ebből valamit megéljenek. De mindezt benyomjuk egy feszült 1006# élettempóba... "Van nekem még időm rád hangolódni? Hát ne vacakolj már! Mondjad a lényeget!" 1014# 1014# Szóval, a mi felnőtt világunkban is mindez, ha még hozzátesszük, hogy 2-3 fokkal gyorsabban megy, mint ami 1025# nekünk megfelelő lenne... Ott vagyunk, ahogyan érezzük magunkat! 1032# Tehát, ami a felnőttet boldogtalanítja, zavarodottá teszi, feszültté, idegessé, és a többi.... (Nem tudom, 1043# énnekem vissza kell térnem a gumis mackónadrághoz! Mint Baltazar professzor, zseniális ötlet körvonalai 1054# rajzolódtak ki agyamban... Gumis macinadrág! Semmi zizegő medve, hanem csak...) 1063# 1063# Jó. És így jutottunk el oda, hogy akkor beszélünk erről, hogy mi lehet a gyerekek számára egy jó lehetőség, amit 1076# mi felnőttek megtehetünk értük. Zárójel, ez a jó hírem. 1083# 1083# Az derült ki, hogy amikor zavar van a gyerekeknél, az majdnem mindig utal arra, hogy zavar van a felnőtteknél. 1092# Ezért a felnőtt, amikor azt mondja: "Tényleg, hát miért? Nem kell annyi tárgy! Kezdjük csak el kipakolni!" 1101# Valójában milyen cselekvésnek lát neki? Amit a saját életében is meg kéne tennie! Tulajdonképpen elindít egy 1110# folyamatot, amiben megváltoztatja a gyerek környezetét és világát, és ebben a változásban, miután tevékenyen 1119# részt vesz, a saját világát is kezdi megváltoztatni. Ez jó! És itt megélheted azt az örömteli dolgot, hogy nem 1129# rajtad kezded! Mit szólsz? "Na, Petikém, hány játékod van?!" És nem a saját bolond kütyüjeid számát kell 1137# felezni. Jól néznénk ki! 1140# 1140# Szóval, így jutottunk el oda, hogy azt mondtuk: szükség volna 4 területnek a gyógyítására: 1148# Időrend - ez volt az első, ugye, erről beszéltünk. De az időrend alatt pont nem azt értjük, hogy egyre... hanem 1158# azt, hogy legyen idő csak úgy lenni! Mi történik akkor, amikor egy szülő nem osztja be tik-tik-tik-tik, a gyerek 1168# összes i-de-jé-t? Valójában abban segíti őt, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amely helyzetben magával kell 1179# valamit kezdenie. Most ugye nem csecsemőkről beszélünk, hanem most már elemi- vagy általános iskolás 1188# gyerekvilágról. Elsősorban. S akkor az történik, hogy elkezdheti magában kidolgozni azt, hogy mit kezdjek akkor, 1198# hogyha ez számomra nyomasztó, vagy unatkozom, vagy frusztrált vagyok... Elkezdek magammal tudni bánni. De hogyha 1209# a szülő a gyerek minden idejét beosztja, és azt veszi észre... Milyen sok kedves szülőt látok! Hát a legtöbb 1219# szülő tele van jó szándékkal! Nehogy félreértsétek ezt! Hát tele jó szándékkal! "Azt vettem észre a gyerekeimen, 1229# amikor nem osztom be minden idejüket, úgy elkezdenek elkalandozni! Úgy lanyhul a figyelmük." 1238# 1238# Hát éppen arra van szükség, hogy a gyerek megtapasztalja azt, hogy így szétszóródik a figyelme. És hogy ezzel a 1247# helyzettel kezdjen tudni bánni. Hogy tudom egyáltalán a figyelmemet valamire irányítani? Hogy fedezek fel 1256# valamit a környezetemben? Hogy kezdek el elmélyülni és játszani vele? 1263# 1263# Tehát, ha van több szabadság, és nincs minden idő- és teljesítménynyomás alatt, az teremt lehetőséget arra, hogy 1273# elmélyedjünk. Különben éppen nem elmélyülünk, hanem éppen megtanítjuk azt a gyerekkel, hogy óráról órára mindig 1283# valami mást kell csinálnia. Most hegedül. Most rajzol. Két óra múlva sportol. 3 óra múlva ül, és házi feladatot 1293# csinál. Fél óra evés... Kapsz egy mesét... 1297# 1297# Ez olyan, mintha azt gondolnánk, hogy a gyerekeknek állandóan ingerekre van szüksége. A gyerekeket nem ingerelni 1306# kell mindig valamivel! És ugye ebből jön az, amit John Payne így nevez, hogy a 'bohóc-szülő'. Az egyik, hogy a 1315# gyerekemet állandóan ingerelnem kell valamivel, stimulálni kell a gyereket, mert különben életképtelen. A másik 1324# meg, hogy szórakoztatni kell! Egy gyereket nem állandó ingerekkel kell bombázni, és nem szórakoztatni kell, 1333# hanem törődésre meg élményekre van szüksége! De ahhoz, hogy élményei legyenek, mire van szüksége? Arra, hogy 1342# valamiben elmélyedjen! Hogy valaminek odaadja magát! Hogy valamire legyen elég ideje. Hogy valamibe 1350# belefelejtkezzen. Hogy a szó jó értelmében valami őt elvarázsolja, és ne rögtön azon kelljen gondolkodni, hogy 1359# kapok-e dicséretet érte, vagy ötöst, vagy hurkapálcikát, vagy nyalókát, vagy mittudomén, törökmézet, lufit, vagy 1369# vattacukrot. Ezek gyerekkorom nagy álmai! Vattacukor! Ó! Tényleg, hát... 1375# 1375# Na jó. Gyerünk! Akarom mondani! Olyan sok mondanivalóm van! 1381# Oké! Jó? 1382# Igen. Talán idehozom még ezt az egy dolgot, hogy a legtöbb szülőnek, éppen azért, mert ez az ő világára 1393# jellemző, van egy ki nem mondott törekvése a gyerekével kapcsolatban. Az egyikről már beszéltünk. Az a szülő, 1404# aki azt mondja, hogy "Én nem kívánok tőled semmit, csak legyél boldog!" - Emlékeztek rá? Vagy nem beszéltem 1416# róla? De, ugye? Nem? De! De, de, de! 1420# 1420# Hogy rácsodálkozott egy felnőtt nő a beszélgetés során: "Ó, nekem csodás gyerekkorom volt. A szüleim feltétel 1427# nélkül szerettek, és ez is jó volt, meg az is" Mindig emlegette: "Tényleg, az én édesanyám nem is mondott mást 1434# mindig, csak azt, hogy: a lényeg, hogy legyél boldog!" Egyszer csak rádöbbent, hogy ez milyen nyomasztó teher! 1441# Hogy nagyon nem könnyű mindig boldognak lenni! "Te csak legyél boldog!" -"És ha most nem vagyok az? Anya!!! 1448# Azért szeretsz?!" Nem vagyok boldog, de nekem boldognak kell lenni! Valamit elszúrok, ha nem vagyok boldog! 1454# Anyám, csak ezt az egy dolgot, az életét odaadta, és azt mondta, csak egy dolgot kérek tőled, legyél boldog! És 1462# én ezt nem tudom neki megadni! 1464# 1464# Ebből a szempontból a legártatlanabbnak tűnő dolog is, amit úgy mondunk a gyerekeinknek, hogy "Te csak csináld 1473# ezt!" - kétes gyümölcsöket tud szülni. 1477# De a másik, ami ki... Ugye ma egy ilyen világban élünk, ez a felnőtt világ! Ő nyűglődik azzal, hogy nem boldog! 1486# S akkor ránéz a gyerekére, és azt mondja: "Te csak legyél boldog!" Na, jó? 1493# A másik, ami talán még kimondatlanabbul ott van rengeteg jó szándékú felnőttben, akinek van gyereke: (suttogva) 1503# "Legyél rendkívüli!" Tulajdonképpen csak azt akarom, hogy te legyél egyéniség, magunk között szólva. Egy 1512# összetéveszthetetlen egyéniség! 1515# 1515# Nyomasztó teher, ha boldognak kell lennem, vagy ha egyéniségnek! Az egy nyomasztó teher! Annyira bennem van az a 1528# történet, most el is mondom. Igen, nem bírok türtőztetni, úgyhogy kijön belőlem. Talán itt nem is mondtam még. 1541# Vagy elmondtam? 1543# 1543# Beteg lett egy kissrác. De rákos beteg volt. 11-12 éves, daganatot állapítottak meg nála, rosszindulatú 1552# fajtából. Nem mondtam még el ezt nektek? Talán nem! De ez is valós történet. Igen, a gyerekekkel beszélgettem 1563# egyszer erről. És akkor kemoterápia, sugárkezelés, mindenen végigment a gyerek, plusz műtét, s úgy tűnt, hogy ez 1574# így rendben is van, legalábbis annyira, hogy már volt olyan jó állapotban, hogy visszamehetett az osztályba. S 1584# hát ott voltak az ő barátai. Tehát ő nagyon izgult, meg várta, meg vágyott rá, vissza-, visszamenni. Igen ám, de 1595# kopasz lett. S hát egy kisfiú, nála csak egy kislánynak lehet ez biztos nehezebb, hát hogy menjen, most 1605# kopaszon, nyilván 12 évesen nem vett föl parókát... Hát, kopaszon. Ha Michael Jordannak jó, akkor neki is, de... 1616# Villogott a feje. S akkor nagy szorongva a kilincset lenyomta, ajtót kinyitotta, s bent ült az összes 1626# osztálytársa úgy, hogy le volt vágva a hajuk. Mindenki kopaszra vágatta a haját! 1634# 1634# Most a mi világunk szerint, ugye, a kultúránk irányadó áramlatai szerint az a 27 gyerek, aki tök egyformán 1646# levágatta a haját, tulajdonképpen rossz irányban van, nem? Tehát, legalább egynek azt kellett volna mondani, 1658# hogy: "Nem, én egyéniség vagyok! Rendkívüli, összetéveszthetetlen személy! Nem vágom le! Utálom a 1670# csordaszellemet!" 1672# 1672# Nemegyszer, amikor éppenséggel nem azzal foglalkozunk vagy törődünk, hogy megmásíthatatlanul, 1680# visszavonhatatlanul egyediek legyünk, hanem egyszerűen csak... Na. Valami mélységesen emberi kijön belőlünk. Nem 1690# akkor leszünk a legrendkívülibbek? Lehet, hogy más is tudja azt csinálni, de akkor is azt éljük meg, hogy "Na, 1700# most, most vagyok valaki! Most csináltam az életben valamit! 5 éve ide járok az iskolába, de az, hogy most 1710# kopaszra vágattam a fejem, többet ér az 5 év minden cuccánál!" Szerintem egyébként nagyjából ez így stimmel is. 1720# Miközben éppen tök egyformák, és azt mondják, hogy ne, ne... 1726# 1726# Ezzel azt akartam csak mondani, hogy az, ami megint csak szinte nem is tudatosan ott van, hogy "Az én gyerekem 1733# legyen egyéniség!" Hogy ez ugyanolyan nyomasztó teher tud lenni, mint hogy legyen boldog. És semmi mást nem 1740# kérek tőle, és mindenemet odaadom, hogy ő az lehessen. 1744# 1744# Jó. Tehát az időrend alatt éppen azt értjük, hogy a gyerekkor ne feladat legyen számára, hanem hadd legyen 1754# gyerek. Mert ugye a legnagyobb közös nevező aközött, hogy valaki mondjuk egy középosztálybeli jólétben nő föl és 1765# zavarai vannak, vagy pedig, hogy egy nagyon erős háborús stresszhelyzetet élt át, és zavarai vannak, a közös 1776# szál mi? Hogy túlságosan is be kellett vonódnia a felnőttek világába. Tehát hadd legyen gyerek! 1786# 1786# Például... Na. Jó! Következő pont. Ez volt az idő, időrend. Hogy ne kelljen mindent vezényszóra. Második: a 1796# ritmus. Az milyen jó dolog! Hogy az életnek lehet ritmusa. Mikor segítőkhöz érkeznek valamilyen zavart mutató 1807# családtagok, szülők és felnőttek, és a segítő megkérdezi, hogy: "Leírná egy átlagos napjukat?" Szinte nincs is 1818# olyan, hogy átlagos nap, mert minden nap egy merő improvizáció. Át a reggeli rohanásból az esti kapkodásba. És 1829# minden csak úgy valahogy... éppen valahogy meglesz, valamikor meglesz, valakikkel meglesz, valahol meglesz. 1840# 1840# Ebből a szempontból egy gyerek számára kielégítően, jó értelemben megfelelő stresszkörnyezet - az elég stressz, 1849# nem a túl sok, amennyi kell az élethez, hogy valami legyen benne - annak éppenséggel része az, hogy a napnak is 1859# van valami ritmusa. De az nem egy túlhajszolt, túlfeszített, elvárások, ezer dolog! Hogy egy hétnek van ritmusa, 1868# hogy van egy szombat, meg egy vasárnap.. Áááá... 1873# 1873# Például, ha rajtam múlna, reggel 9 előtt nem kezdődhetne gyerekmise. Nem, nem! Tényleg hadd lehessen aludni! Még 1883# többet is! Meg hadd lehessen fölébredni, és még mielőtt bármit kell csinálni, csak szöszmötölni. Csak úgy 1893# mmmmm... Nem? Hát ne kelljen vasárnap hétkor kelni, hogy nyolcra misére odaérjek! Hát nem is lehet! Hát sok 1904# gyereknél nem lehet egy óra alatt. Hát fél hétkor kel föl vasárnap, mert misére kell mennie? Ijesztő! 1914# 1914# Fél 10? Hát fél 10, miért, most hova sietünk? Olyan érdekes ez! Egy édesapa mondja, hogy őneki például nagyon 1925# fontos az, hogy reggel nyugodt ritmusban reggelizhessen meg. És.. (Egészségedre!) rájött arra, hogy inkább 1936# fölkel fél órával előbb, csak hogy a reggelije nyugodt ritmusú legyen, mint hogy fél órával többet alszik, és 1947# belekezd egy bolondok házába ébredés után. S azt mondja: Képzeld, Feri, az az érdekes dolog történt, hogy a 1959# gyerekeim szeretik a nyugodt reggelizést. Hogy az történt hosszú távon, hogy a gyerekek, ha fölébredtek, 1970# szívesen kijöttek velem, és átvették a nyugodt reggelizésnek a ritmusát. Hogy jólesett nekik ebben a nyugodt 1981# ritmusban kezdeni a napot. S arra figyeltem föl, hogy nálunk alig jelent problémát az, hogy: "Kelj már föl! Kelj 1993# már föl!" Mert ahogy fölébrednek, valami jó dologgal kezdődik a napjuk, valami megnyugtatóval, valami 2003# ritmikussal. 2005# 2005# S itt a ritmushoz tudjátok, hogy milyen mélyen - idegrendszer, agy, immunrendszer, minden, hormonháztartás... 2016# Hogy kezdődik az emberi élet? Azzal, hogy az anyaméhben - tidi-tidi-tidi-tidi (a szívdobogást utánozza). Ez. 2027# Kilenc hónapon keresztül. Tidi. Ez egy ritmus! 9 hónapig egy magzat folyamatos ritmusban él. Egy folyamatos 2038# ritmusban. És hogy amikor kikerül az anyaméhből, nagy kérdés, hogy rátalál-e egy másik ritmusra, vagy már ott 2049# rögtön (- Egészségedre! Te! Ez már egy zavar!) Vagy pedig rögtön bele kell fognia a felnőtt világ esztelen nem 2061# tudom micsodájába. Hogy van-e ott egy jó ritmus? 2066# 2066# Például mitől van ritmus egy gyerek számára? Ösztönösen is nézik. Az édesanyák, amikor fölveszik a gyerekeiket, 2076# több, mint 90 %-ban, anélkül, hogy bármelyik anyát erre megtanítanák, a bal oldalra veszik a babát. 2086# Tidi-tidi-tidi. Nemcsak attól nyugszik meg, hogy bőr, érintés, közelség, anya szaga... Mit gondoltok, hány hét 2097# után tudja egészen nyilvánvalóan megkülönböztetni egy csecsemő az anyja szagát más nők szagától? Hány hét kell 2108# hozzá? Mert a hangokat tudjuk, hogy a hangok... Hangokat, zenéket is meg tud különböztetni egy csecsemő, ha 2119# sokat hallotta az anyaméhben. 2122# 2122# Elárulom. 6 nap elég hozzá! 6 nap. Az anyám szaga más, mint a többieké. 2130# Tehát, hogy ott vannak ezek az ingerek, anyám szaga, s ráadásul az anyám szaga stimulálja az agyam. Elkezdek 2143# tőle fejlődni, az anyám szagától. Ugye klassz dolog? Elég, ha szaglik! S máris... én meg növekszem. 2155# 2155# De hogy a ritmus. Tehát azon kívül, hogy illata, bőre, tapintása, melege, ölelése, mindez együtt - azon túl 2166# pedig a ritmus. És hogy ezért a mi kultúránkban is mennyire természetes az, ahogyan a gyereket ringatjuk. 2177# Dajkálni - ringatni. Hogy milyen szép az akkor, altatót énekelni. Dajkálni, ringatni, hogy felnőtt korunkban 2188# is... Most ahogy elkezdtem ezt csinálni... Alig van, nem tudom, el tudok-e képzelni felnőttet, akit ez nyomaszt 2200# vagy idegesít! Hogy beülsz a hintába felnőttként, ugye? Ki is van írva a játszóterekre, 12 év alatt tilos a 2211# játékokkal játszani. Beülsz, és... 2215# 2215# Jaj, ismeritek jól ezt a történetet, kis ministráns srác hátradobta magát. Ezt minden évben elmesélem. Vasárnap 2228# hosszan beszélt a pap, és az a gyereknek az időérzékelésében már a 'végtelen' kategóriába esett. Tehát érthető 2240# volt, hogy egy archaikus önnyugtató működésbe kezdett. És ahogy így... Puff, hátradobta magát. Most ezt nem 2253# próbálom meg. És hátra a talpa. Be volt erősítve a szentély mikrofonilag, és ő a márványlapon a fémszéket 2265# durrantotta hátra: "Bummm!" S a pap nagyon dühösen ránézett. Kettejük közt a különbség az volt, hogy az 2277# egyikőjük így, a másikójuk úgy vesztette el az időérzékét. És a gyerek, ahogy éppen még ebben a pillanatában... 2290# most nem tudok jól ülni.... a következőt mutatja: (Feri tehetetlenül széttárja a karjait) - Hogy van az? 2303# Hintaszék... Mi az, ami a kertekben van? Hintaágy! Hintaágy... hintaszék... Hej-haj! 2313# 2313# Hogy látjuk sokszor, de már ezt is emlegettem nektek, hogy önstabilizáló dolog hintázni. Valakit látok 2321# egyébként, hogy misén is hintázik. Nem tudni, hogy túl nagy stressz neki a mise, "Ó, hát ez elviselhetetlen, 2330# ahogy ezt csinálják itt!" - Van ilyen! - Vagy pedig egyszerűen csak annak a ritmusával, kiszámíthatóságával 2339# megengedi magának, hogy ő is csak úgy legyen, és akkor ösztönösen, nem tudatosan bekapcsol számára a hintázás. 2348# Nagyon érdekes papként látni a hintázó felnőtteket. Ugye, akik nem látják magukat, mert engem látnak. Pedig ti 2358# sokkal érdekesebbek vagytok! Én mindig a jó oldalon állok. 2363# 2363# Szóval, tehát a ritmus. Hogy a ritmus micsoda hihetetlen elemi, ősi, és ráadásul mennyire látjuk, hogy 2372# hozzájárul az egészségünkhöz, a növekedésünkhöz. És aztán, ugye, a ringatás. Hogy ezért, látom, olyan okos anyák 2383# vannak, hogy azt csinálja, gyerek (Feri gyerekhangon felsír) - nem kapja ki rögtön őt az ágyból, hanem elkezdi 2394# az ágyat mozgatni, ha az olyan. Ringatja. Azt olvastam, hogy az ősi magyar kultúrában az anyák - bölcső (Feri a 2404# ringatás hangját utánozza), kötél a lábához. S amikor a gyerek (felsír), az anya csak (mutatja a lábbal 2414# ringatást). Ezt úgy félálomban is lehet. Sőt, azt tudjuk, hogy vonatvezetők is mindig kellett nyomni egy pedált, 2425# nehogy elaludjanak vonatvezetés közben. És kiderült, hogy alva is lehet ezt csinálni. Ezt tudjátok? Ez nagyon 2436# szomorú, de az első vonatszerencsétlenség, mikor bekövetkezett, akkor kiderült már, mikor már bent volt ez a 2446# rendszer, hogy időnként mg kellett nyomni egy pedált. Azt gondolták, hogy akkor ez azt jelenti, hogy ébren van. 2457# És nem. Merthogy ezt alva is lehet csinálni. Mint hogyha valaki volt katona, akkor tudjátok, hogy állva is lehet 2467# aludni. Sőt, ez egész megrázó! Fogolytáborban élők nyilatkoztak erről, hogy volt, hogy verték, s miközben 2478# verték, elaludt, mert annyira álmos volt. 2482# 2482# Tehát a ritmus, a ringatás. És ezért... Na. (Feri szemlátomást kínlódik, mondja, ne mondja...) Azt mondják az 2492# okosak, de hát erről is volt már szó... Csak nem voltatok itt, tehát ezt most értetek mondom. Én voltam itt 2502# egyedül, és akkor azért... 2505# Hogy tulajdonképpen a gyerek nagyon fejletlenül érkezik a világra. Nincs még egy olyan lény, amelyik ennyire 2515# magatehetetlenül, fejletlenül jön a világra, mint az embergyerek. Hogy még arra sem vagyunk képesek, ami a 2525# legalapvetőbb agytörzsi ösztönkésztetésből is megy egy állatnak, hogy belekapaszkodik. Hogy hiába van 2535# fogóreflex, nem tudok belekapaszkodni az anyámba! Hát mi, azzal a kis... Volt egy anya, nagyon félt attól, hogy 2545# tud-e jó anya lenni. Megszülte a babáját, s eljött az első pillanat, hogy le kellett vágni a körmét. Hívta a 2556# nagymamát. "Nem, nem, olyan pici, nem merem vágni!" Egy ijedelem: "Olyan pici, hozzá sem merek nyúlni!" 2566# 2566# Miért születünk ilyen döbbenetes fejletlenséggel? Azt kellene mondanunk, hogyha az egészséges fejlődés minden 2577# szempontját vesszük, még egy olyan 9 hónap dukálna nekünk odabent. Csak az a baj, hogy a nők nem elég nagyok! 2588# Mondjuk ehhez mi se, tehát az a 10 cm nem sokat oszt vagy szoroz... És főleg mihez képest? Ez tulajdonképpen egy 2600# evolúciós kompromisszum. Mégpedig, hogy az ember attól ember, hogy magához képest egész nagy a feje. És a 2611# fejében van az agya. Ezért 9 hónap után már nehezen jön ki. Nem maradhat még tovább bent, mert nem tudna 2622# kijönni. Így is nagyon nagy a feje! 2626# 2626# Ez azt jelenti, hogyha egy optimális közeget kéne teremteni, most képzeljünk el egy kilenc hónapos gyereket, 2635# hogy azt megszülni! - Na tudod, kivel szórakozzál! - Tulajdonképpen az, hogy ennyire fejletlenül születünk, egy 2645# evolúciós kompromisszum. De ugye a Trabant útfekvése senkit se ragadtasson el felelőtlen vezetésre, mert a 2654# Trabant útfekvése kitűnő... Tudjátok, ez benne volt a Trabant használati utasításában. Ezt mi, öregek tudjuk! 2664# Hogy megvetted a Trabit... Hát megvetted. Hát megvetted, és akkor 4 év múlva kifizetted... Nem tudom, 2672# kifizetted, 4 év múlva elmentél érte... S ez volt benn: "A Trabant útfekvése kitűnő." Olyan gumijai, tudjátok, 2682# olyan virslik... 2684# 2684# Azért, mert egy gyerek világra jön, ne gondoljuk azt, hogy életképes. Merthogy nem az. Tulajdonképpen, így 2693# mondják, akik érzékletesen mondják, hogy nagyjából hogy kellene nézni az első, a születés utáni első kilenc 2703# hónapra. Hogy az úgy van, hogy az első 9 hónap van bent, a második kilenc hónap kint, de az körülbelül 2712# ugyanolyan. Nagyjából ugyanolyan védelmet, védettséget, ritmust, biztonságot, mindent igényel egy pici. Hogy van 2722# első 9 hónap, az bent van, s a második kilenc hónap meg kint. És hogy csak azért nem tűnik föl, hogy ezt 2731# igényelné egy pici, merthogy gyorsabban megszületik. De az meg azért van, mert nem vagyunk eléggé nagyok. 2741# Hej-haj! 2742# 2742# Tehát a ritmus. Ritmus. Altató. Altató! Énekek, hááá... Jó! 2747# A ritmus tulajdonképpen ki is emel mindig valami fontosat. Mert mikor az van hogy 'tidi' - az a fontos. Ugye, 2757# amikor valaki nem tudja önkontroll, önfegyelem, önszabályozás, nincs fontos vagy nem fontos. Csak a pillanatnyi 2767# késztetés van. Valaki belenő abba a világba, ahol van egy természetes ritmus, ahol kivárunk dolgokat, és nem 2776# elvárunk dolgokat. Emlékeztek erre, kivárás elvárás helyett. Akkor az kiemeli a fontos dolgokat. Ugye a zenében, 2787# nem tudom, ki mondta, de nagyon okosan mondta, "A zenében a csönd is a zene része". Hogyha kivennénk a zenéből a 2797# csöndet, mert minek az, mert hát az számít, amikor fújják meg húzzák - akkor az hogy hatna ránk? Hogy milyen 2806# zseniális... 2808# 2808# Amikor fiatalember voltam, jártam a Zeneakadémiára. Mindig föl, kakasülő, mert oda beengedtek. Ugye, nem kellett 2816# jegy. Fölmentél, beengedtek. Zseniális! Hej! Hát a zeneirodalom micsoda gyönyörűségeit hallgattam onnan föntről 2825# végig! S akkor lehetett onnan föntről... szünet előtt elnéztem, hol van üres hely, s akkor a második részt már 2833# nézhettem nagy úriasan! Közelebb voltál a zenéhez! S akkor emlékszem, hogy elvarázsolt az például, volt a 2842# kedvenc szimfóniám, Berlioznak a Fantasztikus szimfóniája. Nahát, a romantika árad belőle! Tényleg, hát énnekem 2850# az nagyon... És akkor elkezdtem azzal játszani, hogy minél több karmester vezényletével meghallgatni a 2858# Fantasztikus szimfóniát. És akkor... ott van egy pici szünet, akkor ott erősebb, akkor ott lehalkul, akkor 2867# ráhúzott, gyorsabb lesz, lassabb, ott hirtelen csak egy valami szól. Jaj! És akkor játszani ezzel! Már csak 2875# zeneélvezőként vagy hallgatóként. 2878# 2878# Ez ugyanúgy a gyerek életében. Ugye, az időrendet mondtuk. Hogy a szünet az időrend része. Amikor nem csinál 2888# semmit, az is az időbeosztás része. És nem az az időbeosztás, hogy nincsen benne csönd, vagy szünet. 2897# Jó. Jaj, hát miket mondok? A ritmus azzal is segít, stresszmentesít, hogy kiszámíthatóvá teszi az életet. Hogy 2907# van egy kiszámíthatóság. Tudom, hogy este biztos lesz mese. Előtte lesz vacsora. És hogy a ritmushoz tartoznak a 2917# rituálék. Nem egyszerűen csak nekiállunk enni, hanem azt mondja az apa vagy az anya, mikor már lehet valakinek 2928# mondani, hogy: "Megvárjuk a többieket". Akkor elkezdünk valamit késleltetni. De közben biztosak lehetünk abban, 2938# hogy amikor az utolsó ember is leült: "Gyere már, Józsi, mindenki rád vár!!" - Ugye, tehát van egy kultúrája 2948# annak, ahogy megvárjuk a többieket... S amikor mindenki leült, akkor még mindig nem kezdünk el enni, hanem akkor 2958# mondunk egy imát. Hogy ez... Persze, szűkölhet érte egy gyerek, mikor nagyobb. A kicsi gyerekek szokták kérni. 2968# Ezt tudjátok? A kicsi gyerekek, nemcsak azért, mert állandóan figyelik a környezetüket, hogy mit hogy kell 2978# csinálni. Azért is. De nagyon megnyugtatóak a rituálék. Hogy valamit valahogyan csinálunk. 2987# 2987# Egy édesanya mondta azt, hogy élmények a gyereknek... Hétvégente, havonta mondjuk egyszer vagy kétszer átjött 2995# egy... nagy családi, nagy rokoni ramazúri volt. Átjöttek hozzájuk. És a lány, az érzékeny, ő volt az érzékenyebb 3004# gyerek, tulajdonképpen a szíves program, kavalkád közepén mindig kiakadt. S elkezdett kibírhatatlan lenni. Az 3012# anya rájött, hogy egyszerűen a gyerekének túl sok. Neki nem sok, mert ő úgy éli meg, hogy egy színes programot 3021# csináltam a gyerekeknek. Itt vannak az unokatestvérek, az unokanővérek, meg még Lajoska is a szomszédból. Ez 3029# nagyon jó, csak a gyereknek sok volt. "Aztán, amikor láttam a gyerekemen, hogy elkezd kötözködni, verekedni, 3038# ordibálni, indokolatlanul sírni, akkor kézen fogtam, mert tudtam, hogy mindig így lesz, vasárnap délelőtt 3046# elmentünk csak kettesben, kutyával. Mentünk egy órát, s ezalatt a gyerekem lenyugodott. S utána vissza lehetett 3054# engedni a többiek közé. De akkor az az ő egy órája volt, annak megvolt a ritmusa, szép lassan mentünk, volt egy 3063# kör, azt mindig megcsináltuk... Igazodtam a gyerek tempójához, nagyjából egy óra múlva visszaértünk, és..." 3071# Tehát kiszámíthatóság! Tudom, hogy mire várhatok! Oké. 3076# 3076# Aztán. Ez milyen érdekes! Nemcsak az imádság jelenthet egy ritmust. Rituálé, de közben egy ritmust is ad - esti 3086# ima - még akkor is, hogyha egyébként beleszól, ő nem imádkozik, "Most mondjad!" - "Nem mondom!" - tehát egy 3095# csomó forgatókönyv van... Azzal együtt is jó. Azzal együtt, hogy van közben egy 'húzd meg - ereszd meg'. Attól 3105# függ, hogy éppen ki hogy van. És milyen nagy dolog, ha éppen ott valami éneklés is van, mert az éneklésnek is 3115# van ritmusa. És aztán ugye a mesét mondjuk - annak is van egy ritmusa. Hát az egyik legmegtisztelőbb élményem 3125# volt az, azt mondja az egyik kedves ismerősöm: "Képzeld el, egyszer csak hallom, hogy az emeleten te beszélsz. 3135# Fölmegyek a gyerekhez, egy előadásodat hallgatja. Le van oltva a lámpa, és..." - "Mit csinálsz?" Azt mondja: 3145# "Olyan megnyugtató hangja van! Erre olyan jól el tudok aludni!" A felnőttek azt mondják: "Mit affektál itt a 3154# színpadon!" - A gyereknek meg az olyan jó, megnyugtató... 3160# 3160# Már olyat is hallottam, hogyha hosszú útra mennek gyerekekkel, beraknak. S akkor (a horkolást imitálja). 3170# Ja. Már 25-ször elővettem, mindig akarok valamit mondani, csak... elsodornak az impulzusaim. Hogy például annak 3180# is van egy kiszámíthatósága, ritmusa, sőt rituáléja, ahogy egymással beszélünk. Hogy mikor az anyukám azt 3191# mondja, hogy "Feri, te ezt ne vedd el, hanem kérd meg, hogy elvehetem?" Hogy akkor kialakul egy rituálé. Hogy 3201# ott van, és: "Kér belőle még valaki?" Egyetlenegy sütemény van. Akkor nem azé, aki a leggyorsabb, hanem ahhoz 3212# kapcsolódik egy rituálé. Mégpedig az, hogy: "Kéri-e még valaki?" És akkor megfelezzük, vagy elharmadoljuk. Vagy 3222# valakinek lehetősége van a másik jólétéhez hozzájárulni: "Edd meg te!" Ugye az komoly nyereséggel jár azt 3233# mondani, hogy: "Edd meg te!" Vagy azt mondani, hogy tulajdonképpen én nem kérem. Mert tele van mazsolával, 3243# utálom. 3244# 3244# Szóval, hogy az udvariasságnak, a beszédben való udvariasságnak az ezer apró dolga tulajdonképpen egy 3253# kiszámítható rituálét és ritmust hozott az életbe. "Szabad?" Vagy kapom - "Köszönöm szépen!" Hogy például kapok 3264# valamit, s azt mondom, "Köszönöm." Fölállok az asztaltól, s azt mondom: "Nagyon finom volt!" Nem tudom, nekünk 3275# azt kellett mondani, hogy nagyon finom volt. Persze, aztán hülyéskedtünk, elkezdtük ilyen kánonban mondani: 3286# (Feri óvodás hangon kántálva) "Kööööszönjük szééépen a vaacsorát, naagyon fiiinom voolt!" Anyukám meg 3296# boldogtalan lett tőle. Hmmm... Szegény. 3300# 3300# Na. Szóval, amikor megtanuljuk ezeket a nagyon egyszerű mondatfűzéseket, ahogyan megköszönjük, ahogy kérjük, 3310# ahogy udvariasak vagyunk, az ad egy rítust, egy rituálét, egy ritmust. És a szó jó értelmében a beszédet, a 3320# kommunikációt kiszámíthatóvá teszi. Hogy milyen nagy dolog az, és hogyan szokták sajnálni, akiknek kimarad ez az 3330# életéből, mondjuk elköszönünk egymástól, és akkor adok két puszit. "Szia, papa!" - cupp-cupp. Annyira bennem van 3341# apám azzal a lehetetlen Pitralonnal pacskolta be az arcát borotválkozás után, de mégis, nekem az apámnak az 3351# egyik illata ez a lehetetlen Pitralon nevű... Ilyen, már a neve is, értitek... Pitralon! Ti mire asszociáltok 3361# arról, hogy Pitralon? Hát ez minden, csak nem egy jó illat! Pitralon... 3368# 3368# Szóval. Mikor katona voltam, alkoholt, ugye, nem lehetett bevinni. Ámde ugye borotválkozni kell! S ha valakinek 3378# érzékeny a bőre, arcszeszt kell használnia. Ezért láttam ám én az őrmester... Ott voltam, alapkiképzés volt, 3389# őrmester megállt a szekrénynél, ugye szekrényben ott voltak a tisztasági cuccai, és nyomta a Pitralont befelé! 3400# Azért ahhoz már nagyon... Ez a stressz! Pitralont ivott! Még jó, hogy nem szagolt rám! Én meg: "Apa! Apa!" 3411# 3411# Na, gyerünk már! Komolyan! Jó. Hogy ráadásul, hogyha a ritmus valamiféle rituáléhoz kapcsolódik, akkor az valami 3421# nálunk többre, valami nálunk magasabbra is következtetést ad. Hogy azt mondjuk: "Ezt most így csináljuk, 3431# mert..." Ehhez lehet valamit mondani, de hogy mondjuk a karácsonyi ajándékozás úgy megy, hogy... És pusztán 3441# azáltal, hogy a család összes tagja igazodik valami rituáléhoz, ezzel kifejezzük azt, hogy valami nagyobb rend 3452# létezik a világban, és mi ehhez alkalmazkodunk. Egy gyerek számára az anya a világ. Utána anya-apa a világ, 3462# anya-apa-tesó a világ, anya-apa-család - ez a világ. Tehát, ha vannak rituálék a családban, és ezek nem 3472# föltétlen vallásos rituálék. Ugye, ezt tudjátok? Vannak nem vallásos rituálék. Vannak nem vallásos rítusok. És 3482# ha valaki nem vallásos, akkor legyenek nem vallásos rituáléi, és nem vallásos rítusai. Hurrá, hurrá! Nagyon jó, 3493# hogyha ezek vannak! 3495# 3495# És akkor egy gyerek belenő abba az élménybe, hogy itt mindenki igazodik valamihez. Tehát, akkor van valami 3504# nálunk több, valami, amibe bele lehet simulni, ami jótékony, és... Pusztán azáltal, hogy valamit valahogyan, 3514# ritmikusan, kiszámíthatóan csinálunk. Hej-haj! 3519# 3519# Jó. S ráadásul, ráadásul a ritmus folyamatot teremt. Ha tudjuk, hogy valaminek van egy ritmusa, akkor egyszer 3528# csak belekerülünk abba, hogy eleje - közepe - vége. Eleje, közepe, vége, nemcsak most és itt. Hanem eleje, 3537# közepe, vége. Hogy tudom, hogy ez most a közepe, most vége. Most itt tartok, most ott tartok, most amott tartok. 3546# Ahol a belső impulzusoknak a kontrollja nem tudott megfelelően kifejlődni, ott nincs eleje, közepe, vége. Hanem, 3556# és így fogalmaztam ezt meg, talán ez érthető, hogy aki így van, ő nem a jelenben él, még ha esetleg ezt ő maga 3565# így szereti a maga számára megmagyarázni, hogyha nem látja azt, hogy ez mekkora zavar. Ő nem a jelenben van, és 3575# mindig kifejezi magát csodás improvizatív képességével, hanem a jelenből él. Mindig csak a jelenből tud élni. 3584# Nem a jelenben, hanem a jelenből csinál mindig valamit, mindig csak a jelenből. Sohasem a jövőből, a 3592# reménységéből. Abból, hogy 3 hónap múlva lesz Mikulás. Nem, egy kicsit több. Lesz Mikulás! Megfogjam a kezed? 3602# 3602# Szóval, hogy azt mondom, ha a jelent nézzük, biztos másképpen reagálnék a jelenből, de tudok nemcsak a jelenből 3612# egy választ adni az életre. Hát egész más, hogy valaki a jelenben van, vagy a jelenből van csak. Hogy magamat 3623# folytonosságként észlelem-e, vagy nem. Ha zavar van, tulajdonképpen nem észlelem magamat folytonosságként. Hanem 3633# töredezetten észlelem magam. Mindig a jelenből, ami éppen... Ez egy zavar! És erre azt mondhatnánk, hogy 3643# tulajdonképpen az illető... tán kevésbé kéne azt mondani, hogy beteg. Inkább azt kellene mondani, hogy valami 3654# nincs meg nála, valami nem fejlődött ki, valami nem jött létre. Ami, ha létrejött volna, nem lenne ez a 3664# töredezettsége. Jaj! Hej-haj! 3667# 3667# Jó! Gyorsan! Környezet. Mert erről már beszéltünk. Túl sok holmi. A felnőtt világot megtanítottuk arra, vagy 3676# megtanultuk, vagy nem tudom, mi történt, hogy legyük elégedetlenek azzal, amink van. Nem elégedettek, 3684# elégedetlenek! Ugye, hogy újabb és újabb! És hogy, a folyamat végén pedig gondoljuk azt, hogy a vásárlás egy jó 3693# dolog. Tulajdonképpen ez a két dolog nagyon sajátosan szinte összeütköztethető egymással, hogy a kapcsolataink 3702# fontosak-e, vagy a vásárlás. Hogy a mi világunk nem azt mondja, hogy a kapcsolatok fontosak, hanem azt, hogy a 3712# vásárlás! Hogy a vásárlás meg tud neked adni valami olyasmit, ami fontos, és amire szükséged van, és amitől jól 3721# leszel. A kapcsolatok pedig állandóan elvesznek tőled valamit! Kompromisszumokat kell kötni, figyelni egy másik 3730# emberre, alkalmazkodni, rettenetes! De a vásárlásban szabadon mész a bankkártyával... Na, melyik medve legyen? 3740# 3740# Na jó. Tehát, környezet. 3742# És utolsó pedig, mert erről már beszéltünk. Tárgyak, felezni, kevesebb, és a többi. Nem ragozom! 3752# De amit még akartam mondani: a felnőtt világ kiszűrése. Erről is rengeteg szó esett. Egy valamit mondanék még, 3763# ez pedig az a felnőtt, aki azáltal akar jót tenni a gyerekének, hogy felnőttnek tartja. Ezért beavatja őt, most 3775# nem abba, amiről beszéltünk, hogy: "Szurkolj, Pistikém, értem! Anya a főnökével tárgyal ma délelőtt!" Pistike 3786# óvodás, most megy az óvodába. Neki azzal kéne foglalkoznia, hogy sárga lapát, vagy piros lapát. Hogy nagy 3797# legyen-e a vár, vagy ne, hogy csináljon-e árkot köré, vagy ne, és honnan lesz oda víz? Ez! Ez a téma! Nem az, 3808# hogy anyának csinosnak és okosnak kell lenni, mert a főnökével tárgyal, és ezen múlik, hogy kap-e plusz 3819# prémiumot, na, akkor Karácsonyra meglesz a cucc. Mert ha van cucc, akkor jó minden. Ha nincs cucc, akkor meg 3830# majd ülünk ott szomorúan a fa körül. 3834# 3834# Most. Na, erről már volt szó. De a másik. Az, amikor a felnőtt megbeszéli a dolgokat a gyerekkel. Sőt, a nevelés 3846# nem tudom mijére hivatkozva 5-6 éves gyerekkel még a következőt: "Láttam rajtad, hogy frusztrált voltál, mikor a 3858# kistestvérednek odaadtad a Barbit. Akarsz róla beszélni?"- "Jól látom, hogy frusztrált voltál inkább, mint 3869# csalódott?" Hogy tükrözi a gyerekét. "Olyan ideges vagy ma, Péter!" 3877# Azt mondják az okosak, 8-9-10 éves korig egy gyereknek érzésekre meg az érzelmeire hangolódó szülőre van 3888# szüksége, nem arra, hogy az érzéseit elemezzék! Meg hogy őt elkezdjék faggatni, hogy mit érez! "Mit érzel, 3900# Pisti? Mert látni látlak, csak nem tudom eldönteni. Várjál! Van egy lapom, a fő érzések föl vannak írva név 3911# szerint. Négy csoportba van osztva: öröm, szomorúság, félelem és harag, és az alcsoportok. Várjál, mondom, és 3923# szólj, amelyik stimmel!" "Mert én nagyon megértem, hogy te most lehetsz frusztrált, csalódott, ideges, feszült, 3935# haragos, hiszen válunk. De te nekem nagyon fontos vagy, és most szeretnék beszélgetni veled arról, hogy hogy 3947# érzed magad! Mert én tudom azt, hogy 6 évesen nem könnyű, ha válik egy apa az anyától. De én most itt vagyok 3959# veled, és most beszélgessünk arról, hogy mit élsz meg." "Tehát mondom tovább. Elégedetlenség..." 'nyomorultul 3971# érzem magam', az egy érzelem? Utálod anyát?! Micsoda?!" 3977# 3977# Na jó. Szóval, a felnőtt világba úgy is túlságosan be lehet avatni egy gyereket, hogy olyan értelemben túl nagy 3987# terhet rovok rá, amire ő nem képes, nem kell neki tudnia az... 3992# Mentálhigiénés szakirányú szakképzés. 30-40-50 éves felnőttek. Azt gondoljátok, hogy az érzéseknek tudják a 4002# szavait? A szakemberek nem tudják a szavait! Hát azzal kezdődik egy másoddiplomás képzés, - tényleg ezzel 4011# kezdődik! - hogy 40 éves emberek kezébe adunk egy listát, hogy hogy vannak az érzések. Milyen szavakat lehet 4021# rájuk használni. És azért csináljuk így, mert kiderült, hogy szükség van rá. Mert ha én felnőtt vagyok, s egy 4031# felnőttel beszélgetek, ott rendjén van! Hogy az nagy segítség egy felnőttnek, ha végre kimondhatja, kifejezheti, 4041# kimutathatja azt, hogy ővele mi van. Hogyha az érzésénél lehet. És hogy az egy stabilitást ad, ha nemcsak 4051# dühöng, hanem azt mondja, és megtanulja, hogy: "Dühös vagyok! Dühös vagyok!" - Hogy látjátok, ez egy kontroll 4061# is! Mert nem üti a segítőjét... Ugye, mert így is csinálhatná, dühös, és akkor üt-vág. - "Így vagyok, látod?!" 4071# Tehát így is a tudtára adhatja a segítőjének, hogy mit érez, de az máris az önszabályozás, önkontroll, 4080# önfegyelem, önstabilizálás, hogy azt mondja, hogy: "Dühös vagyok!" Ha tudja ezt a szót, hogy dühös vagyok. Ez 4090# egy felnőttnél nagyon jó, hogy vannak szavak. Meg lehet nevezni. Sokszor, amikor egy felnőtt megnevez valamit, 4100# ami benne van, az egy óriási fölszabadultság. "Hát ez van! Pont ez van!" 4107# 4107# De egy 9 éves gyereknek, 5 éves gyereknek nem arra van szüksége, hogy a szülő, mint egy jó segítő, tűélességgel 4116# megnevezze, hogy mit érez, hanem, hogy ráhangolódjon! Hogy magába vegye azt az érzést, vagy érzelmet és 4126# indulatot, azt tartsa, s kapcsolatban maradjon a gyerekével. S hogy ez megtörténik, a gyerek le tudjon higgadni. 4136# Valamit tanuljon magával kezdeni azáltal, hogy a szülő tud vele mit kezdeni. Ugye mindig ez a trükk! Ugye, 4145# nagyon egyszerűen így szoktuk ezt mondani: az a gyerek tudja magát megnyugtatni felnőtt korában, akit 4154# gyerekkorában valaki megnyugtatott. Az tud megbocsájtani, akinek megbocsájtottak, az képes magát kontrollálni... 4164# Nem az, akit kontrolláltak gyerekkorában, hanem akinek az anyukája tudta magát kontrollálni. Az képes magát 4174# fegyelmezni, akinek olyan apukája volt, aki maga képes volt magát fegyelmezni. Például, a saját gyerekével való 4184# kapcsolatában. Hát ez benne a szép! Hogy éppen a gyerekem így csinálja, úgy csinálja, még be sem épült a 4193# gondolkozása folyamatba, de én magamat tudom kontrollálni és fegyelmezni. S a gyerek ezt át tudja venni. Be tud 4203# épülni. 4204# 4204# Na, jól van! Tyúúú! Idő! (Feri nagy levegőt vesz) - Ez is egy ritmus! Tényleg, ahogy jöttem, ez jutott eszembe, 4216# hogy annak is van egy ritmusa, hogy 13 év, minden kedd. Hogy ez olyan jólesik nekem, hogy amióta csináljuk, még 4229# egyetlen kedd se maradt el betegség miatt! Betegség miatt soha. Néhányszor voltam külföldön, vagy ünnep volt, 4241# de.. Hogy ez jó, hogy így van! Nekem is nagyon jó! Kedd, akkor... 4248# Jól van! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Lejegyezte: H. E.
