2013.10.22-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! 0001# Belecsapok. Hiszen az nagyon fontos, hogy megtiszteljem azt, meg megtiszteljelek benneteket abban, hogy pontosan 0009# ide tudtatok érni - miközben közlekedtem a városban a mai délután, és nem volt könnyű műfaj. Úgyhogy azt 0017# gondolom, ha valaki késik, akkor lehet, hogy azért is, merthogy hiába indult el úgy, ahogyan szokott, most nem 0025# tud mégis ugyanolyan tempósan ideérni. 0028# 0028# Na, gyerünk akkor! Tehát: emlékeztek, hogy melyik sémánál is tartunk; elégtelen önkontroll és önfegyelem. Ez a 0036# lényege, a tünete és a veleje annak, amikor valaki nem képes még az általa egyébként akár nagyon jónak tartott, 0045# de hosszabb, vagy hosszú távú célokért is a saját pillanatnyi impulzusait, ösztönkésztetéseit, indíttatásait, 0054# érzéseit, érzelmeit, vágyait, és bármijét kontroll alatt tartani, megfegyelmezni. És ezt általában nem is 0062# valamiféle elvi, vagy elméleti alapon teszi így, nem azért, mert van hozzá, vagy alapvetően valami 0070# életfilozófiája, ami alapján ő így él, és egyébként ő tudna határokat tartani, csak nem teszi. Hanem ennek a 0078# sémának, vagy az ebben a sémában lévőknek a nehézsége az, hogy ő nem is nagyon tudja ezeket a határokat tartani. 0087# Tehát ha akarná, se tudná. Vagy nagyon nagy nehézségébe kerülne. Vagy hosszú távon, kitartóan tartani a 0095# határokat, és megfegyelmezni, megfékezni a belső késztetéseit, ez őneki praktikus, gyakorlati nehézségében áll, 0104# legföljebb aztán esetleg a környezet, a ma világa, vagy valamiféle gondolat rátelepül erre az emberi 0112# gyöngeségére. És aztán valami ideológiai szöveggé válik, amire ő tud hivatkozni. Ez lehetséges. De aki ebben a 0121# sémában van, tehát nem elsősorban elméleti, vagy életfilozófiai alapon nem fegyelmezi magát, hanem azért, mert 0129# nem képes rá. Vagy csak elégtelenül képes rá. Vagy csak rövid ideig képes rá. Vagy csak a kisebb erejű dolgokat 0138# képes. 0139# 0139# Ez a séma, és az, amivel befejeztük az előző évet, aminek grandiozitás, följogosítottság nevet találtak, ez a 0147# két séma pedig egy nagyon világos, közös ponttal vagy szállal rendelkezik, ezt pedig úgy nevezhetjük, hogy 0156# elégtelen határtartás. És emiatt kezdtünk el arról beszélni, hogy éppenséggel a családnak vannak 0163# mentálhigiénésen is nagyon értékelhető, kutatásokban is már megragadott hatásai és gyümölcsei, és hogy 0171# tulajdonképpen, ahogy látjuk azt, hogy a családnak milyen mentálhigiénés funkciói, szerepe van, gyerekek 0180# szempontjából most elsősorban, hogy azokban szinte mindegyikben azt látjuk, hogy ad valamit ehhez a témához, 0188# hogy megfelelő határtartás. És hogy itt mennyivel többről van szó, mint hogy a gyerekem kiabál, én azt mondom: 0197# -"Idefigyelj, ha még egyet kiabálsz, úgy pofon váglak, a fal adja a másikat!" - S akkor megint kiabál, pofon 0205# vágtam, "Na, itt a határ, ezt kapd ki!" 0209# 0209# Nem erről beszélünk, hanem éppenséggel arról, hogy milyen nagyon sokféleképpen egy család 0216# összefüggésrendszerében észrevehetően és észrevétlenül hogyan teremtjük meg egy gyerek számára azt a nagyon 0225# fontos érzelmi szükségletre adott választ, vagy annak a világától az érzelmi szükséglet ki tud elégülni, amiről 0235# a sématerápia beszél, hogy annak a föltétele, lehetősége, hogy valaki képes legyen fegyelmezni, szabályozni 0244# saját magát, vagyis reális kereteket kapjon az élethez. És hogy ezért, amikor például a kérdés úgy merül föl, 0253# hogy a gyerekem nem hajlandó reggel kikászálódni az ágyból, nem hajlandó fogat mosni, könyörgök neki, hogy már 0263# most feküdjön le, na, most akkor ezzel mit kell csinálni? Na, szakemberkém, ezzel! 0270# 0270# Nem erről van szó, mert ez valaminek a tünete, valami... a jéghegy csúcsának a csúcsa! 0275# Ezt a történetemet hadd mondjam el, ezt minden évben elmondom, de nagyon jól mutatja azt, hogy éppenséggel 0282# mennyivel finomabb szövésű, árnyalt, gazdagabb és értékesebb téma az, hogy hogyan tanulunk meg határokat 0290# tartani, mintsem, hogy kapok egy pofont. "Na, ott a határ, most jól megtanultad!" Mert nem ezt tanultam meg, de 0297# ez most részletkérdés. 0299# 0299# Emlékeztek, kedves ismerősömtől hallottam ezt, ha valaki még egyszer hallja, akkor azt mondhatja, már megint 0308# belegyalogolt az ismétlés világába... Hogy két kislány... Az egyik két és fél éves, már lefeküdt, alszik otthon, 0319# az 5 éves pedig már a szobájában, az 5 éves meg rajzolgat. Anya mosogat. Egyszer csak kijön a két és fél éves, 0329# este 9 óra van: (Feri gyerekhangon, selypítve): "Kéjek kakajót!" Anya nagyon dühös lesz rá: "Hát hányszor 0338# mondjam már, hogy már nincsen ilyenkor este kakaó! Nem tudsz tőle rendesen aludni, múltkor is fájt a gyomrod, 0348# már különben is kaptál... Hetek óta ezt csinálod!" Kislány: "Kakajó!" Erre szoktam volt azt mondani, hogyha 0358# nehezedik az élet, egyszerűsödik a nyelv. Mindenesetre az anyát elborítja valami, de most ő idáig van vele, és 0368# kinyitja a hűtőszekrényt, és azt mondja: "Igen, akkor kapsz! Elegem van! Kapsz!" Kinyitja a hűtőszekrény 0378# ajtaját, és nincs tej. És akkor elönti őt valami, határtartás nulla, önkontroll nulla, önfegyelem nulla, s 0387# elkezd kiabálni a két és fél éves kislányával, aki közben már sír, hogy "Tudod te egyáltalán, hogy mi kell ahhoz 0398# a kakaóhoz? Hogy kell egy benga nagy tehén, és azt meg kell fejni, és akkor pasztőrözni kell, és ... 0407# kakaócserje..." Na, ezt mondja. 5 éves kislány - rajzolgat. Föl se néz, a következőt mondja: "Adj neki vizet!" 0417# És az anyát ez olyan váratlanul éri, hogy fölkel, szinte gépiesen kinyitja, csap, pohár víz, tessék. Kicsi azt 0427# mondja -"Köszönöm!" Hát félálomban volt, kicsi volt, ki akarta fejezni, hogy szomjas. Ennyi. 0436# 0436# Mit akarok többek között erről a helyzetről mondani? Hogy az anya, amikor túl közelről nézi a helyzetet, nincs 0443# is sok esélye, hogy meglássa, hogy hol van a jó határ. Hogy éppenséggel a határtartási nehézséget úgy is 0451# leírhatjuk, hogy valami annyira elönt, hogy már csak az van. Ezért nem egyszer van egy problémánk, s ha én a 0458# problémát nagyon közelről nézem, akkor szép lassan már csak az a probléma van. Régóta ismerjük egymást... Már 0466# csak az van, már nem látom a cipőjét, aztán a térdét, a combját, már a kezét sem... Végül már csak egy probléma 0474# van, és ez teljesen eltölt és elönt, és persze, hogy tehetetlen vagyok, nem tudok vele mit kezdeni. És milyen 0482# nagy dolog azt mondani, hogy "Lépjünk csak egy picit hátrébb! Na, most már látom úgy az egészet!" S akkor látom 0490# a környezetét is. Látom, hogy a környezete és ő milyen viszonyban van. Ha hátrébb lépek, akkor látom az egész 0497# teret, a térben a környezetet, a környezetben...Hááá... És egyszer csak sokkal világosabbá válik, hogy 0505# tulajdonképpen hol vannak határok, vagy hol lehetne azokat meghúzni, és a többi. Hogy ezért, amikor a család 0512# mentálhigiénés funkcióiról beszélünk, és ott arról, hogy ez a témánk közvetlenül érinti a megfelelő 0519# határtartást, önkontroll, önfegyelem, akkor éppenséggel azt is tesszük, hogy egy picit kivonjuk magunkat ebből a 0527# túl közeli világból. Mert amikor valakit elönt az indulat, akkor mi történik? Valójában semmi más nincs, csak az 0535# indulat. Tehát ő azt úgy éli meg, ahogy elborítja őt az indulat, egy vágy, egy késztetés, hogy az teljesen 0543# kitölti a világát. És ez az ő nagy nehézsége! Hogy túl közel van őhozzá valami, és ő túl közel van valamihez 0550# anélkül, hogy bármi tágabb összefüggést, és azon belül akkor határokat látna. Ő ezt nem látja. És ezért mekkora 0558# jelentősége volt annak, emlékeztek, most akkor egy gyors ismétlés, hogy: 0564# 0564# Információ szűrése. Hogy mihez képes egy gyerek alkalmazkodni, milyen információhoz, és milyen információhoz 0574# nem. Hogy például, olvasgattam... Azt mondják, hogy tulajdonképpen 2-3 éves korig egyáltalán nem kéne tévét 0584# nézni. Miközben a gyerekek 90 tik-tik-tik százaléka 3 éves korig már rendszeres tévénéző. Ha igazán jót akarnánk 0595# a gyerekeinknek, 6 éves korig nem néznének tévét. Ha csak azt nézzük, hogy egy gyerek személyisége körülbelül 0606# hogyan, mint tud kezdeni azzal, hogy külső, külső képek. Ugye, hát fényévekre vagyunk ettől! 0615# 0615# Na most. Aztán: információ rendezése, összefüggésbe állítása, történelmi távlatba helyezése. Ugye ahogy mindez 0623# megtörténik, egyszer csak lesznek folyamataink, akkor ott látunk korszakokat, akkor ott ciklusokat, korszakváltó 0633# pontokat. Egyszer csak magától kezd belénk ízesülni az, hogy "Aha! Van olyan, hogy a dolognak van eleje, közepe 0642# és vége. Hát hiszen, ha látok folyamatokat, vannak távlatok, vannak összefüggések, egyszer csak szép lassan, 0650# észrevétlenül kezdem mindezt átvenni és megtanulni. 0655# 0655# Azután: önmagunkra vonatkozó információk megosztásának helye. A család visszajelzést és útmutatást ad. Ugye, 0664# azzal, hogy visszajeleznek a családtagok egymásnak, húznak rengeteg határt. "Te! Hülye vagy? Mit csinálsz?!" 0673# Vagy: "Anya! A tesóm!" Ugye, ez... (nevetgél magában: "Hát, ez jó!") Eszembe jutott, nekem ez annyira tetszik, 0683# mikor azt mondja: -"Anya! Az apa!" - Az anya közbeszól: "Az anya nem az apa!" 0690# Szóval visszajelzéseket kapunk, és a visszajelzések állandóan közvetítenek valamilyen határt. Ezért például már 0700# azt is mondhatnánk, hogy a család egyik mentálhigiénés funkciója a határtartás szempontjából akkor is, és 0709# azáltal is meg tud valósulni, hogy egy gyereknek van testvére. A testvér a legjobb lehetőség arra, hogy lássam, 0719# hogy vannak határaim. Hogy az életet meg kelljen osztani. Hogy ne lehessen minden az enyém. Ezért, hát, ha egy 0728# gyerekkel lehet jót tenni, akkor egy testvér köll neki. És a testvérnek meg ő. Észrevétlenül tanulunk meg 0737# valamit. Azt mondja, tehát... ez olyan szívbemarkoló nekem, de tényleg, ez nagyon, hogy "Mindent meg akarok adni 0747# a gyerekemnek, ezért nem lesz testvére. Merthogy csak egynek tudok mindent megadni a mai világban úgy, hogy..." 0757# És tulajdonképpen,... hát majdhogynem a legtöbbet nem kapta meg, amire őneki valóban szüksége volna és lenne. 0767# Hej, hát mi... A játék a minden, vagy, hogy be tudjuk íratni a huszonötödik különórára? Úúúú! Ez azért 0775# érzelmeket kelt bennem! 0778# 0778# Na most. És erről beszéltünk, hogy éppen a határtartás szempontjából, hogy valamiféle világképet és 0785# életfilozófiát ad. Ezek elég hülye szavak - világkép, meg életfilozófia... Hát egyáltalán, valamit 0793# összefüggésében is láttat, s megtaníttatja velünk azt például, mi az, hogy világkép. Akkor máris ott vagyunk, 0802# most én vagyok a világ középpontja, vagy nem? Hát, ha már egyáltalán fölmerült az, hogy a szüleim elém mutatnak 0810# valamit, ahogy ők látják az életet, hát máris könnyebben helyezem el magam benne. Nehezebb utána azt gondolni, 0819# hogy én vagyok annak a közepe. 0822# Az életfilozófia meg alapvetően persze hozzáállás az élethez. Hogy hogyan álljak hozzá, hogy ahhoz tudok egy 0830# viszonyulást... 0831# Na most. Ezért nem szeretem azt a szót, hogy önismeret. Vagy... Mi az, hogy önismeret? Ugye, ez ma divatos? Jól 0840# gondolom? Önismeret! Ez mi? Tehát odáig rendben van, hogy... 0845# Tulajdonképpen, akik azt mondják, hogy...."Ja, hát én, én... Önismeret? Persze, olvasok én, pszichológiai tárgyú 0854# könyveket olvasok, és akkor egyre nagyobb az önismeretem." 0858# Tulajdonképpen ez egy következetes gondolat. Mert azt mondja, hogy ő információkat szerez lélektani tárgyú 0867# könyvekből, és ezért bővül az ismerete. Ez tulajdonképpen következetes! És nagyon jól mutatja azt, hogy ezzel 0875# mennyire semmire sem megyünk! Hát valójában nem önismeretre van szükségünk, hanem sokkal inkább annak a 0883# gyakorlatára! Hogy merhessük fölismerni, hogy mi is van velünk, hogy mi történt velünk, hogy mi ért bennünket, 0892# hogy milyenek vagyunk, hogy mit miért teszünk, érzünk és gondolunk, és hogy aztán ezzel képesek legyünk valamit 0901# csinálni is. Ezt nevezném mondjuk önismeretnek. Ezt azért mondom, mert itt nagy naivitással szoktam találkozni. 0910# Hogy könyvekből kívülről rácsodálkozom arra, hogy tulajdonképpen rám érvényes ez az elégtelen határtartás. Ez 0918# tulajdonképpen igen. Kis kontrollvesztettség is... És milyen jó, hogy manapság lehet önismeretre jutni! 0927# 0927# Tehát, amikor azt mondjuk, hogy a család mentálhigiénés funkciója, amikor azt mondjuk, hogy világképet, 0935# életfilozófiát ad, az nem valami teória a gyereknek, hanem ahogyan viszonyulnak az élethez. Ahogyan megszólítják 0944# egymást, Ahogy a gyengével bánnak. Ahogy a pénzt kezelik. Ahogy a férfi a nőhöz, a nő a férfihez viszonyul. Ezt 0954# nevezem életfilozófiának, nem pedig valami... 0958# 0958# Na most. Hej! A család eligazít és segít a problémák megoldásában: érzelmi támogatás, tanácsadás, beavatkozás; 0967# eligazítás a problémamegoldás lehetőségei között. Ez milyen szép! Hogy egy serdülő tényleg nem tudja, hogy azt 0976# többféleképp is meg lehetne oldani. Nem tudja! S akkor van valaki, akiben bízik, s akkor azt mondja: "Te, nézd, 0985# így is csinálhatod, meg úgy is.. Most úgy általában, ha nagyon szemét vagy, veled is azok lesznek, ha mindent 0994# megengedsz másoknak, akkor beléd rúgnak..." -"Jé, tényleg, tényleg, aha... Ez így van!" Hogy milyen nagy dolog! 1004# Hogy egyáltalán, kapok jelzéseket, hogy így is lehet, úgy is lehet, amúgy is lehet. És hogy ennek az, annak amaz 1013# a következménye. 1015# 1015# Na. Konkrét segítségnyújtás helye. Miért érdekes ez? Például: hogy amikor beszűkülnék a problémámba, túl közel 1023# lenne valami, és el akarna árasztani vagy önteni, akkor élményszerű tapasztalatom legyen arról, hogy nem vagyok 1032# egyedül, miközben valami teljességgel elborított engem. Hogy elmehetek valakihez! Hogy nem vagyok egyedül! Hogy 1040# lehetséges segítséget kapni! Ahogy Schopenhauer mondta: "A legtöbb ember a saját határait a világ határainak 1049# tartja." S milyen nagy dolog, amikor én azt gondolom, hogy teljesen tehetetlen vagyok, és jön egy másik 1057# gondolatom: "De biztos van valaki, aki nem!" Tehát ez az én tehetetlenségem! Most eljutottam a saját határaimig. 1066# Milyen nagy dolog ilyen értelemben is tudni, hogy van egy határom, hogy... 1072# 1072# Na. Vagy, mikor azt mondom, ez a probléma megoldhatatlan, akkor nem jelenti azt, hogy nem megy tovább az élet. 1082# Hanem, hogy valamit ki kéne nőnöm. Vagy ki lehetne, túl lehetne haladnom! 1088# Aztán. Ez is milyen szép! A család a pihenés és a regenerálódás helye. Hát ahhoz kell azért egy jó kis határ, 1098# nem? Hogy hazamehessek, és azt mondhassam: "Na, itthon vagyok! Pfűűűű... Jaj, de jó! Hát itt nem kell... így 1108# vagyunk itthon. Jaj, de jó itthon!" "Igaz, bejöttem cipővel, de hát..." "Ezzel átléptem egy határt 1118# kétségkívül..." Szóval: milyen jó, hogy tudhatom azt, hogy a világban van egy hely, s annak van valami határa, 1128# ahol én otthon lehetek. És hogy ott nem kell a szerepeimben lenni, hogy ott, hogy ott... lehetek gyönge is, 1138# lehetek kiszolgáltatott, megmutathatom a gyönge részemet is, nem is biztos, hogy rögtön belém rúgnak. Vagy egy 1148# hely, ahol kapok egy tál levest, milyen jó dolog! 1152# Szóval: pihenés, regenerálódás helye. És amikor én így tudok hazamenni, nem pedig egy gyomorgörccsel, hogy apám 1163# iszik, s nem tudom, hogy mi vár otthon. Akkor a család nem a pihenés helye, hanem egy kiszámíthatatlan világ. 1173# Szinte otthon zűrösebb a világ, mint odakint. Akkor hol van nekem az a világ, amin meg tudom mondani, hogy 1182# innentől idáig ott valami nyugim van? Hol van az én biztos helyem? Az hol van akkor? Hát ahhoz, hogy biztos 1192# helyem legyen, annak valami határa kell, hogy legyen! De hol van akkor ez, ha a család nem az? Oké? 1202# 1202# Referencia és kontrollcsoport. Hát ez a Kontroll Csoport ez jó volt, jó! Értékeli, jóváhagyja a családtagoknak a 1211# dolgait, motiválttá tesz, számon tartjuk egymást, kontrolláljuk is egymást... Na most. Nem is folytatom ezt. 1221# 1221# Ahhoz, hogy egy családban megtanuljuk jó helyen a határokat meg is élni, ahhoz például nagyon fontos lenne, hogy 1230# legyenek generációs határok. Hogy világos legyen, hogy nagyszülők, szülők, és mi, gyerekek. A szülősítésről 1239# szokat beszéltem...(nevet ő is, és a közönség is, Feri megjegyzi: "Átlépte a 'z' betű a határt...) Tehát a 1248# szülősítésről sokat beszéltem, hogy az tulajdonképpen nem tudatosan egy generáción való átlépés. Sokszor kettő 1258# is. Mikor én az apámnak az apja leszek, akkor két generációt mentem fölfele, és éppen saját magam nagyapja 1267# vagyok. Ez némi zavart szokott előidézni. Mikor saját nagyapámként próbálok egy családban helyet találni, nem, 1276# ez nem segíti az életet! Amikor az édesanyámnak vagyok a társa, akkor, ezt így mondhatjuk, nem világosak a 1285# generációs határok. Nem világos a családnak most jó értelemben a hierarchiája. A családnak van hierarchiája, 1294# úgy, ahogy az életnek is van. Az élet egyszerre demokratikus és hierarchikus szerkezetű. Ma nagyon szeretjük a 1304# demokratikus szerkezetet hangsúlyozni, azzal nagyon jól párhuzamban meg összhangban, hogy elvesztettük a 1313# határokat. De az életnek van hierarchikus jellege! Például azért, mert te többet éltél, mint én. Előbb jöttél 1322# ide, mint én. Te voltál 1956-ban, én meg nem voltam. Ezért, ha én szeretnék tudni valakitől személyesen 1331# 1956-ról, akkor leülök, s van bennem némi... hát, valami tisztelet, hogy... te mit éltél meg, hogy volt veled? 1340# Az életnek van hierarchikus jellege, de ezt nem szeretjük hangsúlyozni, ma a demokratikus jellegét hangsúlyozzuk 1350# túl. Miért is? Mert azt gondoljuk, hogyha az életnek a hierarchikus jellegét elfogadnánk, az sehogy máshogy nem 1359# jeleníti meg magát, mint autoriter módon. De ez nem így van! Csak nagyon kevés az a valaki, aki éppenséggel, 1368# valahogyan az élet logikája alapján egy erős szerepben van, mondjuk, ő a nagypapa, vagy az édesapa, és ezzel a 1378# szerepével nem él vissza a gyengébb rovására. Ha mi képesek lennénk az erős szerepeinket a kisebbek, gyengébbek, 1387# később érkezettek javára vinni, akkor sokkal világosabb lenne, hogy az élet hierarchikus szerkezete mennyire 1397# áldásos dolog. Mert éppen az biztosítaná azt, hogy én lehessek gyerek, mert te vagy az apa. És én gyerekként azt 1406# mondhassam, hogy :"Hát az a te dolgod! Fütyülök rá, hogy honnan lesz pénz! Én kiflit kérek, meg tejet!" És hogy 1416# milyen határátlépés az, amikor azt mondja az apa, reggel mondjuk: "Jaj, fiam..." (a fiam kilenc éves) jaj, fiam, 1425# siessünk, siessünk, megyek a főnökhöz, egy projekt lesz, egy projekt, és most fogadja el, vagy nem, és ha 1434# elfogadja a projektet, akkor aztán lesz nyaralás. Úgyhogy kicsit drukkolj apáért!" Mondjuk egy ilyen gyerek 1443# szokta érteni azt a szót, hogy projekt, mert már 4 éves korában is megtanulta, hogy mi az, és 3 év alatt a 1452# tartalma is közel jött hozzá, s akkor 9 évesen, értitek, őneki az, hogy merre néz a kacsacsőr... Szorzás, 1461# osztás... Nem tudom, hogy az hányadikban van.... Én gyenge matekos voltam! De ennek háttere is van! Kérlek 1470# szépen, én jó matekos voltam,... ameddig be nem vezették a kísérleti matematikát. A mi időnkben bevezették a 1480# kísérleti matematikát, és tulajdonképpen a kísérlet nagyon jól sikerült. És belőlem megtanulták, hogy úgy nem! 1489# De én ezt úgy végighurcoltam magamban, ezt az egész kísérletet... 1495# Szóval. Észrevétlenül, az apa, amikor ezt mondja, az anya, amikor azt mondja: "Na, kislányom... Képzeljük el, te 1504# vagy 10 éves, én vagyok egy ... (kiszól a közönség felé: -"Hány éves legyek? Értem, 37, hát egymásra 1513# hangolódtunk!) 37 éves anya, nézem magam a tükörben, te mosod a fogad, "Jól néz ki anyád?" S erre te (egy 1522# megilletődött gyerek vékonyka hangján) "Igen, jól nézel ki!" -"Na, azért, mert ma nagyon fontos dolog lesz! S 1531# akkor a gyerek, ahelyett, hogy a maga dolgával törődne, az anyjáért izgul. Főleg, ha az anya hozzá is mondja, 1540# hogy ez miért fontos őneki. Mert nem úgy van, hogy te nyugodtan hazajöhetsz, és biztos lehetsz benne, hogy étel, 1550# ital, meleg ruha, mackónadrág... 1552# Tényleg, olyan érdekes ez! Elsőben, másodikban, ott vannak a fényképek, mackónadrágban jártam iskolába. Ezt 1562# képzeljétek el! Gumis, ráadásul gumis! Semmi öv! Lehet, hogy nekem azért ez az öv, öv, ez egy nagy dolog! Tehát 1571# ezért ezt mindig, hogy -"Övem van, emberek! Van övem!" Mert én abba nőttem bele, hogy nekem volt egy bordó 1580# mackónadrágom, ikertestvéremnek sötétkék mackónadrág, gumis volt mind a kettő. És hát egy gumis mackónadrágban 1590# tudjátok, milyen fenyegetett az élet! Feleim, hát nem könnyű a világ! Jobban szituált osztálytársaim övvel 1599# jártak, azt nehéz lerángatni valakiről! A macinadrágot, bocsi... Az nagyon kiszolgáltatott helyzet! Bemész, 1608# fütyörészel, azt gondolod, hogy szép az élet, ugye... És akkor állsz, nem tudom, izgulsz, hogy fölhívnak, és nem 1617# tudom, valaki hátulról letolja a gatyád.... Hát nincs meg ez az élmény? Hát nekem sajnos megvan! 1626# 1626# No, hát ezt nem is mondom el. Hát nem! De most egy valós történet, nyilván valós, hát persze, hogy valós, miért 1634# mondanék olyat, ami nem az... Na de hát a Mária Rádió kedves hallgatói biztos, hogy ezt nem! Ezt biztos, hogy 1643# nem! Mert azt mondanák, hogy ez egy határátlépés. A Mária Rádió hallgatói nagyon világosan érzik a határokat. 1652# Nem olyan világosan, mint én. 1654# Na most. Szóval, mit akarnék mondani? A határtartás megtanulásához tehát akkor az, hogy vannak generációs 1663# határok. A generációs határokban benne van az, hogy az életnek van hierarchikus jellege is, ami nem egyenlő 1671# azzal, hogy a nagyobb mondja meg, hogy mi van, és a kicsi el van taposva magyarul... Nem ezt jelenti, nem az 1680# autoritásnak a hatalmi mámorát jelenti, hanem azt, hogy ott több a felelősség! És az anya, meg az apa, meg a 1688# nagyszülők azt a többlet-felelősséget, amit azért hordoznak, mert a gyerek a maga felelősségének egy bizonyos 1697# részét még nem tudja hordozni, majd szép lassan az nála lesz, de most még nincs nála, mert 8 éves, azt ők 1705# elhordozzák. Ezt nevezem az élet hierarchikus jellegének, nem azt, hogy kinek a kardja nagyobb, meg ki üt 1714# nagyobbat. És ez megteremti annak a föltételét, hogy egy gyerek gyerek lehessen. És ez nem azt jelenti, hogy a 1723# gyereknek hazudni kell, lehet azt mondani, hogy: "Most összeültünk anyucival, és mostanában párizsi lesz, meg 1731# virsli." És hogy melyikből legyen több. 1735# 1735# Na, tehát akkor generációs határok. Egészen világos, hogy mi a szülők szerepe, és hogy viszonyulnak a szülők a 1744# gyerekekhez, hogy ott van egy világos határ, ami rugalmas, ami tele van természetességgel, élettel. De van egy 1753# világos határ! Hogy a nagylánynak ne kelljen az édesanya legjobb barátnőjévé válni! Hát nem talál egy jobb 1762# barátnőt magának? A saját gyerekére teszi rá annak az összes terhét? Ez nem, nem... Ú, de most elnézést, ha 1771# valaki így van vele! Az megterhelő egy gyereknek! Megterhelő. 1777# 1777# Szóval. Akkor az azt is jelenti, hogy határtartás, hogy a családnak van egy határa. Hogy valahogy világosan 1786# érzékeljük, hogy itt van a regenerálódás helye, itt vagyunk mi itthon, és ide nem törhet be akárki... Hej-haj. 1796# Vagyis, hogy a világ és a család között van egy rugalmas, de nyilvánvaló határ. Mégpedig a családtagok érdekében 1806# és védelmében, hogy ott meg lehessen pihenni, és a többi, és a többi. Hogy ott úgy is lehessünk, ahogy odakint 1816# nem. De ez megint nem jelenti azt, hogy az 'odakintet' démonizálni kell. Hogy "Itt vagy biztonságban, fiam. Mert 1826# odakint... titánok küzdelme zajlik! S az ember pedig valahogyan bekerült ebbe a kozmikus küzdelembe. Hát úgy is 1836# néz ki!" Tehát nem erről van szó, csak hogy ott van egy határ. És hogy milyen nehéz az például, ugye, 1845# összefüggések, hogy mit jelent az, hogy határ. 1850# 1850# Hát, ha én egy fiatalember vagyok, aki nem tudok érzelmileg eljönni az anyukámtól... Ugye, a klasszikus. Ebből 1857# persze anyós-konfliktusok származnak bőségesen, magyar családokban több, mit 60 %-ban. Nem jövök el otthonról, 1865# akkor ez azt jelenti, hogy a családnak egyáltalán nincsen egy világos határa. Nem úgy van, hogy anyuci, apuci, 1873# gyerekek. És akkor, ha a tágabb családot nézzük, ott vannak a nagyszülők is, mert nem így van, hanem úgy van, 1881# hogy apa meg az anyukája, anya meg a gyerekek. És itt megy a huzavona, huza, vona, akkor hol a család határa? 1888# Nem is látjuk, hogy hol a család határa! Most az anya meg a gyerekek a család határa? De akkor az apa nincs benn 1896# a családban? Vagy most úgy van, hogy ez az egész a határ, na de akkor mi van itt a nagymamával? Akkor mi van a 1904# feleséggel? Akkor zűrzavar van! 1907# 1907# Tehát, ha érzelmileg el tudok jönni a származási családból, érzelmileg... Erről milyen sok szó esett már! És azt 1917# tudom mondani: "Te vagy a legfontosabb nő" és ezt a feleségemnek mondom. "Te vagy a legfontosabb férfi", ezt a 1927# férjemnek mondom. Ha ezt érzelmileg ki tudom mondani, ebből adódik az, hogy ott világossá válik egy határ. Ha 1937# például a szülők nincsenek jóba egymással, most nincsenek jóba egymással, s akkor kitalálják, hogy kinek ki a 1947# gyereke... Nagyon fájdalmas! 1949# Éppen a testvéremmel beszélgettem.. Emlegettem nektek azt, hogy egyszer anyám megkérdezte tőlem: 1958# -"Tulajdonképpen te kit szeretsz jobban, apádat vagy engem?" Na, elég gyagya kérdés, ugye? Nem bátorítja az 1968# életet! Tudjátok, hogy mi volt a nehéz folytatás? Hogy én erre válaszoltam! Sajna... 1976# 1976# És akkor éppen beszélgetek tesómmal: -"Tulajdonképpen téged megkérdezett anya erről?" - Hát, tesóm nem 1984# emlékezett rá, de azt mondja, hogy valószínű ezt akkor kérdezhette, amikor a szüleim már elkezdtek azon 1993# beszélgetni, hogy mikor váljanak el. És tulajdonképpen ez egy ilyen kérdés, hogy most akkor ha egyik gyerek itt, 2003# másik gyerek ott, akkor most kiókumláljuk, hogy a gyerek mit is... 2008# Ezt ugye nem kell tovább ragoznom? Tehát, ha nincsen köztünk meg az egység, akkor egyszer csak teljesen máshol 2018# lesznek határok. Lesz anya és a lánya, apa meg a fia, apa és a lánya, anya és a fia, és zűrzavar lesz a 2027# határokban. 2028# 2028# Most akkor megyek még egyet tovább - mi az, hogy határokat tudni egészségesen megtartani, és nemcsak az, hogy... 2036# kiabál, vagy mit csinál az iskolában, s akkor megüssem, vagy ne. 2041# Hogy például az apának van egy szeretője. Akkor hol van a család határa? Azért, mert esetleg nem esik róla szó, 2049# a család dinamikájában ez ordító! Az benne van a családi dinamikában, hogy ott van már valaki. Akkor ők vannak, 2057# vagy így vagyunk, vagy ő hogy van akkor benne, ráadásul teljesen tisztázatlan valami. Nem tudjuk, hogy az a 2065# szerető hogy van benne ebben a rendszerben. Valahogy benne van, de hogy? 2071# 2071# És hogy ezért, ugye emlékeztek, ezt a múltkori alkalommal nagyon mondtam, hogy a határtartási nehézségek azért 2080# olyan kínzóak, és nem könnyen megoldhatók, mert az érzéseink és az érzelmeink sem abba az irányba visznek, hogy 2089# jól tudnánk a határokat meghúzni. Emlékeztek erre, hogy ez milyen fontos? Mert elvileg, ha én egy olyan közegben 2099# növök föl, vannak távlatok, összefüggések, érzelmi szükségletek ki vannak elégítve többé-kevésbé, akkor a 2108# helyzeteknek megfelelő érzések és érzelmek töltenek el engem, ezért szinte gondolkodás nélkül a megfelelő 2117# határok felé visznek el az érzéseim. Tehát el tudok jönni otthonról, tisztelni tudom az idősebbeket, a 2126# gyengébbet nem fogom ütni-vágni. Azért, mert az érzéseim már eleve jó irányba visznek engem. De ha kuszák voltak 2135# a határok, akkor ahhoz igazodva az érzéseim éppenséggel állandóan rossz határok felé fognak engem vinni, aminek 2145# én persze nem leszek tudatában. Tehát rögtön ott van máris egy ifjú hölgy, aki belenőtt egy olyan világba, hogy 2154# az apának szeretője van. Ez vagy kimondásra került, vagy nem, aztán, ha elváltak, akkor hol a határ? Hát volt 2164# egy ideig egy határ, de aztán az a határ megváltozott, most máshol van a határ, aztán az is megváltozott... Hát 2173# tulajdonképpen így lépegetünk, és az élet úgy alakul, hogy mindig átlépünk egy határt, amire mások azt mondják, 2183# hogy az ott határ, de hogy azokon simán át lehet lépni. Mert hogy ott nincs is határ. Ezért akkor ő 20 éves 2192# korától 35 éves koráig szeretője valakinek. És ugye itt megint egy fordulat. Hogy kívülről esetleg azt 2200# mondhatjuk például akár valami erkölcsi alapállásból: "Hát hogyhogy nem látja, hogy az a férfi foglalt?! Az a nő 2210# egy feleség?" Feleség... De most már... Ezt majd nyelvileg ki kéne dolgozni, tehát, hogy ez hogy... egy ilyen 2219# harminchármasság. "Hogyhogy nem látja? Hogyhogy nem érzi, hogy ott van egy határ?" Hát mert abba nőtt bele, hogy 2229# ott nincs határ, hanem odébb van a határ. De hát ő abba nőtt bele! 2235# 2235# Ha személyiségfejlődésünkben nem azt tapasztaltuk meg, hogy anya és apa egy egység, és én hiába voltam szerelmes 2244# anyába, anya azt mondta: -"Ferikém, én nagyon szeretlek, pusszantom a kis búrádat, de sajnos apa a nyerő!" Ez 2253# egy jó helyzet. (utánozza a gyerek sírását) Nem esik jól, meg nem tudom mi, először utálom apámat, aztán "Na, 2262# akkor majd én is olyan leszek, és akkorapa megtanít gólt rúgni!" Jó esetben... 2269# 2269# Ez egy jó felállás, mert megtanultam a határtartást, ráadásul a férfi-nő témában. Hogy kikezdhetetlen, anya-apa 2279# egymásnak vannak. És én akárhogy sírok, akármilyen kis aranyos vagyok, akármilyen rolnis szőke hajam van, s 2289# akármilyen ügyesen rúgom a tizenegyest 5 évesen, esélytelen vagyok. Milyen jó élettapasztalat ez! 2298# Na de, hogyha... Most csak sztorizgatok itt, csak... értitek, na. Csak így idekenem ezeket. Na de, hogyha a 2307# válás megtörtént, mielőtt a gyerek 7-8 éves volt... Hát márpedig a legtöbb válás mikor történik? - A házasság 2318# első évében. Aztán az első 3 évben, első 7 évben. Vagyis: a legtöbb válás pontosan azelőtt megtörténik már, hogy 2328# ez a helyzet segíthetné a következő nemzedéket tudni tapasztalati szinten, hogy egy férfi-nő - ők így együtt 2338# vannak, énnekem meg más után kell nézni. Na de, ha a legtöbb válás előbb megtörténik? Akkor éppen nem ezt 2348# tapasztalom! Hanem azt, hogy hát ez nem is úgy van. Egyáltalán nem úgy van! Hanem úgy van... Anya már nem 2357# szereti nálunk apát. Engem szeret! 2360# Mennyire világosan ennek a dinamikának a leképezése, hogy megyek, és tulajdonképpen egy másik családból hozok el 2371# valakit. Ez pontosan az 5-6 éves kori logikának a megismétlése. Mert ott van apa, anya, de én onnan elszeretem 2381# anyát. Tiririririri... Ezért, tulajdonképpen, ahogy a családi rendszerben beállnak ezek a problémák, megtanuljuk 2391# azt, hogy vagy nincsenek határok, vagy azt se tudjuk, hogy hol vannak, vagy vannak, de összevissza vannak... És 2401# hogy az érzéseink és az érzelmeink igazodni fognak ahhoz a sebzettséghez, amit a határokkal kapcsolatban 2411# hordozunk magunkban. És ezért, amikor az ifjú hölgy ártatlan arccal...-"Hát ebben mi a baj?" 2420# 2420# Emlékeztek, odamentem, azt mondtam: "Hát az a baj vele, hogy valami túl közelről van! Tehát valami túlnőtt, 2429# nincsen valaminek meg a határa. 2432# Mikor valaki azt mondja: "De hát én a legszebb dolgokat élem meg ezzel a férfivel! Soha még engem férfi úgy nem 2443# szeretett, mint ő!" Akkor erre én még papként is azt mondom, hogy én ezt minden további nélkül el tudom 2452# képzelni. Hát már miért ne tudnám? Sőt, azt gondolom, ha ő egy picit is ad magára, legalább olyan embert 2462# választott, aki úgy szereti, mint még senki eddig őt. Örülök neki, hogy legalább tudott egy ilyen embert 2472# választani. Hogy legalább nem... Legalább olyat választott. De ez miről szól? Arról, hogyha csak benne vagyok, 2482# és nem látok rá, hogy itt egy nagyobb összefüggés is van. És nem az a probléma, ami belül történik. Hanem ami 2492# belül történik, az egy összefüggésnek a részeként történik. És ha az összefüggést nézzük, akkor... Ugye ez 2502# érthető? Hogy ma a legtöbben, mert nincs határ, vagyis ő a határt hol húzta meg? Itt! Van egy buborék, (legalább 2512# valami nőt keresek, hát nem...) Ő egy buborékban él, és ott abban ő meg a férfi. És ő ott húzta meg a határt. És 2523# minden ott belül érzelmi átélés, az ott kitölti ezt a világot. Ha picit hátrébb lépne, összefüggések, 2532# folyamatok... (Nem mentem neki! Láttátok? Ezt hogy éreztem, hogy itt a határ!) 2540# 2540# Ezt merem így mondani papként: soha nem vontam kétsége, hogy ott, ami történik, az mélységesen szép lehet, és 2549# emberi. Ki vagyok én, hogy ezt kétségbe vonjam? Hát két ember találkozott! De nem az a probléma, ami azokon a 2559# kereteken belül történik, hanem az az összefüggés, amiben ez az egész történik! Ugye, itt van a nehézség! De 2568# amikor valaki nem tudja a határokat, őt elöntötte ez, ő ezt látja, túl közel van valamihez... Tulajdonképpen 2578# ezért folytatjuk a süketek párbeszédét. Hát, ha nekem a világ ez a buborék, meg ami azon belül van... 2587# 2587# És tulajdonképpen... (Na, most közel jövök. Bocsi.) ezért nem volna szabad nekünk, például papoknak, 2597# moralizálni. Mert a moralizálás a helyzetet még rontja. Mikor ilyen okoskodó, felületes erkölcsösködésbe 2609# kezdünk, ami még messzebb van a valóságtól. Valódi morális intelligenciára van szükség. Morális intelligenciára. 2621# De a morális intelligencia éppen arra jó, hogy kiegészítse az érzelmi, a társas intelligenciánkat. Egy nagyon 2632# fontos szelet. És nem érdekes ez? Hogy miközben a határtartási nehézségekkel van rengeteg bonyodalmunk, aközben 2644# a morális intelligencia úgy tűnik, hogy ezzel összefüggésben nagyon alacsony. Úgy is mondhatnánk ezt, hogy a 2656# családból jövő sebzettségeink, amelyek nyomán aztán mi magunk persze hozunk döntéseket, semmilyen ellenerővel 2668# vagy ellensúllyal nincsenek kiegyensúlyozva. 2673# 2673# Például... Húha, én most nagyon... Nem tudom, most ez jó-e vagy nem... Csak úgy behevültem, és akkor beszélek 2682# erről... Ezért például valaki lelkiismeret vizsgálatot tart... Most jól csinálom az életet, vagy nem. Milyen 2692# egyértelmű az egyháznak ez a rutinja, bölcsessége, hogy egyrészt nézd meg a lelkiismereted, másrészt pedig nézd 2702# meg a Tízparancsolatot. Mert az egyik egy belső mérce, a másik meg egy külső. 2709# 2709# És hogy mit mondott Viktor Frankl? Azt mondta, hogy 3 dolog az, ami a legpusztítóbb az emberiség számára. Három. 2718# Ezt gyorsan mondom is: a kontrollálatlan szerelmi élet - legpusztítóbb. Második: a kontrollálatlan lelkiismeret. 2728# S a harmadik: a kontrollálatlan istenképzetek. Tehát, ha valaminek a nevében rettenetes dolgokat tudtunk 2737# elkövetni, az a kontrollálatlan szerelmi élet, a kontrollálatlan lelkiismeret, mert nekem az simán belefér, mert 2746# az érzéseim nem ott vannak, nem ott húzódtak meg, és a többi... s a kontrollálatlan istenképzetek. Nahát, ha van 2756# valami, ami... Hát, a templomban szoktam erről sokat beszélni. A kontrollálatlan istenképzetek. Valószínű, hogy 2765# a legborzalmasabb dolgokat Istenre hivatkozva tettük eddig. Ez csak akkor lehetséges, ha kontrollálatlan 2774# istenképzetek uralma alatt nyögtünk. 2778# 2778# Na most... Jaj, de sok mindenről lehetne... Ezért lehet olyan nagyon veszélyes, hogyha számomra a határ az 2787# valahol én... Tehát az individualitásom határa a világom határa. Ezért akkor miért is igazítanám az 2795# istenképzeteim, vagy a lelkiismeretem, vagy a szerelmi életem bármihez? Ugye, nem igazítom semmihez. Ez azt 2804# jelenti, hogy nagyon a sebzettségeinknek kiszolgáltatottan élünk. Ez valami olyasmi, mintha úgy mennénk egy 2814# hajóval vagy vonattal, hogy kivesszük belőle a féket. 2818# Tulajdonképpen, így is láthatnánk, a morális intelligencia az egy folyton-folyvást... váltó, itt most jobbra 2827# menj, balra menj, fékezz, most gyorsíthatsz, na, nyugi, te itt nem fogsz megállni, gyerünk tovább,... itt más 2837# lakik, ott állj meg... De mindezt csak akkor észleljük vagy érzékeljük, hogyha ténylegesen nagyobb távlatokat 2846# szemlélünk. És ezért kiráz a hideg, amikor ezt a... Most nagyon fontosat akarok mondani. Amiről beszéltem, 2855# számomra ez egy nagyon érzékeny szövésű világ! Nincs bennem ítélkezés. Furcsa, amikor ezt hangsúlyozza valaki, 2865# mert akkor minek hangsúlyozza, vagy látjuk, vagy nem... De mégiscsak akarom mondani, hogy az előbb 2873# elmondottakban számomra vagy tőlem nincsen ítélkezés. Főleg, remélem, nem hallottatok ki moralizálást. Hanem 2883# csak úgy nézzünk rá úgy messzebbről, és ismerjük föl, hogy akkor ez itt hogy is van. És hogyha ez érzéseket, 2892# érzelmeket vált ki belőlünk, na, az már valami önismeret. Az okos könyveket elolvassuk, s akkor én ilyen alkat 2901# vagyok... Hát, ez jól van, jól van... 2905# 2905# Talán érzékelhető, hogy micsoda jelentősége van ennek, hogy önkontroll, önfegyelem, de hogy ez a családon belül 2913# a megfelelő határtartásból hogyan és hogyan születik meg. És hogy nehéz egy gyerektől elvárni, hogy határokat 2922# tartson, ha a szülők nem tartanak határokat. Márpedig egy gyerek, hogyha nagyon sok érzelmi szükségletét nem 2931# tudja kielégíteni, többek között a határtartási szükségletét sem tudja kicsi korban kielégíteni, tehát őneki 2939# segítenie kell... őneki a szülő segít ezeket a határokat megláttatni, mert ő nem is látja, és nem is ott húzza 2948# meg. 2949# 2949# De hogyan képes egy szülő a gyerek javára tenni ezt? Úgy, hogy a szülő maga képes az önkontrollra meg az 2957# önfegyelemre. Hát pontosan úgy! Tehát, amikor egy szülőnek eljár a keze, hogy végre most már aztán megmutassa, 2966# hogy hol lakik a magyarok Istene... Na, ez minden, csak nem egy egészséges határtartás! Hanem éppen egy határnak 2976# a brutális átlépése. És máris megtanítottam a gyerekek - neked szabad, elég, ha te vagy a felnőtt. 2984# Ezt most vasárnap mondtam, de hát ez a kedvencem, mikor azt mondja.... egy szülő azért veri meg a gyerekét, mert 2994# ő megverte a kisebb testvérét. Ezért megveri, hogy egy életre megtanulja, hogy a nagy nem verheti meg a kicsit! 3003# És nem tudom, melyik a rosszabb, szerintem mind a kettő, az egyik, amikor azért veri meg, mert elveszti az 3012# összes önkontrollt. A másik pedig, amikor azt mondja: "Én nem vagyok ideges egy picit se! Nem vagyok dühös! Most 3021# elvből!" - Nem tudom, melyik a rosszabb! Az egész ijesztő, mikor a szülő ilyen szenvtelen arccal azt mondja: 3030# "Nem, ezt most csak... ezt messzemenően átgondolva is így tartom jónak." Szerintem ez még ijesztőbb. Íjjjj! Ez 3039# egy jó téma. 3041# 3041# S akkor most gyerünk, megyek a könnyebb vizekre. Holnap ünnepelni fogunk, és akkor... 3050# Hogyan segíthetünk a gyerekeinknek? Most elsősorban John Payne nyomán fogok beszélni, egyszerűbb gyerekkor. Azt 3063# mondja, hogy 4 dologban tudjuk, s nagyon érdekes, mindegyikben ott van a határ: hogyha a gyerekeinknek kevesebb 3076# lesz a tárgya, kevesebb tárgy, ritmus, időrend, és a felnőtt világ kiszűrése. 3085# Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekeink meg vannak bolondulva. Hiperaktív a Józsika, például azért, mert mi az ő 3098# szabad cselekvésének a határait nagyon szűken húztuk meg. Mert a Pistike 6 éves kortól kezdve azt hallja reggel 3111# nyolctól délután nyolcig, hogy: "Ülj le! Maradj nyugodtan! Ne fészkelődj!" 3120# 3120# Kevesebb gyerek lenne hiperaktív, ha mozoghatnának. És az megint más, hogy kimegyek a mezőre, de még egy 3129# atlétikapályát... az én időmben fű volt ott, nem műfű! Azt nem lehet megenni! Az milyen jó! Rendes fű! És akkor 3139# ott simized a füvet... megvan ez az élmény? csak úgy gyerek vagy... S akkor utána valakinél mindig van egy 3149# labda... Persze rettenetesen irigyeljük, néha utáljuk őket, mert nekem sose volt bőrlasztim, soha! A pöttyöset 3159# meg, érted, biztos majd... (lekicsinylő hangsúllyal: "Anya, vegyél nekem pöttyös labdát...") Tudod mit, akkor 3169# inkább nem! 3171# 3171# Szóval, az egész más, amikor a mozgás is valami irányított tevékenység, s egész más, amikor kint van a pályán, a 3181# mezőn, a grundon, a tök mindegy, hol... A zsákutcának a végében... S akkor ott, na, kimegyünk játszani? Hú, az 3191# aranycsapat tagjai meccs után... Ezt tudjátok? Az aranycsapat tagjai egy győztes meccs után este bekajáltak,... 3201# (valaki tüsszent: "Egészségedre!") bekajáltak, jöttek, hosszú volt az út, megálltak, sötét volt, azt mondja: 3211# "Kapcsold föl, Józsikám, a reflektort!" És leálltak, és fociztak az úton! Az aranycsapat tagjai. Na. Hát így... 3221# Hát ezért voltak zsenik a pályán! 3225# 3225# Tehát, ha mozoghatnának szabadon, akkor könnyebb lenne akkor, amikor ülni kell, ülni. 3234# Na most. Tehát: kevesebb tárgy, az életnek ritmust adni, jóféle időrend, amiben... Na, majd mondom! És a felnőtt 3247# világ kiszűrése. Ezekről fogok most beszélni. 3253# 3253# Kezdjük mondjuk - melyikkel? Hááá, a kedvencem, a kedvencem: az időrend. Csurog a határtartási témáktól! Azt 3263# mondja: Úgy tűnik, és hát megvannak az adataink, hogy 20-30-40 évre visszamenőleg hogyan lett egyre kevesebb 3274# szabadideje a gyerekeknek. De egyre kevesebb! És ráadásul az egyre kevesebb szabadidőből egyre többet néznek 3285# tévét. Passzivitás, növekvő agresszió. Emlékeztek, erről pár évvel ezelőtt rengeteg kutatási eredményt mondtam, 3296# hogy mit tesz a felnőttel, és a gyerekkel meg kétszer annyira. A televíziónézés elégedetlenné tesz, passzívvá, 3308# pesszimistává, életunttá, motiválatlanná, és rengeteg dolgot tudnék mondani. Feleannyi szabadidő néhány évtized 3319# alatt. S a meglévő szabadidő nem azzal telik, hogy legalább szétrúgjuk a világot este héttől... nem tudom én, 3330# napnyugtáig. Tehát amikor időrend, az nem azt jelenti, hogy még jobban osszuk be a gyerek életét, hanem hagyjunk 3341# neki időt a szabadidőre. Nem kell mindent beosztani! Mert ha mindent beosztunk, és ráadásul aztán akkor mi 3352# motiváljuk, mi jutalmazzuk - mitől lesz kreatív? Mitől fedezi fel a világot meg magát? 3361# 3361# Erre azt mondja John Payne - nagyon jópofa! - azt mondja, hogy... sok szülő olyan, mint egy bohóc. Szórakoztatja 3372# a gyerekét. Azt mondja, a gyerekeknek nem szórakozásra van szükségük, hanem élményekre. Egy gyereket nem 3383# szórakoztatni kell! Mi felnőttek szoktunk elmenni szórakozni. Ez is egy nagy kérdés, hogy mit csinálunk akkor... 3394# Hogy az tulajdonképpen mi is? Egy gyerek nem szórakozni akar, hanem élményekben részt venni. És sokszor, amit mi 3406# felnőttek azt mondjuk, hogy "Mikor hagyod már abba a béka ugráltatását?!" Ugye, talán nyáron volt. Kiment, 3417# Duna-part, nem tudom, akármilyen tó... És akkor néztek, kvartyogtak a békák, és fogta, milyen kicsi, mekkorát 3428# ugrik. Egy egész délutánt eljátszott vele. Az a gyereknek élmény. A szülő meg azt mondja: Nem, nem. Hát beíratom 3439# őt (hosszan gondolkodik) Ott majd... Hmmm! 3444# 3444# Sok gyerek, aki kezelhetetlen az iskolában, nyáron egész normális lesz. Vajon miért? Mert valahogy az, hogy ő 3452# úgy nekiállhat, és turkálja a gilisztát, lemegy a Duna-partra, akkor nagyapa azt mondja: "Fiacskám, hát gyere, 3462# pecázunk!" (Feri átszellemült gyerekhangon: "Pecázunk!") Akkor be a hajóba, és nem történik semmi, ugye, most 3471# vagy fognak halat, vagy nem, a gyerek nem is szereti a halat, de hát látni való, nem erről szól! 3479# 3479# Legnagyobb nyári élmény. Hát érdemes megkérdezni a gyerekektől, mi volt neki nyáron óriási élmény. A legtöbb 3488# szülő minden jó szándékkal tehát inkább bohóccá válik, hogy szórakoztassa a gyerekét. Vagy pedig felnőtt 3497# bohócokat alkalmaz, hogy azok szórakoztassák. És közben... A másik, hogy na de és közben miből jön az élmény? 3507# Hány olyan történetet... Most eszembe jutott ez, hogy leesett a hó. Hát egy gyereknek nem élmény az, hogy esik a 3517# hó? Nem kell több! Egyszerűen nem kell több! 3521# 3521# Ülünk ott, eszembe... ma... néztem, néztem... Délelőtt a Börzsönyben voltam, most már, most már az első hó! ... 3531# Leesik a hó, egyszerűen egy gyereknek nem kell több! Hát az maga egyszerre a fantáziának, a játéknak egy csodás 3541# világa! A Városmajori Általános iskolába jártam, jelenleg Koós Károly Általános iskola... Na, hát... Igen, onnan 3551# tiltottak aztán ki... Tényleg így volt, csak ezt már olyan sokszor elmondtam, nem is olyan érdekes. Akkor 3560# eltanácsoltak a XII. kerület összes általános iskolájából... Komolyan így volt! Komolyan! Az igazgató 3569# édesapámmal alkut kötött. "Na, kedves apuka! Ha elviszi a kölkit, de az egész kerületből, nem lesz fegyelmi." És 3580# akkor elvitte a kölkit. Na. De akkor még nem vitte el a kölkit. És a Városmajor utca... Leesik a hó... Már mikor 3590# 9-kor kezdtünk, már nagy pelyhekben esett. Hát alig bírtam ki, hogy vége legyen, maga, maga volt... Emlékszem, 3600# lementünk, ott focipálya, olyan sok hó esett, hát kicsik voltunk, elég könnyűek, hát én meg aztán pláne... 3609# Fölmászni a kerítésre, a ketrecre, ugye, a focipályát határolja, s onnan beugrani a hóba. Hát, most, ahogy 3619# visszaemlékszem rá, ez gyerekkorom egyik messze legjobb játéka volt. És ez akkor... kettőkor kezdtük, és 3628# valahogy úgy már, mikor sötét volt, mert volt ott három pálya, s ugye, ha már háromszor ugyanoda estünk, az már 3638# nem volt biztonságos. Tehát addig mentünk, ameddig szűz hó volt. És akkor ugrás (hanggal utánozza), s akkor 3648# mindig... (újabb hanghatás a landolás demonstrálására) Végigugráltuk az egyik pályát, mentünk a másikba. Hát 3658# most úgy él bennem, hogy ez általános iskolás korom egyik legjobb játéka volt. Ami miből adódik? Abból, hogy: 3668# "Nézzük meg a havat! Hogy van a hó?" S akkor egyszer csak: "Hííí, hát ebbe bele lehet ugrani! Tyűűűű! De nem is 3678# akárhogy!" (újabb hanghatás, megérkezés a friss hóba) 3683# 3683# Anyukám sokat izgult,... amíg én a világ fölfedezésével voltam elfoglalva. De anyukám ezt.... Megkérdezte a 3694# szakember édesanyát; jóban voltak bizalmi kapcsolat: "Mondja, kedves édesanya, magának mit jelent az, hogy 3705# 'anya'? Anyának lenni? Ez milyen alapvető érzést, érzelmet, hangulatot jelent, hogy maga anya?" - Elgondolkodott 3717# ez a nő, azt mondja: "A legalapvetőbb érzelem az aggodalom." 3724# 3724# Hát, ha egy édesanyának a legalapvetőbb érzelme az aggodalom, a legalapvetőbb, amit lerakhatatlanul visz - hol 3734# lesz ott határ? Nem ott lesz a határ, ahol az a gyereknek jó, az tuti biztos! Hanem ott, ahol az anya 3744# elviselhetőnek tartja a saját aggodalmát. És ma nagyon sokan aggódnak a gyerekeik miatt, és emögött mindig van 3755# realitás. Hogy: "Jaj, a gyerekem!" És: "A legtöbbet a gyerekemnek, a legjobbat a gyerekemnek!" És tudjátok, 3766# egyszer azt mondta... Úgy emlékszem erre, hogy egyszer azt mondta egy pap: "Sokan vannak szülők úgy, mint mi 3776# annak idején falun a kiscsirkével." Még csak olyan 4-5 évesek voltunk: "Na, kiscsirke!" S akkor minden gyerek 3787# magához vesz egy kiscsirkét, úgy szorongatja... (hanghatás) S amikor kinyitja a kezét, mi lesz vele? (a csirke 3798# kimúlását szemlélteti) Megdeglik a kezében! Mert annyira, annyira,... annyira vigyáz rá, annyira szorítja, hogy 3809# észre se veszi, hogy megdöglik a csirke. 3813# 3813# Ez lehetne egy kép a mi gyerekkorunkról. Hogy annyira, annyira... Mire ezt majd velünk... Tudjátok... 3825# Na. Van egy műsor.... Kicsit zavarban vagyok. Egy műsor, amiben lakásokat, házakat mutatnak be. Ez engem 3838# érdekel! S nézem ezeket az ámerikai, meg mit tudom én, milyen... áusztrál... Nézik a családi házat. Fiatal apa, 3852# anya, van egy gyerek, s mennek: "Megfelelő házat szeretnénk a gyereknek!" 3862# 3862# Bemennek. Mit mond ugye az ügynök... Hát erre ki van találva már a világ! "Kérem szépen, van három hálószoba, 3875# három gyerekszoba!" Bemennek a házba: "Milyen tágas!" - Nem a háznak kell tágasnak lenni, a világnak! Elég, ha a 3888# világ tágas! Engednek odaki, hogy fölfedezzem, akkor az elég tágas. 3897# 3897# Jönnek, azt mondja, földszint: "Ó, ez jó lesz gyerekszobának!" Mennek tovább. "Ez lesz a játszószoba!" És amíg 3913# ők nézik a gyerekszobát, a játszószobát, és a fantáziájukban berendezik úgy, hogy az a legjobb legyen a 3929# gyereknek, mit csinál a gyerek? ... Fölfedezi az egyik sarokban a csótányt. Máris van mivel... De bármit 3944# fölfedezhet a kertben és akárhol. jaj! Jó! 3951# 3951# Időrend. Na most. Ha van... Közeledik a karácsony! Ti ezt érzitek? Ilyen 24 fokos októberben? Emlékszem, 3962# anyukámat de szerettem ezért! Tudjátok, egy kis tábla, december 1-től vagy 6-tól, s akkor kis ajtócska, ki lehet 3974# nyitni, mögötte máris van egy kicsi valami, s akkor... (hanggal jelzi az idő múlását) 24-e. Ez miért jó? Hogy 3986# van valami időrend. Ugye december, akkor kis ablakocskák, abban van valami... Egyrészt sose bírtam ki. Soha! Én 3998# nem! Nem. Nem. Olyan volt, hogy visszadugtam. Tehát megalkudtam magammal, hogy jó, jó, rendben. Tehát majd... 4010# láttam. Fehér csoki! Tehát az mekkora dolog volt akkor! Fehér csoki!! Akkor azt mondtam: jó, nem eszem meg, csak 4022# megnézem. Kibontottam: (áhítatos hangon: Fehér csoki!) Vissza. "Végül is most megeszem, és akkor holnap nem. 4034# Holnap akkor semmi!" Eljött a holnap: "Ma még nem nyitottam ki semmit!" Ez az, amire azt mondják a szakemberek, 4046# hogy rugalmas határok. Tehát van időrend, vannak határok, a szüleim világosan meghúzzák, s egy kicsit engedik, 4058# hogy azzal ott birkózzak. S amikor december 9-én már nincs fehér csoki egyetlen kockában sem, akkor anyukán nem 4070# ment meg, nincs akkor az, hogy az éjszaka leple alatt bedugdossa a második kör fehér csokit, hanem akkor Ferike 4082# unatkozik és szenved. 4085# 4085# Milyen... Milyen jó ez, hogy akkor látjuk, egyik nap, másik nap... Vagyis, ez benne van az egyház pedagógiájában 4097# is, hogy 'várni valamire'. Hogy valamit ki kell várni. Kivárom, mert annak akkor van ott az ideje, 24-én. 4109# 4109# Úúú, de mellbe vágott egyszer, szoktam gyerekeket kérdezni, még mikor hittanórákat tartottam nekik, 13 évesek? 4118# 12? Kérdeztem tőlük, hogy tulajdonképpen ti mire vágynátok mostanában? Egyik gyerek azt mondja, akkor volt 4127# november vége: "Én azt szeretném, ha idén november 24-én lenne Karácsony!" Hát ez rendben van! Van egy vágya, és 4137# akkor mi szülőként valahogyan megteremtjük annak a világát, hogy igen, most erre várunk. S akkor készülünk, és 4147# várunk, és persze abba egy csomó minden belefér. Hogy megeszed, hogy izgulsz, hogy... (türelmetlenül toporog) 4156# valamit ki kell találnod, ameddig nem csönget az angyal... De azt neked kell kitalálni, mit csináljak itt... 4166# Megvan ez az élmény nektek? Hogy milyen tűrhetetlen tudott az lenni? S akkor kivárod... Kivárod, és akkor, na... 4176# Hűűű, hogy akkor az életben vannak fontos dolgok. S a fontos dolgokra néha várnunk kell. Tyű, de jó ez! 4185# 4185# És milyen gyönyörű a magyar nyelv! Azt mondja, ha nem tanulunk meg kivárni dolgokat, akkor ezzel szemben egyre 4197# több lesz az elvárás. Ma nem kivárunk, hanem elvárunk. És minél inkább elvárásaink vannak, annál inkább 4209# fütyülünk arra, hogy bármit kivárjunk. 4214# 4214# Hogy itt az időrend, látjátok tehát, nem arról szól, hogy megint... időrend... Ja, fegyelem kell a gyereknek! Be 4222# kell osztani az összes idejét! - Pont nem. Pont nem! Hanem csak azt, hogy például valamikor oda elérkezünk. 4231# 4231# Hát igen. Az időrendbe az is beletartozik, hogy... (rádöbben, mennyi idő van már) Hú, ez az utolsó mondat! 4240# ...hogy nagyon gyakran azt lehet látni, hogy a felnőttek a maguk számára is, meg a gyerek számára is, a 4249# gyerekkort minek tekintik? Hát a felnőtt, ahogy magát látja, hogy én szülőként, mit kezdjek a gyerekem 4259# gyerekkorával, és a gyerek mit kezdjen a maga gyerekkorával... A legtöbb felnőtt ma azt mondja: "Na, hát ez egy 4269# feladat! Feladat!" S ez a szemlélet, hogy ez egy feladat, ami mivel szokott kiegészülni? "Készülünk az életre!" 4279# Ez már két szempontból is rettenetes! Mert nem ismerjük el, hogy a gyerek él - ha történetesen hagynánk, még egy 4289# picit virulensebb is lenne, így meg csak hiperaktív... Hogy a gyerekkornak nincsen meg a maga önmagában való 4299# értéke. Az csak egy készület és egy feladat. És ahogy a szülő ezt így látja, hogy a gyerekem gyerekkora az 4308# készület és feladat, ez a szemlélet ott landol a gyerekénél. 4314# 4314# Hej! De jó, ha egy gyereknek van gyerekkora! Neki az ott egy pont jó határ! És ha ezen a határon belül... Egy 4326# határon belül tanul meg jól lenni! És nem attól lesz jól, hogy azt a határt... Hmm? Megtanultunk-e határon belül 4338# jól lenni? (hatásszünet) 4341# Na! Ez ilyen volt! Akkor találkozhatunk jövő héten. Örülök nektek!
Lejegyezte: H. E.
