2013.10.08-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket, örülök, hogy itt vagytok! 0004# Örülök, örülök, tényleg; az utóbbi napokban annyiszor eszembe jutottatok, hogy milyen nagy dolog, hogy vagyunk; 0014# hogy vagyunk, hogy valamit tudunk együtt tenni. 0019# És tudjátok, ez azért is jutott az eszembe, mert a múltkori alkalommal akárhogy is igyekeztem, az volt az 0029# élményem közben is meg utána is, hogy nem, nem bírom rendesen összeszedni magam. De, té, ezt, ezt éltem meg. 0039# Nem? Tinektek nem így ment át? (Nem! Áh dehogy!). Áh, dehogy, ez (Feri nevet)... ez rosszul esett! Mindenesetre, 0049# ahogy végighallgattam úgy magamban, azt szoktam úgy magamban, hogy hogy mondtam és mit mondtam, és azzal tudtam 0060# kiegyezni, hogy azért mondtam fontos dolgokat. Úgy ennyi, de az egész, úgy nem, nem, énbennem úgy nem állt össze 0070# egy jó egésszé, és talán emiatt úgy termelődött ki belőlem az, hogy milyen jó, hogy pl. elviselitek azt, hogy 0080# néha nem olyan jó. És ez jó. 0083# Na, szóval... na most akkor, gyerünk. Most már nem beszélek a kérdésekről. Nekimegyünk a témának, tizenegyedik 0093# séma, ihaj-csuhaj: elégtelen önkontroll, önfegyelem. Így! 0099# Egy pici bevezető azért: nem biztos, hogy itt ültétek végig az előző két évet, de csak egy (nevetés a 0108# teremben)...elmentetek? Kicsit rosszul esik! Csak egy egész pici, egész pici hangolódás, hogy miért beszélünk a 0118# sémákról? Azért, mert úgy tűnik, hogy nekünk mindannyiunknak, ahogyan magzati kortól kezdve alakult az életünk, 0129# éppenséggel az a realitás, hogy néha valamiből túl sokat kaptunk, vagy valamiből túl keveset kaptunk, vagy 0139# valamiből nagyon egyedoldalúan kaptunk, és végül az is lehet, hogy éppenséggel elhanyagoltak bennünket, sőt, 0149# bántottak, bántalmaztak, visszaéltek velünk, tehát konkrétan valami rossz történt velünk. Ez a négy dolog: túl 0159# sok, túl kevés, egyoldalú, és bántalmazás - fizikai, testi, bármilyen szexuális -, ez azt jelenti, hogy akkor át 0170# kellett élnünk elég védtelen, képlékeny időszakaszunkban valami olyasmit, amire nem voltunk ott és akkor 0179# felkészülve. De ez tapasztalatként elkezdte megváltoztatni, meghatározni a személyiségünket, és annyira belénk 0190# ivódott, hogy attól kezdve ez elkezdte és elkezdi a realitáshoz fűződő viszonyunkat kikezdeni. Még pedig 0199# olyanformán, hogy befolyásolja, meghatározza gondolatainkat, érzéseinket, azt, ahogyan visszaemlékszünk a 0209# gyerekkorunkra, és mindehhez kapcsolódóan a fizikai állapotainkat is. Tehát, mi mindannyian, akik itt vagyunk, 0220# még aki itt a legszélén ül, nagy nagy biztonságban, még mi is elmondhatjuk magunkról azt, hogy több-kevesebb 0230# realitásvesztéssel élünk. 0232# De, hogy miért élünk több-kevesebb realitásvesztéssel, miért van az, hogy nem mindig pontosan egy helyzethez, 0242# egy kapcsolathoz, a másik személyéhez, egy szituációhoz illeszkedően érzünk, gondolkodunk, emlékezünk és éljük 0252# át a fizikai állapotunkat, azért, mert amikor valami fontosat átéltünk gyerekkorban, olyan értelemben fontosat, 0263# ami sérülést adott nekünk, akkor az egy a személyiségünk struktúráját is érintő változást idézett bennünk elő. 0273# Tehát, a szerkezetet is megváltoztatta, nemcsak bizonyos funkciókat, bizonyos készségeket és képességeket. A 0283# szerkezet, az alap változott meg. Ezért a realitásvesztésünkre, ha rá tudunk nézni, és azt mondjuk, hogy milyen 0294# érdekes, hogy úgy érzem, hogy engem állandóan elhagynak az emberek. Állandóan úgy érzem, hogy nekem a dolgaim 0304# nem sikerülnek. Állandóan úgy érzem magamat, hogy szorongok, béna, vagyok, kicsi vagyok és bántani akarnak. 0314# Állandóan úgy érzem, hogy a világ nagyon fenyegető. Állandóan az a benyomásom, hogy úgysem fogom megcsinálni. 0324# Állandóan az a benyomásom, hogy egyedül életképtelen vagyok, hogy muszáj valakihez tartózni, különben nem tudok 0334# élni. Mondjam még....? Hm. Ezek a realitásvesztéseink, amelyek gondolkodásban, érzésben, emlékezésben, testi 0345# tünetekben is megnyilatkoznak, ezek éppenséggel ott és akkor, amikor megsérültünk, annak megfeleltek. De ott és 0355# akkor feleltek meg, annak az élethelyzetnek, szituációnak, vagy pedig sok, sok, sok kis bajnak, nem pedig az itt 0365# és most realitásnak. Tehát nem vagyunk bénák, hülyék, gyagyák, rosszak, hanem valamilyen élmény és emlék olyan 0376# nagyon belénk ivódott, és annyira meghatározza a struktúrát is, nemcsak funkcióinkat, hogy ezt hordozzuk 0386# magunkkal. És ezért sokkal inkább a sérüléseinket látjuk itt-ott, mindenhol fölfedezni, mint a valóságot. 0395# Egyszerűen csak így van, nincs ezzel semmi baj, csak így van. Hm. 0401# És ha már így van, akkor tulajdonképpen a sérülésünkre a cselekvésünkben megnyilatkozó háromféle választ 0411# tanulhattunk meg megadni: van, hogy mind a hármat is csináljuk, nemcsak egyiket, másikat, harmadikat. 0421# Az egyik az, hogy belemegyünk a séma által diktált logikába. Ki sem látunk belőle és azt gondoljuk, hogy tényleg 0431# úgy van. Tényleg értéktelen vagyok, hogy tényleg nem tudok egyedül élni, hogy tényleg nem fognak fölvenni soha, 0441# sehova, hogy sose lesz párom, hát mer', hogy ki is szeretne meg engem? Stb., stb. 0449# A másik cselekvési mód, (valaki tüsszentett) - egészségedre, még egyszer, hogy megpróbálunk minden olyan 0459# helyzetet elkerülni, amiben aktívvá válna a sémánk. Tehát, ha én azt gondolom, hogy kicsi vagyok, béna vagyok, 0469# ügyetlen vagyok, nem vagyok szerethető, akkor - bár nagyon vágyok emberi kapcsolatokra, ahol talán mégis, de az 0480# emberi kapcsolatok nagyon fenyegetőek, mert előbb -utóbb valaki valamit beszól. Hát így szokott lenni, nem? 0490# Előbb-utóbb beszólnak. És akkor azt mondjuk: én inkább távol tartom magam tőletek. Miért, kell az nekem? Még egy 0500# csalódás? Dehogy kell! Nem, én akkor inkább majd szépen eltévézgetek majd otthon. "Veled is megtörténhet", majd 0510# azt fogom nézni. S közben azt mondom: velem nem, he! Ezért én visszahúzódok. Ugye egyszerre vágyunk és 0520# szorongunk attól, ami gyógyíthatna, emberi lenne. Ez a második reakció. Én már több csalódást nem! 0529# Ugye az anyukám azt mondta, amikor elvált apukámtól, azt mondta - ugye ilyen első indulatból, olyan sokat lehet, 0540# kifejezett belőle - azt mondta: "Na, ide férfi többet nem teszi be a lábát!" (nevetés). Ez nekem ugye nehéz 0550# volt, mert úgy ott laktam. (nevetés). De látni való volt, hogy ez a megjegyzés nem rám vonatkozik, de egy kicsi 0560# nemi identitászavart okozott, ami azóta is tart. (nevetés) Nem! (nem). Jó! Szóval! 0568# Szóval, tehát visszahúzódunk, hogy többé velünk ezt ne lehessen, és ne kelljen átélni, és a többi. De ez a 0578# életünk beszűkültségét hozza, tehát, nem. 0581# És a harmadik, hogy amit ez a sémavilágunk diktál, azt túlkompenzáljuk. Ugye, hát klasszikusan, hogyha én azt 0592# gondolom, hogy értéktelen vagyok, akkor végig nagyképűsködöm az életet. Na, és ti, mit gondoltok, hö? Hö? Hö? És 0602# akkor állandóan összehasonlítgatom magamat másokkal, és mindenkit szurkálok, piszkálok, lenézek, bemószerolok, 0612# háta mögött pletykálok. S azt mondom, nahát ezekhez képest, hö? Hm. Ez valaminek a túlkompenzálása. Akármelyik 0623# cselekvés módot is alkalmazom, segít a túlélésben, de tönkreteszi az életet, úgy egyébként. Hrrrr. Na, ez a 0633# sémák világa. És egyáltalán nem sématerápiával akarunk foglalkozni. Hát kit, kit érdekel a sématerápia? Azzal 0643# akarunk törődni, hogy mi van velünk? Mi van a kapcsolatainkkal, tágabb összefüggésben? A közösségeinkkel, a 0653# hazánkkal, vagy hö, hm, úgy az emberrel? És a szakirodalom nagy segítségünkre van, hogy jó támpontokat adjon. 0663# Ennyi! 0664# Elégtelen önkontroll, önfegyelem séma - 11-es. Ki rúgja? Óh... (nevetés). 0671# Mi az, hogy elégtelen önkontroll, elégtelen önfegyelem? Ez azt jelenti, nagyon egyszerűen, hogy valaki úgy éli 0681# az életet, hogy nem fegyelmezi magát, nem kontrollálja magát, nem is tudatosítja magával azt, hogy amit tesz, az 0691# milyen hatást gyakorol a környezetére. Ebből a szempontból ez a séma egy nagyon érdekes séma. Az ilyen sémával 0702# élő emberek tulajdonképpen nem tanulnak az élettapasztalataikból. Hanem sokszor idealizálhatják magukat, pl azt 0712# mondják: én egy őszinte ember vagyok! Ami a szívemen, az a számon. Nem őszinteség, hanem az önfegyelem hiánya. 0722# Az önkontroll hiánya. Vagyis a szükségleteit, az impulzusait, a késztetéseit, bármit, ami benne érzés, érzelem, 0733# azt ő kontrollálatlanul fröccsenti rá a környezetére. Ebből egy csomó nehézsége származik egész biztosan, de 0743# odáig se lát, hogy ezt perspektívában átgondolja, átnézze, majd változtasson. Ha kisebb a sérülés, akkor persze 0753# látja, hogy itt valami nem stimmel, esetleg próbál rajta változtatni, és azt mondja, hányszor megfogadtam, hogy 0764# mielőtt kinyitom a szám, számolok 10-ig. De ez mindig csak utólag jut eszembe. Ez a baj. Hogy tudom én ezt, de 0774# amikor eláraszt valami belső késztetés, akkor már végem van. Emlékeztek, hogy beszéltünk erről, 5-6-7 éves 0784# korban történik velünk valami ödipális helyzet, és azzal összefüggésben egyszer csak megjelenik, most így 0794# egyszerűen mondom, felettes én, lelkiösmeret, énideál, elkezd valami belsővé lenni, és ez azt is jelenti, hogy 0804# egy nagyon fontos folyamatban valami beiktatódik, a folyamat pedig így szól, valami impulzus, valami késztetés, 0814# egy vágy, egy szükséglet, valami, másik oldalon - már csinálom is, ugye ez a gyerek világa, kisgyerek, kisgyerek 0825# világa. Jön a késztetés, csinálom. Jön a késztetés, és csinálom. Mikor mondunk egy gyereket iskolaérettnek? 0835# Miért lehet, hogy egyáltalán iskolába, hogy iskolába, iskolába? Azért, mert a késztetés meg a cselekvés között 0845# elkezd gondolkodni. Elkezd mérlegelni, gondolkodni, reflektálni, belső hang, jó, nem jó, csinálom, nem csinálom, 0856# mert mi lesz a következmény, drrrd, drrrd, dm. Néha jobban, néha nem, de egyáltalán egy egészséges struktúránál, 0866# szerkezetnél szép lassan már így megy a folyamat: késztetés, gondolkodás, cselekvés. Itt a sérülés az az, hogy 0876# olyan, mintha 5 éves kor előtt lenne, annak a világnak a természetes cselekvésével él, felnőttként. Késztetés, 0887# cselekvés. Késztetés, cselekvés. Ennyi. Ezt sokan idealizálják. És akkor azt mondják, ugye, ez: hogy ami a 0897# szívemen, az Vagy azt mondják: spontaneitás. (halk nevetés) Aha. Ez nem a spontaneitás, hanem a korlátlanság, a 0907# korlátozatlanság, az önkontrollnak, az önfegyelemnek a hiánya. Tehát, sokan ezt szabadságnak nézik, 0916# spontaneitásnak, vagy, mert még szebbet is lehet rá mondani, és azt mondja: tudod, én olyan intuitív alkat 0926# vagyok. És akkor úgy (fütty), ez az intuitív válaszom valamire. Aha. Hogyha pl. egy segítő intuitív választ ad 0937# egy helyzetre, amögött egy egész szakirodalom van. Meg a másiknak az ismerete, meg az átgondolása, meg a 0946# reflexió, meg a szupervízió, meg minden, és amikor ez mind, mind, mind ott van, na, akkor megengedheti magának, 0957# ha van egy jó belső érzéke, hogy adott esetben, már valamit lépésről-lépésre ott ne gondoljon át, hanem csak úgy 0967# mondjon valamit. Mert tudja, hogy az illeszkedik egy teljes rendszerbe, ami megalapozott, átgondol, reflektált, 0978# stb. stb. Úgy lehet intuitívnak lenni. Rendben van ez? Nem spontaneitás, nem intuíció, nem szabadság, és nem 0988# tudom mi, hanem az önkontrollnak és az önfegyelemnek a hiánya. 0994# Most hogyha a cselekvésmódokat nézzük, akkor az első lépés ugye az, hogyha valakit elborít a séma diktálta 1003# világ, akkor ő egyszerűen, egyszerűen szólva azt mondhatnánk, hogy ő azt csinálja, ami éppen jólesik. Épp 1013# mindig, ami jólesik. Ezt esetleg ő érezheti hitelességnek: én milyen hiteles vagyok, mindig kifejezem azt, ami 1024# bennem van. Hát ez pusztító. Nem pusztító, ha valaki mindig kifejezi, ami benne van? Pl. van benne bosszú 1033# fantázia. (nevetés). Hát, bocsi-nacsi. Hát, ha valakit komolyan megbántanak, azt nehéz bosszú fantázia nélkül 1044# megúszni. Az lesz, ha akarom, ha nem. Haj-haj. 1048# Annyira emlékszem, fiatal koromban, C.G.Jung-ot már akkor sokat olvastam, azt nem mondom, hogy értettem, de 1058# olvastam. És (nevetés a teremben) hagytam időt a fejlődésre, és akkor emlékszem, azt mondja, hogy a "tudat 1068# fénye". Ő valóban elment - ez akkor nagyon dívott, elment archaikus törzsekhez, archaikus népcsoportokat 1078# kutatott és vizsgált. Nagyon izgatta őt a lélek. Már neki első kézből voltak élményei, nemcsak kutatótársainak a 1088# beszámolóira hagyatkozott. És azt mondja, hogy ő maga látta, egy archaikus törzsnél volt, és látta, hogy egy 1098# bennszülött, most mondjuk így egyszerűség kedvéért, halászott és mellette volt a gyereke. És ott halászott és 1108# nem fogott semmi halat, és olyan indulatba jött, hogy agyonütötte a saját gyerekét. (egy jaj a teremben. Feri 1119# kihúzza magát, nevetés a teremben). Na, ez egy impulzus. 1124# És azt mondja, hogy "Láttam ezt a megrendítő jelenetet, de a megrendítőbb volt számomra az az volt, ahogyan - és 1134# ez ő így írta le -, hogy ahogyan egyszer csak, mintha a tudatnak a fénye megjelent volna ebben az emberben, és 1145# egyszer csak ráébredt, hogy mit csinált". Tehát, miközben csinálta, olyan volt, mintha a tudat fénye hiányzott 1155# volna. Semmi más nincs, csak impulzus és cselekvés. És amikor hirtelen rádöbben, amikor megérti - de ő nem is 1165# ezt használta, hogy "megérti" - hanem egyáltalán a tudatosságnak a fénye megjelenik. Az a fájdalmat az apának az 1176# arcán, hogy "Ezt én csináltam! Hogy ez, hogy lett ez?" Ez az, amikor valaki egyszerűen csak belemegy a séma 1186# által diktált világba, logikába, és így cselekszik. 1190# Második, logikus, ugye, ahogy elmondtuk átfogóan is, hogy megpróbál minden felelősséget, minden konfliktust, 1201# adott esetben akár minden olyan munkát és tevékenységet is elhárítani magától, ami azt kívánná tőle, hogy 1210# kitartást, hogy késztetések kontroll alatt tartása, ösztön-impulzusoknak a regulázása. Inkább minden ilyet 1220# próbál eltávolítani. És akkor, sokszor azt mondja, hogy "Jaj, én nem házasodok! Én nem állhatok, nem állok jót 1231# magamért." Hallottam ilyet: én nem állok jót magamért. Hát. Akkor én egy becsületes férfi vagyok, tisztességesen 1241# ( Feri felfelé nézeget, a teremben nevetés), őszintén, hm. Hát, akkor inkább bele sem megy abba, ahol 1251# felelősség, konfliktus, vagy hosszú távú dolgoknak megfelelő erőfeszítésre lenne szükség. 1259# A harmadik pedig, amikor valaki túlkompenzálja ennek a sémának a belső világát. Akkor nyilvánvalóan tudhatjuk, 1269# túlzott kontroll, önkontroll, túlzott önfegyelem, túlzott önreflexió, állandóan, állandóan, és közben egy 1279# félelem és aggodalom, hogy elvesztem a kontrollt. Ha elvesztem a fejem, minden tönkremegy. És ha neki sok 1289# élménye van arról, hogy tényleg elvesztheti a fejét, és akkor tényleg agyament dolgokat tesz, akkor őrá jellemző 1299# ez a séma. Mert vannak, akik úgy félnek az önkontroll elvesztésétől, hogy tulajdonképpen az nem reális. A kettőt 1310# érdemes megkülönböztetni. Ha ő föl tudja sorolni, hogy tényleg, amikor ő egy picit elengedi a gyeplőt, állandóan 1320# őrültségeket tett, akkor ez a sémának a világa. Ehhez a sémához csak járulékosan tartozik hozzá az összes 1330# szenvedélybetegség. Vagy tartozhatnak hozzá a függőségek. Mert hiszen ott is azt látjuk. És ez a közös pont, 1340# hogyha valaki, mindig a pillanat, akkor ennek az a következménye, hogy nincsenek hosszú távú célok, vagy ha 1350# vannak is, amit a hosszú távú cél érdekében meg kellene tennem, azokat nem vagyok képes megtenni. Tulajdonképpen 1361# az illető pillanatnyi késztetései alapján él. És a szenvedélybetegségnek is van egy ilyen logikája, a 1370# függőségnek, hogy a hosszú távú - ahogy mondani szoktuk - hogy az önmegvalósításhoz szükséges energiabefektetés, 1381# szükségletek, élvezetek késleltetése nem történik meg. Csak mindig rövid távú dolgok vannak. Inkább akarom jól 1391# érezni magam, mint jó helyzetbe hozni magam. Mindig inkább az érzés, mint a helyzet. Mindig csak 1400# hiánymotiváltság, sohasem növekedés motiváltság. Ezért, mindig csak mohóság, sohasem egyszerűen éhség. De erről 1410# már sokat beszéltünk. Meg arról is, ezért ezt most ne akarom mondani, mert sok minden mondanivalóm van, és arról 1421# is sokat beszéltünk, hogyha egy gyerek nem lehet biztos abban, hogy a szülei a szükségleteit kielégítik, akkor 1431# elkezd a jelenre koncentrálni. Megszűnik számára annak a realitása, hogy érdemes a szükségleteimet késleltetni, 1441# hiszen a jövő bizonytalan. 1444# És emlékeztek, a séma terápia szakirodalma beszél arról, hogy van 5 érzelmi szükségletünk is, és az egyik éppen 1454# a reális keretek szabása a szülök, a család részéről. Hogy kapjunk szabályokat, kereteket a növekedéshez. Ha egy 1465# családban nincsenek szabályok és keretek, amik között növekedhetünk, akkor sokszor ez történik meg. 1474# Na most! 1475# Ezért megint csak egy fontos utalás, nem érdemes egyikünknek sem a pozitív pszichológiát úgy elgondolni, hogy az 1485# másról sem szól, minthogy "Hogy érezzük magunkat mindig jól?" A pozitív pszichológia nem arról szól, hogy én 1495# mindig boldognak érzem magam, mindig jól érzem magam, hogy mindig.... nem erről szól. 1503# Az egyik legnagyobb szaktekintélyt kérdezték arról, hogy tulajdonképpen ez, hogy pozitív pszichológia, miről 1513# szól? És akkor az illető azt mondta: "Ha egy mondatban válaszolhatok - a pozitív pszichológia másokról szól". 1524# Tehát mindenfajta, úgynevezett pozitív pszichológia ami arról szól, hogy te sohasem érezd rosszul magad, és ha 1534# rosszul érzed magad, akkor valami baj van veled - hát az nem tudom, mit ér. Mert éppenséggel az az 1543# élettapasztalatunk, hogy a nyűglődésből, sokszor a szenvedésből, fájdalomból, miegymásból tud valami jó 1553# megszületni. Tehát egy gyereket ha agyonkényeztetünk elvesszük tőle a növekedés esélyét. Mert teletömjük 1563# valamivel. Nem tud kitermelődni belőle valami. Itt írogattam egy listát. Hát itt hosszan lehetne, hogy pl. 1572# gyerekkoromban rengeteget unatkoztam. Nagyon sokat. Ez a relatív elhanyagolásból fakad, amit átéltem, na, ma 1583# olyan sokat beszélek magamról, hogy mindjárt be is fejezem. Igen, mert múltkor itt, őőő.... és őőő, de hogy az 1593# unatkozásnak, egyáltalán élményszerűen valaki megtapasztalja azt, hogy unatkozik, mert nem öntyöm-pöntyömözik 1603# állandóan, nincs mindig ott valaki, hogy "És most hogy vagy? És most mit szeretnél csinálni? És, és, és ?" Hanem 1614# úgy, néha úgy ránk szakad az, hogy óőhhhhhh, őhhhh (Feri leül a székbe, teremben nevetés), ez mi? És akkor így, 1624# négy fal... 1625# Hogyha ebből nincsen azért túl sok, de van, éppen az, ahogyan unatkozunk, kezdhet belőlünk kitermelni egy 1635# választ: hogy akkor hogy tudnék most valahogyan, ebben a rettenetesen unalmas helyzetben, ahol senki nincs itt - 1645# halljátok? - senki (Feri önmagára mutat közben), csak a nagy büdös magány.... 1653# Tényleg, úgy magunkról, papokról szoktam ezt mondani, most nagyon egyszerűen, persze az önbecssüléssel 1662# kapcsolatban most kétféle pap. Az egyik, mondjuk a keddi alkalom után hazamegy, - nem tudom, én vagyok itt 1672# egyedül, de mindegy -, hazamegy és akkor azt mondja: pfhúúúúúúúúúú (Feri fúj egy hosszat) - ezt szoktam mondani, 1682# pfhúúúúúúúúúúúúúú. ( ezen nevettek, ezen nevettek? a teremben nevetés) . Na jó, és akkor utána, és akkor azt 1693# mondja: "Hát, tudjátok, azért végül, csak a rohadt nagy magány van. Az van. Ferenc pápa későn jöttél!". Na most. 1703# Még mielőtt úgy ragadok. Jó, kiszedtem magam ebből. 1708# A másik hazamegy, és azt mondja: "ahhhhhhhhhhhhhh! Megérkeztem! Óhhhhhh, de jó itthon lenni! Na most mennyi az 1718# idő? Azt mondja, na, há még csak fél tizenegy van, hát még másfél órát eltöltök magammal. Hát ez, de jó! Még van 1729# másfél órám, míg lefekszem, hát holnap is sok minden van, hát de jó társaságban vagyok!" 1737# Az egyik magányos, a másik magával van. Ha valamennyi unalom van az életünkben, amikor kezdjük érezni, hogy 1747# milyen is az, hogy magány, meg unalom, meg trrrrtt, nincs senki, aki fölvidítson, egy ember, aki szólna hozzám, 1757# akkor egyszer csak valami elkezd kitermelődni belőlünk. Tényleg, rohadt dolog ez az unalom, de most ennyire 1767# unalmas vagyok magamnak? Ilyen döbbenetesen untatom magamat? Hát ennyire semmit nem tudok kitalálni ahhoz, hogy 1778# egy picit szórakoztassam magamat? Hm! Azt mondja, dehogynem! Haha, csinálok egy jó melegszendvicset. (nevetés a 1788# teremben) Csak úgy elsőre, hát etesd a bestiát, akkor is, ha te vagy az. Szóval. Nem, akkor... szóval értitek, 1798# egy kicsi unalom, nem sok. 1801# Na, most nem tudom betűrni ezt (az ingét a nadrágjába), rossz mi? Érzem, hogy rossz. Ne torolj, ne mondjátok, 1811# olyan megalázó lenne. Erre nem számítottam, hogy így hátulról is néztek. Ez most váratlan fölismerés. Azt 1821# gondoltam, hogy itt, itt lesztek közel, de hogy ez így, így?! Ijesztő! (közben Feri az ingét próbálja a 1830# nadrágjába betűrni). Most erre mondhatom, hogy olyan frusztráltnak érzem most magam. 1838# Most a másik, hogy amikor valaki ebben a sémában van, a frusztráció tűrése nagyon gyönge. Tehát, amikor 1848# kellemetlenül, kényelmetlenül, nyomás terhe alatt érzi magát, az egyetlen reakció, amit állandóan gyakorol, hogy 1858# ki innen. Nincsen nyomástűrés. Ezért kerüli a konfliktust, ezért kerüli azokat a helyzeteket, ahol oda kell 1869# tennie magát. Hm. Tehát, azt mondhatjuk, hogy éppenséggel ahhoz, hogy egészségesen növekedjünk, kell valamennyi 1879# unalom, hogy kitermeljünk magunkból valamit, valamennyi frusztráció, kicsit megedződjünk, némi szenvedés, hogy 1889# meg tudjuk becsülni, amikor jó az élet. Ugye, Frankl azt mondta, amikor kérdezték tőle, hogy hát mondja, 4 év 1899# koncentrációs tábor után, mi a boldogság? Frankl azt mondja: "A boldogság? A boldogság mindaz a rossz, ami ma 1910# nem történt meg velem!" De ez egy kreatív válasz a szenvedésre. Így írogattam, hogy éppenséggel nem olyan nagy 1920# baj, hogy unalom van, vagy kötelességek vannak. Most, aki ezzel a sémával él, utálja a kötelesség szót, nem is 1930# szerepel az, hogy kötelesség. Aki ezzel a sémával él - hasonlítsuk csak össze a narcizmussal, grandiozitás, 1940# feljogosítás séma. Ott egy picit más a logika, mert ő ott miért késik, mert azt mondja: "Miért, én, viccelsz? 1950# Hát nehogy már én az időhöz alkalmazkodjak! Hát ki az az idő? Ki ő? Hogy várnak? Hát rám érdemes is!" Itt más a 1961# logikája annak, hogy ő miért késik, és fütyül arra, hogy negyed van. Ennél a sémánál nem az van, hogy... hát, 1971# hogy ő? Hanem mert ő képtelen is igazodni valamihez. Nincs meg az a fegyelem, amivel egyáltalán valaki például 1981# az időhöz képes igazodni. 1984# Néztem egy nagyon érdekes filmet egy fiatalemberről, akit köröztek. És pontosan tudta, hogy körözik, 1993# tulajdonképpen menekülésben volt. És azt mondták a nyomozók, hogy soha nem találtuk volna meg - egy amerikai 2003# srác - csakhogy annyira nem volt képes türtőztetni magát az internettel kapcsolatban, hogy egy-két naponként a 2013# saját honlapjára föltette, hogy mi van vele. Még így is több, mint két év alatt kapták el, mert az történt, hogy 2024# mindig földobta, hogy most itt voltam, most ott voltam, most ezt csináltam, most azt csináltam, és amikor a 2034# tudat fénye megjött, akkor gyorsan vette a batyuját és odébb rohant. Ezért egy csomószor, amikor kiszálltak, és 2044# el akarták kapni, de akkor már nem volt ott. S akkor, azt mondja a nyomozó, hogy sose kaptuk volna el, ha képes 2055# egy kicsit türtőztetnie magát, de hogy nem tudta. Hh! 2060# Tehát itt az időhöz való viszony nem azért van, hogy mert "én", hanem azért van, mert nem tudja türtőztetni 2070# magát. Ugye, ez egy másik dolog. Jó! 2073# Aztán, ugye, hogy a pl. nyugtalanság. Az énközpontú spiritualitást jellemzi ugye az, hogy valaki azon álmodozik, 2084# hogy hát...ő...hogy a nyugalom, hogy Isten ad nyugalmat, hát azért érdemes hívőnek lenni, mert akkor úgy nyugi 2094# van. Van egy nagy oltalmazó kéz, úgy tart, meg simogat, és akkor, hm.... Hát elmondanám, hogy, hm......mondjuk, 2104# papi életem során.... valaki ezt úgy mondta, hogy tényleg Isten tenyerén vagyunk, de azért Isten néha tapsol 2114# (nevetés a teremben). Egy kicsit nekiindulunk a levegőégnek, hát, mindenki, aki az istenkapcsolatából valamit 2125# kihozott, vagy valami abból született, olyasmi miatt tudott nyugtalan lenni, ami miatt az átlagember nem volt 2135# az. Éppenséggel Isten hoz nagy lelki békét, és hoz nagy olyan nyugtalanságot, hogy a többiek néha vacsoráznak, 2145# te meg, uffff...hrrrrrr, hmmmm....valamit ezzel csinálni kell. Ez nem maradhat így. Nem így van? Egy kedves 2155# ismerősöm mondja, hogy "Te, Feri, hát, ott ahol lakom, kiraktak egy kis cicát. Hát, ott van, és valaki tett ki 2165# papírdobozt, de hát ott kint él. És akkor azt mondja, hogy megyek haza, hát engem zavar. Úgyhogy agyonütöttem. 2176# Dehogy! (nevetés) Na, látjátok, hogy nem így megy?! Zavar, na és akkor elkezdte vinni neki a kis kaját. Azért 2186# nem fogadta magához, mert már van neki macskája, nem is egy. Tehát, néha éppenséggel arról van szó, hogy valami, 2196# mondjuk az istenkapcsolat, amit így szoktunk mondani,hogy a lelki béke, a harmónia, ugye, hmm... hogy 2206# éppenséggel engem olyan is fog zavarni, ami mást nem. És hogy erre azt mondani, hogy ez baj? Egy kicsit sem baj, 2216# de jó, hogy így tud lenni. Úgy nagyon kisarkítva, erre azt szoktam mondani, hogy de jó, ha még néha meg tudok 2227# rendülni. Nem szokom meg azt, ami nem jó. Ez milyen jó, hogy így tud lenni. Na most, aki ebben a sémában van, ő 2237# nem, mindig valami, az impulzusokat mindig cselekvésre fordítja, és valami érzelmi minőséget mindig fönn akar 2247# magának tartani, hogy jól érezze magát. És emiatt körülötte nagy zűrzavar támad. 2255# Jó!, Na,most! Nyilván, na, egyszer valaki azt mondja: "Az azonnal kielégüléssel az a baj, hogy nem elég 2264# gyors".(nevetés) Ez az ő ars poétikája. Ezért akkor nincsenek hosszú távú célok, - látom itt megy a buli -, jól 2275# van. Ezért nincsenek hosszú távú életcélok. Tik-tik-tik tik. Na! 2281# Hm, igen, igen. 2282# Jó,na most! Hehe! John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Lehet, hogy valamelyikőtök ismeri. Egy nagyon érdekes 2292# ember. És most a sémánkkal kapcsolatban kezdek el az ő kutatásairól, sőt életművéről beszélni. Mert. Mert ő a 2302# következővel kezdte az életét: Kambodzsában, Dzsakartában menekülttáborokban dolgozott segítőként. Diplomás 2312# segítőként. Természetesen ezekben a több százezres táborokban látta nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket. Ő 2323# arra szakosodott. Gyerekekkel foglalkozott éveken keresztül, legdurvább menekülttáborokban, Ázsiában. És azt 2333# mondja, hogy ezrével jöttek-mentek ott a gyerekek, poszttraumás stressz szindrómával. Vagyis szorongtak, féltek, 2343# de közben állandóan éberen figyeltek, honnan jön a veszély. Ezért impulzívak voltak. Ezért aztán az 2353# ösztönkésztetéseiket nagyon nehezen tudták kordában tartani. Egy pillanat alatt kiborultak, egy pillanata alatt 2363# jött a harag és aztán az agresszió, de közben igyekeztek ilyen kényszer cselekvésekkel, valahogyan, valami 2373# stabilitást adni az életüknek. Azt mondja, hogy itt ebben a hatalmas menekülttáborokban a gyerekek mindenféle 2383# rituálékat találtak ki maguknak, mindenféle ceremóniákat, és mindenféle - ez a szó nem jut eszembe, hogy - ilyen 2394# protokollokat, de hát nem ezt akartam mondani, hogy pl. a sátrukhoz és az illemhelyhez a kettő közötti utat csak 2404# ugyanott járták le. Vagy, hogy meghatározott számú lépéssel mentek valahonnan valahova. Annyira instabilak 2414# voltak belül, hogy ilyenkor megjelentek ezek a kényszercselekvésre utaló motívumok, hogy valahogy, valami 2424# kívülről tartson minket. Na, ezt figyelte meg a gyerekeken, és nekiállt akkor, erre elkezdett specializálódni 2434# akkor, hogy hogy lehet segíteni rajtuk. És kitalált, kidolgozott egy csomó jó dolgot. És akkor úgy hozta az 2444# élet, hogy elkerült, már akkor családjával Angliába. Ott középosztálybeli gyerekekkel foglalkozott. És ő így 2454# írja a könyvében, hogy egyszer csak elérkezett a megvilágosodás pillanata. Mert ugyanis az történt, hogy a 2464# középosztálybeli angol gyerekek kísértetiesen hasonló tüneteket mutattak, mint a dzsakartai menekülttáborban 2474# rettenetes borzalmakat átélő, életföltételek minimumán élő gyerkőcök. Ingerlékenyek voltak, hmmm, feszültek, 2484# lobbanékonyak, késztetéseiket nem bírták kordába tartani, de a környezetük fölött szívesen próbáltak uralkodni. 2495# Levetették magukat, hisztiztek ameddig nem úgy volt, ahogy ő, addig nem tágítottak. Új dolgoktól rettegtek, de 2505# közben látni lehetett, hogy szoronganak és rosszul vannak. És akkor egyszer csak azt mondja, hogy: hirtelen, a 2515# kettőt kezdtem együtt látni. Hogy ezek a rettenetes sorsú gyerekek, meg ezek az angol középosztálybeli gyerekek 2526# szinte ugyanolyan tüneteket mutatnak. Hát, ez lehetetlen. Hát őket nem érhette ugyanaz, mint ezeket a 2535# gyerekeket. És akkor egyszer csak megvilágosodás, és azt mondja: rájöttem, hogy valójában mégiscsak vannak közös 2546# vonások, mégpedig a közös vonás az, hogy mind a kettejüknek, már a két csoportnak, egyaránt elvétetett a 2555# gyerekkoruk. Túl hamar kerültek bele a felnőtt világba. És mert túl hamar kerültek bele a felnőtt világba, az 2566# elvette tőlük a gyerekkort, és ez már érthetővé tette azt, hogy valamilyen válaszreakciót adjanak, arra ami 2576# nekik sok volt. Ugye sokk volt, sok volt. 2579# Azt mondja: a menekülttáborban lévő gyerekek traumatizálódtak, tehát. Rettenetes élményeket éltek át. Az angol 2590# középosztálybeli gyerekek pedig ezt sok éven keresztül apró adagokban kapták meg. Ezért a válaszuk a túl nagy 2600# stresszre, és túl nagy ingerre, és túl bonyolult életre hosszú távon ugyan az lett. És minekután neki volt egy 2610# csomó jó ötlete, jól kidolgozott, szakmailag helytálló dolga, azt mondja, hogy rengeteg kutatást is végzett, 2620# elkezdte ezeket a gyerekeket olyan módon gyógyítani, ahogyan a rettenetesen megsérült ázsiai gyerekeket. És 2630# bejött. És akkor megírta az "Egyszerűbb gyermekkor" című könyvet. Miért is érdekes ez? Mert azt mondja, hogy a 2641# mi világunkban, ugye középosztálybeli Anglia, ugye ez a mi világunk. Azt mondja: a gyerekeknek túl sok tárgy, 2651# túl sok választási lehetőség és kényszer, túl sok információ, és túl nagy sebesség. Tehát túl sok vacak, túl sok 2661# választási lehetőség, túl sok információ, és túl nagy sebesség. És azt mondja: ez a négy, amikor hosszú távon ér 2672# egy gyereket, valójában nem felel meg a gyerek tempójának, ahogyan egy gyerek fejlődni tud. Mert az élettanilag 2682# meghatározó, hogy körülbelül mennyi stresszt, mennyi információt, mennyi impulzust, mennyit bírunk normálisan 2692# elrendezni magunkban. És akkor azt mondja: rájöttem, hogyha normalizáljuk a gyerekek környezetét, akkor 2702# normalizálódnak a gyerekek. Azért hozom ezt ide, mert ennél a sémánál ugye azt történik ugye, hogy impulzusok, 2712# ösztönkésztetések, egyéb érzelmek, állandóan, magukat kifejezni, és valami, valami elveszik, a kettő között, 2722# nincs valami. És hogy a ma gyerekei - hát nem erről beszélünk állandóan? - magatartászavar, figyelemzavar, 2732# hiperaktivitás, kényszeres cselekvés, szszszszsz. És van egy kulcsunk, amit már tulajdonképpen évtizedek óta 2742# kidolgoztunk máshonnan, ez pedig, hogy a gyerekeink életét le kellene egyszerűsíteni. Mert ha ezekből túl sok 2753# van, az túl nagy stresszt jelent. És erre a stresszre a gyerekek nem tudnak jó választ adni. Mert az már túl 2763# sok. 2763# És akkor mond egy nagyon érdekes dolgot, azt mondja: tulajdonképpen minden gyerek bogaras. Ez rendben is van! 2773# Minden gyerek, ahogy úgy épül föl, meg találja ki a maga világát, meg próbál egyensúlyban lenni, meg úgy 2783# tájékozódni, egy úgy egyáltalán valami, persze, minden gyereknek van valami kis beütése. De hogy ez teljesen 2793# rendben van, és megfelelő keretek között van, végül is a felnőttek is bogarasak. Csak mi ezt könnyebben 2803# megengedhetjük magunknak. De hogy normális, hogy minden gyerek egy kicsit bogaras. De azt mondja: az rendben 2813# van, hogy minden gyerek egy kicsit bogaras - és ugye, ő az életét erre tette fel, és ebben semmi kritika, vagy 2823# ítélkezés nincs. Igen ám, de ha a bogaras gyerekekhez túl sok stresszt rendelünk, akkor kapunk mindenféle 2833# zavarokat, és szélsőséges magatartásformát. És akkor azt mondja, és nagyon egyszerűen: hát a gyerekek mindenképp 2844# bogarasak, azzal nincs mit tenni, a stresszel kell valamit kezdeni, vagyis, egyszerűsíteni a világot, amiben a 2854# gyerekek vannak. És ha egyszerűsítjük azt a világot és normalizáljuk, akkor a gyerekeink is elkezdenek 2863# normálisabban létezni. 2866# És akkor, pl. hogy van egy gyerkőc, ilyen álmodozó...milyen érdekes ez itt? Aha, hhhh, tök jó (Feri a színpadot 2876# nézegeti), van egy álmodozó gyerek, kicsit lassú, de valahogy az álmodozásai miatt valahogy olyan kreatív is, 2886# meg érzékeny. A szülőknek, meg azért olyan ügyességet igénylő feladat az, hogy ezt a gyerkőcöt minden reggel 2896# elkészítsék, mert hát....(egészségedre)...hát, emlékszem egyszer, valaki így mondta: hát, a gyerekem...hát, nem 2907# lehet igaz! 2908# Tehát, megyek .... ( de milyen érdekel zene - megszólalt egy mobil -, de milyen hangszer lehetett? Szerintetek? 2918# Telefon?) 2919# Szóval, azt mondja, hogy: a gyerekem olyan, hogy reggel, hiába nyolc éves, öltöztetem. Mert ha ő öltözne, sose 2929# lenne kész. Akkor öltöztetem, mert hát iskola van, meg, kész....még nekem, szülőnek is az éri meg, hogy 2939# elkészítem, mert akkor, ha már iskolában van, akkor addig rendben van. Ugye, főleg, hogy nincs otthon. Ez 2949# biztos, hogy színtiszta nyereség. Na,majd el.... de szüleim is ezt mondták. Kérdezték, nem tudom, már felnőtt 2959# voltam...: "Te, tulajdonképpen, anya, azt mondd meg, te, tulajdonképpen miért írattatok be minket sportolni?" 2969# Jaj, (Feri nevet, mert valamit mondtak a terembe), és akkor, anyukám, nagyon jóban voltunk, mert hát igen...., 2979# és akkor, először azt mondja, hogy: "Hát, mert látszott, hogy mozgékonyak vagytok, meg, meg, meg, hát nem is 2989# nagyon lehetett veletek bírni, meg hát tulajdonképpen az egy kicsit sok volt, amit csináltatok, és meg egyébként 3000# meg olyan nyugalom lett, amikor elmentetek". Úgy, végül is. Na, tehát, és azt mondja az anyuka: hogy a gyerekem 3010# olyan, hogy föladom rá az inget, akkor húzd be az ujjadat az ingbe, már rajta van, csak be kell húzni. Hát nem 3021# húzza be. Értitek, már rajta van, csak ezt kéne csinálni (Feri kinyújtja a karját), de nem csinálja, mert 3030# valamivel úgy, úgy lefoglalja magát. És azt mondja, hogy: akkor borultam ki és mentem pszichológushoz - de, 3040# tényleg, ő nem a gyereket küldte, hanem ő ment, egy szuper anya volt. Azt mondta: én velem valamit csinálni 3051# kell, mert nem bírom. Hát a gyerek, az bírta. Azt mondja: akkor készültem ki teljesen, amikor végig a protokollt 3061# megcsináltam, fölhúztam a az egyik lábára a zoknit. Azt mondtam: ahogy most itt, zokni van az ezen, ezen, most a 3071# másikra te. Én addig kiszaladok a kisöcsédhez. 3076# Gondoljátok, fönn volt a zokni a lábán, amikor visszajött? Szó se, szó se volt róla! De amikor mutatta, hogy 3086# ezen már fönn van, és akkor a gyereke...tényleg, ezen már fönn van...úgy ... 3093# Na, de látjátok, most jó, ő egy ilyen gyerek. Kicsit még ezt a néhány évet, úgy pluszba, még úgy oda kell tolni, 3104# kicsit izé, kicsit, de úgy végül is, úgy keretek között nő. Úgy látni való, hogy, úgy nem pont középen áll, hát 3114# ezt nem mondhatnánk, hogy egy átlag gyerek, dehogy ez nem is olyan nagy baj, hanem tud fejlődni, növekedni. 3124# Na, de hogyha egy ilyen gyerkőc, aki úgy álmodozik, és úgy bóklászik, de közben szereti fölfedezni a világot, és 3134# egy csomó érték van benne, és ha ez valahogy egészséges keretek között nő, akkor egy nagyon értékes felnőtt 3144# lesz, aki életképes és rendben van. Ha egy ilyen gyereknek túl sok stresszt adunk, akkor kijön egy 3154# figyelemzavaros gyerek. Nem volna figyelemzavaros, ha egy megfelelő, egyszerű környezetben lehetne. Ez az ő 3164# bogara. Most, ha ez az ő bogarasságához túl sok stresszt adunk, akkor figyelemzavaros gyerek lesz a vége. És 3174# akkor kapott egy diagnózist, és akkor ütjük-vágjuk...hm. 3179# Képzeljünk el egy másik gyereket. Nézegetem, hogy most akkor kit kell elképzelnem (Feri nézegeti a jegyzeteit). 3189# Ja, igen, na ez az! 3191# Képzeljünk el egy gyereket, há, aktív, állandóan csinál valamit, állandóan van valami jó ötlete. Egyébként, ezek 3202# a gyerekek olyanok, hihetetlen, bekerül...mielőtt a pedagógus megszólalna, ő átveszi az irányítást. Hát, 3211# ismeritek ezeket a gyerekeket. A pedagógus elfordul, hogy fölírjon valamit - nem tudom, van-e még ilyen - és 3221# ahogy úgy sercen a kréta - azt sem tudom, hogy van-e még ilyen, nem tudom -, Az osztálybeli hangokból tudhatja, 3232# hogy a háta mögött komoly cselekvések történnek. És a gyerek - állandóan van valami ötlete - csííí - és meg is 3242# csinálja. És állandóan el kell terelni a figyelmét, összpontosítani a figyelmét, kordában tartani. De ez a 3252# gyerek egy színes gyerek, mert ő nem csak arra képes, hogy állandóan csinál valamit, és egyébként, tök jó 3262# ötletei vannak - de jó táskád van- (Feri megjegyzi), nemcsak ez, nemcsak ez, hanem még azt is mondja, hogy hát 3272# egyedül nem olyan jó. Egy táncra? (Feri egy a teremben lévőhöz szól) És akkor, ez a gyerek tényleg megszervezi a 3283# többi gyereket. Zszsszszszsrrrr. Ez is, bizonyos keretek között, néha rá kell szólni, többször kell rászólni, 3293# szülőnek a stresszhormon szintje, az egy ilyen komolyabb szintre evickél tartósabban, tehát ott kell egy kis 3303# relaxációs gyakorlat tanulás. De hogy egyébként keretek között tartható, és őbelőle egy nagyon értékes, olyan 3313# valaki lesz, aki jól van, köszöni szépen. És olyan munkát tud végezni, és kapcsolatok, és színes, és...hm. 3323# Adjunk hozzá túl sok stresszt. Lesz belőle egy hiperaktív gyerek- azt mondja -, kezelhetetlen. De ha a 3333# stresszből elveszünk, akkor kezelhető. 3336# Most képzeljünk el egy másik gyereket, hmhm. Én szeretném mondani ennek a Pál Ferinek, hogy ott ülni, meg itt 3346# ülni, nem ugyanaz. Ez nem ugyanaz. Nem ugyanaz. Most tudom, hogy nem ez a lényeg, de az zavar, hogy ide fel kell 3357# ülni a színpadra. Miért kell egyeseknek felülni a színpadra? Ez olyan zavaró. És akkor itt kapják ezt a nagy 3367# fényt, ne is haragudjatok, énnekem ezt szóvá kell tennem. Túl sok fényt kapnak, és ez nem biztos, hogy jólesik 3377# nekik. Miért? Azért mert itt tűrik és viselik? Jó, azért, mert ők nem szólnak, akkor én szólok. Van egy érzékeny 3388# gyerek. Néha ő az igazság bajnoka, ő kiáll másokért. 3393# Emlékszem, hogy.....biztos volt veletek olyan, úgy általános iskolában, hogy valami, valami..... 8-9-10 évesek 3403# vagyunk, és akkor valami, valami baj történt. Valaki kirúgta az ablakot. És akkor ilyen nagy letolás, és minden 3413# gyerek az úgy zrrrrrrrrr. Azért az úgy van, nem? Hát ismerős ez a élmény, nem? Valami nagy baj volt, és ..... 3424# zrrr. És van egy olyan gyerek, aki minden további nélkül azt mondja, hogy: na de ez azért volt itt, mert zszszs. 3434# és már mondja is. És egy ilyen gyerek sokszor olyanokat mond... És azt mondja: "Ez azért van, tanítónéni, ez 3444# azért van,mert nem mozoghatunk eleget." Na ugye?! Szóval. 3450# Van egy gyerek érzékeny, igazság bajnoka, hmmhmh., szól, hm. Adjunk hozzá sok stresszt. Magatartászavar. 3459# Most vegyünk egy gyereket - na ez az utolsó. Jól hangzik, hogy "vegyünk egy gyereket". Ezért jó ám, hogy akkor 3470# kivágjuk ezt a mondatot, és akkor Feri atya mondta: "Vegyünk egy gyereket". Biztos ismertek ilyen gyerkőcöt, de 3480# szerintem.. .Na jó, tehát. 3482# Gyerkőc. Bélyeggyűjtemény. Nekem volt. Nektek volt? Bocsássatok meg, de áztatok. Egy kicsit kiöntöm, és a papír 3493# lapra ráteszem. Bocs, most mindjárt végzek. Híí, de jó! És akkor úgy csinálom, hogy így, így. És akkor ezt így. 3503# Juj, ez most egy picit odébb ment, így. És akkor ez legyen így. Ezt is még ideteszem, és akkor így. Ez így jó. 3513# Ez jó! 3514# És akkor bejön a nagymama. A nagymamát megkérte az édesanya, hogy "Te, Ilonkám, egy kicsit takaríts fel a 3524# gyereknél." Tudod, hogy állandóan, minden össze-vissza, nem lehet, brbrb...nem lehet nála takarítani, mindent 3534# kirak. Jön a nagymama, ugye, hiperaktivitás, meg ízé...hát, rendet kell rakni! Na, gyerünk! És már csinálja 3544# is... ezt föl....jó bélyeg elszakad, ott a kis fogacskája... ne már...nem számít, rendnek kell lenni! Rend van, 3554# már porszívózik is. (Feri a székkel porszívózik a színpadon). Jön haza a gyereke az iskolából, az összes többi 3565# elment focizni, de ő rohan haza a bélyegeihez. Hát, értitek....Ordítás, sírás, ízé... összeomlás, a bélyegeim. 3575# "De, Anya, nézd meg, hogy mit csinált a bélyegemmel?! A nagyanya. Hogy letörte, letörte a sarkát. Az angol 3585# királynő sarkát letörte - (Feri sír, ahogyan egy gyerek sír ilyen helyzetben) - már nem is kell a bélyeg!" 3595# Szóval, vannak gyerekek, nagyon szeretik azt a fajta rendet, amit ők találnak ki. Az egy felnőtt számára lehet, 3605# hogy kutyulmány. Hogy rendetlenség, hogy káosz, hogy nem lehet takarítani, a szőnyeg mindig tele van valamivel. 3616# De őnála az az ő rendje. És ha elvesszük tőle az ő rendjét, akkor - ez az ő bogara -, hozzáadunk jó sok 3625# stresszt, és kijön belőle egy kényszerneurotikus gyerek. Megyünk és agyonkezeljük őt, és megtehetnénk azt, hogy 3636# egyszerűsítjük az életét. Mert, hogy túl sok benne a tárgy, a választási lehetőség, az információ, és a 3645# sebesség. És akkor az derül ki, hogy tulajdonképpen elkezdhetjük bárhonnan, pl. onnan, ahonnan el tudjuk 3655# kezdeni. De még mielőtt valaki elkezd nagyon töprengeni, hogy akkor mit kell csinálni? Pont azt érdemes 3665# csinálni, amit meg tudunk csinálni. Pl. jaj, egy adat. Biztos szeretitek az adatokat. Jaj, most a 3674# kényszereseknek most fölcsillant a szeme: egy adat! Meddig kellett erre várni? Hogy az első adatot elmondjam. 3684# Hát, eddig lebegtünk, mint az űrben Gagarin. Most végre egy adat. Oh, Archimédeszi! És ha tudnám fejből, biztos 3694# mondanám... azt mondja, amerikai gyerekek... mindjárt megtalálom. Amerikai gyerekeknek átlag - mit gondoltok - 3705# hány játéka van? 100?! Nem fogtatok ki egy nagyon kreatív napot ma! Mindegy, úrrá leszünk rajta. Átlag gyereknek 3715# 150. Mi történik akkor, ha túl sok tárgya van egy gyereknek? Túl sok a tárgy. Az történik, hogy lesz egy kupac, 3726# nehéz vele mit kezdeni. A felnőttnek is egyébként, de egy gyereknek még inkább. Ott a kupac, és már az egy 3736# nyomorult helyzetet idéz elő, hogy melyiket vegyem elő? Hát, olyan sok van, akkor előveszi az egyiket két 3745# percre, akkor lökögeti, nem, az sem érdekli, nem, hát akkor ezzel, de közben ott van egy másik, ja, nem ez, 3755# inkább ez, akkor, ja nem, hanem lehet, hogy inkább ez, sőt, inkább a szatyor, és erre azt mondják, hogy 3765# figyelemzavar. Valójában nem biztos, hogy ez figyelemzavar, hanem túl sok mindenre figyel. Annyira sok minden 3775# van körülötte, hogy ennyire sok minden között nehéz valamire figyelni. S akkor ilyen egyszerű dolgokat lehet 3785# elkezdeni, hogy bemegyek a gyerek szobájába, akár meg is lehet vele beszélni, játékokat felezzük. Az derül ki, 3796# hogy a gyerekeknek ez nem szokott problémát okozni. Még ha esetleg ezt úgy csináljuk, hogy ... és nem úgy, hogy 3806# "a játékod fele túl sok, most olvastam egy könyvet", hanem, "nahát, közeledik Karácsony, gyűjtsük össze, és 3816# odaadjuk valamelyik szeretetszolgálatnak. Vannak olyan gyerekek, akiknek egyáltalán nincs is, milyen jó dolog, 3826# és fognak örülni, gyere, válogassuk ki, és.... na, most csak mondtam valamit. A gyerekek a játékaik többségét 3837# minden további nélkül odaadják. 3839# Egyszer valaki egy kislányról beszélt, és már megjelent nála az, hogy bogarasság, és a túl sok stressz 3849# következményeként a zavar. És akkor azt csinálták - ott is megvolt a 150 játék, sőt talán több is, ahogy 3859# egyébként kiszámolták -, s akkor bent hagytak néhány dolgot. Kendők, néhány játék, madzagok, masnik, ilyen 3869# színes szalagok, csipeszek, ilyesmi. A gyerek, aki addig szinten kezelhetetlen volt, egyszer csak felhúzott egy 3879# madzagot, onnan ide, már az is egy félórába kerül, amíg rendesen rögzítette. Értitek! Fél órán keresztül 3889# dolgozott valamivel, hogy az jó legyen. Meg volt a madzag, és akkor fogta a csipeszt, fölcsíptetett egy kendőt, 3899# és akkor kitűzött még egyet, és a kendőkből csinált magának egy kis várat, kuckót. Madzag, csipesz, kendő. 3909# Amikor megvolt a kuckó, kellett vele dolgozni vagy két órát. De közben élvezettel csinálta. Bebújt a kuckóba és 3920# nem volt 50 mesekönyv, mert már csak kettő volt. A kettőből az egyiket csak kiválasztotta, és lapozgatta. 3929# Szülők: nincs zűr a gyerekszobában. Mi van? S akkor egy kicsit úgy megunta, körbenézett, és akkor levette a 3939# madzagot, áthúzta máshova, másik, csinált egy másik kuckót. És egy csomó zavar, ami addig kezelhetetlennek tűnt, 3950# főleg, maga a gyerek, egyszer csak, hogy egyszerűsítettük a környezetét, a világát, maradt a bogarasság. Azzal 3960# meg elvolt ő is, meg a szülei is. Ha egy gyereknek túl sok tárgy van a világában, valójában egyiket sem 3970# értékeli. Mert megtanulja azt, hogy valami...hát biztos...hát nem vagyok jól ezzel a sok izével, azt sem tudom, 3980# hogy mit kelljen csinálni, hiszen az összpontosítás hiányzik, amitől a játék jó lesz. Hát nem attól lesz a játék 3991# jó, hanem hogy elkezdünk önfeledten csinálni valamit. De a gyerek ezt nem tudja, mert kétnaponta kap egy 4000# játékot. Hát a környezete megtaníttatja vele, hogy ezen múlik. És akkor bemennek a benzinkútra, akkor sírógörcs, 4011# bemennek az Auchiba, sírógörcs, Tescoba sírógörcs, mennek az utcán, sírógörcs. Hiszti, földhöz veri magát, fejét 4021# beveri, intenzív osztály, ott is sírógörcs, mert neki kell a kötöző. Hogyha leegyszerűsödik mindez, akkor 4031# egyszer csak, mert elkezd játszani azokkal a tárgyakkal, a tárgyaknak megnő az értéke. Ha túl sok tárgy van, a 4042# tárgyak értéke éppen hogy veszít, hiszen a játék marad ki, és a tárgy marad. Egy kutatás szerint az Egyesült 4052# Államokban körülbelül az '50-es években történt meg a fordulat. Vagyis a játékról a tárgyra helyeződött rá a 4062# hangsúly. Ez már most elég régen van, ez már most két nemzedék, minimum. De inkább már most a harmadiknál 4072# vagyunk. Ez azt jelenti, hogy már egy kulturális örökségünk az, hogy nem a játék folyamatán van a hangsúly, 4082# amitől készségfejlesztés, egészséges vagyok, elfoglaljuk magunkat, és stb. minden jó történik velünk, hanem a 4092# tárgyakon, hogy milyen a tárgy. Végeztek olyan kutatást, hogy általános iskolás gyerekek, nem is tizennégy 4102# évesek, 200-300-400 márkát tudnak megkülönböztetni. Azt mondja: mondjál autókat! Azon belül típusokat, akkor 4112# szappanokat, bélyegformát. Vagyis, a játék folyamatáról a tárgyra került át a hangsúly, lett nagyon sok tárgy, 4122# de ha sok tárgy van, eltűnik az értéke. Miközben a választás egy csomó stresszel jár. Tulajdonképpen, ezt 4132# persze, akik gyártják a kütyüket, nagyon jól tudják. És itt nem akarok semmiféle összeesküvés-elmélet vagy 4142# efféle, gondolom, ez egyszerűen csak üzlet. 4146# Régen úgy volt, hogy gyerekjátékokat a játékboltban lehetett kapni. Na most ki emlékszik még erre? Ma már 4156# játékokat mindenhol lehet kapni. Mert a trafikban, a benzinkúton, mindenhol. Ez persze hogy hat a gyerekre. A 4166# szülő pedig - és itt megint van egy nagyon izgalmas trükk - a szülő azt mondja, hogy amikor megveszem neki a 4176# 127-ik kütyüt, és úgy elnézem, ahogy játszik vele, hát látni való, hogy mekkora öröm ez...! A szülőnek! Mert a 4186# gyerek egyre rövidebb ideig játszik, hiszen nem a játékot tanulta meg, hanem a tárgyakat, hogy tárgyakra van 4196# szükség. És mert nincsen jól, ú nem tudja miért nincs jól, ezért az van benne - és a kultúra és a szülői 4206# magatartás ezt megerősíti -, hogy valószínű, hogy valami más játék kellene, mert akkor lennék majd jól. A szülő 4217# pedig örömmel veszi, ahogy látja, hogy éppen a gyereke - bár egyre rövidebb ideig -, de örül annak, amit vett. 4227# Kevesebb tárgy, lassúság, kevesebb információ - mi volt a negyedik? - kevesebb választási lehetőség. Hej-haj! 4237# És rengeteg minden, ami úgy tűnik, hogy megoldhatatlan, kezelhetetlen és a gyerekekkel egyre több baj van, csak 4247# nem tudjuk miért? Kutatások, ahogy ők mindenféle csoportos kutatásokat végeztek, az derült ki, hogy a már 4257# mindenféle zavarban érintett gyerekek - hiperaktív, magatartászavar, figyelemzavar, kényszerneurotikus tüneteket 4268# mutató gyerekek - ha egyszerűsítették az életüket, maradt a bogarasság, és kevesebb lett a stresszhatás, 67%-uk, 4278# majdnem 70%-uk a nem elfogadható világból az elfogadható világba került át, amivel lehet egy osztályban tartani, 4289# amivel tud fejlődni, amivel egy átlag közegben ő maga is, meg a pedagógus is, meg a szülő is valahogyan 4298# elbírnak. 70%. És nem kellett semmilyen gyógyszert adni. Volt olyan összehasonlító kutatás, hogy egyik 4308# csoportban adtak gyógyszert, gyógyszert... ! Az Index-en volt, hogy egyre több Angliában a depressziós gyerek. 4318# Ugyanaz a történet. És akkor adunk gyógyszert. Rendben van, néha kell adni. De az derült ki, hogy akkor ha 4328# egyszerűsítették az életet, az nem csak hogy jobb hatással volt, mintha gyógyszert adtak volna - kivéve a 4338# legszélsőségesebb eseteket, nyilván néha kell adni, és rendben van - hanem ráadásul a figyelemre, a 4347# kreativitásra, a magatartásra, szociális készségekre pozitív hatást gyakorolt az egyszerűsítés. A gyógyszer nem 4358# gyakorol pozitív hatást ezekre a készségekre. Hej-haj! 4363# Jól van, én ezt akartam. Nem is tudom, most egy kicsit elkalandozok... Nagyon köszönöm a figyelmet! Folytassuk 4373# egy hét múlva! Van-e valakinek hirdetése?
Lejegyezte: Lőrincz Szidónia
