2013.05.07-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! 0002# Belecsapunk. Értékes az idő. A 10. sémánál járunk. Csak néhány perc, hogy hogyan jutottunk el oda, amiről a mai 0012# alkalommal szó esne. Mégpedig a följogosítottság, grandiozitás, kiváltságosság sémájáról kezdtünk el 0021# beszélgetni. 0022# Így jutottunk el oda, hogy vannak, akik a családi hátterükből azzal az élettapasztalattal indulnak el, hogy a 0032# szüleik nem tartanak elégséges határokat, hogy túl sok mindent engednek meg nekik, hogy lehetővé teszik számukra 0042# azt, hogy mások felé kinyilvánítsák újból és újból az agressziójukat és a határokat ne tartsák meg. Adott 0052# esetben elkényeztetik őket, sőt: azt mondják nekik, hogy rendkívüliek és őnekik meg lehet tenni ezt vagy azt 0062# (míg másoknak nem). Tehát hogy mások kárára is minden további nélkül érvényesülhetnek. Ez gyerekkorban is 0071# megtörténhet. És így aztán ők ezt a belső tapasztalati világukat viszik tovább felnőtt emberként is. Ez volt az 0081# alapesetünk. 0082# A cifrázása ennek a helyzetnek az, amikor a nárcisztikus személyiségzavarról (súlyos esetben) vagy pedig a 0092# nárcisztikus sérülésről beszéltünk. Itt pedig arról van szó, hogy azért cifrább eset ez, mert valaminek a 0102# túlkompenzálása. Tehát itt inkább arról van szó, hogy olyan személyeket látunk, akiknek az önbecsülése sebzett. 0112# Szégyen, szorongás, sebzett önbecsülés, kisebbrendűségi érzés (ahogyan ezt szokták mondani) és ezzel 0121# összefüggésben: érzésektől, érzelmektől való megfosztottság és az erre adott válasz. Cselekvésben, életformában, 0131# aztán szemléletmódban, életmódban, mindenben adott válasz. Tulajdonképpen a nárcisztikus sebzettségből kialakuló 0142# életforma. Följogosítottság, előjogok, agresszió a másik felé és a többi. Nem akarom ezt hosszabban mondani. 0151# Fontos, hogy a kettőt megkülönböztessük egymástól. Azért, mert hiszen egy eléggé a nárcizmust pártoló 0161# társadalomban élünk. És miközben a nárcizmust pároljuk (úgy tűnik ez, mint valami óriási erény, vagy valami 0170# hihetetlen nemtudomén: fejlődés). Micsoda eredményes valaki! Ugye, csak mások fizetik meg az árát. Hogy aközben 0181# éppenséggel a nárcisztikus sérülésnek a belső logikáját nem látjuk. Nem látjuk, hogy emögött a világ mögött 0190# őbenne van egy üresség, értéktelenség érzésével, élményével küszködő gyerkőc, aki túlkompenzálja azt az 0200# ürességet, fenyegetettséget. Semmirekellőséget, amit ott belül átél. -NE, ha ezt megengedné magának - de nem 0210# engedi meg magának. Innen indultunk. És így jutottunk el oda, hogy na akkor beszéljünk az együttműködésről! Ne 0220# csak az érzelmi, hanem a társas intelligenciáról is. 0225# 0225# És így kezdtünk el beszélni arról, hogy van bennünk egy biológiai rendszer. S a biológiai rendszer minket 0233# valamilyen irányba visz. Az életet bennünk valamilyen irányba viszi ez a belső rendszer. A génjeink, a 0242# hormonjaink, a belső világunk. 0245# És hogy tulajdonképpen most már jól tudjuk, hogy ez a rendszer mi felé visz bennünket: az együttműködés felé. És 0254# az együttműködés oly mértékben alapja ennek a belső biológiai rendszerünknek, hogy ennek alárendelt módon 0263# működik az agresszió. Nem pedig fordítva. És ez volt egy nagyon fontos kijelentésünk. Hogy tulajdonképpen eléggé 0272# begyakoroltuk (akarva akaratlanul) ezt a nézőpontot. Mintha az ember végső indíttatása mégiscsak az lenne, hogy 0282# életben kell maradni mindenáron. És ezért hajlandók vagyunk bármire. És tulajdonképpen csak azért nem vagyunk 0291# agresszívebbek, mer nem fenyegetnek minket. De ha csak egy kicsit nagyobb lenne a fenyegetés, máris 0299# megmutatkozna a legbelsőbb emberi természet. "Élni, túlélni, másokat legyőzni, másik fölött uralkodni, másikat 0309# elpusztítani". És hogy nincs így! Nincs így. S hogy nem az agressziót szolgálja az együttműködés, hanem az 0318# együttműködést szolgálja az agresszió. Erről beszéltünk. És hogy, és hogy ez a nagyon izgalmas felismerésünk! 0327# Most nem az agressziónak a dicsérete vagy dicsőítése van terítéken, ugye értitek? Hanem, hogy mi fán terem akkor 0336# az emberi agresszó? Hogy nem az a legbensőbb motívumunk. Még akkor sem, hogyha azt gondolnánk (vagy gondoltuk 0346# eddig), hogy "Na jó, hát persze, miért is voltunk agresszívak? Mert élni akarunk!" Tehát mint hogyha az életnek 0355# egy ilyen mozgatórugója volna az agresszió. És nem így van. Az élet mozgatórugója az együttműködés! Annyira, 0364# hogy ha az együttműködés elakad, agresszióval válaszolunk (vagy válaszolhatunk). Illetve, az a belső biológiai 0374# motivációs rendszer teljesen össze is tud omlani. Teljesen összeomlik! Tehát motiválatlanná válunk az életre 0383# (ezt így mondom finomabban: válhatunk az életre). Hogy ha valakiben ez a belső biológiai motivációs rendszer 0392# összeomlik. Hej haj! Nincs olyan hét, hogy ne hallanánk bizonyos történeteket, amelyek nagyon jól mutatják ezt. 0401# (Milyen sok telefonnal jöttetek. Tényleg. Ha az arányát nézzük, akkor lehet, hogy kevés, de ha összeszámoljuk, 0411# akkor...) 0411# A múlt héten olvastam: egy tizenkét éves lány, akit sokat cikiztek az osztálytársai, és azután interneten 0420# persze, a világhálón ment a kritizálás. S a 12 éves lány fölakasztotta magát. Azt mondanánk erre, hogy ez valami 0430# egészen... hát miért, azért, mert cikizik? Ebből is lehet látni, hogy valaki... Persze meg lehetne nézni a 0439# hátteret, hogy hogyhogy nincsenek emberi kapcsolatok, amikbe kapaszkodhat; miért nem tud segítséget kérni. Miért 0448# nincsenek azok a természetes viszonyok, amelyek ellensúlyozzák az osztályon vagy a neten keresztüli 0456# bántalmazást. Persze, föltehetünk rengeteg, rengeteg kérdést. A helyzet árnyalt. De a jelenség nagyon 0465# sokatmondó. Tehát, hogy egy tizenkét éves lány, egyszerűen azért, mert beszólnak neki, ezért képes fölakasztani 0474# magát. Ez jól mutatja, hogy ez a belső biológiai motivációs rendszer, ami az élet felé visz bennünket, és ami az 0484# együttműködésre serkent állandóan és állandóan... Hogyha ez az együttműködés megrendül, az együttműködésnek a 0493# lehetősége; ennek az élménye, hogy nem szeretnek, hogy utálnak, hogy kiközösítenek, hogy megvetnek - akkor ez 0502# milyen következményekkel jár erre a belső biológiai motivációs rendszerre. Amit ellensúlyozhatunk persze: 0511# családi szociális háló, törörömm, dörörömm. Hmm. 0515# Utánanézegettem, párat klikkeltem. Megvannak ezek a következő témák. Minden héten, minden hónapban hozzák ezeket 0525# a híreket, amik döbbenetesen elgondolkodtatók. Hogy egy fiú azért lett öngyilkos, mert az osztálytársai azzal 0534# bántották, hogy túl rendes. Hogy kilóg a sorból. Hogy röhelyes, meg nevetséges, hogy nem tudom én: tanul vagy 0543# mit csinál. Vagy egy másik lány azért lett öngyilkos, mert azzal cikizték, hogy bénán öltözködik. 0552# 0552# tudom, hogy ezek kirívó esetek, de mégis jól mutatják azt, hogy milyen összefüggés van a belső biológiai 0561# rendszer, a társas kapcsolatokból jövő kirekesztettség, elutasítás és a többi - és az agresszió között. Mert itt 0572# azért azt látjuk, hogy tulajdonképpen agresszióval válaszol a kiközösítésre, csak az agresszió önmaga ellen 0582# irányul. 0583# Tehát egyrészt tönkremegy ez a belső biológiai motivációs rendszer, ami az élet felé viszi. Másrészt pedig 0593# megjelenik az agresszió. És akkor (tehát még mindig nagyon hangsúlyozom, hogy nem az agresszió dicséretére 0603# folyik most, hanem annak az összefüggésnek az ábrázolása, hogy, hogy az együttműködés zavara hozza létre az 0613# agressziót, nem pedig fordítva; nem azért működünk együtt, hogy hatékonyabban legyünk agresszívek)... na most, 0623# egy történetet mondanék még ide. 0626# Egy kiránduló a folyóparton sétál a gyönyörű természetben, és nagyon élvezi ezt a kirándulást. Egyszer csak azt 0637# hallja, hogy az elég gyors folyású folyóban valaki ott kapálódzik, küszködik és segítségért kiált. És ő nem tud 0647# olyan jól úszni. Elég gyors folyású ez a folyó, és ott hirtelen nagyon elbizonytalanodik, hogy merjen-e beugrani 0658# vagy ne merjen vagy hogy merjen. És ahogy ott tépelődik ezen, egyszer csak egy másik ember a folyón följebb 0668# ugyanúgy kapálózik és segítségért kiált. És ettől még jobban elbizonytalanodik, de közben eldönti, hogy 0678# mindenképpen segíteni kéne. És egyszer csak egy terepszínű ruhába öltözött férfi sietősen elmegy mellette meg a 0688# segítségért kiáltók mellett is. Látnivaló, hogy mintha egyáltalán nem is törődne ezzel a helyzettel. S a 0698# kiránduló fiatalember elkezd kiabálni, hogy "Jöjjön, jöjjön, segítsen, hát segítségért kiált itt két ember; 0708# mentsük őket ki!". És a terepruhában lévő férfi azt mondja: Ne haragudjon, de nem érek rá! És hát 0717# fölháborodásában, tehetetlenségében, kiszolgáltatottságában elkezd vele üvölteni. "Mi az, hogy nem ér rá?!" (Jó, 0728# nem színház ez itt. Egy pap tart egy előadást, hát ez... Nem színház. Na jó.) 0735# Hogy képzeli ezt? Nem látja? Azonnal jöjjön... 0740# 0740# (Most szívesen megkérdezném, mi van benned. Hogy mi ment itt végbe. Na jó.) 0748# És akkor a terepruhás ember azt mondja: ne haragudjon, de tényleg nem érek rá. 0756# Itt megállnék. 0758# Ugyanis a fiatalember utána rohan, és elrántja a karját, iszonyú dühösen (agresszió). Nincs együttműködés... 0769# Hogy tud maga ilyen lenni. S a férfi meglepő nyugalommal a következőt mondja: nézze, mihamarabb föl kell érnem a 0781# hídhoz, hogy megállítsam azt az embert, aki be dobálja a folyóba az embereket. 0790# Hogy is van az együttműködés meg az agresszió? Na szóval. Mikor...? 0797# Ha bizalommal vagyunk mások iránt, nyilván a magatartásunk, a szavaink, a gesztusaink ezt elárulják. Egészen 0809# természetes, hogy (ha nem vagyunk nagyon-nagyon sérültek) elkezdünk bizalommal válaszolni a bizalomra. Ez 0820# természetszerűleg indul el bennünk. Az élet ebbe az irányba visz minket, ha nem vagyunk nagyok sérültek. 0831# Ráadásul ezt a kialakuló bizalmat, a kötődésre való készséget nyilván a hormonok is támogatják. Ugye, ez a 0842# biológiai rendszer, ami az élet irányát viszi bennünk. Igen ám, de mi történik akkor, hogyha bizalmatlanok 0854# velünk? Egy másfajta biológiai, élettani állapotba kezdünk kerülni. Pusztán már a bizalmatlanság miatt is! Már a 0866# bizalmatlanság elindítja bennünk a haragot (vagy elindíthatja bennünk a haragot meg az agresszív késztetéseket). 0878# Pusztán már a bizalmatlanság is! 0882# Mennyi dolgotok van máma! Látjátok, az emberi kapcsolatok! Nem tudjátok türtőztetni magatokat. Az emberi 0893# kapcsolatok milyen fontosak! Igen. A következő gondolat, hogy... hogy a társas támogatás fájdalomcsillapító. 0904# Miért jön az agresszió? Azért mert az agyunk szinte semmi különbséget aközött a fájdalom között, ami fizikai 0916# hatásra történik, és aközött a fájdalom között, ami a társas kapcsolatokból származik. Tehát az az élettani 0928# helyzet, amibe kerülünk akkor, hogyha cikiznek minket vagy hogyha pofon vágnak minket, többé-kevésbé ugyanaz. 0939# És az agresszió belső motívuma (hogy miért is?): el akarjuk kerülni azt a fájdalmat, ami a társas kapcsolatokból 0951# érkezik, és emiatt is rendezni akarjuk a kapcsolatainkat. 0958# Tehát az agresszió hátterében a fájdalomnak az elkerülése döntő motívum. 0965# De ez a fájdalom (most látjuk) olyan erős tud lenni, hogy egy tizenkét éves lánynak, 14 éves fiúnak, 16 éves 0977# lánynak egy kisujjal nem kell elszenvednie fizikai bántalmazást! Mégis, a reakciója a kiközösítésre, a 0988# megvetésre, a cikizésre, a bántásra (a verbális bántásra) egy nagyon mély fájdalom. Akkora fájdalom; a belső 1000# biológiai rendszerek összeomlik, és jön az önmaga felé való agresszió. Hogy a fájdalmat el lehessen kerülni. 1011# Hogy ne fájjon többet. 1014# Ugye azt mondja: így nem tudok élni. Ne fájjon többet. Inkább ne is legyek, de ne fájjon ennyire. 1024# Milyen megrázó ez, hogy a fizikai fájdalom és a társas kapcsolatokból érkező fájdalom élettanilag többé-kevésbé 1036# ugyanolyan. És a válaszunk is ugyanolyan! 1041# 1041# Most csak egy közbevetett valami, és aztán mondok... is valamit. 1047# Nem véletlen, hogy az újszövetségi Szentírásban Jézus milyen gyakran, amikor valakit meggyógyít, akkor tudja, 1058# hogy ez a biológiai részre egy jó válasz. És utána: Menj és mutasd meg meg magadat a papnak. Mutasd be az 1068# áldozatot, amit mondjuk egy leprás betegek a tisztulásáért, a közösségbe való befogadása miatt be kell mutatni. 1079# És térj vissza a közösséghez! Újból és újból azt látjuk a gyógyítástörténeteknél, hogy visszaadja a beteget 1090# édesapjának. Visszaadja a beteget édesanyának. Azt mondja: menj vissza a közösségedbe, menj vissza a faludba, 1101# menj vissza a tieidhez! S a leprás betegeknél ugye van az a nagyon sokat mondó történet, amikor meggyógyít tíz 1112# beteget. És csak egyetlenegy megy vissza, hogy megköszönje. Ez a kapcsolati szél. És akkor a Szentírás nagyon 1123# finoman azt mondja (Jézusnak a szava ez), hogy - így mondanám: "tízet gyógyítottam meg, de csak egy lett 1133# egészséges". Mert akiben ez a kapcsolati szál is gyógyul, ő lesz egészséges. A többiek csak a fizikai bajból 1144# gyógyultak meg (vagy gyógyultak ki). De még ott van a kapcsolati szál! Hej! 1152# Most akkor vissza a fájdalomhoz. Egy kísérlet. A kísérlet alanyai viszonylag erős és tartós fájdalmat kell, hogy 1163# átéljenek. Az orvos azt mondja nekik, hogy "fogok jönni, és beadok magának egy szert, ami enyhíti a fájdalmat". 1174# Vannak, akikhez nem jön senki, csak át kell élniük a tartós és elég erős fájdalmat. Másoknak az orvosi jön, és 1185# azt mondja: beadom ezt a szert. Valóban jön, injekcióval beadja a semmit. Azok, akikhez gondoskodó módon érkezik 1196# az orvos; azt mondja: "fogok magának segíteni", ők arról számolnak be, hogy kevesebb, kisebb fájdalmat kellett 1207# átélniük, mint akikhez nem jött senki. De már akkor arról beszélünk, hogy kisebb fájdalmat élünk át, ha azt 1218# mondja nekünk valaki, azt ígéri nekünk valaki, hogy segíteni fog. És az oxitocin akkor elkezd termelődni, ha 1229# arra gondolok, hogy egy olyan valakivel fogok találkozni, akivel én szívesen vagyok együtt. Ha csak erre 1239# gondolok, már kezdek jól lenni. Ha arra gondolok, hogy de jó, elmegyek a barátaimhoz, és fölteszem a lábamat az 1250# asztalra! Tudjátok, ez, mikor tizenévesek voltunk akkor ez... (Most nem tudom. Remélem, nincsenek itteniek. Nem 1261# tudom, hogy vannak-e itteniek... Áááh!! Hháááááhh!) 1266# Arról beszéltünk 18-19-20 évesen... Ja igen, a múltkor a kezemet nem adtam, most a lábam meg az asztalra... ne, 1277# ne egyetek onnan. Emlékeztek, hogy (egyszer erről beszéltem, hogy) 19-20 évesen erről beszélgettünk, hogy ki a 1288# barát? S akkor az egyik az volt, hogy meccs van, elmegyek hozzád, fölteszem a lábamat. S jön a feleséged, és 1299# megkérdezi, hogy mit kérsz? Ez a barátság. Ilyen egyszerű. Hogy pusztán attól a gondolattól, hogy este meccs 1310# van, már ez... És hogy elmegyek a barátomhoz és felteszem a lábam, s a felesége jön kedvesen és megkérdezi, hogy 1321# mit kérsz. És már ettől jól leszünk! S hogy ennek megvan az élettani háttere. Ténylegesen jól leszünk! És 1332# fordítva is: emlékszem, mikor műtötték 1335# a térdem, az orvos azt mondta nekem: Feri, nem szívesen jövök be hozzád, mert állandóan van nálad valaki. Téged 1347# nem lehet gyógyítani. Mert állandóan ott ül valaki! Hát ez rettenetes. Á, nekem nem volt az. (Te tényleg, néha 1358# már sok is volt. Vártam az éjszakákat, amikor nem jön senki látogatni. Azóta nem merek beteg lenni.) S eszembe 1369# jutott Varjú Imre atya. Ugye névvel nyugodtan lehet mondani. 1956 volt, és ő a Központi Papnevelő Intézetnek 1379# volt ő a papnövendéke. És amikor október 23-24-én lőttek, akkor a papnövendékek zöme természetesen hát ott bent 1390# maradt az épületen belül. De ahogyan a nagy lövöldözés lement, akkor persze mentek ki. Imre atya (most is 1401# plébános itt Budapesten) ment a kórházakba a sebesültekhez. Papként meglátogatni beteg embereket. Azt mondta, 1412# hogy nekem mindegy, hogy ezen az oldalon volt vagy azon. Mert hogy kórházban van és fáj neki valami. És akkor... 1423# nem tett különbséget. Bárkinek az ágyához odaült, azon az alapon, hogy fáj. És mi történt? Akkor volt egy nagyon 1434# erős élménye. Ez pedig az volt, hogy az egyik sebesült szorította a kezét és azt mondja neki: és ti papok hol 1445# voltatok, amikor lőttek? 1448# 1448# Ez őt nagyon-nagyon szíven ütötte. Nyilván egy fiatal ember volt. És akkor eldöntötte, hogy persze ő fegyveres 1458# módon nem akar részt venni a forradalomban, szabadságharcban - de amikor november negyedikén, vasárnap volt, ott 1469# készülődtek a sekrestyében a vasárnapi misére, és jöttek be az oroszok, akkor ő - reverendában volt, meg 1478# karingben - akkor levette a karinget (talán a reverendát nem), s azt mondta: na, nekem eszemben van amit 1488# mondott, én most megyek ki. Nem azért, hogy harcoljak (mert pap vagyok - nem fogok harcolni), de tudok segíteni 1499# azoknak, akiknek fáj. S akkor nem tudott visszamenni a szemináriumba. Nem tudták, hogy él-e vagy hal-e? Hát ott 1509# akkor nem úgy volt. Jó, most a sztori részét nem mondom, csak a lényegi részét. S képzeljétek el, akkor több 1520# héten keresztül kórházba járt, reggeltől estig. Azt mondja egyszer az orvos: Te Imre, elfogyott a 1529# fájdalomcsillapító, de műteni kell. Hozzák be az embereket, műteni kell - fájdalomcsillapító nélkül. Azt mondja: 1539# Arra szeretnélek téged kérni, gyere öltözz be, jöjj be a műtőbe és mialatt én műtök, te fogd az emberek kezét. 1550# És így műtött. Micsoda tapasztalati bölcsessége volt ez az orvosnak! Hogy nincs fájdalomcsillapító, és beültetni 1560# oda egy embert, akinek semmi más dolga nincs, mint hogy fogja műtét közben a másik kezét. És hogy tényleg 1570# fájdalomcsillapító. 1572# Tehát a fájdalmat szeretnénk elkerülni, ez egészen természetes. De a kapcsolatokból is érkezik fájdalom, ezt is 1583# szeretnénk elkerülni. Hát ha nincsen együttműködés (vagy úgy érezzük hogy valami veszélyezteti, fenyegeti az 1593# együttműködést, ami kölcsönösen a javunkra van) akkor jön a fájdalom. Ezért agresszióval válaszolunk (vagy 1603# válaszolhatunk), hogy helyreállítsuk az együttműködést. És így beszéltünk két pontról. 1611# Volt az első, hogy a kapcsolataink védelme miatt történő agresszió. Például, amikor az ember terepszínű ruhában 1622# megy föl, hogy leállítsa azt a valakit, aki ott van és dobálja be a hídról azokat a szerencsétleneket, akkor ez 1632# a másik ember védelmére való agresszió, nyilvánvaló. Tehát ez a fajta "határokat tartani", "másokat megvédeni" - 1643# és akkor ennek a köre tud tágulni. Nemcsak a családtagokat, hanem másokat, másokat, egy idegent. Hmm! 1653# Tehát ez volt az első. Hogy a kapcsolataink védelme okán történő agresszió. A második a szeretet, törődés, 1663# gondoskodás, elismerés (emlékeztek erre a 4 pontra), emberszámba vevés - az ezért folytatott harc. Hogy ha a 1673# családban úgy vesszük észre (erről beszéltünk), hogy testvérféltékenység; később 30-40-50-60 éves emberek nem 1683# beszélnek a testvérükkel, mert még mindig abban a belső tapasztalati világban élnek, hogy az anyám jobban 1693# szerette a bátyám. És az anya már nem él 30 éve és még mindig ebben a belső világban él, és még mindig nem áll 1704# szóba a bátyjával. Majd a gyógyulás fortélyairól is szeretnék pár szót szólni. Hogy... na. Csak hogy új témák is 1714# jöhessenek. Tehát harmadik pont. Na, ez még nem volt. 1719# 3. A kapcsolaton belüli erőszak. 1722# A kapcsolaton belüli erőszak például olyan értelemben vett agresszió, hogy... Milyen kapcsolatról beszélünk? 1732# Kölcsönös, együttműködésben megvalósuló, adott esetben érett személyiségek közti kapcsolat. Ugye, ez volna 1743# valami jó dolog! 1744# Hát ahhoz hogy kölcsönös, együttműködésben élő kapcsolatokban tudjunk lenni, ehhez egészen biztos, hogy 1754# kölcsönösen fontos, hogy tudjunk határokat tartani. Néha a határtartás bizonyos agresszióval jár. Most 1764# mondhatjuk, hogy asszertív magatartással, de hát... Jaj. Igen. Tehát néha nagyon határozottan azt kell mondani, 1774# hogy... Nnna. Kering bennem egy történet, csak nem akarom elmondani. 1781# 1781# Tehát... Van olyan élményetek, hogy valakitől nem lehet elbúcsúzni? Van ilyen, ugye? És akkor azt mondod, hogy 1791# "szia, akkor szervusz!". És fogja a kezed és nem engedi el. Hát van ilyen! Ha akarod, ha nem, van. Tehát hogy 1802# odáig szoktuk csak beszélni, hogy pl. azért húzom ki a kezem, mert azt mondom: ne haragudj, ez már sok; most már 1813# tényleg mennem kell, most már lerakom a telefont. Ennyi időm volt. 1 órát beszéltünk meg. Szoktuk beszélni, hogy 1824# kiállunk magunkért, a saját tiszteletünk, méltóságunk, határaink védelme... de miért védjük a határainkat? 1834# Nemcsak magunk miatt, hanem azért, mert hogy kapcsolatban megfelelő helyen vannak a határok, akkor tudunk 1844# együttműködni. Akkor tudunk hatékonyan, kölcsönösen, egymás javára rendszer szinten jól működni! Tehát a 1854# következő lépés az az, hogy ha nem csak azért tartok határokat (vagy vetemedem egy kapcsolaton belül valamiféle 1865# erősebb megnyilvánulásra), merthogy ezt kizárólag magamért teszem, hanem, mert ha ezt megteszem magamért és 1875# húzok egy jó helyen határt - hahá! Hát a terápiás kapcsolatban, segítő kapcsolatban tulajdonképpen 1885# folyton-folyvást megjelenik ez, hogy határokat tartunk. Folyton-folyvást. És lehet látni, hogy sokan mennyire 1895# nehezményezik a határtartást! Az már egy sérülés. Ha valakinek zavaró az, hogy vannak határok, az egy sérülés! 1906# És hogy sokszor a segítség az, hogy a segítő két dolgot tesz egyszerre. Következetesen (bár rugalmasan) 1916# határokat tart és közben szereti a kliensét. Tehát figyeli, fölfigyel rá, ember számba veszi és a többi, és a 1927# többi. De közben tartja határokat. Hát ehhez néha... emlékeztek a történetre, bár ugye mindig van három új. Meg 1937# kiderült, hogy nem emlékeztek a történetekre, tehát bátran mondom. 1944# Hogy: volt olyan kliens... De ez most nem egy kliensnek a bántása, hanem csak leírom, hogy hogyan tartottam 1954# határt; de a határtartás nemcsak azért történt, hogy énnekem jó legyen, hanem hogy a kliens javára legyek! Tehát 1965# kapcsolat érdekében. Ugye, fölálltam, hogy lejárt az 1 óra. Igen-igen, de még ezt hadd mondjam el! Rugalmas a 1976# határ - hát, ha ez nagyon fontos, el tudja mondani. Két perc, három - de nincs vége annak, amit ő még el akar 1986# mondani. Ne haragudj, lejárt az idő. Fölállok. Semmi, ül tovább és beszél. És akkor volt többször, hogy ezt meg 1997# kellett tennem: hogy fogtam és kimentem a fürdőszobába. Ennyi volt. És ő bent maradt egyedül. S akkor 2007# visszajöttem. Te még itt vagy? 2010# Ez nemcsak... na, most nem mondom el ötödször. Ez nem csak önmagunk védelme, hanem éppen most tanulhat meg 2020# valamit, aminek ez a súlyos hiánya tönkreteszi a kapcsolatait. Hát aki így működik a segítővel, milyenek az 2030# emberi kapcsolatai? Há? Rendicsek ez? Szerintem ez nagyon izgalmas. 2037# (Picit szétszórtnak érzem magam. Eszembe jutott egy pszichológus. A tapasztalati bölcsesség. Ahogy 56-ban azt 2048# mondja az orvos: gyere Imre, fogd az emberek kezét ahogy műtöm őket. Aztán 50 év múlva van egy kutatás, és akkor 2058# igazolódik, hogy...) Ez a pszichológus azt mondja: Tudod, Feri, hogy ha előkerül a házastársak közti agresszió, 2069# akkor majdnem biztos vagyok benne, hogy a szexuális kapcsolatuk nem megfelelő. Sokszor a férfi a szexuális 2080# kapcsolatnak az elmaradására, vagy a szexuális kapcsolatban átélt férfiúi kiszolgáltatottságára agresszióval 2090# válaszol. Ezt megint nézhetjük addig, hogy "ezek a rohadt férfiak". 2097# 2097# (Most ezeket szokták a Mária Rádióból kivágni. Igen. Hogy a kedves hallgatóik ilyen műfaji dolgokkal ne 2106# bajlódjon. Tehát csak csak olyat, ami minden szempontból. Jaj.) 2112# Természetesen az agresszió nem vezet eredményre. Hát nem oda vezet, amiért az történik! De az oka (és nagyon 2121# sajátos a célja) éppenséggel az, hogy megváltozzon valami a rendszerben. Hogy végre vegyél észre, vegyél 2131# emberszámba, törődj velem, figyelj rám. Ez a férfiak szexuális kiszolgáltatottsága a kapcsolaton belül! Ugye a 2141# nők sokkal inkább a verbális agresszióval küzdenek, a férfiak a fizikai agresszióval. A verbális agresszióval 2151# úgy vagyunk, hogy hmm, hmm, míg a fizikai agresszióra: dádá! Dádá! Ezt a kettőt mindig mondom nektek. A férfiak 2161# szexuális kiszolgáltatottsága természetesen rettenetes. A családon belüli erőszak, aminek, aminek a leggyakoribb 2171# elszenvedői nyilvánvalóan nők és a gyerekek. Ez világos. De hogy amikor a történet így szól, hogy: és a férjem 2181# meglökött. Ugye, hallunk ilyeneket? "És akkor meglökött. Rám vágta az ajtót. Fogta, és azt mondta, hogy na 2190# akkor... felköltözött a nem tudom én padlásra, pincébe, garázsba, műhelybe, bárhova. S akkor, ha tovább 2200# kérdezünk, akkor látjuk a szexuális kapcsolat zavarát. Nyilván annak is van előtörténete, világos - mindig 2209# mehetünk tovább. Ez egy árnyalt rendszer, ugye értitek? Hát nem... Éppen a családdal kapcsolatban mennyit 2219# beszéltük, hogy nem lineáris okságokkal tudunk megérteni egy társkapcsolati működést. Hanem cirkuláris 2228# okságokkal, és rendszerszintű szemlélettel. 2232# Száz szónak is egy a vége: sokszor a férfi agressziója a szexuális kapcsolat zavarának - akár így is mondhatnám 2242# - tünete. Akkor ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen az ezen a szinten való együttműködés hiányára válaszol 2252# agresszióval. Mondhatjuk, hogy ez az agresszió semmi jóra nem vezet, de ha meg akarjuk érteni a jelenséget, 2261# akkor ez egy fontos szál. 2264# Na igen. És akkor itt még, még egy dolgot. Hú, ez hosszú. De azért mondom. 2270# Böszörményi Nagy Iván azt mondja (a családterápia magyar származású egyik atyja)... mikor itt volt a 2279# családterápiás világkongresszus, óriási nagy dolog volt! Itt volt tényleg... hogy vagyunk? Hogy ott volt a 2289# Kongresszusi Központban. Böszörményi Nagy Iván volt a tiszteletbeli elnök. Már akkor is idős volt. Ő írta ezt le 2299# hihetetlenül világosan is nagyon sokatmondóan, hogy: minden kapcsolatban létezik az igazságosságnak a rendje. Az 2309# igazságosság rendje azt diktálja, hogy fölismerjük és elismerjük azokat a jogosultságokat, amelyeket a 2318# kapcsolatokban szerzünk. Miféle jogosultságok vannak? Például: egy csecsemő, amikor megszületik, bizalmat ad a 2328# szüleinek. És a kiszolgáltatottsága révén jogosultságokat szerez arra, hogy gondoskodjanak róla. Tehát az az 2338# "igazságos", ha egy csecsemőről gondoskodunk. Az "igazságos" is, miközben a csecsemő látszólag nem tesz be 2348# semmit. Hanem csak azt mondja: "ááÁÁÁ". Ugye, hallani: micsoda piszokság, a szülő gürizik, a gyerek meg csak 2358# nymm, nymm, nymm, nymm. De még sincs így! Viszont a szülő azzal, hogy megfelelő módon gondoskodik a gyerekéről, 2368# szintén jogosultságokat nyer. Hogy a gyerek elismerje a szülői gondoskodásnak az értékét. Egy társkapcsolatban 2378# ugye mellérendelő viszonyok vannak. Folyamatosan egy nagyon finom kapcsolati egyensúlyban tulajdonképpen mindig 2388# törekszünk (a meghitt kapcsolatban is) az igazságosság rendjének a fönntartására! És éppenséggel nagyon meg 2397# tudunk ijedni akkor, ha úgy éljük meg, hogy mi többet teszünk be és a másik meg nem! Hogy mi gürizünk és 2407# nyomjuk, és a másik meg... Hhha! Akkor elkezdünk nagyon komolyan azon gondolkodni, hogy vajon ez a kapcsolat-e, 2417# aminek mi gondoljuk? Vagyis egy olyan "baráti" kapcsolat vagy társkapcsolat vagy... amiben kölcsönösségben, 2426# együttműködésben tudunk és vagyunk "lenni". Váhh. 2431# igen ám, csakhogy a jogosultságoknak az egyensúlya és világa rövid távon majdnem mindig egyensúlyvesztett 2440# állapotot mutat. Hát ha én beteg vagyok, és jön a feleségem (ugye ezeket a Feri atya szokta mondani, hogy beteg 2450# volt a férj és a felesége gondoskodott róla), akkor ha most nézzük ezt egy hétig, akkor azt mondhatjuk: fú, 2460# milyen egyoldalú kapcsolat! Itt ez csak heverészik, "abból a finom levesből még hozzál", a másik meg gürizik és 2470# a fut a munkája után. Milyen egyoldalú! Nézünk egy napot, egy hetet, egy hónapot - sokszor éveket is. 2479# Egyoldalúságokat látunk. Egy hosszú távú kapcsolatban a jogosultságoknak a világa és az igazságosságnak az 2489# egyensúlya hosszú távon dolgozódik ki. Mert rövid távon nem tud kidolgozódni! Ugyanúgy, emlékeztek erre? Hogy a 2499# belső egyensúlyunkat sem tudtuk rövid távon minden szempontból kielégítően létrehozni. Tehát ezért pl. Öt napot 2509# dolgozunk és aztán valamennyit pihenünk. Akkor egy hónapot gürizünk, és akkor havonta vagy kéthavonta egyszer 2519# elmegyünk a hétvégére valahova. Hogy gürizünk 11 hónapot, és akkor elmegyünk 3 hétre, Balcsi! Tirírirí! Hogy 2529# vannak egyensúlyok, amiket hosszú távon tudunk kidolgozni a saját személyünkre vonatkozóan is. Ugye, a nők: 2538# "most anya vagyok". Ha ebben a pillanatban nézzük, hát... az anyaság micsoda nagy hivatás, gyönyörű dolog! De 2548# mit csinál a két diplomájával? Szegény, benn van a vitrinben a két diploma, ott porosodik, aszalódik, penészedik 2558# - milyen nyomorú sors ez! De ha még hozzáteszünk 5 évet, akkor látjuk, hogy az egyensúly helyreáll. Hogy most 2568# itt volt a súlypont, most ott van a súlypont. A saját egyensúlyunkat is akkor tudjuk létrehozni, ha hosszú távon 2578# gondolkodunk. Emlékeztek, erről beszéltünk - hosszú táv. De egy kapcsolati egyensúly is csak hosszú távon tud 2588# realizálódni. Különben tulajdonképpen állandóan egyensúlyveszett állapotokat látunk. Igen ám, de amikor 2597# jogosultságokat szerzünk (majd mindjárt mondom még, hogy hogy szerzünk), akkor ez fölbátoríthat minket arra, 2607# hogy bizalmat szavazzunk a másiknak, és egyensúlyvesztett helyzetekben tudjuk jól működni! Tehát, hogy bízzam 2617# abban, hogy te majd a szó jó értelmében visszaadod. De nem is a visszaadás az érdekes, hanem hogy méltányolod 2627# azt, amit én adtam neked. Elismered, fölfigyelsz erre, megbecsülsz engem emiatt. És ezért tudunk hosszú távon 2637# együttműködni. Ezért minden további nélkül egy picit se akadok el, hogyha énnekem kell most sokkal többet tenni 2647# valakiért vagy valamiért. S azt mondod: majd egy év múlva (főleg, hogyha a másik elismeri)... látjátok, hogy az 2657# a négy összetevő milyen hihetetlenül fontos? Hogy ember számba vegyenek, fölfigyeljenek ránk, gondoskodjanak 2667# rólunk (vagy törődjenek velünk, inkább ez, mert a gondoskodás kicsit olyan...). Törődjenek velünk! Ez a 2676# mellérendelő viszonyban is teljesen jó. Törődjenek velük, személynek nézzenek! Ha ez meg tud történni, akkor 2686# képesek vagyunk bízni, a bizalomra megbízhatóan válaszolni, és ráadásul folyton-folyvást képesek vagyunk - hogy 2696# mondják ezt? - késleltetni a szükségleteink kielégítését! Az egyes ember esetében beszéltünk erről, hogy az az 2706# ember tud szeretni, aki képes a saját szükségleteit késleltetni. 2712# 2712# Kapcsolati szinten pedig azt tudjuk mondani, hogy akkor tudunk hosszú távon jó egyensúlyban lenni, hogyha 2722# különösen elismerjük egymásnak a jogosultságait, amelyeket szereztünk azzal, ahogyan együttműködtünk, 2731# kölcsönösen beletettünk sok mindent, és ezért minden további nélkül engedem, hogy most én adjak bele többet! 2742# De van egy másik része is - ez nagyon izgalmas: és megengedem néha, hogy te adj bele többet! 2750# Képzeljétek el, az derült ki, hogy az a kapcsolat is romboló, ahol az egyik fél nem engedi meg a másiknak, hogy 2761# ő adjon. Mert ez olyan, hogy azt mondja: én nem engedem meg neked, hogy te jogosultságokat szerezz! 2770# Tulajdonképpen tönkreteszi a kölcsönösség világát. Ezért van nagy szerepe annak, hogy egy gyerek hadd vegyen 2781# részt a család életében tevékeny módon is! Tehát valamit tegyen hozzá. Minél nagyobb, annál többet tegyen hozzá! 2791# Ugye, épp ennél a sémánál beszéltünk arról, hogy minden határt átléphet, mások ellenében megvalósíthatja a 2802# céljait, még el is kényeztetjük. Nem tanul meg hozzájárulni mások jóllétéhez! Márpedig azzal nyerünk 2811# jogosultságokat. És akkor vagyunk jól, hogyha azt tudjuk, hogy nagyon sok olyan kapcsolatunk van, amiben mi 2821# tudhattunk adni! Emlékeztek, a jóllét kutatásokból is ez derült ki: akkor vagyunk boldogok, ha úgy tudunk este a 2832# tükörbe nézni, hogy "énrám lehetett számítani". Ezt aprópénzre váltva úgy mondhatjuk, hogy "nap nap után 2842# folytonosan jogosultságokat szereztünk". Jaj, ez ... Hahh! 2848# Vannak pozitív jogosultságok. Pozitív jogosultságot azzal lehet szerezni például, hogy meghallgatlak. Hogy 2858# törődöm veled. Hogy figyelek rád. Hogy, hogy úgy lesz, ahogy te akarod. Tik-tik-tik. Mert majd öt nap múlva úgy 2868# lesz, ahogy én akarom. Tudjátok, olyan szép volt ez. Valós történet! Egyszer egy férfinek nagyon fontos volt a 2879# karrier (amerikai történet). Városról városra mentek. Ott a férfi "vitte a karrierjét", és akkor a feleség 2889# mindig: na, akkor megyünk. A gyerekek is. És amikor a gyerekek már nagyobbak lettek, a nő is elkezdett dolgozni, 2900# és őneki is úgy ment előre 2902# az élete. S egy nagyon furcsa... (Nagyon köszönöm! Képzeljétek el, hideg! Tehát ez a törődésnek olyan nyoma, ez 2913# a gyöngyöző víz itt a flakon oldalán a törődés szimbóluma számomra. Látjátok, hogy csöpög? Gyönyörű. Valaki 2923# jogosultságokat nyert. Egész biztos vagyok benne. El kell ezt ismernem. Méltányolnom kell! És nagyon köszönöm.) 2934# Furcsa élethelyzet támadt, mert a férfi valami egészen-egészen magas poszt betöltésére kapott fölkérést. 2944# Miniszter, vagy valami ilyesmi. Nem tudom, hogy az magas-e, vagy számít-e, vagy mi az. A feleség pedig, most 2954# csak az arányokat mondom, egy lehetőség birtokába jutott, hogy főosztályvezető legyen. S a férfi a következőt 2964# mondta. Visszanézek az elmúlt 20 évünkre. Ez alatt az elmúlt 20 év alatt mindig a feleségem döntött úgy, hogy 2975# legyen úgy, ahogy nekem ez a legjobb. Most ő jön. És nem vállalt el egy ilyen posztot, mert azt mondta, hogy 2985# most a felesége következik! Ez gyönyörű szép, mert azt jelenti, hogy a férfi nagyon is érzékenyen látta, hogy a 2996# felesége mennyi jogosultságot szerzett, és ezt fölfedezte, fölismerte, méltányolta, elismerte - tyíjj, de szép 3006# ez! 3007# Tehát jogosultságokat nyerni azáltal, hogy adunk, hogy tevőlegesen csinálunk valamit. Igen ám, de vannak negatív 3017# jogosultságok! Hej-haj. Például egy gyerek, akiről nem gondoskodnak megfelelően, elhanyagolják: ő negatív 3027# jogosultságokat szerez. Például, hogy odaállhasson fiatal felnőttként az anyja elé, és azt mondhassa: anyám, ezt 3038# nem tetted jól. Lehet, hogy ennyit tudtál; lehet, hogy minden bevetettél - nekem akkor is kevés jutott. Ez 3048# kifejezése egy negatív jogosultságnak. És az anyja mikor jár el helyesen? Ha elismeri ezt a negatív 3058# jogosultságot. S azt mondja: igazad van, lányom, fiam, hogy most ezt mondod. Erre voltam képes. Megtanulok ezzel 3068# együtt élni, hogy erre voltam képes. Hogy te megtanulsz-e együtt élni azzal, hogy te mit kaptál tőlem, az a te 3079# dolgod. De én elismerem ezt a jogosultságodat. Elnézést kérek tőled, hogy én csak ennyit tudtam adni. 3089# Az a szép ebben a helyzetben, hogy ezzel egyébként jogosultságot nyer (nemcsak ezzel a mondattal), hogy a 3099# fia/lánya méltányolja mindazt a szülői gondoskodást, amit viszont kapott. És ráadásul, amikor a szülő 3108# kiszolgáltatottan, betegként fekszik, akkor ugyanúgy jogosultságai vannak a gondoskodásra, mint amikor a 3118# csecsemőt feküdt, kiszolgáltatottan is kicsin. Há! Há! És ezt a jogosultságot itt nemcsak azért kapja, amiért a 3129# csecsemő bizalmat ad a kapcsolatba - de azért is jogosult a gondoskodásra, mert kiszolgáltatott. A szülő az 3139# élete végén nemcsak azért jogosult a gondoskodásra, mert adott a gyerekeinek. Hanem, mert kiszolgáltatott. 3149# Tehát vannak negatív jogosultságok, például, ha valakit kifejezetten bántalmaznak. Emlékeztek, sématerápia, 5 3160# nagy csoport. Hogy tudunk sérülni, timmdimmdimm, érzelmi szükségletek. Most ezt nem ragozom. Negatív 3169# jogosultságaink támadnak. 3172# Állami nevelőintézetben felnövekvő fiatalok, gyerekek - rengeteg negatív jogosultsággal bírnak. Rengeteggel! De 3182# most jön egy fontos következő lépés. Mi történik akkor, hogyha a pozitív vagy a negatív jogosultságainkat nem 3193# ismerik el? Háhá!! 3195# 3195# Ugye, egy jó vizsgázó rögtön válaszol: agresszió! Hát ez a téma - agresszió! 3201# Böszörményi Nagy Iván sok-sok évtizeddel ezelőtt... akkor még nem láttuk ezt az élettani, 3209# biológiai-genetikai-hormonális irányát az életnek, tudományos kutatásokból levezetve. Elnevezte ezt destruktív 3219# jogosultságnak. 3221# Vagyis, az el nem ismert pozitív vagy negatív jogosultság rombolóvá válik. Agresszívvá, rombolóvá. Ezért 3230# lehetséges az, hogy valaki, aki vagy a hozzájárulását a kapcsolathoz, vagy az elmaradt gondoskodást egy 3239# kapcsolatból nem ismerik el, hajlamos lesz a kapcsolaton belül is agresszívnek lenni. Ami, most látjuk, 3249# kapcsolati-társas szinten azt jelenti, hogy arra törekszik, hogy egy kapcsolati egyensúlyban élhessen. Mert ha 3258# elismernék az ő jogosultságait, akkor megteremtődne annak a tere, hogy lehet valamiféle egyensúlyban, 3268# kölcsönösségben, kapcsolatiságban létezni. De ameddig ezt nem ismerik el...? 3274# Romboló jogosultságainkat azonban, sajna-bajna, nemcsak azokban a kapcsolatokban váltjuk be, ahol azokat 3284# nyertük. Ezt úgy mondja Böszörményi Nagy Iván, hogy van a zsebünkbe egy csomó kártya. Ezek romboló 3293# jogosultságok, mert két pozitívat nem ismertek el, meg két negatívum... Megyek, és találkozom valakivel az 3302# utcán. Vezetem az autót. Otthonról hozok egy csomó sérelmet. Apukám bántalmazott engem. 27 évesen összeszedtem a 3312# bátorságom, odaálltam elé és azt mondta: Apa, kérj bocsánatot! "Miért? Rossz voltál." 3320# Iszonyatosan durva dolog. Bár már csak egy mondat. Iszonyú durva dolog. Megvannak a romboló jogosultságaim: nem 3330# ismerték el. Be akarom váltani a házastársamnál. Be is váltom. Azért, mert amikor beváltom a jogosultságaim... 3340# Azt mondja: üvöltött velem az apám? Most én üvöltöttem a férjemmel. Így. Most egyet letudtam. 3348# Énbennem valamiféle egyensúly létrejön. Ugye? Kaptam, adtam. Emlékeztek erre a történetetre? Hát ez úgy fájt, 3358# hogy majd meg... 3359# Egy nyolcvanvalahány éves néni beszélt az életéről. Mentem... alig tudott már beszélni. Azt mondja: 3368# Hát, Feri atya. "Én is kaptam, én is adtam." így foglalta össze az életét! De bántalmazást; aztán kiderült, hogy 3378# ez ez volt. 3379# Tehát őt is bántották, és... Azért volt egyedül, mert a gyerekei nem voltak hajlandók látogatni. Annyit bántotta 3389# őket, hogy a gyerekek besokalltak és azt mondták, hogy khhhss! Tulajdonképpen a kiközösítés nagyon erős 3399# agresszió. Kiközösítették a saját anyjukat. Romboló jogosultság! 3404# S akkor, hogy valaki ezt lássa be nyolcvanvalahány évesen, hogy "én is kaptam, én is adtam". Ú, ez durva. 3414# Tehát létrejön énbennem egy valamiféle egyensúly (persze ez egy nagyon kkkhmm, khmm). Így, a beváltás révén 3424# létrejövő egyensúly, de ezzel a következő kapcsolatomat, amelyben éppen vagyok, most teszem tönkre. 3433# 3433# De mi ennek az egésznek a háttere? Mert erről akarunk beszélni, ez most az izgalmas. Az, hogy tulajdonképpen 3441# kapcsolati egyensúlyokra törekszünk! Nemcsak a saját igazságérzetemet akarom megnyugtatni, hanem olyan kapcsolat 3451# egyensúlyra törekszem, ahol az együttműködés lehetővé tud válni. Ahol kölcsönösen elismerik a jogosultságainkat! 3460# Tehát itt az agresszió nagyon sajátos: egyrészt a semmibe visz bennünket, másrészt pedig a hátterében nem a 3469# rombolhatnékot látjuk, hanem a kapcsolati világban való ellehetetlenülésünket. Vagyis, ahogy Böszörményi Nagy 3478# Iván ezt mondja: hogy a jogosultságainkat nem ismerik el. A jogosultságaink elismerése nyilván rövid távúból 3487# közép, hosszú; van, hogy egész hosszú távú kapcsolatokban tud realizálódni, egyensúlyba kerülni. 3495# 3495# Emlékszem, hogy édesanyám rákos. 9-10 hónapig volt nagyon beteg. És akkor egyre többet kellett róla gondoskodni. 3505# Menni: kórház, orvos... És hát tulajdonképpen röhejes, mert 9 hónap gondoskodás az mennyi a tizenvalahány évhez 3515# képest? És emlékszem, hogy mikor megbeszéltük édesanyámmal, hogy amikor már olyan beteg lesz, hogy már nincsen 3525# gyógyítás, csak fájdalomcsillapítás, akkor hazavisszük. S akkor ha törik, ha szakad, valahogy, valahogy 3535# megoldjuk. Akkor 24 óra, de azt valahogy kitaláljuk. S akkor tényleg, az orvost kértük, hogy ha már csak morfint 3546# kap az anyukánk, akkor szóljon. S akkor szólt, és egy hét múlva már otthon volt. És akkor még sajátos fél-éber, 3556# fél-nem-éber helyzetben; de egy csomó tiszta pillanata volt. És akkor... Sőt, tudott reflektálni magára. Néha 3566# mondta, hogy hú, te most olyan, mint hogyha szétesne a világ. Most mozaikokban látlak. Nagyon érdekes, úgy 3576# beszámolt arról, hogy milyen hatást kelt rá a morfium. Emlékszem, sóhajtott egyet, és azt mondta: Hát hogy ti 3586# milyen jó gyerekeim vagytok! Hogy én milyen boldog anya vagyok most! Hogy nekem ilyen gyerekeim vannak. Pedig 3596# hát, az mi: 9 hónap, meg akkor ott 6 hét, amíg végül ott otthon volt és akkor 24 óráztunk. 3605# És amikor valamit így meg tudunk adni valakiknek, mint a szüleinknek vagy nagyszüleinknek, akik mennek el, 3614# tulajdonképpen (ez aztán itt már, úgy nevezte Böszörményi Nagy Iván, hogy az "ontológiai dimenzió")... Amikor a 3625# családterápiás kongresszus volt, ha jól emlékszem, 2000-ben, akkor jelentette be az ontológiai dimenziót; hogy a 3635# családterápiából nem hagyható ki. Azt mondta: például amikor így gondoskodunk egy idős szülőről, akkor 3645# jogosultságokat nyerünk - nemcsak a kapcsolatainkban, hanem az életre. Akkor úgy tudunk fölkelni, hogy azt 3654# mondjuk: (most sarkosan mondom): nekem jogom van itt lenni. Nekem jogom van élni. Én maradhatok. És milyen 3664# érdekes, hogy amit így mondott a családterápia összefüggésében Böszörményi Nagy Iván, hogy jogosultságokat 3674# nyerünk az életre, azt több évtizeddel később igazolták. Hogy amit ilyenkor teszünk, az pontosan egybevág a 3684# belső biológiai, biokémiai, genetikai, hormonális irányával az életnek. Csak most máshonnan néztünk rá. Hej! 3694# Ezt szépnek látom, ahogy valami összeáll. Igen, ezt mondtam, hogy ez hosszabb lesz - ez volt a 3. pont. 3704# 4. Közösséget alkotni a közös harc révén. 3708# Ezt szokták kihasználni. Ugye, hogy milyen közösségteremtő ereje van, amikor együtt küzdünk valakik ellen. 3718# 3718# Ezt nagyon ki lehet használni. Ugye, mindig elő kell húzni, és akkor: ők az ellenség! És akkor összefogás és... 3730# De nem érdekes, hogy amikor van egy természeti katasztrófa, milyen más jellegű az összefogás, mint amikor valami 3742# ellenség ellen... hogy valójában az összefogásra van szükségünk, nem arra, hogy khhrr! Hogy úgy valaki(ke)t 3754# gyűlöljünk. De amikor így össze tudunk tudom fogni valami okán, akkor.... 3763# Van egy kedves ismerősöm; lehet, hogy itt is. Biztos nem bánja, hogy mondom. Fogom őket esketni. 3773# Hol ismerkedtetek meg? 3776# Hát a gáton. 3777# Árvíz volt. Egyikőjük ment Kukutyinból, a másik ment Piripócsról. Együtt zsákoztak. S most meg fognak házasodni! 3790# S milyen! Ezt bírom. 3792# Hogy találtatok egymásra? Együtt lőttük az ellenséget. Ott mentek... Ne már. Most muszáj? 3802# Tudjátok, a második világháborúban is (az első világháborúban még inkább), hogy karácsony: december 24-e, fehér 3814# lászló a fronton mind a két lövészárokban. Az emberek, "az ellenségek" átmentek egymásnak karácsonyt kívánni. 3826# Huszonegyedikén. Átmentek. Ez milyen... 3831# Beszéltem egy püspök barátommal. Képzeljétek, van ilyen! Mit szóltok? Azért vagyok ilyen nyugis. 3841# Nem tudom, nagyon sok püspök szereti-e a focit. Most csak mondok valamit. Ezt hogy kell mondani most? 3853# Csapatokat, meg... jó, akkor úgy mondom, hogy... 3858# Te, képzeld el, hogy elhelyeztek engem Barcelonába. És most ott vagyok Barcelonában, s hát persze ott az 3870# együttműködés: megyünk ki a meccsre. Igen ám, de én Madridban születtem! Feri, nagyon nehéz. Ez nagyon-nagyon 3882# nehéz. Tehát ott vagyok, mindenki üvölt tele torokból, s én meg Madrid-drukker vagyok! 3892# 3892# A szakirodalom ezt lojalitás-konfliktusnak hívja. De hát jó dolog a csapatnak együtt üvölteni, nem? Mikor nem is 3904# veszed észre, hogy elment a hangod. Mikor a hetvenedik-hetvenötödik percbe érsz, akkor már érzed; de azt 3915# gondolod, hogy még kitart. De a 94. Percben, a hosszabbítás után... Khhrr. Káó. Három napig a beszéd... 3926# (suttogva: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Az Úr legyen veletek!) 3935# 3935# Volt egy beteg atya. Tényleg beteg volt, pszichésen. 3940# Most miért néztek rám? Ne csináljátok ezt! Olyan fenyegető. Hát erre agresszióval kell válaszolni, hogy ne 3950# fájjon. 3951# Tényleg beteg volt, de úgy volt beteg, hogy - beteg volt. Most amikor nagyon beteg volt, akkor annyira 3961# zűrzavarossá vált az élet, hogy jöttek; az orvos is meg minden. Beláttatták vele (és be is látta), hogy beteg. 3971# Elkezdte szedni a gyógyszert. Szedte a gyógyszert, egyre jobban lett. S amikor már olyan jó lett, hogy már semmi 3982# tünete nem volt, akkor a betegségtudata is eltűnt. Akkor: Mi ez a hülyeség, amit én itt szedek?! Hát meg akarnak 3993# mérgezni! Akkor lerakta. Attól kezdve rosszabbul lett. Mígnem akkor nagyon rosszul lett, és így ment az élete. 4004# Tehát mindig, amikor jól lett, már nem szedte - s akkor rosszabbul lett. De pap volt. És nem lehetett mindig 4015# tudni, hogy éppen hol tart. A környezete ismerte. Elfogadták: tudták, hogy beteg, meg amikor jól volt, tudott 4025# bocsánatot kérni, szóval megvolt. Áldoztatásnál néha a következőt tette: Krisztus teste. Krisztus teste. Hajrá 4036# Fradi! 4037# 4037# Ilyenkor szóltak a plébános atyának, hogy most már baj van. S akkor ment, a lelkére beszélt. Jött az orvos: be 4048# kell szedni a gyógyszert, hát megint fradiztál a misén, ezt... 4054# Ez a budapesti valóság! Tényleg így volt. Kár, hogy a Mária Rádió hallgatói ezt nem hallják. Sose tudják meg, 4066# hogy volt ez. 4067# De várjunk, itt van. Egy utolsó történet. Ez nagyon komoly lesz. 4074# Sok száz muszlim terrorcselekményt elkövetőnek az élettörténetét tárták föl. Arra voltak kíváncsiak, hogy 4085# látható-e valami közös szál, hogy miért is lesz valakiből akár öngyilkos merénylő? Hogy ez az egész döbbenetes 4096# agresszió honnan keletkezik? És az (alapvető) közös szál az volt, hogy megérkeztek valamilyen (nem a hazájukba, 4108# hanem valamilyen nyugati) országba, és ott vagy nem akartak, vagy nem is tudtak integrálódni. Igen ám, de az 4119# fájdalommal jár. Tehát, ha kirekesztve érzem magam, nem tudok kihez szólni, nincs egy ember... ezért, hogy 4130# elfogadják őket, sokkal hajlamosabbak és kiszolgáltatottak voltak, hogy egy radikális csoporthoz kapcsolódjanak, 4142# akik viszont szőröstül-bőröstül elfogadták őket. De volt ára! Sokszor a szektákba való bemenetelnek a 4152# logikájában is látunk egy hasonló szálat. Valaki izolálódik. Nincs kapcsolata - fájdalom. Ezért bemegy, és 4163# hajlamos agresszív magatartásformákat is elfogadni. Például, például: ugye, dühös arra a világra, ahol nem 4174# voltak kapaszkodói, így megszünteti a kapcsolatát a családjával, a szüleivel. Ugyanaz a logika, csak az egyik 4186# egy szektatag lesz, a másik pedig valamilyen terrorcselekményt... más szálakat is láthatunk, de most a mi 4197# szempontunkból ez volt az érdekes. 4200# Eszembe jutott egy cigány ember. A fájdalma... Egy faluban a cigánysoron nőtt föl. Kötődött a saját világához. 4212# Igen ám, de olyan értelemben kinőtt onnan, hogy főiskolai végzettsége lett. Nagyon tehetséges volt, ügyes volt, 4223# becsületes volt. Minden szépet el lehetett róla mondani. De nem akart elszakadni a rokonságától, a többiektől. 4235# De közben meg, ahogy ment az élete, már nem volt odavaló abba a nagyon, nagyon, nagyon nehéz körülmények között 4246# élő világba. Ezért ott maradt a faluban, de épített egy házat. S azt mondta, hogy most már sehol se vagyok 4257# otthon. Mert ahonnan eljött, ott azt mondták: hát beköltözött az izék közé. Ahova meg beköltözött, ott meg azt 4269# mondták: mit keres itt ez a cigány? 4273# 4273# Azt mondta: most vagyok úgy, hogy sehol se vagyok. Látjátok, hogy ha csak az egyéni élettörténetét néznénk, azt 4285# mondanánk: milyen nagyszerű sikertörténet! Ugye? Gimnázium, főiskola, becsületesen dolgozik, törörörömm. És 4298# kérdezzük meg, hogy hogy van? Na, jó. Tikk, tikk. Megvagyok, élek. Köszönöm a figyelmeteket. S látom, hogy van 4310# hirdetés.
Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
