2013.05.28-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Belekezdek. Látom, hogy jópáran érkeznek még, de nem szeretnék belemenni abba a lehetetlen körbe, hogy 0013# megpróbálom megvárni, míg mindenki megérkezik, mert akkor egyre később fogunk megérkezni. Végül lesz egy 0022# ötperces intermezzo az alkalmakból. 0024# Mindenesetre most ez az utolsó alkalom. Nagyon sok kérdés érkezett, ötvennél is több. Egészen biztos, hogy nem 0034# fogunk tudni a végére jutni. Megpróbálok az elejétől menni, és valamit válaszolni, reagálni. Hogy ha azt 0043# tapasztaltátok, hogy tegnap este valamikortól már nem tudtatok kérdezni, akkor az nem a véletlen műve volt, 0052# hanem amikor már több, mint 50 kérdés volt, akkor szóltam Andrásnak, hogy most már "vegye le", mert úgysem 0061# bírjuk. Mindenesetre talán lehetne azt tenni, mint a múltkor, egy évvel ezelőtt:akkor annyira fontosnak éreztem, 0070# hogy be tudjuk fejezni a témát, hogy akkor nem is volt kérdezz-felelek a végén, hanem a következő évnek a 0079# legelejére átvittük. Úgyhogy lehet, hogy azokra a kérdésekre, amelyekre nem jut most idő, szánhatnánk időt majd 0089# a kezdő alkalommal. 0091# 0091# Na most, rögtön be is csapnék, de előtte: lehet, hogy vagytok néhányan olyanok, akik ezt nem hallottátok még 0099# tőlem. Mindenesetre... Lehet, hogy nektek nem annyira fontos, de nekem igen. Úgyhogy ezt muszáj mondanom. Ez 0108# pedig az, hogy igazán nem szeretem ezt a műfajt. Már hogy, amikor jön egy kérdés, és akkor "na, válaszoljunk 0117# rá". Több ok miatt sem. Az egyik, hogy van egy meggyőződésem, hogy mindenki a maga kérdéseire tudja a legjobb 0126# válaszokat adni. Tehát emiatt van bennem egy elfogódottság, vagy visszafogottság, hogy ugyan már! Miután nem 0134# ismerlek téged, honnan tudhatnék én jó választ adni a te kérdésedre? Hát te sokkal jobban ismered a saját 0143# életed! Ez az egyik. 0144# A másik: a kérdések általában olyanok, hogy - ha már valaki kérdez - a leggyakrabban nem valami elméleti 0153# alapvetésből tesz föl egy elméleti kérdést, hanem azért kérdezel, mert valami foglalkoztat. Tehát nyilvánvalóan 0162# van egy személyes háttere. Na most, pont azt a személyes hátteret, ami miatt kérdezel, nem ismerem. Tehát ezt 0171# úgy próbálom most megfogalmazni, hogy... hogy a te személyes részedre én nem tudok válaszolni! Az előbb 0179# elmondottak miatt is, meg amiatt is, mert pont azt nem ismerem. Miközben te amiatt kérdezel! Na azért vagyunk 0188# nehéz helyzetben. Ezért próbálom akkor azt mondani, hogy még ha te személyesen kérdezel is, és én tudom, hogy ez 0197# így van, megpróbálok mégiscsak a témához kapcsolódni. hogy kérlek, nézd el nekem, hogy ha én arra a személyes 0206# részre nem fogok tudni neked mit mondani. Lehet, hogy egyrészt azért, mert nem is lehet; a másik ok pedig az, 0214# hogy lehet, hogy ez a te részed - te tudod a jó választ ott, azon a szinten. A harmadik pedig: mert hogy eléggé 0223# lehetetlen is. De annyit ígérhetek, hogy mindent gondolatnál (amit nem szoktam válasznak hívni, hanem hogy "mi 0232# jutott eszembe a kérdésedről" - hogy így vedd, légy szíves. Közben pedig igyekszem nem elfelejteni, hogy a 0241# kérdés egy személyes háttérből fakad. Tehát, hogy a témára szeretnék válaszolni, de nem elfelejtve, hogy mögötte 0250# te vagy - még hogyha nem is ismerlek. 0253# Talán valahogy így. És akkor olyan emberi lesz, amit csinálunk - különben nem. Nem. Nem esik jól különben. Így 0262# meg... 0262# Azt mondja az első: 0264# 16 éves nevelt fiam van, két hetesen került hozzánk. Szerinte, amikor nem kedve szerint döntök, ez azért van, 0273# mert nem az igazi fiam. Ezt mindig így fogja érezni? (Itt további kifejtés is van, de talán ezt most nem 0281# szükséges mondani.) 0283# De jó, hogy két hetesen már hozzátok került! De nagy dolog ez! Ez az egyik válaszom; az első, ami eszembe jutott 0292# róla. Hogy jaj, de jó, hogy nem fél évesen, 1-2 évesen, hanem már két hetesen ott volt! Jaj, ez jó. A másik: 0301# hogy érdemes számításba venni, hogy ő serdülő. És hogy, ha épp nem ezzel, hát mással bombázna téged. Tehát az ő 0309# reakcióihoz nagyon-nagyon-nagyon érdemes hozzátenni, hogy ő serdülő. Nagyon! Nagyon. És hogy egy serdülő 0318# hivatalból igazságtalan. Ezt is érdemes nagyon tudni! Meg azt is, amit az a kedves segítő mondott, mikor ment 0327# hozzá az édesanya. Hogy ez elviselhetetlen, hogy a serdülő gyerekeim egymás után jöttek. Tehát neki sikerült 0335# úgy, hogy négy serdülő gyereke volt. Tényleg, azért az egy komoly menet. Tehát: hogy a serdülő gyerekeim 0344# hivatalból ellenségnek tartanak?! S akkor a segítőnek ez volt a válasza: kedves édesanya! Ugye tudja, hogy 0352# amikor a gyermeke odabent volt a pocakjában, akkor belülről rugdosta. Most kívülről - de ez az időszak elmúlik. 0361# Aztán pedig, aztán pedig, hogy milyen, milyen nagy jelentősége van... akik személyiségfejlődéssel foglalkoznak, 0370# pszichoanalitikusok, terapeuták is újból és újból leírják, hogy a serdülőkornak nagyon nagy esélye, lehetősége 0379# van: mégpedig azért mert fölborul a meglévő egyensúly. Azok a nagyon gyakran megtanult (ugye emlékeztek, így 0388# szólt ez a kifejezés) az a fajta biológiai lábnyom, amit a személyiségfejlődésünk elejétől kezdve hordunk 0397# magunkon, az éppen serdülőkorban a nagy hormonális változásokkal együtt alakítható és formálható a 0404# leghatékonyabban! Hogyha a személyiségfejlődés természetes útját nézzük. Ezért nevelőszülőként egy serdülő korú 0413# gyereknek megadni azt, amire szüksége van - óriási nagy dolog! Mert nem csak arra a korra érvényes jót kap 0422# tőled, hanem az megint egyfajta biológiai lábnyomként továbbvihető számára a későbbi időkre! 0430# 0430# Ezért lehet olyan óriási jelentősége (egészségedre - ugye ezt is kérdezte valaki? Hogy miért kell ezt csinálom? 0440# Hogy valaki trüsszent, és akkor mér, miér? Most erre az a válaszom, hogy nem akarok senkit sem bántani vagy 0449# cikizni. Hanem pl. nem akarok úgy tenni, mintha nem hallottam volna. Ezt? Hát... 0457# 0457# Meg ebben azért valami benne van a kapcsolatunkból, a kapcsolódásból. Hogy nem egy monológot szeretnék mondani 0467# mégiscsak. Na jó. Egyébként meg nem t'om miért. Csak úgy. Szóval... 0473# Például milyen óriási jelentősége tudnak lenni, hogy ha van egy serdülő fiatal, férfi, nő, fiú, lány; 0482# éppenséggel nehezen kötődik (kötődési nehézség, zavar, egy csomó minden; már ott vannak a jó kis sémák), és 0492# akkor egy jó kortárs csoportba tud kerülni. Hogy annak mekkora jelentősége van! És serdülő korában (14-15-16-17) 0502# újra éli azt, hogy mit jelent: fölvenni egy kapcsolatot, egymáshoz tartozni, és ez már nem a család színterén 0512# zajlik, hanem egy másik világban. Óriási jelentősége van. És nem egyszer figyelhettem meg azt, hogy olyanok akik 0523# egyébként nehéz családi örökséggel érkeztek, hogy ha serdülőkorban egy jó kortárs csoportba kerültek - micsoda 0533# minőségi változás tudott történni! Sokkal hatékonyabban tudtak aztán mit kezdeni a gyerekkori történeteikkel. Ez 0543# is a válaszom akar lenni. 0545# Aztán a másik, amit kifejezetten olyan valakiknek érdemes mondani, akik nevelőszülőként is élik ezt az emberi 0555# életet. Egyrészt, hogy minden tisztelet-becsület a tiétek! Másrészt érdemes tudni, hogy amit ti tudtok adni, 0565# annak is van határa. Van határa! Van, amit ti meg tudtok adni, és van, amit nem tudtok megadni. És hogy minél 0575# nyíltabbá tudja tenni a kapcsolatban is meg magatok felé is: hogy igen, tényleg nem vagyok a szülőanyád. Nem, 0585# nem vagyok, és nem is leszek soha. És hogy ez nekem is tud fájni. Hogy milyen jó lett volna - már lett volna egy 0595# éves ismeretségünk előtte. De hogy ez nem így van. És hogyha mindenki annyit felelősséget vesz magára, amennyit 0606# joggal el tud hordozni, akkor elhordozhatóbb az is, hogyha igazságtalanságok érnek minket. Vagy, hogyha olyan 0616# igazi emberi módon aggódunk valakiért. És vágyakozunk arra, hogy az ő élete ki tudjon bontakozni. 0625# Az is biztos hogy egy pont után (akármilyen családi háttérből jövünk, és ez akármilyen sebzett a legelején) 0634# előbb-utóbb elérkezik a saját döntéseink és felelősségünk ideje. Ez egész biztos. Serdülőkorban épp a kettő 0644# között vagyunk. Talán, talán ezt tudom. És talán még annyit, hogy milyen érdekes... Elgondolkodtatott ez a 0654# kiragadott mondat, hogy: na, mert nem is én vagyok a te fiad! Mert te nem is vagy úgy az én anyám! Hogy, hát 0664# serdülőkorban nemde egy nagy identitás-keresésben vagyunk, éppen az önazonosságunkat keressük. Tehát amikor egy 0674# fiatal ezt így vágja oda az apukájának-anyukájának, azért emögött éppen az identitás keresése mutatkozik meg, 0684# ami nagyon is egybevág az életkorával. Hogy ez fájó vagy bántó, nehezen hordozható vagy igazságtalan - ezt most 0694# mondhatjuk, hogy ez egy másik kérdés. De hogy ő most éppen ezzel foglalkozik és ezt így fejezi ki - örülhetünk 0705# neki! Hogy ezzel ő most törődik és foglalkozik. Ez volt az első. Második: (11.39) 0712# Mit tegyek? Elviselhetetlenül hangos a felettem lakó. 0717# Most akkor (ugye, itt megint)... Ezt is az elején lehetett volna mondani, de akkor nem volt bennem. Hogy olyan 0727# érdekes ez, hogy ugye, amikor személyesen érintettek vagyunk egy témában, eszünkbe se jut nevetni. Ugye? Legyen 0737# valakinek ilyen szomszédja. Na, mit mond rá?! Hát, de így van. Hátha mond valamit; elviselhetetlen ebben élni. 0747# De ha valakitől távol van a téma - ránéz, és azt mondja: micsoda, mecsoda kérdés?! Hát hogy jut valakinek ilyen 0757# az eszébe?!? Szóval azt mondanám most, hogy: hordozzuk ezt a kettősséget. Hordozzuk. Tehát: viseljük azért, hogy 0768# ha nevetünk, akkor tudjuk, hogy az bántó is lehet annak, aki kérdez. A kérdező tudja, hogy akik nevetnek, nem 0778# akarják őt megbántani. Hanem azon múlik, hogy milyen közel vagy hozzá. Ha közel vagy, eszembe sincs nevetni és 0788# bánt(hat) téged a nevetés. Ha távol vagy - mi sem természetesebb. Na, ez egy milyen jó alkalom! Ilyeneket 0798# kérdeznek... 0799# Ezt a kettősséget realitásnak tartom, és biztos, hogy az esne jól, ha azok akik kérdeznek, nem élnék azt meg, 0809# hogy bárki kineveti őket. De hogy közben meg az is egy realitás, hogy távol vagyok valamitől, és humorossá 0818# válik. Ez is egy realitás. Na mennyi, mennyi...! De macerás ez! De nehéz veletek! Ugye, ez az emberi valóság. 0828# Na, most erre a kérdésre nem is tudtam túl értelmesen válaszolni. Ez a harmadik realitás. Hogy: na, most ezzel 0839# mit csináljak? Eszembe jutott, hogy egy társasházban van olyan, hogy "napirend". Nem napirend, az máshol van (a 0849# szemináriumban). "Házirend". 0851# (Látszik, nagyon beakadt a papnevelő intézet. Napirend...) 0857# Úgy emlékszem, hogy van olyan, hogy este 10 után nem lehet hangoskodni. Ugye, van ilyen? Ugye? Hát akkor... (Hát 0867# ez egy komoly dolog.) Szólni kell. Na. 0870# Nem, ez tényleg. Őrjítő tud ám ez lenni. 0874# Most a másik oldal: volt egy ismerősöm. Jóban voltunk. Azt mondja: 0880# Te Feri! Nincs is annál szebb. Van egy kis házunk Kukutyin-alsóban. S az milyen jó, tudod, hogy egész héten megy 0891# a robot, és akkor fölülök a vonatra (vagy akármi), és kimegyek Kukutyin-alsóba, és a pampán ott... Olyan gyűrött 0901# volt valamelyik hétfőn. Te, mi van veled? Jaj, ne is mondd. Hát a szomszéd is így gondolja! Hogy 0910# milyen-milyen-iszonyatosan-jó Kukutyin-alsóban, hogy van egy kis őő... Még a régi időben volt, rendszerváltás 0920# előtt. Azt mondja: Az úgy néz ki, hogy én ott vagyok, úgy mennék ki a nagy semmibe, a természet lágy ölére, a 0930# madárfüttyös csöndbe. De a szomszédom ezt nem így éli meg. Ő is robotol egész héten, és akkor kimegy, kinyitja 0940# az összes ablakot, az ablakba kirakja a Szokol rádiót, fölnyomja maxra, amit bír, és az megy reggeltől estig. 0950# Azt mondja: vettem egy telket egy kis házzal Kukutyin-alsóban, a madárfüttyös csöndért. És bármikor, amikor 0960# kimegyek: Kossuth Rádió reggeltől estig. Ez rosszabb, mint otthon! És mi lett a megoldás? Eladta. Eladta! Nem a 0970# Szokol rádiót, nem. Nem tilthatom meg neki, hogy hallgassa a rádiót. Szóval nem, egyáltalán nem olyan könnyű, 0980# hijj, a szomszédokkal. Egyáltalán nem könnyű. Közhelyeket nem akarok mondani, nem nézek senkit hülyének. Na 0990# most. 0990# Itt ez egy hosszú kérdés. Nem akarom, nem akarom itt az egész kérdést elolvasni, hogy... olyanok, akik egyházi 1000# bírósághoz fordulnak azért, hogy a házasságuk érvénytelenségét kimondják. A kérdés arra vonatkozott, hogy mit 1010# lehet azzal kezdeni, hogyha az ügymenet néha nem elég emberséges vagy empatikus? Vagy túlságosan is 1019# ügymenet-szerű, nem pedig mintha egy ember találkozna az emberrel? 1025# Sajnálom hogy így van. Sajnálom, ha így van. 1030# 1030# Éppenséggel mentálhigiénés képzésen olyan nagyszerű, hogy néha beesik egy-egy jogász. Hogy mekkora jelentősége 1039# lenne annak, ha lenne minél több mentálhigiénés szemléletű jogász. Nagyon kellene! Hiszen ők olyan 1048# élethelyzetekben... Vagy: mentálhigiénés szemléletű bíró! Így, így, így! Attól még ő vágja a rendet - de nem 1058# mindegy, hogy hogy! Hát attól még hoz egy ítéletet - az rendben van. De éppenséggel valóban ez volna a szép, 1068# hogy mentálhigiénés szemléletű bíró, jogászok, mentálhigiénés szemléletű papok. Nem volna rossz! 1076# Tehát, hogy ...igen. Ezt tudom mondani: A magam részéről, amit tudok, megteszek. Igen. A másik, amit ehhez hozzá 1086# tudnék tenni, hogy érdemes abból a szempontból magunkat védeni, hogy akárhogy is, az mégiscsak egy bíróság, és 1096# hogy ott jogszolgáltatás zajlik. Tehát se az igazságot ne ott keressük, és főleg ne az én lelkiismeretem, 1106# élettörténetem összes belső titkának, rezdülésének, árnyalt összefüggésének valami választ ott akarjak találni! 1116# Ezt nagyon ijesztőnek tartom. Nagyon, nagyon. Egész biztos vagyok benne, hogy így csak megsérülni lehet. Tehát 1126# érdemes azt várni ott, amit az adni tud. Ha mentálhigiénésen, ha nem mentálhigiénésen. Miközben azt is érdemes 1136# elismerni, hogy az emberi lélek azért nem olyan könnyen darabolható föl, mint a párizsi. És éppenséggel, igen, 1146# az emberi léleknek van egy része, ami nagyon kifelé néz, és azt mondjuk, hogy igen, nekem nem mindegy, hogy mi 1156# lesz azon a papíron. Nem mindegy! És nemcsak a jogérzékenységem területe szempontjából nem mindegy, hanem 1165# emberileg nem mindegy! Tehát ezzel azt is mondom: nem is olyan könnyű elválasztani ezeket a dimenziókat. Hogy 1175# könnyű azt mondani, hogy "ott jogszolgáltatás zajlik". De mégis, azért érdemes talán azt mondani, hogy azért nem 1185# egy teljesen nyitott lélekkel megyek oda. Hát nyitott lélekkel elmegyek a terapeutához. Vagy: nyitott lélekkel 1195# ott vagyok a férjemmel vagy a feleségemmel vagy a gyerekemmel vagy a barátommal. De a jogásznál, úgy?! Nem 1204# tudom, hogy azt úgy kell-e. Ezt nem tudom. És akkor legfeljebb, ami ott történik, arra aztán megnyitom magam; 1214# megélem, hogy ez hova visz engem, vagy mit tesz velem. De óvnék mindenkit attól, hogy ott túl nyitott szívvel... 1224# mert valószínűleg nem is arra szerződtek a másik oldalon. Nagyon könnyű akkor megsérülni. Nem, nem várnék ott a 1234# legmélyebb emberi kérdéseimre választ. De ez nem szempont azzal szemben, hogy "mentálhigiénés jogászok és 1244# papok". 1245# 1245# A következő kérdés: 1246# Azt szeretném megkérdezni, hogy idén jössz-e táborba? 1252# Igen. Igen, megyek! Olyan jó volt a tavalyi, én olyan jól voltam! Jaj, hajnalig táncoltunk! Belegondolni is jó. 1264# Nagyon jó volt! Ott leszek. Na most, a következő: 1269# A feleségem már 40 éves, én 45. Továbbra is mindent, ami velünk történik, elmond, megbeszél a szüleivel. Azokat 1280# is, amelyek velem történnek és neki elmondom, de nem szeretném, ha mások is tudnák. A saját szüleimet sem avatom 1292# be a napi munkahelyi dolgaimba. Ha kérem, hogy ne mondja el, akkor átfogalmazza, de elmondja. És így szerinte 1303# nem mondta el azt, amit én mondtam. Egyébként pedig, mivel neki mindent elmondanak a szülei magukról, ezért 1314# nekik is joguk van tudni mindazt, amit ő tud. Hogyan változhat meg ez a helyzet? 1323# Ez a helyzet nehezen. Ezt a legkomolyabban. Ez - nehezen. Akik okosan beszélnek arról, hogy hogy írhatjuk le egy 1334# társkapcsolat kialakulásának a folyamatát, azt mondják hogy éppenséggel az első néhány életéve a kapcsolatnak 1346# elsősorban azzal telik, hogy (a későbbiek szempontjából, ha annak a jelentőségét nézzük, hogy kialakul egy közös 1357# külső-belső világ, és mind a kettő nagyon fontos! Közös külső-belső világ) ide szoktuk kötni az elköteleződést, 1369# amiről annyit beszélek már; nem untatlak vele titeket. Talán a múltkor is ezt idehoztam, nem? Vagy nem tudom 1380# mikor. Úgy érzem, állandóan erről beszélek. Személyre vonatkozó elköteleződés az azt jelenti, hogy úgy tekintek 1392# egyre inkább rád, mint a legfontosabb nőre az életemben. Úgy tekintek rád egyre inkább, mint a legfontosabb 1403# férfire az életemben. Ez egy folyamat, tehát nem úgy van, hogy szerelembe estem és máris: anyu már csak a 1414# második; apa már csak a futottak között van. Folyamat. Folyamat, folyamat! Van, aki a jegyességre elér oda, hogy 1425# a te vagy a legfontosabb. És ennek megvannak a külső-belső jellegzetességei. Már anyámnak nem mondom, el neked 1437# elmondom. Anyámnak eszembe sem jut elmondani! Neked meg alig várom, hogy elmondhassam! De van, ahol a 1447# házasságkötés után történik meg egy nagyobb fordulat. Nehéz ezt így: tik-tik; csinálni. Nehéz elvárássá tenni, 1459# hogy ott, amikor az oltár előtt állunk, már ennek így kell lenni. Valakinek ez egy hosszabb utat igényel. 1470# 1470# Amikor egy jegyescsoportban vagyunk, akkor mindig érdekes elkezdeni arról beszélgetni, hogy a szülők hogyan 1480# szólnak bele az esküvő és a lakodalom szervezésébe. Látlelet! Nagyon, nagyon! Azon túl, hogy a szülőknek reális 1490# veszteségeik vannak, van egy olyan "utolsó dobás" élményük. Igen, tehát úgy: nem szívesen dolgoznak ők a 1500# veszteségükkel, és akkor utoljára, még, még, még, még úgy érzik, hogy ők vannak a fedélzeten. Tehát ott megy egy 1511# jó kis dinamika - pontosan annak a dinamikája, hogy valami át fog rendeződni és meg fog változni. És tudjátok: a 1521# családban a legtöbb konfliktus a határok mentén alakul ki. Hát hol máshol? És ugye, itt a régi család határai 1532# fölbomlanak, egy új család struktúrája kezd kialakulni - hát persze, hogy egy csomó konfliktus van! S a 1541# lakodalom... 10 párból biztos, hogy a többségben fölmerül az (ezt én hallom, de most mondom nektek, mint szülők 1552# (tényleg, ez milyen jó lehetőség; üzenek!)). Azt hallottam a gyerekeitektől, hogy: "Szeretnék 43 embert 1562# meghívni. De mikor anyám hallja, hogy a másod-unokanővér-húg-ángyomot nem vettük föl a listára: hát azt nem 1572# lehet! Hát Julikám, azt nem lehet. Az én ángyomat?!? Az ángyom nélkül nem lehet, ingyom-bingyom! Micsoda? A 1582# nászom nélkül? Hát az én nászom nélkül nem lesz nász!" (Pali szokott ilyeneket mondani. ) Szóval, például: hogy 1592# hol van a határ? Ki mondja meg, hogy hol a határ? Szimbolikus történetek is ezek; jól mutatják az átrendeződés 1603# folyamatát. Amit gyakran emlegetek nektek: hogy lesz az első karácsony? "Há megyünk haza!". Akkor nehéz, ha ez 1613# kerül elő: "Hát megyünk haza, ez arra van! - De várjál, te címet tévesztettél!" 1621# Olyan sokszor látom azt is, hogy itt lehet egy rugalmasság. 1626# "Az első karácsony közös karácsony, nekünk otthon lesz a Bimbó út 25-be'!" - mondja az asszony. S a férfi meg: 1637# "De hát az anyám; nem, az anyám!". 1640# És akkor jött hozzám az asszony. Feri, jól tettem? Én megmondtam neki, hogy hol lakik! Bimbó 25! Szenteste is! 1650# Akkor elkezdtünk akkor erről beszélgetni, hogy hát hogy látja a férjét? Hogy hogy érzékeli? Hogy muszáj ezt neki 1661# nagyon mondani, vagy van lakcímkártyája, hogy... elő tudja venni? Vagy van azért realitásérzéke? Persze, van, 1671# meg tudja, meg... hát akkor, például te lehet, hogy lehetsz rugalmas. Tehát, ha jó irányba mennek a dolgok, kezd 1682# kialakulni ez az új család az új határokkal, új struktúrákkal, új centrummal... 1690# Néhány év múlva jöttek egy teljesen más ügyből kifolyólag, és egyszer csak mondják: képzeld, hogy oldódott az 1700# meg! Azt mondtam: na, rugalmas leszek. Hogy lesz ez az első karácsony?!? S akkor a férjével kötöttek egy 1710# kompromisszumot. Azt mondta a férj: kérlek, hogy amíg még nincs gyerekünk... És akkor a felesége azt mondta: na 1720# jó. Akkor legyen az. S majd ha megszületik a gyerek... Ugye, a feleség akkor érkezett meg ebbe az új 1730# struktúrába, hogy "te vagy a legfontosabb", amikor a házasság megtörtént. A férje meg akkor, amikor a gyerek, az 1740# első gyerek megszületett. "Azóta már eszembe se jut ez a kérdés, mert a férjem... teljesen világos. Akkor arra 1751# volt szükségem. Megszületett, tudta, és föl se merült a szüleihez menni." Szóval: rugalmasság, ez is egy 1761# folyamat. De itt nem erről van szó. 1764# Emlékeztek: elkötelezettség. 1767# 1.: a személyé. A személyre vonatkozik. 1770# 2.: a morális elköteleződés. Hoppácska! Tehát a titkaidat nem mondom ki. Nem, nem, nem mondom ki! Tehát ez a 1781# hűségnek a része! 1782# 3.: a strukturális elköteleződés. Ez az elköteleződés három dimenziója. 1789# Itt azt lehet látni, hogy valamilyen oknál fogva ez az elköteleződés nem tudott teljesen végbemenni. Az első 1799# életévei egy kapcsolatnak akkor telnek nagyon eredményesen (a későbbiekre vonatkozóan), ha ez a közös külső és 1810# belső világ meg tud születni. De itt úgy tűnik, hogy a közös külső világ megszületett: ők együtt élnek. De a 1820# közös belső világ kevésbé tudott. Ott még a származási családdal van meg az erősebb közös belső világ. 1830# 1830# És ha ez már 40-45 év, akkor erre azt lehet mondani: akkor ez nehéz. Az egyik rész megszületett, a másik nem 1844# (elégségesen). Erre azt tudom mondani, hogy ez akkor nagyon nehéz! Nem állítom, hogy minden nehézségre, 1857# problémára van megoldás. 1861# 1861# A feleségemmel a beszélgetéseink rendre játszmákká alakulnak. Ha akkor én abbahagyom a beszélgetést, akkor a 1871# párom a hallgatásomból is játszmát épít. (Tehát valahogy nem tudunk kijönni a játszmából.) 1879# Az első gondolatom, hogy ha valami nagyon játszmás lesz, akkor annyira be tud dugulni a kommunikációs, hogy 1889# általában egy külső segítségre van szükség, aki rálát a játszmára. Akkor, hogyha mind a ketten el tudják 1899# fogadni, hogy egy külső segítségre szükségük lenne. Ha nem fogadják el a külső segítséget (márpedig egy jól 1909# beizmosodott játszmánál általában ez szükséges, szükséges), akkor legalább valamilyen méltányossági alapú 1919# megegyezésre juthatnak. Hogyha mind a ketten el tudják fogadni, hogy az játszma. Ugye, azt lehet mondani, hogy 1929# amikor valami ilyesmi van, akkor állapodjunk meg, hogy akkor abbahagyjuk. Vagy állapodjunk meg, hogy akkor 1939# kíméletesek leszünk egymással. Vagy: állapodjunk meg valamiben, ami most mind a kettőnk számára elfogadható. 1950# 1950# Vagy állapodjunk meg abban, hogy kizárólag a jelen problémával foglalkozunk, és nem kezdünk el tik-tik-tik. 1960# Tehát akkor lehet valami méltányos egyensúlyt, igazságosságot keresni. Nehéz. Jó. Olyan kérdéseket tesztek 1970# föl... emlékeztek (mondta: John Gottman), előbb-utóbb minden társkapcsolatban előbb-utóbb megoldhatatlan 1981# problémák merülnek föl. Ez a reális! Azok maradnak együtt, akik megtanulnak megoldhatatlan problémákkal együtt 1991# élni. De az biztos (a kérdésben is ez benne volt), hogy nagy segítség tud lenni - már csak te neked, aki ezt a 2002# kérdést föltetted, és ez téged nagyon zavar -, hogy te nem viszed tovább a játszmát. Akkor legalább azt tudod 2013# mondani: legalább én kiszálltam. Én most nem vagyok benne. Ez már nagyon nagy dolog! Mert akkor te egy nagyobb 2024# szabadsághoz jutsz. A rendszer is megváltozhat e nyomán, de az biztos, hogy te egy nagyobb szabadsághoz fogsz 2034# eljutni. Tehát a helyzet már jobb lesz, mint volt (amikor te is teljesen benne voltál). A játszmanyereség olyan 2045# vonzó lehet, mint nem is tudom... Nagyon vonzó lehet a játszmanyereség. Egészen a megszállottjaivá tudunk lenni 2056# egyébként. Egészen-egészen, egészen! A klasszikus történetemet szeretném fölidézni nektek, amikor az történt (ez 2067# a klasszikus történet), hogy jött a pár, és elkezdtek... Akár mondhatjuk úgy is, hogy ez egy játszma: 2077# ütötték-vágták egymást a szavaikkal. És én meg hagytam. Hát: hozták a témát! És amikor ez már olyan 45 percig 2088# ment, akkor megkérdeztem, hogy mikor volt az a pont, amikor tudatosult bennetek az, hogy ennek semmi értelme? 2099# Akkor mind a ketten nagyon meglepődtek. A feleség szólalt meg először; azt mondta: körülbelül az ötödik percben 2109# már pontosan tudtam, hogy ennek semmi értelme. Egész pontosan tudtam, hogy pont azt fogjuk most csinálni, amit 2120# szoktunk csinálni! A következő kérdés: akkor miért csináltad még 40 percen keresztül? Azt mondta: amikor láttam, 2131# hogy te nem szólsz bele, akkor az jutott eszembe, hogy na akkor legalább nyomatom. Ez a játszmanyereség. Tehát 2142# sehova sem vezet, semmire sem jó - de legalább nyomatom! 2148# 2148# S hogy ennek milyen ereje van, látjátok: hogy 40 perc is bőven el tud vele menni. És hogy én se zavartam őket 2158# ebben. 2158# Feri, mit gondolsz Erőss Zsolt eltűnésével kapcsolatban? 2164# Három kérdés is érkezett. Az első az az, hogy: érzek. Tehát elsősorban nem gondolok ezzel kapcsolatban, hanem 2174# érzéseim vannak. És hogy ez sokkal fontosabb számomra, mit hogy gondolok róla valamit. Sokkal. Már csak azért 2184# is, mert jópár nagyon kedves, közeli ismerősöm van, akik 8000 méter fölé jutottak. Nem idegen és ismeretlen 2195# számomra ez a világ. És ha másképpen nem, az ő gyászukon keresztül talán közelebb van hozzám ez a veszteség, 2205# mint sokaknak, akik csak hír(halló)ként érintődtök (vagy érintődnek) meg. Először is, először is érzek ezzel 2215# kapcsolatban, és a veszteség, a fájdalom... ezt érzem ezzel kapcsolatban. És azt gondolom, hogy sokkal inkább 2225# fontos ez számomra, mint hogy mit gondolok. Sokkal! Ez az egyik. A másik: és ezért azt gondolom, hogy nincs itt 2236# az ideje annak, hogy teoretikus módon beszéljek vagy nyilatkoznak. Nincs itt az ideje, mert ez egy hete volt. 2246# Nem kívánok teoretikus, morális dilemmáról beszélni akkor, amikor egy hete halt meg valaki. Ez nem azt jelenti, 2257# hogy ne volna benne egy morális dilemma. De van! És hogy ez most elkezd bennünket gondolkodtatni, ez teljesen 2267# rendben van. De ezt én mégse szeretném itt nyílttá tenni. Nem szeretném. Mert egyszerűen semmim nem kívánja. 2278# Nem. Mert úgy érzem... hogy ellépünk, így föl, és akkor így ránézünk - nem akarok erre most még ránézni. Majd 2288# annak is eljön az ideje, és megvan a létjogosultsága, hogy ránézzünk. Tehát nem ennek a realitását szeretném 2298# megkérdőjelezni, hogy itt van egy valódi dilemma, ami méltán foglalkoztat minket (engem is egyébként). És lett 2309# egy olyan gondolatom... ugyanis ez olyan fontossá vált sokaknak. Tulajdonképpen II. János Pál pápa halálánál 2319# éreztem utoljára ilyet, hogy valahogy valakinek a halála elkezdett rengeteg embert foglalkoztatni. És milyen 2329# érdekes, hogy ott is volt egy morális dilemma! Hogy betegen, csökkent teljesítőképességgel szabad-e pápának 2339# maradni? Ott is volt ilyen dilemma, és akkor ott ezt feszegettük. De hogy ott is sokkal jobban esett először 2349# gyászolni. 2350# És hogy most például pénteken összejöttünk a fiatalokkal. Minden pénteken összejövünk. És ott is föltették ezt 2361# kérdésként, hogy nem beszélgethetnénk erről? És akkor az ottani beszélgetés során lett egy benyomásom. Ez pedig 2371# valami ilyesmi, hogy ezzel, hogy elkezdünk teoretikusan beszélni (miközben megvan a létjogosultsága), nem biztos 2382# hogy az ideje megvan most. A létjogosultsága megvan. Hogy ezzel távolítjuk azt, hogy megrendüljünk. Vagyis, mit 2393# csinálunk? A veszteség részével nem szeretnék szembenézni, hanem rögtön... És ez sokkal jobban foglalkoztat, 2403# mint hogy ebben a morális dilemmában állást foglaljak. Hogy hivatás, család... Ú, ezt NEM akarom. És ebben az 2413# egészben, ami leginkább foglalkoztat személyesen, hogy mit kezdek a veszteséggel? Akármikor jön. Mit kezdek 2423# azzal a veszteséggel, ami az életben ér, és kikerülhetetlenül egyszer csak megtörténik. És mit kezdjek azzal a 2434# veszteséggel, ami az én döntésemem múlik? Tehát azt mondom, hogy most befejezek egy korszakot. Mostantól kezdve 2444# ezt már nem csinálom. Mostantól kezdve nem az édesanyámmal lakom meg apukámmal - mostantól kezdve Brünhildával 2455# élek. Ugye, ez egy vállalat veszteség? Döntök, és ennek van egy veszteség része. Ez foglalkoztat nagyon 2465# tulajdonképpen, hogy hogy vagyok én a veszteséggel? Merem-e érezni, tud-e fájni? Rögtön okoskodom-e? Ezt tudom 2475# erre. Ezt. Érzek! 2477# Na most. Igen, ez volt. (Miért köhögtök? Ez, ez.) 2481# Előadásaidat hallgatva és összegezve így év végére az a mondat állt össze bennem magunkról, hogy sérült 2491# személyiségünk az oka tetteinknek. Személyes felelősségünk döntéseink meghozatalánál (tetteinknél) meg nekem 2501# valahogy kimaradt előadásaid üzenetéből. Mintha nem is tehetnék elkövetett bűneinkről; mintha nem is lennének. 2512# Vannak? 2512# Na, ehhez felállok. Egyrészt azt gondolom, hogy éppenséggel újból és újból hangsúlyoztuk azt, hogy morális 2523# intelligencia. Hangsúlyoztuk, hogy döntés, hogy szabadság, hogy felelősség, hogy elköteleződés, hogy... 2532# Szerintem hangsúlyoztuk. A másik válaszom: most ezt gyakorlatba ültetve, hogy ez a kérdés, hogy "most akkor 2542# megértem magam és látom az élettörténetemet" a gyónásra való fölkészüléskor szokott nagyon eleven nehézséggé 2553# válni, s most ebben a közegben szeretnék válaszolni. Ez pedig az, hogy éppenséggel érdemes lehet úgy fölkészülni 2563# a bűnbánattartásra, hogy először beülök a pszicho-székbe. A pszicho-székben történik az, ami itt az 2573# alkalmainknak a gerincét adja jelenleg, hogy megértjük, hogy mi miért történik velünk és bennünk. Hogy minek mi 2583# a következménye, előzménye, folyamata és a többi. Vagyis, ebben a székben megértem magam, sőt együttérző vagyok 2594# magammal. Ebben a székben megértetem és föltárhatom, hogy mi ért engem, hogy milyen igazságtalanságokat követtek 2604# el velem szemben. Nagyon fontos ez a szék, nagyon! És utána van egy másik szék! Mikor ezt megtettem és tudtam 2615# együtt érző lenni és megértő magammal, elfogadni magam és föltárni a velem szemben elkövetett 2624# igazságtalanságokat, akkor fogom magam, és átülök egy másik székbe - ez az erkölcsi szék. S azt mondom, hogy 2634# miközben - ezt akkor jelzem, hogy így van; hogy az ott van - tehát miközben az ott van és létjogosultsága van, 2644# aközben most azt egy picit hagyom (de tudom, hogy van), és megnézem magamat abból a szempontból, hogy én mikor 2655# miben nem jártam el helyesen. Igen. Ilyen nagyon egyszerűen. Miközben az mind igaz, azért hazudni én hazudtam, 2665# én nem csináltam meg, én szóltam be, én... Az meg én voltam! 2671# Mi történik a folyamat során? Néha itt belül szól a hang: Há persze, hogy azt csináltad! Mer a másik meg mit 2681# csinált?!? 2682# Jó, akkor ülj át. Ha ez olyan fontos, akkor át kell ülni. A legkomolyabban! Ülj át! Akkor dühöngd ki magad. 2692# Igen, ezért csináltam! Persze, hát jól elvesztettem a türelmemet, düdüdümm. Ha vége van, akkor... (át a 2702# másikba). 2703# A két székes megoldást nem tudom, látjátok-e. Snoopy, a kutyaól tetején. A két székes megoldást azért tartom 2713# hatékonynak, mert különben a legtöbb emberben ez a két dimenzióból származó hang ütközik. Tktktktkkk! És emiatt 2724# nem jut sehova. Tehát amikor így tenne egy lépést, hogy végre megértse magát, akkor szól a morális hang: Házze 2734# ne mentsd föl magad! 2736# Akkor átjön: tényleg, tényleg, hát nem menthetem föl magam, azt tényleg én csináltam. Jön a másik hang: 2746# Hát azért... és a többiek? - és emiatt az illető nagyon sokszor elakad. Ugye? Befeszülünk, és nem jutunk 2756# semerre. Olyan, mint amikor valakit kétfelől húznak. Szeretne előre menni, de kétfelé húzzák őt, és majd 2766# szétszakadunk! Ezért, ezért nagyon hasznos lehet a szó szoros értelmében a gyakorlatban (és látjátok, ez nemcsak 2776# a gyónásra való felkészülésben lehet jó út, hanem úgy egyébként is ), hogy van ez a pszicho-székünk; de akkor is 2787# tudjuk, hogy van morális szék. Hát arról nem felejtkezünk el! Csak most itt ülünk. És hagyjuk, hogy itt egy 2797# folyamat végigmenjen, hogy végül azt mondja, hogy igen, igen értem ezt! Vagy hogy zokogjak afölött, hogy mit 2807# csináltak velem? Vagy hogy végre dühös legyek! Anélkül, hogy rögtön magamra szólnék, hogy nem szabad dühösnek 2818# lenni! Meg nem szabad sírni! Nézd csak! Csönd!!! 2822# Tehát, hogy végig tudjak valamit élni. Utána üljek át, és ott is végig tudjak valamit élni. 2831# Gyerünk. Munkás dolog ez. És akkor jutunk valahova, hogyha mind a kettőt végig tudjuk élni úgy, úgy, hogy közben 2841# tudunk a másikról. Tehát, hogy kölcsönösen elismerjük, elfogadjuk a másik dimenzió realitását. Tehát nem azáltal 2852# élem itt ezt megm, hogy azt tagadom. Tehát ez a két dimenzió egymással is tud beszélgetni. De már nem kioltják 2863# egymást, meg nem feleselnek, meg nem széthúznak... Hanem kölcsönösen elismerik egymást. Így tűnik úgy, hogy 2873# képesek vagyunk előre jutni. Ez nagyon gyakorlatias dolog. Na, jól van. Snoopy, ne haragudj, leraktalak a 2883# földre. Azt mondja. 2885# 2885# Nagyon megnyugtató vagy. Engem ez nyugtalanít. Ha rosszul raktam össze az üzeneteid, akkor az én készülékemben 2895# van a hiba. Ez is lehet. 2898# Hát azért ennél a kérdésnél megakadtam. Merthogy nincs benne kérdés. Az jutott eszembe, valaki azt mondta: Feri, 2908# amióta ismerlek, sokkal bonyolultabb az életem! Amíg nem ismertelek, olyan egyszerű volt minden. Hát, van, aki 2919# meg így érzékel. 2921# Na most. Van, aki az önkielégítésről kérdezett. Ezt nem akarom hosszabban mondani. Igen, ez is egy kérdés volt. 2931# Azt hiszem, minden évben válaszolok erre a kérdésekre. Tényleg így van, ez minden évben... biztos, hogy ezt nem 2942# ússzuk meg. 2943# Az egyik, hogy akik nagyon-nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, általában van egy fokozott érzékenységük a 2954# témára vonatkozóan. Tehát énnekem is lenne egy kérdésem, hogy érdemes-e ezzel a fokozott érzékenységgel fordulni 2965# ehhez a témához? Ugye, ennek nem a realitását tagadjuk, hogy hogy hat ránk, mint hat ránk, honnan jön, mire jó, 2975# mire nem jó - hanem maga ez a fokozott érzékenység teszi nem egyszer kezelhetetlenné ezt a témát! A fokozott 2986# érzékenység. Ugye, ennek a vége az az, amikor jön valaki (papként - ez is inkább úgy hangzott, mintha a papot 2996# kérdeznék), hogy: Jaj, Feri, ez egészen ijesztő. Bejövök a templomba, és képzeld el, hogy egyszer csak ilyen 3007# piszkos gondolataim lesznek a templomban! Hogy pont, mikor a templomban vagyok! Hogy pont, mikor te, nem tudom, 3018# mondod, hogy Mi Atyánk, na, nekem akkor olyanok jutnak eszembe, hogy... De az a rettenetes, hogy egyébként meg 3028# nem jut eszembe! Csak mikor te ott mondod, hogy Mi Atyánk. És akkor kkkkKKK! 3036# Ugye, itt van egy fölfokozott észlelése valaminek, egy aggodalom, egy túlfokozott neurotikus bűntudat. Jaj, jaj, 3047# jaj, ezt ne! 3048# És mi szokott a folyamatban az elviselhetetlen lenni? Hogy: Jaj, ne, ne, nem gondolhatok arra a csúnyára! Most, 3059# amíg így járunk el, addig mindig a csúnya körül keringünk, de egyre jobban! Ezért van az, hogy egyre rosszabbul 3069# lesz. Mert azt mondja: nem gondolhatok a kicsi zöld elefántra! Nem, nem, a kis zöld elefánt nem juthat eszembe a 3080# misén! A kis zöld elefánt nem! Nem lehet. Már megin' itt van?! 3086# Ez ettől lesz elviselhetetlen. Tehát most hadd válaszoljam ezt, és most hadd ne menjek bele... A tavalyi 3096# kérdéssorban is benne volt. Tehát, hogy érdemes - egyszerüen ahhoz, hogy kezelhető legyen a téma, hogy 3106# egyáltalán eljussunk ahhoz az állapothoz, ahol ezzel valamit lehet kezdeni - nem akkora feneket keríteni neki. 3117# Mert különben kezelhetetlen. Ez csak a neurotikus bűntudat, az aggodalom, a szorongás és... Ugye, ezt úgy lehet 3128# mondani: ha jön a gondolat, majd elmegy. Egyetlen gondolat sem időzik az örökkévalóságig nálunk. Gondoljatok 3138# csak vissza az eddigi élettörténetekre! Egyetlen érzés sem marad végig. Mert előbb-utóbb már mást érzek. Tehát, 3149# éppenséggel az a segítség, hogy ha nem összpontosítunk annyira rá. Ez nem megoldást jelent, hanem bennünket 3159# alkalmasabbá tesz a megoldás (vagy valami egyensúly) megtalálására. Nem tudom, mi van ma veletek; nem köhögtök, 3170# nem prüszköltök, semmi. Olyan nyugodtak vagytok ma. Hát így is lehet, nekem mindegy. Jó. Na, itt jött egy 3180# becsapós kérdés. De rájöttem, hogy becsapós! Így szól: 3186# 3186# Leszel a férjem? 3187# Csalafinta! Na most: 3189# Hol lehet a Sématerápia című könyvet kapni? 3194# Az Animula könyvesboltban. Tényleg így mondják: A-NI-MU-LA. Egybeírják. Bimbó út 184/b. 3204# Tényleg, nézzétek meg a neten. Animula. Ott lehet kapni, jó vastag! Nagyon. Aki szeret vastagot, jól lehet... 3216# Komolyan! Ha úgy őszbe fordul az idő, és hullanak a levelek... vagy most is, ahogy virágzanak a virágok, lehet 3228# benne préselni. Nagyon cuki. Azt mondja: 3233# A házasság ápolása igényli a kettesben töltött minőségi időt, a családban azonban lehetnek szeparációs 3244# szorongásokra nagyon érzékeny, sokáig szopó, gyerekvigyázóval síró, egyedül aludni nem akaró kisgyerekek. Akár 3256# hosszú évekig nem tudnak elszabadulni a szülők. Minek kell prioritást adni ilyenkor, hogy a házasság is ép 3268# maradjon, és a gyerek kötődése se szenvedjen kárt. 3273# Hát, ez is olyan megoldhatatlan fajta. Ugye? Ez az első válaszom. Hogy egy megoldhatatlan problémát nem kell 3285# megoldani. Tehát: nem tudunk tökéletes válaszokat adni. 3292# De aztán eszembe jutott, hogy tanultam egy körben öngyilkosságra készülőknek a segítését. És akkor modelleztük a 3304# helyzeteket, beszélgettünk - egy 4 napos tréning volt. És azt mondja segítő (aki éppen a segítő szerepben volt, 3316# és gyakorolta, hogy mit lehet tenni, hogy lehet segíteni valakinek, akinek öngyilkossági szándékai vannak), hogy 3329# állandóan azt mondja nekem a kliens, hogy ő egyszerűen nem tud így élni. Ő nem tud Magyarországon élni! És 3341# hogy... hát... ő meg segítőként azt gondolja, hogy hát nem nagyon lesz hova mennie. Ilyen-olyan okokból. Ő azt 3353# mondja segítőként, hogy én nem fogom neki mondani, hogy, hogy... Akkor föltette a kérdést a tanárunknak. Ha 3365# valaki meg akarja ölni magát, és azt mondja, hogy "az az én bajom, hogy...", de közben nem bír elmenni. És akkor 3377# mit lehet csinálni? Én azt nem mondom neki. Én hazudni nem fogok neki. A tanár ránézett, és azt mondta: Most 3389# vagy az van, hogy van egy élő kliens egy illúzióval, vagy van egy halott kliens illúziók nélkül. El lehet 3401# dönteni, hogy melyik a jobb. 3404# Ezt azért szántam ide, hogy nyilván most lehet azt, hogy igen, a gyerekem így sérült, úgy sérült... de ha 3415# tönkremegy a kapcsolatunk? Hát a család alapja a társkapcsolatnak a stabilitása. Ha az tönkremegy, akkor 3427# teoretikussá válik az összes kérdés, hogy mi segít a gyereknek meg mi nem. De a realitáshoz az is hozzátartozik, 3439# hogy miközben pedig lehet hogy azt mondjuk (és ez szubjektív), hogy nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy a 3451# stabilitásunkat megőrizzük, az kevés a gyereknek. Ez egy megoldhatatlan probléma. Ilyenek vannak. És erre megint 3464# azt lehet csak mondani, hogy az élet árát mindenki megfizeti. nem kell nekünk megfizettetni az élet árát 3475# senkivel. Az a dolgunk, hogy neked ne kerüljön sokba. De az életnek mégiscsak az a logikája, hogy mindenki 3487# megfizeti az árát. És van, hogy egy pont után mi már valaki más helyett nem fizethetünk. Azt ő fizeti meg, az az 3500# ő életének az ára. 3502# 3502# Arról pedig sokat beszéltünk, hogy éppenséggel az is egy szülői üzenet, hogy miközben én nem vagyok jól, aközben 3513# a szüleim nem azt fejezi ki számomra, hogy aggódnak és rosszul vannak és bizonytalanok és jaj - hanem, hogy így 3525# is elérhető az élet. Hogy az is a kapcsolat része, hogy elismerik, hogy valamiből keveset adtak; elismerik, hogy 3537# valamivel kapcsolatban tehetetlenek voltak vagy ügyetlenek - de közben mintát adnak arra, hogy a 3547# tehetetlenséggel, ügyetlenséggel és mindennel együtt lehet élni. Úgy, hogy még jó is! Az is szülői minta. 3558# Tehát egy tágabb összefüggésbe is helyezhetünk egy megoldhatatlan problémák. 3565# Ú, egész elvesztettem az időérzékem. Igen, mert nem reagáltok semmit, csak a csönd van. Egészen. Bénító ez a 3577# csönd. 3577# Honnan tudhatom meg, hogy a párom a megfelelő? Tökéletesen mindenben egyetértő két személy nincs. De hol a 3588# határ? 3589# A kérdésből az jön nekem, hogy nagyon magadhoz akarod igazítani azt a valakit. Hogy nagyon... passzoljon. 3600# Emlékszel az indiai pasira? Ne felejtsük el az indiai pasit. Ül a repülőn, és megkérdezik tőle: Hova mész? 3611# (Valódi történetet). 3613# Hát, megyek megházasodni. Ne beszélj! És mi van a feleségednek valóval? Na, na? Nem ismerem - szüleim 3624# választották. 3625# Mi?!? De hogy fogod tudni így szeretni? Válasz: Hát lesz rá 60 évem. Hát azalatt csak valamit begyakorlok! 3636# Ez az egyik válaszom. Enélkül a mentalitás nélkül nehéz lesz. Ráadásul... De azért lesz nehéz, mert képzeld el 3648# most, ebben a pillanatban, hogy te vagy az egyik kis legó. Dudorodik a kis pöttyöd. Hátul meg van egy lyuk. S 3659# nézed színben, méretben - és úgy pont rácuppansz valakire. Van két kicsi legó, és így... Kívülről ez egy biztos 3671# kötés.Ez szép lenne, ha legók lennénk. De szerves anyagból vagyunk, s egyszer csak máshol lesz a lyuk! Meg 3682# máshol a púp. Na, akkor te hiába? Érted, egyszer csak puff, lepattan rólad a másik. S te meg: "Hát gyere vissza! 3693# Nem így voltunk ott a' oltár előtt! Te itt voltál, itt volt a lyuk, ott meg a púp. Azonnal gyere vissza!" Hát de 3705# mit csináljon szegény, hát él!! Tehát ezt a részét nem lehet megspórolni. 3713# A másik viszont szintén egy nagyon komoly realitás: ami hordozhatóvá tesz egy kapcsolat hosszú távon úgy, hogy 3724# ne is dilizzünk bele, az az elég sok hasonlóság. Az elég sok hasonlóság azért, mert akármennyire is rugalmasnak 3736# meg nyitottnak meg akármilyennek éljük meg magunkat, az ismeretlennel kapcsolatban kidolgozatlanok vagyunk; 3747# fölvértezetlenek. Vagyis, főleg az az élet nagy témáiban, nagy kérdéseiben, fontos területeken valamennyi 3758# hasonlóság az élhetőséghez szükséges. Ha alapvető dolgokban vannak nagy különbségek... Tehát: iskolai 3769# végzettségben nagy különbség, kulturáltságban nagy különbség, vallásOSSÁGban nagy különbség... Ha van alapvető 3780# területeken morális alapállásban nagy különbség... Ha 3-4 döntő területen nagy különbség van, hát... 3791# Nem az a kérdés, ahogy a fiatalok föl szokták tenni, hogy "én egy katolikus ifjú lány vagyok, én egy ateistával 3802# megházasodhatok-e?". Hát persze, hogy megházasodhatsz! Csak nem lesz olyan könnyű. Nem. Az egy külön 3813# megdolgozásra váró téma lesz köztetek. Ha túl sok ilyen különbség van lényegi dolgokban, az hihetetlen nagy 3824# erőfeszítést igényel. Tehát nem az a kérdés, hogy lehet-e vagy nem lehet, meg szabad-e, meg isten mit szól hozzá 3835# - hát hajrá, hajrá! Csak nem szoktuk bírni. Hát ez praktikus kérdés: nem szoktuk bírni! Ha túl nagy a különbség, 3847# akkor az elviselhetetlen. Tehát az az élhető, ha alapvető dolgokban nincs nagy különbség, de egy-két téren van. 3859# Van valamennyi különbség - az kell a dinamikához, mert különben meg úgy unjuk egymást két év múlva, mintha 3870# tükörbe néznénk. 3872# 3872# Nincs semmi tűz. Ugye, a nőnek érdekes, hogy az egy férfi. A férfinak, hogy egy nő. Hú, azért csak más egy 3882# kicsit! Az kell a dinamikához. Ha pont olyan... De úgy is lehet, hogy pont olyan. Főleg azok szokták a "pont 3893# olyant" szeretni, akit nagyon nagy biztonságra vágynak. És akkor... Erről ezt tudom. Hol tartunk? Igen. 3904# Eddig spirituális oldalról közelítettem meg az életem eseményeit, és próbáltam a problémáimat ilyen eszközökkel: 3915# ima, fölajánlás valamiért - kezelni. Most, mivel elmélyedtem az önismereti témakörében, állandóan analizálom 3926# magam. Mikor fog egy egyensúlyi állapot bekövetkezni, és mit tehetek azért, hogy ez létrejöjjön? 3936# Nagyon jó kérdés! Ez így szokott menni! Átmegyünk a másik oldalra, és akkor analizáljuk és húúú. És akkor utána 3947# elegünk lesz belőle. Ha valaki viszonylag egészséges, akkor azt mondja egy idő után: na, ebből elegem van. Há' 3958# mostmán egy kicsit élni akarok. Hagyjuk má'. 3963# "Szeretlek!" Ezt most miért mondtad? Na-na-na-na-na-na-na-na. Várjunk. Látom már! Állj! Látom, már csücsöríted 3974# az ajkadat. "Mi, mi?. Ez honnan jön?" 3978# Tehát van egy egészséges pont, amin túl... Örülök, hogy valaki erre azt mondja, hogy hagyjuk. Most már éljünk! 3989# Így van. Tehát éljünk. Hagyjuk már - főleg a másik analizálását! De ha valaki meg benne él ebben pszichós 3999# természetes közegben - ma egy ilyen pszichós kultúra van, tehát mindenki ebből hoz valamit - mondjuk mindenféle 4011# hitéleti vagy istenkapcsolati vagy spirituális valami nélkül, és úgy hirtelen megtér, akkor ő meg a másikban 4022# szokott lenni. Akkor meg minden, minden... Akkor meg ez megy. Olyan kedveset mondott nekem egy felnőtt férfi. 4033# Elsőáldozó lett. Jött a harmadik gyónása. És egy ilyen nagyon pici visszajelzést adtam neki.És annyira 4043# egészséges volt! Azt mondta: Jól van, jól van, Feri, tudod, én egy ilyen friss megtérő vagyok! Én meg most ezt 4054# így tudom csinálni! - Ez normális. 4058# Ahogyan a végletekig tudunk menni ebben az önanalízisben (és felesleges és értelmetlen - de belül az egészséges 4069# természetünk abba szokta velünk hagyatni), ugyanígy történhet a másik megközelítéssel is. Hogy jól van, jól van, 4080# most már nyugodj meg. Hát nyugodj már le! Fölültél a repülőre, vasárnap 0 óra egy perckor, leszálltál vasárnap 4092# 23:59-kor - időeltolódás - nem tudtál vasárnapi misére menni. De hát nem voltam! NEM voltam! 4101# A nagy segítség az az, amikor - ha viszonylag egészségesek vagyunk - hogy megérezzük, hogy már elég. Hogy 4112# egyszerűen kezdjük kinőni azt, hogy ez olyan nagyon egyeduralkodó és sarkos legyen a másik szempont figyelembe 4123# vétele nélkül. Örülök ennek a kérdésnek. Következő lépés, hogy elkezdjük integrálni ezt a kettőt. Még most külön 4134# van (vagy ez van, vagy az van), és úgy tekintünk a két megközelítésre, mint kiegészítő igazságokra. Az igazságot 4146# kiegészítő igazságokra. 4148# Még talán egy utolsó lesz. 4151# 4151# Nem. Lejárt az idő. 4171# 4171# Csináljuk akkor azt, hogy a következő alkalommal, ami ugye szeptember harmadik keddje, s akkor emberi számítás 4183# szerint itt tudunk találkozni. De hogy akkor folytatnám a kérdésekkel. Próbálok mindegyikre valamit mondani a 4195# magam módján. De hogy azért most akkor leszek hirdetések, meg, meg, meg hogy igaz, hogy így ez az utolsó, de hát 4208# jövő kedden is... 4210# 4210# (Taps) 4218# 4218# Egyetlen dolgot még, ezt talán most kéne inkább: hogy az együttműködéssel kapcsolatban milyen könyvet lehet vagy 4229# érdemes olvasni: Michael Tomasello: Mi haszna az együttműködésnek?. Ebben van az a nagyon sok majmos meg 4239# csecsemős kísérlet. A neurobiológiai belső motivációs rendszer: Joachim Bauer: Az együttműködő ember. Ez a 4249# neurobiológia motivációs rendszeres könyv. Akkor nagyon szép nyarat! De még látjuk egymást.
Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
