2013.05.21-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket! Köszöntlek mindannyiótokat! 0004# Még két alkalmunk van a szokásos mederben. Mindenesetre ebből a kettőből a mai alkalommal szeretném befejezni 0012# ezt a sémát, a grandiozitás, följogosítottság, rendkívüliség, kiváltságosság és a többi belső hiedelemvilágával 0021# leírható sémát. Tehát pontot tennénk a végére. És akkor a következő alkalommal pedig a kérdéseitekre szívesen 0029# reagálok. Tudjátok, sose mondom, hogy "válaszolok", mert mit tudom én, hogy az válassz-e vagy nem. Hogy az 0038# válasz volt-e vagy nem, azt te tudod eldönteni. Az egész biztos, hogy reakció lesz a részemről, de hogy az 0046# válasz-e vagy sem, az a tiéd. Egyrészt kis cetlin ide lehet hozni, másrészt meg az interneten keresztül is lehet 0055# kérdezni, és nem föltétlenül szükséges, hogy a kérdés a témánkra vonatkozzon. Ennyit bevezetőképp. Na most. 0063# Megvan ez a sémánk, és a sémánkkal kapcsolatban... (bár nem is akarom túlságosan sokat mondani azt a szót, mert 0072# nem ez az érdekes, hogy "séma"); ez egy belső hiedelemvilág. Érzések, gondolatok, emlékek, fizikai állapotok - 0080# hogy innen elindulva jutottunk el oda, hogy megnézzük, hogy mi is az emberben az élet iránya? 0088# 0088# Hogy a neurobiológiai belső késztetések milyen irányba viszik az életet a maguk természetes útján? És így 0097# találtunk rá négy nagyon fontos kijelentésre, ami a kutatásoknak tulajdonképpen egyszerűen megfogalmazott 0106# esszenciáját jelentették. 0108# Az első: ahol emberszámba vesznek, ahol személynek tartanak, egyedinek tekintenek; ahol emberként bánnak velünk 0117# és ahol az emberi méltóságunkat tiszteletben tartják. És így kapcsolódnak hozzánk. Ez az egyik. 0125# A második: ahol észrevesznek minket, ahol felfigyeljenek ránk, ahol figyelnek ránk. Ez volt a második. 0134# A harmadik: ahol törődnek velünk. Esetleg még akár így is mondhatnánk (bizonyos kapcsolatokban egészen 0143# egyértelmű): ahol gondoskodnak rólunk. 0146# És a negyedik, amilyen irányba megy bennünk az élet a maga természetes módján (a szó szoros értelmében a maga 0156# természetes módján), ez pedig: ahol elismernek minket. Értékelnek, elismernek minket. És milyen szép ez a szó! 0165# Tulajdonképpen nem olyan régen csodálkoztam rá, hogy az értékelésnek van egy negatív töltete a 0173# közgondolkodásban. Úgy, hogy leértékelek valakit. Vagy, hogy na, most jön az értékelés! És akkor vvvvááááhh! 0182# Most jön az értékelés. Bejön a tanár egy csomó lappal, rá vannak írva a neveink. most jön az értékelés! Naáá. S 0192# közben meg az egy milyen szép dolog: hogy az értékelés azt jelenti, hogy te értéknek tartasz engem. Értékszámba 0201# veszel, kincs-számba veszel, s ezért értékelsz engem. Tehát ez volt a negyedik. 0208# És hogyha olyan kapcsolatokban vagyunk, amelyekben megvalósul az a négy alapvető motívum, akkor van kedvünk ott 0218# lenni. Abba az irányba megyünk, ott szeretnék lenni. Ott éljük azt meg, nagyon egyszerűen: hogy szeretnek 0227# minket. Így. Ebben a négyben. 0229# De arról is beszéltünk, hogy ez a belső neurobiológiai motivációs rendszer össze tud omlani. Alkalomszerűen, 0239# helyzetszerűen, valamilyen esemény révén. Egy szerettünknek a halála például. Vagy, hogyha a neten piszkoskodnak 0248# velünk. Ha kiközösítenek, akkor ez össze tud omlani. Vagy elveszítünk egy fontos kapcsolatot... 0256# De össze tud omlani a személyiségfejlődésünk során is! 0261# A magzati kortól, csecsemőkor, 2-3-4 és a többi. Tehát az is lehetséges, hogy vannak köztünk olyanok, akikben ez 0271# a belső világ egészségesen jól működik. És vagyunk itt olyanok, akikben meg nem működik olyan egészségesen, jól. 0280# Akkor az életre vonatkozóan többféle megfontolással érdemes rendelkezünk; nem csak azokkal, amelyek az 0289# egészséges emberre vonatkoznak. Hanem azokkal is, amelyek a sérült emberre vonatkoznak. Erről majd még szeretnék 0299# beszélni. 0300# 0300# Tehát így jutottunk el oda, hogy kimondtuk azt, hogy ezért az életnek nem az alapvető mozgatórugója az 0309# agresszió. Még akkor sem, hogyha az agressziót avval kötjük össze és társítjuk, hogy életben maradni, hogy 0319# túlélni, hogy hozzájutni a táplálékhoz, a létfönntartás alapvető feltételeihez - hogy még akkor sem. Hogy még 0330# akkor sem, csakhogy - és még erről is szeretnék még bővebben beszélni - (Egészségedre! Allregiaszezon. Még itt 0340# is. Te meg köhögsz is. Persze ez a hosszan elhúzódó téli...) Emlékeztek, hogy ő mi a kreativitás három 0350# ellensége? 0351# Az, hogy ha valaki úgy érzékeli, hogy állandóan élet-halál harcot kell vívnia; 0358# ha valaki úgy érzi, hogy állandóan önmagát (beleértve a pszichológiai önmagát) kell állandóan megvédelmeznie; és 0369# a kreativitás harmadik ellensége, 0372# ha valaki úgy érzékeli a világot, hogy ott semmi mást nem tehet, mint a saját érdekei és szükségletei alapján 0383# cselekedhet. 0384# A sérült emberre ezek éppenséggel jellemzők. Tehát minél inkább megsérült bennem ez a belső motivációs rendszer, 0394# annál inkább válok ilyen emberré. És akkor elindul bennem, hogy a hétköznapi helyzeteket is fenyegetőnek tudom 0405# átélni, támadónak... emlékeztek, Virginia Satir milyen sokat beszélt erről. Hogy a kommunikációm elkezd 0415# torzulni. Nem tudom megkülönböztetni a levest magamtól. A levesre mondasz egy kritikát - én pedig úgy hallom, 0425# hogy kikezdtél a legbensőbb önbecsülésemben. Áhh! 0430# Így aztán minél sérültebbek vagyunk, annál nehezebb helyzetbe jutunk. Na most. 0437# De most visszatérek az agresszióhoz. Néztük az öt pontot. Hogy sokkal inkább azt mondhatjuk tehát: az élet 0447# mozgatórugója az, hogy együttműködjünk; hogy társas kapcsolatokban, viszonyokban vegyünk részt. Kis szinten is, 0458# meg nagyon szinten is. Például, hogy vannak közös normáink, és a közös normákat megtartjuk. Igen ám, de el kell 0468# ismernünk az agresszió létjogosultságát is, mégpedig olyan formában, hogy az agresszió akkor jelenik meg, hogy 0479# ha ezt a társas kooperációt, együttműködést valami veszély fenyegeti. Valami az útjába áll, valami akadályozza. 0489# (De a helyzet azért olyan árnyalt, mert éppenséggel [emlékeztek, az ötödik pont] agresszívabbak azok, akiknek 0500# sok gyógyulatlan sérelmük van. Vagyis, mondjuk egy magzati korban, kétéves korban eltemetett sérelem, vagy egy 0510# gyerekkorban hosszú ideig fönnálló sérelem, hiányok, érzelmi szükségletek vagy fizikai szükségletek be nem 0520# töltése okán én ötven évvel később vadidegenekkel bánok piszok módon.) 0527# Tehát éppen mondhatjuk (és ez nagyon logikus is), hogy az együttműködés hiányában hajlamosabbak leszünk az 0537# agresszióra. és ez az agresszió tulajdonképpen vissza akarna utalni oda, hogy mi történt ott velünk? Tehát ha én 0548# megérteném (meg mi mind megértenénk) azt, ami történik és zajlik, akkor a jövőbe mutatóan tudnánk cselekedni. 0558# Igen ám, de egyrészt nem értjük meg, másrészt 50 évvel később... háá! Vagyis, az az agresszió, amiről azt 0568# láttuk, hogy éppenséggel az együttműködés akadályozásával összefüggésben jelenik meg, nem egyszer, amikor 0578# megjelenik, már nem segíti az életet. Valamit kifejez az együttműködés elmaradásából 50 évvel azelőttről. Nagyon 0589# pontosan kifejezi! S nem is tudunk más okot találni rá, mint hogy van valaki, aki ebben a pillanatban nem 0599# indokolt, hogy bunkó módon viselkedjen és mégis úgy viselkedik. Tehát összefüggésben van az együttműködés 0609# elmaradásával és a megfelelő gondoskodás hiányával, de itt és most nem segíti már az életet! Ezt nagyon fontos 0619# látnunk. És láttuk azt is, hogy létezik olyan agresszió (például az első pontnál), amikor félrelökök embereket 0630# azért, hogy egy fuldoklóhoz gyorsabban el tudjak érni. Akkor itt egészen nyilvánvaló a magatartásom és az 0640# együttműködés közti összefüggés. Na. És így jutottunk el oda - ezt nagyon izgalmasnak találtam... valaki azt 0650# mondta, aki hallgatta a múltkor: Feri, alig mondtál példákat, csak úgy nyomtad, nyomtad. Nem tudom, majd 0660# próbálok történeteket mondani (nem tudom, hogy kell). 0665# Nézegettük a csecsemőket meg a kisbabákat 24 hónapos korig. És nagyon izgalmas megfontolásokra jutottunk! Ez egy 0676# nagy-nagy-nagy-nagy kutatás, sok kutatás. És ebből az derült ki, hogy a bici babuci együttműködik. Nyújtja a 0686# felnőttek a dolgot, ha úgy észleli, hogy az nem éri el. Ha a felnőttől elvisznek valamit, akkor mutogat. Ha a 0697# felnőttnek valamire szüksége van és a gyerek környezetében (és ő ezt észlelte), akkor a gyerek még arról a 0707# tevékenységről is hajlandó lemondani, ami egyébként ott és akkor örömet okoz neki. Tehát ő ott valamit jóízűen 0717# csinál és látja, hogy a felnőtt nem éri el, akkor lemond arról az élvezetről, hogy odaadja a felnőttnek. És azt 0728# is láttuk, hogy a gyerekek arcán kétéves korban mennyire nyilvánvalóan megjelennek az együttérzésnek a jelei. És 0738# ha lehetőségük van egy sérelmet szenvedett felnőttnek segíteni később, akkor segítenek is neki! És emlékeztek, a 0749# legfontosabb pedig az volt, hogy ez annyira a természetünkbe van írva, hogy amikor a rendszerbe behelyezték 0759# (mintegy akadályként) a jutalmat, akkor az inkább megzavarta ezt a belső rendszert, nem pedig segítette! Hát ez 0770# fergeteges! 0771# Na most. Folytatás: valamiről nem beszéltünk még, ez pedig az osztozkodás. 0778# Mondtuk azt, hogy három alapvető formája van az együttműködésnek, a másik segítésének. 0786# Az egyik a konkrét segítés - erről hoztuk a példákat. 0791# Információadás - a gyerek mutogat. 0795# És a harmadik pedig: az osztozkodás: az derült ki, hogy a majmok, hát, nem nagyon osztozkodnak. Bár a helyzet 0805# egy picit árnyaltabb. Az derült ki, hogy a majmok is ismerik a kölcsönösséget. De az osztozkodásban egyáltalán 0815# nem jók. Például: Ha az egyik majom kurkássza a másikat, a másik visszakurkászik. Ezt kétségkívül 0825# kölcsönösségnek hívhatjuk. Tehát van annak a mérleglése, hogy te csináltál nekem valamit, én csinálok neked 0835# valamit. 0836# Aztán: ha az egyik majom bajba került és bántották, és valaki ment és segített neki, a majom ezt megjegyzi, és 0846# egy hasonló helyzetben ezt visszaadja. Segít a majomtársának; annak, aki neki segített. Nade: még az anyamajmok 0857# is kapnak finom cuccokat. 0859# Ott van a kicsinye: nem ad neki. Nézték. Itt pontos adataim vannak, kérlek szépen; azt mondja: csimpánzokkal. 0869# A csimpánz mama csimpánz gyereke 84-szer kért. A kicsi a csimpánz a nagy csimpánztól. Az anyucijától. Mit 0879# gondoltok, a 84 esetben hányszor nem adott az anya csimpánz? 84-ből hányszor nem? Ú, te nagyon szereted a 0889# csimpánzokat. Itt most tág tere nyílt az előítéletességnek. 50-szer elutasította a saját kölykét. 84-ből 50-szer 0900# . Mindössze 14 alkalommal adott a csimpánz mama a saját csimpánzának (kölkének) aktív módon a saját 0910# táplálékából. 14-szer. De mind a 14 alkalommal a tápláléknak a gyöngébbik részét. Őőőő. 0918# Tehát kimondhatjuk, hogy a csimpánzoknak nem erőssége az osztozkodás. Főleg nem valami méltányosság, még a saját 0929# kicsinyeikkel szemben sem, vagy az egyenlőség vagy ilyesmi - erről ne is beszéljünk. Valamennyi kölcsönösséghez 0939# van érzékük. De az osztozkodásban nagyon gyengék. Ezzel szemben az ember babucik... háh!! azt mondhatjuk, hogy 0950# pont az ellenkezője! 0952# 0952# Az ember babák tárgyakat ajánlgatnak a felnőtteknek. Hát ez mindenkinek ismerős. Ahogy nyújtja egy gyerek a 0962# tárgyat. De az is, hogy a gyerekek (kicsi babákról beszélünk: 1-2 éves kor) előszeretettel nyújtanak ételt a 0972# felnőtteknek. És egyáltalán nem kezdenek el zokogni minden esetben, ha felnőtt meg is eszi. Tehát nem pusztán 0982# csak a játék ez, hogy majd te visszaadod nekem. A gyerekekben máris van egy érzék arra, hogy osztozzanak. Három 0993# év alatti gyerekekkel csináltak nagyon érdekes kísérleteket az osztozkodás szempontjából. Például úgy oldották 1003# meg, hogy két gyerek közül mindegyiknek lehetősége van arra, hogy ő maga megszerezze a másik részét is. Már 1013# két-három éves gyerekek sok esetben nem veszik el a másikét. Két-három éves gyerekek! De hogyha el is veszik, és 1024# a másik szól, majdnem minden esetben azt visszaadják. Az osztozkodásnak, valamiképpen az egyenlőségnek vagy a 1034# méltányosságnak van bennünk egy nagyon világos érzéke. 1039# Felnőtteknél nagyon híresek azok a játékok... azt mondja: kapok száz forintot. Kevés? Kapok 100 forintot és azt 1050# mondja kísérletvezető: maga ebből aztán forintból a társának (aki szintén a kísérlet résztvevője) annyit ad, 1060# amennyit akar. De a társa fogja tudni, hogy magánál 100 forint van és akkor viheti el maga azt, amit magának 1070# megtartott, ha a társa elfogadja azt, amit magad neki adott. 1076# Az embör úgy működik, hogy az emberek nagy többsége körülbelül a felét odaadja, egy kisebb százalék mondjuk 1086# egyharmadot ad, de általában fele-felében. Ez már mutatja, hogy vagy egy érzékünk arra, hogy ha a felénél 1096# kevesebbet adok, akkor azt fogja mondani, hogy nem kell. Körülbelül 30 forint alatt szinte nincs ember, aki azt 1106# elfogadja. Tehát 30 forint alatt azt mondjuk, hogy egyszerűen nem kell. És az volt a nagyon érdekes, hogy miért 1117# nem kell? Mert ha olyanok lennénk, mint a csimpánzok, akkor a csimpánz a maximális nyereségre törekszik. Tehát ő 1127# viszi az egészet, fütyül mindenre. És hogyha neki száz banánból adnak egyet, azt viszi. Mit érdekli őt az összes 1138# többi?! Itt már nagy különbség van köztünk. Mi, hogyha 1 00banánból kapunk 25-öt, akkor azt mondjuk: 25 banán?! 1149# Ott rohadjon meg, ahol van! 25 banán?!? Azt már nem! Hát egy olyan világban nem lehet élni, ahol te kapsz százat 1159# és 25-öt adsz nekem... Nem, ez ellentmond az életnek a logikájával. Nem fogadjuk el a 25 banánt. és akkor 1169# kérdezték: miért nem fogadod el a 25 banánt? 1173# Azért nem, mert nem igazságos. Mert nem egyenlő, nem méltányos. Hihetetlen erővel működik ez bennünk. Nem kell! 1184# Pedig, pedig, ugye az volt az alapvető logikánk, hogy ha minden a túlélés és az agresszió az élet mozgatórugója 1194# is az, hogy túl kell élni és biztosítani a fennmaradáshoz szükséges dolgokat, akkor az lenne az elemi érdekünk, 1205# hogy elfogadjuk 25 banánt. Hát ez lenne a minimálisan értelmes és logikus. És nem fogadjuk el. 1214# A majmok másképp járnak el - erre már tettem utalást. A gyerekek két-három éves kortól kezdik ezt az 1223# egyenlőség-méltányosság-kölcsönösség világot fölfedezni. Addig ugyanis az történik, hogy ténylegesen egy 1233# neurobiológiai késztetésből adódóan, természetszerűen ajándékozzunk és adunk és segítünk és vagyunk 1242# nagyvonalúak, mert ez önmagában jutalmazó az ember számára. Ugye, ezért a gyerek lemond arról, amit éppen 1252# szívesen csinál, hogy segítsen valakinek. És nem a jutalomért teszi, nem a dicséretért. 1261# 3 éves korban történik egy fordulat. 3 éves kortól kezdve ugyanis kezdjük egyre inkább érzékelni azt, hogy a 1271# többiek mit csinálnak velünk. És kezdjük egyre jobban megérteni azt, hogy milyen következménye van annak, hogyha 1281# százból százat elrakok. Azt mondják egyébként, akik ezzel (most a pedagógiai részével) foglalkoznak, hogy ha egy 1292# gyereknek jó alapjai vannak, akkor különösebben nem a jutalmazás az, ami őt tovább segíti ebbe az irányba, 1302# amerre a biológiai késztetései is mennek. Hanem, ha leülünk egy gyerekkel és megbeszéljük azt, hogy milyen 1312# következménye van annak, ha ő önző. Mert a belső késztetés már őt jó irányba viszi, nem kell plusz jutalmazni. 1322# Hanem a belső késztetést érdemes még jobban föltárni és kidolgozni; érthetővé, értelmessé tenni. 1332# 1332# S akkor 3 éves kortól történik az, hogy egy gyerek, ha őneki adtak, szívesebben ad annak, akitől már kapott, 1342# mint az idegennek. Kölcsönösség! 1344# Egy gyerek annak is szívesebben ad, akitől látta, hogy egy harmadik személynek ad. Tehát még csak nem is 1354# szükséges, hogy "én kaptam". De ha látom, hogy ő egy olyan valaki, aki adott már a másiknak, akkor én is 1364# szívesebben adok neki. És már egy 3 éves gyerek szívesebben ad olyasvalakinek, akit úgy érzékel, hogy a saját 1374# fajtájabeli. mint ahogy, emlékszem, mondtam nektek ezt a történetet... azt mondta egy édesanya: Na, Robikám! 1384# Tudod mit? (Volt Robi talán 4-5 éves.) Mi hétvégére elmegyünk apáddal mit-tudom-én hova. Arra gondoltunk, hogy a 1394# keresztanyukádnál aludhatnál, akit annyira szeretsz! Az 5 éves gyerek válasza: nem alszom nála, mert nem olyan a 1405# szaga, mint a mienk. 1406# Ezt mondta az öt éves gyerkőc. Ez valaminek a nagyon pontos kifejezése. 1413# Tehát 3 éves kortól kezdve már nem mindenkinek adunk. És emlékeztek? Hogy amikor egy kétéves-másfél éves gyerek 1423# segített a felnőttnek, a segítést nem befolyásolta az, hogy a felnőtt ezt megköszöni-e (Az meg főleg nem, hogy 1434# kap-e jutalmat.). De még az sem, hogy a felnőtt arcán valamiféle hálát, köszönetet, örömöt fedezne föl. Ennyire 1444# belső irányítottságú ez a fajta másikra hangolódott cselekvés. Na de legyünk 4 évesek! 3 éves kortól kezdve 1454# egyre árnyaltabban ismerjük meg azt, hogy tulajdonképpen hogy is vagyunk egymással. Agyerek, amikor ad valakinek 1464# (bár az nem neki adott, hanem egy másiknak), vagy amikor ad, osztozkodik a másikkal, tulajdonképpen mindig benne 1474# van az is, hogy megelőlegezett bizalmat adunk. Én most megteszem neked, és valószínű ezt vissza fogom kapni. 1485# Emlékeztek? Hogy a bizalom egy egészséges emberben bizalmat szül. És ennek leírható az élettani része is. Egy 1495# sérült ember azonban, ha mások adnak neki, törődnek vele, gondoskodnak róla és adnak (ezt már most másodszor 1505# mondtam), akkor őbenne ez lehet, hogy nem bizalmat szül, hanem vérszemet kap. 1512# Azért, mert ez a belső motivációs rendszer őbenne nem működik hatékonyan. A majmok fütyülnek az egyenlőségre. 1522# Nem érdekli őket a méltányosság! Osztozkodásról nincs szó. Ezért a kutatók egy érdekes mondatot használtak itt. 1532# Azt mondták: tulajdonképpen a majom úgy él, mintha folyamatos életveszélyben lenne. Az ember pedig úgy él, mint 1542# aki nincs folyamatos életveszélyben. Mi, emberek, akkor hajlunk egyre inkább arra, hogy ha van nálam két kóla, s 1553# kiderül hogy nem fog több eső esni a földön. Ugye, akkor éppenséggel minél sérültebb valaki, annál inkább hajlik 1563# majd arra, hogy ezt megpróbálja el-HTK-zni. Ha ez ismerős valakinek. Emlékszem, katona voltam. Kimentem eltávra 1573# és mire visszaértem, fölfeszítették a szekrényemet és minden cuccomat elvitték. Nem, nem volt rossz. Beértem, és 1584# egy óra múlva szolgálatra kellett jelentkeznem. És nem volt katonaruhám. Grrr! Volt, amit kértem; volt, amit 1594# nem. Szóval... 1595# A majmok tehát úgy viselkednek, mint akik folyamatos életveszélyben vannak, akik nem engedhetik meg maguknak, 1605# hogy osztozzanak, hogy egyenlőség, igazságosság, testvériség - fütyülnek rá. De hogy ha mi megsérültünk, 1615# tulajdonképpen minél sérültebbek vagyunk, ennek elsősorban a lélektani részét írtuk le éveken keresztül; most a 1625# neurobiológiai részét is leírhatjuk. Például, hogy kevesebb oxitocin termelődik. Emlékeztek? Hiába gondoskodnak. 1636# Hiába jók velünk. Hiába segítenek nekünk. Hiába törődnek velünk - nem termelődik annyi oxitocin, mint a 1645# másikban, akinek emiatt kedve van ott lenni a másikkal, belső késztetést érez az együttműködésre, a 1654# visszaadásra, a kölcsönösségre. Őbenne ez nem történik meg! Ezzel szemben az agresszióban részt vevő hormonok 1664# egy pillanat alatt meg tudnak emelkedni. A stresszhormonok egy pillanat alatt meg tudnak emelkedni! Vagyis: 1674# minél inkább megsérültünk kicsi korban, annál inkább történik az, hogy úgy észleljük az életet (és ennek megvan 1685# a biológiai háttere), mintha életveszélyben lennénk. És emlékeztek? Most a másikat mondom, nem a kreativitás 3 1695# ősellenségét, hanem a gondolkodási hibák 90 százalékában a három motívum... emlékeztek? Na! 1703# Énközpontúság, szűklátókörűség és rövidtávú gondolkodásmód. 1709# Tehát amikor valaki nekiállt gondolkodni egy helyzeten, azt fölmérte és hozott következtetéseket, döntéseket. Ha 1719# ez a három jellemezte, az majdnem mindig a gondolkodás elégtelenségével járt együtt. Ő hiába jutott el valahova 1729# - valójában a szűklátókörűség, az énközpontúság és a rövid távú gondolkodás nem tette lehetővé azt, hogy a 1739# helyzetet jól mérlegelje. 1741# Ez azt jelenti, hogy ha megsérültem, akkor (most már azt is látjuk, hogy) a gondolkodásmódunk alapvetően torzul. 1752# Nem csak a belső motivációs késztetéseink, nemcsak a hormonháztartásunk, nemcsak az érzelemvilágunk. Ugye 1762# emlékeztek, erről is beszéltünk. Ha valaki megsérül és lát valakit, aki rászorulna a segítségre, képes 1771# megvetéssel lenni iránta. Nem működik ez a belső rendszer! Akkor ő hiába "gondolkodik azon", mi is lenne a jó 1781# megoldás. Bezáratott a valamikori élettapasztalataiba, és ezért tulajdonképpen folyamatosan úgy észleli a 1791# környezetét, az egész világot, mintha túlélő harcot folytatna, magát kéne megvédeni; csak a saját 1800# szükségleteivel törődhetne, mert ezekre mindenképpen szükség van. Mert senki nem fog segíteni, senki nem törődik 1810# velem, nem vesznek észre, fütyülnek rám és a többi! Ezért a gondolkodásmód sem tud a megfelelő irányokba 1820# eljutni, és megfelelő következtetésekig eljutni. Hej! Azért ez elég súlyos, nem? Hmmm. mit tegyünk, ha sérültek 1830# vagyunk? Itt beszéltünk arról, emlékeztek? Hogy figyeljenek föl rám, vegyenek észre, vegyenek emberszámba! Ezzel 1841# a késztetéssel összhangban van, tudjátok: 2006-ban 94%, Egyesült Államok, fiatalok. Siker! Hírnév! Ismertség! 1851# Lájkok! És a többi. És éppenséggel most már értjük a logikáját, hogy miért. De amikor valaki: így az ismertség, 1861# úgy a siker, amúgy a másik fölött aratott győzelem és a többi - most már két dolgot egészen biztosan tudunk. Az 1871# egyik: 1872# Ha el is éri, nem lesz tőle jól. Mert ahhoz az egész rendszernek kéne jól működnie, hogy őneki az még valamit 1882# hozzátegyen az élethez. De neki nincs ott a háttere, neki csak az a nyomorult sikere van. Értitek? Semmi mása 1892# nincs, mint hogy most kapott ezer lájkot. Ennyije van. Hát attól miért lenne jól? Neki az van. 1901# Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen logikus, hogy miért megy nagyon sok ember ebbe az irányba. Logikus! De 1911# tudjátok, hogy hogy történik ez? 1914# 1914# Úgy mint amikor azt mondtuk (erről sokat beszéltünk): az önmegvalósítás három szintje. 1922# Önkifejezés, önátadás, önfelülmúlás. Az első szinten, az önkifejezés szintjén vannak az élvezetek. Az 1932# élvezetekről azt mondhatjuk, hogy nem növelik az emberi életet (hanem fönntartják). Az élvezet minőségileg nem 1942# tesz semmit sem hozzá az emberi élethez. csak jólesik. Az nem baj, hogy jólesik! Jó az - élvezzük az életet. de 1953# minőségileg nem teszi tartalmasabbá, értelmesebbé - nem teszi. Fönntartja. Na de! 1961# Valahogy, ha 94 százalék a siker, a hírnév, a győzelem a másik fölött, a nemtommicsoda - ez pontosan arra lesz 1971# neki elég, mint a hétköznapi polgárnak az élvezet. Nem növeli az életet, fönntartja. Ő akkor a siker - na, hhhu. 1982# Jó, még maradhatok egy kicsit. 1985# (Egészségedre. Az előbb is te voltál. Ugye? Nem. Miért? Mert sajnálni akartalak. "Engem te ne sajnálj!". Ez is 1996# milyen érdekes... hogy utáljuk, ha sajnálnak minket! Minket ne sajnáljon senki! Ez az emberi méltóság. Ez az 2006# emberi méltóság! Ne sajnáljál engem. Segítsél vagy legyen egy jó szavad - de sajnálni ne sajnálj. 2016# 2016# Amikor a mozgássérült barátaimhoz jártam... hogy utálták a sajnálatot. Azt mondták: Te Feri, a sajnálatnak szaga 2027# van! (Ezt.) Messziről ordít a sajnálat. Jaj! Emlékszem, egyszer azt mesélték, hogy még az átkosban elment 2038# hozzájuk egy egész brigád. A mozgássérült barátaim vastüdősök voltak. (Ezt bontottam ki - rá van írva a nevem. 2049# Kétségkívül. Ebből nem kaptok - az én nevem van rajta!) Vastüdősök, nem tudnak sehova se menni egyedül, 2059# rászorulnak a legalapvetőbb dolgokra. Na, jött a brigád. 2065# Egy napig kommunista szombat volt. Jaj, ez ismerős még neked! A kommunista szombat. 2073# Emlékszem, mikor a Fővárosi Faipari és Kiállításkivitelező Vállalatnál dolgoztam... Komolyan! Az első 2084# munkahelyem, ne viccelj. kommunista szombat. Az egy nagyszerű dolog. Bementünk és a vállalat veszteségét 2094# növeltük. Eleve veszteséges volt, de ha még szombaton is ezt csináltuk, ennek a következménye az lett, hogy még 2105# veszteségesebb lett. De az ideológia fölülírta az egyszerű számokat. Ezért bementünk. Na, ez a brigád meg 2116# kommunista szombat gyanánt elment mozgássérült embereket látogatni. Tehát kommunista szombat - ott 2126# tettek-vettek. Végül (azt mondták, ez volt számukra az igazán emblematikus történet) hozták a brigádnaplót. Mert 2137# olyan is volt. És megkérték a mozgássérülteket, hogy írják alá, hogy ők itt voltak kommunista szombaton és 2148# teljesítették a normát. 2151# 2151# Na, ugye ez az, amire azt mondjuk, hogy "takarodsz innen?!". A brigádnaplóddal együtt. Ugye, hogy ezt miért 2160# csináljuk? Ha semmi más nem volna bennünk, csak a túlélés. Olyan emberek, akik levegőt nem tudnak venni mások 2169# segítsége nélkül, és mégis azt mondják, hogy menj innen! Na, erről beszélünk! De onnan indultam, hogy ha valaki 2178# nagyon megsérül, nincs rálátása a belső sérülésére, ezért akkor: egyfelől jönnek az élvezetek, másfelől pedig 2188# siker-hírnév-lájk és az összes többi: ismertség, meg ezek. Ettől ő azonban nem lesz boldog, hanem az életét 2197# fönntartja. És ezért két dolgot szeretnék ehhez mondani. Az egyik: éppenséggel ha ő tudja, hogy ez semmi másra 2206# nem elég, mint éhezőnek enni egy szelet kenyeret, éppenséggel életben tudok tőle maradni. Az élvezettől nem azt 2215# várom, hogy az életem értelme az legyen. Hogy most még finomabb paprikás krumplit főzök. Hát ettől nem lesz 2224# értelmes az élet! Kinek lesz az? Nem. Emberi módon az életemet fönntartom és nem moslékot eszem, hanem legalább 2234# finom. És azt mondom: na! Emberszámba vettem magam, mert legalább valami finomat készítettem. De ettől az élet 2243# nem növekszik, hanem fönnmarad. ez most azért ... Ezt most így mondom, kicsit hülyén hangzik: az amerikai 2252# fiatalok 94 százaléka tulajdonképpen mintha abban a belső hiedelemvilágban élne (eszerint a kutatás szerint), 2261# mint hogyha tombolna az életveszély, és semmi másra nem tudnánk időt-energiát fordítani, mint a túlélésre. Tehát 2271# kizárólag az élvezetek, és akkor siker-hírnév-türürürümm. Azért ez nem olyan idegen világ tőlünk! Tehát 2280# egyfelől: nem leszünk tőle jól, életünk nem lesz értelmes, nem leszünk boldogok. De ettől ne essünk kétségbe, 2289# hanem érdemes a másik oldalt nézni: éppenséggel ha valakinek ez ténylegesen segít, hogy fenntartsa az életét, 2298# akkor rendben van. Ha ő is tudja, hogy ezt azért csinálja, hogy fenntartsa az életét. Akkor rendben van. Tehát, 2308# ha valaki így tud élni (vagy életben maradni), rendben van. Hát nagy dolog, hogy kitalálta, hogy tud életben 2317# maradni! 2318# 2318# De hogyha egy egész kultúra ezt megerősíti, hogy hajj, ennél több nincs is, csak ez - hát ez nagyon ijesztő. 2328# Hej-haj! 2329# Megadnánk az elején azt, amire szükség van, akkor utána... 2335# Az osztozkodásról a legszebb történet: Afrikába ment ki egy embör, és nagy aszály volt. Emlékszem, ezt 2346# két-háromévente mondogatom nektek. És nem volt víz. Kiapadtak a kutak. Tehát lehetett tudni, hogy valamennyi víz 2357# van ott. Az egyik törzs azt mondta: föl kell adni, nincs értelme. Ott volt ez az ember Európából. Ne, hát akkor 2368# ássunk mélyebbre! S akkor elkezdtek ásni és ásni és ásni, és egymás után dőltek ki az ásók (és adták föl). Már 2379# jóval mélyebbre ástak, mint az eredeti kút. Úgy látszott, hogy ennek semmi értelme nincs, akkor inkább dögöljünk 2391# meg. 2391# Elment az 50 százalék, a 60, 70 - már csak néhányan ástak. Egyszer csak följött a víz! 2400# S akkor kérdezték később ettől az embertől, aki rávette ott a törzs tagjait, hogy ássanak. Hogy mi volt az egész 2411# folyamatban a legnehezebb? Az egész folyamatban kétségkívül a legnehezebb az volt, hogy amikor volt víz, 2422# rávegyem azokat, akik ott maradtak, hogy adjanak azoknak, akik elmentek. Az egészben az osztozkodás volt a 2433# legnehezebb. (40.36) 2435# És még egy történetre gondoltam, hogy ezt elmondom. Az árnyaltsághoz. Hogy Frankl (4 év koncentrációs tábor, nem 2446# ragozom - tudjátok), hogy van egy fontos mondása. Ha jól emlékszem, a "Mégis mondj igent az életre", annak az 2457# elején van, ha jól emlékszem. Azt mondja, hogy "az igazak nem jöttek vissza". Arra akar utalni ezzel, hogy akik 2468# nagyon komolyan vették a másik szükségét, ők előbb meghaltak emiatt. Mert akkor nem magával törődött, hanem a 2479# másikat. Ez az élet lehetőségeit bizonyos helyzetekben nyilvánvalóan minimalizálta. "Akik túléltük... Hmmm." 2490# Akkor elmond egy történetet. Azt mondta, hogy hogy próbáltam megőrizni az emberségem. 2499# (Egészségedre! A szélén tüsszögtök, ez érdekes. Átülök ide egy kicsit, hátha ez...) 2507# Próbáltam megőrizni az emberségem. Amikor kinyíltak a koncentrációs tábornak a falai, akkor még nagy 2517# csoportokban vittek el bennünket. Sokan nem is a koncentrációs táborban haltak meg, hanem ahogyan ott az úton 2529# mentek. Már azt nem bírták. S akkor azt mondja, hogy volt egy pont, ahol annyira gyöngének érezte magát, hogy 2540# semmi másra nem volt képes, mint hogy ment oda, ahol a legsűrűbben voltak az emberek, és sodortatta magát. Azt 2551# mondta: "Azáltal éltem túl - pedig már vége volt tulajdonképpen a gyötrelmeimnek - hogy ott sodortattam magam a 2562# többiekkel, és ők valahogy, valahogy vittek és emiatt életben tartottak engem. Ezen a napon nagyon hideg volt 2573# éjszaka." Egy nagy udvara vezényelték őket. De hideg volt és nem volt rendes ruhájuk. Sorba kellett állniuk, 2584# hogy le tudjanak zuhanyozni. És a zuhanyzás után tudtak egy barakkban szállást venni. És ahogy egyre hidegebb 2595# lett és ott állt a sor, akkor - azt írja Frankl: "Volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, hogy ha ki kell 2606# várnom a sorom, bele fogok halni. Hogy... hogy annyi mindent kibírtam! 4 évet kibírtam! 4 évet! Lehetetlen, hogy 2617# négy évet azért éltem túl, hogy most itt haljak meg, mikor már vége? Azért, mert...". Abban a pillanatban 2628# elkezdtem tolakodni. És tolakodtam és előre mentem és tudtam, milyen esztelenül hangzik, amit mondok, és 2639# tulajdonképpen a magam számára sem volt érv, amit mondtam, de mégis..." 2646# Ugye, milyen érdekes az emberség? Hogy "mégis", legalább mondtam valamit. S akkor azt mondta: "Orvos vagyok. 2657# Orvos vagyok.". Ugye a zuhanyzóba ment... tehát látnivaló: a lelkiismerete miatt mondta. De ezt ő maga írja! Ezt 2668# mondtam, és azért, hogy egyáltalán valahogy képes legyek. És akkor mentem, ott valahogy mindenki félholtan, 2679# kábultan, ott engedték is, meg kinek van ott ereje még ott nem tudom mit. Ment, és le tudott zuhanyozni - nem 2690# onnan, ahová a sorból került volna. És lefeküdt és azt mondta, hogy "négy év alatt kialakult a az érzékem, hogy 2701# mi az, amit még kibírok, és mi az, amit nem. És hogy "eljött egy pillanat, amikor tolakodnom kellett". Ez 2712# nagyon, számomra nagyon megrázó. Hogy "sodortatom magam és aztán tolakszom". De azért 4 év után. Hogy ebben 2723# minden, mi minden benne van! Azt akartam itt az osztozkodás, egyenlőség, méltányosság, igazságosság, 2733# kölcsönösség témájában mondani, hogy mennyivel finomabb szövésű mindez, mint ahogyan néhány alkalommal ezelőtt 2744# ezt a főmondatot kimondtuk. Hogy szó sincs arról, hogy az élet mozgatórugója az lenne, hogy mindig könyökölni 2755# kell. Mennyivel sokkal finomabb szövésű az ember meg az élet! Na most. Gyerünk! Hol tartok? 2765# 2765# 3 éves kortól - emlékeztek - kialakul az, hogy elkezdünk mérlegelni. Egyenlőség, egyensúly, igazságosság. És 2775# ezzel együtt elkezdenek fontosnak lenni a csoportszabályok, a normák! Mert ezek a normák abból adódnak és 2785# születnek meg, ahogyan egymással a kapcsolatainkat rendezzük! vagyis, hogy megállapodásokra tudunk jutni! És 2795# nemcsak konkrétan állapodtunk meg dolgokban. Például olyan szép, hogy: egy gyerek meg egy felnőtt megállapodik, 2806# hogy a gyerek azt mondja: nézd Apa! Repülő! Fölszállt! Zzzzzz! Látod, Apa, milyen jól száll? 2814# S az apa ekkor azt mondja: Hú, de jól néz ki! Ssss! Hányan vannak rajta? Hova megy? 2822# Ez egy megállapodás. Egy kölcsönös játék. Egy kölcsönös megállapodás: ezt elneveztük repülőnek. S 2832# együttműködünk. És kitaláltuk azt, hogy milyen... És éppenséggel nem csak személyes együttműködésben, 2841# kölcsönösségben, igazságosságban tudunk lenni, hanem ennek kialakul a világa, és akkor létrejönnek a normák. És 2852# tulajdonképpen ezzel összefüggésben jelenhet meg nagyon sok agresszió. Ami a normaszegőket éri. Ha azt 2862# észleljük, hogy valaki normát szeg, akkor nagyon dühösek tudunk lenni! Őneki miért lehet? Állok föl az 2871# autóval... annyira tudom! Milyen érdekes ez. Ugye, pont itt jövök. Ott jövök be, ahol ti ott gyülekeztek. És 2882# hogy az egy külön érdekesség, hogy amíg nem látjátok, hogy az én vagyok... Ezt a bunkót! Ez micsinál itt?! 2892# Tűnnyön innen!!! Itt állunk az... 2895# És akkor kiszállok, mert be kell csöngetni, hogy engedjék le a sorompót. S akkor: Á, Feri, szia!!! 2904# Ugye? Egyszer csak a személyesség miatt már a normakövetést valami fölülírja. Most nem gondoljuk azt, hogy Feri 2915# normaszegő, hanem: hogy így megy be, mert különben mindig Kukutyinban kéne pakolnia. Hej! 2923# Ha nincsenek személyes kapcsolataink, akkor teljesen természetesen elkezdjük a normákat nem csak követni, de 2934# hogy milyen mélyen... 2936# 4-5 éves gyerek még azelőtt, hogy a lélektan elkezdi mondani, hogy kialakult énideál, lelkiismeret és a többi... 2946# 4-5 évesen már roppant normakövetők tudunk lenni. Nagyon! Hát képzeljétek el: 2954# Elsőáldozó volt egy édesanya. 5 éves a kisfia. Mikor a kisfiú megtudta, hogy most akkor melyik vasárnap lesz az, 2964# amikor elsőáldozó lesz Anya (!), s hogy Feri atya azt mondta, hogy fehér, szép blúzban legyen akkor, vagy valami 2975# elegáns dologban, akkor a kisfiú a következőt mondta. (Őt éves.) 2981# Anya, akkor nekem is kell egy új nyakkendő! És öt éves. Óvoda, középső csoport! Azt mondja az anyuka: hát ne 2991# viccelj, ott van az, a múltkor vettük. "Az nem jó erre az alkalomra". Anya, sötétet vegyél! (Öt éves gyerek.) 3002# Micsoda érzéke, érzékenysége van erre! Ez egy alkalom, s az alkalomra... S még a színét is érzékeli 5 éves! 3012# S nemde, például, ha autóval megyünk, egész jámbor férfiak és nők is kivetkőznek magukból az autó zártságában. 3023# Mit tudunk tombolni egy autónak a belső világában! Ugye, így van? Tehát az autót fölvesszük magunkra, mint a 3033# testünk meghosszabbítását. Ezért van az, hogy minden további nélkül túrjuk az orrunkat az autóban. Hát hiába, 3043# hogy egy csomó ember látja, de az autóban más! Ugye? Az "én" meghosszabbítása az autó, tehát ez még a belső 3053# terem, itt én túrom az orrom, meg böfögök, szemetelek - minden. És ha valaki normaszegő módon közlekedik, 3063# megvadulunk! (Vadudulok, akarom mondani). és tulajdonképpen milyen érdekes, hogy emögött nem az derül ki, amit 3074# sokan szívesen mondanak: na, az ember végül is csak egy agresszív állat. Na. Csak kordában tartja magát, de 3084# amikor autóba ül, kijön az igazi énje! Hinnnye! Nem az igazi énje jön ki, hanem tulajdonképpen itt van egy 3094# közbizalom. És a közbizalomnak a logikája, hogy bizalmat szavazunk egymásnak. kölcsönösség van, méltányosság, 3105# igazságosság, egyenlőség. És ezt az ismeretlen kapcsolatokban a normák megtartásával őrizzük meg. Ilyen 3114# egyszerű. 3115# Amikor valaki normaszegő, akkor sokkal több történik, mintsem hogy "kijött az énjünk". Nem az énjünk jött ki! 3126# Hanem egy megbízható, biztonságos élhető emberi világba vetett bizalmunk: Krrrkk! Hogy ez hogy is van? Hogy is 3136# van ez? Most akkor ezt bárki megcsinálja? Ki csinálhatja ezt meg? Bármikor megcsinálhatja? akkor ez hogy van? 3147# És az együttműködés akadályoztatása a normaszegés kapcsán agressziót vált ki belőlünk. Ez nem menti az 3156# agressziót, csak érthetővé teszi! 3160# 3160# Tehát nem az "énjünk jön ki", hanem szeretnénk jelet adni neki, hogy ide figyelj, itt van egy norma és te ezt 3170# megszegted. És nem önmagában a normáért érdekes, hanem az együttműködés, az emberség... és hirtelen ott vagyunk 3181# a belső motivációs rendszernél. Ugye, ha bárki bármit megtehet, kevesebb kedvem lesz élni. Nem így van? Hát így, 3192# ha egy ilyen világ van, akkor hogy éljek? Há, há! na most. Gyerünk tovább! Ugyanoda raktam. Mit csinálok? 3202# Hadd hozzam ide az intimitást, ami ennek az ellenkezője. Amikor valaki igazán, igazán bensőséges viszonyban van 3212# velünk (és mi vele). Hogy tudjátok, ott nem önmagában a kölcsönösség az érdekes. A kutatások nagyon szépek! 3223# Minél távolabbi viszonyban vagyunk, annál inkább mérlegeljük, hogy adtál, adtam - hol van az egyensúly? Ezt 3233# nagyon is mérlegeljük! Egy társ kapcsolatban is megvan az igazságosság dimenziója: mérlegeljük. de minél 3243# meghittebb a viszonyunk (most ideülök a 13-as székkel szembe); minél meghittebb a viszonyom valakivel, annál 3254# kevésbé az egyenlőség érdekel, vagy hogy én adtam és ő nem adott; én segítettem neki és ő nem segített; én 3264# figyeltem rá, és ő nem figyelt rám. Nem ez érdekel, hanem mi? Az, hogy ha ez a kölcsönösség megrendül, akkor 3274# bennem elindul egy folyamat, hogy talán ő már nem szeret annyira, mint eddig. Talán bizony ez azt jelenti, hogy 3285# nem vagyok neki elég fontos már? Hogy már nem számíthatunk kölcsönösen egymásra? 3293# Vagyis valójában nem az érdekel (minél szorosabb egy emberi kapcsolat), hogy kapok-e tőled ceruzát, vagy 3303# névnapra virágot vagy akármit - nem ez érdekel! Hanem, hogy az vagy-e nekem, aminek tartalak? A barátom vagy 3313# még, vagy már nem? hogy még, még... nem csak formálisan, hanem tényleg még a feleségemet láthatom benned, a 3324# fele-ségem? Te vagy az én társam és barátom? Vagy már nem? Ez kezd el bennünket foglalkoztatni. És ezért egy 3334# meghitt kapcsolatban tulajdonképpen óriási különbségeket is viszonylag közép-, hosszú távon is minden további 3345# nélkül el tudunk hordozni. Elhordozzuk! A kívülről nézett rettenetes igazságtalanságokat, egyenlőtlenségek. Én 3355# betolom a 90 százalékot, ő 10-et. Ez megy tíz évig (mert beteg), és én ezt minden további nélkül csinálom. Tehát 3366# nem az számít, hogy adok/kapok, hanem, hogy te a feleségem vagy, a férjem vagy! A gyerekem vagy! Áhá! 3376# Tehát akkor megint visszajutottunk az őseredeti kiindulópontunkhoz, a kapcsolatra, ebbe a világba! Na most. 3386# 6 pont. 3387# Mi az, ami alapvetően segíti, fenntartja a kapcsolati világunkat és az együttműködésre való készségünket? 3397# Az első: 3398# 1. Közös cselekvés. 3400# 3400# Közösen csinálni, tenni valamit. Tudjátok, ez olyan érdekes - hányszor és hányszor megfigyeltem! Templomot épít 3411# egy közösség. Az a generáció, aki építette a templomot, sokszor egy életen keresztül összetart. Ők lesznek a 3423# közösség alapjai 20-30 évig. És ha megkérdezzük tőlük, hogy miért tartanak még itt ki, miért segítenek, miért 3434# fektetik bele a rengeteg energiát a következő nemzedékbe? Azt mondják, hogy: Hát mi együtt építettük a 3445# templomot! A közös cselekvésnek óriási jelentősége van! Olyan összetartó erő jön belőle! Hát ott együttműködünk! 3457# Ha valakivel összeveszünk, utána kibékülünk. Aztán: emlékszel, hogy balhéztunk? ... Há, igen, de most igyunk egy 3468# sört! 3469# De nagy dolog ez a közös cselekvés! És ez az, amit például házaspárok leértékelnek. Ugyan már! Most attól, hogy 3481# együtt elmegyünk és együtt csináljuk?! Közös cselekvés! A kutatások azt mutatják, hogy ha valami közös 3491# kaland..., valami közöst, valamint új dolgot elkezdenek csinálni együtt, akkor annak összetartó ereje van. 3503# Illetve, mobilizálja bennünk ezt az együttműködésre, kölcsönösségre ... erre való világot. Tehát a közös 3513# cselekvés. 3515# Most eszembe jutott egy vicc. Ugye, a közös meg az együttműködés... 3522# Fekszik a férfi meg a nő (ilyen alaphelyzet). Idősek már, na. A férfi 70. Az asszony is. S akkor a férfi már nem 3533# alszik jól, az asszony meg durmol. S úgy fölriad. Hajnal van, de még sötét. És képzeljétek el, ott áll egy 3545# angyal a lábától. 3546# Az angyal azt mondja neki: Hát bátyám! Kérhetsz valamit, teljesítem! 3553# Hát igen! Ilyen egyszer adódik az életben! Azt mondja: hát a feleségem legyen 20 évvel fiatalabb nálam! 3564# Az angyal egy kicsit rebbent a szárnyával, és azt mondja: minden rendben! Reggel, mikor felébredsz, így lesz. 3576# Reggel. Trrrrrrr! Fölébred. Láss csodát: 90 éves lett. 3582# 3582# Tehát a közös cselekvés. A következő: 3597# 3597# 2. Látni és látszani. 3598# Direkt így fogalmaztam meg, mint egy ilyen KRESZ-bölcsességet. 3604# Mind a kettő igaz! Emlékszem, mikor Terézvárosban közösséget szerveztünk, hogy akkor kitaláltuk, hogy legyenek 3614# "befogadó emberek". S akkor még olyan tartható létszámban voltunk. Kezdtük tizenheten, s akkor úgy-úgy-úgy. 3623# Mindig volt két-három ember, akinek az volt a dolga, hogy ha jött egy új valaki, akkor, mikor vége volt a 3633# hittanórának, és elkezdtünk iszogatni-eszegetni, akkor odament az új emberekhez, és mondta nekik, hogy "örülök, 3643# hogy itt vagy; még nem láttalak". Ők voltak ezek a "bevezető emberek". Vagyis: ők voltak azok, akik észrevették 3653# azokat, akik oda érkeztek. És nagyon érdekes tapasztalataink voltak erről, hogy milyen ereje volt annak, hogy 3663# valaki egy másikat észrevett. Na hát, látom, itt vagy. Te eddig nem voltál, és most itt vagy! 3671# Ők voltak az észrevevő emberek. És közben pedig volt egy nagyon érdekes másik tapasztalatom. De akkor még nem 3681# értettem, hogy ez mi. Hogy akik nagyon sérültek voltak, nekik ez se számított. Hogy ők később be tudtak számolni 3691# erről úgy, hogy "jó, hát jött hozzám valaki, és akkor úgy... hát, de hát ez úgy... hát ennél több kell. Hát ez 3701# nagyon kevés így. Nem. Hát többre vártam! Hát most, hogy odajött hozzám, hogy most veszlek észre. Hát ettől nem 3711# leszek jól!. 3712# Ha valaki elég jól van belül, és hozzá úgy odamennek és észreveszik, s azt mondják: gyere, gyere máskor is 3721# szívesen látunk, gyere, nézd, így van... Akkor: hát ide jövök! Még egy évig jön ebből az élményből! Hát egy 3731# ilyen helyre?! 3732# De aki rosszul van: hát ez olyan, mintha két morzsát kaptam volna! Hát hetek óta nem eszem! 3740# A belső rendszere ezekre a figyelmességre... zzzz... nem indul be. 3746# Ezért is lehetséges az, hogy ha valaki nagyon sérült, ő például elindul és közösségről közösségre jár, egy olyan 3756# kimondott vagy ki nem mondott vággyal, hogy vegyék észre és jöjjenek oda! Tulajdonképpen, ha leíratnánk vele, 3766# hogy mire is vágyik, vagy mire vár, akkor egy teljesen irreális kép jelenne meg. Hogy ő mit gondol arról, hogy 3776# egy közösségnek mit kéne neki adni. Egész gyorsan valami gyerekkori helyzetben találnánk magunkat. Hogy úgy 3786# vágyna arra, hogy a szükségleteit egy közösség kielégítse. 3791# És ezért ez a sérültség, ugye, megerősödik. Mert a hiedelemvilágával éppen összefüggésben van az, ahogy 3800# fönntartja a hiedelemvilágát. Itt se szeretnek, ilyen az életem, sehova se lehet menni. Na, eljöttem egy keddre 3810# is, és mi volt itt?! Semmi nem volt. Itt hadonászott oszt hazamentünk. Ennyi volt. Most ezért?! Meg itta a kólát 3820# - olyan pofátlan, hogy ez hihetetlen. Meg azt mondta, hogy övé a kóla, nem is ad belőle. Hát ezért nem fogok 3830# idejönni. Azért, hogy itt is megalázzanak? 3834# Ezzel szemben mit látunk? Hogy vannak, akik meg hosszú távon tudnak elköteleződni. Egészen hosszú távon! 3843# Történt velem valami, jót kaptam valakitől - azt mondja: te, számíthatsz rám! milyen nagy dolog ez! 3852# Ettem éppen egy szendvicset. Hétfőn. Ez egyáltalán nem érdekes. Szegény, most azt kell hallgatnod, hogy vettem 3862# hétfőn egy szendvicset. Kiabálás: Feri! Egy sporttársam, akivel 9-10 éves korom atlétizáltam együtt, fedezett 3872# föl. S akkor ez milyen egy nagy élmény! Úgy 35 éve láttuk egymást utoljára. (Na most csak úgy mondok valamit. 3882# Jó, negyven. Tessék, kényszerítettétek az igazságot.) 3886# Ha odajött volna azzal, hogy "Feri, nagy baj van!", gondolkodás nélkül mentem volna neki segíteni. Mert 40 évvel 3896# ezelőtt együtt futottunk száz métert. Hát nem így van? 3901# Milyen nagy dolog! Ha a világ egy távoli szögletében vagy, és egyszer csak találkozol egy magyarral. Hát hogyne? 3911# Hát cimbi! Cimbi! Ha meg itt találkoznál vele a váci utcában: Mit akar ez? Takarodj! Ugye? Honoluluban meg 3921# cimbi, cimbi! 3922# Miért akartam ezt idehozni? Mert ugye... (van még idő? Van). Hogy: ma mekkora nehézség az együttműk... nem, az 3932# elköteleződés hiánya. Férfiak és nők nem köteleződnek el. És hol van má' az életre szóló valami?! Ugye, ezt 3942# szoktuk... rettenetes kifejezéssel: a sírig tartó hűség. Hát tudjátok, ez az összetétel - hát ettől rosszul 3951# vagyok. Sírig tartó hűség... sőt, ilyen hangsúllyal: siíirig tartó hűség. Jaááájj. Az jutott eszembe néhány 3961# héttel ezelőtt, hogy: na várjunk csak. Képzeljünk el olyan embereket, akiknek egyetlen tudatos, megfogalmazott, 3971# egész életre szóló életcélja sincs. De semmi. Hát ők "túlélnek". Milyen életcél?!? Meddig? nincsenek hosszú távú 3981# életcéljai. Megkérdezhetjük: van-e olyan célod az életben, ami mellett elköteleződtél, hogy ameddig élsz, azt te 3991# akarod csinálni. Ahhoz hűséges akarsz lenni? Pl. hogy valaki azt mondhatja, hogy nekem életcélom, hogy egy 4000# életen keresztül tisztességes maradjak. Nem? Ez egy életre szóló életcél. Vagy, ha azt látom, hogy valaki nagy 4010# veszélyben van, akkor segítsek neki. Ez egy életre szóló életcél. Na de ha valaki úgy éli meg az életet 4020# (sérültsége okán), hogy mindig csak "túlélni", őneki lehet, hogy semmilyen életre szóló életcélja nincs. Akkor 4029# pont a házasságot tudja magára venni?! Akkor az a világ majd úgy kiemelkedik az összes többiből, és azt mondja: 4039# "azt viszont egy életen keresztül!"? Vagyis, amikor sokan azt mondják, hogy: "Hogy lehetne már egy életre 4049# elköteleződni? Hát micsoda őrültség? Mit tudom én, hogy mi lesz veled meg velem meg a másikkal... ez az egész 4059# egy nagy lutri!" -ez a sebzett ember beszéde. Mert persze, hogy lutri; persze, hogy nem tudjuk, hogy mi lesz 4068# vele meg velem - ezt mind, ez mind igaz. De akiben a belső motivációs rendszer jól működik, az azt tudja 4078# mondani, hogy te nekem jelentesz valamit, és ameddig élek, jelenteni fogsz valamit. S ezért itt el tudom magam 4088# kötelezni. mert nem úgy élem meg az életet, hogy "élet-halál harc". Tehát most látjuk, hogy van igazsága 4097# azoknak, akik azt mondták, hogy az veleje egy élet-halál harc. S akkor nárcisztikus ember a legügyesebb. Azért, 4107# mert nem is tud együttérezni. Tehát nincs is rosszul, mikor nem törődik a másikkal. Ez milyen jó! Tehát mi 4117# nyomorultak vagyunk, mert mi rosszul érezzük magunkat. De aki megsérült, hát nem is érez semmit. Átgázol - nem 4126# is fáj neki! Há-há! Ő a legszerencsésebb, nem? úgy lehet gátlástalan, hogy nem lesz tőle rosszul. Na de látjuk, 4136# hogy nem így van! 4138# Vagyis: amikor sokan azt mondták, hogy ez az élet mozgatórugója, hogy túlélni és a többi: a sérült embereknél! 4148# De őnáluk is ott van ez a mélyebb réteg. és hogyha növekedni szeretne valaki, aki sérült, akkor el lehet indulni 4158# a mélyebb réteg felé. ez milyen nagy dolog! (Be)látni ezt az egészet, nem életfilozófiát csinálni a sérülésből. 4168# nem kultúrát alkotni a nyomorúságból. Hanem azt mondani: igen, ez így van. Akkor most valószínű, hogy nekem 4177# kevésbé fog jól esni másoknak segíteni. Ez valószínű így lesz még 20 évig. Nagyon irigy vagyok azokra, akiknek 4187# még ez olyan nagyon jól is esik. De én most ezt úgy fogom csinálni, hogy nekem ez kevésbé fog jól esni. Na ez 4197# egy emberi döntés. Különben csak hú, há. 4201# Úgy érzékelem, hogy fontos dolgokat beszélünk most. Azért van az, hogy alig sztorizok, csak így... Az utolsó 4210# alkalom. Ponty. Hát úgy utolsó: témailag. Jó. Akkor: köszönöm a figyelmeteket!
Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
