2013.04.23-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Érkezzetek csak meg nyugodtan. Egy gyors ismétlésbe csapok. 0009# A 10. sémánál járunk. Azzal foglalkozunk, hogy hogyan ismerhetnénk föl a belső hiedelemrendszereinket. Azt a 0017# rendszert, ami magába foglal érzéseket, gondolatokat - már szelektáltan összerendezett emlékeket (vagyis a 0026# hiedelmeinknek megfelelően szelektált és összerendezett emlékeket), és ráadásul fizikai állapotokat, amelyek 0035# aztán még inkább meggyőznek bennünket, hogy "ha ezt élem át, akkor nyilván ez a valóság". Hát ha... 0043# És éppenséggel ezért beszéltünk két dolgokról. Két nagyon fontos mondatunk volt, ami valamennyi pici fényt ad 0052# (nem mint valami nagy életbölcsesség). Kis lámpások. 0056# Az egyik: bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak. Minél inkább valamelyik séma befolyása alatt vagyunk, 0065# bízunk magunkban és ne higgyünk magunknak. Ahogy egy kedves ismerősöm mondta: én azt szoktam magamnak mondani, 0074# hogy Brünhilda, ne hallgass magadra! Nagyon jó! 0078# Tehát ez az egyik kis kislámpásunk, hogy bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak. Mert egyébként hát mi az 0087# élettapasztalatunk? Ugye az élettapasztalatunk az, amit a legelső alkalommal egy történet formájában próbáltam 0096# átnyújtani nektek: na hogy a bánatba kerültünk ide? 0100# Ugye? Ez jól mutatja, hogy valami nem stimmel itt a belső rendszerrel. 0106# És a másik pici lámpást gyújtó gondolatunk pedig nem csak ez, hogy "bízz magadban és ne hallgass magadra", hanem 0115# az, hogy az élet nem egyenlő az élettapasztalatainkkal. Nem egyenlő vele! Tehát miközben természetes módon 0124# építünk a saját élettapasztalatainkra, aközben ezek a tapasztalatok lehetnek annyira egyoldalúak! És minél 0132# kisebb korban értek bennünket ezek az egyoldalú élettapasztalatok, annál inkább hatottak a későbbi fejlődésre; 0141# annál inkább igaz ez, hogy az élet sokkal több, mint az élettapasztalataink. 0148# S ha már csak egy pici látásunk van erre, máris megtehetjük az első, második jó lépést az élet felé. Jó? Jó! 0157# 0157# 10. séma: följogosítottság, grandiozitás séma. 0174# És ezen beszéltünk ennek a sémának az alapesetéről. Amikor arról van szó - hát, nem azt mondom, hogy 0212# leegyszerűsítve, inkább: egyszerűen megpróbálva a lényeget kiemelni - azt mondhatjuk, hogy valaki számára a 0253# személyiségfejlődésében a határok kijelölése nem történt meg, nincsenek megfelelő határok. Ezzel párhuzamosan 0294# annak a picinek, gyereknek megengednek olyasmit, is amit nem volna szabad megengedni, mert látványosan 0333# tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. És később ezt a mintát tovább a maga természetességével, mert ezt tanulta 0375# meg. 0376# Mindig John McEnroe jut eszembe. Ráadásul egy héttel ezelőtt néztem az EuroSportot. És mit látok? John McEnroe, 0419# már nem tudom én, kivel - már ősz hajjal; ugyanolyan vékony, mint volt, játszik valamilyen szenior meccset. 60 0460# évesen vagy hány évesen valakivel. És a bíró valami olyan döntést hozott ami neki nem tetszik. És képzeljétek el 0503# - ugyanazt csinálja 60 évesen! Tehát megőszülhet, kihullhat az összes haja meg foga. 80 évesen is ada fog állni 0545# a bíróhoz és.... És ő maga is pontosan elmondta ennek a történetét, mert egy riporter kérdezte, hogy miért van 0587# az, hogy ha kiüti a labdát, tombol. Ha valami negatív ítélet van: tombol. Ha valaki tévesen ítél: tombol. Tehát 0629# miért fogyasztja annyira az ütőket (nem a teniszezés céljára)? Azt mondta: azért, mert az én apám egészen kicsi 0671# koromtól mondta nekem, hogy te vagy a legjobb. John, te vagy a legjobb! Tehát, ha nem én vagyok a legjobb (és 0713# valaki ezt kétségbe vonja - akár egy játékos, aki megver - akkor az elviselhetetlen! Nincsenek határok, és 0753# ezt... 0756# És aztán a följogosítottság, grandiozitás belső hiedelemvilágának tulajdonképpen egy alesetét is elkezdtük 0796# nagyon nézni, merthogy ez igazából sokkal inkább (többé-kevésbé) jellemző ránk. Ez pedig a nárcisztikus sérülés, 0838# kisebb-nagyobb nárcisztikus sérülések. Éppenséggel azzal nagyon összefüggésben és párhuzamban: nincs elég 0878# önbecsülésed? Nem tudod pozitívan értékelni magad? Nincs elég önbizalmad, és, és, és? Tudhatod, hogy 0916# nárcisztikus sérülésed is van. Ha van egyik, van másik is. 0939# 0939# És az egyik oldalon fölfedeztük ezt, hogy van nárcisztikus sérülés - ha valaki alkalmatlannak érzi magát, 0825# bénának, tehetetlenek, képtelenek és a többi. Szerethetetlennek, nem jónak, nem értékesnek: van nárcisztikus 0708# sérülés. És természetesen, amivel most kevesebbet foglalkozunk; de azért leírtuk a tiszta eseteket. 0601# Ez pedig az, amikor nárcisztikus személyiségzavarról lehet beszélni. Na, ott aztán már sok minden nagyon 0488# összeállt. De ezen keresztül jól meg lehet érteni, látni, hogy mit is jelent ez a nárcisztikus sérülés. 0377# 0377# Ezért nyugodtan mondhatjuk: nagyon sokan élnek nárcisztikus sebekkel. Ezért jópár klasszikus ismérve a 0385# nárcisztikus személyiségzavarnak nem lesz valakire jellemző, és mégis van nárcisztikus sérülése. Attól még, hogy 0395# valaki tud együttérző lenni, vagy képes bűntudatot átélni, még simán lehet nárcisztikus sérülése. Ezért 0403# beszéltünk erről. Nem mindegy, hogy ezt hogy tudjuk kézbe venni, kézben tartalni. Különben megterheljük a 0412# környezetünket és olyan irányba megyünk, hogy nem leszünk tőle jól. 0418# És akkor, és akkor néztünk még valamit, ami szerintem nagyon szép és érdekes is. S egy fontos kijelentésünk is 0427# volt (le is ülök hozzá), hogy tulajdonképpen a legújabb kutatások szerint az, ahogyan például a DSM leírja (ezt 0437# minden alkalommal elmondom; nem tudom, miért fontos, de mégis), hogy milyen is a nárcisztikus 0445# személyiségzavarral élő ember, hogy legújabb szakirodalom azt mondja, hogy ácsi, ácsi, ácsi! Tulajdonképpen itt 0454# arról van szó, hogy a csökkent értékűség, szégyen és az érzelmektől való megfosztottság belső hiedelemvilágát 0464# kompenzáló személy, aki az én-ideáljával azonosul, hogy tulajdonképpen itt csak a kompenzálást írtuk le. Azt, 0473# hogy mi történik akkor, amikor ezt a lényegi sérülést kompenzálja! 0478# Ugye, hogy ez milyen fontos volt? És hogy ezért tulajdonképpen a leírásból pont a lényeg hiányzik! Az, hogy egy 0488# ilyen ember magában hordozz egy elhanyagolt, nyomorult kis gyerkőcöt, aki retteg és fél, és akivel felnőttként 0497# nem akar találkozni. Mert akkor erőt vesz rajta az üresség, a fájdalom, az elviselhetetlenség, az 0506# értéktelenségnek az összes élménye. Ezt el akarja kerülni. Ezért mit csinál? Vagy belemegy a túlkompenzálásba, 0515# ez akkor a grandiózus önmagát előveszi és letarol mindenkit. Ugye? "Te gusztustalan véglény", és más efféle 0524# kifejezéseket használ a házastársára. A másik pedig, hogy ha erre nincsen meg valamilyen kapcsolata, éppenséggel 0534# ez is furcsa lehet, de mégis így van: nem egyszer egy nárcisztikus személy költözik el otthonról. Nem csak úgy 0543# van, hogy végül a férje vagy felesége vagy a gyerekeknek ezt megelégelik, és azt mondják, hogy egyszerűen 0552# elviselhetetlen! Hanem sokszor a nárcisztikus személy azt mondja: most már annyiszor bebizonyosodott, hogy ti 0561# semmibe vesztek... (ugye, beszélhetek nektek akármit, akkor se figyeltek; minden mással vagytok elfoglalva) és 0570# akkor ő vagy agresszívan, vagy sértetten vagy valahogy ő akkor elmegy. S akik otthon maradtak, ülnek leesett 0580# állal: háá?! Ez meg hogy lehet? Hogy lehet az, hogy nem mi akadtunk ki rá, hanem ő miránk?!? 0588# 0588# Szóval a lényege annak, amikor valaki nagyon komolyan nárcisztikus, hogy három én-állapot van benne. 0599# Ez a magányos, rettegő gyerek, aki tehetetlen, és hogyha újra ő maradna, akkor jönne egy rettenetes félelem, 0612# hogy senki vagyok, semmi vagyok. Ennek a túlkompenzálása: és amikor nincs egy ilyen kapcsolat (na innen 0624# indultunk); na akkor ez az ember elköltözik dérrel-dúrral; elmegy. És akkor az önmegnyugtató működésmódba kezd. 0637# Az önmegnyugtató működésmód pedig nagyon gyakran valamilyen függőség formáját ölti. TV, internet, munka, 0649# alkohol, drog, tökmindegy, bármit csak grrrrssshh! Ja. Erről nem is szeretnék többet. Fontos dolgokat szeretnék 0662# mondani. 0663# 0663# A gyerekkori gyökerekről beszéltünk. Nincs föltétel nélküli szeretet, nincsen határtartás - van azonban 0672# kizsákmányolás, szülősítés, "nem lehet gyerek", csak akkor értékelik, hogyha valami rendkívülit teszt. Egyrészt 0682# elhanyagolás, másrészt sajátosan (néha) észreveszik. De csak akkor, amikor a szülő azt mondja, hogy: Na ez 0691# tökéletes! Vagy: Na, ez rendben van! Ezért megtanulja, hogy az átlagos az azt jelenti, hogy halálra szánt. 0701# Az maga a pusztulat! Átlagosnak lenni az azt jelenti, hogy senki vagy. Tehát rendkívülinek kell lenni, hogy 0710# valaki legyél. 0712# Jó. Na most, akkor nézzük meg a pozitív részét. 0716# Ezzel akarom ma eltölteni az idő. Meg egy kis agresszióval. (Csak nem nyughatok, látjátok. Tehát készültem...) 0726# Ahogyan a kudarcra ítéltség hiedelemvilágánál az érzelmi intelligenciáról beszéltünk (nagyon jogosan, mert 0735# kiderült, hogy az eredményesség a társas és érzelmi intelligenciával van a legszorosabb összefüggésben. Úgy most 0745# akkor a grandiozitás, följogosítottság hiedelemvilágával összefüggésben beszéljünk a társas kapcsolatokról, a 0755# társas intelligenciáról. Azon belül is az együttműködésről! Hááá! Szép téma! De akkor is. Nem akartok 0764# együttműködni? 0766# Az derült ki, hogy éppenséggel nem is olyan régen (10-15 éve) kezdték el egyre jobban kutatni azt, hogy 0775# tulajdonképpen a belső motivációs rendszereink (beleértve a neurobiológiai adottságainkat, késztetéseinket) azok 0785# tulajdonképpen milyen irányba visznek bennünket? Egyszerűen megfogalmazva: tulajdonképpen belül milyen irányba 0795# érezzük az ösztönzést? Milyen irányba megy az élet bennünk? Mi az, ami vonz; mi az, ami nem? Mi az, miatt élünk, 0805# mi az ami miatt nem? Mi az, ami miatt reggel fölkelünk, mi az ami miatt nem? 0812# És itt egy hihetetlen hiedelemre lehetett találni. Ez pedig az, hogy Darwin óda egy kollektív őrületben 0821# leledzkedtünk. Ez körülbelül a harc: mindenki mindenki ellen! És mintha az ember legmélyebb motívuma az lenne, 0831# hogy a túlélésért folytasson ádáz küzdelmet és ezért senki se drága neki. 0838# 0838# És legföljebb azért vagyunk hajlandók együttműködni, hogy sikeresebbek legyünk a túlélésért folytatott 0846# küzdelemben. Nemde, ilyesmiről hallottunk? Most már pontosan tudjuk, hogy pont fordítva van. Az ember 0854# neurobiológiai motivációs rendszere az együttműködés felé visz bennünket. Tehát nemcsak, hogy társas lények 0863# vagyunk, hanem a létezésünk alapjaitól kezdve (tényleg az alapjaitól, tehát a sejtjeinktől, a hormonjainktól, a 0872# génjeinktől kezdve) tulajdonképpen az együttműködés felé vagyunk irányítva. És mikor jelenik meg az agresszió? 0881# Amikor az együttműködés valamilyen nehézségbe ütközik, kudarcot szenved. Vagy éppenséggel annak érdekében válunk 0891# agresszívvá, hogy a kapcsolatainkat megőrizzük. Tehát pont fordítva van, mint ez a közkeletű hiedelem. Na erről 0900# szeretnék hosszan (hát, hosszan: a mai alkalommal) beszélni. 0905# Azt mondja: mi az, ami felé a legmélyebbről érezzük a belső indíttatásainkat? Ha árnyaljuk a képet, azt lehetne 0914# mondani: aki egészséges, azt érzi. Minél jobban megsérültünk, annál inkább ez a belső rendszer deformálódik. De 0923# majd erre kitérek. Ha most valaki: dehogy is így van, egyáltalán nem! Fütyülök a többiekre! 0931# Tartottam egy előadást valahol, hogy a siker nem boldogít - ez volt az egyik lényegi mondanivaló. Egy férfiember 0940# fölállt és azt mondta: És hogyha nekem az a legfontosabb? 0945# 0945# Akkor két dolgot gondolok: hogy nem lesz tőle boldog. 0949# És hogy eléggé meg kellett sérülnie ahhoz, hogy a sikert tartsa s legfontosabbnak. 0957# Tehát azt, hogy ezt ő most így éli meg, ezt én nagyon el tudom fogadni. Ennek a hátteréről még majd szeretnék 0967# beszélni. 0968# Az első (mi az, ami felé a belső indíttatásunk, a legmélyebbről fakadó emberi indíttatásaink irányulnak): 0978# 1. Kölcsönös elismerés és értékelés. 0981# Hogy merjenek el és értékeljenek bennünket. 0985# Vagyis, hogy a feleség ismerje el azt, hogy a férfi hazatolta a pénzt. 0992# Igaz, hogy most már nem annyit, mert 50%-ot kap, de akkor is. És hogyha egy feleség nem ismeri el a férfi 1002# hozzájárulását a család fönntartásához, még hogyha ez most ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy dolgozom, 1012# és ezt én úgy élem meg, hogy "értetek", akkor a férfi nem lesz jól. Mert valami alapvetőt, amire az egész 1022# létezésünk irányul, azt a felesége tagadja. És ugyanilyen boldogtalanító, kapcsolatokat tönkretevő, amikor egy 1032# férfi (tudom, hogy erről már beszéltünk - nem lehet elégszer...) ül, és azt mondja: Áááá, te már a harmadik 1042# gyerekkel csak így "itthon vagy". Hogy te tíz éve nem csinálsz semmit. Mikor gondolkoznál el azon, hogy most már 1052# neked is hozzá kellene járulnod a család fönntartásához? 1058# Hát ez pusztító, egyszerűen. Pusztító. Majd erről szeretnék beszélni. Nem a kapcsolattól: az élettől elmegy a 1068# kedvünk. Hogy ez miért van így: majd erről szeretnék beszélni. Hogy miért kapcsolódik ez össze. Máris milyen 1078# izgalmas ez! Valaki nem ismer el bennünket, és nem a kapcsolattól megy el a kedvünk, hanem az élettől. Háhá! Ez 1088# azt jelenti, hogy milyen mélyen belénk van gyökeresedve az az indíttatás, hogy ismerjenek el bennünket. A 1098# hozzájárulásunkat bármihez. Amit valami jót tettünk. Az elismerés... 1104# Volt egy papbarátom, aki eljött egyszer hozzám. 1109# Feri, most ezt barátként is mondom, meg (nem tudom én) sérültként is meg "mindenként". A püspök azt mondta 1119# nekem, hogy egy rövid időre hajlandó lennél-e elmenni Kukutyinba? Kukutyin nehéz hely. És akkor azt mondta 1129# (ugye, van egy kapcsolat): Püspök úr! Hát én elmegyek. 1134# S akkor húzta az igát Kukutyinban, de olyan kevés pénzt kapott, hogy a barátai tartották el. Ezt ő továbbra is 1144# csinálta. Nem baj, hogy a barátaim tartanak el... Nem baj, a püspök így, Kukutyinba... S kezdett egyre 1153# rosszabbul lenni. S amikor már nagyon rosszul volt, eljött. Na, ezt én szeretem nagyon. "Mindig a nehezét 1163# kapom!" 1164# És tudjátok, egy órás beszélgetés után eljutottunk egy nagyon egyszerű fölismeréséig (ő ismerte föl). Ha a 1174# püspök 8 év után behívná, és azt mondaná: Hát látom, amit te itt 8 éven keresztül dolgoztál. Nagyon köszönöm, a 1184# magam nevében is. Nekem is segítettél ezzel. A többiek nevében is. Nagyon hálásak vagyunk neked ezért. Azt 1194# mondta az ember, (aki már a kiégés, az életuntság, a depresszió, az alkohol - már minden baja volt), hogy ha a 1204# püspök elmondaná ezt a 3 mondatot (2 volt, csak mégis, hogy egy kicsit dagasszuk - ezen már ne kukacoskodjunk, 1214# nem? Hát 8 évet dolgozott, és két mondatot akarsz csak mondani?!). És milyen érdekes, hogy egy pap azt mondja: 1225# Te, ha a püspök atya elmondaná ezt a 3 mondatot, minden rendben lenne. 1231# Három mondattal rendbe lehetne tenni! 1235# S mondok egy pozitív példát. Éppen a múlt héten! Egy atya elmondta ennek a színét. Azt mondja: 1243# Képzeljétek el, a püspök elhelyezett Kukutyinba. (Nem tudom, most miért ilyen püspökös történetekkel jövök. Na, 1254# majd utánanézek.) 1255# Azt mondja: képzeld, mi történt! Behívott a püspök (hat éve vagyok Kukutyinban) és azt mondta: Figyelj, 1265# Józsi/Laci/Peti/Brünhild. Brünhild! (Ezt a múltkor találtam ki, ez nagyon tetszik nekem - jól elvagyok magammal, 1275# az a lényeg). Elismerésben részesítem magam, látjátok? Nem szorulok senkire. (Jó ez - mese habbal. Ugye, pont 1286# erről beszélek, hogy nem így van.) 1289# Azt mondja: gyere, Brünhild. Akarok neked valamit mondani. Már régóta akartam... Tudod, én odahelyeztelek téged 1299# Kukutyinba. Annak is a szélére, Alsókukutyinba. És én azt tudtam, hogy nagyon nehéz. És én ilyen helyre nem 1309# akárkit küldök. Nem akárkit! És én benned bíztam. Hogy téged egy ilyen helyre el lehet küldeni. És nagyon 1319# köszönöm, amit eddig tettél. És maradj. 1323# És mi következett ebből? Hát persze, hogy maradt! Hát így?!? Kétszer annyit még végigtolom, az tuti biztos! 1333# Nem érdekes ez? Hogy évekig mindent bele tudunk tolni három mondatért. És nyilván nem a három mondatért. Hanem 1343# olyan mélyről van bennünk élettani, biológiai, hormonális, idegrendszeri, minden, amit akartok - indíttatásunk 1353# arra, hogy kapcsolatban legyünk. De hogy ezek a kapcsolatok minőségiek legyenek és ismerjenek el minket! És ez 1363# az elismerés élettel tesz telivé bennünket. Lesz kedvünk, élni, dolgozni, csinálni. Pedig semmilyen arányban 1373# nincs a befektetett munkával. Na, ez az első pont. 1378# Jaj, de szép az, másokat megdicsérni! 1382# A sérülésről ezt a példát - tudom, hogy mondtam. De hát nem szoktatok járni, csak úgy hébe-hóba igeugrotok. Hát 1392# így nem tudunk előrejutni. Ha csak akkor jöttök, amikor kedvetek van... Ez, ez... 1400# 1400# Emlékeztek, hogy kedves ismerősömnek a szülei egyszer csak fölhívnak, és azt mondják, hogy megkapta a 1411# kitüntetést a fiuk! Hát úgy örül neki! Komoly szakmai munkája volt. És képzeld el, kitüntették! Március 15, 1423# május 1, augusztus 20-ra. És hogy: gratulálj már neki! 1429# Nekem ez furcsán hangzott. Nem tudom, nektek hogy... Nekem egy kicsit furcsán hangzott. Hogy mi? A szülei kérik? 1441# Kedves ismerősöm... 1443# Fölhívtam. Szia Brünhild! Hát én szívből gratulálok neked! (Na, nem annyira magamtól, de... [na jó, ezt nem 1455# mondtam - magamtól, csak az ösztönzést nem magamtól kaptam]). Hát én tényleg szívből gratulálok neked! Hogy ez a 1467# te szakmai munkádnak mekkora elismerése, hát tényleg! Még nekem is jólesik, ahogy beszélek róla. 1478# Csend. 5 másodperc. S akkor a verem mélyéről: 5 évvel ezelőtt kellett volna megkapnom. 1488# 1488# Ez az, amikor már van egy sérülés. Nárcisztikus sérülés. Ez egy nárcisztikus sérülés. Hogyha őbenne egy jó talaj 1499# lenne, akkor, ha megkapja az elismerést: jól van. De hogy egy elismerést képes volt a fonákjára fordítani 1509# magában: ez a nárcisztikus sérülés. 1513# Nem is nagyon tudtam megszólalni. Nem mintha a nárcisztikus sérülés ismeretlen lenne számomra, de ez a változata 1524# egy kicsit meglepett. 1527# 1527# Az első pont volt ez. Látjátok, hogy milyen hihetetlen mélyről jön az elismerés utáni vágy? De ez a vágy 1537# valahogy az élettel együtt jövő vágy! Az élni akarásunk is ott van bennünk. 1545# 2. Vegyenek észre, figyeljenek föl ránk, figyeljenek oda ránk. 1552# Innen kezdődik, hogy egyáltalán vegyenek minket észre! Figyeljenek föl ránk. És figyeljenek ránk. Nem érdekes 1563# ez, hogy önbecsülés hiányával élő társadalmunkban, kötődési zavarokkal élő felnőtt társadalmunkban (persze ezt 1575# aztán reprodukáljuk; amerikai kutatás: 94%-nak a legfontosabb a siker). Ez tulajdonképpen mi? Miért ásítunk a 1587# legtöbb ember ma arra, hogy siker! Rendkívüliség! Egyediség! 1593# Most megy egy reklám. Valami bárányok mennek ott, és mindegyik valami lehetetlen színre van festve. S valamilyen 1605# ilyen szöveg megy alatta, hogy "mindenki rendkívüli akar lenni!". És akkor, nem tudom, egyél Milka csokit és az 1616# leszel. Na, erre iszom is egyet. Tehát persze egy ilyen egészen lehetetlen. És most látjuk akkor, hogy amikor 1628# bármelyikünk ki akar tűnni a tömegből: rendkívüliség, siker, elismertség, lájk-özön, lájk-cunami... Hogy akkor 1639# emögött tulajdonképpen egy sokkal mélyebb motiváció, indíttatás rejlik: hogy figyeljenek ránk föl, vegyenek 1651# minket észre! 1652# Törődjenek velünk! Figyeljenek ránk! 1656# Ez van mögötte. Csakhogy: van a nárcisztikus sérülés, és akkor a társadalom által megerősített hiedelem, hogy ha 1668# a siker megvan, akkor megkapom azt, ami miatt elkezdtem a sikerre áhítozni. És amikor megvan a siker és 1679# kitüntetik (Oscar díjat kap) - már aznap este berúg. Ugye tudjátok, az Oscar díj átadás kapcsán milyen 1689# döbbenetes mennyiségű alkohol fogy. Komolyan, ezt is szokták aztán közölni. Nem tudjátok? 1 főre valami 1 liter 1701# bor meg 2 l sör meg ilyenek. Az égetettről nem is beszélve. Hát nem úgy van az? Hogy: Oscar!!! Akkor minek 1712# iszol?!? Hát nem: jössz mész a szoborral, és azt mondod: nézzétek! Lehet, hogy a többiek isznak, akik nem kapták 1724# meg. 1725# 1725# Mert most nem rájuk figyeltek. Nem ő került a középpontba. Nem ő a rivaldafénybe. Nem övé a lájk-cunami. Úúú. 1736# Tehát most látjuk akkor, hogy tulajdonképpen nem is annyira eszetlen dolog (siker, hírnév stb.) - látjuk a 1747# mélységét. Hogy: FIGYELJETEK RÁNK! 1750# Figyeljenek föl ránk. Vegyenek észre. 1754# Ez nem a legjobb módja. 1756# Mert éppen azzal a sérüléssel, ami van, a siker nem kezd semmit. Mert a sikerrel nekünk kéne kezdeni valamit! 1767# Azt mondani: na, ez mégiscsak arra utal, hogy észre tudom vétetni magam! 1775# Milyen fontos szokott lenni csoportokban. Szoktam ilyen gyakorlatot adni. Szerintem jó gyakorlat! "Vétesd észre 1786# magad!" 1787# Milyen egyszerű, nem? És rögtön nagyon sokan ettől az egyszerű kéréstől, hogy "te, keltsd föl a figyelmet magad 1798# iránt", sokan elkezdenek szorongani. Ok. Tehát a második: odafigyelés, vegyenek észre. 1807# Jaj, hát vettem egy könyvet, csak nem olvastam el. Most ez jó - most erről fogok beszélni. Látjátok? Azért itt 1818# már van egy kis tehetség!! Az, hogy olvastam egy könyvet, oszt' elmondom nektek, az semmi! Nem olvastam el, és 1830# most beszélek róla. 1832# 1832# A könyvnek a címe: Énmárka. 1834# S beleolvasgattam. Megvan? Nagyon érdekes dolgok vannak benne: hogy te egy márka vagy, és hogy egy márkát hogy 1846# kell tudni eladni, és hogy kell propagálni. Na, ez a csavarnak a csavarja. Ugye? Tehát: a cél az lenne, hogy 1858# társas kapcsolataink legyenek, amelyekben észrevesszük egymást. Ez, ugye? Észrevesszük egymást és elkezdünk 1869# egymásra figyelni. Ezt teszi az életet emberivé. Most ebben megsérültünk, ezért siker-cunami kell, nem tudom én 1881# mi - tárgyiasul mindez. Díjak, szobrok, mittudomén-micsodák. És utána ehhez kezdjük el igazítani magunkat. 1893# Énmárka. Értitek? Tárgyiasítjuk magunkat. Egész, egész fájdalmas. Na jól van. Kár, hogy nem olvastam el - akkor 1905# hosszabban tudnék... De azért kezdetnek nem rossz, ugye? 1911# 3. Ami indít bennünket, hogy élni akarjunk: a törődés. 1916# Törődés. Hogy törődjenek velünk. S persze aztán a kölcsönösségben az van, hogy törődhessünk valakivel! Nem 1928# véletlen, hogy aki nagyon sérült, azt mondják neki: kezdje a növényekkel! Először is kaktusz. Igen. Így van. 1940# Kezdje olyan növénnyel, amire elég hetente egyszer: hogy jé, te itt vagy? Nééé! Nézd, de érdekes. Nem is 1951# mozdultál el. Azért nem vettelek észre; ha így állsz, akkor... Hát hívd föl magadra a figyelmet, kisatyám! 1962# Szóval: hogy egyáltalán ott egy növény. S akkor észreveszem. Következő lépés: öntözöm. Dísznövénytáp 1973# (leveleseknek - nem leveleseknek)! Legalább ide tessenek eljutni! Aztán jöhetnek az állatok, és legvégül emberi 1985# kapcsolatokra adhatjuk a fejünket. 1988# De most mondok egy szépet annak, akinek ez is sok. 1994# Aki úgy érezné, hogy ő a növényekkel eddig pórul járt (van ilyen köztünk is; tudom, tudom, tudom). Neked egy más 2006# utat mutatok neked. Neked mutatok utat neked. Kezdd el egy tárggyal! Még a tárgyakról is lehet gondoskodni. 2017# Például: kaptam karácsonyra néhány évvel ezelőtt egy szakállnyírót. Nagyon jó hasznát veszem (tényleg). Kaptam 2029# hozzá egy picike kis fiolában olajat. Csakhogy nem találom. 3 éve nem találom. Tépi a hajam. Nincs meg az olaj. 2041# És ez így megy 3 éve! Most tehát: tárgyakról is lehet gondoskodni. Férfiak kezdhetik az autóval. 2052# 2052# Most már, remélem nyári gumival mész. Most már nyári gumi! És milyen érdekes a kereskedelemnek a pszichológiai 2066# érzéke: bemész az autó-nem-tudom-hova, szerelőhöz. Minden csillog-villog; olyan, mintha valami emberi helyen 2081# lennél. Azt mondja: 2083# "Kérem, az autó kapott egy új ékszíjat. Új folyadékokat adtunk neki. Kapott négy új gyertyát. És megkapta azt a 2098# törődést, amit a 125 ezres szervízben meg kell kapnia." Úgy beszélnek egy tárgyról, mint egy emberről. Így. Mit 2113# kapott. Az autó. Az, hogy kicseréltük az ékszíjat?! Hát mi az... Kapott! 2122# Tehát: örömhír. Kezdd egy tárgyon. Nőknél a szakállnyírót nem ajánlom annyira; az autót sem. Nem. Segítsetek, mi 2137# legyen? Lakás? Mi? Ne hülyéskedj! De várjál, most egy Bermuda-háromszögre irányítottad a figyelmem! Ez soha 2151# eszembe nem jutott volna. Komolyan? Ne haragudjatok, fontos dolog történik velem. Azt hallottam, hogy: mosógép! 2166# Azzal lehet törődni? Komolyan? Ti ezt csináljátok? A nők ezt csi... Ti törődtök a mosógéppel? 2179# 2179# Hát ez engem most úgy lenyűgöz. Majd elmondod. De föltétlenül! S igényli? Na jó. Megyünk tovább. Nőtársaim. 2193# Tehát: törődés. 2195# 4. Személyként való bánásmód (szeretet). 2201# Azt nevezzük emberek között szeretnek, hogyha személyként bánnak velünk. Személyként való bánásmód. Ez is úgy 2216# beégett nekem. 2218# Jött egyszer egy feleség (tizenvalahány év házasság után), s ahogy mondta a fájdalmát, a sérelmeit, egyszer csak 2234# azt mondta. Nagyon zokogott. Egyre mélyebbre jutott abban, hogy meg tudta fogalmazni, hogy mi fáj neki. S 2248# egyszer csak azt mondja: "Nekem jogom van ahhoz, hogy emberszámba vegyenek!" Ez egy igazi, mély motiváció. Hogy 2264# vegyenek emberszámba. Hogy tekintsenek embernek. Ugye, ezt szebb szóval úgy mondhatjuk, hogy tekintsenek 2278# személynek. 2280# 2280# Lássanak bennünk egy embert! Ugye, milyen furcsán hangzik, hogy erről beszélünk? Miket... És közben most a 2291# legalapvetőbb neurobiológiai kutatások alapján beszélünk. Ami igazán éltet bennünket, az életnek ad egy irányt: 2303# arrafelé megyünk, ahol emberszámba vesznek. 2308# És azért keressük a kapcsolatainkat, hogy valaki figyeljen már föl ránk, vegyen minket észre. Ezért kelünk föl, 2320# ennek a reményében, ennek az indíttatásával. 2324# Valaki legyen hozzánk figyelmes, gondoskodjon rólunk, s vegyen emberszámba. Vegye észre, hogy személy vagyok! 2336# Ez a négy legalapvetőbb megragadása annak, hogy mi az, ami bennünket élettanilag indít az életre. 2347# 2347# A kapcsolatok hiánya - minél korábbi sérülések, annál inkább - ez az egész rendszer annyira sérül, hogy nincs 2357# kedvünk élni! Nem akarunk élni. Azt mondjuk: ennek semmi értelme nincs. Nem is érzem magam embernek. 2367# Látjátok, most a fonákjáról nézzük, hogy milyen hihetelen mélyen meghatároz ez bennünket. Amikor valakinek 2377# meghal a szerette, akkor nem csak az történik vele hogy akkor nagyon fáj, és sír, és ez egy rettenetes 2387# veszteség. Hanem minél inkább szerettem valakit, annál inkább bejön egy érzés, hogy nincs kedvem élni. Hogy egy 2397# kapcsolat elvesztése az egész motivációs rendszeremre kihatással van. Hogy így nem is tudom, hogy kell élni; de 2408# nincs is kedve. Fölkel, és üres a világ. Nincs kedvem élni. Pedig (értsétek jól), egy ember halt csak meg. 2418# Egyetlenegy. 2419# És ez úgy hat rád, hogy teneked nem lesz kedved élni. Éppen nem olyan régen hallottam egy történetet. 2429# Meghalt egy idős bácsi felesége. Este már öngyilkos is volt. Azt mondta: őneki ennyi. Minden motivációs rendszer 2440# összeomlott egy kapcsolta elvesztése nyomán. 2444# Erről már beszéltünk. Látjuk, hogy itt milyen érzékeny összefüggés van a kapcsolatok és az életre való 2454# motivációs késztetésünk között. 2457# Azt, hogy valaki esetleg egy életen keresztül azzal küszködik, hogy tulajdonképpen van ennek értelme? Most minek 2467# élek én? Minek keljek föl? Nem egyszer, hogy nem érzi belülről azt a késztetést, hogy "élni", annak mi van a 2478# hátterében? Korai kapcsolati kötődési zavar. Nem akartak, hogy megszülessen. Akár el is akarták vetetni. Nem 2488# gondoskodtak róla. Tam-tam-tam-tam-tam. És ez a teljes belső motivációs rendszerre (ha ez korai szakaszban 2498# történik és tartósan fönnáll), életre szóló hatást gyakorol. Ptttty. 2505# Ezért szoktam mondani nektek ezt a mániámat, hogy több embernek kellene dolgoznia kevesebbet. Kevesebbel kellene 2516# tudnunk beérni. S a fönnmaradó időt és energiát egymásra kéne fordítani. 2522# És ezt tartom "megtartó csökkenésnek". Megtartó csökkenésre volna szükségünk. Az élet néha gazdagodik, néha 2533# csökken. El kellene kezdenünk elengedni, és a megtartó csökkenés azt jelenti, hogy a következő nemzedékek 2543# számára olyan kapcsolati világot, hálót teremtünk, amiben lesz kedvük élni. És lesz is miből meg mivel. 2553# A növekedésmánia az egy olyan téveszme, amire már rájöttünk, hogy az - csak még nem mondjuk elég hangosan. Tehát 2563# körülbelül úgy megy ez, hogy már úgy négyszemközt mondjuk, hogy jó, hát kevesebből is tök jól lehet... Meg most 2574# kapcsoltuk ki a tévét; nem kell tévét nézni. Mert most, hogy ezt nem lehet, hogy nincs tévé, rájöttünk, hogy a 2585# gyerekekkel egész jól játszunk. Milyen érdekes, azóta jobban tanul, mióta egy órát játszunk este. Hát most egy 2595# zseniális könyv fog megjelenni arról, hogy egy terapeuta sok-sok-sok "disz"-es gyerek... magatartászavar, 2605# dddddzzm, antiszociális magatartás, minden, ami kell. Tudjátok mit csinál? Egyetlenegyet. Lelassítja őket. S 2616# azzal, hogy a gyerekek nem kapnak földolgozhatatlanul sok ingert, meg játszhatatlanul sok játékot, ahogy 2626# lelassulnak, elkezdenek jól lenni. A gyerekeket ma le kellene lassítani - beleértve az információáramlás 2636# mennyiségét. És egy csomó probléma megszűnne! Azon túl, hogy a fönnmaradó időben és energiával még 2645# foglalkozhatnánk is velük. 2648# 2648# Háá! Meglepő, hogy milyen kevés is elég tud lenni. Az a tapasztalatom, hogy mi magunk között van olyan 2657# életélményünk, hogy a kevesebbel egyáltalán nem leszünk rosszabbul. Ugye? Mondták a jól-lét kutatások hajnalán, 2667# hogy miért van az, hogy jobban élünk és rosszabbul vagyunk? Tehát négyszemközt most már nem ciki azt mondani, 2677# hogy te, képzeld, hát tulajdonképpen már csak így van meg úgy van, de gyakran rájövök, hogy nem is akkora baj 2687# ez. 2687# Csak még társadalmi szinten, aki azt mondja, hogy nem valami növekedés, akkor azt lenyilazzák. Ugye így van? Az 2697# olyan, mintha azt mondaná, hogy fúj, fúj, demokrácia. Ugye vannak ilyen akármik, ami tabu - és nem szabad 2707# nekilátni. Nem vagyok demokráciaellenes, nehogy ezt valaki... Ne csináljátok ezt velem. Láttam ilyen kósza 2716# pillantást. "Na, most...?". Jó. 2719# Van bennem egy bizalom. Hogy ezt miért csinálom, ezt nem értem. Tényleg, mindig az van bennem, hogy ti ezt 2729# értitek. 2730# 2730# Tényleg. Nem tudom, mi ez. Erről is mindjárt szó lesz. Háhá! 2736# A gyerekek, ha ott van egy felnőtt (még általános iskolában is bőségesen) motiváltabbak a feladataik 2748# elvégzésére, akkori is, ha felnőtt nem csinál velük semmit. A felnőtt puszta jelenléte motivál. Ugye, hogy így 2760# van? Hát egy kisgyereknél evidensen. Elmegyünk elsőáldozás után a gyerekekkel. Négy nap. Sok gyereknek élete 2773# első néhány napja anya nélkül. 2776# Élete első hálózsákos alvása. Élete első csótánya, amit testközelből lát. 2785# 2785# Na gyertek, játsszunk. Háááá! - jönnek ki. Ha nem nagyon sérültek. De egyrészt nagyon sérültek, másrészt a 2797# sérültséget azzal szoktam ellensúlyozni, hogy elveszem az összes kütyüt. Ezt a szülőknek is kihirdetem; akik 2809# azonban szeretik a gyerekeiket, ezért nem engedik el őket iphone-ok, ipad-ek, mopedek, poipedek, mindenek 2821# nélkül. Azokat úgy külön össze kell gyűjteni. Az elvonási tünetek enyhítése céljából este van fél óra, amikor 2834# meg visszakapják, és akkor... 2837# És akkor kimegyünk ezekkel a 9 éves gyerekekkel (akik máris sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint mi voltunk), 2850# mondjuk japán focizni. A japán foci nagyon jó - látom, van, aki ismeri. Most nem fogom elmondani. Körbeállunk, 2863# és gumilabdát gurigatunk. Vannak győztesek és sok vesztes. És meddig szeretjük játszani? 2873# A gyerekek addig szeretik játszani, amíg a felnőttek is ott vannak. 2880# Ha azt mondom: na, játszatok még akkor egy játékot! Megyek el - öt gyerek máris ül le... Hhhááhh. 2892# Mondom: Peti, mi van? Olyan jóízűen játszottál az előbb. Ááá, nincs kedvem. Olyan sok volt. Gyere, Peti, verjük 2904# meg a Brünhildet! Jóóó!!! 2907# Nincs kedvük játszani, ha nem vagyunk ott. 2912# A társas kapcsolatnak ez a mélysége, a felnőtt puszta jelenléte motiválja őket az életre és a cselekvésre. A 2925# puszta jelenlét. Hej, ilyeneket fogok ma mondani. 2930# Aztán. A személyként való észlelés, bánásmód, gondoskodás, fölfigyelés olyan mélységesen alapvető szükséglet, 2943# hogy tulajdonképpen a létfenntartási szükségletünket is megelőzi. Már majmoknál is, embereknél is: valakit 2955# elveszítünk, kiközösítenek bennünket, megvetésben részesülünk, kizárnak minket a körből. Mi történik? Sápadt 2967# lesz az arcunk, tehetetlenné válunk és kevesebbet eszünk! Nem lesz kedvünk enni. Ugye, hogy így van? Ha valaki 2980# komolyan gyászol: mint hogyha az egész motivációs rendszert, aminek alapeleme, hogy eszem - ki van kapcsolva. 2993# Nem számít az evés. Nem számít. És fogy és fogy és fogy. Egy kedves ismerősöm gyakorlatilag csontra-bőrre 3005# fogyott a férje halála után. Csont-bőr volt! Egyszerűen rossz volt ránézni. Nem evett. 3015# 3015# Az, hogy valaki ennyire egy személlyel való kapcsolatában éli meg a saját létezését és ezt az egész belső 3026# rendszert, ez nyilván egy sebzett dolog. Hogy kizárólag egy személyhez tudta ezt kötni, és másokhoz nem. De 3037# akkor is jól mutatja a jelenséget. Az állatok is kevesebbet esznek. Már az állatoknál is így van. 3047# A társas kirekesztés nem pusztán azzal bénítja a belső motivációs rendszerünket, hogy kevésbé jutunk az 3058# erőforrásokhoz, vagy akkor nem kapunk ezt vagy azt, hanem ... 3064# Biztos hallottátok a következő internetes történetet. Azt az ápolónőt, akit az újságíró fölhívott, emlékeztek? 3076# Fölhívta az újságírónő, hogy ott fekszik (hogy hívják? Katalin? Ez honnan jött?) Katalin, az angol (vagy brit) 3087# uralkodói ház szeme fénye, és hogy ő a családból telefonál, és érdeklődik Katalin hogyléte felől. Ez nem volt 3099# igaz, mert újságíró volt. S az egyszerű nővér: hát most hívták föl... a királyi palotából... rögtön megmondott 3110# minden adatot. Megjelent a bulvársajtóban. Erre elindult egy nagy megosztás: Hogy lehet ilyen hülye, hogy lehet 3122# ilyen béna. Egyébként is megszegte a titoktartást, tik-tik-tik-tik-tik. Mit csinált a nő? Öngyilkos lett. 3133# Öngyilkos lett! Tehát a kirekesztés, még hogyha olyan emberektől történik is, akik nem is a személyes körébe 3144# tartoznak (ez a döbbenetes, ugye?)... 3148# Mert még ha a férje/felesége vagy a gyerekei mondták volna, hogy "el innen!". De idegenek! Ahogyan őt 3159# kirekesztették, megvetették: ez elég volt az öngyilkossághoz. 3165# Most olvastam. Ebben nyilván valami sérült struktúra is van, de éppen ez mutatja jól, hogy ez nem a sérülésről 3177# szól önmagában. Hanem ennek a logikájáról. 3181# S aztán két hete vagy tíz napja olvastam, hogy egy valóságshow, valami túlélőshow Ausztrália mellett egy 3192# szigeten. Egy orvos ott van a stáb tagjai között. És akkor kaland meg nemtudoménmi, túl kell élni valamit. És 3204# egy fiatal srác, huszonvalahány éves, életerős, izmos gyerek 1 nap alatt szívbetegségben meghalt. Ez egy brit 3215# orvos volt, 30 év körüli ürge, aki már többedik egy ilyen adásban volt a csoport orvosa. És elkezdték kikezdeni. 3227# Hogy az lehetetlen, hogy nem vette észre. Milyen orvos, aki nem veszi ezt észre. Nem kapott időben segítséget. 3238# Előtt kellett volna... 3241# Az orvos mit csinált? Ő is öngyilkos lett. Pedig nem a közvetlen környezetéből jött az, hogy nulla vagy, senki 3252# vagy. Hanem csak úgy a világhálón. 3256# A világhálón való egymás fölötti arctalan ítélkezés sokkal negatívabb következménnyel jár, mint ahogy azt 3267# gondolnánk. Sokkal! Mert olyan alapvetően a motivációs rendszerünk annyira..., hogy éljünk, élni akarjunk, ez 3278# annyira a társas létezésünkhöz kapcsolódik, hogy ha ebbe elkezdünk beleveszni, minden életkedvünk elmegy. 3289# Tönkremegy ez a motivációs rendszer. Hogy milyen nagy hatást tud ez gyakorolni, erről van saját élményem is. 3301# Egyszer valaki hozott nekem öt oldalt. Te, tudod, hogy rólad ezt írják? Meglepő, hogy ez milyen, milyen erős 3312# élmény. Hogy egy ismeretlen átkoz téged. Nagyon erős élmény! Ez indirekt módon azt is mutatja, hogy milyen nagy 3324# jelentősége van a közvetlen emberi kapcsolatoknak. S ez megint nem érdekes? Hogy milyen sokan vannak, akik rá 3335# vannak cuppanva arra, hogy mások hogy látják őket. Miért vagyunk szinte függők attól, hogy akkor most lájkoltak, 3347# nem lájkoltak, mit írtak? 3349# Ez a társas lényiségünk miatt van. Hhhá! 3354# Tehát, ami miatt ez érdekel bennünket, az egy értékes dolog. Mert az a fontos, hogy észrevegyenek minket. Hogy 3365# törődjenek velünk, hogy figyeljenek ránk, hogy emberszámba vegyenek. S amikor úgy érezzük, hogy nem vesznek 3376# minket emberszámba, akkor hihetetlen... A belső motivációs rendszerünk kezd összeomlani. Akkor ez most érthető. 3388# Szerintetek most csapongok? Úgy bennem is megy, meg úgy kifele is megy - nem tudom. Ezért szívesen bevezetném 3400# (nem hallottam, hogy valaki ezt mondta volna még) a "morális intelligencia" kifejezést. Morális intelligencia! 3411# Amikor látjuk, hogy például annak, hogy ki hogy beszél a másikkal vagy a másikról, annak is de fontos volna, 3422# hogy legyen egy intelligenciája! Régebben sokkal inkább parancsokról beszéltünk. Ma már ezt gazdagabban látjuk. 3434# A parancsok ennek az intelligenciának csak egy szűk szeletét teszik ki. Főleg, hogy a parancsok tulajdonképpen 3446# tükröződései kellene, hogy legyenek a belső alapvető meggyőződéseinknek. Ugye? Akkor van valaki jól, ha belülről 3457# hall egy hangot, hogy: ne árts neki! Ne bántsd! Ez egy belső hang, mégpedig egy kategorikus belső hang. Egy 3469# parancsoló hang. Az a jó, ha valakiben van egy ilyen parancsoló hang. És ennek a külső megjelenése az, hogy 3480# törvény meg tízparancsolat meg ilyesmi. 3484# Jó. Na gyerünk! Téma! Menjünk lépésről lépésre. Mégiscsak egy újabb történet. 3492# Fiatal sportolókat néztek, hogy ki mennyire eredményes és mennyire nem. S aztán persze a sportpszichológusok 3503# arra voltak kíváncsiak, hogy aki nem eredményes (bár az eredmény "benne van" - nem is nagyon értik, hogy miért 3515# nem eredményes, mert a tehetség és az elvégzett munka az jóval több, mint ami eredmény végül megjelenik. 3526# Elkezdték kutatni, hogy miért van. Tudjátok, többek között mire jöttek rá? Azok a sportoló fiatalok vagy 3537# gyerekek, akiket az edzőjük bántalmaz. Direkt kudarcot szenvednek. Kérdés: Miért? A válasz: Az edző ne 3548# részesüljön egy olyan sikerből, ami a bántalmazásom révén történt meg! 3555# A másik: Én nem fogom törvényesíteni azt, amit ő csinált velem. A sportolók (nem tudatosan) inkább vesztenek. 3566# Hogy kifejezzék azt, hogy itt a mélyben valami nem jó dolog történt. Milyen érdekes? 94%-nak a legfontosabb a 3578# siker. De ha bántanak, fütyülünk rá! Velünk ne legitimálják a bántalmazást. Ne. Akkor inkább vesztünk. 3589# 3589# Ha lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatokba kerüljünk egymással - főleg, hogy olyan kapcsolatokba, amelyekben 3599# ez a négy elem remény szerint megjelenik - motiválttá válunk. Patkányok, aki megtehetik azt, hogy egy pedál 3610# lenyomásával egymáshoz be tudjanak menni, nagyon gyorsan ezt megtanulják és be is mennek egymáshoz. Két dolgot 3621# már a patkányok is akarnak: együtt lenni. És ami az egyik legizgalmasabb; a kudarcra ítéltség sémánál nem 3632# mondtam, pedig legalább ötször szerettem volna: hogy képzeljétek el, hogy már a patkányok is néha bizonyos 3642# dolgokat azért tesznek, hogy átéljék, hogy képesek megtenni. A saját hatékonyságuk átéléséért megtesznek 3652# valamit. Pedig nincsen semmi konkrét közvetlen funkciója. Hanem a funkciója hatékonyság átélése - patkányok. 3663# Hej, ez szép! 3665# 3665# Anyaállatok, majmok. Ha valaki kötődik, termelődik az oxitocin. Majd erről még úgyis, kiegészítésként. Jó 3676# érzéseink lesznek. Jól esik. Már egy anyamajomnak is jól esik gondoskodnia a kicsinyéről. 3686# Kutatás. Eléggé hülye egy kutatás. Itt van. A majmokról kiderült, hogy szeretik a kokaint. Az anyamajmok, ha 3698# lehetett választani a saját saját kicsinyükkel való törődés és a kokain között, inkább a saját kicsinyükkel 3710# törődtek. S megvan ennek a fordítottja is. Olyan személyek, akik valamilyen kötődési zavarral rendeznek 3722# (nárcisztikus sérülés, valami korai tükörneuron-hiány, oxitocin-hiány és a többi), ők sokkal hevesebb reakciót 3734# adnak kábítószerekre, és ezért sokkal kiszolgáltatottabbak is. Tehát a függőségre való hajlam egészen 3746# nyilvánvalóan a korai kapcsolatokkal összefüggésben van. Ráadásul élettanilag más választ ad az a valaki, aki 3758# tud kötődni. Nem lesz kedve inni. Ilyen egyszerű. Hát sokkal jobb veled beszélgetni! Akinek ez nem érhető el, 3770# mert a motivációs rendszere sérült - hát akkor őneki nagyobb kedve lesz inni, és kevesebb kedve lesz a másik 3782# emberrel megpróbálni kapcsolatba kerülni. Hiszen rossz mintái vannak! 3790# Nézem az időt. 3792# 3792# Mi az, ami létrehoz egy közös, közös rezonanciát, egy közös nyelvet? Nyilván nagyon sok minden. Ami eddig a 3803# kutatásokból világos: például már az is, ha közösen hallgatunk zenét. A közös zenehallgatás már ezt megteremti. 3814# Aztán a közös éneklés, közös zenélés, tánc (közös tánc - még milyen van? Lehet egyedül, közösen...) Aztán: a 3825# humor. Együtt nevetünk, és valami történik. Az összetartozásnak az érzése megnő. Akikkel együtt nevettünk! Hej. 3837# Mit hagytam ki? Közös félelem? De nem erről... Igen, ilyen is van, hogy akkor elkezdek nagyon kötődni, mert meg 3848# vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy csak közösen féltünk-e, vagy fontos-e nekem. Igen, igen. De ez is, hogy milyen 3860# érdekes, hogy ha valakivel együtt éltem át a félelmet, akkor kötődöm hozzá. De milyen érdekes ez! Hogy nem a 3871# félelem a fontosabb vagy az erőteljesebb, hanem, hogy veled féltem. 3878# Igen, akkor ezt a történetet el is mondom. Nem a félelem, hanem a közös mozgás kapcsán. Közös mozgás! Mozogni 3889# együtt. Együtt bicajozni. Épp beszéltem valakivel, aki azt mondta: Figyelj, Feri, mentünk, bicajoztunk, ott 3900# voltunk tízezren, egy nagyobb városban. Olyan iszonyú jó volt együtt mozogni! 3908# Na, együtt félni... Ez egy klasszikus történet. Volt egy szociálpszichológus fiú, aki pontosan tudta, hogy a 3919# közös félelem az kapcsolatot tud teremteni. S akkor vonzóbbnak találom azt, akivel együtt féltem, vagy ott volt, 3931# amikor én féltem. Tehát pl. itt a tavasz. Fölültök a hullámvasútra - komoly lehetőség az ismerkedésre! Tényleg, 3942# tényleg. Ilyen belső tartalmak ilyenkor föltárulnak. 3948# Így volt ez a fiú. Elmentek. Ismeritek ezt, de annyira jópofa. Volt egy lány, nagyon szerelmes volt belé. De a 3959# lány nem mutatott irányába érdeklődést. De a fiú szociálpszichológus volt, és tudta ezt a tényt, hogy a közös 3970# félelem-> vonzódás. Na, na, na. S elmentek egy féléves indiai tartózkodásra. Ott voltak ilyen vendég 3980# egyetemisták. És őneki zseniális ötlet körvonalai rajzolódtak ki az agyában. Megbeszélte egy riksás fiúval, hogy 3992# nagyon fontos lenne. Ő ekkor és ekkor majd kilép az egyetemről egy ilyen és ilyen ifjú hölggyel. Ő itt kell, 4003# hogy legyen. Itt álljon. És akkor úgy menjen majd, úgy cikázzon, hogy az a nő rettegjen! És hogy akkor ő 4014# mellette ül, és ő majd ott lesz az erős vállával, jó dezodorjával, és... 4021# És minden úgy is lett, ahogy a fiú kitalálta. Tehát jött a riksás fiú, beszálltak, cikázott, minden, 4032# kapaszkodott, félt, sikongatott. Vége volt az útnak. A fiú azt gondolta: most, most a babérokat! Most 4042# szüretelünk! 4043# Kérdően ránézett a nőre, aki még mindig, mint a nyárfalevél, remegett. S a nő azt mondta: láttad, milyen jóképű 4055# ez a riksás fiú? 4057# 4057# Jól van. Ezt most Péternek köszönhetitek. Jól van. 4061# Befejezzük, vagy mi legyen? Hát, így kéne befejezni. Jól van. 4067# Még egy utolsó elvet elmondanék. Azt mondják ezért a kutatók: 4073# Használd, különben elvész. 4076# Tehát gyermekkorban mindaz, ami összetartozás, kötődés, gondoskodás, figyelem, együtt cselekvés, együtt való 4086# játék - használd mindazt, ami genetikailag lehetőség. Használd, használd, használd! Mert akkor ez kibontakozik, 4097# és egy nagyon jó kölcsönhatás alakul ki. De csak a gének nem elegendők. Valakinek a világ legzseniálisabb 4107# génállománya is lehet - ennyit (0) se ér! 4111# Ha a szüleivel, a fontos emberekkel való kapcsolatában mindez nem gyakorlódik, nem válik elevenné. 4121# És tudjuk a másikat is. Megint majmos kísérletek az emberekről. Tudjátok, hogy a kötődésnek a zavarát hogyan 4131# vették észre a második világháború után? Társkapcsolati problémákkal érkeztek nagyon sokan, a hatvanas években 4142# már (az ötvenes évek végén, a hatvanas években). 4147# És a kutatók elkezdtek észrevenni egy összefüggést. Hogy előtörténetükben ezek a felnőttek háborús gyerekek 4157# voltak, akik, mikor kicsik voltak, súlyos elhanyagoltságban részesültek. Valódi (elhanyagoltságban) vagy árva 4168# gyerekek voltak, vagy a többi. S akkor kezdték észrevenni, hogy van összefüggés a társkapcsolati nehézségek, 4178# zavarok, alkalmatlanság belső világa és a korai élettörténetek között. Tehát ezt már 50 éve tudjuk, hogy a kettő 4189# között összefüggés van! Hogy ha nem használjuk, ha nem tükröznek minket vissza, ha nem alakulnak ki... Hiába van 4200# meg a génállomány. Használd, különben elvész. 4205# 4205# Akkor az emberekre nézve az derült ki, hogy pici korban 1 hónap relatív elhanyagolás elég, hogy egy életre szóló 4216# kötődési nehézséged legyen. Életre szóló! Kezdhetsz vele valamit, kézben tudod tartani, nem tudom én mi. De 4227# életre szóló. Egy hónap elég. 4230# A relatív elhanyagoltság azt jelenti, hogy adnak neki enni, tisztába teszik (tehát a fizikai szükségletei mind 4242# ki vannak elégítve). Majmoknál egy-két hét is elég. Egy-két hét! Tehát ezt az elvet érdemes nagyon szem előtt 4253# tartani: használd, különben elvész. Csináld és használd. ÉS kiknek szól ez elsősorban? Szülőknek! A gyermek ott 4265# van, ő adja magát. A gyerek születése után már nyúl, keresi a tekintetével a fontosat, megkülönbözteti az 4276# anyukája és az apukája hangját. Rajta nem múlik. Ezért a szülőknek fontos ez. Használd, különben elvész! 4286# Köszönöm a figyelmet.
Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
