2013.04.16-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat!
0004# Látom, hogy van még mozgás, de majd megtaláljátok a helyeteket, és akkor közben én meg mondom, mondom, hogy az
0014# időt jól ki tudjuk használni. Elképzelhető, hogy ma be tudjuk fejezni grandiozitás, följogosítottság,
0023# kivételesség, rendkívüliség, előjogok sémamódunkat. Majd meglátjuk.
0029# Mindenesetre egy gyors ismétlés. Arról van szó, hogy megkülönböztettük azt, amikor valaki alapesetben,
0038# alaphelyzetben a maga egyszerűségében hozza ezt a téveszmés belső világot. Akkor ő tulajdonképpen, amikor magát
0048# különbnek és rendkívülinek tartja; úgy gondolja, hogy neki előjogai vannak és bizonyos dolgokat megtehet; hogy a
0058# különbség szabályai nem érvényesek rá és a többi, és a többi. Akkor azt lehetne mondani, hogy ő éppen
0067# tulajdonképpen rendületlenül továbbviszi és folytatja azt az élettapasztalatot, amit gyerekkorból hoz. Ezért a
0077# gyógyulása is bizonyos szempontból egyszerű a nárcisztikus sérültség (vagy főleg, ha már személyiségzavart
0086# mondunk), ahhoz képest. Mert ebben az esetben tulajdonképpen két kulcsa van a gyógyulásának. Az egyik: hogy
0096# megtanuljon kölcsönösségben lenni. Megtanuljon másokat tisztelni, másokat megbecsülni. Másoknak is azt adni,
0105# amit magának is gondol, hogy az természetes, hogy az az övé. Tehát a kölcsönösség megtanulása az egyik kulcs,
0115# annak a kifejezése, tiszteletben tartása, értékelése és a többi. A másik pedig: a határok tartása.
0124# Mind a kettő nem kis munka! Mikor azt mondom, hogy viszonylag egyszerű, ezzel nem azt mondom, hogy gyors. Vagy
0133# hogy könnyen megy. Csak "egyszerű". Ez két egyszerű dolog. Határtartás, kölcsönösség. Néhány év alatt már vannak
0143# eredmények! De kis eredmények is tudnak nagyon lelkesítőek lenni a környezet számára. Azt mondják: na, na, na!
0153# Akkor...
0154# Erről beszéltünk (és beszélünk) kevesebbet, mert ami a nagy témánk (és amit valami sajátos kultúrjellemzőként is
0164# felfedezhetünk), ez a nárcisztikus sérülés!
0168# És akkor itt fontos lenne megkülönböztetünk azt, hogy valakinek van nárcisztikus sérülése attól, hogy ő egy
0177# nárcisztikus személyiségzavarral élő valaki. Nyilván húzhatunk egy egyenest, és nézhetjük azt, hogy valaki hol
0187# van: nárcisztikus sérülés, még nagyobb sérülés, hatalmas sérülés, és itt a végpont: ott pedig egy súlyos
0196# személyiségzavar áll már.
0199# 
0199# Ezért (merthogy a nárcisztikus személy olyan valaki, aki azt, ahogyan ő lekezel másokat, manipulál másokat,
0207# uralkodik és hatalmaskodik mások fölött, előjogai vannak és a többi; grandiozitás, feljogosítottság) ahogyan ő
0216# ezt teszi, ez valaminek a túlkompenzálása. Mégpedig a csökkent értékűségnek és az érzelmektől való
0224# megfosztottságnak a kompenzálása.
0226# Ezért (na, emlékeztek!), hogy amikor beszéltünk a csökkent értékűség, szégyen sémáról (kicsi vagyok,
0234# szerethetetlen vagyok, egyedül vagyok, olyan nyomorult vagyok; nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e engem
0242# szeretni, képes vagyok-e én szeretni, fontos vagyok-e valakinek, van-e annak értelme egyáltalán, hogy itt
0251# vagyok; hogy olyan könnyen magányosnak érzem magam és értéktelennek), hogy ezt ugye könnyebb vállalnunk? Ugye?
0260# Ez olyan... ha kimondok öt ilyet, máris jön valaki, hogy szeressen.
0265# Igen ám, de mi áll ennek a sémának az árnyékában? Hogy akinek van csökkent értékűség, szégyenkezés belső
0273# hiedelemvilága, őbenne nárcisztikus sérülés is van! (Puszi a homlokotokra.)
0279# Ezt nem olyan könnyű beismerni, elfogadni! Ezt nem rakjuk ki az ablakba! Ugye, mert azt, hogy kicsi vagyok,
0288# védtelen vagyok, ez, ahh, szeressetek - ez rendben van. De hogy fölismerjük, hogy nárcisztikus sérüléssel élünk
0297# (és ez a nárcisztikus sérülés ez éppenséggel egyébként ennek a csökkent értékűség, szégyen sémának a logikája
0305# szerint is) a túlkompenzáláskor pontosan mit jelez? Kritikus vagyok, ellenséges vagyok, másokat lenézek, másokat
0314# lekezelek, állandóan összehasonlítok és mindig győzni akarok fölötted - hát már akkor is erről beszéltünk! Tehát
0323# ami a mélyben a csökkent értékűséggel, szégyennel való viaskodásunk, az a felszínen (nagyon sajátosan) a
0331# nárcisztikus sérülésnek a tüneteit mutatja.
0335# Rendicsek ez? Ezt nem, nem, nem olyan könnyű közel engedni magunkhoz. Mert - főleg, ahogy beszélünk a
0343# nárcisztikus sérülésről - nem tűnik szimpatikusnak. Ugye?
0347# De amikor azt mondtuk, hogy "szégyenkezik, meg olyan kis nyomorult", rögtön empatizálunk vele.
0355# Ezért, amikor meséltem nektek történeteket arról, hogy milyen a csökkent értékűség, szégyen séma - s hogy nem
0364# ismeretlen számomra; na, most akkor itt a másik oldal! Egészen nyilvánvaló pl., hogy nekem is van nárcisztikus
0372# sérülésem. Hát ez nyilvánvaló! Van bennem egy elhanyagolt gyerek, aki kezd azért egyre jobb állapotba kerülni.
0381# Mert van, aki szeresse: a bennem élő felnőtt (meg szülő) elkezdte szeretni a bennem élő elhanyagolt gyereket,
0390# így kezd egyre jobban lenni. De attól még a nárcisztikus sérülése megvan! És ez a nagy kérdés, hogy hogyan
0398# vesszük kézbe a nárcisztikus sérülésünket! Hát a legtöbbünknek nincsen nárcisztikus személyiségzavara. Na de
0407# csökkent értékűség, szégyen sémája sokaknak van! Hogyne volna? Érzelmektől való megfosztottság séma?! Érzelmi
0416# szükségleteinkre nem megfelelő válaszadás gyerekkorban?! Hát hogyne volna ez ismerős? Akkor van nárcisztikus
0424# sérülés is. Cupp, cupp, cupp!
0427# 
0427# Tehát érdemes most azt, amit bő egy évvel ezelőtt olyan közel mertünk engedni magunkhoz, most egy kicsit a
0437# fonákjáról is elgondolkodni: na tényleg, tényleg... Akkor tőlem se annyira idegen!
0444# Hát abban is biztos egy sérülésnek valamiképpen a kézbe vétele, kézben tartása van, hogy én ide kiállok és itt
0455# nyomom. Nemde? Hát ha valakinek nincs nárcisztikus sérülése, mit ugrálna egy színpadon? Mi motiválná őt, hogy
0465# "ide nézzetek, mit csinálok én?!". Hát nincs rá szüksége! Szereti őt egy-két ember, és jól van! Nem ugrál itt
0476# tizenvalahány éve keddenként mániákusan...
0480# 
0480# Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy belülről ismerem, hogy milyen a nárcisztikus sérülés. Hha?! Hát csak
0492# rám kell nézni. Na de azt is ismerem belülről, hogy kézbe lehet venni, hogy lehet vele valamit kezdeni. Nagyon
0503# is lehet a gyógyulás irányába menni! Hogyne lehetne? Nagyon is!
0510# És hogy éppenséggel ez megint azt a jó hírt hozza, hogy egyáltalán nem akkora katasztrófa, hogy megsérültünk.
0522# Úgyis megsérül mindenki! Ha valaki nem sérül meg, még rosszabb neki! Te jó ég... micsoda teher van rajta, nem?
0534# Szóval ez a jó hír, hogy ott, ahol megsérülünk, éppen ott alkalmassá lehetünk valami értéknek, növekedésnek az
0546# elindítására. Csak nem mindegy, hogy az kézbe van-e véve, kontrolláljuk-e és a többi. (Na, a bevezető megvolt.)
0557# Beszéltünk arról, hogy miért vonzó a nárcisztikus személy (ez is olyan mit sütsz, kis szűcs - majd gyakorlom
0569# otthon).
0570# Hogy mitől vonzó, nem ismétlem el. De ott csatlakoznék, hogy milyenek a kapcsolatai. Emlékeztek? Öt pontban
0581# összefoglaltuk. Nem kell tudni, de lehet, hogy valaki emlékszik rá, hogy egy nárcisztikus személy, minél inkább
0593# nárcisztikus, annál inkább mire használja a kapcsolatait?
0600# 
0600# Hogy rajongjanak érte? Igen, vagyis hogy az ideális, idealizált, grandiózus önmagának a fönntartására használja.
0611# S akkor ezt öt módon teszi meg a kapcsolatai révén (gyors ismétlés). Arra használja és azért tartja fönn a
0622# kapcsolatait, hogy az idealizált énképét azáltal megerősítse, hogy:
0629# 1. Mások csodálják, elismerjék, rajongjanak érte stb.
0634# 2. Arra használja őket, hogy lenézhessen, leértékeljen másokat (majd a folyamatról szeretnék beszélni). Az is
0646# elég jó neki - akkor is megvan a különbség. Ha te csodálsz engem, akkor rendkívüli vagyok; ha lenézlek, akkor is
0657# hozzád képest rendkívüli vagyok. Ugyanott vagyunk - csak neked nem olyan jó. De egy nárcisztikus személy fütyül
0669# rá, hogy neked mi jó. Neki jó.
0672# 3. Olyat keres, akiben megvetheti a saját gyöngeségeit, amiket nem szívesen ismer be magánál, de nálad látja.
0683# (Elnézést, ha mutogatok; ez csak ilyen túlmozgás ma este.)
0689# 4. Akiknek az általa idealizált nagyságában részt vehet. Ugye? "Tegnap vacsoráztam... az Elnök Úrral". (Azt ugye
0701# nem tudjuk, hogy milyen elnök, de Elnök Úr.) Sőt, az elnök úr vacsorázott tulajdonképpen VELE. Tehát fontos
0712# számára idealizálni embereket. Egyébként a nárcisztikus személy szívesen két részre osztja a világot: alantas
0723# pórnép (porbafingók - ugye, ez egy semmi kifejezés egy komolyabb zavarú nárcisztikustól), és aztán van az elit.
0735# Az ELIT. ÉN meg az ELIT.
0737# 5. Akiket céljai érdekében eszközként használhat.
0742# Ez az öt kapcsolódási mód, amikor tombol valakiben az önmagáról alkotott, idealizált, grandiózus, hatalmas
0753# följogosított kép és ennek a fönntartására irányuló törekvés.
0760# 
0760# S akkor beszéltünk arról, hogy kik lesznek nagyon könnyen áldozattá? Olyanok, akik éppenséggel lehet, hogy a
0768# csökkent értékűség, szégyen séma miatt meg is szokták, hogy őket kihasználják, eszköznek tekintsék, ne
0776# törődjenek velük, beléjük rúgjanak, semmibe vegyék, megalázzák, bántsák. Ugye, eleve ez az ismerős világ neki.
0785# Ezért, amikor egy nárcisztikus személy bántja, az neki természetes. Föl se tűnik nem egyszer. Van, hogy 10-15
0793# évig nem tűnik föl.
0795# Nem egyszer úgy jönnek olyanok, akik mondjuk egy komolyabb személyiségtorzulással, zavarral élő nárcisztikus
0803# embernek a házastársai, hogy ilyen bizonytalanul, 10-15-20 év házasság után, hogy én nem tudom, hogy velem van a
0812# baj?
0813# 
0813# Vagy az nagy baj, hogy a férjem meg szokott verni? (Láttam, hogy van, akinek ez olyan furcsa; vagy ezen néhányan
0824# derülünk, mert váratlan. De aki így lesz társa egy súlyosabban nárcisztikus valakinek, őneki ez föl se tűnik,
0835# mert ő a gyerekkori világát viszi tovább. Hát láttam: apám is vert engem is, anyát is - és most is ez
0845# történik...)
0846# Egyszer olyat sóhajtott nálam valaki, aki már 40 elmúlott, már sok gyerekes anya volt: Tulajdonképpen szerintem
0858# a férjem engem nem vesz emberszámba! S a gyógyulásának volt egy fontos pillanata, amikor azt mondja, hogy: Hát
0869# én egy emberi lény vagyok! Képzeljétek ezt el. Ült maga előtt, és egyszer csak átélte azt, hogy hát hiszen én
0880# egy emberi lény vagyok!
0882# Valaki negyvenvalahány évesen, sok gyerekes anyaként először elért ide.
0890# 
0890# Olyanok, akikben csökkent értékűség, szégyen séma van, ezért önértékelés, főleg pedig az önbecsülés nagy hiánya
0900# - ezért ővele sok mindent meg lehet tenni, mert csak azt kapja, amit magadról gondol. Emiatt őneki is
0909# nárcisztikus sérülése van, tehát a kapcsolat elején lépre lehet csalni, azzal, ahogyan a nárcisztikus személy őt
0920# idealizálja. Sslll!! Bekapja a horgot. Hmm!! Valaki engem, nem is, hogy emberszámba vesz, hanem azt mondja, hogy
0930# én vagyok az ő hercegnője?!? Hát ez... fényévekkel több, mint ami amit én gondoltam eddig magamról! Hogy
0940# hercegnő lehetnék egy férfi oldalán? Én, a kis szürke veréb?!? Én asszem hozzámegyek, ha megkér.
0948# Ez ez. Tehát megvan a sérülés, és a sérülést eltalálja a nárcisztikus személy. És... Hhh!! Valami vágyott
0958# jövőkép földereng, amit még elképzelni is gyönyörű. És természetesen ehhez még hozzájárulhat az, hogy olyan
0968# valaki, aki éppenséggel mondjuk a csökkent értékűség, szégyen (vagy sok esetben az alkalmatlanság) sémával
0978# karöltve hajlamos a függőségre!
0981# Ezért aztán kapaszkodik (hiába nárcisztikus a társa) bele, hogy akkor legalább rajta keresztül legyen valami.
0991# Miközben, na... Érthető ez, ugye? Érthető a rendszer, nem ragozom már most.
0998# Hogy néz ki akkor a kapcsolata a folyamatiságában? Ezt érdemes látni!
1004# Először történik az, hogy a nárcisztikus személy tele van: hhhhHHHH! Muszáj, hogy valaki táplálja, erősítse ezt
1015# a följogosított, grandiózus valakicsodát benne, ezért keres valakit, aki felé megy a vonzalma. Hát kit talál
1025# vonzónak? Az előbb leírt személyt. Nagyon vonzónak tartja, kihalássza. "Rabul ejti", meghódítja, tiddiddikk.
1035# Hiszen előzékeny, jól tud alkalmazkodni.
1038# Mik a következő lépések? A társ addig fontos, ameddig idealizálni lehet, és rajta keresztül én értékesnek
1048# láthatom magam. Igen ám, de ahogy együtt élünk, a társam egyre inkább kezdi megmutatni a gyöngeségeit. Ez
1058# pontosan így szokott menni, ugye? Megy, együtt élünk/vagyunk, randizunk, találkozunk, egyszer csak fölvesz egy
1068# telefont, miközben beszélgetünk. MiVAN??? Mikó velem beszééész?!? Akkor fogja a telefont, berakja a virágvázába.
1078# S a másik: hát tulajdonképpen tényleg nem volt szép dolog, hogy telefonáltam. Most, hogy így egy éves a
1088# kapcsolatunk, és ilyet csináltam... Van benne igazság. Tényleg. Meg hát olyan heves is, meg szenvedélyes -
1098# tetszik is nekem ez a szenvedély! Jó, hát tulajdonképpen túlzás, de mégis: azért kinek van ilyen pasija, hogy
1108# így bedobja magát. Hát azért ez rendkívüli, nem? Rendkívüli! Ennyire fontos vagyok neki? Hogy ezt képes
1117# csinálni?! Húhh! Nem esik jól, de azért van benne valami!
1123# Tehát, ahogy a társnak a gyöngeségei tárulnak föl, szép lassan, átvált egy másik kapcsolódásba. Emlékeztek,
1133# tehát vagy olyan, aki idealizál, és akkor (a párja az,) aki őérte rajong, vagy pedig: akit meg lehet vetni!
1143# Akiben látom a saját gyöngeségeim, sebzettséget, magányt, elutasítottságot, elhanyagoltságot - és benne
1152# megvethetem. Így én fönntartom ezt, hogy "én vagyok", és benne gyűlölöm és utálom azt a részem, amivel nem merek
1162# kapcsolatba kerülni. Ezért beszélnek nárcisztikus személyek házastársai arról, hogy milyen megdöbbentő
1172# fordulatok tudnak történni akkor, amikor ők betegek lesznek.
1178# 
1178# Mi történik például: beteg lesz a házastárs. Mit gondolnánk? Hogy van kölcsönösség, és akkor jaj, beteg; mi baj?
1189# Mi baj van? Hát odaállok, mert beteg. Odaállok, segítek... esetleg szívom a fogam, hogy most minek kell betegnek
1200# lenni, hát nem igaz mán.
1203# De a nárcisztikus személy nem így válaszol a társa betegségére, mert gyűlöli a gyöngeségét. Ő egy ilyen náthás,
1214# allergiás nővel? Akinek csorog a takony az orrából? Ő, egy ilyen nővel jelenjen meg?!? Hát eleve a társválasztás
1225# nem egyszer azáltal motivált: olyan valakit választ, akivel meg lehet jelenni! Akivel meg lehet jelenni. Hát az
1236# Elnök Úr Lánya! S megyek, és látnivaló, hogy ÉN ki vagyok. Az Elnök Úr Lányával... Na de, ha az elnök úr lánya
1247# taknyos - hogy néz az ki? Hát oda az imidzs! Hát ne legyen taknyos! Valamit csináljon magával, velem ne
1258# szórakozzon! Ez nem vicc, az életemről van szó!! Hát sssz, sssssz; vörösen jön-megy?!? Hát körbenézek: egyedül
1269# az én nőm vörösorrú. Minden más humanoid képes rendes szőke, rózsaszín orral menni. Mi van, bohóc vagy? Vörös
1280# orral?!
1281# Na, ez a nárcisztikus ember reakciója. Ez. Elkezdi megvetni a társát, amikor ő gyöngeséget mutat. Megy a...
1291# Begipszelik. (Vagy ne folytassam? Te egy érzékeny nő vagy. Nem tudom, mit ajánlhatnék. Véded magad, jó. A
1302# határaidat. Így van. Ne engedd túl közel, ami sok neked. De tényeg így van; nagyon fontos, hogy meg tudjuk
1313# védeni magunkat!)
1315# 
1315# Szóval, ezek valós történetek: gipsz, kórház. A férfi nem az, hogy segítene. Ott tipeg, a friss gipszben (hát
1324# fekvőgipsz van rajta). Hát persze, hogy tipeg - hát rögtön járót kapna? Viccelsz? Egy fekvőgipsszel próbál
1334# hazamenni a feleség, a férfi meg megy előre. "Gyere már!!!".
1340# 
1340# Aranyosan nevettek ezen. De ez talán jó jel; hogy ez azért már képtelenség. És akkor ott szegény megáll - hát
1350# mégis, egy friss sérüléssel. Erre a férje: "Azért van a mankó, hogy használd!": Ezt mondja a nárcisztikus. "Hát
1361# azért van! Most ÉN? Hát ne rám támaszkodjál. Használd a mankódat!". Legszívesebben azt mondaná: "Ez a nő nem
1371# velem van. Hát ilyen fekvőgipsszel, nyomorultan kígyózik... Hogy néz ki?! Hát énnekem itt ne kígyózzon. Majd ha
1382# visszanyeri az emberi formáját."
1385# De most tényleg. Nem, nem tudom mi van. Nem akarom ilyen humorosan. De bennem is ilyen ambivalencia van. Annyira
1396# szörnyű, ahogy csinálom, ti meg nevettek.
1400# 
1400# Az is lehet, hogy még a betegségében is rivalizál. Ugye, ez így van? Tehát a feleség ott van 39 fokos lázzal.
1410# Egyszer csak a férfi: Jaj, de rosszul vagyok! Hogy ővele kelljen foglalkozni. Hát az, hogy áldott állapotban van
1421# a felesége, semmit nem számít. GURUUULLLJJJ MÁÁÁÁR! Micsinálsz itt?!?
1428# Azt mondta egyszer egy nárcisztikus férfi (orvos volt egyébként) a feleségének: A terhesség nem betegség,
1438# gyerünk már. Ez nem betegség, hogy itt sajnáltasd magad!
1443# Mind emögött a logika mögött már értjük, hogy mi feszül. Hogyha nem kivételes, nem rendkívüli, nem gyönyörű, nem
1454# presztízs, nem az elnök lánya/fia (tessék, a nőknek is adunk valamit - kár, hogy nincs több elnök). (Vagy kell
1465# sok szervezet, ahhoz sok elnök, és akkor...)
1469# Akkor már nem lehet őt arra használni, amire eddig használtuk (tehát az idealizálásán keresztül az önmagunk
1480# dicső énjének a megerősítésére), akkor másra használjuk. Minden esetben használjuk, csak akkor másképpen nyerünk
1491# belőle valamit. Azzal, hogy megvetjük és lenézzük. Gyűlöljük, utáljuk benne azt, ami a mi gyöngeségünk, de amit
1501# mi nem akarunk fölfedezni és elismerni. Akkor ez történik. Ezért azt lehet mondani, hogy minél nárcisztikusabb
1512# valaki (főleg, ha az már mondjuk egy személyiségzavarnak mondható), annál lehetetlenebb, elviselhetetlenebb vele
1523# élni. És ezért olyan rettenetesen fájdalmasan leegyszerűsítő, mikor mondjuk tőlem papként elkezdik azt kérdezni
1534# vagy firtatni, hogy "most akkor nem lehet válni?!?". "És hogyha ilyen vagy olyan a férjem/feleségem akkor
1544# élethosszig?!?"
1546# 
1546# Ez a megközelítés nem alkalmas arra, hogy föltárja az életnek a bonyolult árnyaltságát. Nem alkalmas arra. Egész
1556# nyilvánvaló, hogy... Mi a feladata annak, aki egy nárcisztikus személlyel él? Hogy megtanulja a határtartást. Ne
1567# váljon áldozattá. Ez a megkülönböztetés hihetetlenül fontos: szabadon hozhatok áldozatot valakiért, de lélektani
1577# szempontból az áldozathozatal azt jelenti, hogy hajlandó vagyok egyoldalúan is valamilyen befektetésre,
1587# gesztusra, valakiért valamiért. Akkor ez áldozat. Mert nem fogom visszakapni, nem 50%-ban adjuk... Áldozatot
1597# hozok. Lehet; hát hogyne lehetne egyoldalúan szabadon áldozatot hozni? Egy önátadásban. Nagyszerű, nagyszerű
1607# dolog. De ez nem egyenlő azzal, hogy valaki áldozat lett. Nem egyenlő vele! Itt behozhatjuk (tudom,
1616# leegyszerűsítve)... Nem keresztény emberek az mondhatják, hogy na, és egy ilyen esetben akkor? Akkor az Egyház
1627# az embertelenséget tanítja, ugye? Ennek a másik oldalán mi feszül? Az, amikor összemossák/mossuk a
1636# kultúrkereszténységben azt, hogy szabad önátadásban hozok áldozatokat is, vagyis hajlandó vagyok egyoldalú
1646# dolgokra is. Mert szeretlek, mert fontos vagy. De ez nem egyenlő azzal, hogy a kereszténység azt tanítaná, hogy
1656# "legyél áldozat". Hát dehogy tanítja a kereszténység azt, hogy legyél áldozat! Hát ne legyél áldozat! Szabadon
1667# legyél képes az önádatásra, önfeledtségre - akár az áldozathozatalra. Szabadon! Ez rendben van - te húztál
1677# határokat.
1678# 
1678# Azt mondom: ebben a dologban megnyitom magam! Ebben a dologban, tessék, amit csak tudok, odaadok! Viszonzás
1687# nélkül akár! Ez rendben van. Emlékeztek, hogy beszéltük: van föltétel nélküli szeretet. Hogyne volna? Hát nagy
1697# baj volna, ha nem lenne. De egy kapcsolatnak vannak föltételei. Egy társkapcsolatnak pl. a kölcsönösség. Ezért
1708# minél nárcisztikusabb valaki, annál kevésbé él kölcsönösségben - ezért egyre jobban megkérdőjelezhető, hogy az
1718# ott egy társkapcsolat-e?
1720# Talán sikerül ezt érzékeltetnem? Amikor a kultúrkereszténység nevében összemosunk mindent, és azt mondjuk, hogy
1730# "a kereszténység azt tanítja, hogy a végső lehelletig hagyd, hogy áldozatot csináljon belőled valaki" - és azt
1740# te hagyod (itt van a súlypont; senkiből nem lehet áldozatot csinálni, ha ő nem hagyja). Ezért beszéltünk nagyon
1750# sokat arról, hogy Jézus nem egy áldozat a kereszten. Mindaddig, ameddig (akár Jézust is) bárkik áldozataként
1760# látjuk, tulajdonképpen mi történik? Nem a megváltás, megmenekülés életlogikájával nézzük a keresztény... a
1770# legfontosabb életeseményeket, Jézus legfontosabb életeseményeit, hanem a hatalom logikájával! Az a hatalom
1780# logikája. Attól még a hatalom logikája marad, hogy mi nem azt mondjuk, hogy "nekünk kell győzni", hanem azt,
1790# hogy "na, áldozattá kell válni". Attól az még a hatalom logikája, csak a másik oldalon vagyunk! Hát
1799# megmenekülés, megszentelődés, üdvösség - nem a hatalom logikájából fakad! Rendben van ez? Érthető?
1808# A hatalom logikájából ilyen nem származik.
1812# Ha Jézusnak az életáldozatát nézzük... Ezért nem is szeretek áldozatot mondani, mert mikor azt mondjuk... még az
1822# életáldozat... nem szeretem ezt a szót. Lehet, hogy furcsa nektek, hogy papként ezt mondom, hogy nem szeretem
1832# ezt a szót, hogy áldozat. De ezért nem szeretem. Mert könnyen félreérthető, és megtöltjük a hatalom logikájának
1842# a nézőpontjával! És ez nem esik jól. Mert nem a hatalom logikájával jött az üdvösség vagy megváltás vagy élet.
1853# Hát abból nem jön! Éppen annak a felülmúlásából jön. Tehát szabadon képes vagyok önátadásra, átadni magam -
1862# ebből jön. De abból... Hát látjátok, hogy ha valaki keresztény emberként a kereszténységet úgy értelmezi, hogy
1873# őneki (pl. egy nárcisztikus személytől) mindent el kell viselnie, meg még rá kell húznia, hogy na, még mit nem
1883# tettem meg érte, meg még melyik csuklómat nem törte el, vagy a szívemnek még melyik, picit ép részébe nem rúgott
1893# még bele? Hát ez nem a kereszténység! Ennek semmi köze a kereszténységhez. Ez sokkal inkább az ő saját sémájához
1903# áll közel, amit valamilyen hatalmi logikával átitatott kultúrkeresztény nézőpont legföljebb megerősít, és segíti
1914# annak a fönntartását.
1916# 
1916# Tehát ezért... gyerünk. Ezért tehát itt továbbra sem az a valódi kérdés, hogy "most elváljak vagy ne váljak
1935# el?", hanem, hogy tudsz-e határt tartani, vagy nem. Hogy ne legyél áldozat, találj rá a saját emberi
1954# méltóságodra, tudd megvédeni magad, érzed a saját értékedet, és élj ez alapján. Ez. EZ.
1970# 
1970# Menünk bele akkor egy picit. Nézzük meg akkor most a nárcisztikus személynek a fájdalmát.
1979# Nem az a célunk, hogy miközben beszélünk itt, hogy így szabadság, úgy árnyaltság, közben a nárcisztikus személyt
1992# bűnbakká tegyük és sajátosan fölküldjük a bitóra. Nem ez a dolgunk, hanem az, hogy értsük őt meg. Hogy ez mi is?
2004# Hogy mi történik vele? Tulajdonképpen a nárcisztikus személyben négy klasszikus, tipikus sémamód él.
2015# 1. Amitől retteg, hogy előkerül: az a magányos gyerkőc, aki azt éli meg, hogy egyedül van, nem szeretik, nem
2027# terjeszthető, nem fontos, nem értékes. Ez a magányos gyerek.
2034# 2. A másik, amiben van, az a grandiózus, az a hatalmas! Aki éppen emiatt előjogokkal rendelkezik, bárkivel
2046# bármit megtehet.
2047# 3. A harmadik mód az az önmagát megnyugtató (vagy: többé-kevésbé megnyugtatni képes) valaki, gyerkőc - már ott
2060# ez kialakul - aki azonban ezért elég súlyos árat fizet, mert a magányát nem tudja csillapítani. Ő egy olyan
2071# "izoláltságban, a magányában önmagát képes valamennyire megnyugtatni" személy. Sémamód, énmód - mindegy.
2083# Tehát látjátok? Három valaki él benne: magányos gyerek, hatalmas (akinek mindent lehet), és valaki, aki úgy
2095# meg-megtudja magát nyugtatgatni valahogy. Mikor és miért? Amikor nincs az első kettőben.
2105# 
2105# Ugye, ha hozzá tud férni ahhoz, hogy "jobb vagyok nálatok; mit, kis taknyosok!", ugye, akkor nem kell "magát
2114# megnyugtató" létmódban lennie. Ugye, éppen akkor él és virul: valaki dicsőíti vagy valakit megaláz - akkor éppen
2124# ebben van. De mikor ez nem érhető el (feleség elment két napra, este van 10-kor), akkor elkezd neki beköszönni a
2134# magányos gyerek. Vele együtt az üresség érzése, a depresszióra való hajlam, a kifosztottság-érzés, az
2143# értéktelenség érzése, és ez annyira fenyegető számára, hogy elrohan ide, hogy valahogy megnyugtassa magát.
2153# A nárcisztikus személy ezért, azt látjuk, elég tevékeny, elég aktív tud lenni, de ez a tevékenység, aktivitás
2162# nem egyszer inkább egy csomó függőséget jelent, amivel magát zsongítja. Hogy ne kelljen találkoznia a magányos
2172# gyerekkel. Ezért ez a folyamatos tevékenységben levése kétirányú. Nem is "tevékenységben levés", inkább
2182# önmagának ez a (valahogy) fönntartása.
2185# Az egyik lehet aktív. Ilyenkor a nárcisztikus személy pl. nekiáll autóversenyezni, hegyet mászni, jó veszélyes
2195# dolgokat; csak hogy valami menjen. Valami adrenalint, valami kalandot, trrrtrrrddd. Hogy ne kelljen találkoznia
2205# a magányos gyerekkel.
2207# A másik irány a passzivitás - egészen a depresszióig mehet. De addig az út, ahogyan magát megpróbálja
2216# megnyugtatni és lekötni, hogy ne kelljen a magányos gyerekkel találkozni - na itt jön rengeteg függőség, ami
2225# inkább passzivitás: elkezd inni. Persze, hogy iszik! Iszik. Bármiféle kábítószer, internet végtelenségig.
2235# Akármi. Rengeteg függőség, csak hogy legyen, legyen - ne kelljen egy kicsit sem magánál lenni. Mert ha úgy érzi,
2245# hogy magánál van, akkor beköszön a magányos gyerek. Na, az elviselhetetlen. Üresség, szerethetetlenség - azt
2254# nem. Ezért magát valahogyan lefoglalja. És a magát valahogyan lefoglaló magatartásából rengeteg függőség szokott
2264# származni.
2265# Látjuk, hogy nem könnyű az élete! Egy kicsit se! A környezetének se, de neki se.
2272# A gyógyulása abba az irányba található (hogy egyáltalán a legminimálisabb mértékben kezdi felismerni, hogy amit
2282# csinál, az milyen hatást gyakorol a környezetére, és hogy van összefüggésben a saját rosszullétével. A másik,
2292# hogy sokszor hosszú munka után mer találkozni ezzel a nyomorult, magányos, kiüresedett, számára
2301# szerethetetlennek tűnő gyerekkel.
2304# 
2304# Ameddig ez a találkozás nem történik meg, a gyógyulás sem történik meg. Ezért tulajdonképpen a legfrissebb
2315# szakirodalom (kizárólag!) azt mondja, hogy amikor beszéltünk a nárcisztikus személyiségzavarnak a tüneteiről
2326# (DSM), akkor valójában nem is a lényegről beszéltünk. Mert amikor leírjuk, hogy "másokat kihasznál, nem érez
2337# empátiát, másokat képes manipulálni, magának előjogokat feltételez, képtelen a meghitt kapcsolatokra" - ugye,
2348# beszéltünk ezekről. Valójában sokkal inkább arról beszéltünk, hogy az eredeti zavart, a csökkent értékűség,
2359# szégyen világát hogy kompenzálja túl. Tehát tulajdonképpen a tüneteket soroltuk föl!
2368# Kizárólag azzal a móddal foglalkoztunk, ami a második mód: hogyan tartja fönn a magáról kialakított idealizált
2379# képét? Ezzel foglalkoztunk. És kivel és mivel nem foglalkoztunk? Nem foglalkoztunk a függőségre hajlamos
2390# valakivel, aki igyekszik magát megnyugtatni. Ha ez nem érhető el. És főleg a lényeggel nem foglalkozunk: a
2401# magányos gyerekkel. Tehát tulajdonképpen, ha a nárcisztikus személyt le akarjuk írni, ezzel kell kezdeni: hogy
2413# van benne egy magányos gyerek, aki (ütögetem, porzik; akarom hangsúlyozni, de úgy látszik, porsúlyozom; most meg
2424# ráülök; hát nem jó neki, tényleg)... Ő. Ővele. Aki ez a magányos gyerek. Ővele foglalkozni.
2434# Itt megint hozok egy kapcsolati szálat. Miért szeretünk bele, és miért válunk függővé egy nárcisztikus
2444# személytől? Mert a szerelem révén megnyílnak az énhatárok, a tudattalanra (a személyiség egészére) rá tudnunk
2456# hangolódni, és például nagyon sok nő (de férfi is) ráhangolódik a ki nem mondott, sérült magányos gyerekre. Nem
2467# is esik róla szó!
2469# Ha megkérdezik, miért lettél szerelmes Tündébe? Hát azért, mert egy lenyűgöző nő! Ha bárhol megjelenik, mindenki
2481# őt nézi. Hát... a kalandot, a szenvedélyt hozta az életembe, és még szép is. Hát!
2489# De közben nem csak emiatt lett belé szerelmes, hanem azért, mert megszólította benne a gondoskodó szülőt. A
2500# nőben (akiben néhány tükör-neuron is van; a szervezetében) mikor szerelmes lesz, nem nehéz benne megszólítani a
2512# gondoskodó anyát. Sőt, nagyon könnyű. Ezért ott vagy, fiatal nőként, kultúrkereszténységtől megátkozottan. A
2523# kultúrkereszténységtől! Elátkozottan, a Mária Rádió kedves hallgatóinak. Nem a kereszténységről beszélek. Na,
2534# egyszer csak: itt van valaki! Én látom benne ezt a csöppséget! Én látom! Senki más nem látja, de én látom. És
2545# amikor bedobta a mobiltelefonomat a virágvázába, én akkor láttam benne azt az esendő kisfiút, aki olyan
2556# zavarodott volt. Az se tudta, hogy... Én, én láttam! Én! Senki más nem is látja, csak én!
2565# S akkor azt mondod magadban, hogy ha egy ilyen jó(szívű) kislány, aki életemet-mindenemet... hogy majd én
2576# szeretlek! Gyere, kis pici! Majd én! Így. Majd én jövök és szeretlek. Senki nem lát jól téged. Csak azt a
2587# nagyszerűt látja meg a beképzeltet, meg az impulzívat. De én, én látom. Gyere. Gyere, megsimogatlak. Gyere
2598# anyucihoz. S én... Gyere, gyere. Smm smm smm smm.
2603# De hát ebben érzitek, hogy micsoda életfájdalmak sűrűsödnek?
2610# 
2610# És ebből van az, amit mutattam nektek egy héttel ezelőtt, hogy még 10-15 év múlva is azt mondja, hogy: "Elmentem
2619# egy lelkigyakorlatra, és most egy kicsit erőre találtam. Lehet, hogy valamit még meg kéne érte tennem. Még
2628# valamit, valamit... Mikor szerelmes voltam, akkor még éreztem. Most egy kicsit úgy eltávolodtunk, de lehet, hogy
2637# valamire még nem találtam rá, amire szüksége van. Kicsit megerősödöm, és akkor hátha, ha adnék még neki
2646# valamit..."
2647# Tudjátok, hogy ettől a helyzet még rosszabb lesz? Még rosszabb lesz.
2652# Ugyanis, amikor nekiáll a házastárs, hogy úgy áldozatot áldozat hátán, és mindent-mindent odaadjon: mit csinál a
2662# nárcisztikus ember? Még jobban megveti. Még inkább semminek tartja. Semminek és senkinek, akibe gátlástalanul
2671# belerúghat.
2672# Elveszíti minden érdeklődését is iránta. Azt mondja: kinőttem már régen. Hát itt csúszik-mászik? Nem értékelni
2681# kezdni, mert a hatalom logikájával él ott ebben a grandiozitásában. Ha eljutna ehhez a magányos gyerekhez,
2690# fölismerné, hogy mi mindent tesz érte a társa. De nem mer hozzá elérkezni. Ezért nem engedheti meg magának, hogy
2699# fölismerje, hogy az egy micsoda nagy dolog! Mert azt a benne élő kisgyerek tudná fölismerni.
2707# És tudjátok, itt is sok szín van. Nem egyszer úgy van ám, hogy egy nárcisztikus személy mondjuk egy
2715# társkapcsolatban, amikor olyan nagyon panaszos lesz, és síró és olyan gyönge, akkor ebben az esetben, hogyha
2724# ezzel egy másik embert meg tud nyerni, akkor megengedi magának a gyöngeséget. De csak ilyenkor! Csak ilyenkor,
2733# amikor biztosra mehet, hogy ezzel kap majd. Kap szeretetet, ölelést, mindent. Akkor "gyönge". Ezért könnyen úgy
2742# tűnik, hogy na, van benne gyengeség és gyöngédség. Valójában az is a manipulálás világának a része. A betyárját!
2752# 
2752# Látok férfiakat és nőket, akik még, még, még és még, miközben már régen a határokat kellene tartani! Nem "még és
2764# még". Határt tartani! A határtartás az egyik legfontosabb dolog, amit az életben érdemes megtanulni. Az önátadás
2777# mellett. Ez a kettő!
2779# Ha csak önátadás van, határtartás nélkül egészen ijesztő. Ha csak határtartás van önátadás nélkül, ugyanolyan
2792# ijesztő.
2793# 
2793# Mit csináljunk? Gyorsan. Szeretnék részleteket hozni egy nárcisztikus kliens és a terapeuta beszélgetéséből. Na,
2809# ez talán érdekel titeket - nézzük meg lépésről lépésre valamit, és akkor utána majd még szövegelek.
2823# Sématerápia.
2825# 
2825# Dr. (Jeffrey) Young (ő a terapeuta - egyébként a sématerápia egyik atyja) és Carl, a nárcisztikus kliens.
2838# Kérem, beszéljen a feleségéről? Milyen érzései vannak vele kapcsolatban?
2848# Itt többek között azt mondta (a sématerápiának van kérdőíve, és akkor azt szokták használni a terápia során),
2862# hogy szeretné elcserélni a feleségét.
2867# 
2867# Mást nem mondott.
2868# Carl: Igen.
2869# Dr. Young: Tehát rossz érzései vannak a kapcsolatukkal szemben. Esetleg csalódott.
2876# Most már egy kicsi jobb a feleségem. Egy kicsit jobban kijövünk egymással, de többé vagy kevésbé túljutottam
2886# rajta.
2887# Mi az, ami miatt csalódnia kellett benne? Mivel okozott csalódást?
2893# Nos, azért volt kiábrándító, mert magas szintű volt az önazonossága, az igazságérzete, az öntudatossága és az
2903# intellektuális képességei.
2905# Hogyan bánik ön a feleségével? (Néha kihagyok részeket.)
2910# Régebben sokszor nagyon hideg és nagyon távolságtartó voltam vele; időnként ő ezt észre sem veszi.
2919# A maga módján sokkal inkább énközpontú, mint én. Annyira csak a saját problémáinak a megszállottja, hogy a
2929# világot teljes mértékben kizárja. És ha nekem problémát okoz a saját érzelmeim átélése, hát akkor azt mondanám,
2939# hogy neki sokkal inkább problémái vannak a saját érzelmeivel.
2944# De akkor mi vonzotta magát őhozzá?
2947# Nos, hát kezdetben valamiféle rokonlelkűséget véltem fölfedezni benne. Ugyanis azt gondolom, hogy nagyon sok
2957# dologban hasonlítunk egymásra, mármint ami a rendellenes működésünket illeti. (Még talán mehet tovább egy picit,
2967# ugye? Ezek egymás után való ülések.)
2970# Dr Y.: Abban az időben hogyan nézett ki Danielle? (A felesége.) Gyönyörű volt? Ő volt a maga ideálja?
2980# Gyönyörű volt. De ne felejtsük el, hogy részeg voltam (na, csak várjatok még! Jó, én már tudom, mi jön,
2989# úgyhogy), és egy széken ültem. Ő is ült. Hhá-há! Hát mindig viccesen mesélem, hogy soha nem lettem volna
2998# szerelmes egy ilyen rövid nőbe!
3001# De hát részeg voltam, és ültünk mind a ketten. Amit láttam belőle, az tetszett. Meg a haja színe.
3010# Tehát akkor megfelelt az ön objektív föltételeinek?
3015# Nincsenek objektív föltételek. Ezek amolyan megérzett, megfogalmazhatatlan föltételek, amikről nem is tudjuk,
3024# hogy honnan jönnek.
3026# Dr Y.: De úgy tűnt, hogy ő megfelelt mindennek, ami ösztönösen összekapcsolja magukat.
3034# Nos (közbevágott), ő megközelítette mindezt. És érdeklődött irántam, én pedig készen álltam. Úgy értem, hogy a
3044# tényezők egybeeséséről volt szó.
3047# (Szünet.)
3048# Dr Y.: Miközben beszélünk, úgy érzem, hogy amikor mondok valamit, ami egy kicsit talán megalapozatlan; talán
3057# csak enyhén tér el attól, amit maga érez, akkor ezt maga megragadja - visszavág, mintha csak vitatkoznánk. Érti,
3068# hogy mire gondolok? Ahelyett, hogy azt mondaná: Igen, igaza van; ez így van, csak egy kicsit másról van szó.
3077# Maga azt mondja: Ez teljes mértékben helytelen!
3082# (Na, itt beavatkozik a terapeuta. Tükrözi a kliens magatartását, hogy vegye észre, hogy mit csinál, és az milyen
3092# hatással van a környezetére.
3094# Carl, bosszúsan: Én nem csak egy kis különbséget látok; nem mondanám, hogy enyhén tér el. Inkább azt mondanám,
3104# hogy nagyon eltér. Teljesen különbözőnek látom. Én nagyon válogatós vagyok e tekintetben, ugye?
3113# (Megyünk tovább.)
3115# Amikor valakivel beszélget, akkor mit tapasztal? Milyen hatással van rá a maga viselkedése? Ahogy általában
3124# kijavítja a másik embert?
3126# Nem tudom. (Könnyen nevet; ezt nem tudom, sikerült-e itt...) De mégis, mire gondol? Említette, hogy érzékeny
3136# ember.
3137# Carl közbeszól: az emberek reakcióira normális mértékben vagyok érzékeny. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy ez
3147# zavarja magát. Úgy tűnik, hogy ezek a helyreigazítások bosszantják magát.
3154# Azt gondolom, hogy más embereket is fölbosszantana, ha minden kijelentésüket kijavítaná.
3162# Tudja, én egy pszichológus vagyok, és megértem, hogy a maga helyzetében nagyon fontos perfekcionistának lenni és
3172# mindent a célkeresztben tartani. Ezért én azt tudom mondani, hogy, nos, az ön nézőpontjából életbe vágó és
3181# elengedhetetlen az a feladat, hogy mindent kijavítson.
3186# Carl közbeszól: csak a beszélgetések során gondolom életbe vágónak vagy fontosnak.
3194# Igen, azt próbálom elmondani, hogy egy pszichológus megpróbálja megérteni a maga szempontjait. Ha azonban egy
3204# másik emberrel teszi ezt, akkor úgy gondolom, hogy az az ember egyfajta kritikának fogja megélni. Mintha azt
3213# tudatná vele, hogy amit mondott, az nem volt elég intelligens. Meg sem közelítette a beszélgetésekkel szemben
3223# támasztott elvárásait.
3225# Carl: Vagy mint egy szükségtelen kiegészítést egy olyan témához, amit nem kell folytatni.
3233# Igen, De inkább az a vonatkozása foglalkoztat, amikor mások érzései sérülnek.
3240# (Ugye látjuk, hogy hogyan igyekszik, igyekszik, igyekszik - hogy valami történjen. Még egyet olvasok, hogy ne
3250# legyen sok; mégiscsak. De közben ez nagyon tanulságos. Azt mondja Dr. Young:)
3257# Szeretném tudni, hogy maga miért játssza ezt a játszmát? Hogy én okosabb vagyok, kijavítom - miért csinálja ezt?
3267# Milyen mögöttes célja van, amikor játékot játszik az emberekkel? (Ugye, ez a manipulálásra való utalás...)
3277# Nem tudom. Természetes módon ösztönöz engem.
3281# De úgy tűnik, hogy van erre a kérdésre egy mélyebb válasz. (Hogyan lehetne valahogy eljutni a magányos
3290# gyerekhez? Ezen megy a küzdelem. El lehet-e valahogy hozzá érni? Azt mondja Carl:)
3298# Igen. Milyen általános célja van ennek a játszmának? Ha föl tudnék idézni egy olyan alkalmat, amikor játszmázom,
3308# akkor meg tudnám mondani az okát. De ha kifejezetten arra gondolok, hogy magával miért kezdek ilyen játszmába...
3318# Hát, hogyha ez ténylegesen eltávolít engem a beszélgetés tárgyától, akkor olyan módot ad, hogy kontrolláljam a
3328# témát, és eltereljem a figyelmet az érzelmi tartalomtól.
3333# Az érzelmeket kiváltó beszélgetések során kényelmetlenül érzem magam. A játszma tehát kellemesebbé teszi a
3342# beszélgetést.
3344# (Nem kell érezni.)
3345# Nagyon örülök, hogy ezt mondja. Én is úgy érzem, hogy ez történik. Mit gondol, hogy mi az, ami kényelmetlenséget
3355# okoz magának, és amit megpróbál elkerülni? Hát mi történne, ha nem játszaná ezt a játszmát? Ha fölfednénk az
3365# érzéseinket egymás előtt?
3368# 
3368# Megoszthatná velem a velem kapcsolatos érzelmi reakcióit. És én is megosztanám magával a magával kapcsolatos
3378# érzelmi reakcióim. Kérdéseket tehetnénk föl egymásnak az érzéseivel kapcsolatban, és maga nyíltan beszélgethetne
3389# velem az érzéseiről.
3391# Azt hiszem, ez nehéz lesz. (Most már hanyadik óra után vagyunk? És még tulajdonképpen el se jutottunk oda, ahol
3401# a gyógyulásra szükség van. Na, most egy picit lerakom, mert azt mondod, hogy "Nem ezér' jöttem, hogy
3411# fölolvasson; hát ez... most már kapjon magához! Akármennyire is sérült nárcisztikusan. Mindennek van határa...")
3422# Beszéljünk arról, hogy mitől lett ilyen Carl? Miért vált ilyenné?
3428# Elég jól leírható családi hátteret láthatunk. Nyilván nem mindig minden elem van így, de nagyjából a következőt
3439# látjuk.
3440# Gyerekkorban (főleg azok, akik nárcisztikus személyiségzavarral élnek) őket nem szeretik föltétel nélkül.
3450# Fizikai szükségleteikre lehet, de az érzelmi szükségleteikre nem hangolódnak rá. Ezért ő állandóan egy sajátos
3460# magányosságban éli az életet, mert sem föltétel nélkül nem szeretik, sem az érzelmi szükségleteit nem elégítik
3471# ki. De ez hagyján!
3473# Nem egyszer azonban elismeréseket tesz akkor, ha valami rendkívülit tesz. Akkor azonban elismerik. Ezért
3483# kialakul benne egy kép, hogy nem vagyok szerethető; egy nulla vagyok, egy senki vagyok - észre se vesznek. Na,
3493# de ha megnyerem a matek versenyt! Akkor meglepő módon az apám gratulál, és azt mondja: "NA!"
3502# Ezért nem egyszer egy nárcisztikus személyiség családtörténetében egy nárcisztikus szülőt is látunk, aki a
3513# gyerekét a saját nárcisztikus szükségleteire használja ki. Vagyis, óriási követelményeket állít a saját
3523# gyerekével szemben, és csak akkor hajlandó őt elismerni, ha tökéletes. Mert akkor az ő gyereke lehet. Ezért
3533# kialakul egy ördögi spirál.
3536# Ez a gyerek megtanulja azt, hogy ha átlagos, akkor NULLA. Amikor valaki átlagos, észre sem veszik. Egy átlagos
3546# gyerek nem számít, nem érdekes, nem fontos, 0. Ezért elkezdi ezt a grandiózus ént fölépíteni, és megpróbál
3556# megfelelni a szüleinek, hogy kapjon valami elismerést. Ha nem így, hát úgy!
3564# Nem egyszer a szülők között is kettősséget látunk. Az egyik szülő csak a megvetéssel él. Egyszerűen nem számít
3574# neki a gyerek. A másik szülő pedig a teljesítményeket értékeli. Amit ő teljesítménynek tart. "Az én lányom a
3585# legszebb". Fölöltözteti, minden; és akkor... De ha a lánya nem a legszebb, akkor: "Vofff! Hogy nézel ki?!".
3595# Azután ehhez a rendszerhez még sok minden hozzátartozik. Pl. az, hogy gyerekként a szülők (nem egyszer a saját
3606# szükségleteik érdekében) kihasználták, kizsákmányolták. Ezek lehettek nárcisztikus szükségletek (tehát, hogy
3616# veled akarok dicsekedni; te kell, hogy a legjobb legyél, és a többi). De bármilyen (szexuális, fizikai,
3626# bántalmazós, érzelmi) kizsákmányolás is lehetséges. Sok évvel ezelőtt ezt abban a témakörben fejtettük ki, hogy
3637# szülősítés. Tehát, hogy a gyerek önmagában nem volt érték; nem szerették és nem fejezték ki, hogy szerethető.
3647# Fizikailag lehet, hogy megadtak neki mindent; sőt, az is lehet, hogy elkényeztették. Anyagilag. (Nem fizikailag
3658# - anyagilag!) Mert ez is benne volt a rendszerben. "Az én gyerekemnek ez is van! Én a gyerekemnek ezt is
3668# odaadom!"
3669# De közben fizikai érintés, gyöngédség, ölelés, puszi nincs. Az nincsen.
3676# Sokszor azonban tárgyak vannak. És a szülő kizsákmányolja a gyerekét. Nem engedi meg neki, hogy gyerek legyen,
3687# hanem ővele puccoskodik, ővele jelenik meg. Házastársiasítja, szülősíti. Emlékeztek, erről sokat beszéltünk.
3697# Tehát: megromlik a kapcsolata a férjével. Akkor a fiát kihasználja. (Gyerekek szoktak ilyet, hogy ugyanazt
3707# leejtik többször.)
3709# Szóval, olyan szerepbe helyezi, ami megakadályozza azt, hogy ő gyerek legyen, és a saját szükségleteit jónak
3719# élje meg azáltal, hogy arra figyelnek és kielégítik.
3725# 
3725# Tehát történik gyerekkorban egy manipulálás, egy kihasználás és kizsákmányolás.
3734# 
3734# Ezen túl, nem egyszer, mert hogy a szülők tulajdonképpen érdektelenek a gyerekükkel szemben, amennyiben nem az ő
3743# céljaiknak az eszköze, ezért nem tartanak határokat. Tehát fütyül rá, hogy mit csinál a gyerek egyébként. Nem
3753# érdekli. Sose kérdezi meg.
3755# Ezért történhet az meg, hogy bánthatja az idegen gyereket, hogy bárkitől bármit elvehet - a szülőt ez
3764# tulajdonképpen nem érdekli. Tehát megengedik a határátlépést, ilyen értelemben a gátlástalanságot, és nem
3774# mutatnak határokat.
3775# Sőt, adott esetben följogosítják a gyereküket, hogy ő megteheti. Hát ő a legjobb gyerek!
3783# Hogyhogy te jöttél másodiknak?! Majd én megmondom a tanítónőnek, hogy ilyen nem csinálhat. Az én gyerekem nem
3793# jöhet másodiknak!! Mert vagy ő kezdi, vagy senki! A pásztorjátékban vagy ő lesz Mária, vagy a gyerek nem lesz
3803# itt! Így van! Mivelünk ezt nem lehet csinálni. Mér, Jézus nem ezt mondta? Engedjétek hozzám a gyerekeket?!? Most
3813# el lehet dönteni. De most nézzen rá, atya (na hát ha így nevezhetem). Nézzen rá. Van nála szebb? Mér, ki az, a
3822# kis tökmag lesz? Ő lesz a jó Mária? Na, akkor asziszem ezt megbeszéltük. Megvan a Mária; még annyit kérek, hogy
3832# akármilyen József nem lehet mellette.
3836# 
3836# Károly, Róbert, Sándor, Benedek, zsákba hozzák a telet, ő nem. Na, volt ott egy szőke gyerek - esetleg. De benn
3848# fogok ülni itt a próbákon; nézem, hogy hogy van.
3854# Mmmmm. Hát ebben a világban naná, hogy megtanulom, hogy nincsenek határok.
3863# 
3863# Tehát ez az a világ, amiből jön a nárcisztikus személy, és ez az, amiben tulajdonképpen megtanulja azt, hogy
3874# éppen ezzel a magányos gyerekkel nem is lehet törődni. Ugye tudjátok, hogy mi az, amit gyerekként megtanulunk
3885# tenni, kézbe venni, vinni, élni, cselekedni: hát amit látunk, hogy a szüleink csinálják! Vagy másokkal, vagy
3897# egymással, vagy velünk!
3899# Na de, ha se az apám, se az anyám a bennem élő gyereket, aki vágyik a szeretetre, a fizikai gyöngédségre, a
3911# szükségletei fölismerésére - őt sose vették észre, sose figyeltek rá, sose volt fontos, akkor nem tanulom meg,
3922# hogy észrevegyem ezt a valakit! Egyszerűen nem tanulom meg a hozzá vezető utat. Teljesen tehetetlen leszek.
3933# Hiába vagyok 30-40-50-60 éves vállalatigazgató - a saját magányos gyerek részemhez egyszerűen azt sem tudom,
3945# hogy hogy álljak?!? Azt se tudom, hogy mi ez, vagy mi fán terem? Vagy ki ez? Teljes tehetetlenség. Hiszen nem
3956# kapott semmilyen mintát arra, hogy mit kell csinálni ezzel a kisgyerekkel?
3964# Tehát látjuk, hogy a nárcisztikus személy tulajdonképpen egy hatalmas zavarban van. Pont ahhoz a részéhez szinte
3976# semmi kapaszkodót nem talál, akinek leginkább szüksége lenne a kapaszkodóra. Tehát szülőként sem tud segíteni a
3988# magában élő gyereknek se. Nem is tudja, hogy kell csinálni.
3994# Na, még akkor most egy picit olvasok. Sűrű ez a nap, nem? Hogy úgy mondom, mondom. Na jó, de ti bírjátok. Ti
4005# vagytok a legjobbak! Ssz, sz. Ha kevesebb lenne: mit öntyönpöntyömözött itt velünk?
4014# A terapeuta megmutatta, és beszélgettek Carllal, hogy létezik ez a magányos gyerek, elhagyatott gyerek; létezik
4026# ez a beképzelt, grandiózus. És létezik az önmagát megnyugtató, de aki egy magányosságban, izoláltságban
4037# nyugtatgatja magát.
4039# Már most ezt tudja a kliens, és azt mondja Dr. Young:
4044# Azt szeretném, hogy két különböző Carl jelenjen meg. Az egyik Carl a kisgyerek, aki szeretetet akar kapni az
4056# édesanyjától. A másik Carl pedig távolságtartóan viselkedik. (Ugye, ez a két nagy rész.)
4065# Carl: Rendben. (Na, látjátok, azért jutottak valahova.)
4071# Becsukja a szemét a kliens. Ez egy belső vizualizációs gyakorlat. Azt mondja:
4079# Látja mindkét Carlt?
4081# Igen.
4082# Kérem, mutassa be mind a kettőt. Így megtudhatom, hogy miben különböznek az érzelmeik és a megjelenésük.
4093# (Hogy ez milyen szép, ahogy a terapeuta azt mondja: érdekel, hogy mi van velük! Ugye, így történik egy
4103# gyógyulási folyamat. Engem érdekel. Mit éreznek? Hogy is van? Mutassa őket be! Milyen szép ez.)
4113# Nos, az a Carl, aki szeretetet akar kapni az édesanyjától, nagyon szomorú. (Szünet.) Annyira szomorú, hogy a
4125# távolságtartó részt is elszomorítja. Háhá! (Nevet. Látszik az idegenség.)
4133# Értem - mondja Young. Olyan, mintha megbénítaná a szomorúság. Mintha egész nap csak az ágyban fekve szeretne
4144# maradni. Annyira szomorú, hogy szinte meg sem tud mozdulni. (Carl, egy kis szünet után:)
4153# Nem! Majdnem.
4155# Dr. Young: Majdnem.
4157# Carl: De nem teljesen úgy!
4159# Dr. Young: És úgy érzi, hogy nincsen biztonságban, hogy nem szeretik, hogy elutasítják? Vagy csak magányos és
4171# ezért szomorú? Mi van vele?
4174# Azt hiszem, hogy nem érzi magát biztonságban, mert ...
4179# Hát leginkább elutasítva érzi magát.
4183# Dr Y.: Mit gondol, miért nem akarja az édesanyja úgy szeretni, ahogy szüksége volna rá?
4192# Nem tudja. Az anyukája össze van zavarodva.
4197# Azt gondolja, hogy valami nincs rendben vele?
4202# Nem.
4202# Mit gondol erről a helyzetről?
4205# Nem érti.
4206# Nem tudja?
4207# Nem. Egészen egyszerűen csak nem érti.
4211# Csak azt érzi, hogy nagyon hiányzik neki? És nem érti, hogy miért nem kaphatja meg? (Ugye látjátok: érzés,
4222# értelem; érzés, értelem; érzés...)
4226# Most akkor magányosnak érzi magát?
4230# Magányosnak érzi magát az édesanyja miatt. (Hű, de nagy dolog ez? Ki tudja, hogy hanyadik ülés... Hű, itt az
4241# idő. Most így engedjelek el titeket? Ne!!)
4246# 
4246# (Akkor még kb. tíz beszédfordulat, akkor egy gyógyító végig eljutunk. Jó az úgy?)
4254# Ez egy következő ülés. Dr Y.:
4258# Most a távolságtartó Carl (ugye, aki önmagát tudja megnyugtatni) húzódjon egy kicsit a háttérbe, és hagyja a
4270# kicsi Carlt és Danielle-t kapcsolatba kerülni. Ugye, itt már nem az anyukával való kapcsolatba kerülés van,
4281# hanem a feleségével! Merthogy ezzel jön a kliens! Azt mondja: csukja be a szemét, és engedje meg, hogy a kicsi
4294# Carl és Danielle kapcsolatba kerüljenek! És akkor megláthatom, hogy mi történik, amikor csak ketten vannak, már
4306# most a távolságtartó Carl nélkül. Mit lát, hogy mi történik? (Ugye a kliensnek csukva a szeme.)
4316# Fizikailag mi történik?
4319# Igen, mit lát? Hogyan viszonyulnak egymáshoz?
4324# Nézzen a kicsi Carlra, de képzelje el, hogy valamennyivel idősebb. Tehát, hogy már nem három éves.
4335# Igen, persze, rendben.
4337# Hát mit lát?
4339# Nos, hát Carl bemászik Danielle ölébe.
4343# S megérinti? Átöleli?
4345# Igen. Danielle átöleli őt.
4348# Milyen érzés ez?
4350# Hát kellemes ez, jólesik. Belenéz Danielle szemébe, és nézi az arcát.
4357# S ő ezt akarja?
4359# Igen!
4360# (A csecsemőkor: belenéz az arcába, és a másik visszanéz. Ott van az ölében - visszanéz. Ott van az ölében...)
4372# Utolsó rövid rész akkor, hogy úgy jól menjetek haza.
4378# 
4378# Dr Y.: Mit gondol, mi lesz a különböző Carlok következő lépése? Hogyan fejlődnek majd tovább a terápiában?
4388# Carl: Nos, véleményem szerint az lenne a fontos, hogy a kicsi Carl elő tudjon jönni és itt is tudjon maradni.
4398# (Ez, ugye, vonatkozik a terápiás ülésre is.)
4402# Figyelmünket még inkább a távolságtartó Carlra kellene irányítani, s többet kellene vele is foglalkoznunk. Azt
4413# gondolom, hogy a kicsi Carl (ugye, ő a magányos) és a távolságtartó Carl kettőssége nagyon erőteljes abban a
4423# vonatkozásban, ahogy magamat látom. És minél inkább jelen van a kicsi, annál kevésbé van szükségünk a
4433# távolságtartóra.
4434# (Hmmm!)
4435# Értem. Tehát úgy gondolja, hogy a távolságtartó Carl automatikusan vissza fog vonulni, amikor a kicsi Carl
4445# jelenléte megerősödik.
4447# Igen. Ezzel egyetértésben a mostani beszélgetésünk során másmilyennek látom magát, mint amilyennek a kezdetekben
4458# ismertem meg. Most sérülékenyebbnek látom, és úgy érzem, hogy több érzelmet mutat, mint korábban. Valamint nem
4468# köt bele az apró nyelvi fordulatokba.
4472# (És ezt a mondatot hallgassátok meg!)
4475# Mindez távolságtartó Carl dolga!
4478# (Tyú, ez micsoda nagy dolog! Tyhhúú! Azért...)
4483# Dr Y.: Igen, pontosan. Amit az előbb elmondott, az már létre is jött. Most már sokkal kevésbé jellemzőek magára
4493# a távolságtartó Carl tulajdonságai. (Tehát, a kicsivel való kapcsolata ténylegesen megváltoztatta a
4503# távolságtartó Carlt.)
4505# Hmm, így van. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljek a kicsivel, vagy általánosabban fogalmazva
4515# "hozzáférjek az érzelmeimhez" - ebben egyáltalán nem vagyok gyakorlott. Ugyanakkor nagyon fontos számomra, hogy
4526# már képes vagyok rá. A kicsi Carllal kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy fontos előjönnie és elöl is maradnia.
4540# Akkor köszönöm a figyelmeteket!

Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés