2013.03.12-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

20130312 ¤

0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat!
0004#
0004# Él bennem nagyon a múltkori alkalom, és emlékszem, úgy fejeztem be, hogy "de szeretném már folytatni!". Hogy
0013# gyerünk, gyerünk, lássuk minél inkább összefüggéseiben, egységében, árnyaltságában azt a témát, amit most
0023# veszünk. Ez pedig az a 9. séma, amit úgy neveztünk meg, hogy a kudarcra ítéltség sémája.
0030# Ami arról szól, hogy van egy negatív hiedelmem arra vonatkozóan, hogy a teljesítőképességem annyira sérült és
0040# sebzett, hogy alkalmatlan vagyok elérni valamit, elérni dolgokat, teljesíteni, sikeresnek lenni stb. Ez egy
0049# negatív hiedelemvilág - érzésekkel, gondolatokkal miegymással - nem ragozom.
0056# És így jutottunk el oda, hogy ne a kudarcot elemezzük itt hétről hétre (mi értelme van annak?), inkább nézzük a
0065# pozitív részét. Akkor kikristályosodott számunkra az, hogy az eredményesség (nagyon fontos, hogy ha "siker" szót
0075# mondok vagy "eredményesség" szót mondok, akkor nem annak a külső, mások által való meghatározottságáról
0084# beszélek, hanem sokkal inkább valami valódi eredményről vagy teljesítményről; valami gyümölcsről). Mert a siker
0093# kívül van, az eredmény belül van, a gyümölcs belül van. Ugye, fontos ez a megkülönböztetés.
0101# Amikor a "siker" szót használom, akkor is a belső értelemben vett sikerre gondolok.
0109# Eljutottunk oda, hogy minek van nagyon egyértelmű köze, összefüggése az eredményességgel? A jól-létünkkel? És
0118# kiderült, hogy nem annyira az értelmi intelligenciánkra van szükség, hanem sokkal inkább az érzelmi és társas
0128# intelligenciára. Minél inkább van érzelmi, társas intelligenciánk, az annál inkább segít bennünket a jól-léthez
0137# és az eredményességhez.
0139# Merthogy az eredményesség, a gyümölcsözés a jól-létünk egyik (másra vissza nem vezethető ) része.
0148# És így, hogy eljutottunk a társas és érzelmi intelligenciához, így egyszer csak elkezdtünk arról beszélni, hogy
0157# na, csak akkor miből is áll az érzelmi intelligencia? Miben volna magunkat érdemes fejleszteni? És így
0166# tulajdonképpen öt alapvető dologról van szó, de nagyon az érzésekről, az érzelmekről kezdtünk el beszélni.
0175# Érzelmi intelligencia - 1-es pont:
0178# 1. Képes vagyok megnevezni, átélni a saját érzéseimet, érzelmeimet. Tudom, hogy mit is érzek. Ha megkérdezik,
0188# hogy hogy vagyok, akkor nem egy történetet mondok. Főleg nem a főnökömről.
0194# 2. Nemcsak képes vagyok az érzéseimet megélni, kifejezni, tudatosítani, megnevezni, hanem képes vagyok az
0203# érzéseimmel megfelelő módon bánni. Nem az érzések bánnak el velem, hanem (miközben én érzek; érzések, érzelmek,
0213# hangulatok, késztetések...) aközben tudok velük bánni.
0218# 3. És képes vagyok mások érzéseit, lelki állapotait fölismerni, és ezzel kapcsolatba kerülni. Fölismerni a másik
0227# ember érzését, érzelmeit, lelkiállapotát nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy hűvös nyugalomban ülök és azt
0237# mondom: "dühös". Hanem, hogy együtt érző is tudok lenni valakivel, aki dühös.
0244# 
0244# Van bennem ...
0245# (és akkor innen szeretném folytatni), hogy így eljutottunk az erkölcsiséghez. Emlékeztek? Az érzések és az
0254# erkölcsi cselekvés összefüggéséhez. Merthogy ennek nagy jelentősége van. Hiszen az erkölcsös cselekvés segít az
0263# értékek megvalósításában, a hosszú távú életcélok elérésében. Hiába vannak megfelelő célok; a fejünkben hiába
0273# nevezzük meg az értékeket, ha nem tudunk azok alapján élni.
0278# Ma tulajdonképpen Magyarországon szinte hősiességre van szükség ahhoz, hogy valaki a saját értékei alapján
0287# éljen. Nem arról van szó, hogy mi szeretnénk valamit és mások meg azt mondják, hogy ne ilyen legyél, hanem
0296# másmilyen. S akkor a kettő között lenne egy feszültség. Á-á!
0301# A feszültség idebent van. Hogy azt mondom: milyen nagy érték a család - és nem is élek abban. Hogy milyen nagy
0311# érték a gyerek - s nem születik meg. Milyen nagy érték a sok gyerek - de csak egy van. Milyen nagy érték a
0320# becsület - de hazudok. Milyen nagy érték az igazságosság fönntartása - és adót csalok. Tehát a konfliktus
0329# idebent van!
0330# És attól nem vagyok jól, nem attól, hogy valami külső elvárásnak nem tudok megfelelni.
0337# Hanem hogy nagyon is vannak... kikristályosodtak az értékek a céljaim alapján. Szeretném ezeket cselekvésben
0347# megvalósítani - és idebent meghasonlok saját magammal.
0351# Így jutottunk el az erkölcsiséghez, és így jutottunk el oda, hogy fölfedeztük azt, hogy az erkölcsi cselekvésnek
0361# a hátterében nemcsak belátás (tehát nemcsak az értelmi intelligencia különböző szépségei) állhatnak, hanem
0370# éppenséggel az érzelmi és társas intelligencia!
0374# Együttérzés.
0375# Emlékeztek a kísérletekre, a kutatásokra? Minderről nagyon sok szó esett. Hogy egy pszichopata ember amikor egy
0385# másik embernek a szenvedését látja, akkor unatkozik. Hogyha egy autista ember egy másik ember arcát nézi, a
0394# tükörneuronok benne meg se nyekkennek.
0397# Nem sikerül fölismernie, hogy mi is történik a másik emberben.
0403# Hogy egy pszichopata személy amikor agresszív (nem tudom, hogy ezt a történetet befejeztem-e)... Ha mi
0411# nekiállunk agresszívnek lenni, fölmegy a pulzusszám, fölmegy a vérnyomás, harci hormonok - aztán utána sok órába
0421# telik, míg megint lenyugszunk.
0424# Képzeljétek el, megint belém jöttek (kocsival). Ezt képzeljétek el! Nem vettem rossz néven, hogy egy nagyot
0433# nevettél ezen; nem, nem. Nem. De tényleg, hát jóban vagyunk - tehát eszembe sem jutott, hogy Gábor kinevetett
0442# volna.
0443# Belém jöttek. S hogy milyen érdekes... amikor először belém jöttek, emlékeztek, milyen mondatokat kaptam? Egymás
0452# után többször. Néztem én is a lökhárítót, ő is. Ő mit mondott: Én csináltam? Ugye, és akkor erre mondtam, hogy
0462# eléggé az alapoktól kellett kezdenünk a helyzet leírását. De szépen megoldódott!
0469# Na most, mikorra ez szépen megoldódott, és elhoztam a karosszériástól az autót... éppen a rakparton mentem múlt
0478# héten. Pppúúúh!
0480# 
0480# Rutinnal szálltam ki. Ó, hát... Nézzük. Ez csak a lökhárító, nem érdekes - most egyhetes a fényezésem,.. Végül
0492# is most kiderül, hogy jól dolgoztak-e. Kiszállt a kedves embertársam az óótóból. Odajött. Most nem az a kérdés
0505# hangzott el, hogy "én csináltam?", nem. Itt egészen más reakció történt. Kiszáll. Azt mondja: "Látszik?".
0518# 
0518# Megpróbáltam vele empatizálni, hogy menjünk akkor ezen a nyomon. Hát akkor megnéztem: látszik-e. Hát látszani
0530# látszott persze. És ahogy ott magamban fortyogtam, még egyszer: "Látszik?!". És ez a két eset elgondolkodtatott.
0543# Nem érdekes ez? Hogy nincsen meg az a zsigeri érzelmi reakció ebben a helyzetben, hogy odajövök, és azt mondom:
0556# "Ó, a nemjóját, bocsásson meg! Ne haragudjon. Ajjj, de sajnálom!". Nincs empátia az áldozattal. (Én voltam az
0568# áldozat, kétszer egymás után.)
0572# 
0572# Tehát csak és kizárólag "magánál van". Magánál van. Magamat kell megvédenem, magamért kell kiállnom.
0581# Hát attól még, hogy utána ... "hhhmm, hmm, hmmm, nem is én voltam, maga tolatott hátra", vagy valami, még
0591# lehetséges volna megfelelő érzelmi intelligenciával azzal kezdeni, hogy "nagyon sajnálom". S hogy milyen
0601# érdekes, mikor ez nem történik meg. Hogy mennyire megnehezíti a társas együttlétet, hogy még annak az elismerése
0612# sem történik meg, hogy egyáltalán mi történt!
0617# 
0617# Nagyon macerás. Emlékeztek, ahogyan a vasúti dilemmáról beszéltünk? Hogy ott kiderült az, hogy néha értelmi
0626# megfontolásokkal, belátásokkal döntünk arról, hogy a lehető legkisebb legyen a veszteség, és ez erkölcsileg
0635# helyes döntés lehet; vagy akár a legkisebb rossznak a helyes választása. Más esetekben azonban egy belső érzelmi
0644# indíttatású, sokszor még szinte az érzelmeinket megelőző, szinte ösztönösnek tűnő döntés születik. Hogy azt már
0653# nem! Csak nem lökök le valakit a felüljáróról? Hát szó se lehet róla! És az agykutatás ténylegesen megerősít
0663# bennünket - tulajdonképpen ilyen sajátos kifejezésekkel él, hogy vannak olyan döntéseink (és az erkölcsi
0671# döntések között is vannak ilyen döntéseink), amelyeket (majd ennek a hátteréről mindjárt szeretnék beszélni)
0681# tulajdonképpen az agyunk, az idegrendszerünk hoz meg.
0685# Ezeket követik az érzéseink, és csak utána van valami gondolati tevékenységünk, belátásunk. És hogy milyen
0694# óriási nehézség az, hogyha ezek a zsigeri döntések, ezek az érzelmi empátiára, többek között az együttérzésre
0703# alapuló döntéseink nem születnek meg. Tehát, ha minden helyzetben külön-külön (sokszor még az érzéseimmel
0712# szemben) kell eldönteni, hogy valakinek azt mondom-e, hogy bocsásson meg?! Hát ha ezt úgy külön ki kell
0721# gondolnom... Ffffhhh... Hát hogy lesz így? Hogy érem el a nemes életcéljaimat? Az értékek hogy valósulnak meg?
0730# Hmmm?!?
0731# Hát ezért látnivaló, hogy az érzelmi és a társas intelligencia hihetetlen sokat segít nekünk: cselekvésben...
0740# Gyorsan szeretnék szempontokat mondani, hogy akkor ez hogy fejlődik ki, hogy alakul ki. A legfontosabb dolgokat
0749# szeretném összeszedni nektek.
0752# Emlékeztek, amiket beszéltünk a magzati korról? Hogy hogyan tud megsérülni valaki, akivel kapcsolatban az
0761# édesanyja úgy van, mintha nem is lenne. Hogy milyen sok pszichotikus beteg lesz azok között a magzatok között
0770# serdülőkorra, ifjúkorra, akikkel nem vették föl a kapcsolatot. Azután gyermekkorban érzelmi szükségleteket nem
0779# elégítettek ki. Ezért az első dolog:
0782# 1. Az érzelmi intelligencia nyilván a kapcsolatban alakul ki, és van egy háttere - többek között. Sok háttere
0791# van, de az egyik, amiről sokat beszéltünk a társkapcsolatnál: a tükörneuronok. Hát a tükörneuronok miatt tudom
0801# azt érezni, amit te!
0803# 
0803# A tükör neuronok miatt, amikor kiszállok, egyből látom, hogy ó, az a nyomorult! Hát látom: egy hete hozta el a
0811# karosszériástól. Hát látom! Hát ott csillog-villog. Ó, most mit érezhet!
0817# Hol vannak a tükörneuronok? Tehát: tükörneuronok, első pont.
0822# De hogy, hogy, hogy? Úgy, hogy kapcsolat: apukám, anyukám, nagymama. Fölveszik velem a kapcsolatok. Néznek
0831# engem, beszélnek hozzám, szemkontaktus, tik-tik-tik-tik-tik. Megtanulok...
0837# Második gondolat:
0838# 2. Kötődés. Tik-tik-tik-tik-tik-tik-tik. Kötődés, tükörneuronok. Ő is érez engem, én is érzem őt. Én is figyelem
0847# őt, ő is figyel engem. Reagálunk egymásra, kapcsolódunk egymáshoz. Azután:
0853# 3. A szükségleteinkre pozitív válaszokat kapunk. Megtanuljuk, hogy szabad érezni. Szabad cselekedni, szabad
0862# lenni. A szükségleteinkre pozitív válasz. Ezt aztán kölcsönössé lehet tenni: én is kapok egy választ, én is
0870# adok. Én is kapok, én is adok. És ráadásul jó érzéssel tölt el!
0875# Azután óriási jelentősége van annak, hogy (emlékeztek, erről de sokat beszéltünk), hogy a gyerek a szülei
0884# érzéseiből tanul. Tehát: ha apa dühös: rosszat csináltam. Ha anya szomorú: rosszat csináltam. Ha a nagymama
0892# csalódott: rosszat csináltam.
0895# Most milyen fontos, hogy ha a szüleim, a környezetem megfelelő érzelmi és társas intelligenciával rendelkeznek,
0904# akkor a velem való szoros, kölcsönös, megfelelő érzelmi, fizikai gondoskodásban telő kapcsolatokban akkor
0912# dühösek, ha rosszat teszek. És örülnek, ha jót teszek. És mind a kettőt ki is merik fejezni.
0920# 
0920# Hogy mennyi rengeteg probléma, elakadás fakad abból, ha a szüleim akkor is dühösek rám, amikor nem csináltam
0928# semmi rosszat. Mert ők egyszerűen így vezetik le a stresszt. (Persze, hogy levezetik-e, az egy másik kérdés - ez
0937# inkább csak valami reakció.)
0939# Ha anyukám szomorú és boldogtalan, akkor elkezdem magamra venni. Mert úgy veszem ki az ő magatartásából, a vele
0948# való kapcsolatból (eléggé énközpontú világban él egy gyerek ahhoz, hogy azt neki való reakcióként értelmezze).
0957# Tehát, hogy "velem valami baj van".
0960# Milyen óriási dolog az olyan apa és anya, aki a hiteles érzéseivel fordul felém. És a hiteles érzéseivel
0968# kapcsolódik hozzám és a cselekedeteimhez! Akkor szomorú, mikor..., akkor dühös, akkor csalódott... Mindig a
0976# megfelelő érzést kapom.
0978# De itt van egy másik dolog is. Mikor nagyon pici vagyok, nem tudok mit kezdeni a haragommal. És félhetek is
0987# attól, hogy ha haragos vagyok, akkor anya szeret-e? És milyen óriási dolog egy olyan családi környezet, fontos
0996# személyek, akik magukba fogadják a haragomat. Én dühöngök: vááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! De anya nem visszadühöng, hanem
1004# megnyugtat. A figyelmemet eltereli. A helyzetet megváltoztatja. Motivációt kelt valami másra. Fölkelti az
1012# érdeklődésemet valami iránt. Fizikai kontaktussal megnyugtat engem. Háá! Hát így tanulom meg azt, hogy a
1021# haraggal a lehet valamit kezdeni. Nem úgy tanulom meg, hogy a haraggal lehet valamit kezdeni, hogy anyám üvölt,
1029# hogy azonnal hagyjam abba az üvöltést.
1033# 
1033# Hát ha az én apám-anyám ugyanúgy dühöng, vagy főleg, ha megver, akkor nem azt tanultam meg, hogy mit kell
1042# kezdeni a haraggal és az agresszióval. Hanem azt, hogy mikor tehetetlenek vagyunk, akkor fordítsuk a haragunkat,
1052# a dühünket erőszakba. És az egy kicsit majd lenyugtat.
1057# Tehát olyan személyek, akik megfelelő érzéseket tükröznek nekünk, elfogadnak, de a mi érzéseinket magukba tudják
1067# fogadni; minket elfogadhatónak tükröznek vissza, és ők maguk tudnak valamit kezdeni a mi érzéseinkkel - hú, de
1077# gyönyörű ez!
1079# 
1079# S akkor így 1-2-3-4 év alatt megtanuljuk (s ez az érzelmi intelligencia 4. pontja úgy egyébként - mert a 2. az
1088# volt, hogy képes vagyok az érzelmeimet kezelni), hogy:
1093# 4. Képes vagyok magamat motiválni.
1096# Tehát dühös vagyok, mint a fene, és ezt a dühöt képes vagyok valamilyen irányba irányítani. Valamilyen célra
1106# tartani ezzel a haraggal. Például, hogy meg tudjam magamat védeni. Vagy a düh... de ezt már annyiszor elmondtam.
1116# Vagy a harag. Mennyit segített nekem a vasárnapi prédikációk elkészítésében! Nagyon sokat.
1124# Hogy mekkora motivációs lendületet adott nekem, hogy próbáljak normális beszédeket tartani. Nagyon. Mert olyan
1134# sok rossz beszédet hallottam.
1136# Ti hallottatok már rossz beszédeket?
1140# 
1140# És valószínű azért érintett annyira érzékenyen, mert gyerekkoromban rengeteget unatkoztam. Nagyon. Most is
1149# vissza tudom idézni, hogy relatíve elhanyagoltságban éltem - rengeteget unatkoztam. Nem tudtam magamat
1158# motiválni, mit kezdeni magammal. S amikor a beszédeket hallgattam, s ott untam - 10-15 perc... Hú, akkor
1167# elindult bennem: mit kéne akkor csinálni?
1171# Tehát olyan személyek, akik visszatükröznek bennünket elfogadhatónak, az érzéseinkkel valamit tudnak kezdeni,
1180# ezért mi is megtanulunk az érzéseinkkel valamit kezdeni, és el tudjuk kezdeni magunkat motiválni a céljaink
1190# elérése érdekében. Hájj, de szép ez!
1193# Azután van egy másik szál is. Ez pedig az, hogy kezd bennünk kialakulni két dolog. Hát, így mondja a lélektan:
1203# felettes én meg énideál.
1205# Ezekről már mind volt szó, most csak tik-tikk, egymás után idehozogatom őket. Hogy ahogy visszajeleznek engem a
1215# szüleim, 5-6-7-8 éves korban már ott van az énideál: hogy milyennek kéne lennem. S a felettes énben pedig
1224# megjelennek azok a tartalmak, hogy apukám-anyukám-nagymama-tanítónéni azt mondja, hogy ez így jó, ezt csináld,
1234# azt ne csináld - már belsővé is válik. De itt jön egy újabb, nagyon fontos fordulat.
1241# A belsővé válás folyamatában van egy lépés, amikor azonosulok azonos nemű szülőmmel.
1249# "Én is olyan leszek, mint apa! S akkor lesz egy nő, aki úgy fog engem szeretni, mint ahogy... Anya szereti Apát!
1258# S mivel Anya a legjobb nő a világon, nekem is lesz egy olyanom."
1264# Tehát elég csak olyannak lenni, mint Apa, s akkor nekem is lesz egy olyan "Anyám", akit úgy hívnak, hogy
1273# Feleség. Mmmm!!
1275# Akkor a következő kérdés így szól:
1278# Amikor természetes módon azonosulunk a személyiségfejlődés miatt az azonos nemű szülővel, kivel azonosulunk?
1287# Ki az a valaki? Mert azonosulunk vele, ha akarjuk, ha nem. Elindul egy természetes folyamat. Legföljebb ez
1297# megakadhat sokféleképpen. De hogy elindul, az biztos! Ez a természetes útja. Egyáltalán, van-e ott egy fiúnak
1306# egy apa, akivel tud azonosulni? Lehet, hogy nincs is apa. Kivel azonosul? Jó esetben valakivel tud azonosulni.
1316# De ki lesz az? Elég rendes?
1318# Érzelmi, társas intelligencia - hogy van-e olyan valaki, aki amikor a természetes indíttatásom van, hogy
1327# azonosuljak (azonos neművel) akkor ő ott egy valóban értékes valaki! Hmm! És mi van, hogyha közben egy
1336# gazember?! De ha az én apám, akkor akkor is azonosulok vele. Ej-hajj!
1343# Na, szóval van itt nagyon sok izgalmas, izgalmas, izgalmas szál, ami hozzájárul a fejlődésünkben ahhoz, hogy
1352# zsigeri érzelmi döntéseket tudjunk hozni, amelyeket az eszünkkel csak később indoklunk meg.
1360# És akkor van itt egy újabb izgalmas dolog. Ugyanis amikor - háhá! - érzem az érzéseimet, indulataimat,
1369# késztetéseimet, de az nem felel meg sem az énideálomnak, sem a felettes énem szavának (és hát mögötte persze ott
1379# vannak a szüleim, a számomra fontos személyek), akkor egyszer csak (5-6-7-8 éves koromban) történik egy nagy
1389# fordulat. Ez pedig az, hogy addig a következőt tettem: jött egy késztetés, és már csináltam is. Hm, hm!
1398# 5-6-7 éves koromban a fordulat úgy néz ki, hogy jön egy késztetés, s a késztetés és a cselekvés között lesz egy
1408# lépés. Szerintetek mi?
1410# 
1410# Tudom, hogy tudjátok, csak nem mondjátok. Beiktatódik egy lépés, természetszerűen - jó esetben. Na, majd arról
1420# még...
1421# Ahá! Hogy mit szól hozzá Apa vagy Anya. Ha ezt általánosítjuk, akkor azt mondhatjuk: elkezdünk gondolkodni. Mert
1432# eddig úgy ment, hogy volt egy késztetés, és tinggg! Már csináltuk is. S akkor aztán persze lett belőle
1442# haddelhadd. Most azonban, ahogy fejlődünk: mielőtt megverem a kistesóm, elgondolkodom, hogy hogy is kéne
1453# elverni? (Most kisarkítottam ezt. Gondolkodás!)
1457# És aztán ebből az irányból (mondhatnánk azt egyszerűen) fejlődik ki az, ahogyan majd eldöntjük, hogy hogyan
1468# mentsünk meg öt embert. Hogyan válasszuk a legkisebb rosszat? Elkezdünk gondolkodni. Tehát a késztetés, az érzés
1479# és a cselekvés közé bekerül ez.
1482# De akkor látjátok, hogy annak, hogy helyesen cselekedjünk, és a helyes cselekvés megerősítse a társas
1492# kapcsolatainkat, segítse a céljaink elérését, a jól-létet, az eredményességet (már ahogy erről ebben az
1503# összefüggésben beszélünk), legalább két irányunk van. Az egyik egy érzelmi-kapcsolati, a másik meg egy értelmi.
1514# Mind a kettőre szükségünk van! Már csak azért is, mert itt történik aztán egy újabb nagyon izgalmas dolog.
1524# Együttérző voltam a testvéremmel, apukámmal, anyukámmal. De van bőségesen tükörneuron - elmegyek az osztályba,
1535# és az osztálytársaimmal is tudok együtt érző lenni, és ez meghatározza a cselekvésemet. Az együttérzésből
1546# együttműködővé tudok válni! Emiatt eredményes leszek, sokkal inkább, mint aki egyedül próbálkozik! Emiatt
1556# elkezdek célokat elérni és jól érezni magam! És jól is lenni.
1562# Képzeljünk el egy helyzetet (gyakran kerülök ebbe). Jön valaki és azt mondja: Feri atya, szeretném, ha adnál
1573# plébánosi ajánlást öt és fél éves Viktoromnak. Ez látszólag egy egyszerű dolog, mert csak papír kell hozzá meg
1584# toll. Némi értelmi képesség, és akkor... "Tisztelt Iskola, Viktort ajánlom!". Pöcsét, aláírás.
1593# Ahá! Ha ez ilyen egyszerű lenne! Az első dilemma az, hogy mit írjak a lapra? Az igazat, vagy ne?
1603# Mert én most empatizálok ezzel a kis Viktorral. Itt ugrál, tök édi kis kölyök! Én nagyon, nagyon szimpatikusnak
1614# látom, szerintem lesz belőle valaki. Anyukája is nagyon kedves - hát miért ne vennék föl?!? Vegyééék föl! Meg
1625# akkor én is jól érzem magam - jó ember voltam, segítettem valakinek. Tulajdonképpen ez jó.
1634# De az anyuka azt mondja, hogy "nem lehetne beleírni, hogy minden vasárnap itt vagyunk"?
1642# Valami megtorpantja a nagy együttérzésemet. Kialakul egy erkölcsi dilemma. Tehát együttérző vagyok, szeretnék is
1654# neki segíteni, de most akkor hazudjak is?! Egyszer csak elkezdek együttérző lenni a többi gyerekkel is. Jó, most
1665# hazudok azért, mert segítek ennek a gyereknek - átlépek egy erkölcsi valamit. Fölveszik Viktort, és olyanokat
1676# nem vesznek föl, akik tényleg járnak vasárnaponként. Mondjuk egy katolikus iskolában ez érdekes. Hmmm.
1686# Elkezdek empatizálni azoknak a gyerekeknek a szüleivel, akik reggel nyolckor hajlandóak fölkelni minden
1696# vasárnap, hogy a gyereküket elhozzák a misére. Ez azt jelenti, hogy összefonódik az értelmi és érzelmi
1706# tevékenység, és tulajdonképpen az empátiát elkezdem kiterjeszteni olyanokra, akiket nem is ismerek. És végül, ha
1717# szépen mennek a dolgok, akkor ez a fajta együttérzés és aztán kőkemény etikai elvek összefüggésbe tudnak
1728# egymással kerülni. És ezek az elvek a lehető... minden emberre kiterjednek. A velük való (minden emberhez
1738# fűződő) viszonyomra kiterjednek. Akkor ebben ott van az... onnan kezdődik, hogy oxitocin meg tükörneuron, meg
1749# empátia, és akkor felettes én, énideál, gondolkodás... És végül nagyon világos erkölcsi elveim is lesznek.
1760# 
1760# És hogyha ez a rendszer így össze tud állni, akkor vagyok a leghatékonyabb. Nem akkor vagyok a
1768# legproblémamentesebb! Mert elég sok dilemmám lesz. Nem lesz könnyű néha döntéseket hozni, de akkor van egy
1778# hatékony rendszerem, ami a jól-létemet is tudja segíteni. Ráadásul azért is segíti a jól-létemet, mert ebben a
1789# rendszerben az oxitocintól az egyetemes etikai elvekig úgy állítottam be magam, hogy az segíti a társas
1798# együttműködést. Ez alapján segíti a jól-létet, az eredményességet. Háh! És jól vagyok!
1806# Ezért egészen bátran mondhatjuk azt, hogy a megfelelő erkölcsi magatartás (beleértve a tükörneuronoktól az
1816# etikai elvek, az igazságosságért való áldozathozatalnak, a hősiességnek a jeleit is) azok kifejezetten segítik a
1827# jól-létet! Há!
1828# Ez szép szerintem! Így, hogyha látjuk ebben a rendszerben, összefüggésben.
1835# És akkor még egy kis kitérő.
1838# 
1838# Hogy ebben a folyamatban a kötődésnek (társas intelligencia) milyen óriási jelentősége van azért, mert (bár már
1849# erről beszéltünk, de hogy ezt még egyszer hangsúlyozzuk), hogy: ha biztonságosan tudok kötődni (tehát a szüleim
1860# a fizikai, érzelmi szükségleteimre megfelelően válaszoltak), akkor történik velem az, hogy ha a szükségleteim
1871# nem elégülnek ki, megtanulok késleltetni! Ez az, amit te mondtál. Azért tudok késleltetni...
1880# Éhes vagyok. De nem jutok ételhez. Fortyogok - s indulatomban megverem a tesóm.
1888# Ettől nem leszek jóllakottabb, de legalább eltöltöttem valamivel az időt. Addig is, ameddig esetleg majd kapok
1899# enni.
1900# Ki tud késleltetni? Késleltetni szükségletei kielégülését?
1905# Aki megtanulta azt, hogy Anya-Apa előbb-utóbb jön! Tehát ezért képes vagyok magamat megnyugtatni, magamat
1916# motiválni. Képes vagyok arra hogy ne essem kétségbe, hogy egy gyerek számára nehéz helyzetben (hát az neki
1927# nagyon nehéz helyzet! Nem jut magától az ételhez - hogy ne volna az nehéz helyzet?!), egy ilyen helyzetben is
1938# nem a kétségbeesés felé megyek, hanem képes vagyok ezt a szükségletemet késleltetni, és közben magamat valamivel
1949# elfoglalni. S akkor Anya tényleg jön, s tényleg kapok enni, és ez a kör megerősítést nyer.
1958# A második lépésben történik egy még nagyobb fordulat! Ugyanis megtörténik az, hogy sírok otthon, és azt mondom,
1969# Anyaaa!
1970# Kérek kólát! S anya azt mondja: "Nem, Feri - kólát a felnőttek isznak!". Váááóóóúúúú!!!
1979# 
1979# És sírok, és anyukám évszámra nem ad kólát! Itt egy újabb helyzet áll elő, mert itt nem késleltetni kell egy
1991# szükségletet, hanem valamiről egyszerűen le kell mondani. Hiába kő' kóla - nincs kóla.
2001# 
2001# És itt jön a fejlődésünknek a következő lépése: azt mondom, hogy anya fontosabb, mint a kóla. Hm!
2010# Az anyukámmal való kapcsolatom sokkal többet ad nekem, mint ha a kólát birtoklom. Ezért képes vagyok lemondani.
2022# 
2022# Most hogyha ezt az egészet ráillesztjük egy társkapcsolati dinamikára (vőőőŐŐ!).
2029# Szükségletek késleltetése (Ti ezt látjátok? A Mária Rádió kedves hallgatói? Kérdőjel?). És utána pedig eljutok-e
2040# oda, hogy amikor a házastársam krónikusan nem elégíti ki bizonyos szükségleteim, hogy akkor dühödt gyerek
2050# módjára azt mondjam, hogy "ja, hát akkor keresek egy olyat, aki kielégíti - kell egy másik (Anya)! Háháháhá!!!".
2061# Hmm, hmm.
2062# Hogy képes legyek zsigerből, rutinból abba az irányba is menni, hogy "hú, ez egy nehéz élethelyzet; most
2072# valószínű az ösztönkésztetés és a cselekvés közé beillesztem John Gottmant, s hogy valószínű, hogy itt egy
2082# megoldhatatlan problémára találtam". Hogy ez a szükségletem nem fog kielégítést nyerni.
2090# Ahogy emlékeztek, egy kedves ismerősöm mondta (ezt minden évben elmondom): Az én feleségem a világ legjobb
2101# anyája - egyszer venne föl egy tangabugyit. De sose vesz föl. És már nem is fog.
2108# És akkor képes vagyok a feleségemet a tangabugyi elé helyezni. Ez nagy, nagy emberi teljesítmény!
2118# Mint látjuk, tényleg nagyon nagy emberi teljesítmény. Megnéztük a hátterét, hogy mi az, ami bennünket
2127# felnőttként segít, hogy ezeket az utakat be tudjuk járni? Tehát:
2134# Rögtön kell - késleltetem a szükségletet - lemondok valamiről.
2140# De azért, mert van kiért! Van miért! Háhá! Ott egy kapcsolat van! Egy kölcsönösség: te fontos vagy nekem!
2150# Hej-haj. Akkor nem mondhatjuk, hogy az érzelmi és a társas intelligencia ne volna egészen nyilvánvalóan szoros
2160# összefüggésben a jól-léttel: mert nagyon szoros összefüggésben van. S akkor látjuk, hogy az első életéveknek (ez
2171# persze vesszőparipám) mekkora jelentősége van! Hogy nem felnőtt embereket köll szidni (persze "kell őket, kell
2182# őket, mert nem javulnak meg"), hanem, hogy mi az a háttér...
2188# 
2188# De, hogy ha az érzelmi, társas intelligenciában jól fejlődtünk, az egyáltalán nem teszi automatikussá a
2196# döntéseinket. Attól még meg kell kínlódnunk az életben egy csomó mindent. De van egy jó hátterünk. Van hova
2205# nyúlni, vannak alapok.
2207# Akiknek ez mind hiányzik - nekik sokkal, de sokkal nehezebb.
2213# 
2213# Ezt tudjuk mondani. Sokkal nehezebb! Mert ahol te rutinokkal dolgozol... (Emlékeztek: eredményesség... a gyors
2223# munkát gyorsan csináljuk. S akkor lesz idő a lassúra.)
2228# Tehát, ha valaki minden nap azon morfondírozik, hogy most hazudjon-e a férjének, vagy ne? Most együttérző
2238# legyen-e vagy ne? (Már amennyire tud.) Hogy azt a két tükörneuront hadrendbe vonja-e vagy ne? (Hadd
2248# aludjanak...) Óóó.
2250# 
2250# Úgyhogy: önnövelés és öngondozás! Gondozni magunkat... Az érzelmi, társas világunkat gondozni idebent!
2259# Érzelmi intelligencia.
2261# (Ismétlés: Vannak érzelmeim; a saját érzelmi állapotaimat fölismerem és megnevezem. Képes vagyok mindezt
2271# kezelni, tudok velük mit kezdeni. Mások érzelmeit fölismerem. Motiválom magamat... Megvolt?)
2279# 5. Emiatt pedig képes vagyok másokat meghívni, együttműködésre kérni a saját céljaim elérése érdekében!
2289# Itt találkozik az érzelmi és a társas intelligencia! És tudjátok, az az izgalmas (a kutatások alapján), hogy
2299# azok (szenvedély és kitartás!), akik szenvedéllyel és kitartással élik az életet (tehát elég szabadon éreznek,
2309# de az érzés és a cselekvés között ott van nekik a gondolkodás; illetve az érzések, a késztetések viszonylag jó
2319# irányba viszik őket), az ilyen emberek tűnnek számunkra hitelesnek. Mert látszik, hogy mindez érzésből jön; az
2329# érzéseit jó irányba viszi, és valahogy az egész úgy összeáll.
2335# És kedvünk van neki segíteni!
2338# Ha ez nincsen, akkor jön a manipulálás. Ez óriási különbség!
2343# Tehát egy ilyen ember olyan készségeknek, adottságoknak a birtokában lesz, hogy - miután kívülről hitelesnek
2353# tűnik az önazonossága miatt - ezért szívesen segítünk neki! Persze, hogy segítünk! Együtt, és...
2362# Nézzük még most az érzések világát. Hol, miben lehet fejlődni?
2368# 1. A fejlődésünkben (gyerekkorban) megtanulhattuk azt, hogy bizonyos érzéseket nem szabad érezni - erről már sok
2378# szó esett. Nézzétek meg, hogy éreztek-e haragot, szomorúságot, félelmet, vagy nem? Még önismereti csoportban is
2389# nem egyszer van, aki azzal jön, hogy "azért akarok jönni a csoportba, mert húsz éve nem tudok sírni". Ugye? Nem
2399# éri el a szomorúságot. Nem tud oda elmenni, a szomorúságig, gyászig, fájdalomig. Milyen nagy dolog, ha valaki
2409# tud szomorú lenni. Bőgni!! Nem "sírni". Zokogni!!! Á, de jó az! Tényleg. Gyógyító. Vannak gyógyító könnyek.
2419# Amikor valaki egy helyzetben, ahol valódi veszteség érte, tud egy nagyot sírni - azok gyógyító, életadó könnyek.
2430# 
2430# Hogyha - na jó, nem ragozom ezt. Tehát tudunk haragudni, tudunk örülni. Ugye van, aki örülni nem tud. Emlékeztek
2442# erre?
2442# "Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldog legyek!" - de nem engedtem.
2451# Tehát egyáltalán, hogy fölismerem, hogy milyen érzések kerültek tilalom alá, és ezeket elkezdem gyakorolni. Nem
2463# is könnyű. 5-6 év!
2465# 2. Olyan is lehet, hogy bizonyos érzések a kötődés problematikája miatt helyettesítő érzésekkel váltódnak föl.
2477# Először is nézzük az alapérzéseket. Például, hogy ha valaki nem tud jóízűen haragudni, majd magát motiválni a
2489# harag erejével valamilyen cél elérésére, miközben empatizál másokkal, együttműködik és kiterjeszti az empátiáját
2502# a többiek felé is, mi történik vele? Aki nem tud jóízűen haragudni? Ő csak dühöng. "Dühösködik".
2513# 
2513# Ugye ismeritek azt a valakit? Csak puffog, dühöng, dühösködik... Úgy szakad benne a harag. Ddgggyyyyggghhh!
2524# Egész más, ha valaki tud haragudni, mint hogyha csak úgy puffog, durrog, dühösködik. Háhá! Ő azt gondolja, hogy
2537# ő most haragszik, de nem. Puffog, durrog, dühösködik, méltatlankodik, panaszkodik. De nem dühös.
2547# Már régen nem panaszkodna, hogyha tudott volna dühös lenni!
2554# Ha valaki nem tud félni, annak mi a legközelebbi parazita helyettesítő érzése? Nem fél, hanem...?
2565# 
2565# Szorong (tehát a félelem helyett is szorong - mert néha van, hogy néha a szorongás az megfelelő. De ő a félelem
2574# helyett is szorong; így vagy. És még? Ez az! Valaki mondta: aggódik, aggodalmaskodik. Szorong, aggódik,
2583# aggodalmaskodik - félelem helyett.
2587# 
2587# Milyen izgalmas dolog megnézni magunkat: én félni szoktam, aaaáááááÁÁÁ, vagy...?
2593# Tudjátok, az evolúciós pszichológia gyönyörűen leírja, hogy minden érzésben egy cselekvési stratégia rejlik.
2602# Félek - usgyi, tűnök innen el! Hát majd bolond leszek itt maradni! Félek? Hahh!! Megvédem magam! Egyáltalán:
2611# fölismerem, hogy mitől kell félni!
2614# 
2614# Tehát félelem helyett csak aggodalmaskodás, szorongás, aggódás. Az alapérzéseket vegyük végig: szomorúság
2625# helyett mi van ilyenkor? A szomorúság nagyon jó! Hát nem lehet gyászolni szomorúság nélkül! Elengedni! A gyerek
2637# elengedi a kólát. Nagy dolog! Akkor, ha merhet szomorúnak lenni. Szomorúnak! Vááhh!! Nem iszom...
2648# Mi lesz szomorúság helyett? Ami nagyon közel van hozzá, de nem az. Úgy van! Micsoda intelligencia van! Na!!!
2660# Önsajnálat. Nem szomorú: sajnáltatja magát.
2664# A gyászmunkában a fordulat mindig az, amikor valaki fölismeri, hogy ez most szomorúság vagy önsajnálat?
2676# Mert az önsajnálat sehova nem viszi. Sehova. Nem, nem megy előre a gyászmunka az önsajnálat miatt, miközben ő
2688# azt szomorúságnak éli meg.
2691# 
2691# Hí, de nagy különbség: önsajnálat vagy valódi, fájdalmas szomorúság.
2698# És az öröm?
2699# Sokaknak nem fog tetszeni... Nem örül, hanem...? Jókedvű? Ühüm. Ez nem is olyan könnyű. Talán nincs is rá igazán
2711# jó szó, de a jelenséget nagyon jól ismerjük. Mikor valaki egy ilyen tettetett örömmel örömködik. Ugye? Így
2723# mondja, hogy "hát, ennél az esténél nem is volt még szebb este soha!" Hogyne lett volna már szebb este? Hát
2735# nagyon szomorú lenne... Mi? Ennyire rossz körülmények között nőttél föl?
2743# 
2743# Vagy öröm, vagy ez a ... tettetett öröm. Ez a belülről, ilyen, tudjátok, lufi. Fff, fff, fff, szép az élet, fff,
2754# fff, fffhh. S közben semmi nincs, csak tuningolja magát, mert...
2760# Na most. Következő pont:
2762# Ha probléma van a kötődéssel, akkor érzések átváltanak.
2768# Tehát pl. egészséges sikerélmény helyett... ami jó dolog; az előrevisz - elértem külső megerősítésű önbecsülést,
2779# sikerélményt; hííí, örülök! Jaj, de jó is az! Ehelyett mi van? A sikerélményben nincsen semmi ellenséges. Semmi!
2790# A sikerélmény nem akar senkit se bántani. Na de ha én nem kötődöm jól, a sikeremet a másik fölötti diadalként
2801# élem meg. Nem egy egészséges sikerélményként, ami engem tovább motivál, de közben fenn tudom tartani a társas
2812# kapcsolataimat. Egy társkapcsolatban, amikor az igazságért folytatjuk az eszeveszett küzdelmet, s akkor kiderül,
2823# hogy tényleg úgy volt. Tényleg. Pálferi negyed kilenckor kezdődik. Így volt. Te tudtad jól. Akkor nem egy
2833# egészséges sikerélményem van, hogy "Na! Jól emlékeztem! Van itt memória, kisapám!" - és közben fenntartom a
2844# megfelelő jó kapcsolatomat a feleségemmel. Nem: "Na, kinek volt igaza?! És hanyadszor?!?".
2853# Ez nem sikerélmény, hanem diadal a másik fölött. Az nem ugyanaz! És hogyha valaki nem tud megfelelően kötődni,
2863# sajna-bajna az a nehézsége, hogy ő a sikerélményt eleve összetéveszti a másik fölötti diadallal; mert azt is
2874# érzi!
2875# Látjátok? Ez a nehéz neki. Hogy ő azt tényleg úgy éli meg. Mert ha van egészséges kötődés: jól tudok lenni és
2885# közben megengedem, hogy másik is jól legyen. Mind a kettő jó, és együtt is jól tudunk lenni.
2895# 
2895# De ha nem tudok megfelelően kötődni... Hát mi másom van? Úgyse számít az; hát úgyse jöttél, mikor sírtam.
2904# Köllött, kóla - nem volt kóla. Akkor legalább... Nem adtál kólát? Akkor én is így... NEGYED KILENC!
2913# HáhHHHHHÁHÁÁÁÁ!
2915# Akkor ez van: a másik fölötti diadal.
2918# Bűntudat helyett?
2920# Ahol bűntudat van amiatt, mert valamit rosszul teszek, ott fölismerem a felelősségemet. Az gyönyörű!
2929# Mi a bűntudat? A múlt felé való felelősség fölismerése és megélése. Fölismerem a felelősségemet érzelmi szinten
2939# - ez a bűntudat. A múltra vonatkozó felelősségérzet. Háhá!
2945# De ha valaki nem tud kötődni: önmarcangolás, szégyenkezés. El kéne süllyedni. És nincs kapcsolódás, nincs
2954# kötődés... Hát így már senki nem szerethet. Hát ÍGY?!? ÍGY, hogy kólát iszom?!?
2962# 
2962# Tehát: ha nincs megfelelő kötődés, akkor nem ugyanazok az érzések jönnek innen. Nem könnyű.
2972# Tehát akkor külön azt is megtanulni (milyen furcsán hangzik), hogy a kötődés nyomán döntök a bizalom mellett,
2985# hogy mit jelent az ellenségességtől mentes sikerélmény? Mit jelent a szégyenkezés nélküli bűntudat? Nem is
2998# tudom, hogy...
2999# Félelem helyett... Egészséges kötődés; félelem - vagy féltem a kapcsolatot? (El nem engedlek!!!)
3011# Az normális, hogy van egy kapcsolat, amit értékesnek tartok. Félhetek adott helyzetekben, pillanatokban, hogy
3024# valami baja lesz ennek a kapcsolatnak, és félthetem is ezt a kapcsolatot. Az teljesen rendben van. Nagyon jó,
3037# hogy valaki egy értékes kapcsolat elvesztésétől tud félni. Hát ő egy egészséges lélek! De ha nincs kötődés
3049# (megfelelő), akkor mi történik? Azaz! Féltékeny vagyok!
3056# Kötődési probléma a féltékenység! MmmM!
3060# S talán még egyet. Na igen!
3064# 
3064# Ha megfelelő kötődés van (képes vagyok együttérzésre), akkor, amikor azt látom, hogy neked nehéz, akkor... "Hú,
3082# nem lehet könnyű."
3085# 
3085# De hogyha nem kötődöm jól, akkor együttérzés helyett mi történik velem?
3093# (Hogy? Pontosan így van! Hadd gratuláljak neked. Meg akarom fogni a kezed! Ez igen! Hű, most kaptam!)
3106# Együttérzés helyett lenézés és megvetés! Megvetés. "Ilyen gyönge vagy? Ennyit tudsz?" Ugye, ahogy a férfi beszól
3120# a nőnek, a nő elsírja magát. S nem együttérző lesz vele, hanem elkezdi megvetni. "Ilyen gyönge vagy? Most mit
3133# köll bőgni? Most ezen mit bőgsz?". Kaptatok már ilyet? Szerintem mindenki kapott már ilyet. "Most ezzel mit kell
3147# bőgni?!". Hát ha... Hajj.
3150# Na, gyerünk. Hú, ez mi? Mosthatok gatyát. Mi történt?
3157# Talán ezt az egy szálat még mondanám. Ugye, abba az irányba elmentünk, hogy képes vagyok a szükségleteimet
3170# késleltetni. Majd pedig dolgokat megfelelő szomorúság, fájdalom, könnyek után - elsiratni. És tovább kötődni és
3184# tovább empatizálni valakivel, aki valamilyen szükségletemet nem elégítette ki. Háhá! Ezt nevezik házasságnak
3197# plö.
3197# A másik irányban pedig mi van? Ott van az a valaki...
3204# Pécsett megyek az utcán mondjuk fél háromkor, és szexuális vágyat érzek. Közösülni akarok!
3215# S akkor velem meg nem, akkor megfojtom. Ez van a másik irányban. Nulla megfontolás!
3225# Késztetés - cselekvés. Késztetés - cselekvés. Nulla megfontolás!
3233# És tudjátok, a szakirodalomból ezt nagyon gyakran idéztem nektek, hogy ha nincsenek hosszú távú célok, akkor a
3247# fizikai, érzelmi szükségletek átveszik az irányítást.
3254# 
3254# Ez történik a munkahelyen is, a kapcsolatban is; ha egyedül vagy otthon; bármikor. Ez történik. Az érzelmi
3264# intelligencia második pontja: mit kezdek akkor, hogyha érzek egy érzést, és az nem célravezető számomra
3274# (egészségedre!). A másik irányba ez van.
3278# És ezért mondják a szakemberek, hogy azoknak, akik ilyen bűncselekményt követnek el, teljesen mindegy, ha van
3289# halálbüntetés, vagy ha nincs. Hát a cselekvés és az ösztönkésztetés közé minimális gondolkodás ékelődik be.
3299# Gondoljátok, hogy az fog neki eszébe jutni, hogy ha elkapják, akkor majd fölkötik? Hát ennél sokkal egyszerűbb
3310# gondolatok sem jelennek meg!
3313# Tehát ezt most nem azért mondom, hogy legyen halálbüntetés vagy ne - hanem az indoklásról beszélek. Tehát, ha
3324# azt mondjuk, hogy "azért legyen halálbüntetés, mert majd akkor ezek a valakik akkor jól meggondolják, mit
3334# csinálnak!". Nem gondolják meg jól. Mert semmit nem gondolnak ott. Hanem késztetés van és cselekvés. Rettenetes
3345# elakadás. És látjátok, hogy ahogy beszélek róla, megint... az empátia! Hát nyilvánvaló, hogy az áldozattal
3355# vagyunk együttérzők. Borzongunk, rosszul vagyunk tőle, azt akarjuk, hogy éljen. De ahogy föltárjuk, hogy mi van
3366# a személyiség hátterében, elkezdünk együttérzők lenni a tettessel is. Valamiképpen elkezdjük a nyomorúságát is
3377# érteni és érezni. Ez nem von le semmit az ő tettének a megítélhetőségéből, felelősségéből, erkölcstelenségéből.
3388# Hajj!
3388# Na, menjünk tovább. Izgalmas dolgok!
3392# Ezért aztán érdemes megkülönböztetni a feladat- vagy problémaközpontú megoldásmódokat. Tehát:
3401# Feladat- vagy problémaközpontú megoldásmódok.
3405# A legnagyobb különbség az, hogy a feladatközpontú megoldásnál átgondolom a helyzetet, beazonosítom, hogy mit
3416# kellene tenni, hogy mi volna a helyes cselekvés, és átelmélkedem azt, hogy mi vezethetett idáig?
3426# 
3426# És stratégiákat munkálok ki arra nézve, hogy hogyan lehetne a struktúrát, a helyzetet, a rendszert úgy
3435# megváltoztatni, hogy lehetőleg ilyesmi ne történjen meg? Majd pedig nekiállok megoldani a feladatot. Ez a
3446# feladatközpontú hozzáállás. Hogy van egy feladatom, egy dolgom.
3452# A problémaközpontúnak mi van a középpontjában? Hogy mi a probléma és ki okozta. Ki csinálta? Tehát ki a
3462# felelős?!
3463# Tehát hozzá se látok a feladat megoldásának, mert azzal töltöm az időt, hogy megnevezzem, hogy ki a felelős.
3474# Majd pedig, ha megneveztem a felelőst, akkor arra törekszem, hogy őt meg kelljen büntetni. Azzal az illúzióval,
3484# hogy ha a felelősöket, akik valami rosszat tettek, megbüntetjük, akkor majd minden jobb lesz. És nemcsak a
3495# felelősöket akarom megbüntetni, hanem azt mondom: akkor újabb szabályokat kell hozni, mert a szabályok be nem
3505# tartása miatt jutottunk el ide.
3509# 
3509# Tehát még világosabb szabályokra van szükség! Akkor még több szabályt hozunk. (Hááát).
3519# A hosszú távú megoldás nem a szabályok szaporításával történik, hanem a rendszer megreformálásával;
3531# rendszerszintű változással.
3534# És a rendszerszintű változás egészen azokat az alapokat érinthetné, amikről most beszéltünk: hogy érzelmi és
3548# társas intelligencia.
3550# A feladat- vagy problémaközpontú megközelítés tehát nem ugyanabba az irányba viszi a cselekvést.
3562# A problémaközpontú megoldás adott problémákat megold, de nem oldja meg azt, ami miatt a probléma történt. Hanem
3576# azt megpróbálja szabályokkal valamiképpen...
3581# A feladat központúnál pedig nem szabályokat hozok, hanem rendszert változtatok. Tulajdonképpen ahogyan beszélünk
3595# pl. a kudarcra ítéltség sémáról, itt szó sincs arról, hogy a felelősök után nyomoznánk vagy őket keresnénk. Nem
3608# az apukákat szidjuk, nem az anyukákat, a nagymamát, a társadalmat vagy bárki mást. Hanem azon ötletelünk, hogy
3622# hogyan lehetne a rendszert megváltoztatni ahhoz, hogy abból a lehető legnagyobb természetességgel jól-levő
3635# emberek tudjanak kikerekedni. Ezen ötletelünk.
3640# Olvasok egy kicsit.
3643# A könyv címe: "Hogyan döntünk?" Lehrer a szerzője. Akadémiai Kiadó. "...és hogyan kellene"
3654# Itt a megfontolásaink egy történetbe össszeállnak. Viszonylag hosszú, de nagyon érdekes. Főleg a férfiaknak. A
3667# nőknek azt ajánlom, hogy ha elunjátok, érdemes esetleg most kigondolni, hogy miről szeretnétek gondolkodni ez
3681# alatt a 3-4 perc alatt.
3684# 
3684# Tényleg, szabadon! Tehát, ha nem érdekel titeket, akkor nyugodtan! Ti valami másról.
3691# 1989. július 19. délutánján egy repülőgép szállt föl az Egyesült Államokban. A repülés körülményei ideálisak
3700# voltak. Három óra 16 perckor (nagyjából egy órával a fölszállás után hatalmas robbanás hangja rázta meg a
3709# pilótafülkét, mely a gép hátsó része felől jött. A gép törzse megremegett és balra billent. A pilóta első
3718# gondolata az volt, hogy a gép szétesik, és ez lesz a végzetük. Azonban néhány másodperc múlva a fém csikorgása
3727# megszűnt, és visszatért a csend. A gép továbbrepült.
3731# Azonnal elkezdték a pilóták figyelni a műszereket. Hamar észrevették, hogy a kettes számú hajtómű
3740# működésképtelenné vált. A kapitány elővette a pilóta kézikönyvet, és sorra vette a hajómű meghibásodásai
3749# ellenőrzőlista pontjait. Az első teendő a meghibásodott hajtómű üzemanyag-utánpótlásának ellenőrzése volt a
3758# kigyulladás megelőzése érdekében. Amikor azonban ezzel próbálkoztak, az üzemanyag-adagoló karja nem mozdult. A
3767# gép tulajdonképpen kontrollálhatatlanná vált. A pilóta elsőként azt feltételezte, hogy valami komoly
3775# elektronikai hibáról van szó. Azonban az áramkörök működése rendben lévőnek tűnt. Igen ám, de kiderült, hogy a
3785# gép összes hidraulikus rendszere megbénult.
3789# 
3789# (Ez egy visszaemlékezés:) "Megnéztem ugyan a pilóta kézikönyvet, amiben semmit sem találtam arra az esetre,
3798# amikor a teljes hidraulika elszáll. Ilyesminek ugyanis egyszerűen nem szabad megtörténnie."
3806# A kapitány, miközben kétségbeesetten próbálta kitalálni, hogyan nyerhetné vissza a gép irányítását, rádión üzent
3816# a kifejezetten arra kiképzett csapatnak. "Azt gondoltam, hogy ezek a srácok biztos tudnak valami kiutat ebből a
3825# slamasztikából, hiszen ez a munkájuk." Az a csapat, akiket a legváratlanabb helyzetek orvoslására készítettek
3835# föl, azt tanácsolta neki, hogy nézze meg a pilóta kézikönyvet, nehéz esetekre. A kapitány gondolatában sorra
3844# vette a pilótafülke azon eszközeit, amelyek a hidraulika nélkül is működőképesek. A lista meglehetősen rövid
3854# volt. Az igazat megvallva a kapitány egyetlen olyan vezérlőre tudott csak gondolni, ami némi haszonnal
3863# kecsegtethet: a gázkarokra, amelyekkel a két fennmaradó hajtómű teljesítménye szabályozható.
3871# No de mit érnek a gázkarok, ha nem tudjuk irányítani a gépet? Mit ér egy autó, ha hiányzik a kormánya és csak a
3881# gázpedálja működik? Hogyan lehet megfogni a gépet ilyen helyzetben?
3886# Nos, a válasz első pillantásra nyilvánvalónak tűnhet. Amikor a gép orra lefelé mutat és a sebesség növekszik,
3896# vissza kell venni a gázt, így a gép lelassul. Amikor pedig felfelé áll, a sebesség csökken; gázt kell adni az
3906# átesés megelőzésére. A kapitány a meggondolatlan cselekvés helyett inkább végiggondolta a helyzetet.
3914# "Megpróbáltam elképzelni, mi történne a géppel adatok függően, ahogyan kezelem a gázkarokat? Beletelt néhány
3924# másodpercbe, azonban megkímélt attól, hogy óriási hibát kövessek el." A kapitány rájött, hogy amikor a gép orra
3934# lefelé mutat, sebessége pedig növekszik, gázt kell adni, hogy a megmaradt két hajtómű fölemelje az orrot. Mivel
3943# a DC-10-es hajtóművei a szárny alatt találhatók, a teljesítmény növelésének hatására fölfelé nyomják a gép
3953# orrát. Vagyis lefelé, gyorsulás közben gyorsítani kell. Fölfelé pedig fékezni. Az eredmény olyan mértékben
3962# ellenkezett a józan ész szavával, hogy a kapitány igen nehezen vette rá magát erre a manőverre.
3970# A legnehezebb az volt - emlékezett vissza -, amikor a gép orra kezdett felfelé kúszni, a sebesség pedig
3979# csökkent, és ilyenkor el kellett venni a gázból. Na, ez nem volt könnyű. Néha úgy éreztem, egész biztos, hogy
3989# mindjárt lezuhanunk.
3991# Értékelés
3991# Az történt (elmondom most a többit élőszóban), hogy a pilóta képes volt köröket úgy tenni, hogy gyakorlatilag
4001# elfogyassza a meglévő üzemanyagot, majd pedig képes volt letenni a gépet úgy, hogy az utasoknak a kétharmada
4010# túlélte. Miközben a kép gyakorlatilag vezethetetlen volt, és semmi mást nem lehetett vele tenni, mint gázt adni
4020# meg a gázt elvenni. Mert fékezni se lehetett.
4024# Döbbenetes pilótateljesítmény!
4027# Most nézzük az értékelést. Azt mondja:
4030# A pilóták teljesítményével kapcsolatos első figyelemre méltó észrevétel, hogy képesek voltak érzelmeiket
4039# kordában tartani a vészhelyzetben. Mégpedig nem igazán könnyű teljes lelki nyugalmat tanúsítani, miközben a gép
4049# irányítása kicsúszik a kezünkből. (Ez az érzelmi intelligencia második pontja. Vannak érzéseim, de kézben tudom
4059# őket tartani.)
4060# A kapitány nem engedte, hogy félelme pánikba csapjon át. (Aggodalmaskodás, pánik, szorongás). Felfoghatatlan
4069# nyomás nehezedett rá. Olyan helyzettel került szembe, amelyre senki sem számított, de így is képes volt
4078# megfelelően gondolkodni. (Vagyis: az érzések és a cselekvés között megmaradt a gondolkodás!) A pilótákat ezt a
4088# mentális állapotot tudatos nyugalomnak hívják, ugyanis eléréséhez az ilyen feszült helyzetekben tudatos
4097# előfeszítésre van szükség. "A lelki nyugalom megőrzése volt a legnehezebb" - mondta a kapitány. "Tudtuk, hogy
4106# összpontosításra és világos gondolkodásra van szükség, de ezt egyáltalán nem volt könnyű elérnünk."
4115# Tanulmányt készítettek, amiből idézek.
4119# A hősiesség és a csapatmunka megrázó eredménye volt. Nem sokkal azután, hogy a kapitány ráébredt, hogy
4127# hidraulikus rendszer teljesen elvesztette a nyomást, a légi irányítók arról kezdtek tárgyalni a pilótákkal, hogy
4137# melyik a legkedvezőbb repülési útvonal a leszálláshoz. A kapitány egy valamit kért. Szerintetek mit?
4146# Most itt van egy itt-és-most helyzet. Ti vagytok a kapitány. Mit kértek a légi irányítóktól?
4154# Mentést? Azt teszik maguktól. Igen, szabad légifolyosót.
4159# Ja, hogy akkor beszéljenek csak, hogyha muszáj.
4163# Egyébként ez nem butaság...
4165# Akkor most azt mondanám: használjátok az érzelmi intelligenciát!
4171# Hogy?
4172# Gratulálok!
4172# A kapitány egy valamit kért, hogy ne lakott területek felé irányítsa őt a légi irányító. Ez az együttérzés
4182# olyanokkal, akiket nem is ismerünk. Miközben a halálveszélyben vagyunk mi. Döbbenetes, amikor az érzelmi, társas
4192# és értelmi intelligencia egy rettenetes helyzetben képes együttműködni.
4198# A légi irányítók arról kezdtek tárgyalni a pilótákkal, hogy melyik a legkedvezőbb repülési útvonal.
4207# 
4207# A kapitány egy valamit kért: akármit is terveztek - mondta -, tartsatok minket távol a várostól. Másutt a leirat
4216# arról tanúskodik, hogyan próbálták a pilótát humorral tartani egymásban a lelket.
4223# Azt mondja a másodpilóta: Mondok valamit. Ha ezzel megvagyunk, megiszunk egy sört.
4230# A pilóta: Tudod, hogy nem iszom alkoholt; de ha túléljük, én is benne vagyok.
4237# Mindazonáltal, még ha viccelődtek is, komoly döntéseket kellett hozniuk hatalmas nyomás alatt. A pilótafülkében
4246# elhangzó gondolati egységek száma meghaladta a 30-at percenként. Sőt, ez a szám olykor majdnem elérte a 60-at!
4256# (Hatvan gondolat percenként, tehát, amit át kell gondolni!)
4261# Ez majdnem egy új információ egységet jelent másodpercenként. Rendes repülési körülmények között ez a szám alig
4270# haladja meg a 10-et percenként.
4273# (Tehát hatszor olyan gyorsan kellett.)
4276# Egyes információk létfontosságúak voltak: a pilóták pontosan követték a magasság értékét, mások viszont kevésbé
4285# voltak érdekesek. Hiszen mit számít, hogy hol áll a szervókormány, ha nem működik?
4293# A pilóták úgy voltak képesek megbirkózni ezzel a potenciális információ-csúcsterheléssel, hogy a legfontosabb
4302# adatokra összpontosítottak. Folyamatosan gondolkodtak arról, hogy miről is kellene gondolkodniuk. Így tudták
4311# minimalizálni a figyelem elterelést. Mihelyt például a kapitány fölismerte, hogy kizárólag a gázkarokat képes
4320# szabályozni, a pilótafülke minden egyéb műszere gyakorlatilag használhatatlan volt, azonnal a hajtóművekkel való
4330# kormányzásra koncentrált. Többé nem aggodalmaskodott a csűrőkormány, a magassági kormány vagy a fékszárnyak
4339# miatt. Amikor a gép 20 mérföldre megközelítette a repülőteret, úgy 20 percnyire a földet éréstől, a kapitány
4348# agya átállt a leszállás kivitelezésének részleteire. Kizárt mindent a gondolataiból, kivéve azt, amire
4357# összpontosított. A tanulmány szerint a légi személyzet azon képessége, mely lehetővé teszi feladataik prioritási
4367# sorrendbe állítását, alapvető szerepet játszott a siker elérésében.
4372# (Minden alkalommal szóba hoztuk - emlékeztek? Célok - jól-lét - képesek vagyunk a céljainkat hierarchiába
4381# állítani. S ezeket a célokat egymással összefüggésbe hozni. Emlékeztek? Ugyanez. Egy pilótafülkében ugyanez
4391# történik. Még néhány sor...)
4393# Ha csak nem vagyunk igen fegyelmezettek annak meghatározásában, hogy miről is gondolkodjunk, a 232-es járat
4402# pilótái pedig fegyelmezettségből kitűnőre vizsgáztak - (Emlékeztek a lányok és a fiúk közti összefüggésre? Az
4411# eredményesség egyetlen egy ponton múlik: a kislányok fegyelmezettebbek, mint a fiúk. De ez egy férfi volt.)
4421# Képtelenek leszünk hatékonyan átgondolni az előttünk álló problémát az agyunkat bombázó ötletek sokasága
4430# olyannyira maga alá temet, hogy nem tudjuk kideríteni, melyik vezet el a valódi fölismeréshez.
4438# (Vagyis: az intuíció sem működik. De izgalmas ez! Ha nem tudjuk hierarchiába állítani a gondolatainkat, hogy
4447# melyik fontos, melyik nem, az intuíció is csődöt mond.)
4452# 
4452# Utolsó: van még egy fordulat. Sikerült úgy leszállniuk, hogy az emberek kétharmada túlélte. Utána szimulátorba
4470# betáplálták az összes tényezőt, és elkezdték a pilótákat ilyen helyzetre kiképezni. Mit gondoltok, hány
4488# szakképzett pilóta zuhant le szimulátorban, míg először valaki egyáltalán a repülőtérig elért?
4504# Igen, most nehéz helyzetbe hoztál - az hangzott el, hogy mindegyik. Mennyiből a mindegyik?
4520# 
4520# (Ha nem felejtettem volna el, biztos tudnám. De annyira rátok figyeltem...) Képzeljétek el, hogy ott a
4532# szimulátoron megpróbálva a repülőgépet letenni 57-szer - nem hogy nem tették le a pilóták, hanem - a repülőtérig
4546# se jutottak el. Ötvenhétszer. Az ötvennyolcadik ért el először a repülőtérre, de ő se tudta lerakni a gépet.
4559# Pedig tudhatták, hogy semmi bajuk nem lesz - szimulátorban ülnek. Tyhűű!
4568# Ezt a sztorit azért akartam idehozni a végére, és aztán majd még egyet, mert az érzelmi, a társas és az értelmi
4582# intelligencia egy konkrét helyzetben hogyan tesz valaki(ket) hallatlanul eredményessé vagy sikeressé. És
4595# ráadásul ez hogyan menti meg sokak életét: a gépen is meg odalenn is. Hej, haj!
4605# Tudjátok, mire lennék nagyon kíváncsi? Ennek a pilótának a gyerekkorára! Nagyon! Ez engem nagyon izgat! Majd
4618# írok is neki egy levelet.
4621# Köszönöm nagyon a figyelmet!

20130312 ¤ Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés