2013.02.05-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20130205 ¤
0000# Köszöntlek benneteket! Örülök, hogy itt vagytok! 0004# Nem hallottam villamosproblémákról, úgyhogy muszáj pontosan kezdeni. Mondom is. 0011# A múlt alkalommal áttértünk egy újabb sémára: 0015# A kudarcra ítéltség séma 0018# És hogy megértsük pontosan, mit jelent az, hogy kudarcra ítéltség, érdemes pár mondattal a velejét, a lényegét 0028# meghatározni. 0029# Mégpedig - most ezt megtehetjük abban a formában, hogy különböztessük meg a csökkent értékűség, szégyen sémát a 0039# kudarcra ítéltség sémától, mert a kettő nem pontosan ugyanaz; miközben a kettő nagyon is tud kéz a kézben járni 0049# egymással. És lehetséges, hogy valaki egy csökkent értékűség, szégyen sémájával együtt a kudarcra ítéltség 0059# sémájától is szenved. És ezzel máris kimondtunk egy fontos dolgot, amit többen kérdeztetek már tőlem az elmúlt 0069# hónapokban. Hogy: 0070# Lehetséges-e az, hogy valakinek több sémája van? 0075# Van egy jó hírem: lehet! Lehet! Gyűjtögethetjük a sémákat! Lehet 2-3-4 sémánk is. Nyilván lehet, hogy valamelyik 0086# jóval erősebb, mint a másik, de természetesen az is igaz, hogy az egyik séma nagyon is meg tud ágyazni a 0095# másiknak. Hogy az egyik séma segíti azt, hogy a másik is meglegyen; és ezek össze tudnak egymással fonódni. 0105# Tehát ilyen értelemben is érdemes nem leragadni ott, hogy "na, nekem egy séma megvan, ez az!", mert éppenséggel 0115# ez a két séma (a csökkent értékűség, szégyen séma és a kudarcra ítéltség) össze tudnak fonódni egymással. De mi 0126# a különbség? 0127# Az, hogy a csökkent értékűség, szégyen sémában a szégyen is, a csökkent értékűség is a személyemre vonatkozik. 0137# Ugye, a szégyennek éppen a veleje és a lényege (a bűntudattal szemben), hogy a bűntudat arra vonatkozik, hogy 0147# valamit rosszul csináltam, a szégyen pedig arra vonatkozik, hogy rossz vagyok. Óriási különbség! 0156# És a csökkent értékűség, szégyen sémának, hogyha eszetekbe idézitek azt az egyszerű példát, ahogy elsózza a 0166# levest otthon a feleség, s a férfi megízleli a levest és azt mondja: "Tyú, a betyárosát! Hát egy kis mini tenger 0176# került ide az asztalra!". És ha valakinek csökkent értékűség, szégyen sémától megvert élete van, akkor ő 0186# elkezdhet sírni vagy dühöngeni vagy kardozni vagy a másikat becsmérelni, vagy bármit - kirohanni a konyhából, 0196# bezárkózni a fürdőszobába, wc-be, kamrába, garázsba, akárhová. Merthogy azt a mondatot, hogy "ez a leves sós!", 0206# magára veszi, és a személyére vonatkozó üzenetként értelmezi. 0212# 0212# Vagyis nincsen megkülönböztetés a leves és Brünhilda között! Ez éppenséggel a csökkent értékűség, szégyen 0219# sémának a belső logikája. Nem tudom megkülönböztetni, hogy most a levesről beszélünk vagy rólam. És te hiába 0227# beszélsz a levesről, én ezt úgy hallom ,hogy engem bántasz. Hogy már megint nem vagyok elég jó neked. Hogy neked 0236# semmi se jó. Merthogy én nem tudok semmit... tik, tik, tik, tik. 0241# 0241# Tehát akkor most megkülönböztettük a csökkent értékűség, szégyen sémát a kudarcra ítéltség sémától, abból a 0248# szempontból, hogy a csökkent értékűség, szégyen sémában a személyemre vonatkozóan gondolom azt, hogy énvelem 0256# valami alapvető baj van - énvelem! A kudarcra ítéltség azonban alapvetően és elsősorban a teljesítményemre 0264# vonatkozik. Mindarra, amit én kifelé képes vagyok megjeleníteni, alkotni vagy nem alkotni, csinálni vagy nem 0271# csinálni, létrehozni, elérni... vagy nem. Tehát ez alapvetően a teljesítményemre vonatkozik. És akkor 0279# különböztessük még meg a kudarcra ítéltség sémát egy másik sémától: az alkalmatlanság, függőség sémától! Ugye, 0286# most már kezdünk összefüggésekben is látni. 0289# Mert az alkalmatlanság, függőség sémának ugye mi volt a lényege? Hogy alkalmatlan vagyok az élet hétköznapi 0297# vitelére! Legalapvetőbb dolgokban is magamat alkalmatlannak tartom, hogy képes legyek magamat fönntartani; képes 0305# legyek megélni, képes legyek egyáltalán a hétköznapi életvitelt folytatni. 0311# 0311# Az pedig az élet hétköznapi dolgaira való alkalmatlanságot jelentette elsősorban. És, mert én alkalmatlannak 0689# tartom magam az élet vitelére, ezért aztán függenem kell valakitől. 0925# 0925# Itt azonban nem erről van szó. Az illető nagyon is alkalmas lehet az élet vitelére. Nagyon alkalmas lehet! Sőt, 0800# érdekes módon akár még eredményes is lehet az életében. Lehet, hogy föl se merül az benne, hogy ne tudná magát 0678# eltartani, vagy ne tudna eredményeket elérni. Illetve, hogy nagyon is lehetnek az életében eredmények - nagyon 0555# is elérhet dolgokat; képes lehet megvalósítani dolgokat. Tehát ilyen értelemben nincs problémája az élet 0438# hétköznapiságával. De problémája van azzal, hogy ez mennyire tartós! 0363# 0363# Hogy ez mennyire az ő belső alkalmasságáról szól! Ő azt gondolja, hogy nem arról szól. És akkor nézzük meg, hogy 0373# mi az a háromfajta alapvatő cselekvési mód, ami akkor történik meg, hogyha a séma uralma alatt vagyunk. 0383# Ha én kudarcra ítéltség sémával élek (egészségedre - bár egy kicsit túlzás volt!), akkor ez azt fogja jelenteni 0393# (ha a séma kifejti a hatását), hogy bénázok. Hogy bénázok, de nem is nagyon teszem oda magam, mert minek? Há' 0403# úgyse fog sikerülni! Tehát olyan félgőzzel csinálom... Tehát, szinte önbeteljesítő jóslatként igazolódik - és 0413# fönn is tartom magam ezt a sémát. Mert nem szánok annyi időt egy tevékenységre, amennyi kell hozzá! Az egyik 0423# legnagyobb bölcsesség, amit sok évvel ezelőtt megtanultam az élet feladatok teljesítésére vonatkozóan: hogy 0433# annyi időt szánjunk rá, amennyi kell hozzá. 0438# 0438# Tudjátok... Ebből lehetne egy Ph.D dolgozatot írni, egész biztos. Giga-mega kutatásokat, és a végén lesz belőle 0446# egy mondat. 0447# Hogy érdemes a dolgokra annyi időt szánni, amennyi kell hozzájuk. És hogyha ez evidens lenne, nem volna érdemes 0456# róla beszélni. De szó sincs róla, hogy az emberek többsége a legtöbb helyzetben szem előtt tartaná ezt az 0464# egyszerű mondatot. Mert nem így van! 0467# És ezért lehet folyamatosan látni azt, hogy van nem is tervezek időt egy feladat elvégzésére, vagy kevesebb időt 0476# tervezek; mert azt mondom: ennyi van. Emiatt állandó feszültségben élek. Saját magam hozok létre olyan 0484# helyzeteket, amely aztán olyan stresszhelyzetet jelent, amire aztán nem tudok megfelelően válaszolni. 0492# 0492# Tehát ez egy nagyon-nagyon fontos gondolat, hogy annyi időt szánni feladatok elvégzésére, amennyi ahhoz kell! 0502# De hogyha énbennem a kudarcra ítéltség séma munkál, akkor (nem tudatosan is) kevesebb időt szánok pl. a 0512# feladataim elvégzésére. Ezért aztán kudarcra ítélem magam. A kudarc meg is érkezik, ami megerősíti a sémával 0522# kapcsolatos hiedelmeimet, és a valóság álruháját ölti. 0528# "Na ugye, tudtam én, hogy képtelen vagyok rá! Most 127-edszer nem tudtam megcsinálni." 0536# Ugye, egy kerékcsere! (Ú, ... vannak köztünk, akik ezt gondolják: na, ezért jöttem ide. Kerékcsere...) 0546# Énnekem meg fontos, na! Mindjárt kezdődik a Forma 1-es igény! Már kezdek egy kicsit... Egy kerékcsere: 4 0556# másodperc! De nem neked. 0558# Tehát, mondjuk, kapunk a kátyús úton egy jó kis defektet. Akkor úgy érdemes számba venni, hogy ez nekem mennyi 0569# időbe fog telleni? Mert különben megöl bennünket az idegesség. 0575# 0575# Tehát az 4 másodperctől 4 napig terjedhet. Tényleg nem vagyunk egyformák! Főleg, hogyha New Yorkban van a 0585# legjobb barátunk, aki tud gumit/kereket cserélni. Hát, onnan bajos azért. Mire mindezt megszervezi, és mi ülünk 0595# a telefon mellett, hogy jöjjön a segítség. 0600# 1. Na tehát. Ha a kudarcra ítéltség sémában idáig elmerültem, akkor a cselekvésmódomat az fogja meghatározni, 0610# hogy (akaratlanul is és nem tudatosan is) félgőzzel dolgozom. Nem szánok rá elég időt, nem vagyok körültekintő, 0621# nem vagyok elég alapos, nem vagyok elég megfontolt: csinálgatom. És a csinálgatomból állandó kudarcok érnek. Az 0632# állandó kudarcokból pedig állandó visszajelzés, ami megerősíti a hiedelmemet arra vonatkozóan, hogy "tessék: 0642# nekem úgysem sikerül semmi; úgyse jutok semerre se". 0647# Ez az első. 0648# 2. Amikor próbálom a séma logikájából fakadó helyzeteket elkerülni. 0655# Nyilván, akkor magunk is kitalálhatjuk: pl. olyan munkát végzek, amiben semmi kihívás nincs. Mert azt viszonylag 0666# kevesebb eséllyel tudom elszúrni. Tehát: van egy diplomám, de mosogatok. 0673# 0673# Ráadásul olyan helyen, ahol lassan is lehet. Esetleg, ha a padlót így kigumírozom, akkor, ha elejtem, akkor nem 0682# is törik össze. S akkor szép lassan - óránként négy tányér, akkor... Így tulajdonképpen a séma uralma kevésbé 0691# érezhető - csak nagyon boldogtalan vagyok. Akkor semmi kihívás! Semmi feladatvállalás! Semmi kockáztatás. 0700# Ugye, idehozhatnánk, de ezt nem akarom most hosszabban mondani - sok évvel ezelőtt beszéltünk róla; 0709# szakirodalom, öntyöm-pöntyöm, hogy mit jelent az, amikor valaki kudarckerülő, vagy pedig sikerre orientált! Hogy 0718# az milyen egészen másfajta cselekvésmód, szemléletmód, hozzáállás, magatartásforma, belső világ. 0726# Az nagyon nem mindegy, hogy a kudarcot akarom elkerülni, vagy vállalok kockázatot is! 0734# Vagyis, vagyis - ó, most eszembe jutott az egyházam. Nem tudom, ez hogy, hogy, hogy jut nekem néha eszembe, csak 0743# úgy?! Lehet, hogy benne vagyok, azért... 0747# Csak van valami közünk egymáshoz, elég régóta. Nem egyszer az a meglátásom, hogy szervezetek is tudnak 0755# kudarckerülők lenni. Intézmények is tudnak kudarckerülők lenni. Ahelyett, hogy eredmény-orientáltak lennének. És 0765# az eredmény alatt nem sikert vagy teljesítményt értünk, hanem gyümölcsöt! Tik, tik, tik! 0773# 0773# Most egy kritikus megjegyzés (így online), mintha azért az egyházainkat valami kudarckerülő áttitűd jellemezné. 0785# Csak semmi kockáztatás! Csak úgy mindent, úgy... De nem vagyunk olyan túl lelkesek. Na, ebből majd lehet kivágni 0797# néhány másodpercet, és úgy akkor... "Feri atya és az Egyház" címmel. 0805# Tehát nemcsak az egyes ember lehet kudarckerülő, vagy pedig valamerre: "Na gyerünk, csináljuk; aztán hogyha 0817# elrontjuk, majd tanulunk belőle. Bocsánatot kérünk, akitől,... aztán akkor megyünk tovább." Nnn. Intézményekben 0829# is lehet ez, hogy... semmit. 0832# Ez a második jól begyakorolható magatartásforma: Nem szeretném átélni, hogy az életem kudarcos, hogy nem tudok 0845# elérni semmit se (sport terén, munka világában; valahol, ahol küzdelem van, harc van, valami ütközés is van, 0857# versengés van). Ezért inkább hátralépek minden olyan helyzetből, ahol versengés van. Mindenből. 0867# Sőt, az is lehet, hogy ebbél életfilozófiát alkotok: "Nem; együttműködés. Együttműködés! Megértés. Türelem. Én 0880# nem vagyok ilyen." 0882# Pl. most jöttem ide. Egy olyan utcában is, ahol két autó nem fér el egymás mellett. Ebből az adódik, hogy a 0894# KRESZ-nek bizonyos szabályait kell érvényre juttatni. (Remélem tudjátok, hogy ahol parkoló autók vannak, oda 0906# kell lehúzódni.) 0908# Most ha én azon az oldalon megyek, ahol elsőbbségem van (mint pl. ma este), és jön velem szemben valaki, aki 0920# mondjuk háromszor is lehúzódhatna, míg nekem ott van a járdaszegély - s akkor egyszer csak úgy találkozunk húsz 0932# cm távolságra - én általában tartózkodni szoktam. Már úgy, ott. És akkor meglátjuk, hogy mi lesz! 0943# Tehát éppenséggel nem vagyok ilyen mindenáron-kudarckerülőre behuzalozva, meg konfliktuskerülő se annyira... 0955# szóval. Most hogy jutottam ide? Tényleg, honnan? Nem tudom. 0962# . 0962# Ez nagy kudarc azért itt. S közben én vagyok itt egyedül, és nem segít senki. Tehát azért az élet nem könnyű. 0971# Tehát ez volt a 2.: mindenféle kudarc elkerülése. 0975# Akkor aztán mindenféle konfliktus elkerülése, és akkor életfilozófia abból, hogy mindent olyan megértően és 0983# bársonyosan és puhán és finoman. 0986# Pl. bizonyos közlekedési helyzetekben nem biztos, hogy mindig jószándékkal kell megoldani valamit, ha létezik 0995# KRESZ. Plö. 0996# Páldául, hogy ma délután belém jött valaki. Kedvesen, aranyosan. De majd erről később fogok beszélni. Most már 1005# volt kerékcsere, minden - majd azért ez is. 1009# 1009# Lehet, hogy ezért... 1011# 3. A harmadik cselekvésforma, ha a séma uralma alatt állok és nem látok ki belőle, akkor túlkompenzálhatom a 1024# sémát. Hogy kudarcra vagyok ítélve, sikertelenre vagyok gyúrva. 1032# Ez pedig akkor azt jelenti, hogy megpróbálhatok erőnek erejével teljesíteni, eredményeket elérni. Látszólag (és 1045# bizonyos szempontból kívül nézve) akik kudarcra ítéltség sémával élnek, elérhetnek komoly eredményeket. A kérdés 1059# azonban az, hogy mit élnek meg belül. 1063# Emlékeztek, hogy a csökkent értékűség, szégyen sémával élők mit élnek meg belül? Leülök. Ez most az én kudarcom 1077# lesz: nem emlékeztek rá. 1080# 1080# Ha csökkent értékűség, szégyen sémával élek, akkor az a belső megélésem, hogy ez bármikor kiderülhet. Tehát a 1089# bénaságom, az ügyefogyottságom - bármikor lebukhatok! És ez egy újabb szégyenkezési kört indít el. Tehát: bár 1098# már úgy vagyok, meg úgy kapcsolatokat létesítek és próbálok valamit tenni. De állandóan egy félelemmel, 1106# remegéssel, szorongással, hogy bármikor kiderülhet, hogy tulajdonképpen nem kis értek hozzá. Hogy béna vagyok, 1115# hogy szerencsétlen vagyok - bármikor, egyszer csak így fölbukok, és akkor derül ki, ki is vagyok valójában! 1124# Tehát nem akkor, amikor valami megy, hanem amikor nem megy. És... Ez egy folyamatos szorongás lehet. Hogy 1133# kiderül, hogy milyen béna, szerencsétlen vagyok. Itt nem ez a félelem. 1138# A kudarcra ítéltség sémánál hiába van valakinek eredménye, sikere, teljesítménye; őbenne van egy belső 1147# szorongás, egy belső rettegés, aminek a lényege, hogy ő azt éli meg, hogy bármikor bukhat. Hogy bármikor 1156# kudarcot szenvedhet. Hogy tulajdonképpen valahogy a helyzetnek, a véletleneknek valamiféle összejátszása, hogy 1165# egyáltalán ez neki eddig sikerült. De hogy ez egyáltalán nem szól róla! 1171# 1171# Hanem hát valahogy a véletleneknek, a helyzetnek egy szerencsés összeállása. Ezért ő folyamatosan szoronghat, 1181# hogy mikor zuhan majd a semmibe. Ebből a szempontból. Ezért ő szorongással teljesít és a következőt mondja: 1191# Hát, magunk között szólva én sokkkkkal tehetségtelenebb vagyok, mint ti. Most egyvalamit tudtam csinálni: hogy 1201# nagyon szorgalmas vagyok. Nagyon. Tehát én kétszer annyit dolgozom, mert nekem muszáj annyit. Tinektek feleannyi 1212# is elég! Ezért reggeltől estig csinálom, hogy valahogy szinten legyek. Értitek? De hogy ezt meddig bírom; nem 1222# tudom. Mert nyilvánvaló, hogy én nem vagyok olyan jó, mint ti. Nehéz így nagyon. Mikor fogy el az erőm? Ettől 1233# félek. 1233# Rendicsek? Lehetett ezt hallani? Vagy csak így magam előtt... Ez milyen szép! Ezt köszönöm szépen! Azért a 1243# hangosítás az nagy dolog! 1246# 1246# Tehát attól fél és retteg (akinek kudarcra ítéltség sémája van), hogy nyilvánvalóan ki fog derülni (az élet ezt 1254# majd bebizonyítja és megmutatja), hogy ő tulajdonképpen tehetségtelen! Hogy ő azt nem is tudja csinálni! Csak a 1263# szorgalmával, kitartásával, emberfeletti erőfeszítésével valahogy ő a felszínen tartja magát. De hát hogy ez 1272# meddig fog menni?! Nem lehet tudni. 1275# 1275# Ez volt a cselekvésmód. 1277# Tehát akkor még egyszer mondom: a kudarcra ítéltség sémának a lényege valamiféle eredményre, teljesítményre 1287# vonatkozik. Nem a személyemre, és nem az élet hétköznapiságának a fenntartására. Hanem teljesítményre, 1297# eredményre. 1298# Na, akkor. Sok mindent szeretnék mondani. 1302# Beszéltünk arról, emlékeztek, egy évvel ezelőtt, hogy a jól-létnek milyen öt, másra vissza nem vezethető 1312# területe van? 1313# Tehát, ha jól akarunk lenni (nem pusztán jól érezni magunkat), hanem jól akarunk lenni, akkor: 1322# * Pozitív érzések és érzelmek (a pozitív érzelmeknek a megbecsülése, megengedése, átélése, elmélyítése) 1332# * Elmélyültség 1333# * Az élet értelmének a megtalálása 1336# * Kölcsönös, "egymásrsa számíthatunk" emberi kapcsolatok 1342# * Az életnek valamiféle gyümölcsözése 1345# Hogy látom, hogy ahogy élek, annak van értelme. Nemcsak az "élet értelmét" látom, hanem, hogy ahogyan élek, 1355# annak vannak gyümölcsei! Ez az öt. Egyik a másikkal nem helyettesíthető. Erről beszéltünk egy évvel ezelőtt, 1366# tehát erről nem akarok beszélni, csak ezt úgy veszem, hogy már tudjátok 1373# 1373# De azért elismételtük. 1375# Amiről beszélni szeretnék éppen a kudarcra ítéltség sémával kapcsolatban: nézzük azt meg, hogy ha egy egész 1386# életre szólóan tekintünk saját magunkra, akkor mit mondhatunk el a jól-lét és a célkitűzések összefüggéséről. 1398# Tehát: 1398# Életcélok és jól-lét - élethosszig tartó összefüggésbe ágyazva 1405# Így mondtuk ezt (az 1. pont így szólt; hű, erről még hosszabban szeretnék; ez mind ilyesmi lesz, hogy szánjunk 1417# annyi időt a dologra, mint amennyi kell hozzá; ilyesmiket fogok mondani; ne becsüljük le ezeket a mondatokat 1428# szerintem): 1429# 1. Akkor tudunk jól lenni (és ez már most a gyakorlat - a jól-lét elérésének a gyakorlata; hogy valósítsuk ezt 1441# meg)... Célok, és mi volt a másik? ... Nem tudom, ilyen tanáros lettem ma. Nem tudom, mit várok tőletek. 1452# Valahogy azt várom, hogy jöttök velem. Hogy kísértek! 1458# Nem én voltam! Minden évben elmesélem azt a történetet (de tényleg összement egy kicsit), hogy ministráltam már 1470# nagy fejjel [bár nekem kicsi van, de már ilyen szakállas fejjel]. Egy kisgyerek is ministrált, és a pap hosszan 1481# beszélt. De nagyon jókat mondott, azzal nem is volt baj - csak nem a gyereknek. Ezért a gyerek, hogy 1492# szórakoztassa magát, elkezdett hintázni. Még akkor olyan megosztott figyelem létezett: tehát hintázott és 1503# figyelt. És aztán a figyelme teljesen eloszlott. A koncentráltsága zéróhoz közelített. És ebben a pillanatban 1515# dzzzss, a lába égnek, és egy márványpadlót képzeljétek el. Ilyen nagyszerű minőségű hangosítással. Tehát, hogy a 1527# márvány padlóhoz az a fém meg a gyerek egyszerre odapuffant (fémlábú szék), óriási nagyot szólt. S az agya, 1538# visszatérve az élet realitásához, az élet hétköznapi sodrához, hátranézett (persze nagyon szigorúan, 1549# mégiscsak),és a gyerek a következőképp fejezte ki a helyzethez való hozzáállását... (arckép). 1559# 1559# De mindezt így... 1568# 1568# Ez jutott most eszembe erről. Föltűzöm, és az "én rontottam el" táblára teszem. Hogy minden nap lássam, hogy ez 1577# micsoda kudarc itt. Én tapostam össze - ezt én csináltam. Nem más, hanem én. Én, a saját lábammal. 1586# Szóval, hogy akkor tudunk jól lenni hosszú távon (nem egy nap, egy hónap, egy év), hanem hosszú távon! Ha az 1596# életünk egész távlatát nézzük! Ezért szeretem ezeket a kutatásokat! Nem hogy most hogy vagyok... hanem egy 1605# élethosszig hogy tudok jól lenni? (Jaj, itt mászkálok, ez jól is esik.) 1612# Ha a szükségleteinket tudjuk összefüggésbe hozni az életcéljainkkal. 1618# Azért ez művészet ám! Mert ez azt jelenti, hogy fontos, hogy valamennyire önazonos tudjak lenni; tehát képes 1627# legyek fölismerni; tudni, tudni a saját szükségleteimet. 1632# A szükségleteinknek is nyilvánvalóan van egy nagyon sajátos hierarchiája. Node messze túl vagyunk azon..., ahogy 1642# Maslow is túlnőtte saját magát. Ugye Maslow megalkotta a piramist - ezt mindenki tudja. Ugye: létfönntartás, 1652# életfönntartás, kapcsolatok, és akkor valami önmegvalósítás. De éppen Maslownak már élete során mondták: te, hát 1662# ez nem stimmel teljesen így! Hogy a legalapvetőbb szükséglet, hogy mindenképp életben akarjunk maradni, mert 1672# akkor senki nem adná az életét senkiért. Akkor nem volnának hősök, akkor... akkor Dugovics Tituszt hova rakjuk? 1682# 1682# Tehát hogy ez így valahogy nem stimmel. És micsoda rugalmasság egy idősebb embertől, hogy azt mondta: 1690# Igazatok van, ezt a modellt, meg kell változtatni! És, tudjátok, még egy piramis. Megváltoztatta ezt a modellt! 1698# Nagyon csúnya dolog, hogyha egy fölsőoktatási intézményben még mindig az eredeti változatot tanítják! Az már 70 1707# éve nem úgy van! Háhh! (Na jó, 50. Mindig kukacoskodtok.) 1712# Vagyis, akkor: melyek a legmélyebb szükségleteim? Hát a legmélyebb szükségleteinkhez, a legalapvetőbb 1720# szükségleteinkhez kapcsolódnak a legmélyebb vágyaink. Most a legmélyebb vágyaimból tudom a legjobban megmondani, 1729# mik a legfontosabb életcéljaim! 1731# Tehát: alapvető szükségletek, valamennyi önazonosság - utána világossá válnak ezek a szükségletek; a még mélyebb 1740# szükségletek. Tudom a legmélyebb vágyaimat. S a legmélyebb vágyaimból tudok jó életcélokat találni. Egészen 1748# halálon túlmutató életcélokat. És ehhez a rendszerhez kapcsolódik aztán az erkölcsiségem. 1756# 1756# A szükségletekhez bizonyos erkölcsiség is társul. 1760# Vagyis, hogy mi jó, mi nem; mi helyes, mi nem. 1765# Ugye, hogyha én azt mondom, hogy nekem a legalapvetőbb életcélom, hogy enni mindig kell. 1773# Ugye? Mert végül is: evés nélkül halál, akkor: enni kell! 1778# Akkor adott esetben foglak, oszt' jól agyonütlek, mert nincsen annyi Milka. Egy embernek van elég Milka csak. 1789# Nekem meg a Milka kell. Egy... egy tábla volt, és ne haragudj, de hát... Legalapvetőbb szükséglet. Enni kell... 1800# Akkor azt mondom: ha az én legalapvetőbb szükségletem az, hogy enni mindig kell, és ezt a logikát semmi nem 1810# írhatja fölül (a szükségletből értékek jönnek, és az értékekből erkölcsiség következik). 1818# Szükséglethez kapcsolódnak értékek. Az étel, az élet, a létfönntartás - micsoda nagy érték! 1827# De ez azt jelenti, hogy ha én éhezek, akkor odamegyek és agyoncsaplak. 1834# A másik ember meg azt mondja, hogy én fölfedezek magamban egy mélyebb szükségletet. 1842# 1842# Például, az összetartozásnak a mély szükségletét. Hogy tudhassam, hogy nekünk van közünk egymáshoz. 1852# 1852# Hogy átélhessem azt, hogy te is ember vagy és én is! Hogy közünk van egymáshoz. 1861# Akkor ez azt jelenti, hogy nem csaplak agyon... 1867# Azt Gyökösi Bandi bácsi írja - egy megrendítő történet -, hogy ott a lágerben (azt hiszem, nem Gulág volt, hanem 1881# munkatábor), málenkij robot. Volt egy bácsi, aki érezte, hogy meg fog halni. Hogy ő már nem... S fölvette mindig 1895# az ételadagját, és odaadta mindig a legfiatalabbaknak. Azt mondta: nézzétek, most én egy heti ételt inkább 1909# nektek adom, mint hogy megegyem: úgyis meghalok. 1915# 1915# Akkor ő fölismert egy mélyebb szükségletet. Ami mélyebben van annál, hogy... 1921# Most akkor a mélyebb szükségletekből fakadnak az értékek, az értékekre vonatkozóan jelenik meg az, hogy 1929# valamiféle erkölcsiségem van, tehát az meghatározza a cselekvésemet. Hogy ez fontos, az nem annyira, ez még 1938# fontosabb; hogy mi helyes és mi nem, hogy mi igaz vagy mi nem, mi jó vagy mi nem. 1945# 1945# Ehhez kapcsolódnak a célok. Az életcélok; akár halálon túlmutató életcéljok. 1950# Érthető ez a rendszer? Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ki hogyan ismeri föl a saját szükségleteit! Hogy 1957# milyen szükségleteket ismerek föl? Hogy eljutok-e a mélyebb szükségleteimhez, vagy nem? Mert minél inkább 1965# eljutok a legmélyebb szükségleteimig (ami, mondhatjuk most már nyugodtam: nem az, hogy itt a Földön mindenáron 1972# életben maradjunk). Most ez furcsán hangozhat, ugye, de az előző történet kapcsán nyer értelmet, amiről 1979# beszélek. 1980# Ez azt jelenti, hogy ha a legmélyebb szükségleteimig elérek, onnan a legmélyebb vágyaimat elő tudom hozni (majd 1988# erről még külön is szó lesz). 1990# A legmélyebb vágyak adhatják a legmélyebb erőt és motivációt és ösztönzést. Ezt a kutatások jól bizonyítják - 1997# majd erről szerintem a következő alkalommal... 2001# Ehhez kapcsolódik az értéktudatom; az értéktudathoz egy erkölcsiség és: célok! Hhhá!! 2007# 2007# Miben van a nehézség? Hogyha a szükségleteim és a legmélyebb szükségleteim nincsenek összefüggésben a 2016# céljaimmal. 2016# Tehát vannak ugyan szükségleteim, de nem vagyok eléggé azonos magammal. 2023# Nem élem eléggé önazonosságban a... saját magamat (...hát itt simogatom magamat, merthogy mégiscsak ez vagyok 2033# én). És ezért olyan életcélokra törekszem, amelyek nagyon fölszínes (vagy kreált) szükségletekkel vannak 2042# összefüggésben. 2043# Olyan igényekkel, amelyeket mondjuk egy kultúra támaszt felénk... hogy neked azt. 2050# Tudjátok, a snookert szoktam nézni; a múlktor is mondtam. Kerékcsere, snooker... vannak bűneim. Este nézegetem a 2060# snookert. Nem egyszer egyik-másik adón már reklám megy, hogy mit kéne megvennem. Ez ismerős; hát nektek... ja, 2070# jó. 2071# 2071# S akkor a múltkor azt látom (nagyon érdekes dolog, el is gondolkodtam, hogy talán egy kicsit többet kéne 2084# dolgoznom, mert ameddig ez nincs, addig nem tudom, hogy leszek boldog)... Kérlek szépen, valamilyen krémmel 2097# átitatott zokni! 2100# 2100# Lehet, hogy majd néhány hét múlva az utcán megtámadnak a cég képviselői. Az azért jó (...meg kellett hallgatnom; 2110# tehát azért az érdeklődés és az emberi kíváncsiság hajtott: erre kíváncsi vagyok, hogy ezt hogy lehet 2120# eladni?!)... Képzelj el egy zoknit, ami valahogy át van itatva egy krémes anyaggal. Azt mondják: 90% krém (ezt 2131# nem is tudom, hogy lehet, de...) Hát csak úgy egy-két gyapotszálacska tartja össze... És kérlek szépen, 2141# mindegyikünk álma így valósuljon meg, hogy azt ígéri ez a termék, hogy amikor te hajcsizol, csicsikálsz, aközben 2152# azért a lábaddal egy kicsit fészkelődsz. Ugye? Arról nem is beszélve, hogy a bőröd is képes beszívni onnan 2163# valamit. Tehát, miközben te semmit nem csinálsz, a kicsinke kis lábad, a te kis talpad babapuhaságú lesz! 2173# Hmmm!!! 2174# 2174# S nincs többé repedt sarok, durván kongó léptek; csak suhanás és áramlás, hömpölygés és flow... És mindehhez 2184# semmi másra nincs szükséged, mint arra a zoknira! 2189# Fölveszed és reggel: ez az én lában?! Há' újjászületett! 2195# Az a nehéz vele (most ezen gondolkodom), hogy nehéz közszemlére tenni! Á, jönne már az az áldott tavasz, és 2206# akkor megmutatnám a kellően zsíros talpam... 2211# Most miért mondom el ezt a hülyeséget? (Jó, hát mert ilyen vagyok; de most azon túl?) 2219# Mert hiszen egy kultúrában élünk, ezért maga a kultúra is alkalmas lehet arra, hogy elszakítson minket a valódi 2230# szükségleteinktől, legmélyebb szükségleteinktől, vágyainktól; legmélyebb vágyainktól. Ezért lesznek céljaink és 2242# törekszünk is a céljaink megvalósítására. De ha ezek nincsenek összefüggésben az egyre mélyebb 2251# szükségleteinkkel, vágyainkkal: ebből nem fakad valami erkölcsiség, értéktudat, cselekvésmód, cél - akkor nem 2262# vagyunk jól. Hiába lesz babapuhaságú a talpam rücske! 2268# Még a körmöm is talán - ez csak most jutott eszembe. Még a körmömmel is csinálhat valamit! (Mondjuk a lábköröm 2279# egy év alatt nő ki - hát; jó befektetés! Tehát az olyan tartósabb. Egy évig akkor ott zsírozza a körmöd. 2290# 2290# Ez az egyik, hogy ha nem tudunk valamiképp függetlenedni egy olyan kultúrától, ami nem vág egybe a 2299# legalapvetőbb, legmélyebb emberi szükségletekkel, vágyakkal, értékekkel, erkölcsiséggel, célokkal - akkor hiába 2309# vannak életcéljaink (el is érhetjük őket), nem leszünk jól. 2314# Ez volt a könnyebbik fele. (Na, majd én akkor... nem veszem meg! Jó, gratulálok - máris nagy elismerésem.)De a 2325# másik... 2325# Mi történik akkor, ha elidegenedtünk saját magunktól? Ez a nehezebbik ügy. Hadd kössük össze ezt a már jól 2335# ismert tudásunkkal. Vegyünk egy csecsemőt, akit magzati korban nem vártak (minek jössz te ide?! - aztán "Na jó, 2346# jöhetsz, ha fiú vagy) Lány lett. Apa-anya rosszban van egymással. Anya elhanyagolja a gyereket az első néhány 2356# életévben => bombabiztosan lesz egy kötődési zavar. Mert az élet meg ilyen. "...Csak megússza!". Hát nem ússza 2366# meg. 2366# Ott van egy kötődési zavar. Ugye, ha a legalapvetőbb szükségleteim magzati-, csecsemőkorban nem elégülnek ki, 2377# akkor nem egy belátásom lesz, hogy: "Na, ezek nagyon fontosak továbbra is, csak anyám nem tudta kielégíteni 2387# őket. Szegény anyám; ugye erre nem volt alkalmas - de azért én szeretem őt." 2394# Nem így megy. Hanem úgy, hogy ahhoz, hogy életben tudjak maradni, kezdek eltávolodni ezektől a szükségleteimtől, 2404# és megpróbálok olyasmi felé irányulni, ami elérhetőnek tűnik. Nemde? Hát ha sírok hónapszámra, hogy anyám 2414# jöjjön, és anyám nem jön, hát akkor az életképességemet nem fogja segíteni, ha én továbbra is anyám után sírok. 2424# Akkor nézni kell valami tárgy után! Mert az elérhető. Akkor cumi, ... Tárgyak, mert az elérhető. És nagyon sok 2434# szülő azt is mondja: hát ott a tárgy, adunk neki; szájába dugunk, odatesszük - majd azt zörgeti, ti-tik-tik-ti. 2445# Vagyis a szeretetigény tárgyiasul. Aztán a szeretetigény szexualizálódik. 2452# 2452# Hú, ez jó, ezzel lehet egy kicsit... csak nem jut eszembe egy harmadik, pedig ezzel lehet... Az de jól szólna. 2461# Tehát anyagiasodik vagy szexualizálódik; elidegenedik az a valaki, akinek az alapvető szükségleteit nem elégítik 2470# ki. Na de ő azzal van - neki ez föl se tűnik. 2474# 2474# Ezért pl. lesz egy anyagiasságra törekvés. Mert ő azt tanulta meg, hogy az elérhető. Nem is bízik az emberi 2484# kapcsolatokban. 2485# Hát ha kialakul egy kötődési zavar, akkor már nem is akar kötődni. Hát nincs is egy alapvető tapasztalata, 2495# mintája arról, hogy az lehetséges volna vagy hogy az jó lenne! Vagy pedig, lehet, hogy ott van benne a vágy: 2505# próbál tartozni valakihez; kötődni. Rögtön jön a félelem: hát az alaptapasztalatom az, hogy elvesztettem anyát. 2515# Hiába akartam én - kudarc lett a vége. Énnekem nem kell több kudarc. Inkább dolgozom rogyásig, és akkor veszek. 2526# VESZEK! Ződet veszek! Narit! Feketét! Sárgát! Akkor ezek lesznek, és akkor így. Melyiket rontottam el? Ezt. Nem. 2536# Ezt. Jujj, melyik volt? Ezt is most elrontottam. A zöld. Édeseim! 2542# Hát - a szakirodalmat tudnátok így! Kérdezem a jóllét elemeit, és akkor... "A ZÖLD!" Hát nem sokra visszük így! 2553# Mi együtt! 2554# Jó. Szóval: ebből több minden következik. Az egyik: 2558# Hagyjuk abba magunk bántását. 2561# Tehát amikor azt mondom, hogy egy igény tárgyiasul; a szeretetigény szexualizálódik - akkor, ha valaki ezt 2571# fölismeri magán, akkor hagyhatjuk ezt, hogy "de rossz vagyok, meg ilyen vagyok, olyan vagyok". Valamikor 2581# megtanultuk, hogy még az a legelérhetőbb. Anya nem elérhető, kapcsolat nem elérhető; biztonságosan nincs egy 2591# másik személy, egy kapcsolat. Akkor ez van, akkor ez után nyúlok. Ez van, ez, ez, ez. Tehát nem érdemes magunkat 2601# bántani - inkább ismerjük föl, hogy: "Ahá! Hát ez van mögötte! Akkor nem vagyok rossz! Csak így jártam!". Van 2612# így néha. Leülünk. Van könnyzacskó, lehet aztán sírni. Hogy így jártam. 2618# Szerbben is lehet mondani: ez az életem ára. 2622# Ahogy én most örülhetek neki, hogy itt vagyok... de ennek ez az ára. 2629# Tehát ezért nem egyszer az a gyógyulás útja (hogy valaki egyáltalán magához térjen), hogy akkor úgy maga 2639# fölismerje, hogy "tulajdonképpen, igen, vágyom rád!". Vágyom egy emberre, egy kapcsolatra - hogy egyáltalán, a 2649# szükséglet és a vágy kapjon egy szabad utat. És már ne féljek attól, hogy "na, egy újabb csalódás - inkább nem 2659# is vágyakozom". Ugye? Dehogy vágyakozom! Nem kell nekem még egy férfi! (Mármint neked...) Vagy még egy nő. 2669# Anyukám (annyira bennem van a mondata)... Ugye, a második házassága is válással végződött - abból gyüttünk mi. 2679# Amikor elvált, azt mondja anyukám 5-6 év múlva: ide férfi be nem teszi a lábát! 2687# Ugye, ez nem a Palatinus medencéje volt nyáron, hanem ez volt a lakásunk. "Ide férfi be nem teszi a lábát!" 2697# Nem akart még egy csalódást. 2700# 2700# Tehát nagy, nagy kockázat, eredmény, érzelmi teljesítmény, komoly érzelmi munka, hogy valaki, aki éppenséggel a 2707# legalapvetőbb emberi szükségletektől, értékektől (valamilyen szempontból, valamennyi ideig) elszakítottan 2714# kellett, hogy fölnőjön, ezeket megint közel engedje magához (amennyire tudja). Hiszen ő azt mondja: inkább védem 2722# magam - hagyjuk az egészet. Nem is kell, mert csak jön a rettenetes boldogtalanság. Hát fölszítom ezt a 2729# vágyamat; aztán, ha megélem, akkor csak kiábrándult leszek, hogy miért nincs?! 2735# 2735# Hiszen az egész rendszer nem állt össze, hogy "majd lesz", meg "úgyis jön" - hanem hát csak a semmi a vége! 2743# Tehát óriási nagy emberi teljesítmény, amikor valaki valamennyi sebződés után is mer magára találni. A magamra 2751# találás azt is jelenti, hogy merek érezni. Merem megérezni ezeket a vágyaimat, szükségleteimet. Bár semmi 2759# biztosítékom nincs arra, hogy egyik vagy másik valaha is beteljesedik. Nincsen! 2765# 2765# De mégis, ezeket kezdem megélni. Hű, de nagy dolog! Ezért a lélektani, érzelmi munkának valódi, nagy eredménye 2775# van! De nem ott áll meg a világ, hogy valaki magára talál. Ha valaki magára talált, az még senkinek sem elég. 2785# Mert, ha valaki magára talált, az nagyon jó - onnan el lehet indítani az életet. Van nagyon sok sérült ember. És 2796# akkor rátelepszik egy iparág: találj magadra! 2801# 2801# Ezért: "kellenek" olyan pedagógiai elvek, amelyekkel elidegenítenek magunktól. Majd ráteszünk egy iparágat, hogy 2812# hogy legyél boldog. De persze nem vagy magadnál, ezért majd mi... 2819# Emlékeztek a második gondolatra? Mert az most ide kapcsolódhat... Ha eszembe jutna. Na, ez megint egy kudarc. 2830# Mi a második gondolat? Na, maradjunk az elsőnél - az a biztos, és akkor azzal nem lesz baj. Szóval: nagy dolog, 2841# hogyha merjük megengedni ezeket a legmélyebb vágyainkat, legmélyebb szükségleteinket - s az alapján kezdjük 2852# valamiképpen fölismerni az értékeinket. Az alapján kezdjük kialakítani az erkölcsiségünket, s természetesen 2863# ennek összefüggésében akkor lesznek céljaink. 2867# Itt nem egyszer akkor veszteségekkel is dolgoznunk kell; hiányokkal. Hiányok, veszteségek, fájdalmak - aki ezt 2878# el akarja kerülni, (annak nevében, hogy jól akarom magam érezni), akkor ő visszacsúszik egy szerencsétlen 2889# élethelyzetbe. 2891# 2891# A második pont úgy szólt, hogy "a jól-lét azokkal a célokkal van leginkább összefüggésben, amely célok nem 2900# énközpontúak". 2901# Tehát az énközpontú életcélok (hosszú távon) szorongáshoz, magasabb depresszióhoz, a stresszre adott negatív 2910# válaszhoz, a jól-létnek a csökkenéséhez vezetnek. Ezt már néhány évvel ezelőtt is gyakran hangsúlyoztuk. Akkor 2920# pl. így fejeztük ki, hogy ha valaki boldogtalan akar lenni, akkor állandóan legyen önreflexióban. Tehát 2929# állandóan magát vizslassa, meg koslassa. Állandóan! Hogy most jól vagyok vagy nem? Most jó volt idejönni vagy 2938# sem? Most megérte vagy nem? Most boldog vagyok vagy nem? 2943# A jól-lét ebből a szempontból azzal van összefüggésben, hogy túljutok-e az énközpontú életcélokon? De, ugye, 2952# most látjuk az els két pontnak az összefüggését: nehéz valakinek az énközpontú életcélokon túljutni, amikor el 2962# se jutott még magához. 2964# 2964# Az nehéz. 2964# A spiritualitás nagy segítségünkre van, mert a spiritualitás lényege, hogy nem vagyok énközpontú. Fölismerem, 2973# hogy van nálam több; ahhoz kapcsolódom. A spiritualitás ezért egy óriási kincs, mert sérülten is űzhető! Ugye? 2983# Nem véletlen, hogy van. De! De, de. 2986# Azért hosszú távon, úgy tűnik, az a valaki tud jól lenni, aki egyszerre gyakorolja a spiritualitásnak ezt az - a 2995# spiritualitás lényegéből adódó - én-fölülmúló cselekvésmódját, erkölcsiségét, célra törekvését, értékrendjét és 3005# a többit. És ezzel együtt a személyiségfejlődésbe is valami energiát fektet, és megtanul egyre közelebb lenni 3014# magához is. Ez azt jelenti, hogy ehhez pedig valamennyi énközpontúságra szükség van. Valamennyire. Egy kicsit 3023# dolgozni ezen is. 3025# 3025# Akkor most talán látjuk ezt az összefüggést is. Hogy megint csak föloldhatjuk magunkban azt, hogy magunkat 3033# szidalmazzuk. Nem tartjuk magunkat elég jó hívőnek, elég jó kereszténynek, eléggé spirituális természetűnek. 3042# Mert úgy érezzük, hogy amikor valami énközpontú indíttatásunk van, az önzés. De nem így van. Hanem, nem egyszer 3052# az történik, hogy ha nem tudtam ebben a fejlődésben (mások révén) eléggé magamhoz közel kerülni (mert az élet 3061# így kezdődik - mások révén kerülök magamhoz közel; mások révén találok magamra; mások révén tudom meg, hogy ki 3070# vagyok én; mások révén alakul ki az önazonosságom, az önbecsülésem, az önbizalmam - ez mind az emberi 3079# kapcsolatokból fakad; nem tudom "innen" szedni; se a cumiból, se a csokis cumi, sehogy se)... 3086# Ha valakinek ez nincs, bölcsen teszi, ha megengedi magának, hogy az életében legyenek helyzetek, kapcsolatok, 3096# törekvések, amelyekben magához tud közel kerülni. Tehát valamennyi énközpontúságot is gyakorol. Hogy egyáltalán 3105# magánál tudjon lenni. Mert létezik a természetnek egy bölcsessége: ez pedig az, hogy általában azt tudjuk 3114# könnyebben elengedni, amit már megéltünk. Az könnyebben elengedhető. Mert azt természetes módon kinőjük! 3123# 3123# Ugye, biztos ismerős ez: gyerekként mennyire, hogy vágyakoztam én egy kerékpárra! Te jó ég! Hihetetlen. Sírtam 3133# esténként. (Ti nem sírtatok? Gumicsere, gumicsere!) Én úgy vágytam rá! Nekem minden álmom az volt, hogy ne orosz 3144# kerékpárom legyen! Nem akarok Szputnyikot! Hát az volt; volt a Szputnyik meg a Favorit. Én cseh kerékpárt 3155# akartam! Két színűt, fehér váltókarral. Négy váltósat. Gumiborítású kormánnyal... És lett is! 3164# Hogy megélhettem, hogy nekem Favoritom van - hát én azt hogy élveztem! Hát reggeltől estig bicikliztem. 3174# Mindenhová azzal mentem. Kerékpár, kerékpár... És pár éve föl se ültem biciklire. Nem ültem föl. 3184# Természetes módon kinőttem valamit. Ugye, így tudunk kinőni természetes módon sok olyasmit (különösebb belső 3194# munka és veszteségélmény nélkül), ami már a miénk volt. 3200# Ha valami nem volt még a miénk, valamit még nem éltünk meg, a személyiségfejlődésben valahova még nem jutottunk 3211# el, azért az időnként be szokott kopogtatni, hogy: "Te, énvelem meg mi lesz? Én most kimaradok?" 3220# Tehát úgy tűnik, hogy valamiféle emberi bölcsesség az, hogy egyszerre néha teszek azért, cselekszem magamért, 3231# hogy valami megtörténhessék a személyiségfejlődésemben, ami nem volt. Másrészt állandóan nyitott vagyok az 3241# efféle énközpontúság felülmúlására. S a kettőt egyszerre csinálom - néha ezt, néha azt. 3250# Vagyis: az énközpontú életcélok nem vezetnek hosszú távon jól-léthez. 3257# És ami aztán pláne nem vezet jól-léthez: ha külső életcéljaink vannak. 3264# Mert még a belső életcélok hagyján. Node a külsők?! Tehát: hogy muszáj sikeresnek lenni. Muszáj! 3273# Muszáj győzni. Muszáááj. Muszáj ezt megvenni. Elérni. Muszáj birtokolni. Muszáj. 3281# Ettől leszünk bombabiztosan a legboldogtalanabbak. Főleg pedig akkor, ha olyan külső életcélokra törekszünk 3291# hosszú távon, amelyek tényleg nincsenek a mi kezünkben. Tehát: dobok egy cuccot a hálón, hogy kérek egymillió 3302# lájkot. 3303# Az egymillió lájk után való epekedés egy klasszikus formája egy olyan életcélnak, amitől boldogtalannak lehet 3314# lenni. S azért nagyon jó boldogtalan életcél, mert ha nem érem el, akkor is boldogtalan vagyok; és ha elérem, 3324# akkor is. 3325# Mert egy annyira semmilyen belső szükségletet ki nem fejező vágy ez... hanem az, hogy te nyomtál egy nnnnnnyt. 3336# Ez milyen belső szükséglettel van összefüggésben? Semmilyennel. Tehát, ha elérem, akkor se vagyok jól. Hej-haj. 3347# De látjuk most ennek az összefüggésnek azért a hátterét, nehézségét. Hogy nem olyan könnyű embereknek azt 3357# mondani, hogy: "Egyszerűen ne énközpontú életcélokra törekedj. Ennyi az egész! Mehettek haza! Vigyetek egyet, és 3368# akkor találkozunk a farsangon!" 3372# 3372# Nyilván nem lennétek itt, ha ez ilyen egyszerű volna. Beszéljünk még valamiről. Mennyi az idő? Jaj, hát itt, 3384# kérem... Ahá! 3385# Életcélok, személyes életcélok. 3389# Olyan szépséges ez, hogy a személyes életcél nem muszáj, hogy énközpontú legyen. 3398# Az énközpontúság meg a személyközpontúság nem ugyanaz. A személyem több, mint az énem. Tehát a legszemélyesebb 3411# életcéljaink minden probléma nélkül lehetnek nem énközpontúak, ám személyesek. Hát attól személyes, hogy az 3423# enyém. Tehát nem kell, hogy énközpontú legyen. Ez gyönyörű szép! 3431# De sokan kérdezték tőlem: Miért van az, hogy ma akkora feladat lett társkapcsolatban élni? 3441# Házastársi kapcsolatban élni. Hogy mi bénábbak vagyunk, vagy ügyetlenebbek? 3450# Miért nem megy ez? Magyarországon 60% válás, de ez csak a házasságokra vonatkozik, tehát az sokkal több. Az 3462# sokkal több! Hogy ez miért van?! 3466# Egy nagyon egyszerű összefüggést hadd hozzak ide. 3471# Minél inkább énközpontúan élünk, minél inkább az önmegvalósításnak az önkifejezés részét helyezzük előtérbe, 3484# annál inkább minden, amit teszünk, egy egyéni életfeladattá válik. Hát nem tud mássá válni! Hát ha valaki az 3496# életet úgy látja, hogy ÉN, akkor a kapcsolatában is törvényszerűen ez számára egy életfeladattá válik. Amit 3508# őneki, Őneki kell csinálni. Érhető ez, ugye? 3514# 3514# Most minél inkább azt mondom, hogy: "Nem. Hát én tudok a társas énemmel is lenni. Vagy az egyetemes valóságomban 3526# élni. Hát fölül tudom múlni az én... Minden további nélkül. Hát egészen meg is tudok felejtkezni magamról. 3537# Na, belém jött ez a hölgy. (Nem általánosítok, de az volt.) 3544# 3544# Ugye? Elmondom a belső világomat. Kiszállok az autóból: két dolog jelent meg bennem. Az egyik, hogy ha meg kell 3556# védenem magam, akkor fogom csinálni. Tehát: megnézzük, hogy mekkora kardra van szükség. A másik pedig: az a 3567# valaki, aki belém jött, fontosabb, mint az autóm. Tehát: nem tud olyan bunkó lenni, hogy ne legyen fontosabb, 3579# mint az autóm. Most nagyon egyszerűen mondtam, mert tudom, hogy csak ti halljátok. S akkor úgy, magunk között 3591# marad. Hhhmm. 3593# 3593# Tehát lehetséges az, hogy kilépjünk abból, hogy énközpontú életcél. Hogy "megvédem magam", ez énközpontú. Tehát 3604# olyan nem lesz, hogy ő nem ismeri el. Akkor rendőrt hívok, akkor itt fogok ordítani; az a 25 ezer ember, aki itt 3615# jár kel, engem nem zavar. Most sarkítom - persze, hogy zavar. De hogy, na. 3623# De ő biztos, hogy fontosabb, mint az autóm. Ha itt ripityára megy, ha fölszívódott volna az autóm, s ahogy 3633# kiszállok, már nem lett volna semmi, csak egy ilyen kis olajfolt, és ő azt mondta volna, hogy nekem ehhez semmi 3645# közöm... Most, hogy kiszállt, most tűnt el innen ez. Akkor is fontosabb, mint az autó. 3653# Miért érdekes ez? Mert megvilágítja azt, hogy pl. amennyiben ezt valaki ki tudja mondani, akkor az történik, 3664# hogy itt már nem egy egyéni életfeladattal kell bajlódnom vagy küszködnöm. Nem vagyok énközpontúságban - hanem 3675# egyszerűen, ő egy számomra értékes ember, és most megbeszélem vele, hogy ez hogy legyen. Ezért lehetek jól is! 3687# Tehát a kocsim nincs jól - ezt rábízom. Hát most akkor ő nincs jól - legyen ez az ő része. Oké ez? 3697# 3697# Bajom van a feleségemmel. De én azt mondom: nem tud olyan bajom lenni a feleségemmel, hogy attól ne legyen a 3708# feleségem. 3709# Akkor ez ad egy irányt, egy célt, értékeket, ahhoz kapcsolódó erkölcsiséget, vágyakat, szükségleteket. Ebbe 3721# akkor nem kell annyira beledögleni. 3725# Ha nagyon énközpontúak vagyunk, akkor minden életfeladatunk rettenetesen én-szerű lesz. Minden. Ú. Napról napra, 3737# percről percre minden. Fárasztó nagyon. 3741# Ennek a terhét (a szó jó értelmében) le is vehetjük magunkról. Nem tudom, hogy ez érthető-e. Szóval, hogy ma egy 3753# nap a feleségemmel állandó feladat, kínlódás, agyalás, érzés, konfliktuskezelés, kommunikációs gyakorlat, 3764# érzelmi intelligencia, társas intelligencia, spirituális intelligencia... zzzzz. Ez az énközpontúságunk 3776# arányában van így. 3778# 3778# Ez az ára annak, hogy magunkra találtunk. Annak is ára volt, hogy egymásra találtunk. Régebben az emberek 3788# "egymásra találtak". S ha egymásra találtak, akkor nem az volt a középpontban, hogy én, hanem, hogy MI. Akkor ez 3799# már nem olyan értelemben volt "egyéni életfeladat" - mert akkor azt mi csináltuk. Akkor... na, hogy legyen? Na, 3809# mit szeretnél? Akkor együtt nekiállunk ennek. Volt egy kidolgozott út: a kapcsolati út, az összetartozás útja. 3820# Akkor nem kellett mindenért úgy, úgy... Én remélem, hogy ez érthető. Szóval semmi rendkívülit nem látok abban, 3831# hogy minél inkább még az individuális természetünkben vagyunk, annál inkább tűnik föl, hogy a kapcsolatunk, a 3841# kapcsolataink (akár a legfontosabbak is) valami állandó megveszekedett erőfeszítést igényelnek. Persze ennek 3852# arányában olyan elégedetlenek tudunk lenni, mert úgy vesszük ki, hogy mi iszonyú sokat dolgozunk valamiért, a 3862# másik meg nem. Hát mi ugyanis reggeltől estig. Hhuuhh. 3868# 3868# Tehát a belső cél (csak hogy ezt kimondjuk) nem énközpontú cél. A belső cél személyes cél, nem énközpontú. Ha 3879# hosszú távon jól akarunk lenni. 3883# De, látjátok, azért is beszéltem az elején önmagunkra találásról, hogy ez nem az én kárhoztatása! Mert olvasunk 3895# különböző könyveket, amelyek átestek a ló másik oldalára. Egyáltalán nem kiáltok a farkasokkal, akik azt 3906# üvöltik, hogy "minden rossznak az én a forrása!". "Ha nem volnánk annyira individuálisak, akkor..." - nem, én 3918# nem szeretem ezt a beszédet. Nagy dolog, hogy magunkra tudunk találni. Az nagyon nagy dolog! Hogy talán éppen 3930# azért vagyunk annyira önzők, mert nem találtunk még magunkra. Aki magára talált, nem akar önző lenni. 3941# (Megatüsszentésre - úgyon vagyunk, na. Úton vagyunk!) 3947# A következő: akik az életcéljaik elérésére odateszik magukat; abba bevonódnak, annak átadják magukat, szinte 3958# magukról megfelejtkezve... Érdekes ez? Magamról megfelejtkezve törekszem az egyéni, személyes életcéljaimra. 3970# Magamról megfelejtkezve! Háhá!! Ő jár jó nyomon! 3975# Tehát minél inkább bevonódva, odaadva, elköteleződve a céljaink felé nem kíméljük magunkat, odaadjuk magunkat, 3987# dik-dik-dik-dik, annál inkább van esélyünk arra, hogy jól legyünk. És minél inkább meg akarjuk magunkat őrizni 3999# (csinálom, de azért ne fájjon)... 4003# Képzeljünk el egy sportolót. Van egy célja, ugye, Rio. Jó, hát edzek, de azért annyira ne... Te jó ég, már 120! 4015# Aufffhhh. Hát azért mégis, jól is akarom érezni magam - azért ez a 120... Fuffffhhh. Szerintem ennyi elég is 4027# lesz mag. Hol a gyúró? Megyek is a gőzbe, mert ez már sok lesz így. 4034# Na. tehát. Ugye, megvan akkor az egész rendszer? Tehát: önmagamra találtam, mások révén. 4044# Hogy tud valaki magára találni mások révén? Ha a mások is már maguknál vannak, ezért ráérnek, hogy segítsenek 4056# nekünk magunkra találni. Ez érthető, nem? Tehát, ha az én édesanyám nincs magánál, akkor hiába sírok ott! 4067# Magával van elfoglalva. 4069# De ha az édesanyám már magára talált, vagy képes egy jóféle spirituális ugrásra - tényleg, akkor odaugrik 4081# hozzám. Tényleg! Azt mondja: Bár az én szükségleteim sem elégültek ki, de hallom, hogy sírsz. Jól van. Akkor 4093# most nekem hiányzik valami, én meg megszoptatlak. Most akkor ez így van. 4100# Tehát, ha nézzük a teljes rendszert, akkor látjuk: legmélyebb vágy, legmélyebb szükséglet, értékek, erkölcsiség 4113# hozzá, célok. És közben pedig a célokért bevetem magam. Nem énközpontú cél: belső cél. És elfelejtkezem 4124# magamról, miközben a céljaimat csinálom. Tehát: belső, személyes cél, nem énközpontú. És az egésznek odaadom 4136# magam. Váá! Hadd szóljon! Még kimondani is jó. Hát, itt vagyok, és akkor duuuúúúú! 4144# Ez volt a 3. pont. 4146# 4. (Hű, ennyi idő alatt? Jó.) 4150# Azok vannak jól (vagy jobban), akiknek van egy belső tudatuk arra vonatkozóan, hogy a céljaikat el tudják érni. 4162# Ugye, ez pont a sémával ellentétes. Kudarcra vagyok ítélve - nem, a céljaimat el tudom érni! Alkalmas, képes 4173# vagyok rá. 4175# 4175# Belső monológ. Emlékeztek? Valaki ott áll: "Úgyse fog sikerülni!". Ez a kudarcra ítéltség belső monológjának egy 4185# szava. "Úgyse fog sikerülni, biztos el fogom bénázni." De az is az, hogy "Ááágggh, győznöm kelllll!" A "győznöm 4196# kell" mondat a kudarcra ítéltség mondata! Ha valaki azt mondja, hogy "meg tudom csinálni", az a győzelem felé 4206# visz. Ütheted akárhogy a labdát, puff, visszaadom! Ez a győzelem felé visz. 4213# De ha állok ott, és (jó torokhangon) GYŐZNÖM KELLLLL!, ugye, ebből nem lesz semmi. Snooker. Ott a golyó. 4223# MUSZÁJ EZT A FRÉMET MEGNYERNIII! Ettől a golyó nem fog bemenni a lyukba. De ha... akkor meg bement. Hát egészen 4233# konkrétan, a cselekvésben is igaz az, hogy az énközpontú MUSZÁJ NYERNI nem jó. Nem jó. A "meg tudom csinálni", 4244# "képes vagyok rá" - az jó. "Mindent beleadok" - az is jó. De hogy GYŐZNI KELL, az nem. Hogy MUSZÁJ, HOGY ÍGY 4254# LEGYEN, az se. Hogy ÚGYSE FOG SIKERÜLNI - na erről ne is... 4260# Erről az öntudatról elmondok egy pöttyös történetet itt a végén. 4266# Amikor a (Keresztelő Jánosos - nem is; a Kánai mennyegzős) evangélium volt, akkor azt kérdeztem a gyerekektől 4276# (mert a beszéd ebbe az irányba ment), hogy... Amikor Jézus a vizet borrá változtatja. Ugye, ennél csak egy dolog 4287# volt nagyobb. Volt egy pap; lelkivezetője volt a szemináriumnak - ő a kenyeret változtatta borrá. (Mert rosszul 4297# mondta a mise szövegét.) 4299# Tehát maradjunk Jézusnál, aki a vizet változtatta borrá. A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta, 4310# honnét való. S tulajdonképpen ott a közvetlen környezeten kívül senki sem tudta, hogy honnan való, csak hát 4320# itták a finom bort és örültek neki. Tehát, hogy ez Jézusnak egy olyan csodája (ahogy hozza János evangelista), 4330# amit csak néhányan tudnak, hogy honnan származik, a többiek meg csak a gyümölcsét élvezik. Ez volt a mondanivaló 4341# elindulása. Kérdezem a gyerekeket. Na, figyeljetek! Mondjátok meg nekem, hogy szerintetek ki tudta ott Kánában a 4351# menyegzőn, a lakodalmon, hogy Jézus változtatta a vizet borrá? Kik tudták? 4358# Nyilván volt egy elképzelésem, hogy mit fognak mondani, hogy Mária, meg Jézus, meg a tanítványok - de nem ez a 4369# válasz jött. A kislány jelentkezik, és azt mondja: a katolikusok! 4375# Ez a kompetenciatudat! Önazonosság, identitás - ide nekem! 4381# 4381# Szóval: a jól-lét azzal van összefüggésben, hogy van egy belső meggyőződésem, hogy képes vagyok rá, el tudom 4392# érni, meg tudom csinálni. 4395# Nagyon köszönöm a figyelmeteket. Ennyi volt.
20130205 ¤ Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
