2013.02.12-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

20130212 ¤

0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat!
0004# Belecsapunk, belekezdünk, mert nagyon értékes az idő; nagyon értékes az élet. Nehogy itt elpazaroljuk,
0013# eltékozoljuk!
0014# Emlékeztek talán, most már második alkalommal azzal a kilencedik sémával foglalkozunk (és nem a sémán van itt a
0024# hangsúly, hanem azon, amit a séma kifejez; a sémának azon tartalmán, amire rácsodálkozhatunk - elsősorban talán
0034# érdemes saját magunkkal kapcsolatosan, nem annyira másokat elemezgetve)... A téma pedig:
0041# A kudarcra ítéltség séma
0043# A kudarcra ítéltség sémát (merthogy már most ez a kilencedik sémánk) nagyon ügyesen, okosan megkülönböztettük
0053# másik két sémától. Mert a csökkent értékűség, szégyen séma arra vonatkozik, hogy énvelem valami alapvető nagy
0063# baj van. Az a személyemre vonatkozik. Ezért is társul hozzá a szégyen!
0069# Tehát: énvelem valami alapvetően nagy baj van. És aki a csökkent értékűség, szégyen sémával él, meg is tudja
0078# mondani, hogy mi az az alapvető nagy baj, amiért ő ciki vagy gáz, béna.
0085# 
0085# És megkülönböztettük a kudarcra ítéltség sémát az alkalmatlanság, függőség sémától is, mert ott pedig nem arról
0094# van szó, hogy én magam gáz vagyok, ciki vagyok, béna vagyok, hanem: hogy alkalmatlan vagyok arra, hogy az
0102# életnek leghétköznapibb, természetesebb dolgait egyedül képes legyek megtenni. Ezért tehát olyan kapcsolatokra
0111# van szükségem, amelyeket a függőséggel lehet jól leírni. Így aztán most pontosabban meg tudjuk mondani, hogy mi
0120# is a kudarcra ítéltség séma lényege.
0123# Ott pedig arról van szó, hogy a hiedelmem lényege: a teljesítőképességem alapvetően hiányzik. Nem vagyok képes
0132# megfelelően teljesíteni, megfelelően eredményeket, célokat elérni. Erre vonatkozik ez a séma. Tehát:
0141# Én azt az állást sose kapom meg. Én azt az iskolát sose végzem. Az a vizsgát sose rakom le. Azt az osztályt sose
0150# fejezem be. Engem oda sose vesznek föl. Én abban sosem leszek ilyen-olyan-amolyan. Nekem annyi pénzem sose lesz.
0159# Én ott sose fogok lakni. Nekem az sosem lesz, és és és és...
0164# Tehát valami, ami a teljesítménnyel kapcsolatos, és hogy én azt gondolom magamról - és meg is tudom mondani,
0173# főleg másokkal összehasonlítva - hogy hát belőlem alapvetően hiányzik valami, ami ahhoz kellene, hogy a
0181# céljaimat el tudjam érni, hogy érdemes vagy sikeres legyek. Pontosan tudom, hogy mi. "Sajnos akaratgyenge
0190# vagyok. Ez a baj. Minden oké, csak az akaraterő..."
0194# Jaj, hát ez olyan volt, mind Csaba, két évvel ezelőtt... az öreg lovag.
0200# Háromféle módja lehet annak, amikor még nem gyógyultunk ki a séma hatása alól.
0206# 1) Amikor a séma logikája teljesen meghatároz bennünket, akkor történik az, hogy kudarcot kudarcra halmozunk, és
0215# egy önbeteljesítő jóslatként - miután azt gondoljuk, hogy úgysem vagyunk képesek megtenni, elérni, odajutni,
0224# megcsinálni, sikeresnek lenni - ezért aztán nem is teszünk bele elég energiát, nem is figyelünk rá eléggé, nem
0233# szánunk rá annyi időt, amennyit kellene - tehát tulajdonképpen a hiedelmünk kudarcra ítéli a tetteinket, a
0242# vállalkozásainkat; és ez megerősíti a hiedelmeinket: mondtam én, hogy alkalmatlan vagyok rá. Már hogy az
0251# eredmény, vagy a célt vagy a sikert elérjem.
0254# 2) Amikor pedig azt teszem, hogy nem szeretném állandóan átélni azt, hogy kudarc, hogy eredménytelenség: ezért
0263# aztán nem is vállalkozom sokra. Ezért hátralépek és messze a lehetőségeim, adottságaim, képességeim mögötti
0272# feladatokat, célokat vállalok csak el. Így egyrészt eredménytelen, sikertelen lesz az életem. De lesz ennek egy
0281# másik összetevője is: nem lesz benne örömöm se!
0285# Hiszen nincs semmi, amiért bevetném magam - mert kerülöm a kudarcot - ezért aztán nem vetem be magam semmiért.
0294# Erőt vesz rajtam az unalom, a céltalanság, az értelmetlenség.
0299# 3) Amikor túlkompenzálom a séma logikáját. Vagyis: kívülről azt látjuk, hogy az illető nagyon is eredményes!
0308# Nagyon is sikeres! Nagyon is el tud érni számára fontos célokat! Belül azonban van egy nagyon sajátos átélés,
0317# egy élmény ezzel kapcsolatban: hogy a kudarc a küszöbön áll.
0322# Bármikor bukhatok! Ez tulajdonképp csak ideig-óráig van. Szinte véletlenszerű, hogy ez most sikerült. Nem is
0331# tudom, hogy sikerülhetett. Hát ez biztos, hogy nem én... Ez valahogy véletlenül jött össze.
0338# Tehát, miközben esetleg eredményes is, nagyon nagy szorongással fizet ezért az eredményességért. Tehát ahogyan ő
0347# eljut a célba (majd a célban is) nem önfeledten tesz valamit, hanem szorong és szorong és szorong. Útközben is,
0356# meg még akkor is, amikor már ott van az eredmény. Mert ez bármikor eltűnhet, semmivé foszolhat, és kiderülhet,
0365# hogy "ó, hát dehogyis..." Hanem csak véletlenszerűen kicsúszott egy jó eredmény.
0372# Képzeljünk el egy sportolót, akit megkérdeznek a bajnoki cím után, hogy ez hogy sikerült? Hát, véletlenül.
0381# Véletlenül. Egyszer csak... Magam se értem, úgyhogy egy kicsit elnézést is kérek a sporttársaimtól, hogy most én
0390# győztem. Tényleg. Hogy ennyi bánatot okoztam sokaknak, akik mennyit dolgoztak a sikerért! Míg én csak itt
0399# valahogy tébláboltam; mondták, hogy ott a cél, és hogy gyerünk, és hát... Lehet, hogy legközelebb nem is
0407# indulok, mert ennyi keserűséget okozni másoknak nem esik jól.
0412# Tehát a harmadik: hogy túlkompenzálom a kudarcra ítéltségnek a belső hiedelemvilágát.
0419# Így jutottunk el oda, hogy próbáltunk egy lényegre törő rendszert valahogy felvillantani. Vagyis: a kutatások
0428# alapján (akármilyen egyszerűen is hangzik, de nagyon nagy okosság van benne) hogy akkor tudunk jól célba érni
0437# (és ez az életünket hosszú távon akkor teszi jó életté (nem morálisan jó életté most, hanem a jól-lét
0445# szempontjából), hogyha a szükségleteink esnek egybe a céljainkkal. Ha a céljaink egybeesnek a szükségleteinkkel.
0454# Hosszútávúságában. Ha ezek egybeesnek: háhá! Ez egy tudományos kifejezés volt. Egy nagyon komoly érv.
0463# Tehát a szükségletek és a célok egybeesése.
0466# De miután magunkra folyamatiságában gondolunk - hogy élünk 50 60 70 80 90 évet, sőt lesznek gyerekeink és
0475# unokáink (nektek); ebben az esetben a legmélyebb életszükségleteinket igyekszünk előhozni magunkból. Melyek a
0484# legmélyebb szükségleteink? S a legmélyebb szükségleteinkből (éppenséggel sokszor a fájdalmainkból, mikor valami
0493# nem elégül ki; mikor nagyon nehéz helyzetbe kerülünk)... Ugye, ezt tudjátok, hogy a legtöbb ember zavarba jön
0502# akkor, ha megkérdezik, hogy mi a legmélyebb vágya? Jaj, hát mit tudom én...
0508# De hogyha belegondolsz egy nagyon-nagyon nehéz élethelyzetbe, amit soha többet nem szeretnél átélni. Amikor
0517# nagyon becsaptak, nagyon elhagytak; amikor nagyon éheztél. Amikor, amikor, amikor nagyon, nagyon egyedül
0525# maradtál. Amikor nagyon... az igazi mélységes fájdalmas életpillanatainkban, pontjainkban tudjuk a legjobban
0534# megmondani, hogy mire vágyunk. Ezek tehát nagyon értékes pillanatok, mert aki mindig úgy valahogy fenntartja
0543# magát, nincs sohasem elég rosszul, hajlamos lesz a fölszínes szükségletek és vágyak alapján kitűzni az
0551# életcéljait. És közben teng-leng. Ezért a krízisek nagyon nagy kincsek! Mikor úgy igazán megpróbál az élet -
0560# legalábbis érdemes visszagondolni rá, az is jó gyakorlat. Visszagondolok, hogy akkor, amikor talán soha
0569# életemben annyira nem fájt, mint akkor. Akkor az hogy is volt? És amikor már kezdeném nagyon rosszul érezni
0578# magam, akkor kérdezd meg magadtól, hogy most mi a legfontosabb vágyad? Na, ott már van egy fontos szükséglet!
0587# 
0587# Tehát: legalapvetőbb, legmélyebb szükségletek. Abból fölismerjük (sokszor a hiányukban) a legmélyebb vágyainkat.
0596# A legmélyebb szükségletek, vágyak kijelölik a hosszú távú életcélokat; és aztán a vágyak és szükségletek
0604# megmutatják annak az etikáját, annak az erkölcsiségét. Mert ezekből a vágyakból és szükségletekből valamiféle
0613# cselekvésmód is származik és fakad. Mégpedig az alapján, hogy a szükségletekből tudjuk igazából kristályosítani
0622# azt, hogy mi az érték?
0624# Természetesen személy is lehet érték. És csoportok és közösségek lehetnek a legfontosabb értékek. Tehát nemcsak
0633# tárgyszerű értékeket ismerünk. De miről mondjuk azt, hogy érték? Hogy egy mély szükséglettel és vággyal van
0642# összefüggésben. Onnan tudjuk, hogy érték.
0646# 
0646# Ha valamit értéknek tartunk, de nincsen valami mély vágy, szükséglet háttere, alapja - ködszurkálás!
0654# Ködgörgetés! Ködépítkezés!
0656# Ehhez a rendszerhez még valamit hozzátehetnénk: tehát legmélyebb vágyak, legmélyebb szükségletek - ebből tudjuk
0665# az értékeket. Az értékhez az utat valamiképpen maguk az értékek, szükségletek, vágyak egyfajta erkölcsiség
0674# formájában jól kijelölik. Pontosan tudjuk, hogy egy célnak, egy értéknek az eléréséhez milyen magatartás
0683# passzol, és milyen nem. Ha én hosszú távon akarok boldogan élni valakivel, akkor nem rugdoshatom őt minden nap!
0692# (11.37)
0693# De sokan így gondolják mégis. Ugye? Oltár előtt esküdtek, tehát az életre szól - de azért minden nap rugdossák a
0702# másikat. Ugye, azért furcsa? (Úgy magunk között szólva. Legalább mi ketten értsünk egyet! Szóval...)
0711# Ehhez kapcsolódnak az értékek. De még valami más, valami nagyon szép: ez pedig a reménység. Pár évvel ezelőtt
0720# beszéltem erről: alapvető szükségletek - fölismerjük a legmélyebb vágyainkat. És a legmélyebb vágyainkból meg
0729# tudjuk mondani, hogy mi a reményünk. S aztán ez a reménység végig tudja kísérni az utunkat, ameddig a céljainkat
0738# el nem érjük!
0740# 
0740# És tudjátok, mi a különbség a remény és az optimizmus között? Az optimizmus azt jelenti, hogy "de szeretném;
0747# jaj, de vágyom rá; jaj de cuki lenne, ha; jaj, de boldog lennék"... A remény pedig az, hogy ez így lesz! Ez be
0755# fog teljesedni! De még várni kell rá. Még hosszú út van addig, ameddig az úgy lesz.
0762# Még most csinálni kell, még most be kell vetnem magam. De azért remény, mert még nem teljesedett be; de be fog.
0770# Az a remény.
0771# Ezért van az, hogy nagyon sok ember nem is tudja, hogy mi a reménye. A vágyairól beszél. Úgy szeretném, úgy
0778# vágyok rá... ezt akarom! Óhajt valamit, és erre azt mondja, hogy reméli. Á-á! Azt ő nem reméli! Csak vágyik rá.
0787# 
0787# Sokkal szilárdabbá válik az úton való maradásunk, ha a szükségletekből, vágyakból meg tudjuk mondani, hogy mi a
0797# reményünk. Pl. azt mondom:
0800# Az az én szükségletem, ebből adódó vágyam, ebből tud tudom mondani, hogy hatalmas érték számomra az emberi
0810# kapcsolataim minősége. Hogy hogy vagyok én a barátommal. Hogy vagyok a házastársammal, az anyukámmal, a
0820# gyerekemmel! Ez egy mély szükséglet, mély vágy - ahogyan kapcsolódunk. Szeretném ezt jól, jól csinálni! Valahogy
0830# ügyesnek lenni. Másoknak javára lenni ezekben a viszonyokban. Ez a VÁGYAM! Ezt óhajtom, ezt remélem.
0840# Mi a reményem? Mert ez a vágy. De mi a remény? (Most nekivetkőzöm.)
0847# 
0847# A reményem pl. az, hogy lesznek olyanok, akik el jól tudok majd kapcsolatban lenni, és javukra tudok lenni.
0857# Lesznek olyanok is, akikkel kevésbé. S olyan is lesz, hogy valakivel életemben egyszer találkozom, és jól
0867# elszúrom. Akkor mi a reményem? A reményem az az, hogy ha valamit el is szúrtam, van rá megbocsátás, van rá
0878# kiengesztelődés. És ha bármit (egy egész picit) is jól tettem egy kapcsolatban, annak maradandó értéke. Az
0888# érték. Múlhatatlanul! Mert az már megtörtént, az már tény. Hogy mi akkor segítettünk egymásnak. Akkor ez egy
0898# maradandó érték. Ez a reményem. Hogy a legkisebb jónak is van nagy értéke - ez a reményem. S amikor elmegyek
0909# ebből a világból, akkor ezeket egyben látom. Tök jó!
0914# Úgy szoktam mondani: amikor majd dobbantok innen.
0919# Az utolsó nagy ugrás. Hitty! És akkor... Ok.
0923# Így néz ki az összefüggés. Ezt most már nem akarom hosszabban mondani.
0930# (Ó. Mi lett veletek? Mert én... jól van, jól van... Nehogy már itt elsötétüljetek.
0938# Ez ijesztő volt. OK. Menjünk akkor tovább.)
0942# Életcélok - de abból a szempontból, hogy az életcélok elérése (hogyha az életcéljaink életre szólóak) az milyen
0953# összefüggésben van a jól-léttel? Milyen életcélokat (és hogyan) érdemes kitűzni, hogy az életutunkon jól
0963# legyünk.
0964# Ugye, ez a nagy témánk.
0966# A második gondolat (erről már volt szó), hogy akik belső célokat tudnak kitűzni (belső életcélokat), ők jobban
0977# vannak, mint akik külső életcélokat tűznek ki. Külső életcél az egymillió lájk. Külső életcél a siker. Külső
0988# életcél a vonzó alak, külső életcél, hogy valakinek tetszem-e vagy sem. Külső életcél.
0996# Belső életcél pedig például az, hogy szeretnék egy közösségnek a javára lenni. Szeretném, hogy ha a házastársam
1007# jól lehetne mellettem. Az is belső életcél, ha azt mondom, hogy szeretnék egyre inkább olyan emberré válni, aki
1018# képes mondjuk a haragját kezelni. Igen. Hogyha az indulataim összevissza mennek, és ... nem, én szeretném ezt
1028# úgy csinálni, hogy a haragomból valami termékeny, valami életadó erő legyen; valami építő erő. Ezek belső
1039# életcélok.
1040# 
1040# S itt jött aztán a trükk: de a belső életcél nem lehet énközpontú (ha jól is akarunk lenni). Tehát belső
1050# életcél, de nem énközpontú belső életcél! Amiket mondtam, ezt fedik. Tehát nem egyszerűen azért akarok tudni
1060# kezdeni valamit a haragommal, az agressziómmal, hogy egyre beképzeltebb legyek. Hogy aztán eljöjjek egy keddre,
1071# és azt mondjam: na, ki csinálja ezt így?!? Na? Az tuti, hogy az első ötben bent vagyok agressziókezelésben!
1081# Nem, ettől nem leszünk jól. Hogy miért, majd arról még úgyis. Persze most is beszélhetek. Csak nem akarok.
1092# De miért ne? Ezért az derült ki... (Látjátok, milyen szabad vagyok ma?... Ti isszátok meg a levét, de azért én
1102# jól vagyok.)
1104# A külső és anyagias életcélok nem vezetnek jól-léthez (ezt már a boldogsággal kapcsolatban is hangsúlyoztuk), de
1115# érdemes legalább mondattal meg is érteni, hogy miért. Mert rendben van, hogy Jézus azt mondja, hogy jobb adni,
1125# mint kapni. Meg hogy a pénz nem boldogít. (Melyiket mondta Jézus? Nem tudom, olyan tanáros vagyok az utóbbi
1136# időben. Titeket kérdezlek, hogy mire emlékeztek, meg tegye föl a kezét, meg nem tudom, mi ez velem? Öregszem. Na
1147# jó.)
1147# Az anyagias életcélok azért nem vezetnek jól-létre, mert az anyagias életcélok elérésének a logikája az, hogy
1158# titeket, embereket eszköznek kell tekintenem ahhoz, hogy ezeket a célokat el tudjam érni. Tehát, ha nagyon nagy
1168# profitot akarok, akkor a munkásaimat kizsákmányolom. Az is egy anyagias életcél, hogy "nagyon sok dolgot akarok
1179# birtokolni!" S akkor a feleségem azt mondja: Te, annyira jó... Nem vennél most nekem valamit? "Nem. NEM!"
1190# 
1190# Az anyagias életcélokkal hosszú távon az a probléma, hogy a kapcsolataink rovására mennek. Márpedig a jól-lét a
1202# kapcsolataink minőségével van összefüggésben! Például a házastársi kapcsolatban való elégedettség a
1214# társtámogatás minőségével van összefüggésben, nem az egymásnak ajándékozott krémesek mennyiségével. Nem! Hiába
1227# veszel a cuncimókusodnak selyempizsamát!
1232# 
1232# Az anyagias életcélok - mert negatívan hatnak hosszú távon mindenképp, radikálisan a kapcsolatainkra - szemben
1242# vannak a jól-léttel.
1244# Na most, mi az ami segíti még azt, hogy jól legyünk, abból a szempontból, hogy milyen célokat tűzzünk ki. Pl.
1255# hogyha a célkitűzésünkben egy nagyon fontos egyensúlyt tiszteletben tartunk. Ez pedig:
1264# Hogy az életünkben mindig vannak lehetőségek, kínálkozó adottságok - és mindig vannak korlátok. Azok tudnak e
1275# eredményesek lenni, akik reálisan látják a lehetőségeiket és a korlátaikat. Ez legalább olyan egyszerűnek
1285# hangzik, mint hogy a célok essenek egybe a szükségleteinkkel. De hogyha ezt mélyen megértjük, rájövünk, hogy ez
1296# nagyon nagy okosság! Ugyanis például fiatal korban nagyon sok lehetőségünk van. Fiatal korban nagyszerű dolog,
1307# hogyha egy fiatal látja ezt a sok lehetőséget maga előtt. Nagyon jó, hogy látjuk! És ezeket fontos azután, hogy
1318# összefüggésbe hozzuk a korlátokkal! Hogy lássuk, hogy mi elérhető belőle és mi nem. És ami elérhető belőle,
1329# milyen áron érhető el?
1331# És amikor idősödünk, azt kell mondanunk, hogy a lehetőségeink szűkülnek. A lehetőségek szűkülnek, nőnek a
1341# korlátok. Hogyan tud egy idős ember mégis jól lenni? A válasz nagyon egyszerű. Emlékeztek, a kutatásokra már
1352# hivatkoztunk: hogy hiedelem azt hinni, hogy az idős emberek kevésbé boldogok, mint a fiatalok. Épp az
1362# ellenkezője derül ki nem egyszer. Mégpedig azért, mert idős korban nagyon sokan egyszerűen tudomásul vesznek két
1373# dolgot. Hogy kevesebb lehetőségük van és több korlátuk. Ez az időskori jól-lét titka.
1382# 
1382# Számot vetek azzal, hogy már most nem fogom tudni tizenkét másodperc alatt lefutni a százat. 70 évesen nem fog
1392# menni. A korlátaimat viszont nem valami kínkeserves szemétségnek tartom. Hogy az élet évről évre valamit
1402# megtagad tőlem. Akkor nagyon boldogtalan leszek. Ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen (attól függően, hogy
1412# hány éves vagyok) másfajta dinamikája van az életnek. Minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább van nagy
1422# jelentősége a lehetőségek fölismerésének (egészségedre), és aztán: a korlátaink belátásának.
1430# Ahogy idősödünk, egyre nagyobb jelentősége van akkor a korlátaink belátásának. Hogy mit kezdünk a
1440# veszteségeinkkel? És közben a szűkülő lehetőségeink fölértékelődnek. Ez az időskori jól-létnek a másik titka.
1450# Hogy bár kevesebb dologra vagyok képes, de azt egyre jobban meg tudom becsülni. Mikor azt mondja egy néni, aki
1460# szinte a semmiből él: Az az én boldogságom, hogy lejövök ide a misére.
1467# Ugye, egy felnőtt ember vagy fiatal úgy hallja ezt, hogy "ó, szegény; ó, ó... hát ez az ő boldogsága - hát én
1477# meg nem is érek rá misére menni!".
1481# 
1481# Szegény, és akkor letotyorog a misére, és akkor ez az ő boldogsága. Hát ez nagyon szomorú!
1490# És ebből mi fakad? Az a hiedelem, hogy csak meg ne öregedjünk, mert nagyon... az aztán már maga a gáz.
1500# Ugye, a kedves papos módomon cuppantom az itt élő idősebbeket. De közben meg nem így van, mert mi a lehetőségek
1511# világában vagyunk fiatalon. És mi a sokat értékeljük nagyra; a sok lehetőség! Egy idős pedig azt mondja: de nagy
1522# dolog ez! Feri atya! Addig minden rendben van, amíg templomba tudok menni!
1529# És ez nem csak a spiritualitásról szól, hanem arról, hogy ameddig ez a lehetőség megvan! Hát nem akarok én már
1540# se ide menni, se oda; se ezt nem akarom, se azt nem. Hát még a kis nyugdíjamból is adok az unokámnak! Dehogy
1551# akarok én már... Nincsenek túlzott anyagias életcéljaim!
1557# Tehát a kevés lehetőség megbecsülése idős korban - párhuzamosan a korlátok, veszteségek elfogadásával.
1567# Azok vannak sokkal jobban, akik a céljaik elérésére vonatkozóan saját magukat arra alkalmasnak tekintik. Nyilván
1578# szemben éppen ennek a sémának a logikájával. Ford - a Ford autógyár atyja - behívatta a vezető mérnökeit, és azt
1589# mondta nekik: Most arra gondoltam, hogy a nagy dobás az lenne, ha megalkotnánk a V8-as motort, egy blokkból
1600# kiöntve! V8!
1601# Amerikában akkora kultúrája van a V8-nak, hogy sokan beletetováltatják a nyakukra, karjukra; belevágják a
1612# hajukba: V8!
1613# Na most, mit mondtak a mérnökei? Egy blokkból kiöntve, V8? Hát az lehetetlen.
1621# Ford azt mondta: Nem baj, csak csináljátok. Minden eszköz a tiétek - csináljátok meg.
1629# Fél év múlva hívatta a mérnökeit. Na, hol tartotok?
1634# Sehol. Hát nem lehet megcsinálni. No, akkor csináljátok még!
1640# Eltelt néhány év, és megvolt a V8-as motor! Valaki, aki magát és a munkatársait úgy tekinti, hogy alkalmasok
1651# vagyunk arra, hogy valamit megtegyünk, amire a mások azt mondják, hogy lehetetlen. Ugye, ismeritek is ezt a
1662# mondást, hogy hogy a sikerült megcsinálni?
1666# Úgy, hogy senki nem mondta, hogy lehetetlen. Ha szóltak volna, hogy nem lehet megcsinálni, akkor a biztos nem
1677# csináltam volna. De mivelhogy nem jutott el hozzám az információ, hogy lehetetlen megtenni, így akkor... ppppty.
1688# Bocsi, bocsi.
1690# 
1690# Talán a múlt alkalommal szóltam erről, hogy sokan összekeverik az életet az élettapasztalatukkal. Beszéltem
1699# erről? Ez pedig a sémára vonatkozóan jutott eszembe. Nagyon egyszerű, de talán értelmes. Hogy amikor a
1708# hiedelemvilágomat tartom a valóságnak, a hiedelemvilágom miből fakad? A saját személyes élettapasztalatomból.
1717# Hogy gyerekkorban elhanyagoltak, hogy nem mondták, hogy miben vagyok tehetséges, hogy nem bátorítottak, hogy nem
1727# segítettek nekem - ezért kialakult egy hiedelemvilágom. Nincs segítség, alkalmatlan vagyok rá, úgysem tudok a
1736# saját életemmel mit kezdeni és a többi. És mi történik? A saját élettapasztalatot azonosítom az élettel.
1745# Elég ijesztő, amikor fiatal emberek azt mondják (25-30-40) évesen, hogy "jaj, atya, hát tudom én, milyen az
1754# élet!". Ez már ijesztő. Márpedig sokan, ha nem is mondják ezt, ezt gondolják. 20-30-40 éves emberek azt
1763# gondolják, hogy ők tudják, hogy milyen az élet. Hogy azt nem érdemes, ugyan már, mindig az erőszakos győz, ugyan
1773# már, nem érdemes becsületesnek lenni nem. Ugye, hogy sokan vannak ilyenek? 30 évesen azt mondják, hogy ők
1782# tudják, milyen az élet! Na, ez a nagy hiedelem!
1786# Azt gondolni az életünk utolsó pillanatáig, hogy tudjuk, hogy milyen az élet. Hogy tudnám már?!? Rengeteg minden
1796# van benne, amit nem tudunk!
1798# Egy nagyon jópofa kutatás.
1801# 
1801# A kutatók a következő kérdést tették fel az utcán sétálóknak, hogy bocsássanak meg, csak néhány percre szeretném
1809# önöket megállítani. Azt szeretném maguktól kérdezni, hogy van-e értelme jót tenni? És hogy esetleg vissza
1817# tudna-e emlékezni arra, hogy mikor tett valami olyasmit, amit másoknak a jól-létéhez igazán hozzájárult? És hogy
1825# mit gondol arról, hogy ennek mi lesz a gyümölcse, hogy van-e értelme és mi az értelme, és hogy ez miért jó?
1833# De tudjátok, mi volt a trükk a kutatásban? Hogy egyeseket az utcán bárhol megállítottak, és ezt megkérdezték
1841# tőlük. Mondtak ezt-azt. Igen ám, de voltak olyan kutatók, akik a temetkezési vállalat előtt kérdezték meg az
1850# arra járókat, még pedig úgy állva, hogy a kiírást lehessen látni.
1855# 
1855# Tehát a válaszadó akarva-akaratlanul is, ahogy ott megállt, látta, hogy "Temetkezési Vállalat".
1862# S mi derült ki? Hogy ott, ahol szinte akarva-akaratlanul, talán nem is tudatosítva magában ezt, hogy
1871# "Temetkezési Vállalat"... vagyis élethosszig tartó perspektívába helyeződött a kérdés, anélkül, hogy ő
1879# gondolkodott volna rajta, vagy hogy akár ezt tudatosította volna, a válaszadók, akik a "Temetkezési Vállalat"
1888# tábla előtt válaszoltak, nagyobbra értékelték azt, hogy mások jól-létéhez hozzájáruljanak.
1896# 
1896# Amikor arról kérdezték őket, hogy mondják el, hogy mikor tettek valami olyasmit, ami másoknak jó volt, akkor azt
1908# sokkal jobban értékelték, mint akik csak úgy bármelyik utcasarkon válaszoltak rá. És a hatását, gyümölcsét is
1920# nagyobbra értékelték! Hmm, hmm.
1923# Ugye, a kutatók következtetése az volt, hogy ha elég tág perspektívába helyezzük ezt a kérdést (a saját
1934# életünket és céljainkat), abból kiemelkedik a lényeges.
1940# Mondom tovább. Hát ezt biztos tudnátok magatoktól is:
1946# Magas szintű elköteleződés és bevonódás
1950# Erről már sok szó esett. Ha bevonódom, odaadom magam, elköteleződöm - ez az azt jelenti, hogy megszűnik az
1962# énközpontúság. Flow - néha. És a stressz-szint alacsonyabb, a jól-lét magasabb. Hogy ha rettenetesen unom, amit
1974# csinálok: naaagy stressz-szint, kicsi boldogság.
1979# Amerikai fociedzőt megkérdezték. Mondja, mit gondol ön arról, hogy egyesek szerint az amerikai football
1991# élet-halál kérdése. Az ön véleménye?
1995# Az edző válasza így szólt: Az amerikai foci élet-halál kérdése volna? Ez badarság! Sokkal több annál!
2006# Ez a bevonódás.
2007# Ok. A következő:
2009# Reális is elérhető életcélok
2012# Sokan vannak akik...
2014# Ugye, hogy volt az előző összefüggés? Lehetőségek, akadályok.
2021# Mind a kettőnek a tudomásul vétele vezet a céljaink eléréséhez. Lehetőségek, akadályok. Mi történik azzal a
2033# valakivel, akinek sok fontos életcélja van, de az akadályokat nem veszi számításba? Nem fogja elérni a célokat,
2045# miközben fönntartja a motivációját, hogy elérje őket, és ezért boldogtalan lesz!
2054# Ez nem a "céllal szembeni érv", hanem amellett érv, hogy az akadályokat vegyük számításba. Márpedig sokan,
2065# amikor fontos céljaikat nem érik el, akkor éppen úgy okoskodnak, ahogy az előbb mondtam. Nem arra a
2076# következtetésre jutunk, hogy "igen, ezekkel az akadályokkal legközelebb számolnom kell", hanem azt mondják: "nem
2088# érdemes erre törekedni".
2091# Na most néhány kutatás... Kérlek, erre figyeljetek (mert látom, eddig nem nagyon, mert csak jegyzeteltek meg
2103# ilyesmi...), mert aztán lesz néhány kérdésem.
2108# A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy kik nyernek el jobb állást a diploma megszerzése utáni két éves
2119# utánkövetéses kutatás nyomán. Erre voltak kíváncsiak. Megkértek egyeseket (vagy megkérdezték tőlük, hogy hogy
2131# jártak el), akik fantáziáltak egy jó álláson. Elképzelték, hogy ott az a jó állás, és már elképzelték, hogy ott
2143# ülnek, és ők...
2145# Másik pedig nem fantáziáltak ezen sokat. A kérdés az, hogy két év után kiknek lett jobb állása. Kiket vettek
2157# fel, kiknek lett jobb a fizetése, jobb a munkahelye, munkakörülményei, munkatársai: akik elképzelték azt a jót,
2169# vagy akik nem sokat foglalkoztak vele? Első kutatás.
2174# A második: fiatalokat arra kértek (most ez speciális), hogy, ha még nem volt párjuk, képzeljék el azt a
2186# csodálatos találkozást! Ahogy egy keddi alkalmon... Sokan megházasodtak már közülünk, ezt tudjátok? Sokan! Már
2198# gyerekeink vannak! (Na.)
2200# Hát képzeljük el, hogy éppen kifelé ott sodródunk, s egyszer csak belesodródom valakibe, ha már a farsangon nem
2212# sikerült. Azt mondja: Jaj, bocs. S ránézek: hát ő az! És villámcsapásszerűen ő is! És már az ajtón kéz a kézben
2225# megyünk ki...
2226# Vannak, akik egy kicsit gyorsnak érzékelték ezt. Jó, hát ha nem is ennyire, de ő elképzeli; el tudja képzelni,
2238# hogy hogy. Megtörténik a találkozás, és...
2243# Mások pedig, akik nem képzelik ezt el. Fél év, egy év, két év után kiknek van társa, kiknek nincs? Ki elégedett
2255# vele, ki nem? Ki mennyit tudott kezdeményezni, kapcsolatot találni. Ők? Vagy amazok?
2264# Na, már válaszoltok is. Látszik, egy kicsit föl... Akik elképzelték?
2272# 
2272# Akik nem? Na, jussatok már valami eredményre! Most itt ülünk, amíg itt huzakodtok.
2282# (Mi volt a kérdés?) Hallottátok odafönt? Elismétlem - borzasztó. Így szólt: Mi volt a kérdés?
2294# Szóval tudod, hogy a lendületemet hogy lehet megakasztani egy ilyen durva bodicsekkel?! Hogy kik az
2306# eredményesebbek, az a kérdés. Emezek, vagy amazok?
2312# Amazok. Amazonok. Jól van.
2316# De jó! Most azért együtt csinálunk valamit, ez tetszik.
2323# A hiedelmek szerint azok, akik elképzelik azt a csodás találkozást, nyilvánvalóan nagyobb eséllyel - hogy
2336# szoktátok mondani? Nekem az összes szőr föláll a hátamon, de szoktam hallani, hogy "bevonzzák". Be-VONZZÁK! Hát,
2350# legnagyobb sajnálatomra közölnöm köll veletek, hogy akik álmodoztak, sokkal kevesebbet tettek érte - kevesebb
2364# találkozásuk volt, kevesebb kezdeményezésük. Néhány év múlva sokkal kisebb valószínűséggel, eséllyel voltak
2378# kapcsolatban, mint akik nem is fantáziáltak arról olyan sokat, mint "emezek". Az állásra kapcsolatosan (zsíros,
2392# zsíros állás: nagyon kevés munka egy multinál, nagyon sok lóvé) - aki ezt fantáziálta, kevesebb pénzzel
2405# dolgozott két év múlva, mint aki nem!
2409# Mi az oka ennek? Ugye, ez sokszor egy ilyen lélektani ihletésű téveszme. Ugye, hogy elképzelem, vizualizálom,
2423# bevonzom. És akkor ... ppp!
2426# Azért, mert nem egyszer ez a fantáziálás, hogy "elképzelem", a cselekvés rovására megy.
2438# 
2438# Hát, ha nem, akkor nagyon jó! Erről még szeretnék beszélni. Nyilván azért is mondom ezt, mert a kutatók arra
2448# jutottak, hogy sokan, akik nagyon egy szálon gondolták el ezt a történést (hogy fantáziálok róla, bevonzom,
2458# teljesedik és jó - ez milyen kényelmes így), hogy ők a fantáziálásban is valamennyire kielégültek. Bár a jövővel
2468# kapcsolatban fantáziáltak, de ahogy úgy elképzelték, egészen jól lettek. Ugye, az agy nem különbözteti meg, hogy
2479# az valóság, vagy csak elképzelte... És ez a teljesítőképességnek, kezdeményezésnek, cselekvésnek a rovására
2489# ment. Vagyis, nyilván majd ide szeretnék eljutni: hogy mekkora jelentősége van annak, hogy elképzelem - és
2499# cselekszem. Elképzelem, cselekszem. Elképzelem, cselekszem. Elképzelem, cselekszem. Hogy a kettő együtt vezet jó
2509# eredményre.
2510# Most akkor jöjjön egy másik kutatás. Mit gondoltok, hogy a pesszimista hozzáállás (mondjuk egy enyhe pesszimista
2521# hozzáállás) vagy egy mérsékelt optimista hozzáállás segít-e jobban (ez most a kérdés) a realitás földmérésében?
2531# Tehát egy szolíd pesszimista hozzáállás, egy enyhe optimista megközelítés segít-e a realitás jobb fölmérésében?
2542# (Má' megin' ezt csináljátok. Hát komolyan mondom, nem tudom, hogy ma este mi van veletek?!? Kihívok két embert,
2552# és beszéljétek meg! )
2554# De örülök neki... És az a jó, ha mondjátok, hogy mit gondoltok! Hát ebből csak tanulni lehet! Aki tévedett, ő
2564# jár a nagyobb haszonnal. Mert aki nem téved, az azt mondhatja, hogy "ugye, tudtam én!". Aki meg tévedett: "Hogy
2575# is van ez? A nemjóját!"
2577# A kutatásokból az derül ki (széltében-hosszában; aztán majd más irányból is szeretnék erről beszélni), hogy a
2587# helyzet reális értékeléséhez egy enyhe pesszimizmus a legoptimálisabb. Ugyanis amikor egy enyhe pesszimizmussal
2598# mérünk föl egy helyzetet, akkor a korlátokat, a kudarc lehetőségét, a várható nehézségeket is számításba
2607# vesszük. Na most: fölmértük a helyzetet, és szeretnénk a céljainkat elérni. Menet közben (miközben cselekszünk)
2618# melyik a hatékonyabb? Enyhe pesszimizmus? Optimizmus?
2623# Ááá! Most valahogy összeért a szívünk!
2626# Hát, ez nem - még csak az agyunk ért össze; azért még sokat kell dolgozni. Pontosan így van. Mert azt
2636# mondhatnánk, hogy egy enyhe pesszimista hozzáállás a korlátokat, a várható nehézségeket is föltérképezi, de
2646# amikor már nekiállunk, az első mozdulattól kezdve - ott, ha ezt optimistán tesszük, az egyrészt olyan
2655# erőforrásokat is elindít bennünk, amelyek, ha pesszimisták lennénk, nem is törnének föl. És ráadásul az
2665# optimizmust így fogalmaznám meg: az optimista hozzáállás tulajdonképpen realitásbővítő. "Én még azt is el tudom
2676# képzelni, hogy ez is legyen!". A pesszimista hozzáállás realitást megfigyelő; föltérképező. De az optimista: a
2686# realitást bővítő! Ezért nagyon is valóságos az, hogy egyesek, akik szinte irreálisan optimistán, lendületesen,
2696# sok reménnyel cselekedtek (látszólag lehetetlen föltételek között), hogy ők eredményesek lettek!
2705# Vagyis ez azt jelenti, hogy megint egy picit árnyaltabban látunk. Nem csak azt, hogy "vizualizálod és bevonzod";
2716# ennél azért a helyzet finomabb.
2719# "Legyél mindig optimista!". Ahá. Azt már ne!
2723# Meg hogy mindig: "a lehetőségek világa". Nem, nem. Nézd csak a korlátokat! A kettő együtt.
2731# És itt is ez derül ki, hogy olyan szép az élet, ahogy ki vagyunk találva. Tulajdonképpen mi történik a
2741# kudarcainkkal? Valaki azt mondta: biztos a kezdetek kezdetén egy kis optimizmus kell? Ami olyan, mint egy finom
2751# kávé? És kiderült, hogy nem. Nem. Az van, kicsim, hogy nincs kávé.
2757# Hogy ez tesz jót a helyzet fölmérésében, érzékelésében. Mi történik, amikor némi kis szomorúság van bennünk?
2768# Természetszerűen lelassulunk. Ugye, ez történik? Szomorú vagyok, úgy megállok. Elkezdek befelé figyelni.
2777# Magyarul: morfondírozok. Vagyis, a természet eleve segít nekünk. Ezért ebből a szempontból a veszteségeink vagy
2788# kudarcaink, amelyek az akadályokkal való találkozásból fakadnak, eleve segítenek, hogy lelassuljunk, megálljunk.
2798# És meghalljuk, hogy milyen akadályokkal kell számolnunk! És közben a természet meg mennyire segít, hogy amikor
2809# meg cselekszünk - még a hormonháztartásunk is megváltozik. Elkezdünk... tik, tik, tik, tik! Ilyenkor az
2818# optimizmus segít, hogy olyan akadályokat is legyőzzünk, amelyeket nem is győznénk le, ha pesszimisták lennénk.
2829# Kozma Imre atyától tanultam azt... hú, az nagyon szép! Mikor fölkérnek vagy megkérnek valamire. Minél
2838# lehetetlenebbek tűnik, de mindig inkább jónak, annál gyorsabban szoktam igent mondani. Mert ha elkezdek
2848# ötletelni azon, hogy... Tehát, ha fölmérem, pesszimizmussal, ... Már nem is állok neki. Hát, ez lehetetlen!
2858# Mondták Ford mérnökei. Hmm. Szóval, olyan szépen vagyunk kitalálva! Hogy a szomorúság is, némi finom
2867# pesszimizmus, a kudarcaink is - ezek segítenek fölmérni a helyzetet, segítenek az akadályokkal szembenézni - és
2878# utána pedig elővesszük a másik lehetőséget, és csiiiiíííí!
2883# Volt egy fiatalember. Képzeljétek el, hogy úgy született, hogy fél lábfeje volt csak. És az egyik karja (vagy
2893# keze) tulajdonképpen vállból volt. És hát kisfiúként álmodozott arról, hogy focista legyen. Amerikai focista. És
2904# nem hagyta nyugodni a szüleit. Én focista akarok lenni. És akkor a szülei készíttettek neki egy művégtagot. És
2914# ez a művégtag, műláb focicipőben végződött. S a kisfiú órákon keresztül a művégtagos lábával lőtt. Lőtt és
2924# gyakorolt, lőtt, és gyakorolt. És képzeljétek el, hogy ez a kisfiú felnőttként már az amerikai bajnokságban
2934# játszott. Úgy, hogy nem volt rendes lába. Volt egy mérkőzés (67000 ember volt kinn), és ez a fiú az addigi
2944# bajnokságok történetében a legmesszebbről belőtt gólját rúgta. Melyik lábával? A beteggel.
2953# Ennek a fiúnak mondhatták volna, hogy "ne, ne... hát ne."
2958# De hogy itt látjuk, hogy ez a két dolog, hogy álmodni valamit és utána edzeni. Hogy ez a két dolog
2967# összetalálkozik: álmodni, edzeni. A korlátokkal szembenézni. Vagyis, hogy nekem irgalmatlan sokat kell
2977# gyakorolni. Hát az egész biztos. Nekem reggeltől estig gyakorolnom kell. De közben pedig ott az álom, és
2987# tik-tik-tik-tik-tik!
2989# 
2989# Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha valami elég értékes ahhoz, hogy célunk legyen, azért érdemes is dolgozni.
3000# Minél inkább érdemes valami arra, hogy célul tűzzük ki az életünkben, annál inkább érdemes érte erőfeszítéseket
3011# tenni.
3012# 
3012# Ami segít az életre szóló életcéljaink elérésében, tulajdonképpen érintettük már: társak támogatása.
3021# Hegymászókat kérdeztek. Fölmentek a hegyre, lejöttek a hegyről. Mennyire tartották nehéznek a hegyet? Az derült
3032# ki, hogy akik legalább párosával mentek, ők legalább 15%-kal könnyebbnek ítélték meg a hegyet, mint akik egyedül
3043# mentek. Ugyanaz a hely, ugyanazok a körülmények. Ez majdnem 20%!
3049# Na. Nesze neked, tudomány.
3051# Ó, ez nagyon szép. Beszéltünk ugye, arról, hogy a lehetőségek és a korlátok: ezeknek az összefüggésbe állítása.
3062# De itt akkor van egy másik trükk. Hogy nemcsak arról van szó, hogy a lehetőségeket és a korlátokat képes vagyok
3073# egyben látni, hanem, hogy meg tudom találni (vagy ki tudom alakítani) azt a környezetet, ahol a lehetőségeimmel
3083# és korlátaimmal együtt a céljaimat el tudom érni. Mert nagyon sokan vannak, akik a környezettel már nem
3093# törődnek. Őnekik vannak csodaszép vágyaik, és nagyon pontosan megmondják, hogy milyen nehézségek előtt állnak -
3104# és mindezt nem tudják betenni egy reális közegbe. Mondjuk a mai magyar valóságba. A mai magyar valóság az a
3114# közeg, amibe nagyon fontos lenne, hogy be tudjuk tenin a lehetőségeinket és a korlátainkat. Tulajdonképpen egy
3125# fiatal embernek nagyon nagy dolga nem csak a saját lehetőségeivel, korlátaival összhangban célokat kitűzni,
3135# hanem megtanítani őt, hogy hogyan tudja azt a mai magyar valóságba helyezni. Illetve - és ez még szebb - hogy
3145# hogyan tudja ezt a valóságot ő maga alakítani, hogy aztán elérhető legyen az, amit ő lehetőségként meglátott és
3156# korlátai között fölismert.
3159# 
3159# Na. Igen. Lehetőségek, korlátok. Lehetőségek, szabadság, korlátok, elfogadás. Tulajdonképpen a párkapcsolat
3169# dinamikájánál vagyunk és a párválasztás dinamikájánál.
3175# Erről beszéltünk kb. fél évvel ezelőtt, hogy mi az, amit láttak őseink? Őseink a korlátokat látták, és ezért
3186# alkalmazkodtak a házastársukhoz. Mi a lehetőségeket látjuk, és nincs kedvünk alkalmazkodni.
3195# Mikor valaki csak a lehetőségeket látja, az a társkapcsolatban azt jelenti, hogy keresi az igazit. Mindenkit lát
3207# lehetőségként, és azt mondja, tik-tik-tik: Ő!
3212# És ez párosulhat nulla alkalmazkodással. A korlátok totális figyelembe nem vételével. Ez már elég életszerű
3223# okosság.
3223# Ma (sarkítunk)... Nézzük a régieket, és azt mondjuk: de kevesen voltak akkor, akik egy picit több lehetőségből
3235# gazdálkodtak! Hogy miért halljuk azt, hogy a nagyszüleink (az én nagymamám is)... Nagymamám szerelmes volt egy
3246# fiatalemberbe. A fiatalember katona volt. De anyai ágról a nagyszüleim olyan középpolgári családból származnak.
3257# Kb. polgári (szóval nem nagypolgári, de azért...) Ezért a családi nyomás meg "a kopasz cenzor, aki agyamban ül",
3269# azt diktálta nagymamámnak, hogy nem a szerelméhez menjen hozzá, hanem hát egy rangban hozzá illőhöz. Ppppccc.
3280# Hát, olyan is lett. Nézzünk két -három nemzedékkel odébb - olyan megházasodási történeteket hallunk, amiben alig
3292# van az, hogy "elment, és a lehetőségek, és...". Aha. A korlátok! Telek a telekhez, föld a földhöz. Batyu a
3303# batyuhoz.
3303# Most a másik irányban vagyunk. Ez azt jelenti: lehetőség, lehetőség, lehetőség. Szabadság, szabadság, szabadság.
3315# Ezért keressük az igazit. És a korlátok figyelembe nem vétele miatt egyáltalán nem alkalmazkodunk. Sőt, le is
3326# becsüljük az alkalmazkodást. Mert az alkalmazkodást a szabadság sérelmére, a lehetőségek korlátozásával
3337# kapcsolatban éljük meg. Úgy érezzük, hogy kevesebbek leszünk! Hogy az valamit elvesz tőlünk!
3346# Ezért - hiába van nemes célunk - hosszú távon: boldogan élni valakivel.
3353# A korlátok el nem fogadása miatt nem alkalmazkodunk, s ezért nem érünk célba. Ilyen egyszerű. A mai összefüggés
3365# szempontjából ilyen egyszerű. És ugye, hogy akik jól vannak - belátják a házastársuk korlátait, vagyis elég
3376# rugalmasak ahhoz, hogy új és új célokat, új és új rövid és középtávú célokat tűzzenek ki. Azt mondják: ez idáig
3387# tart, őtőle ezt már nem várhatom... És ezért elkezdik értékelni azokat a lehetőségeket, amelyek a korláton belül
3399# vannak! Ááá!
3400# Tehát a férjem... de abban milyen nagyszerű!
3405# Hát a papság... nade! Hááá!
3407# Na jó. Ebédeltem ma valahol, és mellettem két hölgy ült. Az egyik hölgy, amíg én ebédeltem, szerintem háromszor
3419# vett levegőt. Biztos ilyen szabadtüdős búvár. Tehát, hogy levegővétel nélkül hogy lehet 25 percen keresztül
3430# beszélni; úgy, hogy még azt is lehetett érzékelni, hogy amikor a társa bólint, akkor ő úgy begyorsít egy kicsit,
3441# hogy... azon is így át...
3444# Tudom, nevetséges ez, meg hülyeség, de amikor eljöttem az ebédről, azt gondoltam, hogy na hát, ebből 25 perc,
3455# az... Még úgy is, hogy nem is én hallgattam.
3460# 
3460# Szóval... na, hülyéskedek ezzel. Menjünk tovább. Vagy legalább valahova.
3466# Itt van még ez a téma: éppen vasárnap, a misén is emlegettem ezt.
3472# Kutatások! Ez nagyon szép! Kiderült az, hogy akiknek spirituális életcéljai vannak, boldogabbak, mint akiknek
3481# nincsenek spirituális életcéljaik!
3484# Egész konkrétan: azok akik például a házasságukra úgy tekintenek , hogy az nem egyszerűen csak "próbáljuk meg",
3494# vagy hogy nem egyszerűen csak úgy egymásba szerettünk, hanem hogy van valami több benne! Valami ... de nem olyan
3504# értelemben rendkívül, ahogy szokták mondani, hogy "minden ember egy rendkívüli, kivételes, egyedi teremtmény".
3514# Persze, hogy az. De attól még...
3517# Tehát sokféleképp lehetünk bénák. De ha valaki azt mondja: minden bénaságommal együtt azért énbennem van valami
3527# csoda!
3527# Ha valaki a kapcsolatára úgy tekint, hogy na, ez a kapcsolat nem csak úgy van, hogy "megpróbálunk valamiféle
3537# emberi vállalkozást", nem, hanem valahogy (és érdekes, hogy a kutatók ezt forszírozták, hogy) lát benne valami
3547# szentet.
3548# Valamit, ami több nála, meg a feleségénél, a férjénél, a kapcsolatnál... valami, valami több! Nem kell, hogy
3557# tudja, hogy mi ez, meg értse - ez nem kell!
3561# Csak, hogy azt mondja, hogy van ebben valami több. Akik ezt a "valami többet" gondolták, és céljuk volt, hogy ez
3571# a valami több legyen! Hogy hozzájáruljanak ehhez a valami többhöz, ők elégedettebbek a házastársi
3580# kapcsolatukban, mint akik ezt a valami többet nem észlelik és nem is tekintik célnak, nem is tartják fontosnak,
3590# hogy az fönnmaradjon. De ami a slusszpoén: Hogy akik ezt a valami többet érzékelik, és célként is kitűzik, hogy
3599# ez legyen; ők látják, és ezért dolgoznak is, hogy ez fönnmaradjon, ők a konfliktuskezelési stratégiáikban sokkal
3609# ügyesebbek. Azok a hosszú távú kapcsolat fennmaradását jobban szolgáló stratégiák lesznek. Elégedettebbek a
3619# kapcsolatukban, és ráadásul több pozitív érzést is élnek át! Arról nem is beszélve, hogy ha azt mondom, hogy
3629# ebben van valami szent, valami... nem azért, mert én az vagyok - hanem mert valami szent átsüt, valami
3638# átsugárzik. Valami van, és az nem én vagyok. De mégiscsak így bennem van. Nem én vagyok, de bennem van. Vagy
3647# bennünk van, köztünk van!
3650# 
3650# Azok, akik így gondolják, olyan erőforrásokat is képesek fölszínre hozni, amit azok már nem, akik azt mondják,
3660# hogy "hát ez ennyi volt". Ennyi volt, ennyit tudtunk. Te ez vagy, én ez vagyok - akkor... Hmm!
3670# Ezért a legelégedettebbek azok, akiknek nem csak (nem önmagukra irányuló) belső életcéljaik vannak, hanem
3680# spirituális életcéljaik is. Attól most teljesen függetlenül, hogy keresztény, buddhista, hindu, muszlin - ettől
3691# függetlenül Sőt, hogy esetleg azt is mondhatja, hogy "én nem is gondolom, hogy személyes Isten lenne". De van
3702# valami érzékenysége a nálánál többre.
3705# És ez a kutatás igazolódott pl. a természethez fűződő viszonyban is.
3712# Vagyi, akik azt mondták, hogy a természet az nem csak fa, meg virág, meg lamantin... hanem hogy valahogy az
3723# életnek a titka, és hogy hihetetlen, lamantin... Fú, hát azért ezt több, mint egy lamantin! Mi a lamantin?
3733# Vízitehén! Ó, igen! Nagyon veszélyezetett állat. Tehát szeressük a lamantinokat!
3741# Hogy akik azt mondják, hogy ez valami több - mi következik belőle? Értéknek tekinti a lamantint. Az egy érték.
3752# Mit mondunk az értékekre vonatkozó? Az értékekből valamiféle erkölcsiség származik. Ha érték a lamantin, akkor
3763# vigyázok rá. Szeressük. A poc(a)kot meg a lamantint. Ezt a kettőt.
3769# Tehát azoknak a hozzáállása a természethez, akik valami többet, valami szentet is érzékelnek (és célul tűzik
3780# ki... [ez a lamantin teljesen elvette az eszem]... annak a fönnmaradását), az elkezni meghatározni
3790# cselekvésüket. Tehát egészen konkrét gyakorlatias haszna, értelme van annak, hogy valami szentet, valami
3800# transzcendenst, valami többet fölfedezek bármiben, ami kézzelfogható. Egy kapcsolatban, az emberben, a
3810# természetben, egy állatban. Ezt én szépnek látom. Tehát: belső, nem énközpontú életcélok és spirituális
3820# életcélok együtt. És, trilla-lámm, didimm!
3825# Arra gondoltam, mondanék néhány konkrét dolgot (egy-két téveszmét is lebuktatva), vagyis, hogy mit tehetünk
3835# egész konkrétan. Mert amiről eddig beszéltünk, inkább valahogy az elméletnek a fölvázolása. Ehhez egy történet
3846# (hát, hogy megtörtént-e, nem tudom).
3850# Egy lelkész készült szombaton a prédikációjára. Protestáns lelkész volt. A felesége elment. A kicsi gyereke (nem
3861# volt nagyon kicsi, de azért kicsi volt) ott rakoncátlankodott mellette és nem tudott készülni. Egyre idegesebb
3872# meg feszültebb lett, de hát... És végül arra a gondolatra jutott, hogy valamivel le kell foglalnia a gyerekekét,
3883# mert különben sose lesz kész a beszéd.
3886# Gondolta, hogy odaad neki egy színes újságot. Aztán rájött, hogy azt a gyerek nem sokáig fogja nézni. Lapozgatta
3897# az újságot, és talált benne egy nagy, kétoldallas, elég részletes térképet. Kivágta a térképet, kiszedte, és
3908# apró darabokra vágta. Jól összekeverte, szétszórta a földre és azt mondta: na, fiam! Ha kirakod, kapsz
3918# ajándékot. És akkor... készült a beszéd.
3922# Az történt, hogy a gyerek meglepő gyorsasággal hozta a képet. Azt az elég bonyolult ábrát a földről.
3932# Hát fiam, ennyi idő alatt?!? Ezt hogy csináltad?
3937# Nagyon egyszerű volt. Mert ahogy ott láttam összeszóródva, észrevettem, hogy a térkép másik oldalán egy arc van.
3948# Ezért aztán vettem egy papírt, kiraktam az arcot és megfordítottam.
3955# 
3955# Rájöttem, hogy ha az embert rendbe teszem, a világ is kijön.
3961# S a lelkésznek ez szöget ütött a fejébe. Ha az embert rendbe teszem, a világ is kijön. A világ is összeáll.
3974# S akkor erről beszélt a következő nap. "A fiam megtanított valamire. Ha az embert rendbe teszem, a világ is
3986# kijön."
3987# Nézzünk akkor konkrétumokat. Mi az, ami segít?
3992# Ötezres kutatás. Az embereket arról kérdezték, hogy mi segíti őket; és arról, hogy mi nem segíti őket. A kutatás
4005# végén összegezték, és kijött 5 dolog, ami általános tapasztalatként leszűrhető volt. Az első, hogy akik
4017# eredményesek voltak, őnekik voltak céljaik. Voltak céljaik, voltak terveik. És ezeket meg is tudták fogalmazni.
4030# Erre azt mondta egy kutató, hogy véletlenül senki se ment föl még a Mount Everestre.
4040# 
4040# Tehát, hogy úgy ment, mászkált, aztán egyszer csak: Te jó ég! Ez meg... Hát itt már csak alattam van valami! Hát
4052# ez hogy jött össze?!?
4054# Tehát véletlenül még oda senki nem jutott el. Mindenkit, aki...
4061# 1. Tervek, célok. (Tudom, kicsit hülyén hangzik - mint valami amerikai pszichó könyv - hát onnan van, tehát
4072# azért tűnik így. Áááá.)
4075# 2. Hogy azok voltak eredményesebbek a céljaik elérésében, akik a céljaikról beszéltek.
4084# S ennek értjük is a hátterét. Ha kimondunk valamit, akkor motiváltabbá leszünk, mert a saját szavunk
4095# valamiképpen kötelez minket.
4098# Tehát ezért, ha megosztjuk a barátunknak: te, én ezt...
4104# Akkor ez visszahat ránk. "Ezt most mondtam a barátomnak. Hát most már csak megcsinálom!"
4114# Tehát, hogy azok járnak jobban a céljaik elérése szempontjából, akik nem csak úgy "belül őrizgetik a céljaikat",
4126# hanem ki is mondják.
4128# Nna. Mi az, ami a legnagyobb nehézségünk? Hát ez jó lesz!
4134# Ez nagyon szépen hangzik: tervek, beszéd - s utána mit tesz nagyon sok ember? Halogat. (Csúszik le a nadrágom.
4146# Most már nem halogatom a fölhúzását.)
4150# Mit gondoltok, az emberek hány százaléka halogató? Krónikusan halogató? Nem úgy, hogy kellett volna keddre
4162# jönnöm, oszt nem jöttem. Hanem: hogy sosincs itt! Értitek? Hogy csak úgy mondogatja, hogy egyszer én is eljövök.
4174# Igen?! Hol vagy?!?
4176# Hány százaléka az embereknek krónikus halogató?
4181# Mennyi? 9? Ez hogy jött ki?
4184# 90! Na, nagy a szórás. Annyira nem rossz a helyzet. Ez a 90 ez jópofa. Ez az élettapasztalat azonosítása az
4196# élettel. Jaj, ugye nem bántódtok meg ma miattam? Persze bántódjatok nyugodtan.
4204# 25. Csak. 25% krónikus halogató. Többet gondoltatok? Hát, nem véletlen, hogy itt vagytok. 25%. A kutatók arra
4216# voltak kíváncsiak, hogy mi segít a krónikus halogatókon? Egyébként, amíg itt töprengünk... Á, hagyjuk a fenébe
4228# az egészet. Akkor már nincs mit halogatni.
4233# Egyébként a kutatóknak a saját kutatásukhoz volt egy megjegyzése: ahogy mondtátok, ez eszembe juttatta. Az
4244# derült ki, hogy 25% a kutatások alapján. De egészen biztos, hogy a leghalogatóbbak nem töltötték ki a tesztet!
4256# Ők még odáig se jutottak el. Majd kitöltöm! Majd beküldöm!
4262# Ezért úgy tűnik, hogy van valami élettapasztalat mégiscsak bennetek. Ugye, fölpumpálódna az a 25 olyan 70-80-ra!
4275# El is mondanám, hogy mi segített annak a fölismerésében, hogy talán úgy a legegyszerűbb segítséget mi jelenti?
4286# A húszas években, ha jól emlékszem Párizsban ült egy végzős orosz pszichológus hallgató. Mellette ült a
4298# témavezetője. Egy kávéházban ültek. Ahogy beszélgettek (hát nyilván megvolt bennük az érdeklődés az emberi
4309# jelenségek iránt), megdöbbentek azon, hogy a pincérek milyen zseniális pontossággal meg tudják jegyezni papír
4321# nélkül azt, hogy ki mit fogyasztott ott az asztalnál. Ez fölkeltette a figyelmüket, és elkezdtek arról
4332# beszélgetni, hogy vajon mennyi ideig jegyzik meg a fogyasztást. Először a pincéreket kérdezgették. Az derült ki,
4344# hogy a fizetésig nagyon pontosan emlékeznek rá. De miután kifizették, néhány perc múlva már nagy nehézségbe
4356# ütközik a fogyasztás felidézése. Bementek "zárt helyre", és elkezdték ezt kutatni. Nagyon egyszerű dolgot
4367# találtak ki. Feladatot bíztak egyesekre meg amazokra. (Most már ez megvan, ugye? Tehát emezekre meg amazokra.)
4379# És emezeket hagyták, hogy végigcsinálják. Amazokat pedig megszakították, miközben ott éppen benne voltak. Majd
4391# pedig (ez viszonylag bonyolult feladat volt) megkérdezték őket, hogy emlékeznek-e, hogy mi volt a feladat. (Hát
4403# ez mán mindennek a netovábbja!)
4407# Mit gondoltok, kik tudtak jobban visszaemlékezni arra, hogy mi volt a feladat?
4415# Így van! (Ma te nem sokat tanulsz, mert mindent...)
4421# Akiket megszakítottak a feladat végzésében, jobban emlékeztek a feladatra, mint akik befejezték.
4431# Végeredmény: úgy működünk, hogy ha valamit úgy értékelünk mi, hogy "az megvan", akkor könnyebben elfelejtjük.
4443# Már nem érdekes.
4445# De ha éppen benne vagyunk valamiben, akkor.... MMMmm!
4451# Mi köze ennek a halogatáshoz? (Na, az okosak már tudják is.) A trükk az, hogy egy kicsit csinálj belőle! Úgy egy
4463# picit, csak úgy szagolj bele. Nem kell sokat, csak ez picit, úgy...
4470# Mondjuk nem takarítasz három hete. Porcicák buliznak. Nem kell kitakarítani a lakást! Nem kell ilyen életre
4482# szóló célokat, hogy... csak fogod a porszívót, úgy nem is határozol el semmit. "Csak néhány porcicát itt
4493# fölszippantok."
4495# Mi lesz ennek a következménye? Hogy amikor már csak úgy elkezdtük, egy picit úgy beleszagoltunk, akkor már:
4506# "Jaj, ne zavarj már! Ne hülyéskedjél már! Hadd csináljam úgy végig!" Sokkal motiváltabbak leszünk, hogy valamit
4518# akkor már végigcsináljunk. Legalább a szobát, legalább a konyhát, legalább...
4527# Tehát most egy egyszerű, praktikus ... : egy kicsit kezdj neki. Egy kicsit szagolj bele. Egy kicsit nézd meg,
4539# milyen az, amikor a cica így ssssslllrrrpppp!
4544# 
4544# És utána engedj a természetnek. A természet azt diktálja, hogy "na, akkor hol van még cica?!".
4553# Nagyon köszönöm a figyelmeteket. A következő alkalommal még ennek a sémának a vége, és aztán jön az új!

20130212 ¤ Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés