2013.01.08-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20130108 ¤
0000# Köszöntlek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Ismétlés 0005# Itt az idő, és elkezdjük. 0007# Elvileg úgy van, hogy most már a kép is élőben kimegy. András, ez így van? Szerinted kimegy most a kép? A másik 0016# András is itt van, de jó, Szervusz András! 0020# Akkor... akkor tehát az azt is mondhatjuk hogy... 0024# Most köszöntlek benneteket, meg mindenkit, aki az interneten keresztül néz minket. Körülbelül egy hét, tíz nap, 0034# két hét - sok-sok munka volt azzal, hogy most a kép is élvezhető legyen a hang mellett. Nagyon köszönjük 0043# azoknak, akik dolgoztak vele. 0045# Most még egy valami: belázasodtam néhány nappal ezelőtt. És most már jövök ki belőle, de nem gyógyultam még meg. 0055# Úgyhogy ezt látjátok rajtam. Arra jutottam, hogy úgy fogok ma előadást tartani, ahogy nem szoktam: olyan 0064# "nagypapásan". Majd ücsörgök, elvagyok olvasgatni fogok - hát, tényleg erre gondoltam! 0071# Hogy fölütünk egy-egy könyvet és akkor olvasgatok. Nem nagyon futja most több. 0078# Elmentem a gyógyszertárba két-három nappal ezelőtt, és kérdeztem, hogy hány lázcsillapítót lehet bevenni egy nap 0088# alatt. És akkor megmondták, hogy Rubofenből hatot. És akkor tartom magam ehhez. Úgyhogy így vagyunk. Ma már egy 0097# kicsit könnyebb, de nem akarnék úgy tenni, mintha jól lennék. Mert akkor elkezdek most itt ugrálni, aztán három 0107# napig meg a nyelvemmel súrolom a földet... Hát biztos így lenne. És olyan sok minden van a héten is, amit nem 0116# szeretek lemondani. Úgyhogy akkor inkább takaréklángon. Nézzétek ezt el nekem. Nem esik jól ezt nekem. Hát úgy 0126# esik jól, hogy lehet, lehet... és nyilván hallom a magam hangját, hogy éppen csak takarékon van. Na. Így, így 0135# vagyunk - ilyen emberien. Talán a helyszínről, változásokról majd a végén. 0142# Nem hozom most ezt ide, majd a végén. Menjünk bele most a témába és aztán majd szót ejtünk arról is, mert az is 0151# fontos, nyilván. 0153# 0153# Mindenesetre nagyon örülök, hogy itt lehetünk! Nagyon, nagyon. Nagyon. Van egy hely, ahol lehetünk; és hogy 0163# hosszú távon lehetünk. Köszönet máris a MOM Rendezvényközpont (remélem, jól mondom; olyan béna vagyok ezekben, 0174# azt hiszem úgy van hivatalosan). Így kell mondanom pontosan? Kulturális Központ? Jaj, jól van. Tibi, segíts! 0184# Rendben. Nagyon köszönjük! Hány éves lehet ez az óra? Nem tudom. 0191# Sémákról beszéltünk, de nem a sémákról önmagában. Nem egy sématerápiás kurzus ez minden alkalommal (két 0201# mondatban mondom), hanem, merthogy a sématerápiának az irodalma nagyon jó segítségünkre van abban, hogy 0211# rálássunk egy sok megközelítésű, sok szempontú, sok dimenziójú, kiérlelt világlátással arra, hogy hogyan 0221# láthatjuk, érthetjük, értelmezhetjük a sérültségeinket, sebzettségeinket. De közben nem a sebzettség középpontú 0232# látásmóddal akarunk figyelni és gondolkodni, hanem mindez csak valamiképpen eszköze annak, hogy hogy tudnánk 0243# növekedni. Hogy hogy tudnám fejlődni. Hogy hogy tudnánk, akár a sérüléseinkkel, a sebzettségeinkkel együtt is 0254# nagyon értékes és értelmes életet élni. Persze azzal a vággyal, reménnyel, azzal a befektetett energiával, hogy 0264# gyógyulunk - és gyógyuljunk! És a szónak fizikai, lelki, szellemi értelmében, spirituális értelmében 0274# egészségesebbek legyünk, és közben elfogadjuk azt a realitást, hogy amiben nem tudunk egészségesebbek lenni, 0285# abban betegen legyünk jól. 0288# 0288# Tessék! 0288# Milyen rettenetes lenne, ha egy előadáson nem lehetne trüsszenteni. Csak az egészségesek jöhetnének. Na, nem is 0300# tudom, ma mi lenne. Szóval így jutottunk el egy sémához, amit elkezdtünk azért már kibontani, talán két 0310# alkalommal - olyan rég találkoztunk! Hát három hete volt, és azóta világ vége is volt és egyéb... Karácsonyról, 0322# újévről ne is beszéljünk. És hogy a veszélyeztetettség, sebezhetőség séma - ez az, amiről beszéltünk a múltkori 0333# alkalmakkor. És azért olyan érdekes ez a séma (többek között), mert hiszen nemde az életnek realitása, hogy 0345# sebezhetők vagyunk? Nemde, hogy realitás az, hogy bárkivel bármikor bármi megtörténhet? Ha másképpen nem, 0355# mondhatjuk azt, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk. Bármelyikben! És ténylegesen ezzel nem túloztunk. 0367# 0367# Legföljebb mondhatjuk azt, hogy nagyobb esélye, valószínűsége van, hogy annak lesznek valamilyen előjelei. De 0375# úgy egyébként bárki bármikor... Ez bármikor megtörténhet. 0379# Tehát amikor ebben a sémában vagyunk... Nem csoda, hogy azt mondják a segítők, hogy aki ezzel a sémával 0387# küszködik, ő leginkább egyáltalán nincsen belátással arra nézve, hogy ez egy séma és nem a realitás! Hiszen 0395# mindig is meggyőzheti magát arról, hogy hogy ne volna realitás az, hogy bármikor bármilyen rossz megtörténhet az 0404# emberrel? 0405# Igen ám, de ha kívülről megnézzük őt, akkord azt látjuk, hogy miközben az életet akarja megmenteni, biztosítani 0413# fenntartani, tulajdonképpen az egész életét alárendeli annak, hogy az életét fenntartsa, biztosítsa és 0421# megmentse! Tulajdonképpen nem is él. 0424# Tehát egy rettenetes árat fizetet ezért a sémáért és a sémának az uralmáért az életében. Ez pedig az, hogy 0432# tulajdonképpen valamit meg akar menteni, de az egész életét ennek a megmentésnek szánja, és tulajdonképpen az 0440# életet pedig, amit meg akar menteni, teljességgel elszalasztja. Elhalasztja és elherdálja. Ezt kívülről jól 0448# lehet látni. Belülről azonban ez nem így fest. Belülről ő azt mondja: én vagyok a normális, s az összes többiek 0457# óvatlanok, felelőtlenek! Nem látják a jeleket! 0461# 0461# És aki ebben a sémában van, gondoljátok, hogy egy pici kis nehézséget is okoz neki, hogy nem lett vége a 0469# világnak? Most úgy ukkmukkfukk? Szó sincs róla - ez egy pici haladék. 0475# Tehát azért, mert a maja naptár készítői egy picit elszámoltak valamit? Semmit nem jelent. Tehát semmi perdöntő 0484# bizonyíték nincs rá, hogy ez a néhány nap most nem egy szuper haladék. 0490# Szóval, a józan ész, a belátás, a racionális érvelés nem szokott számítani. Ezért beszéltünk arról, hogy óriási 0499# jelentősége van két dolog tisztázásának. Az egyikről beszéltem, a másikról nem. 0505# Oltalom, gondviselés 0507# Az egyik úgy szól, hogy a milyen tudatos hogy nem tudatos döntést hoztam arról, hogy van-e oltalom, vagy nincs? 0516# Van-e valamiféle gondviselés vagy nincs? 0519# Hogy létezk-e olyan, hogy valami segítséget kaphatunk másoktól? Hogy valaki oltalomban részesít bennünket? 0528# Megvéd bennünket? Segítségünkre siet? Létezik ilyen, vagy egyáltalán nem létezik ilyen? Erről mindenki hoz egy 0537# tudatos vagy nem tudatos döntést. Hogy az élet, a világ egy rettenetesen veszélyes hely, és senkire nem lehet 0546# számítani, csak magamra. Vagy pedig van olyan, hogy valaki segít a másiknak. Hogy van valamiféle oltalom. Most 0555# még csak nem is fölfelé nézek, hanem egyáltalán az egyik ember képes oldalmazni a másik embert. Hogy ilyen 0563# létezik vagy nem létezik? 0566# 0566# Hogy van-e jó szándékú törődés a másikkal, vagy nem létezik ilyen? 0571# Erre tudatos vagy nem tudatos választ szoktunk adni. Aki ebben a sémában él, ő azt a választ adja, hogy ilyesmi 0580# nem létezik. Hogy erre jobb nem is építeni - ilyesmi nincsen. 0585# Az embernek a saját kezébe kell vennie a sorsát, és mindenért én vagy tudok valamit tenni, vagy nem. Tehát az 0594# ember ezért nagyon fenyegetett és kiszolgáltatott. Erre hoztam egy gondolatmenetet - talán erre is emlékeztek - 0603# hogy az óriási lehetőségünk nem az, hogy teoretikusan föltesszük a kérdést: "van-e gondviselés, vagy nincs?". 0612# Hanem megértjük a kérdés mélyén a kihívás, fölszólítás személyes jelleget, és nekilátunk másoknak gondját 0621# viselni. 0621# Megfelelő keretek formájában, megfelelő szerepekben, megfelelő helyzetetben, megfelelő módon. Nem túlsegítve, 0630# nem túl oltalmazva - megfelelő módon! 0633# A legjobb válasz erre a teoretikus kérdésre, hogy van-e gondviselés, és Isten egyáltalán a szemét ráveti-e erre 0642# a földre, az az, hogy gondviselővé válok. Szép kifejezés a magyar nyelvben az, hogy "gondviselő". Ez egy szép, 0651# szép dolog! Viselni, hordozni valakinek a gondját! Megfelelő szerepek, keretek, felelősségnek a megfelelő 0660# határai és a többi. 0662# Ez volt az első, amiről beszéltünk. 0665# 0665# (Látjátok, a láz. Tehát ez az egyik.) 0668# A másik pedig, amiről mindenképpen kellene szólni... s emlékeztek a történetre: Yalomnak a történetére. Yalom, a 0678# pszichoterapeuta beszélget a szívsebész barátjával. Ugye, talán emlékeztek, akik itt (vagyis ott) voltatok, hogy 0688# ú, egy szíven ütő történet. Nagyon szíven ütő. És a végén az álmot meséltem el belőle, hogy egy zsidó 0697# származású, az Egyesült Államokban szívsebésszé váló nemzetközi hírű gyógyító, aki sok sok sok sok embernek adja 0707# vissza az életét, hogy ő egy milyen választ ad a gyerekkori sebzettségre? Hogy mi a különbség a 0715# sebzettség-vezérelt, és a teljesség-vezérelt élet között? Nem az a különbség, hogy valaki megsebződik és a másik 0725# nem. Mert előbb-utóbb mindenki megsebződik (vagy felismeri a sebzettségét jó esetben), hanem, hogy kizárólag a 0735# sebzettség vezérli-e az életét, és közben alig-alig gyógyul (ráadásul), vagy a teljesség vezérli-e az életét, és 0745# mellesleg (ajándékba) még gyógyul is? 0749# 0749# Hogy ez is egy alapvető döntésünk - tudatos vagy nem tudatos döntésünk. 0754# S ahogy látjuk ezt a szívsebész embert, aki azt a rettenetes életélményét, ahogy állandóan döntenie kell élet és 0763# halál fölött, bizonyos értelemben mások élete és halála fölött zsidó 17 éves fiúként, hogy megmentek-e valakit 0773# vagy nem, bedobom-e a kézigránátot a haladó tömegbe vagy nem dobom be, hogy kivágom-e magam egy szorult 0781# helyzetből vagy nem - tehát, hogy döntenem kell élet és halál előtt is között. Hogy ezt újból és újból 0789# megismétli, de egy életadó helyzetben. Szívsebészként, embereket megmentve. Ez egy építő válasz egy rettenetes 0798# emberi sorsra és sebződésre. Egy építő válasz. Ez gyönyörű szép. És közben válasz egy kimondott vagy ki nem 0807# mondott kérdésre, hogy van-e oltalom? 0810# Vannak, akik ugyanerre a helyzetre azt mondják: ezután már nem lehet hinni Istenben. Vagy hogy ezután már senki 0819# ne mondja nekik azt, hogy van gondviselés. Ez egyesek válasza. De ők azt mondják, hogy az életesemény indokolja 0828# ezt a választ. 0829# Nem az életesemény indokolja, hanem az belőlük következik egy életesemény hatására. Mert ugyanerre az 0838# életeseményre mások más választ adnak. És nem mondhatjuk, hogy nem, mert így van! Ettél még az az esemény lehet 0847# egészen rettenetes. Embertelen, és... és és és.... Hosszan lehetne mondani. De lehetséges egy más választ adni 0856# rá. Nem találtam oltalmat annak idején, és én most mindent megteszek azért, hogy mások oltalomra leljenek az én 0865# tevékenységem által. Ez egy gyönyörű válasz. 0869# 0869# Egy rettenetes sebzett élethelyzetre. Mindenesetre annyit mondunk csak, hogy ez lehetséges. 0875# Viszonyunk a halálhoz 0877# És a második nagy téma, amit mindenképpen (tulajdonképpen ezzel a sémával kapcsolatban) nem kerülhetünk ki. Ez 0885# egy igazi, az egzisztenciát mélyen érintő séma. Ez pedig a halálhoz füződő viszony. Tudva, nem tudva, akarva, 0893# akaratlanul, tudatlanul vagy nem tudatosan valamilyen döntést hozunk arra nézve, hogy meg fogunk halni. Ki 0901# ilyen, ki olyan választ ad erre a kérdésre. És hogy ez a séma a markába kaparint-e bennünket, múlik azon, hogy a 0910# saját halálunkra, múlandóságunkra vagy a szeretteink halálára, múlandóságára milyen választ adunk. Azért mondom, 0918# hogy akár a szeretteinkére, mert van úgy, hogy valaki a saját halálával annyira nem mer szembenézni, hogy csak a 0927# szerettei halálán keresztül meri a témát magához közel engedni. Tehát ő mindig csak azt tematizálja, hogy mi 0935# lenne ha az apám, anyám, gyerekem... valakivel valami baj történne vagy meghalna. Ebben az összefüggésben tud a 0943# témához közel kerülni; a saját halálával egyáltalán nem mer szembenézni. Tehát lehet, hogy valaki a saját 0951# halálán való gondolkodást nem is magán tudja elkezdeni! Mert az úgy túl rázós neki. Hanem egy másikon keresztül. 0960# 0960# S hoznék akkor ide egy történetet. Egyszer ezt elmeséltem talán pár évvel ezelőtt. (De jól esik ülni! Hát én föl 0971# nem állok! Szóljatok, ha lejárt az idő) 0975# Egy fiatalember jött hozzám, és azt mondja, hogy időről időre visszatérő pánikrohamai vannak, de hogy ezek a 0986# pánikrohamok nagyon érdekesek (vagy inkább sajátosak), mert teljesen váratlanul törnek rá, és teljesen 0997# összeszorítják őt. Olyan belső késztetése van... Egy fizikai fájdalmat is megél, hogy össze kell kuporodnia, és 1008# össze is kuporodik. Ha az autóban éri ez a roham, akkor meg kell állnia az út szélén, és le kell kuporodnia 1019# valahol ott az út szélén. Vagy a szobában, vagy a munkahelyén be kell mennie a wc-be, össze kell kuporodnia. És 1031# tulajdonképpen, miután néha sűrűbben jön, néha ritkábban, egyvalami ad neki menekülést ebből a görnyedt, 1041# rettenetes, halálfélelemmel terhes állapotából: hogyha üvölt. És minél inkább tud torkaszakadtából üvölteni, 1053# valahogy ezzel az üvöltéssel együtt úgy levegőhöz is jut, valahogy megkönnyebbül és akkor valahogy tud jól 1064# lenni. Ki emlékszik erre a történetre? 1067# Ez egész döbbenetes. Senki. 1070# Érdemes azért néha megkérdezni. Tíz éven keresztül szerintem nem mondtam el egy történetet kétszer. Nem mondtam 1082# el egyetlen történetet sem. Azért, mert az volt bennem, hogy ez micsoda egy pocsék, csapnivaló dolog ugyanazokat 1093# a történeteket mondogatni. De most már rájöttem, hogy nyugodtan mondhatom. Senki nem tette föl a kezét! Tehát 1104# az, hogy én elmondtam... 1107# Elkezdtünk beszélgetni, hogy mi mi lehet ez. Nyilván ennek a helyzetnek a leírása vitte el a legtöbb időt. És 1118# utána persze föltettem a kérdést, hogy mikor jött az első ilyen. Összefüggésbe hozta-e ő ezt bármilyen 1129# életeseménnyel? Mi a hipotézise, hogy vajon mi lehet ennek a hátterében? - Semmi. 1137# A második alkalommal (vagy az első alkalmom végén) konkrétan rákérdeztem arra, hogy: - Hát halálfélelmed van... 1149# a halálról van-e valami személyes élményed vagy tapasztalatod? Milyen tapasztalataid vannak a halálról? 1159# S akkor gondolkodott: 1161# - Tulajdonképpen nem halt még meg senkim. A szüleim elváltak, de úgy különösebben nem, nem. Azt hiszem, hogy 1173# nekem a halálról nincsen. 1175# Láttam, hogy úgy átment rajta valami, de utána folytatta, hogy nincsen. De lehetett látni az arcán, hogy van 1186# valami.- Szerinted nem lehet, hogy valami eszedbe jutott, csak talán nem akartad mondani?- Dehogynem, van 1197# valami, csak ... hát ez biztos nem... Nem hiszem. 1202# Háhá! Elkezdett csillogni a szemem. "Nem hiszem" - akkor már biztos van valami! Azt mondja, hogy: 1212# - Nehezen is beszélek erről, de úgy kb. 9-10 éves kisfiú voltam, amikor a kutyánk, amit én könyörögtem aza, hogy 1224# hozzuk haza. Bár az anyám tiltakozott ellene, hogy legyen kutyánk, de kertes házban laktunk és nagyon szerettem 1235# volna, hogy legyen kutyánk, és az anyám azt mondta: Na jó, de akkor te viseled a gondját. Én megígértem, és 1246# tényleg így volt: viseltem a kutya gondját. De a kutya kölykezett. És az anyám azt mondta... 1256# (Meséltem! Na! 3 éve? A SOTÉ-n. 3 éve! Nem tudom, valami jutalmat adnék neked. Nem tudom... Forrázd le kívülről. 1267# Méz.) 1268# Második felvonás. Azd mondja, hogy: 1271# - Az anyám azt mondta, hogy van két hetem, hogy a kölyköket elajándékozzam. Mert ebben a házban egy kutya lehet, 1283# de több nem. 1284# (És hát egy kis srác, 9-10 éves, hogy tudná az összes kölyköt elajándékozni? Nem tudtam őket elajándékozni. 1295# Talán egyet vagy kettőt - maradt még vagy négy. És ekkor az anyja azt mondta, hogy akkor ezeket most el kell 1306# pusztítani. 1307# Kiásott egy gödröt a kertben, berakták a kiskutyákat, és azt mondta ennek a 10 éves fiúnak, hogy őneki kell 1319# eltemetni. Mert hogy... Azt mondta neki: üsse őket agyon, az a legegyszerűbb. Tehát gondolhatjátok...a kisfiúnak 1330# nem... hát azért szerette a kutyákat, ezért nem csapta agyon a kutyákat, de nem volt ereje-mersze-bátorsága 1341# ellent mondani az anyjának, és ezért ráhordta a földet. És ahogy visszaemlékezett: 1350# - Hallottam, ahogy ezek a pici kutyák vonyítanak a föld alatt. 1356# S azt mondja, hogy (hallom, ahogy ketyeg az óra - milyen csönd lett). Azt mondja, hogy nem hinné, hogy ezzel 1367# lenne összefüggésben, de hogyha kérdezem, hogy a halállal milyen kapcsolata van, vagy hogy, hát akkor leginkább 1379# ez jut eszébe. Dehát ezek kutyák, ez biztos nem... 1384# Akkor kezdtünk összefüggéseket nézegetni; nem lehet, hogy mégiscsak van összefüggés a kutyák története és az ő 1395# szorongásos, halálfélelmes rohamai között? Hogy össze kell görnyednie, s aztán valahogy az üvöltéssel együtt tud 1407# megkönnyebbülni? 1408# És ahogy beszélgettünk erről, látszott, hogy azzal, hogy kimondhatóvá vált az, hogy ő mit csinált 10 éves 1419# korában, ez egy nagy megkönnyebbülést hozott neki. 1424# Látszott, hogy kifejezetten jobban lett ettől. Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol a kutyák mennyországbeli 1435# létezéséről? 1437# 1437# Hát mondta, hogy a kutyáknak? Hát miért? 1440# Fölvilágosítottam, hogy az egész teremtett világ sóhajtozva várakozik, vágyakozik arra, hogy Isten dicsősége 1451# megnyilvánuljon rajta. Tehát valamiképp az egész teremtett világ a megdicsőülés állapotába kerül. Márpedig a 1462# kutyák is. Ez akkor azt jelenti, hogy a kutyáknak is valamiféle megdicsőült létezését elhihetjük. Nem egyszerűen 1473# csak elenyésznek, úgy, ahogy vannak, hanem valahogyan... odaát is lesznek. 1481# Ez akkor lehetővé teszi azt, hogy bocsánatot kérj tőlük. 1486# Ezen nagyon meglepődött, és azt ajánlottam neki... Kérdeztem, hogy tudja-e, hogy hol vannak a kutyák? Hát hogyne 1497# tudnám?! 1498# (Annyira ketyeg, hogy nem tudom... Szóljatok, ha vége van.) 1504# Oda kellene mennie arra a helyre, ahol a kutyákat elásta, és kérjen bocsánatot a kutyáktól. Mondja el nekik, 1515# hogy ő mennyit szenvedett már emiatt. Hogy milyen kiszolgáltatott volt gyerekkorában, hogy mi minden történt, 1526# ami ide vezetett. De ne mentegesse magát, csak mondja el, hogy a kutyát tudják, hogy ez hogy volt. 1536# 1536# És hogy végül kérjen bocsánatot, és mondja a kutyáknak, hogy előbb-utóbb ő is majd eljut oda, ahol a kutyák 1543# vannak. 1544# 1544# Kicsit hitetlenkedve nézett rám, azt mondta, hogy ez nagyon tetszik neki, ez egy jó ötlet - és elment. 1553# És éveken keresztül nem egyetlen rohama sem. Egyetlen egy sem, sok éven keresztül. Ilyen időszak nem volt az 1564# életében. Mígnem repülnie kellett, és akkor a repülőtéren a fölszállás előtt megint volt. Be kellett mennie a 1574# wc-be, és ugyanaz megint megtörtént vele. Visszajött utána hozzám, ahogy vége volt az útnak. És mondja, hogy "Te 1585# Feri, jól voltam - azért nem is jelentkeztem sok évig; azt gondoltam, teljesen jól vagyok, de most megint volt". 1596# És valami szöget ütött a fejembe és megkérdeztem tőle: 1601# - Te, bocsánatot kértél te a kutyáktól? 1605# - Tulajdonképpen nem. 1607# Ahogy beszélgettünk róla, és elmondtad, hogy mit kéne csinálni, én már attól úgy megkönnyebbültem, és utána 1617# annyira jól lettem, hogy arra gondoltam, hogy nem kell megcsinálni. Nem is volt nálam egy órát - ez tisztázódott 1628# 15 perc alatt. Én nem mondtam, hogy "csinálja!". Azt mondtam: szerintem ezt érdemes lenne megcsinálnia. Most már 1639# én is tudom. 1640# Elment a kertbe, bocsánatot kért a kutyáktól - és azóta jól van. 1646# Ez a történet számomra például egy alapvető, személyes tisztázása a halálhoz fűződő viszonyt illetően. Itt 1656# sajátosan nem a saját halálom - de közbe-közbe... Ezt nem is akarom most túlragozni. 1665# 1665# Ez egy tisztázás - hogy mit kezdjek azzal, hogy részese voltam ezeknek a kiskutyáknak a halálában. Ezzel valamit 1676# kell kezdenem. 1677# A második nagy téma, ami kikerülhetetlen (és ez a séma nagyon jól előhozza), hogy tisztáztam-e a halálhoz fűződő 1688# viszonyomat? Milyen döntéseket hoztam? Mikor megbocsátásról beszélünk, vagy arról, hogy ... tudjátok, a 1698# Szentírásnak van ez az egyszerű mondata, Jézusnak a gondolata, hogy "jobb adni, mint kapni" - meg "a szelídek 1709# öröklik a fölet", akkor olyanok, akiket a halálig látják csak az életet, ezt mindig valamilyen ideálnak tartják 1720# csak. Valami ideológának, ideának vagy naivitának. És azt mondják... ha valaki csak önmagáig lát, vagy a halálig 1731# lát, akkor minden olyan gondolat, ami túlmutat ezen, az számára naivitás, nevetséges, szemfényvesztés. Olyasmi, 1742# ami előbb-utóbb az életnek a próbáját nem állja ki. Ezzel gyakran találkoztam. Érthető, amit mondok? 1752# Tehát azt mondod valakinek hogy "légy nagyvonalú valakivel, aki egyáltalán nem volt veled jó"! Jó, jó, tényleg 1763# úgy szépen hangzik, nade... Nade. 1766# Bocsáss meg valakinek! - Dehogy bocsátok meg! 1770# Azok, akik magukig látnak, nagyon be vannak zárva a saját fájdalmaik, sérelmeik, sebzettségeik világába, vagy a 1781# halálig látnak, mindent, ami azon túlmutató szemléletmódot hordoz, nem "azon túlmutatónak" látják, hanem 1792# naivnak, nevetségesnek, gyerekesnek, értelmetlennek, szépelgésnek, költészetnek, illuzórikusnak, éretlennek, 1802# gyerekesnek - és nem is tudjuk velük megértetni, hogy nem az. Nem tudtuk. Nem tudjuk. Ezt már nagyon gyakran 1813# tapasztalatam. Egyszer csak beleütközik egy falba, ez pedig a saját korlátainak a fala. Én azon biztos nem tudok 1824# átmenni. Ő mindig is naivitásnak fogja tartani azt (pl. sok esetben) amiről Jézus beszélt. Gyerekesnek fogja 1835# tartani. Azt mondja: nagyon szép, de a realitás nem ilyen. A realitásban persze nagyon is benne van ez, csak ez 1846# nem a realitáson innen van (még a naiv korszakunkban), hanem ezen a fajta realitáson túl. 1855# 1855# De aki nem lát túl az énjén és a halálon, ő mindig azt fogja gondolni, hogy ezek a gondolatok a realitásnál 1864# kevesebbek. És nem érzékeli azt, hogy ezek a realitásnál többek; egy túlmutató realitást fejeznek ki. 1874# Vitatkozni teljesen felesleges. Mindaddig, amíg valaki egyszer csak meg nem sejt valamit, át nem él valamit - 1884# akkor egyszer csak övé lehet egy élmény. Vagy: vissza nem emlékszik egy élményéhez, és nem kezd el ahhoz 1893# ragaszkodni. 1895# 1895# Nem tudom, hogy ez érhető-e. Kicsit bénázok, szerencsétlenkedem ezzel. Mert 20 éven keresztül kísérletetem 1903# azzal, hogy valakik akik mondjuk a spirituális szempontokat naivitásnak tartják, vagy nevetséges, a valóságtól 1912# való elrugaszkodottságnak, hogy őket hogy lehetne valahogy... hogy lehetne megmutatni, hogy ez nem naivitás? 1921# Hogy lehet nagyon naivan csinálni - erről beszéltünk is, éppen a felnőtté válás kapcsán. 1928# Egy fiatal, csillagszemű ifjú hölgy, aki azt gondolja: nem történhet az emberre semmi rossz. Ez a naivitás. 1937# Amikor valaki azt mondja: akkor is odamegyek valahova, valakiknek segíteni, ha valami rossz történik velem - az 1946# nem naivitás! Tehát odamenni valakinek valakinek segíteni, és vállalni a kockázatot, hogy nekem is bajom essék, 1955# az nem naivitás! Hanem azon a fajta realitáson túl van, hogy "semmi másnak nincs realitása, mint hogy magunkat 1964# mentsük meg". 1965# Na! Most már letettem arról, hogy bárkit meg akarjak győzni. Nem. Már látom, hogy nem. Ez nem egy ilyen kérdés. 1974# Előbb-utóbb beleütközik ő a saját magának és a halálig tartó látásmódjának a korlátaiba. 1981# Én ezt nem tudom túlfeszíteni. Nincs olyan gondolat, ami ezt túlfeszítené. Az az értelmezési rendszer, amiben ő 1990# dolgozik, nem teszi ezt lehetővé. Össze tudom tenni a kezem és azt mondani: hátha történik vele majd valami. 1999# Valami, ami akarva-akaratlanul túlfeszíti majd ezt a látásmódját. Vagy: lehet, hogy ott vannak benne a 2007# lehetőségei; lehet, hogy döntenie kell a bizalom mellett. Hátha! Én nem tudok helyette dönteni. De hátha! 2016# 2016# A félelem kopogtat, a bizalom nyitja ki az ajtót. Jó. Ezt akartam. 2026# Mi lehet ennek a sémának a hátterében? Miért lehet annak az, hogy valaki ennyire veszélyeztetve, fenyegetve éli 2042# meg magát és nem lát ki belőle? 2047# (Nem vagyok a régi. Egy kólát nem bírok meginni.) 2055# 2055# A gyógyító tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokszor gyerekeknek olyan élettapasztalata van a séma mögött, 2066# hogy valamikor védelemre, oltalomra, biztonságra lett volna szükségük, és nem kaptak. 2075# Tehát valamikor féltek és rettegtek; meg kellett volna őket menteni és nem mentette meg őket senki. Ez lehet egy 2086# nagyon erős életélmény, lehet sorozatosan annak a tapasztalata, hogy apám sose véd meg. Vagy anyám sose véd meg. 2098# Vagy a szüleim mindig kiszolgáltatnak külső személyeknek. 2104# 2104# Tehát lehet egy-két nagyon megsebző életélmény, lehet sok kicsi is. 2110# De az a tapasztalat, hogy itt vagyok, egyedül vagyok, félek, oltalomra lenne szükségem - és nem kapom meg. 2120# Ha valaki nagyon megsebződik így gyerekkorában, akkor abból kialakulhat egy séma. A fenyegetettségnek, 2129# kiszolgáltatottságnak, a veszélyeztetettségnek a sémája. Ezért ő tulajdonképpen azzal, hogy készül a világ 2139# végére, valami olyasmit tesz, amivel legalább cselekvőképes marad. 2146# 2146# Ebből a szempontból ez egy nagyon értékes dolog. Feküdhetne az ágyában is és mondhatná azt, hogy "úgyse lehet 2156# semmit csinálni". De ő csinál valamit: bunkert épít! Meséltem egy ismerősömről: ő a saját kertjében, 2166# Dunabogdányban alagutat fúr. 2169# Nem vicc! Most több, mint 20 éve fúrja az alagutat. 2174# Elindult egy oldalról - most nem tudom pontosan a számokat. Olyan15 évig fúrta egyik oldalról. Ez egy komoly 2184# alagút ám; Dunabogdányban sziklás, köves terep van ám - az nem olyan! 2191# Rendes, komoly fúróval fúrta. 15 évig fúrta az egyik oldalról. Akkor kicsit elunta. Tehát látjátok, hogy milyen 2202# emberi dolog ez. És akkor nekiállt a másik oldalról fúrni. Olyan ügyes volt (nem is tudom; látjátok, a 2212# halálveszély, főleg, ha ilyen hosszan tart, azért csodákra képes), hogy alig tévedett a két lyukkal. Összeért 2223# neki a két lyuk! 2224# Ez olyan, mintha ilyet csak a tévébe lehetne látni. 2229# Majd lehet, hogy zarándokhely lesz ez Dunabogdányban. Hogy nézzétek meg, ott fúrta a lyukat! 2238# És képzeljétek el, egyszer, ahogy fúrta a lyukat (egyedül csinálta persze) mögötte leszakadt egy szikla. 2249# Ugye, ez lehetett volna egy nagy önbeteljesítő jóslat. Ugye? 2255# - Próbálom túlélni, fúrom a lyukat és tessék! Én mondtam, hogy nincs oltalom, nincs biztonság! 2264# De az volt a hihetetlen szerencséje, hogy egy elektromos fúróval fúrt, és a szikla, amit fúrt, nem tette tönkre 2275# a vezetéket. 2276# Ezért a másik oldalról kifúrta magát. 2280# 2280# Ha választani lehet, szerintem ez egy sokkal-sokkal értelmesebb élet, mint nem csinálni semmit. 2305# 2305# Ő dolgozik, pénzt keres, és a pénzéből fúrja a lyukat. 2312# Ő most így egyensúlyban van. Ezt én értékesnek látom! Valami olyasminek, hogy így ő most megtanult élni, 2325# mindazzal, ami neki adatott. Nem kis teljesítmény! 2332# Megőrizni a cselekvőképességünket. 2336# Csak látjuk, hogy mekkora árat fizet érte. Túl nagy az ár. 2344# 2344# Igen. Olvasok. Hoznék akkor egy példát arra, hogy milyen az, amikor nem valami egyszeri traumatizáló életesemény 2353# miatt alakul ki valakinek ez a sémája, hanem például egyszerűen csak egy hosszan tartó, és különösebben 2362# egyáltalán nem rosszindulatú szülői magatartás miatt. 2366# Orosz Katalin írja le ezt a találkozását egy klienssel. 2371# Egy kisfiúra gondolok, akinek az édesanyjával dolgoztam. Az anya szorongó volt, és ahogy az sajnos történni 2380# szokott, a várandóságának idejétől kezdve szorongásának egyik legfontosabb témája lett a baba. Közös munkánk 2389# során, amely közel másfél évig tartott, ezt a szorongást gyógyítottuk relaxációval, beszélgetéssel. 2397# (Háhá! Női csoport! Relaxáció! 2400# Nagyon jó! Tanuljatok meg relaxálni! Azt mondja:) 2404# Fontos része volt az önismereti folyamatnak az is, hogy gyakran hozta magával a kis Rolandot, amikor nem tudta 2413# kire bízni. Ilyenkor közvetlenül is tudunk azokkal az apró eseményekkel foglalkozni, amelyek a szemem láttára 2423# történtek az anya és a baba között. 2426# A köznyelv majomszeretetnek nevezi azt, amit láttam. Rolandot egyértelműen túlóvta, túlféltette. Ahhoz, hogy 2435# erről beszélgessünk, időnek kellett eltelnie, amíg a szorongása csökkent, és be nem tudta fogadni az új 2443# gondolatokat. Fontos előkészület volt a gyermek mozgásfejlődésének és jelzéseinek megbeszélése, hogy világosan 2453# lássa, megértse a baba üzeneteit, amit most be fogok mutatni. 2458# (De ezt kihagyom.) 2459# A probléma alapvetően az volt, hogy az édesanya saját szorongása miatt nehezen tudott figyelni a baba valódi 2469# szükségleteire. Föltételezte, hogy nem tud elég jól szoptatni, így nem hitte el, hogy Rolandnak elég volt a 2478# táplálék. A szorongása miatt túlféltette a szociális kapcsolatoktól, nem merte mások kezébe adni a babá. Még a 2487# nagyszülőket is igyekezett távoltartani tőle. A fertőzésektől való félelme miatt nem merte letenni a földre sem, 2496# így a kicsinek, ahogy nőtt, nem volt elég tere a természetes mozgáshoz. Kihagyta a kúszást, ami a gerincét 2505# nagyon megviselte. Ráadásul túl korán állt föl, hiszen ez volt az a dimenzió, amerre egyáltalán mozoghatott. Az 2515# anya nem nézte jó szemmel az apa kicsit szabadabb játékát a gyerekkel. Aggódott, ha a férfi dobálta a babát. 2524# Roland megijedhet a hirtelen mozgástól - mondta. Valóban, egyre félénkebb lett Roland, és a Papával már nem is 2533# mert játszani. 2534# Az üzenet, amit az anya tanít a világról: 2538# - Vigyázz, mert baj lesz! Húzódj vissza! Anya jobban tudja, mi segít neked! 2544# Ez elbizonytalanította a kicsit, aki anyja jelzéseire figyel, ahelyett, hogy maga tájékozódna a világban. 2553# Fokozatosan elveszíti a kapcsolatát saját testi érzéseivel, és mivel mivel érzelmeit nem tudják jól 2561# visszatükrözni, egyre inkább kiszolgáltatottá válik anyja jelenlétének. 2567# A "mi ez?" kérdés föl sem merül már benne, annyi baj van a világban. Biztonságosabb anyja szoknyája mellett 2576# maradni. 2577# A beszélgetések során anyja megtanulta saját szükségleteit megkülönböztetni Rolandétól. Elmélyítette magában, 2586# hogy ha neki megnyugtatásra van szüksége, azt ne a kisfiától várja, hanem kezdeményezzen beszélgetést más 2595# felnőttekkel. Megtanulta, hogy a babának önálló kifejezései vannak arra vonatkozóan, hogy mit szeretne. Így ezt 2605# meg is lehet vele beszélni. És a helyzetet a baba is befolyásolni tudja. Roland így teret kapott arra, hogy 2614# fölismerja és kifejezze saját szükségleteit, és sorolhatnánk még sokáig a változás jeleit - hiszen valóban, 2623# szinte mindent érintett az anya átalakulása. 2627# 2627# Tehát egészen onnantól kezdve (majd a magzati korról szeretnék még beszélni), hogy mennyi teret kap egy pici 2636# baba a mozgáshoz! Ha nem kap egy pici baba a mozgásnak teret, és a különböző mozgásfázisok nem tudnak 2645# létrejönni, az hat az idegrendszerre, hat az agyműködésre - mindenre hat! Minden összefüggésben van a mozgással! 2654# Látom, itt vannak szakemberek; nagyon bólogattok. A mozgás, a mozgás, a mozgás! Minden egyes mozgáselemnek 2664# megfelelő ideig, főleg megfelelő korban ... Ha nem megy végbe, mindenre hatást gyakorol. És tudjátok, mi a 2673# legszebb? Orosz Katalin, aki terapeuta, súlyos gerincbetegséggel élt, és saját magát gyógyította meg. 2682# És elmondja a saját történetét is - ez is egy jó példa, arra hogy lehet a sebzettségből válaszolni az életre, 2691# meg a sebzettségre adni választ. Azt mondja: 2695# Az ötvenes években születtem első gyerekként; az első gyerekek egyébként is gyakran rajtaveszt. 2703# Például azért, mert hogyan alakul ki egy pici baba biztonságérzete? Sokféle szempont hozható ide, de pl. úgy, 2713# hogy (ugye, látlak téged), egy anya fogja a gyerekkét, és hogyha a másodikat-harmadikat fogja (hacsak nem 2722# gyakorolta be magát nővérként a kistesóinál, és és és... a hagyományosabb világban nyilván már gyakorolhatta 2731# ezt), hogy biztonságosan tudja tartani a gyerekét. Baloldalt mindig. 2737# Tehát a gyerek megérzi azt, hogy az édesanyja mennyire tartja biztonságosan! 2744# Nagyon érdekes keresztelni. Mert a kereszteléskor két dolgot nagyon jól lehet látni. Az egyik, hogy az anya 2753# mennyire tartja biztonságosan a picijét. Hogy mi az a... Olyan természetes mozdulata van-e, és a kereszteléskor 2763# van egy pont (ezt szoktam mondani) hogy: "amikor a vízzel való leöntés történik, fektessétek vízszintesbe a 2772# babát", annyira jól lehet látni azt, hogy van, aki gyakorlatilag egyetlen rutinos mozdulattal vízszintesbe 2781# fekteti a babát. Egy másik anyuka pedig, ahogy ott aggódik, fél és szorong és rutintalan - ahogy veszkődik 2791# azzal, hogy vízszintesbe kerüljön. 2794# 2794# De ami tipikusnak mondható... ugye gyakran a keresztanyák most már nem annyira az idősebb nőrokonok, hanem 2803# sokszor barátnők. Nem egyszer (most már látom; olyan szép a nőknek ez az együttérzése) hogy sokszor választotok 2812# olyan keresztanyát, aki még a saját gyerek előtt van. (Hogy na, hogy legyen neki is egy kicsit, és akkor már 2822# dajkálgatja; jaj, de jó, meg cuki, úgy szeretné - ugye, ez természetes.) És annyira lehet látni, hogy az anya 2831# egy ilyen természetes mozdulattal átadja a keresztanyának a gyereket. S a keresztanya meg azzal az 2840# ügyetlenséggel, ahogy ... 2842# Szóval pl. egy pici baba természetes módon megérzi azt, hogy amikor az anyja a kezébe fogja, akkor az egy 2851# biztonságos tartás-e vagy nem. És ha egy gyerek érzi azt, hogy az anyja biztonságosan fogja: tehát a legkisebb 2861# izommunkával fogja csak. Ott feszül az izom, ahol kell, és nem feszül az izom, ahol nem kell - akkor ő elengedi 2871# magát! Ő nem tartja magát, mert tudja, hogy az anyja őt tartja. Hát miért tartaná magát, ha anya tart?! 2880# De ha anya engem nem tart biztonságosan, akkor a gyerek elkezdi tartani magát. Ezért a teste megfeszül. S közben 2890# az anya gondolhatja azt, hogy "most én tartom a babát". Csakhogy a baba már ... 2897# 2897# Tehát akkor már két feszült lény feszül egymásnak. Az anya is feszült és a baba is feszült. Feszes minden izom. 2909# Ez nyilvánvalóan egy üzenet arról, hogy van-e oltalom a világban vagy nem. Hogy van-e biztonság, vagy nem. 2921# Elengedhetjük-e magunkat, vagy nem. Hogy lehet élvezni az életet akkor is, ha meghalunk, vagy nem - hát 2933# szerintem lehet. Lehet-e betegen élvezni az életet? Hát nem annyira, de azért... próbálkozni lehet. 2944# Na jó. Hmm. 2945# Ericssontól szeretnék olvasni, csak hogy most olvassuk-e vagy sem? Legyen most. 2954# Mert ez egy kis interakcióra hív benneteket. Ugyanis egy helyen meg fogom kérdezni, hogy ti mit csinálnátok? 2967# 2967# Azt mondja... 2968# Kérdező: 2969# A kérdés nagyon nehéznek tűnik, rettenetesen szakmainak. Közben pedig nem csak úgy nézhetjük. A kérdés az, hogy 2984# mit kellene kezdeni azzal, ha serdülőkorban a gyereknél rettenetes tünetek jelennek meg. Valami serdülőkori 2998# mélyrepülésben van. Lelki értelemben. 3003# Tegyük föl - mondja a kérdező Ericssonnak - hogy valaki fölhív és azt mondja: van egy 19-20 éves gyereke. Nagyon 3017# jó fiú. De ezen a héten hirtelen elkezdett sétálni a környék utcáin egy nagy keresztet hordozva (már a 3031# nyakában). A család aggódik, a szomszédok felbolydultak, és kellene valamit. Hogyan gondolnál erre a problémára? 3046# Egy ilyen bizarr viselkedésre mit tennél? 3051# Hát képzeljük el, hogy egy órási, hatalmas keresztet vesz fel a gyerek a nyakába, és azzal járkál. 20 éves. 3065# A te gyereked. (Könnyű a máséról gondolkodni, hogy vele mit csinálnál - a magadéval, nyuszifül!) Kicsit várok. 3080# 3080# A kérdés mögött annak föltételezése is áll, hogy lehet, hogy ez valamilyen pszichotikus eseménynek a része. 3095# Tehát, hogy lehet, hogy ez valami komolyabb dolog. 3103# Nézzük, mit mond Ericsson. 3107# 3107# Nos, ha az ifjú eljönne hozzám, elsőként azt tenném, hogy megnézném a keresztet. Egy nagyon picit javítani 3116# akarnék rajta. Aztán, amint ezt a nagyon csekély változást sikerült megtenni, nyitva az út a nagyobb változásra. 3125# Remélem, hogy elég hamar eljuthatnék oda, hogy egy másféle kereszthordozás előnyeivel foglalkozhatnánk, például 3135# lehetne neki legalább két keresztje. Majd három, és mindennap választania kellene közülük. 3143# Elég nehézzé válna ez a viselkedésmunka kifejezése, ha a keresztek száma egy bizonyos mennyiség fölé kerülne. 3152# Kérdező: 3153# Föltételeznéd, hogy ez a viselkedés valamiképpen a család-őrültség kifejeződése? 3160# Ezt valamilyen reménytelenség kinyilatkoztatásának venném, például: a család őrjít meg engem; ők a keresztem, 3169# amit nem bírok elviselni. 3171# Kérdező: 3172# De még ha adott is ez a föltevés, helyes a kereszttel foglalkozni? Nem inkább a családdal kellene törődni? 3181# Nem. Mert a család védeni fogja a fiút, és még keményebben rámásznak. 3187# Ez a gyerek eléggé magányos. Egy elviselhetetlen keresztet hordoz. Teljesen egyedül van a keresztjével - ezt 3196# nyilvánosan hirdeti. És az egész környék, a környezete elutasítja őt. Tehát nagyon-nagyon egyedül van. Amire 3206# szüksége van: a keresztje megjavítása és megkönnyítése. 3210# Kérdező: 3211# Tehát vele kezdenél valamit és nem a szülőkkel? 3215# A szülők bevonása sokkal később volna lehetséges. 3219# Kérdező: 3220# De a szülők nyilván valamiképpen reagálnának a kereszt elburjánzására, ugye? 3226# Persze. De tudhatod, hogy a rendelőm kiváló hely lenne az ilyen keresztek tárolására! Kérdező: 3235# A legtöbben, akik szerint az ilyen fiú az őrült családot képviseli, közvetlenül a családot vennék célba, azon az 3244# alapon, hogy a fiú is változna, ha sikerülne a családot megváltoztatni. 3250# Ericsson: 3251# Mondanék egy példát. Valaki segítséget kér tőled, és te azt találod, hogy egy nagy kőomlás van az odavezető 3260# országúton. Látod, hogy van egy kerülőút - azon csak egy kő van. Nyilván a kerülőutat választod, mert a 3269# túloldalon várják a segítségedet, és tenned kell valamit. A nagy halom kő a család. A kerülőút (az egy kővel) a 3279# pszichotikus fiatal. Neki egy olyan területet nyújtasz, amelyben szabadnak tudja érezni magát, önmaga tud lenni, 3288# és ahol a különlegességét nem utasítják el, hanem figyelembe feszik. Megfelelő gondoskodó figyelmet érdemel, nem 3298# pedig destruktív, romboló figyelmet. A családdal csak ezután foglalkoznék. 3305# 3305# Azért hoztam ezt ide, mert milyen döbbenetesen gyönyörű, hogy valaki még ott is valakinek a szabad cselekvési 3315# terét kezdi el kidolgozni, ahol mindenki őrültet kiált. Mindenki mindenkit meg akarna változtatni. S Ericsson 3325# azt mondja, hogy: "Én észrevenném ezt a fiatalembert. Észrevenném, milyen egyedül van, hogy rajta valamit 3334# segíteni kéne. S arról biztos el tudnánk kezdeni beszélgetni, hogy valami más keresztet is hordozhatna - ilyet, 3345# vagy olyat, vagy többet, vagy cserélgethetné". 3349# Azért hoztam ezt ide, mert óriási nagy dolog, amikor ebben a kiszolgáltatottság, fenyegetettség, sérülékenység 3359# veszélyeztetettség sémában valaki rátalál arra, hogy mit is tud ő tenni magáért. Ez nagyon nagyon nagy dolog! 3369# A következő lépés pedig, amikor rájön arra, hogy ez egy séma. Ez a következő nagy lépés. 3378# Nem is akarok erről többet - jöjjön a következő séma! 3383# Úgy nevezik, hogy összeolvadottság, éretlenség. Inkább így: 3388# Összeolvadtság, éretlenség séma 3391# Aki összeolvadtság, éretlenség sémában van, nézzük, mi a három cselekvési forma: 3398# Hatása alatt 3399# Ha teljesen hatása alatt van a sémának, akkor pl. mindent elmond az anyjának, ami vele történik. Mindent! Mindig 3410# hazamegy, mindenről beszámol. Nincsen saját élete. Nincsenek titkai, mindig mindent megoszt az édesanyjával. 3420# Az édesanyja helyett megoszthatja az apjával. 3424# Az apja helyett a férjével vagy a feleségével. Vagy a testvérével. De nincs saját élete. 3432# Hanem van valaki, akinek ő mindig mindent elmond és mindig mindenről beszámol. 3439# Ez történik akkor, ha a séma teljesen a hatása alatt tart valakit. 3446# Elutasítva 3446# Mi történik akkor, ha valaki elutasítja azt a világot, ami benne a sémát aktiválni tudná? Akkor kerüli a 3456# kapcsolatokat, kerüli az intimitást. 3460# 3460# Kerüli azokat a helyzeteket, amelyekben ő elmondhatna mindent valakinek, akivel ennyire összeolvadtságban él. 3470# Túlkompenzálva 3471# A legérdekesebb az, hogy mit jelent a túlkompenzálás? Ha valaki túlkompenzálja ezt a sémát, akkor a számára 3481# fontos személy vagy személyekkel szemben mindenféleképpen másmilyen akar lenni! Semmiképpen nem akarja azt 3491# tenni, mint amit az anyja mond neki, vagy amit az apja mond neki. Vagy ahogyan a testvére él. Semmiképpen, semmi 3502# szín alatt úgy nem, mint ahogyan a másik. Az a számára potenciálisan összeolvadással kecsegtető másik. 3511# Ez azért olyan érdekes, mert sokszor minden a realitást - nem túlhalad, hanem megelőz - az hogy valaki miért nem 3522# hallgat a jó szóra? 3523# Mert például túlkompenzál valamit, és akármennyire is mondhatod te, hogy mit volna érdemes tennie, ő egy séma 3534# hatása alatt van. És a séma hatása alatti cselekvési logika az, hogy akkor is az ellenkezőjét fogom tenni, ha 3544# neked van igazad. 3546# 3546# Tehát egyáltalán nem érdekes, hogy igazad van-e vagy nem. Az sem érdekes, hogy ez a javamra van-e vagy nem - 3555# hanem az az érdekes, hogy pont az ellenkezőjét csinálhassam annak, mint amit mondasz. 3563# Szülők ezt nem szokták érteni. Nem értik, hogy ez hogy van? 3569# Most akkor kapunk egy megközelítést, egy adalékot, hogy akár ebben a sémában, akár egyébként az emberi lélekben 3579# létezik egy olyan működésmód, hogy sajátosan (bár rövid távon és egy sebzettségből kiindulva) abban legyünk 3589# érdekeltek, hogy pont másmilyennek legyünk, mint amilyennek érdemes lenni. 3596# Ha azt, amilyenne érdemes lenni, egy olyan személy képviseli, aki számunkra fontos! Tehát egy számunkra fontos 3606# személlyel, tekintélyfigurával szemben akarunk valamilyenek lenni. Pechünkre, ha ez a számunkra fontos 3615# tekintélyfigura egy rendes ember, akkor nem egy derűs élet elé nézünk! 3622# Ezt megint rengetegen nem értik. Szülők fogják a fejüket: 3627# - Miért csinálja ezt? Otthon ebből semmit nem láthatott! Hát nem kapott ilye! Nem bántottuk! Kétnaponta 3637# Ranschburg tanár úrtól megnéztünk egy videót, és az alapján csináltunk mindent! 3644# (Akkor jó forrásból vették; ezt így értettem. Hát akkor?!?) 3649# Itt (egészségedre) megint eljutottunk ahhoz a dinamikához vagy dilemmához, hogy egy nehéz dolognak a kimondása - 3660# ha valaki érintett benne - úgy hangozhat, mintha most bántanám. Ugye? Mint hogyha: 3667# Hát most miért nem érted meg? Hát ez a napnál is világosabb; van ilyen. 3674# De nem akarok megint senkit sem bántani vagy kritikus lenni, csak leírni ezt a helyzetet. Hogy miközben teljsesn 3684# illogikus, hogy valaki a saját sorsát is tönkreteszi, és az egyébként számára fontos személlyel ellentétes 3694# személyiségjegyeket, magatartásformákat erőltet, ami teljesen tönkreteszi őt meg még az egész környezetét is - 3704# hogy ebben mi a logikus? 3707# 3707# És most arról beszéltünk, hogy ennek van egy nagyon sajátos logikája. 3714# Pl. hogyha valaki a saját autonómiáját, a saját identitását azáltal próbálja megőrizni vagy kiformálni, hogy 3725# semmiképpen se legyen hatással egy számára fontos személy! Érthető ez, ugye? És akkor nézünk amerikai filmeket, 3736# amikor valaki mindenféle filmeket kipróbált, és már háromszor visszahozták a klinikai halálból, és végül az 3747# apja, aki százötvenszer kitagadta, és egyébként érte élt-halt, akkor ott ölébe fogja a fiának a fejét az 3758# intenzív osztályon, és 150 cső lóg ki belőle. S akkor végül a fiú kimondja azt, hogy: 3767# De apám, büszke vagy rám? Szeretsz még? S akkor az apa azt mondja: Igen, szeretlek. 3775# Elég macerás életút. 3777# Tehát nagyon nagy jelentősége van annak, hogy (s akkor egy picit a séma háttere) megfelelő teret nyújtunk-e 3788# foganástól kezdve valakinek, aki önálló személyként akar megszületni ebben a világban. Foganástól kezdve! 3799# Hol szokott például nehézség adódni? Hű! 3803# Például - kutatásokból beszélek - hogy amikor a várandóság alatt veszíti el az édesanya a saját szülőjét. Vagy 3815# saját testvérét. Tehát egy számára fontos személyt. 3820# Ilyenkor - főleg, hogyha saját szülő - akkor nem egyszer egy természetes belső mozgás indul el, hogy: 3830# - Téged nem engedlek elveszni! Te nem veszhetsz el! Nem, neked nem lehet semmi bajod! 3839# Vagyis a saját magzatával igyekszik betölteni, pótolni azt a veszteséget, fájdalmat, azt az űrt, amit a saját 3850# anyukája, apukája, testvére elvesztése kapcsán érez. Különben is egy nagyon nehéz helyzetben van egy áldott 3861# állapotban lévő anyuka, aki egyszerre készül arra, hogy életet adjon, és közben azzal szembesül, hogy egy életet 3873# kéne elveszni hagyni és gyászolni. Nagyon nehéz dolog egyszerre ezt a két dolgot csinálni! 3882# Tehát siratni valakit - és várni valakit. Ez szinte emberfölöttien nehéz. 3890# Egyáltalán nincs semmi kritikánk az édesanyák felé, akik egyszerre ezzel a kettővel nem tudnak megbirkózni. 3901# De közben megtörténik az, ami megtörténik - nem mindig történik, de megtörténhet - hogy nem történik meg a 3911# gyász, hanem a magzatot úgy tekinti, úgy kezdi el nézni (mert nem akarja őt elveszteni, az már túl sok lenne; 3923# egy picit az apám, az anyám helyett is te maradj itt), mint a saját életének a részét! Aztán még inkább: mint a 3934# saját testének a részét! Egy áldott állapotban lévő anya, aki a gyerekére úgy tekint, mint a saját testének egy 3946# részére; szinte úgy, mint egy saját szervére. Ha ez megtörténik; ha egy anya a saját magzatára nem önálló 3956# lényként tekint, hanem kizárólag a saját teste részeként, ezzel nehezíti (már magzati kortól kezdve) hogy a 3967# gyerekének kialakuljanak a test- és énhatárai. A kutatások egyértelműen mutatják, hogy a magzatnak már 3978# egyértelműen fejlődő test- és énhatárai vannak! Fejlődő, alakuló test- és énhatárai. 3987# Akkor, ha az édesanyja őt úgy látja, mint önálló lényt. 3992# Hát egy pici magzat nem tudja magától kisütni, hogy én egy önálló lény vagyok. Ezt onnan tudja, hogy az anyja 4003# így látja. 4005# 4005# Tehát ezért óriási jelentősége van annak, hogy egy anya a saját gyerekét (magzatként) önálló lénynek tekinti-e 4016# vagy nem? Mert minél inkább önálló lénynek tekinti; minél inkább tudja, hogy ez vagyok én és ez a magzatom; ez a 4028# magzatom és ez vagyok én és mi kapcsolatban vagyunk egymással (ez nem a kapcsolat elárulása). 4037# S egy csodálatos kapcsolat van köztünk! De attól még én én vagyok, ő meg ő. Ezért is szokott az lenni, hogy 4048# sokszor, mikor áldott állapotban lévő édesanyákat gyóntatok, azt szoktam elégtételként adni, hogy beszélgess a 4060# magzatoddal! Szólítsd meg az ő nevét! Van már neve? - Van. 4066# Nevezd a nevén! 4067# Mondd a nevét, mondd, hogy... 4070# Például: milyen nagy kérdés, hogy mikor lesz neve a gyereknek? 4077# Nem is biztos, hogy rögtön az a név kell, ami majd az anyakönyvbe kerül. De hogy megszólítom-e őt valamilyen 4088# néven, amiről tudhatja, hogy az az ő neve? 4092# Az az ővé! Senki mást nem szólítok úgy, mert őt szólítom úgy! 4099# A kutatások szerint ezeknek kifejezetten nagyon nagy jelentősége van. Azért is olvastam Ericssont, mert - 4110# miközben Ericsson nem tudhatott ezekről a kutatásokról, mert ezek mostani kutatások - hogy nagyon sok 4120# serdülőkori pszichózisnak a hátterében az van, hogy magzati korban az édesanya és a magzata között nincsen 4131# megfelelő határ. Mi a megfelelő határ? A megfelelő határ az édesanya tudatában létezik - képzeletvilágában, 4142# ahogy magától különböző személynek képzeli el a magzatát. Nem pedig egy szervnek, vagy a testeének egy 4153# részeként. 4154# A kutatások szerint ennek óriási jelentősége van. 4159# Ott, ahol van egy tudatos anya-magzat kapcsolat, mit gondoltok hány százalékos koraszülésről beszélünk? 4170# Magzatok, pici babák hány százaléka születik koraszülöttként? 4176# Ha jól emlékszem, egyébként olyan 7-8. 4180# A válasz: 0. 4181# Nulla. 4182# Nem egyszer a szülési komplikációk hátterében is az anya és a magzat közti kapcsolatnak a problematikája áll. 4193# Vagyis például, hogy ha a magzat nem éli meg, nem élheti meg magát az édesanyjában, az édesanyján keresztül 4204# önálló lényként, akkor az édesanyja testét a magzat is a saját testeként észleli. Ezért pl. nem akar kijönni. 4216# Közel húzódik az anyja szívéhez. Az anyja szívét a saját szívének éli meg. Farfekvése lesz. 4225# Tehát egy csomó olyan komplikáció, ami látszólag teljesen esetleges, ma már láthatóan összefüggésben van az anya 4237# és magzat közti kapcsolattal. Az, ahogyan egy áldott állapotban lévő anya képes saját magát külön személyként 4248# megélni és a magzatát külön személyként, ezáltal létrejönnek a test- és az énhatárnak a föltételei. Ennek mi van 4260# a hátterében? Erről olvastuk az első részt - és látjátok, a végén, mint egy krimi, minden szál összeáll. 4271# Gondoljatok vissza az első történetre. 4275# 4275# Kimutatható összefüggés van vérzések, szülési komplikációk, vetélések, koraszülések és az édesanya és a saját 4288# anyja közti kapcsolat között. 4291# Egyszerűbben is tudom mondani: 4295# Minél inkább egy fiatal édesanya, aki áldott állapotban van, meg tudja magát különböztetni a saját anyjától, 4308# annál inkább van lehetősége arra, hogy megkülönböztesse magát a saját magzatától. 4318# Ráadásul: valaki minél inkább nem tudja megkülönböztetni magát a sajátom anyától, mert még nem eléggé önálló 4331# személy - annál inkább a magzatra ki fog hatást gyakorolni? A saját anyja (tehát a gyerek nagymamája), valamit a 4345# saját magzati élményei! 4348# Nagyon sok kutatásról lehetne beszélni, hogy mikor lép föl vérzés? Például akkor (hónapra, hétre, akár napra 4361# pontosan), amikor ő magzatként valamilyen hasonló élményt élt át a saját édesanyjának a méhében. 4373# És most ugyanez a vérzés megjelenik, de már most őbenne! 4380# 4380# Ezért duplán, sokszorosan nagy jelentősége van annak, hogy ha valaki sebződött az édesanyjával való 4391# kapcsolatában - hogy azzal kezdjen valamit! 4396# Erről sokat beszéltünk már, hogy sokszorosan megtérül a következő nemzedék számára az - sokszorosan, 4407# négyzetesen! - amit mi a szüleinkkel való kapcsolatnak a rendezésére fordítunk. Négyzetesen! Tehát, ha van belső 4420# munka, ami megéri a gyerekeinknek: az a szüleinkkel való kapcsolatunknak az elrendezése. Főleg egy édesanyának a 4433# saját anyjával való rendezése. Az a saját gyerekei számára a vetéléstől kezdve... sőt, onnantól kezdve, hogy 4445# egyáltalán megfogan-e vagy nem? Ha megfogan, komplikáció, vetélés... 4453# Na! Olvasok erről akkor, hogy mégiscsak... 4457# Akkor egy zárót olvasok - csak nem tudom, hogy szép-e. 4464# 4464# Lehet, hogy azt mondjátok: Feri, ne legyél beteg! Légyszi gyógyulj meg, mert rettenetes... 4473# Elmondjam, hogy honnan van? Persze, hogy elmondom, nem is ez a kérdés. 4480# A várandóság mélydimenziói az anya-magzat-kapcsolatanalízis tükrében 4487# Miért? Nem valami gagyit hozok nektek. Micimackó vagy ... 4493# Transzperszonális lélektan. 4495# Ez egy kicsike kis kötet - nagyon tündi-bündi. 4500# Na, gyerünk, Feri! 4502# Raffai Jenőnek a cikke. 4504# Befejezésül (tényleg ez van ideírva - ez a cikknek a vége) hadd ismertessek egy esetrészletet, amire már 4515# korábban utaltam. Említettem, hogy a függőségi konfliktus - főleg, ha látens marad - meddőséget, sorozatos 4526# vetéléseket okozhat. Az alábbi eset tipikus, elég gyakran előforduló konstelláció. 4534# Praxisuk során sűrűn fognak találkozni hasonló problémával küszködő kismama-jelöltekkel. 4543# Rékának két terhessége volt eddig; mind a kettő a 17. héten vetéléssel végződött. Mindkét esetben a 12. héttől 4554# kezdődtek alhasi fájdalmak, nyilallások majd vérzés. Ezt követően a vetélés. Az orvosok mindét esetben 4565# infarktusos felületet találtak a placentán. 4569# Réka olvasta a "Lelki köldökzsinór" című könyvet. A kapcsolatanalízist utolsó reménységnek tartja. Az első 4580# interjúban annyit tudunk anyjáról, hogy elvált, egyedül él sor szervi bajjal. Depresszióban szenved a leírt kép 4591# alapján. (Tehát az anyának az anyjáról van szó, aki depresszióban szenved: nagymama.) Réka sokat van vele, hogy 4602# a magányát enyhítse. Ezt ő természetesnek tartja. A kérdésemet, hogy ez mekkora terhet jelent neki, elhárítja. 4614# Minden egyes alkalommal rákérdezek anyjánál töltött idejéra. Egyre fokozódó aggodalmáról beszél anyja egészségi 4625# állapota miatt, aki egyre erőteljesebben panaszkodik magányossága miatt. Miután vészesen közeledünk a 17. hét 4636# felé, megkockáztatok egy összefüggést, hogy a gyakori látogatásával kiválthatja anyjával szemben érzett 4647# bűntudatát, lelkiismeretfurdalását. Réka visszautasítja a közlésem. 4654# 4654# Már csak egy hét van hátra a kritikus időpontig. Rékában is, bennem is nő a feszültség. Ismét anyjával 4667# kapcsolatos aggodalmainak szenteli az első tíz percet. Utolsó lehetőség arra, hogy megfogalmazzam neki, mit 4681# gondolok. Azt mondom: benne föltehetően a saját gyermeke és anyja harcol érte. (Tehát a magzat és az anya harcol 4696# a lányért.) Kié legyen? Maradjon-e anyja gyermeke, akinek az a feladata, hogy gondoskodjon róla élete végéig, 4711# vagy a saját gyermeke anyja legyen? Akkor viszont anyját veszítheti el, aki szokta is mondani: neki már nincs 4726# sok idő hátra. 4727# Réka azon az órán nem szólalt meg többet. Viszont dönt. A baba túléli a 17. hetet. Anyja, szemben az előző két 4742# babával most mellette dönt. Gyermeke a 40. héten világra jön. 4750# Innen folytatnánk akkor.
20130108 ¤ Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés
