2012.12.04-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

20121204 ¤

0000# Akkor hát köszöntelek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat!
0005# Örülök, hogy itt vagytok. Nem tudom, mennyi akaraterőre volt szükségetek, hogy a szánkózás első pillanatainak
0014# lehetőségeit elengedjétek. Hát, gyönyörű, gyönyörű. Sétáljatok föl még ma este a hegyre, ha van kedvetek! Miért?
0024# De milyen kedvesen derültök ezen. Ezt a legkomolyabban mondtam. Hát leesett a hó, hát csoda. Na jó. Ááá! Na, jó.
0034# Akkor nem kívánok semmit inkább. Szóval.
0037# Alkalmatlanság függőség séma (ismétlés, folytatás)
0041# Témánk... nem akarok hosszan ismételni, de jól kifejteni azt, aminek az első lépéseibe belekezdtünk a múlt
0050# alkalomnak a második felében, azt azért mégis csak. Minden esetre a fő témánk az az, hogy lehetséges, hogy annak
0060# a belső hiedelemvilágával élünk, hogy alkalmatlanok vagyunk erre-arra, beleértve akár az életre is. Hozzátéve,
0070# hogy alkalmatlannak találom magam. Nem csak érzem, nem csak gondolom, ez mind együtt. Alkalmatlannak érzem is,
0079# gondolom is, hiszem is, tapasztalom is. Hogyha visszagondolok az emlékeimre, hát ott is megerősítését találom
0088# ennek a hiedelemvilágnak, hogy alkalmatlan vagyok az életre, vagy pedig az életben nagyon sok alapvető dologra,
0098# a létfenntartásnak a felnőtt emberhez illeszkedő elemeire és módjaira és dolgaira. Hogyha valaki komolyabban
0107# érintett ebben a sémában.
0110# 
0110# Aztán ebből következik az, ami ezt a belső hiedelemvilágot még... (De jó, itt nézlek benneteket. Jó, ti tudtok
0118# élni ott. Ez jó, tetszik, ahogy ott csináljátok. Ez jó.) Szóval ami hozzátartozik ehhez a hiedelemvilághoz, az
0127# pedig az, hogy nahát, hogyha én alkalmatlan vagyok az életre, erre-arra, sok mindenre, akkor tehát függőségben
0135# kell lennem tőled, mert hiszen akkor tőled kaphatom meg azokat a nagyon fontos dolgokat, mindent, mindent,
0143# mindent,amire az én életemhez szükségem van. Nyilván már bőven van annyi rutinunk, tapasztalatunk, már annyi
0152# mindent láttunk, átgondoltunk, megfontoltunk, hogy látjuk, hogy mennyire tükrözi ez a hiedelem éppenséggel
0160# azokat az életéveinket, amelyek akár a magzati kortól kezdve emlékként lehetnek bennünk, amikor ténylegesen is
0169# függőségben voltunk a szüleinktől, számunkra fontos személyektől, és reális volt az az önmagunkról alkotott kép,
0177# hogy egyedül alkalmatlanok vagyunk az életre. Hát volt olyan kor, amikor ez volt a reális.
0185# 
0185# Emlékeztem, hogy a sémáknak az egyik ismérve, amiről mi beszélünk, korai sémák, és korai negatív sémák, amelyek
0193# a magunkhoz és a környezetünkhöz való töredékes sebzett viszonyt fejezik ki, hogy a séma, amiben vagyunk, az jól
0201# tükrözi, sőt nagyon pontosan tükröz valamit abból a korszakból, élethelyzetből, vagy megsebző világból, amiben
0209# valaha voltunk. Ez adhat nekünk máris egy kompetencia tudatot. (Nem t'om miért jöttem le, de lejöttem. De talán
0217# azért... nem jöttök velem szánkózni. Akkor jó, akkor ide jövök. Szíven ütött teljesen, hogy nem akarjátok
0225# megnézni a havat.) Tehát hogy már az kompetencia tudattal tölthet el minket, hogy milyen óriási dolog, hogy
0233# mostantól kezdve nem szidom magam, "Hogy lehetek ilyen béna?" Most fölismertem, hogy "Hát alkalmatlanság sémám
0241# van. Hát hogy lehetek ilyen béna, hogy alkalmatlanság sémám legyen?" Na, hát ezzel nem sokra fogunk jutni, hanem
0249# sokkal inkább azzal, hogy rájövünk "Hát persze, valamikor, amikor ez a belső hiedelemvilágunk kialakult, a
0257# kialakulása logikus volt, és érthető."
0260# Amiért és ahogyan kialakult, az bizony nagyon is értelmes, és azt
0266# is lehetne mondani, hogy ráadásul szinte, belenéztek a tükörbe, azt is mondhatjátok, hogy "Micsoda egy életképes
0277# ember vagyok én!" Az életemnek nagyon sajátosan, valamiképpen ez volt az ára. Adtam egy választ egy számomra ott
0288# és akkor még kezelhetetlen élethelyzetre, ebben akkor megsebződtem, de tovább tudtam élni. Ez nagy dolog.
0298# Mindannyian elismerést adhatunk magunknak. Úgy tudtunk akarva-akaratlanul is dönteni, hogy lesz ami lesz,
0309# megfizetjük az árát és tovább élünk. Ez nagyon nagy dolog.
0315# 
0315# Ez a nagy témánk, most még távolabb nem akarok menni, ez a nagy témánk, és ennek kapcsán beszéltünk, csak
0322# tik-tik-tik, fölvázolom, hogy akkor ...
0324# Nagyon nagy lehetőség egyáltalán csak fölismerni az adottságainkat, képességeinket, amelyeket a hiedelmünkben
0332# éppen tagadunk, hogy "Na mégis csak van olyan." Emlékeztek, bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak. Aki
0339# látja bennünk, hogy képesek vagyunk, neki van igaza. Aki bízik bennünk, őneki van igaza. Aki tudja, hogy mag
0346# tudjuk csinálni, neki van igaza, nem nekünk. Ugye ez azt jelenti, hogy tudok az egészséges részemben lenni és
0353# távolságot tartani a saját sebzett önmagamtól is. Ez nagy dolog. Nem tagadom, de távolságot tudok tőle tartani.
0361# Tehát fölismerem a saját képességeimet, rácsodálkozom.
0365# 
0365# Azután elkezdem a képességeimet fejleszteni. Aztán rájövök, hogy van olyan, amit egyszerűen már tudok, csak be
0372# kell vetnem, nem is kell fejlesztenem. Már tudom, egyszerűen csak csinálni kell. Mint a nők, akiknek ott van a
0380# farzsebében (Tudom, ilyen nő nincs, de ez egy ilyen fantázia.), a nő, akinek a farzsebében ott van a
0388# jogosítvány, és sose vezet. Ez azt jelenti, hogy nem kell semmit se megtanulni, mert már van jogsija, csak
0395# csinálni kell. Aztán van, amiben nekiállhatunk készségeket fejleszteni, már megvannak az alapok, csak nekiállunk
0403# csinálni, csinálni. És aztán olyan is van, hogy ráébredünk "Na, ehhez tök vagyok." De ez nem rettenetes, ez azt
0411# jelenti, hogy nagy fejlődés elé nézek. Mert minél, minél, minél, valaki ott van, annál nehezebb előre jutni.
0419# Valaki az elején van, hú micsoda huszáros teljesítményekre lehetünk képesek.
0425# 
0425# Feri síelni tanul
0426# Emlékszem, mikor megtanultam síelni, első nap ugye a bátorság vitt, meg a lejtő. Ezek nagy, nagy...,
0434# kifejezetten mind a kettő nagy segítségemre volt. Felnőtt koromban tanultam meg síelni, mert az atlétika miatt
0443# el voltam tiltva. Látjátok, az a szánkózás utáni vágyamban is most valahogy ez a tilalom fölszínre fakadt.
0452# Szóval első nap minden jónak tűnt. Tehát estem-keltem, estem-keltem. De ez teljesen jó volt, hát hó... én
0461# síelek, ez egészen fantasztikus volt. Feri síel, tírirí. Aztán már élveztem is, és hogy mégis csak adjunk valami
0470# komolyabb aurát ennek a tevékenységnek, mikor siklottam lefelé, így szóltam, így kiáltottam a többiekhez: "Jön
0479# az egyház!" Aztán... na jó. Ezzel senkit sem akartam kizárni, vagy kizárólagossá tenni ezt a... önmagam
0488# megjelölését, szóval... Második nap azt mondták "Feri, egész jól megy." Mert föl tudtam kelni. Ezt ők már így
0497# vették, látszik, hogy nem mindegy, kikkel kezdünk el síelni. Tehát ha föl tudsz kelni, már bátorítanak "Na, hát
0506# akkor minden adva van, már állsz a lábadon. Tehát akkor máris lehet lefelé. - Jó Feri, hát eddig izé... ültél a
0515# kabinban, mmm, nem kell hozzá nagy ész, ki tudtál siklani a székesből. Na, de most elmegyünk egy másik terepre,
0524# tárcsás fölvonó." Megvan az élmény? Egy nap síelés után? Ugye mész... ez a szerkezet, nem, nem, tehát nem... Jó,
0534# hát képzeljétek el. Lehet, hogy hátulról egy kicsit konszolidáltabb, hogyha úgy csinálom. Tehát ez... és ez jó
0543# is egyébként, hogyha érzed a ritmust, akkor jó. Na de ha nem érzed! Hát nem, nem sítalpon, hóban születtem. Hát
0552# ki a fene érzi azt két nap után? Hát semmi. A lábam jobbra, lábam balra. Hiába mondták, hogy "Tartsd magad a
0561# vályúban." vagy mi az, nyom. S akkor a nyomban kell maradni. Aha, hát ha az olyan könnyű lenne. De mikor a
0570# súlypontom két méterrel mögöttem van, hogy maradjak a nyomban? Tí-tí, mindenféle, az összes lában szanaszét.
0579# Ugye, és ilyenkor vannak még... Tehát látjátok, érdemes síelni tanulni.
0585# 
0585# Akkor van még egy pont, amit biztos ismertek, akik... amikor tanultuk ezt a... ezt, ez nagyon érdekes dolog. Ez
0595# pedig az, amikor megpróbálod izomból tartani magad. Tehát már, már nem, nem, semmi siklás, meg vályúban
0605# haladok... szó sincs róla. Úgy elkezdesz izmozni, s ettől minden rosszabb lesz. Meghúzod a karod, akkor lehet
0616# irgalmatlan nagyot taknyolni. Úgyhogy a második nap rájöttem, hogy képtelen vagyok rá. De síelni meg akartam,
0627# ezért ez úgy nézett ki, hogy lesíeltem 37 másodperc alatt esésekkel együtt. Másfél óra... én ebbe a baromságba
0638# nem szállok be, síeljen ott, aki akar. Majd én fölmegyek, elég kemény legény vagyok én. Így, másfél óra föl, 37
0648# másodperc le. Majd én... nem szóltok... már most elfáradtam, ahogy visszaemlékszem rá. (Na, jé! Cseresznyemagok.
0659# Valaki magvakat szórt itt el. Legkomolyabban. Nem cseresznye ez, magvak. Hmm. Érdekes. Csipkebogyó? Jó.)
0670# 
0670# Tehát az alkalmasság, alkalmatlanság. Innen jutottunk el oda, hogy, hogy elkezdhetünk olyan készségeket
0679# kifejleszteni magunkból, amelyek adott esetben, itt és most nem is állnak még rendelkezésre. Alapvető összetevői
0690# rendelkezésre állnak, de még azt nem fejlesztettük ki. Olyan érdekes, hadd hozzak egy párhuzamot, hogy ha pedig
0700# már valamiben gyakorlottak vagyunk, ott milyen nehéz előre jutni. Például az erkölcsi élet is ilyen. Valaki
0710# minél nagyobb erkölcsi tartással él, még abból fejlődni... egészen-egészen nehéz. Hát nagyon nehéz. Hogy még azt
0721# is, meg azt is, íj-haj. Aki gátlástalanul él, hamar magára kap egy kis moralitást. Szóval...
0730# 
0730# Megtalálni az élet értelmét - a Miért?-re adott válasz
0733# Ezután beszéltünk arról, és a szívem csücske ez a téma, hogy ahogy tájékozódunk az életben, persze hogy
0741# föltesszük a nagy "Miért?" kérdéseket. Miért van ez így? Miért van úgy? Miért hagyja Isten? Miért... Ezer ilyen
0749# kérdésünk van. És hogy hogyan juthatunk el végül oda, nem akarom hosszan ragozni, oda, hogy ezekre a
0757# teoretikusan, elméletben föltett kérdéseinkre - hiszen mi itt belül, mintegy személy tesszük föl ezt a kérdést,
0765# nem egyszerűen csak valami elméletre van szükségünk. Néha az adhat egy kapaszkodót, egy bátorítást, valami
0773# szilárdabb talajt, de valójában nem egy elméleti válaszra várunk, mert valami miatt tettük föl ezt a kérdést.
0781# Miért van a szenvedés? Hát a szenvedés miatt tettük föl a kérdést. Vagy azért, mert az édesanyám beteg, amiatt
0789# kérdeztem rá, nem egyszerűen csak valami teoretikus dologra van szükségem, mert személy vagyok. Nem egy
0796# számítógép vagyok, akinek egy programot kell írni. Már nem... a magam számára. Tehát... s akkor rájövünk, hogy a
0805# legkínzóbb, égetőbb kérdéseinkre tulajdonképpen, mert hogy azok személyesek, kihívás jellegűek - Mi a harmadik?
0813# Tessék? - felszólító jellegűek. Tehát felszólító jellegűek, kihívásszerűek, és személyesek.
0820# 
0820# Ez azt jelenti, hogy amikor az általunk föltett kérdésnek, ami ilyen értelemben az élet értelmére vonatkozik,
0828# megsejtjük ezt a személyes, felszólítás, kihívás jellegét, ezt így mondja Viktor Frankl, hogy egyszer csak
0836# megtörténik egy fordulat, hogy rácsodálkozunk, hogy nem csak mi kérdezzük az életet, hanem az élet is ránk
0844# kérdez. Hogy "És ha így van, akkor mit csinálsz? Ha ez így van, akkor hogyan kívánsz élni?" Mikor megfordul ez a
0853# kérdés, rájövünk arra, hogy itt az életnek az értelme személyes, kihívás, fölszólítás jellegű, és ezért
0861# szavakban nem lehet rá választ adni, teoretikusan lehet, hogy sosem jutunk el valami igazán fontoshoz.
0868# Eljuthatunk, de nem is érdekes, hogy eljutunk-e vagy nem, mert a válasz a cselekvésünkben van. A cselekvésünk
0877# hátterében persze ott van egy elköteleződés, ott van egy döntés, ott van egy irányba állás. Tehát ha az, ami
0885# miatt rákérdeztünk az életre, ha az fontos nekünk, arra a választ valójában a saját személyes életmódunkkal és
0894# cselekvésünkkel tudjuk úgy megadni, hogy az számunkra kielégítő legyen. Annál kevesebb nem elégséges nekünk.
0902# Senkinek nem elégséges az élethez.
0905# 
0905# Olvastam éppen Elizabeth Lukasnak egy zseniális könyvét, ahogy azt mondja egy kliense, 50 éves és nem találja az
0915# életének az értelmét. De ezt nem fogalmazza meg, ezzel nem szembesíti magát, ezért aztán hogy valahogy valami
0924# legyen, ugye nincs irányba állás, semmi nincsen, csak úgy van. Akkor, bár felnőtt gyerekei vannak, és férje van,
0934# és 26 éve él egy házastársi kapcsolatban, elkezd flörtölni pasikkal, és végül akkor szexuális kalandokba
0944# bonyolódik, s az élete kezd teljesen zűrzavarossá lenni. De ettől kap valamit, hogy valami történt. Ennyit csak.
0954# De akkor úgy érzi, mintha egy picit élne. Hát ez körülbelül olyan, mint amikor... na. Hát milyen? Amikor tele
0964# van a burád az élettel és kimész egyet cigizni, ez ilyen. (Elszív egy képzeletbeli cigarettát - szerk.) Hát, jó,
0974# most akkor elfogyott a cigi, ez ennyi volt. A káosz persze, hogy beüt aztán a kapcsolataiba, férjével való
0983# kapcsolat, gyerekekkel való kapcsolat, ezek a flörtök, amik aztán kalandokká válnak és mivé? tehát... azzá.
0993# Miután mindez nyílt lesz, végül oda jut, hogy akkor az ő élete elégtelen, és nekiáll harcolni a férjével a
1002# házért, a kutyáért, a kutyaólért, a kutyaeledelért, és mindenért, amiért csak lehet. Miért is? Még mindig
1012# fogalma sincs, hogy mi az életének az értelme, hanem továbbmegy egy lehetetlen úton, hogy úgy valami történjen.
1022# Amikor úgy nekiáll, és szinte minden addig beszorult életerejét ebbe a lehetetlen, fölösleges harcba gyömöszöli
1032# bele a férjével, és küzd, és dolgoztatja a jogászokat, és harcol, és végül szinte minden az övé lesz. És mi
1041# következik néhány hét múlva? Rengeteg gyógyszert fölold egy pohárban, és megissza. Miután győzött, végérvényessé
1051# vált, hogy így ez teljesen értelmetlen. Maradandó károsodásai lesznek, és aztán éppenséggel valahogy
1060# visszahozzák őt a sír torkából, és mert már annyira lehetetlen a helyzete, mármost nem kábíthatja magát azzal,
1070# hogy "Na talán mhhh-grrr!", ezért aztán segítséget kér. Kezdenek föltárulni a háttérben meghúzódó szempontok,
1080# hogy valójában nem találta az életének ezt a személyes, kihívás és fölszólítás jellegét az élete értelmének.
1090# 
1090# Hogyan tudunk saját magunk számára is megszületni?
1093# 1. Nekiindulni
1095# Így kanyarodjunk máris rögtön oda, ahol beszéltünk, mert hogy alkalmatlanság, függőség - hogyan tudunk saját
1103# magunk számára is megszületni? Ebbe a témába kezdtünk bele. Az első pont így volt, hogy bátorságot veszünk az
1112# elinduláshoz. Ez az asszony nem vette a bátorságot az elinduláshoz, hanem (Hánem... hanem, hánem - ez érdekes
1121# volt. Hanem, ha nem...) a saját tettének ez az egészen, egészen lehetetlensége valahogy, valami fényhez
1129# juttatta. Amit hallottam nem egytől, nem kettőtől, aki öngyilkossági kísérlet után volt és azt mondta, hogy
1137# "Lehet, hogy most jutott ezzel valamennyi fény az életembe. Mert csak csapkodtam össze-vissza, meg bolyongtam,
1146# mint egy őrült, vagy pedig be voltam zárva az eddigi életemnek a lehetetlenségébe." Tehát az első, hogy valami
1155# bátorság az élethez, hogy nekiinduljunk. Hú, az nagyon nagy teljesítmény. Már egyáltalán összeszedni az
1163# élet-bátorságot.
1165# Mert hogy a pogácsa el fog fogyni, mert hogyha jön a medve, kicsinek bizonyul a bicska.
1172# Tehát az élet-bátorság az reális és valós bátorságot kíván tőlünk. Emlékeztek erre a zseniális mondatra, csak
1182# tudnám, ki mondta. Én szoktam mondogatni, de nem én mondtam, csak olvastam valahol egy okos könyvben, mondta egy
1192# okos ember. Hogy a menedékeink előbb-utóbb börtönünkké lesznek. Ami valamikor valaha menedék volt, azt elkezdjük
1202# kinőni, és börtönünkké válik.
1205# 
1205# Az asszony, aki erőnek erejével, három jogász segítségével megőrzi a nagy házat, a kutyát, a kutyaólat meg a
1213# kutyaeledelt, végül végérvényesen magára zárja a börtönének az ajtaját. És ez így van nyilván, ahogy kezdünk
1222# fölnőni, s akkor azt mondjuk, hogy "Na itt az idő, hogy lépjek, hogy családot alapítsak." Micsoda erő van...! Én
1231# nagyon szeretem ezt a mondatot, vagy ezt, ahogy valaki azt mondja. Ma már ilyet nem nagyon szoktak, az emberek
1240# úgy, úgy... De hogy valakiben ez megfogan, hogy "Én megyek, családot fogok alapítani." Mint egy király. Hú, ez
1249# nagyon parádés! Családot alapít. Tehát az élethez való bátorság. De ahhoz, hogy családot tudjak alapítani, ahhoz
1258# át kell lépnem a családi háznak a küszöbét. Nem fogva tartani, a férjemet kirúgni onnan, hanem átlépni. Abból a
1267# kényelmes és megszokott... és természetesen a saját téveszméimtől lakályossá és lakhatatlanná tett világból
1276# elindulni. (Ez volt az első. A második...)
1280# 
1280# 2. Találkozás a saját árnyékunkkal
1282# Emlékeztek, hogy ahogy veszünk valamennyi bátorságot az élethez, akkor egyszer csak találkozunk az árnyékunkkal.
1292# Carl Gustav Jung azt mondja (Haj, szomjas is vagyok. Nem t'om, ú...! A hó is esik. Hmm.) hogy "Milyen érdekes
1301# fölismerésem van - az árnyékről mondja ezt. (Most enni fogok, vagy iszom. Mmm. Hogy...) - A prostituáltak mindig
1310# Istenről beszélnek. A papok meg a szexről." Ez az, amikor az árnyék bekopogtat. Ugye, és elmegy valaki a
1319# segítőhöz, és aztán ott, hát nyilván jön fel az árnyék, papnál a szex, a prostituáltnál meg Isten. De milyen
1328# érdekes ez, csak eljátszottam a gondolattal, hogy kinek miféle klasszikus árnyéka lehet, amit úgy nagyjából
1337# lehet tudni, hogy neki olyasmi biztos hogy bőségesen van az árnyékban. Hát akinek alkalmatlanság függőség sémája
1346# van, ő árnyékban tartja az összes rátermettségét. Minden lehetősége számára az árnyékban van. De a bűnöző, a
1355# fogvatartott, aki ott ül évszámra a börtönben, ő pedig az igaz és jó önmagától került messze, és számára az igaz
1364# és jó és erkölcsös önmaga van az árnyékban. Tehát az árnyékban kincsek és értékek is vannak, nyilvánvaló. Ez
1373# nagyon fontos.
1375# 
1375# Richard Rohr, aki sok-sok éven keresztül életellenes bűncselekményt elkövetők börtönlelkésze. Ő mondja, hogy
1385# olyan megrázó az, ahogyan megkérdezte ezeket a hatalmas embereket, mindenféle tetoválásokkal, meg
1395# bandatagsággal, hogy "Te, tudnál mondani egy jó sztorit egy jó királyról? Lerajzolnál nekem egy jó királyt? Egy
1406# igazságos királyról tudnál valamit mondani?" és se kép, se hang. Olyannyira árnyékban van a jóságos, vagy
1416# igazságos, vagy bölcs király, hogy még annak az őstípusa sem elérhető számára. Hát akkor mi fogja adni a
1426# fordulatot, hogy abból kijöjjön?
1430# 
1430# Tehát a második lépés, hogy egyszer csak ránk esteledik, egyszer csak jönnek a hangok, találkozunk a
1438# félelmeinkkel, nem is gondoltuk, hogy vannak félelmeink, és a többi, és a többi. Kihívások jönnek, magunk is
1448# meglepődünk, hogy milyen dühösek lettünk vagy agresszívek, és, és, és. Tehát találkozás az árnyékkal. Például
1457# vannak csúcsvezetők. A csúcsvezetőknek föltehetően mi van az árnyékában? A gyenge önmaguk, a gyönge, sebzett
1467# önmaguk. Mert ők évtizedszámra begyakorolják azt, hogy "Hatékony vagyok, kompetens vagyok, én nagy vagyok,
1476# bármit megoldok." Ez nagyszerű. Egyszer megkérdeztek egy magyarországi csúcsvezetőt, hogy "Hogy alszik
1485# mostanában? - Hát, végül is hogyha őszintén válaszolok, azt tudom erre mondani, hogy mint gyerekkoromban." Akkor
1495# a kérdező azt mondja "Hó, hát ez remek. Ó, hát milyen édes lehet az álma, mint a méz. - Te, félreértettél engem.
1505# Minden éjszaka háromszor fölkelek és sírok." Tehát éjszaka, mert hát most már 40 éves, meg 35, meg 45, az árnyék
1514# már föltartóztathatatlanul bekopog. Azt mondja, van egy gyönge részed is, hahó. Hogyha továbbra is semmi mást
1524# nem tesz, csak az erős részével izmozik, "Hatékony vagyok, kompetens vagyok, döntést hozok, GDP." akkor egyre
1533# rosszabbul lesz. Mert őneki a gyönge részével volna érdemes találkozni. Ameddig azzal nem talál szót, el fog
1543# veszni az erdőben.
1545# 
1545# Mikor vándorútra kelünk, nagyon fontos, hogy ne vesszünk el útközben. Hát nagyon fontos, és sokan vannak, akik
1554# elvesznek. Férfiak hogyan vesznek el az úton? Fiatal emberek vagyunk, itt van Péter is, fiatal ember, jóban
1563# vagyunk. ("Hogy csinálhatja ezt?") Szóval ahhoz, hogy kidolgozzuk magunkban a készségeinket, az
1572# életrevalóságunkat, hogy el tudjunk tartani egy családot, amit megalapítottunk, hát ahhoz azért énerőre szükség
1581# van. Ezért nagyon sok férfi elvész a hatalomnak a különböző szempontjai, akarásai és vágyása között. A
1590# birtoklásnak különböző bugyraiban elveszik teljesen. Mert hát ugye el kell tartani, föl kell halmozni, legyen a
1600# spájzban mindig szalonna, és még szalonna. Mint a kedves ismerősöm. Hát, na, nála volt mindig, de nem ette. Ő
1610# azt csinálta, mindig vett szalonnát, ami megavasodott nála. Mikor észlelte, hogy megavasodott, akkor sürgősen
1619# vett megint szalonnát. Hát nyilvánvalóan az egy nagyon fontos dolog, hogy legyen szalonna otthon. Sose lehet
1628# tudni, s akkor... Tehát a férfiak nagyon a hatalomnak, az erőnek, a birtoklásnak... Na most a torzulásokról ne
1638# is beszéljünk. Az erőszaknak, az agresszivitásnak... el-elvész az erdőben.
1645# 
1645# A nők hogyan tudnak elveszni? Hát talán kevésbé így, de így is lehet. Például a naivitásuk elveszejti őket. Sok
1653# nő, mert hogy a családi ház biztonságot adó közege, apának az életbölcsességei, és aztán az a naivitás, hogy az
1662# élet szép és jó, és semmi rossz nem történhet, semmi. csak akarni kell, csak kedvesen rámosolyogni egy
1670# fiatalemberre, s az élet szép. Az életben az embert nem bántják, senki, miért is bántana bennünket, hiszen mi
1678# kedvesek vagyunk, szolgálatkészek, aranyosak. Mindenkihez tud lenni két kedves szavunk. Ha megkérik, hogy
1687# fénymásoljunk, fénymásolunk. Tényleg így van. Ha megkérnek bennünket, hogy "Hozz nekem is túró rudit!", akkor
1695# veszek két rudolfot. Az élet olyan szép, ahogy növekszik és bontakozik. Ez a naivitás. A reménység nem azt
1703# jelenti, hogy "Remélem, hogy minden szép lesz!" Ez nem reménység, hanem naivitás. A reménység azt jelenti, hogy
1712# tudom, hogy nagyon rossz dolgok is megtörténhetnek, ezen belül egypár dolog meg is fog történni, és ezzel együtt
1721# meg tudom mondani, hogy mi a reményem, hogy miért érdemes fölkelni. Ezzel együtt. Hát de e nélkül az nem
1729# reménység, hanem naivitás. A nők el tudnak veszni a saját naivitásukban.
1735# 
1735# Körülbelül addig van... addig tudtok olyan elveszettek lenni - elnézést, hogy így mondom, csak most... én mint
1745# nő addig vagyok nagyon elveszett... lányságom naivitásában. Fellengzősen beszél, nekünk ne mondja ezt, hogy...
1755# ameddig jó pár sebet meg nem kapunk. Néha egyetlen is elég. Rettenetes pofon. Hát így, ez egy életképtelen
1764# dolog. Kimenni az erdőbe, azt mondja "Jaj, hát a férfiaknál szokott lenni bicska, de hát minek az? Én egy pár
1774# szál virággal megyek. Találkozom a macival, gyere szagold meg, de szép." Ez a naivitás. Jön a Kékszakáll, és
1784# rögtön hozzá is megyek. Hát hello! Ugye, és a naivitás az, ránéz a Kékszakállra, a kék szakállúra, és azt mondja
1795# "Há, nem is olyan kék, nem olyan kék ez. Az a szoba nincs annyira bezárva, az a kulcs nincs annyira eldugva, az
1805# a férfi nem is annyira titokzatos." Na, van mondanivalóm, csak nem jön elő. Szóval... semmi bántó szándék nincs
1815# bennem, csak az egyensúlyt nem könnyű megtalálni.
1820# 
1820# Tehát például a naivitásban könnyű elveszni. Hogyan tudnak még nők olyan klasszikus módon elveszni az erdőben?
1828# Például, hogy a lehető legnagyobb biztonságra vágynak. Ezért kell nekik a legjobb pasi, a lehető leggazdagabban,
1837# jövőben leggazdagabban pasi. Mert az, hogy most gazdag, az nem olyan jó. Tehát már most lássam a kompetenciáit,
1846# amelyekkel húsz év múlva lesz nagyon gazdag. Mert énnekem az kell. Tehát az, hogy most gazdag, az nem. Hát
1854# elveszti, hát hoppácska, hello, hello. Tehát dolgozzon valami olyasmit, amiből pontosan tudjuk, hogy tíz év
1863# múlva már azért... Ez, így el lehet veszni az erdőben. A nagy, nagy, a legtutibbat akarni, a
1870# legbiztonságosabbat, a leg-, leg... - ezt úgy cskkktt-ssz.
1875# Aztán el lehet veszni, a nők nagyon könnyen
1879# elvesznek úgy, hogy azt mondják, hogy "Azért a csillogás..." Hogy is, hogy is, hogy mondják ezt, hogy...? Ez a
1891# burzsoázia diszkrét bája. Talán ezt, ezt mondhatnánk. Tehát hogy úgy a fennköltségnek, az előkelőségnek a
1902# bugyraiban is el lehet veszni. Kinyitjuk az ajtót, perzsa... de nem a macska, a szőnyeg. És akkor ezt lehet...
1913# és akkor ahogy megyek föl, és akkor lehet a barátnőket hívni. "Nézzétek! Hahahhó! Nézzétek csak! Itt ahogy
1924# megyünk föl, itt a korlát, a korlátnak a kis bögyörői (Mi az a kis... bütykei? Tudjátok, szokott így...
1935# csúcsdísz a karácsonyfán, csak nem hegyes.) aranyozott ám. Nézzed, Margitkám, hogy aranyozott! Gyere, megmutatom
1947# a fürdőszobát. Háhá! A' la gazdag férfi. Nézd csak, nézd csak! Hát nem ezüst a csaptelep nálunk?" Na, ez aztán a
1959# női elveszés egy fortélya. Aztán... jó, jó, mármost... mehetünk tovább? Meg tudnátok nyugodni végre, és akkor...
1971# 
1971# 3. Megsebződés
1972# Ha nem veszünk el, és merünk szembenézni az árnyékunkkal, jön a sötétség és a sebződés. Nem kerülhető ki, már
1983# érintettük is ezt. Törvényszerűen megtörténik. De a sebződéssel, a sebzettséggel együtt történik valami nagyon
1994# fontos dolog még. Oly hallatlanul bennem van annak a terapeutának az élettapasztalata, akiről beszéltem nektek,
2006# hogy 70 éves elmúlt, és jön, és minden tudását igyekszik átadni. Azt mondja "Mindjárt meghalok, akkor minél
2017# inkább legyen ott másoknál, nem akarom elvinni magammal." Hogy ő milyen nagyon-nagyon megtanított engem arra,
2028# hogy éppenséggel a mélypontok, a krízisek, a válságok, a teljes sötét jelentheti azt a lehetőséget, amelyben,
2039# mert hogy tök sötét van, meglátjuk azt a halványka fényt is, amit például az arany korlát csillogásában sose
2050# vennénk észre. Az ezüst csaptelepeknek a talmi ragyogásában sosem látnánk meg. De az nem vezet bennünket semerre
2061# se, csak kápráztat minket.
2064# Tehát a sötétségben két dolgot ismerhetünk föl a válságban, ha van élet bátorságunk, merünk szembenézni és
2075# megyünk, megyünk. Az egyik, hogy mi az igazi mély vágyam, a szívből fakadó mélységes vágyam. Hát az lehetetlen,
2086# hogy valakinek a szívéből fakadó legmélyebb vágya az legyen, hogy birtokolhasson egy Mercedes SL 500-at. Egy
2097# Mercedes SL 500 az egy csoda. Tényleg, hát ez... 2.-3. generációs... megvan neked ez a...? Jaj, nem. Nézd meg
2109# majd a neten. De szép az! Na de hát az biztos senkinek a szívének a legmélyebb vágya, egy Mercedes SL 500, pedig
2120# aztán az már valami. Ugye... azért... na jó.
2125# 
2125# 4. Rátalálunk a legmélyebb vágyainkra a sötétben
2129# Azért fontos, hogy a legmélyebb vágyainkra a sötétben rátaláljunk, mert abban erő van. Erő van, az innen jön
2139# belülről. Tehát ott elkezdek már nagyon közel kerülni magamhoz. Az még nem a legbelsőbb, csak a legbelsőbbnek a
2149# vágya. A vágyban még valamire rátalálok, ez pedig a reményem. A vágyamra és a reménységemre. Mert a reménység az
2159# a valami, amire azt tudom mondani, hogyha nem is teljesedik be, akkor is azt jelenti, hogy az életre tudok igent
2169# mondani. A reménység természete szerint beteljesedik. De attól igazán mély reménység, hogy nem esem kétségbe,
2179# hogyha ma vagy holnap vagy holnapután máris nem áll előttem a maga teljes pompájában. Egy haldoklónak a
2188# reménysége éppen az élet. De attól reménység, hogy már nem esik kétségbe attól, hogy meg kell halnia. Ameddig
2198# kétségbeesik attól, hogy meg kell halnia, nem talált rá a reményre. Ha rátalált a reményre, akkor is meghal.
2208# Ugye, ez sokaknak... "Jaj, ezt ne, ne! Most, így Kariba, Kari előtt?" Akkor is meghal, de tud élni. Hát ez a
2218# nagy dolog. Ugye sokan azt gondolják, a reménység... de már értitek ezt, hát már nem kell... "Ez nekünk nem
2227# válasz. Hát ha úgyis meg kell halni, akkor minek?" Na, most kérdezett téged az élet. Hát akkor azt válaszoltad,
2237# hogy "Akkor, akkor minek?" Szóval... s rátalálunk a reményre, pont a sötétben.
2245# 
2245# Ez azt is jelenti, hogy éppenséggel a sötétségben az nem egyenlő az elveszettséggel, az a sötét, mert ahhoz nagy
2255# bátorság kell. Olyan gyönyörűnek tartom ahogy Péter és János szaladnak a sír felé. Ugye Krisztust fölfeszítik a
2265# keresztre, eltemetik ott a sírboltban, és bemennek a sötét barlangba. Gyönyörűek azért ezek a képek, hogy az
2274# élet a sötét barlangban kezdődik. Az élet a sötét barlangban kezdődik. Tehát Jézus születése, főleg aki volt a
2284# Születés templomban, mész le, tök sötét, ott kezdődik. Hát az édesanyám méhe tök sötét, ott kezdődik. És a... ha
2294# szabad így mondanom, a föltámadás is a tök sötétben kezdődik. A barlangnak is a sötétje, a halálnak is a
2304# sötétje.
2305# 
2305# Kivételes lehetőség bátorkodni bemenni a sötétbe, de ott nem elveszni, hanem bemenni a sötétbe. Pétert és Jánost
2317# nem bezavarták gumibottal az őrök, hogy nézzék meg, mi van benn, hanem futottak, futottak, bementek. És a
2329# sötétben történik egy... erre azt... na ezt mondom. Vannak olyan pszichológusok, pszichiáterek, akik a gonoszság
2341# lélektanával foglalkoznak, és azt mondják, hogy akárhány olyan emberrel beszéltek terápiás kapcsolatban, akik
2353# rettenetesen gonosz dolgokat tettek, de abból szerettek volna kigyógyulni vagy kijönni, hogy ezek az emberek
2365# mindig beszámoltak arról, hogy volt egy olyan pillanat az életükben, amikor nagy sötétben voltak, és ott
2377# dönthettek a sötét vagy a világos között. Ez egy klasszikus élethelyzet.
2385# 
2385# Nagyon nagy sötétben vagyok, és a nagyon nagy sötétben egyszer csak azt mondom "Akkor legyen a sötét." Az...
2394# tudjuk, hogy az mi akkor. Hát az a nagy dolog, hogy ott a nagy sötétben azt mondom "Akkor is a fény!" A nagy
2403# sötétben mondom, hogy "Akkor is a fény!" Ezért ott, a sötétben történik velünk valami nagyon fontos, amiben mi
2412# magunk cselekvő módon vagyunk részt. Elhatározunk valamit. A sötétben elhatározunk valamit. Sokszor ez az
2421# elhatározás nem születik meg, ameddig valami fény még dereng. Mert addig még áltatjuk magunkat, de amikor
2430# teljesen sötét van, akkor kerülünk igazi személyes, kihívás, feladat, fölszólítottság... hogy na, most a fény,
2439# vagy a sötét. Na? Ez nem egyszerűen csak egy morális dilemma. Lehet, hogy az, s lehet, hogy nem az. Talán ez így
2449# érthető.
2450# 
2450# Történet - Elizabeth Lukas: Hol találod oltalmadat?
2454# De most szeretnék akkor fölolvasni nektek egy történetet, hogy milyen az, amikor valaki a sötétbe jut, ott
2464# ismeri föl az életnek a reményét, a saját életének a reményét, és ott hoz egy elhatározást. Valós történet
2475# persze. Elizabeth Lukas: Hol találod oltalmadat? Ez a címe. Jó pár évvel ezelőtt elolvastam már egyszer.
2485# 
2485# Ez a történet úgy hangzik, mint egy mese. Pedig nem az. Egy idősebb dél-franciaországi férfiről van szó, aki
2494# elmúlt 50 éves, amikor egyetlen fia meghalt. Nem sokkal ezután feleségét is elveszítette. Ez a sötét,
2502# megsebződés, életseb. Mi értelme lenne az életének? Elhagyja egy jól termő völgyben lévő paraszti gazdaságát, és
2512# magányosan éldegél tovább 50 birkájával és kutyájával az Alpok déli peremén, aszályos vidéken, sivataghoz
2521# hasonló tájon. A legközelebbi falu több mint 1 napi járásra van. A vigasztalan vidéken alig 4-5 félig
2529# elhagyatott település árválkodik, düledező házaival. A szénégetők az utolsók a helybéliek közül, akik még itt
2538# maradtak a családjaikkal. Zord az időjárás, mogorvák az emberek, aki csak teheti, elmenekül innen. Vannak,
2547# akiknek elborul az elméjük, mások öngyilkosságot követnek el. Az idős férfi választott magányában fölismeri,
2556# hogy ez a vidék teljesen ki fog halni, hacsak valaki nem telepít itt fákat. Elhatározza, hogy fákat fog ültetni.
2566# Zsákokat szerez be, melyeket egymás után tölt meg makkal, nagy gonddal válogatja őket, a rosszakat, kicsiket,
2575# repedezetteket félredobja. Csak akkor hagyja abba a munkát, amikor a 100 erős, egészséges szem össze nem gyűlt.
2585# 
2585# Mielőtt útra kel velük, egy vödör vízbe teszi azokat, hogy jól átitatódjanak. Végül magához vesz egy vasdorongot
2593# és elindul. Nyáját addig a kutyája vigyázza egy füves völgyben. Egy alkalmas helyen hozzálát. Földbe szúrja a
2602# vasdorongot, így vájja ki a lyukat, beleteszi a makkor és betakarja földdel. Tölgyet ültet, 100 ezret 3 év
2610# alatt. Abban bízik, hogy ennyiből majd csak megmarad 10 ezer, a fák egy olyan vidéken, ahol korábban semmi sem
2619# volt. Abban reménykedik, Isten engedi még addig élni, hogy annyit ültethessen, amihez képest ez a 10 ezer csak
2628# egy csepp a tengerben. Nem tudja, kinek a birtokán dolgozik, de nem törődik ezzel, nem hagyja magát eltéríteni
2636# ötletétől. A végbemenő változás olyan lassú folyamat, hogy senki sem zavarja őt a munkájában. Tevékenysége
2645# észrevétlen marad. A vadászok és az erdészek is a természet szeszélyének vélik a változást. Valószínűleg senki
2653# el sem tudja képzelni, hogy létezhet ilyen kitartó önzetlenség. Végül az erdőt védetté nyilvánítják. Három
2662# helyen 11 km hosszú 3 km széles csodálatos zsenge erdő fejlődik ki. Az öregember eladja a juhait, négyet tart
2670# meg, s ezentúl nem a nyáját vigyázza, hanem méhcsaládokat gondoz. Semmi sem téríti el a munkájától, minden
2679# figyelmét az erdőnek szenteli. Azt sem veszi észre, hogy közben kitört a háború. (A magaslati levegőn, a két
2687# világháború között vagyunk.)
2690# 
2690# A magaslati levegőn végzett békés, rendszeres munka, s a megelégedettség a szív derűjét és egészségét
2698# ajándékozza az öregembernek. Minden technikai segítség nélkül, csupán kétkezi munkájával ez a tanulatlan
2707# parasztember egy műalkotást hoz létre. 1910 és 1945 között 100 ezer tölgyet ültet a magányos paraszt, később
2716# bükköt, juharfát, nyír- és égerfát, majd berkenyét. 1947-ben, 89 éves korában bekövetkezett haláláig
2725# Franciaország egyik legszebb erdejét hozza létre. Tettének azonban ennél is több az eredménye. Sűrű gyökérzet
2734# fogja föl és szívja magába az esővizet, a kiszáradt patakmedrek újra megtelnek, elkezdenek sarjadni a legelők, a
2744# mezők, és a virágok nyílnak. Visszatérnek a rovarok, a madarak, a levegő megváltozik, a vizek csöndesen
2752# morajlanak. A falvakban megváltozik az élet. Eltakarítják a romokat, lebontják a falakat, új házakat építenek.
2762# Fiatal családok költöznek a környékre, a kutaknál gyerekek játszanak, a kertekben zöldség terem, az emberek
2771# nevetnek és ünnepeken vígadnak. Mintegy 10.000 ember él a környék falvaiban, és senki sem tudja közülük, hogy
2780# egyetlen öreg parasztembernek köszönhetik sorsuk jobbra fordulását. Egyetlen elesett ember munkája elég volt
2789# ahhoz, hogy a sivatagból egy darabka ígéret földje teremjen.
2795# 
2795# Híjj! Hát, ez... ahh, hú! Ez az ember egy valós, reális, jelen idejűségben élte át a sötétséget. Azt mondta
2807# "Meghalt a fiam, az egyetlen fiam. Meghalt a feleségem, itt vagyok 50 évesen, mármost hova, meg minek?" Amikor a
2821# sötétben elhatároz valamit. De nem csak elhatároz valamit, hanem egy belülről jövő, életet hozó erővel
2833# találkozva, utat enged neki. Engedi, hogy az jöjjön.
2840# 
2840# Ez volt a következő pont, hogy egyszer csak valami fény gyúl bennünk. A vágynak, a legmélyebb vágyainknak a
2848# fénye, és a reménynek a fénye. Ez fölgyúl. Ennek a fényénél egyszer csak inspirációi támadnak. Egészen
2856# halványak, picinyek. Nem is gondoljuk talán, hogy ezek fontosak. Erről szól egy... na, még befejezem. Olyan is
2865# lehetséges, hogy elkezdünk egy önismereti munkát, és az önismereti munkában, amit azért kezdünk el, mert rosszul
2874# vagyunk, tehát jobban élünk, de rosszabbul vagyunk, s akkor elkezdjük ezt a munkát, és egyszer csak föltárul
2882# valami sötét. 5 évvel ez előttről, 10 évvel, 25 évvel ez előttről. Akkor ott ér el bennünket a sötét. A múltra
2891# vonatkozóan is megélhetünk valami kétségbeesést, valami rettenetes fájdalmat, szomorúságot, veszteséget, és
2899# egyáltalán nem az a lényeg, hogy ezt pusztán önmagában fölszínre hozzuk, hanem hogy ebben a sötétben hozzunk egy
2908# döntést az életről.
2910# 
2910# Annak nem sok értelme van, hogy elmegyek egy segítőhöz, két évig járok ott, s amikor a sötétet már hihetetlen
2919# jól leírtuk, van 500 oldal analízisem, utána elmenjek egy másik segítőhöz, hogy újabb 500 oldal másfajta
2928# lélektani irányzatból jövő analízisem legyen a másik hónom alatt. A sötétnek, vagy a sebzettségnek a
2936# tudatosítása, föltárása tehát éppenséggel annak nem egyszer tapasztalati bölcsesség alapján a föltétele, hogy
2945# jöjjön a vágy, megjelenjen a remény, és belülről valami, valami pici fény. És aki azt a kis fényt komolyan
2954# veszi, ott elhatározhatod magad valamire. Hozhatsz egy döntést, hirtelen valami megérlelődhet benned, amit utána
2964# persze, mint ahogy ez az ember, hangya szorgalmú munkával el lehet kezdeni kidolgozni. Ennek nagyon-nagyon nagy
2973# jelentősége van.
2975# 
2975# Ezért mondtam azt múltkor, és láttam, sokaknak ú, olyan, minthogyha valakinek a reménységét ragadtam volna el,
2983# hogy... Leülsz valakivel, és mondod és mondod és mondod, ez nem elég. Kimondani, elmondani nem elég. De egy
2992# segítő helyzetben, hogy ez nem elég, ki szokta érzékelni? Nagyon (Egészségedre!), nagyon gyakran a segítő
3000# érzékeli, hogy nem elég, hogyha csak elmondod, ezért jól be akar neked segíteni, mert ő érzi, hogy nem elég.
3009# Azzal azonban, ahogyan túlterjeszkedik, és úgy akarja "Csináld így...!", adja a tanácsokat, osztja az észt -
3017# erről beszéltünk múltkor - valójában megfoszt annak a pillanatnak a súlyától, amikor egészen sötét lesz, és azt
3026# mondod, hogy "Na, most eldöntöttem." Emlékeztek, erre szok... "Eldöntöttem, hogy amit meg tudok csinálni,
3034# ezentúl többször csinálom meg." Vagy a második: "Eldöntöttem, hogy bár fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom,
3043# de ha rájövök, meg fogom tenni." Ez egy előzetes döntés. Még nem tudom, mit kell, de már készítem magam arra,
3052# hogyha tudom, meg fogom csinálni.
3055# 
3055# Tehát a kapcsolatban bárkivel, ahogy vagyunk, tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy én, aki hallgatlak téged,
3064# s nyilván egymást hallgatjuk, erről szól az élet, hogy jössz és beszélsz, és megyek és beszélek. Találkozunk, és
3074# hallgatjuk egymást. Hogy én, aki hallgatok, az én részemről szinte a legtöbb, hogy ezt csinálom, és szinte a
3084# legjobb is, hogy ezt csinálom. Fogjam be a szám, nyissam ki a fülem, legyek nálad, hallgassalak. Szinte a
3093# legtöbb, amit meg lehet tenni. Nem a tanácsadás, meg így kéne, úgy kéne..., de a te részedről ha csak mondod, az
3103# nagyon kevés. Érthető ez? Tehát egyszerre mondhatjuk azt, hogy ahogy hallgatjuk és beszélünk egymáshoz, a segítő
3113# részéről ha hallgat, az szinte minden. A beszélő részéről ha csak beszél, az szinte semmi. Persze lehetséges,
3122# hogy hosszabban kell beszélni, tehát hogy tényleg valakinek azt még mondania kell. Mert még azt is és azt is...
3132# ez rendben van, rendben van. De ez a naivitás, hogy azt az elhatározást, hogy fogom azt a makkot, vízbe áztatom,
3142# hozom azt a vasdurungot, kimegyek az erdőbe, leszórom, addig szúrom, beleteszem, a földet rá, ezt egyetlen
3151# segítő sem teheti helyettünk. Nem vállalhatja át ezt a feladatot, ezt a... senki, senki, senki.
3160# 
3160# Erről pár évvel ezelőtt is hosszan beszéltem, az egyik legnagyobb önáltatásunk, hogy ezt is szeretnénk vagy
3169# másra bízni, vagy az a hiedelmünk, hogy ezt más meg tudja nekünk adni. De önbizalmat senkinek se lehet adni,
3178# hanem ő rátalál a sajátjára. Az élet értelmét sem adhatjuk senkinek oda. Fölsóhajtanak emberek, azt mondják...
3188# tudjátok, hányszor hallottam ezt? "Haj, Feri! Bárcsak... (De hülyén fog hangozni, most ú, az elejét... nem
3197# gondoltam bele, hogy folytatódik, de mindegy, most már mondom.) Jaj, Feri! De jó lenne, nekem lenne olyan hitem,
3207# mint neked!" Egyrészt honnan tudod, hogy az jó? Hát mit tudod te? Azzal élsz, vagy mi? Majd én elmondom, milyen
3217# az. Hogy ebben látjátok, ez a gyermeki naiv vágy van, hogy úgy becsukom a szemem, ukk-mukk-fukk, s akkor lett.
3227# Nem létezik a hitnek ez a fajta természete, hogy becsukom a szemem, ukk-mukk-fukk, és a...
3235# 
3235# A negyedik pont így szólt, hogy egyszer csak ahogy rátalálunk a saját belsőnkre, onnan megjelenik valami fény.
3245# Éppenséggel, ha már a hitet hoztam ide, ez a belső fény valójában ugyanaz a fény, mint ami Istennek a fénye,
3255# csak annak van egy belső változata, amit innen belülről lehet, innen jár át, nem csak kívülről, belülről is.
3264# (Belenézek a jegyzetekbe. Jaj, tudom, egy történetet mondtam, hogy elmondom. Nem is mondtam, csak gondoltam.)
3275# 
3275# Történet a négy rabbiról
3277# Tehát jön ez a pici fény, egy belső indíttatás, s arról szól a történet, hogy négy rabbi, akik a legkitartóbban
3288# imádkoztak az Úrhoz azért, hogy valamiképpen a mennyországot már földi életükben is megtapasztalhassák és
3298# megsejthessék, egyszer csak elragadtatásba esnek mind a négyen. Ahogy elragadtatásba esnek, hát egyszer csak a
3309# hetedik mennyországban találják magukat, és annak is a hetedik legszebb világában, és... Na de hát azért vissza
3319# kell jönni. A négy rabbi közül az egyik az átéltek hatására megzavarodik, megbolondul. Nem tudja tartani magában
3330# az élményt. A másik azt mondja "Aaa, biztos csak álmodtam. Ó, hát csak egy álom volt, ó, hát nyilván nincs is
3341# ez, csak a fantáziám." és elengedi az egészet, lesz belőle egy sztori. A harmadik az élmény megszállottja lesz.
3352# A negyedik pedig valahogy az élmény hatására, kifinomodottabb érzékekkel kezdi nézni a világot, papírt vesz és
3362# tollat, és elkezdi dicsőíteni a holdat, a napot, a füvet, a virágokat, a havat. (A havat! A hópelyhet! A
3372# szánkót, a suhanást. Ó, az éjszakai fényeket a havon.) Egyszer csak... szóval a következő lépés, én már nem
3383# tudom, hányadik...
3385# 
3385# De hogy azt a belső fényt, azt a belső indíttatást egészen pici, mint egy kicsike kis mag. Őrületnek lehetne
3398# tartani, nevetségesnek, hülyeségnek, picinek. (Olyan volt, mint... a kávé lefőtt, vagy mi? Vagy valaki nagyon
3411# tele van. Az a rosszabbik.)
3415# 
3415# A keresztfiamnál voltam tegnap este, azt mondja "Feri..." - mozgássérült a keresztfiam. Hát nem úgy van, hogy...
3425# de olyan kedves, mindig vár engem, és kirakta a sütit délután 3-kor és este 9-kor érkeztem oda. "Hát Feri, azért
3435# ez a süti már itt, itt bulizik a szalmonellákkal délután óta. Úgyhogy hát egyed, ha gondolod, de saját
3444# felelősség." Hát ettem, ettem, de mondtam neki. "Ide figyelj, ha éjszaka fölébredek, és valami
3453# föltartóztathatatlanul kiver az ágyamból, és egy másik helyiségbe űz, én onnan foglak fölhívni. Onnan, a
3462# mobiltelefont viszem, és ahogy ott ülök, fogom..." Úgyhogy vágott még egy szeletet. Mondta "Akkor egyél, Feri!"
3472# Képzeljétek, hogy az életrevalóság, hogy ugye egy enyhén mozgássérült fiatalember... Hát, az ébresztőóra nem a
3482# kenyere, hogy hogyan... az nem. Úgyhogy a következőképpen ébred, mert minden reggel kel 6 óra körül, s megy el
3492# reggel. Este mindig megiszik körülbelül 4-5 deci valamit. Nem töményet, nem így... ez a valamit... "Adhatnál
3502# valamit!" ez nem így, mikor lerogysz éjszaka, szánkózás után "Te, Lacikám, nincsen valami? Egy kicsit..." tehát
3512# nem így. 4-5 deci folyadék, és azt mondja "Feri, kitaláltam a hólyag-ébresztőt. Nekem a hólyagom szól. Nem kell
3522# ide ébresztőóra. Megyek, és akkor utána már szépen elkészülök." Na, ez jutott eszembe.
3530# 
3530# Hogyan tudunk saját magunk számára is megszületni? (folyt.)
3534# 5. Megkülönböztetés
3535# Itt témánál is vagyunk, mert a következő valahogy így szólt, hogy ez a... ahogy bátorítjuk ezt a fényt
3542# magunkban, bátorítjuk, kezdünk ez alapján tájékozódni, körbenézni, elkezdjük válogatni a dolgokat. Ez
3549# nagyon-nagyon fontos. Kiválasztjuk, hogy mi fontos, és mi nem fontos. Emlékeztek, ezt mondtam, majd most
3557# mindjárt mást is. Kiválasztjuk, hogy mi sürgős, és mi fontos. Nem egyszer vagy sürgős, vagy fontos - döntsd el.
3564# Az élet nem mindig ad annyi lehetőséget, hogy egyszerre sürgős is meg fontos is lehessen. Sürgős inkább vagy
3572# fontos inkább? Fontos, vagy lényeges?
3575# 
3575# Az erdőben el lehet veszni a sok fontos dolog között is, miközben elvétjük a lényegeset. Színpompás világ,
3583# nagyon sok fontos dolog van, ezért nehogy kábulatba ess..., lejövök hozzátok. Nehogy kábulatba essünk. Ma miről
3593# szoktak beszélni? Borsódzik a hátam tőle. "Értékek mentén élünk." Hát ez egy akkora gagyi-kamu. Mi az, hogy
3602# ért...? Tudjátok, már nyelvileg is problémás. Hát ha értékek mentén, akkor lerakom az értékeket, barátság,
3611# hűség, szeretet, empátia és a többi, és véletlenül se érek hozzájuk, csak úgy mentén, úgy mentén. Ott lenne a
3620# hűség, de én csak karcolom a hűséget. Hát hagyjuk már ezt! Tehát most vagy alapján... Alapján az rendben van.
3629# (Nem, nem lépek rátok, tehát...) Alapján, az igen, alapján. Itt a hűség, ott a bátorság, ott a barátság. Az, az.
3638# De mentén? Legalább rálátok... egy kicsit úgy tisztes távolságban vagyok.
3645# 
3645# Itt elkezd jelentősége lenni a felelősségvállalásnak és az elköteleződésnek. De az irányba állásnak... és a
3654# logoterápia, Viktor Frankl olyan zseniálisan beszél erről. Ahogyan meglátjuk ezt a fényt, szükséges az
3663# elszántság, az irányba állás, a reménység. Szükséges, hogy fölfedezzük a személyes kihívás, fölszólítás jellegű
3673# életünk értelmét. Hogy ezek együtt teszik lehetővé azt, hogy azt a kis fényt elkezdjük magunkban ápolni és
3683# gondozni. Mi az, amit még a kis fénynél, ami egyre nagyobbá lehet, érdemes meglátni, megkülönböztetni? Például
3693# hogy a kihívás nem egyenlő mindazzal, ami az életben engem hívogat. A legtöbb ember az életét elpazarolja arra,
3703# hogy sok minden hívogatja őt, és mindig rabul esik neki. Rengeteg minden hívogat. Ezért a bölcs férfi és a bölcs
3713# nő, aki lehet, hogy... á, ne is azt használjuk, hogy bölcs, hanem hogy már megsebződött, és a sötétben meglátott
3723# valami fényt, ami felé kihívás... Pontosan tudja, hogy ez most egy hívogatás csak, kívülről, valami hívogatja
3733# őt, vagy pedig ez a belső felszólítás, kihívás, amit a lelke mélyéből tapasztalt, és annak felel meg. Ez nagyon
3743# nagy különbség.
3745# 
3745# Szerte, ahogy megyünk, ugye, ahogy hallottam a kávéfőzőt, ha az az volt, mert nem tudom, ugye, és akkor mondtam,
3756# behoztam ide a keresztfiamat, ez egy hívogatás. Ugye, elcsábultam. Lehet, hogy jót tett ennek az estének, nem
3767# tudom, de engedtem, hogy na ott hívogasson, akkor mondok egy történetet. Ez az, amikor... de nagy kérdés, hogy
3778# persze, lehet, hogy valami hívogat, átadom neki magam, akkor, ha irányban áll. Ha abba az irányba van, amerre a
3789# fény mutat, akkor hadd hívogasson, legalább az életnek van valami élvezete is. Hát nem, úgy csak felelősen
3800# tesszük a dolgunkat, ez rettenetes lenne. (Hát, úhhh. Jó. Mhh. Jaj, de jó. Látod, ez a hívogatás. Látod, ez a
3811# hívogatás. Nem akarok elcsábulni.)
3815# 
3815# Amikor elkezdtük válogatni, akkor lehetőségünk van arra, hogy megismerkedjünk a fényünkkel. Mert még nem
3824# ismerjük, csak volt bennünk annyi bátorság, a reménység, a vágy, mindez a sebzettség, a sötétség föltárta azt,
3834# hogy ez az. Nem értjük még, nem tudjuk, hogy pontosan mi, elkezdjük őt fölfedezni és megismerni. Mit értek ez
3844# alatt?
3845# 
3845# Képzeljük el, hogy én vagyok egy ifjú hölgy! Légyszi, légyszi! Egy kicsit legalább. Egy ifjú hölgy vagyok, és
3855# azt mondom, hogy (Így nem tudom.) Szóval ifjú hölgyként végignézek a pasikon. Még nem jutok el oda, hogy férfi,
3866# még csak pasi vadászat. "Hát, egy olyan igazi kéne. Egy olyan igazi-igazi, érted, olyan igazi-igazi. Szerintem
3877# kell vennem egy okos könyvet, veszek is. Az igazi ismérvei... Igazi, igazi... ehemm, ehem, ehem... Hú, ez nagyon
3888# jó könyv, ezt megbeszéljük a barátnőimmel." Eltelik egy év. "Hú, de hát más jó könyvek is vannak az igaziról!
3899# Még egy könyv. Ehem, hú! Az egyik könyv nem ugyanazt mondja, mint a másik. Hűha! Hű, hű! Most akkor kell vennem
3910# egy könyvet, ami alapján eldöntöm, hogy melyik könyvnek higgyek. Harmadik könyv! Most gyorsan, gyorsan... Kinek
3921# van igaza, kinek van igaza, kinek van igaza? Kinek van..., kinek van igaza?" Áhá, valaki megmondja, hogy kinek
3932# van igaza, hogy ki mondja jól, hogy ki az igazi. "De érdemes volna még egy könyvet elolvasni a témában. Te jó
3943# ég, ezek nem mondják ugyanazt! Kell vennem egy olyan könyvet, ami leírja azt, hogy ki mondja meg, hogy kinek van
3954# igaza abban, hogy ki az igazi. Áhá, áhá, csak most két év eltelt, de nem baj, nem baj, ez megéri. Hát az élet
3965# nagy döntése előtt állok." (Mit akartam ezzel? "Na, hát mondja már, hogy mit akart, mert itt hülyéskedik, ebből
3976# nem lesz Karácsony, itt bohóckodik.")
3980# 
3980# Ahogy az élet értelme személyes, felszólítás, kihívás jellegű, az, ahogyan az igazira rá szeretnék találni,
3988# abban pedig mindenképpen van ugyanúgy egy csavar. A csavar pedig az, hogy elkezdem magamat valakinek átadni,
3996# tehát bizalmat szavazok. Elkezdem csinálni, átadom. Az önátadással történik valami olyasmi, hogy "Hát akkor most
4005# már más pasira nem nézek annyira. Hát nem, hát különben hogy önátadás? Átadom magam neked, holnap reggel azért
4014# csak körbenézek még egyszer. Mégis csak hát, azért az igazi az komoly dolog, az életem múlik rajta, hogy
4022# megnézzem, hogy ki az." Szóval, ezt úgy mondtuk, emlékeztek, hogy az igazira nem nagyon lehet rátalálni. Rá
4030# lehet valakire találni, akit igazivá tudok tenni. Most magunk között szólva, képzeljük... még mindig ez a fiatal
4039# nő vagyok, és ezzel a tekintettel jövök itt körbe. Ú, most férfiakra fogok így nézni. Nem, nem, nem, nem! Nem,
4048# nem! Férfi vagyok, férfi vagyok! Szerepet váltottam. Azért egy kicsit kevésbé... terhes.
4055# 
4055# Nézem a nőket "Talán, talán? Nem. Na? Nem. Ott fönn, a kávés hölgy? Kávés hölgy? Akiben ennyi kreativitás van és
4067# szabadság, hogy kávét főz, amíg én beszélek." Mi az, amit éppen nem látok? Szerintetek mi az, amit éppen nem
4079# látok, miközben azt keresem, hogy ki az igazi? Éppen az értékedet nem látom, pont ezt nem látom. Mert mitől lesz
4092# értékes? Hogy miattad megyek el szánkózni este, mikor lehull a hó, pedig nekem nincs kedvem. De te odajössz, azt
4105# mondod "Te, gyere már, menjünk el szánkózni!" És nekem semmi kedvem, de te kérted, menjünk. És még meg is fázom.
4117# Visszaemlékszem erre az egészre és azt mondom "Hát őérte csináltam." És ahogy megjelensz bennem, hogy "Hát ezt,
4130# Brünhildáért fáztam meg, őmiatta aludtam 6 órát." Hát akkor Brünhilda több és más, mint a többiek. Őérte fáztam
4142# meg először életemben, még más nőért nem fáztam meg. Hát akkor?
4150# 
4150# Tehát tisztes távolságból elméletben keressük, pont arra nem találunk rá, amit akarunk keresni. Ezt még
4158# sarkosabban is mondhatnám. Hát így. Ahogyan elkezdem - persze ez egy folyamat, folyamat, a belső fénynél
4166# keresek, a belső fénynél. Nem csak úgy, még naivul, hát nem... most nem arról van szó, hogy még mindig otthon
4174# vagyok a kutyaólban, s onnan nézelődök a kérők után. Már elindultam az erdőbe. Van belső fény, annál elkezdem
4183# keresni, s akkor... hát ez az önátadás. Az önátadásnak lehet egy olyan oldala, amit így szoktak mondani, hogy:
4191# áldozathozatal. De hát az valamiért van, mert olyan fontos vagy, hogy érdemes érted csinálni. Nem csak, az nem
4200# pusztán csak áldozathozatal, ezért a kereszténység szóhasználatát ebből a szempontból valahogy egyoldalúnak
4208# tartom, mert az áldozathozatalban inkább a lemondás része van meg, ugye? És nem az a része, hogy "Azért teszem,
4217# mert te vagy a cupp az éjszakában. Te vagy az, akivel én szánkózni akarok az éjszakában akkor is, hogyha nincs
4225# kedvem." Ennek az árnyéka az áldozathozatal, a színe pedig hogy érted ezt is." (Na, te ezen nevetsz? Szóval...
4234# szóval...)
4235# 
4235# Így is lehetne mondani, (Hű, az idő!) hogy megvan a fény, válogatunk, megismerjük, megismerjük ezt a fényt, és
4248# aztán a fény által a világot. Már másképpen látjuk, mint amikor még otthon voltunk, vagy bolyongtunk, vagy a
4261# sötétben voltunk, vagy válogattunk. Fölismerjük ezt a belső nagyon fontos világot. Ez alapján, ez alapján
4274# valóban méltán merhetjük magunkat puff, úgy odaszánni, odacsapni valamire. "Tessék!" Tehát ez jóval több, mint
4287# valami naivitás. "Hozzámentem, és majd szép lesz az élet. Ha ő elvesz, minden elrendeződik." Ehe! Ugye erre
4300# mondtuk mi fiatal korunkban, hogy "Majd rádöbbensz." Szoktátok ezt ti is mondani? "Majd rádöbizel." (Na jó. Ehh!
4314# De mindjárt vége. Most beszéljek még? Jó. Háhá!)
4320# 
4320# Mi az igazi dolgom?
4321# Amikor kezdjük megérteni ezt a fényt, ami jött belőlünk, meg ami onnan kintről is jön, de legfölülről, a
4331# belülről meg legbelülről, akkor két dolog történik. Több is. Az egyik, hogy mindenképpen szembetalálkoztunk már
4342# a félelmeinkkel, és átmentünk rajtuk. Tehát aki a félelmet kerüli, és túl nagy szerepet, jelentőséget ad a
4353# félelemnek, nem mer bemenni a sötétbe. Tehát ez fontos. És aztán az is megtörténik, (...hogy meg kell néznem. Na
4364# igen.) hogy rátalálok a valódi feladatomra. Mikor elindultam, azt mondtam "Mi a dolgom? Meg kellene találni az
4374# igazit. Assz'em ez a dolgom, ennél fontosabb most nincs. Igazi lesz, kisfiú, meg kell találni az igazit! Ezért
4385# indultam el. Meg kell találni a gazdagságot, a kincsemet, á, mindegy, valamiért elindultam. A szerencsémet..."
4396# De nem ez az igazi dolgom a világban, csak ezért indultam el. Útközben nagyon sok minden történt velem, és
4406# amikor megjön a fény, szétválasztások, a fénynek a megértése és az alapján tájékozódás az életben. Akkor megvan
4417# már a felelősségvállalás, elköteleződés, pröm-pröm-pröm. Egyszer csak megértem, hogy mi az igazi dolgom. És azt
4428# otthon ülve sosem értem meg, soha de soha nem fogom tudni, hogy mi az igazi dolgom itt. Nem lehet tudni, és
4438# elolvashatok 128 könyvet, amiben leírják, hogy mi minden lehet az, nem számít. Mert kívülről nyalogatom a mézes
4449# bödönt.
4450# 
4450# Bemenni a kaptárba, mm-hmm, a mézért. Ezért egészen biztos... mondok egy-két... hogy mi az, ami biztosan, hogy
4461# nem, nem ez az embernek a dolga, biztosan, hogy nem az. Biztos, hogy egyetlen embernek sem az a dolga, hogy
4472# politikus legyen. Ez teljesen biztos. (Huhh!) Másik. Az is teljesen biztos, hogy senkinek nem az a dolga, hogy
4484# pap legyen. Azért indultál el. Egyszer csak valami kihívott az otthoni kényelemből, híí, valami, na. Elindultál,
4495# hogy legyél pap. Most nyilván magamról is beszélek. Az az elején van. Elindulok, hogy pap legyek. Útközben
4506# megsebződök, innen, onnan, amonnan, egy csomó minden, jön a fény, és rájövök, nem az a dolgom igazán itt, hogy
4518# pap legyek. A papság a formája, a lehetősége. Gyönyörű, valami megszentelt dolog, de nem az a dolgom, annál az
4529# mélyebben van. Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak sok-sok évvel ezelőtt, és azóta is tartom magam: Biztos, hogy
4540# nem kell minden áron papnak lenni. Minden áron? Hogy, hogy? Rajtad keresztül gyalogolva, vagy hogy? Biztos, hogy
4552# nem. És ide akkor megint vissza tudom hozni nektek azt a gyönyörű képet, a keleti képet, hogy a sivatagban a
4563# legnagyobb kincs a víz, ezért a legnagyobb becsülete a kulacsnak van. Tehát a papság a kulacs, s abban van a
4575# víz. (...és na, ú, talán még most így már Adventben szabad egy ilyet is, hogy ezzel befejezni.)
4585# 
4585# Ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen az élet hihetetlen jól van kitalálva. Nagyon csúnyán mondom ezt. Azért
4595# van zseniálisan kitalálva, mert ahhoz, hogy értelmes életet éljünk és rátaláljunk arra, hogy mi a dolgunk, és
4606# azt tudjuk valósítani, annak semmilyen föltétele nincs. Erre jövünk rá. Akkor tudhatod, hogy megtaláltad, hogy
4616# mi a dolgod az életben, ha azzal együtt arra is ráeszméltél, hogy ennek semmilyen föltétele nincs. Nincs, nem
4627# kell hozzá még egy mágnestábla, egy digitális tábla, egy PC, nem kell hozzá még egy kabát, SL 500, az biztos
4637# nem. Nem t'om miért nézek ilyenkor rád, de ez... Tehát így lehetne mondani: Akkor tudod már, hogy mi az igazi
4648# dolgod itt az életben, amikor tudod, hogy ehhez semmire nincs szükséged. Egy valamire, be kell vetni magad.
4658# Ennyi, csak te kellesz hozzá. Semmi, beveted magad, kész. Ejj, ez, ez, ez. Szép Adventet! Pusszantok mindenkit!
4669# (taps)

20121204 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás