2012.12.11-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20121211 ¤
0000# Na akkor, hej-haj! 0001# Alkalmatlanság függőség séma (ismétlés, folytatás) 0005# Hogyan tudunk megszületni, kialakulni, felnőtté lenni? 0010# Az alkalmatlanság függőség séma nyomán kezdtünk el arról beszélni, hogy hogyan tudnánk megszületni, hogy hogyan 0020# tudnánk magunk számára kialakulni, kiformálódni, a szónak jó értelmében felnőtté lenni és kidolgozni magunkból 0029# azt az egészséges embert, azt az egészséges részünket. Még ha el tudjuk fogadni azt is, hogy mindig lesz bennünk 0039# egy sebzett rész is, egy gyönge rész is, egy gyöngélkedő rész is, és a többi. Tehát ez most a nagyon nagy 0048# témánk, és a mítoszoknak és a meséknek az ősi kincsét használtuk föl arra, hogy az ott megtalálható bölcsességet 0057# használjuk annak a folyamatnak a leírására, hogy hogyan tudnánk megszületni. Hogyan tudnánk ezt a belső, 0066# egészséges részünket kidolgozni, egyáltalán oda eljutni, egyáltalán azt megtalálni. Rendben van? 0075# 0075# 1. A kényelmesből elindulni 0077# Itt, itt tartunk, és így beszéltünk arról, hogy az első rész, az első lépés, aminek óriási jelentősége van, hogy 0085# valami kényelmesből fontos, hogy elinduljunk, vagy legalábbis valami olyasmiből, amire ezt a kifejezést 0093# használtuk, hogy fölismerjük, hogy valami, ami egykor menedékünk volt, valami, ami egykor egy közeget 0101# biztosított, egy fészket ahhoz, hogy valahogy éljünk, vagy valahogy életben maradjunk, az mára börtönünkké vált. 0110# Lehet, hogy már 1 éve, 10 éve mást se csinálunk, 30-40 éve, mint a börtönünket igyekszünk lakályossá tenni. De 0118# attól az még börtön. 0120# 0120# Nem véletlen, hogy már az első lépésnek mekkora jelentősége van, mert nem valami egyértelműen rosszból, vagy 0127# rossztól indulunk el, hanem valamitől, ami talán úgy egyre, egyre szűkebbnek tűnik. De közben kilépni, 0135# megszületni, vagy felnőtté lenni, az pedig nem egyszer egy életen keresztül sokkal félelmetesebb, mint 0142# megmaradni a megszokott börtönben. Tehát ezért az első lépés is már egy nagyon nagy teljesítmény. 0150# 0150# Tehát az első: nekifogunk, nekilátunk valami kényelmesből eljönni. Szimbolikusan a minket szerető anyát ott kell 0157# hagyni. A minket óvó, dédelgető, akihez mindig vissza lehet szaladni, mindig megsimogatja a buksinkat, "Neked 0165# van igazad, Ferikém." Ettől eltávolodni. (És akkor a második...) 0170# 0170# 2. Találkozás a saját árnyékunkkal 0172# Ahogyan eltávolodunk, természet szerűen fogunk találkozni a saját árnyékunkkal, hiszen a megpróbáltatások révén 0179# kiderül, hogy miben vagyunk jók és miben vagyunk gyöngék. Hogy mit tudtunk otthonról hozni, és mit nem tudtunk 0187# otthonról hozni. Valamiképpen kihívások elé kerülünk, megmérettetünk, és néha győzünk és néha vesztünk. Ez akkor 0194# a második, találkozás a saját árnyékkal. Sokkal könnyebb szembenézni azzal, ha valamit nem tettem jól, mintha az 0202# derül ki, hogy valami bennem nincs kidolgozva, hogy vannak rossz tulajdonságaim. Mikor saját magamra vonatkozóan 0209# fedezem föl az árnyékot, nem csak a tetteimre. Nagyon tud fájni és utáljuk. Inkább mhh, visszaszaladunk a 0216# kutyaólba. Tehát a második: találkozás az árnyékkal. 0220# 0220# 3. Megsebződés 0221# De ez még hagyján. Ahogy megyünk, és valami elindított bennünket az úton, és ahogy megyünk, egyszer csak elborít 0230# bennünket a sötét. A sötéttel való találkozást egyszerűen nem lehet megúszni, mert megúszhatatlan. És ott, a 0240# sötétben megsebződünk. A megsebződés is elkerülhetetlen, az élet előbb-utóbb bennünket megsebez, vagy ha például 0249# valamilyen önismereti munkát végzünk, akkor azt fedezzük föl, hogy ez a megsebződés megtörtént, csak most válik 0259# tudatossá. "Áhá! Hát hiszen velem ez történt. Áhá!" Merek szembenézni azzal, hogy mi történt eddig velem, vagy 0268# hogy mi történik velem most. Akkor az életünk tulajdonképpen azon múlik az archaikus tudásnak a fényében, hogy 0278# mit kezdünk az élet belénk ütött sebével. Hogy milyen választ adunk erre a sebre? 0285# 0285# Emlékeztek, régebbi szóhasználattal élve itt két irányba mehetünk. Az egyik, hogy a sebünkre adunk egy életre 0294# vivő, egy teljességre segítő választ. Nem engedjük, hogy a seb diktáljon nekünk. Emlékeztek, az ödipális 0302# szakaszban hogyan beszéltünk arról, hogy megsebződöm a személyiségfejlődésnek egy nagyon fontos szakaszában, és 0312# utána az életem egy sebzettség vezérelt életként írható le. Szinte más se történik, mint a sebzettségem diktál, 0321# én pedig nem értem, hogyan kerültem ide, és csak fáj. Ezzel szemben lehetséges, hogy a sebződés ugyanúgy 0329# megtörténik, tehát nem az a tét, hogy sikerül-e megúszni. Aki meg akarja úszni sebesülés nélkül, elvéti az 0338# életet. Az meg aztán egészen biztos. Tehát akkor tud bennünk növekedni az élet, ha előbb-utóbb, mondjuk egy 0347# férfiemberként meg tudod mondani, hogy kiért akarsz élni-halni. Egy férfi, aki visszafogja magát, és senkiért 0356# nem akar se élni, se halni, valójában a saját megszületésére mondott nemet. Ha valaki ezt meg akarja úszni, hogy 0366# addig lavírozok, meg minden, végül is majd szombat esténként kicsit sörözök, hát szép. Szép, jó, szép 0374# értelmetlen élet. Tehát aki a sebződést el akarja kerülni, tévútra kerül, elveszett a sötétben. Aki tudja azt, 0383# hogy a sebződés nem kerülhető el, akkor a sebzettségre tudunk egy jó választ adni, és nem a sebzettség ad egy 0392# választ nekünk arra, hogy mi mit csináljunk és hogyan éljünk. Hát ez óriási különbség. 0400# 0400# Tehát akkor lehetséges az, hogy valaki a sebződés révén sebzettség vezérelt életet él és nem érti hogyan került 0409# ide, és mi ez az egész. Annyira bennem van egy idős asszony, rosszul vagyok a mondatától. Tehát nem akarom 0418# elfelejteni, annyira fontos, ezt őrizgetem, hogy a negatív lelki világomat fönn tudjam tartani. Azt mondja "Hát, 0427# tudod Feri, mi volt az élet? Hát, én is kaptam, én is adtam." És akkor ezt hosszabban is el tudta mondani, hogy 0437# a szülei nem t'om így bántották, úgy elhanyagolták, úgy megverték, amúgy nem szerették, úgy... És hát akkor ő 0446# meg a saját gyerekeivel csinálta ugyanezt. Most vagyok 80 éves, és ezt így fejezte ki. Látjátok, elég röviden is 0456# össze lehet foglalni. "Én is kaptam, én is adtam." Ez a sebzettség vezérelt élet. Ott a sötétben az illető 0465# elveszett, beleveszett a sötétbe, és a sebzettség diktálta az életét. Jaj, de ezt rossz kimondani! Huhh! De jó, 0474# hogy ti nem ismeritek ezt a hölgyet! Csak én hurcolom magammal... 0480# 0480# Egy másik valaki, nem mondom direkt a nevét, nem mondom. Híres ember. Csak azért, hogy mennyire... ráadásul 0490# lélektani szakember. Attól, hogy valaki lélektani szakember, vagy pap, ugyanúgy élhet sebzettség vezérelt 0500# életet. Hát hogyne élhetne! Mitől lenne bármi ilyesmi oltalom, vagy menedék? Azt mondta ez a lélektani 0509# szakember, neves lélektani szakember, azt mondta a halála előtt nem sokkal "Hát, tudod, úgy tudom elképzelni a 0520# halált, hogy jön a halál angyala, s úgy egyet lehet kérdezni, akkor én a halál angyalától azt kérdezném, hogy: 0530# Hát ez meg mi volt?" Tehát hogy valaki így megy el, lélektani szakember, hogy ez az utolsó mondata, amit még 0540# föltesz. "Hát ez meg mi volt?" Az "Ez meg mi volt?" az mire vonatkozik? Az életre. Hát szívfacsaró, na. Főleg 0551# így Adventben, Karácsony előtt? Na már! 0555# 0555# A sötétben el lehet veszni. Bekajálhat bennünket valami oroszlán, medve, sárkány. Eltévedünk, elpusztulunk. 0563# Háhh! Na de miért? Miért kéne, hogy így legyen? Lehetséges a sebzettségünkre választ adni. Akkor élhetünk 0571# teljesség vezérelt életet, ami azt jelenti, hogy már tudjuk, hogy éppenséggel lehet, hogy sosem gyógyulunk meg. 0580# De mármost nem is problémázunk ezen. És akkor itt jön egy gyönyörű fölismerésünk. (Mindjárt mondom, ez már egy 0588# következő pont.) 0590# 0590# A gyönyörű fölismerés pedig az, áhá! Tehát tulajdonképpen alkalmatlanul is alkalmas vagyok az életre. Hogy nem 0598# kell alkalmassá válnom ahhoz, hogy élhessek. Hogy alkalmatlanul is lehet élni, ez nagyon nagy dolog. Tehát 0607# nézzétek meg, ahogy... Mégis csak, Advent. Ma neves vallási személyiségeket is megidézek. Jézus elkezdi a 0615# nyilvános működését, mondja Péternek "Te, Péter ide figyelj! Vesd ki a hálót, dogunk halat. - Hát uram, ne már!" 0624# Nem azért, mert fáradt, meg nincs kedve dolgozni, hanem mert nappal ilyet nem csinálunk. Mert meleg van, ezért a 0633# halak lemennek a mélyre, mert ott hűvös van és több az oxigén. Tehát nappal nem halászik értelmes ember, de 0642# Jézus azt mondja, hogy gyerünk halásszunk. Fognak rengeteg halat, és mit mond Péter? "Jaj uram, hát menj el 0650# tőlem, én bűnös ember vagyok!" Ugye alkalmatlan ember vagyok. Jaj, hát csak, csak hát mi... nem ülhetünk egy 0659# csónakban. Hát te, aki fényes verő nappal is tudsz halat fogni, én meg, aki éjszaka sem fogtam. Mert így jön 0667# haza, így jön vissza, hogy "Hát de mi nem ülhetünk egy hajóba. Te alkalmas vagy az életre, én nem. Te jól 0676# csinálod a dolgaid, én meg hát látod, még a halászás is." És Jézus erre azt mondja "Péter, te emberhalász 0684# leszel." Ez azt jelenti, hogy alkalmatlanul is alkalmas az életre. 0690# 0690# Nem kell addig várni arra, hogy nekilássunk az életnek és teljességvezérelten éljünk, míg a listánkat, az összes 0698# tételt ki nem pipáltuk, hogy ez is megy, meg az is megy. Ez benne a jó. Tehát nem úgy megy az élet, hogy mikor 0705# már mindent tudunk, akkor nekilátunk, hanem az menet közben jön. Jaj, hát azért ez olyan jó. Tehát valaki azt 0713# mondja "Jaj, hát nem merek megházasodni, mert hát hogy lesz majd." De most nem kell tudni azt, ami majd lesz, 0721# nem kell rá fölkészülni, nem kell. A majdhoz lévő erővel, nem kell rendelkezni. (Ez tök jó.) Tehát egy 5 év 0729# múlva meglévő nehézséget nem kell tudni még bírni. (Tök jó.) És így történik az, hogy tehát a kulcs, hogy amikor 0737# sötét van, elveszünk-e és akkor sebzettség motivált, vezérelt lesz-e az élet, vagy teljesség vezérelt. Ilyenkor 0745# ismerjük ezt föl, hogy alkalmatlanul is alkalmas vagyok az életre. 0750# 0750# 4. A belső fény 0751# Akkor megjelenik egy fény, belső fény. Belső fény, ez fontos. Azért fontos, mert a családból külső fényt 0760# kaptunk. A szüleink megvilágították nekünk az életet és megnevezték a dolgokat. "Ferikém vigyázz, veszélyes. Az 0769# almás pite szúr. Ferikém arra mehetsz, ott nincsen semmi nehézség." Persze ott szakadék volt, de mindegy, azt ők 0779# nem tudták. Ők is csak könyvből ismerték. De... tehát a szüleink világították meg az életet. Amikor elmegyünk a 0789# sötétbe, egyszer csak a belső fény kezd kialakulni, kimunkálódni. 0795# 0795# Az is gyönyörű, hogy sötétségre van szükségünk, hogy ezt a belső fényt, a magunk belső fényét fölfedezzük. 0803# Világosban nem is látnánk. Erről beszéltem múlt alkalommal, hogy a legnagyobb bajban egyszer csak föl tudunk 0811# kiáltani és azt tudjuk mondani, hogy "Élni akarok!" Egy kedves ismerősöm adott nekem egy verses kötetet, és azt 0819# mondja "Te Feri, én öngyilkosságot követtem el, több mint fél éven keresztül voltam a kórházban, sok hónapot 0827# töltöttem intenzív osztályon, tizenvalahány műtét. Én mielőtt nem tettem meg, nem tudtam, hogy az életemnek van 0836# értelme. Most, hogy több darabból vagyok összerakva, és egy életre hordom minden testrészemen szinte annak a 0844# nyomát, amit tettem, most tudom, hogy van. Most tudom." Hogy ott, a legnagyobb sötétségben látható meg az a 0852# fény, ezt nevezem belső fénynek. 0855# 0855# Nyilván ez a belső fény lényegét illetően Isten fényének megfelel. Áh! Ugye, a legmélyebb vágyaink egybeesnek 0862# Isten akaratával. Ezt a gondolatot morzsolgathatjátok Adventben. De erről is beszéltünk, ezt nem akarom mármost 0870# tovább ragozni. A legmélyebbek. Tehát éppen a sötétségben jön a fény, a legnagyobb bajban rájövök, hogy miért 0878# akarok élni, vagy hogy egyáltalán élni akarok. Hogy most már mindegy, hogy hogyan, de élni akarok. 0885# 0885# Kedves ismerősöm, elhagyta őt a férje, de egy jó úszó volt, és akkor ment, a Balatonban úszott. Egyszer csak 0893# elfogta őt egy... Na ez a sötét, ugye jön a sötét. Megsebződött, ahogy elhagyta őt a férje - ez az életre szóló 0902# seb. Úszott a Balatonban az elhagyás után 3-4 héttel, s egyszer csak a sötét eluralkodott rajta. Azt mondja 0911# "Beúszok olyan mélyre, olyan mélyen beúszok, hogy már ne tudjak visszajönni." Ugye ez, amikor a sötétség és a 0920# sebzettség vezérel. Úszott és úszott, és addig, hogy "Ez a legegyszerűbb, mert csak megyek előre, megyek előre, 0929# és vissza meg már nem fogok tudni jutni." Tulajdonképpen ez nem is öngyilkosság. Én csak úszok, csak nem fogok 0938# visszaérni. Azért úgy nézelődött jobbra-balra, hogy megy, nem tudom én, Badacsony mellett el, meg Zamárdi meg 0947# akármi, és úgy egyszer csak, ahogy úgy körbenézett, úgy jött egy... ez a picike fény. A pici fény az így szólt, 0956# hogy "Ha továbbmegyek, tényleg nem jövök ki." Tehát hogy most vagyok azon a pillanaton innen, na innen még 0965# vissza tudok jönni. De most csinálok még három karcsapást, onnan már nem jövök vissza. Amikor elért pont arra a 0974# pontra, hogy "Innen már nem fogok tudni visszajönni.", akkor volt ereje visszafordulni. És attól kezdve döntötte 0983# el, hogy élni fog. 0985# 0985# Nem kívánom senkinek ezt az istenkísértést, vagy hogy hívjuk, elég ijesztő. Ez azt jelenti, hogy a sötét 0993# elkezdte őt a markába kaparintani. Egyszer csak ott a sötétnek, ott... ott jön a fény. "Élni akarok!" Mi a 1001# vágyam? Mi a legmélyebb vágyam? És hogy mi a reményem? Ezek ott föl tudnak táródni. Hogyha megbecsüljük azt, 1010# amit a sötétben megláttunk, a pici fényt, akkor el tudjuk kezdeni rátenni az életünket. Ráadásul, ráadásul annál 1019# a fénynél, azt elkezdjük megbecsülni, kezdjük a dolgokat megkülönböztetni. 1025# 1025# 5. Megkülönböztetés 1026# Ennél a fénynél már látjuk, hogy az kell, az meg nem. Fontos, nem fontos. Fontos, lényeges. Fontos, sürgős. 1033# Lényeges, sürgős. Tudunk... És a fénynél, ahogyan azt becsüljük, az életnek a titkát kezdjük megsejteni. Nem 1040# értjük az élet titkát, csak fölfogjuk. Nem kell érteni az élet titkát, hanem csak élni, élni vele. Fölismerjük, 1047# hogy "Na ez itt az élet, ez itt az életnek valami csodálatos titka." Már nem akarjuk érteni, hogy köszönjük 1054# szépen. Ha valaki abból él, akkor ő akarja érteni. Tehát Szent-Györgyi Albert azt mondta, az egész munkásságom 1062# abból áll, hogy egyik tudományágból mentem a másikba, mert az élet titka érdekelt. Akkor biológia, biokémia, 1069# kémia, biofizika, nem t'om, ezeket ti biztos jobban értitek, nem t'om. És ment az élete, azt mondta "Mindig, 1076# mikor már ott voltam, hogy megragadtam az életet, akkor kicsúszott a kezem közül." Ezt ő nyilatkozta. "Mindig, 1083# amikor már ott voltam, akkor át kellett mennem egy másik tudományágba, mert úgy tűnt, hogy ott az élet titka." 1091# Végül onnan is kicsúszott. Erre mondtam azt, ha valaki ebből él, hát akkor kutatgassa, de úgy nekünk, hétköznapi 1098# embereknek nem kell érteni, csak elég, ha éljük, ha fölismerjük a fénynél, na ez itt az élet titka. 1105# 1105# Az igazságainkkal szembeni igazságok igazsága 1109# Mi történik, milyen... Elkezdünk a titokkal együtt élni és megkülönböztetni, és nagyon fontos fölismeréseink 1119# lesznek, ami alapján már fogunk tudni élni. Például rácsodálkozunk az addigi igazságaink hamisságára, 1128# egyoldalúságára, és rádöbbenünk az igazságainkkal szembeni igazságok igazságára. Ez durva volt? Ez durva volt. 1138# Nem vagytok így öltözve. Tehát rádöbbenünk az eddigi igazságainkkal szembeni igazságok igazságára. Mondok erről 1148# egy élményemet. 1150# 1150# Lelkes 30 éves voltam. (Jaj, de rég volt! Jaj, te se emlékszel rá! Olyan érdekes ez. De te okos vagy, mert te 1160# nem fogsz elolvadni. Hmm.) Lelkes 30 évesen nagyon fontos volt számomra a személy és a személyesség. Hevülten 1171# tartottam valami előadást a személyiségfejlődésnek a személy, a személyközpontú megközelítéséről, és nagyon úgy 1182# éreztem, hogy ez most... ez, ez oda volt rakva. Akkor egy öreg pszichológus hölgy, egyetemi tanár - nagyon 1193# kedvesen egyébként - nagyon kedvesen, valódi érdeklődéssel egy igazi kérdést tett föl. Azt mondja, hogy "Hát ez 1204# jó volt, ez nagyon tetszik, érdemes volt magát meghívni, de... Az életem során volt két olyan személy, akiket 1215# nagyon utáltam, nagyon utáltam őket. Ilyen és olyan okoknál fogva, ez nem is érdekes. De amit képviseltek, azok 1226# a személytelen értékek, azok nagyon fontosak voltak számomra, és beépítettem őket az életembe. Hogy tegyük össze 1237# azt a tapasztalatomat, hogy utálom a személyt, de az értékére rácsodálkozom, sőt be is emelem az életembe azzal, 1248# amit ön eddig mondott, hogy a személyességen mennyi múlik? - Hát ööö-mmm. Tööö-blööö-blööö." Tehát körülbelül 1259# ennyi jutott, így tööö-blööö-blööö. S akkor mi történt? Egy értékkel szembeni értékre egyszer csak fölnyílt a 1270# szemem. Tehát hogy akkor a személyesség is érték, és a személytelenség is érték. Milyen nagy dolog, hogy valakit 1281# utálok, de az értéket, amit ő képvisel, azt képes vagyok beemelni és megbecsülni. Áhá. 1290# 1290# Tehát hogy egy értékkel szembeni értéknek az értékét is föl tudom fedezni. Emlékeztek, úgy beszéltünk erről két 1299# évvel ezelőtt, vagy másfél, hogy a kiegészítő igazságok. Mármost nem az, hogy nekem van igazam, vagy neked, 1309# hanem hogy az én igazamat a te igazad kiegészíti. A kedves ismerőseim... de hát már ezt nem mondom el. Szóval, 1319# tudjátok, ahogy utazunk a vonaton. Hát, persze, hogy tudjátok. "Miért van az, hogy mindig a tied kell hogy az 1329# utolsó szó legyen? - Nem kell, nem kell." Tehát az igazsággal szembeni igazságok igazságát fölfedezzük, és ettől 1339# valahogy elkezdünk normálisabbak is lenni. Ugye, már nem, nem... 1345# Emlékeztek, a négy rabbi fölmegy a 1347# mennybe? Mi történik az egyikkel? Megszállott lesz. Amit meglátott kincset, annak a megszállottjává válik. Nem 1356# jó út. Éppen fordítva. Meglátok egy kincset, s ahogy egyre normálisabb vagyok, a belső fénynél azt tudom 1364# mondani, hogy az ellentétében is értékek vannak. Úgyhogy nyugi, nyugi, nem kell rögtön kardot rántani, hogy ez 1373# az egyetlen út. Oké. 1375# 1375# A szeretetem álságos volta 1377# Mit fedezek föl még ennél a fénynél? Az addigi szeretetem álságos voltát. Prr! Ú, hogy addig azt gondoltam, 1386# szeretlek. Eddig abban a meggyőződésben éltem, hogy én érted élek. Minden tiszteletem azoké az 50-60-70 éves 1395# édesanyáké, akik a 20-30 év kitartó, áldozatos anyai szeretetüknek az összes fonákságát merik megnézni. Az 1403# emberi teljesítmény, az óriási emberi teljesítmény. Ahogy járok itt-ott, és lehet kérdezni, az nehéz mert 1412# válaszolni meg nem tudok, tehát kicsit olyan, ugye ilyen beetetés szerű, de így szokták mondani, hogy lehet 1421# kérdezni. Hát kérdezni lehet, én nem mondtam semmi mást, csak hogy lehet kérdezni. Ez olyan, mint az 1429# üzenetrögzítő. "Itt hagyhatsz üzenetet." Többet én nem mondtam, és a neve is stimmel, tehát üzenet rögzítő. Hát 1438# rögzíti az üzeneteket. Ugye a belső fénynél ezt is látjuk, ennyit mondtam, ez, ez. Tehát üzenetrögzítő, rögzíti 1448# az üzenetet. Szóval... 1450# 1450# Hogy a szeretetünk fonákját, álságát meglátjuk, és ahogy jövök-megyek, szinte nincs olyan előadás, ahol egy 1459# asszony ne kérdezné meg, hogy mit kezdjünk azokkal a fölismeréseinkkel, amelyben megláttuk, hogy valamit 1468# elrontottunk? És főleg mit kezdjünk azzal a teherrel, hogy nem csak azt látjuk, hogy elrontottunk valamit, hanem 1478# annak az összes következményét? Hogy akkor ezzel mit lehet tenni? Aki föltesz egy ilyen kérdést, ő ezt a belső 1487# fénynél teszi föl. Nagyon nagy teljesítmény egyáltalán ehhez a kérdéshez eljutni. Minden megbecsülésem azoké, 1497# akik ezt meg merik tenni. Anyukám is nagyot sóhajtott, azt mondta "Te Ferikém, néha azt gondolom, hogy mindent 1506# elrontottam." Tulajdonképpen nem volt nehéz őt megvigasztalni. Mondtam neki, hogy "Hát egy-két dolgot nem." 1516# Szóval a szeretetünk fonákságait meglátjuk. 1520# 1520# Bagdy Emőke professzor asszony. Hát azt de bírom! Már nem őt, most az "az" nem egy mutató névmás egy személyre 1529# vonatkozóan, hanem azt, hogy kiáll, és azt mondja... Nem akarom utánozni, csak hogy azt mondja, hogy "Hát annak 1539# idején én magam is a gyereknevelésben azt vallottam, hogy... Azóta az ellenkezőjét vallom. Azóta tudom, hogy 1549# érdemes a kenguruzást csinálni. Kötni ide, kötni oda, csak legyen közel. Most már tudom, hogy így van, mert 1558# kutatások is bebizonyították." De hogy ki tud állni egy professzor asszony akárhány ember elé, és azt mondja 1568# "Igen, 20 évvel ezelőtt azt rosszul gondoltam. Kár, hogy rosszul gondoltam, de akkor is rosszul gondoltam. Még 1578# mondtam is." Ez nagy emberi teljesítmény. Kiállni, és azt mondani "Igen, azt rosszul gondoltam. Most így 1587# gondolom..." és gyorsan elmondom, hogy... Tehát a valamikori szeretetünk fonákságait. 1595# 1595# Jaj, mikor szerelmes voltam, és hát nagy szerelemben voltam egy ifjú hölgy iránt, de én magam is ifjú voltam, és 1605# akkor egyszer csak ez az ifjú hölgy azt mondta, hogy "Hát, én azt hiszem, hogy mégse." Na hát ez egy jó kis seb. 1615# Akkor emlékszem, hogy 1 nap szenvedés, 2 nap szenvedés, majd megbolondultam, jaaaaáááaaa, és hogy egyszer csak 1625# jött egy kérdés, hogy "Most miért fáj? - Azért, mert úgy szeretem őt... szeretem, s ő meg nem!" Igen, s akkor mi 1636# következik abból, hogy szeretem? Hát ha szeretem, akkor a javát akarom. Ha neki az a java, hogy nem én, hát 1646# akkor az a java. Ha én szeretem, akkor a javát akarom akkor is, ha az nem velem van, hát attól szeretet. Na de 1656# amikor erre rájöttem, 4 nap... uuueeeeggg, nem volt könnyű ezzel szembenézni. Hogy valakinek azt kívánjam, hogy 1666# ne velem, miközben én azt kívánom, hogy "Velem!" M-hmm-mmm! De hogy ebben a fölismerésben, ugye a sötétben, 1676# egyszer csak megjelent egy fény, ami csak a sötétben jelenik meg. Akkor fölismertem, hogy amit eddig szeretetnek 1686# mondtam, abban mennyi minden volt az, ami nem az. Az én szükségleteim, az én izé... Egész jól lettem tőle. Tehát 1697# szenvedtem és jól voltam. Ismerős ez? Szenvedtem, jól voltam, szenvedtem, jól voltam. 1705# 1705# Azt mondja erre a teológia, ezt a kifejezést használja, a jezsuita lelkiségben így van, hogy ez a vigasztalás. 1713# Tehát hogy tök nehéz, de ez a vigasztalás. Milyen érdekes, hogy a Szentléleknek a neve is a Vigasztaló. De ebben 1722# az összefüggésben nyer szép értelmet ez a kifejezés, hogy Vigasztaló. Tehát nem az az értelme, hogy sírni kell 1730# állandóan, hanem hogy amikor a legjobban sírsz, akkor van vigasztalás. Akkor valami megmutatja magát az élet 1738# titkából, ami addig nem volt látható. Tehát a második nagy fölismerés, rádöbbenek arra, hogy a szeretetemben 1747# mennyi-mennyi minden más is volt, és ettől elkezdek tisztulni, elkezdek normálisabb lenni tőle. (Aztán!) 1755# 1755# Mi az, amit éltetni érdemes, és mi az, amit hagyni kell elpusztulni? 1761# Van még itt néhány fölismerés. Például - és ezt főleg nőknek mondom. Én úgy becsüllek benneteket. Néhány nappal 1771# ezelőtt meg még kifejezetten is. Tényleg. Azért, mert úgy... Miért is? Szombaton elmentem görög katolikus 1780# papnékhoz. Nagyon megtisztelő volt. Csomó papfeleség. Na, azért ezt elmondom nektek. Nem tudtam, hogy miért 1790# hívnak meg. Hát a témát tudtam, de hogy miért, és ezt ki akartam deríteni. Mégis csak. Kérdem tőlük "Pár 1799# mondatban, mielőtt belekezdenék, nekem fontos lenne, hogy miért pont engem hívtatok meg ti, papfeleségek lelki 1809# napra?" Jelentkezett az egyik hölgy. "Talán én mondanám. Azért, mert beszéltük, hogy ki is lehetne az, és végül 1819# úgy döntöttünk, hogy azért, mert te nem vagy normális - Ezt mondta. - és hogy nekünk lehet, hogy pont erre van 1829# szükségünk, egy nem normális papra, mert normális papot már annyit hallottunk." Látjátok, az értékekkel szembeni 1839# értékek értéke föltárult előttük. Mert ugye a normalitás érték, és megfelelni a kis faluban, és megfelelni a 1849# kisvárosban, és tenni a dolgunkat, és segíteni a pap férjünknek - ez érték, ugye. De néha nem ezt csinálni? Az 1859# is. 1860# 1860# Tehát... s akkor ott nagyon, a női sors, hej-haj. Mondom, hogy mit lehet fölismerni. Nagyon nagy teljesítmény, 1871# főleg nőknek. Tudni azt, hogy mi az, amit éltetni érdemes, és mi az, amit engedni kell, hogy elpusztuljon. Ez a 1882# nőknek a nagy műve. Azt éltetem, amit érdemes, és engedem, hogy haljon meg, aminek el kell pusztulnia. Ez a női 1893# életnek valami döbbenetes nagy teljesítménye. Mert azt látom, és ezért volt bennem nagy együttérzés, hogy 1904# sokszor olyasmit is éltetni akartok, amit hagyni kellene elpusztulni. De ott is szeretgettek, ott is óvjátok, 1915# ott is, ott is, jaj, ne bántsuk meg, ott is, ne mondjuk ki. Jaj, ne, azért még ott is... és akkor... Hogy ott 1926# nem kell. Hogy az a nagy teljesítmény. 1930# 1930# De hát a másik véglet is lehet. Egy nő, aki kibírhatatlan lesz. Mindenhova a halálnak a sötétjét viszi. "Ez 1938# milyen, meg az milyen, meg öeee, eee..." Rettenetes! Ugye, ahogy nők tudnak másokat szidalmazni. "Ez se jó, az 1948# se jó." Kifolytják a férjeidből az életet. Van ilyen. (Elnézést.) Van ilyen. (Nem, hát nem, ez csak véletlen 1957# volt. Hát tényleg, hát most mit... Szóval, szóval.) Egy nőtől tudja... és ez a másik része, micsoda nagy dolog, 1966# azt tudja. Például konkrétan ez mit jelent? Megismerkedek egy férfivel, s ha ez a belső fény megvan, azt mondom, 1975# mert most nem akarok nagyon demonstrálni, azt mondom, hogy "Ezt a kapcsolatot veszni kell hagyni, ez nem az. Van 1985# benne ez is, az is, sok minden van benne, csak éppen nem az. Egy másik kapcsolat lehet, hogy nagyobb kihívás, 1994# lehet, hogy nagyobb nehézség, lehet... szóval ez az, ezt éltetjük. 2000# 2000# Mennyi, mennyi fiatal nőt lehet látni, hogy nem tudja, hogy azt engedni kell, hogy pusztuljon már el. Nem a 2010# személyről beszélek, hát... "Feri atya mondta, hogy menjek oda Józsihoz és mondjam, most már pusztulj el. Ez az 2021# adventi jókívánságom." De most amit elmondtam, ebből a... egy ilyen nagyon nagy együttérzésből jött, vagy 2032# megérzésből, ahogy ezeknek a papfeleségeknek a sorsa, hogy szinte tarthatatlan az életük, ha ezt nem tanulják 2043# meg. Ugye irgalmatlan mennyiségű elvárás van. "Ilyen legyen a papfeleség, ilyen legyen a papfeleség összes 2054# gyereke, ilyen legyen maga a pap is, az is... legyen mindig rajta tiszta ing, meg nem t'om mi legyen rajta 2064# mindig. Hát annyi elvárás, hogy őrület, és közben a női természetnek meg az a gondoskodó, hogy Igen, na, hogy 2075# jóban lenni. Hát akiben benn van ez, hogy éltetni tudni valamit, hát beleőrül ebbe, ha nem tudja, hogy valamire 2086# azt mondja "Ezt meg hagyjuk, hadd dögöljön meg." Hát így van, hát Karácsonykor. Karácsonykor, amikor leülsz, 2097# iszol egy teát, azt mondod: "Ezen a Karácsonyon nem lesz ablakpucolás. Ott dögöljön meg az összes ablak, ahol 2108# van." (taps) 2110# 2110# Szóval nagyon-nagyon nagy teljesítmény. De a fénynél meg tudjuk akkor mondani, hogy mi éljen és mi pusztuljon. 2119# És bírjuk annak a terhét, hogy látjuk, hogy pusztul. Ezt sok nő nem bírja. Nem bírja elviselni annak az érzelmi 2129# terhét, fájdalmát, hogy pusztul. Ettől ő maga pusztul bele. Jó, nem is akarom ezt tovább. (Belenézek a 2139# jegyzetembe, mert kis betűkkel mindenféléket leírtam. Áhá. Aztán.) 2145# 2145# A kapcsolatainkban kivel törődünk? 2148# Mi az, amit ilyenkor meglátunk? Azt, hogy a kapcsolatainkban eddig milyen hihetetlenül szinte semmi mással nem 2158# törődtünk - sarkos vagyok - mint magunkkal. Hogy bárkivel találkoztam, tulajdonképpen kimondatlanul mit tettem? 2168# Magammal akartam foglalkozni, de téged használtalak. Magammal akartam foglalkozni. Veled beszéltem, de magammal 2178# akartam törődni. Hiába veled találkoztam, magammal akartam foglalkozni, magammal akartam találkozni. Ezért, 2188# mikor beszéltem, éreztem, reagáltam, szinte minden mögött az volt, hogy téged használlak arra, hogy magammal 2197# találkozzam. Ez azért is lehetséges, mert ez jó értelemben pontosan így van. Tehát egy mély emberi kapcsolatban 2208# agy szeretetteljes tükörben a másik tekintetében megláthatom magam. Ezért igazán azok a kapcsolataink, igazán 2218# azok értékesek, amelyekben a másik valaki nem magával akar találkozni, mikor beszélgetünk, hanem lát engem, és 2228# rám reagál. Kevés ilyen emberi kapcsolat van. Nem a felszínre reagál, nem valami témára, nem valami 2237# öntyöm-pöntyömre - rám. Óriási nagy teljesítmény. Beszélgetni valakivel és rá reagálni. 2245# 2245# Tehát amit ilyenkor fölismerünk, hogy milyen döbbenetes módon magunkat kerestük, és magunkat akartuk megtalálni 2258# egy másik emberben, s egy másik emberen keresztül. Ez a fölismerés is rettenetesen fájdalmas tud lenni, és sok 2271# józanságot hoz. (Oké. Hej-haj!) 2275# 2275# "Nincs is más választásom." 2277# Akkor erről beszéltem még, illetve erről még nem, hogy még egy dolgot fölismerünk, hogy milyen sokszor - nem is 2287# hogy gondoltuk - éltük azt meg, hogy nincs is más választásom. Mindig amikor oda jutottam, hogy úgy éltem meg... 2297# Ez fontos. Nem úgy gondoltam, úgy éltem meg, hogy most muszáj, most muszáj itt megfelelni, most muszáj azt 2307# mondani, most muszáj így csinálni, most muszáj oda menni - akkor tulajdonképpen nem voltam elég szabad. Mindig, 2317# amikor úgy éltem meg, hogy nincs más választásom, az a szabadságom hiányáról szólt, abból nehezen születtek jó 2327# döntések. Ezért óriási dolog. Ülök a sötétben például, csak egy pici fény van, ezt kéne csinálni, azt kéne 2337# csinálni, itt megfelelni, ott teljesíteni, amott, és azt mondom, hogy várunk még egy kicsit. Még hadd jöjjön meg 2347# az a szabadságom, ami alapján azt tudom mondani, hogy igen vagy nem. Próbáljátok ki! 2355# 2355# Aki ezt nem próbálta még ki... Kérnek tőletek valamit, és csak úgy, jóleső érzésből, adventi feladat, mondjátok 2365# azt, hogy "Hadd aludjak rá egyet!" Próbáld ki milyen az, amikor időt adsz magadnak. Ez egy nagyon jó gyakorlat. 2375# Ne döntsél úgy, próbáld ki, hogy mi az, amikor nem döntesz úgy, hogy úgy érzed "Jaj, most erre ezt kell 2384# csinálni. Jaj, most erre azt kell mondani." - "Erre még alszom egyet, és holnap fölhívlak." Az alvászavar nem az 2395# én bűnöm lesz. Könnyen el tudom képzelni, hogy valakiben csak a feszültség fog fokozódni. Na, akkor azzal kell 2405# valamit kezdeni. (Jó, jó, jó. Lassan befejezem ezt.) 2410# 2410# Eljutunk még oda, hogy olyan természetesen - ezt a mondatot mondtam, léptem el az előbb - egyre személyesebb 2420# életet tudunk élni, hiszen megszülettünk már magunk számára is, de az élet egyre kevésbé szól rólunk. Hogy ezzel 2431# nagyon jól megvagyunk. Nem kell, hogy rólunk szóljon, és közben egyre személyesebb. (Na, ennyit erről. És 2442# akkor...! Nézzünk egy új sémát! Hehe! H-hm! Itt van. Már kimondva is szörnyű...) 2450# 2450# Sérülékenység veszélyeztetettség séma 2454# Sérülékenység, veszélyeztetettség. Azért is, mert néhány napunk van a világvégéig. Tehát most ez egy fölkészülés 2466# is erre a nehéz időszakra, mert most össze fog torlódni sok fontos esemény. Tehát 21-e világvége, 24 szenteste, 2479# 25 Karácsony, s akkor... tehát ez így sok, kétség kívül. Arra gondoltam, hogy ezért némi segítséget próbálok 2491# nyújtani, s ez a séma pont erről szól. Veszélyeztetettség sérülékenység séma. 2500# 2500# A két kedvencemet hadd mondjam el erre vonatkozóan. Az egyik. Megkérdeztek egy idős hölgyet "Hogy készül a 2508# világvégére?" Azt mondta "Már tele van a spájz." Hát a világvége után azért lehet, hogy nehezebben mennek majd a 2517# dolgok, és egy bölcs asszony erre időben fölkészül. De nem ez a kedvencem. De ebből is látszik, hogy például egy 2526# séma, hogy mennyire irracionális visz bennünket. Ugye, hogy a sémák irracionális világba visznek minket. Majd a 2535# hátteréről úgyis akarok beszélni. A kedvencem nem ez. A kedvencem az, hogy állítólag, de nem tudom, hát ki tudja 2544# azt, állítólag a jövendölések szerint egyetlen hegyen lehet majd túlélni azt, ami december 21-én vár ránk. Na 2552# azt a hegyet az önkormányzat lezárta. Hát ez olyan, mintha Örkény István írta volna meg. Képzeljétek el, hogy 2561# ott van egy nagy tábla, ott áll nem t'om én néhány kutya, és akkor oda van írva, hogy "A hegy a világvége miatt 2570# lezárva. Nyitás: a világvége utáni első munkanap." Hát hogy ne legyen ott őrület. De most hogyha, de most ha 2579# belegondolok abba, hogy tényleg lesz vége a világnak, most képzeljük el, hogy tényleg vége lesz a világnak, hát 2588# nem abszurdum, hogy az egyetlen helyet valakik lezárják, ahol túl lehetne élni? Na jó. 2595# 2595# Cselekvési formák a sémában 2597# Szóval, hát ez... veszélyeztetettség séma. Nézzük meg, hogy mi az a három cselekvési forma, amit ha valaki ebben 2609# él, akkor ezt fogja előszeretettel tenni, hogyha sebzettség vezérelten él. 2616# 1. Belemenni a séma logikájába 2619# Kedves ismerősöm jut eszébe (Eszébe? Atyának eszébe jutott a kedvenc ismerőse.) eszembe. Egyszer kérdeztem tőle 2630# "Te, nem jössz el egyszer csak úgy, csak úgy? - Azt nem lehet, mert este 9-kor van a hosszú híradó. - Hát 10-kor 2642# is van, meg 11-kor. - Azok nem olyan hosszúak. Nem, a hosszú az 9-kor van." Kiderült, hogy újból és újból 2652# ugyanazokat a híreket meghallgatja, de egy nap meghallgatja hatszor ugyanazokat a híreket, és mindig 2663# hihetetlenül kihegyezetten arra, hogy van-e valami új baj, amiről eddig nem tudott. Ezeket szívja magába, hogy 2674# mi minden baj van. De hogy - ez egy séma - ettől egyáltalán nem szabad, hanem teljességgel vezérli őt az, hogy 2685# baj van, baj van, és ennek keresi az összes tárgyát, amire a belső séma kivetülhet. Hogy nahát persze, hogy baj 2696# van, hát... (Ez az egyik. Másik.) 2700# 2700# 2. Beszűkíteni az életet, önkéntes száműzetésbe vonulni 2704# Azt mondja, hogyha ilyen nagy baj van, akkor szűkítsük be az életet. Készítsünk magunknak egy olyan világot, 2713# ahol a leginkább meg tudjuk magunkat óvni és védelmezni a teljesen kiszámíthatatlan jövendőbeli bajtól. Ezért 2722# mit csinál? Tulajdonképpen látni való, hogy itt is a sebzettség vezérel, önkéntes száműzetésbe vonul és 2730# döbbenetes módon korlátozza a saját életét. Nem megy ki, akár kényszercselekvései lesznek. Mert hát a 2738# baktériumoktól sem lehet az embernek nyugta. Tehát akkor sokszor kell kezet mosni, azok támadnak, mindenhol ott 2747# vannak, ez rettenetes. Ez a másik, tehát leszűkíteni az életet, hogy ne kelljen találkozni azzal a rengeteg 2756# fenyegetettséggel, és egy relatív biztonságos világot megpróbálni kialakítani. (Ez a másik. A harmadik...) 2765# 2765# 3. Fütyülni erre az egészre 2767# Vakmerőnek lenni, és azt mondani "Mit számít...!" De közben ő retteg és fél, csak megpróbálja ezt 2774# túlkompenzálni. (Na most itt három nagy dologról is lehetne beszélni.) 2780# 2780# Mitől tudunk rettegni és félni, veszélyeztetettnek, kiszolgáltatottnak élni meg magunkat? 2788# 1. Orvosi katasztrófák, pánikroham 2792# Tehát "Szívinfarktust fogok kapni. Rákos leszek. Úgy végzem, mint anyám. A családunkban mindenki úgy végezte, 2803# mint az előtte lévők. Tehát én biztos be vagyok kódolva rákra." Sokaktól hallok ilyet. 2811# Pánikrohamot kapok, s azt élem meg, hogy meg fogok halni. A pánikroham is ide tartozik, erről szeretnék egy 2822# picit hosszabban, mert a felnőtt lakosságnak 5-10 százalékát érinti. Az nem kevés. Mondjuk 1 millió ember. Már 2833# érdemes akkor 10 percet róla beszélni. A pánikrohamban fizikai tüneteim vannak. De hát a sémában is mindig 2843# vannak fizikai állapotaim, tehát hevesség, szívdobogás, a pulzusszám megemelkedik, a vérnyomás fölszökik, a 2854# hideg verejték elönt, elkezdem kapkodva venni a levegőt, nagyon erős szorongást élek meg akár a gyomortájékon 2865# nagyon erősen, és, és... hozzákapcsolódik egy gondolat, hogy meg fogok halni. Hogy szívinfarktust fogok kapni, 2876# és meg fogok halni. Annyira erős fizikai tüneteim vannak, hogy egészen nyilvánvaló, ez annak a jele. Hát 2886# teljesen biztos, hát hideg veríték, érzem, hát hideg veríték... És mi történik a pánikrohamban? Van egy jó hírem 2897# is, nem t'om, azt még elmondom. Mi történik? Hogy egyre rosszabbul leszek. 2905# 2905# Tehát megvannak a fizikai tüneteim, a pánikroham tényleg derült égből érkezik, sokszor arra ébredsz, hogy 2912# pánikrohamod van. Vagy, illetve így mondanám, hogy valami történt. S akkor "H-hh, huhh!" Megjön a gondolat, hogy 2921# nagy baj van, és ettől kezdve, nem tudatosan, de sajátságosan, akaratlagosan elmélyíted a saját rosszullétedet. 2929# Elkezdesz koncentrálni a fizikai tüneteidre, de ahogyan azt mondod magadban, hogy nagy baj van, elkezdesz 2937# pánikba esni, ettől még szaporábban veszed a levegőt, nincs mélylégzés, és még rosszabbul leszel. Még jobban 2945# érzed, hogy már itt lüktet az összes pulzusod. Ez egészen odáig mehet, ugye egy klasszikus pánikroham lehet, 2953# hogy 20 perc alatt véget ér, de akinek volt, az bolondító, őrjítő. Az a tapasztalatom egyébként, hogy a legtöbb 2961# normális embernek ma már, a mi világunkban 1-2 pánikrohama volt. Csak nem ismétlődik meg, de volt már neki. 2970# Az is történhet ilyenkor, hogy annyira komolynak éli meg a tüneteit, hogy megy is a kórházba. Szirénázó 2978# mentőautóval viszik be, kardiológia, intenzív... s kiderül, hogy semmi baja nincs. De nem hiszi el, hát az 2987# lehetetlen, hogy semmi bajom nincs, hát nézzen már meg! Halálfélelem. És hogyha az orvos azt mondja, hogy nem 2996# t'om "Vizitdíjat kifizette már? Itt van magánál a kis papír? - Hát de most döglök meg, ne szórakozzon velem, 3005# hogy a vizitdíjat kifizettem-e!" Tehát aki a pánikrohamot átélni, az halálfélelem, abban semmi mókás vagy vicces 3015# nincsen. Úgy rémisztő, ahogy van. Csak az egész nem igaz. 3020# 3020# Az 50-es, 60-as években az Egyesült Államokban egy közkeletű tévképzet élt, ez pedig az, hogy a pánikroham 3030# többé-kevésbé gyógyíthatatlan, legföljebb például Xanax-szal, nyugtatókkal, bizonyos antidepresszánsokkal a 3041# tünetek enyhíthetők. Tudjátok, hogy ez a hipotézis fenekestül megdőlt már? Ma azt lehet mondani, hogy a 3051# pánikroham az egyik legnagyszerűbb dolog, mert nagyjából 100%-os hatékonysággal gyógyul. 3060# 3060# Elmesélem nektek például a terápiának két elemét. Mert - mondom a hátteret - kiderült az, hogy a pánikrohamban 3069# magának a rohamnak az elmélyülése azért történik meg, mert te magad félreérted a szorongásodat. Azt gondolod, 3078# hogy meg fogsz halni. Ettől belépsz egy átkozott körbe, amitől egyre rosszabbul leszel, és természetesen 3087# teljesen rosszul értelmezed a fizikai tüneteidet. Hiszen - ez a másik jó hírem - pánikrohamba még senki sem halt 3097# bele. De akinek volt, mind azt gondolta, hogy bele fog halni. Tehát a pánikrohamnak nem tünete, hanem valóságos 3107# lényegi eleme, hogy azt gondolod, hogy bele fogsz halni és nem gondolod jól. Ezért hogyha azokat, akiknek volt 3116# pánikrohama, megtanítjuk arra, hogy amikor a tünetek kezdenek megjelenni, akkor vegyenek távolságot a fizikai 3126# állapotuktól és mondják azt, hogy "Semmi baj nincsen. Szorongok, fölment a vérnyomásom, mélyeket lélegzem." 3135# Esetleg kiegészítésképpen megtanulhatsz relaxálni. Elkezdek relaxálni, mélyeket lélegezni, s a pánikroham nem 3144# mélyül el, és tünetmentesen 20-30-40 év, soha nem is jön elő. 3150# 3150# A kutatásokból kiderül, hogy pánikrohamot olyanoknál, ez a gondolattal megerősített kör nem volt tudatos, a 3159# pánikrohamról való beszélgetéssel is elő lehetett idézni pánikrohamot. Sőt, szavakat leírtak, ilyen, hogy 3169# "Szapora pulzus." Azok, akik elolvasták ezt a "Szapora pulzus"-t, bizonyos százalékban pánikroham lett a vége. 3180# 3180# Mondanám még, hogy mi az, amit tesznek. Az egyik, fölteszik azt a kérdést, hogy "Tudja-e, hogy a szívével mi 3190# történik, ami alatt pánikrohamban van? - Hát tudom, hogy mi történik, mert egyre szaporábban ver. - És tudja-e, 3201# hogy a vérnyomásával mi történik? - Hát érzem, dgg-zzs-dgg, hát biztos nagyon magas. - Áhá, és mitől fél? - Hogy 3213# elájulok és meghalok." Hát akkor ájulna el nagy valószínűséggel, ha leesne a vérnyomása. De magának nem leesik a 3224# vérnyomása, most meg is mérhetjük. Ennyi vérnyomással senki nem ájul el, de ön attól fél, hogy el fog ájulni." 3235# Tehát a tüneteinket tévesen értelmezzük. A másik. Na, akinek van egy kicsi mersze. Ugye a gyógyulás, bemegyek a 3246# sötétbe. Azt kérik olyanoktól, akik szeretnének meggyógyulni, hogy mindenkinek adnak egy zacskót, és a zacskóba 3257# kell kilélegezni. Mi fog történni? Egy kicsit büdös lesz, de nem ez az érdekes, mert a saját szagát kell majd 3268# szagolnia. Amikor már alig van benne oxigén, akkor arra kérik őket, hogy ezt szívják be. Mi fog történni? 3279# Rosszul lesznek. Egyszer csak néhány perc alatt kiváltódik az a kezdő világ, ami számára a pánikrohamban 3289# ismerős. Akkor átváltják ezt a helyzetet "Lát... hát semmi, se... Most mit csináltunk? Szó sincs a meghalásról, 3300# eszméletvesztésről, pánikroham, ez egy pánikroham. Hát most kevés volt az oxigén, most állítottuk elő ezt a 3311# helyzetet. Hát mi csináltuk. Hát akkor vegyen mély levegőket! - Jé, ez ennyi volt?" 3320# Szóval az derült ki, 3321# hogy a pánikroham 100%, majdnem 100%-ban gyógyul. Mert hogy a pánikrohamnak nem tünete, hanem az egyik lényege a 3331# saját fizikai, érzelmi állapotom félreértelmezése. Ez azért nagyon izgalmas, most az eddig elmondottakra 3340# vonatkozóan is, mert tulajdonképpen az összes sémában, emlékeztek, ezt mondtuk, mindig valamilyen fizikai 3349# állapotunk is van. A fizikai állapotainkat is mindig félreértelmezzük. Azt gondoljuk, hogy nagy baj van. Azt 3359# gondoljuk, hogy tényleg béna vagyok. Azt gondoljuk, hogy tényleg nem érek semmit, és a többi. Csak a 3367# pánikrohamnál ez hihetetlenül látványos, ahogyan a fizikai állapotomat félreértem. 3375# 3375# Történet egy pánikbetegről 3377# Elmondanék egy történetet. Valakiről - mert szeretném ezt még most kiegészíteni. Egy asszony négyszer került be 3387# kórházba a kardiológiára. Mind a négyszer úgy gondolta, hogy meg fog halni. A négyből kétszer rohammentő vitte 3396# be, és egyébként az orvos is az első két alkalommal értágító gyógyszert írt föl neki. Azt mondja. 3405# Az egyéni beszélgetéseket elkezdte hárítani az a valaki, akinek pánikrohamai voltak. Abban nagyon távolságtartó, 3415# nem tud és nem is akar magával foglalkozni. Nagyon meg kellett tapasztalnia, hogy akkor azt és annyit mond, 3424# amennyit jónak lát, hogy föl tudjon oldódni a segítő jelenlétében. Elsőként azt említi, 4 éves volt, amikor a 3434# szülei és a nála 3 évvel idősebb bátyja autóbalesetben meghaltak. Őt apai nagyanyjára hagyták szó szerint. Egyik 3444# vidéki városból érkeztek a fővárosi nagymama látogatására, majd a szülei és testvérei hazaindultak. Ő pedig még 3454# a nagymamánál maradt a sors fintorából örökre. - mondja a kliens. Szüleiről és testvéreiről éles emlékei vannak, 3464# s arról, hogy eleinte sokat hisztizett, ordított és toporzékolt, hogy haza akar menni. E fájdalmas emléktől a 3473# nagymama úgy igyekezett megvédeni, hogy soha nem vitte el a szülővárosába, még a temetésre sem. Iskolás korától 3483# aztán már a maga dolgával volt elfoglalva, ha csak tehette, nem emlékezett. 3490# Élénk eszű, eleven gyerek volt, hangadó és vezéregyéniség. Erős volt a gimnáziumban, ami tanulás, karrier, az 3499# mindig siker volt csont nélkül - mondja. Bár mindig népszerű volt, barátságai nem igazán szövődtek. Idegenkedett 3509# a barátnőzéstől, a fiúkkal se szeretett kettesben maradni. (Hölgyről van szó.) Mindig mással, vagy többekkel 3519# ment bálba, buliba, a meghitt helyzeteket elkerülte. 18 évesen tervszerűen esett át az első szexuális 3528# tapasztaláson, ügyelve arra, hogy ne legyen folytatás. A házasságra a mai napig nem tudta rászánni magát, saját 3538# elmondása szerint irtózik az elköteleződéstől. A gyerekvállalás föl sem merül, végzése óta rengeteget, napi 3547# 10-14 órát dolgozik. Mintegy véletlen rákérdezéssel derül ki, hogy a nagymamája másfél éve, 78 évesen hirtelen 3557# meghalt. Nem betegeskedett, csak este lefeküdt és reggel nem kelt föl - mondja a kliens. Egyébként a b kérdésre, 3567# hogy a nagymama elvesztése megviselte-e, türelmetlenül ezt válaszolja "Megviselt vagy se, az élet megy tovább, 3577# mit rágódjunk rajta." Aztán közel 2 hét múlva ezt mondja "Tudja, gyerekkoromtól kísért egy homályos érzés, 3586# melyet csak most tudtam megfogalmazni, nem pontosan, de valahogy így, aki hozzám közel kerül, az meghal. A mamit 3596# is mindig féltettem ettől, aztán tessék." 3600# 3600# Az irracionális gondolkodás volt egészen lenyűgöző. Ugye évtizedek teltek el, de amikor a nagymama meghal 80 3609# évesen, akkor beteljesedik az, amit értelmezésül gondolt. A terapeuta így szól "Akkor a rosszulléteiben talán ez 3619# a félelem jelent meg. Hogy ez a hirtelen halál önnel is bármikor előfordulhat." A kliens "Jaj, de gorombán 3628# mondja, csak így a képembe. - Bocsánat, nem akartam bántani, csak meg akartam nevezni a rettenetét. Persze nem 3637# maga bánt, hanem ez a dolog, ami szörnyű és beszélni se nagyon lehet róla." Ez után tud mind jobban a belső 3647# világára figyelni. A fölvétele utáni 6. és 12. napon ügyeleti időben pánikrohama kezdődik. 3655# 3655# Ugye milyen érdekes, hogy amikor a kezelőorvosa van benn, akkor van pánikrohama. Mmm? Nehézségekkel, mellkasi 3663# nyomással, halálfélelemmel, de a szorongásoldó beadása után megoldódik. Három hét után megy először haza, de 3671# csak napközben, otthon aludni nem mer. A hétvégéket otthon tölti, szorongása többször fokozódik, két alkalommal 3680# roham is kezdődik, ilyenkor visszajön az osztályra. Biztonsága fokozatosan nő, a nyolcadik héten megy haza. 3688# Távozása után mintegy három hónapig vannak még szorongásos rohamai, 2-3 alkalommal pánik jelleggel, de ezeket 3697# már képes uralni. A gyógyszert 2 éven át szedi, 4 éve azonban gyógyszer nélkül tünetmentes. Távozása után másfél 3706# évig tartó pszichoterápia során átéli a veszteségeit, előbb nagyanyját, szüleit, és testvéreit is meggyászolja. 3714# Többször fölkeresi szülővárosát, megkeresi a házat, ahol a szüleivel lakott. Fölveszi a kapcsolatot rokonaival, 3723# akiket korábban nem ismert, helyreállítja a rokoni kapcsolatrendszert, amely 4 éves korában szakadt meg. A 3731# kórházból való távozása után 1 évvel összeházasodik az élettársával, munkáját kórházi kezelés sem töri meg. 3740# 3740# Aha, ez a kiegészítő igazság. Tehát néz... (Jaj, de veszélyes ez a világ! Jaj!) Tehát nézhetjük a pánikrohamot 3750# önmagában, s akkor azt mondhatjuk, tulajdonképpen egyszerű beavatkozásokkal tünetmentessé tehetjük magunkat. Nem 3760# kell gyógyszer se. De nézhetjük a pánikrohamot egy összefüggésnek, egy rendszernek a részeként, és akkor annak a 3770# hátterében fölismerhetünk sok mindent, ami indokolhatja azt, hogy neked van pánikrohamod, és a másiknak meg 3780# nincsen. Tehát nyilván nem véletlenszerűen éppen valakit ragad el a pánikroham és nem ragad el egy másik 3789# valakit. Tehát ilyen értelemben pedig mondhatjuk azt, hogy az az összefüggés,a minek a részeként jelenik meg a 3799# pánikroham, az lehet, hogy akár valami segítést is igényel. Akár pszichoterápiát, akár valami beszélgetést, 3809# gyógyulást. Akkor a pánikrohamra úgy tekintünk, mint valaminek a tünetére, egy rendszerszintű jelenségre. De nem 3819# föltétlenül kell így tekintenünk. Ha azt mondjuk, hogy nem akarunk a múltunkon dolgozni, csak szeretnénk a 3829# jövőben normálisan élni, akkor csak egy zacskóra van szükségünk. 3835# 3835# Tehát az első nagy csoport, hogy mitől van halálfélelmünk és rettegünk, és veszélyeztetettnek éljük mag 3844# magunkat, miközben ez irreális, orvosi katasztrófák. 3850# 3850# 2. Érzelmi katasztrófák 3852# Például: Csillagok háborúja. Abban mindenre van példa, csak a bölcs királyra nincs. "Ha meghal a feleségem, azt 3867# nem fogom túlélni, abba bele fogok dögleni. Ha megcsalsz, bele fogok dögleni." Azt is mondhatjuk "Ha megcsalsz, 3881# bele fogok őrülni. Ha elhagysz, meg fogok zavarodni." Ez is ide tartozik. Sérülékenység, veszélyeztetettség. "Ha 3895# most kimész, meg fogok őrülni." Ezt nevezhetjük érzelmi katasztrófának. 3905# 3905# Az érzelmi katasztrófától való félelem lehet az is, hogy "Hogyha egyszer elkezdenél kiabálni, nem tudnám, mi 3914# lenne." A kontrollvesztéstől való félelem. Nagyon sokan az egész belső érzelmi világukat rettenetes módon 3923# korlátozzák, mert van bennük egy egyre tudatosuló félelem, hogyha valamit úgy belülről megengednek, hogy jöjjön, 3933# az olyan kontrollvesztéssel fog járni, amibe akár meg is őrülhetnek, teljesen ki fog csúszni a lábuk alól a 3942# talaj. Míg egy másik ember ugyanannak az érzelemnek a megnyilvánulását minden további nélkül megteszi, és nem, a 3952# Föld köszöni szépen, ott van alatta. Tehát az érzelmi katasztrófától való félelem, hogyha azt valóságnak 3961# vesszük, látjátok, máris nagyon könnyen elképzelhető, hogy egy nagyon szűk világot teremt számunkra. 3970# 3970# Akkor haragudni sem lehet, önfeledtnek se lehet lenni, még táncolni se lehet. Nem, hát nem lehet nekiállni. 3980# Egyszer csak... Tudjátok, de jókat táncoltunk Baján! Hát az de jó volt! És főleg a táncban meg lehet azt tenni, 3991# tudjátok, a legtöbb ember úgy táncol, egy nagyon ősi dolog, hogy akármennyire is kalimpál a kezével, mint én, mi 4001# az, ami a lehető legkevesebbet mozog? A fej. Miért? Félünk a kontrollvesztéstől. De kezdj el úgy táncolni, hogy 4012# a fejednek nem hagyod a nyugtát, nem engeded meg, hogy egy fix ponton legyen. Könnyen előidézhető egy olyan 4022# fizikai állapot, amiben sokkal kevésbé vagy kontrollált. Ugye? Hát... na. 4030# 4030# Szilveszter, mozgasd a fejed. Igen, igen, tehát örülj neki, hogy a világvége után 9 nappal te... Nem a világnak 4040# lesz vége, nekem. Szóval, szóval... ma ilyen, mókázunk ezen, de hogy persze aki a kontrollvesztéstől fél, az 4050# ugyanolyan hihetetlen erős félelem, mint az attól való félelem, hogy a pánikrohamban meghalok. De az értelmezés, 4061# amit hozzá fűzök, az tévedés. Nem lesz semmi bajom. Ezért lehetséges az, tényleg így van, nem ugyanolyan 4071# mélységben vagy minőségben tudunk szerelmesek lenni. Mert aki nagyon fél a kontrollvesztéstől, ő kevésbé lesz 4081# szerelmes, ha csak a természet ezt át nem üti. De aki jól begyakorolta magát a kontrollálásba... De közben meg 4092# lehet egy vágyad, hogy "De miért? Hát én látom ezeket az amerikai filmeket, hát ott egész megbolondulnak. 4102# Kimennek, kézen fogva csúszkálnak a jégen, meg nem t'om, rózsákat vesznek, meg... Ezt hogy csinálják? De énvelem 4112# miért nincs ilyen?" Félelem a kontrollvesztéstől. A szerelemben ez könnyen megtörténik. Azt mondta egy 4122# családterapeuta: szerelemben, háborúban minden megengedett. Nana! De ezt mondta. 4130# 4130# Emlékeztek, a szerelmes az, a szerelmes archetípus bennünk az, aki átlépi a határokat. De az igazi szerelmes mit 4139# tesz? Át meri lépni a határokat, először például a szülői ház küszöbét. Az az első nagy határ, nem az, hogy 4147# szerelembe esek. Hát a szülői... De utána vállalja a következményeket. Az a szerelmes. Átlépem a határt, s utána 4157# vállalom, ami azzal jár, hogy átléptem a határt. Mert ha csak át tudom lépni a határt, de nem vállalom a 4165# határátlépés következményét, akkor házasságszédelgő vagyok, vagy egy... na. (Ez volt tehát... orvosi 4173# katasztrófa, érzelmi katasztrófa. A harmadik nagy... háhá, itt van a témánk.) 4180# 4180# 3. Külső katasztrófától való félelem 4184# Amióta tudjuk, hogy meteorok jönnek-mennek a világűrben, egyre nehezebbé vált egyesek sorsa. A csillagászok 4198# elmondták, hogy semmi biztosítékunk nincs, hogy ne jöjjön egy meteor. Sőt, az a valószínű, hogy jön, mert 4212# jönnek-mennek, mi pedig útban vagyunk. Tehát a természeti katasztrófától való félelem. Két mondat. Ismeritek 4226# azt? Na, tessék. 4228# Találós kérdés a végére. A félelem kopogtatott, a bizalom nyitotta ki az ajtót, és... Hogy fejeznétek be? Tehát: 4243# A félelem kopogtatott, a bizalom nyitotta ki az ajtót, és... Na, azért csak tudtam valamit mondani! Még egyszer: 4258# A félelem kopogtatott az ajtón, a bizalom nyitotta ki az ajtót, és... a bátorság lépett be. Ez, ez szép. Nem így 4273# van, de szép. Ez egy jó variáns. Az igazság igazsággal szembeni igazságát fölismerjük. Ez szép. A témánk adja a 4287# kulcsot a válaszra. Tehát ez nem csak így ide jött, mert benne van az a szó, hogy félelem. Hogy? Jaj, hát ez 4301# kedves, ez édes. Jaj, ez kedves. A félelem kopogtatott az ajtón, a bizalom nyitotta ki és beleesett a 4315# szakadékba. Ez a... a másik irányba indulj! Na, most kiderül, hiába beszélek nektek. Na? Kezet fogtak. De kivel? 4329# Áhá! A félelem a bizalommal kezet fogott. Ez jó, ez egy jó kép. De hát nem, nem, nem. Hogy? Ja, a kockázat 4343# lépett be. Barátaim! Álmodjatok nagyobbat! A legkomolyabban. Komolyan, nem, nem... Gondoljátok, hogy nem lesz 4358# december 21-én világvége, ez segít a megoldásban. Hogy? Az élet, a remény. Igen, ez... de ez túl szép. Igen, 4372# most csak úgy, vagy hogy? Nem, tehát most csak a realitásnál vagyunk. Hogy? Jaj, ez jó. Tehát a félelem 4385# kopogtatott az ajtón, a bizalom nyitotta ki, és egy másik ajtó volt ott. Így kimondva már nem annyira tuti, 4399# ugye? Még úgy ötletnek jó volt, csak úgy... Nem csodálom, hogy nem találjátok ki, hát nem, nem figyeltetek rám. 4414# Tehát akkor láttam, hogy révedtek, meg minden. Azon gondolkodtok, kinek milyen ajándékot vegyetek, meg ilyen... 4429# Nem voltam ma megelégedve veletek. Még valakinek? Ha hátra megyek? András, te, igen? Nem, nem. Hát elmondom. Ja, 4443# a félelem elmenekült. Még mindig nem álmodtál elég nagyot. Ja, ja, ez jó, ez kedves. Akkor: Jézus, Isten, 4457# szeretet - melyik? Ugye ezek a tuti válaszaim, de nem. Tehát úgy van, úgy van, úgy van, hogy: 4469# A félelem kopogtatott az ajtón, a bizalom nyitotta ki, és kint nem volt senki. 4480# Na, akkor itt a vége, fuss el véle. Nagyon köszönöm a figyelmeteket. (taps)
20121211 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
