2012.11.06-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20121106 ¤
0000# Köszöntelek benneteket, szerbusztok! Isten hozott mindannyiótokat! 0005# Ismétlés 0005# Megyünk tovább. Emlékeztek, hogy a múlt alkalommal egyrészt tudtunk egy picit ismételni arra vonatkozóan, hogy 0014# milyen öt alapvető szükségletcsoporttal rendelkezünk piciny korunktól kezdve. Hogy gyerekkorunkban mely 0023# szükségleteknek a megfelelő ellátása az, amelyre mindenképpen szükségünk van ahhoz, hogy megfelelő módon tudjunk 0031# növekedni. Bármelyik szükséglet, vagy a szükségletcsoportra vonatkozó bármilyen sérülés az hogyan hathat ránk, s 0040# elsősorban pedig hogyan teremthet meg egy sémát bennünk. Most már tudjuk, hogy a séma az egyszerre jelent egy 0049# fizikai, testi állapotot, azzal nagyon jól leírható. Azután mindig érzések és érzelmek és hangulatok 0057# kapcsolódnak hozzá, és aztán hozzájuk köthető gondolatok társulnak, és természetesen mindezeknek a hátterében 0066# ott van nagyon sok emlék. Az emlékeknek bizonyos része tudatos, más része nem tudatos, minden esetre ezek együtt 0075# létrehoznak bennünk egy sémát, s ezek a sémák amikor kialakultak, megfelelően tükrözték azt a helyzetet, amiben 0084# voltunk, mára azonban a valóság észlelésének, a megfelelő kapcsolatoknak, az egyéni jól-létünknek az akadályaivá 0093# váltak. Ennyit erről. 0095# 0095# Mondtuk ezt az öt dolgot, már nem ismétlem el, és aztán pedig két sémáról is beszéltünk. A társas izoláció 0102# elidegenedettség sémáról. Ezt be is fejeztük, és hogy csak egy picit még a hangolódás, a rámelegedés, hogy... és 0110# itt mondtunk ki valami nagyon fontosat, amire pedig éppen milyen kevésszer látunk rá. Ez pedig az, hogy nem csak 0119# arra van egy nagyon nagy vágyunk, hogy hadd legyek más, mint a többiek, különböző, ami mögött tulajdonképpen az 0127# van, hadd legyen rendkívüli, egyedi és ilyen értelemben hadd legyek magam számára is egy óriási kincs. Hadd 0134# tekintsem magam ilyennek, hadd ne legyek egy tucat-valaki. De hogy közben pedig ugyanolyan mély emberi vágyunk 0142# tud az lenni, hogy hadd legyek olyan, mint ti. Hadd legyek egy kicsit se más, mint ti, engedjetek magatok közé. 0150# Hadd üljek le veletek egy asztalhoz. Ne kelljen azt éreznem, hogy különbözök, hogy más szemmel néztek, hogy én 0158# idegen vagyok. 0160# 0160# Az elmúlt évszázadok, évezredek nyilván sokkal inkább tárták föl azt, hogyha valaki sérült és sebződött, erre a 0170# sémára vonatkozóan az egy milyen rettenetes életérzés vagy életélmény, élettapasztalat lehet. Ma már talán 0179# kevésbé van ez előtérben, de aki ettől szenved, vagy hirtelen sajátosan ilyen helyzetbe kerülünk, hej-haj. Nem 0190# is akarnék erről hosszabban. Minden esetre átvezetésképpen a következő sémához, amiről szintén volt szó múltkor, 0200# Eriksontól egy történetet hadd mondjak el, és a következő séma, amire ez a történet átvezet bennünket, ez az 0210# alkalmatlanság függőség séma. Emlékeztek, ebbe belekezdtünk, ezt szeretném a mai alkalommal majd kidolgozni. Azt 0220# mondja, jöjjön a történet. (Hmm, talán leülök.) 0225# 0225# Függőség és alkalmatlanság séma 0227# Erik Erikson (történet) 0229# Egy kilenc éves kislánynál azt vették észre, hogy hanyatlik a tanulásban, és kezd elzárkózni a társas 0237# kapcsolatoktól. Amikor erről kérdezték, dühösen és könnyesen tiltakozott, hogy nem tett semmit. Az előző években 0246# jó iskolai munkát végzett, de a társasjátékokban kicsit esetlenül mozgott. A szülei csak az iskolai romlás miatt 0255# aggódtak, ezért kértek tőlem segítséget. Mivel a kislány nem volt hajlandó orvoshoz menni, minden alkalommal az 0264# otthonukban találkoztunk esténként. Megtudtam, hogy bizonyos lánytársait nem kedveli, mert azok csak 0272# görkoriznak, tollaslabdáznak és ugróköteleznek, csak azzal szórakoznak. Megtudtam, hogy neki is van tollaslabda 0281# készlete, de rémesen játszottam. Miután a gyermekparalízis megnyomorította a karomat (Most Erikson magáról 0289# beszél. Érdemes ezt is meghallani, hogy tulajdonképpen hogy tudott ő egy zseni lenni. Azt mondja.) Miután a 0298# gyermekbénulás megnyomorította a jobb karom, kihívtam őt egy partira azzal, hogy én elég valószínű, hogy még 0307# rosszabbul játszom. A kihívást elfogadta. Miután az első néhány partiban kialakult köztünk egy jó összhang, 0315# könnyű volt előidézni egy enyhe-közepes transz állapotot. Néhány meccset éber transzban is játszottunk, s három 0324# héten belül kiváló játékos lett, bár a szüleinek nem nagyon tetszett a látszólagos érdektelenségem az iskolai 0333# nehézségek iránt. (Ahh, most... ahh, nem, majd, majd később. Na, gyerünk! Egyszerre egy dolgot, rendesen, 0341# rendesen, ahogy tanultad.) Három hét tollasodás után kijelentettem, hogy én biztosan rosszabbul gördeszkáznék, 0350# mint ő, mivel az egyik lábam is béna. A fejlesztésnek ugyanazt a folyamatát követtük, mint előbb, de már 1-2 0359# alkalom is elég volt neki a megfelelő jártassághoz. Legközelebb pedig ugrókötelezni hívtam ki, hogy lássa, ebben 0368# is ő az, aki okítani tudna engem. Az ugrókötelezésben egy héten belül megügyesedett. Ezután egy kerékpárverseny 0377# következett, azt emelve ki, hogy egyformán jól tudunk biciklizni. Merészen azt mondtam, hogy legyőzném őt, mire 0385# megígérte, hogy keményen fog próbálkozni. Már egy fél éve volt kerékpárja, de még egy kört sem ment vele. A 0394# kijelölt időpontban megjelent a bringával, és követelte, hogy legyen becsületes, és ne hagyjam magam. "Tudom, 0403# hogy elég gyorsan tudsz biciklizni, nézni foglak, hogy nem csalsz-e." Mondta Eriksonnak a lány. Fölszereltem a 0412# biciklim, ő követett az övén. Azt persze nem tudta, hogy két lábbal tekerés nálam lehetetlen, hogy csak a bal 0420# lábamat tudom használni. Gyanakodva nézegetett hátulról, és látta, hogy mindkét lában a pedálon van, és hogy nem 0429# gyorsulok. Végül meggyőzte magát, hogy becsületesen hajtok, le is hagyott, teljes elégedettségére. Ez volt az 0438# utolsó találkozásunk. Azonnal nekifogott, hogy bekerüljön az iskolai ugrókötél-bajnokságba. Az iskolai munkája 0447# hasonlóképpen javulásnak indult. 0450# 0450# Polcz Alaine (történet) 0451# Gondolom, nem is különösen kell e mögé a háttér mögé tekintenünk mos, hogy amikor kezdi úgy érezni, hogy ő béna, 0459# és szerencsétlen, és más, mint a többi, s hogy (... - hibás felvétel - szerk.) a többiek, a menő csajok 0467# ugróköteleznek, és a menő lányok gördeszkáznak, hogy akkor sikerül, sikerül valamit fordítani ezen a helyzeten. 0475# Az jutott eszembe, ahogyan olvastam, egyszer csak, hogy éppen tegnap hallgattam a rádiót. Polcz Alaine-nel volt 0483# egy riport, talán egy 1992-es riportnak az ismétlése. Ő gyerekekkel játék-terápiát is folytatott, s elmesélt 0490# erről egy történetet, és azt mondja, hogy volt egy olyan helyzet, amikor egy gyereknek abban próbáltam segíteni, 0499# hogy képes legyen az erőit összpontosítani valami jó cél érdekében. S akkor azt mondja, hogy "Éppen ott 0506# tartottunk, hogy hát először is kell egy ilyen helyzet, tehát azt játszottuk, hogy ő a vadász, én meg a nyúl - 0514# mondta Polcz Alaine - és a vadász lelövi a nyulat, és akkor ő majd elkezd fetrengeni, és rosszul lesz. Utána 0522# ebből a helyzetből majd váltunk, és akkor jön a mentő, és ő lesz majd akkor az orvos, az állatorvos, és 0529# megmenthet engem. Hát éppen ott tartottunk, hogy hatalmas durranással lelőtt engem, amikor egyszer csak belépett 0537# egy munkatársam, s a munkatársam nagyon jól érzékelte a helyzetet, és miután a kislány őt is lelőtte, ő is a 0545# hátára feküdt és éppen látványosan haldoklott. Tehát éppen két döglődött a padlón, a kislány pedig diadalmasan a 0553# colttal a kezében állt, amikor a minisztériumból megérkeztek a látogatók, hogy ellenőrizzék, hogy mi folyik itt. 0561# Akkor azt mondja, hogy... Egy nagyszerű igazgatónk volt - ismerem is őt, ismerem is őt, Schnell Endrének hívják, 0569# annak az intézetnek ő volt az igazgatója, s azt mondja, hogy - az igazgató pedig átlátva a helyzetet (Na, ez 0577# nagy dolog. Ez nagy dolog.) minisztériumi emberekkel körbevéve átlátta, hogy éppen a két felnőtt fetreng a 0585# padlón, és a gyerek diadalmasan áll közöttük, s azt mondta: "Na látják, a játékterápiának egy kivételes 0592# pillanatába csöppentünk most bele, hagyjuk is őket itt." és elragadta onnan a minisztériumi látogatókat. 0600# 0600# De nagy dolog az, mikor lehetőséget adunk valakinek arra, itt mondjuk ennek a kislánynak, a másik történetben is 0608# a kislánynak, hogy egyszer csak elővegye az alkalmasságát, a készségeit, a képességeit, és nekilásson valaminek. 0617# A történet azért volt nagyon izgalmas, például ahogyan Polcz Alaine dolgozott ezzel a kislánnyal, hogy azért 0625# micsoda hatékonyság élmény az, amikor nálam van a fegyver, te vagy a nyúl, és én lelőlek. És hogy aztán ezt a 0634# helyzetet milyen csodaszép átfordítani abba, utána jövök, és meggyógyítalak. Hogy képes vagyok egy sebzett 0642# valakit gyógyítani én magam. Ez óriási dolog. Így szeretnék visszatérni oda, amiről múltkor beszéltünk, arra a 0650# nagyon sajátos kettős útra, arra a két lehetőségre. Ezt de fontosnak tartom, és ma több ilyet is szeretnék még 0659# mondani. 0660# 0660# A gyógyulás két útja 0661# Hogyha - mondjuk most így, hogy - a sebzettségeinkből gyógyulni szeretnénk, akkor egyrészt járhatjuk azt az 0669# utat, emlékeztek talán erre, ami a katonáknak az útja. Elfogadjuk és megengedjük, hogy nyomás alatt vagyunk, 0678# hogy stressz ér bennünket, elfogadjuk a belső szorongásunkat, és megtanulunk egyre nehezebb élethelyzetek, 0686# föltételek, belső érzelmi teher hatására, és azzal együtt is hatékonyan működni. Ez az egyik utunk. 0694# A másik út pedig, s a kettő nem ellentétes egymással, párban járnak, kiegészítik egymást, hogy olyan helyzeteket 0702# teremtünk magunknak, egymásnak, csoportoknak, kisközösségeknek, beszélgetéseknek, munkaértekezleteknek, ahol 0711# csökkentjük a szorongás szintjét, ahol a stressz szintet csökkentjük. Ahol mindent megteszünk azért, hogy 0719# éppenséggel a lehető legoptimálisabb legyen az a fajta nyomás, ami ér bennünket, hogy lehetőleg megtanuljunk 0727# megfelelő választ adni a stresszre az által, hogy begyakoroljuk magunkat olyan közegekben, ahol az nem túl 0735# terhelő számunkra. Ahol bizalmi légkör van, ahol segítenek nekünk, ahol tudjuk, hogy nem vagyunk 0743# fenyegetettségben, ahol bízhatunk azokban, akik ott vannak, és hogy ebben a közegben el tudjuk kezdeni 0750# egyáltalán kidolgozni, használni a képességeinket, a kompetenciáinkat, amelyeket aztán majd nehezebb 0758# helyzetekben is begyakorolhatunk. Hogy mind a kettő nagyon fontos, és hogy mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy 0767# egyik, vagy másik irányba sarkítsunk. Hogy valaki csak az egyiket erőltesse, s katona módra lenézzen mindenkit 0775# "De gyöngék vagytok, bénák vagytok! Mi az a bizalmi légkör? Hülye vagy? Lőni kell." És a másik is, hogy amikor 0784# valaki megtapasztalta, hogy micsoda erőforrás, hogyan tudunk hihetetlenül gyógyulni, fejlődni, növekedni, az 0792# életbe vetett bizalmunk hogy erősödik meg egy megfelelő közegben, ahol nem helyeznek ránk súlyokat. Hogy mi is 0801# milyen lenézőek tudunk lenni másokkal, akiket nem t'om milyen, bárdolatlannak, erőszakosnak és akármilyennek 0809# látunk. 0810# 0810# Tulajdonképpen a sportolók, az élsportolók nagyon ügyesek ebben. Egy jó élsportoló mind a kettőt tudja csinálni, 0819# attól világbajnok, attól olimpiai bajnok. Hogyha néztétek az olimpiát, vagy nézegetitek az atlétikát, ott van 0828# Isinbayeva, világcsúcstartó női rúdugró. Hát zseniális képek vannak róla, mert néha áll, látszik, hogy mindig 0838# beszél. Azt mondta, hogy majd, hogyha befejezi a sportot, elmondja, hogy mit mond magának. Nem derült még ki, 0847# hogy kihez beszél, mit mond, ez derült ki, látszik, hogy krrr-csrrr, szóval látszik, hogy dgg-dzz-dzz, mondjuk 0856# így magyarul, spannolja magát. Máskor pedig, mondjuk két ugrás között olyan fölvételek készülnek róla, hogy 0865# fekszik, de úgy fekszik, hogy ott hálózsákot visz, hiába van a 30 fok, hálózsák, teljesen bebújik a hálózsákba, 0875# és mindent magára vesz, így, és közben megy az olimpia. 0880# 0880# (Ez micsoda? Most nem ez, mert ez...) Arról van szó, hogy a sportoló, élsportoló megtanulja mind a kettőt 0889# hatékonyan művelni. Tehát képes egy olyan izgalmi állapotban lenni, adott helyzetekben, pillanatokban olyan 0900# izgalmi állapotba hozni magát, ami a leghatékonyabb teljesítményre teszi őt alkalmassá. Mert hogyha nincsen 0910# megfelelő izgalmi állapot, tehát ha (Kinek csöng a telefonja? Senkinek. Kezdek föl-, föl... Tehát!) ha csak ez 0920# van, (Jaj, ne haragudjatok...! Szóljatok, ha unalmas.) Szóval, ha ez van, s akkor egyszer csak bemondják a 0930# nevét, hogy ugrik, és van még két perce, hát hogy mire föláll, "Mi van? Mi van?" Hát így nem lehet semmit se 0941# csinálni. Túlságosan is ellazult, nincsen semmiféle izgalmi szint. Na de a másik, amikor stressz hatására az 0951# izgalmi szint meg olyan magas lesz, "H-hh-hh-hh.... Micsoda? Hh-hh-hhh!" Biztos láttatok már ilyen sportolót. 0961# Elnézést, ú, ti nem vagytok biztonságos zónában. Most menjek hátra így, így tartsak előadást? Sok a fény. Nem 0971# t'om, itt nehezek a körülmények. 0975# 0975# Szóval a másik pedig, hogy közben ha túl magas az izgalmi állapot, akkor azt jelenti, hogy túl nagy a szorongás. 0983# Közkeletűen mit szoktak erre mondani? Elizgulta a versenyt. Elizgulta. Nem, nem sportoltál, hogy ez neked olyan 0992# furcsa? Elizgulta, agyon stresszelte magát a versenyen. Ugye milyen sokat beszéltek erről, hogy ott van valaki, 1001# "Jaj!" aki egy két... versenyben, rettenetes nehéz helyzetben képes a legtöbbet kihozni magából. Szilágyi Áron. 1010# Hát aki végignézte, hogy hogyan vív, az egy csoda. Az egy csoda volt, és el is mondta, hogy reggel fölébredtem, 1019# tudtam, minden oké lesz. Akkor kiderült, hogy a nyolc fegyveréből hetet visszadobtak, hogy nem jó. Akkor ott, a 1028# verseny, az olimpiai küzdelem előtt neki kellett állni, egyáltalán, hogy legyen fegyvere, amivel vív. Hát egy 1037# hétköznapi ember, mint bármelyikünk, mire fölment volna az első asszóra, ahh, ahh... ehh-öhh.... 1045# 1045# (Ma nagyon árnyalt szavakkal, verbális kommunikációval fejezem ki az üzenetet. Erre mindig is adtam.) Szóval ami 1055# nagyon sok ember számára már túl erős stressz, amire nem tud megfelelő választ adni, azt ő hihetetlen 1065# zseniálisan tudta kontrollálni. Lólengés döntő. Hányadikként került be a döntőbe? (Most meggondolom, hogy jöjjek 1076# még egyszer.) Ugye az angol fiú sokkal jobb gyakorlatot mutatott be a selejtezőben. Hát én hhh-hhh-hhh. 1086# Rettenetes volt! Nekem. És az, hogy valaki ott, a tét helyzetben csinál egy tökéletes gyakorlatot. És mivel 1096# nyert? Úgy van! Az eleganciával. Hát ez a döbbenetes, hogy valaki az olimpiai döntőben, már nem őneki adnák az 1107# aranyat, Angliában van az olimpia, London, emberek! És a mi magyar fiúnk! Ez a döbbenetes. És mivel nyer? Az 1118# eleganciával. Hoppácska! Jaj! Nem t'om, hazamegyek, megnézem az olimpiai összefoglalót. Szóval, szóval... 1128# valahogy érzékeltetni szerettem volna azt, hogy mondjuk a jól-létünkhöz, hogy tudjunk jól lenni magunkban, a 1138# kapcsolatainkban, hatékonyak lenni, előhozni tudunk, hogy tudunk növekedni, fejlődni, tgg-dgg-dgg... 1148# tulajdonképpen igen. Tulajdonképpen az nagy segítségünkre van, "Om mani padme hum." Hogyha mind a két utat 1158# tudjuk járni, amit éppen az élsportolóktól nagyon jól meg tudunk tanulni, akik egyetlen versenyen belül, például 1169# egy atléta, egy rúdugró, magasugró, aki mondjuk egy 2-3-4 órás versenyen keresztül, tulajdonképpen amíg a 1179# verseny tart, 2-3-4 óra, folyamatosan ki kell, hogy dolgozza azt az izgalmi szintet, ami éppen optimális arra, 1190# hogy megfelelő teljesítményt érjen el. Azért ez tetszik, nem? Lidi, ez jól hangzik, ugye? Én látom rajtad, 1200# hogy... kezdesz lelkesedni a magasugrásért. 1205# Szóval éppen az élsportolóktól nagyon megtanulhatjuk ennek a 1211# kettőnek az egyszerre való fontosságát, és hogy érdemes mindig a gyöngeségeinkben növekedni és fejlődni. Rendben 1222# van, menjünk akkor tovább. Na, rögtön át is vezetem egy másik gondolatra ezt. 1230# 1230# Ha valaki az izgalmi állapotát megfelelő szinten tudja tartani, akkor ez azt is jelenti, hogy nem veszélyezteti 1245# őt az, és most mindjárt mondom. Vannak olyanok, akik tulajdonképpen egy állandó hangulati, érzelmi töltöttséget, 1261# tónust akarnak az életükben. Állandóan valami érzelmi tónust, hangulatot, valamit, valamit, ennek valamiképpen 1276# egy szintjét, egy folyamatosságát állandóan biztosítani akarják maguknak. Ők kik? Pozitív érzéseknek, 1291# érzelmeknek, hangulati állapotnak egy állandó tónusát ők biztosítani akarják. S mindig, mindig megteremtik azt, 1306# hogy ez a tónus meglegyen. Tessék? Hihi! "Színészek." Ez jó. Aha. Hmm, hmm. Úgy izgulok. Kicsit lelassultatok. 1322# Úgy van. Úgy van, gratulálok! Na. A szenvedélybetegek. 1330# 1330# A szenvedélybeteg 1331# A szenvedélybeteg az a valaki, aki folyamatosan valami érzelmi, hangulati töltöttséget, a jól-létének érzelmi 1340# részére vonatkozóan mindig valamiféle szintet mindig fönn akar tartani. Hogyha kezdi úgy érezni, hogy most már 1349# nem vagyok elég..., most szorongok, most valami elkezdett nyomasztani, most valami túlsúlyos teher, most 1357# valahogy csalódott vagyok, most valahogy szomorú vagyok, most valahogy... Akkor mit tesz? Iszik, kábítószerezik, 1367# a függőségéhez fordul. Azért, hogy a függőség tárgyán keresztül állandóan valami érzelmi szintet magában fönn 1375# tudjon tartani. Hmm, most olvasok nektek valamit. 1380# 1380# Rá fogtok jönni, hogy mi ez - ha megtalálom. "Iszom." felelte gyászos képpel az iszákos. "De miért iszol?" 1389# kérdezte a... Kis herceg. "Hát, hogy felejtsek." felelte az iszákos. "Mit?" tudakolta a Kis herceg, mert máris 1399# megsajnálta. "Azt, hogy szégyellem magam." felelte az iszákos, és lehajtotta a fejét. A Kis herceg szeretett 1409# volna segíteni rajta. "De miért szégyelled magad?" kérdezte a Kis herceg. "Mert iszom." vágta el a további 1418# beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt. Ez mit jelent? Hogy éppenséggel aki a jól-létet 1428# azzal azonosítja, hogy mindig egy számára megfelelő érzelmi állapotban tartja magát, ő tulajdonképpen a 1437# szenvedélybeteg. Ezért van állandóan egyre rosszabbul. Miért is? Azért, mert nem lépes még rövid időre sem 1446# elviselni nehéz élethelyzeteket, negatív érzéseket, bizonyos nyomást, stresszhelyzetet. És miután mindenképpen 1456# ezekből szabadulni, menekülni akar, ezért használja a függőségének a tárgyait, s ettől lesz egyre rosszabbul. 1466# Ezért éppenséggel minél inkább valamivel függőségben vagyunk, tulajdonképpen annál inkább, annál inkább a 1476# katonák útját kellene tudnunk megtanulni. Vagyis hogy kis lépésekben hangyaszorgalommal csináljuk azt, amiről 1485# tudjuk, hogy az megfelelő, és egyszerűen viseljük annak a terhét, hogy nem érezzük magunkat éppen jól. 1495# 1495# Ennek lesz az a következménye, hogy mert viseljük annak a terhét, hogy éppen nem érezzük magunkat jól, egyre 1503# jobb helyzetbe kerülünk. A legegyszerűbb beszélgetéstől kezdve milyen szorongást tud kelteni az, ahogyan a 1511# házasfelek egymásnak ugranak? Óriási szorongást. És milyen nagy dolog, amikor nem akarom rögtön enyhíteni azt a 1520# szorongást, rossz érzést, csalódottságot, haragot, amit éppen mondjuk egy néhány mondatos beszélgetés belőlem 1529# kiváltott. Ha én azt a feszültségszintet képes vagyok tűrni, akkor képes vagyok esetleg másképpen válaszolni 1537# vagy reagálni, mint ahogy te szóltál hozzám. A helyzet elkezd jól alakulni. De ha én, nézzük akár egyetlen 1546# beszélgetést is. Ha én a beszélgetés közben is állandóan arra törekszem, hogy mindenképpen jobb érzésekhez... 1554# hát hogy tudok gyorsan jó érzésekhez jutni? Visszavágok! Nekem ti ezt ne... 1560# Módunk van arra, hogy az egyensúlyvesztett állapotunkat rögtön enyhítsük, és ne kelljen annyira rosszul érezni 1569# magunkat. Amikor valaki mindig azt választja, amit tulajdonképpen a függőségben élő ember iparszerűen tesz, hogy 1578# mindig valami élmény-szintet fönn akar tartani. Mindig valami élmény-szint az kell. S ha valahogy az 1586# élmény-szint az lejjebb megy és kezdi rosszul érezni magát, rögtön utána kell tölteni a függőségének a 1594# tárgyával. Az lehet ember, személy, tárgy, bármi lehet. A lényes, hogy rá olyan hatást gyakoroljon, ami 1602# kiváltja, hogy az élmény-szintje vissza tud állni arra a nívóra, ahogyan ő megtanult létezni. Hogyan tudunk 1611# gyógyulni? Hát gyógyulni úgy tudunk - miért beszélünk erről? Mert az alkalmatlanság-függőség sémánál vagyunk 1619# most. 1620# 1620# Alkalmatlanság, függőség. Alkalmatlan vagyok az életre, Alkalmatlan vagyok a hétköznapi dolgaim vitelére. Nem 1629# tudok úgy egy előadást megtartani, hogy ne köpjek le 4-5 embert. Nem, nem, nem, nem, szóval... Nem , már abba is 1638# hagyom. Nem, hát... És az alkalmatlanság okán jön a függőség. Hát hiszen ha alkalmatlan vagyok, akkor muszáj, 1648# hogy segítsetek. Hát muszáj, muszáj. Tehát törülköző, ilyen... nem is, a törülköző nem is elég. Valamilyen ilyen 1657# bio... (Na, jól van, Feri! Rendesen!) Szóval óriási dolog az, hogyha a jól-létet és a pozitív pszichológiának az 1667# összes dolgát - erről már szóltam, de ezt nagyon érdemes mondani, mert a mi kultúránkban éppen nem látunk rá. 1676# Tehát a pozitív pszichológia eredményét, a jól-lét, a pozitív gondolkozás, és az összes többi - azt éppenséggel 1686# azért is tartjuk értékesnek, fontosnak és nagyszerűnek, különben én is miért beszélnék róla, mert éppenséggel ez 1695# segíthet bennünket ahhoz, hogy amikor nehéz helyzetben vagyunk, szükséges veszteségek várnak ránk, 11 fejű 1704# sárkány. Sebzettségek, hiányok, veszteségek, betöltetlen szükségletek. 1710# A saját hibáink, a belső feszültségek, ellentmondások, dilemmák. 11 fejű sárkány, hogy akkor azt valamennyire 1720# bírjuk. Igazán jól tehát az van, aki hogyha szenvedni kell, tud szenvedni, és nem keres állandóan egy 1728# élményszintet. Amikor valamit meg kell csinálni. Meg tudja csinálni anélkül, hogy gyorsan jobban érezné magát. 1738# Rendben van ez? Hát persze, hogy rendben, értitek, csak én vagyok ilyen nehézkes. Ennek nagyon hagy jelentősége 1747# van, Mert erre mi kulturális vaksággal válaszolunk ezekre a helyzetekre. Azt gondoljuk, hogy attól leszünk jól, 1757# hogyha mindig az élménynek ezt a szintjét fönn tartjuk tartani. Hogyha valami nehéz, akkor valami rossz. Ugye, 1766# hogyha valami... ilyen könyvek jelennek meg. "De dühbe tudok gurulni!" Még jó, hogy nem tudok csak úgy könnyen 1775# lelépni, mert nem állnék jót magamért. Az izgalmi állapotom kontrollálása veszélyeztetve van. Valami ilyesmi... 1785# nem is néztem meg, lehet, hogy nem arról is szól, amiről most gondolom. S most az előítéletemet sikerül sok száz 1794# ember előtt közreadni. Ugye, valami ilyesmi, hogy - hogy is volt? Ha szenvedsz, akkor az nem is szerelem. Hogy 1804# van ez a könyv? Biztos ismeritek. "Ha fáj, nem ő az igazi." Hogy? "Ha fáj, az nem szerelem." Így volt. S mi a 1813# téma? 1814# (Igen, egy kicsit jobban föl kellett volna készülnöm, kétség kívül. Ne nézzetek rám olyan számon kérően.) Szóval 1823# mikor valami ilyesmiket olvasunk "Ha igazi, akkor tulajdonképpen egy rózsaszín matracon való, óceánban történő, 1833# hullámzó érzésen keresztül jövő állandó élmény szinten mindenképpen belül kell, hogy legyünk. És ha nem, ha egy 1842# kicsit pukkad a csónak, akkor "Ja, hát ez bocsi, hát akkor..., hát így nem, bocs, hát akkor nem te vagy az 1851# igazi... Pukkatag csónakba szálltunk be. Úgyhogy nem is kell csónak, az, az... én csalódtam a házasság 1860# intézményében, már nem olyan, mint régen. Régen jó volt, most meg már ilyen pukkatag." Nem vagyok túl tudományos 1870# a mai nap, tehát kevésbé tűnik ez egy egyetemi előadás jellegű megnyilatkozásnak, de azért azt mégis csak... 1879# szóval... 1880# 1880# Amikor kezdünk jól lenni, a kapcsolatainkban kezd egy szilárdság kialakulni. De azért beszélek erről, nem 1888# mindegy, hogy mi az irány, hogy mi a cél. Hogy teljesen elborítanak-e a téveszmék bennünket? Nyilván a másik 1898# oldal is igaz, hogy az rettenetes, mikor semmi másról nem szól, csak hogy szenvedünk. Hát az ugyanolyan 1906# rettenetes, az a kultúrkereszténységnek a nagyon nagy hibája. Hogy kezdte elhitetni emberekkel, akik nem 1915# találták, hogy hogyan legyenek jól, hogy "Nem is kell, hogy jól legyen valaha is. Hát azt nem. Miért kellene jól 1925# lenni? Azért jöttél, vagy miért? Nem azért jöttél, hogy jól legyél. Tessék szenvedni, és akkor..." Ne már! Hát 1934# mi fog akkor beteljesedni? Ugye, itt is szenvedtem, beteljesedik. 1940# 1940# Éppen múlt vasárnap hevületemben azt találtam mondani, hogy amikor a kultúrkereszténység mindent elkezdett 1949# lefedni, elborítani azzal, hogy már másról sem szólt, mint hogy "Áldozatot kell hozni!" Ez mit tükrözött? 1958# Éppenséggel a szeretetnek a gyöngeségét. Hát hiszen hogyha te nekem fontos vagy, én élek ebben a kapcsolatban, 1967# eleven, kölcsönös viszony van köztünk. Te kérsz tőlem valamit, akkor lehet, hogy nehéz, hogy nincs hozzá kedvem, 1977# hogy bla-bla-bla, de attól még ott vagyok, és nem az tudatosul bennem "Na, egy újabb áldozat, most megint." 1986# Gyerekek: "Apa, gyere focizni! - Egy újabb áldozat. Várjál fiam, van egy áldozat füzetem, most fölírom... ma is, 1996# ma is a gyerekemmel futballoztam. Van egy áldozat-skála nullától tízig, ez hát azért ez... futni is kell, 2005# minden, fárasztó is, tehát léleknek, testnek egyaránt, ráadásul még nem is tudsz focizni, tehát nem is élvezem, 2015# hát... hát az nyolc, szerintem nyolc. De most azt nem... melyik gyerek hívott focizni? Mert most azt el is 2024# felejtettem, hogy ki volt. Ki voltál? - Én voltam, apa. - JA, hát akkor kilenc, ha te voltál. Kilenc az 2033# áldozat-skálámon." 2035# 2035# Tehát hogy a jól-lét, vagy ez a pozitív szemlélet ez nyilván hallatlan jelentős, mert azt tárja például föl, 2045# hogy egy ilyen helyzetben szerethetem a fiam. Hogy előhozhatom azt, hogy ő az én fiam, hogy te nekem fontos 2055# vagy. És éppenséggel ez a pozitív szemlélet aztán valahogy olyan természetessé, magától értetődővé és néha 2064# ugyanolyan nehézzé tesz bizonyos cselekvéseket. Na és? 2070# 2070# Tudjátok, csoportban ültünk papok. Hííí! Le is ülök, le is ülök. Ültünk papok, és nagyon érdekes volt a 2078# hivatás-történetnek a föltárása zajlott. Mindenki elmondta, hogy hogyan volt az ő hivatásával. Ült ott egy 2087# erdélyi srác, Erdélyből jött, ez most már akkor érthető, igen. Jó, jó... És akkor rajzolt köröket, a számára 2095# fontos személyek, és pöttyöket... s akkor mondta, hogy "Na, hát itt van egy atya. - Ez az erdélyi pap volt akkor 2105# már 50 vagy 60 éves. - Na, itt volt, itt volt az én lelki atyám, és hogy hát az ő élete volt egy nagy példa 2113# számomra. Hogy ahogy ő élt, meg ahogy ott tette a dolgát egy kicsi faluban, és közben hát hihetetlen művelt 2122# volt, és hát szóval lenyűgöző volt, és láttam, hogy ez egy milyen értelmes, milyen csodaszép élet." Akkor ült 2131# ott a segítő, vezette a csoportot, és kicsit olyan gondolkozás nélkül, úgy rutinból azt mondja, hogy "Á, szóval 2140# kedvet csinált magának a papsághoz. - Hát kedvet, azt nem." Ránézett a segítőre, ugye két bolygóról jöttek, a 2149# segítő bolygóról, és ő meg úgy az életből, s azt mondja "Hát kedvet... hát ne haragudjon, hát hiába doktor, de 2158# hát, hát kedvet nem csinált hozzá. Hát a '60-as, '70-es években az összes rendes pap benn ült a börtönben. Hát 2167# ehhez nem csinált kedvet. Hát lehetett tudni, ha valaki elmegy papnak, és ott csinálja a dolgát, azt először 2176# megverik, akkor digg-digg-digg, az megnézheti magát, örülhet, ha túléli. Hát úgyhogy kedvet nem, nem, tehát ha 2185# most utánagondolok, végül is egy engedelmes csoporttag vagyok, úgy most jó, hát átérzem, hogy kedvet csinált-e? 2194# De nem. De hogy talán nem is ez volt a dolga, hogy kedvet csináljon, hanem megmutatott valamit, ahogy érdemes 2203# élni." Szóval... 2205# 2205# Óriási jelentősége van annak, hogyha éppenséggel képesek vagyunk, akár pozitív érzéseket előhívni - ugye erről 2215# milyen sokat beszéltünk. Megélni, kifejezni, rendben van, megfelelő fizikai állapot, digg-digg-digg... De ez nem 2226# egyenlő azzal, hogy jól vagyunk. Legföljebb abban a pillanatban sikerül egy érzelmi állapotot előidézni. De hogy 2237# azt mire használjuk, az most mire lesz jó? Ha pedig a cél maga az érzelmi állapotnak a fönntartása, egy 2247# élmény-szintnek a kőbe vésése, hát akkor minden bepusztul körülöttünk. Na, tehát. 2255# 2255# Mit tehetünk még? Óriási jelentősége van annak, hogyha erre a sémára rálátunk. Rálátunk arra, hogy igen, 2262# olyasmiről is azt gondolom, hogy alkalmatlan vagyok, béna vagyok az alapvető létfönntartásomra akár, hétköznapi 2270# helyzetekben való helytállás, a munkám megfelelő elvégzése, hétköznapi szituációknak a megoldása. Hogyha én azt 2279# gondolom folyamatosan, hogy béna vagyok hozzá, alkalmatlan, mindenképpen segítséget kell kérni, kérdezni, jöjjön 2287# valaki, csináld meg helyettem, légyszi, inkább abbahagyom, bele se kezdek, neki se látok. Hogyha valaki erre 2295# rálát, az a gyógyulásnak egy óriási lépése azért, mert akik ebben a sémában vannak, éppen mert a séma, 2303# emlékeztek, önmagát szereti fönntartani, hiszen rögzült idebent. Tehát olyan, mint hogyha lenne egy sajátos 2310# autonómiája és azért küzdene, hogy saját maga fönnmaradjon. Ezért aztán mikor elkezdünk rálátni erre a sémára, a 2319# többire is, de itt ennek kulcs jelentősége van, a sémánknak épp az a logikája, hogy ne láss rá, mert akkor még 2327# rájöhetsz, hogy mégis meg tudod csinálni. Tehát semmiképp se láss rá, hanem mindenképpen őrizd meg magadról azt 2335# a képet, hogy "Nem, á, dehogy fog menni. Hogy tudnám én?" És van egy szimbolikus nehézsége sokszor azoknak, akik 2343# ebben az alkalmatlanság függőség sémában vannak, ez pedig a vezetési nehézség. Tágabb körben: nem mer nekilátni 2352# új dolgoknak. A vezetés az pláne mumus. 2355# 2355# De hány sok nőt ismerek. Még megszerezte a jogsit, és pontosan az volt az utolsó vezetése, amikor a vizsgabiztos 2365# kezet fogott vele, hogy sikerült. S attól kezdve ő nem ül be, ő nem. Egy gyerek, két gyerek, három, négy, és nem 2376# vezet. Őneki ez egy rettenetes teher, és látszik, hogy mennyire irracionális az, hogy tulajdonképpen látni 2386# valóan tud vezetni, hiszen van jogosítványa. Legföljebb azt mondja, hogy "Nem, nem merek. Olyan kényelmetlen, 2396# hogy szorongok, vagy hát nem, nem is tudom. Tehát hogy tulajdonképpen vidéken mernék, de hát ez a Pest, ez nem, 2406# nem. Vidéken igen, Pesten nem, de vidéken se a városban nem. Nem, tehát vidéken... Hát a falu, ott is azért 2416# utcák vannak, azért az nem, úgy, úgy nem, tanya, tanya... Ott meg ugye az állatok... Hát nem, én, én szerintem, 2427# én szerintem fölhívom a férjem, az a biztos. Az, és ő tud, ő nagyon ügyes, ő városban is nagyon, jön megy, és... 2438# gáz, kuplung, fék, ő ezt nagyon." Ez egy szimbolikus nehézség, amikor valaki a vezetéssel küszködik és bajlódik. 2448# Olyan, ugye szoktuk is mondani, a magyar nyelv, életvezetési nehézségei vannak. Nem tud vezetni. "Nem, én 2458# alkalmatlan vagyok rá, béna vagyok rá." Akkor van rosszabbul, ha neki se mer látni. Tehát már attól elfogja az 2468# alkalmatlanságának a teljes repertoárja, érzése, gondolatok, emlékek, fizikai állapot, hogy egyáltalán 2478# nekilásson. Hmm. 2480# 2480# Szóval hogyha valaki már rálát erre a helyzetre, nagyon nagy dolog. Már az egy nagyon nagy lépés azokhoz képest, 2492# akik egyáltalán nem szeretnének rálátni. Egyszer jött hozzám egy házaspár, 40 fölött voltak mind a ketten, férj 2504# és feleségként érkeztek. (Nevetés. - szerk.) (Tessék? Igen, igen. Péter, te olyan kedves vagy velem. De tényleg, 2517# tényleg. Na, szóval úgy látszik, nem sikerült belőnöm az ellazultság és a stressznek az optimális szintjét, s 2529# közben kijött az ingem is.) 2532# Tehát jöttek hozzám, ketten, házastársak voltak, és (valaki azt mondta "...voltak") Na, jó, ennyire nem rossz 2544# azért a helyzet. Szóval ülnek, és egyik alkalom, másik, és kezdünk dolgozni a kapcsolaton, 3-4-tik, hónapokon 2556# keresztül jártak, és a helyzet kezdett rendeződni. A kapcsolat kezdett élhetővé válni, ők maguk is kezdtek jól 2568# lenni, én kezdtem elégedett lenni, mígnem aztán meg is állapodtunk benne, hogy tulajdonképpen amiért jöttek, 2580# volt egy nagyon mély krízis, abból kijöttek, rendben van. A feleség azt mondta, hogy még ő egyszer egy 2591# alkalommal szeretne eljönni. Gondoltam, hogy mondjuk learatjuk a babérokat, és akkor majd... Nem így volt, csak 2603# hülyéskedek ezzel, na. Szóval, s akkor leült, nagyon szigorúan rám nézett, azt mondja "Hát nagyon csalódott 2615# vagyok." (Umm. Stresszhormonok dgg-dgg-dggg...) S azt mondta, hogy tulajdonképpen most csalódott, úgy a folyamat 2628# közepén pedig dühös volt, mert hogy ő tulajdonképpen azért hozta el a férjét, hogy végre egy kívülálló személy 2640# megmondja neki, hogy mit nem csinál jól. Ő több alkalommal is nagyon világos kísérletet tett arra, hogy én 2651# megértsem, hogy mi lenne a dolgom, és hogy ő kinézi belőlem azt az intelligenciát, hogy én ezt föl is fogtam. S 2664# hogy ennek ellenére nem voltam hajlandó partnere lenni abban, hogy a férje végre lássa, hogy mit nem csinál jól. 2676# Tehát hogy most már nem dühös, megnyugodtam, mert nem dühös, most csalódott. 2685# 2685# Valaki a segítő helyzetet is föl tudja használni arra, hogy még jobban eltemetkezzen a vakságba. Hamvas Bélának 2695# zseniális meglátásai voltak már ötvenakárhány, hetvenakárhány évvel ezelőtt... De, 70, 70. Mondta, hogy "A ma 2704# embere már a világosságba rejtőzik el." Régen még a sötétségbe bújtunk el, ma már nem. Kiállunk a világosba, és 2715# ott vagyunk vakok. Az sokkal nagyobb teljesítmény. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy én kívülről azt 2724# gondoltam, hogy csinálunk valamit, és szó se volt róla. Hogy valaki az egész helyzetet végig vakon csinálta, 2734# vakon és vakon, s vakon is fejezte be, és végül közölte velem, hogy én mit nem csináltam jól. Azért volt 2744# számomra szívszorító ez a vakság, mert közben pedig jobban lettek. Élhető lett a kapcsolatuk, egy csomó minden 2754# előre lépett, és nem volt képes ezt meglátni. A szentírásban döbbenetes mondatok vannak ám. "Szemük van, de nem 2764# látnak, fülük van, de nem hallanak, és meg nem gyógyulnak." Meg nem gyógyulának semmi pénzért, semmiképpen. Ez, 2774# most jövök át a másik oldalra, nem kritika senki felé. S lehet, olyan csípősen mondtam, de ez csak annyit mutat, 2784# hogy van benne egy nagyon erős séma, s ez fogva tartja őt. Olyan erősen küzd benne a túlélésért, hogy sikerül is 2794# neki, s legyőzi őt ez a séma. Azt is megteszi vele, hogy semmiképp se lásson. Tehát ha valaki rálát arra, hogy 2804# "Na, tényleg képes, vagy alkalmas vagyok rá." óriási dolog. Nagyon nagy dolog. Neki lehet állni valamit 2813# dolgozni. Na! 2815# 2815# Tudjátok, hogy inkább Erikson. Az a biztos, tehát most egy kicsit jegelem magam. Nagyon izgalmas, a mélyéről. 2824# Tehát egy nagyon komoly pszichiátriai beteg. Csak hogy lássuk, hogy mit jelenthet adott esetben, hogy valakinek 2834# az életében az alkalmatlanság, a képtelenség belső világa az mit tehet, és hogy hogyan hoz itt fordulatot a 2844# segítő. Hmm. Komoly történet, minden egyes része nagyon érdekes. 2850# 2850# Erikson (történet) 2851# Ez a fiatalember hirtelen lett depressziós, és került emiatt kórházba. Úgy 110 kilót nyomott, de megtagadta az 2861# étkezést, és ezzel a súllyal egy fél év alatt lement 36 kilóra. Az idő nagy részét egy sarokban, mozdulatlanul 2871# állva töltötte. Amikor megszólalt, mindenről keserűen gúnyos, negativisztikus módon beszélt. Mivel továbbra sem 2881# evett, szükségessé vált a szondán át történő táplálása, de erről is megvolt a véleménye. Neki nincs is belseje, 2891# nincs gyomra, nem is tudja, hova megy a cső, ez csak valami szemfényvesztés. Ma van, aki nagyon mélyről kezdi, 2900# hogy mire alkalmas, vagy mire nem, hogy ki ő, meg ki nem. (Ugye Erikson pszichiáter, s itt a kórházban dolgozik, 2910# ez az ő kliense volt.) Egy héten keresztül minden alkalommal én végeztem a gyomorszonda levezetését, és közben 2920# azt magyaráztam neki, hogy bizonyítsa be, hogy van gyomra. Azt mondta, ő is bebizonyíthatja magának, hogy 2929# észlelte a csőtáplálást, a bizonyíték csak tőle jöhet. Ezt minden szondázásnál elismételte, mire azt mondtam, ha 2939# bebizonyítja magának, hogy van gyomra, ezután bebizonyíthatná nekem is. A bizonyíték csak tőle jöhet. Herbert, 2949# mert így hívták, meglehetősen szarkasztikusan reagált Úgy tűnt, annak, amit teszek, nincs semmi értelme. A hét 2959# végére egy különleges keveréket tettem a szonda tartályába: madártej, csukamájolaj, szódabikarbóna és ecet. (A 2969# gyógyulásnak ára van. Nem lehet mindig egy érzelmi nívót fönntartani, akkor sose gyógyulunk meg.) Az ember 2978# általában nem enged be levegőt, amikor a szondatáplálást végzi, úgyhogy csak egy szondányi levegő megy le. Én 2988# azonban a keverékemet kis csészékben öntöttem a tartályba, ezáltal egyre több és több levegő került a gyomrába. 2998# Kihúztam a csövet, és azt mondtam Herbertnek, nyugodtan böfögjön. Hát azt a szagot, ami kijött, akinek orra van, 3008# az mind érezte. Herbert ezzel bizonyítékát adta, hogy a táplálék valóban a gyomrában van, vagyis hogy van 3017# gyomra. Soha ezután nem vitatta, hogy van gyomra, mindazonáltal továbbra sem evett, mert szerinte a nyeléshez 3027# nincsen megfelelő szerszáma. 3030# 3030# Miután a súlya elkezdett gyarapodni, (Ugye...második fejezet, s úgy kéne, minden alkalommal egy fejezetet 3037# mondanék, és...) a nyelés kérdésére figyeltem. Egy héten keresztül minden alkalommal, amikor levezettem a csövet 3046# a fiú gyomrába, azt mondtam neki, hogy a következő hétfőn minden további nélkül lenyelhet egy kevés folyadékot. 3054# Azt mondtam, hogy a következő hétfőn reggel lesz egy pohár víz és egy pohár tej az asztalán az ebédlőben. Ő lesz 3062# az első, aki bemegy az ebédlőbe, amikor az ajtót kinyitják, úgyhogy meg fogja tudni inni az egyik vagy a másik, 3070# vagy akár mindkét pohár folyadékot. Szerinte nekem elment a józan eszem, mert ő nem tud nyelni. Mindazonáltal 3079# ismételten azt mondtam neki, hogy a bizonyíték csak tőle jöhet. (Halljátok ezt? Hogy van valaki, aki olyan 3086# mélyről jön, hogy azt mondja nincs gyomra, nincs nyelve, le se tudja nyelni, de a segítő abban mesterkedik, a 3094# szó legnemesebb értelmében abban mesterkedik, hogy valakinek saját belső élménye, tapasztalata, 3102# kompetenciatudata alakuljon ki. Na most! 3105# 3105# Vasárnap este egy sűrű nehéz táplálékot kapott, egy nagy adag asztali sóval benne. Éjszakára bezártuk a szobát. 3113# Reggel ötkor, miután addigra már erősen szomjazott, igyekezett kimenni a fürdőszobához, hogy vizet igyon, de a 3122# fürdőszoba is be volt zárva. Emlékezetébe idéződött a két pohár folyadék az ebédlőben, és odaállt a sor elejére. 3131# Elsőként belépve fölhörpintette először a tejet, aztán a vizet. Utána hozzám fordult, és azt mondta: "Maga aztán 3140# okos, az anyját!" Azt feleltem neki: Herbert, neked van gyomrod, tudsz nyelni, úgyhogy most már ehetnél az 3149# asztalnál. Tiltakozott "Nem tudok szilárd táplálékot enni. - Levest akkor is tudsz. Ami szilárd a levesben van, 3158# az lemegy a folyadékkal. - mondtam. Leültem Herberttel az asztalhoz, és nem engedtem, hogy fölkeljen, amíg a 3166# leveses tányérja üres nem lett. Nem szeretett ott ülni, úgyhogy megette. Kieszeltem valamit, amitől gyorsabban 3175# enne. Egy olyan klienst helyeztem mellé, aki nem evett a saját tányérjáról, hanem ellopta az ételt a mellette 3184# ülőktől. 3185# 3185# Azért a segítő dolga nem, nem könnyű. Megérdemeljük a kedd esti kipihenést. Ugye? Azt mondja: Így a piszkos 3193# ujjával Herbert levesébe is belenyúlkált, ezért a fiúnak olyan gyorsan kellett ennie, hogy a másiknak ne legyen 3202# alkalma matatni az ő tányérjában. Minél gyorsabban nyelt, annál kisebb volt a tányérja megtámadásának esélye. 3210# Mindezt azzal folytattam, hogy egyre több szilárd darab étel került a levesébe. A következő lépésként kiküldtem, 3219# hogy dolgozzék az intézethez tartozó farmon. Keményfa rönköket kellett fűrészelnie. Azt mondtam neki, hogy 3227# "Rossz..." azt mondtam neki "Elég rossz sajnos a fűrész, mert nagyon tompa az éle Egy társsal dolgozott ott, de 3236# őt elküldtem fűrészt élezni, így maga maradt. 3240# 3240# Az idő hideg volt, neki pedig dolgoznia kellett. Az ember ilyen körülmények között rettenetesen meg tud éhezni. 3247# Elmondtam Herbertnek, hogy ma különlegesen finom ebéd lesz. Már megint milyen pokoli kínzást főztél ki nekem, 3254# Doki? Mondtam, hogy ez nem kínzás, de hát a szakácsnőnek is meg kell ünnepelnie a születésnapját, és ő is 3261# hivatalos lesz a lakomára. A szakácsnővel megbeszéltem, hogy minden kiválóságát bevetheti, és bőven főzzön. 3268# Termetes asszonyság volt, 130 kilós, szeretett enni. Megterítettünk egy kis asztalt, a nővel szemben odaültettük 3275# Herberttet, aki nézte, ahogyan a szakácsnő falatozik. Éhesen, a szabad levegőn végzett hosszú munkától, előtte 3283# egy nagy halom finom, ám szilárd étellel. Egyszer csak kifakadt "Micsoda kínzás!" A szakácsnő evett 3289# zavartalanul, és nagy kedvteléssel. Végül Herbert így szólt. "Nem zavar, ha veszek néhányat? - Nyugodtan 3296# szolgáld ki magad." - mondta a szakácsnő, és Herbert elkezdte enni a szilárd táplálékot: húst, krumplit és 3303# szószt. Az asszonyság nem csak kiváló szakács volt, hanem kiváló előevő is, így megoldottuk Herbert problémáját 3310# a szilárd táplálékkal. (Mindjárt vége, ez egy kicsit hosszabb.) 3315# 3315# A kórház előtt szenvedélyes kártyás volt. Nem is elsősorban a pénzért, hanem mert egyszerűen szeretett zsugázni. 3326# Mindenféle kártyajátékot ismert, sőt szakértőnek számított. Egy alkalommal beállítottam őt egy olyan sarokba, 3338# ahonnan éppen a kártyaasztalra látott. Az asztalhoz pedig leültettem négy demens beteget, akik szegények már azt 3350# sem tudták, hogy mit játszanak. Az egyik pókert játszott, a másik meg azt hitte ultiznak. "Van egy sorom." 3361# Mondta az egyik. Mire a másik "Akkor én ütöm a pirossal." És így tovább. Azt mondtam a figyelő Herbertnek, 3373# igazán szükséged lenne egy kis kikapcsolódásra. Nagyon sajnálom, hogy itt kell állnod és nem mehetsz oda a 3384# kártyaasztalhoz. Te csak figyeld a játékot. "Na, már megint egy ördögi kínzás!" mondta Herbert. Herbert több 3395# estén át is elviselte a kaotikus kártyajátékot, azután kapitulált. Azt mondta: "Ha összeszedek három játékost, 3407# akik tudják mit beszélnek, leülnék velük pókerezni. Nem tudta tovább tűrni, hogy jó kártyásként tanúja legyen a 3419# négy demens páciens lehetetlen játékának. Összegezve: sok csatám volt Herberttel, de minden alkalommal, amikor 3431# győztem, benne fölépült valami realitás. Végül eleget vesztett ahhoz, hogy elfogadja az elbocsájtását a 3442# kórházból, és újra kezdjen valamit az életével. (Híí-haj! Ilyenkor támad ingerenciám azt mondani, hogy az 3453# lehetetlen, hogy te ennél rosszabb helyzetben legyél. Na most!) 3460# Óriási jelentősége van annak, itt ebben 3463# a történetben is, ahogyan a segítő Erikson meg tudott becsülni minden kis lépést. Hogy milyen hihetetlen 3471# gondossággal, zsenialitással dolgozott ki minden egyes lépést, egyik pici eredménytől a másikig. Aki úgy 3480# gondolja magáról, hogy ő alkalmatlan, tehetetlen, béna, alkalmatlan a hétköznapi életének a fönntartására és 3489# ezért másokra szorul akiknek mindenképp segíteni kéne, óriási dolog, ha rálát, hogy nem így van, még ha továbbra 3498# is így érzi magát, vagy így gondolkodik magáról. Közben pedig kap megerősítést arra nézve, hogy mi az, amire 3507# képes, vagy amire már képes volt. Nagyon nagy segítség lehet ilyenkor, hogyha elkezdünk arról beszélgetni, hogy 3516# mi mindent tudott megtenni már az életében, hogy mi mindenre volt már képes. Hogy egyáltalán tudatosuljon benne 3525# az, hogy tulajdonképpen milyen sok természetes, jó kompetenciája van, amelyeket egészek észrevétlenül is 3534# használni és alkalmazni. 3536# Egy kliens története (a négy kép, a kő, a lamantin) 3540# Beszéltem nektek erről a kliensemről, pszichiátriai beteg volt. Volt, hogy egy éven túl is bent volt egy 3548# pszichiátriai osztályon úgy, hogy nem engedték ki, tehát ott élt. Azután sok-sok hónapra került, jött-ment, és 3557# ahogy vele beszélgettem, tőle tanultam a legtöbbet arról (Egészségedre!) hogy valaki, akinek hallatlan kihívást 3567# jelent még a saját pszichéjének is egy minimális egyensúlyban tartása, hogy egyáltalán életképes tudjon lenni. 3576# Hogy milyen zseniális módon képes kidolgozni azt, hogy a saját meglévő tehetségét, alkalmasságát, kompetenciáját 3585# használni tudja. Őróla mondtam el ezt a történetet, de majd most egy másikat akartam mondani. Csak hogy 3593# tudjátok, hogy ki, hogy ő volt az, aki például, mert állandóan félt attól, hogy énvesztésbe kerül, hogy teljesen 3603# elveszti a kontrollt. Ezért kivágott magazinokból négy képet. A négy kép őt ábrázolta, ahogyan saját magát látta 3612# valamilyen szempontból. Ez volt az egyik képen, egy ló volt. Azt mondta "Van bennem egy szilaj paripa." A másik 3621# képen egy... mindegy. 2-3-4 ilyen kép volt nála, agyongyűrten... Volt ez a négy képe. Amikor elkezdett 3629# hallatlanul egyensúlyvesztésbe kerülni, hogy attól félt, hogy valami pszichotikus állapotba kerül, fogta, mindig 3639# nála volt a négy kép. Fogta, elővette a négy képet, és megnézte "Ez vagyok én. Ez vagyok én, szilaj paripa 3647# vagyok. Ez vagyok." Nézte, a négy képet nézte. Nézte, és addig nézte őket, míg vissza nem tudta magát hozni egy 3656# olyan alapvető elemi egyensúlyba, amiért mi életünkben talán néhány kivételesen nehéz pillanatban küzdünk csak 3665# meg, hogy egyáltalán ne bukjunk bele valami teljes sötétségbe. Ő sokszor nap, nap után el kellett, hogy végezze 3675# ezt a gyakorlatot, és erre nem tanította meg senki, ő jött rá. Kidolgozott magának egy gyakorlatot, hogy hogyan 3684# tudja az énvesztésnek a fenyegetettségében magát valahogyan megőrizni. 3690# 3690# Volt nála egy kő. Erről beszéltem nektek. Volt nála egy kő. Jött itt, markolászta a követ "Ez vagyok én. Ez 3699# vagyok én." Tehát fogta magát. Azt mondta, hogy "ez vagyok én" és mindig kézben tartotta magát. Azzal, hogy egy 3709# kőre azt mondta, hogy "ez vagyok én" és azt fogta a kezében, tulajdonképpen átélte azt, hogy "Képes vagyok 3718# kézben tartani magam. Képes vagyok kézben tartani az életem." Döbbenetes, mikor egyszer megjött, kicsit zavart 3728# volt, fogta, sosem ült le. Nem, nem, nem tudott leülni. Nem, mászkált, mászkált, fújtatott, de nem ült le. Fogta 3738# a követ. "Ültem - azt mondja - ez vagyok én. Most fogd te." S akkor ültem, én fogtam a követ. Vagyis kifejezett 3747# valamit a beszélgetésünkből, hogy most rám bízza magát, s fogta, és mikor vége volt a beszélgetésnek, letelt az 3757# 1 óra, mondta, hogy "Most akkor kérem a követ." S akkor megint átvette. "Most megint kézben fogom tartani az 3767# életem." Fogta a követ. Mikor átadta, annyira emlékszem, rám nézett, és azt mondta "Érzed, hogy milyen meleg?" S 3777# ez a gyönyörű szimbolikus beszéd. "Látod, élek. Érzed, hogy élek? (Nem egy kő, egy élettelen tárgy.) Érzed, hogy 3787# élek? Látod, olyan meleg, mint én. 3790# 3790# Fantasztikus volt ez a valaki. Tőle azt hiszem, most így mondom, hogy "Amit meg kellett tanulnom arról, hogy mit 3801# jelent "megbecsülni". Ahogyan egészen hihetetlen sebzett emberek egészen a... akár a pszichotikus sötétségbe 3812# hullásnak a határán egyensúlyozva is, mi mindenre képesek! Képzeljétek el, hogy volt egy idő, amikor minden 3822# misére eljött. Minden misén ott volt, s utána a prédikációból egy kis jegyzetet készített. Nagyon szépen 3833# rajzolt, a kis jegyzet elkészítése sokszor fél napjába is került. Különböző színnek írta a jegyzeteket, kéket, 3844# zöldet, pirosat, feketét használt. Kiszínezte, majd pedig misék után, 2-3 misén mikor túlvoltunk, akkor odaadta 3855# nekem a jegyzeteit. Aztán egyszer csak... eltelt mondjuk másfél év, nem jött. S akkor kért tőlem egy 3865# beszélgetést, s azt mondja "Feri, ugye tudod, hogy nagyon-nagyon szeretek a misére járni, és hogy most is 3876# reggelenként érzek egy késztetést arra, hogy eljöjjek, de nem jövök, mert nem akarok függő lenni tőled. Mikor 3886# megéreztem, hogy kezdenék már függőségben lenni tőled, hogy minden misén ott kell lennem, megírom a jegyzetet, 3898# fél nap, odaadom neked, akkor megéreztem, hogy ez már nekem nem segít, mert az egyensúlyomat így el fogom 3908# veszteni. Most ezért nem jövök. Attól kezdve csak vasárnap jött. 3915# 3915# Volt egy bőrkabátja. Mikor kiálltam a templom elé, hogy kezet fogjak az emberekkel, mindig gyorsan kijött, és 3924# rám terítette a kabátját. "Feri atya ne fázz meg!" Elmondanám, vele volt az a történet... (Hú, most egy kicsit 3933# el, el...merültem ebben.) A kompetencia, hogy valaki, szóval ennek a zsenije volt. Hogy hogyan lehet rettenetes 3942# labilitásban is a saját készségeinket, eszköztárunkat hallatlan hatékonyan használni. Zseni! Zseni! És közben 3951# pszichiátrián élte le a fél életét. De amit ő tud, ahogyan a képességeit ő használja, lehet - most ez jutott 3960# eszembe - néznénk, hogy ő mennyi képességgel bír, és abból mennyit tud használni, lehet, hogy mindegyikünket 3969# lekörözné. 3970# 3970# Ővele volt az, képzeljétek el, ez megtörtént, akármilyen... szóval úgy tűnik, hogy nem, de igen. Egy patkány 3981# beesett a WC-be, mindez a templomban. Tehát a templomi WC-be egy patkány nem tudjuk hogy, beesett. Na most! Ez 3992# nekünk nem tűnt föl, mígnem az ünnepi mise után egy hölgy el nem indult a WC felé, majd a maga rendje és módja 4004# szerint le is ült - nem voltam ott, csak maga mesélte el később. Tovább is van, mondjam még? A patkány pedig 4015# érezve, hogy valami megmentő tárgy közeledik, amibe esetleg kapaszkodhatna... Óriási sikoltás, üvöltés, hát ez 4026# mi? Kirohant a nő - idős hölgy - kirohant, azért fölöltözködött, amennyire tudott, és a patkány továbbra is a 4037# vízben maradt, tehát sikertelen volt a kísérlet. Mindenki teljesen, hogy "Ez mi?", de hát ahogy kiabált ez a nő, 4049# tehát nem tudtuk elképzelni, hogy mi van. S akkor óvatosan bement a sekrestyés, és ugye a patkány csak próbált 4060# még tempózni, és akkor néha ki a feje... "Ááááá!" és üvöltve ki... Templomatya: "Ááááá!" ...ki. Nem tudtuk még, 4072# hogy patkány, csak láttunk egy fejet, ahogy így jön föl-le, de nem láttuk, hogy hogyan folytatódik. De tudjátok, 4084# ahogy az a helyzet volt, simán el tudtuk volna képzelni, hogy akármeddig folytatódik. Ó, nagyon gyomorforgató 4095# volt, nagyon, nagyon. Igen ám, de ez a fiatalember is ott volt. Hát fiatalember? 10 évvel idősebb nálam. (De 4106# tényleg, hát most mit?) ÉS tudjátok, én ilyenkor férfi módra azért össze tudom szedni a bátorságom, mondom 4117# "Lajos, nem jönnél segíteni egy kicsit?" És az történt, hogy mi, az összes normális, ugye "Ú, lamantin van 4128# WC-ben!" Ő pedig, ugye aki pontosan, az összes eszköztárát képes hatékonyan használni azt mondja "Kérek egy 4139# nejlonzacskót!" Ő rögtön, tehát benézett, és rögtön tudta. S akkor rögtön "Nejlonzacskót gyorsan ide!!!" Ugye, 4151# hát mégis csak én vagyok a főnök. "Gyorsan azt a nejlonzacskót!!!" És akkor nejlonzacskót kapott... Halál 4162# nyugalommal. Mi tgg-zzz-zzz... "Nem, úgy a fejét kihúzza, de mi jön utána? dgg-dgg-ggg. Halál nyugalom, 4172# letérdelt a... izé, a nejlonzacskót egy ügyes mozdulattal ráhúzta a kezére, megfogta, kijött, kiderült, hogy 4183# vége is van az állatnak. Azt mondja "Egy patkány. Kertben elengedjem? - Lajos, ne!!!" (Nem t'om, Lajos volt az 4195# előbb? Jó, jó, akkor azért, azért nehogy énvesztésbe sodorjam szegényt.) Így fogta, azt mondta "Ne a kertbe. 4206# Hol? - Te, vidd már ki légy szíves a szigetre! - Rendben van." és így fogta a patkányt, de belehúzta a kezét a 4217# zacskóba, és fogta, csak így cskk, s már fogta a fülét a zacskónak. "Akkor kiviszem a szigetre, ez csak egy 4229# patkány." 4230# 4230# Szóval egyszerűen fantasztikus volt, ahogyan egy ilyen helyzetben ő az összes képességének a birtokában volt, s 4239# hogy ezeket tudta használni. Mi pedig ott össze-vissza bénáztunk ott, szerencsétlenkedtünk. Tehát óriási dolog, 4248# rá tudunk látni erre a sémára, hogy "Nem...!" és utána, és itt nem nagyon tudok mást mondani, igenis nagy 4256# szerepe van annak, hogy elkezdjünk készséget fejleszteni. Nekiállni, és csinálni, és gyakorolni, és csinálni, és 4265# fejleszteni és csinálni, miközben - most már ezt tudjuk jól - a rossz érzéseink lehet, hogy növekedni fognak. 4274# Majd megérkezik a szorongás, a stresszre adott negatív válasz, megint elkezdek elbizonytalanodni, elkezdek 4283# aggódni, dgg-dgg-dgg-dgg. És ilyenkor bírni az érzéseknek ezt a számomra is megterhelő nyomását, és közben a kis 4292# lépéseket nem föladni, hanem csinálni, csinálni, csinálni, s csinálni. Milyen óriási dolog az - persze mondjuk 4301# segítővel, vagy akárkivel - neki lehet állni beszélgetni arról, hogy mi mindent meg tudtál tenni. Hogy mennyi 4310# mindenre képes voltál. Aki ebben s sémában van, tényleg nem látja, hogy mire képes, nem látja. Ez a pszichotikus 4319# beteg ember évtizedek alatt dolgozta ki azt, hogy tudja, hogy mit tud csinálni, és azt meg is csinálta. Hát ha 4328# neki ment...! Jó. 4330# 4330# Erikson (történet) 4331# Azt hiszem, egy utolsó történettel zárhatunk. Azt mondja. Igen. Egy 70 éves anyával és 50 éves pszichotikus 4341# fiával dolgoztam. Az anya erős személyiség volt, és szinte szó szerint odavonszolt, hogy lássam a fiát. 4350# folyamatosan együtt voltak, és semmilyen egymástól független cselekvésük nem volt. Az anya elmondta, hogy 4360# szeretne néha könyvtárba menni, hogy ott olvasgatással töltse el a napjait, de a fia miatt ezt nem teheti meg. A 4370# fiú nyögött és sóhajtozott, ha az anyja akármilyen kis időre is magára hagyta őt. A fiú jelenlétében azt mondtam 4380# az anyának, hogy vegyen magához egy könyvtári olvasnivalót, aztán a fiával autózzon ki a sivatagba. Ott tegye ki 4391# az autóból, és hajtson vissza 5 km-nyit a sivatagi országúton. Ott pedig üljön le és olvasson, míg a fia oda nem 4401# ér. Az anyának persze nem tetszett az ötlet. (Majd erről a következő alkalommal szeretnék beszélni, hogy hogyan 4411# ártunk azoknak, akik azt gondolják, hogy bénák, ezért nekiállunk segíteni nekik, s a helyzet ugyanott marad.) 4421# Úgy vélte, ez nagyon kemény dolog lenne. Főleg, hogy a fiának akkor gyalogolnia kellene több kilométert. 4431# Rábeszéltem, hogy ne értsen velem egyet, csak próbálja ki. "Figyeljen ide! A fiú bizonyára rimánkodni fog, hogy 4441# ne hagyja őt ott, és hevesen fogja kérni, hogy fölszítsa az ön szimpátiáját, de azon az országúton nincsenek 4451# járókelők, s az egyetlen mód, amivel elérheti magát, ha gyalogol. Lehet, hogy megpróbálja önt azzal büntetni, 4461# hogy ott helyben ül akár 5 órán keresztül. De kérem, hogy jó könyvet vigyen magával, és olvasson addig, amíg a 4471# fia oda nem ér, ahol maga van." Az anya elfogadta az ötletet. 4476# A fiú mindent kipróbált, de végül is le kellett gyalogolnia az 5 km-t. Az anya így kommentálta az esetet. 4486# "Tudja, egészen meg fogom kedvelni ezt a szabadban olvasást." A fiú egyre ügyesebben gyalogolt, mert minden 4496# héten megtették ezt, úgyhogy egyre kevesebb ideje volt olvasni. Azt javasoltam, hogy amikor a fiú önként 4505# jelentkezik, hogy gyalogolni akar, akkor nyugodtan lerövidítheti a távolságot 1,5 km-re. A fiú persze 4514# vállalkozott erre, így 5 km helyett 1,5-et kellett mennie, de már saját szántából. Az anyja megdöbbent ekkor a 4524# javulástól, mert be akarta tenni egy kórházba, és utolsó lehetőségként keresett meg engem. Most kezdte 4534# megérteni, hogy mégis van valami remény a fia számára. Legközelebb azt kérdezte "Elkezdhetne-e a fiú tekézni?" 4544# Elkezdett azon gondolkodni, hogyan segíthetne neki, de már nem a régi anyáskodó stílusában. Tudtam, hogy a 4553# fiúnak valóban gyakorolnia kellene. Amilyen gyorsan elindítottam nála a gyaloglást, olyan hamar kellett találnom 4564# valamilyen más kedvére való gyakorlást. A tekézés ötlete tetszett neki, el is kezdte. Nem törődöm én azzal, hogy 4574# sétál-e vagy tekézik, az a lényeg, hogy azt tegye, amit akar. 4580# 4580# Hmm. Na. A mai eklektikus előadásnak vége. (taps)
20121106 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
