2012.11.27-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20121127 ¤
0000# Köszöntelek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0003# Ismétlés - Alkalmatlanság függőség séma 0006# Nézzük akkor a témát, aminek még egy részét szeretném elmondani, vagyis arra gondolok, hogy eljutottunk ahhoz a 0014# sémához, és már több alkalmon át beszéltünk róla, hogy valaki saját magát alkalmatlannak nem csak hogy érzi, 0022# alkalmatlannak éli meg az életre. És hogy valaki alkalmatlannak éli meg magát az életre, most már nagyon jól 0030# tudjuk, ebben érzések és érzelmek vannak, de ehhez kapcsolódó gondolatok is fölerősítik az alkalmatlansághoz 0038# kapcsolódó érzelmeket és lelkivilágot. Természetesen szelektíven összegyűjtjük az összes olyan emlékünket és 0045# előtérbe helyezzük, amely igazolja és bizonyítja, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk kis dolgokra, nagy 0053# dolgokra. Ebben a sémában akár a hétköznapi, egyszerű, természetes felnőtt életvitelnek a gyakorlására is. Ehhez 0061# természetesen aztán fizikai állapotok is társulnak "Jaj, de gyönge vagyok, jaj de beteg vagyok, jaj de kicsi 0069# vagyok, jaj, jaj, jaj!" És ezt mind érzem is, és aztán a testemben is megjelenik. 0075# 0075# Aztán hogy ez, ebben a sajátos összefüggésben milyen magától értetődően kapcsolódik a függőséghez. Mert hiszen 0082# ha alkalmatlan vagyok az életre, akkor beléd kell hogy kapaszkodjak, és... Innen beszéltünk arról, hogy akkor a 0090# cselekvésmódunk, ha nem nőjük ki a sémának, ennek a hiedelemnek a belső világát, akkor háromféle lehet. 0097# Cselekvésmódok a sémában 0099# 1. Belemegyünk a séma logikájába 0101# Az első fajta az, amikor éppenséggel pontosan azt éljük meg és úgy élünk, ahogyan ezt előbb mondtam. Tehát 0109# mindig kérdezünk, mindig kérünk, mindig segítségért fordulunk a másikhoz, mindig átadjuk magunkat a 0116# bizonytalanságnak és mindig igyekszünk valakitől valamit kapni, kérni, segítséghez jutni. "Döntsél helyettem! 0124# Mondd meg légy szíves, hogy kell csinálni! Képtelen vagyok meglátni, hogy itt mi lenne a jó megoldás. Légy 0131# szíves, esetleg csináld helyettem! Az lenne a legjobb, akkor nem kéne ennyit beszélni, és akkor vonatozhatnék 0139# otthon." Tehát ez az első cselekvési forma, ami nem növi ki a sémát, hanem éppen, éppenséggel arra vonatkozik, 0147# tehát hogy belemegyünk a séma logikájába. 0150# 0150# 2. Lehatároljuk az életünk körét 0152# A második, hogy nem akarjuk átélni állandóan azt, amiről beszéltem, mert ez egy elég kényelmetlen állapot. 0159# Kényelmetlen így lenni, hogy állandóan szembesülni azzal, hogy nem megy, hogy nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok 0167# rá kész, nem tudom hogy kéne csinálni. Ezért aztán inkább lehatároljuk az életünknek a körét, a világát minél 0174# szűkebbre. Lehetőleg annyira szűkre, ahol még azt éljük meg, hogy ott, odáig tart a készségünk, képességünk, 0181# tehetségünk, alkalmasságunk és kompetenciánk, olyan szűken. Tehát akár ki sem lépünk a lakásból. A laskáson 0189# belül jól megjelenik az a határ, ameddig az életet tudjuk és képesek vagyunk vinni. 0195# Egy munkakörben 0196# lehetőleg kicsi, kicsi, kicsi, kicsi. "Én szívesen kiviszem a szemetet. Ennyi, ennyi, nem több! Nem, nem, nem. 0205# Fogom, megfogom, kiviszem." Ez. És eszembe se jut, hogy esetleg elmenjek én és szemeteszsákot vásároljak, az már 0215# sok, az sok. Tehát önkéntes, nagyon sajátos belső száműzetésbe vonulunk, és távol tartjuk magunkat minden újtól, 0224# minden lehetőségtől, mindentől, ami valamiféle új készségnek, képességnek, alkalmasságnak, adottságnak, erénynek 0234# a kimunkálásával együtt járna. Ezért aztán nagyon szűkös életet élünk. 0240# 0240# 3. Túlkompenzáljuk a sémát 0242# Akkor mi történik? Leülünk... Hát esetleg, ha van annyi lelkierőnk, akkor nagyképűsködhetünk is, de egy valami 0250# biztos. Belül szorongunk, de akkor se kérünk segítséget. "Nincs az a pénz. Nem t'om hogy kell csinálni? Hát nem 0259# baj, nem baj. Nem, hát valahogy csak lesz. Én nem állok oda pironkodni a főnök elé, hogy nem t'om hogy kell 0267# csinálni, én biztos nem. Majd szól akkor, szól, ha valami baj van, én nem." Egészen odáig mehet, hogy hibát 0275# hibára halmozunk, esetleg komoly dolgokban, reális helyzetekben nem megyünk oda kérdezni a munkatársunkat, aki 0284# tapasztaltabb, a főnökünket, aki a megbízást adja, azokat, akik adott esetben ránk vannak bízva, mert annyira 0292# őrizzük annak a belső mrr-mrr látszatát (?), belső világát, hogy ne szembesüljünk azzal, hogy nem vagyunk 0301# alkalmasak. De ezt túlkompenzáljuk és nem kérdezünk ott se, ahol kellene. Lehet, hogy van ilyen munkatársatok. 0309# Nem, nem kérdez, nem kérdezi meg. S akkor utána óriási kalamajka, hatalmas zűrzavar, s a főnök oda... "Hát de 0318# miért nem kérdezted, Mártikám? Petikém, hát csak szólnod kellett volna. Itt vagyok reggel héttől délután hatig." 0326# És persze ha nem ismerjük ezt a sémát, nem értjük, hogy miért nem kérdez. De ha ismerjük, akkor tudjuk. Tehát ez 0335# lehet a túlkompenzálás. Ott sem kérek segítséget, ahol pedig reális lenne, és éppen az segítené tovább az én 0344# életemet is. 0345# 0345# Alkalmatlanság függőség séma (folyt.) 0347# Mindenkinek az életét meg tudom oldani, csak a magamét nem 0352# Jó, erről ennyit. Egy csomó ismétlést most kihagyunk, és... egy élményemet hadd osszam meg. Mégpedig, hogy 0360# tulajdonképpen ennél a sémánál merül föl leginkább az, hogy mi a természetes kapcsolatainkban eléggé segítségére 0368# tudunk lenni egymásnak. Arra gondolok itt, hogy nem egyszer tulajdonképpen sokkal alkalmasabbak, készebbek 0376# vagyunk az életre, mint ahogyan azt, amikor találkozunk, egymásról föltételezzük. Ezért állandóan tanácsokat 0384# osztogatunk. Jól megmondjuk, kinek mit kéne csinálni. Akkor aztán büszkék is lehetünk, este sétálgatunk otthon, 0392# és azt mondjuk "Tulajdonképpen ma legalább négy emberrel beszéltem. Egyrészt hihetetlenül jól esik, hogy 0400# kiöntötték a lelküket nekem, hát vagyok valaki, akárkinek ezt biztos nem mondták volna el, nekem igen, nekem 0408# (Egészségedre!) vallanak az emberek, úgy látszik van bennem valami, biztos valamit jól éreznek, s tulajdonképpen 0417# ahogy visszagondolok a napomra, én mindegyiküknek az életét elrendeztem. Nem akarok nagyon nagyképűsködni, vagy 0425# túlzásokba esni, de most ha fölidézem, hogy azt mondta, hogy így van a férjével, én megmondtam, hogy mit kéne 0433# csinálnia. Annyira világos, hogy mit kéne csinálnia. Láttam egy kicsit, mintha egy felhő elvonult volna az arca 0441# előtt, de majd megemészti. A lényeg, hogy tudja mármost, miután velem beszélgetett, hogy mit kéne csinálni." 0450# 0450# Visszagondolunk a találkozásainkra, na és végül aztán elhangozhat egy emblematikus mondta, mikor egy picit azért 0457# megérkezik a realitás is. "Azt nem értem tulajdonképpen, hogy a magam életével miért nem tudok mit kezdeni? Ez, 0465# ez egy kicsit zavar. Mondja már meg nekem valaki, hogy miért van az, hogy mindenkinek az életét ripsz-ropsz 0472# olyan jól helyre tudom tenni, a sajátomat meg nem. Ez egy kicsit zavar. Tulajdonképpen úgy tűnik, hogy nagyon 0480# pici hiányzik. Most rájöttem, ahogy ezt átgondoltam. Tehát tulajdonképpen nagyon ott vagyok a győzelem 0487# kapujában, mert hát most 6 milliárd ember életét is meg tudom javítani. Mondom nekik, mit hogy csináljanak, 0494# mikor... Már most, kezdj neki! Hát mit, nem, menj és csináld! Tehát tulajdonképpen egyetlen emberrel van már 0501# csak gondom, magammal. Végül is ez egy jó arány. Most egészen, a reménység csillagai fölkeltek az égre. Hát ez 0509# remek." 0510# 0510# Most nem t'om, egy kicsit sarkosan... megfordítjuk ezt, azt lehetne mondani, hogy pont fordítva van, hogy amit 0519# mi úgy gondoljuk, hogy 6-7 milliárd ember életét ripsz-ropsz elég jól meg tudjuk oldani a saját látni valóan 0528# komoly életbölcsességünkkel, tapasztalatunkkal, na az nincs így. Lehet, hogy még a magunk életével kapcsolatban 0537# vagyunk a legkompetensebbek. Pont ott, ahol azt gondoljuk, hogy mmm. És most jön a történet, hogy mmm, 0545# ügyetlenül fog ez hangozni, hogy történetesen... 0550# 0550# Történet - Mentálhigiénés képzés: ne adjunk tanácsot 0554# Egy Carl Rogers nevű bácsi hallatlanul jól kidolgozta azt, hogy hogyan türtőztessük magunkat, és hogyan ne 0564# adjunk szíre-szóra tanácsokat. Nagyon jól kidolgozta, érdemes őt egy picit megismerni. Hát többek között a 0573# mentálhigiénés képzésen ezt is tanítom. A történet erre vonatkozik, hogy ez, amikor kezdődik a mentálhigiénés 0583# szakembereknek a képzése, akkor az első előadás az, amit én tartok, a legelső. Tehát ott ülnek, s akkor 0592# találkoznak azzal a gondolattal, hogy hát tulajdonképpen van itt egy készségfejlesztő szeminárium, ennek van 0602# elmélete is, s az egyik legfontosabb gondolat, hogy ne adjunk tanácsot. Ez egy hosszú előadás, majdnem három 0612# órás, tehát van közte egy szünet. 0615# 0615# Na, lement az előadás, utána beültünk a csoportba, s rákérdeztem, hogy kinek mi maradt meg ebből az előadásból, 0622# aminek mondjuk most egyszerűen a fő mondanivalója, hogy nem kell mindenkinek tanácsot adni, lehet, hogy más 0630# valami nagyobb segítség lesz, és akkor sokkal inkább ki tudja dolgozni, alkalmazni tudja a saját képességeit, 0638# adottságait. Hogy minden ember a saját életének a szakértője. Nem én vagyok az ő életének a szakértője, a saját 0646# életének szakértője. Akkor az egyik asszony elkezdett sírni, és azt mondja "Én annyira megrendültem ettől, hogy 0653# ne adjunk tanácsot, hogy ott a szünetben fölhívtam a férjemet és zokogtam neki, hogy én ezt nem fogom tudni 0661# megtanulni. Hogy én nem gondoltam, hogy ez egy ilyen rettenetes képzés, ahol egy ilyen brutális készséget kell 0669# kifejleszteni magunkban, hogy ne mondjuk meg a másiknak, hogy mit csináljon. Ennél elviselhetetlenebbet el se 0676# bírok képzelni." Tulajdonképpen egy éven keresztül harcolt a belső önmagával, aki pedig egész élete során 0684# annyira jól kidolgozta, hogy meg kell mondani a másiknak, hogy ő mit csináljon. 0690# 0690# Számomra ez egy szimbolikus történet, hogy egy olyan világban élünk, ahol minthogyha éppenséggel nagyra 0698# értékelnénk azt, hogy a saját készségeinket fejlesztjük, és önmagunkat megvalósítjuk, és közben pedig ezzel 0707# sajátosan ellentétben állandóan osztjuk az észt, és mondjuk a másiknak, hogy mit hogy csináljon. Hát hogyhogy 0717# akkor nem bízunk egymásban? És milyen érdekes, hallgattam egy riportműsort, és ott többen a következő 0725# kifejezéssel éltek. Az volt a kérdés, hogy mit tehetünk azokért, akiknek kicsi az önbizalma? Újból és újból 0735# előjött ez a nyelvi fordulat "Hát tulajdonképpen az elején nyilván arra van szükség, hogy önbizalmat adjunk 0744# neki. Amikor adtunk már elég önbizalmat, akkor szép lassan a magáéra is rátalál." Szerintetek önbizalmat lehet 0753# adni? Hogy lehetne önbizalmat adni? Hát az önbizalmat ki lehet fejleszteni, vagy elő lehet hívni, de adni? És 0763# mégis, nézzétek meg ezt a nyelvi kifejezésünket, hogy ezt egészen természetesen használjuk. A gyerekeinknek, 0772# vagy felnőtteknek, vagy bátortalan embereknek adunk önbizalmat. De hát az a mienk. Hát legföljebb azt 0780# mondhatjuk, hogy "Hajrá, hajrá Margit néni!" Nem t'om, hogy ez önbizalom adás-e. És milyen érdekes, hogy még az 0790# a fantáziánk is erről, hogy adtunk neki önbizalmat, kialakítottuk neki az ő énjét. Mi. Hogy? Na jó, ezt csak... 0800# 0800# Milyen "segítség" nem segít a személyiségfejlődésben? 0803# Most szembesíthetnénk magunkat egy érdekes kutatással, ami azokat kérdezte meg, akik nekiálltak valamilyen 0811# segítővel önmagukat fejleszteni. A kérdés arra vonatkozott, úgy mellesleg kérdezték ezt meg, hogy mi az, ami az 0818# ő személyiségfejlődésükben nem jelentett segítséget? Ezt most elmondom. Elég sok volt, én csak a legfontosabb 0826# tízet írtam ide, hogy mi az, amire azt mondták azok, akik akartak fejlődni, hogy "Tulajdonképpen igen, kaptunk 0834# ebből is bőven, de most hogy visszanézek, 1 hónap, 1 év, 2 év, 5 év, na ezek nem jelentettek valódi segítséget." 0841# Első helyen... ez a sorrend egy sorrend is. 0845# 0845# 1. Kedves buzdítás 0846# Az első helyen az állt, amit így lehetne mondani, hogy kedves buzdítás. "Szedd össze magad, drágám! Szívem, 0857# legyél egy kicsit optimistább!" Ezt még lehet azzal is tetézni, hogy odamegyek a szívemhez, és a száját így 0868# föltolom így. Így, hogy... tehát hogy egy kicsit rögtön gyakoroljuk is. "Látod, ííígy, ííígy, ennyi lenne. Így, 0879# látod, hogy nem sok. Ha ezt így tudnád, így, az egész életed megváltozna. Én már csak tudom. Ennyit kellene, 0890# ennyit, néhány milliméter az élet. Ne fittyedjen le a szád, drágám! Hát most mondom, hogy mit kell csinálni, 0901# ennyi az egész. Ki... föl... szmájli. De édes vagy! Így szeretlek. Na, maradj így, így szeretlek. Maradj így, 0912# maradj így! Látod, milyen egyszerű?" Ennek aztán rengeteg verziója. Ezt kedvesen csináljuk, tele érzésekkel. Ez 0924# az, ami végképpen nem segít. Rendben van. Nem szeretnék ebben elveszni, mert elkezdtek jönni az élményeim. 0935# 0935# 2. Okos könyvek olvasása 0937# Láss csodát! Amikor valaki semmi mást nem tesz, csak okos könyveket olvas. Ú, ez kiábrándító, mindjárt 0945# megjelenik a következő. Tehát akkor adok hozzá használati utasítást. Egyáltalán nem érdemes megvenni, ha csak 0955# annyit akarsz csinálni, hogy olvasol. Az akkor egy passzió lesz, egy időtöltés. Nem visz hosszútávon előre, ha 0964# csak annyi, hogy "Háh, érdekes!" A Szentírásban de érdekes, így fogalmazódik ez meg, hogy vannak, akik 0973# hallgatják valamiképpen mondjuk Jézus szavát, vagy a kinyilatkoztatást, vagy Istennek valamiféle üzenetét, és 0983# ahogy elkezdik azt valósítani, a szerint élni, na igen, ott aztán kikerekedik egy élet. S akkor így mondja a 0992# szent író, ez szerintem telitalálat. Vannak, akik ugyanezen igazságokkal, szavakkal mást se tesznek, csak a 1001# fülüket csiklandoztatják. Zseniális. Tehát ha csak olvasunk, akkor a szemünket csiklandoztatjuk. "Hú, ez 1010# érdekes! Hú, miket nem írt! Hú, ez jó." És semmi egy kicsit se lesz jobb, csak egy picit romlik a szemed. 1020# 1020# 3. A problémán való rágódás 1022# A problémán való rágódás nem visz hosszútávon előre a kutatás szerint. De ráadásul az sem, ha semmi mást nem 1032# teszek, csak 1033# 4. A problémámat elmondom 1035# Most furcsa lehet ez. Hát nana! Na azért ezt már ne! Ha csak annyi történik, hogy elmondom a nehézségem, az a 1045# pillanatnyi egyensúlyomhoz járul hozzá. Egy kicsit megkönnyebbülök, egy kicsit levegőhöz jutok, egy kicsit úgy 1055# föl tudom emelni a fejem, egy kicsit... Ez körülbelül ennyi. Sokaknál ez életmentő. Tehát nem becsülném le azt, 1065# hogy van emberem, akinek lehet mondani. Nagyon-nagyon nagy érték. De arra kevésbé lesz jó, hogy ez által, főleg 1075# az én munkám nélkül radikális személyiségfejlődés történjen pusztán az által, hogy valakinek elmondhatom, hogy 1085# mi a nehézségem. Itt is talán van egy naivitásunk. "Hú, hát elmondom, és akkor ha elmondom, megkönnyebbülök." 1094# Tehát hosszútávon, radikálisan a személyiségfejlődéshez ez legföljebb hozzájárul, mint egy fontos elem. De ha 1104# én... Ezt most már ugye nem kell ragozni? Tehát érthető ez. 1110# 1110# Tényleg szeretném, hogyha ezt jól... Na, majd erről úgyis beszélünk, hogy ezt... Jó. 1117# 5. A probléma elemzése 1119# A probléma elemzése hosszútávon nem sokat segít, a probléma analizálása. Kedves ismerősöm bajban volt, és 1128# beszélgettünk. Ráadásul pszichológus, s akkor nagyon mondta, nagyon mondta, én meg, hát mégis csak egy 1137# pszichológussal beszélgetek, azért mégis csak... S akkor mondtam neki három okos mondatot. Erre azt mondja "Te 1147# Feri, az analízisben én is jó vagyok, ez nem fog segíteni." Sokkal okosabb volt, mint én. 1155# 1155# 6. Ha mást se teszek, mint tervezek 1158# Az nem segít. Tervezem, hogy akkor hogy kéne. Tudjátok, ez a szó, hogy mit kéne, hogy kéne, sírba visz engem. 1167# Főleg, amikor gyónási helyzetekben hallom. "Tudom én, atya - ez vagyok én - hogy többet kéne olvasnom a 1176# Szentírást, többet kéne imádkoznom, többet kéne... Hát tudom én." Ettől még egyszer nem lett jobb az élet, hogy 1186# valaki kimondta akármilyen becsületességgel is, hogy valamit többet kéne. És? Gandhinak volt egy zseniális 1196# mondása, azt mondta "A között, amit meg tudnánk tenni, de nem teszünk, és a között, amit meg tudnánk tenni és 1205# megteszünk, egy egész világ húzódik." Hogyha semmi mást nem tennénk, csak megtennénk, amit meg tudunk tenni. 1215# Háhá! Oké. na nézzük még ezt a kiábrándító listát! 1220# 1220# 7. Az időnk jobb beosztása 1222# Ha csak annyit tettünk, hogy leültünk, és az időnket megpróbáltuk jobban beosztani. Ez nem segített hosszútávon, 1230# radikálisan. 1231# 8. Az összes jó tanács 1233# Az összes jó tanács nem segített hosszútávon alapvetően a személyiségfejlődéshez. 1240# 9. Pusztán csak a belátás 1242# Ha... és ez itt aztán, ezek már egyre kevésbé voltak jellemzőek. Ha pusztán csak egy belátásunk lett volna 1250# valamiről. Hát akkor az egy belátásunk volt, és élünk ugyanúgy, ahogy addig. 1256# 10. A negatív visszajelzések 1258# A negatív visszajelzések sem segítettek. Hogy "Nézd, itt az idő, hogy szembesítselek valamivel." Ez nem visz 1267# előre hosszútávon. És volt itt egy érdekes dolog... 1271# 11. A semmittevés 1272# A semmittevés se vitt hosszútávon senkit se előre, legföljebb kipihente az előző semmittevést. 1280# 1280# Ez a kutatásnak egy nagyon sajátos világa, hogy sok minden, amiről pedig legalábbis az életgyakorlatunkban azt 1291# gondoljuk, hogy az segít, nem segít. Hosszútávon, a személyiségfejlődésben valójában, alapvetően nincs a másik 1302# ember javára. Ez azt is jeleni, hogy tulajdonképpen úgy is mondhatnánk, s nagyon hálás vagyok annak, aki 1312# megtanított engem erre, hogy itt vagyok, s képzeljük el, hogy itt van a felnőtt, kompetens, egészséges részem - 1324# emlékeztek. Természetesen van egy gyönge, sebzett részem is. Igen ám, de van még itt egy részem, amiről érdemes 1335# tudni. Éppenséggel ide is vehetjük, de jobb talán, hogyha külön megnevezzük: a belső szakértő. 1345# 1345# Mi az, ami segít? 1346# 1. A belső szakértő 1348# A belső szakember. Háááá! Tele jó gondolatokkal, jó ötletekkel, nagyszerű megoldásokkal. A belső szakértő. Ezért 1358# aztán azt is mondhatjuk, hogy tényleg mindannyian a saját életünk szakértői, szakemberei vagyunk. Hogy nálunk 1367# senki jobban nem látja át az életünk összefüggéseit, bonyolultságát, ártatlanságát. Senki rólunk több történetet 1377# nem tud, mint mi. Van egy belső szakértőnk. Nagyon nagy dolog, hogy amikor akár a hétköznapi természetes 1386# kapcsolatainkban vagyunk, akkor a másikra úgy nézünk, hogy neki is van ilyenje, nem csak nekünk. Ezért, ezért 1396# nem szorul rá a mi okosságunkra vagy tanácsunkra. Hanem a legjobba, mit tehetünk, hogy megszólítjuk az ő belső 1406# szakértőjét. Mondja meg őneki. S az esetek nagy többségében mindannyiunkban ez a belső szakértő jó dolgokat tud 1416# mondani. Olyat, amit meg is tudunk tenni. Tehát nem csak okoskodik, mert akkor nem volna jó szakértő. 1425# 1425# Ezért, mondhatnánk azt - ez egy egyszerű modell, csak szeretném, ha belepillantanátok ebbe a világba - hogy a 1434# legtöbb találkozásunkban, beszélgetésünkben ha segíteni akarjuk a másik ember személyiségfejlődését, 1442# tulajdonképpen elég, hogyha őt meghallgatjuk. Háhh! Látszólagos ellentmondás a másik témával, ugye? Csak a 1451# meghallgatás, csak az elmondás nem segített. De egy értő meghallgatás, az nagyon sokat tud segíteni. Egy értő 1460# odafigyelés, ami azzal a meggyőződéssel, tekintettel együtt történik, adott esetben azzal a néhány mondattal, 1469# néhány gondolattal, néhány egészen egyszerű visszajelzéssel, tükrözéssel, hogy tudom, hogy őneki van belső 1478# szakértője, bőven rá lehet bízni. Nem mindegy, hogy egyszerűen csak hallgatom, hogy valaki beszél, és nem 1487# mindegy, hogy csak annyi történt, hogy valakinek el tudtam mondani, hogy mi van, vagy egy olyan valakivel 1496# beszélgetek, aki végig azzal a bizalommal van velem, hogy tudja, hogy nekem van egy ilyenem. Tudja, tudja és úgy 1505# is néz rám. Mikor elcsábulok, és azt mondom, hogy "Na, most már igazán mondhatnád, hogy szerinted mi kéne." 1514# Akkor annyit mondok "Te, én nem tudom, inkább mondd tovább." 1520# Szóval az első, hogy éppenséggel egy nagyon 1522# értő meghallgatás, amiben van egy bizalmunk és meggyőződésünk, hogy a másik, akivel beszélgetünk, rendelkezik 1530# kompetens felnőtt résszel és egy belső szakértővel, az nagy segítség lehet. 1535# 1535# 2. Az értékre fölhívni a figyelmet 1537# Sokszor semmi mást nem kell tennünk, mint hogy valakinek valami értékére fölhívjuk a figyelmet. Valamire, amiben 1546# ő kompetens, amit már megtett, amit már elért, amit már kidolgozott. Ami olyan nyilvánvalóan, látni valóan ott 1554# van benne. Ezért hogyha nagyon a problémaközpontú gondolkodással vagyunk, az sokszor nem segít. Emlékeztek a 1563# listára, az, ha csak mondjuk, mondjuk, az a negyedik helyen szerepel. Mondjuk, és jól föltárjuk az összes 1571# nehézséget... Kell, de aztán van egy határ, és ezért is beszéltem sokat arról, hogy egy pszichotikus beteg is 1579# mennyi mindent mutat föl a saját alkalmasságából, életrevalóságából. 1585# 1585# Házastársi kapcsolatokban annyira meg tud rekedni egy kapcsolat, hogy ők maguk úgy látják belülről, hogy szinte 1594# menthetetlen. Beszélgetünk valakikkel, szinte bele se szólunk, csak hagyjuk, hogy mondják, de értően, tudva, 1603# hogy ők kompetensek a saját életükben. Van szakértőjük, felnőtt részük. Utána elmondunk 6-8 dolgot, hogy a 1612# beszélgetés során mit fedeztünk föl, hogy milyen értékeik vannak. Sokszor a legnagyobb csodálkozás veszi a 1621# kezdetét. "Ez komoly? Hogy ezeket láttad rajtunk? Hogy ennyi dolgot mi jól csinálunk? És ezek értékek?" Sokszor, 1631# amikor visszajelzünk arról, hogy a 6-7-8 dolgot, amit látunk, hogy a másik milyen jól csinál, már föl se merül 1641# az a probléma, hogy ő azt kéri tőlünk, hogy mondjuk meg, hogy mit csináljon. Ennyi bőven elég, hogy azt mondja 1650# "Köszönöm szépen, ez, ez, ennyivel tudok menni." Oké. 1655# 1655# Aztán olyan is van, hogy nem is kell sokkal többet tennünk, mint hogy - ez egy picit több - nem hogy csak 1663# rámutatunk arra, hogy mi mindent tudott tenni, hanem közben ezeket tesszük is. Gyakorlunk. Valami készséget 1673# egyszerűen csak gyakorlunk. Hát az is nagy, nagy előrelépés. Például önismereti csoportokban. Jön valaki, s így 1682# szoktak kezdődni az első alkalmak: "Na, hát az ember úgy van, hogy amikor keveset alszik, akkor álmos." Nem 1691# t'om, ez egy életbölcsesség, hogy vegyünk-e egy füzetet és írjuk föl, hogy mi minden bölcsesség van a 1700# csoporttagokban. Tehát most ki ez az ember? Hát ha te aludtál keveset, és most álmos vagy, akkor mondhatod így 1709# is: "Nem aludtam eleget, rohadt álmos vagyok, nem bírok figyelni." Na, ez, ez... ezzel lehet valamit kezdeni. De 1719# hogy az ember ha nem alszik eleget, akkor álmos... hát... Tehát szoktunk olyan mondatot mondani, hogy "Nem 1728# aludtam eleget és álmos vagyok.", de az egy külön gyakorlást igényelhet, hogy föladom ezt a közlési formát, hogy 1737# "Az ember...". Néha persze van így, hogy az ember, de te, vagy én, vagy mi, vagy kik. 1745# 1745# Például házastársaknál: "Mi a nehézség? - Az a nehézségünk..." Kinek a nehézsége? Már az első mondatnál érdemes 1753# elkezdeni valamit gyakorolni. Tehát mondhatod, hogy "Az én nehézségem az...". És akkor jön rögtön egy mondat "De 1762# hát ez közös. - Rendben van, akkor majd a feleséged is elmondja, hogy neki is van egy ilyenje." Az én nehézségem 1771# az..." és érdekes módon mi történik? A férje azt mondja "Nekem nem ez. Nekem az, hogy neked ez." Az egy más 1779# dolog. Te azt mondod, hogy ez a probléma, nekem meg az a nehézségem, hogy te ezt problémának tartod, mert 1788# szerintem nem az. Tehát van egy közös problémánk, de nem ugyanaz. Attól még az közös. Ó, milyen, nem is könnyű 1796# begyakorolni végtelenül egyszerű dolgokat. 1800# 1800# Visszajelzést adunk egymásnak: "Hát szerintem ezt rosszul csináltad. - Hát ez nem visszajelzés, hanem a 1808# véleményedet mondtad el. Tehát most megtudtuk a véleményed. Igen, köszönjük, köszönjük. Tudsz-e visszajelzést is 1816# adni, vagy a véleményedet tudod elmondani?" Ó, hát ezt a végtelenségig tudnánk folytatni, nem is akarom. Szóval. 1825# Sokszor a legegyszerűbb formákat is fontos gyakorolnunk. 1830# 1830# 3. Reagálás a jó hírre 1831# Emlékeztek, hogy egy jó hírre, egy örömmel teli jó hírre négy féleképp lehet válaszolni, emlékeztek. 1840# Aktív-konstruktív válasz: "A nemjóját! Fizetésemelést kaptál? Gyere, iszunk egy pohár bort rá!" Ugye, 1849# aktív-konstruktív válasz, emlékeztek biztos. A kutatók hozzátették, az esetek többségében egy jó hírre, 1858# valakinek az öröm-kifejezésére, vagy pozitív érzelem megnyilatkozására az aktív-konstruktív válaszadás nem 1867# természetes, begyakorlatlan. A legtöbben egyszerűen neki kell állni, hogy megtanulják, egyszerűen be kell 1876# gyakorolni. Gyakorolni kell és gyakorolni. Annyira emlékszem... Na, most aztán mindjárt, aj-haj. Jó. 1885# 1885# 4. Új készséget tanulunk meg - rajzolás 1888# Olyan is van, hogy egy új készséget tanulunk meg. Az még egy lépés. Nem csináltuk eddig, most elkezdjük. Ez is 1897# nagy segítség lehet. Megfelelő helyzetekben elkezdünk valamit nulláról kidolgozni. Például azt mondjuk 1906# valakinek, beszélgetünk: "Te, mi lenne, ha ezt lerajzolnád? - Hát azt semmiképp. Én nem tudok rajzolni. - De, 1916# de." Jött hozzám egy valaki, azt mondja... gyónni jött, ebből nem mondok semmit. De aztán azt mondja: "Tudod 1925# Feri, van egy jó lelkigondozóm. A lelkigondozó, mert mondtam neki, hogy fogok gyónni, a lelkemre kötött valamit. 1935# Rajzoljam le mindazt, amit jól csináltam az előző gyónásom óta. Rajzoljam le." Hozott egy papírt, s megmutatta, 1945# hogy mit csinált eddig jól. Lehet, hogy valaki ilyet soha nem tett még, hogy lerajzolt magáról, magából valamit. 1955# 1955# Mikor jártam pszichoanalízisre, akkor az analitikus is újból és újból azt mondta "Jó, jó, hát maga tud beszélni, 1965# ezt látom, akkor rajzoljon." Akkor az kevesebb beszéddel jár, lehet, hogy közelebb jutunk a lényeghez. Azért az 1974# már nem könnyű, mikor álmokat kell lerajzolni. Kérte, hogy az álmaimat rajzoljam le. "Na, és ott az mi?" Jó, 1984# tehát van, hogy egyszerűen arra van szükség, hogy egy készséget elkezdjünk begyakorolni nulláról. Ilyen 1993# értelemben az eseteknek, vagy az életszakaszunknak csak rövid részeiben szorulunk arra rá, hogy valakivel egy 2003# komoly segítő kapcsolatba kerüljünk. Mert van felnőtt, felnőtt bennünk, és van szakértőnk. (Hej, most mondok egy 2013# még nehezebbet.) 2015# 2015# 5. Nem kérdezünk 2016# Ha nem adunk tanácsot, az az általános iskola. Elmondanám, hogy mire adják az érettségit. Hogyha valóban a 2027# meggyőződésünk az, hogy mindenki a maga életének a kompetens szakértője. Ez, hogy elkezdjük begyakorolni azt, 2039# nulláról akár, hogy nem kérdezünk. Hogy beszélgetsz valakivel, és nem kérdezel. Felnőtt embereknél, több 2050# diplomás felnőtt embereknél ennek a készségnek az elsajátítása van, hogy évekbe telik. Hogy beszélgetek 2061# valakivel, és nem teszek föl kérdést. 2065# 2065# Miért érdemes ezt megtanulni? Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy ha csak egy kísérlet kedvéért, kísérletezz ezzel. 2075# Mert ha te kérdezel, a beszélgetés fonalát elkezded meghatározni, hiszen ő már válaszol, és nyilván azt mond, 2086# amit akar, de a kérdésedre. Ez azt jelenti, hogy te a kérdéssel maghatároztál egy irányt. Na az a nagy dolog, 2097# hogy nem is kérdezel. Ez sokak számára rettenetesen fenyegető. Tehát hogy nem adhatok tanácsot, és nem 2106# kérdezhetek. Van, aki annyira szorong ettől, hogy egy egész életen keresztül nem tudja elsajátítani, hogy nem ad 2117# tanácsot és nem kérdez. 2120# 2120# Miért akartam elmondani picit a segítő helyzet felől a természetes kapcsolatainkra vonatkozóan ezt a néhány 2128# gondolatot? Azért, mert ha ezt másokkal elkezdjük gyakorolni, kidolgozzuk a sajátunkét is. Egyszer csak 2136# rájövünk, hát neked nem kellett tanácsot adni, hát akkor nem kell tanácsot kérni. Nem álltam neki, hogy segíts, 2145# akkor magamon is tudok segíteni. Nem kellett rohannom valakihez, hogy kérdezzem, hogy legyen - vannak saját 2154# válaszaim. 2155# 2155# Az élet értelme személyes, felszólítás és kihívás jellegű 2160# Itt eljutottunk egy még fontosabbhoz, amiről bár esett szó. Hogy Viktor Frank azt mondta, hogy az élet értelme 2170# három jellegmezességgel bír. Hogy személyes, hogy felszólítás, és kihívás jellegű. Tehát az élet értelme 2180# személyes, felszólítás és kihívás jellegű. Ha az élet értelme, ami nélkül nem tudunk jól lenni, egyáltalán 2190# belepusztulunk, ha értelmetlennek látjuk az életünket, ha az élet értelme személyes, tehát egyedi, fölszólítás 2200# és kihívás jellegű, akkor hogy volna lehetséges, hogy én neked, a te életednek adjak értelmet? Ez lehetetlen. 2211# Nem tudunk senki életének értelmet adni, ez lehetetlen. Annyit tudunk, hogy segítünk, hogy valaki a saját 2220# életének az értelmére rátaláljon. Ezt lehet. 2225# 2225# Tehát az az alapvető hozzáállás, hogy jól megmondjuk, hogy ki mit csináljon, mert mi tudjuk, és tanácsot adunk, 2233# és majd akkor mi jól megkérdezzük, és akkor majd mondja már azt, amit mi gondolunk, hogy jó válasz. Hogy ez 2242# tulajdonképpen ezért nem segíti őt ahhoz, hogy hosszútávon fejlődni tudjon. Az élet értelme tehát személyes, 2251# fölszólítás és kihívás jellegű. Hát arra, az úgy van, hogy egyszer csak megyek az utcán és valaki kiált, s azt 2260# mondja, hogy "Segítség!" Na ez egy személyes, fölszólítás és kihívás jellegű helyzet. És én odamegyek és bevetem 2269# magam, akkor megtaláltam az életem értelmét. Hát ezt egy másik ember helyett nem tudjuk megtenni. Ezért is van 2278# az, néhány gondolat... 2280# 2280# Miért hagyja Isten a betegséget? 2282# Valaki föltesz általános kérdéseket, hogy miért van az, hogy Isten hagyja a betegséget? Miért van ez? Sarkos 2290# leszek. Két zsákutcánk is van. Az egyik, amikor valaki toporog és nem tud például erre a kérdésre választ adni, 2299# és addig ő áll. Hát ameddig ez nem derül ki, nem t'om, hogy higgyek-e vagy ne, most ilyen legyek, olyan legyek, 2307# ez. A másik zsákutca, ha valaki tud rá válaszolni. Mert attól, hogy mondtam rá egy okos dolgot... "Isten azért 2316# hagyja a betegséget, mert szabadnak teremtett minket, és..." Rendben van, jó, ez egy körülbelül olyan, hogy most 2324# volt, valamiben megkapaszkodhattam. Egy mentőövem, de kinn vagyok a nyílt óceánon. De van mentőövem kétség 2332# kívül, tehát mentőövestől fogok elhalálozni a nyílt óceánon, de nagyon büszke vagyok, hogy van egy mentőövem és 2341# tudom, hogy Isten azért hagyja a betegséget, hogy az megtörténhessen, mert tiszteli a szabadságunkat. Remek. És? 2349# Ebből mi fog következni? Hát az életünk értelmére nem attól találunk rá, hogy lett egy gondolatunk. 2357# Na, megyek is, megyek is egy paphoz, most ezt még egyszer, ez nem, nem, lehet, hogy nem ez a jó válasz. Van itt 2365# még egy pap. Múltkor olyan jó volt, volt egy előadás, volt... van itt pap kérem, de megyek is mindjárt. Hogy mit 2374# mond az egyház arra, hogy Isten miért hagyja a betegséget? Mondja már meg valaki! Hát az egyház nyilván ezt 2382# tudja. Hát nem? Hát ezzel dolgozik már 2000 éve. Hát csak már valamit kikristályosított. Hát annyira ügyetlen 2390# nem lehet, hát nem állna fönn 2000 éve, hogyha egy ilyen egyszerű kérdésre, hogy Isten miért hagyja, hogy 2399# betegség legyen, nem tud válaszolni. Jó atya, jó, maga még egy kezdő. Rendben van, jó, hát van ilyen. Most 2407# szentelték föl, tehát még a Szentlélek úgy át kell hogy gyúrja magát, ezt értjük, jó. Akkor most ha... Jó, de 2415# hát ez elfogadható, hát én meg türelmes ember vagyok, jó, hát akkor egy könyvet mondjon, egy rendes jó könyvet. 2423# De nem ké... most atya, ugye nem kérek sokat? Hát 2000 éve alatt csak valaki írt már erre valamit? Miért vannak 2432# természeti katasztrófák? Ártatlan emberek meghalnak. Van ilyen könyv? Hát kell, hogy legyen. Hát ez mindig is az 2441# élet része volt. Valamelyik szent írt erről? Jó, ne legyen szent, jó, jó, ebben is... látja atya, én nagyon 2449# rugalmas vagyok. Tehát látszik, hogy valódi választ várok, elég, ha teológus. Legyen okos, mit bánom én. Jó. 2457# (Egészségedre! Ez egy jó válasz.) 2460# 2460# Miért mondom ezt? Már biztos tudjátok, ki se kell mondani. Mert adhatok akármilyen választ erre a kérdésre, hogy 2470# ez miért van és Isten miért hagyja, vagy miért engedi. A legnehezebb kérdésekre most adok valami választ, ezzel 2480# akkor érek bármit is, hogyha abban számomra fölismerés-szerűen, az én személyemre vonatkozóan valami olyanra 2490# tudok rátalálni, ami fölszólítás, kihívás jellegű. Tehát ez azt jelenti: "Aha! Hogy azért, hogy ezzel..." én 2500# biztos, hogy nem fejezem be ezt a mondatot. Attól a pillanattól kezdve másképp vagyok beteg. Attól kezdve 2509# másképp viszonyulok a saját gyöngeségemhez. Attól kezdve a másik ember gyöngesége és máshogy... Attól kezdve 2519# hogyha látok valami nyomorúságot, ahhoz egy személyes fölszólításra, kihívásra adott válaszként tudok 2528# viszonyulni. 2530# Ez a válasz, nem az, hogy van egy mondatom, amit valaki leírt és én azt mondom, na hát 2537# tulajdonképpen ez jó így. Igen, Isten azért hagyja, mert az ember szabad. Tulajdonképpen úgy annyira elkeserít, 2547# mikor előjönnek az élet értelmére vonatkozó igazán komoly kérdések, és nekiállunk Istent megvédeni. A 2555# legszerencsétlenebb fordulat az, mikor úgy nekiduráljuk magunkat, és azt mondjuk "Na hát azért mi is okai 2564# vagyunk ám ezeknek a szenvedéseknek, azért ám! Azért nem volna ennyi... jó, lenne, de most ezt hagyjuk, ez a 2574# kisebbik rész. Azért nézzen mindenki magába, hogy ő hogy járul hozzá!" Na hát ettől most elkezdett a szőröm így 2583# befele nőni. 2585# 2585# Szóval az élet legfontosabb kérdéseire, például, hogy mi az életEM értelme? Milyen nagy különbség! Mi az élet 2595# értelme? Hát... erre akármennyi választ adsz. Neked van. 7 válaszod van? Mennyi? 42. Igen, igen, ezt... igen, a 2606# stoposok tudják ugye. Így van. Szóval látjátok, most kétfelől is megnéztük. Az egyik, hogy mi az élet értelme, 2617# miért van ez így vagy úgy. Ha személyes kihívás, fölszólítás jellegű választ találunk, az rendben van. De akkor 2628# arra is rájövünk, hogy nem érdemes úgy kérdezni, hogy "Mi az élet értelme?" hanem a kérdés így hangzik "Mi az én 2639# életem értelme?" Az én életemnek mi az egész konkrétan, nyilvánvalóan itt és most való értelme? Ami biztos, hogy 2651# van, és hol találom meg? Nem az, hogy kinél van? Hanem hogy én hol találom meg? Tehát ezek az elvont kérdések, 2662# és aztán az elvont válaszok annyit érnek, amennyit a kérdés, pont arra adnak választ. Mint a fuldoklónak a 2672# mentőöv. Az lehet, hogy jó, van valamibe kapaszkodni, tovább tudunk menni. Egy kicsit még tudunk tempózni, nem 2683# olyan fárasztó. 2685# 2685# Ezért az élet legfontosabb kérdéseire nem szavakban, hanem tettekben tudunk választ adni. Miért van szenvedés? 2694# Ugye ez a lehetetlen kérdés. Miért van a világon szenvedés? Ennek a személyes fölszólítás, kihívás jellegű 2704# verziója az, hogy az én személyes válaszom a szenvedéssel kapcsolatban, hogy ahol ilyesmivel találkozom, 2714# lehetőségeimhez, erőmhöz mérten igyekszem azt enyhíteni. Ez a válasz. Arra a kérdésre, hogy miért van szenvedés 2724# a világon, ez a válasz. Az összes többi, amit kiokoskodunk, meg mondunk nagyokat, meg könyvtárnyi kötetek, 2733# legföljebb kapaszkodók. Ezért is beszéltem arról, emlékeztek, két évvel ezelőtt, egy lépés lehet itt. "Miért e 2743# nehézség?" Akkor mehetek egyet a személyesség felé. "Kiért e nehézség?" 2750# "Miért van szenvedés?" Honnan lehet azt tudni? "Kiért lehet értelmes szenvednem?" NA, azt már tudhatom. A 2759# szenvedéssel nem tudok mit kezdeni, de azt tudom, hogy téged szeretlek, és ha ez nehézségekkel jár, akkor azt 2769# vállalom. Ez a válaszom arra a kérdésre, hogy "Miért a szenvedés a földön?" Rendben van ez? Tehát személyes, 2779# cselekvésben megvalósuló, mintegy kihívásra vagy fölszólításra adott válasz lehet az élet legfontosabb 2788# kérdéseire az, amit teszünk. Az összes többi nem elegendő senkinek se. 2795# 2795# Tartottam szombaton egy előadást. 9-től 1-ig. Én ilyet nem csinálok többet. Hát azért ez egyszerűen 2808# elviselhetetlen. Hát már most... elviselhetetlen. De mindegy, mindegy, ez... nem, nem gyógyulok ki ebből. 2822# ""Van-e valakinek kérdése?" Volt. Az egyik kérdés így hangzott: "Miután mindjárt itt a világvége, mi lenne a 2837# tanácsom?" Hozza az indexét! Hát kész, az összes életkedv kiment belőlem. Másik kérdés így hangzott: "Érdekes 2852# volt. - Ugye ez egy kérdés, hogy engem minősít. - Azt nem értem, hogy miért van az, hogy Jézus azt mondja, hogy 2867# kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek, és hogy ez nem, nem így jön 2881# be?" Az a kismillió "menetelünk okos emberekhez", hogy most ez a Szentírásban hogy van, aki elveszíti az életét, 2897# az megnyeri, elveszti...? Ezek, amikor úgy megyünk, tudjátok, hogy mindig valami személyes kérdés előtt vannak? 2912# Ha valakinek az a kérdése, hogy "Hogy van az, hogy kértem, hogy Karira legyen olcsóbb kötelező biztosításom, de 2927# nem figyeltem eléggé, és megemelte a biztosító? Pedig én azt kértem, hogy legyen olcsóbb a kötelezőm, de drágább 2942# lett. De én kértem. De a Szentírásban az van, hogy kérjetek... és kaptok. Keressetek és találtok. De hát 2956# keresek, már annyit keresek, hogy abból fizetem ki a biztosítónak a díját. Hát persze, hogy keresek. De nem 2970# eleget, ez a baj, hogy keresek, és nem találok eleget." Egy ilyen kérdés mögött mi a személyes kérdés? Hogy 2985# lehet-e Istenben bízni, vagy nem? Ez egy személyes kérdés? Nem. "Most én bízok-e Istenben, vagy nem?" Mhh. Ha 3000# bízok, miért bízok, ha nem bízok, miért nem bízok? Ez egy rendes kérdés. 3010# 3010# De 10 évig lehet biblikusokhoz járni, hogy "Atya..." Hát ilyen is van minden egyes előadás után. Főleg, hogyha 3021# papként beszélek. "Van-e valakinek kérdése?" Puff, már látszik is, hogy ez nem is egy kérdés, hanem egy 3032# magnószalag lejátszása, s úgy kezdi "Igen atya. Mindig meg szoktam kérdezni az előadóktól, hogy mit válaszolnak 3043# arra, hogy kérjetek és kaptok?" Szóval a kérdés így szól: "Úgy tapasztalom magamat, hogy nem merek bízni 3054# Istenben. Mi lenne nekem a következő lépés? Mit kezdjek ezzel a veszteglésemmel, hogy nem bízok Istenben?" Jó, 3066# és akkor le lehet ülni, és azt mondom "Most hagyjuk, ne nyisd ki a Szentírást légy szíves, most ne! Ne, mert 3077# ugyanezt fogod találni benne, hogy kérjetek és kaptok, ettől csak rosszabb lesz az életed, ülj le nyugiban, 3088# hagyd az összes könyvet, az összes gurut, s akkor... szakértő, felnőtt kompetens valaki, beszélgess velük!" 3100# 3100# De nagy dolog, mikor ezeket az általános igazságra, élet értelmére, akármire vonatkozó kérdéseinket elkezdjük 3110# lebontani. Egészen odáig, hogy érezzük, hogy a kérdés elég személyes, van benne kihívás, és ráadásul nem csak 3121# kihívás van benne, hogy "Hí, a nemjóját, azért erre válaszolok akkor, annak következményei vannak." hanem már a 3132# kérdésnek van valami felszólítás jellege. Annak a kérdésnek, hogy "Miért nem bízok Istenben?" Hát, szeretnék 3143# tovább menni. Ezt most összefoglaltam, de ennek nagy jelentősége van, mert különben toporgunk, és állandóan ott 3154# keresünk segítséget, ahol nincs, és nem keresünk ott segítséget, mindenki maga, ahol van. Jó, ezt már... 3164# Tényleg, ilyenkor mindig az van, úgyis tudjátok, hogy... olyan... Közben szoktam küszködni azzal, hogy ne az 3175# legyen, hogy úgy jól megmondom. Nem tudom, hogy így van-e, de ezzel küszködöm, az biztos. Na. 3185# 3185# Hogyan juthatunk el ehhez a felnőtt részünkhöz? 3189# Szeretnék néhány lépésben - ezt pont, lehet, hogy 20 perc alatt el tudom mondani - hogy hogyan juthatunk el 3198# ehhez a felnőtt részünkhöz? Mert ez fölmerült kérdésként is. Hogy, hogy lehet akkor oda eljutni? Dolgozzunk ki 3207# egy utat! Az első lépés, hogy mit használok? Mítoszok, mesék. Mítoszok, mesék világa. Hát hiszen ott beavatás, 3216# felnőtté avatás, férfi útja, nő útja, nagyon jól ki van dolgozva ennek a kulturális lehetősége. 3225# 3225# 1. Mindig valami kényelmesből kell elindulni. 3229# Ahhoz, hogy a felnőtt énemhez, szakértő énemhez közel tudjak kerülni, részemhez és saját magam belső világához 3240# eljussak, valami kényelmest ott kell hagyni. Aki ahhoz a kényelmeshez ragaszkodik, sose lesz felnőtt. Egyszerűen 3251# nem lesz az, és kész. Ott, akkor mindig... egy kicsit a mami a buksimat simogassa, egy kicsit a talpamat. Hogyha 3263# semmi mást nem teszünk, "S akkor az a legkisebb fiú vette a tarisznyáját." Titeket gyerekkorotokban nem 3273# foglalkoztatott? Elképzeltem, hogy van egy legkisebb fiú, veszi a tarisznyáját, s az édesanyja legnagyobb 3284# szeretettel rak bele néhány hamuban sült pogácsát, majd világgá megy. Hát ma úgy csináljuk, hogy 18. 3294# születésnapunkra apánktól életbiztosítást kapunk ajándékba. Házasságkötés előtt apánk, anyánk odahív, és azt 3305# mondja, hogy "Mindenképpen házassági szerződést is kössél fiam. A nőkkel nem lehet tudni." A nőt is odahívják. 3316# "A férfiaknál nem lehet tudni lányom." 3320# 3320# Mindig valami kényelmesből köll elindulni, és ez ellentmond a hétköznapi logikánknak. Mert azt mondjuk "Keressük 3329# a kényelmest, ott bevackolunk. Ha valami kényelmetlen, onnan eljövünk, és bemegyünk a kényelmesbe." Az önmagunk 3339# belső világára való találás, hogy alkalmasság, kompetens... mindig azzal jár együtt, ami tulajdonképpen mintha 3348# ellentmondana valami érthetőnek és normálisnak. Hogy a kényelmesből megyek el a kényelmetlenbe. Hát bolond 3357# vagyok én? A ma embere egyébként a kényelem hőse. Szinte semmi másért nem vállalunk áldozatot, csak a 3366# kényelmünkért. Azért, hogy ez egy kicsit ilyenebb legyen... 3371# Mikor látok egy autóreklámot, vagy micsodát... Jaj, egyszer olvastam egy... Extrák, amelyekkel bukott az 3379# autógyár. Fűthető kormánykerék. Beszélő szélvédő. Szóval... valami kényelmesből kell eljönni valami kényelmetlen 3389# felé. Ez az első. A mesék nagyon jól mutatják, hogy egy mennyire világos kényelmetlenséget vállal az, aki 3398# nekiindul. Ráadásul a kényelmes nem csak fizikai kényelmes, hanem háháhá. Amiről eddig beszéltünk. Például 3407# nőknek ez nehéz lehet. Mert a nők (Most ez... ú, most mondok egy ilyen izét, a nők... höhööö. Mintha én azt 3416# tudnám.) De a nők nagyon szeretik, hogy a családból vagy az apjuktól, vagy valami fontos személytől, felnőttől, 3426# főleg ha az férfi és lehetett benne bízni, életbölcsességeket raknak a tarisznyába. "Figyelj lányom! Olyan 3435# pasival ne kezdjél, aki fekete zoknit hord. Az gyanús. Mit takargat annyira?" Szóval a családból hozunk 3443# életbölcsességeket, hogy hogyan kell élni, hogy mit hogyan érdemes, s amikor a kényelmesből elmegyünk a 3452# kényelmetlenbe, nem egyszer a családból hozott életbölcsességeinket is szép lassan elfogyasztjuk, mint a hamuban 3462# sült pogácsát. Azt mondjuk "Anyámnak biztos igaza volt, ott és akkor neki ez sokat segített, de úgy tűnik, hogy 3471# ez most az én életemben itt és most, ezzel a férfivel, ezzel a helyzettel nem fog működni. De nagy dolog ez, 3480# mikor egy nő a családból, vagy tekintélyszemélyektől, vagy apától, a férfiaktól jövő bölcsességre azt tudja 3489# mondani "Jó, köszönöm szépen, és akkor most én úgy csinálom, ahogy szerintem jó." Na, ez már valami. Ennek 3499# persze sokszor kényelmetlen következményei vannak, ez kikerülhetetlen. 3505# 3505# Szóval nem csak tárgyi, fizikai értelemben szükséges eljönni valami kényelmesből, hanem akár gondolati 3515# szempontból is. Életbölcsesség, életfilozófia szempontjából is. Mikor egy serdülő, vagy fiatalember úgy dönt, 3527# hogy néhány évig nem megy templomba. Ez szokott elhúzódni, egy olyan 40-50-re, de akkor kicsit valami nem... de 3538# ez önmagában egy picit se baj. Elindult, és valami kényelmest otthagyott. Jó esetben megérleli a bölcsességeket, 3550# saját személyes útján azok kidolgozódnak, 10 év múlva már a gyerekét viszi, s rászól "Hogyhogy nincs kedved 3562# misére jönni?" Szóval az első: mindig valami kényelmesből a kényelmetlenbe. 3570# 3570# 2. Elkezdünk találkozni a saját árnyékunkkal, a saját gyöngeségünkkel. 3576# Hiszen ameddig kényelmesen, mi berendeztük, szüleink életbölcsessége, minden úgy a fenekünk alatt volt, de mikor 3586# elmegyünk a kényelmetlenbe, fogy a pogácsa, fogy a tapasztalat helyett az átvett bölcsesség, s rájövünk, hogy 3595# nem bírjuk a hideget. Hogyha fázunk, egyszerűen kibírhatatlanok vagyunk. Amíg nem fáztál, sosem jöttél rá, hogy 3605# kibírhatatlan vagy. Egy férfi, aki egy picit elkezd éhezni, a felesége azt mondja "Hát a férjemmel nem lehet 3615# emberként szót találni, ameddig éhes." Éppen a kényelmetlenben föltárul az árnyék, gyöngeségek. Az ezekkel való 3625# szembenézés a felnőtté válás második lépése. Hogy nekiálltam, jött egy kihívás, egy feladat, találkoztam egy 3634# sárkánnyal, találkoztam a rókával, a farkassal, akárkivel, s a helyzetet nem tudtam megoldani. Azért mert 3644# valamiben gyönge vagyok még. Valamiben erőtlen vagyok, valami nincs még kidolgozva. Na erre rájövök, elkezdem 3654# kidolgozni. 3655# 3655# Amikor találkozom az árnyékkal, hogy teljesen le ne gyengüljek és az árnyéknak a markába ne kerüljek, tehát föl 3663# ne adjam, depressziós ne legyek, vissza ne rohanjak a szülői házba. Az első lépéseknél énközpontúvá kell válni. 3671# A kell alatt azt értem, hogy ez törvényszerű. Neki kell állni, úgy vagy ott, hogy na most ha én magamat itt nem 3680# mentem meg, ebből nem lesz megmenekülés. Ez törvényszerű. Rá kell találnom a saját erőmre, ezért az életútnak az 3688# első szakaszában ahogy magunkra találunk, könnyen válhatunk önzővé is, de legalábbis énközpontúvá, valamennyire. 3697# Ez elkerülhetetlen, kikerülhetetlen. 3700# 3700# 3. Megsebződünk 3701# Igen ám, jön a harmadik lépés, megsebződünk. Mindenképpen, kikerülhetetlenül. Az élet valami sebet okoz nekünk. 3714# Nagypapám jut most eszembe, aki eljött Csíkból, tehetséges fafaragó. Akkor azt mondja, hogy "Én tényleg, mint a 3728# legény, egyetlen fiúként a nagycsaládból, eljövök ide Pöstre, megcsinálom a szerencsém." XX. század legeleje. 3741# Akkor megpróbál belépni a magyar művészéletbe, fafarag, nagyon ügyes, gyönyörű dolgokat csinál, és szerelembe 3753# esik. Akkor azt mondja a nagymamámnak az apja, tehát az anyai (ez akkor apai), apai dédnagypapám (Jól mondom? 3766# Igen.) hogy "Hát, márpedig fiatalember, lehet, hogy maga nagy szám volt ott Csíkba', de én meg a lányomat akkor 3780# adom, ha magának rendes állása lesz. Művészhez nem adom." Na, ez aztán mesei helyzet. Ha kell a lány, állásba 3792# kell menni. Nagypapám oszt-szoroz, nem t'om mit csinált, "Nekem ez a nő kell." De most jön a tragikus fordulat. 3806# Rendben van, már ez is egy... ugye művész akar lenni, most hogyha van feleség... elment egy szakiskolába 3818# fafaragást oktatni. Attól még lehetett volna művész, de már látjuk, hogy itt, itt valamivel már belül meg kell 3831# küzdeni. De most jön az életnek a sebe. A nagymamám néhány év házasság után vérmérgezésben meghalt. Tehát a 3844# nagypapám azt mondta "Ezért a nőért odadobom, amiért elindultam Csíkból." s utána amiért mindent otthagyott, 3857# akiért, meghal. Ottmaradt az apukám kisfiúként, mondjuk így, félárván. Kissrác az apám. A nagypapám azt mondja 3870# "Hát, én egy... hát egy ilyen csíki egyszerű ember vagyok, ezt tudom, jobbra-balra ütöm-vágom." Dédnagypapám 2 3883# méteres favágó. Ugye, itt már a nagypapám finomodott. Szóval ő már csak... S akkor azt mondja "Hát, akkor itt 3896# van ez a pici fiú, én nem tudok anyja lenni, hát akkor kell hozni a házhoz egy asszonyt." De az már nem 3908# szerelem, hát nem szerelem. Azt mondja a nagypapám "De hát itt ez a fiúcska, hát érte... kell egy asszony a 3920# házhoz. Hát nem tudok dolgozni is, tanítani is." Jön egy asszony, egyszer csak eltelik 5 év, 6 év, és egy nővel 3934# él, akibe nem szerelmes, meghal a szerelme, s oda az, amiért nekiindult Csíkból. 31-32 éves. 3945# 3945# Ez az, amire azt mondhatjuk, hogy az élet senkit nem kímél meg, senkit. Ilyesmi törvényszerűen bekövetkezik. 3954# Lehet, hogy itt sok is, lehet, hogy egy is elég, és, és, és... de most ha elkezdjük innen nézni az 3963# élettörténetünket, bár nagyon sokan vagytok igazán fiatalok, tehát lehet, hogy 15-20 évesen, lehet ha 3971# visszagondoltok a múltatokra, akkor is azért már látjátok, hogy miről beszélünk. De az más, hogy milyen 3981# örökséget hozok otthonról, és más az, amikor én elindulok, és közben sebződök meg, az is más. Mert például 3990# nagyon sokan nők sose indulnak el, hanem mi történik velük? Elzavarják őket otthonról. Elveszejtik őket az 3999# erdőben, otthagyják őket valahol, elküldik őket. Nem indult még el, csak már nincsen otthon. Sokan azt teszik, 4009# egyik kényelmesből gyorsan átülnek a másik kényelmesbe. Ezt, ezt szeretik, Tehát kész lakás, kész férfi. Nem 4018# indult még el. 4020# 4020# Szóval a harmadik lépés, amikor már nem csak az árnyékommal találkozom, hanem ahogyan ki akarom dolgozni azt a 4028# személyes, felnőtt önmagam, meg is sebződök. A sebződés azért is súlyos és mondjuk kihívást jelent, mert 4037# általában nem csak arról van szó, hogy az élet kiszúrt velem. Valamennyire már én is benne vagyok, hiszen már az 4046# én döntéseim, az én felelősségem is ott van abban, ahogyan élek. Tehát már nem háríthatom át ez úgy, mint ahogy 4055# tehettem gyerekkoromban. Vagy ha visszagondolok, hogy velem mi történt, onnan is jönnek sebek, azt mondhatom, 4064# hogy "Nahát, apám nem szeretett, ez látni való." Ennek ez a következménye. Anyám ezt nem adta meg, ennek ez a 4073# következménye. De ha vetted a tarisznyát, nekiálltál, találkoztál az árnyékoddal, kidolgozatlan részekkel, de 4081# közben folytattad tovább az utat, az élet megsebez. És nem úgy van ez, hogyha jól csináltad volna, nem. Ilyen 4090# nincs, nincs, nem ezen múlik. Nem úgy van, hogy a jók megússzák, a rosszak meg megkapják. Nem. Úgy megy bennem, 4099# hogy vajon milyen élettapasztalatra ül rá, amit most mondok. De nem tudom, nem tudom, hát talán, talán van 4108# annyi. Jön a negyedik. 4110# 4110# 4. Kikerülünk a sárkány gyomrából, a belső fény 4112# Hát, de nagy dolog, ha nem veszünk el az erdőben. Nem végezzük a sárkány gyomrában. Szépen vagy kiöklendez a 4119# sárkány bennünket, ugye az élet hoz egy fordulatot, lenyel a sárkány, és akkor ott addig vagyunk ott, az 4125# emésztőben, míg egyszer csak kiköp minket. Ugye ez egy jó fordulat, hogy nem... sok tehetség... nem, nem, hát 4131# ott egy kicsit megcsócsál minket a sárkány. Puff, kiköp, ú, nézzük, a nemjóját. Hát már nem vagyok az az ember, 4138# aki voltam. Jól megrágtak. 4140# 4140# Olyan is van, ha valaki hoz otthonról egy bicskát, tkk-kkk-ttt kivágja magát a sárkány gyomrából. Ez azt 4149# jelenti, hogy nem csak az árnyékunkkal találkozunk, megsebződünk, és törvényszerűen valamilyen sötétbe jutunk, 4159# sötétségbe. Az élet sötétségét legkésőbb az élet közepén, főleg az, aki nekiindult ennek az útnak, mindenképpen 4169# átéli. De van, aki megsebződik, mert szeretett volna gyereket, s nem fogan meg. Szeretne gyereket, s nem 4178# nemzőképes. Szeretne gyereket, de a gyerek nem születik meg, csak... csak később. Szeretne gyereket, de nem 4187# születik meg természetes úton. Szeretne gyereket, megszületik, és sérült. Szeretne gyereket, megszületik és 4197# később derül ki, hogy valamilyen sebzettsége van. Az élet így is megsebezhet bennünket, ezzel mármost együtt 4207# kell élnem. Az én életem, az én gyerekem, az én fiam, az én lányom, hát nincs visszaút. 4215# 4215# Így elérkezünk a sötétbe, ránk éjszakásodik, esteledik. Úgy beborul, besötétedik, hogy... És tulajdonképpen az 4225# életünk, hogy felnőtt rész, szakértő rész, itt fordul meg. Mit teszel a sötétben? Mit csinálsz a sebeddel? Mi a 4235# válaszod arra, ahogyan az élet megsebzett téged? Attól függetlenül, hogy jó voltál, rossz voltál, mi az erényed, 4246# mi a gyöngeséged, van-e bűnöd vagy nincs, mit teszel a sötétben, és mit teszel a sebeddel? Aki erre a két 4256# kérdésre, hogy mit teszek a sötétben és mit teszek a sebemmel valami személyes, kihívás, fölszólítás jellegű 4266# válaszig el tud érkezni, annak az életében fény gyúl. Fény, valódi fény. Ez a fény nem kívülről jön, belülről. 4276# Mert az élet nehézségére adok egy személyes, belső, kihívás, fölszólítás jellegű választ. A fény itt van benn. 4287# Mit szóltok ehhez? Megborsódzott ettől a hátam most. Bent kigyúl a fény. Persze olyankor már látod azt, hogy 4297# ennek a fénynek van valami köze ahhoz a nagy fényhez, aaa, fölismered azért azt. De most ezt hagyjuk, mert még 4307# most ott tartunk, itt van ez a belső fény. Ó, s mivel... a belső fény. S akkor a belső fénynél átnézed az 4317# életed. Nem a külsőnél, ki milyen tanácsot ad, ki milyen okosságot hoz otthonról, a Szentírás mit mond. (Ó, na, 4328# mehetek raportra.) 4330# 4330# Itt a belső fény, s elkezded vizsgálni az életed, azt mondod... Emlékeztek, Ric Elias azt mondja "Eddig azzal 4340# foglalkoztam, ami nem számít, azok helyett akik számítanak." Ez a belső fény. Egy pillanatszerű megvilágosodás. 4351# A válasz erre a fölismerésre, ahogy a belső fénynél körbenézem az életem, cselekvésben van, ezt mármost 4361# megértettük, ugye. Nem azt, hogy "Arra gondolok most, hogy... ez semmi. Hát ez, ez egy lufi. Szerintem így van. 4371# Valószínű, hogy van Isten. Hát jó. És? Most..." A fénynél nézed az életed, s már azt tudod mondani "Most már 4382# tudom. Ez fontos, ez nem, ez nem fontos. Ezért már nem élek, nem halok." Aztán tovább mész a fénynél, itt vagy, 4392# "Assz'em ez fontos." S a fontosból azt mondod "Ez fontos, ez lényeges." Lesz egy még kisebb kupacod, ott egy-két 4403# dolog van csak. "Ez, ez a lényeges." De ezt a külső fénynél nem tudod megtenni, a külső fény nem világítja meg 4414# azt, hogy mi fontos, mi lényeges, és mi nem. Az a belső fényből jön. A belső fénynél ezt pontosan meg tudod 4424# mondani. Mert lehetséges, hogy nekem az fontos, neked lényeges. Nekem lényeges, neked csak fontos. Ez lehet, 4434# hogy nekem erre kell menni, neked meg arra. És hálát adunk azért, hogy az életünk egy ideig együtt ment. Itt 4445# most nem férjről meg feleségről beszélek. Emberek! 4450# 4450# A belső fénynél megvizsgáljuk az életünket, s megnézzük, hogy mit jobbra, mit balra, előre, hátra, és hogyan. 4462# Hííj! Következő lépés... Aaa-óóó-úúú, hogy megyek haza. Nem is ez a következő lépés, hanem hogy megyek, beülök 4474# az autóba és megyek Erdélybe. Tényleg így van, megyek Erdélybe. Reggel már Marosvásárhelyt leszek. Akkor nem is 4486# mondom el a következő lépést. Folytassuk akkor jövő héten, folytassuk. Bőven elég ennyi. Hát hú! Köszönöm a 4498# figyelmet! (taps)
20121127 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
