2012.11.20-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20121120 ¤
0000# Köszöntelek benneteket! Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Ismétlés 0005# Mindjárt beüzemelődik, már hallom is, hogy működik. Ott hagytuk abba, hogy beszéltünk arról, hogy létezhet olyan 0015# belső alakzat (Péter, te hova kerültél?), belső mintázat, érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel, azokhoz 0025# illeszkedő testi, fizikai érzetekkel és állapotokkal, amelyekből az következik számunkra, ahogyan saját magunkat 0035# nem csak látjuk és elgondoljuk, hanem meg is tapasztaljuk, hogy alkalmatlanok vagyunk. Alkalmatlanok vagyunk 0045# alapvető dolgokra, az élet egyszerű továbbvitelére, saját magunk természetes létfönntartására. Alkalmatlanok 0054# lehetünk akár a munkavégzésre. Aztán ez az alkalmatlanság belső mintázat, vagy modell, vagy séma - mindegy, hogy 0065# melyik szót használjuk, nem ezen múlik - ez az életnek, és önmagunknak különböző területeire lehet érvényes, 0074# illetve gondolhatjuk azt, hogy érvényes, nem látva eléggé a saját képességeinket, készségeinket, 0083# lehetőségeinket. 0085# 0085# Innen kiindulva is egészen logikus akkor, hogy ha én alkalmatlan vagyok akár a leghétköznapibb, természetes 0093# életvitelnek a folytatására is, akkor tehát rád szorulok. (Milyen jó kis teret hagytatok. Ez nagyon bölcs. 0101# Látom, alkalmasok vagytok arra, hogy magatokért kiálljatok. Ez jó, sőt kiültetek magatokért. Jó, akkor 0108# köpködhetek bátran. Igen, nagyon ügyesek vagytok.) Az alkalmatlanságnak a sémájából következhet tehát az, ami 0117# ezt a sémát pontosabban kifejezi, hogy nem csak alkalmatlanság, hanem alkalmatlanság függőség, hiszen ha 0125# alkalmatlan vagyok, rád szorulok. Nem csak, hogy rád szorulok, nélküled nem tudok élni. Ha nem segítesz, ha nem 0133# mondod meg, hogy kell, ha nem kapaszkodhatom mindig beléd, ha nem vagy mindig velem, ha, ha, ha... akkor nem 0141# vagyok képes élni. Tehát akkor visszamegyek az alkalmatlansághoz, akor függök, akkor alkalmatlan.... 0149# tgg-zzz-zzz. (Szerintem itt be is fejezem. Mert most le... hát körbeértünk, már most leírtunk mindent, mit kell 0157# ezt annyit ragozni. Szóval.) 0160# 0160# Arról beszélünk még, s talán ennyit ismétlésként, akkor a mai alkalommal sok újat hoznék, annyit ismétlésként 0167# még, hogy így aztán beszéltünk a függőségnek a belső logikájáról, dinamikájáról, egy élményszintet mindig fönn 0175# kell tartani, és ha nem, akkor úgy gondoljuk, hogy belepusztulunk. Ezért aztán fönn is tartjuk az élményszintet 0183# és tényleg belepusztulunk. De nem azért, mert bele kellene pusztulnunk, hanem mert hogy olyat is odavetünk az 0190# élményszint fönntartásáét, vagy fönntartásához, ami az életben maradáshoz kellene. Tehát mindig jobban akarjuk 0198# érezni magunkat, ahelyett, hogy jobb helyzetbe hoznánk magunkat. Na, erről bőven beszéltünk. Ez a függőségnek a 0206# belső logikája, dinamikája. És akkor, és akkor... 0210# 0210# Alkalmatlanság, függőség séma (folyt.) 0212# Kidolgozni az egészséges részünket 0215# Szóltunk arról, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hozom a széket, mert valahogy így volt ez, hogy akár 0222# még azt is fölismerhetjük, háhá, hogy olyan sebzettségeink vannak, vagy pedig a sérülésnek akár ez a séma, vagy 0230# belső mintázat, akár pont ez, vagy akármelyikről eddig beszéltünk, a bizonytalanság séma, a bizalmatlanság séma, 0238# az érzelmektől való megfosztottság séma, a csökkentértékűség szégyen séma, az elutasítottság séma, a 0245# kirekesztettség séma, tigg-digg-digg. Akármelyik sémát ha vesszük, fölismerhetjük, hogy talán a sérülés olyan 0253# mélyen van, egy komoly szenvedélybeteg esetén valóban föltételezhetjük, hogy olyan mélyen van, hogy talán a 0260# legreálisabb azt mondani, hogy ő abból - a szó szoros értelméből - sosem gyógyul ki, de megtanul vele együtt 0268# élni. Ez a hihetetlen jó hírünk, hogy nem muszáj minden sebzettségből meggyógyulni, az élet is kevés lehet 0275# hozzá. Az alapok nagyon-nagyon... tehát nem vagyunk olyanok, mint egy gép, hogy van egy sérült alkatrész, azt 0283# kivesszük, betesszük a jót és megint működik minden. Nem vagyunk olyanok, mint egy ház, hogy azt mondjuk jó, hát 0291# akkor leromboljuk a házat az alapokig. Akkor már nincsen... az összes falat eltüntettük, hát kérem szépen, nem 0298# elég mélyre ásták az alapot, na akkor nekiásunk, még mélyebbre ásunk. Ezt magunkkal nem tudjuk megtenni. 0306# Egyszerűen az ember ennél sokkal finomabb, érzékenyebb, élő valóság, hogy azt tehetnénk vele, mint egy autóval, 0313# vagy egy házzal. 0315# 0315# De valamit megtehetünk vele, és ez fantasztikus, amit az autóval meg a házzal nem. Mert az autóm nem megy benzin 0324# nélkül, a motor tönkremegy olaj nélkül, a ház meg előbb-utóbb összedől, ha nagyon fúj a szél. Háhá! De és itt az 0333# ember, micsoda csoda! Sérült, elfogy az olaj, úgy érzi nincs benzin, rengeteg nehézsége van, és mit csinál? 0342# Csúnya hasonlat, mert pont ezzel szemben beszélek, átvált egy alternatív üzemmódra. Nincs benzin? Háhá! Jön az 0351# akku. Hidrogén hajtás. Az ember ezt meg tudja tenni, óriási. Persze ez egy kép, egy kép, hogy valamit 0360# szemléletessé tegyek. Hogy képesek vagyunk akkor másképpen, magunkat éltetni és életben tartani, és az életünket 0369# vinni. Mégpedig úgy, hogy el tudunk érni, el tudunk jutni és ki tudjuk dolgozni az egészséges részünket. Há! 0378# Amivel akkor is tovább megyünk, ha elfogy a benzin. Ez jól hangzik. Alternatív! 0385# 0385# A jövőre vonatkozó fantáziák, mint erőforrás 0388# Két dolog nyilván nagyon fontos. Hogy... hát... na. Kidolgozzuk ezt az egészséges részünket, ez onnan kezdődik, 0398# hogy tudom, hogy van. Hogy tudom, hogy van, hogy ez van. Előhívom az összes tapasztalatomat, élményemet. 0407# Tudatosítom, kidolgozom, megbecsülöm. Hadd hozzak erre példát, azért előhívom, tudatosítom, megbecsülöm. Hát 0416# voltam 27-28 éves, akkor kezdtem komolyabban lélektani képzésekben részt venni. Akkor hát nem is tudom, hát 0426# teljesen lényegtelen helyzetben, különösebben nem volt semmi súlya annak a pszichológusi gondolatnak, talán nem 0436# is a csoportban voltunk, hanem szünetben. Azt mondja ez a pszichológus hölgy, hogy "Jaj, azért... ú, de melós 0445# volt ez az első rész, fárasztó, arról nem is beszélve, annyi minden van. Tudod mire gondolok, Feri? Január: 0454# sítábor. Síelés. Ilyenkor a szünetben úgy egy picit elkezdem elképzelni, hogy micsoda iszonyú jó lesz. Már 0464# odafelé menni is milyen jó lesz. Mert akkor tudom, mindent itthon lehet hagyni. Amikor megyek a fölvonóval, 0473# tudom, nem sokára lehet lezúzni. Aztán tudom azt, hogy milyen, amikor fönn vagyok a síterepen, hogy minden meg 0483# tud szűnni, mint hogyha egy másik világban lennék. Tudod Feri, itt van a szünet, a két komoly feladatvégzés 0492# között, meg még a síelés odább van két hónap múlva, de a jövőre vonatkozó fantáziáim erőt jelentenek." Én ott 0501# ültem, 27 éves voltam, mitt'om én, papnövendék, a jövőre vonatkozó... Na. "Jövőre vonatkozó fantáziák, mint 0511# erőforrás? Hmm! Hmm! Na ne! Hát azért... csak van valami komolyabb, valami emberebb, valami körösztényibb? 0520# Jövőre vonatkozó erőforrások? De magamhoz közel... á, nem, nem... Nem jó. Így nem jó ez. Tudod... jó, majd... 0529# beálltunk, hogyha nem jó." 0532# Közelebb engedtem magamhoz ennek a hölgynek a teljesen természetes közlését, és rájöttem, hogy 27 évet éltem 0541# úgy, hogy vagy nem használtam ezt az erőforrást, vagy - ami sokkal valószínűbb, később ez kiderült - használtam 0551# ugyan, de nem tudatosan, és ha használtam is nem tudatosan, tudatosan lebecsültem. Ez történt. "Milyen 0560# nevetséges! Majd pont ez fog segíteni. Ugyan már, most ezt úgy elképzelem, hogy síelek két hónap múlva. 0569# Gyerekes. Inkább higgyél Feri! Higgy! Mondj mélyből egy imát!" De ahogy közelebb jutottam ehhez a gondolathoz, 0578# rájöttem, micsoda okos dolog ez. Semmibe nem kerül, minden további nélkül lehet tenni. Fantáziám van. A szememet 0588# be tudom csukni, el tudom képzelni például... Tudjátok, még kb. 10 nap, és leadom a könyvet. Ugg-mmm. Nem, 1 0597# hét. Jaj! Alig várom már, elegem van, elegem van, hogy minden maradék időmet azzal... hogy mondatokat írok. 0607# Rettenetes. De már, mert 27 évesen megtanultam valamit, ezért például mikor zuhanyozom - azt az időt tőlem senki 0617# ne vegye el - "Hááá! Leadom a könyvet." Zuhanyozom. "Leadom a könyvet!" Akkor már nem csak a zuhanyozás élvezete 0626# van, háháhá! "Leadom a könyvet!" Már ahogy kimondom, élvezem. Látjátok, le is ragadtam. Tehát leadom a könyvet, 0636# s elmegyek egy wellness helyre tűrürűrü-tűdüdűm, és ott fogom kényeztetni magam, tűrürűrü-tűdüdűm. 0645# 0645# Ez a fantázia most, hogy eee-aaaa-eee, nagyon jól megerősít. Mária Rádió kedves hallgatói számára nem tudom, 0654# szükséges-e egy tolmácsolás az artikulálatlan kifejezésekhez. Szóval például az egészséges részben ilyesmit 0663# találunk. Hogy most nagyon nehéz, tulajdonképpen szívesen innék, szívesen ennék, szívesen veszekednék valakivel 0673# - sokféle, kinek-kinek mi - de most tudom késleltetni ezeket a szükségleteimet, még ha egyébként pont ott 0682# sérültem is meg, hogy alapvetően nincs megbízható forrásom arról, hogy szabad késleltetni a szükségleteket, mert 0692# éppen abban sérültem meg, hogy bizonytalan minden. Vagy most eszek, vagy nem lesz. Mert anya vagy jön, vagy nem 0702# jön, vagy beteg, vagy kórház, vagy itt van, vagy a tesómat szoptatja, vagy mit tudom én, mi van. Ezért 0711# megtanultam, hogy akkor kell enni, amikor van. Akkor kell inni, amikor van. Akkor kell kapaszkodni, amikor csak 0721# lehet. Hát ez, ez a belső... itt vagyok, itt vagyok sérülve. Ezért minden után kapok, én alkalmatlan vagyok, nem 0730# tudok tejet előállítani, ezért aztán... Ez logikus is. Igen ám, de van egy egészséges részem, azt mondja "Igen, 0740# nagyon meg tudlak érteni téged. Nagyon is. Hú, nem könnyű az örökséged, ez nem könnyű, nem könnyű. Nem csodálom, 0750# hogy kapkodsz mindig valami után, ezt nem csodálom." 0755# 0755# De elérek egy jövőre vonatkozó fantáziát, amit én, a kompetens felnőtt, egészséges, cselekvő rész magamnak meg 0765# tudok adni. Kettőt is. Az egyik, hogy képes vagyok ezt a fantáziámat komolyan venni, megbecsülni, és abból erőt 0776# meríteni. A másik pedig, hogy aztán pedig, amikor leadom a kéziratot, el is tudok menni. És akkor már 0786# elképzelem, hogy bedöglök a 37 fokos vízbe. Hahh! És nem lesztek ott. Senki. Én ott leszek. Hát egyszerűen 0796# csodás lesz. Nem kérdez senki, és nem kell gondolkodni. Főleg semmi okosat nem kell, csak tenyészek majd. Tehát 0807# ahogy a lábamról a kötőszöveti morzsalékok lehámlanak, én magam is úgy fogok lebegni, mint ahogy a köröm 0817# darabkák és a szaruhártyák a vízben lebegnek. Át fogom élni, hogy élni jó. 0825# 0825# Mondhatok egy másik példát is, de ezt már csak megemlítem. Nem egyszer milyen kicsinységekről van szó. Ott pedig 0830# már bőven elmúltam 30. Tudom, hogy mondtam már, ezért csak idevillantom. Mert ugyanez volt a logikája, hogy 0836# valamit lebecsültem, valamit leértékeltem, azt gondoltam nevetséges, ugyan már. Amikor egyszer csak ültünk egy 0841# csoportban, továbbképzés volt, ott ültem. "Háhá-háhá-hááá, szeretnék tanulni." S akkor úgy beveti a kiképző, 0846# hogy "Na, és milyen gyerekkori grandiózus fantáziáitok voltak?" Ezt először le kell fordítani, ez a nehezebbik 0852# rész. Grandiózus fantáziák... "Tehát hogy úgy miről álmodtatok, hogy mik szeretnétek lenni?" Nagyon hasonló volt 0858# a gondolatom. "Jaj, hát most, most... nem tök mindegy, hogy ötévesen miről álmodoztam? Itt vagyok, most 40 éves 0863# vagyok, mit számít az? - De, de, de, na, na! Miről álmodoztatok?" Elkezdtük kinyitni ezt a világot. Az első 0869# gondolatom az volt "Micsoda hülyeség ez! Nem kell ezzel foglalkozni egyáltalán." A második, hogy "Jaj, biztos 0874# valami olyasmire találok, ami ciki. Ú, biztos, én olyan béna vagyok, hogy én még fantáziálni is valami cikiről 0880# fantáziáltam. Ú, rossz helyen vagyok, menekülni kéne." És akkor előhívtam a múltamból azt, hogy hát ott voltam 0885# kissrác, és akkor kunyiztam a szüleimtől, hogy mindig vegyék meg a Képes Sportot. A Képes Sportnak a középső 0891# oldalát, ami úgy egy dupla, óvatosan kiszedtem, és fölragasztottam, mert ott mindig sportolók és olimpiai 0896# bajnokok voltak. Vagyis arról álmodoztam, hogy olimpiai bajnok leszek. Hú! 0900# 0900# Akkor egyszer csak ahogy közel engedtem magamhoz ezt a fantáziát, "Ugyan már, hülyeség! Mit kell ezzel törődni? 0917# Ú, biztos valami ciki, jaj, inkább hagyjuk az egészet, jaj de gyerekes." Egyszer csak bevillant, hasonlóan, mint 0934# az előzőben, hogy micsoda értékes dolog ez. Hát hiszen a szorongó kisgyerkőc, akiről szoktam beszélni, egy ilyen 0952# szorongó, körmét rágja, dgg-dgg-dgg. Rengeteget rágtam a körmöm. Hát hogy tudott életben maradni? Akkor még 0968# óriási lehetőség volt nagyot álmodni, nagyot képzelni. Ó, majd ez vagy az lehetek. Ez van itt az egészséges 0985# részemben. Aki mer képzelni valamit, ki tud találni valami jót. 0995# 0995# A rendszeres munka, mint erőforrás 0997# Aztán milyen óriási dolog, hogy ez összefüggésbe tud kerülni éppen az egészséges részünkből kiindulva valamilyen 1005# egyszerű, hétköznapi cselekvéssel. Vagyis reggel, amikor mindenki alszik, föl kell kelned, fölvenni a 1012# sportcipőt, a cuccot, elmenni futni 8 km-t, visszamenni, lezuhanyozni. Bemész a suliba, a többieknek még csipás 1019# a szeme. Ez a mindennapisága, ez a melós része. Tehát ahhoz, hogy ez ne maradjon meg a fantáziálásnál, és valódi 1027# hosszú távú megerősödéshez vezessen a realitásban, ott van az a mindennapos dolog. Hogy reggel fölkelek, 1034# elmegyek a munkába, elvégzem a munkát. Néha szeretem, néha utálom. Találkozok emberekkel, szeretem őket, utálom 1042# őket. Találkozom másokkal, szeretnek engem, utálnak engem. És ezt valahogy elviselem, mind a kettőt. Mind a 1049# kettő nehéz lehet. Nehéz szeretni is, meg nehéz az, hogy valaki utál minket. 1055# 1055# Olyan fantasztikus, Karl Gustav Jung ahogy ezt mondja, hogy tulajdonképpen a legtöbbet annak, hogy normális 1064# vagyok... (Nem, nem jó. Tehát!) "Leginkább annak köszönhetem, hogy normális vagyok, hogy reggel 8-tól délután 1074# 5-ig évtizedszámra benn kellett lenni a klinikán." Hát pedig ő aztán egy zseni volt. És mégis azt mondja. Nem a 1084# zseniségem tartott életben, vagy maradtam normális, hanem hogy reggel bementem dolgozni, s este ötig dolgoztam. 1094# Ez. 1095# 1095# Tehát itt most két dolgot is összehoztam egymással. Az egyik, hogy az egészséges résznek a látszólag nevetséges 1104# adottságait, készségeit, amelyeket már gyerekkorunktól kezdve tudunk, nem is kell újat tanulni, tudunk, azokat 1113# elővenni, tudatosítani, megbecsülni és csinálni. És ennek kapcsán éppenséggel nekiállni a hétköznapi, szürke 1122# eminenciásoknak a munkájához. Ez, ez, a tik-tik-tik-tik. És ez elkezd bennünket stabilizálni. Jaj... plusz azért 1131# a wellness. Azt ne felejtsük el, ezt tíz percenként ki fogom mondani, ezt a szót, hogy egy kicsit... Na! 1140# 1140# Felnőttnek lenni, felnőtt életet élni 1142# Ez azt is jelenti, hogy tehát akármilyen furcsán is hangzik, fokozatosan megtanulunk felnőttnek lenni. Ahol 1150# leginkább ennek a szükségességét és közben nehézségét látjuk, az ez a séma. Na, még egy-kettő másik is, de ebben 1158# a sémában nagyon. Alkalmatlan vagyok az életre, ezért aztán függőségben kell, hogy legyek veled. Éppen itt 1166# látjuk annak az óriási jelentőségét, hogy valaki megtanul nem csak reggel fölkelni, aztán dolgozni, aztán 1173# abbahagyni, és..., hanem felnőtt életvitelt folytatni. Óriási. Sokaknak például egy hatalmas teljesítmény 1181# elköltözni otthonról. Hatalmas, embert próbáló teljesítmény. Akinek ez az, nagy dicsőség, ha sikerült. Itt van a 1189# következő. 1190# 1190# Képes vagyok magamat megdicsérni 1192# Mit jelent, hogy begyakorlom magamban a felnőtt létezést? Egyáltalán nem könnyű, még a normálisnak sem 1201# szerintem. De hát ki normális? Például, hogy képes vagyok magamat megdicsérni, hogy azt mondani, hogy "Ez klassz 1211# volt." Nem mondja más, mondom magamnak. Nagyon, nagyon-nagyon, nagyon! Azt mondani, hogy "Ezt jól csináltad!" 1221# Hogy este egy picit megint visszanézel a napra, tehát nem csak a jövőbe lehet tekinteni, a múltba is, a napomba. 1231# S az, hogy "Mit szúrtam el?" Hagyd már! Beülök a kompetens felnőtt részembe "Mit csináltam jól? Hó, de mennyi 1240# mindent! Hát most már aludni is kéne." Hogy ne tennénk rengeteg mindent jól és értékeset. Rengeteg mindent. Ugye 1250# ennek tudatosítása, fölszínre hozása, és... Oké. 1255# 1255# Gyűjtőszenvedély 1256# Volt egy kliens, egy férfi, embör, hát olyan 60 év körüli. Függőségben vergődött, tárgyakat gyűjtött. Tárgyak, 1266# tárgyak, tárgyak. Természetesen nagyon értékes tárgyak - neki. De értékes tárgyak, értékes és értékes tárgyak. 1275# Ez egészen odáig mehet, hogy valaki értéktelen tárgyakat gyűjt, például szemetet, s nem képes a szeméttől 1284# megválni. Ennél egy picit hatékonyabb, ha képes dolgozni, megáll az életben a lábán, és amit keres pénzt, abból 1294# valóban értékes tárgyakat vesz. Ez lehet, hogy egy picit előre mutatóbb. Legalábbis talán jobban lehet vele 1304# élni, mert nincs annyi szemét. Az nagyon nehéz, egy olyan emberrel élni, aki a szeméthez kötődik így. Azt 1313# tudjátok, hogy nem a szeméthez kötődik, hanem nem tudja eldönteni, hogy mi az értékes. Nem tudja kidobni az 1322# értéktelent sem. Ez egy nagyon komoly nehézség. Te tudod, hogy az szemét, de ő nem. 1330# 1330# Képzeljünk el egy pici gyereket. Egyáltalán nem biztos az életben maradásom. Képzeljük el magunkat egy hajótörés 1341# után. Azt, hogy mindent próbáljunk a roncsból előszedni és vinni a partra, mert nem tudhatjuk, mikor mire lesz 1353# szükség. Teljesen értelmetlennek tűnő dolgoknak később életben maradási jelentősége lesz. Most éppen néztem egy 1364# műsort, és az... (Nézzétek, ez, ezt csinálják velem. Hát, tudjátok, de szeretlek benneteket. Kössünk 1375# kompromisszumot. Igen, erről beszélgettünk, hogy "Feri, azért mégis csak, már nem t'om, 10 éve itt vagy, és 1386# ahogy iszod ezt a hülye italt. Nem szabad kimondani. De az ízlik. Kompromisszumot ajánlok a szervezőkkel. 1397# Maradjon az, lehet üvegben. Az környezetkímélő. Na de, na de.) Eltévednek, egy nap, nincs élelem, nincs víz. Két 1409# nap, nincs élelem, nincs víz. Három nap, nincs élelem, nincs víz. Abba már szokás belehalni. Igen ám, de olyan 1420# helyen vannak, ahol eldobott palackok vannak, s az eldobott palackokban nem egyszer egy pici folyadék még van. 1432# Ezek az emberek úgy maradnak életben több mint egy hétig, hogy kizárólag azt a folyadékot tudják elfogyasztani, 1444# ami a kidobott, ki tudja hány éve ott hányódó palackoknak az alján van. Ki gondolná azt, hogy az értékes? Senki, 1455# kivéve hogyha élet-halál harcot folytatsz a túlélésért. Akkor rájössz, hogy mennyit számít. Akkor én se 1466# mondanám, hogy "üveges legyen". 1470# 1470# Tehát amikor valaki a szeméthez ragaszkodik, akkor valahogy úgy van, mint az a hajótörött, aki azt mondja 1477# "Mindent, mindent. Sose tudhatjuk, hogy nem éppen az a három éve ott pangó folyadék lesz az, amivel túl tudunk 1485# élni. Kívülről úgy látjuk, hogy szemetet halmoz föl, de ő belülről másképp éli meg. "Az még jó lesz valamire." 1493# Ennek agy kulturálisan elfogadott formája, amikor valaki értékeket gyűjt. Na ez a valaki, aki járt hozzám, ő 1501# értékeket gyűjtött. Azt mondja "Feri, talán te vagy az utolsó ember, mert én már voltam pszichiáternél, meg 1509# voltam terapeutánál, meg mindenkinél voltam. Hát ezt tulajdonképpen egy mondatba össze tudom foglalni, 1517# egyszerűen... ez most nem kritika akar lenni afelé. Nem, nem, nem, nem. Ne, ne így vegyétek, hanem csak hogy ezt 1525# is megpróbáltam, azt is... Én már ilyen helyekre nem megyek. Állandóan le akarnak beszélni ezekről a gyönyörű 1533# dolgokról, amik nekem otthon vannak. Hát engem ne beszéljenek le. Mert úgy van az, Feri, hogy azok ott 1541# hihetetlen érdekes dolgok. Érdekes és értékes dolgok, de egytől egyig, mindegyik. Hát nekem ne mondják, hogy nem 1549# értékes, mikor az." Ő még azt is mondhatná "Hát mennyit adtam értük. Hát nekem ne mondja senki,hogy ez nem 1557# értékes, mikor három évig dolgoztam érte. Hát erről engem senki nem fog meggyőzni, akárhány diplomája van." 1565# 1565# Igen ám, de ez a gyűjtőszenvedélye konfliktusokat okozott a környezetével, és ez meg nehéz volt neki. Ezt 1573# megélte, hogy azért ez így nem. Hát a feleségem, a gyerekeim... állandó konfliktusok voltak. S akkor nagyon 1581# világosan megértettem valamit, amit addig nem értettem. Lehet, hogy már lehetett volna, de nem. Hát ilyen 1590# alkalmatlan személy vagyok. Tehát már régen más már rég értette volna, én meg nem. De akkor nagyon világosan 1598# rájöttem valamire, és az segített. Ez pedig az, hogy amikor azt látjuk, hogy valaki függőségben van, akkor mit 1607# igyekszünk elérni nála? Hogy rámutatunk, és azt mondjuk, hogy "Engedd már el! Nem, nem olyan fontos, hidd már 1615# el, hogy nélküle is tudsz élni. Nem kell kapaszkodni bele, nem kell ragaszkodni hozzá. Hát állj már a lábadra, 1624# vedd észre, hogyha ez nincs, akkor is el tudod mondani a mai mondandódat. Érted?" Ezzel holtvágányra futunk, 1633# mert ő azt mondja "Hát nem értenek meg. Hát az a baj, hogy nem veszi észre, hogy ez értékes. Hát egy olyan 1641# emberrel nem tudok szót érteni, aki nem fogja föl, hogy ez értékes." Mi a megoldás? (Erre iszom, mert nem, e 1650# nélkül nem megy, egyszerűen muszáj egy kicsit.) Mi a megoldás? 1655# 1655# A megoldás... Megoldás? Na, csak egy gondolat, valami, egy tapasztalat. Hogy egyáltalán nem kell őt lebeszélni 1663# arról, hogy ez értékes-e vagy nem. A következőt tettem. Azt kértem tőle, hogy hozzon fényképeket az értékes 1671# tárgyairól, és beszélgessünk a számára nagyon értékes dolgokról. Ez okozott neki némi meglepetést, és hozta a 1680# fényképet, és bemutatta az antik órát, és megmutatta az antik... hát én nem is tudom mi az, csak az antikig 1688# jutottam, a következő szót azt nem értem. Jó, hát nekem nem... szóval na. És ezekről beszélt, hogy ezek milyen 1697# hihetetlenül értékesek. Akkor azt kértem tőle, hogy ha ezek mind-mind ennyire értékesek, hogy van-e olyan 1705# értékességük is, ami számodra megmarad akkor is, hogyha ezek a tárgyak esetleg eltűnnének, vagy elvesznének. 1713# Milyen érdekes kérdés. Akkor elkezdte írni, hogy például ezek a tárgyak hallatlanul szépek, és hogy az, hogy az 1722# életben vannak gyönyörűséges szép dolgok, ez biztos nem fog elveszni akkor, hogyha az antik órám eltűnik. 1730# Elkezdtünk eljutni oda, hogy vannak maradandó dolgok, maradandó értékek vannak az antik dolgok mögött, amikre ő 1739# azt mondja, hogy "Nem, nem, az, az tényleg, az örök érvényű. Ha egyszer már nálam volt az a kis komód, az a kis 1748# tonett asztal, hát azt már tőlem nem veszi el senki. Elveheti az asztalkát, de hogy az nálam volt már, hogy ott 1756# volt, és én vele éltem, az már maradandó." 1760# 1760# El tudtunk oda jutni, hogy én biztos kérdőre nem vonom őt, és nem vonom kétségbe, hogy ez egy hihetetlen érték. 1771# Biztos, hogy így is van. Én is egyet értek vele. Miben van a nehézség? Az értékhez való viszonyban. Nem az 1782# értékességét kell megkérdőjelezni, mert ő azt tudja, hogy értékes. Hanem hogy egy értékhez viszonyulhatok 1793# szabadon, és viszonyulhatok rettenetesen nem szabadon. Ezen elcsodálkoztunk mind a ketten. Nahát, hát akkor 1804# maradhat értékes, csak hogy valahogy szabadabban... jé! És amikor ezt mind a ketten beláttuk, akkor mind a 1815# ketten elkezdtünk jobban lenni. Szóval meg tudjuk teremteni ezt az egészséges részt, van bennünk, 1825# kidolgozhatjuk, és miközben itt van ez a nehéz, sebzett, gyönge, mások után kiáltó, kapaszkodó, aközben ide el 1836# tudunk jutni, vissza tudunk térni. Hej! Onnan indultam el, hogy megtanulhatunk felnőtt életet élni, begyakorolni 1848# magunkat ebbe. 1850# 1850# Történet a felnőtté válásról (Karácsonyi lakoma) 1855# Ismeritek, ez a történet... Egy fiatalember megházasodik, és minden évben, rituálé szerűen Karácsonykor a család 1867# elmegy egy étterembe ebédelni. És akkor nem főz az édesanya, és nem főz a nagymama, hanem mindenki ott élvezi az 1879# életet. Azon a nyáron házasodott meg ez a fiatalember, s akkor elérkezik Karácsony ünnepe, elmennek az ebédlőbe. 1891# (Nem ebédlő az, na! Étterembe. Se az antik, se az étterem nem, nem, kicsit olyan testidegen.) Ahogy ott ülnek, 1902# szépen elfogyasztják az ünnepi karácsonyi lakomát, amit rendeltek, s akkor fizetésre kerül a sor. A fiatalember, 1914# aki azon a nyáron házasodott meg, van már vagy 26-27 éves (Hahh! 28. Manapság harminc...nyolc.) és ahogy ott 1926# ülnek, az apja jóízűen beszélget a testvérével, az anyukája is jóízűen beszélget a lányával, és a fiatalember, 1938# aki már azért benne van, egyre feszültebb lesz. Miért nem szól már az apám a pincérnek? Most meddig fogunk még 1949# itt ülni? Jó, hogy Karácsony, meg... 25-dike, jól van, jól van, de azért nem áll meg az élet. Egyszer csak 1961# valami eszébe jut. Lehet, hogy nekem kéne fizetni? S akkor szól a pincérnek, hogy "Kérem a számlát!" Az apja 1972# bátorítóan ránéz, rámosolyog, bólint, beszélget tovább. Hogy én, hogy én? Akkor kifizeti a számlát, s az apja 1984# megköszöni, az anyja megköszöni. Felnőtt lett a györök. De a nagy dolog, hogy ő is így látja magát. 1995# 1995# A pénzhez fűződő viszony 1996# Ezért például a sémában vergődve a pénzhez való viszony is nagyon-nagyon problémás tud lenni. Hiszen a pénz 2005# kifejez egy alapvető realitást. Régen "Van-e elég só? Van-e elég víz? Van-e elég tüzelő?" ma "Van-e elég pénz?" 2013# És minden nehézség ellenére, sokszor aki ebben a sémában van, azzal tartósítja a maga függőségét, hogy nem csak, 2022# hogy nem dolgozik, hogy igyekszik soha nem annyi pénzt keresni, hogy el tudja magát tartani. Ezért ő mindig kér, 2030# mindig kér, és kér, és kér, és mindig rászorul másokra. 2035# 2035# Az életünkben lehetnek nagyon-nagyon nehéz időszakok, mikor egyszerűen nincs. Nyilván nem erről beszélek. Tudom, 2043# mikor kiraktak a papnevelő intézetből, fölszentelt diakónus voltam, mégsem kaptam semmilyen megbízatást, tehát 2052# egy egészen lehetetlen helyzetbe kerültem, és akkor bevonultam egy hajléktalan szállóra. A hajléktalan szállónak 2061# az épületében laktam, tehát azért nem kellett fizetni, és ugyan még a sportolói világomból, meg a családi 2070# örökségből volt egy lakásom. Igen ám, de azt kiadtam egyetemistáknak. Persze nagyon jó olcsón, mert hát hogy 2078# egyetemisták, és akkor arra gondoltam, hogy azért, mert engem váratlanul kipenderítettek az egyetemről meg a 2087# szemináriumból, meg ahonnan csak lehetett... Tényleg, még az épületből is kitiltottak. Legkomolyabban, a 2095# portásnak odaadták a fényképemet, hogy ezt az embert nem lehet beengedni. Így, így, haj-jaj. Akkor egyszer csak 2104# ott voltam, egyoldalú elkötelezettségben, és nem volt munkám, hajléktalan szálló, és azt gondoltam, micsoda 2113# piszokság most így év közben kipenderíteni szegény egyetemistákat. Úgyhogy amennyi pénz onnan jött, annyi pénzem 2122# volt, közben én ingyen dolgoztam. 2124# Rájöttem, hogy azért utána kéne nézni annak, hogy miért rúgtak ki. Nem annak a résznek, hogy ott mi van, mert 2133# az, az kevésbé érdekes, hanem hogy itt mi van. Hogyan járultam hozzá a saját eltávolításomhoz? Hát ez volt az 2142# érdekesebb kérdés. Igen ám, de ahhoz, hogy elmenjek egy tisztességes analízisbe, arra gondoltam, hogy énnekem 2151# talán egy analízis jó lenne, ahhoz pénz kellett volna, az meg nem volt. Milyen hálás vagyok azért a 2159# szakemberért, akihez becsöngettem és elmondtam, hogy én ilyen és ilyen helyzetben vagyok, és hogy én egy 2167# forintot se tudok fizetni, de nagyon szívesen járnék. Amit meg tudok ígérni, egyben biztos lehet, komolyan fogom 2176# venni. Rám nézett, volt emberismerete, hát azért akárhova nem megyek... majd mindjárt elmondom, hogy hogy mentem 2185# oda, ahova mentem. És akkor rám nézett, és azt mondta "Tudja mit, maga jöhet ingyen. Megkötöttük a szerződést, 2194# maga nem fizet, cserébe komolyan veszi." Ez egy jó szerződés volt. Én nagyon komolyan vettem, azzal fizettem. Ő 2203# meg azt mondta "Hát jobb nekem egy olyan kliens, akivel lehet valahova jutni, mint valaki, aki fizet és nem 2211# dolgozik." Ugye, és akkor tik-tik-tik-tik. 2215# 2215# Egyszer Gyökössy Bandi bácsival beszélgettem, sőt ezen az alkalommal... többször beszélgettem vele, de egyszer 2223# vittem őt haza kocsival. Ugye idős volt, ott lakott Újpesten, és akkor ahogy megyünk, akkor mondom neki "Te, 2232# Bandi bácsi, ú de jó lenne, mondanál nekem valakit, aki álmokkal foglalkozik? Jaj, az nekem nagyon tuti lenne. 2240# Én minden éjszaka annyit álmodom, mint a fene. Nem, nem vagyok elég jártas benne, hogy hogyan kéne. - Aj, te 2249# Feri! Csináld azt, elmehetsz Bodrog Miklóshoz. Ha én megakadok egy álmommal - mondja Gyökössy Bandi bácsi - én 2257# is hozzá megyek." Hát akkor nekem is jó lesz. Akkor így mentem el hozzá, és így, így, így. 2265# 2265# Szóval azt akartam erről mondani, hogy az életünkben nagyon sok olyan helyzet van, hogy nem tudunk fizetni, de 2275# hogy valamit fölajánlhatunk. Aztán pedig lesznek olyan helyzetek, amikor tudunk fizetni. Milyen nagy dolog. 2285# Ezért a pénzhez fűződő viszony... és ráadásul tabu. Tehát ahogyan a szexhez fűződő személyes viszonyunk egy 2295# tabu, mert lehet róla nagyokat beszélni, de hogy én hogy vagyok vele, hát azt... Így van a pénzzel is. Mindenki 2305# a pénzről beszél, de hogy konkrétan én magam hogyan viszonyulok a pénzhez, és miért úgy viszonyulok, az tabu. 2315# Érdekes tehát, hogy pont olyasmi, ami alapvetően az emberségünkhöz és a realitásokhoz tartozik, tabuvá tud 2325# válni. Ez elég elgondolkodtató. (Na. Oké. Húh! Bírjátok még? Most nem, most azon gondolkodom, még akarnék komoly 2335# dolgokat mondani, csak... Jöttök velem? Jöttök, jöttök. Nem muszáj, rögtön mindjárt három történetet mondani. 2345# Vagy muszáj? Muszáj. Hát... most elakadtunk. Rendben van. Kössünk egy alkut. Lehet velem, lehet velem... 2355# alkudozni. Mondok egy történetet, és utána jó nehéz dolgok fognak jönni. Rendben van így? És akkor...) 2365# 2365# Történet a 99 pontos szabályról 2367# A történet arról szól, hogy milyen az, amikor valaki bezáródik abba a világba, amit egy séma jelent. Hogy 2374# alkalmatlan vagyok, béna vagyok, az hogyan korlátozza az életünket. Ismeritek a 99 pontos szabályt? 99 pontos 2382# szabály. Megvan? Nem, nincsen, azért... nem ismeritek. Majdnem sejtettem. 2387# A történet egy királyról szól, aki keresi a birodalmában a legboldogabb embert. Van egy udvari bolondja. Az 2395# udvari bolond azt mondja "Aj, uram, királyom! Egyet se töprengj ezen. Majd én előhozom neked, én mindenkit 2403# ismerek, nem véletlen vagyok én itt az udvar kivételezettje." És tényleg, néhány héten belül azt mondja "Ó, 2410# uram, királyom! Képzeld, nem is kellett messze menni, itt a palotában van egy szolga. Igaz elég alacsony sorú,te 2419# sosem találkoztál vele, de ő kétség kívül egy igazán boldog ember. Nála boldogabbat nem találtunk se én, se a 2426# barátaim. Na, behívatja ezt a szolgát a király, nézi, nézi, beszélget vele. Hát szakasztott úgy van, ahogyan az 2434# udvari bolond mondta. Ez az ember tényleg boldog. Na, elbocsájtja ezt a boldog embert, örül a király, hogy ő 2442# olyan király lehet, hogy a birodalmában boldog emberek élnek. Nagyon büszke magára. Igen ám, de az udvari bolond 2450# csavaros, csalafinta, furimányos ember. Azt mondja "Na, uram, királyom! Én bizony nem sokat kell, hogy tegyek 2458# azért, hogy ez az ember boldogtalan legyen." Hát a király elhűl "Hogyhogy, hogyhogy? Hát a legboldogabb ember a 2466# birodalomban. Hogy tudnál te valamit is tenni, hogy...? - Nem hogy boldogtalan lesz, egy életen keresztül 2474# boldogtalan lesz. - Na, most már udvari bolond, fejezd be! - Azért van ez, királyom - mondja az udvari bolond - 2482# mert ő se ismeri a 99 pontos szabályt." 2485# 2485# Hát a király megalkuszik a bolonddal. Azt mondja a bolond "Ide figyelj, tedd meg légy szíves azt, amit mondok 2497# neked, és akkor bizonyságot kapsz róla. Király, mást sem kell tenned, vegyél egy kis bugyellárist, rakjál bele 2510# 99 aranypénzt, jól kösd össze. Tedd oda a szolga házának az ajtajához, jó hangosan kopogja be, hogy hallja, és 2524# utána tűnj el! Köd előttem, köd utánam, mint a kámfor." A király azt mondja, ennyit megér. Úgy is tesz, ahogy az 2537# udvari bolond kéri, bekopogtat, elinal. Kijön a szolga. Néz... (most nem térek át egy viccre, hogy nézett 2549# jobbra, nézett balra, senki) körbe néz, jobbra-balra, előre is tekint, ott sincs senki. Egyszer csak észreveszi 2562# ott a földön. "Hóóó!" Lenyúl érte, kinyitja. "Hííí! Aranypénz van benne, a teringettét! Hííí, aranypénz." 2575# Gyorsan leül, nézi észrevette-e valaki, hogy mi történt itt az éjnek éjjelén. Elkezdi számolni. Okos ember 2588# azért, nem véletlen. Rak egy kupacot, tíz arany. Még egy kupac, húsz arany. "Itt a 30, a 40, az 50, 60, 70, 2600# megvan a 80, 90, 91, 92.... Áááá! 99! 99. 99. Kilencvenkilenc. 99? 99. Hol az aranyam? Hol az aranyam? Hol az 2613# aranyam? Át kell számolnom. Várjatok egy picit! 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, 1-2-3-4... 99. Ellopta 2626# valaki az aranyamat. Hol az aranyam? Hol az aranyam? Nem loptátok el az aranyam? Nincs meg az aranyam. Nincs meg 2639# az aranyam! Az aranyam! 99." Nem tud aludni. Arca sápadt lesz, hamuszürke. Nem tud aludni, elgondolkodik, vesz 2652# egy papírt. Most ne zavarjatok, most nagyon komoly dolog van. Vesz egy papírt, azt mondja, hogy "Összeírom, hogy 2665# mennyit kell dolgozni, hogy az egy arany meglegyen. Hát nem, nem találom sehol. Dolgozok 15 évig. 15 év munka. 2678# Most 15 év munkából fél arany van. Plusz munka. 15 év plusz munka, az akkor fél, az 15 év. Hát a feleségemnek is 2692# többet kell dolgoznia." 2695# 2695# A szolga néhány hétig hamuszürke arccal jár-kel, gond emészti. Nehézségek nyomják a vállát, szomorú lesz a 2707# szíve. Később megbetegszik. Nyilvánvaló, az immunrendszer legyöngüléséről van szó, egy pszichoszomatikus 2719# kapcsolat. A bolond meg odamegy a királyhoz, azt mondja "Na, uram, királyom! Ugye mondtam, hogy az emberek nem 2732# ismerik a 99 pontos szabályt. Most már ő is a körön belül van." 2740# 2740# 99-es szabály - miért van ez így? 2743# Ez az, ahogyan valaki be tud szűkülni egy világba, miközben kincsek között él. Hamuszürke lesz az arca, 2752# rettenetes érzések, kínzó gondolatok, súlyos fizikai állapot. Már nem is emlékszik a szép dolgokra, csak arra a 2763# rettenetre, amikor kiderült, hogy ellopták az egy aranyát. Hogy nincs meg, s a nélkül nem tud élni, azt meg kell 2773# szerezni minden áron. (Hejh... na.) Szerintetek miért történik ez így? Ez egy elég érdekes kérdés lehet annak, 2783# akit ez mondjuk foglalkoztat. Arra jutottam, hogy ezt elmondom. Legalábbis egy fontos megközelítést, hogy miért 2794# lehet így. 2795# 2795# Hogyha valakinek kedve szottyan érteni, akkor megtehesse, és ne magát szidja. Mert ameddig nem értjük, 2803# hajlamosak vagyunk szidni magunkat, és magunkat okolni. "Nyilván azért van, mert béna vagyok, tehetetlen 2812# vagyok." Nézzük meg, hogy miért van! Képzeljünk el egy gyerkőcöt, akinek megvannak a természetes igényei és 2821# szükségletei. Igen ám, de a szülei miért volnának tökéletesek? Nyilván nem azok, őnekik is megvannak a maguk 2830# sémái, maguk belső nehézségei. Ezért ez a gyerkőc a maga természetes módján kifejezi az alapvető fizikai, 2838# érzelmi és társas szükségleteit. A szülei azonban erre vagy tudnak válaszolni, vagy nem, előbb-utóbb nem. 2847# Előbb-utóbb könnyen megtörténik az, emlékezek, amiről beszéltünk, valamiből túl sokat kap, mondjuk verésből, 2856# valamiből túl keveset, karácsonyi ajándékból, valamiből csak az egyik felét kapja. Tehát a ló meg a lócitrom 2865# összefüggésében ez a citrom. És közben pedig a szülei még bántják is, hogy miért nem játszik vele. Most ezt át 2874# tudjátok tenni, ugye? Nem akartam senkit nagyon... konkrétan. 2880# 2880# Tehát megtörténik valami sebződés azért, mert a szüleink tökéletlenek. Hogy tökéletlenek, az normális. Ugye, 2887# ahogy egy segítő fogalmazta meg, hogy "Én sem vagyok rendben, te sem vagy rendben, és ez így van rendben." Én se 2896# vagyok rendben szüleim se voltak rendben, gyerekeim se. Na, ez így lesz rendben. Miért tudnának a tökéletlen 2904# szüleink a mi megfelelő szükségleteinkre mindig megfelelő választ adni? Nem tudnak, ezért létre jöhet valami 2912# sebződés. Ha ez komolyabb, akkor annak már séma a neve. Nem egyszerűen csak valami rossz dolog ért, hanem súlyos 2920# rossz dolog, tartósan fönnálló rossz dolog, és a többi. Na de! 2925# 2925# Rászorulok a szüleimre. Csecsemőként, gyerekként függök tőlük. Itt a normális függőség. Egy csecsemő függőségben 2933# él a szüleitől. Nem csak függ tőlük, az függőség, mert nélkülük meghalna. Tehát az függőség. Tehát függőségben 2942# van a szüleitől, ez teljesen normális, egészséges, érthető. Ezért szülei nem adnak meg neki valamit, amire őneki 2951# szüksége volna, ezért mit tehet, hogy biztosítsa legalább azt, emlékeztek "Legalább a palack alján van valami 2959# kis maradék, akkor azt." Valamit, mert ha az sincs, akkor szomjan fogok halni. Ezért nem tarthatja a szüleit 2967# rossznak, mert akkor érzelmileg elszakítaná magát tőlük, azoktól, akiktől az élete függ. Nem tarthatja a szüleit 2976# rossznak. De vannak késztetései a kielégületlen szükségletei miatt. Például haragszik. De hiába haragszik, hiába 2985# sír, hiába bömböl, hiába fejezi ki a kielégítetlen valódi és reális érzelmi, fizikai, társas szükségleteit, a 2993# szülei arra - nem tossz szándékból, de - nem tudnak válaszolni. Ezért aztán haragszik, a haragból agresszió 3002# lesz, mert a harag nem ér eredményt. Ugye ha nagyon sírok és kielégítik a szükségletemet, nem megyek át 3010# agresszióba. 3011# De mert sírok és a haragom nem jut célba, ezért itt-ott átlendülök az agresszivitásba. Az agresszivitás mivel 3019# fenyeget? Hogy még ez se lesz. Vagyis hogy még azt a szeretetet is elvesztem, amit csak úgy odavetnek nekem, 3028# mint a kis palackot. Ezt nem tehetem meg, ezért mindez nem tudatos, azt mondom "Van bennem sok minden dolog, ami 3036# nem jó." Ezeket valamiképpen el kell tüntetni, ez, ezekkel valamit csinálni kell. Hú, ezt nem, az agresszió 3045# nagyon-nagyon, a legfenyegetőbb dolog a saját agresszióm. Ezt ide rakom, ne is lássam, az agresszió nagyon 3053# fenyegető, de hát tulajdonképpen a haragom is az. Jobb, ha már a haragot is megtiltom, akkor nincs agresszió. Ez 3062# jó ötlet, hát ez tetszik, ez jó ötlet. 3065# 3065# Haragot is, az se legyen. Mi az, ami még fenyegető? Hát ez a kettő egész biztos. "Lehet, talán legjobb lenne a 3073# szükségleteimet is valahogy, valahogy, mert abból indult a baj. Nem? Abból indult a baj, tulajdonképpen a 3080# szükséglettel volt a baj. A, hát a szükséglettel volt a baj. Ezt is így eltüntetjük. De... vajon rendben 3088# vagyunk?" Elindul egy szorongás. Próbáljuk eltüntetni, de hát most el tudod tüntetni mindig a haragodat, a 3096# szükségleteidet? El tudod mindig tüntetni az agressziódat? Próbálhatsz úgy élni, hogy nincsen? Próbálhatsz, de 3104# nem fog sikerülni. Ezért jön a szorongás. "Szorongok, szorongok. Szorongok, hogy fog-e sikerülni." A szorongás 3112# miatt bűntudatom van, mert nem sikerül úgy tennem, mintha nem lennék dühös. "De ha dühös vagyok, akkor 3119# fenyegetem a szüleim, ők akkor... nem fogok tudni életben maradni." Hát jön a szorongás, és egyszer csak azt 3127# mondom, hogy "Lehet, hogy a testemmel kell végezni. Legjobb lenne az agresszió, a harag, szükséglet, nem, hát 3135# mindenhogy... a testemmel van a baj. Hagyjuk az egész testemet! Így, így. Hátha akkor, hú, hátha nincs testem. 3143# Test, test nem jó, rossz test. Hú, hátha, hátha. Hű, de még mindig, mindig, még mindig jönnek a késztetések. 3151# Húha, ez nem kielégítő így. A legjobb lesz... a legjobb lesz, ha nem is leszek. Valószínű, hogy egyszerűen rossz 3159# vagyok. Ugye, rossz vagyok, ezt kell eltüntetni, ezt, igen, mint a sicc. Úgy próbálom, hogy... Rossz vagyok, 3167# alkalmatlan vagyok mindenre. Hát teljesen alkalmatlan vagyok, rossz vagyok, béna vagyok, szerencsétlen vagyok, 3175# ügyetlen vagyok, alkalmatlan vagyok, kész, kész. Hát ez, ez... De így anya és apa tud szeretni. Persze nem 3183# értem, egy rossz gyereket miért szeretnek. Ezt nem értem, de olyan jó lenne, ha szeretnének, de hát nem, de hát 3191# rossz vagyok, alkalmatlan vagyok mindenre." 3195# 3195# Vagyis elkezdem megfizetni annak az árát, hogy azt élhessem meg, hogy a szüleim részéről a szeretetük, az 3204# érzelmi-, társas- és egyéb szükségleteim kielégítést tudnak találni. Ezért megpróbálok olyasmit eltüntetni, 3215# amiről azt gondolom, hogy ez az akadálya. Hát kicsiként nem látom át a helyzetet. Később pedig eljutunk oda, 3225# hogy be vagyok záródva a 99-es... "Hát béna vagyok, hát alkalmatlan vagyok az életre, hát magamért nem tudok." 3235# Hát hogyha lebecsülöm, lenézem, fenyegetőnek, félelmetesnek, pusztítónak tartom éppen azokat a belső 3245# képességeimet, szükségleteimet, erőmet, ami az életre való alkalmassághoz kéne, akkor tényleg azt élhetem meg, 3255# hogy nem vagyok alkalmas. Tehát elég súlyos árat fizetek azért, hogy eltartsatok. És később, felnőttként 3265# megmarad. Béna vagyok, alkalmatlan vagyok, megjelenik a csökkentértékűség szégyen séma, aztán megjelenik ez az 3275# alkalmatlanság függőség séma. Ezért hát alkalmatlan is vagyok, szerencsétlen is vagyok. Hát hogy? 3285# 3285# Nem véletlen, hogy az egészséges részre nehéz rátalálni. Milyen egészséges rész? Hát nincs is. A nemjóját! Hát 3296# nincsen bennem semmi. Mert ott van, mert valamikor azt mondtam, hogy fenyegető. Abból van a baj. Az élni akar. 3308# Élni akar, sír, élni akar, toporzékol. Ó, sírtam és toporzékoltam. Megvan? Ó, nem kellett volna sírni. 3320# 3320# Felnőttként, megfosztva a saját szükségleteimtől 3324# Mi történik, ha felnőtt leszek? Menjünk egy kört, csak visszahozom magamat. Olyan árvának éreztem magam. Mhh! 3333# Szóval. Felnőtt vagyok, megházasodtam, áhá! Jön a baba. Háhá! És megszületik, h-hmm! Csakhogy el vagyok vágva a 3342# saját szükségleteimtől. A saját igényemtől, a saját érzéseimtől, azokat ott hagytam. Most képeljük el, azok ott 3352# vannak, el vagyok tőle vágva. Szeretnék nagyon jó anya lenni, nagyon nagyszerű apa lenni, ezért próbálom a 3360# gyerek szükségleteit kielégíteni. Megy? Hát két nehézségem is van. Az egyik. Miután a saját szükségleteim 3369# valahol ott vannak, érzések ott vannak, vágyak, egy csomó minden ott van, azt mondom az fenyegető, azt nem 3378# szabad, nehezen hangolódom rá a saját gyerekemre. Nehezen érzem meg, mire van szüksége. Tulajdonképpen a 3387# legfontosabb érzékszervem, ami a gyerekneveléshez kellene, az ott maradt. Ezért mit fogok tenni? Hahh! Jaj, de 3396# jó, hogy vannak okos könyvek, jaj de jó! Még jó, hogy van Erikson, ó, Erikson, Erikson. Ó, de jó, hogy van 3405# Erikson. Gyorsan bemegyek, már a baba születése előtt megvettem három szakkönyvet, de most olvasom. Assz'ongya, 3415# hogy "Mit tegyünk, ha a baba sír? Júj, ezt, ezt muszáj tudni. Ne haragudjatok, most egy kicsit el vagyok 3424# foglalva. Mit tegyünk, ha a baba sír? A baba sír - nyugtassuk meg. Ezt aláhúzom, ez nagyon fontos lesz. Ez 3432# szerintem, ez nagyon fontos. Most még nincsen, de szerintem ez fontos lesz. A baba sír - nyugtassuk meg. Sokszor 3442# van, hogy tovább sír. - Jaj, ez az, ez az!" Alkalmatlanság csökkentértékűség... "Mi lesz, ha... Hát az enyém 3451# biztos tovább fog sírni. Az tuti, az tuti, hogy az enyém tovább fog sírni." Szóval pontosan ott vannak a 3460# nehézségek, amire szükségem lenne ahhoz, hogy a gyerekemnek megadjam azt, amire szüksége van. Ez az egyik 3469# nehézség. 3470# 3470# A másik fő iránya a nehézségnek, hogy miután a saját szükségleteim, haragom, indulatom, mindenem el van rejtve 3479# előlem, nincsen kézbe véve. Azt mondom "Ez itt az agresszió, akkor úgy használom, ahogy akarom. 3487# Szükséglet-kielégítés, hát kézbe van véve. Indulatok, ennyi, megnézem, mikor vesszük elő. Vágyak? Az is itt a 3496# kezemben." Na és most jön, amitől jaj de sokan félnek! "Ösztönkésztetések, ftty-ftty. Akarom előveszem, akarom 3505# nem, ha meg jön magától, valamit kezdek vele." De ez nem így van. Nincsenek kézbe véve, ezért egyszer csak egy 3515# érdekes dolog történik. Azt mondom, hogy "Nahát! Azért egy kisbaba az egy csoda nagy dolog! Rám szorul. Milyen 3524# alkalmasnak érzem magam. Azért ez jó is ez, én nem is vagyok olyan rossz. Ó, baba!" Tulajdonképpen a gyerkőc 3533# alkalmasnak tűnik arra, hogy a saját szükségleteimet kielégítse. Mindig itt van, őrá mindig lehet számítani. Ez 3542# nagyszerű! Anya nem volt mindig itt, de a gyerekem mindig itt van. Igen ám, de egy baj van vele, nem mindig 3551# teszi azt, amit mondok neki. Ez, ez a baj. "Olyan szépen is élhetnénk mi a gyerekkel. Hát az apja az nem, az 3561# zűrös, nem, nem, nem, nem. Mert ott túl sokat kell befektetni, az nekem nem megy. Nem, maradjon a gyerek, jobban 3570# kéznél van. Még jobban mondom neki, ezt csináld, azt csináld..." 3575# De előbb-utóbb a gyerek kifejezi a szükségleteit, én pedig azokra nem tudok válaszolni. Vagy azért nem, mert 3585# tényleg nem tudok, vagy azért, mert éppen azok az érzékszerveim hiányoznak, a ráhangolódás, az érzékenység, az 3594# együttérzés. Ezért jönnek a szabályok, és a szabályok nagyon jók, mert legalább van valami. De a gyereknek nem 3603# szabályokra és nem nevelési elvekre van szüksége, hanem a szüleire. De azt nem kapja, mert én se találom. Ezért 3613# elveket adok neki, szabályokat, módszereket. Spock csecsemő lesz. Jól megnézheti magát, de a szakirodalomnak jó. 3622# Élő szakirodalom lesz belőle. 3625# 3625# A nehézség tehát akkor az lesz, hogy a gyerekem szükségleteit nem tudom kielégíteni, ő ezeket egyre hevesebben 3633# fogja mutatni. Mit fog csinálni? Haragudni fog, majd pedig kifejezi az agresszivitását, majd pedig csőstül 3642# jönnek a szükségletei. És én azokkal tudok valamit kezdeni? Nem, mert mindegyik ott van benn. Ezért aztán egyre 3651# szigorúbb, komolyabb nevelési elvekhez folyamodom. "Én sosem gondoltam volna, hogy megverem a gyereket, na most 3660# megtörtént. Kicsit rosszul érzem magam, sírtam..." Ez már mondjuk alkat kérdése, csak hogy valaki a szorongás 3669# irányába megy, vagy megerősíti magát. Azt mondtam "Azt hiszem, ez így van jól. Egyszerűen, hát olyan, mint egy 3678# kis állat. Hát nem lehet hagyni, hogy úgy csinálja, ahogy akarja." S akkor jön egy ilyen hihetetlen mondat 3686# "Embert kell belőle faragni. Az, ez, ezt lehet vele csinálni. Hát itt toporzékol, ordibál, embert faragunk 3695# belőle." Ha tudna beszélni, azt mondaná: "Ember vagyok." 3700# 3700# Akkor leülök, mikor a gyerek 5 éves, 10 éves, 15, és még sokkal rosszabbul vagyok. Mert mit próbálok most a 3709# belső logika szintjén elérni? Megpróbálom a gyermekemnek azon késztetéseit uralni, amely késztetésekkel nem 3719# tudtam mit kezdeni. Ezeket mind kézbe akarom venni. "Nekem ne legyen akaratos, nekem itt ne bőgjön, nekem itt ne 3729# csinálja, amit akar, nekem ne legyen neveletlen, nekem..." Ugye NEKEM. Nem nekem, ő ilyen. Valamit kifejez, 3739# valamit nem értek meg, vagy szükség van egyszerűen csak a türelmemre. "Nekem ne legyen ilyen." Miért is válok 3749# egyre tehetetlenebbé? Mert pont azokkal a késztetésekkel próbálok ezen a módon hatalmi logikával elbánni - ezt 3759# persze nevelési elveknek hívom - amely késztetésekkel, szükségletekkel, érzelmekkel és indulatokkal én magam már 3770# gyerekkorban megtanultam nem-mit-kezdeni. És akkor ez adódik tovább, és akkor lehet sémáról, sémáról-sémára. 3780# 3780# Ezt az összefüggést néztük meg egy évvel ezelőtt, amikor a házastársak esetében néztük, hogy hogyan áll össze 3788# egy lehetetlen rendszer. Erre biztos jól emlékeztek. Ugye, hogy megházasodok valakivel, és ott nem tudok mit 3796# kezdeni azokkal az adottságokkal, jellemvonásokkal, késztetésekkel, amik itt benn a személyiségemben 3803# kidolgozatlanok. A bennem kidolgozatlan késztetések és egyebek a társamban elkezdenek irritálni, és itt nem 3812# nevelem őt, bár azt is csinálom. Ha megnézzük, tulajdonképpen azt csinálom. Itt inkább azt mondom, elvárásokat 3820# fogalmazok meg. "Hogyha te tényleg szeretsz, csináld ezt, azt, amazt!" És a célom, hogy ne legyél olyan, ami 3828# érinti azt a részemet, ami nincsen kidolgozva, amivel megtanultam "nem mit kezdeni", mert valamikor az életet 3836# akadályozónak tűnt. Így aztán akkor elvárások, "Ha te szeretnél, nem így lenne.", hasonlókat mondok a férjemnek, 3845# a feleségemnek, mint a gyerekemnek. "Hát mintha nem is az én fiam lennél. Mintha nem is szeretnél. Mintha nem is 3853# a férjem lennél." 3855# 3855# Végül bezáródhatunk a körbe. "Az egy arany, az egy arany, az egy arany, az az egy arany!" Hű! Ez azért gyomros, 3866# ugye? Gyomros, gyomros. Azért akartam ezt így elmondani, először a gyerek felől, aztán a szülő felől, hogy 3876# például abbahagyjuk önmagunknak a szidalmazását. Hiszen lehet, hogy egyszerűen csak érdemes rálátni arra, hogy 3887# "Na mi is történt velünk?" Ezt Alice Miller úgy fejezi ki: "Engedélyezzük a tudást magunkról." Ha van valaki, 3898# akitől a legtöbb ember retteg, az saját maga. Beleértve az árnyékát, és azokat a részeit, amelyekről valamikor 3909# úgy tűnt föl, hogy a legfélelmetesebbek és fenyegetőek, veszélyeztetik az életet. Hogyha egy gyerek kénytelen 3920# nagyon-nagyon megfelelni a szüleinek, és a szülei arra használják nem tudatosan, hogy a saját, ráadásul nem 3931# tudatos szükségleteiket a gyerekeikkel elégítsék ki, a gyerek milyen árat fizet ezért? Nagyot - ez egy jó 3941# válasz, de nem erre gondoltam. Templomban, mikor "Na, mi a jó válasz? - Jézus." Jó, ez tényleg, ez egy, ez 3952# biztos, hogy bejön. Tehát Jézus és szeretet, ez majdnem mindig megfelelő. Nagyot, és azon túl, hogy nagyot, úgy 3963# is mondhatnánk, a gyerek az életerejével fizet. Hát magunk között... 3970# 3970# Azt kérdeztem a fiataloktól néhány nappal ezelőtt "Mondjátok nekem, hogy el tudjátok-e képzelni, hogy Isten 3980# valamiképpen az ösztönkésztetéseken keresztül jelenik meg?" Nem a lelkiismereten keresztül, hallócska, 3991# ösztönkésztetésen keresztül. Egy okos hölgy már válaszolt is. "Igen, az ösztönkésztetésem hangja például az: 4001# akarom, hogy legyél. Jó, hogy vagy." Ha kihangosítanánk az ösztönkésztetésünket, ilyesmit mondana. Akarom, hogy 4013# legyél. Legyél, éljél! De ha valaki ezt az egész világot valamiért fenyegetőnek tartotta valamikor, akkor 4023# érthető, hogy miért, az életerejével fizet. Amikor próbálná az életerejét elővenni, akkor elkezd rettegni és 4034# szorongani saját magától. Hogy mi minden lesz ott. Úgy, ahogy a mai alkalom elején. "Te jó ég! Az nevetséges, 4045# hogy egy ilyen jövőbeli fantáziával én, egy leendő pap, ez nevetséges. Mi, hogy nekem voltak nagyratörő 4056# fantáziáim gyerekoromban? Na ne, ne már, nevetséges, ugyan már! Ilyesmivel nem..." Egyszerű tartalmaktól 4066# magunkban rettegünk. A rettegés megfelel akkor annak a kornak, helyzetnek, amelyben a sérülés megtörtént, a séma 4077# elkezdett kialakulni. 4080# 4080# Hát, most akartam még valami komolyat, de hát már nem lehet. Nem lehet. Mrhh! Hmm. Jöjjön Erikson. Jaj, hol 4111# vagy? Egy történet. A fejezet címe sokatmondó. 4125# 4125# Erikson - A szülők leszoktatása gyerekeikről 4129# Most már érthető, hogy miért ad Erikson - nem ő adta a címet, mindegy, aki adta. Lehet, hogy ő adta, nem tudom. 4140# Azt mondja. Ezt a lányt egy keleti parti családból, az Államok túlsó végéről hozta el az anyja hozzám. A lány 4150# éppen túl volt egy szerencsétlen autóbaleseten. A barátja vezetett, és mivel a lány néhány kisebb sérülést 4160# szenvedett, a két család elkezdte perelni egymást. A balesetet követően a lányon két kisebb műtétet is végeztek, 4171# ezek szükségességét nem tudtam megítélni. Az viszont biztos, hogy egy rákövetkező pszichoanalitikus kezelés, 4182# amelyben főleg a gyerekkorát boncolgatták, teljesen felesleges volt. Végül ez a pszichiáter ajánlott engem, 4192# mivel nem látott haladást, és a lány fájdalmainak nem találták semmilyen szervi okát, sőt hipnoterápiával sem 4203# tudták befolyásolni. 4205# Belépve a rendelőbe feltűnt a fennkölt, nyilvánvalóan örökre megnyomorított bal karja (Fennkölt! Na, ez milyen 4215# érdekes. Na, ezen majd lesz nekem is munkám otthon, nem csak nektek. Nem fennkölt, hanem felkötött. Azt mondja.) 4226# Belépve a rendelőbe, föltűnt a felkötött, nyilvánvalóan megnyomorított bal karja, és bánatos lehangolt 4236# viselkedése. Olyan fogyatékos személyként élt, aki nem tudta elhagyni a szüleit, bár igazán semmi testi hibája 4247# nincs. Alkalmatlan vagyok, tehetetlen vagyok, képtelen vagyok. A terápia lényegében alkalmi vizitek formájában 4258# történt. Sikerült rávennem a lányt, hogy kritikusan tekintse a szüleit, a húgát, és a drága magán középiskolát 4268# az egyetem előtt, ahol csak hiábavalóságokat tanult. Azelőtt sohasem gondolkodott el valóban kritikusan az 4279# életről, vagy hogy miért akarna élni. Rámutattam, hogy néhány horzsolással járó baleset után két értelmetlen 4289# műtéte is volt, akár egy bábnak. Most az a kérdés, hogy ő mit akar. Merengeni a múlton, vagy kitalálni, hogy mi 4300# lesz a következő 50 évben? 4302# Vázoltam előtte, hogy a jövőnek egy csomó mindent kellene nyújtania neki. Nem a veszekedést a szüleivel, meg a 4313# pereskedést a kártérítésért. Inkább azon gondolkodhatna, hogy miért szeretne élni. Erre elkezdett a házasságról 4324# beszélni, s elmesélte, hogy a nővére a szülők ellenében ment férjhez, és már várandós is. Ezzel végül a szüleit 4335# megbékítette. Megkérdeztem, vajon miért kellene kibékíteni a szülőket azért, mert a lányuk felnőtt és férjhez 4345# megy. 4346# Az egyik beszélgetés végén, úgy Húsvét táján megkérdeztem tőle, hallott-e arról, hogy valaki New England-ben 4356# télen úszkál a tengerben? Javasoltam, ha nem is, kipróbálhatná a motel úszómedencéjét, ahol lakik. A lány anyja 4367# bejött hozzám. "Tudja mit tett a lányommal? Úszik, fejest ugrik, jól érzi magát. Ő nem az a lány, akit 4377# fölneveltem." Egyetértettünk. 19 órányi kezelés után... többször is kétórás ülést tartottunk, a lány anyja 4387# visszament keletre. Mielőtt elbúcsúztak, azt mondtam az anyának, hogy beszéljen a férjével, és hagyják abba azt 4398# az ostoba pert a baleset fölött. Visszavonhatják a bíróságról, vagy ejtsék el. A lány visszatért az egyetemre, 4409# az anya pedig írt nekem, hogy hajlandó lennék-e kezelésbe venni a család többi részét. Azt írtam, hogy ha ők is 4419# olyan kaliberűek, mint a lányuk, örömmel várom őket. 4425# 4425# Akkor jó emésztést nektek! Ha valakinek sok, ki is lehet okádni az egészet. (taps) Köszönöm a tapsot, olyan 4438# érdekes ez, mert vagy 10 évig úgy voltunk, hogy sosem volt taps, és tulajdonképpen azért nem, mert magunk között 4453# voltunk, hogy mindig olyan természetes volt, hogy én ezt csinálom, ti itt vagytok, és úgy együtt, együtt 4466# vagyunk. Úgyhogy ezért, csak ha valaki ezt furcsállja, hogy ezért. 4475#
20121120 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
