2012.10.02-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20121002 ¤
0000# Úgy látom, hogy itt az idő. Szívből köszöntelek benneteket, Isten hozott mindannyiótokat! 0007# Nagyon hálásak vagyunk a MOM Parknak, hogy itt lehetünk. Köszönjük nektek, hogy befogadtatok minket. (taps) 0017# Köszönjük szépen, és mindenkinek, aki egyengette az utunkat, például Kálmán atyának is, nagyon. (taps) 0026# Kérdések 0026# Maradt két kérdés megválaszolatlanul. Ha megtehetném, most belefejeselnék a két kérdésbe, röviden válaszolnék 0036# rájuk azért, hogy ne maradjon egy rossz érzés bennem, vagy bennünk, hogy bizonyos kérdésekre válaszoltam, 0045# másokat meg kihagytam. Tulajdonképpen utána szeretnék visszatérni a mottóinkhoz, meg mindahhoz, ahogyan 0054# szeretnénk folytatni a tavalyi témánkat. A két kérdés pedig így szól... az egyikkel kezdem csak. 0063# A csökkentértékűség séma és a társfüggőség összefüggenek-e egymással? 0069# Már a kérdés is nagyon jó és éleslátó, aki egyáltalán rákérdez arra, hogy van-e itt összefüggés a kettő között. 0078# Bátran mondhatjuk, hogy nem is csak egy sémával láthatunk és találhatunk összefüggést, hanem akár kettővel, 0088# hárommal is. Hiszen a bizonytalanság, a bizalmatlanság, az érzelmektől való megvonottság, az érzelemhiány - 0097# mindegyik, mindegyik, mindegyik része lehet annak, hogy elinduljon bennünk egy olyan magatartásmód, amellyel 0107# szeretnénk függő módon, függőségi kapcsolatban lenni valakivel, őt megpróbálni birtokolni, őt ellenőrizni, 0116# kontrollálni, és ezáltal csökkenteni a szorongásunkat. Valamit, ami felé bizalmat kéne adni, azt inkább 0125# biztonságban tudni, és a többi, és a többi. Tehát nagyon örülök, hogy valaki igyekszik egységben látni témákat, 0135# mondjuk egy pár évvel ezelőtti témát meg a mostanit. Tehát ha valaki fölfedezte magán a társfüggőség tüneteit, 0144# akkor akár most nekiláthat bizonyos sémákon keresztül is gyógyulni. Hurrá, hurrá! Még egy valami a kezünkben 0154# van. (Ez volt az utolsó előtti kérdés, és azután pedig, utolsó...) 0160# 0160# Más boldogtalansága árán lehetünk-e boldogok? 0163# Most erre a kérdésre hadd ne válaszoljak, de szeretnék hozzászólni. Mégpedig azt, hogy nem vagyunk felelősek egy 0173# másik ember boldogságáért. Tehát a kérdés önmagában rejt egy csapdát. Nem vagyok felelős senki boldogságáért, 0183# még a gyermekem, a házastársam, a szüleim, a barátom, a papom..., akárkinek a boldogságáért sem vagyok felelős. 0193# Egyszerűen azért, mert a felelősségemnek van egy határa, és kétség kívül reális beszéd, hogy a felelősségemnek 0202# már határa van ott, ahol a te érzelmeid vannak. Hogy tudnék én oda belenyúlkálni, beleszólni, 0211# tik-tik-tik-tik-tik...? Tehát ha én a te boldogságodért is felelős lennék, akkor olyan mértékben ki kellene 0220# tolnom és tágítanom a saját kompetencia határaimat, hogy attól koldulsz. Arról nem is beszélve, hogy 0229# teljességgel lehetetlen. Felelős miért lehetek? Felelős lehetek önmagamért, a tetteimért, a döntéseimért. 0238# Felelős lehetek azért, ahogyan itt és most vagyok, ahogy megnyilatkozom. Felelős lehetek, ahogyan reflektálok 0248# magamra. Felelős lehetek egy összefüggésben, hogy szakmailag fölkészült vagyok-e, kialudtam-e magam tegnap, hogy 0257# most ép eszemnél legyek. 0260# 0260# Jálics Ferenc azt mondta: "A lelki élet három alapja: alvás, evés, imádság." Szóval nagyon sok mindenért, 0270# éppenséggel nagyon sok mindenért vagyunk felelősek, ráadásul a felelősségünk bizonyos dolgokban nem is 0280# választható, hanem egyszerűen tényszerű. Tehát egy apa nem dönt a felelősségéről, amikor megszületik a fia, mert 0291# az VAN neki - legföljebb nem törődik vele. Tehát nem hogy néha választunk, néha magunkra veszünk felelősséget, 0302# bizonyos felelősséget ha kérjük, ha nem kérjük van, de például a másik boldogságáért nincs. Nincs, mert ott már 0313# túlságosan is - most a szó jó értelmében - Ő van, Ő jön, az már ott az Ő tere. De nyilván, hogy ezt a gondolatot 0325# most nem játszhatjuk ki azzal szemben, hogy hát persze, hogy a kapcsolatokban ott vagyok, mit teszek, hogy 0335# mondok, mit mondok, mennyit alszom. Sok nő például kifejezetten erkölcsi ugrásokra képes, ha kialussza magát. 0346# Úgy látjuk, mint valami döbbenetes személyiségfejlődést, pedig csak aludt. Most ha ilyen olcsón is adják, 0357# szerintem érdemes. Tehát kifejezetten érdemes néha akkor ki... Férfiak is - nekik inkább a másikat mondom. Ugye, 0368# hogy jár-kel, mint egy vaddisznó, s akkor egyszer csak megebédelt, és... egy ilyen döbbenetes, mintha a 0378# kultúrába mártották volna. Szóval aludni, enni - hihetetlen sok mindenért vagyunk felelősek. (Jön ki az ing a 0389# gatyámból. Igen, mert... ezt már néztem, azért kerestem itt valakit, mielőtt elkezdtük volna... Snoopy, te itt 0400# vagy? Most nem, nem... Snoopyt keresem. Van rendes neve is, de azt nem akarom mondani, mert... mert az van, 0411# hogy... Na várjunk most! (...) Kicsit nekifogytam a nyáron. Szóval! Nem jó így se? Tehát!) Mások boldogsága árán 0422# lehetünk-e boldogok? Én erre a kérdésre talán azt mondom, nem akarok válaszolni, de elmondtam, amit mondtam. (És 0433# aztán pedig...) 0435# 0435# Felelősségünk a teremtett világért. 0437# A nyári tábort ennek szántuk, tehát most erről nem szeretnék beszélni, mert éppen benne voltunk. S eszembe is 0445# jutott, hogy tettem egy ígéretet magamnak, hogy szeptembertől kezdve üveges kólát iszom. Tessék, nézzétek, 0453# milyen egy állhatatlan lélek vagyok! Nehéz a változás, ebből is látszik. 0458# Bevezető gondolatok 0459# Jó, ezt akartam. Most akkor a kérdésekre megtörtént a válasz, és nézzük csak meg, mert... (Egészségedre!) nagyon 0468# sok bevezető gondolatom van. Azt gyanítom, hogy a séma terápiáig ma el se jutunk. Akkor se, ha ezért jöttetek. 0476# Azért, mert először valahogy szükséges egyáltalán, mielőtt egy picit belemegyünk valamibe, úgy nézzünk körül egy 0484# kicsit. Körül, meg magunkban, s aztán majd belefejeselünk és aztán tocsogni fogunk mindenféle sémákban, de hogy 0492# előtte valahogy egy picit lássunk rá. 0495# 0495# "Hogy a búbánatba' kerültem ide?" 0497# Emlékeztek a mottóinkra, hogy "Ne csak magunknak legyünk jól." ez volt az egyik, és aztán beszéltünk erről, hogy 0506# "Bízz magadban, de ne higgy magadnak!", és aztán az első pedig az volt, ahogyan fölkiáltott az a házaspár ott 0514# Lyon és Párizs között, hogy "Hogy a búbánatba' kerültünk ide?" Hogy ezt szimbolikusan értettük a saját 0522# élethelyzetünkre, vagy -történetünkre. S hogy annak a lépései is szimbolikusak. "Nem kell térkép, minek. 0529# Tájékozódunk..." Ugye, fiatal hév. Aztán mikor jön egy realitás, már úgy 30-35 körül az első nagy pofonok az 0538# élettől, akkor azt mondjuk "Az, az, az nem lehet, hogy az a tábla jó legyen, az biztos, hogy nem." Ugye, tehát 0546# még mindig nekem van igazam, és... És végül, amikor úgy végérvényesen látni valahogy, na most tényleg 0554# eltévedtünk, akkor pedig egy ilyen döbbenetes csodálkozás: "Na most hogy a búbánatba' kerültem ide?" Ugye ez 0562# annyira jól tükrözi a helyzetünket. 0565# 0565# A történetet szeretném tovább mondani, ezt múltkor nem tettem. Mert a történet ugye... elkezdtek akkor 0572# gondolkodni, hogy... föltették ezt a kérdést, de aztán meg is akarták érteni. Ugye mi is valahogy már benne 0581# vagyunk ebben a szakaszban, s elővették este a térképet, és nézegették, hogy mit csináltak. Ugye, mi is most ezt 0590# tesszük. Nézegették, tulajdonképpen honnan hova jöttünk. És képzeljétek, hogy ez is egy nyári történet kedves 0598# ismerőseimről, milyen szimbolikus, mert az derült ki, hogy pontosan ott mentek föl az autópályára, ahol le 0606# kellett volna jönni. Na hát, ha van szimbolikus történet, akkor ez az. Tehát pont az ellenkező irányba. 0615# 0615# Van-e elég erőnk a megújuláshoz? 0618# Ahogy fölismerjük magunkat, és elkezd érdekelni bennünket valamennyire az, amit a séma terápián keresztül 0627# próbálunk megfogalmazni - hiszen ez nem egy, nem egy terápiás nem t'om micsoda, továbbképzés - akkor sajátos 0637# dolgokra találhatunk rá. Az egyik, hogy elkezdünk azon vívódni, őrlődni, hogy "Van-e elég erőnk a megújuláshoz?" 0648# Rátok nézek, van bennem egy nagy reménység, hogy nem véletlen, hogy itt vagytok. Sokakat ismerek, akik amikor 0658# bejárták ezt az utat, mint a kedves ismerőseim, akkor nem volt elég erejük ahhoz, hogy fölálljanak. Attól kezdve 0669# többé-kevésbé beleragadtak - így fogalmaztam ezt meg - a sebzettség vezérelt életükbe. Attól kezdve még éltek 0679# 20-30-40 évet, de már csak azzal töltötték az időt, hogy másokat szidtak, másokra panaszkodtak, másokat okoltak. 0689# Már csak arra maradt erejük, hogy boldogtalanok legyenek, esetleg másokat bántsanak, esetleg még egy-két emberbe 0700# belerúgjanak, és a többi. Nem olyan magától értetődő, hogy valaki föl tud állni. Ez nem. Tehát az, hogy ha 0710# egyáltalán megfogalmazódik bennünk egy igény, hogy "Én szeretnék innen fölállni. Az lehetetlen, hogy én így 0720# végezzem, az lehetetlen! Hát nem." Hogy már az milyen - számomra nagyon - megbecsülést érdemlő döntés. 0730# 0730# Milyen helyzetben szoktuk magunkat találni? Mikor itt vagyunk, mondjuk egy mélyponton, vagy egy nehézségünkben, 0740# akkor egyszerre két dologgal kell szembenéznünk. Mert már felnőttek vagyunk, 30-35-40-50-60, akárhány... Az 0750# egyik, hogy nem véletlenül kerültünk a mélypontra. Tehát egyszer csak kezdjük meglátni az elrendezetlen 0759# dolgainkat magzati kortól kezdve, csecsemő kor, kora gyerekkor, óvodás kor, iskolás kor. Egyszer csak minden 0769# elrendezetlenségünk, gyógyulatlanságunk, sebünk bekopog. Még ezzel hagyján lenne valamit "közdeni". Mi a plusz 0779# teher? Hogy közben éltünk is. Tehát a leélt életutunknak is megvan a maga terhe, a maga hordaléka. Tehát 0789# egyszerre tulajdonképpen két világot is valamiképpen hát kézbe kéne vennünk. Egyrészt azt a sebzett világot, 0799# amivel eddig nem kezdtünk érdemben, vagy megfelelően, elégségesen - ami nagyban megmagyarázza, hogy miért 0809# vagyunk most rosszul -, de a helyzetünk annyival cifrább, hogy közben szembe kell néznünk már azzal, hogy, hogy 0819# milyen..., hogy már elváltunk, hogy már elváltunk kétszer, hogy már a gyerekeinkkel ez van, már a gyerekemmel az 0829# van, már azt elszúrtam, ez már gyógyíthatatlanul úgy van, ő már meghalt, akivel rendezetlen dolgom van. Nem kis 0840# feladat egyszerre a múltbéli rendezetlenségekkel, amiket úgy kaptam örökségbe, és egyszerre azokkal, amelyeket 0850# már én tettem, vagy követtem el, vagy mulasztottam. 0855# 0855# Richard Rohr több, mint 10 évig volt - most ha jól emlékszem - Új-Mexikóban börtönlelkész. Férfi emberekhez járt 0865# be, akik rettenetes dolgokat követtek el, és rendszeresen figyelte azt meg, hogy ezek az emberek ettől a kettős 0876# tehertől szenvedtek, és a legtöbbjük padlón maradt. Mégpedig azért, mert ritkán történik az, hogy valaki 0886# erőszakossá legyen anélkül, hogy ővele ne lettek volna erőszakosak, ez az ő sebzettsége. De nem ennek a 0896# gyógyulásának tudott nekilátni 10 évesen, 15-25-35-45, hanem sebzettségvezérelten élte az életét, tehát ő maga 0906# is bűncselekményeket követett el, és most dühös a világra, most haragszik, most csalódott, most kiábrándult, 0917# most ehh.... Tehát kettős teherrel kell valamiképpen elkezdenie a megbirkózást. 0925# 0925# Erkölcsi tartás 0926# Ha valaki nekilát ennek a munkának - minden megbecsülésem a tiéd. De nagy dolog, mikor ezt elkezdjük. Most 0933# szeretném ezt, a helyzetünket, hogy hogyan is vagyunk egy másik szempontból megközelíteni. Azt is lehet mondani, 0942# hogy először igyekszünk - persze a sebzettségeinktől is indíttatva, mert nem csak az van, de azért végignézzük 0950# az életutunkat, látjuk, hogy hej-haj. Persze a spiritualitás is ott van, csak most sarkítok a témánk miatt. 0958# Először próbálunk élni, ugye a természetes dolgainkból kiindulva. Az a természetes, vagy egészséges, vagy beteg. 0966# S akkor egyszer csak erkölcsi kihívások elé kerülünk. Például van valaki, aki nem tud rendesen kötődni. Ugye 0974# Magyarországon minden második felnőtt nem tud biztonságosan kötődni. Háhh! Tehát bent vagyok egy 0981# társkapcsolatban, de ha akarnék se tudnék biztonságosan kötődni, mert sebzett vagyok. Mi következik ebből? 0989# Miután nem kötődöm biztonságosan az életem társához, könnyebben megszólítható, megragadható, csábítható vagyok. 0997# Adott esetben már csak azért is, mert lehet egy hiányérzetem, s úgy érzem "De valahogy nem adod meg nekem, 1005# valahogy ez még nekem nem elég, vagy nem..." S nem azt ismerem föl, hogy azért nem elég, mert én nem kötődök 1013# eléggé hozzád, nem ezt ismerem föl, hanem azt, hogy "Valahogy te nem adsz nekem eleget." 1020# 1020# Mi az, ami segíthetne abban, hogy valamiképpen a gyógyulás útján legyek, vagy maradjak? Ha van bennem morális 1028# tartás. Mert akkor - egy más szempont - az erkölcsi tartás segítene nekem abban, hogy ebben a nehéz helyzetben, 1037# ahogy úgy érzem, hogy "Nem adsz nekem eleget, tán nem szeretsz eléggé, vagy nem kapom meg a házasságtól, ami jó 1045# lenne. Nem is tudom, bizonytalan vagyok, hogy szeretlek-e, vagy te szeretsz-e engem." S hát persze az élet 1053# mindig ad alkalmat arra, hogy valamire lehessen hivatkozni, hogy "Persze, mert nem néztél rám szépen, nem 1062# feküdtél le velem este, ..." Segíthetne, ha itt be tudna lépni az erkölcs, és azt mondja "Jó, de a..., az 1070# erkölcs miatt nem." Na, de ez meg szokott történni? Egy ideig. Az a tapasztalatom, a többség életében az 1078# erkölcsi szempont egy ideig még működik, és aztán puff, azon is át... Ez a mi szempontunkból azt jelenti, hogy 1086# továbbviszem a sebzettségvezérelt életet. 1090# 1090# Spirituális válasz 1091# Most ha itt továbbmegyek, jön egy következő pont, a spiritualitás. Ha erre az egészre tudnék egy spirituális 1099# választ adni, a sebzettségemre is, a te gyöngeségedre, a te tökéletlenségedre, hogy nem tudsz engem jól 1106# szeretni, a saját sebzettségemre, a saját tökéletlenségemre, hogy kiderült, hogy nem tudlak téged elég jól 1114# szeretni - erre születhetne bennem egy spirituális válasz. Akkor az vissza, vissza tudna vinni adott esetben, és 1123# akkor ott elindulna egy megújulás. Ugye emlékeztek, mondtam ezeket a nagyon nehéz mondatokat. 1130# 1130# Ráébredhetnék, hogy az élet az olyan, hogy senkit se szeretnek úgy, ahogy neki arra szüksége van. Ha ezt el 1140# tudnám fogadni, máris tudnék veled élni. Különben mehetek, mint méhecske egyik virágról a másikra, hogy valaki 1150# éppen úgy szeressen most, ahogyan énnekem az jó lenne. Vagy azt mondani, hogy ó igen, most azt hiszem, hogy 1160# belátom, hogy tökéletlen vagyok, és ezen semmi sem változtat. Hogy nem leszek soha tökéletes. Mondjuk tőled se 1170# várom már. Vagy hogy az élet senkinek sem ad meg mindent. Ezek a spiritualitás felé nyitnának meg engem, 1180# miközben a sebzettségem megmarad, de segítenének, hogy a sebzettségvezérelt élet útjáról valahogy le tudjak 1190# lépni. A legtöbb ember azonban itt is elbukik. S akkor mi marad? A fetrengés. Csapkodás, izé, boldogtalanság, 1200# nem értjük "Hogy a búbánatba' kerültünk ide?" 1205# 1205# Most arra szeretnénk vállalkozni, hogy el-elmegyünk itt az elejére, ahol ezek a lélektani dolgok vannak. Hogy 1217# majd kicsit beletúrunk, úgy szügyig, könyékig, hogy "Na, mi is van itt?" S előbb-utóbb majd morális dolgokhoz is 1230# eljutunk, hoppácska-hoppácska, akkor spirituális dolgokhoz, mhh. Jaj! Ehh! Jó. 1240# 1240# Ödipális helyzet 1242# Ehhez a sebzettségvezérelt élethez egyetlen példát szeretnék hozni. Ennek a fölismerése nagyon gyógyító tud 1257# lenni. Az ödipális helyzetet hoznám példának. És most nagyon egyszerűen. Hogy a személyiségfejlődésünkben óvodás 1273# kor, 4-5-6 éves, kisiskolás kor legeleje, történik egy fontos helyzet. A fontos helyzet az, hogy mondjuk én, 1288# kisfiúként, hmmm, rajongva nézek anyukámra. "A legfontosabb nő, kétség kívül. Igaz, a Panni is ott van a 1303# nagycsoportban, de hát nem, hát azért, azért az anya azért az anya. Tehát a Panni még igen, igen, de nem, szóval 1319# azért az anya a nyerő." Amikor megy, megy, megy a sok érzés és minden az anyukám felé, mi történik? Át kell 1335# élnem, hogy az anyám foglalt. Na ez fáj. Szúr, mint sivatagban a kaktusz. Ú, ú, ú, ú! Annyira dühös lehetek 1350# ezért, ugye mondja a lélektani megközelítés, hogy megkeresem, hogy ki az a gazember, aki lenyúlta tőlem. Mert 1365# énnekem - most vagyok 5 éves - eddig úgy tűnt, hogy az enyém. Tehát csecsemő kortól kezdve egészen úgy tűnt, 1381# hogy az enyém, de most, hogy nyiladozok, mintha itt egy másik valaki is lábatlankodna. És akkor elindulnak az 1396# indulataim az apám felé. "Ha az apám nem lenne, az élet megint talán lehetne olyan szép, mint amikor csak én és 1412# anya..." Jó esetben mi történik? Apám azt mondja, hogy "Fiacskám, mész az oviba! Keresd meg azt a Pannit, 1427# oszt'...!" S ugye, jó esetben, ahogyan rátalálok az apámra, egyszer csak azt mondom, hogy "Az apám azért egy 1443# erős ember, én meg a fia vagyok. Na Panni, hol vagy?" S a Panninak elámul a szája "Ötévesen egy ilyen jó svádájú 1459# csávó? - Ez az, bizony, nézd meg az apám!" 1465# 1465# Ugye ez tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű személyiségfejlődésbeli helyzet. Végtelenül egyszerű, ugye? És 1465# amikor én 7-8 éves leszek, akkorra jó esetben ilyen értelemben, ilyen értelemben túl vagyok anyun, túl vagyok 1466# apun, és már a Pannikat nézem. Ugye, és megy tovább az élet. De mi történik akkor, ha elakadok? (csapkod - 1467# szerk.) Valaki hogy nyugtatja magát. Ez jó, ezt mindig megfigyeltem, hogy olyan döbbenetesen finom egyéni 1467# módszereket tudunk kitalálni az önmagunk megnyugtatására. Hogy hogyan tudunk stabilak lenni egy helyzetben. Csak 1468# mondanék ilyen egyszerű... hogy lépésről lépésre az elakadásokban mi történik, hogy egy picit ezt lássuk, és 1469# összefüggésben aztán, hogy akkor egy sebzettségvezérelt életúton mi következhet be. Egyszerűen modellszerűen 1469# mondom, azért, hogy, hogy. 1470# 1470# Lépésről lépésre az elakadásokban - sebzettségvezérelt élet 1474# 1. Elakadva az édesanyámnál 1476# Például, az első lépés, hogy (Egészségedre! Ha... sokat esett ma az eső.) ott rekedek anyunál. Tehát el se 1484# indulok. Azt mondom, hogy "Anya!", s az anya azt mondja, hogy "Fiam!" Na, ez nagy baj. Tehát amikor például 1491# azért, mert a szüleim már elváltak, bármi megtörtént, vagy már kirekesztették a családból a férfit, mert 1499# alkoholbeteg, vagy kirekesztették pusztán csak azért, mert férfi, vagy ő maga kirekesztette magát azért, mert 1507# férfi. Mit tudjuk ezt mi? Nem is ez az érdekes, hanem hogy az anya és a gyerek között van egy olyan..., hogy föl 1515# se ismerem, de tulajdonképpen az történik, hogy győztem az apám fölött. Ez van. Szóba se jön itt semmiféle apa, 1523# én és anya, és ezt folytatjuk tovább. S akkor lesz aztán mondjuk egy fölnőtt, aki nem is házasodik meg, mert 1531# továbbéli azt, hogy én és anya, én és anya. Persze a kapcsolatnak a színezete változik. Ő már felnőttként lehet 1539# dühös az anyjára, már meg se látogatja, csak kéthavonta, belül azonban a kötelék tart. Ha kívülről ránézünk, azt 1548# mondjuk, 4-5-6 éves korban valami nem történt meg. Megtörtént egy sebződés, most ennek látjuk a következményeit, 1556# ahogy sebzettségvezérelten viszi tovább az életét. 1560# 1560# Hogyha behozzuk mondjuk a morális dimenziót, van, aki hűséges az anyukájához, és tényleg kitart. Van, aki úgy 1569# hűséges az anyukájához, hogy közben csajozik. Ezt a kettőt különválasztja. "Anyám sose fogja azt megélni, 1577# meghalna még, ugye boldogtalan lenne, ha engem látna az oltárnál egy másik nővel." Tehát azt nem, de hát a 1586# csajozás belefér. Nem baj, azt nem látja, azért nem is beszélünk róla, mert vasárnap ott ebédelek. Tehát az 1595# első, hogy ottrekedek itt belül az édesanyámnál. Elmehetsz te az Egyesült Államokba is nyugodtan dolgozni. Prrr! 1604# Nem sokat segít. Ez az egyik, hogy egyáltalán el se jövök onnan. 1610# 1610# 2. Legyőztem az apámat/anyámat 1612# A második "Na eljövök, eljövök, és az apám gyöngének bizonyul velem szemben." Ez egy, tulajdonképpen egy sajátos 1623# katasztrófa egy gyerek számára, hogyha sikerül uralkodnia az apja fölött. Ha olyan helyzet alakul ki, hogy az 1634# anyának sokkal fontosabb a fia, vagyis mondjuk itt én, mint a saját férje. Például, ha éppen akkor történik a 1645# válás, vagy ha már nincsenek jóban, és az intimitás szükségleteit már énvelem éli meg. Már két éve nincsen szex 1656# köztük, és a többi, és a többi, ezt le tudjuk írni. (Egészségedre! Na, olyan eklektikus ez a mai alkalom.) Akkor 1667# én megélem azt, hogy tulajdonképpen... ez a pasi, akit apának hívunk, gyöngébb nálam. Ezért később súlyos árat 1677# lehet fizetni ám. Egyrészt maradhatok egy ilyen kis pökhendi, pukkancs hülyegyerek. Ez most egy ilyen lélektani 1688# leírása volt a személyisége sajátos torzulásának. Ő azt gondolja azért, mert az apját legyőzte 6 évesen, hogy 1699# övé a világ. Fütyülhet mindenkire, ő az anyja egyetlen gyereke, ránéz "Hát te ki vagy? Apádat se győzted le?" 1710# 1710# De például - most fordítok egyet, egy férfi-nő - képzeljünk el egy nőt - most ha megfordítjuk ezt a helyzetet - 1719# aki azt élte meg, hogy ő bizony befutó volt az apjánál. Apa és anya közt a kapcsolat megromlott, velem beszélte 1729# meg már a bajait, dolgait, én, én, engem szeretett legjobban. Mi történik? Most csak ötletelünk egy lehetséges 1739# következményen. Például egy ilyen sebzettségből simán kijön az, hogy én 20 évesen, 25 évesen keresek ennek a 1749# helyzetnek, modellnek megfelelő szituációt. Vagyis keresek egy házas pasit, hiszen az ismétli meg pontosan 1758# ugyanazt a helyzetet, amit én sebzetten, nem végigfejlődve, végigvíve éltem meg. A legérdekesebb, hogy akinek ez 1768# a fajta elakadása, ödipális korszakban való elakadása ilyen jellegű, hogy sikerült győznie az ellentétes nemű 1778# valakin, simán elszeret egy másik embert egy kapcsolatból, simán, de simán, de simán, de simán, és lehet, hogy 1788# 30 év múlva dereng föl neki, hogy valami bűntudata legyen emiatt. Nincs is bűntudata, mert annyira ez az a 1798# természetes világ, amibe ő belenőtt, amit hoz, és azt mondja "Na, most már, egy másik helyzetben megismétlem 1807# azt..." Hahh! Akkor látjuk, itt egy sebzettségvezérelt történet van. S amikor ő padlót fog 50 évesen, ú, ú, 1817# akkor egyszerre kell szembenéznie a sebzettségével, és az élete következményeivel. De nem könnyű. Nagy bátorság 1827# kell ahhoz, hogy akkor azt vállaljuk. 1830# 3. A szülőkön túl nincs senki 1833# Ugye, tehát nem ragadok ott az anyukámnál, nem is győzöm le az apukámat, hanem biza' elindulok, de ott meg nincs 1843# senki. Mert mondjuk a szüleim közt a kapcsolat úgy megromlott, hogy egyszerűen nem, nem találok olyan férfit, 1852# akivel tudnék azonosulni. Nem, nem, egyszerűen nem. Megyek, és prr, és ott nincs senki. Megyek, és... S hogyha 1862# kiterjesztjük ezt a logikát, ezt az élettapasztalatot, találunk mondjuk egy olyan férfit vagy nőt, aki úgy 1872# menne, és úgy "Nem, nem, nem t'om, nem értem eldönteni, most ő az igazi, vagy..., nem t'om, hogy nincs, nincs 1882# olyan, nem, nem t'om, most ezt..." És akkor jönnek a kérdések. "Feri atya, ezt most fejből kell csinálni, vagy 1891# érzésből kell csinálni? De hát most csináltam fejből, az nem jött be, akkor nem volt szenvedély. Akkor csináltam 1902# szenvedélyből, de hát azt meg nem tudtam élni. Most mi van akkor? Hogy néz az ki? Mondd már meg nekem Feri, hogy 1912# néz az ki, aki..." Ez a harmadik. 1915# 1915# 4-5-6-7 éves korban történt velem valami, sebzettségvezérelten... "Most hogy?" És milyen nagy dolog lenne... 1923# valaki, aki rátalálna a személyiségfejlődése okán arra, hogy "Áhá! Én itt megsérültem. Megsérültem, nem tudtam 1932# innen oda eljutni, anyától az apáig." S ő megházasodik, és mondhatná azt is, ha ezt fölismeri, azt mondja 1940# "Kétség kívül nem vele van a baj, az én műszeremben van a hiba. Lehetnék én akárkivel, akkor is így érezném 1949# magam. Csak legföljebb, ahogy a séma mondja, most belemegyek, akkor legföljebb elhárítanám, akkor 1956# túlkompenzálnám. Az első feleségem olyan lenne, hogy..." Ismeritek ezeket a történeteket? Hát hogyne. "Először 1965# megházasodtam valakivel, ez egy olyan rendes nő volt. Hát nem volt túl nagy szerelem, de úgy, úgy tűnt, hogy az 1974# jó lesz. Hát nem, mit tudtam én, hogy, hogy milyen ő. Hát nem tudtam én, hogy milyen, de úgy tűnt, hogy azt 1982# mindenki elfogadja. Á, de akkor kiderült, hogy hát van szerelem is. Akkor otthagyom a családot, akkor jön a 1991# szerelem, belevetem magam. Hú, hát 1-2 évig tök jónak tűnik. S utána á... hát ezt nem működik, emberek. Így 1999# belehúztam?" Ugye, jön a mélypont. "Hogy lehetek pont én ilyen szerencsétlen? Ez nem igaz, hogy ilyen 2007# szerencsétlen vagyok. Most akkor, akkor... hát vagy ilyen, vagy olyan. Most a kettő között? De az milyen?" Ugye, 2016# és mindig látjuk, hogy ha... ha morálisan bírnánk, akkor valamennyire tovább tudnánk vinni az életet, de az 2024# önmagában még nem biztos, hogy gyógyítana. (Nézzük a negyediket.) 2030# 2030# 4. Néha van, néha nincs 2032# El tudtam jönni anyutól, találtam is valakit, nem is győztem le, de néha van, néha nincs. Ugye, az elvált szülők 2043# lányainak a klasszikus élethelyzete. Erről már... három havonta el szoktam mondani a beszédem. Az alap élményem 2053# 4-5-6-7-8 éves kislányként, hogy a férfi az néha van, néha nincs. Inkább nincs, néha van. Akkor úgy nagyon 2064# szeret, és aztán eltűnik. Akkor ez az én alap mintám. Így aztán, most már ezt kívülről tudjátok, az alap mintám 2075# szerint szeretői státuszba kerülni teljességgel annak megfelelő. Tulajdonképpen ha a férfi hiteget, és azt 2085# mondja "Már nem szeretem a feleségem, egyáltalán nem. Nem, hát a válás már a küszöbön van, teljesen 2095# elhidegültünk, már régen nincs szex." Hogy ha a józan eszünkkel kérdezzük, hogy a nő ezt miért hiszi el, mert ez 2106# mármost 11 éve megy így, akkor nehéz rá válaszolni. De ha nem a józan eszünket kérdezzük, hanem az alap 2116# dinamikát, struktúrát, akkor meg kérdezni se kell, tudjuk, mert annak az alaptapasztalatnak ez pont megfelel. 2126# Mert hiszen az apán sose jött vissza, nem jött vissza, nem, egyszer csak nem rakta le az összes bőröndjét, és 2137# nem mondta nekem azt, hogy "Igen, tiétek vagyok, rájöttem." Ez nem történt meg. Ezért tehát ha a férfi nem 2147# cuccol velem össze, hmm. 2150# 2150# Tudjátok, most még tovább mondom a sebzettséget. Képzeljük el, hogy egyszer csak a férfi elválik a feleségétől, 2163# átköltözik hozzám. Mi történik? Nem tudok vele élni, ugyanis ez a lépés nincs kidolgozva. Fogalmam sincs, mit 2176# kell csinálni egy férfivel, aki ott van. Hát azzal a férfivel tudok mit kezdeni, aki nincs ott. Szeretem is, 2189# vágyok is utána, jó is vele... de ez idejön haza, hát erre nem számítottam. Mindig itt van. (Ez a negyedik. 2202# Nézzük az ötödiket!) 2205# 2205# 5. Van férfi, de nem megfelelő 2207# Amikor az történik, hogy van férfi, nagyon is van férfi, de nem megfelelő. Tehát egy apa, aki például 2214# bántalmazza a családtagokat. Vagy egy apa, akit valami miatt a nagycsalád kirekeszt, bűnbakká lesz valami miatt. 2223# Akkor úgy tudnék, tudnám, ezt a lépést meg tudnám tenni, a következő lépést, anyától el, apánál meg, és akkor 2231# "Na, hol az a Panni?" (Panni volt még az előbb? Jó, látjátok, kiderülnek a kötődési zavaraim, más nevet mondok. 2239# Legalább fél óráig maradjak meg a Panninál.) Akit ott találok, hát nem, nem lehet vele..., hát nem lehet a 2247# szívembe zárni. Vagy azért, mert kívülről nagyon mondják, hogy nem lehet, vagy azért, mert 4-5-6-7 évesen, hát 2255# ha engem is üt-ver, azt mondom "Na ilyen sose akarok lenni." 2260# 2260# Tehát akkor eljöttem, de amire találtam, az nem élhető. S akkor látunk egy nőt, aki újból és újból bántalmazó 2270# férfiakhoz megy hozzá. Ez a sebzettségvezérelt élet. És ő maga, ha megkérdik "Miért csinálja ezt? - Hát nem, nem 2280# tudom." De ha nézzük azt az élethelyzetet, amikor valami fontos történik, 4-5-6-7 éves korban, akkor kérdezni se 2291# kell, mert látjuk, hogy miért van így. 2295# Most valamit nagyon leegyszerűsítettem, kissé olyan ok-okozat 2300# szerűen állítottam be. Ennél persze szabadabbak vagyunk, sok minden van, csak meg akartam mutatni nektek, hogy 2309# mit értek az alatt, hogy sebzettségvezérelt élet. Hogy valami valamikor történik velünk, egyáltalán nem látunk 2318# rá, éljük az életet, azt gondoljuk, hogy megvan a jó irány, térkép nem kell, minden izé, mi tudjuk... fütyülünk 2328# mindenkire. Néha van egy-egy pofon, de azt mondjuk "Hát hülye vagy? Hát ez... én biztos, hogy jó felé megyek." S 2337# akkor egyszer csak "De hogy a búbánatba' történt ez meg velem?" Olyan, olyan nehéz egyszerűen kívülről leírni 2346# valamit, akkor aki benne van azt mondja "Milyen együttérzés nélkül beszél!" Ugye akkor megyek, akkor kifejezem 2356# az együttérzésem, akkor meg már benne vagyunk nagyon, akkor nem látunk rá. De hát ugye kinézitek belőlem, hogy 2365# amikor jön valaki, s ebben a zavarodottságában, a mélypontjában azt mondja, hogy "Hát Feri, itt vagyok 28 2374# évesen, és elvált nő vagyok. Hát ki akart elvált nő lenni 28 évesen?" 2380# 2380# Önbecsülés - énbecsülés 2382# Tehát aminek nekiláttunk tavaly, nem kis piskóta. Nem kis piskóta. Ez egy igazi..., ez már nem... én ezt így 2393# magamban úgy mondom, hogy mi 18 éven felülieknek vagyunk. Voltak kedvesek... jött valaki "Te, van egy 16 éves 2403# serdülő fiam vagy lányom, elhozhatnám? - Hát szó se lehet róla! Hát itt tegyük őt tö nkre ezzel? Hát elég a 2414# saját nyomorunk. <<Te jó ég, ez az élet? Hááát, neeem, ebből nem kérek.>>" Az lenne a jó, ha egészséges lenne, 2425# azt mondaná "Na, köszönöm, ennyi elég volt. Hát ez... megyek focizni." Na, tehát hogy szó sincs arról, hogy 2436# magunkat bántani kéne, hanem éppen hogy nagy dolog, ha tudjuk magunkat tisztelni, mert kettős feladat elé 2446# nézünk. Sebzettségből gyógyulni, és a már megtett életutunkkal szembenézni, s azt elrendezni. Nagy, nagyon nagy 2457# emberi teljesítmény, nagyon nagy, kimagasló emberi teljesítmény. Ezért ne tévesszük össze az önbecsülést az 2468# énbecsüléssel. 2470# 2470# Nagyon sokan mikor az önbecsülést mondják, énbecsülést értenek. Ráadásul mi lesz akkor, ugye, egy sebzett énről 2482# beszélünk. Hát egy sebzett énnel kóvályogtunk 30-40 évig, és azt gondoltuk, hogy minden rendben van, csak a 2495# világ hülye. Hát most akkor elolvasunk egy ilyen pszicho-könyvet, hogy "Erősítsd meg magad, van 3 gyakorlat, 2507# reggel fölébredsz, azt mondod <<Én vagyok a király!>>" Mi van? Tehát hogy ez körülbelül annyit jelent, hogy egy 2520# sebzett ént elkezdünk fölfújni. Sss-sss-sss-sss-sss. Jó forró már a - mi az? - pumpa. Sss-sss-sss-sss. Majdnem 2533# szétdurran, megnyomkodod, "Jó, most már 2,8 bar benne van, most megyek dolgozni." Ugye, de hozzád ér valaki, 2545# akkor vagy lepattan, vagy félsz, hogy kiszúr "Takarodsz innen, te... az ollóddal!" 2555# 2555# Hát az önbecsülés nem az aktuális énünk fölfújása. Nem valami pszicho-gyakorlat által "De azért... na gyere, 2564# nézz a szemembe! Ki bírja jobban?" Hát ennek semmi köze az önbecsüléshez. Az énbecsülés nem önbecsülés. Az 2573# lehet, hogy reálisabbá tesszük az énképünket, találkozunk az árnyékunkkal, ez okoz egy fájdalmat. Árnyaltabb 2583# lesz az önmagunkról alkotott kép. Közben, ezzel párhuzamosan mondjuk a segítő kapcsolatban, vagy a barátainkkal, 2592# vagy a feleségünkkel, férjünkkel megéljük azt, hogy így is elfogadhatóak vagyunk. Ezért megtanuljuk még 2602# tisztelni és megbecsülni is a sebzett énünket. Megtanulhatjuk, nagyon jó, ha ezt megtesszük. De azért, mert 2611# megtanultuk megbecsülni, értékelni a sebzett ént, aki valamikor olyan lett... sokszor azt jelenti, hogy valahogy 2621# élni akart, így tudott életben maradni. Miért ne tisztelhetnénk magunkat a sebzettségünkben is? Nagyon fontos, 2630# hogy tiszteljük. De az, hogy megtanultuk tisztelni a sebzett énünket, ez még nem önbecsülés. És főleg nem attól 2640# lesz önbecsülés, hogy fölfuvalkodunk. Rendicsek ez? 2645# 2645# "Az igazság szabaddá tesz" 2647# "Az igazság szabaddá tesz." mondta valaki. De ez mondjuk két végpont összekötése. Közte meg először 2655# boldogtalanná. Hát amikor találkozunk az árnyékunkkal, a sebeinkkel, ugye itt vagyunk, egyszerre a sebünk, 2664# amivel nem kezdtünk, mert azt gondoltuk, hogy mit is kezdenénk vele, ez teljesen oké minden, és aztán az eddig 2673# megtett életúttal szembenézünk. Hát ez hogy ne fájna? Tehát az igazsággal ahogy találkozunk, vagy realitással, 2682# bármi mással, az először nem fölszabadít gyakran. Bár amikor találkozunk, néha lehetnek ilyen ihletett, ilyen 2691# szabad pillanataink, az zseniálisan jó, de azért úgy aztán megjön a hullámverés is. "Ú, ú... huhh!" 2700# 2700# Például a keresztény kultúránkban mikor valaki elmegy lelkigyakorlatra, akkor mit tesznek érte? Ugye a 2709# lelkigyakorlat alatt kimentünk valakit a közegéből, hogy ne érje őt a mindennapi nyomorúság. Hogy ezt kell 2718# rendezni, azt meg kell csinálni, azt meg kell oldani... Kapjál egy ilyen békés, biztonságos teret. Utána: csak 2728# le kell menni az ebédlőbe, főznek rám. Szépen, friss ágy, csak be kell feküdnöm. Csendes pihenő van. Este 2737# sétálok a fenyők között. Ez nem lelki fittnesz, hanem hogyha te jól csinálod azt a lelkigyakorlatot, találkozol 2747# az árnyékoddal, az árnyékodon keresztül találkozol a sebzettségeddel, és az jól kifáraszt. Attól elfáradunk, 2757# "Húhh, húhh, nem is... nem csináltam semmit, és alszom 9 órát. Hogy van ez? Húhh, húhh, húhh!" Nem véletlen, 2766# hogy ezért a keresztény kultúrában, mikor megvannak ezek a sajátos helyzetek, hogy magunkkal szembenézünk, annak 2776# a közegét is igyekszünk megteremteni, mert ott biztosan le fogunk gyöngülni. Az a normális, hogy legyöngülünk, 2786# mert találkozunk valamivel, árnyék, és az árnyék mögött a seb. Jaj, hát ezért milyen nagy dolog az, ha valaki 2796# ilyenkor nem akar az összes szabadidőben 25 e-mailt megírni, meg SMS, meg... ehh. Ugye, ez a léleknek egy 2805# ösztönös önvédelme, hogy azért olyan nagyon nehogy találkozzak magammal, mert az, az nem t'om mi lesz. 2815# 2815# Na, nem t'om, erre számítottatok? Gondoltuk, fölcsapunk egy jó kis sémát, kicsit belenézünk... Most ide jövök. 2826# Össze szoktunk ülni néha, akik az önismereti csoportokat vezetjük, s egy picit, hogy, hogy vannak-e valahogy 2837# közös tapasztalataink, fölismeréseink. Az derült ki rólunk, ahogy beszélgetünk, hogy nagyon képzettek vagytok, 2849# nagyon. Legtöbben elmentek egy önismereti csoportba, s már mondjátok is a saját diagnózisotokat. Ez, tehát 2860# nagyon, nagyon, tudjátok nagyon. De megélés helyett nem elég a megértés. Sokszor "Na még valamit megértek!", és 2871# a megértéssel távolságot tartok attól, hogy megéljek valamit. Hát sokszor az a túl sok megértés már akadály. 2882# Ugye azt jelenti, hogy felejtsd már el, amit tudsz erről! Nyugi, most nem ott vagyunk, hogy itt neked milyen 2894# ödipális elakadásod van. Legjobb lenne, nem is tudnál róla. Itt most van anya, itt van apa, s azt játsszuk, hogy 2905# te anyától mész apáig, s az apa nem nyitja ki az ajtót. Most ez a történet. Hagyd, hagyd, hogy mit tudsz te 2916# erről! S amikor ott állok, és csöngetek, és az apa nem nyitja ki az ajtót - ez a téma. Ezt kívülről hiába érted 2928# meg 125-ször. Oké ez? Tehát azért volt olyan fontos, hogy csináljunk csoportokat, mert különben itt vagyunk, és 2939# még többet megértünk valamiről, s az már még nagyobb falat emel a megélés és önmagunk közé. Azzal védjük 2950# magunkat, amit itt megértettünk. "Na ezt már nem! Az én felelősségem, akkor nem. Na! Hmm. 2960# 2960# Létezhet-e önazonosság nélküli önbecsülés? 2964# Föltettem itt egy költői kérdést. (Nézem az órát, hú, hú!) Föltettem egy kérdést, hogy létezhet-e önazonosság 2977# nélküli önbecsülés? Ez ilyen szemét kérdés, mert nehéz rá azt válaszolni, hogy "Hát hogyne! Énnekem? Biztos. 2990# Bármi nélkül." Szóval ugye a sebzettségeinkhez hozzátartozik az is, ráébredünk az önazonosságunk 3002# töredezettségére. Hát hogyan volna egy biztos önazonosságom, ha apámat utálom, anyámhoz meg nem járok? Ez hogy 3015# lesz? Az őseimre fütyülök, a gyerekeimnek meg nem fizetem a tartásdíjat. Hogy lesz ez az önbecsülésnek a 3027# háttere? Tehát... na. 3030# 3030# Ez azt jelenti, hogy dolgozunk azért is, hogy legyen egy egyre jobban megszilárduló önazonosság, és az 3040# önazonosság teremti meg a hátterét, hogy az önbecsülésünk valódi és reális legyen. Milyen nagy dolog az, mikor 3052# egy férfi, akinek van három gyereke, egyszer csak reggel fölébred, kicsit korábban, mint a család, úgy nézi, 3064# ahogy szuszog a felesége, ott ébredeznek a gyerekek, s egyszer csak nagyon mélyen átéli, hogy APA. Az igen! Most 3076# szilárdul az önazonossága. "Apa vagyok." Aztán ez az önazonosságnak ez a fontos részéhez oly természetesen hozzá 3088# tud járulni egy jó, reális önbecsülés. "Férj vagyok. Én a te férjed vagyok, ezért nem mindegy énnekem, hogy 3100# hogyan szólok hozzád, mert én a te férjed vagyok." Az már nagy dolog. Hmm. Ugye ez a költői kérdés: Létezik-e 3111# önbecsülés önazonosság nélkül? Vagy töredékes önazonosság... (Ú, olyan, olyan... kezd elfogyni a levegő, ahogy 3123# beszélek. Nem, nem? Ahogy ú, ú... föl kéne ezt dobni valamivel? Mit csináljak? Mhh. Hát, ezt most... Jó.) 3135# 3135# Fölismerések a mélyponton 3137# Egy rövid utalás. Elnézést, hogyha ez ismétlés lesz valakinek! Amikor a mélyponton vagyunk, s a spirituális 3148# lehetőségek kapujában, akkor öt dolgot nagyon pompásan fölismerhetünk. 3155# 1. Vannak olyan hiányaink, amelyeket sosem fog az élet betölteni. Erről már olyan sokat beszéltünk. 3166# 2. Vannak és lesznek olyan szükségleteim, valódi, reális, érthető, jogos szükségleteim, amelyekre nem kapok 3177# majd megfelelő választ - ez már bizony így van. 3182# 3. Lesznek majd teljesen természetes vágyaim, amelyek nem fognak kielégülni. Morálisan teljesen rendben lévő, 3193# otthonos vágyaim nem elégülnek ki. 3196# 4. Vannak olyan sérelmeim - mert hiszen már nem ötéves vagyok, hanem ötven - már van egy csomó olyan sérelmem, 3208# amiért az élet nem ad nekem elégtételt. Nem derül ki az igazam, nem mondják ki nyilvánosan, hogy jó fej 3219# voltál, hogy nem te tehetsz róla, hogy a másik egy piszokságot csinált. Nem, nem lesz semmi rehabilitáció. 3229# Tehát hogy lesznek olyan sérelmeid, amelyekért az élet nem ad elégtételt. 3237# 5. Lesznek olyan sebeid, amelyek sose gyógyulnak meg. Trillala-trallala. 3245# 3245# Hadd idézzem ezt a gyönyörű szép... a zsidó misztikából származik, a sebzett gyógyító képe. Elnézést, ha 3256# ismétlés valakinek. De olyan erős, szimbolikus képe, na... Az eljövendő Messiás ott ül Jeruzsálem egyik 3267# kapujában. Várja a harsonaszót, amikor föl kell lépnie. Az különbözteti őt meg a többi embertől, hogy - mert 3279# mindenki sebzett, leoldják a sebeikről a gyolcsot. Az összes ember minden gyolcsot leold magáról, föltárva az 3291# összes sérüléseit, és utána gyógyítgatja, kenegeti őket, ápolgatja. A Messiás abban különbözik mitőlünk, hogy 3303# egyszerre csak egy sebről veszi le a kötést, azt gyógyítgatja, hogyha megszólal a harsona, rögtön indulhasson. 3315# 3315# Hát én ennél jobban ezt nem tudom elmondani. Vagyis, hogy sebzetten is ugye, hogy nem egész az életünk, mert már 3326# sebzett, az nincsen, élhetünk teljes életet. Tehát ez az öt szembenézés vár ránk, amikor már úgy az élet dereka 3337# körül úgy körbenézünk, hogy "Hogy a búbánatba' kerültünk ide?" Ezzel az öt valamivel lehet találkozni. Ha itt a 3349# spiritualitás felé meg tudjuk nyitni magunkat, akkor egyszer csak születhet egy olyan válasz, hogy "Én azt 3359# hiszem, hogy ezekkel tudok élni. Még most két évig szenvedek, fél évig bőgök, még utálom a világot három 3370# hónapig, undok vagyok valameddig, de már jó irányba vagyok. Én még most gyönge vagyok, még, még ááá-eee. Minek 3381# az a nagy igazság, ha boldogtalan lettem tőle." Ugye, de közben ez a jó irány, s szép lassan tisztul a kép. 3392# (Most, most, most várjunk csak! Most jön az, amiért elkezdtem beszélni.) 3400# 3400# Meglátni magunkat a teljesség felől 3403# Arra jutottam nyárom, amikor úgy magamra hagytatok, hogy... sz'al ezen töprengtem, hogy hogyan tudnánk magunkat 3414# a teljesség felől meglátni, vagy kézbe venni, vagy leírni. Valahogy úgy kipattant egy egyszerű modell. Szeretném 3425# ezt elmondani nektek. A teljességnek 4 dimenziója van. Ezt vegyétek úgy, hogy egy gondolatkísérlet. 3435# 1. A személyiségem összes rétege 3438# Tehát ha szeretnék a sémáimból kigyógyulni, és nem sebzettségvezérelt életutat élni, és nem a padlón maradni, 3449# akkor érdemes elkezdenem találkozni a személyiségem összes rétegével. Például keresztény kultúrkörökben az 3460# akaratot minden elé szeretjük helyezni. "Csak akarni kell." Bejön valaki, azt mondja "Nem bírom. - Szedd össze 3471# magad!" Néha jó egy ilyen mondat. Ugye, ez egy apai mondat. Jön a fiú "Apa, apa! - Most mi vagy, kismalac, vagy 3482# fiú? - Há... fiú. - Hát akkor, mit óbégatsz?" Hát ez kell az élethez, hogy azt tudjam mondani "Hííí-dááá... - 3493# Van sérültség, megsérült, megsérült, vérzik, vérzik." De van egy másik is, hogy "Már most, azért most már... el 3504# fogok vérezni. Tehát most már köszönöm apa, eddig ez jó volt, sz'al eddig tényleg sokat köszönhetek neki, mert 3515# elég sokra vittem, de most már olyan fél liter van csak benn. Tehát most azért valamit már, valami más fajtát is 3526# kéne csinálni." És tényleg így van, valami más fajtát is kell akkor csinálni. Ebből is, abból is. Kis 3536# vérátömlesztés, kicsit megnyugodni egy ágyon, egyedül, nem az, hogy rögtön valaki feküdjön mellém. Kicsit 3547# gyógyulgatni, megérezni, hogy na nem vagyok egyedül, és a többi, és a többi. 3555# 3555# A sebzettségünkben fölismerhetjük azt, hogy a személyiségünk - az énünk is, de a személyiségünk - hogyan alakult 3564# egyoldalúan. Bizonyos funkciókra például hihetetlen nagy hangsúlyt fektettünk, akaraterő. Mások meg mondjuk 3574# mindig éreznek. Mindig egy érzés, mindig egy érzelem. Hát az érzések csoda jó dolgok, de nem mindig. Hogy mindig 3583# az mondja meg, hogy mi legyen, mindig? Ez olyan... tudjátok, nagyon megtanultam Rogerstől, hogy nondirektíven 3593# kísérni valakit. Akkor visszatükrözzük az érzéseit, az érzelmeit, ez pompás jó dolog, mert kevesen csinálják jól 3603# - már csak azért is, értitek. Igen ám, igen ám, de jött egyszer hozzám egy kedves nő. Azt mondja "Feri, én 3612# reggeltől estig érzek. Nekem néhány jó gondolatra lenne szükségem." Ugye, tehát őneki visszatükrözzük "Á, most 3622# szomorú vagy. - Hát én is tudom, hogy szomorú vagyok..." Napra kész, percre kész, pillanatra kész az összes 3631# érzésével - nincs egy jó gondolata hozzá. 3635# 3635# Ugye most Jung juthat eszünkbe, azt mondja "Nagyon jó, ha valaki állandóan intuitív." Megyek az utcán "Feri 3649# atya!!!" Jó, hát ez vagy te, és akkor jön, és... júj, most nem akarok bántó lenni - azért attól meg lehetek az. 3663# Akkor... tudjátok, papok néha összejövünk, akkor azért az árnyékból fölemelünk egy-két dolgot, s akkor... (akkor 3678# ki is jött az ingem, ki is tűröm, ez már ahhoz jobban illik). "Hát ez kegyelem, hát ez egy varázslat!!! Hogy 3693# de... de, de erre... hát hogy pont most, pont ma, pont mi, pont itt!!!" Ugye mi történik vele? Teljesen 3706# bekebelezte őt az intuíció. Ránéz, és... Az intuíciónak mi a párja? A tenyeres-talpas megfigyelés. De az nincs 3721# egy szem se, mert különben rám nézne, aludtam 4 órát, hulla fáradt vagyok, tehát így krr-rrr. Tehát ha csak egy 3736# picit is érzékelne, nem örülne annyira. De hát nem érzékel engem egyáltalán, mert ő most egy intuitív 3749# varázslatában van. (Elég lesz nekünk egy 500 fős terem is jövő héttől, már látom. "Na, most elvágta magát nálam. 3764# Most kimutatta a fogának a fehérjét, így, így, gátlástalanul. Ilyen ember ez.") Mit akartam ezzel ábrázolni? 3778# Hogy teljesen eluralkodhat rajtunk a személyiségünkek egy része, vagy egy funkciója, s a másikban lehetünk 3793# teljesen bébik. 3795# 3795# Gondolkozás, érzelem, tapasztalás, intuíció, na és most a tudattalanról nem is beszéltünk, hogy elkezdjük 3806# megbecsülni azt, hogy tudattalan. Hogy 1/10-ed részünkre látunk rá mondjuk, és kb. 9/10-ed... Néztétek az 3818# olimpiát? Ezt még most fél évig minden alkalommal megkérdezem. Láttátok, láttátok?! Minden olimpiai győzelem 3830# után bőgtem. Bőgtem, néztem... hát ez gyönyörű, gyönyörű!!! De miért bőgök? Nem tudom, halvány gőzöm sincs, hogy 3842# miért bőgök. Na, fölhívtam a pap barátomat "Te, hát ez nem igaz, ez, ez...!" Erre azt mondja "Te, én is bőgök." 3855# Hát mit bőgünk ezen? Bőgünk, hát bőgünk, mind a 8... Hát volt olyan, már nem is bírtam. Ugye a tévések nagyon 3867# piszkok. Fogják, volt amikor lement..., a 8 győzelmet összevágták. Hát szóval ha van embertelenség, ez ez. 3878# Tgg-dgg-dgg! Hát ne már, ennyi folyadék nincs bennem! Mit tudom én, mit bőgök ezen, de nem cserélnék azzal, aki 3891# nem bőg. Jó így bőgni rajta. Mentem... Kedvesek vagytok. Mondtátok "Feri, mesélj a nyaradról! - Mesélek." Most 3903# mennyi az idő? 3905# 3905# Elmentem a Pireneusokba, ott csavarogtam. Az volt a tervem, hogy a francia riviérától tik-tik-tik, Pireneusok, 3916# zzs-zzs-zzs, egy hét, és akkor Normandiánál fejezem be. Csak hogy így is lett. Egyszer csak ott van Európa 3926# legnagyobb olyan vízesése, hogy több mint 400 métert esik úgy, hogy nem törik meg ez a vízzuhatag. Fönn, ott a 3937# Pireneusokban, Lourdes-tól pár kilométer, csak úgy mondom. Ahogy megyek ott föl, az van bennem, hogy ú, hát 3948# akkor zuhatag, vízesés, ide megyek, micsoda élmény. Mindig eszembe jut, hogy milyen kevesen voltak itt 3958# Magyarországról. Hogy-hogy nem tudjuk ezt? Tehát miért nem láttátok ezt? Azért mondom most. Egyszer csak - ez 3969# elég magasan van, nem olyan nagyon, de eléggé - gleccser. De ugye bővizű források, patakok, zuhatagok, 3980# képzeljétek el, hogy a gleccsert a víznek az ereje átfúrta, és egy alagút képződött. De volt olyan 3989# gleccser-rész, amiben két alagút képződött. Hihetetlen, ahogy a természet azt kivájta. Sütött a nap, 28 fok, s 4001# be lehetett menni a gleccseralagútba, s ott meg csöpög a víz, és 2 fok, 1 fok, hihetetlen élmény. Föl lehetett 4012# menni a gleccser tetejére, már aki merte, hát naná, hogy fölmentem, értitek. Egyszer csak valami olyan, olyan 4023# valami fogott el, ami, amit nem tudom, hogy mi fogott el, csak ott mentem, és "De ez mi?!" és aztán két nap 4033# múlva elmentem egy pici pireneusi faluba, és képzeljétek el, hogy a Pireneusokban is vannak gyógyvizek. Csodás 4044# gyógyvizek! Nem csak az a Lourdes-i féle, hanem olyan természetes is. Ücsörgök a 36 fokos termálvízben, jobbra 4055# Pireneusok, balra Pireneusok, mögöttem Pireneusok, előttem Pireneusok. Fölöttem szerencsére nem... Ott ücsörgök, 4067# megy le a nap, nem giccses - mert láttam, láttam, láttam... - s elkezdtem magamban ezt mondogatni, hogy "Hát ez 4078# a mennyország... hát ez, ez a mennyország, és is azt..." De hogy ez mi, én nem tudom, csak úgy valami, valami 4089# történik, valamit átélünk, valami "Hahhhh!" Ugrok egyet. 4095# 4095# Mikor analízisre jártam, álmok. Ugye, és jön egy álom, nem tudom, mondjuk egy férfi furkósbottal üldöz, s a 4104# furkósbot rózsaszín. Hát az álom a természet gyermeke, ott aztán minden úgy van, ahogy van. És akkor az 4114# analitikus - volt egy, hát nyilván ez hozzá tartozott a folyamathoz - ezt mindig mondta. Ilyenkor látni való, 4124# hogy egy furkósbot ritkán rózsaszín. Ugye, tehát hogy itt valaminek kell lenni. Ugye nem tudjuk, ez a tudattalan 4135# gyermeke, nem tudjuk, hogy ez micsoda, de érdemes egy picit ránézni, s akkor úgy azt mondja "Már most mondom, 4145# hogy egy kicsit se gondolkozzál. Azért mondom, mert te olyan fajta vagy, mondok valamit, máris gondolkozol. Most 4155# ezt... ne gondolkozz! Fogok neked mondani egy szót, és gondolkozás nélkül, a lehető leggyorsabban mondjad azokat 4166# az asszociációidat, amik eszedbe jutnak. Ne cenzúrázd, ne gondolkozz, hogy ez egy kicsit ciki, ezt nem..." S 4176# ugye nem tudom még melyik szót fogja mondani. "Rózsaszín. - Bugyi." Jáááj-jááj! Hát ugye most 4184# járhatunk-kelhetünk évszámra, hogy izé... én kontrollálom az életem, tudom, ki vagyok. S akkor leülsz egy 4194# bácsinál. Azt mondja "Te, asszociálj már kicsit a rózsaszínre!" Rögtön valami föltárul, ami addig rejtve volt. 4205# 4205# A személyiségünknek rengeteg dimenziója - nem ez történt egyébként, ezt most csak idehoztam. Tényleg nem. 4213# Gondoljátok, én ilyen hülyeséget álmodok, rózsaszín furkósbot? Azt akartam ezzel mondani, hogy a személyis... 4223# (Mennyi az idő? Ó, te jó ég! Még egy sztorit elmondok, és végem van. Na!) A személyiségünknek olyan sokféle 4232# rétege van, olyan nagyon sok rétege, nagyon sok funkciója, oly sok minden lakik benne. A fejlődésünk, 4240# gyógyulásunk, növekedésünk egyik iránya az, lehetősége, hogy egyáltalán rácsodálkozunk, hogy "Jé, van tudatos és 4250# nem tudatos." A nem tudatost is... először egyáltalán azt mondjuk, hogy egyáltalán ez van. Akkor utána: Jé, ez 4259# van. Egy kicsit megnézzük, akkor megijedünk tőle. Mit tudom én, valami történik. Ránézünk, hátra húzódunk, 4268# hagyjuk egy kicsit, akkor visszamegyünk, gyakoroljuk. Tehát az első, hogy ha a sémáinkból szeretnénk gyógyulni, 4278# akkor hogy egyáltalán elkezdünk a személyiségünk egészével számolni. Hogy egyáltalán a személyiségünk egészével, 4287# az énnek a funkcióival, a személyiségünk rétegeivel. El tudtam ezt mondani? Tehát már ott, ott egy döbbenetes 4296# egyoldalúságban vagyunk, hogy a személyiségünknek hihetetlen sok területére úgy - nem is hogy tekintünk, mert 4306# nem is tekintünk rá, hanem egyáltalán úgy - vagyunk vele, mintha nem is lenne. Ugye hát akkor persze, hogy 4315# kiszolgáltatottak vagyunk, és ilyen értelemben könnyen sebzettségvezéreltek. Tehát a személyiségünk egésze. 4324# Hej-haj! 4325# 4325# A személyiségünkhöz hozzátartoznak kollektív dolgok is. A személyiségünkben magunkban hordozzuk az egész 4337# emberiséget is. Tyű, a betyárját! Néha egy-egy álom formájában valami ebből a döbbenetes mélységből föltárul. 4350# Azt mondja erre Jung, hogy egy archetipikus álom egyszer csak megjelenik, valami ősi. Nem az én életemből 4363# vezethető le, nem a saját élettapasztalatomból, egyszer csak... húhh. (Na, elég már, elég, elég.) 4375# 4375# Szeretném folytatni a teljességnek a másik három dimenziójával a következő alkalommal. Azért, hogy majd amikor 4388# belefejeselünk a sémák világába, akkor azért néha majd ki tudunk onnan jönni, és rá tudunk látni, hogy "Á-há,. 4401# á-há. Jó, most hol is tartottam, hol voltam? Melyik, melyik részében tapicskoltam éppen? De még van ez is, az 4414# is, amaz is. Ó, hát azért itt sok minden van. (Jól van. Szerbusztok! Köszönöm a figyelmet.
20121002 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
