2012.10.30-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

20121030 ¤

0000# Köszöntelek benneteket, örülök nektek!
0003# Hmm. Sémákról beszélgetünk, de önmagában ez a szó, vagy kifejezés nem annyira érdekes vagy fontos, nevezhetnénk
0012# mintázatnak, mert a sémákkal kapcsolatos megfontolások, tapasztalatok, leírások tulajdonképpen eszközül
0021# szolgálnak arra, hogy minél többet fölfedezzünk és megismerjünk saját magunkkal kapcsolatosan. És mert a séma
0030# terápia egy nagyon komplex irányzata a terápiás iskoláknak, és nagyon sok mindent összefoglal és nagyon sok
0039# mindent egységbe von. Többek között például azt, hogy a sémákban nagyon határozottan megjelenik nem csak az
0048# egyes ember a maga egészségével és gyöngeségével, sérültségével, hanem megjelenik ugyanez az ember a maga
0057# kapcsolati egészségességével és sebzettségével. Tehát a séma terápia nagyon határozottan és nagyon világosan az
0066# egyes embert saját magára és a kapcsolataira, vagy akár a csoportokban való tagságára, részvételére
0075# vonatkoztatottan is látja, s egyiket nem rendeli a másik alá. Ez nagyon fontos nekünk, ezt nagyon szeretjük,
0084# mert hiszen ahogy elindultunk, tulajdonképpen van egy még nagyobb összefüggése annak, amiről beszélünk. (Ez nem
0093# én vagyok. Igen, éreztem, hogy van egy hang. Jó.) Ez pedig az, hogy hogyan tudunk tartósan és megelégedetten
0102# társkapcsolatban élni - még úgy egyébként. Nyilván a megelégedettség az elsősorban ide tartozik, a tartósság meg
0112# a kapcsolatra vonatkozik. Tehát pont kapóra jött nekünk, hogy a sémával kapcsolatos irodalmat használjuk, és jó
0121# értelemben gazdagodjunk általa. Na ennyi.
0125# 
0125# Szükséglet csoportok az egészséges élethez
0128# Az ismétléshez csak annyit, hogy már múltkor, ahogy beszéltem, gyorsan akartam fölsorolni a legfontosabb
0136# szempontokat, hogy meglegyenek, és már akkor rájöttem, hogy valamit kihagytam, ezt most szeretném elmondani. Ez
0144# pedig az, hogy éppenséggel a séma terápiának az irodalma nagyon jól megfogalmazza azt az öt szükségletcsoportot,
0153# amire minden pici babának, csecsemőnek, nagyobbacska kisfiúnak, kislánynak szüksége van ahhoz, hogy lehetőség
0162# szerint egészségesen tudjon fölnőni. Nagyon jó, hogy a kezünkben van ez az öt szükségletcsoport, és ezt ennyire
0170# világosan lehet látni. Mire van szüksége egy gyereknek? S hogy erre valami értelmeset lehet válaszolni, és nem
0179# 50 oldal.
0180# 
0180# 1. Gondoskodás, elfogadás, biztonság
0182# Alapvető szükségletünk, igényünk az, hogy gondoskodjanak rólunk, hogy elfogadjanak bennünket, hogy biztonságban
0188# legyünk, hogy értékeljenek minket, a szónak jó értelmében értékesnek tartsanak bennünket, egy ilyen pillantással
0195# nézzenek ránk. Tehát gondoskodás, elfogadás, biztonság, a szükségleteknek a megbízható kielégítése. Első nagy
0202# csoport. Látjátok, sok minden tartozhat ide.
0205# 
0205# 2. Érzések, szükségletek szabad kifejezési lehetőségei
0209# Az érzéseinknek, a szükségleteinknek, akár ezek fizikai, elemi szükségletek, a testünknek alapvető szükségletei,
0219# szabad kifejezési lehetőségei legyenek. Miért kell ilyen bonyolultan mondani valamit? Hogy kifejezhessük az
0228# örömünket, a bánatunkat, a szégyenünket, a haragunkat, a szomorúságunkat, a féltékenységünket, a megvetésünket,
0237# a gyűlöletünket, a bosszúvágyunkat (Egyre agresszívebb előadásmód - szerk.) - más nem jut eszembe, mert el most
0247# elöntött teljesen, és más már nem fért be. Tehát hogy kifejezhessük (Elnézést, látom, azért hagytatok itt egy
0256# ilyen köpő-teret. Ugye, mindig az elej... a zsiráf jut eszembe, nem az elefánt. Ugye a zsiráfnak döbbenetes
0265# mennyiségű nyála van, de kell is neki. Nem az az érdekes, hogy sok nyála van, hanem ahogy eszi azt a rengeteg
0274# növényt, ha nem lenne sok nyála, éhen maradna. Tehát nem csak növényre van szükség, nyálra is. Úgyhogy nem
0283# bánom, hogy...)
0285# 
0285# Kedves ismerőseim jutnak eszembe, akik éppen attól szenvednek, hogy nagyon szoronganak, és a túlságos szorongás
0294# miatt, a stresszre adott nagyon problémás válasz miatt (Jó helyet találtatok. Az ott jó, biztonságos.) elmegy a
0304# nyáluk. Ugye, az nagyon kellemetlen, kényelmetlen, hogy pont kéne nyál, és nincs. Úgyhogy remélem, hogy egyfajta
0314# elfogadással tekintetek a nyálra is. Jó, hogy van nyál, kell az élethez. Arról nem is beszélve, drágáim (Mintha
0324# már láttuk volna egymást valahol.) hogy az életnedveknek egy bőséges, megfelelő áramlására is szükség van. A
0334# nedveknek, a folyadékoknak egy természetes, jó áramlására. Rendben van? Áramoltassatok! A nedveket, a
0343# testnedveket megfelelően. Milyen... nagyon fájdalmas az, ha valakinek nincsen könnye, begyullad a szeme. Nem tud
0353# pisilni, mrrr... csak nyomja, nyomja. Nem tud izzadni, hát mi van a hőháztartással? Nincs elég vér - haaa...!
0363# Szóval... Miért álltam itt meg egy picit? Mert a második szempont hogy szólt?
0370# 
0370# Az érzéseinknek, az érzelmeinknek, a testi szükségleteinknek szabad kifejezése van. Tehát amikor előkerül a
0379# családban valamelyik családtag nyála, arra a természetes reakció, hogy nyálnak lenni kell. Na nem mindegy, hogy
0389# hol, azért... de hogy a nyál rendben van. Szóval, ez a második. Érzéseket, szükségleteket szabadon ki tudom
0399# fejezni.
0400# 
0400# 3. Autonómia
0400# Az autonómiára, valamiféle önrendelkezésre - életkornak megfelelően - kapjak teret és szabadságot, és hogy ez
0409# segítsen engem abban, hogy valamiféle alkalmasság-tudatom tudjon kialakulni. Alkalmas vagyok az életre. Nem
0417# csak, hogy jó, hogy vagyok, ez az első csoport. Nem csak, hogy kifejezhetem azt, hogy vagyok, ez a második
0425# csoport. Hanem, a harmadik csoportban, hogy alkalmas is vagyok, hogy azzal, ami és aki vagyok, valamit tudjak
0433# kezdeni. Kompetencia tudat - de hát minek kell ezt így mondani? Az alkalmasságnak a tudata ki tudjon bennem
0442# fejlődni, az én-azonosságnak a tudata.
0445# 
0445# 4. Játék
0445# A negyedik nagy szükséglet csoport... ezt el ne felejtsük. Játék. Szükséglet a játékra, szükséglet a
0453# spontaneitásra, hogy játszhassunk, hogy meséljenek nekünk, hogy gyerekek lehessünk. Hogy egy gyerek az
0461# életkorának megfelelően játszik és szereti a mesét. Hogyha ezt tiszteljük, és nem kis felnőttnek tartjuk, hanem
0470# gyereknek, játsszunk vele! De csoda dolog ez! És milyen szomorú tud lenni ez, le is ülök, hogy... olyan,
0478# olyankor megy, a nedvek így lefele mennek, és... Hogy mikor valaki arról számol be a gyerekkorára vonatkozóan,
0487# hogy "Én nem is emlékszem, hogy az apám játszott volna velem." Hogy nincs emlékem arról, hogy apám játszott
0496# volna. Na, anyukám néha játszott, emlékszem, de akkor még nagyon kicsi voltam, olyan kicsi, és azt hallottam,
0505# hogy "Játsszál fiam! Foglald el magad!" Hogy egy gyerek számára milyen pusztító egyedül tologatni a kisautót.
0513# Nagyon pusztító. Miközben a szülő megnyugodva látja azt, hogy "Ó, milyen jól elvan." Aha! Már lemondott arról,
0522# hogy a szükségleteit kifejezze.
0525# 
0525# Tudjátok, mikor ifjú voltam, egészen 10 éves, életkoromnak megfelelő módon bandázni támadt kedvem. Ez azt
0534# jelentette, hogy létrehoztuk a Fantom csapatot, és bandáztunk. Volt egy kedves ismerősöm, öttusázott, és ő a
0545# szüleitől - életkorához nem igazodó módon - kapott egy légpisztolyt. Akkor kimentünk, és lövöldöztünk az erdőben
0555# a légpisztollyal, de csak 10 évesek voltunk, meg 11. Képzeljétek el, hogy micsoda gyagya világ volt ez. Mennyit
0565# írunk? '76. 1976-77. Hogy megvádoltak bennünket csoportos fegyveres összeesküvéssel. Emiatt - a legkomolyabban,
0576# hogy így volt - na akkor fegyelmi. Engem kiutasítottak a XII. kerület összes általános iskolájából, az
0585# összesből. Közben pedig gyerekpszichológusokat ráeresztettek az osztályra. Ennek az lett a következménye,
0595# csináltak szociometriai felmérést, amiből az derült ki - ezt egyszer már elmeséltem nektek - hogy az
0605# osztályközösségnek az érzelmi középpontja... vagyok. És ennek tulajdonképpen egyetlen oka volt, hogy volt egy
0615# szem kislány, aki amikor arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy "Kik azok a legfontosabb személyek, akiket
0625# szeretsz az osztályban?" lányként egy fiút is beírt. És ez központi helyet biztosított az osztályban, ezért
0635# aztán - egyébként egy nagyon rendes gyerekpszichológus, átadta a kutatási eredményeket, hogy "Kérem szépen,
0645# kétség kívül ez a kis vakarcs az osztálynak a középpontja." Ez voltam én, kis... sokkal vékonyabb voltam, amit
0656# nehéz elképzelni. Ezért aztán ugye hát kimondatott, hogy én valamiféle főbűnös vagyok, és akkor engem és
0665# ikertesómat eltávolítottak a XII. kerületi iskolákból. De én kaptam egy halmazati büntetést, ezért kezdtem el
0676# ezt mondani. A halmazati büntetés így szólt. "Pszichológushoz kell járnia." Úgyhogy korán megismerkedtem ezzel a
0686# világgal, és hatodikos koromban minden héten elbaktattam a gyerekpszichológushoz, tartottam neki egy
0696# foglalkozást. Na, ez a kedves hölgy ma is él, nagyon jóban vagyunk, néha összetalálkozunk, vagy -futunk, olyan
0706# nagyon jó... Szeretett engem, s ez ennyi elég is volt. Hamar rájött arra, hogy nincs velem semmi baj. A
0716# rendszerszintű hiba az oka az én folyamatos megjelenésemnek, és mert tudta, hogy tulajdonképpen semmi baj nincs
0726# velem, és ezért mondtam el ezt az élményemet, ez azonban egy picit se vont el engem a szorongástól. Szorongtam
0736# én sokat. Gyerekkorban nagyon sokat szorongtam. S akkor ott voltam ennél a gyerekpszichológusnál, és ő pedig,
0747# mert látta, hogy rendben van a gyerek, de hát valahogy ez volt az elvárás, a követelmény, hogy oda kell járnom,
0757# ezért aztán kb. fél órát beszélgetett velem, aztán azt mondta: "Tudod mit, Feri! Itt van a fiamnak a matchbox
0767# készlete, játsszál velük. Rettenetes volt. Komolyan mondom, amikor vele beszélgettem, az rendben volt. De mikor
0778# tök egyedül, matchbox-okat egy idegen helyen kellett tologatnom, s várni azt, hogy mikor telik el az idő,
0787# rettenetes volt. Hát egyedül ott a..., s nem volt az enyém. Mert ha még egyiket-másikat el lehetett volna vinni.
0798# Tehát érzelmileg nem is alakíthattam ki kötődést egyik-másik autóhoz.
0805# 
0805# A negyedik csoport így szólt: Játék. De ez nem azt jelenti, hogy "Játsszál fiam! Ne legyél hangos, meg ne
0814# gyújtsd föl a lakást!" Hanem életkornak megfelelő játékok, és együtt játszani. Hát az az élmény. Legyőzni apát.
0824# Háhááá! Kiütni anyát. Szóval... és utána világgá menni, ha vesztettél. Az is hozzátartozik a stílushoz. Tehát
0833# játék és spontaneitás. (és a következő... Hoppácska, hoppácska! Ne felejtsük el! Ma szívesen ezt leradíroznánk a
0843# szükségletekből.)
0845# 
0845# 5. Szabályok, keretek
0847# Hú, de jelentős ez! Valamiféle szabályoknak, kereteknek következetességnek az adása, mert hogy erre nagyon nagy
0860# szükséglete van egy gyereknek. Legyen valamiféle rend, amihez lehet alkalmazkodni és igazodni. Ez az öt alapvető
0873# szükségletünk.
0875# 
0875# Ha bármelyikkel kapcsolatban, bármelyik négyet megéltük, amiről múltkor volt szó, nem ismétlem el: túl sok, túl
0884# kevés, nagyon egyoldalú, csak az egyik, csak a másik, vagy pedig konkrét bántalmazás, akkor kialakulnak a sémák,
0894# ezek a korai sémák. Záró mondat, és aztán nézzük a mostani sémánkat. És azután a sémákról pedig azt mondhatjuk,
0904# hogy amikor a séma kialakul, az éppenséggel a kialakuláskor a helyzetnek megfelelően tükrözi vissza azt, ami
0913# velünk történik.
0915# 
0915# Társas izoláció, elidegenedettség séma
0917# Hát ha engem kódosan magamra hagynak, vagy állandóan azt mondják a szüleim, hogy "Hogy lehetsz ilyen...!" (Hűha.
0926# Ott sincs biztonság.) "Hogy lehetsz ilyen béna, Pisti! Hát az biztos, hogy minden más gyerek tud már olvasni,
0934# csak te nem." Akkor az, ahogyan énbennem kialakul egy tudat, és a világnak és önmagamnak egy látása, és úgy
0941# tűnik, hogy ezt mindenki más meg tudja csinálni, csak én nem. Hogy valószínű ez másoknak megy, csak nekem, én
0949# vagyok ilyen béna. Hogy én különbözöm a többiektől, hogy valami fontos szempontból más vagyok. Látjátok, ez nem
0958# a csökkentértékűség séma, mert ott nem az a bajom, hogy más vagyok, hanem az a bajom, hogy béna vagyok. Mert a
0966# más az is lehet, hogy egy környezetben én vagyok az egyetlen cigány gyerek. Bőven elég ahhoz, hogy én egy
0973# egészséges, normális, klassz cigány gyerek vagyok, de egy olyan környezetben növök föl, ahol nem is tudok nem
0981# nagyon sok visszajelzést kapni arra, hogy de hát te más vagy, és ez bőven elég lehet egy séma kialakulásához.
0990# 
0990# Azért is jutott eszembe, van egy nagyon kedves cigány keresztfiam. Mikor egy éves volt, akkor volt a
0999# keresztelője, ez több, mint 25 éve történt. Egy éves kora óta nagyon jóban vagyunk. Évente többször találkozunk,
1009# s akkor most éppen szeptemberben, vége volt a nyárnak, megbeszéltem, hogy "Na, Lacikám! (Nem így hívják.)
1018# Lacikám, megyek föl hozzád." Laci mozgássérült. Állami nevelőintézetből hozták ki a nevelőszülei. Mondhatjuk,
1028# hogy halmozottan hátrányos helyzetű. Nagyszerű kissrác, hát nem is kicsi már,felnőtt fiatalember. Na, megyek
1038# hozzá, beszélgetünk, kólázunk, az a rituálé része, és mondom neki "Te, Laci! Olyan érdekes (születésnapja van
1048# szeptemberben, viszek neki ajándékot), olyan érdekes, hogy nézem, te tulajdonképpen nem is változol. Most itt
1057# vagy huszonegypár évesen, 10 évvel ezelőtt is pont így néztél ki. De örülök neki, hogy nem fogysz, nem hízol,
1067# tartod a jó stramm alkatod. Á, Laci, képzeld el, én meg fogytam." Laci rám néz. "Agyilag?" Hát az ember már a
1077# szerettei körében sincs biztonságban. "Te Laci! (mondom neki) Hát te honnan szeded ezt a dumát?" Erre azt
1087# mondja: "Hát cigány vagyok, nem?"
1090# 
1090# Milyen szívet melengető nekem az, hogy arról, hogy ő abból a szempontból, hogy én nem vagyok cigány, ő meg az,
1098# és hogy abban a világban, ahol a nevelőszülei fölnevelték őt, ő volt az egyetlen cigány gyerek, hogy ő erről
1107# szabadon tud nyilatkozni egy beszélgetésben. Hogy nem alakult ki ez a sémája, hogy "Én különbözök, én más
1115# vagyok. Nem vagyok olyan, mint ti." Hogy nem hordozza ennek a fájdalmát, erről szabadon lehet hülyéskedve
1123# beszélni. Olyan fölszabadító volt ez. Tehát ahhoz, hogy valakiben kialakuljon ez a társas izoláció,
1131# elidegenedettség séma, tulajdonképpen ő pontosan lehet egészséges és normális, csak a környezetéhez képest.
1140# Vagy, ahogyan a szülei őt visszatükrözik, abban egyszer csak kialakul egy benyomása magáról, hogy "Én
1148# különbözök, mint a többiek." Emlékeztek, erről de sokat beszéltem, milyen óriási dolog az, amikor valaki, akinek
1157# éppen ez a sémája, egyszer csak eljut oda, hogy "Én olyan vagyok, mint ti." Mekkora vágyunk van arra, hogy
1165# különbözzünk a többiektől és egyediek legyünk, de ha valaki ebben a sémában él, ő nagyon látja a másik részét.
1174# "Hadd legyek olyan, mint ti! Egy kicsit se szeretnék különbözni. Fogadjatok el, és fogadjatok be, és nézzetek
1182# rám úgy, mint bárki másra!"
1185# 
1185# Találkoztam egy női klienssel, beszélgettünk hosszan, és akkor elért a legmélyebb fájdalmakig, a társas
1193# izoláció, elidegenedettség séma, és akkor egyszer csak fölsóhajtott, és azt mondja "Te tudod, Feri, én igazából
1203# arra vágyom, hogy engem emberi lénynek lássanak. Hogy én egy emberi lény vagyok." Hú, szóval... most át is járt
1212# a hideg, itt futkos a hideg a hátamon. Hogy valaki, aki ennek a fájdalmával él, hogy őneki micsoda elemi,
1221# mélységes sebzettsége és vágya lehet arra, hogy "Hadd legyek ember, mint Te! És tartsatok engem annak!" Hú, hú!
1231# Nehezen alszom majd ma el. Fölkavartam magam.
1235# 
1235# A sémára adott, de nem felülmúló válaszok
1238# Három fajta sémára adott, de a sémát nem felülmúló válaszunk van. Mi az első?
1244# 1. Belemegyünk a séma logikájába
1247# Belemegyünk (Ja! Hosszú póráz.) Belemegyünk... (hallani?) a séma logikájába. (Nem hallani még, de biztos majd
1256# idővel igen.) Most akkor olyasmiről beszélek, ami nem is fontos.) Szóval belemenni a séma logikájába azt
1264# jelenti, (Most már halljátok? Most se. Hát, akkor hagyjuk az egészet. Az előbbi jobb volt, de visszhangos volt.
1273# Jó, jön vissza. Szóval! Milyen jó, hogy van fülem is.) Szóval belemenni a séma logikájába, és azt egyáltalán nem
1282# felülmúlni, hanem engedni, hogy a séma logikája uralkodjék rajtunk, ez az első cselekvésben adott válasz a
1291# sémára. Ez azt jeleni, hogy bent vagyok emberi csoportokban, emberi kapcsolatokban részt veszek, de állandóan
1300# arra figyelek, és rettenetesen fölnagyítom a különbségeket. Mindig arra figyelek, azzal foglalkozom, arra
1308# koncentrálok, hogy hogyan vagyok nem olyan, mint ti, és ennek a fájdalmát állandóan átélem. A fizikai részét, az
1317# érzelmi részét, a gondolati részét, és az egész emléktár (Egészségedre!) beelevenedik. Tehát a séma logikája azt
1326# diktálja, hogy bent legyek ezekben a közegekben, és mindig a különbséget lássam, és azt óriásira nagyítsam és
1335# emiatt ne legyek jól. Hogy azt gondoljam, hogy amikor rám néznek, "Hát láttam, hogy nézett. Hát látt... figyelj
1344# Feri, nem is kellett, hogy bármit is mondjon, nem kellett. Hát láttam, hogy nézett. Láttam, hoyg az volt a
1353# szemében, hogy "Ja, ő?". Ugye, itt aztán beindul a repertoár. Hogy kiprovokáljuk, hogy belelátjuk, hogy
1361# fölnagyítjuk, hogy megteremtjük azokat a helyzeteket, amelyek a sémának megfelelnek. Tehát ez az első.
1370# 
1370# 2. Visszahúzódunk az emberi kapcsolatoktól
1372# Mi történik akkor, amikor nem akarjuk a séma által kiváltott érzelmi terhet állandóan hordozni, egy kis
1379# nyugalmat akarunk? A válasz nagyon egyszerű, visszahúzódunk az emberi kapcsolatoktól, hogy ne is kelljen
1386# szembesülni azzal, hogy különbözünk. Ezért egészen, valaki egészen izolálódhat is. Annyira, hogy szinte
1392# semmilyen emberi kapcsolata nincs, vagy csak telefonon tartja, vagy csak egészen fölszínes kapcsolatai vannak.
1400# 
1400# (Á, most nem indulok el nagyon, de...) Sokszor az avatatlan szemlélő annyit lát csak, hogy az illető magányos. A
1409# legtöbb magányos embertársunknak társas izoláció, elidegenedettség sémája van, vagy az is van neki. Mi azt
1419# gondoljuk "Ó, csak olyan peches. Ó, nem sikerült neki. Ó, neki a papság maradt." vagy valami ilyesmi. Sajnáljuk
1429# őt, hogy egyedül van, próbálnánk neki segíteni. Ugye mindig vannak kedves asszonyok, akiknek valahogy nincs más
1438# életfeladatuk, mint hogy kerítőt játszanak, és akkor próbálják a szomszédokat valahogy összeédesgetni, de
1448# valahogy minden kudarcra van ítélve. "Pedig én már elképzeltem, olyan jól mutattatok volna, de nem." És nem
1457# azért, mert látszólag a föltételek nem volnának adva, mert adva vannak. Ott bent azonban egy séma ezt
1466# megakadályozza. Inkább "Ááá..." Na jó.
1470# 
1470# 3. Kaméleonná válunk
1471# Mi történik akkor, amikor valaki szintén nem lépi túl a séma logikáját, de túlkompenzálja azt? Emlékeztek,
1479# beszéltünk erről? Beszéltünk. Na, hát akkor tudjátok. Azt mondja a szakirodalom, hogy kaméleonná válik. Vagyis
1488# kaméleonszerűen igyekszik alkalmazkodni minden közeghez, amiben részt vesz. Minden csoporthoz, a csoportnak a
1496# normáihoz, csoportnak a kimondott és ki nem mondott elvárásaihoz, s azokat akkor túl is szárnyalja és túl is
1505# teljesíti. Azért, hogy ne kelljen azzal szembe néznie, találkoznia, hogy "Nem vagyok olyan, mint ti." Ezért
1513# rettenetes árat fizet. Önmagát súlyosan el kell árulnia, másrészt pedig olyan tettekre ragadtatja magát azért,
1521# hogy olyan lehessen, mint a többiek, befogadják, egynek tartsák, hát ami egészen embertelen lehet, vagy egészen
1530# erkölcstelen. Tehát ez a három reakció lehet erre a sémára.
1535# 
1535# Mi az, ami segít?
1536# Tagjai legyünk csoportoknak és közösségeknek
1539# Emlékeztek, milyen sokat beszéltünk arról, hogy van különbség a között, hogy valakinek kapcsolatai vannak, vagy
1547# valaki csoportoknak a tagja. Ez nagyon nagy különbség, és ma ezt nem szoktuk hangsúlyozni. Azt mondjuk "Ó, az
1555# emberi kapcsolatok!" és ezzel tele van a világ. Miközben az embernek nem elég, hogy emberi kapcsolatai vannak,
1563# az nem elég. Mert arra is szükségünk van, hogy csoportokhoz, közösségekhez tartozzunk és tagjai legyünk bizonyos
1571# csoportoknak és közösségeknek, hogy magunkra így tudjunk tekinteni. Nem elég, hogy csak emberi kapcsolataink
1579# vannak.
1580# 
1580# Milyen nehéz ott, ahol atomizálttá válik a család, ahol tényleg már a család olyan értelemben bomlik föl, hogy
1589# mondjuk az egy szem gyerek él az egy szem szülővel. Az ott valóban egy kapcsolat. Tehát az az alapvető élmény,
1598# még ha egyke vagyok is, hogy tulajdonképpen egy csoportnak, egy rendszernek vagyok a tagja, még az sincs meg.
1607# Hanem az én alapvető élményem egészen pici koromtól kezdve, hogy a kapcsolat létezik csak, csoport, közösség,
1615# akár egy intézményhez tartozni, hát az egészen idegen. Például milyen sokan... szóval tudjátok, hát..., ajj...
1625# 
1625# Egy példa jut eszembe. Kedves ismerőseimmel beszélek, elmentek céges tréningekre. Ugye, és a céges tréningen
1634# megtréningezitek magatokat, hogy mit jelent mondjuk az ABC csoporthoz tartozni. Akkor ott, egy tréningen kezdik
1644# el kialakítani, hogy te egy csoportnak, egy team-nek, nem t'om minek a tagja vagy, és akkor ott úgy, úgy, úgy
1653# vagy. Az ABC csoport. És akkor van jelszó, és van, hogy... mit t'om én mi van. Ú..., s ezzel szemben milyen
1662# döbbenetesen kritikusak tudunk lenni, amikor valaki hűséges az egyházához. "Jaj, ház az rengeteg veszteséggel
1672# jár. Hűségesnek lenni, vagy kitartani egy csoport, vagy egy közösség mellett? Hát olyan tökéletlen, miért, miért
1682# blamáljam magam velük, mikor ilyenek?" Hogy a személyiségnek mekkora fejlődése az, amikor nem csak azt mondom,
1691# pedig ezt tudjátok, olyan gyakran hallom, ezért mondom... "Jaj, az egyház! Ugyan már! Egy-két jó fej pap van."
1701# Nem az az érdekes, hogy most van-e jó fej pap, vagy nincs, hanem ez, ahogyan te látod ezt a világot, ebben nem
1710# látsz egy nagyon fontos dimenziót. Hogy nem csak néhány jó fej pap, néhány jó fej keresztény, néhány jó fej...
1720# hanem hogy itt egy csoport is van, vagy egy közösség van. A szónak jó értelmében egy szervezet van. Az nem csak
1729# intézményt jelent, hanem egy élő organizmust. Há! S ahhoz én tartozhatok, annak mindenféle előnyével és
1738# hátrányával.
1740# 
1740# Tehát egyikünknek sem elég hosszú távon, ha érett személyiséggel akarunk élni, hogy csak kapcsolatokban lássuk
1747# magunkat. Visszautalok valamire. Emlékeztek, amikor arról beszéltünk, hogy milyen szempontjai vannak a
1755# megelégedettségnek és a tartósságnak a társkapcsolatban, kiderült, hogy három különböző készségcsoportról lehet
1762# beszélni. Más készség, ami a személyiségemre vonatkozik, más készségekre van szükség a kapcsolatokban, és más
1770# készségekre a családi kapcsolatrendszerben. Tehát hiába vagyok fejlett a kapcsolati készségekben, ha a családi
1778# kapcsolatrendszerre vonatkozó készségeim nagyon gyöngék, és nem érzékelem magamat egy csoport tagjának. Háhh!
1786# Ugye, milyen nagyszerű dolog, valaki asszertív és ki tud állni magáért. De sosem érzékeli azt, hogy valakinek
1793# esetleg más, fontosabb szükséglete van. Ő még szívesen kiáll a barátnőéért, és utána megszűnt a világ. Hát azért
1801# eljutunk egy olyan finomságig, hogy vannak bizonyos szükségleteink, és azt mondjuk "De hát látom, hogy teneked
1809# most valami fontosabb van. Majd most én az enyémet késleltetem." Hogy egyáltalán képes vagyok csoport-szerűen
1817# látni. (Jó. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!)
1820# 
1820# Ez azt is jelenti, hogy a gyógyulás útja, hogyha valaki nem csak kapcsolatokat épít, hanem elkezd csoportokban
1829# lenni, annak mindenféle következményével, annak a felelősségével. Mi az, ami nehéz? A szorongás. Ha valaki
1838# nagyon sebzett ebben a sémában, egy négyszemközti beszélgetésben egész jól fel tud oldódni. Van köztetek olyan -
1848# nem kell, hogy föltegyed a kezed - hogy azt mondod "Még így, ha ketten-hárman vagyunk, egész merek beszélni, de
1858# ha már 8-10-en ott ülnek, ú, akkor már csak hallgatok. Ú. nem, akkor már nem megy."? Erőt vesz rajtad egy
1867# szorongás a csoporthelyzetben.
1870# 
1870# A gyógyulás két útja
1871# A gyógyulás útja éppen az, hogy az illető egy csoport helyzetben is egyrészt vagy tudjon valamit kezdeni a
1879# szorongásával, vagy képes legyen enyhíteni a szorongását. Itt most szeretnék megállni, mert mind a kettő
1888# nagyon-nagyon-nagyon fontos. Az összes sémára vonatkozóan mindig előbb-utóbb érzelmi terhekig jutunk. Egy nagyon
1896# negatív stressz-válaszhoz, túl erőteljes szorongáshoz, rettenetes, a sémának megfelelő negatív érzésekhez és
1905# érzelmekhez. Két úton érdemes járni. Ne csak az egyiket lássátok, két úton járni. Ez jaj, de fontos! Úgyhogy el
1914# is mondom.
1915# 
1915# Az egyik út, ez a katonáké. Mert mit tesz egy katona amikor kiképzésen van? Mit tesz az őrmester, amikor kiképzi
1922# a katonát? Elmondom, hogy mi szokott történni, miután voltam másfél évig katona. Azt mondja. "Hát kedves
1930# újoncok, üljenek itt le, kényelmesen persze, ahogy jól esik, és akkor csináljunk egy bejelentkező kört. Hogy
1937# vannak ma? Hogy ébredtek föl? Hogy aludtak? Esetleg ha valakinek valami fontos álma van, azt be lehet hozni,
1945# mert lehet, hogy esetleg az egész kiképzésre nézve valami fontos tudattalan üzenettel bír, és akkor majd ahhoz
1953# alkalmazkodunk. Ez nagyon fontos." Akkor mindenki szépen elmondja, akkor azzal eltelik másfél óra, hát végül is
1961# ez... "Akkor menjünk el reggelizni! Mert tudják, az milyen fontos. Tehát hogy tudjunk táplálkozni, vegyük a
1968# levegőt szépen. Jó, akkor reggeli után most azért egy pici munka lenne, de hát még egy kicsit úgy menjünk bele a
1976# kiképzésnek a nem is könnyű világába. Ki hogy érzi magát fizikailag? Akkor hát azt javaslom, hogy próbáljunk meg
1984# egy-két fekvőtámaszt! De nehogy megsérüljön valaki, előtte egy kicsit úgy melegítsünk be, úgy hangolódjunk rá.
1992# Most van egy gyakorlatom, ezt szeretném ajánlani maguknak, hogy csináltak-e már fekvőtámaszt életükben? Ezt
1999# idézzék föl, ez egy imagináció. Idézzék föl, ahogy már csinálták, és hogy az sikeres volt, és ezért nem
2007# veszélyes, és ezt tudják csinálni. Ha túl fenyegetőnek tűnik a megmérettetés ebben a még ki nem alakult bizalmi
2015# világban, akkor pedig azt ajánlom, hogy egy-két mély lélegzéssel, a rekeszizomig így... é csak utána álljanak
2022# neki. Hát nem szeretném, ha maguk itt megsérülnének. Hát ez a katonaság. Nehogy valami bajuk legyen."
2030# 
2030# Hát ugye látszik, hogy ez teljesen abszurd. Hogy történik ezzel szemben? Aki volt katona, tudja, a nők meg már
2039# unják az összes katonatörténetet. Ugye ezzel szemben az történik, hogy 6 órakor, miközben te éppen nem t'om hol,
2048# a Hawaii-szigeteken nyaralsz és iszol egy koktélt, egyszer csak bárdolatlan üvöltéssel beront egy férfi. Már ez
2057# eleve, tehát amikor alszol, ne egy férfi ébresszen föl. Bárdolatlan üvöltéssel azt kiabálja, hogy "Éééébresztő
2066# elvtársak, föööl!!!" és akkor ez ilyen ú, egyszer csak a koktél kiesik a kezedből, Hawaii eltűnik. Ilyen
2074# lehetetlen, sodronyos emeletes ágy felső részén találod magad, és persze még a tudatod nem kapcsolt be, és csak
2083# úgy messziről hallod, mint egy másik földrészről, hogy "Reggeli torna öltözete klottos." A klottos az régen
2092# rendszeresített, a néphadseregben kék rövidnadrág, hátul van neki zsebe, két fehér gombbal. Hát hogy mégis csak,
2101# tehát azért ez... nem a pampákon vagyunk, vigyázzál már. Gombos nadrág. Ugye, és akkor úgy, ahogy vagy,
2110# csipástul, izzadtan, a testnedvek még a talpadban vannak itt hátul, a hátadban panganak, és akkor neki kell
2119# állni futni.
2120# 
2120# Mire jó ez az egész? Most azon túl, hogy semmire, de most... Természetesen arra jó, hogy egy katona a kiképzés
2127# során megtanulja azt, hogy lehetetlen föltételek között, stresszhelyzetben, a szorongásaival képes legyen
2135# valamit kezdeni, és megtanulni stresszhelyzetben, szorongással együtt hatékonyan cselekedni. A pszichés
2142# funkcióinak a birtokában tudjon lenni akkor is, ha erős a nyomás, ha nem megfelelőek a körülmények, ha
2150# megtámadták őt. Nagyon fontos, mert sokszor, amikor elmegyünk segítőhöz, vagy segítséget kérünk, vagy azt
2157# várjuk, hogy valami segítség megjelenjen az életünkben és jobban legyünk, tulajdonképpen ezt nem kérjük. Tehát
2165# nekünk a segítő ne mondja azt, hogy "Hát kérem szépen, tulajdonképpen két dolgot lehet, én mondjuk most azt
2173# gondolnám, magának arra lenne szüksége, hogy adjon a stresszre pozitívabb választ. Kicsit keményedjen meg, Mari
2181# néni. Ilyen puhán nem lehet élni." Ugye, hát a segítőtől nem ezt várjuk, hanem a másikat várjuk. A segítőtől mit
2189# várunk?
2190# 
2190# És rendben is van. A segítőtől azt várjuk, készítsen nekünk egy pihe-puha világot. De ez rendben van, teljesen.
2197# Ugye egy világot... kialakul a bizalmi légkör, figyelnek a szükségleteimre, belenéznek a szemembe. Ez rendben
2205# van. Ez mit jelent? Létrehozunk egy olyan közeget, szándékosan, de bizonyos értelemben mesterségesen, ahol alig
2213# van stressz. Ahol nincsen, nem adunk érzelmi nyomást, ahol teljes elfogadás van, bizalmi légkör van,
2220# védettségben, biztonságban, oltalomban vagyunk, nem fenyegetnek minket. És ez segít nekünk a fejlődésben.
2228# Szembenézünk nehézségekkel, elővegyünk nehéz dolgokat. De a fejlődés akkor jön létre, és egy folyamatban hosszú
2236# távon akkor történik meg, hogyha azt, amikor a védett közegben kicsit megerősödünk, megmelegszünk, elő merjük
2244# hozni, ki merjük mondani, szembe merünk vele nézni, és közben bátorítanak minket, megdicsérnek minket, tehát
2251# kapunk egy jó világot, utána azt el tudjuk kezdeni használni és alkalmazni a megszokott közegünkben, ahol
2259# stressz van. Ahol nyomás van, ahol nem mindig fogadnak el, nem mindig szeretnek minket, ahol néha csúnyán néznek
2267# ránk, néha beszólnak, néha, néha, néha.
2270# 
2270# Tehát az nagyon egyoldalú... sokszor látom, hogy a segítőknek van két csoportja, és aztán ahhoz képest, hogy hol
2278# dolgoznak, egész megszállottjai tudnak lenni egyik, vagy másik iránynak. Az egyik irány, hogy mentesíteni
2285# mindenkit minden érzelmi tehertől, hadd nőjenek azok az édes kis rügyek, cpp-cpp-cpp... cupp. A másik meg "Ugyan
2293# már! Ez milyen életrevalóság? Nevetséges mesterséges környezet! Gyerünk emberek!" Ordítani, csinálni, stressz
2301# alá vonni, és ott gyakorolja be, hogy a stresszre tud egy normálisabb választ adni. De ennek is van
2308# létjogosultsága.
2310# 
2310# Amikor tanultam autót vezetni. Emlékszem, ezt meséltem nektek, de hát nem voltatok ott, hátha nem emlékeztek rá.
2319# Vezetek, nulláról indultam, tehát beültem... Komolyan. Hát nekünk nem volt autónk. Apukám pilóta volt, repülőt
2329# vezetett, autót nem. Ezt mondta... komolyan ezt mondta. Kérdeztem "Apa, de te miért nem vezetsz autót? - Mi?
2338# Repülő után? Hülye vagy? Most szálltam le egy benga nagy géppel, most mit nyomkodjak egy pedált?" Tényleg ezt
2347# mondta "Nekem az autóvezetés nem okoz örömöt." Hát nem volt autónk, ezért én nem vezettem autót. Akkor beültem:
2357# "Induljon." mondta az oktató. Picit azért fölment a pulzusszám. T-tzz-tzz...ti-ti. Rám néz, azt mondja "Maga még
2366# nem tud vezetni?" kérdezte az oktató tőlem. "Nem." Úgy végignézett "(Te jó ég, ki került hozzám? Úgy jön ide,
2376# hogy nem tud vezetni.) Pedálokat tudja?" - Én nem. Azt látom, hogy van ott három...", de nagyon csúnyán nézett
2385# rám. "(Hát ezzel foglalkozni kell, hát nem erre vagyok kitalálva.) Gáz, kuplung, fék." Tehát én nulláról. Na és
2395# akkor most el tudjátok képzelni, tehát nulláról, kinn vagyok a forgalomban. Egyszer csak benyomja a rádiót. Ugye
2405# 50 dologra figyelek, most akkor megy a rádió... "A vezetés titka a figyelem megosztása." Ugye eltereli a
2413# figyelmem, képes vagyok-e a figyelem elterelésére alkalmas rádióműsorral együtt is koncentrálni? Aztán azt
2423# mondja... (Tudom, ezt elmeséltem, már be is fejezem.) "Beszél angolul? - Hááát, tanultam. - Jó, nagyon jó, mert
2432# én most kezdtem el, akkor beszélgessünk angolul. Most el tudjátok képzelni? Én tanulok autót vezetni, és ő
2441# angolul beszél hozzám. Ott kezdődik, hogy ki kell javítanom a kérdését is, és még... Hát ne már! Az oktatóm
2450# nagyon büszke volt magára, mert ez volt az ars poetica-ja: "Aki tőle kikerül, az már bárhol tud vezetni."
2460# 
2460# Ez azt jelenti, hogy ténylegesen nagyon is szükségünk van - főleg, amikor egy elemi sebzettségig jutunk el,
2468# belekezdünk az önismereti munkába, vagy egy-egy dolog fölfejtésénél, gyógyulásnál a kezdeti szakaszban
2475# nagyon-nagyon szükségünk van egy minimális stresszt adó, nagyon elfogadó, biztonságot adó világra, nagyon kell.
2484# Kell, kell, mert abban tudjuk az erőinket arra összpontosítani, hogy egy bizonyos fokú erőre, érettségre,
2492# kompetenciára jussunk el. De amikor ez megvan, akkor már a továbblépéshez nem csak az kell, hogy mindig ezt
2500# megteremtessük magunknak - például egy párkapcsolatban. Hát van, aki ráharap a pozitív kommunikáció összes
2508# elemére, és azt elvárja a társától. Hát az remek, hogy tudjuk, hogy hogyan kell pozitívan kommunikálni, de miért
2517# volnánk erre mindig alkalmasak? Néha nem vagyunk rá alkalmasak. Néha hülyeségeket beszélünk, és ráadásul hogy!
2525# ("Jaj!" Ez jó. Jó, vannak köztünk érzékenyebb hallgatók.)
2530# 
2530# Szóval nem várhatjuk el a természetes életközegeinkben, hogy mindig ezt a puha, biztonságos világot teremtsék
2539# meg. A gyerekeink nem is teremtik. Ugye hogy nem? A gyerekeink fütyülnek erre a világra, azt mondják "Te dolgod
2549# nekem csinálni." Meg is látszik rajtunk, hogy nem bírjuk. Hogy a gyerekeink kiképzését nem bírjuk, mert beszól,
2559# megmondja, ránk néz, és máris cssss... Szinte semmi másba nem kapaszkodunk ilyenkor, mint a tekintélyünkbe, az
2569# meg nincs. Tehát akkor... úgy jártunk. Szóval. Szóval...
2575# 
2575# Ezt a két utat ha valaki jól látja, az hoz hosszútávon növekedést, fejlődést, gyógyulást. Tudni megteremteni
2585# magunknak, másoknak a stresszmentes, biztonságos bizalmi világot, és közben egyre inkább megtanulni lehetetlenül
2596# nehéz élethelyzetekben is hatékonyan működni. Ez. S mind a kettő egyaránt fontos, hogyha elég árnyaltan nézünk.
2607# (Rendben. Menjünk tovább.)
2610# 
2610# Hasonló emberek csoportja, nem csak én vagyok ilyen
2613# Ami még segít, hogyha az, akinek a társas izoláció, elidegenedettség sémája van fölismeri azt, éppenséggel
2621# azzal, hogy elkezd kapcsolatokat fölvenni, esetleg olyan csoportok tagjaivá válni, ahol hasonló nehézségű
2629# emberek vannak, mint ő, hogy az a különbözőség, amire ő azt gondolja, hogy "csak énvelem történt meg", hogy
2638# "csak én vagyok ilyen", az a realitás próbáját már nem állja ki. Mert ott ül mellette valaki, mondjuk egy
2646# önsegítő csoportban, egy önismereti csoportban, egy bizalmi légkörű közösségben, s én elmondom, egyszer csak úgy
2654# kibukik belőlem, hogy "Tudod, hogy milyen rettenetes volt, hogy engem az anyám is, meg az apám is vert, és hogy
2663# erről soha senkinek nem beszéltem, mert azt gondolom, hogy ez, ez hát csak, csak velem fordulhatott elő. Hogy
2671# ilyen nyomorult biztos én vagyok csak." S egyszer csak kettővel odébb valaki azt mondja "Te, hát engem is. Hát
2679# hogyne így lett volna, persze hogy mind a ketten vertek engem is." És egyszer csak, éppen a csoport helyzetnek
2688# ez egy óriási ereje, hogy miközben én azt gondolom magamról, ez csak velem történt meg, csak én vagyok ilyen,
2696# csak én nem vagyok erre képes, egyszer csak valaki ad egy visszajelzést, és azt mondja "De, ez velem is így
2704# volt."
2705# 
2705# Egy csoportban, ezt merem mondani, merem mondani. Egy kiscsoportban vagyunk, 16-an. Nem létezik olyan
2712# élettapasztalat, amire valaki egy 16 fős csoportban ne tudná azt mondani, hogy "Velem is történt valami
2720# hasonló." 15 emberből már nincs, nincs, nincs. Lehet, hogy nem pont az, nem pont úgy, de hogy valami olyan...
2728# Tehát a gyógyulásnak egy óriási lehetősége az, amikor éppen a kapcsolatok révén valódi személyes élményem lesz
2737# arról, hogy nem különbözök annyira, mint ahogy gondoltam. Nem, hogy teveled is volt olyan, hogy másokkal is volt
2745# olyan. Nem vagyok annyira különböző, mint ahogy gondoltam. Ezért, látjátok a csoportnak óriási ereje lehet, és
2754# ezt például egy kapcsolat nem tudja megadni. Mert velem nem történt meg, veled megtörtént, akármit is mondok,
2762# hát én mindig kívülálló maradok. Nem véletlen, hogy az úgynevezett önsegítő csoportoknak ilyen gyógyító ereje
2771# tud lenni. Hogy összejövünk sorstársak. A sorstársak összejönnek, és megosztják egymással azt, hogy mit éltek
2779# át, ez olyan, mint egy indirekt rehabilitáció. Hogy utána visszamehessenek az életbe, és azt érezhessék, hogy ők
2788# normálisak. Hogy szabad élniük, hogy lehet folytatni az életet. Tehát ennek nagyon nagy jelentősége van. Ezért
2796# amikor valaki a sima logikájának engedve visszahúzódik, nem tudja megkapni ezeket a fontos visszajelzéseket, s
2804# egy életen keresztül úgy élheti meg, hogy ez csak vele történt meg.
2810# 
2810# Tudjátok, annyira bennem van, az az első év volt, mikor bent voltunk a Pázmány Jogi karon, s ott megérkeztünk,
2819# és akkor voltunk 350-en, és szorongtam, mert eljutottam oda, hogy egy történet kikívánkozott volna belőlem, pont
2829# az kellett oda, de előjött a szégyen. Akkor meséltem el azt a történetet, ahogy 7 évesen iskolából hazafelé
2839# menet a Keravill kirakatát nézve bepisiltem. 7 évesen. Annyira szorongtam, nem mertem kikéredzkedni az
2848# osztályból. Nem, egyszerűen nem mertem, szorongtam, hogy föltegyen a kezem, s azt mondjam, hogy ki kell mennem.
2858# Nem voltam rá képes. Amikor kicsöngettek, akkor volt bennem egy ilyen gyermekkori fantázia, a realitáshoz nem
2868# sok köze volt, hogy "Gyorsan haza!" Attól függetlenül, hogy a húgyhólyagom hogyan méltóztatott dudorodni. S
2878# emlékszem, ahogy körülbelül ez félúton volt, a Keravill előtt úgy döntöttem, hogy föladom. Futottam haza, ez még
2888# jobban beindítottam a nedveket, nem volt esélyem, s így tssss... prrrhh... csssss. Ez. Úúú.... S emlékszem, hogy
2898# ezt 11-2 évvel ezelőtt elmondtam, s akkor ezzel nagy lépést tettem, hogy ez a szégyenem föloldódjon. Nagyon,
2907# nagyon sok jót tettem magammal, ez egy sajátos fordulatot hozott a szégyenkezéshez való viszonyomban. Hogy
2917# elmondtam, és nem nyílt meg a föld. Nem nevettek ki... S tudjátok, mi történt utána? Egymás után jöttek emberek,
2927# hogy elmondják, hány évesen pisiltek be. A klientúrám (Elnézést!) kibővült nagyon sok felnőtt korban bepisilő
2937# emberrel, akik elmondták "Feri, 7 évesen? 10! - 18!" Olyan volt, mintha egymásra licitáltak volna. Ez engem is
2946# gyógyított, mert hogy nem csak velem történt ilyen, és az én közlésem pedig őnekik jelentett egy visszajelzést,
2956# hogy "Nem csak veled történt meg."
2960# 
2960# Eszembe jutott ez a helyzet, egymásra licitáltak. Képzeljétek, nyolcvanvalahány éves bácsi ment az utcán.
2971# Megtörtént. Éppen föl volt túrva az út, mint most a körút, s csak egy embernek volt hely. Ő ment, s vele szemben
2983# egy másik idős bácsi közeledett. Így fölemelte a botját, azt mondja: "81!" Másik oldalról jött a másik bácsi,
2995# azt mondja "85!" Erre ez a bácsi mondta "Pardon." Visszament, és a másik "A pimasz!" Szóval... olyan...
3007# látjátok, olyan fölszabadító tud lenni, hogy valami, amitől szégyenkeztünk, ami annak a forrása volt, hogy
3018# különbözünk a többiektől és nagy baj van velünk, és csak velünk történt meg, hogy ez később egy nagyon sajátos
3030# közösségnek az egyik eleme. Veled is megtörtént, és velem is. Hát mi akkor nem különbözünk, mi valahogyan
3042# összetartozunk egymással.
3045# 
3045# Másik kedves ismerősöm de... Ó, most olyan, mintha fecsegnék, hát azt is csinálom, de... Csak hogy ott a
3052# történet, meg a mondanivaló, hogy amikor egy ismerősömnek levágták a lábát. Ugye éppenséggel felnőtt korban is
3060# be lehet szerezni egy sémát. Van, akinek mondjuk a cukorbetegség miatt levágják a lábát, és ő attól kezdve úgy
3068# éli meg, hogy ő különbözik minden más embertől, ő mármost nem normális, ő mármost így... Mi most a gyerekkorban
3077# kialakuló sémákról beszélünk, de felnőtt korban is kialakulnak, és kialakulhatnak. S mi történt? Elkezdett
3085# kapcsolatokat keresni másokkal, akiknek szintén levágták a lábát. S nagyon jól tette. Jól tette, hogy lettek
3092# sorstársai. Hogy abból a körből lett néhány barátja, akikkel átélheti, hogy veled is megtörtént, és velem is,
3101# akkor ez rendben van. Olyan értelemben, hogy ez megtörténhet akkor velünk. Hogy attól még szabad lennünk. Na,
3109# jó. Aztán...
3110# 
3110# Mi lehet a nehézsége a segítővel való kapcsolatában? Az, hogy miután úgy érzi, hogy különbözik a többiektől,
3119# izoláció, elidegenedettség, nagy nehezen esetleg fölvesz egy kapcsolatot a segítővel, és rajta ragad. Sokszor,
3128# megtörténhet az sokszor, hogy például valakinek az egyetlen fontos kapcsolata valamelyik szülő. Akkor segítséget
3137# kér, s a segítés folyamán tulajdonképpen nem történik más, mint hogy sikerül egy picit leszakadnia az
3146# édesanyáról, és azzal a lendülettel elkezd tartozni a segítőhöz. A segítőt ruházza föl az összes olyan
3154# készséggel, képességgel, őt idealizálja úgy, mint aki az egyedüli ember, aki őt megérti. Ezért például az is a
3164# gyógyulásnak egy nagy jele, amikor valaki azt mondja, hogy néha annyira szükségem van valamire, valamilyen
3173# segítségre, hogy "Hát, ha te nem érsz rá, elmegyek máshoz. - Nem gyóntatsz most a héten? Gyónok máshol." Ez már
3182# azt jelenti, hogy van egy stabilitás. Hogy nem gondolja azt, hogy ő a világon egyetlenegy embernél tudhatna
3191# gyónni. Vagy hogy a világon csak egyetlenegy ember létezhet, akinek ő el tudja mondani, hogy mi volt.
3200# 
3200# Ahogyan gyógyulunk, ez egy természetes szakasz lehet, hogy azt gondolom, hogy te vagy az egyetlen ember. Ez
3209# természetes, ezt nagyon meg is kell becsülni. Tehát rendben van, hogy van egy ilyen szakasz, ez lehet egy
3218# hosszabb fázis, rendben van. A segítőnek az a dolga, hogy tágítsa a világot. Tehát hogy az izoláció,
3226# elidegenedettség sémában élő embernek a világát tágítsa. Hogy lehet kapcsolódni másokhoz, nézd, itt van egy
3236# csoport. Nagyon sok kedves ismerősöm ezzel tette a legnagyobb jót, hogy járt hozzá valaki, s utána azt mondta
3245# "Na, én azt gondolom, most már semmi akadálya, hogy egy csoportba is menj." Sokszor egy rettenetes ellenállás
3254# jelenik meg "Na csoportba nem! Csoportba nem! Azt nem! Nem, még négyszemközt... a csoportba nem. Ha
3263# valamelyikőtök azt mondja "Na csoportba nem!" akkor egy kérdést érdemes intézni, hogy "Miért is? Hogyhogy nem?
3273# Miért tűnik fenyegetőnek egy csoport? Jó. Nézzük a következőt! Haladunk, nyomjuk.
3280# A következő... két
3282# magyar szóval kezdjük: dependencia, inkopentencia. Nem sikerült megfelelően kimondani. Tehát: inkopen...
3295# inkom... inkopen... ("Kóla!") Kóla! De kedves! Na látjátok, ez a stresszoldó csoport. "Feri, egy kicsit nyugodj
3309# meg, és akkor..." Tehát! Mondjuk úgy, hogy...
3315# 
3315# Függőség és alkalmatlanság séma
3317# Tehát függőség, alkalmatlanság. Ezzel a kettővel lehet leírni, és a kettőt itt most együtt kéne látnunk. Mert a
3328# logikája az az, hogy annyira alkalmatlan vagyok, inkompetens, inkompetens (Ez most jó?) Inkompetens.
3337# Inkompetens. Inkompetens. (Ez most már egész jó. Olyan, mintha ismerném ezt a szót.) Inkompetens. Tehát:
3347# alkalmatlan, alkalmatlannak tartja magát. Tehát hogy annyira alkalmatlannak tartom magam az életre, a
3356# döntéshozatalra, a cselekvésre, kapcsolatokra, létezésre, új dolgoknak a vállalására, hogy ebből adódóan
3366# természetes, hogy függenem kell valakitől. Hiszen én annyira alkalmatlan vagyok, ezért valakire természetszerűen
3376# nagyon kell támaszkodnom, s valakitől nagyon segítséget kell kérnem. Tehát a kettő együtt van. Alkalmatlanság,
3386# függőség. Alkalmatlanság, függőség.
3390# 
3390# Most már el is mondtam, hogy mi jellemzi őt alapvetően. Nem vagyok alkalmas az életre, döntéshozatalra,
3397# cselekvésre, új dolgokra, vállalkozásra. Most nem az üzleti értelemben. Nekifogni annak, hogy valami legyen az
3404# életemben és az életemmel. Ezért, és akkor különböző módjai vannak annak, hogy a függőségben milyen mélyen
3412# vagyok benne. A legmélyebb az az, hogy teljesen alkalmatlannak tartom magam az életre, akár úgy is, hogy soha
3420# életemben nem dolgoztam. "Ötven éves vagyok, és a szüleimnél lakok, a szüleim tartanak el, szó sincs róla, hogy
3427# dolgozzak. Esetleg még amíg az iskolába jártam, az úgy egy picit még ment, még esetleg akkor leérettségiztem, de
3435# már a főiskola első éve után abbahagytam, mert már az túl sok volt. Túl sok volt a szorongás, nem, az már nem
3443# ment, nem, nem, s úgy otthon ragadtam." S akkor 40-50-60 évesen ő otthon van, és eltartják őt.
3450# 
3450# Ennek a hátterében ez a séma állhat. Az, hogy ő alkalmatlannak tartja, látja, érzi, éli magát az életre, és
3458# ezért azt mondja, hogy "Hát ezért hogy költözhetnék el? Még nem tartok ott.", s 60 éves. Tehát a legdurvább
3467# formában teljes ráutaltságban van, és tartja magát, és sokszor kialakul egy kör, tartja őt az a másik valaki,
3476# akire ráhagyatkozik. Aztán olyan is lehet, hogy mindig segíteni kell neki. Biztos ismertek olyanokat, hogy
3484# belekezd valamibe, és már tudod, hogy fog hozzád jönni, és megkérdezi, hogy hogyan kell csinálni. "De hogy kell
3493# csinálni? Most vagyok... még csak 13 éve dolgozok a vállaltnál. Hát hogyan is tudnám, hogy kell csinálni? És
3502# látom, hogy te pedig olyan ügyes vagy. Te két hete jöttél, és már látod hogy mennek a dolgok." Nagyon nehéz egy
3511# olyan munkatárssal, aki munkaképes, de közben ettől a sémától szenved. És megy "Te, hogy kell csinálni?"
3519# Rosszabb esetben "Te ne haragudj, hogy... én most hoztam egy Balaton szeletet. Nem csinálnád ezt meg?" Tehát nem
3528# segítséget kér, másokat dolgoztat. Mert az a benyomása magáról, hogy ő úgy se tudná megcsinálni, ezért másoknak
3537# kell megcsinálni. (Aztán!)
3540# 
3540# Az is nagyon fárasztó tud lenni, állandóan kérdez. "Most akkor... most hogy legyen? Mi a következő lépés?" S
3549# mindig válaszolni kell, hogy mi a következő lépés. Emlékeztek a kedves ismerősömre? Szült. Nem mondanám, hogy
3558# ettől a sémától szenvedett, de amit tett, az nagyon hasonló, ide pont jó. Szült, és nagyon bízott az orvosban,
3567# és nagyon nem bízott magában. Tehát a helyzetben nagyon hasonló volt a séma logikájához. "Doktor úr, én azt
3576# kérem, hogy amikor szülök, akkor föltétlenül lépésről lépésre mindig kérem, hogy mondja meg, hogy mit csináljak.
3586# Ezt nagyon kérem, nem fogom tudni." S akkor ott volt már, ahogy kell, most ezt teljes részletességgel nem
3595# szeretném mutatni, és a... vagy lehet, hogy oldalt, na úgy talán kevésbé... És akkor a doktor pedig jó emberi
3604# érzékkel rendelkezett, tehát látta, hogy ennek a nőnek szüksége van rá. Hát, hogy mennyire volt szüksége, azt
3613# nem tudni, de hát az ő szubjektív világához képest igen. Mondta, hogy "Most tolja! Most vegyen mély levegőt.
3622# Nyomja! Csinálja!" Én nem t'om hogy van, de... s ez ment órákon keresztül. A doktor állandóan... "Most mit
3631# csináljak? Most mi legyen? Most mit csináljak? Jól csinálom?Elég erős? Nem elég... hogy csin...?" Kezdett
3640# elszakadni a cérna. S akkor, sokadik óra... "Doktor úr, és most?" s a doktor azt mondja "Hát most már szülje
3649# meg!"
3650# 
3650# Ezzel talán sikerült ábrázolnom ezt a sémát. "De most... és akkor most mi a következő lépés...? Jaj, de erre nem
3658# vagyok képes. - Dehogy nem! Hát Pisti, dehogy nem képes vagy! - De nem! De nem!" Ugye, és akkor ebből ilyen
3665# rettenetes körök alakulnak ki. Valakit tanítunk úszni. Ismerős ez? "Föl kell állni. Nézd csak, először fogod, és
3673# így bedőlsz a vízbe. - De ne... nem, nem, nem! Ne, víz! Hát víz...! Ne, ne! - De tulajdonképpen semmi, csak
3681# így... - De ne, ne...! Jó, de bedőlök, és utána mi lesz? - Semmi nem lesz, ott van anya, apa, meg a rokonság.
3689# Ott állnak, már két órája tempóznak, azért őrájuk is lehetünk tekintettel."
3695# 
3695# Ugye, szóval... ebben az a... látjátok, hogy egyszerűen néha úgy a fonákjáról úgy ránézünk kívülről. Néha benne
3705# vagyunk, aki benne van, tényleg szorong. Ugye mindig ez... ezt mindegyikhez hozzátehetjük, hogy az ő belső
3716# világában komoly megterhelést él át. Ezért beszélünk arról, hogy bízz magadban, de ne higgy magadnak. A fizikai
3727# állapotodnak se higgy. A fizikai állapotod nem fejezi ki azt a helyzetet, amiben vagy. A víz hirtelen nem támad
3738# rád. Nem fojt meg, nem fullaszt bele magába, akkor kerülsz be, ha beleugrasz, nincs veszély. Nem fognak
3748# belelökni, semmi nem lesz. Emlékszem, úszni tanultam, őt éves voltam, úszó óvodába jártam. Nagyszerű! Sárosi
3759# mesti... ahh, ismerős! Na, na...! Te se ma születtél! A Sárosi mesti volt az edző. "Na, most már mindjárt 6 éves
3770# lesz a fiú, megyünk a trambulinra." A legkomolyabban. S képzeljétek el, hatéves kis kölyök, 28 kiló, mentem föl.
3781# Két és feles, "Csak tovább, tovább!", ötös... Fölküldött a tízesre. Hat éves voltam. Először azt mondja, nagyon,
3792# szóval látszott a pedagógiai érzék "Nézz le!" Hát ezt biztos tanították külön a TF-en, hogy kell fokozatosan
3803# fölkészíteni valakit. Emlékszem, hát úgy tele volt a kis fürdőgatyám. Azt csináltam... fecske volt, egyébként,
3814# emlékszem, ez az igazi fecske, kék gatya fehér csíkkal. Hát sárgának kellett volna lennie, de így volt, fehér
3824# volt, és mentem, és így néztem ki így... "Mesti, megvan a tíz méter! Rendben van! - Hát akkor ugorj le!" Hat
3835# évesen puff, leugrottam a tízesről. Jó látvány, hogy egy gyerek ott kapálózik hat évesen. Pkhhh!
3845# 
3845# Amikor valaki rettenetesen fenyegetőnek él meg élethelyzeteket, s ennek megfelelő testi, fizikai állapotai
3854# alakulnak ki, annak se higgyen, ha az egy sémából jön. Ezt megint nagyon fontos hangsúlyozni, mert erre sokan
3864# mondják "Hát hogyhogy ne higgyek? Hát ezt, hát ennél jobban ezt már nem tudom érezni. Ennél jobban nem tud a
3874# gatyám tele lenni. Mi az, hogy ez nem reális?" És nem reális, hanem a sémához igazodó. Hú, de fontos ez! Ha erre
3884# valaki rálát, hú, akkor... (Most nézem... Na, gyerünk!)
3890# 
3890# A séma logikájához tartozik, hogy úgy éli meg magát, hogy valami alapvető kötelességét, vagy kötelességeit
3899# egyedül nem képes ellátni. A létfenntartásnak, önfenntartásnak, a lakásnak az eltartását, hogy egyáltalán
3908# munkaképes legyen - nem, ő ezt egyedül nem képes megoldani.
3913# A másik, hogy úgy éli meg magát, hogy döntésképtelen. Ezért kérheti azt a segítőtől is, hogy döntsön helyette.
3922# "Feri, eljöttem, mondd meg, mit csináljak? - Hát énnekem egy csomó válaszom van, csak neked kell majd úgy élni."
3932# Hát nem így van? Én mondom, hát csináld ezt. És utána én kifarolok, oszt te meg nézheted magad. De nagy dolog
3941# az, mikor egy segítőnek van annyi gógyija, hogy erre a kérdésre, hogy "Mit csináljak?" már nem válaszol. S
3950# látjátok, hogy mekkora segítség lehet erre nem válaszolni? És hogyha van bennünk már megfelelő önbecsülés, akkor
3959# nem kap el bennünket a gépszíj, hogy "Hát azért csak tőlem kérdezte. Nem a Rozihoz ment, meg a Pityi Palkóhoz,
3969# hozzám, énhozzám, hogy 'Mit csináljak? Az életében ezzel a nehéz kérdéssel engem kérdezett! Háháháá! Mondom is,
3978# ülj csak le!" S ugye ő rosszul van, én jól vagyok, ilyenkor aztán osztjuk az észt derekasan. Nem így szokott
3988# lenni? És akkor utána azt mondja "Hát, én azt nem értem, másoknak olyan jó tanácsokat tudok adni, csak a saját
3997# életemmel nem boldogulok. Hogy van ez?" Megnézném én azokat a jó tanácsokat, amiket te kiosztogattál úgy
4006# kérve-kéretlenül. Az más, hogy fölvillantunk lehetséges megoldásokat. "Tudod, hogy ilyesmiket lehet csinálni?
4015# Értem ezt a helyzetet. Most egy ilyen helyzetben ilyesmiket lehet csinálni." Ez sokszor nagyon nagy segítség.
4025# 
4025# Serdülőknél például valódi realitás az, hogy nem tudja, mi mindent lehet egy ilyen helyzetben tenni. De mi
4031# tudjuk, mert mi már felnőttek vagyunk, és most éppen nem vagyunk rosszul. Most éppen egész jól vagyok, ezért
4038# tudom azt mondani, hogy "Nézd, ezt is, meg... - Jaj, de jó! Eszembe se jutott." De ez nem azt jelenti, hogy
4045# megmondom, hogy mit csináljon. Tehát sokszor azzal, ha a segítő nem mondja, meg, hogy mit csináljon,
4052# tulajdonképpen a legnagyobb segítséget adja.
4055# 
4055# Két történet. Az egyiket biztos elmondom. A vonat nemsokára befut - valós történet - a vonat nemsokára befut, és
4065# ott áll a peronon egy 60 év körüli nő, s várja a férjét, hogy megérkezzen az útról, és ott áll egy 30 év körüli
4075# fiatalember, aki néhány hónappal azelőtt ismerkedett egy kedves nővel, és látni valóan jól alakulnak a dolgok. Ő
4085# pedig ezt a kedves hölgyet várja, és előbb száll le a 60 év körüli nőnek a házastársa. Betoppan elé, lerakja a
4095# bőröndöket, megpuszilja, kedvesen ránéz, megsimogatja az arcát, "Drága, de hiányoztál!" Akkor a másik visszaszól
4106# "Te, hát te is nagyon hiányoztál. Sok volt a két nap." Utána megint adnak két puszit, kicsit átölelik egymást,
4116# és a fiatalember bevonódik ebbe a helyzetbe. Érzelmileg teljesen beszippantja őt ez a látvány, és maga se érti,
4126# hogy hogyan, kibukik belőle egy kérdés "Maguk hány éve házasok?" S akkor kedvesen ránéz ez az idősebb házaspár,
4136# és mondják "Hát, nemsokára lesz 30." Fölsóhajt ez a fiatalember "A, de remélem, hogy az én házasságom is így fog
4146# sikerülni!" S erre ez a 60 éves férfi nagyon komolyan, odamegy hozzá, megragadja a karját, belenéz a szemébe, és
4157# azt mondja: "Fiatalember! Na ezt ne remélje, hanem döntsön! Ezt ne remélje, döntsön."
4165# 
4165# Ma de sokunkra lehet az jellemző, hogy ahelyett, hogy döntenénk, mert azt mondanánk, hogy alkalmas vagyok rá,
4176# "De remélem! De jó lenne! De jó nektek! Jaj, de szép nektek! De vágyom én is erre! Vágyom, szeretném, de jó
4187# lenne, de remélem, jaj, hát...!" Hagyjátok azt a sok reménységet! Valamit realizáljatok. Na, szóval... hogy
4199# milyen nagy dolog az, amikor rájövök, hogy itt nem vágyni kell már, meg remélni, meg óhajtani, meg kérni, meg
4210# szeretni, meg álmodozni - döntést hozni.
4215# 
4215# A kompetencia tudatunk, ezt a szót nehezen veszem be, de... igyekszem. Hogy éppen az által is erősödik meg, hogy
4224# meghozzuk a saját döntéseinket. S akkor a záró mondat... De... hú, de még van két perc. Hova sietek?
4233# Ez is megtörtént. A segítőnél, ott éppen a bizalmi légkörnek a gyógyító erejében valaki egy fölismerésre jutott.
4243# De egy olyan valaki, aki hosszú éveken keresztül munkaképtelen volt. Járt be pszichiátriára be, pszichiátriáról
4253# ki, s egyszer csak ez a férfi azt mondja "Doktor úr, most rájöttem valamire. Többször fogom megtenni azt, amit
4263# meg tudok tenni. Most rájöttem. Többször fogom azt megtenni, amit meg tudok tenni." Hí! Nagyon szeretem ezt a
4272# mondatot, évek óta hordozgatom magammal. Ha képes vagyok rá, meg is tehetem. (Egyik mondat, másik.) Milyen nagy
4282# dolog, ha reálisan fölismerjük a képességeinket, mert aki ebben a sémában él, sokkal többre képes, csak nem
4291# tartja magát annak. A másik pedig, hogy nyilvánvalóan mennyire rendelkezésére, segítségére kellene lennünk annak
4301# a valakinek, aki bár képes lenne rá, nem tartja magát annak. (Na, úgy... de még van két perc.)
4310# 
4310# Egy kis Eriksont olvasok nektek lefekvésül. Azt mondja... inkompetens. Inkompetens. (Gyakorlom.) Erikson:
4320# Egyszer egy fiatal pár esetét írtam le egy nagyobb szakmai körben, akik közös problémájukat meglehetősen furcsa
4331# módon fejezték ki. A férj képtelen volt bármiféle kezdeményezésre, mindig arra számítva, hogy majd a felesége
4341# megmondja, hogy mit tegyen. Jól illusztrálta ezt egy szombatonként lezajló eseménysor, amikor a feleség
4352# takarított, a férje pedig szobáról szobára követi, és keresi a port, meg a szemetet. A feleségét ez rettenetesen
4363# irritálta, de nem tudta, hogy mit tegyen egy olyan férjjel, aki semmi mást nem csinál, csak követi őt, álldogál
4374# mögötte, és nézi, hogy mit dolgozik. A férj azt mondta, hogy szereti nézni, ahogyan dolgozik. (Ugye véletlenül
4384# se lássunk rá egy sémánkra, azt semmiképp, mert még... jobban leszünk.) Erikson elmagyarázta, hogyan foglalkozna
4395# ezzel a problémával. Egyedül fogadná a feleséget, és megkérné, hogy a következő szombaton is ugyanúgy végezze a
4406# takarítást, mint ahogyan az szokása volt. Azonban amint végez az egyik szobával, háta mögött a vizslató férjjel,
4417# mondja azt "Ez kész." és menjen a következőbe. Amikor pedig befejezte a takarítást (Hú, valaki nagyon figyel,
4428# hogy kell ezt csinálni. Na jó.) Amikor befejezte a takarítást, vegye ki a gépből a porzsákot, és minden szobában
4439# hintsen el egy maréknyi szemetet a tiszta padlón. Amikor szépen megcsinálta ezeket a kis halmocskákat, mondja a
4450# férjének "Akkor ez most így marad egy hétig."
4455# 
4455# Nem tudom, hogy kell-e értelmezni ezt a történetet. Föltehetően a férfi anélkül, hogy bárki mondaná neki, hogy
4466# mit csináljon, hoz majd egy döntést, hogy ebben a rettenetes kuplerájban nem lehet élni, és majd ő azt
4477# összeszedi. Ugye erre megy ki ez a helyzet. A segítő meg tudja tenni ebben a helyzetben, hogy abban segíti a
4489# férfit, hogy egy saját döntést hozzon, és ráadásul meg is csinálja, amit a döntéssel elhatározott. Há!
4500# 
4500# Jó éjszakát! Pihenjetek jól, igyatok kólát és legyetek kompetensek! Van-e, aki szeretne hirdetni? (taps)

20121030 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás