2012.10.16-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

20121016 ¤

0000# Köszöntelek benneteket, Isten hozott mindannyiótokat!
0004# Megkértek bennünket a házigazdáink, hogy a lépcsőn ne üljetek tűzrendészeti okok miatt.
0012# Ismétlés
0012# Ott tartunk, hogy arról van szó, arról esik szó, és ezt járjuk körbe, még mielőtt fejest ugranánk a téma
0021# közepébe, hogy mi az, ami föltételezhetően, sőt egészen biztosan vár ránk akkor, hogyha elkezdünk találkozni
0031# saját magunkkal, és lesz valamennyi bátorságunk ahhoz, hogy egy-egy sémánkat fölismerjük. Hogy akkor egészen
0040# törvényszerűen, éppenséggel nem rögtön a szabadság édes íze érkezett meg, bár nagyszerű élményeink természetesen
0050# vannak és lesznek is - és ez nagyon jó is - és hosszútávon egyre jobban leszünk, de kétség kívül először valami
0060# olyasmi tapasztalás is elfoghat bennünket, hogy nem is olyan könnyű. Egyáltalán szembenézni, rátalálni,
0068# tudatosítani azt, hogy mi is van bennünk. Ezt úgy mondta Bodró Miklós, nagyszerű kifejezéssel él - saját magunk
0078# árnyékában élünk. Nem kis teljesítmény saját magunk árnyékából egy kicsit kilépni, és megnézni, hogy "Jé, eddig
0088# ez árnyékban volt, de most jól lehet látni, hogy mi minden van ott. Kilépni a saját magunk árnyékából, amit
0097# annyira megszoktunk, hogy bizonyos részek fedve vannak, nem kell velük találkozni. Ez nem is kis emberi
0106# teljesítmény. Tehát hogy mindig hangsúlyozom ezt, mekkora elismerésem nektek és mindazoknak, akik nekilátunk,
0115# hogy kijöjjünk a saját árnyékunkból. Aztán úgyis visszamegyünk oda, de hogy kicsit rálássunk erre, arra.
0125# 
0125# Mese a 11 fejű sárkányról
0126# Emlékeztek, így jutottunk el 11 ... hát ahogy elképzeltem a fantáziámban, és lenne sok időm, akkor lehetne írni
0134# egy jó kis mesét. A mese a 11 fejű sárkányról szólna. Valaki, aki elindult a gyógyulás útján, természetszerűen
0141# az útján találkozik a 11 fejű sárkánnyal. Először naivan esetleg gondolhatná azt, hogy egyik-másik fejet le
0149# kellene nyisszantani, de ha már van egy pici élettapasztalat, kis bölcsesség, rájövünk, hogy ezeket a fejeket
0156# nem kell levágni. Már csak azért sem, mert levághatatlanok. Tehát vannak, akik egy életen keresztül ezeket a
0164# fejeket igyekeznek levágni, de a fej visszanő. Milyen nagy bölcsesség elkezdeni szót érteni a 11 fejű
0171# sárkányunkkal, és akkor a 11 fejnek ugye ezek a nevei, hogy:
0175# * Szenvedés. Ez elkerülhetetlen. Próbálhatjuk megúszni, akkor is van, tehát nem vágható le.
0181# * Hiányok. Mindig valami hiányzik.
0183# * Beteljesületlen vágyak. Ez is teljesen egészséges, hogy vannak beteljesületlen vágyak. Miért teljesülne be
0191# minden vágy? Lehetetlen is.
0193# * Betöltetlen szükségletek. Ez is egy olyan fej, amit hiába nyesszentünk-nyasszantunk, az csak visszanő.
0200# * Belső feszültségek és ellentmondások.
0203# * Az életünknek a problémái.
0205# 
0205# Tehát van ez a 11 fejünk, most nem ismétlem el őket. De hát ott van a jegyzetetekben, tudjátok, csak
0213# visszanézitek és ennyi. Szóval megvan a 11 fej, és akkor ahogy megyünk, megyünk, rájövünk, hogy nem levágható és
0223# nem is kell levágni, megbarátkozhatunk a 11 fejű sárkányunkkal. Nagy dolog, és ahogy megbarátkozunk a 11 fejű
0232# sárkánnyal, egész alkalmasak leszünk például a társkapcsolatra. Ugye egy jó kis mesei motívum lenne, hogy a 11
0241# fejű sárkánnyal megyünk háztűz nézőbe. Szóval, szóval ez volt az, amiről beszéltünk a múlt alkalomnak a döntő
0251# részében, és akkor így jutottunk el oda, amit tulajdonképpen már két alkalommal ezelőtt is elkezdtünk.
0260# 
0260# A teljesség dimenziói
0261# Mi az a négy dimenzió, amiben elkezdünk sokkal magától értetődőbben tájékozódni. Ahogyan rájövünk arra, hogy a
0269# saját árnyékunkban éltük az életünket, és erre elkezdünk rálátni, s az árnyékos (Egészségedre! Ú, ez egy jó, jó,
0278# ez... ez jól szólt, ez tetszik nekem.). Emlékeztek, azt mondtuk, hogy a fölismeréseinknek - tulajdonképpen,
0286# ahogyan ezek megérkeznek, és kezdünk egyre jobban lenni - van négy dimenziója.
0292# Az első, hogy kezdünk rájönni a személyiségünknek az egészére. Az összes dimenziót kezdjük fölismerni,
0299# fölfedezni. Azokat a funkciókat, amiket eddig alig használtunk. Emlékeztek, beszéltünk, ha csak a jungi modellre
0308# gondolunk, gondolkodás és érzelem, intuíció és tapasztalás. Mindenkinek megvan az erősségünk és megvannak a
0316# gyöngeségeink. Egyszer csak fölismerjük, hogy ahol gyöngeségeink vannak, ott egy színes világ tárul elénk. Semmi
0324# mást nem kell csinálni, csak a megérzéseinket elkezdeni egy picit megbecsülni. Másik esetben a hétköznapi
0332# tapasztalás, az érzékszerveinket megtanulni használni. Aki gondolkodik érezzen, aki érez néha kicsit
0340# gondolkozzon, és rájövünk, hogy micsoda színes világ van itt benn. Aztán hogy van tudattalan, a tudatalattit
0348# megbecsülni - micsoda erők lakoznak itt belül, te jó ég! Nagy oktalanság a belső erőket lebecsülni. Ó, az Én
0356# örülhet, hogyha ott valamiféle egyensúlyt tud tartani, örülhet neki. Sokszor olyan vad pacik vannak itt benn,
0364# hogy ejha. Nem csak a vad pacik, hanem olyan erők indulnak neki, nem is tudtuk, hogy léteznek. Egyszer csak már
0373# cskk-cskk-cskk. Szóval.
0375# 
0375# 1. A személyiség összes rétege.
0377# Beleértve, és ebben a modellben nagyon fontos, hogy a spiritualitás nem egy külön dimenzió, mert a
0384# személyiséghez természetesen tartozik hozzá. Nem egy külön valami, természetesen része minden ember
0391# személyiségének a spirituális része. Az nem valami emelet ráépítés. Ugye megházasodunk, és akkor a padlásteret
0399# betöltjük. És akkor itt hoztuk ezt a képet, a delfint. Hogy az ember, aki úgy él, mint hogyha a spirituális
0407# dimenzió nem volna az emberi személyiségének alapvetően adottsága és része, úgy él, mint a delfin, aki csak a
0415# vízben van és onnan nyeri a táplálékát és azt mondja "Ó, ez a víz az én világom." de sosem jön föl a víz fölé,
0423# hogy levegőt vegyen. Ebben a képben nagyon jól meg tudjuk ragadni, a delfinnek egyszerre van szüksége
0430# táplálékra, amit a vízből nyer, és levegőre, amit a víz felettről. Mi is valahogy pont így vagyunk. Az az ember,
0438# aki elveszti ezt, akkor lehet, hogy nagyon jól lakott, egész életében jól lakik, csak fogy a levegő, és nem, ő
0446# is érzi, hogy "Mi, mi a baj?" Akkor még többet eszik, de nem az a baj, hanem a levegőhiány. Jó, tehát a
0453# személyiség összes dimenziója. Fölfedezzük. Hí-hí-hí, ilyen is van, olyan is vagyok.
0460# 
0460# 2. Az összes kapcsolatunk dimenziója
0462# Az összes kapcsolatunk, de nem csak a kapcsolataink, az összes csoport, intézmény, rendszer, aminek tagjai
0468# vagyunk. Kapcsolatok és élő rendszerek, amikhez mi hozzájárulunk, aminek részei vagyunk, és amik a mi életünk
0475# részei, kölcsönösség, ez az összes élő rendszer. A társas kapcsolatoktól kezdve... sőt, mondhatnánk egészen a
0482# testemhez fűződő kapcsolat, a legelemibb kapcsolatom. A testemhez is fűz valami, tehát ezt... minden alkalommal
0489# erről beszélek.
0490# 
0490# Ugye, milyen nagy különbség, valaki hazamegy este, biztos van köztetek olyan, aki egyedül él. Biztos van, nem,
0500# nem kell föltenni a kezet. Egyedül élsz, hazamész... innen. Látjátok, milyen ügyes vagyok! Hazamész és azt
0510# mondod "Már megint egyedül..." Megmutatnám, hogy hogyan másképp is lehet hazamenni. Mész haza, trallala-trallala
0521# - ezt valahogy így. "Háháá! Megyek magamhoz. Hazamegyek, és magammal leszek." Jó társaság? Hazamegyek, hogy
0531# magammal legyek. Vannak, akik majd megdöglenek az egyedülléttől, mások pedig magukkal vannak. Ugye, hogyha
0541# valaki olyan fajta, emlékeztek, ezt szoktam idézni, azt mondja "Jó társaságban akarok lenni, csak azért egyedül
0552# maradok." A másik, hogy nem egyedül vagyok, magammal. Hát micsoda... mekkora különbség. Tudjátok, néha, hát...
0562# milyen, egy ilyen egyszerű példa, a testhez kötöm ezt, amit most el akarok nektek mondani. Megyek este, és égnek
0573# otthon a fények, meg a lámpák - már kinek-kinek. Megyek, és ugye annak van egy olyan otthon-fénye, nem, hogy
0584# mész haza, de valamelyik családtag otthon van, és ahogy hazamész, nem a sötétbe mész haza, hanem látod, hogy a
0594# konyhában ég a villany, a hálószobában ég, a nagyszobában ég a villany, a WC-n azt nem látod, mert a lichthófra
0605# nyílik az ablak. Akkor megyek haza, és ott ilyen meleg fény, ugye, még a mesékben is, hogyha valamilyen
0615# illusztráció van, akkor ott a kis házikó az erdő mélyén, ugye nem sötét az ablaka. Duruzsol a tűz... hát ezt nem
0625# is folytatom, egy kicsit el, elmerengek, na!
0630# 
0630# Rájöttem, tudjátok, hát hány évszámra mentem haza, s nálam mindig sötét a lakás. Mit szóltok ehhez? Erre
0641# figyeltem föl. Akárhányszor megyek haza, nincs ott senki. Ez elszomorított. Megyek haza, és nem élhetem meg,
0653# hogy ég a lámpa. Ó! S akkor egy egyszerű ötlet... Látom, értitek a csíziót. Most is, takarékos lánggal, vagy mi
0665# az, takarékos fényű inkább, mint hogy energiatakarékos, takarékos fényű lámpa. S ma is megyek haza, "Ó, ég a
0677# lámpa! Vár valaki." És hazamegyek, és várom magam. Akkor aztán most jól elleszek magammal. Na! Tehát a test.
0689# Tudjátok, tudom, mikor mondom ezeket a sztorikat a puha párnámról, meg a meleg takarómról, meg a Snoopyról,
0701# akkor olyan sokan derültök is ezen, hogy "Jaj már, ne, ne már!" De! A válaszom: de! Hogy ezek az apróságok olyan
0713# hihetetlenül izgalmas fizikai érzések, fizikai élményeket hoznak, és ezek hatnak rám. Tök jó úgy fölnézni a
0725# lakásból, ahogy megyek, hogy ég a villany, tök jó. Az észlelés, egy érzés, és mindezt addig fogom csinálni,
0737# ameddig ez el nem mélyül bennem. Hát igen. Vagy a betörők ellen is jó, hát azok, azt kifigyelik. Nem olyan
0749# egyszerű lelkek azok, értenek a munkájukhoz. Na, jó.
0755# 
0755# Tehát az összes kapcsolatom, az összes élő rendszer, aminek tagja vagyok. Micsoda nagy jelentősége van ennek.
0763# Emlékeztek, most a magunkhoz való viszony sokszor modelleződik a másokhoz, vagy a segítőhöz való
0770# kapcsolatunkban, és akkor erről beszéltünk, a segítő, aki óvatlanul, rutintalanul, bölcsesség nélkül nekiáll,
0779# hogy a személyiségünknek egy részét fejlesszük, és ennek rettenetes kárát látjuk valamelyik kapcsolatunkban.
0787# Ugye a segítő boldog, hogy te fejlődtél valamelyik személyiségjegyedben, és közben egy kapcsolat tönkrement, és
0795# lett marha nagy nyereség, és... még nagyobb veszteség.
0800# 
0800# 3. A folyamat dimenziója
0801# A harmadik dimenzió, amiről beszéltünk, ó, ennek is óriási jelentősége van. Az életnek a folyamat jellegét
0809# állandóan tudatosítani, föltárni, észlelni, hogy folyamat, folyamat. Hogy természetesen általában itt és most
0817# éljük meg magunkat, és milyen jó lenne, ha megélnénk magunkat itt és most, de hogy közben ez mindig egy
0825# folyamatnak a része. Milyen óriási jelentősége van annak például, amikor egy gyerek, aki már régen szobatiszta,
0833# egyszer csak elkezd bepisilni. Most ha a szülő nem lát semmi mást, csak hogy eddig volt egy szobatiszta gyerek,
0842# ezt lájkolom, és akkor van egy nem szobatiszta, zssu-zssu! Ugye, hátha csak ennyit látunk, ez katasztrófa. Hogy,
0850# hogy tudunk így akkor viszonyulni? De akkor használjuk, hogy egész... most tudok valamit gyerek személyiségéről,
0858# az összes dimenzióról, egy picit fantáziálok azon, mi történhet vele, őbenne mi játszódik le, hogy őneki milyen
0867# lehet, hogy bepisilt? Hát hogy... jó az úgy? Hát hogy lenne jó? Kivé... na, jó. De akkor látom a kapcsolati
0875# hálót, amiben benne van, és azt mondom "Hát egy kistesója született. Most 4 hónapos a kicsi." Ugye, milyen
0882# érdekes, hogy a születése után kezdett bepisilni. Akkor máris, máris egy kapcsolatrendszer részeként látom a
0891# gyerekemet és értelmezem a bepisilését. Most akkor ezt behelyezem egy folyamat jellegbe - ez nem volt egy
0898# kivételes mondat - látom a folyamatszerűségében a kisfiam/kislányom bepisilését, akkor nem azt mondjuk, hogy van
0907# egy bepisilős gyerekem, hanem hogy már a rendszerszintű változásra a gyerekem bepisiléssel válaszolt. És hogy
0915# nem kell, nem kell ettől megijedni, meg tönkremenni, nem marad így, ez egy fejlődési folyamatnak a része. Most
0923# visszalépett egy olyan fázisba, amit már egyébként meghaladt, és most hogyha gondoskodunk róla, odafigyelünk rá,
0931# akkor szépen kinövi megint ezt a fázist, ahova ideiglenesen visszatért azért, mert a családi rendszerben
0939# változás történt, amire a személyisége még nem volt fölkészülve. Ennyi.
0945# 
0945# Egész másképp állok az élet összes jelenségéhez, hogyha látom, hogy honnan hova tart valami, honnan hova megy
0951# valaki, hogy ez egy folyamatnak melyik része, melyik állomása. Sokkal több mindent meg tudok engedni, és sokkal
0957# kevesebb dolog zavar. Szóval nem is kell a személyiségemmel sokat fejlődni, nem kell különösebben türelmesebbnek
0963# lenni, meg nagyvonalúbbnak, egyszerűen beillesztem egy folyamatba azt, amit látok, sokkal elfogadhatóbb lesz.
0970# 
0970# Összeköltözik a férfi meg a nő, akik addig külön éltek, fiatal házasok, hát persze, hogy az összecsiszolódásnak
0978# van egy csomó nehézsége. Most ha semmi mást nem látok, csak azt, hogy a férjem pattog, a feleségem meg
0985# türelmetlen, hát bele lehet dögleni. Most ezt csináljuk 50 évig? Na de azt mondom "Mekkora változás az, hogy
0993# minden megváltozott annak kapcsán, hogy együtt élünk. Hát eddig nem, addig olvastam, ameddig akartam, addig
1001# csináltam amíg akartam, a lábam is büdös volt, ha akartam, és... addig volt büdös, ameddig én akartam. Most
1009# egyszer csak megváltozik minden." A kríziseink, ahogy a folyamatnak a részei... Ugye ez átment már? Na jó, nem
1017# ragozom, hát jobban tudjátok, mint én. Tehát látni magunkat, másokat a folyamat részeként. Haaa, egész üdítő,
1025# kezdek levegőt kapni, és most jön a negyedik dimenzió.
1030# 
1030# A teljesség dimenziói (folytatás)
1032# 4. Az egyetemes realitások dimenziója
1034# Ezt úgy neveztem el, amiben egyre jobban tudunk tájékozódni, hogy az egyetemes realitások dimenziója. Húú! Csak
1041# egy picit, mi akar ez lenni, bár a példák úgyis bőségesen elárulják. Vannak szubjektív realitások. Szubjektív
1048# realitás például az, ha valamelyikőtök egy nagyot aludt délután, most itt ülsz, éppen mostanra ébredtél föl "Hú,
1055# olyan, mintha reggel lenne, teljesen úgy vagyok." Ez egy szubjektív realitás. Hát nyilvánvalóan nincs reggel, de
1062# a te megélésed szubjektív, de közben reális is, hiszen ez van. Hát ezt éled meg, akkor az egy realitás,
1068# szubjektív realitás.
1070# 
1070# Valamelyikünk azt mondja "Igen, igen, természetesen az a normális, ha azt mondjuk, hogy most este van. Ezt
1079# objektív realitásnak nevezhetjük. Miért is? Azért nem egyetemes, mert képzeljük el, hogy a földön, éppen velünk
1089# szemben valaki ül egy előadáson, és azt hallja, hogy valaki azt mondja, hogy "Kétség kívül este van. - Hát már
1098# hogy lenne este? Reggel van." Ezt nevezhetnénk a szubjektívhez képest egy objektív realitásnak, hogy "Itt,
1108# nekünk most este van."
1110# 
1110# De mi az egyetemes realitás? Ehhez képest az, mikor azt mondom "Kétség kívül az emberi élethez, ahogyan eddig
1117# láttuk, megéltük, ahogyan az eddig történt, kétség kívül a nappalok és az éjszakák, a reggelek és az esték
1124# váltakozása hozzá tartozik. Kikerülhetetlenül, megmásíthatatlanul az emberi sorsnak, az életnek része, hogy
1131# nappalok és éjszakák váltakoznak benne." Tehát az emberi életnek része valamiféle hullámzás, valamiféle
1138# ciklikusság. Ha tetszik nekünk, ha nem, ez így van. Legföljebb van, ahol hosszú nappal, hosszú éjszaka. Ugye sok
1145# hónap nappal, sok hónap éjszaka. Persze, ebben lesznek különbségek, de hogy nappalok és éjszakák váltakoznak,
1152# ezt nevezem egyetemes realitásnak.
1155# 
1155# Emlékeztek, ez az amerikai terapeuta föltette a költői kérdést "Mi az, ami közös az összes kliensemben?" Azt
1163# mondta, a realitáshoz fűződő töredékes viszony. Problémás viszony a realitáshoz. A negyedik dimenzió nagyon nagy
1171# jelentőségű, mert az életünknek vannak olyan realitásai, egyetemes realitásai, amelyek sokszor az egészségünk
1180# szempontjából a legjelentőségteljesebbek. Például mikor valaki elfogadja azt, hogy meg fog halni. Lehet őt...,
1188# akármeddig beszélgethet egy jó szakemberrel, hogy ő mit él meg, meg hogy fél a haláltól, meg mint nem fél, meg
1196# mit kell eleresztenie, ezt a végtelenségig lehetne. Meg leülhetne az összes gyerekével kétnaponta, hogy "Jaj,
1205# azt még nem mondtam el nektek. Jaj, tőled még nem kértem bocsánatot." Próbálhatná kézben tartani az egész
1213# rendszert, és a folyamattal is teljesen tisztában lehetne, hogy "Igen, most itt tartok, most ez a fázis..., most
1221# majd még az a fázis jön..., most jön majd most a depresszió fázisa jön, aztán a reményvesztett..." de sosem lesz
1230# jól, és nem lesz egységben magával, ha nem tudja elfogadni azt, hogy meg fog halni. Ilyen végtelenül egyszerűen,
1239# hogy ez el fog következni, hogy ez normális, ez rendben van és ez természetes.
1245# 
1245# Milyen megrendítő az, és tudom, erről is... elnézést, ha ismétlés sok minden, aztán úgyis ma már azért egy sémát
1254# szeretnék "tolni". Jön hozzám valaki, s ez mindig, mikor ez megtörténik, van egy, egy ilyen döbbenet bennem, s
1263# azt mondja, hogy olyan fölháborodottan, csalódottan, értetlenül "Nem értem, hogy, hogy-hogy most beteg vagyok?
1272# Hogy-hogy, most egy végstádiumos rák, ez hogy lehet? Én egész életemben egészségesen éltem. Ez hogy lehet?" És
1281# nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben leginkább őneki arra a gyógyító fölismerésre van szüksége, hogy ez mással
1291# is megtörtént már. Hogy ez nem egy egyéni sorscsapás. Erről beszéltünk, amikor az önmegvalósítás három szintjét
1300# emlegettük. Ugye, és ezt így fogalmaztam meg nagyon egyszerűen: "A többség odaát van." Tehát nem kiszúrás, nem
1309# pech, nem egyéni sorscsapás, hanem most éppen én következem. Ezt nagyon személyesen éljük meg, egyedien.
1318# Fölháborodunk, hogy miért nem öt évvel később. Persze, ez teljesen rendjén van, meg miért pont így, meg... de
1327# attól még van egy egyetemes realitás jellege is. Nem leszünk soha jól, hogyha ezt nem bírjuk megemészteni. Ezt
1336# nagyon látom, fú, amióta öregszem, egyre jobban látom, amióta őszülök, egyre jobban látom. Ugyanígy a
1345# betegséggel is. És ez nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent, ne küzdjünk, ne harcoljunk. De hogy úgy a
1354# betegség az normális. Az egészség is normális, a betegség is normális.
1360# 
1360# Látok például női élettörténeteket. Megsebződik egy nő, és a sebzettségének az egyik következménye az, hogy
1368# elcsúszik ahhoz az időhöz képest, ami az ő biológiai ideje. Hát van egy biológiai időnk is. Hát nyilvánvaló,
1377# bizonyos dolgok megtörténnek ha akarjuk, ha nem, a biológiai adottságainkból. Ezért például sokkal hosszabban
1386# választja a társat. Nincs meg az élethez a bátorsága, el van foglalva a sebzettségével, nem tud elszakadni
1394# otthonról... Teljesen mindegy. Mi történik? Ő akkor csak 35-40 évesen jut el oda, hogy azt mondja, hogy "Na,
1403# most már én belül elkészültem a társválasztásra, belül odaértem. Most belül megvan az az érettségem, vagy az a
1412# bátorságom..." Ami ha a személyiségfejlődésünk, mondjuk a biológiai ritmusunkkal egyezik, 20-25-30 éves korban
1421# megtörténik. De ő elcsúszott mondjuk 10 évvel. Mi lesz ennek a következménye? Hát... az. hát az. Hát sokkal
1430# inkább kitettebb lesz abban, hogy születik egy gyereke, hogy mennyit kell próbálkozni, sokkal kitettebb lesz.
1439# Újabb csalódás... föltételezhetően egyszer csak az egyetemes realitásokból adódóan ő kitettebb lesz annak, hogy
1448# újabb csalódások érjék.
1450# 
1450# Azok a nők tudnak valamiképpen jól lenni az ő nehéz helyzetükkel, akik azt tudják mondani - ezt most egyszerűen
1458# akarom mondani, nem ilyen fejetek fölött szóló igazságként - hogy "Igen, az életem úgy alakult és formálódott,
1467# hogy fontos volt nekem, hogy a saját szubjektív időmhöz igazodjak. Ezért én 10-15 év késéssel tettem meg néhány
1476# dolgot. Ez nagyon jó, hogy most egy olyan valakivel élhetek, akihez odaértem. Ez nagyon jó, ezt köszönöm az
1485# életnek. De ennek van egy ára, hogy az egyetemes realitás idejéhez képest elcsúsztam 10 évvel. Ezért lehet, hogy
1494# ennek most az az ára, hogy nem lesz gyerekem." Ez hogyne fájna bárkinek, aki megéli? Hát hogyne fájna? Még ha,
1503# még most ahogy beszélek róla, is elkezdett nekem fájni. De hogy költői kérdésként teszem föl. Jól tud-e ő lenni
1512# valaha is, hogyha nem tudja magához közel engedni ezt a végtelenül egyszerű dolgot, hogy ebben az időben, hogy a
1521# biológiai óra is ketyeg, én egyszerűen későn kezdtem el, és hogy ez egyszerűen csak így van. Nézhetjük a
1529# szubjektív részét, fontos, hogy beszéljünk róla. Igényelhet nagyon sok beavatkozást vagy segítséget, de ha
1538# valaki azt tudja mondani, hogy "Igen, ez tulajdonképpen egy realitás, amit most közel engedek magamhoz. Az
1547# életemnek ez az ára. Az én fejlődéstörténetemnek ez egy természetes következménye. Nem esik jól, sok mindent
1555# tudok mondani, de mint valami realitás, elfogadom."
1560# 
1560# Amíg ezeket a realitásokat nem engedjük közel magunkhoz, rengeteg szenvedés vár ránk, s mi állandóan próbáljuk a
1569# szenvedés-fejet levágni. "Levágni, levágni, levágni...! Nem igaz, nem igaz, miért nősz vissza te rohadék? Biztos
1579# másnak nincs ilyen. Dögölj meg!" A hiány-fejnek nekiesünk, akkor a szükséglet-fejnek, ütjük-vágjuk. Nem t'om,
1588# hogy ez hogy hat rátok? Kár, hogy nem vagyok túl empatikus, mondjuk...
1595# 
1595# Vagy például az, hogy öregszünk. Ugye, ezt ilyen egyszerűen is mondhatjuk, hogy öregedő lények vagyunk. A
1607# fogantatásunk pillanatától öregszünk. Cupp! Most aki ezt az egyszerű tényt nem képes elviselni, elfogadni,
1619# rengeteg fölösleges szenvedés fog rá várni. (Na, áhh! Nem. Vagy de? Olyan bizonytalan vagyok.)
1630# 
1630# Emlékszem, a múlt alkalomnak a végén arról beszéltünk, hogy az életnek van ez a folyamat jellege, és hogy az
1638# élet első szakaszának is megvannak a maga feladatai. Hogy megtaláljuk a helyünket a világban, munkaképessé
1646# váljunk, kapcsolatképessé váljunk, képesek legyünk a meghittségre és egyebekre. Igen ám, de a sebzettséggel mi
1654# történik meg gyakran? Hogy valaki az élet első szakaszának a feladatait nem tudja elvégezni. Akkor ő 40-50-60
1663# évesen jut el oda, ahova hogyha természetes egészségességgel tudott volna menni ez a folyamat, már 30-40 évesen
1671# ott tartana. Ezért mi fog történni? 50-60-70 évesen megpróbálunk valahogy olyasmit is elkezdeni csinálni,
1679# beépíteni az életünkbe, ami az életünk első részének a feladata és dolga. Ez nagy nehézség, és itt a
1687# spiritualitásnak nagy jelentősége van.
1690# 
1690# Valaki, aki leül, és megállapítja azt, hogy tulajdonképpen, mondok... na jól van, tehát. Itt a "nem vagyok jól"
1698# szék, leülök, és azt mondom. "Hát, hát tele voltam sérüléssel, hiánnyal, gyöngeséggel, gyarlósággal,
1706# realitásvesztéssel. Hát most hogy itt vagyok 40 évesen, de más nőt vennék el! Te jó ég! Hát de más nő való
1714# nekem!" Ez egy realitás. Ugye a tudattalan motívumai a házasságkötésnek, ő férfiként egy anyát vett el. Tele
1722# volt hiánnyal, őneki a legfontosabb, legyen jó meleg. Puha is legyen, meleg is legyen, gondoskodó legyen. 40
1730# évesen, ahogy egyre jobban lett... ugye, mert megy az élet előre az ő maga természetes módján úgy kikupálódik a
1739# pasi. Vannak ilyen férfiak, biztos ismeritek, ugye. Jaj, ezt sokszor... na, ti nők, olyan jó történeteket tudtok
1747# erről mondani. "Ugye hét hogy ilyen volt 20-30 évesen, s képzeld Feri, találkoztam vele 50 évesen, de jól néz
1756# ki. Milyen jó pasi lett." Ugye hát a..., sokszor úgy nem is tesz olyan sokat érte, valahogy úgy az élet segít
1764# neki. Na mindegy, csinálja a dolgát. Ugye, ez a kettő. Csinálja a dolgát, meg az élet segít, és egész normális
1773# lesz közben. Ott van 40-50 évesen, és azt mondja "A nemjóját! Hát most ahhoz képest, hogy milyen jól vagyok, a
1781# feleségem hát... hmm... Most már egy másfajta nő volna hozzám való. Most már nem kell nekem annyira a meleg,
1789# jöhet a hideg is, csak legyen benne szenvedély, meg kaland. Most csak mondtam valamit." Ugye, mert már elég
1798# egészséges ahhoz, hogy bírja a feszültséget, hogy ne kelljen állandóan a zanzimanzit hallgatnia, hogy "Te vagy a
1806# legjobb...!" Nem, most már tud küzdeni is a nőért, kicsit belehalni, föláll, minden. De 20 évesen még nem tudta,
1815# hát 20 évesen még összerogyott, hogyha csúnyán nézett rá a nő.
1820# 
1820# Most micsoda jelentősége van annak, valaki a helyzetére elkezd reflektálni, hogy ez mi. Most mi van? Azt mondja
1829# "Hogy tulajdonképpen most megtehetem azt, hogy pusztán ezen oknál fogva, hogy hát akkor olyan motívumok alapján
1838# választottam, azt se tudtam, mik ezek a motívumok, csak úgy választottam, mit t'om én hogy volt az. Most bezzeg
1847# már, a mai eszem, a mai... hát menjünk csak vissza! Vissza, vissza, vissza... és akkor na most! Hurrá!" Ezt
1856# sokan... ez ha csak a természet mozgását nézzük és a személyiségnek csak ezeket az összetevőit tudatosítjuk, azt
1866# kell mondanunk, hogy természetes. Mert valamit ott és akkor, amikor a társválasztásban sokkal árnyaltabban,
1875# komplexebben lehetett volna, hát ő még nem tartott ott. Most már tart. Ezért ilyenkor érzünk egy természetes
1884# indíttatást arra, hogy visszamenjünk, és úgy, úgy kijavítsuk. "Na akkor most, na most akkor, most akkor már
1893# olyat." Igen, de a másik oldalon lesz egy rettenetes veszteség. Itt például a spiritualitásnak lehet nagyon nagy
1902# jelentősége. Hogy azt mondom "Hát a sebzettségem miatt történt ez így. Igen, de közben pedig annak is van egy
1911# realitása, hogy 45 vagyok. Itt vannak a gyerekeim, a családom. Nem lehetséges, hogy most találkoztam a sárkányom
1921# egyik fejével?" Nem levágni kell, vagy elkergetni a sárkányt láb alól, hanem na, most akkor szembenézek ezzel a
1930# veszteséggel, a fájdalommal, ezzel a belső ellentmondással és dilemmával. Ugye elég sok fej beköszön,
1938# krr-hh-hhrr, és adott esetben éppen ennek a döntésnek a nyomán egy nagyon furcsa dolog történik, a
1947# spiritualitásnak a használatával - elnézést a kifejezésért - megérkezünk a saját életkorunkhoz.
1955# 
1955# De csak az érkezik meg a saját életkorához a spirituális dimenzió segítségével, aki ezt a fájdalmat, szenvedést,
1966# veszteséget - hogy mármost mással sokkal jobb lehetne, és ha csak elképzelem, már akkor rosszul vagyok - ezt
1978# viseli. "Jó, akkor most..." Érthető ez? Tehát itt egy önfelülmúlás segíthet ahhoz, hogy éppenséggel megérkezzek
1989# a saját életkoromhoz. Ahhoz, ahol éppen tartok a folyamatban az életkor szerint. Ennek aztán lesz egy feladat
2001# jellege. Eltelik még 5-10 év, és egy bölcs pasi... Az ilyen férfiak tudnak nagyon-nagyon... jó, jó... a legjobb
2013# nagypapák. (Hüppög - szerk.) Na. Szóval az egyetemes realitások.
2020# 
2020# Olyan sok minden ilyesmi van, de nézhetjük a másik oldalát is. Lehet, hogy valaki nem ezt veszi, hanem azt
2029# mondja "Nem, én most, ahol éppen tartok, most akkor nem érdekel, hogy 45 vagy 50 vagyok, tehát - majd mindjárt
2038# mondom, hogy ez miért érdekes - hanem akkor úgy - most akkor ezt a belső, szubjektív valóságot tekintem alapnak
2048# - most újrakezdem." Esetleg akkor 50 évesen legyen még 2 új gyerek, ugye, újrakezdem. Igen ám, de akkor 60-70
2057# évesen szembetalálkozik egy másik realitással. Nem csak azzal, hogy 50 évesen sokkal türelmetlenebbek vagyunk,
2066# meg már nincs kedvünk a gyerekneveléshez, meg már nincs erőnk, meg már teljesen máshol vagyunk, hanem az életnek
2076# megvan az az íve is, ha valaki tényleg jól akar lenni, hogy 60-70 éves korában kezdi elengedni a dolgokat.
2085# Elengedni, hogy egy 60-70-80 éves ember azt mondja, hogy... hát a szó legjobb értelmében, amikor valaki éretten
2095# van ott, azt mondja "Énnekem már alig van valamire szükségem. - Ez a realitás. - Alig van valamire szükségem,
2104# köszönöm jól vagyok, kevéssel is teljesen jól vagyok, mert nem akarok még egy újabb ilyet, még egy amolyant,
2113# nem, egyszerűen nincs rá szükségem." De nem csak azt mondja "Köszönöm jól vagyok, kevéssel is, kevéssel is..."
2123# hanem azt is tudja mondani, hogy "Nincs is szükségem szinte semmi másra, és hogy alig van veszteni valóm."
2132# Bölcs, bátor öregek, hol vagytok?
2135# 
2135# A hindu kultúrában egészen gyönyörű, ahogy fölfestik az életutat. A fiatalembernek természetes, legyen
2143# szerelmes, házasodjon, éljen. Középkorú embernek de mennyire természetes az, hogy megállja itt a láb...,
2152# dolgozik, hogy előre jut, mit tudom én. A harmadik fázisban kezdi továbbadni mindazt, ami az övé, ez a harmadik
2161# fázis. Kezdem továbbadni, átadni, menedzselni másokat, kinevelni a következő generációt, mert még elég erős
2170# vagyok ahhoz, hogy át tudjam adni, a munkámmal elkezdek mások alá bedolgozni. A negyedik fázisban pedig
2178# elengedek mindent. Sokan idős korukra elmennek koldulni, vagy szerzetesnek.
2185# 
2185# A nyugati kultúránknak kulturális betegsége az, hogy ez szinte teljességgel hiányzik. Hogy ahelyett, hogy az
2192# életnek ezt a folyamat jellegét élnénk, és 60-70 éves korunkban egyre szabadabbak lennénk. "Hát mire van már
2200# szükségem?" Hogy hol vannak azok a bátor idősek, akik kiállnak, és azt mondják "Hát de nekem már nincs veszteni
2208# valóm." A 30 évesnek van. És van a 40 évesnek egy csomó felelőssége a családjáért. De egy 70 éves ember
2216# kiállhat, és azt mondja "Ki mondja, ha nem én?" Ebből is látszik, hogy nem könnyű az út. Hogy milyen sokan
2223# elkezdenek valamikor vesztegelni. Hogyha ismerjük azokat az időseket, akik egyre szabadabban, ilyen
2231# elengedetten... Hát egyszerűen egész megdöbbentő, hogy az ember hova tud fejlődni. Jaj, én ismerek egy-két ilyen
2239# embert, ez egyszerűen lenyűgöző. Lenyűgöző! Ismertek ilyet legalább egyet-kettőt?
2245# 
2245# Bekopogsz hozzá, és... tehát egyszerűen nem is, el se tudod képzelni, hogy ne örülne neked, ha megjössz.
2256# Egyszerűen örül neked, hogy ott vagy. Ne az, hogy "Jaaaj, jaaaj, Ferikém, (sírva - szerk.) de jó, hogy jöttél!"
2268# Jó, hát ez is, most jaj, most nem gúnyolódni akarok ezen, hanem az, hogy... "Ferikém, mi van veled? Hogy vagy?
2280# Na mesélj! Én itt vagyok, hát mondhatod." És akkor időnként megkérdezi, hogy van-e valamire szükséged. Nem? Hát
2292# egy nagyi, nem ilyen? "De!" Jó! (Hát szerintem érthető, amit mondok.)
2300# Az egyetemes realitásokhoz
2302# tartozik a tökéletlenségünk elfogadása. Hát mindannyian tökéletlenek vagyunk. A házastársi kapcsolatban mekkora
2313# jelentősége van a feleségem tökéletlensége elfogadásának. Hát van, aki 50 évesen is kikéri magának, hogy a
2324# felesége nem tökéletes. Számonkérés, aztán... hkk! Tökéletlenül szeret, olyan fajta, embör a neve. Jó.
2335# 
2335# Az egymásra utaltság. Az természetes. Hát annál természetesebb dolog kevés van, mint hogy egymásra utaltak
2342# vagyunk. Lehet nagyképűsködni, nyilván 30 évesen "De én tolom, viszem, csinálom, gyűjtök, harcolok!" Rendben
2350# van. Akkor is egymásra utaltak vagyunk. Ennek az elfogadás, hogy egy idős ember hogy mondjuk beteg lesz, és hogy
2358# milyen teljes életet tud élni azzal, ha el tudja fogadni, hogy rászorul másokra. Ha nem tudja elfogadni,
2365# megbolondul tőle. Kikészíti a környezetét, akik pedig segítenének.
2370# Néhány évvel ezelőtt nyáron - hát
2373# ugye a nyár az mégis csak egy kaland - mentem, tudjátok, így nomádozok, autóban alszom, nem viszek se sátrat,
2383# alig pénzt, hát szóval minek. Na és mi történt? Jöttem hazafelé, volt még nem t'om én 40 euro-m. Még
2392# Olaszországban voltam, tehát autópályadíj, meg még benzin, és ugye hát szálláson se szállok meg, s bementem egy
2403# benzinkúthoz, és nagyon jó meleg víz volt. "Ó, ez a meleg víz!" Elkezdtem akkor egy kicsit mosakodni. Igen ám,
2413# de ugye nem tudtam mosakodni, mert a pénztárcám az így dudorította a gatyám zsebét, fogtam a pénztárcát,
2423# kivettem, és akkor... és otthagytam. Eljöttem, ültem még az autóban, nem indultam el, csak eljöttem a
2432# benzinkútról, ültem, ez-az, "Hol a pénztárcám?" Visszamentem a mosdóba, ott nem volt. Kérdezem a benzinkutast,
2443# hogy nem találtak-e egy pénztárcát. Azt mondja dehogynem, s odaadta a pénztárcámat, benne az összes irat, de
2453# bankkártyám nem volt még akkor, és az összes pénzt kivették belőle. Tehát ott voltam Olaszországban egy
2462# benzinkútnál úgy, hogy iszonyú sok euro még az autópályadíj, benzin, s nem volt nálam egy peták se. Nem az, hogy
2473# bankkártya, hát direkt anélkül, mert értitek... Ó, akkor rájöttem, hogy a bankkártya jó dolog. Tényleg, hát
2483# komoly fölismerésre jutottam, ez nem volt olyan régen. Hát most mit fogok csinálni? Na, beköszöntött a
2493# kiszolgáltatottság, egy pillanat alatt, ott az autópálya, hihetetlen sok ember, jöttek-mentek, és olyan egyedül
2503# voltam, mint a fene. Szerencsére akkor már volt telefonom, fölhívtam a barátomat, pap barátom, mondom "Te, bírod
2513# a kalandokat?" Szegény lépre ment. "Hogyne, persze! - Én ha összeszedem magam, még Ausztriába átérek, de hát az
2524# kéne, hogy én addig megyek, míg van a benzin, és hogy te meg gyere már elém." Mert hogy én fölhívtam mindenkit,
2534# s mondták, hogy ezzel a helyzettel nem tudnak mit kezdeni, tehát most ezt... hogy, hova utaljanak pénzt, vagy
2545# ki? Hát egy benzinkúton vagyok. Ahhoz, hogy lejöjjek az autópályáról, már többet kell fizetnem, mint a semmi,
2555# amit tudnék. Hát elég hülye helyzetben éreztem magam, és akkor, na, ez a barátom azt mondta "Jól van, Feri!"
2565# Szerencsére, ez estefelé volt, s akkor nekiállt, éjszaka eljött, és én fölhívtam őt ott, amikor már 2 liter
2575# benzinem volt, hogy "Na, itt vagyok, idáig kell eljönnöd." Akkor lefeküdtem aludni, és milyen... csoda-érzés,
2585# hogy egyszer csak kopogtatnak az ablakon, és akkor a barátod, akinek elvileg Budapesten kéne lennie, hát
2595# Innsbruck magasságában "Hello, megjöttem, huhú!" Valamikor hajnali háromkor ért oda. Háhh! Szóval... Tehát az,
2605# hogy rászorulunk egymásra, a kiszolgáltatottságunk teljességgel természetes. Tehát megpróbálni most a
2615# realitásnak ezt a fejét levágni. Ó, hát hogyan is?
2620# 
2620# Igazán hosszan lehetne ezt mondani, és személytelen dolgokból is kiindulhatnánk. Olyan régóta megvan egy lapom,
2629# összeszedtem már, valami 20 szempont, s így csurog a nyálam, hogy már egyszer kidolgozzam, de nem jutok hozzá,
2639# hogy mit jelent az életünkre nézve az, hogy a dolgoknak megvan a maga ideje? Mit jelent, hogy az életben a
2649# dolgoknak van helye? Hogy dolgoknak van eleje, közepe és vége, hogy dolgoknak van magassága és mélysége. Az
2658# életnek van ritmusa, az életnek van ciklikussága, az életnek van súlya és megvan a könnyedsége, megvan a hossza.
2669# Van az életben, ami rövid, és van, ami hosszú. Szóval ez. Hogyha ezt teljesen szem elől tévesztjük, úgy kiesünk
2679# a realitásból, hogy sosem tudunk igazán jól lenni. Tehát ezt nevezem egyetemes realitásoknak. (Jó, hagyjuk,
2688# gyerünk! Séma!)
2690# 
2690# A kora gyerekkorban kialakuló negatív sémák
2693# Emlékeztek még, hogy mi az, hogy séma? Most az, hogy... kihívok öt embert, és akkor összeszeditek, jó? Na,
2702# szóval, ugye... 18 sémánk van, 4-et mondtunk el egy év alatt körülbelül, de ez nem tartozik a séma terápia
2711# tárgyköréhez, csak hozzánk, hogy. Azokkal a sémákkal foglalkozunk, amelyek kora gyerekkorban alakulnak ki,
2720# legkésőbb is serdülőkorban, és a negatív sémákkal. Mert vannak pozitív sémák is, és vannak később kialakuló
2728# sémák. Tehát a kora gyerekkorban kialakuló negatív sémákkal foglalkozunk.
2735# 
2735# A kora gyerekkorban kialakuló negatív sémák, azok meghatározzák a jelenünket. A realitás álarcát öltik bennünk,
2744# és arra törekszenek - egy sajátos autonómiájuk van az énünkhöz képest, mondhatjuk így - fönnmaradásra
2752# törekszenek. Amikor egy séma kialakult, vagy kialakul, akkor az valamiféle válasz az akkori realitásra. Igen ám,
2761# de a séma, mint valami lenyomat, bennünk ragad, és később akadálya lesz annak, hogy másfajta realitásokat, egy
2770# sokkal tágabb realitást, a megváltozott helyeztet, körülményt, életkort, mindent, érzékelni tudjunk a
2779# realitásnak megfelelően. Tehát minél sérültebbek vagyunk, és minél inkább a séma vezérel minket, annál inkább a
2788# sémáinkat észleljük mindig, és nem a realitást. Ezért aztán a sémából kijönni sokszor kifejezetten kínkeserves,
2797# nehéz munka. A sémák nem csak az egyéni életünket jellegzik meg, és nehezítik meg, hanem a kapcsolatokra is
2806# rányomják a bélyegüket, és a sémáink alapján tudunk kötődni, kapcsolódni, és mennek a családi dinamikáink.
2815# 
2815# A sémát négy dolog jellemzi: emlékek, testi érzetek, érzések, gondolatok. Ez a négy. Mi az, ami nem része a
2823# sémának? Úgy van, a cselekvés. Mert a cselekvés a sémára adott válaszként értelmezhető. Tehát a sémából indul
2832# el. Mondjuk én vagyok a legkisebb, és mindenki belém rúg. "Jaj, te fogd be a szádat!" Hogy mondják? A kicsinek
2842# hallgass a neve. Hogy mondják ezt? Ugye, valami, hogy... "Jaj, ne szólj bele!" A tesóim elnyomnak, ott maradok
2851# kis picikének. ("Hehehe!" - Na, most ebben mi volt a mókás? Éppen átéltem.) Szóval akkor egyszer csak kialakul
2860# például egy séma, ez az ötödik, amiről beszélni fogunk...
2865# 
2865# Társas izoláció, elidegenedettség séma
2867# Társas izoláció, elidegenedettség. "Ó, én látni valóan más vagyok, mint a többiek. Hát az összes tesóm, a
2873# szüleim mind normálisak, én meg nem." Hát nem fogadnak be, mindig fogjam be a szám, kis hülye vagy, izé, te
2879# úgyse tudod, s a társas izoláció séma kialakul. Amikor kialakul normális válasz, mert tényleg mindenki belém rúg
2885# és tényleg mindig befogják a szám és megvernek, a válaszom ugye három fajta lehet. Emlékeztek erre.
2891# A sémára adott válasz
2892# 1. A séma logikáját követem az életemben.
2895# 2. Megpróbálom elkerülni a sémának rám gyakorolt hatását.
2898# 3. Túlkompenzálom a sémát.
2899# Az első, a séma logikáját követem az életemben. Vagyis bármikor bárhol vagyok, a séma logikája azt diktálja,
2906# hogy azt nézzem, hogy miben különbözök a többiektől. Miért és hogyan vagyok én más, és miért nem tudok ide
2912# tartozni rendesen, én még valahogy ide se tudok tartozni. "Szóval ide jöttem, egyszer megnéztem kedd este, hogy
2918# tulajdonképpen sokfélék, de én másképp vagyok sokféle. Nem, pont, pont ilyen nincs. Tehát látszik, hogy azért
2924# jól érzik magukat, én meg, én assz'em nem is nevettem még ma egyáltalán. Nem, sz'al nem, nem, valahogy ide se
2931# tudok, sehogy, sehogy nem tudok, itt is... Nem, és akkor megyünk ki, én nem is tudok kapcsolatot fölvenni
2937# senkivel. De nem is akarok - ez a második reakció.
2940# 
2940# Tehát az egyik: belemegyek a sémába, és mindig azzal törődöm, hogy miért vagyok más, különböző, hogyan nem
2949# illeszkedek a többiekhez. A második, cselekvésben adott válasz a sémára, hogy megpróbálom elkerülni a sémának a
2958# rám gyakorolt hatását. Vagyis: "Dehogy megyek én el Keddre, dehogy megyek! Hülyék mind..." Nem, elkerülsz minden
2968# társas helyzetet, hogy en kelljen szembenézni... vagyis megóvod magad attól az élménytől, hogy kapcsolatokban,
2978# csoportokban azt éld meg, hogy "Én azt hiszem, hogy velem valami nincs rendben."
2985# 
2985# A harmadik, túlkompenzálni egy sémát. A cselekvés harmadik nagy, nagy lehetősége. Például ezt úgy mondja a séma
2993# terápiában ezt a kifejezést használják, kaméleon leszel. Mindenhol megpróbálsz teljességgel beilleszkedni,
3001# minden... Pont úgy, mint a többiek, mindent pont úgy, és még ráteszel egy lapáttal. Ugye, például egy ilyen
3009# gengszter filmben te egy ilyen kivert kutya gyerek vagy, de úgy tűnik föl számodra, hogy talán a banda befogad.
3017# Akkor ott van egy helyzet, és az ellenséges csapatnak egy tagját elfogja a banda, s akkor ki fogja megverni? S
3025# akkor te jelentkezel. Miért is? Hogy magad előtt is bizonyítsd, hogy nem hogy nem vagyok különböző a többiektől,
3034# nagyon pont olyan vagyok. Én vagyok az emblémája ennek a csapatnak. Tehát ez a három válasz típus, ami nem része
3042# a sémának, hanem válasz a sémára.
3045# 
3045# Hogyan alakulnak ki a sémák?
3047# * Valamiből túl sokat kapunk.
3049# * Valamiből túl keveset kapunk.
3051# * Egyszerűen bántanak minket.
3053# * Valamiből csak valaminek a felét kapjuk.
3057# Ugye, nagyon egyszerűen, mert ismétlés.
3060# 
3060# Hogyan tartjuk fönn a sémákat?
3062# * Gondolkozásmóddal, érzelmekkel. A sémának megfelelő gondolkozás- és érzelmi világ.
3069# * A sémának megfelelő kommunikációs mód és stílus. Tehát például hogyha társas izoláció sémában vagyunk, akkor
3078# mogorván elfordulunk és egyáltalán nem is akarok kapcsolódni. Ez egy kommunikációs stílus. Megszólítanak,
3087# elfordulok. "Jaj, hagyjál! Nem, én nem, én nem vagyok ide való. Nem, én most vagyok itt először." Ugye ez
3095# egy kommunikációs stílus.
3097# * Az ehhez kapcsolódó magatartásmód.
3100# Ezzel tartjuk fönn a sémát. Emlékeztek, a magatartásmód pedig hányféle lehet.
3107# 1. Olyat választunk, olyan helyzetbe megyünk, ami a sémának megfelel.
3113# 2. Kiprovokáljuk.
3114# 3. Fölnagyítjuk. (Ha nincs.)
3116# 4. Létrehozzuk. Megcsináljuk magunknak.
3120# 
3120# Hogyan aktiválódik a séma?
3122# A sémák egy valamiféle, mindig mondható, egy ilyen... tehát a sémák ha az eredeti sérülésnek megfelelő helyzet,
3134# találkozás, kapcsolat, valami ér bennünket, aktiválódni tudnak. Minél sérültebb valaki, annál több helyzet
3146# aktiválja a sémát, és a séma által kiváltott érzések, gondolatok, emlékek és testi állapotok annál hosszabb
3157# ideig maradnak fönn.
3160# 
3160# (Mi az, amit még ismételni kell? Fönntartani... szerintem mindent elmondtam, nem? Szerintem a lényeget
3169# elmondtam. Oké. Tehát!) Kirekesztettség séma. Elmondtuk, hogy milyen három magatartásformát adhatunk.
3177# Kik a veszélyeztetettek?
3180# Nagyon egyszerűen azt mondhatjuk, hogy azok veszélyeztetettek a társas izoláció, elidegenedettség sémában, akik
3189# valamiképpen mások, mint a környezetük. Tehát... valamilyen testi fogyatékkal élők. Főleg, ha az mondjuk
3199# születéstől kezdve így van, vagy kisgyerekkortól kezdve így van. Aztán, akik környezetükhöz képest nagyon
3208# gazdagok, vagy nagyon szegények. Például előkelő család szülöttei ilyen sémától szenvedhetnek. Akiknek valami
3217# rendkívüli tehetsége van, szenvedhet ilyen sémától. Egy adott környezetben a kisebbséghez tartozók szenvedhetnek
3227# ilyen sémától. Például a mi világunkban a cigány emberek. "Más vagyok, mint ti, különbözök tőletek. Ez valami
3237# itt... nem, nem, nem." Ezért érzékeny mindenféle kirekesztésre. Azután pedig már nem is akar kapcsolódni, hiszen
3247# az a sémája, hogy "Hát úgyis különbözök, úgy is más vagyok, hogy is tudnék én kapcsolódni." Hoppácska!
3256# Homoszexuálisok között sok ilyen van. Sok olyan van, akinek ez a sémája. "Különbözök, más vagyok." Ezért például
3266# társadalmi méretekben adunk erre egy választ, hogy ezért azt mondjuk, hogy... mondja a társadalom azt, hogy
3275# "Rendben van, normális." Ez tulajdonképpen egy öngyógyító törekvés. Ugye, mert hogyan gyógyul valaki, aki ebben
3285# a sémában van? Átélheti azt, hogy "Normális vagyok."
3290# 
3290# Mi egy olyan individuális gyökerű világban élünk, ahol mindenki arra törekszik, hogy különbözzön a többiektől.
3298# Hogy vegyétek észre, hogy én mennyire rendkívüli vagyok. Tehát ahogy én vagyok hülye, csak én vagyok úgy hülye,
3307# én nagyon eredetien vagyok hülye. De akik a társas izoláció sémában vannak, ők pont fordítva vannak. Ők mindent
3315# elkövetnének azért, hogy olyanok legyenek, mint a többiek. Azt mondják "Hát ha megfogalmazható egy mély vágy,
3324# hogy mit szeretnék, hadd hasonlítsak hozzátok, hadd legyek olyan, mint ti."
3330# 
3330# Volt egy hölgy, akinek ilyen sémája volt, egyszer jött, és akkor egy ilyen emblematikus mondatot mondott erről.
3339# Azt mondta, hogy "Hát én is egy emberi lény vagyok." Kezdte magát így látni, tehát "Én is egy emberi lény
3347# vagyok, jogom van élni." Kis szentírási kitekintés: Máté a vámos, Zakeus a vámos. Úgy érkezik el hozzájuk a jó
3356# hír, hogy Jézus azt mondja "Leülök veletek kajálni, egyek lehettek a többiek között, befértek a csapatba.
3365# Kiválasztok 12 apostolt, Máté, te is jöhetsz." A kirekesztett. És nem annak örül, hogy "Apostol vagyok!", hanem
3374# annak, hogy "De jó, olyan lehetek, mint ez a 11. De jó, hogy nem kell különböznöm tőlük." Hogy számára az
3383# üdvösség azt jelenti, hogy "Pont olyan lehetek, mint a többiek. Hogy ez de nagy dolog! Hogy nem különbözöm, nem
3392# vagyok más, de jó ez!" És hogy ilyen értelemben "Normális vagyok, olyan vagyok, mint te."
3400# 
3400# Ha az életünkben valami miatt ilyen kiszorított, kirekesztett, izolált helyzetbe kerülünk, ott meg tudjuk ezt
3407# élni, hogy "Te jó ég! Milyen lenne így az életet élni, hogy azzal kell állandóan léteznünk, hogy különbözök
3414# tőletek? Ez rettenetes, ez elviselhetetlen. De szeretnék olyan lenni, mint te!"
3420# 
3420# Mozgássérült barátaimhoz jártam. Mozgássérültek és légzésbénultak voltak. Volt egy kedves lány, hát őneki
3429# nyugodtan mondom a nevét is, Marikának hívták. Akkor a Marika azt mondja nekem, hogy... beszélgettünk, hogy...
3439# nagyon jóban voltunk, és ezért nagyon őszintén tudtunk beszélgetni. Azt kérdeztem tőle egyszer, hát én voltam 25
3450# éves, ő 30. "Hogyha te nem lennél mozgás- meg légzésbénult, akkor te hogyan élnél? Mit csinálnál? Mi a te
3459# fantáziád, vagy a képed, vagy a vágyad arról, hogy akkor te egy milyen életet álmodsz magadnak?" Most kíváncsi
3469# lennék, itt megállnék, hogy ti mit gondoltok, hogy a Marcsi milyen életet álmodott magának? Ugye most már könnyű
3480# a válasz, de én akkor mit tudtam a séma terápiáról, meg a társas izolációról? Semmit. Ezért a válasz döbbenetet
3490# hozott. Azt mondja "Te, Feri, én egyszerűen szeretnék illatszer boltban eladó lenni." (Illatboltban - Nem,
3499# illatszerboltban, na. Nem illatbolt, hanem... látszik, mennyire csatlakozom ehhez a világhoz. Kicsit
3509# elidegenedettnek érzem magam, Azúrban. Na jó, ezt most abbahagyjuk. Különböző asszociációk jöttek elő.) Szóval,
3519# hogy ez a nagyszerű, nagyszerű, á, olyan nagyszerű volt, és (Menj csak nyugodtan, nem különbözöl a többiektől.
3529# Te is csak olyan vagy, mint mindenki más.) Szóval hogy emlékszem, hogy magdöbbentem, hogy hát hogyhogy nem arról
3539# álmodik, hogy királykisasszony, hogy kérők, és hogy csak ő, s ő a világszépe, és... Nem, ő egy illatszerboltban
3549# eladó akart lenni, s ez volt a dédelgetett álma. Hú! Őt az gyógyítja, jól lehet látni, ha olyan lehet, mint mi.
3560# 
3560# Emlékszem, akkor mentünk, buliztunk, és nekiálltunk táncolni a kerekesszékkel. Hát egyikőjük, másikójuk
3568# sikongatott a gyönyörűségtől, azért, hogy pontosan azt csinálhatja, mint a többiek. Tehát hogy amikor mindenki
3577# táncol, ő is táncolhat. A székben ül, de hogy fölvesszük a ritmust, minden, tehát olyan vagyok, mint ti. Hogy
3587# ezek okozták... szóval hogy ezek mekkora örömöt okoztak nekik. Hogy ami nekünk teljesen természetes, "Feri,
3595# hogyha lehet, mikor elmegyünk vásárolni, tudom, hogy gyorsabb, hogyha te veszed le a polcról, de nekem nem jobb.
3605# Hát hadd éljem azt meg, hogy te odatolsz és én nyúlok oda, és én veszem le. És itt az ölemben van a szatyor,
3614# vagy a kosár, és én oda beteszem. Szeretnék úgy vásárolni, mint ti." Szóval, hogy ú, de jó, hogyha elő tudjátok
3623# hozni az ehhez hasonló élményeket. Hogy embereknek micsoda, micsoda gyógyító hatása van, hogyha lehet olyan,
3632# mint én, vagy mi. Hej-haj!
3635# 
3635# Ezt is emlegetem nagyon, hogy mikor meghallottam, hogy szilveszterkor senki nem megy oda hozzájuk. Hogy akkor
3644# hogy lehet az, hogy azt mondjuk, hogy szeretjük ezeket az embereket, de szilveszterkor nem, mert velük nem lehet
3655# bulizni. Ugye, hogy ez úgy dgg-vvv-ggg. Hát éppen papnövendék voltam, tehát ez nem tett annyira jót ennek a
3665# projektnek, és akkor kiszöktem. Ugye ez... egyszerűen az, hogy hát nekem többet ér az, hogy együtt
3673# szilveszterezzek velük, mint hogy megtartsam a rendet. Erre is utaltam, mikor azt mondtam, hogy a szeretet egy
3684# kicsit rendetlen néha. Tudom, hogy nem volna szabad, meg mi, de... ez az egyetlen picinke dolog, hogy együtt
3693# szilveszterezik velük egy "normális" ember, s hogy ettől ők normálissá tudnak válni. (Akkor... hej-haj! Na, nem
3704# akarok ebben elveszni... mert már elvesztem. Tehát, most... oké.)
3710# 
3710# Az elefántember
3711# Hát olvasok nektek. Hoztam olvasnivalót, Az elefántember. Bizonyára ismeritek. Csoda film készült belőle. Az
3721# elefántember valós történet, a XIX. század második... nem, harmadik harmadában, mert hogy 1880 körül egy
3731# kisgyereket, ha jól emlékszem a szülei Indiában vannak kiküldetésben, és ott egész piciként megtapos egy
3741# elefánt. Ettől hihetetlen torz lesz a teste, és - tehát valós történeten alapul - majd a szülők, a család
3751# visszaköltözik Angliába, és ez a gyerek teljesen elhagyatottan, ilyen... tulajdonképpen cirkuszokban, vásárokon
3761# köznevetség tárgya. Tehát emberek arra zsákmányolják ki, használják ki, hogy mutogatják pénzért. Ez egy dráma,
3771# film, s elmondanám, igen... egy orvos megszánja őt, mondjuk így egyszerűen. Az a terve, hogy hadd legyen ő is
3782# normális. Hadd lehessen ő is olyan, mint a többiek, és ezért rendes ruhát varrat neki, beviszi őt a társaságba.
3792# Közben rettenetesen, a sérülései miatt alig lehet érteni, ahogyan beszél. Döbbenetesen torz a teste, rossz
3802# szagot áraszt magából. A történet azzal kezdődik, ez a 16. oldal, hogy ez az orvos bemutatja ezt a beteg embert,
3813# az elefántembert - egész torzult testével - s leírja, hogy milyen. Ezt hallgassátok meg! Ő pedig ott van közben.
3823# Azt mondja...
3825# 
3825# Legfeltűnőbb ismertetőjegye az óriási fej. Kerülete körülbelül egy fölnőtt ember derekáéval azonos. Homlokáról
3833# hatalmas, cipószerű csonttömeg ugrik ki, míg a tarkójáról szivacsos, gombaszerű bőrlebernyeg lóg, melynek a
3841# fölszíne a megbarnult karfiolhoz hasonlatos. A feje búbján néhány hosszú, laza hajszál. A homlokon lévő csontos
3849# kitüremkedés jelenleg mandarin nagyságú, az egyik szemét szinte eltorlaszolja. A fölső állkapcsáról egy másik
3857# csonttömeg ugrik ki, mint valami rózsaszínű csonk türemkedik elő a szájából, a felső ajkat teljesen kifordítja,
3866# és széles nyáladzó nyílássá változtatja a száját. Az orr csupán ormótlan húsdarab, és csak a helyzetéből
3874# azonosítható. A torzulások az arcot alkalmatlanná teszik bármiféle érzelem kifejezésére. A háta egyszerűen
3882# szörnyű. Hatalmas zsákszerű hústömegek lógnak le róla egészen combközépig. Ezeket is ugyanaz az undorító,
3889# karfiolszerű bőr borítja. A jobb kar természetellenesen hosszú, és alaktalan. Elefantiázisra utal, de mégsem
3898# arról van szó, és szintén ugyanaz a löttyedt, karfiolszerű bőr növi be. A jobb kéz nagy és idomtalan, inkább
3906# uszony vagy evező, mint kéz. A tenyér és a kézfej között semmi különbség, a hüvelykujj, mint valami retek, a
3914# többi ujj vastag gumós gyökérhez hasonlít. Az egész, mint végtag, használhatatlan. A bal karja viszont feltűnően
3922# más, mint a jobb, nem csak normális végtag, hanem valósággal kecses, finom bőr borítja, a kézfej gyönyörű, akár
3931# egy nő is megirigyelhetné. A mellkasáról ugyanaz az undorító hústömeg lóg lefelé, mint valami lebernyeg, amely a
3939# gyíkok nyakán látható. Az alsó végtagok ugyanolyanok, mint a deformálódott kar. Lomhák, mintha vízkórosok
3947# volnának, és idomtalanok. A szivacsos bőrkinövésekből alig elviselhető, szörnyű bűz árad. Hogy a baja még
3955# súlyosabb legyen, ez a nyomorult ember gyerekkorában csípőficamot kapott, emiatt majdhogynem béna, és csak
3963# bottal tud járni. Kérem, mutassa meg! (És akkor a filmben lehet látni, hogy bottal tesz néhány lépést.) Így
3971# aztán végképp semmi esélye nem maradt, hogy kínzóitól megszabaduljon. (Ugye, akik eladták őt, vásárokba
3979# cipelték.)
3980# 
3980# Ezzel kezdődik a dráma, meg a film, s akkor el tudjuk magunk előtt képzelni. Most hallgassuk meg ugyanennek a
3989# drámának a legvégét. Az elefántember halála előtt már egy biztonságos közegben van, mert eltartják őt. Ennél az
3999# orvosnál él, aki bevezeti őt a családjába, és segít neki abban, hogy családtagként éljen, és mikor mindenki
4008# alszik, az elefántember benéz a tükörbe. Testileg, fizikailag semmi változás nem történt. Most hallgassátok meg,
4018# hogy hogyan beszél magáról. Remélem, emlékeztek, mi volt előbb. Azt mondja... Úgy áll, mint hogyha magát mutatná
4028# be. Azt mondja.
4030# 
4030# Legfeltűnőbb ismertetőjegye, jól jegyezzék meg, a szörnyű módon normális fej. Ez teszi számára lehetővé, hogy
4040# normális módon fekhessen, következésképpen a saját álmait álmodhassa. Őt nem fenyegeti az a veszély, hogy mások
4051# álmainak a súlya alatt a nyaka összeroppan. Teljesen normális homlokáról jóindulat, fölvilágosultság sugárzik.
4062# Föltételezéseink szerint ez egyfajta önhipnózis. Az a megnyugtató tudat, hogy ő a létező világok legjobbikának
4073# középpontja. A száját eltorzította, és így a száj képtelen önbírálat kinyilvánítására, és ily módon változásra.
4084# A szív eme mozdulatlan, ám tarthatatlan állapot fölött borongás jeleit mutatja. A hát merev, mivel állandóan
4095# valami falnak támaszkodik, hogy szembe nézhessen a saját kényelmére berendezett világ elidegenedettségével. A
4105# sebészi kéz (A jobb keze. Emlékeztek, hogy volt?) jól fejlett és erős. A legkényesebb trancsírozásra is képes
4116# mások érdekében. Ugyancsak normális mivoltának következtében a jobb kar kivételesen erős. Ez itt a bal kar, nem
4127# oly erős, ám tisztességesebb, most éppen tipikus helyzetben látjuk, amint eltakarja a nemi szervét, amellyel úgy
4138# bánnak, mint valami sötét gyarmattal, amely szüntelen fegyelmezésre, irányításra és büntetésre szorul. A saját
4149# érdekében, hogy a baja még súlyosabb legyen, ez a nyomorult ember gyerekkorában bénító lelki kettősségre tett
4160# szert, aminek következtében képtelen átérezni amit mások éreznek, és képtelen összhangba kerülni velük. Kérném,
4171# mutassa meg! (Vállat von, ugye most az orvos szerepében van, szerepet cserél vele. Vállat von, és azt mondja...)
4182# Így aztán végképp semmi esélye nem maradt, hogy áldozataitól megszabaduljon.
4190# 
4190# Erre szoktam volt mondani, hogy a XIX. század végéig az irodalom hordozza a pszichológiai ismereteket. Ugye
4199# valamennyire a filozófia és a teológia, de főképpen az irodalom. Mint hogyha nekünk írták volna
4208# illusztrációként.
4210# 
4210# További csoportok a társas izoláció sémában
4213# Mi az, ami segít? Talán még néhány csoportot mondok. Társas izoláció sémában szenvedhetnek azok, akik
4222# traumatizálódtak, tehát valami rettenetes dolog történt velük. (Ránézek itt, hogy...) Akiket örökbe fogadtak.
4231# Árvák, fogyatékkal élők, alkoholbetegek gyerekei. Alkoholbeteg szülők, főleg hogyha mind a két szülő
4240# alkoholbeteg, ott az alkoholbetegség miatt olyan realitásvesztett közegben kell fölnőnie egy gyereknek, hogy
4249# miközben az a természetes működésmódunk, hogy amiben vagyunk gyerekként, azt tartjuk természetesnek. Na de
4258# miközben azt tartjuk természetesnek, hogy természetellenes dolgok történnek, kiszámíthatatlan, rendezetlen
4267# dolgok történnek (Most eszembe jutott, hogy mit nem ismételtünk) és ahogy ezek a rendezetlen dolgok történnek,
4277# fölnőttként állandó problémát okoz alkoholbeteg szülőknek a felnőtt gyerekei számára az, hogy meg tudja
4286# állapítani, hogy "Ez most rendben van, van nem, ez most normális, vagy nem? Most én ezt jól érzem, vagy nem?
4295# Most én jól döntöttem, vagy nem? Most ezt érdemes tovább folytatni, vagy nem érdemes? Hogy most te tényleg
4304# szeretsz engem, vagy nem szeretsz?" Tehát alkoholbeteg szülők gyerekei. Híres családok sarjai. Például a szépek
4314# is ilyenek, a rendkívül szépek. Hány és hány ilyen film szól erről. Ugye a királykisasszony nehézsége, meg a
4323# szépeké. S ő azt szeretné "Hadd legyek olyan, mint a többiek!" Oké. Na most!
4330# 
4330# Mi a cél? Hogyan tudunk gyógyulni?
4332# A gyógyulás abba az irányba mutat, hogy valaki fölismerje azt, hogy amit ő másoktól durván elválasztó
4340# különbségnek érez, az nem is olyan nagy mértékű. Hogy kigyógyuljon abból a nézőpontból, hogy mindig azt lássa,
4349# hogy miben különbözök, és nem vagyok olyan, mint ti, és nem vagyok normális, hanem hogy mennyi minden köt
4357# bennünket össze, és mennyire hasonlítunk egymásra minden különbözőség ellenére. Ezért óriási segítség annak, aki
4365# a társas izoláció sémától szenved, hogy ne csak kapcsolatai legyenek, hanem csoportokba, közösségekbe tudjon
4374# tartozni.
4375# 
4375# Sokszor ezért egy olyan valaki, akinek ez a társas izoláció sémája van, jól jár, vagy jobban jár, hogyha
4385# csoportba megy segítséget kérni, és nem egyéni terápiára - ha erre már képes. De az is lehetséges, hogy annyira
4396# a fogja ennek a társas izoláció, elidegenedettség sémának, hogy először meg kell melegednie egy négyszemközti
4406# kapcsolatban, és utána mer egyáltalán kilépni egy társas közegbe, és egy csoportban megélni azt, hogy hogyan
4417# próbáljon bánni azzal, hogy nem, a többiek a döntő jegyekben pont olyanok, mint ő, olyanok. Hogy "Na, nincs
4427# akkora nagy különbség."
4430# 
4430# Ezért a... hű, itt az idő! A gyógyulásnak az még egy nagyon fontos eleme - akkor zárom is - a gyógyulásnak az
4438# egy nagyon fontos része, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, ami a többi sémánál akarva, akaratlanul is előkerül,
4447# hogy "Mi a gyökere a helyzetnek?", hanem sokszor hagyjuk is, hogy mi a gyökere, és egyszerűen azt támogatjuk,
4456# bátorítjuk, hogy az illetőnek hogyan tudnak elmélyülni a kapcsolatai, hogyan tud egyáltalán kapcsolatot
4465# fölvenni, kapcsolatban lenni, kapcsolatban maradni, majd pedig csoportokban, közösségekben lenni, maradni,
4473# kitartani. Ez sokszor nagyobb haszonnal jár, mint az, hogyha nem t'om milyen életút föltárást végzünk. Persze
4482# általában az igazi gyógyulás abból jön, hogy mind a kettőt csináljuk. De ezt a felét semmiképp sem lehet
4490# megspórolni, hogy hadd lehessen tagja csoportoknak, közösségeknek, és azokat az érzéseket, amelyek a sémából
4499# érkeznek, hogyan tudja megtanulni elviselni. Tehát azt a szorongást, magányt, amit ő egy csoportban megél, a
4508# kirekesztettséget és a többit, hogyan tudja hordozni, viselni, és nem elmenekülni.
4515# 
4515# Ne menjetek még! Akar-e hirdetni valaki?

20121016 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás