2012.10.09-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20121009 ¤
0000# Köszöntelek benneteket, Isten hozott mindannyiótokat! 0004# Ismétlés 0005# Folytatjuk ott, ahol a múlt héten abbahagytuk. Emlékeztek, a bevezetésben, még az első alkalommal hoztam nektek 0014# kedves ismerőseimnek a nyári történetét, ahogyan arról számoltak be, hogy elindultak Franciaországba egy szép 0024# helyre, s az első baklövésük az volt, hogy azt mondták, hogy nem kell térkép, aztán a többi szépen jött utána. 0033# Azért idézem ezt föl most az alkalmunk elején, mert tulajdonképpen azért nem csapunk bele rögtön az ötödik 0042# sémába, a kirekesztettség sémába, de nem csapunk bele, csak úgy mondtam, mert hogy egy kicsit a térképet 0051# nézegetjük most. Tehát megállunk egy picit, és mielőtt elkezdenénk a gázt taposni esztelenül, hogy aztán még 0060# jobban eltévedjünk, mint ahogy eddig voltunk, egy picit nézzük a térképet, nézzük az utat, kicsit földerítjük, 0070# fölfedezzük. Ezért látszólag már mondhatnánk azt, hogy vannak olyanok, amik már elindultak, már régen mennek, 0079# vagy már két hete mehetnénk... de hova? Ugye... tehát most az első bevezető szó erre vonatkozik, hogy nagyon 0088# tudatosan állunk egy kicsit, és látszólag veszteglünk, s picit körbejárjuk egyáltalán azt, hogy mi fog ránk 0097# várni, ha tényleg beleeresztjük magunkat abba a világba, ami a séma terápia kapcsán fölismerésként ránk várhat. 0107# Hiszen az elkezdhet majd bennünk dolgozni, kifejti a maga hatását, és ezért érdemes előre legalább egy picit 0116# látni, tudni, hogy mi mindennel találkozhatunk út közben, hogy nehogy megrémüljünk, nehogy föladjuk. 0125# 0125# Az a gondolat, amit vissza szeretnék még hozni, emlékeztek, arról beszéltünk nagyon múlt héten, hogy 0132# hiánymotiváltan és sebzettségvezérelten élünk. A hiánymotiváltságról már sokat beszéltünk évekkel ezelőtt, most 0141# nagyon is ezt hangsúlyozzuk: sebzettségvezérelten. Vagyis túlságosan is a sémáink által meghatározottan. A 0149# nehézségünk abból adódik, hogy miközben sebzettségvezérelten élünk, a sémáink által túlságosan is befolyásoltan, 0157# ezt nem is látjuk, ez nem tudatos számunkra. Hanem szabadságnak tartjuk azt, ami tulajdonképpen sokkal inkább 0165# valami sebzettségnek a garázdálkodása bennünk. Nem egyszer le kell élnünk 30-40-50-60 évet, hogy valami 0173# földerengjen, mint ami a kedves ismerőseinknek, hogy "Hát most valószínű, hogy nem jó helyen vagyunk." Tehát 0181# nyomtuk a gázt, toltuk, és akkor egyszer csak kiszakad belőlünk egy mondat, hogy "Hogy a búbánatba' kerültünk 0190# ide?" Tulajdonképpen amikor a témánknál vagyunk, ezt nézzük meg, hogy hogyan is kerültünk ide, mi minden 0198# jellemez most bennünket. Nem a múltnak valami öncélú föltárása, hanem hogy a jelenünket minél jobban megértsük 0206# és a jövőnket minél inkább kézbe tudjuk venni. 0210# 0210# Emlékeztek, beszéltünk arról, csak egyetlen példát hoztam. Csak hogy miért beszéltünk róla, hogy ez esetleg 0217# jobban el tud bennetek mélyülni. Ha a lélektan által ödipális helyzetnek, a személyiségfejlődés ödipális 0224# szakaszának a jellegzetességeit nézzük, pusztán csak ezt az egyetlen egyet. Pedig hát a személyiségfejlődésünk 0231# hány és hány fontos lépésből áll. De ezt az egyet ragadtuk ki, és megnéztük, hogy mi történik, hogyha annak az 0239# elrendezetlensége, sebzettsége folytán túlságosan is annak a sebzettségnek a vezéreltsége formálja és alakítja 0246# az életünket. Öt lehetséges kimenetelt néztünk meg, hogy mi történik, hogyha az egyszerűen csak kifejti, 0253# kigarázdálkodja magát a lelkünkben, hogy akkor az milyen életutakat jelenthet számunkra. 0260# Erről szóltunk, 0261# és aztán pedig megkülönböztettük az önbecsülést az énbecsüléstől. Emlékeztek, ez egy fontos megkülönböztetés. 0271# Olyan sokan gondolják azt, hogy főleg a sebzett énüknek a fölpumpálása az valamiféle szilárd önbecsüléshez fogja 0281# őket segíteni. De nem történik más, minthogy egy sebzett ént, egy töredékes ént pumpáltunk nagyra. Az még nem 0292# önbecsülés, hanem infláció. Úgy hívják. Valamit fölfújunk nagyra, akkor inflálódik, fölfúvódik. Ha sikerül 0301# inflálódnunk. Ha látnánk azt, hogy kicsik vagyunk, sebzettek vagyunk, töredékesek vagyunk, de közben nagyon 0311# értékesek, és gyerünk... akkor nem volna infláció. De mert azt mondjuk "Micsoda? Én? Ki olyan legény, mint én?" 0322# ugye akkor máris inflálódunk. 0325# 0325# Aztán még egy fontos dolgot igyekeztünk kifejezni. Ez pedig az, kérdés formájában tettem föl "Létezik-e 0333# önbecsülés önazonosság nélkül?" Tehát ha túlságosan is sebzettségvezérelten élünk, az önazonosságunk nem eléggé 0342# kiforrott, akkor mire fog vonatkozni az önbecsülés? Az önbecsülés akkor törvényszerűen csak valami töredékre tud 0351# vonatkozni, valami kiforratlan dologra. Azt éppenséggel becsülhetjük, rendben is van, ha egy jó viszonyunk van 0360# hozzá, de akkor maga az önbecsülés, aminek láttuk a hasznát, a jelentőségét, töredékes marad, és ez egészen 0369# természetes, hogy így lesz. Tehát ezért, ezért éppenséggel a fiatalabb életszakaszainkban milyen nagy 0377# jelentősége van annak, hogy egy szilárd önazonosságig eljussunk. Akkor itt az ödipális korszaknak is nagy 0386# jelentősége van, a serdülőkornak, az ifjúkornak, és a többi. Ehhez kapcsoltam, hogy milyen nagy jelentősége van 0395# például, hogy egy pont után éppenséggel a nagyon fontos szerepeink által is az önazonosságunk ki tud formálódni. 0404# Hogy apa leszek, hogy férj leszek, és hogy elkezdem magamat belehelyezni ezekbe a szerepekbe, és vállalom azt, 0413# ami ezzel a szereppel együtt jár. Azzal, hogy vállalom azt, hogy mit jelent, hogy apa vagyok, vagy barát 0421# vagyok... Valakinek a barátja, na az aztán... hát ha van valami, ami az önazonosságunkat tudja segíteni, az az, 0430# hogy barátai vagyunk néhány embernek, és lehet ránk számítani, és éjszaka föl lehet költeni, és sok mindent 0439# lehet. Egyszerűen azért, mert én a barátod vagyok. Amikor valakire lehet számítani, betölti ezt a szerepét, hogy 0448# ő tud egy igaz barát lenni. Ebben az önazonossága kezd megszilárdulni, egy része kidolgozódik, és ehhez 0457# természetes és valódi módon tud egy önbecsülés kapcsolódni. De látjátok, nem akarom unos untalan mondani, annyi 0466# mindent szeretnék hozni, hogy... na de egy töredékes önazonossághoz ugye töredékes önbecsülés társul jó esetben. 0475# Mert akkor legalább valamennyi társult, amihez tudott. Eszembe jutott az általános iskolás anyag a kémiai 0483# kötésekről. Úgy bevillant, hogyha nincsen önazonosság, akkor az önbecsülés nem tud mihez kötődni, nem tud mihez 0492# kapcsolódni. Na, rendben. 0495# 0495# Mondtam öt pontot. Gyik-gyik-gyik... gyorsan. De miért gyorsan? Azért, mert van újabb hat. Tehát nem időzhetünk 0503# már az elmúlt öt pontnál. Tehát belecsapunk majd az útba, elkezdjük nyomni a gázt. Ugye az ember igazán gyorsan 0512# megy az autópályán, sokszor a táblák elsuhannak ám gyorsabban, mint hogy el tudod olvasni. Ismerős az, amikor 0521# pont kéne egy táblát nézned, de a külső sávban egy kamion megy melletted. Na, ismerős? Most elkezdesz fékezni, 0530# akkor dudálnak rád a belső sávban, most akkor hogy..., akkor gyorsítasz, de mire eldöntötted, hogy gyorsítasz, a 0539# tábla csk-csk... és a visszapillantó tükörből csak a tábla hátulját látod. Ismerős ez? Ugye, tehát ha nagyon 0548# elkezdünk belecsapni, bizony lesz úgy, hogy én mondom... Meg állítólag egy előadás informatív részének kb. a 0556# 20%-a marad meg. Tehát az informatív résznek 20%-a. Tehát én azt mondom, hogy "Emlékeztek, erről beszéltünk..." 0565# és... lehet, hogy én emlékszem a legjobban arra, hogy erről beszéltünk, és akkor tudottnak tekintek valamit, ami 0574# öt emberből egynél tudott. A többiek csak emlékeznek rá, hogy volt valamiről szó, de hogy azzal úgy mi lehet, az 0583# elmélyült, vagy... Ugye ezért is van az, hogy picit mindig ismétlünk, hangolódunk, mert ez nem elmetorna itt 1 0592# óra 15 percig, hogy minél gyorsabban tudok-e úgy beszélni, hogy azt még fölfogjátok. S akkor a végén jöhettek 0601# egy kis füzettel, és pecsételek, mint a gyerekeknek ugye a szentmisenaplót. Igen, jelen volt és végig, végig 0609# csinálta, végig, ezt most végig... Hát ez, ez nem, nem egy szellemi élsport, hogy képes vagyok-e követni valamit 0618# a fejemmel Na! 0620# 0620# 1. Találkozás a sebeinkkel 0621# Öt dologról beszéltünk. Hogy ahogyan éppenséggel az életünk során, de a sémákkal kapcsolatos megfontolásaink 0629# direkt módon vezetnek bele ebbe a világba, találkozni fogunk a saját sebeinkkel, amelyeket vagy meg tudunk 0637# gyógyítani, vagy nem, de fölismerjük, hogy sebzetten is tudunk másokat gyógyítani. Ez egy nagyon szép 0644# fölismerésünk lehet, ahogyan a sebeinkkel elkezdünk komolyabban foglalkozni. Nem érdemes az egész életünket a 0652# sebeink gyógyítgatására fordítani, mert közben kapunk még ötöt. Ugye, és még azt gondoljuk, hogy na éppen 0660# végeztünk, addigra prr, s akkor egyszer csak a koporsófedél... "Ne, ne, még nem vagyok kész!" És akkor, az 0667# utolsó pillanatban még a kisujjadra rányomják a koporsót, s azt mondod, hogy "Na ez, ez már túlzás!" Ugye, 0675# mondod a végén "Na ez, ez azért nem volt már benne a..." Tehát hogy tudunk sebekkel együtt élni, és gyógyítani 0683# másokat, javára lenni másoknak. De természetesen a teljesen gyógyítatlan, bennünk kontroll nélkül garázdálkodó 0691# sérüléseink nagy problémákat okoznak nekünk is, meg másoknak is. Tehát nem az a cél, hogy mindenképpen, 0698# mindenből meggyógyuljunk, ez lehetetlen is, de ugye hogy legalább tudjuk, hogy az van. 0705# 0705# Akkor ugye, hogy van... Ú, olyan... Idős nénikhez, bácsikhoz megyek, és van egy fölfekvésük. Hogy mennyire, hát 0713# akkor milyen óvatosan, és hogy úgy fekszik, és akkor gumipárna, és akkor dekubitusz matrac, és minden, minden 0721# azért, mert tudja, hogy ott van egy seb. S akkor... szóval... nem mindegy, hogy állandóan belefekszem-e, meg 0730# krr-krrr..., s akkor "Jé, itt a csontom!" Hát ez... Jó, tehát ez volt... Sebekkel fogunk találkozni, saját 0738# sebeinkkel fogunk találkozni kikerülhetetlenül, már most mondom, tehát ezért, ezért, ezért... hogy erre lehet 0746# számítani, egyszer csak ezekkel találkozunk. 0750# 0750# 2. Találkozás hiányokkal 0751# Hiányokkal fogunk találkozni. De közben arra is ráébredhetünk, hogy nem érdemes gyerekkori vagy fiatalkori, az 0760# eddigi életutunk során fölhalmozott hiányokat megpróbálni betölteni. Erre egy idő után rácsodálkozhatunk. Lehet, 0768# hogy még nem, akkor nyugodtan még csináld, még..., de előbb-utóbb érdemes erre rájönni. Azt mondhatnánk, hogy a 0777# mai napi hiányainkat a másik ember tudja töltögetni. Ez nagyon jó, hogy éppenséggel mondjuk a mai nap vágytam 0785# valamennyi szeretetre, és pont annyit kaptam is. Ebből a szempontból remélem, hogy élitek azt az életet, hogy 0793# van valamennyi szeretetre szükségetek, és egy nap többet is kaptok. Volt veletek ilyen? Nem egy akkora nagy 0802# szám. Szerintem nem, nem. Többet kapni egyik nap a másik után, mint amennyi éppen a mai napra kell, simán. Úgy 0810# és azt hó, hát nekem akkor itt van, van miből még adni is. 0815# 0815# De hogyha valaki azt tűzi ki célul - persze sokszor nem tudatos, de ezért beszélünk róla, hogy tudatos legyen - 0821# hogy a hiányokat, amiket hozunk valahonnan, betöltsük, akkor olyanok vagyunk, mint a feneketlen kút. A mai napra 0828# bőven elég szeretet egyszerűen átfolyik rajtunk, és mi még szárazabbnak érezzük magunkat. Ellehetetlenülten, nem 0835# szeret minket senki, tehát miért nem... ez nem elég nekem, és a többi. Tehát fogunk találkozni hiányokkal, és 0842# fölismerjük a hiányaink sajátos természetét. 0845# 0845# 3. Találkozás vágyakkal 0846# Fogunk találkozni vágyakkal, és akkor rácsodálkozhatunk arra, hogy nem érdemes minden vágyunk után szaladni, 0854# mert a vágyaink végtelenek. Kérdezzétek meg Buddhát, érdemes ennél a pontnál mindenképp vele ezt egy kicsit 0862# megbeszélni. Ő erről nagyon sokat tud mondani, nagyon. Tehát a vágyaink végtelenek, ezért, ezért megint csak, 0870# ahogy fejlődünk és növekszünk, mire tudunk rácsodálkozni? Mindig szinte csak a végét mondom, mert nem akarok 0878# hosszan időzni. Arra, hogy érdemes a legmélyebb vágyaink szerint élni. Hát ha a legmélyebb vágyaink szerint 0886# élünk, két dolog történik. A legmélyebb vágyaink szerinti élet egész jól elrendezi a többit, mert nagyon hosszú 0894# távú életcélokat sikerül általuk megfogalmazni. A másik pedig, hogy megkímél bennünket attól, hogy pillanatnyi, 0902# rendezetlen vágyak után rohangásszunk és kapkodjunk. Ha sarkosan akarnám mondani, hogy semmi mással ne 0910# törődjünk, mint a szorongásunkat enyhítsük valamilyen formában. 0915# 0915# Micsoda paradoxon ez! Ma reggel jutott ez eszembe. Micsoda paradoxon, hogy rengeteg pénzt költünk azért, hogy 0923# pillanatnyi szükségleteknek, pillanatnyi lelkiállapotnak, éppen pillanatnyi negatív érzéseknek, szorongásnak az 0932# enyhítése megtörténjen: eszegetünk, iszogatunk, ide megyünk, oda megyünk, boltba megyünk, körbenézünk, veszünk, 0941# eladunk, mit t'om én mit csinálunk, ezer dolgot csinálunk. Mennyi pénzt költünk el arra, hogy a pillanatnyi 0950# egyensúlyunkat megteremtsük, rengeteg pénzünkbe kerül. Jobb esetben pénzzel rengeteg számunkra fontos érzést és 0959# érzelmet vásárolunk. Hangulatokat veszünk rengeteg pénzért. Bemegyünk egy illusztris étterembe. Ugye nincs 0967# önbecsülés, tehát ezért illusztris étterembe kell menni. Hát ha van önbecsülés, elmegyek a talponállóba, és 0976# eszek egy jó hekket. De nincs önbecsülés, hiányában, dög drága étterembe kell ülnöd, hihetetlen drága cuccok 0985# között, jó drága kaját kell enned, s dobod ki a fenébe azt a sok pénzt. De ez nem érdekes, mert ennek az 0993# ellenpéldája az, ami megfogalmazódott ma bennem. És közben ugyanez az ember azt mondja "Önismereti csoport, 1002# mennyibe kerül? Na azt nem! Egy terápia annyi pénzért? Gazember mind, csak lopja a pénzem." Ez megrendítő, 1010# megrendítő. Az a rengeteg pénz, amit a pillanatnyi szorongás enyhítésre kiadunk, és az a nálánál sokkal kevesebb 1019# pénz, amit meg nem fektetünk be magunkba, s az egészre nem is látunk rá, úúú! (Tehát vágyak. Ez a harmadik volt, 1028# ugye? Azután...) 1030# 1030# 4. Szükségletek 1031# Itt is... találkozni fogunk a szükségleteinkkel, fölismerjük, hogy "Igen, a férjemtől nem kapok meg mindent. 1039# Tehát eddig próbáltam úgy tenni, mintha igen, de most járok Pálferire, s amióta elmondta, hogy védettséget ad, 1048# és a hűséghez az is hozzátartozik, hogy nem beszél rólam semmi rosszat a hátam mögött, és... Hát nahát, ezt, ezt 1056# nem kapom meg." Mi következik ebből? Ugye sokak az asztalra csapnak, mit t'om én, újabb káosz veszi kezdetét. De 1065# eljuthatunk oda, lépések, lépések, lépések, sok minden nem hagyható ki, hogy azt mondjuk "Aha, akkor normális, 1073# hogy a társam nem tud úgy szeretni, ahogy a szükségleteimben ez van, mert hogy egy ember. - De erről már sokat 1082# beszéltünk. - Tehát nem is várom tőle, hogy minden szükségletemre megfelelően tudjon válaszolni." 1090# 1090# Ötödik... Hiány, vágy, szükséglet, seb... Látjátok, erről beszéltem 10 perccel ezelőtt. E rről beszéltem 10 1102# perccel ezelőtt. "Miről?" Ez a jó kérdés! Péter, te! Köszönöm a demonstrációt! Nem t'om, ezt te direkt 1114# csináltad? "Direkt." Te ilyen okos fiú vagy. Hú, hát nekem kéne egy nap, mire egy ilyenhez eljutok. Na, tehát az 1126# ötödik a sérelmeink voltak. 1130# 1130# 5. Sérelmek 1130# Érnek bennünket sérelmek az életutunk során, és akkor ahogyan belemegyünk a sémáinkon keresztül abba, hogy 1139# tulajdonképpen mi van velünk, hogy vagyunk, egyszer csak föltárul. "Anyám ezért sosem kért bocsánatot." 1147# Elkezdesz körözni az anyád körül, úgy, úgy a sebedet mutogatod. "Látod, anya! (Körkörös kézmozgással mutogatja 1156# hatalmas "sebét" a szívén -szerk.) Ugye, és ez nem egy ilyen kasztanyetta, hanem csak próbálod mutatni, s az 1165# anyukád meg csak olyan, mint eddig. Ugye, s eddig se voltál jól, na de ez aztán beteszi a kaput. "Hát azért ez 1174# már fölháborító. Itt élek, 30 éves vagyok, 50 éves vagyok, 68 - hát hogy-hogy nem látja? Na most miért a 1182# sorozatról beszél? Anya!" 1185# 1185# Ugye, tehát ahogy elkezdjük végezni ezt a belső munkát, erről beszéltünk ugye. Az igazság szabaddá tesz. Áhá, de 1193# előtte boldogtalanok leszünk. Sarkos. De nem ott van a vége, hogy boldogtalanok leszünk, hanem úgy érezzük, hogy 1202# "Na ebbe most minek kellett belekezdeni?" Hogy eddigi is úgy sejtettem, hogy valami nincs rendjén, most még egy 1211# újabb pofont kapok azzal, hogy a sérelmemet nem ismerik el. Nem kérnek tőlem bocsánatot, nem rehabilitálnak. Nem 1219# mondják... Nem kérnek föl végre a megfelelő pozícióra. "Már nagyon ideje lenne, hogy méltó helyemre kerüljek. 1228# Jó, még egy kicsit várok, most egy perc, még van 43 perc, ha valakin keresztül jönne az üzenet, föltétlen 1236# szóljatok! Meg szabad szakítani az előadást is." Tehát ezek a sérelmek. A végén eljutunk oda, jaj, fütyülünk 1245# arra, hogy ki, hogy, mikor kívülről mit... hogy nem azon múlik. 1250# Hamvas Béla szokott eszembe jutni. Hát, 1253# egy, egy csoda, csoda-csoda. Azt mondja, egyszer volt egy ilyen mondata "Én mármost az életművemet az árokparton 1265# is megírom." Ugye nem is járt tőle messze. Ugye az inotai hőerőműben volt raktáros, ugye a 125 diplomájával meg 1276# nyelvismeretével, meg minden csodájával. Ó, szóval... jó, ez az öt. Most mondanék hozzá még hatot, hogy mi az, 1288# ami várni fog ránk. 1290# 1290# Mi az, ami várni fog ránk? (további 6 pont) 1293# 6. Szenvedések 1294# (De nem, a sorrend az nem fontos.) Szenvedésekkel fogunk találkozni. A sajátunkéval is, hát nagyon, amiket eddig 1303# sikerült elkerülni. Elkezdünk átmenni bizonyos szenvedéseken, amikre eddig úgy tekintettünk, hogy az életben 1312# maradásunk miatt jobb, ha elkerüljük őket. Ezen most elkezdünk belemenni, és hova jutunk el a végére? Sokak 1321# azért próbálják elkerülni azt a szenvedést, ami nem is kerülhető el, mert félnek attól, hogy beleragadnak, hogy 1330# végérvényesen ott maradnak. Tulajdonképpen egyszer már valami szenvedésből sikerült kimentenem magam. "Most 1339# önként menjek bele és a nyakamat a hurokba önként...? Eddig is valahogy elketyegett a verkli." Vagyis rettenetes 1349# volna valamilyen szenvedésünkben ottmaradni, vagy ottrekedni. De milyen nagy dolog az, hogy egy szenvedésen 1357# átmegyünk. Vannak olyan... hogy is lehetne ezt mondani, tehát bizonyos fejlődés kizárólag a szenvedés árán 1366# történik meg bennünk. Ezt nem tudom másképp mondani. Tehát semmilyen más módon bizonyos fejlődés, érés nem 1375# történik meg. Tehát a szenvedést mással bizonyos kulcspontokon nem tudjuk pótolni. Ezt tudom rá mondani. De 1384# közben, a másik oldalon rettenetes, ha valaki ottreked a szenvedésben. 1390# 1390# Olyan szép a keresztény hitvilág, ahogy Jézusra vonatkozik, hogy "Nem engedted - már hogy az Isten - hogy a 1398# szented romlást lásson." Nem engedted a holtak birodalmába, nem engedted, hogy... Nem, átment, de nem maradt 1407# ott. Tehát a szenvedéssel kapcsolatban ide tudunk eljutni, hogy át lehet rajta menni, és kérhetünk sok-sok 1416# segítséget, hogy ne maradjunk benne. Ha nem megyünk át, csak kikerüljük, bizonyos dolgok kimaradnak az 1424# életünkből, amikre szükségünk van. Na, itt megállnék egy fél szóra. 1430# Emlékeztek, arról beszéltünk 1432# múltkor, hogy kétszeresen nehéz a helyzetünk felnőttként. Mert ahogy belemegyünk ebbe a belső munkába, akkor 1441# egyszerre szembesülünk azzal, hogy milyen fájdalmaink, gyógyulatlan sebeink, sérelmeink, hiányaink, vágyaink, 1451# szükségleteink és szenvedéseink vannak és voltak, és lesznek. Egyszerre elkezdjük a saját élettörténetünket is 1460# látni, és látni azt, hogy mi mit tettünk és mit okoztunk. Ez olyan terhet jelenthet sokak számára, hogy inkább 1470# az egészet hagyják. Inkább hogy "Na, ezt nem, nem!" Tehát már ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán 1479# belefogjunk. De még a harmadik nehézséget nem is mondtam. (Bocsi. Vártam egy hetet. Most azon túl, hogy nem 1488# jutott eszembe.) 1490# 1490# A harmadik nehézség az, hogy ahogy ott vagyunk és látjuk, hogy most így egyszerűen mi mit nem kaptunk meg, és 1497# hogy mi mit nem adtunk meg, amit kellett volna, akkor egyszer csak fölismerjük azt, hogy tulajdonképpen bizonyos 1506# tulajdonságokra, értékekre, adottságokra, készségekre - körösztény kifejezéssel - erényekre volna szükségünk 1514# ahhoz, hogy éppen a jelen által fölismert nehézségeinkkel valamit tudjunk kezdeni. De mi a harmadik nehézség? 1522# Hogy éppen ezekkel nem rendelkezünk. Tehát menet közben azt is fölismerjük, hogy éppen azokkal az eszközökkel 1530# nem rendelkezünk, amelyek a fölismert nehézségeink orvoslásához szükségesek lennének. Hiszen ahogy föltártuk, 1537# hogy ez hiányzik, abból keveset kaptunk, az ilyen minta, olyan minta, ez azt is jelenti, hogy bizonyos 1545# készségek, adottságok nem állnak a rendelkezésünkre. Egy ideig ment az élet ezek nélkül, és végül olyan 1552# C-vitamin hiányos lettem, hogy (arca behorpad - szerk.) Ugye nem mész ki a napra, D-vitamin. Tehát valameddig 1560# megy, megy, megy, és egyszer csak puff! Tehát a harmadik nehézség ez, hogy nem egyszer... ugye, mikor elkezdjük, 1569# azt mondjuk. 1570# 1570# Mit mondott a kedves fiatal pár? "Megyünk Párizsba. - Nem t'om, pont oda... - Lyonba. - Nem, ezt miért, 1578# miért...?" S azt gondolják, hogy az a dolguk, hogy célba érjenek. Ez a naiv kezdés. Mert ahogyan megyünk, és 1588# észrevesszük ezt a harmadik jelenséget, rájövünk valamire, hogy utat kell csinálni. Eddig azt gondoltuk, hogy út 1598# az van, csak oda el kell jutni, és legrosszabb esetben az történik, hogy néha eltévedünk. Valójában ennél 1607# többről van szó. Mégpedig arról, hogy néha eltévedünk, ez a kisebbik baj. Sokszor miért is tévedünk el? Mert van 1616# egy pont, elfogy az út, és nem utat építünk, hanem azt mondjuk "Hát ezen a földúton nem megyek, inkább megyek a 1626# betonúton. Az nem oda vezet, de legalább beton." Kirándultatok már úgy, hogy csak úgy? Ugye, és akkor van egy 1635# jól kidolgozott út, meg van egy olyan kicsi, úgy, úgy... Hát melyik úton mész? Hát bizony, a jobbikon. Az, hogy 1645# egyáltalán nem oda visz, az... később derül csak ki. Tehát a harmadik nehézség az, hogy (Júj, nagyon köszönöm, 1655# látom, hogy dolgozol rajta. Szerinted ez a mikrofonnak a...? Nem kéne ilyet csinálnia. Nem. Köszi. Odaadom 1664# neked.) 1665# 1665# Arra csodálkoztam most rá ebben a pillanatban, hogy miről beszéltünk? Hogy utat kell készíteni. Ugyanez történt 1674# most velünk. Ugye, hogy azt gondoljuk, hogy itt a mikrofon, itt van minden, és akkor csináljuk, s akkor jön egy 1684# pillanat, s nincsen mikrofon. Akkor meg kell állni, és jó, akkor most a mikrofonnal kell először valamit 1694# kezdeni. Szóval a harmadik... érzitek ennek a szépségét, vagy csak én, én vagyok ilyen gyagya? "Igen." Ezt 1703# köszönöm, köszönöm, köszönöm szépen. Assz'em egy kicsit sokan jutottak be ma. Szóval, na... a harmadik nehézség 1713# tehát ez, hogy menet közben rájövünk, hogy éppenséggel azok az adottságok és készségek is a hiányaink listáján 1723# szerepelnek, amelyek ahhoz kellenének, hogy a jelen helyzetünkkel valamit érdemben tudjunk kezdeni. Ezért aztán 1733# látszólag elkezdünk megfenekleni, vagy elkezdünk picit vesztegelni, mert először neki kell állnunk hajót 1743# építeni, utat kövezni, mikrofont cserélni, és csak utána tudunk továbbmenni. Ezért is van, hogy sokan ezt a 1752# munkát már nem vállalják. Azt mondják "Na, hát ha nincs út, akkor kész, akkor én már ilyen vagyok." Ugye, ezt 1762# így szoktuk kulturálisan kifejezni. "Én már ilyen vagyok. Most már vénségemre változzak meg?" Ismerős ez a 1772# mondat, ugye? Hát ragaszkodjunk akkor a sebeinkhez, úgy, két kézzel, foggal, körömmel, mint a Pluto kutya a 1781# csonthoz. S akkor szép... még majd rágravírozzuk a koporsóra is: "Ragaszkodott sérüléséhez. Született ekkor, 1791# meghalt akkor, nem nagyon élt." Ó, tudok ilyen bíztatókat, ez most nagyon, nagyon, rajta vagyok. 1800# 1800# 7. Ellentmondások 1801# Nem csak szenvedésekkel fogunk találkozni, hanem ellentmondásokkal. Ellentétekkel, feszültségekkel, rettenetes 1809# dilemmákkal, kikerülhetetlenül. Mi az, ami szükséges az élethez? Ahhoz, hogy ne legyen túl sok szorongás, 1817# valahogy legyünk, próbáljuk az életet annyira enyhíteni, egyszerűsíteni, hogy egész jól eltájékozódjunk. De 1826# ahogy elkezdünk belül dolgozni, rettenetes dilemmák kerülnek a fölszínre, és úgy érezzük, hogy ezek az 1834# ellentétek, ellentmondások szétfeszítenek minket, tönkre tesznek bennünket. 1840# 1840# Gondolkodtam, hogy példát mondani, vagy valami... (Egészségedre!) és az jutott eszembe, hogy milyen érdekes 1849# például az a dilemma, amit én minden alkalommal itt megélek. Sokfélék vagyunk, és vagytok olyanok, akik azt 1859# mondják, hogy "Egész tűrhető..." Na, aki azt mondja, hogy nem, az nincs itt, de hogy... "Egész tűrhető, de 1869# szóval az, hogy pap létére Jézusról nem esik szó, szentírásból nem idéz, egyházát nem dicséri, egy pici 1878# Üdvözlégy Mária nem hangzik el, szóval azért ez..., azért ez így kevés, ez kevés. Mond egy-két olyat, amiért úgy 1888# ezt el..., hagyján, de sokkal hitelt érdemlőbb lenne, hogyha ezt tisztességesen vállalná végre, hogy pap. Ne 1898# ugráljon már itt farmernadrágban, vegyen fekete nadrágot, rendesen." Ez a dilemma egyik fele. Ugye a másik fele: 1908# "Végre egy pap, aki nem ilyen fekete gatya, síri arc, és a megszokott klisék. Jaj, hát ezért érdemes ide jönni! 1918# Nekem elkezd itt... következő alkalommal itt se vagyok. Hát ezért jövök ide, mert nem ezeket mondja." Ez egy 1928# dilemma, ami ott van sokszor köztetek, akár bennetek, de hogy bennem itt van, az tuti. Ugye kiállok ide, és ez a 1939# dilemma feszít. "Nem látszik." Ez kedves. Még, még, ide, ide! Hát hogyne feszítene. Jövök-megyek, most ebből, 1948# ebből itt annyit, ezt hogy... tehát ahogyan megpróbálunk menni a dolgok mélyére, velejére, forrásához, a 1958# dilemmák, ellentétek feszültsége sokszor elviselhetetlennek tűnnek majd. 1965# 1965# Föladjuk a leegyszerűsítését az életnek. "Nekem igazam van, te hülye vagy." Ugye így ez feszültségmentes élet. 1973# Az más kérdés, hogy szép lassan nem lesz már kit fölhívni. Tehát nincs már értelme a mobiltelefonnak, ugye, mert 1982# már nincs barátod senki. Na, tehát ugye ezt úgy lehetne mondani, hogy a bennünk lévő ellentétek, feszültségek, 1991# ellentmondások egészen az elviselhetetlenség határáig szoktak fokozódni. Így, így, így. De ez szükséges is. Mert 2000# ha nem volnának annyira elviselhetetlenek, nem vennénk észre, hogy van egy kiút. Hogy lehetséges az 2008# ellentéteknek, az ellentmondásoknak valamiféle felülmúlása. Tehát éppenséggel szükséges az ellentéteknek ez az 2017# ellehetetlenítő feszültsége bennünk. 2020# 2020# Ez a történet... tudom, hogy ismeritek, de most... jaj, ne legyetek már annyira okosak, hogy ne mondhassam el. 2029# Tudjátok, valaki üdvözül, ott van Szent Péter előtt, és azt mondja Szent Péter "Jaj, de örülök, hogy itt vagy!" 2038# (Most nem csinálta, ilyenkor csinálta a másik.) "Jaj, de örülök, hogy itt vagy! Te tudod, ha az életed során 2046# gyűjtöttél 100 pontot, már nyitom is neked a mennyország ajtaját." (Ugye ismeritek? "Nem." Te kedves vagy, te 2055# ezt direkt kedvesen, csak úgy csinálod, mintha nem ismernéd, ugye? De édes vagy! Gyere máskor is. Na, szóval, 2064# ugye, és akkor...) Föllelkesedik az illető, azt mondja "Itt vagyok már Szent Péter, itt van mármost a 2073# mennyország ajtaja, tulajdonképpen csak 100 pontot... sitty-sutty, lerakjuk, aztán megyek is az örök élet, 2081# üdvösségre. Hát minden nap ott voltam vasárnap a misén. - Jaj (mondja Szent Péter) 1 pont. - Hát időről időre 2090# gyóntam is. - Még 1 pont. - Hát-dö-dö-dö-dö... néha elmentem lelkigyakorlatra. - Ó, ez derék, újabb 1 pont." Na, 2099# és ez így megy tovább, és akkor a 14-diknél a feszültség elviselhetetlenné válik. Akkor még gondol egy... 2108# valószínű, hogy megvan, hogy hogyan... "Voltam Rómában a sírodnál. (Ugye, ez hátha... Péter egy picit 2116# elpironkodja magát, hogy de hát, hát...) - Azért ez 1 pont." Ugye, és itt akkor krrr. Akkor fölkiált az égre, 2125# hogy "Istenem! Hát én a magam erejéből ide nem jutok be!" S akkor Szent Péter azt mondja: "87 pont, 2133# parancsoljál!" 2135# 2135# Ennél jobban nem tudom elmondani azt, hogy amikor merjük ezeket a dilemmákat, feszültségeket, ellentéteket 2145# egészen az elviselhetetlenség határáig hordozni, akkor egyszer csak kinyílik valami. Egyszer csak valami - 2156# általában fölfelé. Kivéve, hogyha hason alszol, mert... de ez csak a pozíciód miatt van. Akkor már az is fönn 2167# van. Jaj, látjátok, ez is itt, mindig..., szóval, igen, hát..., na jól van. Ez volt a hetedik. Azért mondogatom 2179# magamnak, hogy minden eszembe jusson. Van jegyzetem, tehát bele tudnék nézni. Jó, következő. Tehát volt a 2189# szenvedés, volt az ellentmondás, háhá, következő! 2195# 2195# 8. Hibáim 2195# Hibák. az nem a hiányaim, a hibáink. (Akár így is mondhatnám, ha valakinek ez mond valamit, hogy a bűneink, a 2204# bűneink.) Előbb-utóbb, ahogy elkezdünk befelé menni, hogy fejlődjünk, növekedjünk, jól legyünk, elégedetten egy 2212# társkapcsolatban, tartósan - ugye ez a nagy körünk - egyszer csak a saját bűneink elkezdenek bekopogtatni, a 2221# hibáink. Végigmegyünk egy úton, sokszor 1 év, 5 év, akármennyi, s a végén valami ilyesmi vár ránk, hogy "Haj, de 2229# jó, hogy van megbocsájtás! De jó, hogy ez létezik!" Létezik olyan, hogy irgalom. Na, eddig ez a szó nem sokat 2238# jelentett. Hát nem is volt mire, hogy jelentsen, mert nem merted elővenni az életednek azt a részét, amire az 2246# irgalom a válasz. Mikor valaki az életének azt a részét is meri elővenni, akkor aztán megtanulja becsülni az 2254# irgalmat. "De jó, hogy ez is van!" Mert erre semmi más nem lesz orvosság, csak ez. Ezt nem lehet kidumálni, meg 2263# "De, így akartam..." 2265# 2265# Tudjátok, gyóntató papként a legfárasztóbb, mikor magyarázod. Légyszi' ne! Tehát ha nálam, akkor ezt ne! Ezt 2275# most így előre, használati utasítás. De tényleg, tényleg, tényleg. Hogy "Így volt, na, de atya." És mikor 2284# elhangzik az a fél mondat, hogy "Hát nem volt más választásom." akkor nagyon vigyázz, mert ez az a pont, ahol a 2295# kontrollvesztés határáig szoktam sodródni. A 8. dolog, amivel törvényszerűen találkozunk, ha elkezdünk komolyan 2305# kezdeni magunkkal, a saját hibáink. (Következő...) 2310# 2310# 9. A hiányosságaink 2311# Erre már tetten utalást. Pontosan azok az eszközök hiányoznak, amelyek ahhoz kellenének, hogy valamit kezdjünk 2321# magunkkal - tehát utat kell építeni. A hiányosságainkba beletartozik tulajdonképpen annak a fölismerése, hogy 2330# tökéletlenek vagyunk. Hova jutunk el a legvégén? Hogy valami olyasmit mondunk, hogy "Azt hiszem, tökéletlenül is 2340# értékes vagyok, tökéletlenül is szerethető vagyok." Hogy a szerethetőségnek, az értékességnek nem ára a 2349# tökéletesség. Nem kell azt megfizetni érte, hogy... (Jó, következő.) 2355# 2355# 10. Veszteségek 2356# Ezt még így külön nem említettük. Veszteségek. Carl Gustav Jung nagyon cskgg-gg így beszél, azt mondja "Hát 2368# azok, akik bizonyos szükséges veszteségeket meg akartak úszni, szükségtelen veszteségekkel kell, hogy éljenek." 2380# Hmm-hmm-hmm. Elég ilyen ízelős mondat. 2385# 2385# Megint egy pici kitekintés. Érdekes módon - most így mondom, aztán legföljebb nem tudunk vele mit kezdeni - a 2396# megváltásba be van építve a szenvedés és a veszteség, még pedig azon a módon, hogy a probléma, a veszteség és a 2407# szenvedés a megoldás része. Így is mondhatnám, hogy a probléma, a nehézség a megoldás része lett. Tehát nem 2419# kikerülnünk kell, mert a megoldás részévé vált. Ugye Jézus szenved, a szenvedést nem kellett kikerülni, de a 2430# szenvedés a megoldás része lett. Az ellentétek elviselhetetlen feszültsége bennünk a megoldás része lett. A 2441# hiányaink fölismerése a megoldás része lett. Rendben van ez? Mind a 11 pontra, mert a 11-dik az egyszerűen így 2453# nevezhető, hogy... 2455# 2455# 11. Probléma 2456# Amikor elkezdünk befelé dolgozni, akkor olyan problémákig jutunk el, amelyeket eddig nem is láttunk. "Most akkor 2466# beszélnem kéne az apámmal?" Ugye, amíg nem kezdtünk bele egy munkába "Ó, nem állok vele szóba 5 éve, és igazam 2476# is van." Nem volt probléma. "Ez így rendben van." Elkezdünk belül dolgozni: "Most akkor valahogy meg kéne 2486# próbálni vele kibékülni? Hát ezt... na ezt nem akarom." A probléma is a megoldás része lett. 2495# 2495# Tehát mind a 11 dolog, amivel majd találkozunk, és amitől annyira fázunk, és amit a magunk módján szerettünk 2504# volna elkerülni, végső fölismerésként ráébredünk, hogy a megoldás részei, és nem azzal szemben vannak. Nem 2514# valami olyasmi, amit ha elég ügyesek lettünk volna, megúszhattuk volna. A tökéletlenséget nem lehet megúszni, 2524# sem a hibákat, sem a hiányokat, sem a veszteségeket, sem a szenvedést, sem azokat a betöltetlen 2533# szükségleteinket. Ezeket egyikből, egyiket sem lehet megúszni. A kérdés: hogyan tud a megoldás része lenni? Hát, 2543# de ez csak a vége. Menet közben teljesen be tud sötétedni. "Mit, mi volt itt a harmadik alkalommal? Nem 2553# emlékszem semmire. De a mikrofonra igen, az, az, a mikrofon az, a mikrofon." Ugye, ennyi fog maradni egy év 2563# múlva. Jó. Na most. 2565# 2565# Emlékeztek, arról beszéltem még, és ebbe bele is kezdtem, csak gondoltam, hogy egy árnyaltabb, finomabb 2574# fölbontású térképet nézhetnénk meg, mielőtt elindulunk, ezért az 5 pontból lett 11, hogy ha ebben a belső 2584# munkálkodásunkban, amit a sémákon keresztül végzünk el, szeretnénk - így mondom - növekedni, akkor valamiféle 2594# teljességlátásra lesz szükségünk. Eljutni valamiféle teljességre, így is, így is valamiféle teljességre, vagy 2604# legalábbis szembesülni azzal, hogy hol nem teljes az életünk. Akkor így beszéltem erről - emlékeztek, ez volt az 2614# első - hogy a személyiség összes dimenzióját, összes-összes részét, összes-összes alkotóelemét elkezdjük 2624# számításba venni. Hogy van olyan, hogy tudatos és nem tudatos, érzések, gondolatok, intuíció és tapasztalás, van 2634# személyes és kollektív tudattalan. Hogy a személyiségem valamiképpen őrzi az egész emberiség történetét, nem 2644# csak a személyes történetemet, hogy a személyiségben őrzöm a családtörténetemet, hogy a személyiségemben őrzöm 2654# az összes számomra fontos személyt. A személyiség összes dimenziója egyszer csak, egyszer csak meg tud jelenni, 2664# és rájövünk, hogy hol vagyunk egyoldalúak, illetve hogy bizonyos dimenziók mennyire hihetetlenül 2673# kimunkálatlanok. Hogy valaki mindig csak intuitív módon próbálja a valóságot megragadni, de nem ül le körzővel, 2683# vonalzóval, számológéppel valamit megmérni. Ugye, ő mindig csak úgy... 2690# 2690# Éppen néztem, National Geographic, légi katasztrófák. Nagyon, hát érdekes, érdekes. Az oknyomozás érdekel 2701# nagyon, amikor fölfejtődik valami. A mai adásban kicserélik a repülőgép ablakát, aki kb. 8000 méter magasságban 2712# puff, kirepül. A pilóta kiszívódik a repülőből, és rátapad a repülő orrára. Ezt képzeljétek el! 8000 méter 2723# magasban, mínusz 17 fok. A másodpilóta úgy hozza le a gépet, hogy a pilóta kívül rátapadva, az első pilóta a gép 2735# orrára. De tényleg, ez látszik, ez annyira furcsa, hogy ezen derültök, hogy na ne, ne már. De, és ketten fogják 2747# a lábát, hogy a túlnyomás ne repítse őt ki. Képzeljétek el, 5 hónap múlva ez a pilóta megint repül. Hát azt 2758# mondják, hogy másodperceken múlt az élete, sokkot kapott, elájult, lefagyott, gondolhatjátok. Hát képzeljétek 2769# el, megy 800 km/h-val. Milyen menetszél van mínusz 17-ben? Kicsit sok, ugye, azért ez már nem pite. Na, miért 2781# akarom ezt mondani? Mert a kutatás mit derítet ki? Hogy a szerelő kivette a régi csavart, és szemmértékkel 2792# megnézte az újat. Azt mondta "Ez ugyanolyan." Eredmény: nem volt ugyanolyan. Ugye ez körülbelül ilyesmi, hogy ha 2804# valaki mindig az intuícióval dolgozik, úgy ránézek, úgy távolról, attól függ mennyire jó a szemem. Itt most jól 2815# látom, tikk, egy századmilliméterrel volt kisebb, csakhogy az összes. Az, hogy egy századmilliméterrel kisebb 2827# volt mind a 90 csavar, az elég volt ahhoz, hogy pkkk, elpukkanjon. Ugye ez az, amikor például amikor valaki csak 2839# intuícióval közelít. S akkor kiderült, hogy nem tudnák a szerelési munkákat befejezni időre akkor, ha mérnének. 2850# Ezért nem mérnek, hanem tik-tik-tik-tik. 2855# 2855# Az életben is így van. Ha mindig csak arra hagyatkozunk, sosem élünk, mindig csak úgy eresszük el a lovakat, 2866# majd lesz valahogy, hát néha aztán lesz. De a másik, amikor valaki "Nézzük is, meg vannak-e a lábaim? 2876# Egy-kettő-három-négy... mar, fej, nyak..." Ugye hát így meg mikor fogsz lovagolni? 2885# 2885# A teljesség dimenziói 2887# 1. A spirituális dimenzió 2889# A személyiség része a spirituális dimenzió. Egy gyönyörű történetet ír Őri Géza. Utazik a tengeren egy hajóval, 2900# és az utasok örömmel veszik észre, hogy egy delfincsapat közelítette meg a hajót. Hát ezt nagyon élvezik, a 2910# delfinek tig-dig-dig, dig-dig-dig, tehát tök jópofa, és fogják, és elkezdik a delfineket kvázi etetni. 2920# Kidobálnak nekik kenyeret, ételt, ilyen tésztákat. Mit látnak? Hogy a delfinek fogják, és milyen édesen 2930# játszanak vele, hogy aláúsznak, kidobják a kenyérdarabot, akkor akkor az el..., akkor megint ki, és akkor "Áááá, 2940# milyen szép ez az út, a kenyerek, a kenyérrel játszanak a delfinek." Igen ám, csak van valaki, aki azt mondja, 2951# hogy "A delfin nem játszik a kenyérrel, hanem azt hiszi, hogy él." Amikor elkezd süllyedni, a delfin 2960# élettapasztalata a következő. Az élelem a vízből van. A levegő a víz felettről. Tehát meg akarja menteni. 2970# Kipöcköli a levegőre, hogy kapjon levegőt. 2975# 2975# Ez egy olyan gyönyörű kép az életünkre. Néha benne vagyunk, az olyan, mint amikor a delfin benne van a vízben. 2984# Eszünk, táplálkozunk, minden. De a levegő az akkor van, ha kidugjuk az orrunkat a vízből. (sóhajtás - szerk.) Ez 2994# a spiritualitás. S akkor megyünk vissza. Azzal a levegővel ott sok mindent... de ott akkor eszünk, szenvedünk, s 3004# néha kijövünk. Ez a vízből való kijövetel ez az, amit a 11 pont végére tettem. S akkor végül rájövünk arra, hogy 3013# megéljük azt, hogy..., fölismerjük azt, hogy... Ez az, amikor a delfin kijön a vízből. De aztán a delfin is 3023# visszamegy, és mi is visszamegyünk, és nem tudunk mindig spirituális emelkedettségünkben élni, hanem néha mi is 3033# alámerülünk, akkor szenvedünk, akkor hiányzik, akkor konfliktusaink vannak, akkor problémázunk. (Egészségedre!) 3042# Néha trüsszentünk, néha nem, és akkor... szóval, hát, úgy vagyunk, mint a delfinek. 3050# 3050# 2. A kapcsolataink dimenziója 3053# A teljesség 2. dimenziója, az összes kapcsolatunk. Rögtön, hogy miért olyan fontos - amikor elkezdjük ezt a 3064# belső munkát - a kapcsolatokat is számításba venni. Például kezdő segítők hihetetlenül képesek arra, hogy 3075# kizárólag az egyes embert és a személyiségét lássák. Akkor például van egy fiatal nő, aki nem lázadt otthon. 3086# Apukáját mindig tisztelte, fölnézett rá, ő mindig jó kislány volt. Most harmincvalahány éves, tehát nagyon 3097# fiatal, és elérkezik a személyiségfejlődésének ehhez a szakaszához. Ez most már kikerülhetetlenül bekopog, mert 3108# nem tudna tovább fejlődni, ha mindig megmaradna a tekintélytiszteletnek ebben a gyermeki szakaszában. 3119# "Tulajdonképpen félek a férjemtől." S akkor elmegy, mondjuk segítséget kér, és van egy kezdő segítő. A kezdő 3130# segítő megorrolja "Ohó, látom én, miről van itt szó. Lázadni kell!" Ez kimaradt a személyiségfejlődésből, itt 3141# a... tényleg hát, joggal mondhatná, csaphatna az asztalra... és jól besegíti őt, hogy hogyan tudja most megélni 3153# a személyiségfejlődésének ezt az elmaradt állomását. Ez remek akkor, ha közben segítőként tudom, hogy 3163# éppenséggel egy feleséggel dolgozom, egy anyával. Tehát hogy őneki kapcsolatai vannak. Lehetséges, hogy az lesz 3175# az eredmény, hogy ő a személyiségfejlődésnek valóban ezt a kihagyott lépését most megcsinálta, csak a házassága 3186# tönkrement. H-hm. h-hm, h-hm. 3190# 3190# Tehát nem a problémán kell segíteni, hanem az emberen. Nem a problémával kezdünk valamit, hanem az embernek 3198# segítünk segíteni. Ő pedig kapcsolatokban él. Tehát azt is állandóan fontos mérlegelnünk, és ezt is állandóan 3206# témává tenni, hogy most milyen mértékben, hogyan kell hiányokkal dolgozni, sebekkel, késztetésekkel, elmaradt 3215# dolgokkal. Mert sokszor lesz kis nyereségünk, és nagy veszteségünk, ha nem vesszük számításba, hogy nem csak az 3223# egyes ember és az ő személyiségfejlődése létezik, főleg ilyen leszűkített módon, hanem hogy kapcsolatokban van. 3232# Ezért orrolnak nagyon sokan egyébként a lélektanra, mert azt mondják, hogy nagyon sok segítő leszűkítve tekinti 3240# az embert, kizárólag az egyes embert látja, és annak a személyiségével foglalkozik. Óriási sikernek tartja, 3249# hogyha abban történik valami fejlődés, de azt az összefüggést, amiben él az a valaki, nem látja eléggé 3256# világosan, vagy elég fontosnak nem tartja. De ez még hagyján, mondanám a... ugye mindig van még egy csavar. Na, 3265# ha ennyi volna, jó is lenne, de nem csak ennyi van, hanem. 3270# 3270# Sokan azt is mondják, hogy "Sajnos elmentem párterápiára, és végül elváltunk." Ugye sokat ezt is mondják "Na..." 3278# Mert még amikor párokkal dolgozik valaki, az a munka nem tud nem valamiféleképpen személyiségfejlesztő hatású 3286# lenni. Valamiképpen az lesz, hát különben ugye azt akarjuk, hogy valami változás történjen, akkor valami 3293# változni fog. Hát föltehetően valaki egy-két évig dolgozik egy kapcsolaton, a kapcsolaton dolgozik, de hát 3301# nyilván az hatni fog rá. Az első lépés, az első természetes lépés, vagy inkább következmény mi szokott lenni? 3309# Kikerülhetetlenül ez megtörténik. Hogy jobban magunkra ébredünk. Tehát nagyon gyakran minden célom az, hogy a 3317# párt segítsem, de kikerülhetetlen lesz majd az ő személyiségének egy valamiféle fejlődése, valami... elkezd 3325# jobban magára találni. Amikor jobban magára talál, ez csak egy lépés. Ez nem azt jelenti, hogy ú, akkor mindent 3333# föl kell rúgni, hanem, hanem "Na, működik, amit csinálunk." Most jobban magára talált, de ez a jobban magára 3341# találás sokszor "Hát akkor most mi szükségem rád? Ez egy nem jó kapcsolat, akkor ezt minek tovább húzni? Most, 3349# hogy kezdek magamra találni, minek is vagyok ebben benne? Most, hogy kezdek megerősödni, dolgokra rálátni, hát 3357# majd bolond leszek ezt így folytatni." 3360# 3360# Ez megint a segítésnek egy gyerekbetegsége. Amikor, mert az, hogy aki segítséget kér, ezt nem tudja, az rendben 3367# van, mert - most mondjuk így - neked ezt nem kell tudnod. A segítőnek viszont igen. Ezért aztán, ahogy a 3375# személyiségfejlődésünk megy, éppenséggel még akkor is, hogyha ezt egy kapcsolat érdekében tettük, még akkor is 3383# törvényszerű, hogy megtörténhet valamennyi eltávolodás, valamennyi magamra ébredés és eszmélés. Hát hogy tudok 3390# magamra ébredni, és eszmélni? Úgy, hogy egy kicsit határozottabb határt húzok, ugye. "Na nem, ez, ez nem, eddig, 3398# eddig ezt, ezt ne mondd. Nem, én itt vagyok, én így vagyok, én ezt így látom." Ezért - ez majd a harmadik pont 3406# lesz, nem akarok előre szaladni - van... ezt nem is mondom. Szóval kapcsolatok. A kapcsolatok, és akkor... (Jaj, 3414# most csak megy az idő, nem t'om, ez, ez... hogy ez... Azon vívódok, most megint egy feszültséget élek át, hogy 3422# ezt most már tudjátok, vagy ezt most mondjam, vagy ne mondjam, vagy már unjátok, vagy mit tudom én, hogy van?) 3430# 3430# A kapcsolatokhoz mi minden hozzátartozik. Az életutunk összes kapcsolata. Meghalt személyekkel való 3437# kapcsolatunk. Az előző nemzedékekhez fűződő kapcsolatunk. Transzgenerációs örökségek. Hát az hozzátartozik a 3446# kapcsolati világunkhoz. Olyanok hatnak ránk, akiket nem is ismertünk. Tehát amikor az összes kapcsolatról 3454# beszélek, az... leülök, hogy ki is jut eszembe, vagy ki van benne a... névjegyzékemben. Az nem az összes 3462# kapcsolatod, akik benne vannak a névjegyzékedben, mert például az exeket valószínű már régen kitörölted. Már 3470# csak a következő miatt is. És most nem az a cél, hogy beírd megint őket, csak hogy tudd, hogy kikerülhetetlenül 3479# ott vannak. Ugye ez is... de sokat nem beszélünk erről, hogy régen az úgy volt, hogy ugye hát mi is kicsit ebben 3488# a naivitásban, hogy hát akkor szülő kapcsolat, és akkor valahogy a szülő kapcsolatot, az örökséget elrendezzük, 3496# és akkor na, jön a társkapcsolati rész. Höhö! Hát már a legtöbben 2-3-4-5-6 komoly kapcsolaton túl vannak, mire 3505# valaki mellett megállnak. Hát azok ugyanolyan kapcsolatok, ugyanúgy értékekkel, csodás dolgokkal és sebekkel. 3513# Tehát tulajdonképpen nem is csak az eredeti családból hozott dolgok vannak nálunk, amikor élünk már valakivel, 3522# akivel szeretnénk tartósan, hanem az összes előző kapcsolatunk is itt van. Nem egyszer azok a társkapcsolatot 3530# még jobban is meghatározhatják, mint a családi örökség. 3535# 3535# Hát az összes kapcsolatunk, jövőre vonatkozó kapcsolataink, hát az is meghatározó. Még meg sem született, de 3543# számít. Egy unoka, számít. A nagypapám hat hónappal azelőtt halt meg, hogy megszülettem volna. A családi 3551# legendáriumban szinte a legfontosabb üzenet a nagypapámról, akit sosem láttam, és aki engem sosem látott, az 3560# volt, hogy várta, hogy megszülessek. Hát milyen érdekes ez, hogy van a nagypapámmal egy kapcsolatom, kölcsönösen 3568# nem találkoztunk, de ő várt engem, én meg nagyon hálás vagyok érte, hogy ő várt engem. Egész rendkívüli, 3577# kivételes kapcsolat, hogy tudok egy embert, aki tuti, hogy várt engem. És hogyha belegondolok, neki fájt, hogy 3585# nem láthatott engem, az még inkább.... Ó, fájt, hát akkor vagyok valaki. Hogy azért az, hogy valakinek fáj, ha 3594# én nem vagyok? Hogy ezt azzal a nagyapámmal kapcsolatban őrzöm magamban, akivel sosem találkoztam. Hahh! Jó, 3602# tehát az összes kapcsolat. 3605# 3605# A kapcsolatokhoz nem csak a kétszemélyes dolgok tartoznak hozz, hanem a kapcsolatrendszerek. Családi 3613# kapcsolatrendszer, közösségek, osztályok, intézmények, a hazánk - a kapcsolatrendszerhez ez is hozzátartozik. 3623# Egyházunk, egyházunk a teljes örökséggel, mmm, van árnyéka, van színe. Jó, ez a kapcsolataink. Nem, nem, nem 3632# akar... hát... de hogy ez is egy sokkal tágabb világ, és látjuk, hogyha a kettőt egyben látjuk, ha-ha, máris 3641# azért egy elég finom árnyalt rendszerhez jutottunk, pedig ez még csak kettő, jön a harmadik. 3650# 3650# 3. A folyamat dimenziója 3651# Az életet, a személyiségfejlődést a maga folyamatosságában látjuk. Mindennek van egy folyamata, egy íve. Egy 3660# dinamikus folyamat és ív az egész életünk. Mi hajlamosak vagyunk - hogy tudjunk magunkkal valamit kezdeni - 3668# pillanatfelvételeket készíteni. "Amikor apám kiabált velem." S akkor ezzel dolgozunk. "Amikor rám csapta a 3676# gyerek az ajtót." Ezek pillanatfölvételek, de az életünk állandó folyamatban levés. Ez a harmadik, mikor valaki 3684# nem látja, hogy az, ami éppen most van, az egy folyamatnak a része is. 3690# 3690# Ha valaki nem látja az életnek a folyamat jellegét, akkor ugyanúgy el tud akadni ebben a belső munkában, mint ha 3699# az első kettőt nem látja tisztességesen. Érvényes a segítőre is. Mondok egyszerű példákat. Ha tudom, hogy az 3708# életnek folyamat jellege van - kikerülhetetlenül, legfeljebb én kikockázok azért, hogy valamit jobban megnézzek 3717# - akkor például a megbocsájtás folyamatában a harag elfogadható lesz. Amikor haragszom valakire, az elfogadható 3726# lesz, mert az a folyamatnak a része. Mikor elköltözöm otthonról, s az édesanyám sír... Ugye érdekes ám, én látom 3735# a szülőket, miközben esketek. Jó, hogy a pár nem látja őket, meg vannak ettől kímélve. Szokták mondani párok, 3744# hogy olyan nem jó, hogy háttal ülünk - de, jó. Én mán ezt tudom, jó. Tudjátok, mikor kezdő pap voltam, arra 3753# gondoltam, hogy valahogy rám dühösek. Ugye, hát kissé énközpontú megközelítése volt az esküvőnek. Mármost 3762# rájöttem, hogy dehogy rám dühösek. Majd megpusztulnak. "Viszik a lányom! Pont ezzel a pasival. S ez a pap meg 3771# itt lelkesedik, itt, itt... sz'al ki tudnám tekerni a nyakát. - Az én egyetlen kicsi fiam. Énszerintem jobbat 3780# érdemelt volna, legalább egy számmal jobbat. Nem, tényleg, nem lennék nagy igényű, egy..." Ugye ezek a 3788# természetes veszteségek. Most ha valaki azt mondja, hogy "Hát de nem okozhatok fájdalmat anyának azzal, hogy 3797# elköltözök." akkor azt a fájdalmat, amit az elköltözés vált ki, nem látja egy folyamat részének. Hát ha az egy 3806# folyamat része, "Ó, anya, túl leszel rajta." Hát a legtöbb anya túl van rajta. Legföljebb aztán elkezd 3814# anyóskodni. Az azt jelenti, hogy még sincs teljesen túl rajta. 3820# 3820# Ha látjuk az életnek a folyamat jellegét, óriási jelentősége van például, hogy minden életszakasznak megvan a 3833# maga jelentősége, külön jelentősége. Hát de hányan vannak - remélem, ti nem (De közben nézem az órát.) - hogy 3847# tulajdonképpen elég, ha a gyerek mondjuk hatévesen tanul meg olvasni. "A gyereknek elég, nem az én gyerekemnek. 3861# Mert A gyereknek igen. (innentől suttogva - szerk.) Az a jó, hogy a többiek úgy tudják, hogy elég csak hatévesen 3875# elkezdeni olvasni. Ezért ők, kis buták, lemaradnak. De a mieink már oviba úgy mennek, tud számolni. Stikába'! 3889# Ismeri a bötveket, az összes magyar bötvet." 3895# 3895# Rettenet, amikor nem adjuk meg minden életszakasznak a maga méltóságát. Hát hadd játsszon a kis Mirr-Murral, nem 3904# kell neki németül tudni számolni 4 évesen. Játsszon a Mirr-Murral. Éppenséggel mikor valamit át akarunk lépni, 3914# túlhaladni, valamit megerőszakolunk, hogy ne, ő már előbb tudja... sokszoros veszteségként jön ki a végén. 3924# Egyoldalúságként, elveti gyerekkorként, szóval olyan az életnek ez a bölcsessége, ez már a hatodik pont (Hatodik 3933# pont? Majd a negyedik lesz, nem is mondom, hogy mi.) hogy egy folyamat. Hogy megengedhetjük a gyerekünknek, hogy 3943# gyerek legyen. Aztán a serdülőnek megengedhetjük, hogy serdülő legyen. 3950# 3950# Jött hozzám egy anyuka, azt mondja "Jaj, te Feri, olyan jót mondott nekem egy segítő. - Na nem én voltam. - 3958# Olyan jót mondott. Azt mondta <<Figyelj, a serdülő gyereked ugyanazt csinálja, mint amikor magzat volt, csak nem 3967# belülről rugdos, hanem kívülről.>> Ja, ennyi?" Igen, ennyi. "Ja, hát akkor rugdosson. Hát azzal sem volt semmi 3976# baj, hogy belülről rugdosott, hát kicsi volt neki a hely." Azért rugdosott ugye, hát kereste, hogy hol a vége. 3985# Ez normális is, mert ha csak úgy ült volna, mikor "gyün" ki, hogy "gyün" ki? Hát kicsit már azért edzett rá. A 3994# serdülő ugye megismétli a személyiségfejlesztés fázisait, most kívülről rugdos. Mert kell neki a tér, a saját 4003# világába meg akar születni. Hát te vagy pont útban, hát világos, mert te vagy... Hát ki más? Hát az ismeretlen 4012# katona nincs neki útban, te... 4015# 4015# Azután most végignézhetjük, olvassatok Ericksont, hogy az élet fázisai. Mindennek meg van a maga jelentősége. Ha 4024# valaki valamit kihagy, az később akkor egy teherként a kimaradt személyiségfejlődési lépések - most így mondom, 4032# ilyen egyszerűen - megbosszulják magukat, teherként nehezednek aztán ránk. De ez is ugyanígy, hogy most, 4041# amikor... most 60 évesen problémás, ha úgy élek, mint 20 évesen. Tehát 20 évesen nem problémás úgy élni, mint 4050# amikor 20 éves vagyok, de 60 évesen az problémás. De viszont is, hát 20 évesen ne akarj már bölcs lenni - ez a 4058# vesszőparipám. 4060# 4060# Milyen, mikor van egy kissrác, érettebb, mint a korosztálya, s akkor mindenki elkezdi ezt pumpálni, hogy "Híí, 4069# micsoda... megint milyen jót mondott! Hát írni kéne ezeket az aranyköpéseit!" És akkor csinálunk belőle egy 4078# ilyen kis professzort, egy kis okostojást. Első fázisban kinő a környezetéből, s utána lemarad. Ez szokott 4087# történni. Először csodájára járnak, és aztán meg... jobb esetben valamiben tovább tudja vinni ezt az erőltetett 4096# menetet, a személyiségének, az életének más részeiben pedig lemarad. Az még a jobbik, hogy valamennyire az 4105# életében legalább egy csíkon valahogy előre tudott lépni. 4110# 4110# Óriási jelentősége van folyamatokban látni és gondolkodni. Hogy amikor szerelmes leszel, normális, ha 4119# idealizálod a társad. 20 év múlva már problémás. Az első 2 évben nagyon rendjén való, hogy az összes szép, 4129# valódi, nagyszerű értékből készítesz róla egy képet, s azt mondod "Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. Én 4140# ezt, ezt..." 7 év múlva, amikor összetörik ez a kép, és ugye a negatív mozaikokból alkotsz egy képet a társadról 4151# "Hogy nem vettem észre, hogy lusta is!" És végül az "is" kerül ki. És ha nem folyamatban látsz, akkor azt mondod 4162# "Hát most mutatkozik meg a valódi énje. Hinnye! Most, itt a valódi énje, na most, most derült ki, hogy kihez 4172# mentem hozzá, hát de ostoba vagyok! Gyorsan orvosoljuk ezt a problémát." De ez egy folyamat, s majd ez a negatív 4183# kép is összetörik, és akkor jön egy reális kép. Hát már akinél jön. 4190# 4190# Az életnek ez a folyamat jellege hihetetlen, hihetetlen jelentőségű. Nagyon, hogy lássuk pillanatszerűen, most 4199# ez van, vagy így van, vagy ez. Ha valaki mindig a pillanatnyi egyensúlyával foglalkozik, akkor a hosszú távú 4208# egyensúlyát bombabiztosan elveszti. Ez azt jelenti, ha folyamatokat látunk, hogy tudunk - megint a 4217# vesszőparipáim jönnek elő - célokat kitűzünk. Nem csak pillanatnyi cél, ma este élvezzem az életet, hát jól van, 4226# hanem tik-tik-tik-tik. De rendben van ez, ugye? Folyamatok. Nem, nem t'om, teljes életutat látni. 4235# 4235# Akkor a kríziseket is. Találkoztam ma valakivel a HÉV-en. Volt nálam egy pár alkalommal, rettenetesen nem volt 4244# jól. Meglátott, fölállt a helyéről, s jön "Jaj, Feri!" Elkezdtünk beszélgetni, 3 perc múlva már azt mondja 4254# "Emlékszel, hogy az életközepi krízist milyen rettenetesen éltem át?" és mosolyog rajta. Hát de nagy dolog, 4264# mikor egy krízisben úgy néha-néha egy ilyen kis spotlámpa pttt, "Krízis, nem maradsz így." Például ezért nagy 4273# jelentősége van egy krízist krízisként fölismerni. Azt mondani, hogy "Na, azért vagyok ilyen rosszul, mert egy 4283# elkerülhetetlen életciklus-váltópontra értem." Ez nem volt elég egyszerű mondat? Hát itt vagyok nem t'om, 47 4293# évesen, most rám szakadt az életnek ez a rettenet terhe, hogy nem lesz már több gyerekem, hogy akik meg lesznek, 4303# elköltöznek, hogy a férjem olyan, amilyen, hogy már többet éltem, mint amennyit fogok, és egyébként is 4312# világválság van. De ezért nem kell széttúrni mindent magunk körül. Beazonosítjuk "Áhá, egy tisztességes rohadt 4322# krízisben vagyok. Útálom az egészet elölről hátulra." De hogy egy pici, pici... 4330# 4330# Az a tapasztalatom, a sebzettségvezérelt életre jellemző az, hogy minden életszakaszban ami hülyeséget meg lehet 4339# csinálni, azt megcsináljuk, mert nincsen semmi íve az életnek. Ezért aztán minden szakaszban az összes 4348# téveszmét, hiedelmet, őrültséget, éppen az ahhoz az életszakaszhoz kapcsolódó összes marhaságot végigcsináljuk. 4358# Hát! Ezt tudjátok kötni az életben valamihez? Ugye, hogy 17 évesen azt mondja "Aaa, mindent ki kell próbálni!" 4368# Ez 17 évestől egy normális valami, de azért van szüksége valami, valami rendre, fegyelemre, valamire, hogy ez ne 4378# nyelje őt el. De ma... "Minek a rend meg a fegyelem? Majd én rájövök, hogy hogyan van." De ez rendben van, de 4387# hol van a szelep, hol vannak, hol a biztosítás? (Híjj, jááj, annyi mindent szeretnék még mondani. Még két 4396# mondat. Hát de még van is két perc.) 4400# 4400# Úgy fest megint, hogy az életnek van egy íve, folyamat jellege, hogy azok, akik fiatal emberként valamennyi 4411# fegyelemhez szoktak, később jól járnak vele. És ma a kultúra nem ezt erősíti meg, hanem azt, hogy minden 4422# pillanatból hozzuk ki a legtöbbet, sokszor valamiféle fegyelmezettség rovására, hosszú távú célok rovására. Ugye 4433# mindig, mindig, mindig, túlságosan is a pillanat. Ezért a fegyelmezettség, előrelátás, kitartás, hűség, 4444# engedelmesség, ezek ma nem fényes értékek. Rövid távon ennek látjuk előnyét. Ugye én szabad vagyok, én 4455# elmehetek, én megcsinálhatom, én kipróbálhatom, én fütyülhetek rá. Ez rövid távon sok előnnyel jár. Leszünk 40 4466# évesek, 50, 60 (egyre görnyedtebb - szerk.) és "Hogy a búbánatba' kerültem ide?" Tehát például az élet első 4478# felének igenis nagyon fontos szerepe, hogy valami rendhez, fegyelemhez szoktatjuk magunkat. Lehet, hogy nagyon 4489# furcsán hangzik, de aki ezt megspórolja, valamiféle szabadságnak, az élet szépsége, nem t'om micsodájának az 4500# ideológiájával, ő később keserű gyümölcsöket fog aratni. Ez kikerülhetetlenül így van. 4510# 4510# Mikor terápiára jártam - záró mondat - a terapeuta úgy mondta, hogy mindig úgy... mondtam mindenfélét, hát úgy 4518# el tudjátok képzelni, ott is körülbelül ezt csináltam, s akkor... Na, és akkor a terapeuta egyszer sóhajtott 4526# egyet, azt mondja "Hát, magát úgy nagyjából értem, de hogy miért lett pap, azt nem." De egy valamire gondolt 4534# itt, aztán ki is fejtette. "Maga, aki egy ilyen... így zsíí-csíí-csíí (Ez érthető volt? Remélem, ugye, hát a 4542# közlés nem csak szavakból áll.) Maga egy ilyen félkatonai szervezetben miért, miért... maga mit tagozódott ide 4551# be? Hogy ez miért... honnan jött ez magának?" Ugye, ez egy nyilván, nyilván ott helye volt nagyon ennek a 4559# kérdésnek. 4560# 4560# Na, a folytatást most nem mondom el, mert az nem rám vonatkozik már, hanem rátok. Jól van, cuppantlak titeket, 4577# és akkor tényleg... nem muszáj átvenni, csak... és akkor hirdessen, aki akar, én meg tűnök el innen már. 4595#
20121009 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
