2012.09.25-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
20120925 ¤
0000# (...)Örülök nagyon, hogy itt lehetünk. Majd pár szót erről is szeretnék szólni, de szeretnék belemenni már a 0010# témába. Minden esetre azért volt egy nyarunk. Remélem jól sikerült nektek, remélem, remélem. Milyen jó volt, 0021# hogy sokakkal, sokatokkal együtt is voltunk. A bajaiakat üdvözöljük! Hurrá Baja! A bajai barátaink biztos, hogy 0032# most is hallgatnak bennünket - nagyon köszönjük nekik a nyarat, és természetesen hát minden segítőnek, egész 0043# természetesen. 0045# 0045# A séma-terápiát vettük elő. Nem azért, hogy valamiféle terápiás kurzust tartsunk, nem is érezném magam 0053# följogosítva erre, hanem azért, mert a séma-terápia nagy segítségünkre van abban, hogy azt ígértük... 0062# Vonalvezetőül használjuk, mert hogy egy elég komplex és elég árnyalt, és eléggé naiv rendszerszintű 0070# megközelítésünk, integratív megközelítés ahhoz, hogy eddig is sok-sok-sok megfontolásainkat valamiképpen egy 0079# egységes rendszerben látva tudjuk elmondani. Ráadásul ugye az a célkitűzésünk, hogy egy picit megértsük 0088# magunkat, hogy együtt érezzünk magunkkal, és aztán valamiféle cselekvési lehetőség birtokába jussunk. Hogyha az 0098# a tapasztalatunk, hogy sok mindent kipróbáltunk, de valahogy mégsem vagyunk jól. 0105# 0105# Mottó: "Hogy a búbánatba' kerültünk ide?" 0108# Kedves ismerősömet hadd hozzam amolyan évkezdő történetként. Beszéltünk a nyárról, és ő is elmondta az ő nyarát, 0118# az ő nyarukat, meg én is elmondtam az enyémet. De az enyém az nem érdekes. Az övé annál inkább. Elment a 0127# férjével Franciaországba nyaralni. Aztán ahogy nekilódultak - majd kiemelem a fontos, jelentős pillanatokat - 0137# egyikük, aki vezetett mondta, hogy "Te, akkor kapcsoljuk be a GPS-t, nézzük mert innen már én nem nagyon ismerem 0147# az utat." Másikójuk azt mondta: "Nincs arra szükségünk." Ugye van... elérhető valamiféle útmutatás, de nagyon 0156# gyakran az első gondolatunk az, hogy "Ugyan már, nekem, minek? Ugyan már! Megy az, nem kell." Na, akkor mentek, 0166# úgy kezdett gyanús lenni, hogy nem jófelé mennek. Akkor ilyenkor szokott lenni egy jó ötletünk. Ugye ilyenkor 0176# még lelkesek vagyunk, és nagyon jó ötleteink vannak, és itt is ez megtörtént, és azt mondta az egyikőjük - 0185# direkt nem mondom, hogy férfi/nő mert nem ez az érdekes. (Ugye milyen... Most aztán a széles attribúciók 0194# megjelentek. Most kíváncsi lennék, gyorsan ikszeljetek, hogy ki ikszelt most nőt, ki ikszelt férfit.) Minden 0204# esetre az egyikőjüknek lett egy remek ötlete, s azt mondja "Te, akkor szerintem itt menjünk fel az autópályára! 0214# Mert ha az autópályára fölmegyünk, egy kicsit hosszabb, de hát sokkal gyorsabb, és akkor szinte ugyanott 0223# leszünk, mint ahogy gondoltuk." Fölmentek az autópályára, de az idő csak telt-múlt, és a szorongás nőtt. Akkor 0233# egyszer csak egy tábla megjelenik: Lyon lehajtó. Az egyikőjük nézi a térképet, azt mondja "Az nem lehet!" 0242# Megvan? "Az, az nem lehet!" Nincs szükség GPS-re, ez az egyik, a másik, hogy egyébként is vannak jó ötleteim, 0251# hogy hogyan kell csinálni, és amikor jön némi segítség, hogy ez most már pont a másik irányba van: "Az nem! 0261# Te... hülye vagy? Hát itt ülök már egy órája, látom merre megyünk." Na és akkor egyszer csak Lyonon túl 0270# elkezdett a másik oldalon lemenni a nap. Ugye ez egyikőjüknek föltűnt. Szóval... na, akkor végül, végül, végül 0280# kiderült, hogy teljesen össze-vissza, tik-tik-tik... s amikor úgy kiderült a GPS-ből, hogy hol vannak ahelyett, 0289# ahol gondolták, hogy vannak, és ahova szerettek volna menni, akkor egyszer csak az egyikőjük részéről a 0299# következő mondat hangzott el: "Na hogy a búbánatba' kerültünk ide?" 0305# 0305# Arra gondoltam, lehetne ez az idei év mottója. Akár erre a keddig alkalomra vonatkozóan is. "Tulajdonképpen kit 0315# keresek én itt? Na álljunk csak meg azért. Miért, mit vagyok én itt?" Tehát "Hogy a búbánatba' kerültem én ide?" 0325# És aztán ebben a társaságban, hogy beszélgettünk, nagyon - jó, hát egy ilyen oldott, bizalmi légkör van, merjük 0335# mondani a gyöngeségeinket, és mindenfélét. Akkor a másik azt mondja: "Te, nekem erről az jut eszembe, hogy most 0345# vagyok 40 éves, és nagyjából eddig sikerült a dolgokat úgy összerakosgatni, ahogyan gondoltam, hogy így jó lesz. 0355# És most, hogy úgy minden egész jól a helyén van, gyakorlatilag elviselhetetlen." Hogy összerakosgatjuk lépésről 0365# lépésre ahogy gondoljuk, hogy jó lesz, és az, hogy nem tudunk benne élni, vagy nehéz... élhetetlen. "Hogy a 0375# búbánatba' kerültünk ide? Hogy történt ez meg velünk?" 0380# 0380# Bevezetés: A sebzettségeink 0382# Most akkor menjünk, menjünk a témánk felé, de kérdésekre kell válaszolnom, nem felejtettem el. 11-et beszéltünk 0390# át múltkor, és nagyon... nem hagyhatom így, hogy ti kérdeztek, most direkt eljöttetek ide, és akkor én meg csak 0399# "Séma..." Úgyhogy kérdések. De egy picit, hogy, hogy hangolódjunk. Hogy... hahh... akármennyire is fájó számomra 0407# ez a fölismerés, nem tudom eltávolítani magamtól azt, hogy tulajdonképpen amióta egész szabadon a 0415# választásainkkal ki tudjuk fejezni azt, és meg tudjuk élni, hogy tulajdonképpen hogy is gondoljuk, hogy az jó, s 0423# persze aztán 10 év múlva rájövünk, hogy "Te, hogy kerültünk mi ide?" Hogy tulajdonképpen minél sebzettebbek 0431# vagyunk, és mindenki sérült - mondom ilyen kedvesen - tulajdonképpen nyilvánvalóan a sebzettségeinkből 0439# indíttatva is keresünk társat - ugye hát ez a nagy témánk. Hát miért, hát pont ott ne számítana a sebzettségünk, 0448# pont ott ne? Mindenhol, de ott nem? Ott lennénk pont nem t'om milyenek? Dehogy is! Ott még ráteszünk két 0456# lapáttal. Tehát már eleve a sebzettségeinknek szabad folyást engedünk, úgy találunk párt, vagy úgy nem találunk 0464# párt, vagy úgy érjük be valamivel, ami tulajdonképpen nem is jó nekünk már... Akkor utána a sebzettségeinkből 0472# adódóan csináljuk azt, amit csinálunk. Akkor egyszer csak eljutunk oda, hogy "Na, szakítsunk! Vége, ez 0480# élhetetlen, tűrhetetlen!" Akkor aztán ugyanúgy, adott esetben gyógyulatlanul keresünk egy következőt és 0488# csináljuk, úúú, naa. Nagyon nagy teret kaptak a sérüléseink. Ezt szeretném mondani. 0495# 0495# Még 50-100 évvel ezelőtt is egy olyan kultúrában éltünk, ahol a kultúrának szabályai, hagyományai, normái, és 0505# egy csomó minden tulajdonképpen ha tetszett nekünk, ha nem, egy valamiféle, és valamiképpen egy hosszú távú és 0515# sok szempontos életmodellt, vagy stratégiát hát néha erőltetett ránk, néha... mhh. Most azonban nagyon gyakran a 0526# sebzettségeinknek és a pillanatnak a foglyaivá váltunk. Mindezt persze a magunk módján nagyon szabadságnak éljük 0537# meg, és végül "Tulajdonképpen hogy a búbánatba' jutottunk ide?" Föl is kiálthatnánk, hogy "Ki ment meg bennünket 0547# a sebzettségeinktől?!" Ez most a szabadságunk következménye. Ha szabadok vagyunk, akkor a sebzettségeinket is 0557# szabadon éljük meg, s azok aztán ki is fejtik a maguk hatását. Na, hehh... 0565# 0565# A második, ami nekem bevezetésként még nagyon-nagyon fontos. Ezt... hogy. Ezért aztán nem egyszer éppen a 0573# legnehezebb élethelyzetekben nem is a társamra, a másikra, a helyzetre, a körülményre, önmagamra adok valami 0582# szabad választ, hanem sokszor minél nagyobb az érzelmi teher, a terhelés, annál inkább tulajdonképpen nem a 0590# helyzetre válaszolok, hanem a sebzettségemre. A sebzettségemből a sebzettségemre jön valami. Ez biztos érthető 0599# nektek. Hmm. Ettől persze - valaki ezt úgy mondta, hogy - mindent megteszünk, hogy összevisszaság legyen 0607# bennünk, meg körülöttünk, a rendetlenséget viszont utáljuk. Ugye ez most... Szóval, itt akkor egy fontos mondat, 0616# akár olyan mottó gyanánt is, vagy második mottó. Az első, hogy "Hogy a búbánatba' kerültünk ide?" A második meg 0625# valahogy így szól, így tudtam ezt megragadni, hogy... 0630# 0630# Mottó2: "Bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak!" 0634# Bízzunk magunkban - az jó, azért az úgy jó - de ne higgyünk magunknak! Bízzunk magunkban, és minél inkább a 0644# sérüléseink veszik át a terepet, annál kevésbé higgyünk magunknak. Mert amit érzünk sincs úgy, amit gondolunk, 0653# sincs úgy, amit észlelünk sincs úgy, és, és, és... egyszerűen nincsen úgy. Ne higgy magadnak! Bízz magadban, és 0663# a sérültségeiddel arányosan ne higgy magadnak! Keress jobbat, akiben érdemes hinni ezekben a helyzetekben! 0672# Ténylegesen. Na, jó, jó. 0675# 0675# "Legyünk jól másoknak is!" 0677# A harmadik, ez, ez is nagyon fontos volt nekem, mert nyáron egyedül hagytatok, és elkezdtem gondolkodni, s ez 0686# egy kicsit... ez árt azért most az alkalmainknak. A harmadik valami ilyesmi, hogy, hogy... Ahogyan mennyire 0695# fontosnak tartottuk éveken keresztül, hogy az egyes emberről beszéljünk, egyediség. Ugye, és aztán valahogy már 0704# annyira egyoldalú volt, akkor elkezdtünk az együttességről, az egyetemességről is szólni. Tarthatatlan volt már 0714# ez az egyoldalúság. Most is egy ilyen érzésem lett nyáron, hogy mármost annyit beszélünk arról, hogy jól 0722# legyünk, hogy muszáj, hogy ennek a gondolatnak valami kiegészítő párját is megtaláljuk, különben teljesen 0731# szét-jól lesszük magunkat. Ú, ezt, ezt nem írom alá. Tehát ha itt idehozzátok, ezt nem. És akkor így pedig arra 0741# a mondatra találtam, hogy legyünk jól másoknak is. Legyünk jól ne csak magunknak. Legyünk jól másoknak is! 0750# 0750# Azért, mert nekem biztos nem pusztán csak az a cél, most akkor úgy nem t'om én, jobban leszünk, jól leszünk, a 0758# csoportokat csináljuk, minden... és utána eddig legalább valahogy volt benned valami bajtársiasság, mert őneki 0766# se ment, meg neked se. Ugye, legalább akkor egy kicsit támogattátok egymást. Most, hogy jól vagy, elkezdtél 0774# fütyülni a többiekre. Na hát ezt, ezt ne! Szóval ettől az összes... komolyan most megint elkezdett a szőröm így 0782# fölállni. Az mindig... akkor ilyen érzelmileg megy a lift. Szóval úgy belegondoltam ebbe, hogy valaki eljön, és 0790# "Aj, itt fölszedek egy-két dolgot, és akkor hát fütyülök a többiekre!" Ez már egészen ijesztő. Na, tehát ezt így 0798# fogalmaztam meg ebben a mondatban, hogy "Legyünk jól másoknak is!" (Jól van, befejeztem. Na nem teljesen, 0806# jöjjenek a kérdések! Na, igen. Ne kapkodj, Feri!) 0810# 0810# Kérdések 0811# (13. kérdés... ott tartunk, az első 12 megvan. ) 0817# 13. Aszimmetrikus kapcsolatban élek. Én jobban szeretem őt, mint ő engem. Sokszor lepattanok róla. Van-e mit 0832# megmenteni? Terápiára járok. Mit tegyek? 0838# Csak így tovább. Most ezt a terápiára értettem. Ez jó, jó, hogy elmentél. Jó, jó, ahh, ahh, jól van, jól van, ez 0853# jó. Aztán... úgy hatott rám az őszintesége a kérdésnek. Jó, jó, ez látszik, hogy jó, jó irányba vagy, hogy 0868# merted kimondani, meglátni azt, ami veled van. 0875# 0875# Tudjátok, éppen arra jutottam néhány nappal ezelőtt, mert magamra hagytatok ugye, és akkor csak úgy gondolkozok, 0885# hogy milyen fölszabadító tud lenni egy olyan valaki, aki nem tesz semmit se hozzá, és nem vesz semmit se el 0895# abból, ami van. Ez olyan, mint az életművészet. Semmit nem teszek hozzá és semmit nem veszek el, csak úgy van, 0906# ahogy van. Ugye, hogy azt mondod, hogy "Jaj, olyan fáradt vagyok ma." Ez így van. De hozzáteszed: "Na nem csoda, 0916# a férjem mellett, nem csoda, hogy ide is csak úgy épphogy beestem. Még jó, hogy egyáltalán van ülőhelyem." Ugye 0927# elkezdtél hozzátenni valamit, amit már nem kellett volna. De az is van, hogy elveszel belőle valamit. "Hogy 0937# vagy? - Prímán!" Most elvetted belőle azt, hogy nem vagy jól. "Nem, nem vagyok jól." Előbb jól voltál? Nem 0947# tudjuk. Milyen nagy dolog az, milyen üdítő valakivel találkozni, aki nem tesz hozzá semmit, és nem vesz el 0957# abból, ami van. Híj! Na akkor! 0960# 0960# Azért örülök, hogyha valaki kér segítséget, mert ténylegesen van az úgy, hogy elviselhetetlenek leszünk 0969# magunknak. Tulajdonképpen erről van szó: elviselhetetlen leszek saját magam számára. Rengeteg..., hosszú ideig 0979# próbáljuk ezt át-, áttestálni. "Ha te másmilyen lennél, nem lennék így. Ha te így... Ha te úgy..." Nem veszek el 0989# belőle semmit és nem teszek hozzá semmit, azt mondom "Tulajdonképpen nehezen bírom magam. Tulajdonképpen így, 0999# ahogy vagyok, így... hát ez nem jó." Ezek nagyon, nagyon életre való mondatok. Se hozzá nem tettünk, se el nem 1008# vettünk. Jó. 1010# 1010# 14. "Nem békét hozni jöttem a földre, hanem kardot, szembenállást..." - Ez mi? 1016# Idézte valaki a szentírást. Hogy ez mi? Az első: van ebben egy nyelvi rész is. Ugye, hogy "nem békét hozni 1026# jöttem, hanem kardot" és hogy szembenállást, a gyerek az anyjával, fiú az apjával, mindenki mindenkivel, na, 1035# most nem... de hogy ez Jézustól származik, tényleg. Az első... s akkor ugye még hozzátehetjük azt is "aki jobban 1045# szereti apját, anyját, mint engem, nem méltó hozzám". Ugye, ez a kérdés, hogy ez hogy van? 1053# Van ennek egy nyelvi része. Egyszerűen az a nyelvi közeg, föltehetően az az arámi nyelv, ahogyan Jézus a maga 1063# világában beszél, nem alkalmas arra, hogy sokféle árnyalatot kifejezzen. Tehát például azt, hogy "jobban 1072# szeretni", azt csak valami ellentétbe állítással tudja kimondani. Ennek aztán a nyelvi lecsapódása egy csomó 1082# nehézséget okoz, hogy hogyan értsük, vagy hogy értelmezzük. Ez az egyik, azért ezt érdemes tudni. 1091# A másik, ami inkább ennek a belső logikája. A szüleink nagyon sok mindent adnak nekünk, és nagyon sok mindent 1100# kaptunk tőlük, jót és rosszat, hideget-meleget. de kétség kívül, ahhoz, hogy saját magunkra tudjunk találni, 1110# valamennyire fontos, hogy el tudjunk tőlük távolodni. Nem egyszer a legbelsőbb hang ahogy szól, hogy "Tedd 1119# ezt!", hogy "Csináld azt!", vagy "Élj így!", vagy "Ez nem jó.", az ellentétbe kerülhet azzal a családi 1129# örökséggel, hagyománnyal, a család belső világának a dolgaival, amibe belenőttünk. Egyetlen család sem 1138# tökéletes, egyetlen nagy család sem tökéletes. Erről sokat beszéltünk 2 évvel ezelőtt év végén. Mindig 1147# egyoldalúságok vannak, családi ars poetica-k és mindig valami az árnyékba kerül. Nem egyszer ahogyan egyáltalán 1157# felnőttek akarunk lenni, vagy egy belső hangot megtalálni, ez törvényszerűen, törvényszerűen, kikerülhetetlenül 1166# valahol ütközni fog valami családi hagyomány, -kultúra világgal. Kikerülhetetlenül, mert a szüleink egyoldalúak. 1176# Mikor működik egy család, még egyoldalúbb. Sokszor ez derül ki, hogy akkor még sarkosabbá válik valami. Tehát ez 1186# az ütközés nem kerülhető ki se akkor, ha felnőttek akarunk lenni, se akkor, hogyha a belső hangunk alapján 1196# szeretnénk élni - nem kerülhető ki. 1199# Ezért ezt a feszültséget nem lehet elsimogatni, és nem is érdemes. És látjuk, hogy akik ezt a feszültséget, hogy 1209# saját magukra találjanak, vagy hogy a belső hang alapján éljenek, ezt el akarják simogatni, ennek mi szokott a 1219# legklasszikusabb tünete lenni? Az, hogy valaki vesztegel. Nem hoz meg döntéseket. És miért is nem? Általában a 1229# válasz nagyon egyszerű. "Azért, mert nem akarom, hogy anyának fájjon, egyszerűen nem akarom. - Nem akarom, hogy 1238# apa szomorú legyen. - Nem akarom, hogy nagyi még meghaljon." Ugye, a fantáziánk végtelen. És akkor mi történik? 1248# Most így mondom: megpróbálunk úgy leszakadni, hogy a szakadás fájdalma ne érkezzen meg. Hát nem lehet valamiről 1258# leválni, sőt... 1260# 1260# Most eszembe jutott... van egy horgász valamelyik adón. Nagyon érdekes, ilyen rettenetes nagy halakat fog, 1268# szoktam nézni. És akkor ő mondja, hogy egyszer valahogy fölsértette magát csontig valami, ilyen halfiléző 1276# késsel. "Hát nem volt más ott, pillanatragasztó." Pillanatragasztóval cskk-zzs-zzs. Hát mi? Az Amazonason, mikor 1285# fogod ki a piranha-t? Akkor nincs elsősegély láda. Tik-tik-tik, pillanatragasztó. Azt nem tudom, honnan volt, de 1294# az volt. Itt egy kicsit csuklik a történet, de most ne menjünk ebbe bele. Szóval... pillanatragasztóval biztos 1302# volt már veletek olyan, hogy... Hogy egy nem t'om én reklám, hogy megy az ürge a plafonon. "Persze!" Ugye, ez 1311# meg "persze!" És akkor rácsöppen az ujjadra a pillanatragasztó. "Ja, persze!" Ugye, és akkor... "A nemjóját! 1319# Hogy a búbánatba ragadt ez össze?" Ragadt már? Biztos ragadt már össze kezetek. Ugye úgy... kicsit ijesztő. "Ha! 1328# Ez hogy lesz? Sebészet? János Kórház? Vagy hogy?" Mert azért ez így elég hülyén, hülyén veszi ki magát. Ugye 1337# lehet azért így is, csak... Szóval. 1340# 1340# Most képzeljük el, hogy valaki 5-10-15-20 évig él egy sajátos, ilyen összeragadásban. Akkor az úgy, úgy...? Két 1352# perc elég ahhoz, hogy úúmmm-hmm. Az meg ott 20 éve van így. S úgy, úgy akarod, hogy legyen műtét, de ne fájjon, 1364# érzéstelenítés se legyen, de jó is legyen. Na ilyen meg nincs. Szóval, na...! Egyszerűen akarom mondani. Tehát 1376# ahhoz, hogy belső hang alapján tudjunk élni, hogy felnőtté tudjunk lenni, ez törvényszerűen, kikerülhetetlen 1388# ütközést fog jelenteni. Akkor járunk rosszabbul, hogyha meg akarjuk kímélni a szüleinket (magunkat!) az 1399# elszakadás fájdalmától. Akkor járunk hosszú távon rosszabbul. Na, és akkor ide mondanék még. 1410# 1410# Most ellenkezés, meg..., ugye most ez egy a szentírásra, jézusi mondatra való kérdésre... Ezt most akkor így, 1420# ebben a dimenzióban tudom megválaszolni. Tulajdonképpen van öt olyan dolog - erre jutok, akárhányszor 1429# átgondolom. Biztos több is van, de öt kiemelkedő, ami akkora érték, hogy azokra hivatkozva hihetetlen sok 1439# embertelenséget követtünk már el. Nyilván megválogatjuk, hogy mire hivatkozva tesszük ezt. Az első... most csak 1450# úgy lazán, aztán egy picit mindegyikről. "A családomat szeretem. Én csak a családomat szeretem. - Én csak a 1460# munkámat végeztem. - Én csak a hazámat szolgáltam. - Én csak a vallásomat gyakoroltam. - Én csak az életemet 1470# akartam fönntartani." Ha ezeket így kimondom, mindegyik gyönyörű. Nem? A munkámat végeztem. A családomat 1480# szerettem. A vallásomat gyakoroltam. Élni akartam. Gyönyörű szépek. Melyikünk merne ellenvetni ezeknek? 1490# Igen ám, de Jézus mondása itt föltár valamit, ami tulajdonképpen karcos nagyon. Nem csoda, hogy az egyházon 1500# belül is tulajdonképpen nagy lavírozás folyik. Most ezt rögtön egy picit ki is fejtem. Szóval. Természetesen, 1511# állandóan mi is mondjuk, hogy: "Az élet hatalmas érték. - A család, a család, a család..." ugye minden két évben 1521# család éve van. Aztán: "A hazaszeretet." S bevisszük a templomba a nemzeti lobogót. Kettőt is. És a többi, és a 1532# többi. Ugye a munka becsülete, tisztelete, dolgozni, izé..., aki... Na! Igen ám, de erről könnyebb beszélni, 1542# mint az evangéliumnak azt a sajátos radikalitását néha úgy megsejteni és úgy bele... úhh-úhh-úha... "Ez most 1552# tényleg így van?" Micsoda gazemberek, rettenetes diktátorok, fölháborító alakok hovatkoztak arra, hogy "De hát 1563# csak a családomért... Hát a családomért tettem. Hát nekem is vannak gyerekeim." És akkor jönnek ezek a sajátos 1573# életrajzok, amiket általában nem ők írnak, mert... Otthon példás családapa. Milliókat simán le lehet mészárolni, 1584# de otthon, otthon... Rettenetes, hogy mit tudunk annak mondjuk a leple alatt tenni, hogy "Hát a családomért." 1594# Még csak nem is magamért, hát a család, a családért. És az, ahogyan azt... "Csak a családért..." ez nem egyszer 1605# kritikus pillanatokban kikerülhetetlenül ütközni fog az evangéliummal. Ezt nem tudom máshogy mondani. 1615# 1615# "A hazámért." Nem akarok aktualitásokba belemenni, nem érzem jól magam, ugye mindenhez hozzá akarnék szólni, ami 1626# éppen történik. Baltás barátunk. Jön az éjszaka, és ő egy nemzeti lobogót lát maga előtt, nemzeti hőssé válik. 1638# Egy totál abszurditás, hogy egy teljesen brutális gyilkosság fölveheti ezt a köntöst, hogy "A hazámért." Tudjuk, 1650# hogy ez a nyomorult fiatalember végig kellett, hogy nézze a szüleinek a brutális kivégzését. Remélem tudjátok, 1662# ez nem úgy van, hogy valaki úgy fölébred, és azt hiszem, most levágom valakinek a fejét. Ez ritka. Az annál 1673# gyakoribb, hogy ez a nyomorult kissrác gyerekkorában látja, ahogyan brutálisan megölik a családját. És akkor 1685# lehet találni egy szempontot, ami mögé az összes földolgozatlan sérelmet, romboló igazságérzetünket, 1696# fájdalmunkat, traumatizáltságunkat, mindent ugye alá lehet tenni. Ugye ez pedig akkor lehet a hazaszeretet. 1707# Jézusnak rengeteg ütközése volt azzal, hogy állandóan az evangéliummal szemben valamiféle haza- vagy nemzet- 1719# vagy népszeretetre akarták rávenni. Azzal szemben. S ezért nagyon utálták őt, hogy nem lehetett kijátszani őt a 1731# hazára, a népére, a nemzetére, a választottságra hivatkozva, nem lehetett. Tehát ez. 1740# 1740# Most mindegyiket nézhetnénk, nem tudom, hogy kell-e. Tehát család, haza. "Csak a vallásomat gyakoroltam." Ugye, 1750# ez az Istenre hivatkozva olyan embertelenségeket csináltunk, hogy bele lehet borzadni. Áhh. És a többi, és a 1761# többi. "Csak élni akartam." Ugye nem kell ezt, ezt hosszabban mondani? Tehát amikor Jézus azt mondja "Nézzétek, 1772# néha bizonyos dolgokat nem lehet elsimogatni." Simogathatod nyugodtan, egyszerűen csak korrumpálódsz. Simogasd 1783# nyugodtan, és elkurvulsz. Nem t'om, olyan lelkesítő vagyok ma! Majd egy kicsit... Térjünk is át valamire. 1793# Érthető? Na. Ugye, a kérdező: "Ez hogy is van?" Hát valahogy így. 1800# 1800# 15. Magas külső önbecsülésű ember szabadon cselekvő-e? 1804# Ha csak nagyon erős külső önbecsülésű, akkor nem. Nagyon nagy kérdés, hogy ez a nagyon magas külső önbecsülés 1813# hogyan mozgatja őt? Ugye vannak, akik egészen siker-mániások lesznek, siker, hírnév őrületük van. Ha nem kapják 1823# meg a mindennapi zanzi-manzizást, egészen elfogynak belül. És akkor az mire visz majd minket? Tehát ez a siker, 1832# hírnév, és akkor majd birtoklás, és akkor... ehh. Tehát klassz dolog a külső önbecsülés, hogyha más kiegészítő 1841# értékek is hozzá tudnak járulni - mondjuk valami erkölcsi tartás. Ugye, és akkor bizonyos dolgokba már nem 1850# megyek bele azért, hogy rólam szóljon. Ez rendben van. 1855# 1855# Tehát önmagában a külső önbecsülés... Miért nehéz ez? Miért nehéz az, ha csak a külső önbecsülés van? Mert a 1865# külső önbecsülésünket nagyon furfangos módon is meg tudjuk erősíteni. Például egy társkapcsolatban mindig nekem 1876# kell, hogy igazam legyen. Ez egy klasszikus. Mindig... nekem érezni kell, hogy enyém az utolsó szó. Kedves 1887# ismerősömék vitatkoztak a vonaton. "Miért van az, hogy mindig tiéd az utolsó szó? - Nem mindig az enyém." Szóval 1898# valakinek egyszerűen szinte fizikai fájdalmat okoz, hogyha nem lehet fölényben a társával... Mert akkor érzi, 1909# akkor érzi valahogy nyugodtan, biztonságban, jól magát. 1915# 1915# A finomabb eset, ha nem, nem kell, hogy te hülye legyél, vagy megvesselek, vagy megalázzalak, vagy lebénázzalak, 1924# vagy lenyomorultozzalak, de azért nekem jobbnak kell lenni. Ez még a finomabb eset. A durvább eset az, amikor 1933# állandóan be kell bizonyítanom, hogy te hülye vagy, és ahhoz képest kezdek el jól lenni. Az önbecsüléshiánnyal 1943# küzdő ember csökkentértékűség sémában vergődve mindig hajlamos egy alá-fölé rendelő dinamikában élni és látni, 1952# és ez nagyon árt a kapcsolatainak. Itt egy pici kitérő. Mi is ez? Ugye állandóan törekszünk egy egyensúlyra. 1961# (Ugye, te egy elég jót találtál. Elhever...) Törekszünk egy egyensúlyra magunkban, magunkkal, és egy 1970# kapcsolatban elkezdünk törekedni a társunkkal is valamiféle egyensúlyra. Igen ám, de mi történik akkor, hogyha 1979# éppen a kapcsolat kibillent az én belső egyensúlyomból? A legtöbben, akiknek nincsen szilárd belső önbecsülése, 1989# ahhoz tartozó készségek, adottságok, egyebek, ő azért, hogy a saját belső egyensúlyát meg tudja tartani, olyan 1998# megoldásokat is választ a kapcsolati egyensúly-vesztésben, amik a kapcsolatot tönkreteszik. De miért is? Hogy a 2008# saját belső egyensúlyát megőrizze, vagy helyreállítsa. Ez a rettenetesen nehéz. 2015# 2015# Ha valaki nagyon kiszolgáltatott idebenn, nagyon könnyen kibillenthető, és alig van stabilitás, nincs belső 2022# önbecsülés, akkor a kapcsolat állandóan olyan kihívásokat intéz, hogy azt mondja "Hát ez olyan, mintha egy... 2030# mikor a sivatagban megyek és ott van egy pohár víz - azt megszerzem." S hogy ezt ki hogy szerzi meg egy 2038# kapcsolatban... S ugye mikor jobban leszek, akkor lehet, hogy jön egy bűtudat, vagy "Jaj, most miért csináltam? 2046# Bocsáss meg! Hogy lehettem ilyen hülye?" De ennek nincsen vége, mert mindig, amikor megbillen a belső egyensúly, 2054# azt mondom "Na inkább a belső legyen meg, mint a külső." Fordítva is lehet, már a kapcsolati egyensúly. Valaki 2062# egy olyan, mondjuk egy ilyen jó kislány, egy olyan hangolódós. Most te hangolódsz, és hangolódsz, és... amikor 2070# érzed, hogy a társadnak egy picit nő így a szemöldöke, juj, már arra is próbálsz ráhangolódni, hogy nő a 2078# szemöldöke. Mi lesz a következménye hosszú távon? Elveszted a belső egyensúlyod. Ugye, és akkor egyszer csak 2086# fölébredsz egy reggel, és azt mondod: "Hogy a búbánatba' vagyok ilyen? Egyáltalán ki is vagyok én? Mert az, hogy 2094# a társamnak a szemöldöke hogy nő, azt tudom. De én hol vagyok, kezit csókolom?" 2100# 2100# Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy amikor borulékonyak vagyunk, akkor sokszor akarva-akaratlanul egy döntési 2109# helyzetben találjuk magunkat, és vagy mi vesztünk, vagy a kapcsolat. Valamelyik egyensúlyt megpróbáljuk 2117# megtartani, és nincs még annyi stabilitásunk például, például... Jön egy érzelmi teher, teneked rossz napod van, 2127# rossz kedved van, be-beszólogat, egyik beszólás, másik beszólás, harmadik. Van egy belső stabilitásom, 2135# önbecsülésem, és akkor azt el tudom kezdeni hordozni. Adhatok egy visszajelzést, ugye az nem "Mmm!!" Az nem, az 2145# is egy visszajelzés, de nem erre a fajtára gondolok. "Te, mi, mi van ma veled? Már a harmadik olyat vágtad oda 2154# hozzám. Nem is szoktál ilyet tenni. Mi van?" Ugye, ez egy egész épeszű visszajelzés. De hogyha én borulékony 2163# vagyok, az elsőre visszarúgok. Ettől általában a helyzet elmérgesedik és teljesen... Tehát az önbecsülésnek, a 2172# belső egyensúly-tartásnak - s ez egy érzelmi teherbírást jelent, hát erről sokat beszéltünk. E nélkül az érzelmi 2182# teherbírás nélkül ajjaj-jajjaj-jaj! De az érzelmi teherbírás valaminek a következménye. Annak, hogy jól vagyunk, 2191# s annak a következménye, hogy megszilárdultunk belül. Ezért bizonyos helyzeteket bírunk. Aztán arról lehet 2200# beszélni, megbeszélni. Ez ugye érthető? Ezért egy társkapcsolatban - ez ugye a vesszőparipám - mindig van saját 2210# rész, mindig, amivel nekem kell valamit kezdeni, olyan rész mindig van. Úgyhogy ha éppen a társad nincs kéznél, 2219# hogy szidd, akkor esetleg erről is egy picit el lehet... Jó. Há-há! 2225# 2225# Néztétek az olimpiát? Ahh! Ohh! Hát nekem van egy jó tévém... s akkor néztem 3D-be'. Két hétig ott ültem. A 2234# pizzás belőlünk élt. Már hogy belőlem, meg a tévéből. Ott... Risztov Éva. Hát én úgy sírtam, mint egy 2243# kölyökkutya. Hát ahogy ment... hát egyszerűen olyan élmény volt, hogy fölálltam, nem bírtam ülve maradni. 2252# Mentem, rohantam, kimentem az előszobába. "Ez nem igaz!" Visszamentem. Ismétlés, ismétlés, és azzal, hogy ott... 2262# úgy vettem ki a szabadságot, hogy néztem. Tehát ez a... szabi, olimpia, ez össze volt rakva. Tehát én... 2271# tényleg, ezt... sose felejtem el, hogy ezt egy nagy ajándéknak tartom az élettől, hogy kezdve, hogy ott 2280# fölálltak, attól kezdve azt a két órát láthattam. Hogy az... annak a dinamikája, meg minden, mindene... és az, 2290# hogy valaki jön, s akkor nem úgy nyúl be a célba, hogy öáá..., hanem még egy karcsapás, s akkor így hátulról, 2300# így "Nesze neked időmérő tábla!" Bufff! Nézzétek meg, az amerikai csaj az így izé... tornázott. Ez nem torna 2309# kérem, hosszútávúszás. Én hát nem ismerem ezt a Risztov Évát, de hát nagy... sz'al nagy tisztelője lettem. És 2319# hogy elkezdtem akkor, a neten mindenfélét megnéztem, ami elérhető volt, mert nagyon kíváncsi voltam. Hát kijött 2329# a vízből, és még... "Hol van még egy kis víz, vagy valami? Ne már, hogy vége legyen! Azok ott mit csinálnak? 2338# Jöjjetek már ki, hát vége van a versenynek, már megnyertem." Hát láttátok, ilyen lenyűgöző volt. Sz'al ment, és 2348# akkor... sz'al na! Ha egy picit így utána "gugliztok", akkor ugye az derül ki, hogy micsoda nagy utat járt be. 2358# Most nem őt akarom elemezni, meg semmi. Hát majd egyszer fölhív telefonon, és akkor miket mondtam róla... hát 2367# ezt nem, nem. Tehát ezt most vegyétek úgy, hogy ez az én belső hullámverésem itt az élményeim kapcsán. De hogy 2377# ugye volt egy Britney Spears korszaka. Azt tudjátok, ugye? Hát egy fiatal lány, és akkor mindenhol Britney..., 2387# tehát annyi Britney Spears nincs is, de sz'al akármerre nézett, ez ott neki jött. És hogy... ugye hogy az 2396# Egerszegi Krisztinától kapott úszódresszt. "Olyan akarok lenni!" Jaj, hát szóval... és amikor az első 2405# nyilatkozatokat tette, ott volt egy-egy olyan mondata, amiben azt lehetett megélni, hogy a szenvedés ezt a nőt 2415# már megérlelte. Hogy ilyesmit olyan valaki mond, aki átment abból, hogy külső önbecsülés, muszáj győzni... És 2424# tudjátok, hogy előtte egy világkupán, ha jól emlékszem világkupa, helyesbítsetek légyszi, nem? Ott a cél előtt 2434# nem sokkal szabálytalanság miatt kizárták. S akkor azt nyilatkozta az olimpia után "Nagyon köszönök mindenkinek 2444# mindent - és mondta is, a városnak... - és tulajdonképpen nagyon javamra vált az az igazságtalan kizárás. 2453# Igazságtalanul elvettek tőlem föltételezhetően egy győzelmet. Ez nagyon javamra vált, mert még éhesebb lettem. 2463# Ugye a külső önbecsülés: "Akkor nyerni minden áron!" Volt az a korcsolyázónő, amerikai. Úgy tűnt, hogy az 2472# ellenfele jobb, s fölbérelt embereket, hogy baseball ütővel üssék szét a térdét. Na ez a külső önbecsülés. 2481# Mindegy milyen áron, csak akkor... 2485# 2485# Valahogy úgy érzékeltem, hogy ez a mi bajnokunk egy hatalmas, hatalmas személyiségfejlődést is bejárt, s hogy 2497# lett neki belsője. Belső, belső önbecsülés. S ez akkor is tudta őt előre vinni, hogyha... Mit mondtak a 2508# szakmabeliek? Hogy így nem lehet versenyezni. Tehát hogy olyan taktikát választott, amivel veszteni lehet. Mert 2520# 10 km-en nem megyünk elöl. Annak azért is jelentősége van, mert a farvizén mindenki ott szépen elbubizik. Valaki 2533# végig vezetve nyer - nem, ilyen nincs is. Hát ehhez belső önbecsülés kell. Szóval... taktika, meg... "Tudok 2544# úszni? Tudok. Hát akkor..." Jó. Szóval, hej, ez az olimpia, jaj, jaj! Négy évet kell várni. 2555# 2555# 16. Belső önbecsülés hiányában miért nem állnak bizonyos családtagok az övéik mellé? Adott esetben miért állnak 2564# a kritizálók mellé? 2566# Erről már akkor beszéltünk. Alá-fölé rendelő dinamika és logika miatt. Őneki az, hogy kritizál másokat, az 2575# indirekt módon egy megerősödést ad. Ugye ezt nagyon sokan teszik. Körülbelül ezt látjuk társadalmi szinten is, 2585# hogy alacsony az önbecsülésünk, ezért állandóan mindenkit szidunk, bántunk. "Mert így legalább hozzá képest most 2594# itt ahogy... most legalább, legalább..." Mondjatok egy köztiszteletben álló embert! "Nincs olyan." Ugye, 2603# látjátok, ez az! Na erről beszélek. Ugye, hogy... na. A belső rossz érzéseinket, indulatainkat, mindent a 2613# kritikával próbáljuk valahogy kiköpködni magunkból. Így próbálunk megszabadulni tőle, és az alá-fölé rendelésben 2622# "Na, vagyok én is olyan." 2625# 2625# Hát régen... most megint a sport jut eszembe, ugye régen azt mondták, hogy 10 millió futball szövetségi kapitány 2633# országa voltunk. Ugye mindenki pontosan tudta, hogy kit kellett volna beállítani, kit nem kellett volna, kit 2642# kellett volna lecserélni, és miért volt rossz a taktika. Ugye, és ezt rögtön a meccs után pontosan mindenki el 2650# is mondta annak, akivel nézte a meccset. Szóval ezért van. Aki kritizál, indirekt módon megerősíti magát, mert 2659# hozzá képest "Tessék... hát én sokkal jobban láttam. Már előre láttam. 2665# 2665# 17. Ölelés a legmélyebb vágyam, de nincs ott, aki megadná. 2670# Első válasz: az ölelés biztos, hogy nem a legmélyebb vágyad. Bocs. De lehet, hogy már rájöttél azóta. "Jó, 2679# tudom, jól van, tudom. Most miért kellett így, mindenki előtt?" Az önbecsülés nem a legmélyebb vágyunk, vagy mi, 2690# az ölelés nem a legmélyebb vágyunk. Na, majd erről is akarok beszélni, hogy ezek az elszólások... Na, de 2699# tényleg, az önbecsülés. "Hát most mi? És akkor becsülöm magam, és akkor mi van?" Ugye, ez az, hogy hát akkor 2709# becsülöd magad, és akkor ebből szülessen meg valami. Ugye? Hát most csak úgy becsülöd magad, az nagyon szép. É 2719# akkor? Vegyél hat tükröt, és akkor nézd magad. Tessék. Szóval... 2725# 2725# Az ölelés nem, nem, nem... Ahogy az ölelés a legmélyebb vágyam, de nincsen ott, aki megadná... Egészen-egészen 2733# egy pici gyerek lettem, ahogy belementem a kérdésedbe. Ez inkább valami gyerekkori élménynek egy... Ez nem 2742# annyira vágy, hanem hiány. Az nem ugyanaz. Lehet, hogy úgy éled meg, hogy "Az életem nagy hiánya. Egy ölelés 2750# kéne, minden jó lenne." Ez egy csecsemőnek az életérzése. De ez nem vágy, hanem hiány, neked már hiány. Bocs. Ez 2759# egy hiány. Szóval a hiányt ne tévesszük össze a vággyal, ez egy hiány. 2765# 2765# Azért sem lehet a legmélyebb, mert megkérdezed, hogy "Jó, kapok-e valamit az öleléstől? Miért jó nekem az 2775# ölelés?" Hát erre tudunk azért válaszolni. Hogy nem önmagában az ölelést akarjuk, hanem hogy az ölelésen 2786# keresztül valamit kapunk, élünk. De azon gondolkodtam, ha valaki azt mondja nekem "Az ölelés a legmélyebb 2797# vágyam." lehet, hogy olyan mélyen éled meg ezt a csecsemőkori világot, hogy ott még ezt nem tudjuk, hogy van 2809# mögötte valami. Megkapjuk az ölelést, és tényleg minden megvan. Úgyhogy mmm... mmm... mmm... De aztán itt egy 2820# fényt hozó mondatot is írt a kérdező. "Ilyenkor sírok, túlélem, és csodálkozva észlelem, hogy a lelkem még 2831# mindig egyben van." Áhá, ez jó. Erre lehetne mondani: "Bízz magadban, he higgy magadnak!" Nem fogsz 2841# belepusztulni, ha nem kapod meg, nem mész tőle tönkre, nem áll le a világ. Oké. 2850# 2850# Ha valakinek egy picit több ereje van, és senkit sem talál otthon... a tévé megvan... Akkor azért két valakihez 2859# mindig fordulhatunk, ha már egy picit is észnél vagyunk. Azért az nem olyan nagy dolog. Az egyik a felnőtt 2869# énünk. A másik a szülő énünk. Ezzel a kettővel ilyenkor lehet egy picit beszélgetni. Ugye a felnőtt énünkkel 2878# megbeszéljük, hogy "Tulajdonképpen igen, nagyon vágyom az ölelésre. - Igen, ó, ez egy gyerekkori dolog, igen. - 2888# Attól még fáj! - Igen, tudom, ez érthető is. - Jaj, de majd beledöglök! Te ne legyél ilyen okos! - Hát nem, nem 2897# azért mondtam, én nagyon..." Így elbeszélgetünk, egész el is álmosodsz, és akkor már nem is olyan izgalmas. És 2907# akkor, mikor ezt úgy jól, kicsit már realitásba hoztad magad, a felnőtt én elmondta, mit ő tud, akkor egy 2916# gondoskodó szülői ént megkeresel magadban. Ne mondd már, hogy nincs. Ha már simogattál meg gyereket, van. "Na, 2926# hát mit csináljunk ezzel a kis pöttöm Ferivel? Én is úgy kezdtem. Na, mi kéne?" Nem az, hogy "Figyelj, hozok 2935# neked tejet." Hát ez, t-zz-zz... "Mit szeretnél? - Egy ölelést! - Na, hagyd abba, ezt már lemeccseltük." 2945# 2945# Valós történet. Hát ez, ez drága. Kár, hogy még nem mondtam el. Jött a család, ó, tudom is, ki mondta, mm... De 2956# biztos el lehet mondani. Főleg, hogy most már meg is írtam. Na, és a... Éjszaka elvileg a gyerekek már édesdeden 2968# alszanak. Na, hát persze. A nagylány még gyöngyöt fűz. Szülők valamit csinálnak, nem tudják... akármit... S 2980# akkor jön a pici (hüppög - szerk.) "Kakajót kéjek!" Ugye, na, az anya az "Édes lányom, 11 óra van, hát 2991# megbeszéltük, nincsen kakajó. Különben is a kakajó kakaó. Nincsen kakaó. - Kakajót kéjek!" Ó, az anya úgy 3002# valamit... úgy látszik, hogy itt érvelni kell. Nem azt kell, de mindegy, még ez egy folyamat. Kinyitja a hűtőt 3014# "De nincs tej. Kicsim, nincs tej. - De én kakajót kéjek!" Hát egy kétéves gyereknek miért kéne tudni, hogy 3025# tejből van a kakaó? "Én kakajót kéjek!" Ezeket a felnőtteket nem lehet érteni. Hát hányszor mondjam még, hogy 3036# kakaót kérek? "Nincs tej." Tí-ri-rí-ri... És hát az anya szorult helyzetében "De hát picinyem, gyöngyöm, drágám! 3048# Tudod, az úgy van, hogy van egy benga nagy tehén." S akkor így kezdi mondani, ugye hát a nevelés ideje ez. "És 3060# akkor a tőgye... tütü-tütü... úgy tej, és akkor fölforraljuk, pasztörizáljuk..." Hát tudod, azért... Na jól van, 3072# és akkor végül, izé, este már kakukkol húszat az óra, s akkor "...na, és így jutunk el a kakaóig. - Kakajót 3083# kéjek!" Mit csinál a nagyobb lány? Föl se néz, fűzi a gyöngyöt: "Adj neki vizet!" S így az anya meglepetésében 3095# fog..., tölt egy kis vizet "Tessék, kislányom. - Könyönöm..." Hát, az ölelésről ennyit. 3105# 3105# "De nekem ölelés kell! - Jól van, jól van." Szóval... erre mondtam 4 hónappal ezelőtt, mert nem jöttök, nem 3119# jártok, csak így hébe-hóba, hogy vegyél egy puha párnát, meleg paplant, még puhább "löpödőt", s akkor úgy 3133# hengeredj bele. Na, nincs kakaó, jó lesz a víz is. Másnap fölébredsz "Hát, mégis csak vagyok." Na, jó. Nézem az 3148# időt, ej-haj. 3150# 3150# 19. Súlyosabb pszichés betegség van a családban, ráadásul nincs is pénzünk. Mit tehetünk? 3157# Egész bátran mondom nektek, hogy van egy nagyszerű intézmény: Tündérhegy. Jó intézmény, TB finanszírozza. Ha 3166# valaki bajban van, rosszul van, és nem csak úgy, egy ilyen kis izé, kis ilyen laza neurózissal küszködik, hanem 3175# úgy... Internet: www.tunderhegy.hu Nézzétek meg, TB finanszírozza, nem kell hozzá "píz". Az nagyon nagy dolog. 3184# És jó hely, pszichoterapeutákat is képeznek ott. Tehát nem, nem maradunk segítség nélkül. De amit itt érdemes 3193# mondani, hogy aki... ahol egy komoly pszichés betegséggel, főleg valami pszichózissal, vagy egy komolyabb 3201# személyiségzavarral él valaki a családban, az természetesen a család számára nagyon megterhelő. Rettenetesen 3210# megterhelő tud lenni, és sokszor erre a családtagok nem is látnak annyira rá. Annyira bennük van az, hogy 3219# valahogy próbálják megmenteni ezt a családtagjukat, hogy egészen ők maguk is rámennek. Nagyon nagy jelentősége 3228# van, hogy megfelelő segítség, és hogy a saját stabilitásomért is tenni valamit. 3235# 3235# Ez például, mikor valaki haldokló beteget hosszan ápol, krónikus beteget hosszan. Valaki esetleg otthon is 3244# marad, fél év, egy év. Képzeljétek el, hogy nem csak attól lehet traumatizálódni, hogy megtámadnak az utcán, 3254# vagy a háborúban robbannak a bombák, vagy nem tudom én, tűz üt ki és ott életveszélybe kerülök, hanem attól is 3264# lehet traumatizálódni, hogy valaki hosszan egy éltető közegből kiszakadva szinte egész napját egy beteg emberrel 3274# tölti, aki már nem fog meggyógyulni. Egészen bele lehet sérülni. 3280# 3280# Tehát a másik része az, hogy... tudjátok, ezt a példát szoktam mondani, mert ez olyan, olyan... Vizeztünk, ugye, 3290# eveztünk. Aj, de jó ez az evezés! Eveztünk, és hogy az evezésben van egy nagyon egyszerű logika. Mi történik 3300# akkor, amikor beborulunk? 3302# 1. Mentsd meg magad. Hát ha... most ezt... hát először kezdj magaddal valamit, próbáld magadat biztonságba 3312# helyezni. Fölfogni, hogy mi van veled, hol vagy, milyen esélyeid vannak, mi jelenthet segítséget. Tegyél 3321# magadért! 3322# 2. Mikor már tettél magadért, fölmérted a helyzetet, tegyél másokért. 3328# 3. Ha tudtál másokért tenni, és úgy látod, hogy mármost több nincs, akiért tenni kell, keresd az evezőt! Mert 3338# ugye szépen kimentjük magunkat, és nincs mivel... Ugye, tehát az jó... 3345# 4. Utána keresd a hajót! Mert anélkül is egy kicsit nehéz mondjuk. Amazonas partján úgy oppá, két méteres 3354# szúnyog jött és hajó meg nincs. 3357# 5. Csak az ötödik a cuccod. 3360# Na, szóval még a vízen is, mikor valami rettenetes nehéz helyzet van, akkor meg lehet próbálni rögtön úgy 3369# gondolkozás nélkül, eszetlenül próbálni segíteni, sokszor akkor ketten fulladunk bele. Tehát valahogy térj 3379# eszedhez. Van egy stresszhelyzet, valahogy. És amikor egy súlyos pszichés beteg van a családban, akkor annak is 3389# mindig nagyon nagy jelentősége van, hogy te hosszútávon az egyensúlyodért tudjál tenni már csak az ő érdekében 3399# is. 3400# 3400# 20. Elvált szülők. Nevelési nézeteltérés a szülőpár között. 3405# Hát sajnos ez nagyon gyakori. Például azért, mert tulajdonképpen papíron elváltak, belül nem. Ugye tudjátok ezt, 3415# válni vagy békében lehet, vagy sehogy. Akkor a gyerek válik a küzdelem terepévé, s a gyereken keresztül 3424# folytatjuk az ádáz harcunkat. Erre nagyon érdemes rálátni, hogy egy gyerek hihetetlen könnyen áldozatává lesz 3434# annak, hogy most már nem közvetlenül nyírjuk egymást, hanem még mindenki a maga sérelméből valamit be akar 3443# váltani. Még ő azért a maga igazát... még azért az nem úgy van... S persze ebben van felelősségérzet is. Mi lesz 3453# a gyerekemmel, ha majd ez így lesz, vagy úgy lesz? De akkor már nem közvetlenül harcolunk, hanem közvetett 3463# módon. És ki a közvetett mód? Maga a gyerek. Ezért nagy dolog, ha van annyi érzelmi teherbíró képességünk, és a 3473# fájdalommal tudunk annyit kezdeni, hogy mérlegeljük mindig azt, hogy amit most tenni szándékozunk, az 3482# tulajdonképpen rólunk szól, vagy tényleg a gyerekről. És sokszor rólunk szól. Nekünk még most legalább megint 3492# van alkalom arra, hogy... Most... Áhh! Szóval hogy igye... Na, hát ezt értitek. Lássunk rá, hogy nem a gyerekről 3502# szól, hanem rólad, rólatok, az ádáz, ádáz küzdelemről. Próbáld megérteni, hogy mi ez a csillapíthatatlan valami, 3512# amiért a gyereket is odaveted! 3515# 3515# Igen gyakran tapasztaltam azt, van egy hosszú távú szemléletmód. Akkor például a gyerekelhelyezés. Valahova 3523# kerül a gyerek. Ez biztos, hogy ebben mindig valami igazságtalanság. Egyszerűen azért, mert csak egy helyre 3532# kerülhet. Hát miért pont oda, miért nem ide? Ha hosszú távon látunk, akkor bízhatunk a gyerekeinkben. Azt 3541# mondhatjuk, hogy "Igen, kétség kívül ez úgy tűnik nekem, hogy nem lesz jó, nem lesz neki jó." Ennek meglesz a 3550# maga hordaléka. Igen, sajnos így lesz, de most az életnek van egy realitása. Bízhatok abban, hogy ahogy egyre 3558# jobban fölnő, egyre jobban fogja látni, hogy én ki vagyok, hogy én szeretem őt, hogy mik az én értékeim, hogy 3567# vissza fog hozzám találni. 3570# 3570# Nagyon sok ilyen történetet ismerek. Hatalmas háború, drótkerítés, áram benne, ami csak kell. Na de az a kisfiú 3578# vagy kislány előbb-utóbb 15 lesz, 16, 18, 20, és egyszer csak megy az apjához, egyszer csak megy az anyjához. 3587# Azt mondja: "Talán azért nem pont úgy van, ahogy anyám mondta. Talán azért nem pont csak úgy van, ahogy apám 3595# mondja. Egy gyereknek oly természetes igénye, hogy legyen apukája, anyukája. Szóval lehet azért itt bízni is, 3604# hogy hosszútávon vissza fog találni hozzánk a gyerekünk, és annál inkább talál vissza, minél inkább - majd ha ő 3613# visszaemlékezik - azt tudja mondani "Te, milyen érdekes, hogy - most teljesen mindegy, hogy mit mondok - apám 3622# mindig szidta az anyámat, mindig, mikor mentem el hozzá, akkor mindig mondta <<Na, anyád, na, majd nézd meg, 3630# hogy az... így-úgy!>>, s milyen érdekes, anyám tulajdonképpen sose szidta apám." S ez egyszer csak le fog esni. 3639# Egyszer csak jön egy fölismerés. "Jé, hmm!" Szóval szabad itt bízni is. 3645# 3645# Aztán van egy másik, azért ez fájdalmas is. Vannak jó dolgok is, de azért ez... Sokszor a válás 3654# következményeivel való "nem szembenézni tudás" következménye ez a nagy háború. Lehet, hogy jobban le kellene 3665# ülni még, s azt mondani, hogy "Igen, igen, ez is még az én döntésemnek, vagy nem döntésemnek, bizony ez ennek 3677# még most a következménye. Igen, és én ebben benne vagyok. Igen, és ebben van felelősségem. Hát hogyne volna 3688# nehéz látni egy édesapának és édesanyának, hogy a válásnak milyen következményei vannak a gyerekeire nézve. 3699# Hihetetlen teher lehet. Hát nyilvánvaló, hogy van bennem egy csomó megértés és együttérzés azokkal, akiknek ezt 3710# a terhet egyszer csak el kell kezdeniük hordozni. Nyilván nem jutunk el rögtön azokhoz az erőkhöz, hogy ezt a 3721# terhet a maga teljességében elkezdjük viselni. Könnyebb utálni a másikat, mint azt mondani, hogy "Sajnos ez is a 3733# válás következménye. Gondoltam, hogy mi lesz a válás következménye, ez meg még jött hozzá pluszban." Ez ugyanaz, 3745# megyünk az autóval, és itt a tábla: "Na az nem lehet! Hát hogy a csudába' kerültünk ide?" Ez ugyanaz. Eh-heh! 3756# Szóval inkább azt mondanám, hogy szedd össze a bátorságod, s akkor ne vegyél el belőle, ne tegyél hozzá semmit, 3767# csak lásd meg pontosan, ahogyan te benne voltál, az elég is. De hát nem csodálom, ha ez nem megy rögtön. (Juj, 3779# az idő!) 3780# 3780# 21. "Az egyház minden testiséget paráznaságnak állít be!" 3785# Válasz: nem. Tényleg így van, nem. Nem, olyan lehet, hogy az általad megismert egyház, az a része. Én például 3797# nem, és én is az egyház része vagyok. Hmm, ilyen egyszerű. Éppen II. János Pál pápának van egy olyan nagyon 3807# egyszerű, finom megkülönböztetése. Azt mondja: "A vágyak nagyszerű dolgok. A rendezetlen vágyakkal azonban sok 3819# baj van." Ha ez valakihez elért, akkor csókoltatom. Tehát nem a vággyal van a baj, nem a testiséggel, a testtel 3830# - a rendezetlenséggel. Nagy különbség. Oké. 3835# 3835# 22. "Ha impotens a házastársam, érvényes-e az esküvő?" 3842# Ha tudtál róla, és azt mondtad, hogy "így...", akkor érvényes, mert akkor szabadon dönthettél róla, hogy 3857# "így...". Ha egyikőtök se tudott róla, akkor is. Ha akinek szexuális zavara van, és ő tudott róla, és nem mondta 3873# el neked, akkor nem, mert akkor nem hozhattál szabad döntést, megismerve a házasság alapvető körülményeit, 3888# föltételeit. 3890# 3890# 23. "Alkoholbeteg emberrel élek. Mi a túlélési stratégia?" 3895# Az első: tudd magad megvédeni. Tudjál határt tartani. Ugye, a harcos - most nem is... - a harcos. És egy picit, 3907# úgy legalább egy halvány gondolat-kísérlet erejéig gyanakodj, hogy nem vagy-e függő, legalábbis kisebb-nagyobb 3918# mértékben. Ugye az egy zavar, hogyha van egy függőségben szenvedő fél, és én pedig függőségben vagyok egy 3928# függőséggel bajlódó sebzett emberrel, és nem tudok róla, nem tudok, nem tudok határokat tartani. Az is egy 3939# "bötögség", egy lelki nyavalya. Ezt fölismerni nem is annyira könnyű. Nem a fölismerés nem könnyű, hanem hogy 3950# ezt merjem fölismerni, az a nehéz. Hogy nem csak a házastársam problémája a problémám, hanem hogy én nem tudok 3961# határt tartani attól a házastársamtól, akinek ez a problémája. Nem ritka, nem ritka. Hmm, ilyenkor amit te tudsz 3973# tenni, az az, hogy megtanulsz határt tartani. Ha másért nem - ez egyébként embertelen nehéz tud lenni annak, 3984# akinek ez nem megy. Tehát ha nem megy, az is érthető. De ha másért nem, legalább a gyerekekért érdemes elkezdeni 3995# megtanulni. Mert ugyanis mondjuk egy olyan nő, aki nem képes határt tartani az alkoholbeteg apával, apától, nem 4006# tudja megvédeni a gyerekeit se. Tehát a gyerekeket kiszolgáltatja az apa alkoholbetegségének. Tehát ha másért 4017# nem, hát a gyerekekért. 4020# 4020# Azt lehet mondani, a kiszolgáltatott felet védeni kéne. Ha az egy határtartás, akkor határtartás. Itt az egy 4028# nehéz egyensúly, hogy valakinek nemet mondok, valakivel kapcsolatban tartok egy határt, és közben szeretem. A 4037# legtöbb ember ezt a kettőt nehezen tudja. Tehát vagy szeretem, és akkor "Jó, hát akkor gyere, akkor ülj le, 4046# akkor nyisd ki a hűtőt, akkor aludj itt." Ugye vagy ez van, tehát ha szeretem, akkor nincs, eltűnnek a határok, 4055# vagy pedig "Itt aztán van határ!" és aztán szeretetlen vagy, mint két pokróc. De a kettőt együtt. Van határ, 4064# szeretlek, van határ, szeretlek, itt a határ, szeretlek. Ugye, és "Akkor nem is szeretsz!" ugye, hát elindulnak 4073# a játszmák. Hajléktalanszállón azért engem kiképeztek. Ugye áll a hajléktalan ember, jól be van állva "Nem 4082# ittam... - Hát, az ajtó zárva marad, Pista bácsi. Üljön le, fél óra." S akkor ugye visszamész, és amikor még 4091# kezdő vagy, akkor "Jaj, hogy, hogy lehet ezt a Pista bácsival megcsinálni? Hát hideg van, meg nyomorult 4099# ember..." Tehát lehet határt tartani és szeretni. Sőt, mindig jön egy pillanat, amikor a szeretet a 4107# határtartással fejeződik ki. 4110# 4110# Egyébként pedig az alkoholbeteg embernek arra legyen szüksége, hogy végre legyen valaki, aki ezt a kettőt 4118# egyszerre teszi vele. Úgy egyébként ezzel tennénk neki jót. Mert ha nem tartunk határt, akkor gátlástalanul megy 4126# tovább, nincs is semmi, ami megállítsa. Ha tartunk határt, de nem szeretünk, honnan fogja venni a gyógyuláshoz 4135# az erőt, vagy kiért, miért fog nekilátni? Persze csodák vannak, úgy egyszer csak egy ihlet jön, van ilyen. (Jó, 4144# igen, igen.) 4145# 4145# 24. "Tavaly nyáron meghalt a fiam. Mi a helye a gyásznak és a boldogságnak?" 4151# Egy ilyen kérdést már olvasni is egy fájó dolog, nem hogy valaki úgy ebben van. A következő gondolatok jutottak 4162# eszembe. Az egyik, hogy azért, mert valaki elvesztett valakit, aki nagyon fontos, még szabad élni, és még 4171# boldognak is szabad lenni. Hogy szabad, tehát az első válaszom az az, hogy megengedheted magadnak, és nem 4181# szeretetlenség az elveszített személy felé, ha te - most így mondom - nélküle merészelsz élni. Azután nélküle 4191# merészelsz még boldog is lenni. Ezzel nem árulod őt el. Azt a képet lehetne idehozni, hogy képzeld el akkor a 4201# fiadat, képzeld el, ott van a mennyországban, s tedd föl neki a kérdést, hogy "Mondd fiacskám, én itt vagyok, és 4211# úgy érzem, hogy elárullak, hogyha jól leszek, vagy hogy ez milyen..., hogy mit szólsz te ehhez?" Becsukod a 4221# szemed, elképzeled a fiad, ott van az Isten közelében, üdvözült, ragyog. Nehéz azt elképzelni, hogy a fiú azt 4231# mondja "Anyám, szeretném, hogyha elsorvadnál. Légy szíves, tarts ki!" Már a boldogtalanságban. Ezt nehéz 4240# elképzelni. Azt sokkal inkább, hogy a fiú ránéz az anyjára, onnan föntről, az anyja itt van lenn, s azt mondja 4250# "Anya, anya, hát még a mennyországban is lehet egy kicsit jobb, ha te jól vagy." Szóval szabad engedélyt adnunk 4260# magunknak. Ez nem lesz árulás és hűtlenség. (71.10) 4265# A másik, hogy a realitáshoz az is hozzátartozik, hogy ne vegyünk el belőle valamit, ami pedig benne van. Azt 4275# gyanítom, de hogy ugye nem vagyok se anya, se ezt nem éltem meg, úgyhogy csak ahogy kívülről látom, és aztán az 4285# együttérzésből sejthető ez, hogy valószínű, hogyha egy szülő elveszti a gyerekét, s ott egy megfelelő kapcsolat 4295# volt, ez egy életre szóló hiány. Én ezt gyanítom. Ez a hiány néha fáj, és akkor esetleg néha nem. Néha előjön, 4305# néha nem, néha jelentkezik, és akkor... néha úgy élünk, hogy éppen nem jut eszünkbe. Én azt gondolom, hogy ez 4315# egy hiány, ami nem tölthető be. Mondhatjuk, hogy ez egy halálos seb, amivel valaki aztán él. De halálos sebbel 4325# is lehet élni, így, így gyanítom. S ezt tudjuk, hogy egy ilyen embernek az élete bizonyos értelemben - erről 4335# beszéltünk már, csak nem egy ilyen konkrét helyzetre vonatkozóan - sosem lesz egész. Hát nem lesz egész, neki az 4345# élete úgy lenne egész, hogy a fia kéthetente vasárnap eljönne ebédre, úgy egész, anélkül nem egész. Ezt ne 4355# vegyük el belőle, ez benne van. De emlékeztek, attól, hogy nem egész, még lehet teljes. Valaki rácsodálkozik 4365# erre a különbségre, hogy hiánnyal is lehet teljes életet élni, élhetek, és boldog is lehetek, sajátosan 4374# tarthatom a kapcsolatot a fiammal, aki hiányzik itt. Hmm. Azt látom, hogy ez van, akinek megy, és van, akinek 4384# nem. Egyébként ezt látom. Van, van, aki nem tudja ebből kiverekedni magát. Azt mondta egy lélektani szakember, 4394# nagyon sajátosan, talán egy picit átlépve a kompetencia határokat, hogy "Vezeklő lett." Ezt így, így fogalmazta 4404# meg. 4405# 4405# Érdekes, az archaikus népeknél mondjuk valaki, valaki mondjuk úgy belesorvad egy életeseménybe, akkor erre 4415# valószínű valami olyasmit mondtak volna, hogy valami szellemnek hódol most. Valami... valahova most elvitte 4425# magát, valaminek odaadta most magát. Akkor sok törzsben az ilyen embert nagyon tisztelik, szóval valami... 4435# valahova elvitte magát. Ugye nincs itt köztünk, ez látni való, nem, nem él, tiszteljük. (Aztán... híí, de nincs 4445# aztán, emberek. Nincs aztán, be kő fejezni. Juj, már előbb is be kellett volna. Jujjuj-jujjuj!) 4455# 4455# Indultak a csoportjaink, láttuk, hogy már jelentkeztetek. A csoportvezetők közül jó páran úgy terveztük a múlt 4470# hetet, hogy mindenki itt fog állni, és szól két szót, két mondatot. De hát ez elmaradt. Most páran azért mégis 4485# csak ide jönnének, hogy szóljanak, egy picit magukat megmutassák, hogy lássátok őket. ehhez egy megjegyzés, hogy 4501# férfiaknak is nyitottak a csoportok. Aki ért a szóból... A másik pedig, hogy a VMD Kórházi Technológiai Zrt-nek 4516# köszönhetjük azt, hogy most itt lehetünk, mert az anyagi hátteret ők biztosítják számunkra. (taps) Nagyon 4531# köszönöm a tapsot, így, így, én is itt vagyok. Ha fölmentek a honlapra, ott el is olvashatjátok, hogy ezt őnekik 4546# köszönjük. A Millenárisnak pedig hogy kapunk helyet. (taps)
20120925 ¤ Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
