2010.03.09.
A pálferi wikiből
Nyilván van bennem egy minta arról, hogy mikor tud igazán nagyon gazdagítani bennünket az önátadás: főleg, ha már a magunk egyediségében, individualitásában is éljük magunkat. Akkor, hogyha eléggé kidolgozott már a magunk egyedi életútja vagy története, és ezt át tudjuk adni, és ezzel rá tudunk hangolódni valakire, vagy valamire. Tehát itt óvatos lennék, mert sokszor látjuk azt, hogy vannak olyanok, akik nem találtak még magukra, amennyiben az az egyediségüket jelenti, amennyiben az az individualitásukat jelenti. Nem találtak magukra! Sokszor a fájdalmaik, a szomorúságuk, a szenvedésük ebből az önmagukra nem találásból fakad, miközben az igény, meg a vágy már megvan. Már fölébredtek, már érzik az ösztönzést, de még erre az egyedi magukra nem találtak rá. Most ha őnekik nagyon mondjuk ezt, hogy "add át magad egy ügyért, meg nemtudom mi", akkor tudunk nagyon kritikusak lenni, hogy azt mondja, hogy "Hagyjál még! Hagyjál ezzel, hogy adjam át magam egy ügyért, még először had találjak magamra. S amikor magamra találtam, adom át magam egy ügynek." Azt gonodolom az élet nem segíti meg a dolgunkat. Azért nem úgy van, hogy először rátalálok teljesen magamra, akkor pont, és utána átadom magam egy ügynek. Hát azért az élet nem ilyen. Nyilván párhuzamosan futtatjuk ezeket a folymatainkat. De nagyon is fontos, és a magam részéről értékesnek tartom, ahogy valaki önmaga felé hajlik és egyre jobban igyekszik magára találni.
Úgyis előbb utóbb rájövünk, hogy ez csak a társas és egyetemes identitásunk kimunkálása révén lehetséges. Úgyis rájövünk.
(Elöl a másodpercek számát láthatod - így egy megfelelő médialejátszóval rá tudsz pozícionálni a kívánt részre.)
0000# Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit! 0006# Egy gyors ismétlés: 0016# Arról esik szó, hogy ha sikerül magunkat átadni 0023# (vagy legalábbis meghozzuk azt a döntést, hogy átadjuk magunkat) egy együttességnek, 0030# hogy hajlandók vagyunk az életet úgy is élni, mint a családnak (közösségnek) egy tagja, 0037# vagy a nemzetnek/egyháznak/kisközösségnek tagja és része, amikor átadjuk magunkat 0044# csoportoknak, együttességeknek, akkor ez hallatlan módon gazdagítja - 0050# nemcsak a személyes életünket (azt nyilvánvalóan), 0060# hanem az egyediségünket is nagyon nagyban tudja gazdagítani, és segít 0070# annak a kibontakoztatásában. Beszéltünk azokról az ismérvekről, hogy hogyan válik 0080# tapasztalhatóvá, megragadhatóvá a remény, azután az egyetemesség: ha a csoportok 0084# megfelelően működnek, hogy tudnak az életünk számára fontos információk átadása 0090# színtereivé válni. Beszélünk arról, hogy a "pro-szociális magatartás" (hogy képesek 0100# vagyunk érzékelni a másik embert, és neki adni valamit), tehát amikor adunk, 0110# amikor az érzékenységünk kifinomodik arra, hogy az élet mit ad, és mi az, amit az 0114# életben (életből) 0120# adatik nekünk, az hogyan tudja gazdagítani a legszemélyesebb egyedi 0130# élettörténetünket. Itt tartunk. Négy nagy csoportra osztottuk azt, hogy milyen motivációi 0140# lehetnek annak, hogy hajlandó legyek adni. Az egyéni motivációk (8 pont), 0150# a kapcsolatból fakadó motivációk (5 pont?), a csoportból-együttességekből, az oda tartozásból 0160# fakadó motivációk(vhány pont), végül: az egyetemességből fakadó megfontolásaink. Így jutottunk 0170# el az utolsó részhez, 0180# az egyetemességből fakadó... 4. pontig: spirituális motivációk. 0192# Itt kezdtünk el arról beszélni, hogy az önmegvalósításnak három dimenziója létezik. 0204# Ez egy érdekes dolog, fontos információ! 0216# Az első színtér: a pillanat és az élvezetek (önmagamra irányuló önmegvalósítás) 0228# A második: egy meglévő adottságomat bontakoztatom ki. Kifelé irányulok, vmilyen célra. 0240# Alkotok, kapcsolatban vagyok, vmi tevékenység által a meglévő, vagy éppen kibontakozó tehetségemet, 0252# talentumaimat használom. (Egy IKEA szatyor is beleszólt az előadásba; látszik, hogy ő is 0264# szeretne kibontakozni. Vettél vmi jót? Sikerült! Jól van. Nagyon örülök neki. Ez is az önmagunk 0276# kibontakoztatásának a lehetősége. Először is: a vásárlás élvezet. Ugye így van? Tudunk vásárló-függők 0288# is lenni... de közben pl. a vásárlásban a második dimenzió is meg tud szólalni, például 0300# egy ügyes lakberendezői szemmel bolyongok az IKEA bugyraiban, és ott teljes hatékonysággal 0308# képzelem el a belső fantáziámmal, hogy hogy lenne a legtutibb a konyha!!! Konyhai? Nem, 0317# semmi közöm hozzá... A vásárlást a puszta élvezet szintjéről az önmegvalósítás egy másik 0325# dimenziójába is tudjuk helyezni. Szerintem az sokkal izgalmasabb. Ráadásul kevesebb pénzbe 0334# is kerülhet! Mert nemcsak akkor jön az élvezet, ha birtoklom és megveszem, hanem a 0342# TERVEZÉS, az elképzelés, hogy működik... aztán rájövök, hogy mégse az. Micsoda öröm az 0351# (remélem, ez a tapasztalat megvan), hogy amikor meg akartál valamit venni, mégy az IKEÁban, 0360# és rájössz, hogy mégse az kell. Micsoda öröm! Csomó pénzt spóroltál... Háháá!! Nem az kell, 0368# hanem ez!!) 0377# Az önmegvalósítás második dimenziója tehát az, amikor kibontakoztatunk éppen valamit 0385# magunkból (ehhez nyilván egyfajta kifelé való irányulásra is szükség van). 0394# A harmadik dimenzió, ami miatt ezt az egészet idehozzuk: az öntranszcendencia. 0402# Az önmegvalósításnak az a lehetősége, amikor éppen önmagunkat felülmúljuk. 0411# Sokféle megközelítése lehet: amikor megFELEDKEZÜNK magunkról. Az adáshoz kapcsolva... miért olyan 0420# fontos ez? Mikor bővíti az embert, és növeli az életet az, hogy adunk? 0428# Az összes eddigi dologtól eltekintve hoztunk egy kettős megközelítést. 0420# Hogy majdnem mindannyian szenvedünk két dologtól. Egyik: tud bennünk lenni 0428# egy görcsös önmegfigyelés. Önmagunknak az állandó... nem is tudom micsodája ez. 0437# És ez nagyon sokféle tud lenni. Boldog vagyok-e? Éppen most így vagyok-e? És szeretnek-e? 0445# Szerethető vagyok-e? Jóllaktam-e? Kell-e pisilni? Nem kell-e pisilni? Állandóan keringhetünk 0454# magunk körül. Ezért vagyok olyan hallatlanul - hogy is mondjam - "óvatos" bizonyos nagyböjti 0462# erénygyakorlatokkal kapcsolatban. Ha a nagyböjti erénygyakorlatoknak az lesz a "hatásmechanizmusa", 0471# hogy még jobban csak magamra figyelek, ebben nem látok sok örömöt. Eddig legalább kicsit tudtam 0480# önfeledten élni, most viszont jól beszűkítem magam, nézem, hogy most ... íííííí. 0480# Mi ebben a nagyböjti szépség? Szerintem semmi. 0488# Az egyik, amikor rászánjuk magunkat arra, hogy adjunk, ez nagyon sajátosan kiemel bennünket abból, 0497# hogy állandóan magunk körül keringjünk, és állandóan magunkat megfigyeljük, teljesen értelmetlenül 0505# kérdezgessük magunktól, hogy most ez kellemes vagy nem kellemes, jól esik vagy nem esik jól... eeee... 0514# Ez kiemelhet bennünket, és ettől nagyon jó tud lenni egy nap. A végén rájövünk, hogy ez egy jó nap volt! 0522# S ha 25x megkérdeztük volna, hogy most boldogok vagyunk-e... Jaaaajjj, hát akkor mihez képest, ahhoz a 0531# gyönyörűhöz képest, hát ahhoz képest nem vagyok boldog, akkor valami baj van; akkor velem valami baj van. 0540# Na ezt nem is folytatom. A másik megközelítés pedig az volt, hogy az adás nemcsak a kóros önmagunkra 0548# figyelésből és pörgésből tud bennünket kiemelni, 0540# hanem nagyban segít abban, hogy az (elsősorban individualitásban megragadott emberi) 0548# önmegvalósításunkba ne fulladjunk bele! Mert teljesen bele tudunk fulladni abba, ha az önmegvalósításnak 0557# csak az első két dimenzióját igyekszünk megvalósítani. Csak az élvezet és a pillanat, és csak magamat 0565# megvalósítani, jön a teljesítmény és a produkció, az alkotás révén. Ebbe egészen bele tudunk 0574# pusztulni, fulladni. Így jutottunk el oda, hogy az adásnak van egy nagyszerű formája (a spiritualitás 0582# felől nézve): ez pedig az öntranszcendencia. Aminek van egy "önátadásos" formája is. 0591# Ennyi volt akkor az ismétlés. 0600# Belekezdtem ebbe: az önátadásnak legalább 5 szép formáját ismerjük. 0610# Mondjuk őket ki, és akkor rájövünk, hogy micsoda jó lehetőségeink vannak! 0620# Az egyik: mikor odaadom magam VALAMIÉRT. Isten országáért. A szabadságért. Egy ügyért. 0630# Lenne egy megjegyzésem. A múltkori alkalom után megemlítettem, hogy meg fogok enni egy gombás pizzát. 0640# Ezzel ihletet adtam két barátomnak, akik meghívtak erre a gombás pizzára, amit ezúton is köszönök. 0650# Közben beszélgettünk. 0660# Nyilván van bennem egy minta arról, hogy mikor tud igazán gazdagítani bennünket 0668# az önátadás. Ez főleg akkor van, ha már a magunk egyediségében és individualitásában is éljük magunkat! 0677# Ha már eléggé kidolgozott a magunk egyedi életútja, története, és ezt át tudjuk adni; ezzel tudunk 0685# ráhangolódni valakire vagy valamire! Óvatos lennék. Sokszor látjuk azt, hogy vannak olyanok, akik 0694# nem találtak még magukra. Amennyiben ez az egyediségüket, individualitásukat jelenti. Sokszor a fájdalmaik, 0702# szomorúságuk, szenvedéseik ebből az önmagukra-nem-találásból fakad, miközben az igény meg a vágy 0711# már megvan. 0720# Már fölébredtek, már érzik az ösztönzést, de erre az egyedi magukra még nem találtak rá. 0728# Ha őnekik nagyon mondjuk ezt, hogy "add át magad egy ügyért", akkor tudunk nagyon kritikusak lenni, hogy 0737# "hagyjál még! Hagyjál engem ezzel, hogy adjam át magam... még először hadd találjak magamra! S amikor magamra 0745# találtam, akkor adom át magam egy ügynek... Azt gondolom, az élet nem segíti meg a dolgunkat. Általában 0754# nem úgy van, hogy először rátalálok teljesen magamra, pont. Utána átadom magam egy ügynek. Az élet nem ilyen. 0762# Nyilván párhuzamosan futtatjuk ezeket a folyamatainkat. De nagyon is fontos (értékes), ahogy valaki önmaga 0771# felé hajlik, és egyre jobban igyekszik magára találni. Úgyis előbb-utóbb 0780# rájövünk, hogy ez csak a társas és egyetemes identitásunk kimunkálása révén lehetséges... 0792# Mikor arról beszélek, hogy "átadni magamat egy ügynek" (Isten országának...), akkor ez nincs ellentétben 0804# azzal, hogy "de nagy dolog, ha valaki magára tud találni"! Ha valaki a maga egyediségét tudja értékelni! 0816# Sokat beszéltünk arról, hogy Jézus nem "megtöri az akaratát", nem "beletörődik", "belenyugszik" az Isten 0828# tervébe. Ez egész rettenetesen hangzik! Van benne egy egész erős individuum IS, aki azt mondja, hogy 0840# mindenestül ezt az egész egyediségemet és rendkívüliségemet harmóniába hozom az Isten tervével. 0852# Nem egy beletörődés, valaminek az elszenvedése történik. A kereszthalál egy nagyon aktív, cselekvő részvétel. 0864# Valaki a teljes egyediségével is részt vehet! Azt nem feláldozni kell, hanem odaadni! De nagy különbség! 0876# (Gyere csak... ilyen sokat dolgoztál?!? Zárás van! Tudtam, hogy így van! Te egy ilyen... becsületes... 0888# becsületes vagy!!! Éreztem, ahogy jöttél, hogy "zárás van".) 0900# Első tehát ez volt: magamat odaadni valamiért. Amikor már valaki rátalált saját magára, 0908# akkor ebben már semmi "önmagunkat kifosztó nincs", ahogy például egy ügyért odaadom magamat. 0917# Valóban, ha valaki a személy voltát elég élményszerűen még nem élte meg, a maga rendkívüliségét 0925# elég örömmel és ujjongással nem tudta átélni, akkor lehet nagyon keserű az, hogy "akkor most egy ügynek, 0934# egy ügyért adjam oda magam?!?!?". Hát nem kevesebb egy ügy egy személynél? Mindaddig kevesebb, ameddig 0942# a személy nem csodálkozott rá magára. Amikor már rácsodálkozott magára, amikor már tud egy lenni magával, 0951# akkor azt tudja mondani: 0960# ez a személy egy picit sem lesz kevesebb akkor, ha egy ügyért odaadja magát. 0970# Ez, azt hiszem, fontos. Kezdem magam hallgatni a ti gyomrotokkal. "Most eszmélek magamra, és már adjam 0980# oda magam? Hát a személy fontosabb, mint az ügy!!" Hát persze, hogy fontosabb! De mikor valaki tudja, 0990# hogy az önátadása a személyét nem degradálja, nem kicsinyíti, annak az értékét nem vonja kétségbe, sőt... 1000# hát az már nyugodtan oda tudja adni magát ÖNFELEDTEN egy ügyért. 1010# Kettő: odaadhatom magamat valamire. Ünneplésre, beszélgetésre, lelki napra, egy folyamatra. 1020# (Szervusz... Milyen nagyböjti szépség... Tényleg, gratulálok. Azért az élet esztétikai látásmód nélkül 1032# nagyon nem... Legmélyebb elismerésem Kierkegaardnak, aki leírja szépen, hogy lehet az esztétikait, 1044# az etikait meg a vallásosat. Node... ami szép, az szép. [lila sapka]) 1056# Harmadik (önátadási lehetőség, forma): odaadhatom magam 1068# (most ez hogy van?) 1080# valaminek! 1090# Például zenehallgatásban! Odaadhatom magamat a zenének. 1100# Hagyom, hogy zene legyen kint, zene legyen bent. 1110# Odaadhatom magam a ritmusnak vagy a táncnak. Teljesen megfeledkezhetek 1120# magamról. De odaadhatom magam a természet szemlélésének is! 1130# Tyhí, de szép tud az lenni! Amikor valaki a táncban vagy szemlélődésben egészen 1140# megfeledkezik magáról. S annak odaadja magát. Hát az nagyon jó... 1150# Egy kedves zenész ismerősömet láttam, ahogy dobol a lábával. Kérdeztem, hogy "szép?" 1160# (Már hogy a zene, amit hallgat ott bent...) 1140# "Feri, ha te tudnád, hogy bent MINDIG SZÓL 1150# a zene." (No, hát én azt azért nem bírnám elviselni... hogy ne lehessen kikapcsolni. 1160# Ijesztőbb, mint a Mária rádió. Azt legalább ki lehet kapcsolni. De egy zenét a fejemben.) 1170# Az jutott eszembe (hallottam valakitől, aki hangosan hallgatta az egyik előadás felvételét). 1180# Természetesen nem egyedül volt otthon, hanem a családdal. A konyhában... egyszer csak odament 1190# hozzá egy családtagja, és azt mondta: na, ez a Pál... Nem hívtuk, mégis itt van. 1200# Rettenetes, nem? Egészen más az, amikor odaadom magam a táncnak, ritmusnak, 1208# zenének, valaminek. 1217# Következő: amikor odaadom magam valakiÉRT. 1225# Egy héttel ezelőtt, este, amikor néztem a tábortüzet (= a tévét), hát igen! 1234# Lelőttem az aznapi mammutot, és bámultam a tűzbe, hogy ez így lobog, az úgy lobog, 1242# (= kapcsolgattam, ahogy a férfiak szoktak), és a Pillangó c. filmre akadtam, tudjátok, 1251# a Dustin Hoffmann... ti ezt jobban tudjátok. Micsoda? Nem, nem, ő nem. 1260# Nem. Ő is egy színesz, de nem. Tudjátok, ki a Pillangó? Egy rabról van szó, 1270# akit elítélnek, távoli vidékeken, szigeteken raboskodik, és egy pillangó van a mellkasára 1280# tetoválva (innen hívják Pillangónak). Mi történik vele? Szökési kísérlete miatt börtönbe 1290# zárják. A börtönben (ismerjük ezt a történetet) elég csak egy kicsivel kevesebb élelmet adni, 1300# mint ami ahhoz kell, hogy valaki élni tudjon. Így aztán szépen meghal, és többé nem kell neki 1310# élelmet adni. Mi történik? Természetesen alig kap enni. Minden nap csak egy csajkányi víz, meg egy kis 1320# kásaszerű-moslékszerű valami. Van egy barátja, akinek ő megmenti az életét, amikor a hajón utaznak 1330# (Dustin Hoffmann!), és a barátja 1320# mindig elrejt a vízbe egy fél kókuszdiót. 1330# Ezt mindig meg tudja enni, amikor már biztonságban érzi magát. Nemhogy életben tud maradni, 1340# hanem meg is tud egy kicsit erősödni. Természetesen lebukik. Jön a börtön igazgatója: amíg nem mondja 1350# meg, hogy kitől kapta a fél kókuszdiókat, addig fele adag élelem! És sötétzárka. 1360# Szívbemarkoló rész (hosszan; ott kapcsolgattam sokat, mert el tudtam gondolni, hogy milyen rossz lehet 1370# szegény Pillangónak; közben megnéztem egy Híreket - 1380# gyarló az ember, jó a sok csatorna), amikor már 1388# ott tart, hogy élet-halál kérdés... Eddig lehetett kitartani, meg hősösködni, hogy majd én bírom, 1397# meg a barátság... de amikor az ember már a szakadék szélén tántorog. Őríz nagy becsben 1405# Dustin Hoffmann egy levelet, amit az első kókuszdiókor a barátja add neki, hogy amíg én itt 1414# vagyok, bízz bennem, küldöm neked a fél kókuszdiókat. S azon ott van az aláírása. 1422# Rejtegeti, beteszi a cella falába. Jól kitalált jelenet. Szól az őrnek, hogy akar az igazgatóval 1431# beszélni. Nekünk rögtön az lesz a gondolatunk, hogy 1440# "most nem bírta tovább. Fogja, feladja ezt az ürgét, a barátját, 1452# akit emiatt jól bezárnak a börtönbe, és ő pedig jól meg fog menekülni." S akkor látjuk, 1464# hogy kiveszi a cetlit a zárka falából. Kigöngörgeti, elolvassa, és egy hirtelen mozdulattal beveszi 1476# a szájába, és megeszi. Akkor azért a gyomrom összerándult. Úgy kell beszélnie az igazgatóval, hogy 1488# mindig ki kell dugnia a fejét a zárkaablakon (teljes kiszolgáltatottságban lehet csak beszélni). 1500# Egyszer csak eszébe jut, hogy őrültnek tetteti magát. Bekerül a kórházba, és így ki tud onnan kerülni. 1510# Szóval az a pillanat, amikor valaki azt mondja, hogy "a barátomért!" most megeszem ezt a cetlit. 1520# Az önátadásnak az a formája, hogy "valakiért". Nyilvánvaló, hogy itt a barátjáért teszi meg, és 1525# egészen evidensen a saját életét kockáztatja. 1530# Ez volt tehát a 4. lehetőség az önátadásra, a (valakiért). Aztán, mikor átadom magam 1540# valakiNEK. 1550# A valakinek való önátadásra nagyszerű példákat mondhatunk, hogy hogyan tudjuk egy 1560# párkapcsolatban átadni magunkat valakinek. Vagy Istennek. 1555# S miközben itt most csak szavakat mondtam, majd szeretnék erről egy-két szép 1560# történetet is elmondani, elolvasni. Most csak: de nagy dolog az, 1570# ha van egy-egy tapasztalatom, amihoz vissza tudok nyúlni. Hogy 1580# tudom, hogy akkor én odaadtam magam valakinek. S most könnyen tudunk 1590# asszociálni a szexuális kapcsolatra. Pontosan tudjuk, hogy attól, hogy van egy 1600# teljes szerelmi egyesülés, vagy rosszabb esetben egy "közösülés", annak 1610# köszönő viszonyban sem kell lennie az önátadással. A szexualitás, a szexuális élet egy lehetőség 1620# arra, hogy amennyiben én egyébként átadtam magam valakinek, ezt megéljem a szexualitásban is. 1630# De miközben én nem adtam át magam valakinek, akkor a szexualitásban én hogy fogom azt átélni? 1620# Az legfeljebb a pillanatnak a varázsa lesz. Legfeljebb valaminek az elővételezése. 1630# Az lehet egy óriási élmény, csak nem vagyok mögötte!! Akkor az úgy foszlik el, mint maga az 1640# élvezet és a pillanat. Azzal együtt foszlik el. És eltelik fél óra, vagy eltelik az éjszaka, 1650# és fölébredek, és sehol sincs már az a valaki, aki azt gondolta, hogy éjszaka odaadta magát valakinek. 1660# Nemrt az a két ember kapcsolatának a részeként valóság... Hát egyébként... 1670# Ezt azért akarom mondani, mert nem érdemes magunkat azzal áltatni, hogy pusztán azért, mert 1680# lefekszem valakivel, annak a mély tapasztalatnak a birotkába kerülhetek, hogy mi lehet annak a mély 1690# tapasztalatnak a valódisága, hogy odaadom magam valakinek. 1680# Mert az "odaadom magam valakinek" (de erről hosszan beszéltünk már), ha én valóban 1690# odaadom magam valakinek, ennek nagyon sok kritériuma van... 1700# Ez lett volna az önátadásnak az 5 lehetősége. Arra gondoltam, hogy szeretném ezeket még jobban 1710# a földre hozni. Itt állunk, van egy élettörténetünk, és meg fogunk öregedni. És minden bizonnyal 1720# a többségünk meg is fog halni. Ez a tudomány mai állása szerint "valószínűsíthető". Biztosat nem 1730# mondhatunk, ameddig meg nem halunk, de valószínű. Összeírtam 18 pontot, hogy 1740# egy idős és egy beteg ember, amikké mi magunk is leszünk (jó esetben, hisz akkor tudtunk 1752# élni egy jó ideig), milyen lehetőségeink vannak az öntranszcendenciára, önmagunk felülmúlására. 2 ok 1764# miatt. Egyik: mindig a fiatalokról beszélünk, ugye? Milyen rettenetes! Alig beszéltem még idős 1776# emberekről. Szánjunk bő fél órát azokra, akik most is köztünk vannak, s azokra, akik leszünk. 1788# Az önmagunkkal való azonosságnak, identitásnak az is része, hogy 1800# öreg leszek, beteg és kiszolgáltatott. Érdemes egy kicsit elkezdeni köszönni ennek a valakinek! 1812# Erről szeretnék most egy kicsit beszélni. 18 pont. A másik ok: azért is választottam az idős kort, mert 1824# ha arra előítéletesen gondolunk, akkor úgy mondjuk, hogy "akkor már csak úgy valahogy tengődünk". 1836# "Kibírjuk". "Mit ad már akkor az élet!". Az időskor IS milyen döbbenetes lehetőségeit adja 1848# önmagunk felülmúlásának! Ezért hozom ezt. Ha ott is látjuk ezt, akkor itt ülve? Ezer lehetőség. 1860# Két könyvből fogok felolvasni részleteket. Az egyik egy jezsuita szerző (Piet van Breemen SJ): 1870# "A szép öregedés ajándéka". A másik: "Különös történetek különös elméknek". Jelezni fogom, ha ebből 1880# olvasok, mert egészen rendhagyó és ütős történetek lesznek, amiket ebből olvasok. De mindig a dolog fonákját 1890# fogja megvilágítani. Csak hogy ne lepődjetek meg. Az első: 1900# Amikor idősödünk, egyre kevesebbet és rosszabbul hallunk, viszont egyre jobban meghallhatjuk a csendet. 1910# Ami bent is van, meg kint is van. A belső csöndet egyre jobban hallhatjuk. 1920# Miközben egyre szűkül az életünk, hogy egyre kevesebbet és 1930# rosszabbul hallunk, egyre érzékenyebbek lehetünk (elsősorban) a belső csöndre. Felolvasnék Alfréd Delltől, 1940# aki 1944 nov 17-én berlini börtönében megbilincselt kézzel írja. (Jezsuita szerzetes volt, akit 44-ben 1950# börtönöztek be.) Soha nem volt még ennyire világos és kézzelfogható számomra, hogy a világ mennyire 1960# tele van Istennel. A dolgok minden pórusából szinte forrásként buzog felém. De milyen gyakran voltam vak 1970# és süket! 1980# Megragadunk szép vagy sötét pillanatokban, és nem éljük át őket abban a teljes mélységükben, 1990# ahol Istenből mind előtörnek. Ez érvényes minden szépségre és nyomorúságra is. Isten mindenben a 2000# velünk való találkozását akarja megünnepelni. Kérdez, és várja önátadó válaszunkat. (44-ben, bilincses 2010# kézzel a börtönben) 2020# Második pont: amikor egyre idősebbek leszünk, egyre kevesebb lesz a dolgunk. Viszont egyre több időnk 2030# lesz rá. Lehet, hogy mókásnak hangzik. 2040# Jártam egy kedves bácsinál, ott lakott a gázgyári lakótelepen. 2052# (Csak most betűröm az ingemet. Majdnem olyan, mint Forma1-es pilótának lenni. Csak úgy pusztítjuk az ATP-ket...) 2064# Szóval, kevesebb a dolgunk, de több az időnk rá. Ennek a bácsinak az egyik oldala béna volt. Nagyon 2076# nehezen járt. Külön kaland volt, hogy föl tudjon állni ültő helyéről. 2088# Egészen kicsi lakása volt ott a gázgyári lakótelepen. (Különös hely, érdemes egyszer megnézni. Koós Károly világ) 2100# Reggel fölkelt, hogy takarítson. Mire hozzá elértem, az 13 órakor volt, addig végzett a konyhával. 4-5 órájába telt. 2120# Jaj, de jó, most akkor pihenek egy kicsit! Imádkoztunk. Mindig kifejezett küldetéstudattal beszélt arról, 2140# hogy most megeszi az ebédet, és utána FOLYTATJA. 2160# Ami nekünk egy félórába tellene, neki egy fél napjába telt. És egy picit sem volt emiatt csalódott. 2172# Ő azt a fél napot ugyanazzal az örömmel élte át, mint ahogy nekünk félóra alatt kikerül vmi munka 2184# a kezünkből, és azt mondjuk, hogy sitty-sutty, de jó, hogy ez is megvan! Meg tudta becsülni az időt, 2196# ami adatott neki, hogy a konyháját felmossa. Nehezen is beszélt az agyvérzése miatt. Már eltemettem őt. 2208# Sose felejtem egy mozdulatát, ahogy gondolkodáskor így csinált... Vagy eszébe jutott, amit keresett, vagy nem. 2220# S ha eszébe jutott, akkor kimondta. Ottó bácsinak hívták. Tudta értékelni a több időt a kevesebb feladatra. 2235# Harmadik pont: kevesebb felkérésünk, megbízatásunk van, de sokkal világosabb a küldetésünk. 2250# Felolvasok ismét. A jezsuita atya több évtizeden keresztül volt egy idősotthon igazgatója. Azt mondja, 2265# hogy nagyon érdekes, hogy Loyolai Szent Ignác nemcsak az életet, hanem a 2280# halált is a küldetés részévé tette. 2290# A következőt mondja szabályzatában: Miként egész életében, ugyanúgy, sőt még inkább a halálában 2300# a társaság minden tagja törekedjen arra, hogy benne Urunk, Jézus Krisztus dicsőüljön meg. Szent tetszése 2310# teljesüljön, ...épüljenek... hitén és reményén, valamint azoknak az örök javaknak a szeretetén, 2320# amelyet Krisztus Urunk szerzett meg nekünk földi életének... 2330# Szent Ignác tehát azt mondja, hogy a halál is életünk 2340# küldetésének egy nagyon fontos része és eseménye. "Kevesebb megbizatás, világosabb küldetés." 2352# Ezért érdemes! Negyedik: "Idősödve egyre nehezebben tartjuk magunkat, de pontosabban tudjuk, hogy mi tart meg minket." 2364# Idősödve hajlik a hátunk, nehezebben tartjuk magunkat. Van egy kedves ismerősöm. Olyan megrendítő az, mikor valakinek 2376# elkezd hajlani a háta. S nem azért, mert akarja. S úgy megy lefelé. Biztos van olyan ismerősötök, aki egész életében 2388# szinte lefelé néz. Fölnézni az egy külön történet. 2400# Hűűű. Nehezebben tartjuk magunkat, de pontosabban tudjuk, 2412# hogy mi tart bennünket! Volt egy idős néni... Máltai Szeretetszolgálatban alakult ki egy jelzőszolgálat, hogy 2424# az idős ember nyakában ott van egy jelző. Ha azt megnyomja, akkor a diszpécserközpontban szól a "Help!!", és akkor 2436# lehet kimenni hozzá és neki segíteni, és nem szorul rá, hogy a megszokott környezetéből el kelljen menni. 2448# Volt ott egy kedves néni, aki egyszer csak elesett. Az ágya fölött tartotta ezt a kis kütyüt, 2460# amit nem ért el fektében, pedig erre kellett volna, hogy ha elesik... 2472# Ott feküdt a néni, és a maga erejéből nem tudott fölkelni. Elesett délelőtt, végigfeküdte a napot, az éjszakát. 2484# S amikor mentek hozzá a gondozó szolgálattól másnap délelőtt, akkor látták, hogy ott fekszik. 2496# Megijedt a gondozó, s kérdezte: mióta? Te jó ég, már délelőtt elesett!!... 2508# A néni ártatlan tekintettel azt mondta: de nagyon SZÉP ÉJSZAKA VOLT! Nagyon szép volt! Mert délelőtt 2520# még itt kapálóztam. Próbálkoztam, hogy fölhúzom magam. De aztán rájöttem, hogy nem megy. 2532# Egy délelőtt alatt rájöttem. Ahogy láttam, egyre jobban féltem és aggódtam. De amikor már biztos 2544# lett, hogy nem bírok fölkelni, akkor azt kérdeztem magamtól: mit csináljak? Fölkelni nem tudok. 2556# S akkor rájöttem, hogy ez remek alkalom az imádságra. Itt vagyok, más dolgom sincs. Végigimádkozta 2568# a délutánt, az. éjszakát. Kicsit aludtam, de a csípőmet nagyon nyomta a padló, akkor fölébredtem. 2580# Azt mondta: ilyen szépen én rég imádkoztam! Annyira szép élmény volt! 2595# Nem én találtam ki, ez a néni mondta. III. kerület, Szentendrei út. Tízemeletes lakótelep. 2610# Olvasnék egy szépet. Egy apáca imája a XVII. századból. 2625# Uram, te jobban tudod nálam, hogy napról napra öregszem, míg egy napon végképp megöregszem. 2640# Óvj meg engem az önhittségtől, hogy minden alkalommal és minden témához mondani akarjak valamit. 2648# Szabadíts meg attól a nagy szenvedélyemtől, hogy én akarjam elrendezni mások ügyeit. Taníts meg, hogy gondoskodó 2657# legyek, és ne aggályoskodó. Segítőkész, és ne parancsolgató. A "bölcsesség óriási gyűjteményét" 2665# ugyan sajnálom, hogy nem mindenkinek adhatom tovább, de te Uram megérted, hogy néhány 2674# barátomat szeretném mindvégig megőrizni. Óvj meg a részletek vég nélküli sorolgatásától, de adj 2682# nekem szárnyakat: elérni a lényeget. Taníts meg hallgatni a betegségeimről és bajaimról, amelyek száma 2691# (és a kedvem is, hogy leírjam őket) 2700# napról napra növekszik. (Az öregedés a XVII. sz-ban is 2708# ugyanúgy nézhetett ki. Nem merek könyörögni azért az adományért, hogy örömmel hallgassam meg mások 2717# fájdalmait. De taníts meg arra, hogy legalább türelemmel viseljem őket. Ahhoz sincs bátorságom, 2725# hogy jobb emlékezetet kérjek. Csak egy kicsivel több szerénységet, s valamivel kevesebb határozottságot. 2734# Amikor az én emlékezetem ellentétben látszik állni másokéval. (Ó, látom, eszetekbe jutott a nagymama. 2742# Vagy saját magatok?) Kérlek, olyan szeretetre méltónak tarts meg, amennyire csak lehetséges. 2751# Tudom, hogy nem feltétlenül vagyok szent. 2760# Néhánnyal még közülük is (a szentekkel) elég nehéz együtt élni. Az öreges mogorvaság viszont 2768# egész biztos az ördög mesterműve. Taníts meg felfedezni mások váratlan talentumait, s add meg nekem, Uram 2777# azt a szép adottságot, hogy ezt meg is mondjam nekik. Amen. 2785# Ez volt a negyedik. 2794# Ötödik: Idősödve egyre kevesebbet birtoklunk. Át tudjuk azonban magunkat adni. Emlékeztek, hogy erről 2802# beszéltünk? Ha részesedni akarunk fontos javakban, vagy úgy tehetjük meg, hogy birtokoljuk őket, 2811# vagy úgy, hogy átadjuk magunkat nekik. Ha nem akarjuk, hogy úgy legyen valami a miénk, hogy 2820# elveszthető legyen, akkor nem a birtoklás a jó módszer. Mert ilyenkor (ha birtoklok valamit) azt el is 2830# veszthetem. Ha úgy az enyém vmi, hogy odaadom magam neki - azt nem lehet elveszteni. Ebből a szempontból 2840# mondhatjuk azt, hogy ha valamit odaajándékozunk, azt már nem veszthetjük el. De jó dolog ezt! 2850# Ha félsz attól, hogy valamit elvesztesz, ajándékozd el. Ez a jótanácsom. 2860# Kevesebbet birtoklunk, de át tudjuk magunkat adni. Most jöjjön egy történet a fonákjáról (nehogy 2870# megbotránkozzatok - vagy botránkozzatok meg, ha jólesik). 2880# A mediterrán típusú Lango Faldo szikár és jóképű ember volt, szikár és markáns arcvonásokkal, 2888# de nem volt egy fillérje sem. Ám ő a szegénységet erénynek tartotta. Úgy gondolta ugyanis, hogy 2897# a gazdagság egy véges készletből ered, ezért neki csak úgy lehetne bármije, ha ettől mást fosztana meg. 2905# Így hát egyedül és boldogtalanul élt egy sötét szobában. Egyszer egy nap álmában meglátogatta egy lény 2914# (angyal v gyógyító?) aki ezt suttogta neki: rosszul gondolod te ezt, pajtás. A nélkülözés nem erény. 2922# Ezt te jól benyaltad! (Itt van, az eredeti szöveget olvasom. Különös történetek különös elméknek.) 2931# A gazdagságnak végtelen a készlete, a pénz nem más, mint 2940# álruhába öltözött energia. Ezért nevezik a mozgását forgalomnak. Úgy folyik át a társadalmon, 2948# mint a folyó. Nem kell mást tenned, mint elterelned, hogy neked is jusson belőle. Hogyan? 2957# kérdezte Lango, aki hirtelen nagyon érdeklődővé vált. Képzeld el magad, ahogy a kedvenc 2965# fád alatt ülsz, hátadat nekidöntve. Felnézel, és észreveszed, hogy a levelek valójában bankjegyek. 2974# Amint nézed őket, elkezdenek hullani köréd a földre. Kotorj össze egy halommal, és dugd a zsebedbe. 2982# Térj vissza minden nap. A készlet kimeríthetetlen. Csináld ezt egy hétig, és mielőtt még tudnál róla, 2991# gazdag fiatalemberré válsz. Miután Lango Faldo fölébredt, pontosan emlékezett az álomra, 3000# és elképzelte magát a pénzfa alatt. S ha hiszed, ha nem, 3000# három nappal később egy idős hölgy (akihez egyszer kedves volt) a végrendeletében 3008# hárommillió fontot hagyott rá. Lango Faldo egy hegyen álló nagy házba költözött. Ezután jólétben élt 3017# és egészen ellenszenves alakká vált. 3025# Hm? Hmm? Hmmm??? 3034# Hatos. Most visszatérünk a dolgok színéhez. 3042# Idősödve egyre nehezebben bízunk. Egyre több a zár, a rács. Egyre inkább csak a kis ablakot nyitjuk ki. 3051# Talán bölcsen is tesszük. Mindenesetre egyre nehezebben bízunk, viszont 3060# egyre jobban rá merjük bízni magunkat Istenre. 3070# Miközben egyre kevésbé bízunk az emberekben, egyre jobban merhetjük magunkat rábízni Istenre. 3080# Olyan nagy dolog az, mikor 3090# rájövünk arra, hogy nem kell az életünket egy másik emberre rábízni. 3100# Elég, ha bízunk. Elég. Sok csalódásnak a forrása, ha az egyik ember a másikra akarja rábízni az életét. 3110# Én nem ajánlom senkinek. A bizalom is épp elég kockázatos. 3120# Bőven elég, ha az életünket Istenre bízzuk rá. És egy másik emberben csak bízunk. Ha valaki másra 3130# bízzuk rá az életünket, kissé olyan, mintha őt Istennek akarnánk tartani. Micsoda merész vakmerőség! 3140# Rábízni az életemet egy másik valakire. Óvatos lennék ezzel... 3150# Nade. Pierre Teillard de Chardin jezsuita atyának egy imádsága ez: 3160# Miután úgy ismertelek meg téged (Istenem), mint magasztos énemet, engedd meg, ha eljön az órám, hogy 3170# minden olyan igegen vagy ellenséges hatalom alakjában, 3180# amely elpusztítani vagy megfojtani akar, téged ismerjelek föl. Amikor testemet vagy lelkemet 3190# koptatni kezdni az öregkor. Ha a rossz, amely lealacsonyít és elragad, kívülről áraszt el, vagy belülről 3200# támad, a fájdalmas pillanatban, amikor hirtelen tudatára ébredek, hogy beteg vagyok és öregszem, 3210# különösen abban az utolsó pillanatban, amikor úgy érzem, hogy teljesen tehetetlenül önmagam elől 3220# menekülök az engem átalakító nagy és idegen hatalmasságok kezébe, mindezekben a komor órákban engedd, Uram, 3230# megértenem, hogy te vagy az, aki, ha elég nagy a hitem, 3240# a fájdalmak között félretolod létem szálait, hogy lehatolva lényem velejéig 3250# önmagadba vonj engem. 3260# Teillhard de Chardin a XX. század egyik legnagyobb tudósa. Érdemes olvasni a műveit. Magyarul is több minden 3270# megjelent tőle. És még szerzetes is volt. Azt mondja: 3280# Hetes. Egyre idősödve sok mindenről LE kell mondanunk. Ez azt jelenti, hogy egyre több mindent ajánlhatunk FÖL. 3290# Minél több mindenről kell lemondani, annál több mindent ajánlhatunk föl. 3300# Visszaemlékeztem apukámra. Apukám egy klasszikus férfiéletet élt. Miközben pilóta volt, a felhők közül 3312# integetett nekünk. Túl sok személyes apa-kapcsolat nem adatott nekem. Ráadásul (miután teljesen lehetetlen 3324# időben jött haza) amikor otthon volt, az nagyon gyakran akkorra esett, amikor aludtam. Szóval, apukámat 3336# a kanyarban láttam, a felhők fölött (se). Amikor megöregedett, miután túl sok személyes kapcsolatunk nem volt, 3348# én a magam részéről megelégedtem azzal, hogy havonta egyszer 3360# ellátogattam hozzá, és ott voltam egy fél napot. Ő is Bpen élt, mégsem mentem hozzá többet. 3368# Havonta fél napot. S az édesapám soha egyetlen mondattal, szóval nem tett nekem szemrehányást ezért. 3377# Egy picit sem neheztelt vagy kérte rajtam számon, hogy miközben ő egyre betegebb lett (Parkinson-kóros) és 3385# egyre idősebb. Az élete vége felé emlékezet-kiesése, tudatvesztése és egyebei voltak. Húsz évig betegeskedett. 3394# Ha néha el tudott menni, akkor előfordult, hogy elveszett. Mert egy ideig még tudta, hogy ki és hol lakik. 3402# Aztán egyszercsak lement a roló, és nem tudta megmondani sem azt, hogy hol van, sem azt, hogy hol lakik, 3411# a nevét sem. Sokszor egészen lehetetlen múltbéli helyeken érezte magát. 3420# Volt, hogy ott ültem nála, és elmondta, hogy most Kambodzsában vagyunk. S hogy itt nagyon 3430# vigyázni kell, mert Kambodzsa, "Holiday in Kambolia", kevésbé volt érdemes oda menni a nehéz években. 3440# Volt, hogy úgy elvesztett a metróban, hogy a testvéremmel együtt kerestük. Enyém volt a piros metró, 3450# tesómé volt a kék, és minden megállóban megnéztük, hogy hol ül. 3460# Egyre idősebb lett és betegebb. Úgy láttam, hogy egyre jobban örült annak, egyre jobban értékelte, ha ott voltam. 3470# Egyre nagyobb örömet okoz neki az, amikor együtt vagyunk. A FIA. És eközben 3480# sosem ment át a másik oldalra, hogy azt mondta volna: de szomorú vagyok, fiam, hogy itthagysz, 3490# és hogyha igazán szeretnél, akkor többször jönnél... Soha nem tett ilyet. 3500# Ahogy visszagondoltam rá, eszembe jutott valami. Ahogy a katolikus egyház lelkiségében nagyon ott van az, 3510# hogy valamit "fölajánlani", szenvedést vagy megpróbáltatást "fölajánlani". Rájöttem, hogy az apukám, 3520# miközben nem volt keresztény, (amennyire én tapasztaltam és láttam) vallástalanul halt meg (legalábbis 3530# énnekem nem mondta, hogy kereszténnyé vált volna az utolsó pillanataiban), viszont azt, 3540# hogy mit jelent "fölajánlani dolgokat", azt nálam sokkal jobban tudta. Rájöttem, 3550# hogy ő azt a havi 30 és fél napot, amikor nem találkoztunk egymással, azt ő mindig fölajánlotta. 3560# Azt ő mindig odaajándékozta nekem. Mindig odaadta, átadta. Különben nem tudott volna annyira jó fej lenni akkor, 3570# amikor együtt voltunk. Ő azokat a nem-ottléteimet mind nekem ajándékozta. Sosem kérte rajtam számon. Sosem 3580# akart belőle egy kicsit ellopni, számon kérni, a maga zsebébe dugni. Tulajdonképpen havonta 30 és fél napot 3590# ajándékozott újból és újból nekem. Na ezt nevezem spirituális fölajánlásnak. 3600# Önmaga felülmúlásának. Mert ő (ha megkérdeztem volna, hogy minek örülnél) annak örült volna, 3608# ha odaköltözöm hozzá. Ezért ő azokat az időket, amiket nem töltöttem vele, nagyon önfeledten nekem ajándékozta. 3617# Úgyhogy az apukámat innen is puszilom. 3625# Hetedik ez volt: egyre több mindent ajánlhatunk föl. 3634# Nyolcadik: Ahogy idősödünk, egyre kevesebbet mozgunk. Jobban észleljük azonban a változást és az élet mozgását. 3642# Mi egyre nehezebben mozgunk, egyre jobban kifinomulhatunk arra, hogy az élet hogyan mozog és fejlődik. 3651# Erre egy történetet a szép könyvünkből: (látom, fáradtok - tíz perc!) 3660# Egy öregeket ápoló nővér látta, amint egy 95 éves asszony naponta órák hosszat nyugodtan és elégedetten ült az 3668# ablakában, és szemlélte a látványt. Egyszer megkérdezte az asszonyt, mit néz annyira. 3677# Tudja, fiatal koromban az állandó munka miatt sohasem volt időm arra, hogy bármin is eltöprengjek. 3685# De amióta 11 éve ebben az otthonban élek, be kell vallanom, hogy nekem még sose volt ilyen jó dolgom. 3694# Van mit ennem, s van meleg szobám. Tudom, hogy ez egyáltalán nem magától értetődő. S a személyzet 3702# figyelmes és barátságos. Akkor is elégedett vagyok, ha ez nem minden ápolónőről mondható el. 3711# Mert, ugye, az emberek mégse egyformák. 3720# És nézze csak a természetet! Hát nem csodásan alkotta meg Isten? Az emberekért állatokat teremtett, 3732# és növényeket is, hogy legyen mit ennünk. A természeteben itt van Isten, és semmi sincs véletlenül. 3744# Azért ülök szívesen itt az ablaknál, hogy nézzem ezt, és utánagondoljak a dolgoknak. 3756# A séta csaknem teljesen lehetetlen számomra, mivel szinte már egyáltalán nem tudok járni. 3768# Itt viszont ennek ellenére megvan a lehetőségem arra, hogy észleljem, ahogy az évszakok változnak. 3780# Hmm! 3792# Tehát lehet, hogy alig tudunk mozogni, de kifinomodhat az érzékünk arra, ahogy az élet mozog, 3804# körülöttünk, és akár bennünk. 3780# Kilencedik. Nehezen megyünk másokhoz. Vagy azért, mert fizikailag 3792# nehezen megy, vagy azért, mert nehezen indulunk el! És azt mondjuk: 3804# "Ferikém, nekem már ITT jó! Itt a legjobb (otthon)." 3816# Szóval nehezen megyünk másokhoz, viszont egyre közelebb lehetünk magunkhoz! 3828# Dag Hammarskjöld (rátok bízom, hogy hogy kell jól kiejteni) - róla szól ez a néhány sor. 3840# Az ENSZ vezetője volt, a szervezet New York-i főépületében meditációs termet rendezett be, 3852# amelyben diplomatái, hivatalnokai és látogatói (bármilyen valláshoz tartoztak is) visszavonulhattak 3864# meditációra és csöndre. A teremben egy saját kezűleg írt szövegét tette ki, amelynek első mondata ez: 3876# "Mindannyiunkban megvan a csendnek a hallgatással körülvett középpontja." 3888# Tehát amikor már nehezen megyünk másokhoz, 3900# egyre közelebb lehetünk a hallgatással körülvett csöndnek bennünk lévő középpontjához. 3915# Utolsó (tizedik): ahogy idősödünk, egyre nehezebben tudunk rendet rakni. De gyakran hallom 3930# (litánia-szerűen): ne haragudjon, Atya, a rendetlenségért! Hát nem megy már... sajnos nem tudtam 3945# kitakarítani. Elnézést, hogy ez fogadja, kedves Atya. Nehezebben megy a rendrakás. 3960# Arra gondoltam egy idős nénivel beszélgetve: nézd csak, kedves, egyre közelebb jön húsvét. 3968# Vissza tudsz te emlékezni arra, hogy amikor fiatalabb voltál, akkor hogy készültél a húsvétra? 3977# Ne is mondd, sütöttem, főztem, takarítottam, egy nap, két nap, öt nap, pókháló, ablakpucolás, ecet, 3985# minden, fölken, lemos, szárít... 3994# Viszont: Most, hogy idősebb vagyok, már erre se energia, se kedv... De mi van a másik oldalon? 4002# Miközben egyre nehezebben rakunk rendet, egyre nagyobb lehetőségünk nyílik arra, hogy 4011# az életünket tegyük rendezzük el. Egy fiatal embernek nem az a dolga, hogy az életét 4020# elrendezze. Azt idősen köll megtenni. Olyan szíven ütő volt nekem az, hogy valaki, akit mértékadónak 4030# tartok, ezt írta magáról: 40 éves elmúltam, és még akkor is csak a tapasztalatokat hordtam össze az 4040# életemről. Jócskán elmúltam 70, hogy a tapasztalataimból elkezdtem valahogy építeni, rendezni, és azokat 4050# valahogy a helyükre tudtam tenni." - Ezt nagyon reálisnak látom. 30-40 évesen még halmozzuk, még sok 4060# tapasztalatra van szükségünk. Átéljük, gyűjtjük, tapasztaljuk. 70-80 évesen a dolgokat a helyükre lehet 4070# tenni. Nem a dolgokat! Az emlékeket, a tapasztalatainkat. De nagy dolog az, hogy ha ezeknek megtaláljuk 4080# az életünkben a helyét. S ha visszanézünk az életünkre, nem mondjuk azt, hogy van itt legalább 25 dolog, 4088# aminek nincs helye az életemben. De nagy dolog az, ha még a bűneinknek is megvan a helye. 4097# Az nagy dolog. Mert akkor azt a bűnt a kegyelem már át tudta járni. 4105# Nincs olyan bűn, amit a kegyelem ne járhatna át. Ha a bűnt a kegyelem átjárja, bekerül a helyére. 4114# Egyébként nem találjuk a helyét, és magunknak sem. Miután ez az utolsó történet, ezért egy 4122# szívbemarkoló fonáktörténettel hadd fejezzem be, hadd botránkozzatok! 4131# A hegyen álló palotájában üldögélve Lango Faldo egyszer csak rádöbbent, hogy 4137# újdonsült barátai pusztán csak érdekbarátok, 4140# míg a régi haverjai többé már nem illettek hozzá. 4148# Gyötrő hiányt érzett belül, melyet a rengeteg alkohol, drog, szex és parti sem tudott csillapítani. 4157# Amikor Dalila Wilkins, a filigrán New Age-i szélhámos, akinek kicsi, de szexi szája volt, 4165# besétált az életébe, már megérett rá, hogy megkoppasszák. A nő azt mondta neki, hogy ha 4174# befekteti a pénzét az úgynevezett spirituális közvetlen értékesítési hálózatába, újra meg 4182# fogja találni élete értelmét. Azonban hét hónap elég volt ahhoz, hogy teljesen tönkremenjen, 4191# és a hajléktalanok tanyáján kössön ki, a .....nek a közelében. Egyszer egy éjszaka egy lény 4297# (egy gyógyító?) megállt előtte, és odahajított neki egy Eurót. 4200# Mindez csak a Jin és a Jang játéka, mondta. Abban a pillanatban Lango 4208# megvilágosodott. Fölismerte, hogy a szeretet az, ami a világot mozgásban tartja, nem pedig a pénz. 4217# Vándorolni kezdett a világban, terjesztette az igét, és rengeteg követőre talált. 4225# Az újságok egyre gyakrabban írtak elragadtatással Langóról, híressé tették. 4234# Az emberek széles e világon mindenütt róla és csodálatos képességeiről cseteltek az interneten. 4242# Nem sokkal később pedig már tanfolyamokat tartott arról, hogyan is kell egymást szeretni. 4251# Kezdett rájönni a dolog csínjára-bínjára, és hamarosan össze is gyűlt az első milliója. 4260# Ennyi. Ez ennyi. Nagyon köszönöm a figyelmeteket.
