2009.11.24.
A pálferi wikiből
(Elöl a másodpercek számát láthatod - így egy megfelelő médialejátszóval rá tudsz pozícionálni a kívánt részre.)
0000# Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit! 0008# Látom többen álltok még, itt vannak jó helyek. Egész nyugodtan gyertek, itt 0017# le tudtok ülni. 0025# A gyors ismétlés, hogy tulajdonképpen miben is gondolkodunk: 0034# az egyediségünk, együttességekben való létezésünk és az egyetemes voltunk. 0042# Ebben gondolkodunk. A múlt alkalommal szót ejtettünk egy elgondolkodtató 0051# jelenségről. Ha elfogadjuk azt, amit azok a kutatók mondanak, akik az érték 0060# kutatásokat végzik... 0060# (azon töprengenek, hogy vajon mindannak, amit így nevezünk meg, hogy 0068# "érték az életemben", annak mi lehet a hátterében), akkor ma közkeletűen 0077# azt halljuk, hogy az értékeknek a hátterében alapvető emberi szükségletek 0085# állnak. De amikor már azt mondjuk, hogy "érték", sok esetben nem 0094# egészen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a hátterében akkor valamilyen 0102# egyedi, valamilyen együttességből származó 0111# (társas vonatkozású), vagy 0120# valamilyen egyetemes szükséglet áll-e, és hogy pontosan mi is az. 0128# Amilyen magasztosak tudnak lenni az értékeink, annyira nyilvánvalóan a 0137# létezésünk gyökeréig érnek, tehát szükséglet-alapúak. Ezt mondják ma az 0145# értékkutatók, többé-kevésbé. És hogyha ezt elfogadjuk, akkor azt mondhatjuk, 0120# hogy itt van három oszlopunk (persze nagyon egyszerűen, hogy tudjunk 0128# róla beszélni). Az egyediségre vonatkozó szükségleteink, az együttességből 0137# és a társas vonatkozásból eredő szükségleteink és az egyetemes emberi 0145# szükségleteink. És nyilván akkor a szükségletekből értékek fognak fakadni. 0154# De ha már azt mondjuk, hogy itt értékek fakadtak, az értékeket nyilván 0162# igyekszünk majd megőrizni, azoknak teret adni, azokat megóvni, azokat kibontakoztatni, 0171# és máris ott vagyunk az erkölcsnél, a jogalkotásnál. És aztán természtetesen, 0180# ha építjük tovább ezt a három világot, akkor nyilván szükségletek, értékek, 0188# erkölcs, jogalkotás, és aztán beszélhetünk az ahhoz kapcsolódó spirituális 0197# vagy vallásos magatartásformáról és életről. 0180# De akkor ez így három, egymástól különálló kupac. Nyilván nem "így van", 0188# de képesek vagyunk az egyoldalúságra. Ez volt az, ami a múlt alkalommal (nekem 0197# legalábbis) fontos volt, hogy ezt elmondhatom nektek. Hogy megbecsülhetjük az 0205# egyedi szükségleteinkből eredő értékeinket és az ezekből az értékekből fakadó 0214# erkölcsiségünket és az arra vonatkozó spirituális életünket. De a második 0222# kupacot is értéknek tarthatjuk nyugodtan, és a harmadikat is. Csakhogy ahogy 0231# az életet éljük, ez nem így szokott történni. Hanem keresztül-kasul, éppen 0240# ahol állok, nagyon szívesen a másikat -- nem hogy nem értéknek látom, hanem -- 0248# fenyegetőnek tartom az én kupacomra nézve, ami az én legfontosabb kupacom. 0257# Nagyon könnyen azt mondom egy másik világnak az értékességére, 0240# vagy erkölcsiségére, vagy spirituális gyakorlataira, hogy hát az 0248# tulajdonképpen értéktelen -- vagy akár: erkölcstelen! Ezért de nagy dolog 0257# lenne, ha képesek lennénk ezt a három világot, ami valamiképpen bennünk 0265# valahogy együtt van, de nem biztos, hogy eléggé tudatosan és kimunkáltan. 0274# Példának nem tudtam mást hozni, mint a saját tapasztalásomat arra vonatkozóan, 0282# hogy milyen sok kritikát kapok az egyház berkein belülről, hogy túlságosan is 0291# szinkretista vagyok. Ugye, ezt nagyon könnyű valakire rásütni: szinkretista! 0300# Összekeveri-kutyulja itt a vallásokat, innen is idéz, meg onnan is, és ez 0308# máris rettenetes az együttesség világában álva. És én hiába mondom, hogy nem 0300# szinkretizmus, hanem egy picit az egyetemesség világából is nézzünk, 0308# gazdagodjunk! Nagyon szeretek ott is állni! Ha valaki csak itt áll, és 0317# falak vannak jobbra-balra, akkor azt mondja: szinkretista!! Másfelől, amikor 0325# elmegyünk az egyediség értékelésére, hogy individuumok is vagyunk (és ez 0334# nagyszerű dolog), akkor pedig rám sütik azt, hogy individuális vagyok, vagy 0342# különc vagyok, vagy nem vagyok elég nem-tudom-én-micsoda! Nagyon sok mindent 0351# sütnek RÁM!!! Pedig sokkal jobban szeretném, ha ... sütnének NEKEM! :-) 0360# A világ sokkal jobb lenne, nem? Ha nem sütögetnénk egymásra dolgokat, hanem 0368# sütögetnénk egymásNAK dolgokat. Nyilván aztán, ha valaki nagyon az 0377# individuális világában áll, vagy az egyetemesség talaján, akkor az pedig 0385# értetlenül néz rám: Feri, egyszerűen nem értem, hogy te hogy vagy még 0394# katolikus?! Miért vagy te még keresztény?! Mit keresel te az Egyházban?!? 0360# Mit keresel te plébánosként egy egyházközségben? Hát... hát így. 0368# Ez akart a nagy összefüggésünkkel kapcsolatos bevezető vagy hangoló lenni, 0377# mert ezt nagyon-nagyon izgalmasnak tartom. 0385# Aztán beszéltünk a társas dilemmáról és a társas dilemmának az utolsó pontjait 0394# mondtuk el, amire már alig-alig maradt idő. Két pontot hadd idézzek föl: ugye 0402# a társas dilemma lényege, hogy az egyes ember és a csoport közt van valamilyen 0411# viszony. A dilemma úgy néz ki, hogy ha én CSAK az első kupac tetejére állok, 0420# és azt mondom: SAJÁT ÉRDEKEM! EGYÉNI SZÜKSÉGLETEM! individuális világom! 0428# Akkor, ha én a csoporttal, közösséggel vagy akár egyetemes értékekkel szemben 0437# hozok döntéseket, akkor lehet, hogy jobban járok egy ideig. 0420# Vagy akár egy-két nemzedék is jobban járhat BIZONYOS SZEMPONTOKBÓL! De 0428# aztán ez oly mértékben tönkreteszi az együttességek világát és az egyetemesség 0437# világát, hogy az előbb-utóbb kihat az egyes emberre és az individuumra is, 0445# és arra a világra. Ma ezt látjuk. És ezért hoztunk 20 pontot, hogy a társas 0454# dilemma hogy és mi által volna megelőzhető vagy megoldható, hogy képesek 0462# legyünk az együttességnek teret (sőt, elsőbbséget) adni, azért, mert az jó 0471# hatással van az egyes ember életére nézve is. 0480# És itt nyilván mondhatnánk egy nagyon egyszerű sort: 0488# amikor az első kupacban állok, akkor nyilván azt 0497# mondom, hogy "szeretnék boldog lenni". "Ezt tőlem ne vitassa el senki!!" 0505# "Én, én, én, az én boldogságom, az én életem, én-boldogság, én-élet!!" 0514# És ezt nyugodtan szabad megőrizni. Nem kell rögtön kritika 0480# alá vonni, amikor átlépünk egy lépéssel és az együttességnek, a közösségnek, 0488# a csoportnak vagy egy nemzetnek a talaján állunk. Akkor egyszerűen csak egy 0497# picit tovább gondoljuk, és azt mondjuk: hogy őrizhetném meg a boldogságra 0505# irányuló törekvésem? Azt, hogy nagyon fontos, hogy boldog legyek; de közben 0514# ez másokat is tudjon lehetőleg boldogságra segíteni?! Sőt, akkor rájövök arra 0522# is, hogy a boldogságra nem is lehet egy az egyben irányulni! Hogy az ember 0531# nem tud KÖZVETLENÜL arra törekedni, hogy boldog legyen! Hogyan? Ha ezt valaki 0540# nekem megtanítja... Hogy hogy lehet egyedül ülni egy szobában, és azt mondani: 0548# "Boldog akarok lenni, szeretnék boldog lenni, most jöjjön, JÖJJÖN!" :-) 0557# Ezt hogy? Ha valaki nekem azt megmondja, hogy hogy kell csinálni, hogy magamra 0565# irányulok, és így vagyok boldog... hát, ez csoda (lenne). A boldogság 0540# általában valaminek a következménye. S minek a következménye? 0548# Úgy egyébként, ha fölismerjük? Éppen annak, hogy más emberekkel egy 0557# kielégítő, megfelelő kapcsolatban tudok lenni. 0565# Vagy, ahogy Csíkszentmihályi Mihály mondja: egy önfeledt alkotó tevékenységben 0574# vagyok. Vagy szemlélődésben vagyok... vagy valami. 0582# Tehát így: jól lezárom magam, az "én boldogságom", ez általában 0591# boldogtalansághoz vezet. Tehát akkor szó sincs arról, 0600# hogy probléma lenne azzal, hogy boldog akarok lenni, csak rájövök, hogy ez 0608# milyen mélyen bele van ágyazva az együttességek világába. És utána itt sem 0617# állok meg, mert pontosan tudom, hogy van olyan, hogy csoportközi konfliktus. 0625# Hogy legyünk "MI BOLDOGOK", és ők meg degeljenek meg! Ez a csoportközi 0634# konfliktus magyarul. Hogy akkor léphetek egy picit tovább: no akkor egyénileg és 0600# a kapcsolataimban és a csoportjaimban azt az irányát és azokat a módjait keresem 0608# a boldogságomnak, amelyek nem zárjkák ki (minimum; jó esetben még hozzá is 0617# járulnak) más csoportok, illetve minden ember boldogságra való törekvésének. 0625# Ugye, milyen primitív? Most dühösek vagytok rám? "Ezért jöttünk ide, hogy 0634# ilyen egyszeregyet magyarázzon nekünk?!?!" De mégiscsak jóleső nekem kimondani 0642# ezt a jóleső gondolatmenetet. Tehát: egyikről sem kell lemondani. Hogy csak ez, 0651# vagy csak az. Hanem egyszerűen csak összefüggésbe kell hozni. S rájövünk, hogy 0660# létezik egy olyan út, hogy ez a három összefüggésben van. Boldogság itt, 0668# boldogság ott és boldogság amott. Nem szép? Szerintem menjünk haza. 0677# Gyakoroljunk. Akkor van még egy esténk... 0660# Két dolgot szeretnék még a 20 pontból felidézni, hogy a társas dilemmák hogyan 0668# oldhatók meg. Volt egy ilyen pontunk, hogy "a halandóság belátása". Annak 0677# tudatossága és tudatosítása, hogy meg fogok halni. Hogy ez segít a társas 0685# dilemmák feloldásában. Ahogy a német mondja: Az utolsó nadrágnak nincs zsebe. 0694# Oda már nem lehet semmit begyömöszölni. Ahogy egy kedves édesapa mondta 0702# a serdülő lánya kérésére, hogy "apa, apa, mondd meg nekem, hogy mi az, 0711# ami örök érvényű, amit az embertől NEM LEHET ELVENNI! Mert megtapasztalta, hogy 0720# volt valamije, és elvették tőle. Édes lányom, két dolgot nem lehet elvenni... 0728# De ezt már mondtam, tehát nem ismétlem el. :-) Erről eszembe jutott: 0720# ültem egy csoportban, segítők voltak... 0728# (El fogom mondani, na, na...) segítők, németországból jött egy pszichoterapeuta, 0737# pszichiáter, pszichodramatikus, mindenféle pszichó volt benne. 0745# Ülünk, és azt mondja: nyilvánvaló, hogy akik itt ülünk, hát egy jószándékkal 0754# vagyunk, a klienseink felé is, akik hozzánk jönnek, meg ebben a csoportban, 0762# s nyilvánvalóan nem vagyunk gonoszak. Erre az egyik csoporttag rám nézett: 0771# A Ferinél nem biztos... 0780# Az édesapa azt mondja: Két dolog van, lányom, ami nem vehető el tőled, akkor sem, 0788# ha az utolsó gatyádnak nem lesz zsebe (lányoknak szoknya, vagy ahogy tetszik): 0780# ami a szívedben meg ami a fejedben van, az marad meg. Milyen érdekes, hogy ami 0788# az ember fejében vagy szívében van, az olyan-e, amiért szoktunk másokat 0797# gyilkolászni? Valahogy nem az a természete. S hogy ámuljunk egy kicsit (nem 0805# véletlenül mondtam a flo w-t) Csíkszentmihályi Mihálytól 0814# egyharmad oldalt hadd olvassak föl "A fejlődés útjai" című könyvéből. 0822# "A harmadik évezred pszichológiája" - egy szerény cím olvasható itt, 0831# ebből is látszik, hogy van benne áramlás bőven. Azt mondja: 0840# "Jelenlegi ismereteinken túlmutató hitre van szükség ahhoz, hogy hinni tudjunk a 0848# jövendőben. Sokan nem képesen erre a 0840# lelki fejlődésre, és nem tudnak kitörni 0848# hitetlenségükből. Létezik azonban a hitnek egy forrása, amihez nem kell nagy 0857# elhatározás, és a valósággal sem kell megalkudni. Egyszerűen hihetünk abban, hogy 0865# hozzá tudunk járulni az élet komplexebbé tételéhez." (árnyaltabbá, gazdagabbá... 0874# három kupac együtt.) "Azért félünk a haláltól, mert túlságosan azonosulunk az 0882# énünkkel. Minél több pszichikus energiát szentelünk az egyéni céloknak, 0891# nem törődve a tágabb érdekekkel," (vagyis minél több figyelmet fordítunk a 0900# differenciálódásunkra, anélkül, hogy integrálódnánk,) "annál félelmetesebbnek 0908# tűnik az egyén elmúlása. Ha azonban jobban azonosulunk az evolúcióval, a 0900# komplexitás növelésének folyamatával, akkor a halál fenyegetettsége tompul." 0908# Erről ennyit. 0917# A 19. pont ismétlésként: az egyéni szintű empátiát meghaladó, felülmúló 0925# szándék és jóakarat. 0934# Hogy a csoport, mint egész, részesedhessék a különböző javakból. 0942# Itt már nem olvastam föl a regulát, de most hadd tegyem ezt meg. 0951# Az egyediség világából azt mondjuk: kedvezni magamnak vagy a szűkebb családomnak 0960# az óriási érték. De ha egy kicsit továbblépek az együttességek tágabb világába, 0968# akkor máris meg kellenne haladnunk ezt a morált. Én nem vitatom el, hogy 0960# létezik a magát kizárólag individuumnak látó ember morálja, erkölcsisége. 0968# Hiszen valamilyen értékeket valósít meg. Akkor ott valami erkölcsiségnek is 0977# lennie kell. Az ő szabadsága, döntései, önmegvalósítása, kiteljesedése. 0985# Nagyon szép érték. Ám az ebből fakadó erkölcsiség rettenetes következményekkel jár 0994# a csoportokra, közösségekre, intézményekre nézve. Erről, ugye, nem kell beszélnünk? 1002# Hogy ezt hogyan tapasztaljuk most a saját bőrünkön? 1011# És mit mond 1500 éve Szt Benedek? "A monostorban senki ne merészelje a másikat 1020# védelmezni". "Nagyon kell arra ügyelni, 1028# hogy a monostorban ne merészelje az egyik szerzetes a másikat semmiféle 1020# okból védelmezni vagy mintegy oltalmába venni, még ha közeli vérrokonság 1028# fűzné is őket egymáshoz. Ezt semmiképpen se merjék megtenni a szerzetesek, 1037# mert ezzel alkalmat szolgáltatnak a legsúlyosabb botrányokra. 1045# Ha valaki ezt a tilalmat megszegi, a súlyosabb büntetést kapja." 1054# Mennyire nem nekünk kell föltalálni a spanyolviaszt! 1500 évvel ezelőtt... 1062# Kicsit megijedtem. Így most akkor azt hiszem, hogy érdemes volna lezárnunk a 1071# társas dilemma taglalását. Mi az, ami segít abban, hogy a pusztán egyedi 1080# világunkból kilépjünk, és a másik 1080# két kupaccal is valamit kezdve egy másfajta értéktudatra, értékorientációra 1088# erkölcsiségre, spirituális életvitelre is rálássunk. Nem mondom, hogy bármit 1097# csinálni kell, csak lássunk rá úgy elsőre, hogy "jé, ott is vannak érdekes 1105# dolgok". S ahogy ígértem: nézzük meg, hogy ha valaki rászánja magát, hogy 1114# egy terápiás (hatású) (önismereti) csoportba elmenjen, akkor mit mondanak 1122# a grandiózus kutatások arról, hogy ha valaki odaadja magát a csoportnak, akkor 1131# a csoport mit ad neki? 1140# Nézzük meg, hogy hogyan érdemes a magát individuumnak 1148# állító valakinek (aki azt mondja, hogy az én egyéniségem óriási érték) 1157# odaadnia magát egy csoportnak? Hogy az alapján az ő egyedi élete sokkal-sokkal 1165# teljesebben bontakozzon ki, mint ha megmarad magának és él magáért? 1174# Nagy kutatás volt. Sok évtized kutatás után gondolták ki a kutatók: 1182# a csoport segítő/terápiás/gyógyító hatású elemeit tíz nagy csoportba tették, 1191# és mindegyikre kitaláltak hat mondatot, ami annak a csoportnak az értékére 1200# vonatkozik, és arra kérték a csoporttagokat, hogy a csoport befejezése után 1210# egytől 60-ig számozzák be, hogy mi volt nekik a legjobb és legfontosabb. 1220# Amit most elmondok, az egy jó nagy kutatás esszenciája. Csak az első tíz 1230# legfontosabb nyereségét fogom elmondani annak, ha valaki hajlandó magát odaadni 1240# egy csoportnak. Mit profitál ő attól? Ahogy a terápiás csoportokba járó tagok 1250# látják. 1260# 1) Az énem addig ismeretlen/elfogadhatatlan részeit fölfedezhetem 1270# és elfogadhatom. Ez óriási élmény tud lenni. 1260# Saját élmény: múlt héten egy három napos 1270# csoportban voltam, ahol ez a német pszicho-pszicho-pszicho-bácsi ült, és vezette 1280# a pszicho-csoportot. Egy nagyon érdekes feladatot adott: különböző módszerekkel 1290# találjuk meg, hogy a segítő identitásunk miből forrásozik? Munka, munka!!! 1300# A következőre csodálkoztam rá: eszembe jutott az, ahogy a szüleim (édesapám 1310# még gimnazista koromban is) szólított(ak): Picur! Így hívtak. Két kilóval 1320# születtem, aztán bevágtak több hétre az inkubátorba. Életképtelen kis 1328# nyomoroncként próbáltam életben maradni. Szüleimre ez oly nagy hatást gyakorolt, 1337# hogy elneveztek Picurnak. Akkor láttam: itt vagyok én: a segítő identitásom 1345# egyik alapja, hogy "picur" vagyok. Nyomorult, szinte életképtelen nyamvadék. 1354# Hmm. De van-e itt valami más? Rájöttem, hogy van. Meg is osztom: 1362# Miközben Picurként a nem létező szobám sarkában ücsörögtem (saját szobám 1371# ugyanis nem volt), és mivel töltöttem az időmet Picurként? 1380# Belegondolni is jó: grandiózus fantáziáim voltak! Kis vakarcs, ott fekszik, 1390# ott ül... nade a képzelőerő! Rájöttem: nemcsak Picur volt ott, hanem valaki... 1400# Hat éves koromtól úszó óvodába jártam, majd hét éves koromtól atlétizáltam. 1410# Amíg a többiek a Winnetout olvasták el negyedszer, én megelégedtem egy elolvasással, 1420# és a következő könyvem inkább "Az olimpiai bajnokok története" volt, amit 1430# kilenc évesen kezdtem el olvasni. 23 évesen el olvastam el utoljára. Múlt héten 1440# be kellett látnom, hogy a kisebbrendűségi érzéseimmel és rengeteg és rettenetes 1448# szorongásaimmal együtt; meg hogy teljesen izoláltan éreztem magam a családban, 1457# minthogyha egy külön bolygón lennék, aközben a fantáziálás hogyan segített 1465# a túlélésben. A fantáziálás nem is akárhogy segített, mert én olimpiai bajnok 1474# akartam lenni. Volt ott tehát akkor egy Picur, egy kis nyomorult, és valaki, 1482# aki azon fantáziált, hogy OLIMPIAI BAJNOK lesz. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, 1491# mert (miközben ők ezekről semmit sem tudtak, aközben) adtak egy óriási lehetőséget. 1500# Elvittek, hogy sportoljak. Ezért a fantáziáim nem maradtak meg a fantázia szintjén, 1508# hanem elkezdtem napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, 1517# évről évre edzeni, edzeni és edzeni. Következménye: a sporton és a test 1500# művelésén keresztül egyszer csak kezdtem kijönni a szorongásaimból. Már nem 1508# éreztem magam annyira kisebbrendűnek, tehetetlennek, picurnak, lehetetlennek, 1517# alkalmatlannak, bénának, szerencsétlennek, körömrágósnak és szorongónak (mert 1525# ez mind voltam), hanem egyszer csak valami kezdett megvalósulni abból a 1534# grandiózus fantáizából. Egyszer csak ott álltam már egy dobogón, ó, ó! 1542# és aranyérmet kaptam! Stb, stb. 1551# Azért volt fontos nekem a múlt hét, mert egyszerű csoporttagként rácsodálkoztam 1560# valamire, ami előttem sohasem állt olyan értékként, ahogy most rájöttem, hogy 1568# az érték. Ez pedig: a gyerekkori fantáziálásom. Rájöttem, hogy micsoda kincs 1577# volt abban, hogy én gyerekként azon álmodoztam, hogy én egyszer olimpiai bajnok 1560# legyek. Ugyanis, ha nincs ez az álom, nincs az álmodozás, 1568# akkor most is körömrágó-szorongó (fiatal)ember lennék. S ki tudja, hogy 1577# hol lennék? Milyen sokat köszönhetek ezeknek a fantáziáknak! S milyen érdekes, 1585# negyvenhárom évesen jövök rá arra, hogy ezek nem szalonképtelen dolgok, "hagyjuk 1594# is"... Szoktatok egymásnak beszélni a grandiózus gyerekkori fantáziáitokról??? 1602# Vagy szégyellitek? Rájöttem, hogy ezek nagyszerű dolgok, és milyen sokat 1611# segítettek az életemben! De nyilván fontos volt az, hogy valami ezekből a 1620# fantáziákból realizálódni tudott. Különben... Ehhez a fölismeréshez (egy nagyon 1628# jó) CSOPORTRA volt szükségem. Jó segítőre, 1620# jó vezetőre és egy jó csoportra. És ezért ma boldogabb vagyok, mint egy hete! 1628# Sikerült egy én-részemet in-teg-rál-ni! Nagyszerű! 1637# Szombaton, amikor vége lett ennek a három napos csoportnak, elmentem egy előadást 1645# megtartani valahol, és elmondtam ezt a friss élményemet. Buggyant ki belőlem, 1654# mint a csuda; alig vártam, hogy valahol elmondhassam példaként. :-) 1662# S akkor beszéltem a szégyenről, amit "nem mondunk el", olyan én-rész, ami 1671# titkos, ciki, letagadásra méltó, nem szalonképes, nem elfogadható; és egyszer 1680# csak nem hogy vállalható lesz, hanem érték. Erre jelentkezik valaki a csoportban, 1688# és azt mondja "haaaáá, Feri! Az semmi!" - 1680# Szeretem ezt, mert gondoltam, hogy 1688# valami érdekes dolog jön, és jött is! 1697# Asz'ondta: "Á, te ilyesmit szégyelltél?" (Az illető egy 35 éves, több 1705# gyerekes anyuka.) "Én szombaton bepisiltem!". Elmondta ennek a történetét. 1714# Mire jó egy csoport! Belőle is kibuggyant. :) 1722# Minek tokoljuk, zároljuk, szégyelljük, ezt az életeseményünket... Elmondta: 1731# Az úgy volt, hogy a nagy lányomnak (aki nagyon szeret futni) megígértem, hogy 1740# együtt lefutjuk a félmaratont. És akkor a lányom azt kérdi tőlem: de Anya! Mi 1748# lesz, ha majd pisilnünk kell?! Futunk ott a betonon, és hát 1740# nincs pisilde! Akkor hogy fogjuk megoldani?!? 1748# S akkor azt mondja az édesanyja: Á, lányom, 1757# ugyan már, akkor majd bepisilünk! Csak úgy zárójelben mondom, hogy a maratoni 1765# futók tényleg be szoktak pisilni, ha éppen úgy adódik... Hát értitek: épp egy 1774# egyéni csúcsért futok, vagy hogy én legyek a páros maraton győztese -- nemcsak 1782# bepisilnek... Most kezd burjánozni, gazdagodni a történet... :-) 1791# De ehhez csak annyit (egy másik történetre átugorva): van egy maratoni futó 1800# nagyon jó barátom, több mint 20 éve vagyunk barátok. ~O mesélt nekem először 1808# erről a jelenségről. "A maratoni futóknál, tudod, azoknál ez teljesen természetes. 1817# A kaki is természetes. De azért az már nekem sok volt, amikor valaki befutott 1800# úgy, hogy tele volt a gatyája, meg mindenhol, és nem ment el zuhanyozni, hanem 1808# ott trécselt a többiekkel... No, azért az már nekem is egy kicsit sok volt. 1817# Jó, ha fut, akkor fut, de azért ez... Visszatérve erre az édesanyára, futják a 1825# félmaratont, nagy büszkén, mennek az egyéni csúcs felé, és akkor az anya odaszól 1834# a lányához: Te, nekem kell... És erre a lány, teljesen ösztönösen, "Anyaaaa!" 1842# "Ígéret szép szó! Te mondtad!" S hát egy (elég) jó anya... Megígéri a lányának, 1851# hogy bepisil, akkor bepisil. Tényleg megtörtént, most valamikor. Szóval, a 1860# történetem a szégyenről, hogy az életemnek olyan eseményei, részei, 1860# az önmagamról alkotott képnek olyan részei, amelyekre azt mondom: nem szalonképes, 1868# kimutatható, megjeleníthető, hanem büdös; hogy az egy csoportban hogyan válik kimondhatóvá, 1877# elfogadhatóvá, jelenvalóvá. Ez volt az első pont: énem addig ismeretlen részeinek 1885# felfedezése és elfogadása: MÁSOKON KERESZTÜL, mások révén, mások által. 1894# A szégyenből egyedül nehéz kigyógyulni. Rengeteg szégyent hordoz mindenki. 1902# A szégyennek éppen az a lényege, hogy elrejtem, magam pedig elrejtőzöm. Akkor 1911# a gyógyulás épp azáltal van, hogy előhozhatom, megmutathatom, és te szeretsz 1920# így is. A szégyenből például nehéz 1920# egyedül kigyógyulni. (Ha valaki tudja, hogy 1928# hogy kell csinálni, szóljon!) 1937# 2) Képes legyek elmondani azt, ami zavar, és ne fojtsam magamba. 1945# Hát ha odaadom magam egy csoportnak, akkor meg tudom tanulni azt, hogy képes 1954# legyek elmondani vagy kifejezni azt, ha valami zavar, és azt nem egy életen 1962# keresztül mindig magamba fojtani és zárni. 1971# Ott ültünk múlt héten ebben a csoportban, és a csoportvezető (egy nagyon aktív 1980# valaki volt, állandóan székeket hozott-vitt, szerepcsere, szerepjáték), 1988# de mikor elkezdtünk beszélgetni, engem rettenetesen zavart, hogy ülünk egy körben, 1997# egymással beszélgetünk, és középen egy csomó szék van. S milyen jólesett azt 2005# mondani, hogy "vigyük már ki ezeket a székeket, mert engem zavar abban, hogy 2014# itt szabadon áramoljon valami!" És a csoportvezető fölállt, kivittük 1980# a székeket, és attól kezdve a következő napokon, ha volt valami beszélgetés, 1988# és sok szék volt, a csoporttagok fölálltak, és vitték ki a széket. Egyszerűen azért, mert 1997# jóindulatúak voltak velem. Mert én azt mondtam, hogy engem az zavar. És őnekik 2005# nem állott semmiből. Tíz másodperc, míg fogjuk a székeket, és kivisszük. 2014# De ténylegesen emlékszem, jóbár évvel ezelőtt rengeteget példálóztam ezekről a 2022# legegyszerűbb dolgokról. Vagy ülünk egy társaságban, és nem merünk kimenni a vécére. 2031# "Csak kibírom! Ooo, jaj, már csak fél óra..." Ezért is fontos, hogy tudjuk, hogy 2040# mennyi idő van! Emlékeztek, a struktúra nagyon fontos. 9-11! Akkor tudjuk, hogy 2048# bírni fogom-e, vagy nem? Hogy melegem van-e, vagy sem? Hogy nyissunk-e ajtót? 2057# Hogy kényelmesen ülök-e? Elemi tapasztalatom 2040# olyanoknál, akik a legegyszerűbb 2048# dolgaikat nem tudják kifejezni és kimondani, hogy 2057# leülnek egy olyan székre vagy helyre, ahol NEM LEHET kényelmesen lenni. 2065# "Nem-nem, jó lesz, jó lesz!" - Dehogy lesz jó! Mennyire semmiből nem áll, ahol 2074# sokan vagyunk, hogy fogjuk, és az asztalt kivisszük középről. Mert nagyon szép 2082# a nappali azzal az asztallal, de most itt ülünk tízen... Nem lehet kényelmesen 2091# ülni. És miért kéne 8 embernek a 16 lábát összevissza gabalyítani?! Azért, mert 2100# hogy ott van egy "asztal"?!! Megvan ez az élmény? Elmész vendégségbe, és 2108# mintha egy atomtámadás-szerű változást idéznél elő azzal, hogy azt mondod: az 2117# asztalt nem lehetne egy kicsit odébb rakni? Mikor mondtatok ilyet utoljára? 2125# "Nagyon kényelmes, tök jól elférek, köszönöm..." :-) 2100# Azért, mert nem te vagy a házigazda, nem lehet azt mondani, hogy 2108# nyissunk ablakot?! De hogy nem mondjuk, ugye? A legegyszerűbbeket akartam... 2117# A második legnagyszerűbb gyümölcs tehát, hogy megtanít elmondani azt, ami zavar. 2125# Megszűnteti azt, hogy ezekben a helyzetekben csak egy dolgot tudok: magamba fojtom. 2134# 3) Sokat jelent ezekben a csoportokban (és ez értéksorrend is): 2142# hogy mások őszintén elmondják azt, hogy mit gondolnak rólam? Hogy szoktunk 2151# ezért veszkődni, hogy valaki 2160# évente egyszer mondjon nekünk egy mondatot rólunk? 2168# Hogy hónapszámra nem kapunk normális, egészséges, tiszta, egyszerű, 2177# de mélyről fakadó jószándékú mondatokat! Mirólunk! Nem kapunk. 2185# Udvarias mondatot kapunk, beszólást, kritikus megjegyzéseket kapunk, 2194# de hogy úgy a mélységből valaki: te, én ezt gondolom rólad... 2202# mikor ezt mondtad, én ezt gondoltam rólad. 2211# Végtelenül egyszerű mondatok univerzumokat nyitnak ki... és telefonokat aktiválnak. 2220# Emlékszem, amikor kirúgtak a papnevelő intézetből: 3 nap múlva már egy bibliodráma 2220# csoportban voltam Dobogókőn (az ember segítsen magán; egy hetes volt). 2228# Kérdezték, hogy ki hogy van. Elmondtam, hogy éppen három napja rúgtak ki, és 2237# azt gondoltam, hogy pap leszek, és most pedig fogalmam sincs, hogy mi lesz, 2245# de azt továbbra is gondolom, hogy pap leszek, de hogy hogy lesz, azt nem tudom. 2254# Azt kérte a csoportvezető, hogy mindenki, ami benne van, azt "szoborja meg". 2262# Volt nagyon sok gyurma meg agyag meg minden. Én egy fatömböt agyagoztam. 2271# Dobogókőn voltunk, hoztam hozzá faháncsokat. Rátapasztottam a faháncsokat, és 2280# lett egy kivágott faszeletem. "Ez vagyok most én. KI VAGYOK VÁGVA". :-) 2280# Ezt a fa-valamit a háncsokkal kb. tíz évig ott tartottam az íróasztalomon, 2288# hogy lássam, hogy hogy is megy az élet. S ennek a csoportnak a legvégén 2297# visszajelzéseket kaptunk. Nem kritikát, beolvasást. Egyszerűen csak: 2305# nézd, én ezt gondolom rólad, én így látlak téged. De nagy dolog ez! 2314# Jön is a levegő! Hogy egyszerűen csak: tudod, így éltelek meg... 2322# S akkor emlékszem (ugye, ezt a szimbolumot viszem haza, hogy "ki vagyok vágva"), 2331# s akkor azt mondja ott valaki: "Feri, én azt gondolom rólad, hogy neked 2340# van ERŐD!". Hhh, hhha! Ki vagyok vágva, és mégis van erőm!?! Hogy milyen 2348# hihetetlenül sokat jelentett nekem valaki, aki azt mondta: Feri, 2340# én úgy látlak, hogy van erőd! (Egy ilyen helyzetben!) Pedig milyen 2348# egyszerű mondat! Nincs benne semmi. Azt is mondhatnám, hogy "mit tudja ő, 2357# hogy van-e bennem erő?", vagy hogy "ez a mondat őróla szól". De egy csoportban, 2365# amikor ott vagyunk egy héten keresztül, és figyelünk egymásra, és odaadjuk 2374# magunkat a többieknek, bizony, hogy nagy ereje és súlya lesz annak, hogy valaki 2382# egy ilyen egyszerű mondatot mond. Őriztek nagyon egyszerű mondatokat, amik 2391# ÉLETRE SZÓLÓAN megvannak, pedig nagyon egyszerűek? Mert valaki odaállt mellétek, 2400# és egyszerűen csak azt mondta, hogy "tudod, én azt gondolom rólad, hogy..." 2408# Emlékszem, egy másik csoportra (akkor éppen krízisben voltam... csak úgy normálisan), 2417# és a zárókörben (sosem felejtem el, 2400# egy nő volt... ez néha nagyon fontos), azt mondja: Feri, neked szép a lelked. 2408# És most fejeződik be a csoport?!?!? Méééég!!! 2417# Ez volt 15 évvel ezelőtt, és azóta hordozom ezt a mondatot. És hogy milyen fontos 2425# volt akkor, hogy ezt egy nő mondta. Az önismeretnek még ott az eleje felé voltam, 2434# és azt gondoltam: hát, ha ezt egy nő mondja, az biztos úgy van!! A nők szokták 2442# az ilyesmit tudni! Mi, karcos lelkű pasik... node, ha egy nő ilyet mond! 2451# Most csak két mondatot mondtam. Micsoda mondatokat kaphatunk! S ezek aztán hogyan 2460# éltetnek bennünket! 2460# Nyilván lehetne negatív mondatot is mondani - majd mondok is. Lesz olyan pont. 2468# 4) ha odaadjuk magunkat egy csoportnak, az segít bennünket abban, hogy 2477# megtanulhatjuk kifejezni az érzéseinket. Tudom, hogy nagyon közhelyszerű, amit mondok, 2485# mindenesetre havonta egy hétfőt egy csoportban töltök, ott is csoporttagként (látjátok, 2494# ezt nem fejezem be; csoporttagnak lenni nagyszerű dolog). Ez egy speciális csoport, 2502# mert nem egyszerűen csak az érzések kifejezésére vállalkozunk, hanem a testünkkel 2511# dolgozunk. Minden a testen keresztül! Nem szavak, hanem nonverbálisan 2520# test és test és test! Ezt nagyon élvezem, mert legotthonosabban talán a testemben 2528# vagyok. Szóval, ez nagyon jó. Test, test, test! Milyen jó volt az hétfőn (tegnap) délelőtt, 2537# hogy ott egy csoport keretein belül (ahol van védettség és bizalom és titoktartás), 2545# és emlékeztek azokra, amiket mondtam 2-3 alkalommal ezelőtt; meg van teremtve a struktúrája, 2554# a feltétele, minden -- hogy, ha valakivel kapcsolatban az érzésem az, hogy őt szeretem, 2562# akkor őt át lehet ölelni. Ha azt érzem, hogy szeretnék valakivel gyöngéd lenni: megfogom 2571# a kezét. Ha valakivel szemben haragom van, és ezt szeretném kimutatni az agresszióban, akkor 2580# nekiállok vele bunyózni. Neki is álltam, azóta fáj itt egy bordám. Képzeljétek el, 2588# van ott egy 2580# százhúsz kilós pasi! Hogy ilyeneket miért vesznek be egy csoportba, azt nem értem. 2588# Persze, mindennek megvan a közege, az ideje, a feladata. Ne úgy gondoljatok erre, hogy ez egy 2597# sok órás káosz... Mindenesetre nekiálltam bunyózni ezzel a pasival. Volt egy pont, ahol 2605# megunta, hogy én ott próbálkozom, és rám feküdt. :-) Hát ezt... Micsoda élmény! Még sosem 2614# feküdt rám 120 kilós ember! Hogy mondjam... életre szóló tapasztalat. Vagy, hogy hogyan 2622# lehet egy csoportban a testen keresztül kifejezni... Van, hogy egy órán keresztül csak 2631# mozgás van, vagy tánc. S ott minden érzés a testen keresztül fejeződik ki, tilos dumálni. 2640# Milyen az, amikor valakit el lehet utasítani? Hányféleképp lehet kifejezni, hogy nem, 2640# ez nekem sok, ezt nem akarom... Félek tőled, vagy menekülök, ez nem esik jól nekem; 2648# köszönöm, ezt nem kérem... Lehet tiltakozni, lezárni, óvni. Szóval: egy csoport hallatlan 2657# jó teret tud adni. Látjátok, itt vagyok: húsz éve csoportozom. Mindenféle csoportok... 2665# És hogy 43 évesen is lelkesedem nektek, mint egy hülyegyerek. Micsoda nagy dolog ez! 2674# Arról nem is beszélve, hogy megtapasztalni azt, hogy másoknak is vannak érzései, akik 2682# énfelém fejezik ki azokat...! Nem szavakkal, mert azt mindig, mindig, mindig félre lehet 2691# érteni. Micsoda zseniális dolog: valaki elfordul. És tudod, hogy ezt értem! Értem ezt a 2700# nyelvet! 2700# Hogy valaki kiölti rám a nyelvét. Hogy valaki megsimítja az arcomat. Ezt is értem! 2708# Micsoda mély... Na, nem ragozom már... Mikor lesz a következő alkalom?!? 2717# Három papírt is képes vagyok összekeverni. Na. 2725# 5) (arról, hogy mi fontos azoknak, akik odaadták magukat egy csoportnak): 2734# A csoport tudatja velem, hogy milyen benyomást keltek bennük? A benyomásaikat el tudják 2742# mondani rólam. Azokat a benyomásaikat, amikről magunk sose gondolnánk, hogy ilyeneket 2751# keltünk másokban. 2760# Ülök egy csoportban (egy másfajtában; nem pszicho, hanem spirito... spirituális cucc) 2770# Megosztáskor valaki mond egy olyan (számomra, ahogy én hallom, egy olyan nagyon kegyes) 2780# szöveget. Ezt el tudjátok képzelni. Én visszajelzek: ez tényleg jó volt, de ahogy elkezded 2790# mondani ezt a (számomra kegyesen hangzó) szöveget, nekem rögtön ezer kérdésem lesz, hogy 2800# "te hiszel ebben?!?". Hát milyen a te Istened? Milyen a ti viszonyotok? Te ebben vagy otthon? 2810# Én ebben az Istenben biztos nem tudok hinni - mondom ilyen kedvesen. 2820# S akkor az illető azt mondja a csoport végén: nagyon jó volt ez az alkalom, de Feri, 2828# mondanék neked valamit! (Hmmmrrr) Tudod, amikor te elmondtad, hogy tebenned milyen érzéseket 2837# és gondolatokat keltett, amikor én elmondtam a magam hitét, erre egy képet tudok neked 2845# mondani. Én a szívemből elővettem a kincseimet, s betettem ide középre, te pedig belerúgtál. 2854# Ez egy nagyon szép visszajelzés. Nagyon köszönöm neki. Megtanuljuk kifejezni magunkat, 2862# de utána rögtön megtanuljuk azt, hogy ez valakiben milyen érzéseket, benyomásokat kelt. 2871# És ezt visszakapjuk! Se én nem bántottam őt, 2880# csak elmondtam, hogy ez engem elkezd dühíteni és kételkedésre vezet, és ő meg elmondta, 2888# hogy őt ez nagyon szomorítja és nagyon bántja, és fölmerül benne, hogy legközelebb 2897# betegye-e a kincseit középre, vagy ne? Ebből értek! Ki tudom fejezni magam, de közben 2905# visszajelzést kapok, hogy milyen benyomást keltek másokban. Ezt, ha odaadjuk magunkat egy 2914# csoportnak, nagyon jól meg lehet tanulni, el lehet sajátítani - anélkül, hogy belefulladnánk 2922# a vádaskodásba, támadásba, kritizálásba, védekezésbe, okoskodásba. Miközben ilyen egyszerű 2931# dolgok vannak, hogy "engem ez bosszant", "nekem meg fáj". "Engem ez elbizonytalanít" - "engem 2940# meg szomorúvá tesz". Hogy nemde, ezekkel a közlésekkel tudunk mit kezdeni? Ez tovább tudja 2948# vinni az életet. Egyébként meg csak magunkat igazoljuk a végtelenségig. 2940# 6) Ha odaadom magam a csoportnak, ez segít nekem, hogy kifejezzem a másokkal 2948# kapcsolatos pozitív vagy negatív érzéseimet. 2957# Volt egy nagyon hasonló pont, amely arról szólt, hogy a saját érzéseimet ki tudjam fejezni. 2965# Itt azonban ez egy mélyebb réteg: ki tudom fejezni RÁD VONATKOZTATVA, hogy mit érzek. 2974# Azért ebben van egy konfliktus is, egy konfrontáció is; hogy VELED kapcsolatban... 2982# Amikor a csoportozás elején voltam, akkor például a sérültségeimből (picur) adódóan, 2991# én például nem szívesen mondtam másokról jót. Képzeljétek el! Ott ültem 20 vagy 23 vagy 3000# 26 évesen, és azt éreztem, hogy ha egy csoportban másról azt kéne mondani, hogy 3008# "te, olyan jót mondtál, ez úgy fellelkesített", ez olyan, mintha én ezzel kevesebb lennék. 3017# Annyira benne voltam ebben a rivalitás, önvédelem, "kicsi vagyok", másokhoz képest akarok 3025# valami lenni témakörben; a sport erre szocializált. És hogy a csoportban hogyan lehetett 3034# elsajátítani azt (sok év alatt), hogy ne essen nehezemre valakinek azt mondani: amit teszel, az rám 3042# olyan fölszabadítóan hat. Hogy annyira jó, hogy itt vagy ebben a csoportban! És hogy 3051# egyéb dolgokat is ki lehessen fejezni, anélkül, hogy azt gondoljam, hogy nagyszerű embereket 3060# látok, és ezt ki is mondom, ki-ki-ki! Hogy utána ezzel tudok élni. 3060# Nem leszek kevesebb stb. Hogy hogyan tanultam meg csoportokban azt, hogy azt mondjam 3068# egy nőnek: te nagyon szimpatikus vagy nekem! Kifejezetten vonzó vagy számomra! S ez 3077# nagyon sokat segít nekem abban, hogy ... - s kész, és ennyi. Utána semmi. 3085# De hogy ezt ki lehessen mondani, ki lehessen fejezni.... Hhháá. 3094# Ez volt a hatos. 3102# Mondok egy negatív példát is a csoportozás "közepéről" . Ültünk egy csoportban, és volt ott 3111# egy csoporttag, akitől én meg tudtam volna bolondulni. De nemcsak "tőle", hanem: az volt a 3120# tapasztalatom róla, hogy annyira értetlen, 3120# annyira lassú, de annyira... S akkor a csoportvezetők? Hát ő is egy csoporttag volt! 3128# Mondjuk foglalkoztak vele egy órát. Első 5 percet bírtam. 10 perc, 20 perc... fél óra... 3137# S akkor: "Mit keresek itt?!? Hogy ezt kell hallgatnom?!? Hogy annyi fontosabb dolgom lenne, 3145# mint hogy ezt viseljem el?!? Hogy itt bénázik! Hát mit bénázik ennyit?!? Hát értse már meg!... 3154# S ugye, egy éves csoport volt, s egy év alatt legalább 3x átéltem azt, hogy a csoportvezetők 3162# mind vele foglalkoztak, és én a harmadiknál azt éreztem, hogy megbolondulok. Hogy 3171# mindenhol szeretnék lenni, csak ezt a nyűglődést nem akarom hallani, hogy itt 3180# szerencsétlenkedik. S mi történik? Negyedik alkalom: 3180# S megint ő került elő. A csoportvezetők nagyon kedvesek, meg minden, hogy ők 3188# segítenek neki, mert ő is csoporttag, és nem baj, hogy lassú és értetlen és nehéz fölfogású 3197# és traumatizált és elakadt, semmivel se ér kevesebbet, mint bárki más (beleértve engem is), 3205# na és én fölpattantam, és azt mondtam, hogy "na most, ha nekem megint órákon át végig kell 3214# élnem azt, amit már háromszor végigéltem... én megőrülök ettől!" - mondtam ilyen kedvesen, 3222# és elég szabadon kifejezve a saját érzéseimet. Nagyon rutinos osztrák csoportvezető volt, 3231# kicsit se jött zavarva, így összerakva a lába (barna cipő volt rajta, most is emlékszem), 3240# s azt mondja: jó, Feri, értettük, hogy te nagyon dühös vagy, 3240# és ez ingerültté tesz, fölfogtuk: akkor mit csináljunk? 3248# Ezt a piszokságot? Hát, ugye ez az egyetlen kérdés... 3257# Ő elismerte, hogy ezt érzem. Nem mondta, hogy "ilyet nem lehet csinálni! Te akarsz itt 3265# segíteni? Mi vagy te? Állítólag pap! S akkor itt ordibálsz, meg ki vagy akadva... 3274# Nézzél magadba! Nem adunk diplomát" - nem volt semmi ilyen. Egyszerűen azt mondta: 3282# értettük, (egészség! - azért ez bosszantó, Miklós, itt... a katarzis előszobájában 3291# trüsszögsz... Egészségedre! - ugye, egy csoportban lehet trüsszögni. 3300# S jön a lélek kifelé) Szóval elgondolkodtam ott, lepergett előttem az életem, hogy 3310# hogy kéne ebből a lehetetlen hülye helyzetből jól kijönni. Rájöttem, hogy nem lehet. 3320# Már úgy, ahogy ösztönösen szeretnék. Elmondtam: nem-nem, jó, hát csináljátok, csináljátok. 3330# Foglalkozás, szünet, visszamentem, lehiggadtam. Odafordultam a csoporttag felé, és 3340# azt mondtam: bocsáss meg nekem. Nagyon sajnálom a kirohanásomat. Nagyon. De ennek az 3350# egész folyamatnak a tanulsága: 3360# A csoportban megtanultam, hogy ki lehet fejezni, amit érzek. Mások is megtanulták, 3368# hogy ki lehet fejezni, amit ez bennük kelt, vissza tudnak jelezni, ez rám hatást 3377# gyakorolhat - majd megint szabadon kifejezhetem azt, amit ez bennem keltett. 3385# S hogy így a bocsánatkérésem egy kicsit sem alázott engem meg, nem kellett úgy 3394# gondolnom, hogy "megszégyenültem, milyen hülye vagyok, hogy ezt bemondtam" - hanem 3402# elmélyítette ezt az örömömet, hogy "de jó, hogy vannak ilyen közegek, ahol lehet 3411# ezt is mondani, aztán meg lehet hallani valamit, aztán megint lehet mondani. 3420# S az egész természetesen zajlik. (Legalább látjátok, milyen nehéz velem egy 3428# csoportban lenni. Csoportvezetőként szoktam magamat "moderálni". 3420# 7) Ismerjem föl, hogy mindegy, hogy milyen útmutatást és támogatást 3428# kapok másoktól, mert végső soron én vagyok felelős azért, hogy hogyan élem az életem. 3437# Egy csoport segít engem abban, hogy a csoporttagok sokféle visszajelzést adnak... 3445# Néha egyes emberek talán még valami útmutatásra is bátorkodnak. És közben nem 3454# azt tanulom meg, hogy "végre valaki megmondja, hogy hogy kell élni", hanem azt, 3462# hogy felelősséget vállaljak magamért. Ebben ez nagyon szép. 3471# Épp azon gondolkodtam: milyen sokszor jön hozzám valaki azzal: "Feri atya, adjon 3480# nekem egy RECEPTET!" Szívem szerint azt mondanám: menj egy csoportba. És ott 3488# rájössz majd, hogy a recepttel semmire se mész. Talán nincsenek is. Ha meg vannak, 3497# nem jó neked - éppen hogy 3480# egyik se. Azért, mert "recept". S egy csoportban milyen jól meg lehet tanulni 3488# azt, hogy felelősséget vállalok magamért. Nagyon jól meg lehet tanulni. 3497# Szóval, mondanám itt a történetet: (vmi jó hír?) Egyszer egy olyna csoportban 3505# voltam, ahol valami diplomát is kaptam utána. Igen ám, de én a csoportban nem a 3514# kezdetek kezdetétől voltam, mert a különböző, már előtte való képzettségeimet 3522# beszámították. Ezért én a csoportba később érkeztem, mint a többiek. (Ezt nem is 3531# most akarom mondani, rájöttem. 3540# Őrizzétek meg a történetnek ezt az első felét... a saját felelősségről 3552# akartam.) Ebben a csoportban történt az is, hogy (nehéz élethelyzetet hozva oda) 3564# három dolog világlott ki. A csoport segítségével kiderült: többet kellene úsznom. 3576# (Milyen kedvesen nevetsz ezen!) Második: kellene beszélnem a püspök atyával. 3588# A harmadik: elmehetnék pszichoterápiára. Alma-körte-szilva, ez a három jött ki. 3600# Megkérdeztem a csoportot, hogy mit gondoltok, énnekem melyik lenne igazán. 3608# És akkor a csoport egyöntetűen két dologra mutatott: 3617# Feri, neked úsznod kéne, és elmenni a püspök atyához. S a dolgok rendbe jönnének. 3625# Én pedig elmentem pszichoterápiára. Miközben ők ezt mondták, és nagyon megértettem, 3634# hogy ők miért mondják, de rájöttem, hogy nekem akkor se erre van szükségem. 3630# A pszichoanalízis után elmentem pszichoterápiára, és rájöttem, hogy nem úszásra 3638# meg nem a püspök atyával való beszédre volt szükségem. Bármelyiket tettem 3647# volna úgy előre, az éppen csak a felszínt simogatta volna. S lehet, hogy egy év 3655# múlva megint ültem volna egy csoportban, és ott lett volna, hogy "többet futok, 3660# beszélgetek-e a plébános atyával, vagy elmegyek pszichoterápiára. Jaj, de 3668# hülye vagyok, hogy..." Szóval, ez arról szól: a csoport nagyon kedves, nagyon 3677# segítőkész, mutattak három utat -- s végül azt választottam, amelyikről azt 3685# gondoltam, hogy jó nekem. És ezzel nagyon jól jártam. És most él bennem elevenen 3694# ez az élmény, hogy milyen nagy dolog útmutatást kapni a csoporttól, és aztán 3702# szabadon dönteni. 3711# 8) Tanuljak meg rátalálni a többiekre. Másokra. 3720# Amikor megint csak a kezdetek kezdetén jártam, akkor úgy működtem 3720# (azért mondom ezeket, hogy lássátok, hogy ti ennél sokkal jobb pozícióból 3728# kezdtek. Én úgy kezdtem), hogy ültem ott huszonakárhány évesen. Az első 3737# alkalom után a megnyilatkozáson azt mondtam: van három jó fej, azokkal majd 3745# jóban leszek, a többi hülye. Ez azért béna, az... ugyan már. Na ez minek van itt... 3754# Ezeket valahogy kibírjuk. Na jól van, ők is lehetnek. Innen kezdtem. 3762# Húsz év alatt, te jó ég... kétéves, hároméves csoportok. S rájönni arra, hogy 3771# micsoda nagyszerű valaki az, aki elsőre antipatikus volt. De jó fej, de jó, hogy 3780# ott van... és, és... 3780# a 3. évben valakire rácsodálkozni! Azóta, hála Istennek, 3788# kinőttem azt, hogy bemegyek egy csoportba, és azt vizslatom, hogy ki jó fej, 3797# meg ki nem, meg ki szimpatikus, meg ki nem. Meg kivel... ugyan! 3805# 9) Megérthetem, ha mások kínos dolgokról beszélnek, és más kockázatot 3814# vállalnak a csoportban, és hasznuk származik belőle. Ez nekem is segít, 3822# hogy én is így tegyek. Nagyon egyszerűen: a csoportban alkalmam nyílik 3831# annak a tapasztalatára, hogy szégyenletes, kínos, ciki dolgokat be lehet hozni, 3840# hogy van olyan csoporttag, akinek erre van bátorsága, és hogy ez neki 3840# javára válik. Mert kigyógyul a szégyenéből, elfogadást él meg. 3848# Mert azt tapasztalja meg, hogy ami az ő nagy cikije, azzal még hárman ugyanígy 3857# vannak stb. S hogy ez hogyan tud bennünket bátorítani. A példám erre: 3865# Életem első pszichodráma csoportja. A tojáshéjat vittem magammal a fenekemen. 3874# Nagy játék: jelenetről jelenetre megyünk. Az a jó jelenet, ami úgy rögtön 3882# beugrik. Nem kell hússzor átgondolni, hogy "jaj, most ez". Nem. Valamiről 3891# valami eszembe jutott, megyünk arra, mert ott vmi fontos dolog van. 3900# Az édesanyámmal való kapcsolatomról szólt a játék. Egyszer csak eszembe jutott az, 3900# hogy amikor édesanyám beteg volt, és bekerült egy hétre kórházba, én 17 éves 3908# voltam, és nem látogattam meg. S ott állt a csoportvezető, ott álltam én, és 3917# kérdezte: na, Feri, mi jutott eszedbe az előző történetről? Pergett a film, 3925# és nekem az jutott eszembe, hogy az anyukám kórházban van, és én nem látogatom meg. 3934# Egy hétig. S ott tipródtam, hogy keressek gyorsan egy másik jelenetet... Mi a második, 3942# ami eszembe jut. "Ez hálátlan, szeretetlen az édesanyjával... ezt hogy, hogy?" 3951# De akkor arra gondoltam: ez jutott eszembe, ez jutott eszembe. Ha ezt tettem, 3960# akkor ezt tettem. Legalább kiderül, hogy 3960# mit lehet ezzel kezdeni. S akkor fölállítottuk a jelenetet: anyukám a kórházban, 3968# én a szobában... S hogy mit gondolok én. És miért nem indulok el őt meglátogatni. 3977# S ebből egy nagyon fontos valami kerekedett ki. Az, ahogyan képes voltam a haldokló 3985# édesanyámtól elbúcsúzni. De hogyha ezt a ciki jelenetet nem vállalom, akkor talán 3994# a legmélyebbről fakadó együttérzésem meg szeretetem édesanyám iránt, aki egyébként 4002# akkor haldoklott, talán sosem támad föl bennem. Valójában ez egy kulcsjelenet 4011# volt, amit csak később értettem meg. Mert mikor ott álltam, akkor azt gondoltam, hogy 4020# ez egy rettenetesen ciki jelenet. Hogy az édesanyám kórházban van, én meg nem látogatom 4028# meg. Valójában a legfontosabb jelenet volt, azért, mert az édesanyám haldoklott, és 4037# én el akartam tőle búcsúzni. 4020# De nagyon tehetetlennek éreztem magam, hogy ezt hogyan is tudnám megtenni. 4028# Tehát valami, ami szégyent keltett bennem, s cikinek tűnt... Ha ezt nem hozom be... 4037# Az anyukámtól el tudtam búcsúzni, ott A CSOPORTBAN. A segítségükkel. S utána tényleg 4045# sokszor oda tudtam ülni a halálos ágyához, és ott is tudtunk egymással beszélni. 4054# S az életemet ez döntően befolyásolta. S ha ki akarom sarkítani: azon a döntésen 4062# múlott ez, hogy ott és akkor azt mondtam: ha ciki, ha nem ciki, így volt, és behozom. 4071# Miközben a jelentőségét nem láttam. Csak azt, hogy "mit fognak ezután szólni a többiek". 4080# Az úgy szokott lenni, és elöl általában az szokott lenni, hogy 4080# hogy bántottak minket, hogy milyen nehéz az élettörténetünk, hogy hogy szúrtak ki 4088# velünk, hogy hogy vagyunk szerencsétlenek stb. Ugye? Ilyenkor könnyen vagyunk együttérzők. 4097# Arra gondoltam, hogy itt mindenki az anyukámmal fog azonosulni. Feri, menj a fenébe, 4105# nem mentél be az anyukádhoz! De nem ez történt. 4114# 10) Bízzak jobban a csoportban és az emberekben. Ha odaadjuk magunkat a csoportnak 4122# ebben is segít. És itt volt az a történet, amit elkezdtem abban a csoportban, ahol 4131# "papirosért mentek a dolgok", és nem az elejétől kezdve voltam ott, 4140# hanem becsatlakoztam. 4150# Mi történt a csoportban? A tagok nyilván nagyon csúnyán néztek rám. "Ó, micsoda 4160# protekciós. Mi itt végiggyűrtük a csoportot, fizettük a nagy lóvékat, ez meg csak itt 4170# belibeg a közepén?!?" És nagyon csúnyán néztek rám, érthető módon. Bennem persze ez akkor 4180# nem volt tudatos. Azt kérte a csoportvezető, hogy mutatkozzam be. "Mutasd be magad a 4190# csoportnak." A csoport ült, "na, protekciós, na, mutasd, mit tud ez..." 4200# Azt érzékeltem, hogy csúnyán néznek rám. Akkor gondoltam, bemutatotm magam, három 4210# jelenetet mutattam meg, és a középső az a jelenet volt, amikor hétévesen bepisiltem. 4200# Amiről minden évben meg szoktam emlékezni. Más a házassági évfordulójára emlékszik... 4210# Én meg arra, amikor hét évesen a Keravill előtt a Jakobinusok terén bepisilek. 4220# Eljátszottam ezt a monodramatikus jelenetet, ott bepisilek. Lement ez. Lement az egész 4230# csoport. A csoportban mindenki megkapta a maga papírkáját, gyönyörű szép pecsétekkel. 4240# A csoportvezető a legvégén ezt mondta: Feri, én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy téged 4250# a csoport elfogadott, az a jelenet kellett. Ha te idejössz azzal, hogy te csak a felénél 4260# csatlakozol, "mert neked ilyen meg olyan papírjaid vannak", és te ott elkezdesz 4268# nagyképűsködni -- véged lett volna. Azzal, hogy te ott megmutattad magad bepisilve, 7 évesen, 4277# (hét! iskolás voltam!) A csoport azt mondta: jó, hát ez is olyan nyomorult, mint mi. Jöhet. 4285# Elfogadjuk. Ezt arra hoztam példának, hogy egy csoport nagy segítséget nyújthat abban, 4294# hogy BÍZZUNK másokban, megmutathassunk magunkból valamit, amiről azt gondolhatjuk, 4302# hogy mások azt mondják majd, hogy ciki, és hogy a bizalmunk erősödjék másokban. 4311# Ez lett volna a tízes pont, és pont idő van. 4320# A következő alkalommal lépnék tovább, és már nem tíz fontos (sorrendbe szedett) 4329# mondat lesz, hanem a tíz nagy csoportot szeretném nektek elmondani, amiből ez a néhány 4338# mondat fakadt. Az egyes ember hogyan profitál abból, ha odaadja magát egy csoportnak, 4345# közösségnek stb. Nagyon köszönöm a figyelmeteket.
