2009.11.03.
A pálferi wikiből
Tehát bizalom, és megbízhatóság fokozása. Ez volt a tízes pont. Bizalom, és megbízhatóság fokozása. És itt gyújtottam egy gyertyát értetek, férfiak és nők és a ti kapcslataitokért. Hogy csak arra hivatkoztok-e, hogy bízz bennem, vagy hivatkozásaitok, kéréseitek és szükségleteitek arányában a megbízhatóságban is fejlesztitek-e magatokat? Ugye, és a megbízhatóságnak szokott lenni egy elég jó, hogy is mondjam, ismérve - ez pedig az elköteleződés. A többi... Duma. Ó olyan kedves vagyok máma... És akkor, hogy még tetézzem ezt a mentalitásomat: olyan sokat hallom ezt, hogy "a házasságkötés előtti szerelmi egyesülés", "hogy az egyház miért!?" Ezt olyan sokat kérdezitek! Most ha szabad egy picit a mi megközelítésünkből ehhez a témához mondani valamit, akkor ez az, hogy most annak a fényében, néhány mondatnak a fényében, hogy bizalom és megbízhatóság, a megbízhatóság mögött nyilván elköteleződés... Akkor számomra a valódi kérdés, az életből adódó kérdés nem az, hogy most egy törvényhez mi a viszonyom, hogy az egyháznak egy törvényéhez mi a viszonyom. Nem, nem! Az életből vett kérdésem énnekem egyáltalán nem ez! Tiszteletben tartom, hogy erre rákérdeztek, fontos kérdés. De a lényegi kérdés hihetetlen módon nem ez, nem az hogy a házasságkötése előtt "szabad-e vagy nem szabad", "miért szabad", "az egyház miért téved, miért nem téved", "miért igaz, mért nem igaz, az hogy...", "hogy azt mondja, hogy teljes szereli egyesülés ne történjen"... Számomra az élettapasztalat nem ezt a kérdést feszegeti, hanem azt hogy a házasságkötés után az a két ember megteremti-e annak a föltételét, ami annak a föltétele lenne, hogy a teljes önfeledt szabad, felelős, szerelmi egyesülés történjen, szégyenkezés nélkül és az összes többi. Nekem nem a házasságkötés előtti téma az életbevágó. (Az is az.) Hanem az, hogy attól, hogy két ember megházasodik, még semmit nem tudunk arról, hogy hogyan tartják egymást. Hogy a szónak most nagyon gazdag értelmében hogyan ölelik egymást. Hogy hogyan bíznak és hogyan megbízhatóak. Hát a házasságkötés ez még önmagában és önmagától erről nem beszél. Ezért nekem sokkal-sokkal nagyobb kérdés az, hogy mi van előtte és mi van utána. Hogy egyáltalán hogy van a bizalom -megbízhatóságnak ez az együttese. Nagyon. És ezt leszűkíteni valami törvény témájára... Hát én nem látom, hogy jól járnánk vele.
A teljes szöveg (becsült időadatokkal):
0000# Isten hozott benneteket, nagyon köszöntök mindenkit! 0004# A társas dilemmáknál járunk. Ott tartunk, hogy próbáljuk nemcsak azzal tölteni az időt, hogy leírjuk, hogy 0014# milyen a társas dilemma szerkezete, vagy mi történik egy társas dilemmát megélve – sokkal jobban foglalkoztat 0024# az, hogy mely lépések segítenek minket ahhoz, hogy a társas dilemmából ki tudjunk lépni. Ennek húsz pontját 0034# fogjuk felsorolni. Tudjuk, hogy a társas dilemma olyan helyzet, amikor az egyes ember és az ő érdekei (szempontjai) 0045# ütköznek egy csoportnak, közösségnek vagy intézménynek érdekével, értékeivel és szempontjaival, és az egyes 0055# ember – ha a saját szempontjai és szükségletei és szempontja mellett dönt, akkor ezzel veszélyezteti a csoport 0065# érdekeit. Azonban, ha ezt csak néhányan teszik meg, akkor a csoport még jól tud továbbra is működni. De ha 0075# elérünk egy kritikus pontot, és túl sokan helyezik előtérbe egy csoport vagy közösség szempontjai ellenére a 0086# saját érdekeit, akkor a csoport ezt annyira megsínyli, hogy ez egyértelmű kihatással lesz már mindazokra is, akik 0096# a csoport ellenében igyekeztek több nyereséghez jutni. Ez a társas dilemma. 0103# A húsz pontból eljutottunk éppen a feléig. 0107# Ó, egy nemzeti színű... 0109# Eszembe jutott, hogy ezt mondom nektek. Mostanában, amióta az együttesség van a középpontban, illetve most az 0119# egyes ember és a csoport (közösség) viszonya..., nem kértek tőlem olyan sok időpontot. Ez milyen érdekes! Főleg 0130# annak a tükrében, hogy múlt alkalommal a bevezetőben szóltunk, hogy azt föltételezem rólatok, hogy elsősorban 0140# az izgat benneteket, hogy mondok-e olyat, ami pont a te életedre nagyon passzol, vagy legalább olyasmit, ami igazi 0151# egyetemes igazság. Ugye a kettő között kevéssé izgatnak a kérdések minket. És hogy ezt látom valahogy 0160# visszaigazolva akkor, amikor megnézem a naptáram. És roppantul örülök, hogy némi szabadidőhöz jutottam volna... 0170# ha nem vállaltam volna el egy munkát. Úgyhogy még növekednem kell a bölcsességben. Ez teljesen biztos. 0180# Nézzük akkor az ismétlést. 0182# Tehát: Mi segít a társas dilemma feloldásában? Hogy ez a közösségeinknek, együttességeknek javára legyen, és 0192# azután ez visszahajolva miránk, nekünk is, hosszú távon (meg a következő nemzedéknek – ezt nem is ragozom, 0202# pedig nagyon fontosnak tartom; erről még akarok szót ejteni). 0208# Az első pont így szólt: 0210# 1. A csoporttagság az egyes ember társas önazonosságának a része. 0216# Ennek a tudatosítása, kialakulása, kialakítása (amennyiben mondjuk egy focicsapatról van szó, akik jól tudnak 0226# futni). 0227# 2. Olyan szabályok és törvények, melyek az egyén nyereségét megváltoztatják és alakítják úgy, hogy az a 0237# közösség számára is jó legyen (aminek az egyén tagja – tehát ilyen értelemben az egyénnek is nyilván 0246# nyereséget hoz; legföljebb nem extraprofitot). 0250# 3. Strukturális változtatások feltétele olyan szervezet és/vagy személy, aki a változtatást bevezeti, és akit 0261# elfogadnak. A változ(tat)ás felé való nyitottság és rugalmas elfogadása a változtatásnak és/vagy 0270# engedelmesség. Hogy mind a kettő nagyon jól tud jönni nekünk. 0275# Rátaláltam egy 2001-es előadás néhány gondolatára, amin ott voltatok, tehát csak fölidézzük egy picit. (Én 0285# ott voltam, az biztos.) Nem is emlékeztem rá. Több alkalommal folyamatosan az engedelmességről beszéltem. Mi 0295# ütött belém? Ilyet! S olyan jó gondolataim voltak róla, amiket mind egy szálig elfelejtettem! Tényleg, úgy 0305# olvastam: ez micsoda jó! Ezt biztos valahol olvastam. Csak már azt is elfelejtettem, hogy hol, és úgy tűnik, mintha 0316# én gondoltam volna! Például: rácsodálkoztam arra, hogy az engedelmesség a szó nemesebb, szebb értelmében 0326# (ahogyan Benedek Regulájában is van) milyen óriási lehetőség arra (ezt tudtam még 2001-ben, csak azóta 0335# elfelejtettem), hogy olyan tapasztalatoknak a birtokába tudjunk jutni, amelyek nem terhelnek meg bennünket 0345# túlságosan. Képzeljünk el egy gyereket, akinek a szülei nem gondoskodnak róla abban az értelemben, hogy nem 0355# mutatnak irányt, nem szabnak kereteket, korlátokat, lehetőségeket a fejlődéshez. Ebben az esetben egy gyerek, aki 0366# valódi vagy relatív elhanyagoltságban nő föl, olyan élettapasztalatokra tesz szert, amelyeknek a befogadását, 0376# földolgozását, megértését egyszerűen még az életkorából adódóan nem képes elvégezni. Ezért az 0385# engedelmességnek van egy óriási haszna, amennyiben az, akinek engedelmeskedünk, nem magára mutat, hanem fölfelé. 0395# Tehát nem arról van szó, hogy „nekem”! Hanem arról, hogy valakinek; akinek, ha ezt megteszed, akkor olyan 0405# tapasztalatok között élheted le a nagyon képlékeny idődet, amely tapasztalatok nem túlságosan megterhelők 0415# neked. Ezért kérünk például, hogy 9 évesen ne menj el mammutra vadászni. Mert olyan tapasztalatok birtokába 0425# juthatsz, ami életre szólóan megkeseríti az életed, és nem tudjuk, hogy mi lesz vele. Tehát, hogy az 0434# engedelmességnek micsoda gyönyörű szép háttere van: Megkímélni valakit attól, hogy olyan tapasztalatokra 0444# kelljen eljutnia, olyan életélményei/eseményei legyenek, amelyek az egész későbbi életét rettenetesen 0453# megterhelik. Vagy amelyek földolgozhatatlanok számára. Ez nagyon szép, főleg, ha gyerekkortól kezdve nézzük. És 0464# az engedelmesség alatt persze egy egyre szabadabb, autonómabb engedelmességre gondolok. És nem mindegy, hogy kinek! 0474# Mert nem önmagában az engedelmesség erényéről van szó. Hanem fontos az, hogy ki kinek engedelmeskedik, és hogy 0485# ennek mi a háttere és célja. Tehát az engedelmesség nagyon-nagyon képes bennünket segíteni fölnőni. 0494# Gyógyulni, növekedni. Ez. Szép dolog az engedelmesség, rájöttem. Most már csak gyakorolni kellene. 0503# 4. Az együttműködés fontosságának belátása (fokozása) a társas dilemma föloldásának feltétele. Egy szó: 0513# együttműködés. Már hogy az egyes ember a csoporttal együttműködik. 0519# 5. Annak támogatása, kimunkálása, hogy ez egyéni célok egybeessenek a csoport céljaival. Illetve, hogy lássam, 0529# hogy van nagyon sok olyan egyéni célom, amely egybeeshet a csoport (közösségem, egyházam... ) céljaival. 0539# 6. Legyek képes elsőbbséget adni egy csoportnak, közösségnek, intézménynek a saját érdekeimmel szemben. 0548# 8. A közös cél érdekében végzett munka megbecsülése. 0553# 9. Mások felé való jóhiszeműség megerősítése. 0558# Annak föltételezése, hogy mások is a csoport érdekében cselekszenek, és nem velem szemben csak a saját 0567# érdekeiket szolgálják. Itt belefutottunk valami olyasmibe, amiről megint gondoltam, hogy ejtek néhány szót. El 0577# tudjátok-e azt képzelni, hogy ez az alapmegközelítésünk, hogy „csoport, közösség, intézmény, 0586# együttességek és az egyén viszonya ehhez”, és hogy közben, ahogy ti hallgatjátok, ne mondhassátok rám, hogy 0596# „politizál”! Tehát a téma magában hordozza azt, hogy lehetetlen-e úgy beszélni közösségekről, 0605# együttességekről, intézményekről, hogy ne jöhessenek az asszociációk. Lehetetlenre nem akarok vállalkozni; 0615# úgy beszélni intézményesülésről meg egyebekről, hogy azt mondjátok: „Na ennek semmi köze a magyar 0624# valósághoz”. Megint csak nagyon mondom, hogy aktuálpolitikával nem foglalkozom. Ennél sokkal értékesebb az 0634# életem! A tiétek is. (Akinek ez a dolga, csinálja. Van, akinek ez a dolga: csi-nál-ja!) 0642# 10. Bizalom és megbízhatóság fokozása. 0645# Ez volt a tízes pont. Itt gyújtottam egy gyertyát értetek. Férfiak- és nők- és a ti kapcsolataitokért. Hogy 0655# csak arra hivatkoztok-e, hogy „Bízz bennem!”, vagy hivatkozásaitok, kéréseitek és szükségleteitek arányában 0665# a megbízhatóságban is fejlesztitek-e magatokat. És a megbízhatóságnak szokott lenni egy elég jó – hogy is 0675# mondjam – ismérve, ez pedig az elköteleződés. Hmm! A többi... á, rá-ríí.. duma! (Olyan kedves vagyok máma.) 0685# Hogy még tetézzem ezt a mentalitásomat: Olyan sokat hallom ezt, hogy „a házasságkötés előtti szerelmi 0694# egyesülés...” „hogy az Egyház miért...” Olyan sokat kérdezitek. Most ha szabad egy kicsit a mi 0703# megközelítésünkből mondani ehhez a témához valamit, akkor ez az, hogy most annak a néhány mondatnak a 0713# fényében, hogy „bizalom – megbízhatóság (elköteleződés)”, akkor számomra a valódi (életből adódó) 0722# kérdés nem az, hogy most egy törvényhez mi a viszonyom. Hogy az Egyház egyik törvényéhez mi a viszonyom. Nem. Az 0732# életből vett kérdésem nekem nem ez. Tiszteletben tartom, hogy erre rákérdeztek; fontos kérdés. De a lényegi 0742# kérdés hihetetlen módon nem ez. Nem az, hogy a házasságkötés előtt szabad-e vagy nem szabad, az Egyház miért 0752# (nem) téved, miért (nem) igaz az hogy „teljes szerelmi egyesülés ne történjen”. Számomra az élettapasztalat 0762# nem ezt a kérdést feszegeti. Hanem azt, hogy a házasságkötés után az a két ember megteremti-e annak a 0772# föltételét, ami annak a föltétele lenne, hogy teljes, önfeledt, szabad, felelős szerelmi egyesülés történjen 0782# szégyenkezés nélkül és az összes többi. Nekem nem a házasságkötés előtti téma az életbe vágó (az is az), 0792# hanem inkább az, hogy attól, hogy két ember megházasodik, még semmit nem tudunk arról, hogy hogyan „tartják” 0802# egymást. Hogy (a szónak most nagyon gazdag értelmében) hogyan „ölelik” egymást. Hogy hogyan bíznak és hogyan 0812# megbízhatóak. A házasságkötés még önmagában és önmagától erről nem beszél. Ezért nekem sokkal-sokkal 0821# nagyobb kérdés az, hogy mi van előtte és mi van utána. Hogy egyáltalán hogy van a bizalomnak, megbízhatóságnak 0831# ez az együttese. Nagyon. És ezt leszűkíteni valami törvény témára – én nem gondolom, hogy jól járnánk 0841# vele. 0841# Milyen érdekes, megint a bal kezemben van a mikrofon. Szerintem változom. Tényleg – ösztönösen így. Most 0851# megfordítom. Régen nem így csináltam; ez így „rendes”. Jobbkezes vagy, Feri; nagymamád is megmondta. 0860# Következő témánk: 0862# 11. Elköteleződés az együttműködés normái mellett. Nagyon fontos egyrészt az elköteleződés (ezen is van 0872# hangsúly): egy közösségben (ha az jól akar működni – az akar lenni, ami), akkor szükséges a tagok 0881# elköteleződése. Különben nem tud az lenni, ami. Tulajdonképpen egy közösség életében az elköteleződés is a 0891# norma része. Tehát nemcsak „elköteleződés a normák mellett”, hanem „az elköteleződés normája”. Az 0900# elköteleződés normájának való – mondjuk most így – megfelelés. 0905# Tehát: elköteleződés az együttműködés normái mellett; sport példa: 0912# Minél magasabb szinten van együtt egy csapat, ezek a normák (talán nem meglepő módon) egyre kifinomultabbak, 0922# annál részletesebbek, és bizonyos szempontból annál keményebbek is. Minél inkább összeállt egy csapat, annál 0932# jobban kialakította a saját világát. Ezért aztán a saját normáit is annál jobban kialakította. Tehát érdekes 0942# módon azt látjuk, hogy a legprofibb csapatok nagyon is komoly, a csapatukat megerősítő normák szabályait 0952# formálják ki (és várják el kölcsönösen egymástól). Mondok egy ilyet. Nagyon neves férficsapatunk például 0961# azt a közösségi normát alakította ki, hogy ha az első mérkőzésen sikerül győzni az ellenféllel szemben, 0971# akkor attól kezdve abban a pólóban kell menni a meccsre, amely pólóban az első mérkőzésre mentünk. De miután 0981# egy nagyon jó csapatról van szó, ne gondoljátok, hogy a normaképzés itt megállt. Ugyanis nemcsak hogy minden 0991# mérkőzésre abban a pólóban kell menni, hanem a pólót nem is szabad kimosni. Ez a minimum! Képzeljünk el egy 1001# olimpiát. Persze a pólós fiúk így is vonzóak szoktak lenni, ahogy nekem ez tűnik. Jaj, kimondtam. 1010# Szóval ez jó példája annak, ahogy egy jó csapat egyre jobban kifinomítja azokat a közösségi normákat, 1020# amelyeket aztán egymáson számon is kérnek és be is tartanak – és számít nekik. 1027# Most nem tudom, hogy a nők vagy a férfiak sustorognak, vagy mindketten; csak a nők erről, a férfiak meg arról. 1037# Megint a bal kezemben van a mikrofon. Ez annyira érdekes. Tudjátok. Olyan furcsa ez – itt vagytok négyszázan. A 1048# legnagyobb tiszteletem a tiétek; én meg itt a jobb/balkezességemmel traktállak benneteket. Hadd mondjam el ennek a 1058# hátterét. Hogy az életben milyen jelentősége tud lenni annak, hogy a belső dolgainkat észrevesszük. Hogy a 1068# belső megmozdulásaink, változásaink tudatossá lesznek bennünk. Hogy van egy testről való tudatosságunk. Hogy 1078# amit most csinálok, az jó vagy rossz nekem. Ez segít, egészségessé tesz-e, vagy nem. Ezért nekem kifejezett 1088# öröm (mikrofoncsere...) 1090# Tehát: elköteleződés az együttműködés normái mellett. 1095# Hol lehet itt nagyon nagy nehézségünk? Biztos, hogy ismeritek azt, amikor valaki, aki szeretne egy valamilyen 1106# együttesség tagja lenni, a személyiségének a sebzettségei miatt nem képes bizonyos csoportnormákat megtartani. 1116# Hogy nem képes rá. Hogy szinte nincs olyan csoport, ahol ne volna olyan tag, aki (kisebb-nagyobb mértékben) 1126# képtelen... Nem arról van szó, hogy nem akarja vagy nem fogja föl. Egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor ő 1136# érzelmileg annyira érintődik, vagy a sebzettsége annyira előjön, hogy lehúzzák nála a rolót. És nem tudja 1146# megtartani a csoport szabályait, normáit. Ez nagyon életbevágó... Mondok majd nektek nagyon jól működő, 1156# tenyeres-talpas csoportnormákat. Ha van egy csoport, akkor azt lehet mondani, hogy 6-8 ember tud elvinni egy olyan 1166# valakit, aki nem képes megtartani normákat. Akar, de nem képes. Nagyjából lehet érzékelni, hogy egy húsz fős 1176# kiscsoportban még két embert el lehet dédelgetni, keltegetni, szeretgetni. Ő akkor ott tud... Neki az nagyon fontos 1187# lehet. De ha sokkal több van, akkor ott egyszerűen valami alapvető probléma áll be a csoport működésében. Ezt 1197# azért mondom, mert itt jópáran vagytok keresztény emberek. Milyen nagy viták szoktak abból kialakulni, amikor egy 1208# közösség jól működik. Az szokott történni, hogy jönnek olyanok is (egyre többen), akik bizonyos normákat nem 1218# tudnak megtartani. Jönnek, mert azt mondják: kiszagoltuk, itt finom kenyér van. Itt van mit enni. Itt van friss bor 1229# vagy óbor; van mit inni! Persze, hogy odamegyünk! S akkor a közösség életében mindig hihetetlen kemény 1238# szakítópróba tud ez lenni. S akkor vannak azok, akik fennhangon mondják, hogy a kereszténység lényege, hogy 1248# mindenkit be kell fogadni, mindenkinek teret adni – mások meg azt mondják, hogy „de ez már nem jó nekünk 1258# így”. Biztos, hogy van erről tapasztalatotok. Ezt azért mondom így, mert ennek nagyon komoly szakirodalma, 1268# háttere van. Hogy hogy tud működni egy csoport és hogy nem tud már működni? Hogy akkor milyen szabályok alapján 1278# tud vagy nem tud? Ezért nem gondolom azt, hogy ezt a kérdést kizárólag erkölcsi megközelítésből kellene 1288# megpróbálni megoldani. 1290# Mind a két szempontnak nagyon komoly létjogosultsága van egyébként. 1296# Ugyanilyen nagy probléma tud lenni az, hogy ha a csoport normái nem kimondottak. Nem fogalmazzuk meg nagyon 1306# egyszerűen azokat, hogy mi úgy működünk, hogy ezek és ezek a legfontosabb szabályai az együttműködésünknek, 1316# az együttlétünknek. Nagyon egyszerűen, két mondatban: hogy mi a célunk. Mert az is csoportnorma, hogy egy cél 1326# elérésére közösen és együtt törekszünk – a saját egyéni dolgainkat behozva, de néha azokat elengedve. 1336# (Most hogy csináljam? Mondjam ezeket az ízes szabályokat? Biztos ez érdekel benneteket legjobban.) Mondok akkor 1346# ilyesmit. Ha gondoljátok, érdemes jegyzetelni! Legkomolyabban. Mert ahogy halljátok, nagyon egyszerűnek fog tűnni, 1357# aztán elfelejtitek! 1359# A csoportszabályok között természetesen nagyon sok „átvett” szabály szerepel – olyasmik, amiket én magam is 1369# megtanultam nagyon sokféle csoportban létezve, másfelől pedig olyasmik, amelyek – mondjuk így – több 1378# évtizedes tapasztalatomnak az esszenciája. Látva azt, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. És talán ez 1388# segítségetekre lehet. Vagyis: ne kelljen még egy csomó saját tapasztalatot gyűjteni addig, amíg rájöttök, hogy 1398# hogy érdemes csinálni. Nem érdemes. Persze „engedelmeskedni” nem kell. 1405# Mondom a szabályokat. 1407# 1. Fontos, hogy egy csoport (közösség, intézmény, baráti társaság – bármi lehet, legyünk szabadok) 1416# megfogalmazza nagyon egyszerűen, hogy milyen céllal vannak együtt. Nagyon egyszerűen. Fontos, hogy ez egy közös 1427# cél legyen, hogy mindenki úgy tudjon visszatekinteni erre, hogy úgy ülök itt és nézem a többieket, hogy ők 1436# is... Biztos lehetek benne. Bízhatok bennük. Azért lehetek jóhiszemű a többiekkel, mert tudom, hogy ők is ezzel a 1447# céllal ülnek itt. Például a mi egyházközségünkben most 12 felnőtt kisközösség van. Mikor odamentem, akkor 1457# volt hat – most van tizenkettő. Szaporítjuk őket! Például nagyon egyszerűen megfogalmaztuk, hogy egy ilyen 1467# közegben (mint egy egyházközség) mi lehet a mi kisközösségeinknek nagyon egyszerűen megragadható jó célja. 1477# Kettős célt fogalmaztunk meg. Az egyik: az egymással való együttműködés, közösség révén a saját 1486# életünket (és a másokét) gazdagítani, elmélyíteni illetve az istenkapcsolatunkat gondozni, megélni, ápolni. Ez 1496# a célunk; ezért jövünk össze. Egymásért, istenkapcsolatért. Ez a célja minden ilyen alkalomnak, és ezt a célt 1506# nagyon fontos megfogalmazni. Amikor például többen azt mondják, hogy „jaj, ne imádkozzunk annyit!” „Jaj, az 1516# ima az annyira nem... inkább beszélgessünk még arról, hogy a házastársi konfliktusokat hogyan lehet megoldani!” 1526# Akkor fölemeli valaki a kezét, és azt mondja: „Ahaa! Mi a célunk?!?” S akkor mindenki: „Ja! Ez az!” 1536# A célokon természetesen lehet változtatni akkor, ha az megint közös cél tud lenni. Egy nagyon szép történetet 1546# hallottam. Németországban volt egy közösség, ami valahogy a 60-as, 70-es években alakult meg. Hihetetlen jól 1556# tették a dolgukat. Elment kb. 10 év. S egyszer csak kezdett minden leülni, leülni, leülni. Összejöttek a tagok, 1566# és arról kezdtek beszélni, hogy mit lehetne csinálni? Voltak azok, akik ütötték a vasat, és azt mondták: Megvan 1577# a célunk – ezt kell nyomni, nyomni és kész. Aki nem, az szedje össze magát... 1584# Volt egy bölcs kisebbség, aki azt mondta: Nem volna-e lehetséges, hogy új célokat találjunk? Ezek a célok eddig 1594# tudtak összetartani. Mi nagyon fontosak vagyunk egymásnak, de a régi céllal nem maradunk már együtt. Tudunk-e 1604# olyan célt, ami közös új cél lehetne? És képzeljétek el, hogy találtak. Újabb tíz év virágzás! Tényleges, 1614# valós történet. Megint tíz évig fölfutottak – óriási, klassz dolgokat csináltak. Országos szinten tudott egy 1624# kisközösség óriási dolgokat csinálni. Az már egy másik cél volt – de tudták együtt, mert megállapodtak 1634# benne. Tíz év múlva megint lent voltak a bányabékánál. Összeültek megint – hát már volt bőven tapasztalat. 1644# Azt mondták: keressünk egy új célt – ez a múltkor nagyon bejött! És mi történt? Nem találtak. 1652# Azt mondták: nagyon fontosak vagyunk egymásnak, de nem találtunk közös célt. Ezért az a közösség, az a csoport 1663# megszűnt. 1664# Ezt megint azért mondom nektek, mert itt is rettenetes fájdalommal szoktuk tudni megélni azt, hogy egy közösség 1674# (csoport vagy valami, ami nekünk annyira fontos volt) egyszer csak megszűnik. Szabad! Egy közösségnek megszűnnie. 1685# Ahogy szabad valakinek meghalnia vagy elköltöznie, szabad egy közösségnek is megszűnnie. Nem rettenet, nem a 1695# hitetlenségünk kifejeződése, a kereszténységünk gyöngéje. Szabad, hogy ilyesmi történjen. 1703# Az első tehát így volt: nagyon fontos, hogy a célt megfogalmazzuk. Ez viszonylag egyszerű és rövid legyen, és 1713# mindenki értsen egyet benne. Ha valaki nem ért vele egyet, akkor az úgy már nem tud működni. Itt olyan nincs, hogy 1724# „a többség egyetértett vele”. Nem – akkor ott nem lehet ezt a kérdést elsimogatni. „Hát igen; nyolcan 1733# egyetértettünk, ketten nem – de azért ti is járjatok.” Hát hogy?! Akkor annak a konfliktusnak a fájdalmát 1743# magunkra kell venni, hogy ez a két ember nem tud ehhez a közösséghez vagy csoporthoz tartozni. Mert nem értett 1753# egyet a csoport céljával. Itt próbálunk mindig nagyon kedvesek meg aranyosak lenni, ahelyett, hogy egyszerűen 1764# kiállnánk egymás elé, és azt mondanánk, hogy most ennek itt vége lett. Sokkal jobban járnak mindenki. Éppen 1774# megfosztjuk az illetőt attól, hogy megtalálja azt a csoportját/közösségét, amiben jól tud lenni. 1783# Tehát ez: a cél. 1784# 2. (Élet-halál kérdése:) Titoktartás kötelezettsége. 1789# Nem tud létezni semmiféle csoport, munkahelyi kollektíva úgy, hogy ott (nemcsak produktívan, hanem) jóízűen, 1799# életet növelő módon működjenek, ha azt, ami a csoportban történik, kifelé viszik. És elmondják, hogy ez azt 1809# mondta, az amazt mondta. Képzeld el, ez így csinálta, úgy csinálta. Néhány év alatt nagyszerű emberekből 1819# álló csoportok tudnak padlót fogni emiatt. Egy-két év bőven elég. Mert az első történet olyan, mint egy 1828# tőrdöfés a szívbe. Mert bizalmat szavaztunk egymásnak. Jóhiszeműek voltunk. És te kiadtál engem valakinek! 1838# Olyan dinamika indul be a csoportban, ami azt... Mi történik ilyenkor? 1845# Vagy szétesik a csoport, vagy egyesek kiválnak – a helyzet ezzel nem oldódik meg, mert a többiek továbbra is 1855# kiadják azt, amit bensőségesen hallottak. Vagy pedig – a párkapcsolatban is ez szokott még lehetőség lenni – 1865# a felszínesség irányába megyünk. Azt mondjuk: „Na ilyen mélyen többet nem mondok senkinek; csak olyat hozok be 1875# ebbe a csoportba, közösségbe, erre a helyre, ami, ha kikerülne, akkor se legyen belőle bajom. Ne kelljen félnem 1886# tőle, ne szégyenkezzek utána.” És utána élnek még vagy tíz évet vagy húszat, és járnak egyre keserűbben, 1895# unottan, fájdalmasan, szomorúbban: „Miért nem adja meg ez a csoport, amit annyira jó lenne, ha megkapnék?!” 1905# Hát a legegyszerűbb föltételt nem valósítottuk meg! Ezt tényleg, huszonötször szeretném aláhúzni! Én nagyon 1915# egyszerűen gyónási titoktartásnak nevezem ezt. Arról lehet beszélni, hogy ez és ez a téma volt. Magadról is 1925# mindig beszélhetsz. Nekem ez jutott róla eszembe... Én azt mondtam, hogy... Azt is mondhatod, hogy „valaki(k)nek az 1936# volt a véleménye...”, de ne lehessen fölismerni. Enélkül az a nagyon nagy... Hát miért jó egy csoportban 1946# lenni? Úgy emberileg, azon túl, hogy szép célokat tudunk megvalósítani? Egymás közelsége miatt! Hogy együtt, 1956# hogy valami olyan történik, ami... És ha védeni kell magunkat fölöslegesen? Ezt az egyetlen szabályt is érdemes 1966# volna hosszabban kiemelni és azt mondani, hogy ha csak ezt az egyetlen szabályt tartaná be minden csoport és 1977# közösség, nem lehetne ránk ismerni! Mennyi mélységes szükségletünkre, igényünkre tudnánk... találnánk 1986# választ, megfelelő közeget! Nem egyszer elég egy rossz tapasztalat, és az illetőnek egy életre elmegy a kedve 1996# attól, hogy egy nagyobb társaság előtt valamit magáról mondjon. Nem is mond, soha többet egy életen keresztül. 2006# S el se tudja képzelni, hogy lehet olyan csoport, közösség, társaság, ahol a titkot megtartják. Ennek a 2016# szabálynak van egy következménye (folytatása). 2020# Ez pedig az, hogy ha jól akar működni egy csoport (közösség, együttesség), akkor: 2028# 3. A másik háta mögött őróla rosszat nem mondok. Ilyen egyszerű. Jót lehet, élményeimet elmondhatom, magamról 2038# beszélhetek, de a másik háta mögött őróla a másik csoporttagnak sem mondhatom azt, hogy „Nahá5 ez... Na!... 2048# Ugye milyen hülye volt a múltkor? Mikor ettünk? Hogy ő evett három szalámis zsemlét, ugye?” Egyrészről 2058# nevetségesnek tűnhetnek ezek a szabályok, hogy a szalámis zsemle... De el se tudom mondani, mi minden múlik ezeken. 2068# Tehát a harmadik gondolat így szólt: nem mondok őróla rosszat a háta mögött. 2076# És ez nemcsak az erkölcsi nagyságom miatt van így, hanem azért, mert ezzel minek teremtem meg a 2084# föltételét? Annak, hogy vele tisztázzam a dolgot. Sokkal könnyebb a bennem lévő feszültséget, szorongást, 2094# haragot, agressziót, fönntartást, csalódottságot kifelé vinni. Ennek az lesz a következménye (hogy kivittem 2104# onnan), hogy a neheztelésem, fönntartásom megmaradt, de már nem vagyok ösztönzött arra, hogy ezt vele rendezzem 2114# el. Ezért óriási jelentősége van annak, hogy igenis, a gyomromban tudjam tartani annak a feszültségét, hogy 2124# valami nem volt jó közöttünk. Ezt én tartom, tartom, nem mondom kifelé, nem fröcsögök, nem bántom, nem 2133# jelentem föl, nem... hanem, amikor találkozunk (természetesen lehet négyszemközt – vagy a csoportban, még 2143# mielőtt nagyon belekezdenénk; „nekem nagyon fontos lenne, hogy ezt tudjuk tisztázni”), elmondom. És azért 2152# akarom ezt itt mondani, mert együtt voltunk, mikor történt. Tehát nem pusztán csak erkölcsi kérdésről vagy 2162# valami morális szépségről van itt szó, hanem hogy vidd vissza a problémádat oda, ahol keletkezett. Mi általában 2172# nem így szoktunk tenni. Keletkezik a probléma valahol, és elvisszük a barátnőnkhöz. Ott kifújjuk, kimondjuk, 2182# tüdüdü-tüdüdü, és utána … Ez érthető volt, ugye? Eltelik egy hét; már teljesen kiment az erő belőle. Mi 2192# szokott ilyenkor történni? Úgy egyébként? Nem akarok ebbe nagyon belemenni... De mi szokott történni? Bűntudatom 2202# lesz. Hát ha normális vagyok... Ülök a csoportban, és azt mondom: „Hát tényleg megette azt a három szalámis 2212# zsemlét, jól van, hát tényleg ideges voltam, tényleg nem volt szép dolog, de – a betyárját, azért de 2221# csúnyán mondtam el ezt Brünhildának! Ú, azért ezt nem kellett volna!” És mi történik ilyenkor? Ilyenkor már 2231# sokkal nehezebb helyzetben vagy. „Most menjek oda, kérjek tőle bocsánatot olyasvalamiért, amiről nem is tud, hogy 2241# énnekem azért bocsánatot kéne kérni, és különben is, onnan kellene kezdeni, hogy megette a szalámis zsemléket 2251# – az egész meg már most nem is annyira érdekes. Most az az érdekes, hogy a fene egye meg már, krrrrrhhh”. 2261# Ennek a helyzetnek az ösztönös kifutása meg mi szokott lenni mindannyiunk tapasztalata szerint? Hogy igazoljuk a 2271# saját elhibázott döntésünket. Ugye? Tehát ülünk a csoportban, mindenki szól, és így nézzük: „Igen. 2280# Tényleg sanda a szeme. Akárhogy is. Lehet, hogy én nagyon piszok módon mondom Brünhildának a három izét, de 2290# azért rá kell csak nézni. Azért valahol megérdemelte. Azért mindent nem lehet. És ...” Következő lépés: 2299# keressük a szövetségeseket! Mert azért a szorongás megmarad. Tehát a bűntudatot valamerre elsöpörtük. Azt 2309# mondjuk: Fifty-fifty, ette a szalámis zsömlét, én meg elmondtam. Fifty-fifty! De a szorongás még itt van. Mit 2319# csinálsz a szorongással? Ó, találsz egy-két szövetségest. Te (Brünhildával jól megbeszéljük), „...azért 2329# szokott ő ilyen szalámis zsemlés dolgokat csinálni, ugye, te is észrevetted? Nem? Hogy szokott? Nem azért, lehet 2339# őt szeretni, én már túl vagyok ezen. Meg vannak jó dolgai is. Például a sajtosat nem eszi.” 2347# Most csak azért hoztam ezt ide, hogy lássátok, hogy micsoda döbbenetes kalamajkának egész rendszere habzódik itt 2357# föl. Áhh! És közben a háttérben egyetlen dolog történt. Nem vele beszélted meg, hanem kifelé valakivel. Ez 2367# történt, semmi több. Az összes többi pedig... 2371# És ha most elképzelünk egy 4-5 fős társaságot, ahol mindenkinek vannak kifelé olyan emberei, akiknek mondja. Ez 2382# már 3-4 embernél is micsoda döbbenetes rendszert alkot! Mindenkinek vannak sérelmei, mindenki kifelé másik két 2392# embernek mondja. Természetesen azoknak, akiknek kifelé mondjuk, lehet kapcsolata egymással. Akik természetesen már 2402# megbeszélik egymással azt, amit a csoporttagok nekik itt-ott mondtak. „Hallottad, hogy mi történt ott?!” Volt 2412# már ilyen mondatkezdésetek? Kezdte már valaki így veletek? „Hallottad, hogy ott mi történt?!” Egy egyszerű 2422# 3-4 fős társaságnál ennek az egyetlen egy szabálynak a be nem tartása hatalmas káoszt okoz. És ez csak egyetlen 2432# dolog volt! 2433# Ugye érzékelhető volt, hogy micsoda súlya van ezeknek az egyszerűnek tűnő szabályoknak, amiket akkor, amikor 2443# dühös vagy, annyira jó (érzés) megszegni. Nagyon kártékony, de olyan jólesik! Micsoda gyönyörűség, amikor 2453# valaki oda tud elénk állni, és azt tudja mondani: „Te, ez nekem rosszul esett!” 2460# Játszottunk pénzes játékot. Azt szimulálja, (nem szimbolizálja, hanem illusztrálja) szemlélteti, hogy... A 2470# játék a következő: mindenkinek van öt db pénze. 2474# Az első körben mindenki adhat másoknak a pénzéből. 2479# A második körben ki-ki annyi pénzt vehet el a másiktól, amennyit akar. (Nem saját pénzzel játsszuk.) 2488# És a harmadikban lehet mondjuk három ember, akinek adhatsz pénzt (de csak három). 2495# Mi történt? 2496# Egyházközségünk 17-18 éves serdülő fiataljai azt kérték tőlem, hogy legyen a pénz a téma. 2504# Ó. Hittanórai téma! Isten fizesse meg ezt a jó ötletet. 2509# Szóval az történt, hogy játszottuk a pénzes játékot. Azért a hormonháztartás éppen felborította őket. Nem 2519# könnyű 17-18 évesen talpon maradni. Becsüljük meg, ha valamennyire normálisak! Mi történik? Ott megy a játék, 2529# és amikor nekem lehetőségem volt három embernek pénzt adni, akkor teljesen ösztönösen adtam ennek, adtam annak, 2539# kihagytam valakit, és adtam neki. Visszajelző kör. 17 éves srác: „Feri atya (?), azért tudod, nekem nagyon 2549# rosszul esett, hogy azt láttam, hogy adtál, nem adtál, adtál! És azt gondolom, hogy én jöttem volna a sorban. És 2559# te nem adtál! Ez nekem fájt!” Elmondta, hogy azért, mert milyen érdekes, hogy amikor azt érzékeljük, hogy van 2569# egy sor, van egy szabály, és valaki kimarad, az hogyan tud fájni! A játék – többek között – ezeket hozza 2579# felszínre. „Feri, nagyon fájt, hogy engem kihagytál!” – mondta a 17 éves srác. Gyönyörű. Egy 17 éves 2588# sráctól... Ez gyönyörű dolog! Hogy ott a szemembe el tudta, merte... Voltatok 17 évesek? Tegye föl a kezét, aki 2598# volt. Gyerekekkel szoktam ilyet, ha azt akarom, hogy mindenki dolgozzon, mindenkinek legyen egy jó válasza. Akkor 2609# ilyeneket szoktam kérdezni. És olyan boldogan teszik föl. „Tegye föl a kezét, aki közületek már 2617# megszületett!” Az a legszebb, amikor jövő héten jön az édesapja, és azt mondja: „Tudod, Feri; ezt mesélte 2627# még napokig! Napokig! Mondta, hogy „jól tudtam válaszolni!”. Most egy picit elvesztettem a fonalat, a gyerekek 2637# „elvették a józan eszem”. Hogy keveredtem ide? Ja a pénz, a 17 éves fiú(k) meg lány(ok). Milyen nyilvánvaló 2647# élményünk van arról, hogy mi szokott általában történni? Az, hogy ülünk egy csoportban, és történik valami 2657# ütős, hogy, hű, az atya... – azt meg szoktuk sugdosni egymással. Hát így működik egy 17 éves kortárs 2666# csoport. Ugye? Úgy, hogy kibírja, és amikor mennek haza, akkor jól elmondja. S ez a fiú azt mondta, hogy „Nem! Ez 2676# nekem fájt!” És még csúnyán is nézett hozzá. Ez a gyakorlat teljes sikerrel végződött. Ténylegesen. Ez egy 2686# nagyon fontos élményünk volt. 2689# Tulajdonképpen így lehetne tanulni: hogy hogy lehet egy csoportban jól működni. Hogy ő elmondhatja, én meg 2698# nagyon-nagyon megdicsérem őt érte, és azt mondom: „Na, ez egy zseniális dolog volt! Nagyon köszönöm, hogy ezt 2708# mondtad!” Hhhh! Hááá! Föllélegeztem! Tudunk egymással szót érteni! 2714# Ez volt az a pontunk, hogy nem kifelé visszük, ha valami nehézségünk van, hanem befelé. 2722# És sokszor azzal, hogy befelé visszük, azt is tudjuk segíteni, hogy … gyűröd magadba: „Ha találkozunk 2732# hétfőn, az tuti, hogy elmondom! Addig nem megyünk tovább! Nincs szalámis zsömle, amíg én ezt el nem mondom!” 2742# Gyűröd, és akkor kedd, szerda... péntek felé kezd kimenni belőle az erő. Azért dolgozol vele. Azt mondod, hogy 2752# ezt nekem el kell intéznem. Ezzel nekem dolgom van! Ezért elkezdesz te vele dolgozni. „Milyen is a viszonyom vele? 2762# Mit is kéne csinálni? Tényleg elmondjam? Ekkora nagy dolog ez? Ő a hibás benne?” 2769# És lehet, hogy ezeknek az eseteknek a nagy többségét – azért mert nem vitted ki gyorsan az erejét (és szidtad 2779# őt) – belül el is tudod rendezni. És rájössz, hogy belefér. És eszedbe jut az előző alkalom, amikor te 2789# csináltad ugyanezt a halassal. 2792# Következő szabály (fejből, durván): 2795# 4. Nagyon fontos, hogy egy csoport működésének vannak keretei. Enélkül megőrülünk. Én biztos. Én egy laza 2804# csávónak tűnök. Mária Rádió kedves hallgatói számára egy kevéssé kényszeres alkatú pap típusát 2813# testesítem meg. De! Ha az alapvető kereteket nem tisztázzuk, én attól a harctéri idegesség állapotába tudok 2823# kerülni. Elmegyek valahova. Hány órakor kezdünk, mikor fejeződik be? Látjátok, ezért vagyok olyan, mint... Egy 2833# perc, és be kell fejezni! Vége van! Mert így szerződtünk! Ekkor kezdünk, és ekkor fejezzük be! (A kezdésnél 2843# miért nem vagyok ilyen...) Kezdés van meg vége van. Hogyha eszünk is, akkor meg kell mondani, hogy 11 órától van 2853# a kaja. 2854# Tehát nagyon egyszerű dolgokról van szó. Kezdésről, befejezésről. Arról, hogy kilenckor jövünk össze, fél 2863# tízig lazázunk, fél tíztől fél tizenegyig komoly téma, fél tizenegytől tizenegyig imádság, utána kaja. 2873# Csak utána be is kell tartani. Lehet valamennyire rugalmasan kezelni a szabályokat, de ha ezek nincsenek, akkor esik 2883# szét minden, és nem értjük, hogy miért nem jó? Olyan jó emberek vannak itt, és nem kerekedik ki semmiből semmi. 2894# Ezt a néhány egyszerű szabályt, amit így hívok, hogy „keretek tisztázása”, ezt meg kell beszélni. 2903# Mondok egy egyszerű példát, ami nevetségesnek tűnik, de ha jól akarunk működni hosszú távon, egy kicsit sem 2912# az. Megbeszéljük azt, hogy úgy találkozunk, hogy mindig valamelyik családnál jövünk össze. Van kaja. Meg kell 2922# állapodni abban, hogy a kaja milyen minőséget ér el. Komolyan! Mert egy ilyen kedves keresztény társaságban mi 2932# fog beindulni? Túllicitáljuk egymást. Megbeszéljük: pogácsa, tea. „Jaj, tudjátok, éppen volt egy kis időm” 2942# – mondja a nő, és sugárban csorog róla az izzadság; haja így; körme beszorult a mikróba – „... volt egy 2952# kis időm, és akkor csináltam egy kis máglyarakást, de hát semmi az egész!” Kis máglyarakás, aha... Megyünk 2961# el, és már az autóban (én már csak tudom) a férj meg a feleség beszélgetnek: „Nagyon finom volt ez a 2971# máglyarakás” – mondja a nő a férjének – „te, de hát azért nekünk is kéne valamit. Mi legyen akkor?” 2980# A férfi meg ugye próbálja: „Hát azért megbeszéltük, hogy pogácsa, tea.” 2986# „Hát hülye vagy? Ezek után én...” 2989# Dühös lesz a férjére. „Te nem fogsz engem égetni! Persze, én vagyok a háziasszony, és mi meg nyomjuk oda a 2999# látványpékségből a kis izéket? Máglyarakás után?” 3004# Akkor ő is elgondolkozik, ő is rohan a munkából... „Gyerekek, tanuljatok!” 3010# Valakinek erről van élménye. 3013# Egy ilyen végtelenül egyszerűnek tűnő dolog – ha nem beszéltük meg, hogy hogy. És nagyon egyszerűen meg lehet 3023# beszélni. Hogy így. Nem „így” – hanem ennyi, és nem több, és nem több, és nem több. És akkor egyszer csak 3033# a kajálás egyszerű kajálás lesz. Nem pedig, hogy mit hozott, mit nem hozott, ó... 3040# Tényleg, ti asszonyok, olyan drágák tudtok lenni. „Jaj, csak egy kis melegszendvics, hát semmiből nem állt a 3050# sütőbe rakni...” 3051# Ez a példám a keretek tisztázására. 3055# Idő. Milyen gyakran találkozunk. Aztán a következő. 3059# Ha egy csoport valóban jól akar működni, tehát ott nemcsak valami célt igyekszünk így-úgy megoldani, hanem az 3069# együttességnek valami fontos, kimondott értéke van. Hogy együtt. Akkor minden alkalomra mindenkinek el kell mennie. 3080# Nincs olyan, hogy akkor megyek, ha kedvem van. Ilyen egyszerűen nincsen. Látjátok, múlt héten is kikeltem 3090# valamiért. Hogy a bérmálkozók legyenek ott. Látszik, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőlem. Mondom, hogy 3099# hogyan lehet ezt a helyzetet emberivé tenni. Mi például az összes kisközösségünkben egy évre szerződünk. Van 3109# olyan kisközösség, akik húsz éve vannak együtt. Az a kisközösség, ami a legrégebben van együtt, az huszonöt 3119# éve! Évekre szerződnek. Év végén megint el lehet mondani, hogy akarjuk-e vagy nem. Ezzel a céllal vagy nem. 3129# Lehet, hogy egy perc az egész. De nagyon fontos. „Igen, a következő évre is elköteleződtünk.” Vagyis, ott 3139# vagyunk. 3139# Ugye ismerős az a tendencia, hogy úgy ösztönösen is megvan egy csoportnak a maga hullámzása? Erről még majd 3149# akarok beszélni. Eleje: „Jaj de jó az ismerkedés! Ez lesz életem nagy közije, csoportja. Hú, de iszonyatosan jó 3159# ez – még ilyen jó sosem volt!” És mi történik? Valaki nincs. Ó, hát persze, nagyon megértőek vagyunk. 3169# Másik valaki nincs... És beindult egy folyamat. És mindig van egy kritikus pont, amikor elkezdjük lazán venni. Mert 3179# hát a többiek is... Néha jöttek, néha nem. Néha mondták, hogy miért nem jönnek, néha nem. Kész. A harangot 3189# már megkongatták. 3190# Akkor köteleződjünk el projektekre. Köteleződjünk el valamire. De legyen kerete. Hogy mi az a keret, amiben ott 3201# vagyunk. Olyan sok munkám lett hirtelen, hogy majdnem megbolondulok. Olyan fáradt vagyok most, hogy el se tudom 3211# mondani. Tényleg nagyon. Attól is vagyok talán ilyen. Ennek ellenére délelőtt fél tíztől kettőig egy 3220# csoportban ültem. Hihetetlenül nem volt rá időm. De elköteleződtem. Azt mondtam a többieknek két hónappal 3230# ezelőtt, hogy ott leszek. Ezért ott leszek, akkor is, ha ez most nekem azt fogja jelenteni, hogy az előadás után 3240# hazamegyek, és hajnali háromig fogok dolgozni. Akkor is elmegyek. Legföljebb azt kell átgondolnom, hogy miért 3250# vállaltam olyasmit, amit nem kellett volna? Nem az a kérdés, hogy elmegyek-e vagy sem. Világos, hogy... Örkény 3260# István novelláját ismerjük: Hogylétemről 3264# - Jó napot. 3265# - Jó napot. 3266# - Hogy van? 3267# - Köszönöm, jól. 3268# - És az egészsége hogy szolgál? 3271# - Nincs okom panaszra. 3273# - De minek húzza azt a kötelet maga után? 3277# - Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim. 3282# 3282# Nyilván a józan eszünket szabad használni. (Ja, papír nélkül. Negyed óra – talán még menni fog.) 3291# 5. Ha valamit akarok mondani a többieknek (így hívják ezt – hangsúlyoztuk már – főleg, ha valami egymással 3300# megbeszélnivalónk van), akkor használjunk én-közléseket! Hogy 3306# „Nekem ez fájt!” 3307# „Én ezzel nem tudtam mit kezdeni.” 3311# „Engem az hallatlanul dühített, amikor három ember is késett fél órát.” 3317# Ugye, akkor magamról beszéltem. Ezzel a többiek – ha nem nagyon sérültek – tudnak mit kezdeni. Ha 3326# sérültebbek, akkor már ez is gyomorszájba megy nekik. Mert ha valaki sérült, akkor azt is magára veszi, amit nem 3336# kéne. 3337# Az én-közlések akkor, ha valamit szeretnék a többiekkel megértetni, szeretnék kifejezni. Az nem én-közlés, 3346# hogy „engem iszonyatosan dühít, amikor olyan marha vagy, hogy képes voltál kiönteni a teát, mikor én 3356# damasztabroszt tettem föl!” Ez nem én-közlés volt. Tehát nem attól én-közlés, hogy azzal a szóval kezdem, 3365# hogy én vagy engem vagy nekem. Tehát nem a másikról beszélek, hanem magamról. Hogy nekem, én... Ezzel jó esetben 3376# lehet valamit kezdeni. Amikor valaki meghall egy olyan mondatot, hogy „nagyon nagy szemétség volt, amit 3385# csináltál”, ezután mit várunk tőle? Hát egy életszentség, ha valaki egy ilyen mondat után a 3393# lélekjelenlétét megőrizte. Ami ahhoz kéne, hogy ebből a helyzetből valami kikerekedjen. 3401# Tehát ha a többiekkel valamit közölni akarunk, ami nekünk fájt vagy fontos, vagy a kapcsolatainkat érinti, akkor 3412# elsősorban én-közléseket mondjunk, ne a másikat szidjuk, hogy ő ilyen volt meg olyan. És főleg ne minősítsük 3422# őt. 3422# 6. Egy csokorba lehetne szedni, hogy mi történik akkor, amikor a csoport kezd elmélyülni. 3430# Egyre nagyobb vágyunk és szükségünk lesz arra, hogy komoly dolgokat mondjunk el egymásnak. Komolyakat. Tudjátok, 3440# velem most az van, hogy... Tudjátok, egyre jobban nyomaszt már, hogy... Tehát jó esetben elkezdünk a meghittség 3451# felé menni. Ha az előző szabályokat megtartottuk. Mi történik akkor, amikor valaki – éppen azért, mert 3460# őszinte – valami olyasmit kezd el mondani, ami piszkálja az én igazságérzetemet? Erkölcsi érzékemet, hitemet, 3470# vallásos meggyőződésemet vagy ilyesmimet. Rögtön nekiállunk a másikat kiosztani. Ilyet nem szabad csinálni! 3480# Hogy gondolhattad ezt? Hogy jutott ez eszedbe? Hát keresztény ember létedre hogy beszélhetsz így? Ugye, amikor 3490# valaki egy őszinte közléssel pl. azt mondja, hogy „Nem, egyszerűen nem akarok most több gyereket! Van már ennyi, 3500# de most nem akarok.” Erre, mintha beindulna a lemez, hogy egy keresztény édesanya ilyet nem mondhat! Hát Isten 3510# ajándéka! Erre esetleg elkezdi magát fényezni: „Én minden gyerekkel úgy voltam: csak jöjjenek!” Persze, de 3520# attól ő érezhet másképpen... 3523# Tehát hogy szól ez a csokor? Úgy hogy éppen, amikor a meghittség felé megyünk, ösztönzést fogunk érezni arra, 3533# hogy mi ne menjünk olyan mélyre, mint ahol a másik mond valamit. Hogy ő megosztja azt, hogy őneki félelmei vannak. 3543# Vagy, hogy „Képzeljétek el, mentem a HÉVen, és legszívesebben belerúgtam volna!”. Ezt megosztja. Hát ha erre 3553# a fél csoport felhorkan, és őt kiosztja (moralizál, ítélkezik, a keresztény dogmatika elemeit citálja), akkor 3563# egy rettenetes különbség alakul ki: a moralizáló-ítélkező-minősítő emberek a fejükből, erkölcsi 3572# magasságból mondanak valamit, miközben a beszélő éppen egy belső dolgát adta ki. 3579# Hogy várnánk azt el, hogy a következő alkalommal valami valódi téma előjöjjön?! Hányan szoktak ettől 3588# szenvedni! Ott ülünk két órát, és tulajdonképpen nem történik semmi. Hogy már ötödik alkalommal ülünk le, 3598# tulajdonképpen szeretjük is egymást, jó is egymással, eltöltünk egy egész estét, és már megint csak arról a 3608# három témáról beszélünk (most nem mondom azt a három témát). Hogy hogy a csudába van az, hogy barátok, vagy 3617# olyanok, akik szeretik egymást, pont a legfontosabb kérdésekről nem is beszélgetnek egymással?! Hát tudom, hogy 3628# hogy van – hát így van. A szabály tehát így szólt: 3632# Főleg akkor, amikor valaki egy mélységből mond valamit, akkor nem ítélkezünk, nem minősítünk, nem 3641# moralizálunk, nem ütünk a fejére, hanem meghallgatjuk, elfogadjuk, hogy ő ezt élte át. Sokkal nagyobb segítség, 3651# ha azt mondjuk neki: tudod, ez velem is megtörtént már. És ezzel nem legalizáltuk mondjuk az agressziót. Csak 3661# elmondtuk, hogy igen, ilyet lehet érezni. Akkor a csoport tovább tud menni a meghittség felé. Ha elveket 3671# hangoztatunk, okoskodás és ítélkezés megy, akkor nézhetjük egymást végig. 3678# Minden csoportnak óriási dilemmája szokott lenni, hogy – miközben a célban megegyeznek – aközben ezt mondják: 3688# „Én nagyon szeretnék itt megosztani igazi mélységeket. Nekem arra jó a csoport, hogy beülök a közösségbe, 3697# és elmondom azt, hogy tudjátok, nagy baj van a házastársi kapcsolatommal.” 3704# Én például ezt megosztom veletek, őszintén. 3708# S mondom, mondom, mondom. Mire a csoportnak egy másik tagja azt mondja, hogy: „Hú, ez nekünk túl sok. Ú, hát mit 3718# kezdjünk ezzel. Ó, te jó ég. Náluk ilyenek vannak.” 3723# Tehát nemcsak valami igazságérzetet, erkölcsi érzéket vagy valami keresztény morált sérthet bennünk az, ha a 3733# másik őszintén nyilatkozik, hanem meg is tudunk illetődni. Meg tudunk ijedni témáktól. „Jaj, most ezzel mit 3743# kezdjünk?!” 3744# Vannak olyanok... 3745# Nem ugyanaz a szükségletünk. Van, aki ezt nagyon szívesen elmondja. Van, aki meg huszonötször meggondolja, hogy 3756# annak a felét elmondja-e. Ezért nagyon fontos szabály tud az lenni, hogy ki-ki olyan mértékben hozza be az 3765# életének a mélységeit, ahogy akarja; de aki mélyebben hozza be, ne várja el a másiktól, hogy ő is ugyanolyan 3775# mélyen hozza! 3776# Aki viszont nem hozza olyan mélyen, ő ne közösítse ki, ne ítélkezzen afölött, aki viszont mélyebben szeretné 3786# behozni! Fogadjuk el, hogy ez a szint nem pontosan ugyanolyan! Fogadjuk el, és ne legyen az, hogy ilyennek vagy 3796# olyannak kell lenni. De, itt van egy kiegészítő szabály: 3802# (Ha olyan a csoport, közösség, intézmény, amelyben növekedni is tudunk, nem csak egy témát feldolgozni – ahol 3812# rólunk van szó.) 3813# Mindig a személyes részről beszéljünk; ne okoskodjunk! A legfárasztóbb nekem az, amikor egy gyönyörű téma 3823# esetén (pl. a pénz)... De már a serdülőkkel is ezt csináljuk. Ha azt kéritek, hogy legyen a pénz a téma, akkor 3833# hozok nektek egy játékot. És a játék nyomán egyszer csak a saját személyes dolgainkról fogunk beszélni. Az 3843# utána következő hittanórán az volt, hogy körbementünk, és mindenki elmondott egy jó meg egy rossz élményt a 3852# pénzről. Mindenki eldöntheti, hogy milyen mélyen mondja. Hogy melyiket osztja meg. De az legyen személyes. 3862# Hihetetlenül unalmas tud lenni nekem, amikor van egy csoport (ott mindig van egy okos tojás – az egy szép szerep; 3873# erre mindig rátalál valaki)... A legelkeserítőbb az tud lenni, amikor két-három férfi is rátalál, és egymás 3882# kezéből veszik ki ezt a szerepet. Ott szokott az lenni, hogy a nők unatkoznak, s a férfiak félóraszámra mondanak 3893# hihetetlenül okos dolgokat, amik csak őket érdeklik. A nőket is érdekli a téma, de nem így. Ezért, ha egy 3902# csoport azzal a céllal jön össze, hogy egymást gazdagítsák, egymásból merítsenek erőt, egymásból 3911# táplálkozzanak, egymást növeljék, akkor akármi téma is van, vegyük a személyes részét. S abban legyünk 3920# szabadok, hogy milyen mélységig mondjuk a személyes részét! Hogy aztán abból kijön-e valami, hogy ezt szűrtük 3930# le, vagy oda jutottunk, vagy most rájöttem egy elvre, vagy hogy mi annak a logikája, az már csak egy plusz 3940# nyereség. Ha ezt az egyszerű szabályt nem hozzuk meg – én legalábbis – belepusztulok az unalomba. Nem is vagyok 3950# hajlandó (bár miért érdekelne titeket, hogy én mire vagyok hajlandó), de az biztos, hogy én egy ilyen 3960# közösségnek nem lennék a tagja. Na, körbemegyünk, és iszonyatosan okosakat mond mindenki. Hát én köszönöm, 3969# ezt nem kérem. Nem. Azt, hogy mi a viszonyod egy témához – na, az nagyon érdekel! És nem kell okosakat mondani! 3980# A következő (öt perc, és egész jól bírom jegyzet nélkül is): 3985# A csoportban legyünk szabadok abban, hogy megszólalunk-e vagy sem; de szólaljon meg mindenki. Ezt lehet nagyon 3995# egyszerűen. Több jó módszer van: körbemegyünk. Van egy kérdés. Mi a te személyes viszonyod a pénzhez? Ezt 4005# lehet árnyalni. Körbemegyünk; mindenkire rákerül a sor. Akkor ő mondhatja, hogy nem akarok erről beszélni. 4015# Igazán ritka szokott lenni – nagyon ritka. Ha azonban nem mondjuk azt, hogy menjünk körbe, akkor a három 4024# ügyeletes beszélő fog beszélni. 4027# Még hárman lennének, akik szívesen beszélnek – de ha az a másik három beszél, akkor már nem beszélnek. És 4037# három olyan is van, aki csak akkor beszél, ha rákerül a sor. Tehát, hogy őneki oda kell adni a szót, különben 4047# magától nem szólal meg. Lehet ezt cifrázni, hogy azt mondjuk, hogy „most én beszélek, és én azt szeretném, ha 4057# Teri folytatná”. És akkor Teri is eldönti, hogy kinek adja tovább. Lehet ilyet-olyat-amolyat. Lehet labdát 4066# dobálni, macit, szalámis zsemlét (és aki megeszi, annak haddelhadd). Látjátok, ez megint egy egészen primitív 4076# valami, és mégis úgy működik, hogy egyszerűen jó érzés, hogy van egy este, amikor kétszer rám jutott a sor 4086# és beszélhetek. Szabad mondanom. És mindenki rám figyel. Mindenki. (Egészségedre.) Ez nagyon szép. És itt jön 4096# egy utolsó (már az idő miatt): 4099# Nem tudunk jól működni egy csoportban, ha az önreflexió erényét nem gyakoroljuk. Ha rám került a sor, ez nem 4109# jelenti azt, hogy most akkor félórát nyomhatom a púpot. Mert nálam van a szó! Ugye ez a szabály, hogy ha nálam 4119# van a szó, akkor mindenkinek el kell viselnie. Tehát érdemes azt is megbeszélni, hogy hány perc az, ami úgy... És 4129# akkor persze, hogy van olyan, hogy valakinek nagyon nagy témája van! Persze, hogy engedjük, hogy kétszer annyit 4140# beszéljen, mint a többi. Hát jön ki belőle! Szabad neki! De az meg az ő kötelessége, hogy reflektáljon magára, 4150# hogy nem mondja-e már túl hosszan? Pl. én. 4153# Ugye van ilyen élményetek is, hogy valaki el tud uralkodni egy csoporton, és mindenki – ilyen keresztényi 4163# szeretetből – fészkelődik. Rettenetesen sok nadrág kopott már el így. „Mikor fejezi be?!” De senki nem 4172# szól. Ez is a keretek tisztázatlansága. Nincs kitalálva, hogy van-e olyan valaki, aki szóljon. Ezért egy 4182# alkalomnak kell, hogy legyen házigazdája. Hiába tudjuk, hogy fél 9, 11, fél 12 – kell valaki, aki a felnőtt 4192# embereknek is azt mondja, hogy „Na, eddig tudtuk akkor ezt a témát beszélni. De úgy beszéltük meg, hogy most 4202# már akkor befejezzük, mert holnap is van, és akkor most kaja van.” Végtelenül egyszerű, de kell, hogy legyen egy 4212# ilyen ember. Aki azt mondja, hogy „ennyi időt szántunk rá”. Vagy „nem esik nekem sem jól, hogy meg kell, hogy 4222# szakítsalak, de már nagyon hosszan beszélsz”. Így, így. Látom, a konfliktuskerülőknek fölszisszent a gyomra, 4232# hogy „hú, ez is durva!”. 4234# Ez egy nagyon szép mondat: „Feri, fél tíz van. Légy szíves, most fejezd be.” 4241# Van még egy perc. 4243# A mai alkalommal próbáltuk megnézni azt, hogy milyen hallatlanul egyszerűnek tűnő 12-15 csoportnorma létezik, 4253# amit valamilyen módon – magatokhoz igazítva, valamelyik hangsúlyosabb, a másik nem; nyilván nem szentírás, amit 4263# most mondtam – de hogy ezekkel valamiképpen érdemes tisztában lenni, és egymással ezt megbeszélni. Ha ez nem 4273# történik meg, akkor … 4275# Látszólag kicsiny, egyszerű dolgok, de hihetetlenül sok minden múlik rajtuk. 4282# Nagyon köszönöm a figyelmeteket. Nagyon. 4290# Jó csoportozást! Szeretne-e valaki hirdetni?
