2009.03.03-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket! Nagyon köszöntök mindenkit! 0004# A vége felé járunk már a témának, vagyis sürgető és ismételt kéréseiteknek megfelelően próbálunk valamit mondani 0014# arról azon túl, hogy a különböző komplexusok kapcsán mindig is igyekeztünk a kivezető utakról szólni valamit 0023# Verena Kast nyomán. Most megpróbálunk még összefoglalásképpen is jó pár pontba sűrítve beszélni arról, hogy mi 0033# jelenthet egy kivezető utat abból, hogy komplexusosan lássunk, komplexusosan emlékezzünk, komplexusosan 0042# érezzünk, komplexusosan nem tudom én, mit csináljunk, szóval, hogy valami nagyobb szabadságra jussunk és a 0051# személyiség megszülessen, hogy valódi kapcsolataink lehessenek. És hogy mit jelent az, hogy valódi kapcsolat, a 0061# személyiség születése, hogy nagyobb szabadságra jutni, és nem komplexusba zártan létezni, létezni, és mint 0070# valami forgatókönyvet élni. Hát ezt éppen nagyon jól láttuk Kafkának az élettörténetében, hogy milyen az, amikor 0080# valaki olyan rettenetes módon beleragad. Olyan rettenetesen, hogy alig látjuk, hogy a pici ujjacskájának a 0089# hegyét ki tudta volna belőle dugni. Úgyhogy erről van szó, s most egy fordított irányból közelítünk, mert 0098# valahogy úgy adódott, hogy most a spiritualitás felől beszélünk, s a spiritualitás felől adódó kilépési 0107# lehetőségek vagy a fejlődési lehetőségek azok, amiket először veszünk, és utána megyünk följebb, s beszélünk még 0117# az irodalmunk alapján arról, hogy a személyiségfejlődés vagy a lélektan megközelítése felől hogyan tudunk 0126# kikeveredni, vagy néha kidugni a fejünket egy komplexusos életből vagy világból. Meg az annak megfelelő 0135# kapcsolatainkból. 0137# S emlékeztek talán, tudom, hogy az ördögöknél hagytuk abba, mindannyiunk szemében ott van egy pici szilánk abból 0147# a tükörből, ami csak a rosszat mutatja. S a komplexusos látás mindig csak a komplexusnak megfelelően látni és 0156# érzékelni, majd annak megfelelően gondolkodni, annak megfelelően újból ugyanazokra a következtetésekre jutni, s 0166# bezártan élni. Itt azonban arról van szó, ezzel a mondattal fejeztem be talán a történet előtt, hogy egy mély 0175# megbecsülést átélni saját magunkra vonatkozóan. Hogy megvan-e nekünk az a tapasztalat, hogy egy mély 0184# megbecsülés. A mély megbecsülés nem önmagában énrám vonatkozik, most az ént nagyon kiemelem - hát az énem ilyen 0194# is, olyan is. Csinált ilyet is, olyat is, gondolja ezt is meg azt is, meg sok minden van vele. A személyem 0203# iránti mély tiszteletig és megbecsülésig eljutni. Ugyanis ha ez valahogy tapasztalati szinten átélhetővé válik, 0213# akkor nem egykönnyen fogom hagyni, hogy velem bárki bármit megtehessen. Akkor ez a kapcsolataimra olyan 0222# radikális következménnyel fog járni, ami elejétől a végéig megváltoztatja azt, hogy én például áldozat szerepbe 0231# mennék egy kapcsolatba, vagy nem. Hát, ha van bennem egy mély megbecsülés önmagam iránt, akkor köszönöm szépen, 0241# ezt a szerepet nem kérem. 0243# Most ennyi ismétlésként, és van itt egy csomó pontunk. 40 pont. De már legalább hármat elmondtam, úgyhogy semmi 0253# baj. Próbálom érzékeltetni megint azt, hogy mit jelent a spirituális megoldás. Mégpedig a példám a megbocsájtás. 0263# A megbocsájtás nagyszerű lehetőség arra, ahogy a szakirodalomban is olvassuk, hogy egy énünket felülmúló 0272# megoldásra jussunk egy olyan helyzetben, ami egyébként rettenetesen meggyötör bennünket. Vannak olyan személyek, 0282# akik a személyiségfejlődésnek, hát, a kezdetén járnak, nekik hihetetlen nehéz lehet megbocsájtani. Néha úgy 0291# vesszük észre, mintha lennének olyanok, akik képtelenek rá. Ezt nekem nem esik jól kimondani papként, de van egy 0301# ilyen finom meglátásom, mintha lennének olyanok, akik képtelenek rá. Később azonban valóban képessé válunk rá, 0310# és emlékeztek, hónapokig beszéltünk a megbocsájtásról. S ha erre emlékeztek, akkor tudjuk azt, hogy a 0319# megbocsájtásnak van egy kulcsa. Több kulcsa is van, de most ez a fontos nekünk. Hogy tudjuk már azt az eseményt, 0329# azt a rettenetes sérelmet, ami bennünket ért, nemcsak innen nézni, hanem onnan is. Meg még egy harmadik 0338# helyzetből is. Tehát képesek vagyunk egy eseményt, amit addig mindig úgy tudtunk csak ismételve átélni 128 0347# ezredszer is, hogy: "az a rohadék akkor azt csinálta, hogy...", egyszer csak képes vagyok a rohadék felől nézni. 0357# Aztán képes vagyok fölülről nézni magamat meg a rohadékot. És amikor képes vagyok innen, az áldozat felől nézni, 0367# de már a rohadék felől is, meg felülről is, ahol van egy rohadék meg egy áldozat, akkor egyszer csak egy döntő 0376# változás áll be itt benn. Mondjuk lélektani szempontból, tapasztalás szempontjából, érzések szempontjából. Ott 0386# mindig egy nagy ugrás van. E mit jelent? Azt, hogy nagyszerű dolog az, ha képes vagyok a megbocsájtásra, mert ez 0396# annyit is jelent, hogy képes vagyok a gyakorlatban az ént fölülmúló megoldásokat találni, igaz? Mert a 0405# megbocsájtásnak ez föltétele volt. Ki kellett onnan menni és máshonnan is látni. Igen ám, de ez önmagában 0414# szerintem még nem fedi le a spirituális mélységet. Szerintem nem. És hoznék nektek egy nagy kérdést. A 0423# Miatyánkban minek a megbocsájtásáról van szó? Hogy emlékeztek rá? Hogy megbocsájtok valakinek, vagy megbocsájtom 0433# valakinek a bűnét? (hadarni kezdi a Miatyánkot) Jó, most már biztos elértetek oda! A kérdésemben az a piszokság, 0442# hogy mind a kettő benne van. Nem így van? Ugye? "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az 0452# ellenünk vétkezőknek..." Na, most kerültünk a csapdába! Van olyan élményetek? Nem tudom, van egy olyan igazi, 0461# szép kapcsolatotok. Mondjuk szerelmes vagy. Nagyon. Nagyon! S a másik csinál valami otromba marhaságot. Nehéz-e 0471# őneki megbocsájtani? Szerintem nem. Hát, ha durran a fejed szét a szerelemtől, ahogy már bocsánatot kér, az 0480# arcodon egy ilyen tejszerű mosoly elömlik, hogy: "Hát csak nem képzeled, hogy én teneked ne bocsájtanék meg?!" 0490# Ez szinte föl se merül. Azzal együtt, hogy amit tett vagy mondott, azzal azért meggyűlik a bajom. Tehát látjuk, 0500# hogy van olyan, hogy neked meg tudok bocsájtani, de azért megbocsájtani azt, amit tettél... azért az még egy 0509# gyomros. Még oda el kell jutnom. Na de fordítva is ismerjük ezt, ugye? Amikor arról van szó, hogy bocsánatkérés 0519# után nagyon is azt tudjuk mondani, hogy "Igenis, meg tudom bocsájtani, amit tettél. Meg tudom bocsájtani. De 0528# neked? Istennél a bocsánat!" Ahogy a népi mondás tartja. Ugye az ellentétére is van élményünk, hogy elég könnyen 0538# vagy nem könnyen eljutunk oda, hogy megbocsájtjuk, amit tettek velünk szemben, na de hogy a másiknak.. A 0547# másiknak megbocsájtok, az azt jelenti, hogy egy közösséget tudok vele fölvenni. Valódi, nem elméleti közösséget, 0557# nem egy teoretikus... hát valahol, ahol a fekete lyukak összeérnek, van valami közünk egymáshoz... Akkor nem 0566# bocsájtottam meg neki! Nem, ott valódi közösségtapasztalatom van ővele, akitől a sérelmet szenvedtem. Akkor az 0576# megbocsájtás neki. Az más kérdés, hogy esetleg nem akarok vele találkozni. Azt is lehet. Mert ő nem látja, hogy 0586# mit tesz velem, és még ezt 25-ször megtenné. Akkor eszem ágában sincs. 0592# Ó, most eszembe jutott egy példa. Csak ezt nem mondom. Nem, nem! Elnézést, egy dialógusba keveredtem itt. 0601# Egyszer egy neves valaki a következőket mondta, keresztény ember volt, annyira, hogy püspök volt. És a 0610# megbocsájtás témájánál nagyon rákérdeztek, hogy na, hát hogy is van ez, megütik a jobb arcodat, tartsd oda a 0619# balt is. Kicsit elgondolkodott és azt mondta: "Rendben van, de az embernek csak két arca van." Ez a nehéz 0629# időkben történt. Ne alkalmazzátok olyan egyszerűen és könnyedén, csak mondom. Csak mondom. Szóval, látjátok, van 0638# itt egy nagyon izgalmas dilemma, hogy neked bocsájtok meg, vagy a bűnt bocsájtom meg, ami el.. Nem tudom ezt 0648# folytatni, van ilyen. De amiről beszélni akarok, az az, hogy hogyan lehetséges ezt a dilemmát felülmúlni. 0657# A múlt alkalommal úgy fejeztük be, hogy a megoldás valami olyasmi, hogy eljutunk megoldhatatlan helyzetekig, 0666# például rájövünk, hogy a komplexusunkból nem bírunk kigyógyulni. Képtelenek... Egyszerűen az élet rövid hozzá! 0676# Valami azonban nem megoldja bennünk ezt a problémát, hanem valahogyan elkezdjük másképpen látni. Vagy fölé 0685# emelkedünk, vagy átmegyünk rajta. Az a kérdésem például, hogy lehetséges-e a megbocsájtásnak ezt a rettenetesen 0695# nehéz... Mert itt azért én-te van, igaz? Én - te. Te azt csináltad, én sértett vagyok, és én, és te, én és te... 0705# Mi vezet ezen túl? A meglátásom a következő. 0709# Éppen néhány nappal ezelőtt odajött hozzám valaki, és bocsánatot kért tőlem valamiért. Egy kb 10 évvel ezelőtti 0718# dologról van szó, nagyon megdöbbentő dolog volt, egy pap volt az, aki bocsánatot kért tőlem. Egy 10 évvel 0727# ezelőtti dologról, amiről én egyébként nem tudtam, hogy ő azt elkövette ellenem. Odajött hozzám ez a hallatlanul 0737# tisztességes pap, és azt mondja: "Feri, te nem tudod, hogy én ezt és ezt tettem ellened, de én akárhányszor 0747# találkozom veled, olyan rosszul érzem magam, hogy most már itt az ideje, hogy bocsánatot kérjek tőled." S egy 0756# nagyon érdekes tapasztalásom lett. Ez pedig az, ahogyan ő bocsánatot kért tőlem, én rájöttem, hogy én ezt nem 0766# kívánom. De nem a gőg miatt. Rájöttem, hogy nem bocsánatkérésre van szükségem. Hogy a bocsánatkérésnek 0775# tulajdonképpen most itt, köztünk nincs valódi tere. Nem gőgből, elutasításból. S akkor kezdtem nagyon 0783# töprengeni, hogy ez miért is van. S rájöttem valamire. Ez pedig az, hogy egy paptestvéremet látom őbenne, és 0793# akármit is tett ellenem, erősebben látom benne a paptestvéremet, mint egy bűnöst, aki énellenem bűnt követett 0802# el. Böszörményi Nagy Iván azt mondja erre, hogy vannak olyan kapcsolataink, amelyekben eljutunk oda, hogy rá 0812# kell jönnünk, valójában nem megbocsájtásra van szükségünk, hanem ő ezt a szót mondja: fölmentésre. A fölmentés 0821# azonban nem az esemény alól történik, nem a bűne alól mentem föl. Nem, ő azt megcsinálta. Nagyon joggal is kért 0831# bocsánatot. Nagyon jó, hogy bocsánatot kért, mert ez az ő életét jobbra fogja fordítani. Nem kell ezzel a 0840# rettenetes, fölösleges bűntudattal léteznie. Valójában azonban én őneki olyan értelemben fölmentést adok, hogy 0850# fölmentem őt az alól, hogy bűnösnek lássam. Nem arról van szó, hogy nem kívánom őt így látni, hanem másnak 0859# látom. Másnak. Én értem, hogy ő bűnt követett el ellenem. A fölmentés ez alól a nézőpont alól történik, és az 0869# alól, hogy azt mondjam, hogy te most semmi más nem vagy, miközben bocsánatot kértél, mint bűnös. Énszerintem ő, 0878# most, hogy elmondta, hogy ezt tette ellenem, bűnt követett el, de én nem kívánom őt bűnösnek látni. Nem azért, 0888# mert az életszentség nem tudom én milyen útján járok, nem azért, mert most milyen jó fej vagyok, hanem 0897# egyszerűen ezt tapasztaltam meg. Nem, nem kívánom. Ezért nagyon sajátosan ilyen értelemben a bocsánatkérésére 0906# nincs szükségem, bár azt gondolom, jót tett neki. Érthető ez? 0912# Például ugye kinőni a komplexusainkat. Mikor rájövünk arra, hogy mi lenne, ha az anyámat nem bűnösnek látnám. Ő 0921# attól még követhetett el ellenem akár tudatosan is bűnöket. Mi lenne akkor, ha egyszer képes lennék őt nem 0931# bűnösnek látni? Az apámat képes lennék nem bűnösnek látni? Azt a nőt, aki elhagyott téged. Azt a pasit, aki 0940# megcsalt téged, egyszer csak nem bűnösnek látni. Ez nem azt jelenti, hogy nem követett el bűnt, rendben van? 0950# Fönntartottuk a törvénynek meg a lelkiismeretnek a szintjét, csak a harmadik szinten látunk most 0959# valamit. Nem tudom, hogy ez fogható-e, lehet, hogy tök egyszerű, csak én gondolom, hogy nem. Akkor ezt úgy 0969# mondhatjuk ki, hogy a megbocsájtás nagyon fontos folyamat, de ott azért az 'én' bocsájt meg a 'te'-nek. A 0980# spiritualitásban lehetőségem van arra, hogy ... (Húúú, de meleg van! Nektek is? Kár volt ezt az inget fölvettem, 0991# leszoktam a jó szokásomról, a kamionos cuccról.. Azt azóta sem bocsájtom meg nektek! Azt a szűk izét! Még a 1001# mellbimbóm is szorong benne! Na. Jó, hát most erről többet nem tudok mondani... Dehogynem tudok! Jó egyetemista 1012# vagyok. Vizsga van, tudok beszélni.) 1016# Szóval, lehetséges ez a helyzet, amit egy életen keresztül lehet egy ilyen én - te valamiben látni, egyszer csak 1027# valahogyan máshogyan. Máshogyan. Ebben a pillanatban viszont velem is történik valami. Ezt az örömhírt szeretném 1038# veletek megosztani. Mikor rájövök, hogy a másikat láthatom nem csak bűnösnek, akkor mi történik velem? Az 1048# történik, hogy egyszer csak magamat nem látom már többet áldozatnak! Micsoda szabadság! Bűnt követtek el 1059# ellenem, a törvény is megmondja, lelkiismeret is szól, a spiritualitás szintjén azonban nem érzem magam 1069# áldozatnak. Elég jó! Nem járunk ezzel jól? Különben, ha teljesen beleragadunk abba, hogy én, én, én, én, én, én 1080# sérelmem, én fájdalmam, egy életen keresztül áldozatként vergődhetünk. 1087# Tudjátok, mit mondott egy asszony, egy egyszerű, falusi asszony? Igen, nincs több jelző. Faluról jött, hogy ezt 1098# az ismeretbővítő kijelentést is még hozzátegyem. Most egy tízemeletes lakótelepi házban lakik. És jött egyszer 1108# egy témájával: a férje rettenetesen iszik. Igaz, hogy 30 éve, de rettenetesen. Ő rettenetesen 30 éve áldozat. 1119# Rettenetesen. Milyen az élete valakinek, aki az életét áldozatnak éli meg, s a férjét sehogy másképp nem látja, 1130# mint bűnösnek, s minden nap ő újból áldozat, s a férje újból bűnös. Ez az élet elviselhetetlen. Képzeljétek el, 1141# olyan nyitott volt ez az asszony, hogy még velem is leállt beszélgetni. Beszélgettünk, beszélgettünk, eltelt 1152# körülbelül 3 hónap, s most vasárnap találkozom vele. "Feri, hoztam neked pogácsát." "Ez jó hír! S aztán miért?" 1163# S azt mondja: "Feri, megértettem, amit mondtál. S tudod, mi történt? Rá kellett jönnöm, hogy több évtizedig ott 1174# éltem falun és én nem hallottam a madarakat csiripelni. S tudod, mi történt? Hetek óta a kaszásdűlői lakótelep 1184# közepén egy tízemeletes panelházban reggel hallom, hogy a madarak csiripelnek. Úgyhogy Feri, hoztam neked 1195# pogácsát." 1196# Oké ez? Ezt én egy spirituális megoldásnak látom. Spirituálisnak. Azért, itt őneki sikerült ezen az én -te, 1206# áldozat - bűnös, ezen valahogy túljutni. Azt meg ne kérdezzük, hogy hogyan. Hát mit tudjuk mi azt, hogy hogyan. 1217# Nem tudjuk. Én nem tudom, az biztos. Hát lehet, hogy 30 év már elég volt neki. Hát, de másoknak meg pont az 1228# ellenkezője, mert úgy beleragad, hogy... 1232# Jó. Így a következő megfontolásig jutunk még mindig a spiritualitásnál. Egy különbségtétel. Egy nagyon szenyó 1242# mondatot mondok: Rájövünk arra, hogy bizonyos feloldhatatlan problémáink, megoldhatatlan helyzeteink, 1252# komplexusba zártságunk az tulajdonképpen az énnek a problémája, s nem az ÉN problémám. Az énnek a problémája, de 1263# nem az ÉN problémám. Megvan? Ez egy nagyon szenyó mondat! Ha nincs meg, az se baj. Mert nagyon szenyó mondat! 1274# Mit értek ez alatt? Hogy képes vagyok rájönni arra, hogy amikor mindeddig azt mondtam: "Ez a konfliktus 1284# megoldhatatlan, ez szörnyű, csak beledögleni lehet! Szentségi házasságot kötöttem, de iszik a férjem! Itt van 1295# bennem az, hogy kitartok mellette, és..., de közben nem bírok vele élni, mert.. Hogy oldod ezt föl? A 1305# problémának a föloldhatatlansága azon a szinten, ahol ő ezt mondja, föloldhatatlan is. Hát föloldhatatlan! 1316# Azonban ha rájövök arra, hogy az én mondja azt, hogy ez a probléma föloldhatatlan, miért, mert az énnek nem 1326# oldható föl. Az én valóban nem tudja föloldani. Eljut már 30 éve mindig a saját határáig. Mindig és mindig, és 1337# mindig, és mindig. Hát neki nem oldható föl. De Kis Kukutyinnak (ez egy név akart lenni) - ő képes túljutni ezen 1348# a dilemmán. Meg ne kérdezzétek, hogy! Úgy, ahogy ez az asszony. Azt mondja: "A férjem ugyanúgy iszik, én 1358# ugyanúgy, nem tudom, viszem a sörösüvegeket a közértbe, csak éppen hallom a madarakat." (nevet a közönség) Hát, 1369# ez egy értelmezhetetlen reakció a számomra! De jó, hogy mindig lehet valamit tanulni! 1378# Az a baj ezzel, hogy látjátok, próbálok történeteket mondani, mégis nagyon okoskodás-szaga van. Én ezt most 1388# tudom, én ezt most érzem, de hát - jó, valahogy megpróbáljuk megfogalmazni. Mit mondott erre Carl Gustav Jung? 1399# Mert ő biztos, hogy mondott rá valamit. Olyan. Ez nagyon fontos, mert azt mondta: "Ezekhez a fölismerésekhez az 1410# ember sokszor nagyon hosszú szenvedés és út után jut el." Tehát azzal, hogy én most ezeket a mondatokat 1420# elmondtam, a helyzetetek nem lett jobb. Csak tudtok valamit. Attól még, majd ha belekerülünk ezekbe a 1430# rettenetes, megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe, azon magunkat át kell fúrni, mint a kukac a sajton. Láttatok már 1441# igazi sajtkukacot? Undorító! Undorító! De virulens. Az hihetetlen, de tényleg, hogy miért kell állandóan a 1452# tengelye körül is forognia, azt nem értem. Láttátok már mozogni? Egy sajtkukac az nem ezt csinálja, így mozog! 1462# Szörnyű! De a vitalitása kétségkívül kitűnő. 1467# Tehát valami lehet a fejünkben, jó esetben ez megszólít valami tapasztalatot bennetek. Jó esetben. Rossz eseten 1478# megmaradt a fejünkben. Ez egy picit sem, picit sem... nem oldja meg majd a konfliktusainkat, csak segíthet 1488# benne, azon nekünk még át kell menni. Tehát egy megbocsájtás folyamatán azért még muszáj lesz átmennünk, hiába 1499# tudjuk ezt. Csak azért mondom, nehogy rosszra használjátok, amit mondtam, s azt mondjátok: "Ja, hát ezt tudom! 1510# Óh, hát ez az énnek a konfliktusa, nem is az enyém!" Aha! Tessék csak belepusztulni! És majd a végén mondhatod 1521# ezt. Csak én mondom, hogy ilyen van. Mert ez egy... nem tudom én mi. 1527# Igen. S itt egy újabb felismerés vár ránk, hogy amikor azt mondjuk, hogy 'én', akkor mindig valami nagyon 1538# személyesen, sajátosan egyedire gondolunk, vagyis saját magunkra. És alig szoktunk belegondolni abba, hogy 1548# amikor azt mondjuk, hogy "én', ez valami hihetetlenül általános, egyetemes dolog, minden embernek van ilyenje. 1559# Ezért aztán nagyon általános, nagyon egyetemes, ebből a szempontból semmi rendkívüli nincs benne. Ezért aztán 1570# azt mondani, hogy az énnek tényleg lehetnek föloldhatatlan problémái - hát persze, hogy lehetnek! Oké ez? Csak 1581# amikor az én alatt mindig csak a saját magam izéjét értem, akkor úgy bele tudok veszni egy problémába, de úgy, 1591# hogy azt gondolom, hogy ilyenje is csak nekem van. Éltetek meg már ilyet, hogy "Ennyire nyomorult csak én 1602# lehetek!" Ez egy komplexus mondata egyébként,"ez csak velem történhetett meg!" "Ennyire ......ul más biztosan 1613# nem érezte magát! Ennyire ..... helyzetbe más nem szokott kerülni!" Jól be vagyunk zárva, akkor mondunk ilyet. 1623# Következő pont. Teljesen összevissza mondom, de ti pontozzátok, ha akarjátok. A pont alatt nem azt értem, hogy 1634# tegyél oda egy pontot, hanem egy számot írhatsz oda, az több segítséget jelent később. Így szól: Megengedem, 1645# hogy új belső tapasztalataim legyenek. Újak. Mert a komplexusos tapasztalataimat olyan jól ismerem már. Hát 1655# pontosan tudom, hogy mi fog történni. Pontosan tudom. Hogy új tapasztalataim legyenek. És itt a következő. Mi 1666# lenne, ha például gondolatainkban megengednénk azt, hogy valami olyan tapasztalásunk legyen, amit eddig a 1677# gondolatainkkal megtiltottunk. Mondok két klasszikus, valódi történetet, az egyik: 1685# Ült valaki, egy református valaki a templomban. Szentmisére jött, mert az élete párja, vagy leendő párja 1695# katolikus. És hát ő református. A szentmise végén a pap betette az Oltáriszentséget a tabernákulumba. Az illető 1706# ott ül benn a padban, s elfogja őt egy nagyon mély valami, hogy "Krisztus ott van". Nem tudja, hogy miért fogja 1717# ez őt el, csak átéli, Krisztus ott van. S mi volt a következő gondolata? "Az lehetetlen, hát én református 1727# vagyok!" Na, csini? Csini darab? Ugye? Lenne egy új tapasztalás, de hát... Szó se lehet róla! Mert én református 1738# vagyok! 1739# Ugyanez. Kedves ismerősöm, napfelkelte és elárasztotta őt valami transzcendencia-élmény. Elkezdett kapálózni 1750# ellene, de azért utána eljött és elmondta, s azt mondja: "A legőrjítőbb az volt benne, hogy nem vagyok hívő! 1760# Szörnyű volt! Gyönyörű dolgot éltem át, de nem vagyok hívő! Ez elviselhetetlen!" Mondom ennek a pozitív 1770# kimenetelét is. Valaki eljött hozzám, gyónási időben jön. "Feri, hát nem vagyok én hívő meg nem t'om én micsoda, 1781# de képzeld el, mi történt velem!" Ezt a történetet szoktam idézgetni, de azért most még egyszer elmondom. 1792# "Vasárnap délután volt, a gyerekek egészségesen játszadoztak, a feleségem is boldog volt magához képest, 1802# valahogy jól alakultak a dolgok, egyszer csak ott vagyok, szépen besüt a nap, vasárnap délután van a finom 1813# vasárnapi ebéd után. Egyszer csak elfogja a szívemet valami mély hála, valami mély.. S úgy mondanám, hogy 1823# "Istenem, köszönöm!" Na de hát nem vagyok hívő! Ez rettenetes! Egy olyan mély hála, és csak jön és jön! Az élet 1834# olyan gyönyörű, muszáj, hogy megköszönjem! Muszáj, hogy mondjam, hogy köszönöm! S akkor elkezdte, jó, hogy volt 1845# neki esze, elkezdi mondani, hogy "Sors, köszönöm!" Ez úgy nem talált célba, mint a katonaságban a lövészetnél, 1856# ugye, alsó széle közepe, tudjátok. Mert az orosz típusú géppisztolyok, azokkal úgy kellett célozni, csak úgy 1866# mondom a nőknek, mert ez mindig nagyon érdekes téma nektek. Férfiak katonatörténete. AMD géppisztolyról van szó, 1877# csak ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülnétek, akkor alsó széle közepe, ezt kell tudni. Fölébresztenek, értitek, 1888# még nem is vagytok tudatotoknál, s az őrmester megkérdi, hova céloz, katona? Alsó széle közepe! Érthető ez? 1899# Tehát van a céltábla, körök, körök, körök, alsó széle, közepe. Akkor van telitalálat. Ez most hogy jutott 1909# eszembe, nem tudom. Tehát ott ül az illető, mondja: "Köszönöm, élet!" Hát, jól van, alsó széle jobbra. Végigment 1920# ezeken a lehetőségeken, de olyan hülyén hangzik mindegyik, az érzés meg csak nem megy el. És erre eljött 1931# gyóntatási időben, hogy most ezzel csináljunk valamit. Azért nem gyóntattam meg! Ez micsoda nagy dolog, hogy ez 1942# az illető itt megengedett magának valami tapasztalást, ami túlmutatott azon, ahogy ő egész eddig az életét élte. 1953# De nagy dolog! S nem mondta azt, hogy én nem vagyok hívő, gyömöszöljük vissza! Ellentmond a komplexusaimnak! 1963# Következő... Á, egy másik történet, ezt most olvastam, csak nem tudom, hol. Állítólag lágerben történt. 1973# Összejöttek néhányan valahol, Birkenauban mondjuk, Dachauban, összejöttek hárman-négyen, s mert végig kellett 1984# nézni, hogy aznap a barakkjukban éppen hány embert öltek meg. Összejönnek ott estefelé, és azt mondják, hogy 1995# "Eljutottunk oda, hogy nincs Isten. Eljutottunk ide ezzel a mai nappal, hogy ezzel az egész témával le kell 2005# számolnunk, és nincs Isten." Egyszer csak az egyik felkiált: "Siessünk, mert fölkelt az esthajnalcsillag, és 2016# szombat van!" Ugye ezt értelmezhetjük úgy is, hogy ja, hát szegények, ez a nevetséges szocializáció, ja, hát a 2027# rutin, majd ezt is kikezelik magukból. Nana. Ugye ennek a katolikus verzióját is ismerjük: Nem tudom, hogy van-e 2038# Isten, de Szűz Mária az anyukája. 2041# Akkor ezt azt jelenti, hogy egyszer, kétszer, háromszor merjük ezeket a komplexusaink által adott föloldhatatlan 2052# dilemmákat és ellentmondásokat tartani, és tartani és szenvedni, s nagyon nyitottá válni arra, hogy 2062# megnyilatkozik-e valami, ami alatta van. A konfliktus, a dilemma, a feloldhatatlan helyzet mélyén van, ami azt a 2073# kettőt összeköti ott a mélyben, Valami nyilatkozik-e meg onnan? És gyönyörű szép dolog, amikor onnan valami 2084# megnyilatkozik. Ezt a spiritualitás témakörébe utalom, mikor ott valami megnyilatkozik. Igen. 2093# Jó. Na, akkor menjünk csak. Akkor ez azt jelenti, hogy elfogadom, hogy az életem során rengeteg feloldhatatlan 2104# problémába fogok ütközni, s közben tudom, hogy ezek az énnek feloldhatatlan problémák képesek érzelmi erejüket 2114# veszteni. Egy analitikus azt mondja: Az igazán mély életproblémák nem oldhatók meg. Kevesebb érzelmi energiát 2125# azonban fektethetünk rájuk. Ez is valami! A nehézség ott van, amikor elakadunk. Mikor az ember voltunkat nem 2136# tiszteljük eléggé. Mondanék erre példát. Az ember voltunkhoz a gyöngeségünk, a gyarlóságunk nagyon mélyen hozzá 2147# tud tartozni, de az is, hogy néha gyönyörű módon felül tudjuk múlni a gyöngeségeinket meg az énünket. Emlékeztek 2158# arra a példára, amikor megcsalt a szerelmem? Ugye megcsalt, én ebbe belepusztultam, s föltettem magamnak egy 2168# kérdést, hogy szeretem-e én őt vagy nem? Rájöttem, ha én valóban szeretem őt, akkor ennek az a következménye, 2179# hogy azt akarom, hogy boldog legyen attól függetlenül, hogy én ebbe belepusztulok vagy nem. Én ezt akarom. És 2190# ezért oda tudtam hozzá menni és rájöttem arra, hogyha én most azt mondanám: "Hogy tehetted velem, mikor én 2200# szeretlek!" Na, ez az önámítás. Ha én valóban szeretem őt, akkor én áldást adok az életére. Ez, azt sejtem 2211# valaminek a gyakorlatban való radikális végigvitele. Nem hiszem, hogy sokan csináltak már ilyet. Ezt most ilyen 2222# nagyképűen mondom. Tehát egy megcsalás után 3 nappal odaállni, és azt mondani, hogy azt akarom, hogy boldog 2232# legyél. S ezt azért akarom, mert valóban szeretlek, s nem kívánom, hogy visszagyere. Nem kívánom. Én azt akarom, 2243# hogy te boldog legyél. Egyébként ez nagyon ütős! Ütős. Én nem tudtam, ez milyen ütős neki, mert én... Csak aztán 2254# visszajött. De én meg mondtam, hogy köszi, nem. De nem a sértettség miatt, hanem azért, mert amikor rájöttem, 2265# hogy tényleg szeretem őt, akkor képes vagyok az én fölülmúlására és főleg a szeretetre nem hivatkozom vele 2276# szemben.... Ez engem olyan spirituális tapasztalásokkal meg töltettel látott el, hogy ehhez képest az, hogy 2286# járjak egy nővel, az sehol se volt. Azt mondtam, nekem a spiritualitás annyival meg annyival szebb, gazdagabb 2297# meg mélyebb, hogy nincs az a nővel való kapcsolat, ami fölérné ezt. 2304# 2304# De hát őneki ez nagyon nehéz volt. Hogy azt mondta: "Istenem! Egy ilyen pasit elengedtem!" Tényleg, hát ezt 2315# joggal mondta! Velem egyébként nem hiszem, hogy lehetne élni. Ezt csak úgy megjegyzem. Szörnyű alak vagyok! 2326# Szóval, azt akartam ezzel mondani, de nagy dolog az, mikor egészen a radikalitásig el tudunk vinni valamit! 2337# Énszerintem én ezt a végletekig éleztem, azt mondtam, ha szeretet, akkor ez ilyen. Akkor ez nem arról szól, hogy 2349# én így, meg én úgy, meg de fáj, meg igazságtalan... A szeretet szeretet, kész. 2357# Mondok egy másik történetet, amibe meg belebuktam. Hm, ez nagyon fontos. Hogy legyenek olyan történeteink, 2368# amelyekben nagyot bukunk. Régen-régen elmeséltem már, de azért ezt a történetet hozom, mert ott is ugyanúgy 2379# rájöttem, hogy lehetne ugrani, egy ént fölülmúló valamibe jutni, s nem voltam rá képes. Katona voltam, és miután 2391# megnyertem a Magyar Néphadsereg Bajnokságot... Igen, azóta én a Magyar Néphadsereg bajnoka címet is viselhetem, 2403# kaptam valami izét is, csak már nem tudom, hol van. Augusztusban voltam, júliusban volt a bajnokság. Azzal, hogy 2415# én nyertem, a fölöttem lévő összes tiszt pénzt kasszírozott. Hát ez így ment. Ugye, a sporttiszt... Semmi közük 2426# nem volt hozzá, de ez így épült föl. Igen ám, de hogy februárban szereltem le, mert másfél évet voltam katona, 2438# ezért a szocialista pragmatizmus nevében kirúgtak a sportszázadból. Ugye, ugyanis én egy újabb néphadsereg 2449# bajnokságon nem tejeltem a tiszteknek, ezért semmi szükség nem volt arra, hogy én a sportszázadban 2459# léhűtősködjek. Hiába voltam felnőtt válogatott, meg ilyesmi. De ez úgy derült ki, hogy bementem vasárnap vagy 2471# szombat este, napi parancsolvasás, s akkor kihirdették, hogy hétfőn Pál honvéd - szép idők - 2480# rohamcsónak-parancsnoki kiképzésre megy. Hát igen, nagyon érdekes, eljátszadoztam a gondolattal, ahogy egy 2491# rohamcsónak-parancsnoki álláson mondjuk, augusztus 20-án repesztünk a Duna vizén... Ez egyébként azzal járt, 2503# hogy augusztus elején lehetett volna leszerelni, de akik az aug. 20-i ünnepségen valamilyen tisztet töltenek be, 2514# ők csak egy hónappal később. Átgondoltam, hogy 18 hónap, meg még plusz egy, hát tudjátok, mit... Gondoltam én, s 2526# egy rettenetes dilemmába kerültem. A rettenetes dilemma így szólt: Itt vagyok, pap szeretnék lenni. Mert a 2537# katonaság alatt rájöttem, hogy pap. Ha most elmegyek rohamcsónak-parancsnoki kiképzésre, hogy mondjam, nem 2548# éreztem felkészültnek magamat erre, mondjuk így finoman. Na, ezt ne! Ugyanis voltak már addigra katonaélményeim. 2560# Igen ám, de hogy lehet egy ilyet megúszni? Sajnos a következő fölismerésig jutottam: Hazudni kell. Hazudni kell. 2572# De pap akarok lenni. Ha hazudok, elég jól ráadásul, akkor megúszhatom ezt a valamit. Ha nem hazudok, akkor ez 2583# egy igazi én-fölülmúló valami lett volna, akkor igazi egyenes derékkal, gerincesen, megpróbálva, megtörve, de 2595# megyek a szemináriumba. Volt egy napom, hogy eldöntsem. S tudjátok, mit választottam? Hazudtam. Hazudtam. 2606# Legalább hússzor föltettem a kérdést: "Képes vagyok? Képes vagyok?" S nem. Hússzor tettem fel a kérdést és 2617# hússzor odajutottam, hogy ezt nem! Nem! Minden idegszálam tiltakozott ellene. Lehetetlen! Nem! De a dilemma 2628# nagyon mélyen ott volt. Hogy leszek ezután pap? Hogy? Tele voltam ilyen ....ilyennel közben. Tehát én nemcsak 2640# ilyen... Na jó, legyünk papok, én nem így... Milyen rettenetes, én nem bírok ugrani, nem bírtam ugrani, nem 2651# bírtam és nem bírtam. Az egész éjszakát végigvirrasztottam, azon töprengtem, hogy mit hazudjak. Így volt. Így 2662# volt. És rájöttem. Kellett hozzá egy kis gógyi, de a bennem lévő székelynek szóltam, hogy "Te idefigyelj, most 2674# nagy baj van. Nem akarok rohamcsónak-parancsnok lenni. Csinálj valamit, mert kipurcanok." És akkor rájöttem, 2685# hogy a 16 év atlétika miatt kb. kétszer olyan vastag az achillesem, mint más normális embernek. Hát 200 kilóval 2697# félguggoltam. 100 kilóval folyamatosan szökdeltem. Hát milyen legyen az achillesem? Akkor arra gondoltam, egy 2708# olyan dolgot kell kitalálni, ami súlyosnak tűnik. Valami olyasmit, amivel kijutok a katonakórházba. Persze 2719# végigzongoráztam, eltöröm az ujjamat, tudjátok, egy csomó módszer volt, kanállal kell ütni a kezedet, akkor 2731# iszonyatosan bedagad, úgy tűnik, mintha eltört volna, elküldenek röntgenre, szóval egy csomó jó ötlet volt. 2742# Fölálltam, napiparancs olvasás volt, s akkor mondták hétfő reggel: "Pál honvéd, irányítva stb.." -"Pál honvéd 2753# jelentem, sajnos lábra se tudok állni." Ott volt a hadnagy, látom magam előtt az arcát, gúnyosan végigmért, s 2765# azt gondolta: "Jó, próbálkozzon csak, még rosszabb lesz neki, mikor koppan." S azt mondta: "Jól van, menjen föl 2776# az eü-re, a gyengélkedőre, aztán jelentse, hogy mi baja." Biztos volt benne, hogy sitty-sutty visszakerülök. S 2788# akkor én odasántikáltam, s azt mondom, hogy sajnos lábra se bírok állni. Az achillesem úgy be van gyulladva, én 2799# már csak tudom, hát sportoló vagyok, ez kész van. S akkor a katonaorvos megtapogatta, én üvöltöttem, azt mondja, 2811# ő ezért a felelősséget nem vállalja. Ugye ilyen előfelvételis gyerekek voltak ott, orvos nem volt ott, hát 2822# dehogy volt orvos, egy 19 éves kissrác, akit fölvettek az orvosi egyetemre. Azt mondta, katonakórház. Nem 2833# hangzik rosszul! Akkor mentőt kellett hívni, ugye nem bírok ráállni, a hétfői nap kezdett alakulni, kimentem, 2845# végigálltam a soromat, föl kellett feküdni, nyomja az orvos, az rendes orvos volt, nyomta az achillesem, én meg 2856# üvöltöttem. Hát csóválja a fejét. Most is a fülemben cseng az a szó, amit mondott: Hipertrofizált achilles. Ez 2868# már valami! Nem tudtam, mit jelent, de olyan jó volt a csengése. És akkor ott fekszem ezen a hideg fehér izén, 2879# mint te a nőgyógyásznál, s akkor azt mondja: "Be kell gipszelni." Ugye az achillesemmel még nem volt semmi baj, 2891# nem tudtam, hogy ez mit jelent. "Annyira csúnyán duzzadt, hogy idáig. Ezt már tovább erőltetni nem szabad." Most 2903# képzeljétek el, hétfőn este combtőig így. Na persze mentővel. A hadnagy ordított, tajtékzott. Kétnaponta 2914# feltelefonált a gyengélkedőre, hogy mikor veszik le ennek a rohadéknak, ennek az alávaló gazembernek a lábáról a 2926# gipszet, ennek a csalónak, ennek a semmiházinak. De hát nekem papírom volt, hipertrofizált achilles, ne is 2937# haragudjatok, az nem vicc. A ciki az volt benne, hogy közben én sportoló voltam, hát két hét... Két nap után 2948# ezek a combizmok kezdenek sorvadni, ha nem használjuk őket. Ezért mentem a vécébe. Az nehéz volt, guggolni ugye 2960# nem tudtam, mert egyben volt a lábam. 2964# 2964# De azért így szökdeltem... Valamit csak ér! Nekem 2 hét múlva versenyem lesz! Kicsit aggódtam, hogy lebukom, hát 2975# képzeld el, rám nyitják a vécét, és azért idáig gipszben, azért kicsit necces lett volna... S akkor megkértem 2986# egy társamat, hogy hívja már föl anyukámat, hogy a látogatási időre hozzanak nekem egy jó spagettit. És akkor 2997# gipszes láb, spagetti... Két hétig volt ez rajtam, s az alatt sajnos már olyan bepótolhatatlan mennyiséget 3008# vettek a rohamcsónak-parancsnoki kiképzésen, már nem fértem be. Nem. 3015# Na. Most ezt mókásan elmondtam nektek, de számomra ez egy alapélmény arról, hogy milyen az, amikor nem megy. Nem 3027# megy. Az nem ment, és nem ment, és nem ment, és akárhányszor futottam neki, nem tudtam ugrani. Nem. Ez az 3037# alapélmény azt a tapasztalást erősítette meg bennem, hogy legjobb, ha egy mély alázattal vagyok, merthogy van 3048# olyan, hogy nem megy. Hogy ilyen van. Mindegyikünknél. S néha meg sem tudjuk mondani, hogy miért megy, és miért 3060# nem. S van olyan, hogy nem megy. Ezt azonban a kivezető út szempontjából mondtam. A probléma ott van, ha valaki 3071# nem fogadja el, hogy néha nem megy. Akkor az illető bele fog pusztulni. belepusztul. Van egy gyönyörű mondás, 3082# hű, de szíven ütött, mikor hallottam először. Így szól: "Nagyon fontos, hogy tudjunk az igazságért meghalni. Na 3094# de nem minden igazságért." 3096# Következő. Képes vagyok az egyediség és az egyetemesség átélésére is. Tudom magam nagyon egyedinek látni, és egy 3108# egyetemes valaminek a részeként is. Sokszor beszéltünk róla. 3114# Személyes és közösségi életet is élek. Ez nekem nagyon fontos. Az nagyon egyoldalú, ha valaki csak ilyen vagy 3125# csak olyan életet él. Ma a közösségi életvitelnek vannak nagyon nagy nehézségei. Annál túlságosan is 3135# individualistábbak vagyunk, hogy az életünknek azt a rengeteg közösségi vonatkozását elég mélyen tudatosítsuk 3146# magunkban. Hogy a testünknek közösségi vonatkozásai vannak, hogy a szellemünknek, a lelkünknek közösségi 3157# vonatkozásai vannak. Nem tudunk úgy létezni, hogy a létezésünknek ne lenne közösségi vonatkozása. Hát, ha 3168# köhögsz, a kezedet odateszed a szád elé, mert a testednek közösségi vonatkozásai vannak. Mikor valaki önmagát 3179# úgy látja, hogy ez vagyok én, és nem látja, hogy a testével hogyan kapcsolódik másokhoz, és hogy tartozik 3190# másokhoz... De nem akarok ebbe most így nagyon belemenni, csak mondom. 3197# Aztán. Gazdag szerep-repertoárral rendelkezem, illetve fejlesztem a szerep-repertoáromat. Képes vagyok ilyen 3208# szerepben is lenni, meg olyanban is, meg amolyanban is. Legszebb, amikor többféle férfi is tudok lenni, meg 3219# többféle nő. Ha egy férfi is tud nőies vonásokat magában ápolni, az nagyon szép, s fordítva is. Mikor ki vagyunk 3230# békülve a magunk nőies vonásaival. A serdülőket rettenetesen izgatja ez a téma. Nagyon. Állandóan ez a témánk, 3242# hogy mi a különbség a férfi meg a nő között. Szoktam nekik mondani, hogy rá köll nézni! De azért ennél kicsit 3253# árnyaltabb ez. És hogy micsoda rettenetes félelem van, ha egy fiú kezdi fölismerni, hogy benne nőiesnek mondott 3264# vonások is rejlenek, hogy azt hogy illik szégyellni! Vagy egy nő, mikor... Hát van ott egy kedves nő, hát az 3275# olyan drága, amikor előjön az, hogy egy nőben férfias vonások, már belepirul. Ó, hát akkor vele valami baj van. 3286# Elfogadom az egymásnak ellentmondó tulajdonságaimat is annak mélységeivel együtt. Mondanék egy példát. Jött 3297# valaki, s a következőt mondja: "Én szentségi házasságban élek, Igen ám, de szerelemre gyúltam valaki iránt. A 3309# férjem... ez a másik..." Ezzel leírtam a helyzetet. S akkor a következő mondatot mondja: "Tudod, azért jöttem 3320# el, mert van itt egy konfliktus. A személyes boldogságom, a szerelem, a beteljesedés ütközik az egyház 3330# törvényével. Ez szörnyű! Mit lehet csinálni?" Hallottátok, mit mondott? Hogyan áltatja magát? A következőt 3341# kérdeztem. "Ó, értem. Tehát mindenképpen van itt egy konfliktus, különben nyilván nem is jöttél volna el. Az a 3352# kérdésem, hogy valójában így szól-e a konfliktus, vagy másképpen. Nem lehetséges-e az, hogyha az egyház 3363# hideg-rideg külső törvénye meg a te mély szerelmed és boldogságod, és kiteljesedésed és minden ütközik 3373# egymással, akkor nem lennél itt? Már régen tudnád, mit kéne csinálni." Hm. El tudom mondani gyorsan, hogy hova 3384# jutottunk el. A vágy, a szerelem, a beteljesedés, a boldogság ütközik egy kikerülhetetlen, mély, belső erkölcsi 3396# érzékkel. Egy összetartozással a férjemmel. Azzal ütközik. Ha a dilemmát sikerül pontosan megfogalmazni, akkor 3407# el tudunk kezdeni klasszul szenvedni. Akkor telnek a napok. De akkor van értelme. Különben ha a valódi dilemmát 3418# elütjük valami ilyen szólamszerű mondattal - "az egyház törvénye.." Jól fölemeljük ezt, meg nem látjuk magunkban 3430# a gyökereit, a másikat meg jó mélyen, a mély szerelem, a mély boldogság. Kint meg az egyháznak a nevetséges 3441# törvénye, mit tudnak a papok! Nekem mindegy, hogy ő ezt most hogy csinálja, értsétek jól, a nehézsége neki lesz. 3452# Mert ő tematizálhatja így a problémáját, csakhogy nem ez a problémája. Hanem az, hogy a férjével van egy 3463# összetartozása, ha teszik, ha nem. És hogy van a léleknek egy nagyon mély erkölcsi jellege, ha akarjuk, ha nem, 3474# akkor is van neki. És ez valóban ütközik ott és akkor azzal, hogy ő a szerelmével lehetne boldog, vagy úgy 3485# gondolja, és ez nagyon mélyen átjárja, s talán sose lenne olyan boldog, s az a pasi sokkal jobb lenne neki most, 3497# mint a férje... Minden további nélkül el tudjuk fogadni. Oké ez? Mert ha a dilemmát nem jól - nem azt mondom, 3508# hogy tisztességtelenül, tisztességes volt ő, csak egy kicsit manipulálta ezt a témát. Ha a dilemmát a legmélyén 3519# ragadjuk meg, akkor annak valami nagyon szép föloldása, vagy valami spirituális válasz meg tud érkezni. Ha így 3530# oldjuk föl, ja... Akkor bele kell menni, akkor megcsaltam, akkor két évig vagyok boldog, s utána valami elkezd 3542# belül fölemészteni. Akkor megint, akkor azt megint nem mondom ki teljesen... Értitek? Tehát ezeket a mély 3552# ellentmondásokat próbáljuk a valódi mélységükben föltárni és kimondani. És utána: "Jöjj, Szentlélek Úristen.." 3564# Legyen valami. Mert az én eljutott a határáig. Egy ilyenben szerintem eljut a határáig. Ezért aztán kívülről 3575# ugyan mit lehet mondani? Az egyház törvényét el lehet mondani, ahhoz nem kell nagy ész... 3584# Igen. Mélyen elfogadom azt, ami természetes. A sikert és a kudarcot, a győzelmet és a vereséget, egészséget és 3595# betegséget, születést és halált, jó- és balsorsot, boldogságot és szenvedést. Mélyen elfogadom mindazt, ami 3606# természetes. Sok szót ejtettünk arról, hogy milyen sokan az istenkapcsolatukban Istent arra kérik, hogy mentse 3617# meg őket valamitől, ami természetes. Nem tudom, hogy Istent érdemes-e olyasmire kérni, hogy mentsen meg minket 3628# valamitől, ami az emberi életnek része és természetes. Persze, hogy lehet kérni. Nagyon jó, ha tebenned az van, 3640# hát kérjed. Egy pont után, ahogy kéred, és kéred, és kéred, rájöhetsz arra, hogy ja! Ez is az emberi élet része. 3651# Utána el lehet fogadni. Olyan döbbenetesen méltatlan tud emberek arca lenni, olyan, mintha a sors külön ővele 3662# macerálna ki. Ugye, ez csak őneki, az életnek valami olyan ellenséges indulata nyilatkozik meg pont vele 3673# szemben... Egy babuci. 3675# Mondom tovább. Képes vagyok a részesedésre. Vannak olyan dolgok, amiket csak akkor kapok meg, ha átadom magamat 3687# nekik. Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket csak akkor kapok meg, ha én adom magam át nekik, nem pedig én 3698# akarom kézbe venni. 3700# Következő. Ezért aztán képes vagyok magamat az odaadásban, önátadásban is megélni. Ez nagyon szép. megélni 3711# MAGAMAT az önátadásban. 3713# Következő. Úgy valósítom meg magam, hogy közben nem ártok a kapcsolataimnak. Ez ma egy nagyon széleskörű 3724# valamicsoda. Tehát hogy a kapcsolatra egyáltalán nem vagyunk tekintettel, de meg akarjuk valósítani magunkat. 3735# Akkor miért csodálkozunk, hogy a kapcsolataink tönkremennek? Ha azt akarom, hogy megvalósítsam magam, hát hozzá 3746# kéne tenni, hogy úgy, hogy a kapcsolataim is gazdagodjanak, meg én is. Ez két külön projekt. Ha csak arra 3757# figyelek, hogy én megvalósítsam magam, abba a kapcsolataim vagy tönkremennek, vagy nem. De nincs rajta mit 3768# csodálkozni. Ezt csak azért mondom, mert mintha a legtöbb embernek ez a nagyon egyszerű kijelentés nem volna a 3779# fejében. Nagyon sokféleképpen megvalósíthatjuk magunkat. Mondjuk, ha én házas ember vagyok, akkor ezt olyan 3790# módon teszem, hogy ez a kapcsolatomat gazdagítsa, s ne tegye tönkre. Ezért lemondok azokról az önmegvalósítási 3801# lehetőségekről, amelyekben meg tudnám magamat valósítani valahogy, csak tönkremenne bele a kapcsolat. Így látom, 3813# ilyen nagyon egyszerűen. Ez azt is jelenti, hogy egy valódi kapcsolatnak föltétele az, hogy képes vagyok saját 3824# magamnál lenni, képes vagyok nálad is lenni, meg képes vagyok a kapcsolatnál is lenni. Képes vagyok mind a 3835# háromért dolgozni. Érted is, magamért is, meg a kapcsolatért is. Mind a háromért. Különben a rendszer nem 3845# működik. Naná, hogy összeveszünk egymással, vagy boldogtalanok vagyunk. Magamért, teérted, kapcsolatért. S ezt 3857# egészítsük ki a kontextussal. Mert néha magamért, teérted, a kapcsolatért, s azért a közegért, amiben ez a három 3868# van. Ugye ezt a négy tényezőt kellene minden egyes kapcsolatnál komolyan venni. Én, te, kapcsolat, kontextus, 3879# amiben mindez zajlik. 3882# Képes vagyok az önérvényesítésre, de az odaadásra is. Van-e olyan élményetek, hogy egy igazi 'mi-élményhez', 3893# hogy MI, úgy tudunk eljutni, hogy nekem is van egy elképzelésem, neked is van egy elképzelésed, ezeket elég jól 3904# meg tudjuk mondani, s elég jól el tudjuk őket engedni. Van-e olyan megoldásról tapasztalatotok, hogy nem az 3915# történt, amit én akartam, nem az, amit te, hanem én is akartam valamit, te is akartál valamit, mind a ketten 3926# elengedtük, s egyszer csak lett egy harmadik. Ez a MI-nek a tapasztalata. Rettenetes korlátai vannak annak, 3937# mikor azt gondolom, hogy egy kapcsolat úgy fejlődik, hogy bebetonozom magam, s állítom, hogy ez a jó. S a másik 3948# is, s akkor tézis, antitézis, szintézis-szerűen majd valami szép ki fog belőle jönni. Hát én ezt kicsit se 3959# látom. Ebből milyen szépség jönne ki? Semmi. Háború. Egyre erősebb fegyvereket veszünk magunkhoz. Van egy 3970# elképzelésem, neked is, s ezeket el tudjuk engedni azért, hogy valami közös elképzeléshez el tudjunk jutni. Ezek 3981# az életnek olyan gyönyörű, varázslatos pillanatai. Hát nem a harcból jön ki a mi-élmény. Nem azt mondom, néha 3992# harcolni kell egy kicsit, hogy megérezd, hogy van erőd. Aztán nevesd ki magad, vagy valami. Közösségek szoktak 4004# emiatt széthullani. 4006# Szokták mondani, hogy ez a magyar betegség, hogy két magyar három pártot alakít. Ugye, hogy ez jellemző ránk? 4017# Ténylegesen így van, aztán egy közösség meg pláne képtelen úgy működni, hogy emberek kőkeményen állítják, hogy 4028# mi a jó. Ebből mi tudna kijönni? 4031# Merek elfogadni, gyászolni, mert a gyászmunka, hogy elsirassak újból és újból dolgokat, a fejlődésnek föltétele. 4043# Különben nem lehet fejlődni. Valami régit mindig el kell engedni, különben nem tudunk továbbmenni. 4053# A szabadság és a mély kapcsolataim együtt tudnak járni. Vagyis a szabadságnak következményei vannak. Szeretnénk 4064# olyan szabadságban hinni, ami nem jár semmilyen következménnyel. De a szabadságnak következményei vannak, nagyon 4076# komoly következményei. Ebbe nem megyek bele, hát ezeket értitek. 4082# Elfogadom az árnyékomat, fölfedezem és elfogadom a korlátaimat. Azt mondta ez a sejtbiológus, emlékeztek, hogy 4093# rengeteg sorscsapás ért az életben, megtanultam az életet derűs pesszimizmussal látni. Mit szóltok? A gyöngéd 4105# barbárok derűs pesszimizmusával élni az élhetetlen életet. Szép. Ez a derűs pesszimizmus ez nagyon... 4115# zseniálisan kifejez valamit! A pesszimizmus azt: meggyötörte őt az élet. Meggyötörte. A derűs: hogy ennek 4126# ellenére képes a fejlődésre. Képes nemcsak a meggyötört valamicsodájából kifelé nézni. 4134# Egy perc. Jaj, most kéne vagy egy gyerekes, vagy egy kutyás történet. Jaj, gyorsan, gyorsan... Most már macskás 4146# is jó, mert most már nagyon... Inkább mondok még egy pontot. 4152# Szembesülök és elfogadom, hogy az ideáljaim és a jelen realitása közt általában különbség van. Ezt tudatosítom 4163# és elfogadom, hogy ez már csak így van. 4167# Na, jó. Akkor még néhány pont vár ránk. most elindultunk s most már a lélektani szempontokat sorolgatjuk. 4178# Nagyon köszönöm a figyelmeteket. Akar-e valaki fontosat hirdetni?
Lejegyezte: H. E.
