2009.03.10-masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket! Nagyon köszöntök mindenkit! 0004# A mai alkalommal még biztos jó pár pontunk lesz a komplexusokból kivezető útról beszélve, hogy mit tehetünk 0014# magunkért, hogy mit mondhatunk el arról, hogy milyen lépések volnának azok a megfelelő lépések, amelyek segítik 0025# a személyiségünk születését, a valódi, meghittségre is alkalmas emberi kapcsolatainkat. 0033# Miután elmondtunk egypár pontot, a spiritualitással kezdtük. Most nem nagyon akarok ismételni, illetve egyet 0043# mégiscsak - volt itt egy olyan pontunk, s tudjátok, én elvesztettem rég a fonalat - csak mondom, hogy ez egy 0053# pont, és ti számozhattok, ahogy jólesik. Mindenestre volt egy ilyen pont: személyes és közösségi életet élek. 0063# Most a testemnek, a lelkemnek, a szellememnek, ha ilyen egyszerűen közelítjük meg magunkat, képes vagyok 0072# föltárni a közösségi vonatkozásait. Hogy a testem hogy kapcsolódik másokhoz, közösséghez, a szellemem és a 0082# lelkem... És egy nagyon érdekes beszélgetést hallottam tegnap a televízióban Csányi Vilmos etológussal, aki egy 0093# nagyon témánkba vágó kijelentést tett, lehet, hogy ti is hallottátok. Azt mondta, az ember számára egy óriási 0103# lépés volt az, hogy képes volt közösséget alkotni, s a közösségalkotás az evolúciós fejlődés egy döntő lépése 0113# volt. Azzal, hogy azt tudtuk mondani, hogy az ember az a lény, szemben mondjuk a csimpánzzal vagy a gorillával, 0123# tehát szemben ezekkel a főemlősökkel, hogy mi azt tudjuk mondani, hogy "Nézd, ott van az az alma, egyél belőle 0133# te is!" Most ezt nem a teremtés történetéből idéztem... Mindenesetre úgy tűnik, hogy erre a kezdetek kezdetétől 0144# képesek vagyunk. Mondjuk azt inkább, hogy ne legyen félreértés vagy áthallás, hogy "Nézd, drágám, ezt a körtét! 0154# Ez aztán szépnek tűnik! Egyél belőle te is, mert nagyon finom!" Szóval, hogy képesek vagyunk azt mondani, nézd, 0164# élelem, egyél belőle te is! Vagy, hogy én tudok valamit, megosztom veled. És hogy ez, így mondta az etológus, 0174# nem a kultúrának valami hatalmas teljesítménye, persze annak is, ez az evolúciónak a hatalmas teljesítménye. 0184# Hogy volnánk akkor képesek kinőni a nagyon sajátosan kicsit vagy nagyon félresiklott fejlődési irányunkból 0194# akkor, ha egy ilyen alapvető lépést a személyes élettörténetünkben nem tudunk meglépni?! Vagyis, hogy 0204# ténylegesen megvan a közösséghez tartozásunk! Hát nem? Nyilvánvaló, hogy nemcsak egyházi közösség létezik! Úgy 0214# hallottam... Léteznek közösségek is, van ilyen, és a közösség az több, mint a csoport. De most ebbe nem megyek 0224# bele, olvassátok el a nem tudom én... szociálpszichológia összes ide vonatkozó részeit. Tehát erre képesek 0234# vagyunk, és az ember képes arra, hogy a saját érdekeit egy csoport, főleg egy közösség érdekei mögé helyezze. 0244# Mögé... Hogy ez még az evolúcióból is fakad! Nem elgondolkodtató az, hogy az ember evolúciós fejlődésének - már 0254# nagyon régen megtörtént! - ezt az alapfokú lépését nem vagyunk képesek a saját életutunkban megtenni a XXI. 0264# században? Akkor nyilvánvaló, hogy miért fogja hozni a kultúránknak a vereségét! Hogyha az evolúciónak ezt a 0274# természetes lépést nem tudjuk megtenni, hogy a közösség érdekét képesek vagyunk a saját érdekünk elé helyezni. 0285# Hát ettől nem vagyok csimpánz! Pl. 0288# És itt mondanék egy fájdalmas dolgot. A fájdalmas dolog így hangzik: a közösség nem egyenlő a kapcsolatokkal. 0298# Mert olyan szívesen ezt összemossuk: "Hát, de én kapcsolatokban élek!" Kevés! Kevés nekünk, kevés neked, kevés 0308# nekem! Mert az más minőség, hogy kapcsolataim vannak, kapcsolatokban élek, ez nagyszerű, hogy tudunk 0317# kapcsolatokban lenni, de itt éppen arról van szó, hogy képes vagyok nemcsak kapcsolatban, kapcsolatokban lenni, 0328# hanem egy közösség részeként létezni. Az más! Az egy más minőség. Ott másfajta megoldásokra, szemléletmódra, 0338# képességekre, adottságokra, kompetenciákra és egyebekre van szükség. Az más! Ezért olyan rettenetesen nehéz, ha 0348# mondjuk a család, ami a közösségben való létezésnek, és ezért az egyéni személyiségfejlődésnek és a spirituális 0358# fejlődésnek is egy alapközege, hogyha az leszűkül az anyára és gyermekére. Akkor az egy kapcsolat. De az nem 0368# közösség, az egy kapcsolat. Hogy lehetséges akkor az, hogy a közösségnek ezt az alapélményét, amit a családban 0378# tudnánk elsajátítani, azt nem vagyunk képesek ebben az alapvalamiben elsajátítani? Ez rettenetesen beszűkíti a 0389# személyes fejlődésünknek, a spirituális fejlődésünknek is a terét, a lehetőségét. Ezért... Na. 0397# Most nem azon a szinten akarok erről beszélni, hogy most nagy viták vannak, hogy az anya meg a gyermeke az 0407# család-e, és milyen jogokkal bír. Én most csak a személyiségfejlődés vagy a spiritualitás felől nézem, s azt 0417# mondom: egy anya három kapura is szeretheti a fiát vagy a lányát, de ők csak kapcsolatban tudnak egymással 0427# lenni, közösségben nem tudnak lenni, mert ketten vannak. 0432# Na, erről nem tudok többet mondani, csak mondom. És akkor milyen hihetetlenül mélyen bennünk van az, hogy a 0442# létünk nemcsak kapcsolati létezés, vagy ilyen: "Na jó, én is elmegyek szavazni, mint néhány másik millió, és 0452# most akkor ez egy társadalom..." Ennél sokkal mélyebben tartozunk össze vagy egybe. Ez akkor derül ki, mikor 0462# embereknek valami nagyon mély és nagyon személyes, sokszor titokként hordozott valamiféle életesemény van az 0472# életútjukon. Mekkora dolog az, amikor az illető magának ki tudja mondani, hogy ez történt. Vagy azt, hogy: "Ezt 0483# csináltam." vagy azt, hogy: "Ezt csinálták velem." Óriási nagy lépés! Ezután szinte mindig elemi erővel tör föl 0493# a vágy: "El kellene mondanom valakinek!" 0497# Valahogy ezt, hogy mi történt velem, ki vagyok, még ha a lehető legszörnyűbb is - ez a fejlődésnek a természetes 0507# útja. Mikor egy szexuális bántalmazás valakinek az emlékeiben egyszer csak előjön, és azt mondja: "Igen, igen. 0517# Ez talán megtörtént." Nagyon finoman... Párbeszédben van magával. De nagy dolog ez! És mekkora lépés, mikor az 0527# illető egy kapcsolatban is ezt el tudja mondani! Döbbenetes nagy lépés a fejlődésben, hogy le lehessen rakni, 0538# hogy ki lehessen nőni, hogy élni lehessen! Óriási nagy lépés! S azt gondoljátok, hogy ez elég? Az a 0547# tapasztalatom, mély tapasztalatom, hogy miközben ezek a tabuk, titkok, rettenetes életesemények a leginkább azt 0557# mondatnák velünk, hogy ha van valami, hogy de jó, hogy ezeket, hogy legalább egy valakinek el tudtam mondani, 0567# elég, elég, elég, soha, soha többet senkinek, többet nem, bevittem egy kapcsolatba és ez már lefedi az én... És 0578# nem fedi le. Nagyon súlyosan megdöbbentő ez. 0582# Mondok egy példát. Valódi történet. Néhány évvel ezelőtt az egyik nagy egyházi iskolában, nem mondom meg, hogy 0592# melyikben, csak a címét, (nevetés) tehát egy nagy egyházi iskola, majd mindjárt megmondom, hogy férfiakat vagy 0602# nőket nevelnek-e ott, szóval, egy hatalmas nagy évzáró ünnepség zajlik, ott van az összes pap, már hogy az 0612# apácák ott vannak mind egy szálig, és az összes pedagógus meg pedagóga. És akkor záró szentmise. S képzeljétek, 0622# az áldozás után egyszer csak föláll valaki, egy idős férfi / egy idős nő, egyvalaki állt föl, csak nehogy nagyon 0633# összekavarjalak, tehát valaki feláll és az áldozási csendben a következőt mondja: "Én voltam az az ötvenes 0642# években, aki a feszületet levettem a falról." S visszaül. Ah... Akkora csönd lett, mint most itt az előbb. Ez a 0653# valaki ezt már biztos képes volt elmondani magának. Föltételezem, elmondta már a barátjának vagy meggyónta. És 0663# nem volt neki elég. Föl kellett neki állni, ott, abban az iskolában, föl kellett állni, és azt mondani: "Én 0673# vettem le a feszületet az ötvenes években a falról." 0678# Hogyha a komplexusainkból ki akarunk nőni, akkor úgy tűnik, hogy egyéni szint, kapcsolati szint, de a 0687# kontextushoz hozzátartozik az, hogy mi kapcsolódunk még nagyon sokakhoz csoport, és közösség és társadalmi 0697# szinten, s valahogy ezt meg tudjuk élni és jeleníteni, ráadásul nem is akárhogy. Hogy néha azt tudom mondani, a 0707# közösség érdeke előrébb való, mint a saját érdekem. És kész. Ez akkor bennünket helyére tesz egy összefüggésben, 0718# és bennünk is valami a helyére tud kerülni. Most az jutott eszembe, hogy kíváncsi lennék, most ezt amolyan papos 0728# dumának halljátok-e vagy nem. Mert nem tudom. 0732# Nézzük akkor a következőt: képes vagyok az elkötelezett szeretetre, vagy abba az irányba teszem a lépéseket. 0742# Vagyis ismerem a teremtő és a gondoskodó szeretet erejét is. Nem elég csak teremteni - gondoskodni. A 0752# szeretetnek van egy teremtő, meg egy gondoskodó ereje, s ez nyilván az elköteleződésben tud megnyilatkozni. 0762# Itt mondanék egy nagyon érdekes modellt. A mi világunk valahogy a következőben gondolkodik. Ismeritek ezt a 0771# kijelentést? Értékek mentén élünk. Ugye erről már elmondtam egyszer a véleményemet, hogy az látszik is. Tehát 0782# csak úgy a mentén... Éppen csak a szeretet csak úgy súrolja a hátamat, de rá ne kelljen állni, vagy nehogy az 0792# rám álljon. Mint valami videojátékban. Úgy jönnek a nyilak, nagyon egyik se találjon el, csak úgy ... 0801# Kidobósoztatok? Hát az körülbelül ez. Értékek mentén élek, jönnek a lasztik, s akkor sutty, sutty, sutty... 0811# Legalábbis azt kéne mondanunk, hogy értékek alapján élünk. Bizonyos értékek alapján élünk. Most ez miért fontos? 0821# Mert, ha különösebb átgondolás nélkül, értékek mentén élünk, akkor ezt úgy lehetne elképzelni, én nagyon 0831# egyszerűen úgy képzelem el, hogy az értékek lufik. Nagy, szép, színes lufik. S akkor én az egyiket ragadom meg: 0841# "Hú, de jó, de jó, ez a tudás!" Tudás megszerzése, akkor megyek vele boldogan, majd látok egy másik lufit, azt 0852# is elcsípem, ez meg a meghittség: "Jaj, de jó! Akkor ezzel is megyek!" Szóval ilyen értékek, akkor van a 0861# becsület, az őszinteség... Nagyszerű. Na de. Mondjuk, kezd megromlani a férjemmel vagy a feleségemmel való 0871# kapcsolatom. S akkor azt mondom: "Hát, én most a boldogság lufiját megfogom, a hűség lufiját meg elengedem." 0881# Végül is van lufi a kezemben, én az értékek mentén élek. Hát azért annyira hülyék nem vagyunk, hogy ne tudnánk 0891# mindig valami érték alapján élni! Az alapján nem jó kifejezés, mentén. Nem? Hát ennyire gyagyák nem vagyunk! 0901# Tehát mindig természetesen tudunk valamilyen értékre hivatkozni. Ez egészen természetes és mindig nagyon fontos, 0912# értékekre hivatkozunk. A problémánk éppen ez. Ezt a modellt nem tartom elégségesnek ahhoz, hogy leírja, hogy 0922# milyen az életem. Ezért azt kellene mondani, hogy vannak az életnek alapjai. Az életnek az alapjaira építem az 0932# életem, attól az életem alapjai, és így aztán nyúlkálok a lufik felé. De az életemnek vannak bizonyos alapjai, 0942# nagyon fontos alapjai. Egy kapcsolatnak is vannak alapjai. Egy közösség életének is vannak alapjai. Tudom, hogy 0952# közhelyszerű, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen modellben gondolkodom. Ha én megházasodnék, mint ahogy nem, 0963# hát... Lehetne az a lány gyönyörű szép, meg tünemény is, de ha ő azt mondaná: "Feri, de én értékek szerint..." 0973# Na, jól van. Az nekem kevés. Mutasd az alapokat! Min fogunk állni? Min fogunk elrugaszkodni egy-egy lufiért? 0983# Engem ez érdekel! Hogy fogsz-e engem tisztelni? Az emberi méltóságomat tiszteletben tartod-e? Pl. hogy őszinte 0993# vagy-e? 0994# Hát ha bizonyos alapvető dolgok nincsenek meg, akkor hogyan? Én el sem bírom képzelni. Ezért tehát nem értékek 1004# mentén, hanem bizonyos alapértékeken állunk, ezeken állunk és kész. Már ha azokon álluk. De meg tudom mondani, 1014# hogy miken állok. És utána persze ilyen érték, meg olyan, meg amolyan. Ezt egy sokkal emberibb modellnek tartom, 1025# olyannak, ami a valósághoz is hű, nem pedig ilyen szép szavak, hogy ó, az értékek. Sok szép lufi van. S az ember 1035# közben elszáll. 1037# Most itt ez mit jelent? Most nézzünk egy nehéz dolgot. Mondjuk valaki elvált a férjétől vagy a feleségétől. 1047# Emlékeztek a 3 szintre? Ugye a norma és a törvény, aztán az erkölcs - lelkiismeret, aztán valamiképp a 1056# spiritualitásnak egy mély szintje, hangja. Hogy mit mondana egy igaz farizeus, az a törvény szintje. Mit mondana 1066# Keresztelő János, az a lelkiismeret szintje. Mit mondana Jézus, az Isten fia, az a spiritualitás szintje. Három 1077# különbözőt mond. Egyik sem érvényteleníti a másikat, de három különbözőt mond. Most képzeljük el, hogy valaki 1087# elválik. Help! Elvál? Elválik. De milyen furcsa szó, eddig ez nem tudatosult bennem! Elválok? Elvál-t. De az 1097# múlt idő. Válófélben van. Válózik. Na jó. 1101# Képzeljük el, hogy valaki... Hozzuk be most azt a témát, hogy feloldhatatlan konfliktusok vannak az életünkben, 1111# és úgy tudjuk az életünket tovább élni, hogyha feloldhatatlan konfliktusokat képesek vagyunk túlnőni. 1120# Valamiképpen túlnőni. Most itt van az illető. Milyen természetes nehézséggel áll szemben? A normának és a 1130# törvénynek a szintjén az, hogy mit mond erre az egyház? Hogy lehet-e érvényteleníteni az egyházi bíróság által? 1140# Ki tudja-e mondani az egyházi bíróság, hogy a házasságkötés valamilyen oknál fogva érvénytelen volt? Alapvető 1151# valami nem volt meg hozzá, amitől az lehetett volna, aminek hívták. Ha az illető ezt a dilemmát a törvénynek, a 1161# normának a szintjén éli meg, mert mondjuk ilyen személyiség, ilyen alkat, egy ilyen törvény- és normatisztelő 1171# alkat elsősorban, akkor őneki elégséges lehet ezt a dilemmát föloldani úgy, ha az egyházi bíróságtól tud kapni 1181# egy papírt, hogy a házassága nem volt érvényes ez és ezen okok miatt. S az illető megnyugszik és tud tovább 1191# élni. Nem minden ember képes erre. Ugyanis nagyon sokakban ettől még valami morális, valami erkölcsi dilemma 1201# föloldatlan marad. Vagyis az, hogy ő azért azt ennek tartotta! Hát azért ő - úgy mondta ki az igent, ahogy csak 1211# tudta. Hát ő megpróbált mindent, na de mégis belebukott. Na de miközben megpróbált mindent, látja azt is, hogy 1222# közben bűnöket is követett el. Most akkor hogy legyen ez? Lehet, hogy kapok az egyházi bíróságtól egy papírt, de 1232# sok embernek ez nem elég. Hát elég? Nem, nem sok embernek nem elég. Itt ő egy erkölcsi konfliktusban is van, egy 1242# lelkiismereti válságba is kerül. Kaphat papírt, a lelkiismereti válsága attól nem feltétlenül oldódik meg. 1252# Mit tehet az illető? Elmehet például gyónni. Mondhatja, hogy igen, beláttam, hogy hogyan járultam hozzá a 1262# házasságom tönkremeneteléhez, ezért most mind meggyónom. Mind. Az a probléma azonban, hogy van, akinek ez elég, 1272# s van, akinek nem. Van, aki azt mondja, most nagyon egyszerűen: "Kaptam papírt az egyházi bíróságtól, hogy a 1282# kapcsolatom érvénytelen. Már házasság szempontjából. Elmentem gyónni, s ezt leraktam. Mindent, ami a személyes 1293# bűnöm volt. És mégsem jutottam a történet végére." Énszerintem, ha valaki ezt éli át, ezt joggal éli át. Ő 1302# eljutott a spirituális szintre. Rájött, hogy az életének spirituális gyökerei vannak, ezért a norma szintjén 1312# adott válasz, meg az erkölcs, a lelkiismeret szintjén adott válasz, még ha azt Istenre tudjuk is visszavezetni, 1323# nem elég neki. 1324# Mire van szükség? Muszáj ezt a két dilemmát valamiképpen felülmúlni. Mert úgy látszik, hiába pakolgatja a 1334# válaszokat ott, a dilemma szintjén, nem old meg semmit. Az ő életét nem. Mondanék ehhez egy gondolatot. Az 1344# illető felismeri azt, hogy mély tisztelettel kell lennie az iránt a kapcsolat iránt, amiből kilépett - most ne 1354# firtassuk, hogy miért, meg hogy... Hagyjuk most ezt. Egy nagyon mély tisztelettel kell lennie iránta, mert 1364# bizonyos értelemben akármit mondott az egyházi bíróság, és akármennyire is kapott feloldozást, mind a kettő 1374# joggal, jogosan, elérte a célját, és úgy is van, amit ebben a két szintben mondunk, ez a kapcsolat valamiképpen 1384# akkor is fölbonthatatlan. S hogyha az illető egy nagyon mély tisztelettel azt tudja mondani, ez a kapcsolat 1394# ezekkel együtt valamiképpen fölbonthatatlan, akkor képes fölülmúlni ezt a konfliktust. Ameddig ez ellen 1403# tusakodik, meg kell tagadnia saját magát. Ugyanis képzeljünk el valakit, 20 évig együtt élt valakivel. De ha 1413# 15-ig, tökmindegy, és ha kettőig, akkor is mindegy. Együtt éltek. Ahogy tudták, összekötötték az életüket. Volt 1424# köztük teljes szerelmi egyesülés. Hát ő ez által a kapcsolat által az, aki most. Többek között. Azt a három évet 1434# vagy azt a harmincat nem lehet kivenni az életéből! Ilyen értelemben ő hordozza magában azt a kapcsolatot, ami 1444# ilyen értelemben fölbonthatatlan. Hát legföljebb mit csinálok, kiradírozok 3 vagy 30 évet az életemből, s azt 1454# mondom, nulla, semmi, nem történt meg, vagy mit mondok rá? Ilyen értelemben elfogadom, hogy ez a kapcsolat az 1465# életemnek maradandó módon a része, és ezért megtanulok tisztelettel viseltetni iránta. Ez azt gondolom, akkor 1475# érinti a spirituális mélységeket. Akkor képes leszek önmagammal azonos lenni. 1482# Megfordítanám. Természetesen lehetséges az, hogy valaki úgy dönt, nem válik el, a spirituális mélységeket 1492# azonban egyáltalán nem érinti. Hanem mondjuk megmarad az erkölcsiségnek a szintjén, és akkor ott néha magát 1502# hibáztatja, néha meg a feleségét. S akkor így eltelik még 20 év. Hogy harcolnak, hogy ki a jó, meg ki a rossz, s 1512# akkor ezzel ott el lehet... lehet strukturálni vele az időt. 1518# 1518# De maradhatunk a norma szintjén is úgy, hogy nem válunk el, s mondhatjuk, hogy azért nem váltunk el, mert ez a 1528# törvény és kész. Aki megházasodott, maradjon a fenekén. Ugye? Ez adatik, és kész. Ebből a szempontból akkor 1538# rácsodálkozhatunk arra, hogy a kapcsolatainknak a spiritualitás szintjén van egy fölbonthatatlan jellege. Hát 1549# azért, mert magunkban hordozzuk őket, s mert már találkoztunk egyszer egymással, ez egy maradandó dolog a mi 1559# életünkben. Maradandó. Ezért ilyen értelemben felbonthatatlan. Ilyen értelemben. Hogyha ezt át tudom nektek 1569# adni. Ilyen értelemben. Ezért én azt látom, hogy a legjobb megoldás ezekben a helyzetekben, már akinek nem 1580# elégséges a norma, az erkölcs, a lelkiismeret szintjén adott válasz, hogy egy nagyon mély tisztelettel 1589# aláereszkedik a spiritualitásba és elfogadja, hogy ez a kapcsolat örök érvényűen az ő életének a része jóval, 1600# rosszal. Gyümölcsökkel és vereségekkel. S mindazzal együtt, ami ebből a kapcsolatból származik. És egy mély 1610# tisztelettel meghajol egy olyan kapcsolat előtt, amiből egyébként már kilépett. De meghajol, s az élete utolsó 1621# pillanatáig hajlandó meghajolni előtte. És így meg tud hajolni saját maga előtt is. Mert ő benne volt ebben a 1631# kapcsolatban úgy, ahogyan tudott. 1634# Amikor az egyház azt mondja egy házasságról, hogy örök érvényű és fölbonthatatlan, tulajdonképpen a normának és 1645# az erkölcsnek a szintjén megpróbál valamit megfogalmazni az életnek, a spiritualitásnak a titkából. A nehézség 1655# azonban ott van, ha már csak a norma vagy az erkölcsi kijelentések maradnak, és nincsen gyökér, nincsen alap, 1666# amiből az erkölcsiségünk meg a normatiszteletünk tudna táplálkozni. Ezért kellene segíteni minden embert ahhoz, 1677# hogy ne csak házasságot kössön, meg gyerekei legyenek, hanem hogy a saját kapcsolatának ezt a fölbonthatatlan, 1687# spirituális jellegét képes legyen megsejteni, sőt, hogy ő abból erőforrásokat tudjon előhozni. 1696# A nehézség ott tud lenni, amikor az illető például még válás előtt semmi mással nem tud problémázni, hogy most 1707# ez jó, vagy rossz, most boldogság, nem boldogság, most így, meg úgy... El se éri a forrást akkor. Marad, de 1717# boldogtalan. Ha valaki a spiritualitás szintjét eléri, hát az egész más! Úgy egész más maradni! Mert akkor 1727# egyszer csak meg tudom mondani, hogy én, legbelül miért maradok, és úgy lehet maradni. Akkor is, még akkor is, 1738# ha egyébként boldogtalan vagyok. 1741# Na. Nem tudom, hogy átment-e. Gőzöm sincs. Tehát amikor az egyház fölbonthatatlanságról beszél, akkor ott az 1751# életnek, a személyiségnek, a kapcsolatnak valami olyan mély rétegét próbálja megragadni, ami VAN. A nehézség az, 1762# ha csak norma és erkölcs gyanánt közvetítődik felénk, vagy mi kizárólag norma és erkölcsi követelményként éljük 1773# ezt meg. Ezt gyanítom. Ez a nehézség. 1776# Akkor itt hadd mondjak egy... Ó, egy dilemmámat megosztom veletek. Úúú, aztán megyünk tovább. Nem értem, hogy az 1787# mért jó nektek, hogy engem hallgattok, komolyan... 1792# Jönnek hozzám fiatal emberek, megszületett a pici babájuk. Ez óriási hír. Hát mivel szoktak jönni? Hát nem 1802# azzal, hogy hol van olcsó párizsi, hanem hogy meg kéne őket keresztelni. Ez nagyszerű. És ugye akkor elindulunk 1812# egy nehéz úton. Mert megkérdem tőlük, hogy jó, de miért? Hát miért kereszteljük meg? Mert én tudom, hogy mért 1823# keresztelném meg, csak azt nem tudom, hogy ti tudjátok-e, hogy miért. 1830# 1830# És akkor: "Hát.." és mondanak valamit. Általában ez a valami, általában ez a valami az az, hogy "Hát..." Ezt 1840# most biztos értettétek. Jó. Hát persze, hogy tudunk valamit mondani. Valami lufit elcsípünk. Valami értékre 1851# persze, hogy hivatkozunk. No de ez egy keresztelés. Hát a keresztelés az Krisztus életébe, a Szentháromság 1862# életébe, egy egyházi közösségbe... Értem én azt, hogy a nagymama, meg sok mindent föl tudok fogni. S akkor megy 1873# egy ilyen lehetetlen húzd meg - ereszd meg. Hogy azt mondom: "Nem jártok templomba, hát nem jártok. Nem 1883# kötöttetek házasságot, hát nem kötöttetek. Előző nyolc gyereket sem kereszteltétek meg, hát nem kereszteltétek. 1894# Jó, de most ezt akarjátok. Jó. Tudjátok-e azt mondani, hogy no de ezt a kis pöttyöt akkor mégiscsak valahogy 1905# Krisztus, Jézus, valahogy kereszténység, valahogy templom, hogy ebbe az irányba. Mi szokott lenni a válasz? Hát, 1916# ha ő akarja, én nem fogom ellenezni! Ugye ez szokott a válasz lenni. Én természetesen, ha ő szeretné, akkor 1927# szívesen megengedem neki. Na, itt szokott a gyomrom görcsbe rándulni, merthogy az nem úgy van szerény meglátásom 1938# szerint, hogy óhajt-e a gyerekem iskolába menni, vagy nem. És ha óhajt, én támogatom. Ma este kíván-e fogat 1949# mosni? Majd ő eldönti, nem? Ő eldönti, hogy akar, vagy nem akar, vagy eszik-e éppen, vagy nem, hogy most a vécét 1960# használja, vagy a szoba közepét... Hát majd eldönti! Hát azért vagyok én az apja - én nem! - hát azért van neki 1971# apukája, meg anyukája, hogy utat mutat, támogat, segít. 1977# Mi ezzel a nehézségem? Nem ez, amit elmondtam. Hanem az, hogy közben mégiscsak kulturálisan ennek a fiatal 1987# apukának meg anyukának a kereszténység adatott. Tehát őneki van egy élménye, rácsodálkozott a saját pici 1998# babájára, hogy a nemjóját! Ugye, amikor az apa azt mondja, hogy úúú, büszke vagyok, de azért csak nem én 2008# csináltam! Benne vagyok, na de...azért ez több, mint ami az én tehetségemből kijönne! Apa büszkén megáll, és azt 2019# mondja: "Én megtettem mindent, ami kell hozzá, hogy legyen, az oda volt rakva! Hogy ez lett belőle, azért az nem 2030# semmi!" És ugyanígy az anya. 2033# Most nagyon profánul elmondtam, hogy nekik valami szakrális élményük lesz. Fogják a pici babát és azt mondják: 2044# "A nemjóját!Hát itt... ne csak egy nagyot zabáljunk! Nem? Együnk egy nagyot, ez nagyszerű, de hát.. valahogy 2055# fejezzük ki, hogy áldott az élete! Vagy hát hogy ez egy óriási titok. Vagy hát itt valami.. Ezt fejezzük ki." 2066# Hova, hova menjen ez a fiatal apa meg az anya? Hát kihez menjen? Jósnőhöz? Vagy kihez? Menjen vissza szülészhez 2077# és mondja neki, hogy kérünk egy áldást, hát maga húzta ki, maga ott volt, talán akkor maga áldja meg, vagy... 2088# Vagy a bábának? Hát kihez menjen, ha nem a paphoz, nem? A mi világunkban? Hát ide jön! Mi meg azt mondjuk: 2099# "Rendben van, meg lehet keresztelni. 25 dolgot ígérjen meg." Egyébként joggal mondjuk. Ez egy föloldhatatlan 2109# helyzet. 2110# Mit lehetne tenni? Ki kellene tudnunk fejezni a jelenlegi magyar társadalom 95 %-a felé, akik nem járnak minden 2121# vasárnap templomba - 94, pontosan a számokkal! - 94 % felé, hogy lehet, hogy ő..., attól még Isten meg akarja 2132# mondani a maga igenjét a gyermeke felé. Meg akarja. Meg kéne ezt a gyereket áldani. Arra jutottam, hogy egy 2143# projektbe kellene fogni, például minden szentség mellé ki kellene találni annak a kifelé való párját. Ugye aki 2154# belül van - szentség. Aki kifelé? Kapjon valami jó, belevaló áldást. Tehát jöhessen minden szülő, és ne azt 2165# kérdezzük, keresztény lesz-e, jön-e vasárnap templomba, hittanra, ovis nem t'om mire, jöjjön, és kapjon egy 2175# gyönyörű áldást. Kapjon! Hogy átélhető legyen, hogy Isten igent mond rá. Akkor is, ha nem is hisznek Istenben. 2186# Akkor ne legyünk szőrszálhasogatók. Én nem hiszek Istenben, de áldást kérek. Jó! 2194# Mikor felnőtté válunk, ugye bérmálás, vagy konfirmálás... Hát kapjunk áldást a felnőtt létezésünkre! Hogy azt 2205# mondjuk, hogy ihaj-csuhaj, most már saját lábamon állok! Valamennyire... Ahogy a beteg ember is. Elmegyek egy 2216# kórházba. Megáldoztatok egy beteget. És a szomszéd néni azt mondja: "Idejönne hozzám is, tisztelendő úr?" 2227# "Katolikusnak tetszik lenni?" (nagy nevetés) "Akkor nem megyek!" Hát persze, hogy odamegyek! Azt mondja. 2237# "Tisztelendő úr! Tudja, énnekem nem sok időm van. De azért egy-két dolgot elmondhatnék magának?" -"Katolikus??"- 2248# Hát persze, hogy elmondhat! Hát mondja! S ha megkérdezi, hogy: "Tisztelendő úr, én soha életemben nem gyóntam. 2259# Van nekem erre feloldozás?" -"Katolikus??" - Van! Át tudtam ezt nektek adni? 2267# Itt ült egyszer egy fiatal férfi meg egy fiatal nő. Jól mondtam, így volt, így volt, csak utánagondoltam, hogy 2278# ez stimmel-e, teljesen így van, csak a férfi ült ott, a nő itt. És azt mondták, hogy "Nem vagyunk 2288# megkeresztelve. De szeretnénk valamit." Joggal mondták. Joggal. Úgyhogy csináltunk egy valamit. Jó kis - 2298# elmentem, volt egy ilyen polgári cucc, s én is ott álltam, s mondtam, ezt a kapcsolatot most úgy megáldjuk, 2309# ahogy csak lehet. Megáldjuk és megáldjuk, áldottuk és gyűrűt húztak.. Minden. Azóta is évente egyszer eljönnek a 2320# templomba. Mikor a gyerekek a misztériumjátékot bemutatják. Ugye, az nem túl katolikus. Az, akkor szívesen 2331# jönnek. Eljutott, amit akarok mondani? 2335# 2335# Tehát, ha ti fölismeritek az életeteknek a spirituális mélységeit, akkor erre nekünk egyházi szinten kellene 2345# tudnunk válaszolni. Kellene tudni. Kellene tudni, és ezért... Hmmm. Nem tudom, mit gondoltok erről. Hát... 2356# Na. Gyorsan menjünk tovább. Nem tudom. Mi történik itt velünk? Azt mondja: számolok azzal, hogy milyen hatást 2367# gyakorlok másokra. Tehát ha a komplexusaimból ki akarok nőni, akkor szempont lesz az, hogy számolok azzal, hogy 2378# milyen hatást gyakorolok másokra. Nekem erről alig van valamilyen sejtésem, de van egy nagyon jó mondás. Mert 2389# azt tudom, olyan hihetetlen végletes megjegyzéseket szoktam kapni, hogy abból igen nehéz megtudnom, hogy milyen 2400# hatást gyakorlok másokra, csak azt tudom, hogy végletes hatást tudok gyakorolni másokra, de ezzel kapcsolatban 2411# egy nagyon szép mondásra találtam. Így szól: "A legjobbat nem lehet kimondani. A második legjobbat félreértik." 2422# Na, ezt viszont ismerem. Tehát itt küszködünk, hogy a legjobbat kimondjuk, sose megy. Mindig pont a határig 2432# eljutunk, aztán visszapattanunk róla. A második legjobbat meg úgy értitek, ahogy nektek tetszik. És de jó lenne, 2443# úgy esténként elmehetnénk hozzátok, és az összes olyan gondolatra, ami úgy él bennetek, hogy "a Feri azt mondta, 2455# hogy.." mondhatnám, hogy "Mondta a csuda! Én azt nem mondtam. Mit képzelsz! Én nem mondtam!" Ó, de jó lenne, 2465# csak az élet nem ilyen. 2468# Na. Szabadon átélhetem és megengedem, hogy legyenek élményeink. S legyenek érzéseink. S ezeket átélhessem. 2478# Viktor Emmanuel Frankl a következőket mondta: "Három klasszikus útja van annak, hogy az ember az életében 2489# értelmet találjon: kapcsolatok, munka, a szenvedésben megtalálni a lét értelmét." Van azonban egy negyedik is, 2499# de azt az ember nem munkálja, hanem átéli. Ez pedig maga az élmény. Amikor elragad egy élmény magával, ott abban 2511# a pillanatban fölfüggesztődik az élet értelmének a keresése, mert éppen benne vagyok. Ott nem keresem ezt az 2521# értelmet, hanem éppen idáig eltöltődtem vele, mert valamit éppen átélek. Valamit nagyon mélyen átélek. Ebben a 2532# pillanatban nem kérdés számomra, hogy az életemnek van-e értelme vagy nincs. Ezt nem volna szabad kihagyni! Ne 2543# zárkózzatok be termeitekbe, gondolataitokba, mit tudom én. Ezek nagyszerű pillanatok! Minden nap rengeteg 2554# adódhat. 2555# Mondok egy példát. Jött hozzám egy kisfiú. Ilyen pici volt, ilyen. Azt mondja, hogy 7 éves. Szombat esti mise 2565# után lejött a sekrestyébe, teljesen le kellett guggolnom, még így is magasabb voltam, s azt mondja: "Feri atya, 2576# te valami csúnyát mondtál!" - "ÉN?!" -"Igen!" - "Mit?" -"Azt mondtad a mise elején, hogy vizsgáljuk meg a 2587# szívünket!" Ki jajdult föl? Jaj, micsoda fantasztikus képi látásod van! -"De hát hogy? Vegyem ki?!" Hét éves 2598# kisfiú. "Vegyem ki?!" Mondom: "Nem! Tudod, mi felnőttek, amikor azt mondjuk, hogy vizsgáld meg a szívedet, arra 2609# gondolunk, hogy gondold el, hogy milyen is most a szíved, hogy mi van benne. Ezt elgondoljuk, s nem kell 2619# megcsinálni." -"Húú. Akkor értem!" - mondta a hétéves kisfiú, és fölment boldogan. Hát ez egy élmény. Idáig 2630# megfürödtem. Azt mondtam: "Ez igen! Igen! Igen! Élet!" 2635# Következő. Képes vagyok a határokat rugalmasan alakítani. Erről nincs mit mondanom, mert annyit beszéltünk róla. 2646# Énhatárok, kapcsolat határai, mindenféle határok. 2651# Képes vagyok mások rólam alkotott elképzeléseitől távolságot tartani. Tehát mások rólam való elképzeléseitől 2662# távolságot tartani. Azt mondják ezek a bölcs jungiánus analitikusok, ha valaki ebben teljességgel benne van, az 2673# egy át nem küzdött apatörténet. Először az apánk mondja meg, hogy milyennek kell lenni, hogy kell lenni, meg 2684# kell felelni, mi a rendes, és aztán utána, amikor már felnőttek vagyunk, akkor ezt visszük tovább, csak más 2694# személyek, csoportok, tekintélyszemélyek alakjában, de ugyanúgy. S nem tudunk tőle elég távolságot fölvenni. 2705# Következő. Ezt nagyon szeretem. Önmagamat folytonosságban, folytonosságnak tapasztalom. Ugye van olyan, az a 2716# személyiségnek egy sebzettsége, amikor valaki mindig kizárólag abban a jelen lelki- vagy érzelmi állapotban tud 2727# lenni, amit éppen átél. Az a léleknek egy sebzettsége. Mert ő akkor nem tud belekapaszkodni sem a múltjába, sem 2738# a jövőjébe. Nem tudja azt mondani, hogy "Ó, ilyen krízisen már átmentem máskor is, most is át fogok menni." Vagy 2749# nem tudja azt mondani, hogy "Most fogalmam sincs, hogy mi lesz, de valami csak lesz, azt tudom." Ez egész más, 2760# mint amit bölcs könyvek szoktak mondani, hogy tudjál a jelenben lenni. Ez azt jelenti, hogy tudok a jelenben 2771# lenni, de képes vagyok a múltra is gondolni, meg a jövőbe is tekinteni. Ez más. Az rettenetes, mikor a jelen 2781# valakit bekebelez, a jelen valakit beszippant, s akkor semmi más nincs. Csak éppen az, amit ebben a pillanatban 2792# nem is átélek, ami ebben a pillanatban engem átél. Az egy rettenetes belső kiszolgáltatottság. Rettenetes. Ez 2803# tehát azt jelenti, hogy akkor vagyok képes a komplexusaimból kinőni, ha magamat folyamatosságban, 2813# folyamatosságnak is tudom látni. 2816# Hát igen. A szemé-... tehát ahogy az ember fejlődött, bizony, bizony, úgy tűnik nem nagyon volt a kezdetek 2827# kezdetén alkalmas múltra meg jövőre tekinteni, hanem mindig bele volt ragadva a jelen érzelmi, lelki állapotába. 2838# Ugye szegény misszionárius atyák jól pórul jártak itt-ott a világban. Mondom a példát. Ugye elmentek a 2848# misszionárius atyák, most attól függetlenül, hogy elmentek azzal, hogy akár meg is halok, de azért gondolom, azt 2859# gondolták, hogy lehet, hogy nem, vagy reméljük, hogy azért mégiscsak.. S mi történt? Elmentek mondjuk egy 2870# archaikus törzsbe, és ott egy csomó jót tettek azokkal az emberekkel. A törzs tagjai kifejezték a hálájukat, 2880# vitték a banánt, a kókuszdiót, meg nem tudom én, Milka csokit, amijük volt, azt adták, és a bölcs 2890# misszionáriusok azt élték át: Óóóh! Hát ezért érdemes volt! De szép az élet! Micsoda hálás a törzs, hát tényleg 2901# fölfogták, hogy mennyi mindent kaptak tőlünk, ez szép. És mi történt akkor, amikor 3 év múlva járvány lett, 2912# aszály, vagy egy ellenséges törzs rajtuk tört, s a fél törzset lemészárolta? Mi történt olyankor? Ők lettek a 2922# bűnbakok. A rettenetes fájdalomban, rettenetes indulatban, rettenetes bosszúvágyban azt mondták: "Hát ki más is 2934# lehet, mint az idegen!" Az idegen. S ugyanazzal a természetességgel, ahogy vitték a banánt, fogták a kést és 2944# sitty, sutty. 2946# Hát... még éppen...XIX. század, XX. század,ahogy a kutatók mentek és archaikus népeknek az életét írják le, ezt 2957# szoktam nektek idézni, azt mondja a kutató, látott egy apát, ahogy a fiával együtt halásztak. Biztos ismeritek 2968# ezt. Ő nézte őket, hogy hogyan halásznak. S az apa nem fogott semmit. És nem fogott, és nem fogott, és egyre 2978# dühösebb és idegesebb lett, és ebben a mérhetetlen haragjában, ami őt bekebelezte, agyoncsapta a saját fiát. S 2989# amikor tudatosult benne, hogy agyoncsapta a saját fiát, akkor ugyanazzal a teljes bekebelezettséggel zokogott, 3000# ott pedig bekebelezte őt a gyász. 3003# Most lenne egy... Úh, most nem tudom, ezt most kell-e mondani. Kell, vagy nem kell? Ajjajjajjajj. Annyira 3014# óvakodok aktuál dolgokhoz nem hozzászólni. Nagyon óvakodok! De most ezt akkor mondom, csak olyan finoman. A roma 3025# közösség egy archaikus lélekkel és közösségi kapcsolatrendszerrel bíró közösség, kultúra. Ezért aztán számukra a 3036# múlt, a jelen és a jövő olyan fajta látása, amely számunkra természetes és evidens, korlátozottan van adva. 3047# Ezért lehetséges az, hogyha mikor egy hónap becsületes, tisztességes munka után a férfi hazaviszi a fizetését, 3058# akkor nem megy másnap dolgozni. Mert a jelenben van. Mert ott ő egyszerűen nem hajlik a jövő felé. Hát kedves 3069# emberek mentek le, hogy falun megtanítsanak kis közösségeket arra, hogy tavasszal vetni kell, hogy ősszel 3079# arassunk. Ez nem minden archaikus közösségnek logikus. 3085# 3085# Énnekem van egy cigány keresztfiam. Van. Ezért nekem szabad erről beszélni. Nektek is szabad, csak nem mindegy, 3096# hogy hogy. Tehát ha van tapasztalatotok arról, hogy reggel elindul a nap, s megy az élet. S egyszer csak az 3107# anyának eszébe jut, hogy: "Hohó, éhesek vagyunk! Kéne valami ebédre." Ez egy archaikus világban való állás, 3117# archaikusabb, mint a mienk. Amíg nem látjuk be, hogy itt egy archaikusabb lélek, a közösségnek archaikusabb 3128# kapcsolatai, rendszerei, preferenciái és mindene van, hát addig csak ítélkezünk. És ez szörnyű. Ezt, ezt 3139# tudom... Tehát itt mi pontosan megtapasztalhatjuk azt, hogy mi történik akkor, ha valaki csak a jelenben tud 3150# lenni. Az úgy nagyon nehéz. Akkor ő mindenképpen segítségre szorul, mert a jelen bekebelezi őt. Tehát akkor 3161# tudunk a komplexusainkból kinőni, ha magunkat folyamatosságunkban tudjuk látni, és folyamatosságnak tudjuk 3171# látni. 3172# Szüleinkről életünk során újra meg újra le kell válnunk. Tehát ez soha véget nem érő folyamat. Azt gondoljuk, 3183# hogy ó, már leváltunk, s akkor egy mélyebb szinten megint leválunk, megint leválunk, és újból és újból leválunk. 3194# Itt egy nagyon bölcs mondatot hallottam, olvastam: "Egy jó anya képes a gyermekét elengedni és tőle távolságot 3205# venni; egy elég jó gyerek meg képes az anyját eltávolítani magától." Háhá. Egy kis saját felelősséghez is 3216# megérkeztünk! Ugye nagyon sokan vannak, hogy: "Ha az anyám elengedne, akkor bűntudat nélkül tudnék élni." Csak 3227# az illető 70 éves. Az elég jó anya tud elengedni, az elég jó fia meg lánya meg képes őt eltávolítani magától. Ez 3239# a párja neki. Jó. 3240# Sohasem látjuk a szüleinket teljesen, inkább a komplexusainkat látjuk bennük, komplexusosan látjuk a szüleinket. 3252# Erről majd még szeretnék egy picit hosszabban beszélni. Ugye ez minimum azt jelenti, hogy először is van a 3262# szüleinkről személyes tapasztalatunk és benyomásunk, de közben van a szüleinkről egy kialakított képünk, ami már 3274# más, mint a tapasztalataink önmagában. A kialakított kép már más, s ráadásul a kialakított képek mögött ott 3285# vannak az apáról és az anyáról hozott, örökölt, kapott, zsigereinkben lévő ősi minták. Hogy mit jelent az, hogy 3296# AZ ANYA, hogy mit jelent, hogy AZ APA. Még akkor is, ha a személyes apukánktól azt sose kaptuk, sose láttuk, 3307# sose hallottuk. Tehát mikor a fejlődésünkről beszélünk, legalább ez a 3 szint néha összemosódik, néha nem is 3318# könnyű szétválasztani. Személyes tapasztalatok; a róla alkotott képünk, képzeteink, ahogy interpretáljuk 3328# magunknak a tapasztalatainkat; s a mögött még ez a - archetipikus képzeteink, ősi, kollektív képzeteink, hogy 3339# 'az anya' és 'az apa'. S ez így összefonódva van kivel? A valóságos anyukánkkal meg apukánkkal. 3349# Ez azt jelenti, de most csak elismétlem, hogy nagyon nagy segítség nekünk az, hogyha ki tudjuk mondani, hogy 3360# gőzünk sincs, hogy ki az apánk. Halvány gőzünk sincs, hogy ki az anyánk. Fogalmunk sincs róla. Itt áll az apám, 3371# és nem tudom, ki. Mindenesetre vannak tapasztalataim, erről alkotott fogalmaim és képzeteim és interpretációm, s 3382# ráadásul ebben az egész rendszerben ott vannak ezek az ősi képeink is, hogy az anya és az apa, s ez az egész 3393# együtt az a kép, ami bennünk él a saját apukánkról és anyukánkról. Ez egy fontos felismerés, és erről majd 3404# szeretnék picit bővebben. Jó, de most csak ennyi. 3409# A szüleinkről akkor tudunk valóban leválni, ha az apa- vagy anyakomplexusunkról is leválunk. Tehát ezért nem 3420# elég elköltözni. Elmehetünk az Amerikai Egyesült Államokba is, a komplexusainkat visszük magunkkal. Egy kedves 3431# ismerősöm úgy írta alá egy-két levelét, hogy 'én és a komplexusaim'. Visszük magunkkal. Nagy dolog, ha már 3442# fizikailag tudunk távolságot venni. 3445# Következő pont. Ha nem válunk le a szüleinkről, akkor nem egyszer lélekben megyünk világgá. Lélekben világgá 3456# menni nehéz sors. Például ha valaki megbetegszik, akkor ő lélekben világgá megy. Nem, nem, nem jó sors. Az sem 3468# túl jó sors, ha valaki a fantáziavilágba megy. Ugye úgy is világgá lehet menni, nincs elég bátorság valóban 3478# világgá menni. Hát akkor egy fantáziavilág marad, s akkor abban megyünk világgá. Abban éljük meg, hogy 3489# eltávolodtunk, hogy felnőttünk, és hogy hősök vagyunk, vagy nem t'om. 3496# Aztán. Hűha! Az apa- és az anyakomplexusról való leválásunknak az a következménye, hogy a kapcsolataink 3506# testvériesebbé válnak. Amikor állandóan az életünkben ilyen hihetetlenül magas tekintélyfigurák vannak, hát, az 3517# utal arra, hogy még itt van munkánk. Amikor a főnököddel tudsz mondjuk... nyolcvan és száz közötti pulzussal 3528# beszélni. Na jó, legyen 110. Akkor... Ha nincsen gyomorrontásod, mikor a főnök behívat. Vannak ilyen 3538# élményeitek? Én csak úgy szoktam... a szőnyeg széle. Oda kell állni a szőnyeg széléhez, és akkor... Na. 3549# Következő pont: Akkor nagyon mélyen ki tudjuk mondani, hogy a létezésünk önmagában jó - ezt most csak azért 3560# hoztam ide, már annyiszor elmondtam... Mondtam nektek ezt a mondatot? Korunk leglátványosabb kudarca a siker. 3571# Meséltem nektek erről? Nem? Egy bölcs néni ezt írta le az egyik könyvében, hogy "korunk leglátványosabb kudarca 3582# a siker". Merthogy a siker utáni rohanásunk egyáltalán nem hozza meg azt az eredményt, amiért a sikert óhajtjuk, 3593# s amiért olyan sok mindent beleteszünk abba, hogy végül is sikeresek legyünk. Vagyis, hogy mások azt mondják 3604# nekünk, hogy mi mégiscsak valakik vagyunk. Ebbe olyan sok energiát tudunk fektetni, amihez képest ami ebből 3615# kijön,hát az sokszor nudli. Tehát korunk leglátványosabb kudarca a siker. Jó kis mondat, tetszik nekem! 3626# A komplexusok egyfajta meggyőződést, világlátást adó, biztonságot adó erőforrások, amelyekről azért nehéz 3636# leválni, mert segítettek bennünket felnőni. Azt mondja erre valaki, hogy tulajdonképpen arról van szó, hogy 3647# ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk egy ott és akkor számunkra megoldhatatlan helyzethez, ilyenkor komplexusos 3658# irányba kezdünk el fejlődni. Nem tudjuk megoldani, kialakul egy érzelmi gubanc, elindulunk valamilyen olyan 3669# fejlődési irányba, ami abból adódik, hogy életképesek vagyunk. Hogy képesek vagyunk egy lehetetlen helyzethez is 3680# alkalmazkodni, képesek vagyunk valahogy növekedni, de ez a növekedés már egy komplexusos irányba folytatódik 3691# tovább. Ezért tehát a komplexusainknak nagyon sokat köszönhetünk. Mert a komplexusaink tették lehetővé, hogy 3702# valahogy mégiscsak fölnőjünk. Mégiscsak itt legyünk, mégiscsak éljünk, hogy az életből valamit mégiscsak 3713# kapjunk. Hogy valahogy kapcsolatban tudjunk lenni. 3718# A következő probléma, hogy az anyakomplexusunkat az apánk is tudja befolyásolni. Ha eddig leegyszerűsítettük 3729# volna, hát hány és hány olyan család van, maradjunk ott, van apa... Nem, olyan nincs. Nem. Van anya és egy szem 3740# fia. Akkor az anya általában megpróbál férfiszerepet is magára venni, nem? Hát megpróbál apja helyett apja lenni 3751# Ezért ennek a lánynak az apakomplexusához éppen az anyukája járul hozzá nagyon hatékonyan. Mert ő képviseli a 3762# nagyon fontos életévekben az apai világot, az apai értékeket. Ezért a helyzet, látjátok, sokkal finomabb és 3773# árnyaltabb. Nem egyszer azt tapasztaljuk, a nő domináns, erős, gatya van rajta. A férfi puha, lágy. Ilyenkor 3784# nagyon érdekes módon a következőkre csodálkozhatunk rá. Például, hogy az illetőnek az apakomplexusát jobban 3795# befolyásolta az anyja, mint az apja. Merthogy a valódi apukánkon és anyukánkon kívül - emlékeztek, az előbb 3806# mondtuk azt is, hogy ősi mintája, archetípusa az apának és az anyának. Hát, ha én az anyámon keresztül 3816# kapcsolódom valahogy az ős-apai tapasztaláshoz és mintához, akkor énnekem az apakomplexusomat az anyukámmal való 3827# kapcsolatom is befolyásolja. Hát, ha az anyám volt az, aki nekem azt mondta: "Idefigyelj, fiam! Nem rinyálsz 3838# itt! Törlöd le az arcod?! Senkit se érdekel, hogy fáj! Go ahead! Just do it!" Hát ez összefüggésbe kerül az 3849# apáról vallott és mélyen bennünk élő képpel, csak éppen az anyánk mondja. 3857# Most jól kiszúrtam veletek! Már majdnem a végére értünk, s most puff! Ó, kezdhetem újból az egészet. 3867# Ezért lehetséges az, hogy valakinek meg az apukájával való kapcsolata milyen mélyen befolyásolja az 3877# anyakomplexusát. Mert az apukájától jött mondjuk egy feltétel nélküli szeretet. Hát van ilyen család. Az anya 3888# azt mondta: "Tanultál, fiam?!" Az apa meg azt mondta: "Hagyd azt a szegényt! Hát gyere ide!" Ugye? Hát egy 3898# szerepcserében vannak. Akkor a komplexus is nagyon sajátosan így fog alakulni. Olyan is lehet... Most tudjuk még 3910# cifrázni. Ezt élvezitek most, ez jó így nektek? Ha cifrázzuk, akkor például valaki mondjuk egy szem anya mellett 3921# nő föl, és alig... Nincsen férfiminta. Nincsen férfiminta, az első 8-10 évben nincsen komoly férfi minta, mert 3932# az iskolában is csak nők tanítják. Meg keresztapa sincs. Semmi sincs. Csak nők vannak. Mi történik ilyenkor? Hát 3944# például elképzelhető az, hogy ő az anyukájával való kapcsolatából hozzon - mert az anya kemény is akart lenni, 3955# ez az én fiam, nehogy aztán anyámasszony katonája legyen, majd én... - az anyukájával való kapcsolatából nagyon 3966# markánsan fakad, az anyukájával való kapcsolata nagyon is részese egy negatív apakomplexusnak. Amit Franz Kafka 3977# az apjával való kapcsolatában élt át, azt át lehet élni egy anyával való kapcsolatból is. Pl. neki nagyon 3988# sajátosan például a negatív apakapcsolata az anyukájával való kapcsolatából is színesedik, viszont éppen mondjuk 3999# az anyukájával való kapcsolatából... Hogy mondtam? Törlés. Mert úgy is lehet, csak azt nem értem. 4009# Nem azt akartam mondani, és most azt akarom mondani, amit akarok mondani. Tehát ha van egy ilyen kemény 4020# anyafigura, akkor vele kapcsolatban lehet beszerezni egy negatív anyakomplexust, mert nem elég védő, nem elég 4031# oltalmazó, nem elég föltétel nélkül szerető. Ugye? Ezért neki lesz egy nagyon sajátosan negatív anyakomplexusa, 4042# mert az anyukája túlságosan is férfias, de közben az anyukája révén nagyon fontos férfi értékekhez jut. Ezért az 4053# anyukája révén lesz neki pozitív apakomplexusa. Hm? Így összeállt a kép. És mind a kettőnek alapforrása inkább 4064# az anyukája, és nem az apukája. Bonyi, ahogy kedves ismerősöm szokta mondani. Bonyi. 4073# Na, menjünk tovább. Az apa- és anyakomplexust más személyek is alakítják. Természetesen nagypapa, nagymama, 4084# tanár néni, tanár bácsi, minden. 4087# És akkor az utolsó. Valójában Verena Kast azt kéri tőlünk, hogy ne azt a kérdést tegyük föl, hogy milyen 4097# komplexusunk van. Ezt a végére hagytam, miután már mindenki föltette ezt a kérdést magának, hogy milyen 4108# komplexusa van. Most elmondom, hogy nem ez a jó kérdés. Azt firtassuk inkább, hogy a komplexusunk Mikor jön elő? 4119# Hogyan hat ránk? Mit tesz velünk? Hogy mit teszek vele? Mennyire tudom kézbe venni? Mennyire vesz engem kézbe? 4130# Jobban járok vele, ha ezeket a kérdéseket teszem föl. Muszáj-e a komplexusom alapján élni? Ez egy jó kérdés. 4141# Tudjátok a viccet? Medve fölírja az erdő állatait a halállistára. Nem? Hát ez alapvicc, az olyan régi, hogy el 4152# sem merem mondani! Fölírja a medve, fölírja a halállistára az erdő összes állatát. Mikor nyuszival találkozik, 4164# mondja neki: "Nyuszi! Tudod, hogy rajta vagy a halállistán?" Nyuszi megrémül. 3 nap múlva találkoznak (miért 4175# pont 3 nap múlva, nem tudom, de mindegy. Hát úgy adódik.) "Nyuszi! Mondtam már neked, hogy rajta vagy a 4185# halállistán?" Nyuszi még rémültebb. 10 nap múlva találkoznak. "Nyuszi! Egészen biztos vagyok benne, hogy mondtam 4196# már neked, hogy rajta vagy a halállistán." Mire a nyuszi azt mondja: "Te medve? Nem húzhatnál ki?" Mire a medve 4208# azt mondja: "De!" És kihúzza. 4211# Megvan az élmény? Tehát a kérdés így szól: "Most muszáj nekem a komplexusaim alapján élni?"- "Nem!" S akkor 4221# rögtön egy kicsit nagyobb szabadsághoz jutunk. Ezután a következő kérdés: Ha nem vagyok fölírva a halállistára, 4233# akkor tulajdonképpen hogyan szeretnék élni? 4237# S ez majd elvezet bennünket az összefoglalás összefoglalásához, hogy fontos, hogy legyenek álmaink, képeink. Nem 4248# egy fantáziavilágba zártan élni, de hogy legyenek, legyenek... Hajjj, a nemjóját neki! Ezt most mondom magyarul 4260# is. Például hogy képes vagyok azt mondani: én ezt valakiért szeretném megtenni. Most végre találtam valakit, 4270# akit akarok szeretni! Hogy nem találtam még senkit, akit akarok szeretni, de tuti, hogy fogok találni! Hogy 4281# egyszerűen képes vagyok kilépni a saját, saját, saját, saját körömből. 4288# Egy kedves ismerősöm azt mondja. Férj-feleség. Azt mondja a feleség... (ismerőseim, jó, jó, értettem a 4299# nevetést.) Azt mondja a feleség: "Hát, tudod, a férjem... Éjjel 11-kor lefeküdtünk, alszunk. Egymás után. Azt 4310# mondja: fölébred dec. 23-án 11.05-kor s azt mondja: "Megvan! Az anyósomnak ezt akarom karácsonyi ajándéknak!" 4321# Hajnali 3-ig, tehát dec. 24-én hajnali 3ig fúr, farag, műhely, pince, flex, minden, ami kell. Dec. 24-én 4331# halálfáradtan, sápadtan, és mi derül ki: a legjobb ajándék az volt. A legtutibb. Mindenkinek az tetszett 4342# legjobban. Mert volt neki dec. 24. előtt negyvenöt perccel egy zseniális ötlete. És most mondom, hogy ebben mi a 4353# szép: az anyósának! (nagy nevetés) Ez megtörtént, idén karácsony! Mondjad? (megjegyzést nem hallani, de fél 4364# perces nevetés a reakció) Nem ismerem ezt az embert! 4369# Akkor következő alkalommal, mert ez nagyon fontos nekünk, e nélkül nem tudok tisztességgel pontot tenni a 4380# komplexus témára, egy picit az archetipikus dolgokról muszáj beszélni. Ősanya, ősapa, AZ APA, AZ ANYA. Mert azt 4391# is hordozzuk magunkban. Hogy akkor ez hogy színezi a személyiségfejlődés, valódi kapcsolatok témát. Rövid lesz.
Lejegyezte: H. E.
