2009.02.24-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Isten hozott benneteket! Nagyon köszöntök mindenkit!
0004# A mai alkalommal lezárjuk a férfi eredetileg negatív apakomplexusának a témáját és elkezdünk egy valamiféle
0013# rövid összefoglalásba... elkezdünk egy rövid összefoglalást. (Jó, siker, siker!)
0020# Emlékeztek talán, hogy a múlt alkalommal egyrészt rengeteg idézetet kellett végighallgatnotok abból a levélből,
0030# amit Franz Kafka írt az apukájához és nagyon átélhetünk azt, hogy micsoda rettenetesen zárt világ az, amiben ez
0040# a fiatalember egész életét élte. Egy rettenetesen zárt világ, egy komplexusba zárt világ. Valahogy ezt úgy
0049# mondhatnánk, hogy nem csak a Hatalmat írja nagy H-val (ugye, az apukáját azonosítja hatalommal, ami nagy H -
0058# olyan, mintha Istent is csak így tudná látni, akiben egyébként nem hisz), hanem olyan ez mintha valaki (teljesen
0068# mindegy, hogy mi az a világ, amiben él) egy belső diktatúrában kellene, hogy létezzen. A nagyon szélsőségesen
0078# negatív apakomplexust valami ilyesmi jellemzi (vagy jellemezheti) egyfelől, hogy egy folyamatos rettenetes belső
0087# diktatúra alatt nyögi az életét. És akkor ütköztettük ezt a ezt a világlátást, életlátást Klein György
0096# sejtbiológusnak az élettörténetével, és abból emelnék ki egyetlen momentumot. Miközben Kafka azt írja, hogy a
0106# Hatalom (nagy H-val), s az egész élete a komplexusos apaképe alatti nyögésből áll, aközben látjuk ezt a
0115# sejtbiológust, aki apa nélkül nő föl, és egy csomó nehéz dolog éri. Ugye az a pillanat, amikor kimondja és
0124# megfogalmazza azt, hogy "ott 1944-ben, mikor mentem a transzporttal, hogy vigyenek el Auschwitzba, akkor most
0134# már tudom, hogy az történt, hogy voltak ott nálam sokkal műveltebb és sokkal okosabb, sokkal tapasztaltabb,
0143# sokkal iskolázottabb, sokkal-sokkal-sokkal tekintélyesebb, hatalmasabb és-és emberek, és mégis mentek a
0152# vonattal". Ő pedig fogja magát és... és megszökik és szerzi a papírt, az okmányokat és utána, és utána - nem
0161# ragozom még egyszer. Ez a két pont, ami olyan nagyon látványosan ellenpontja egymásnak. Hogy mit jelent, amikor
0171# valaki ilyen értelemben, mint Kafka, nyög, egy negatív apakomplexus alatt; és milyen az, amikor valaki ezt képes
0181# felülmúlni.
0182# Ennyit talán ebből az ismétlésből, többet talán nem is érdemes. És azt ígértem, hogy a mai alkalommal megnéznénk
0191# azt, amit, meg ahogyan Kafka látja magát, és ahogyan kiírja magából azt, ahogyan látja magát meg az apját meg az
0201# életét egy teljesen más megközelítésből. Mert ugye az mindig (számomra legalábbis) eléggé kérdéses, mikor
0210# egyfelől valamit úgy látunk, hogy nagyon megértjük (nagyon világos, nagyon tiszta, így van) - és nem nézzük meg
0220# azt egy egészen más megközelítésből. Hát csak nézzük meg! Ez pedig Frommnak egy tanulmánya, mégpedig Kafkának "A
0230# per" c. Kisregényéről, amiből rövid részleteket fogok felolvasni (a változatosság kedvéért), de ténylegesen csak
0240# rövid részletek lesznek és csak néhány. (Megtalálható hangoskönyvként, normál könyvként.)
0247# Ő a következőt mondja: A per című műve (Kafkának) tulajdonképpen álomnak fogható föl, ezért olyan szürreális
0257# világú. És azt mondja (nem, ezt én mondom), hogy Josef K., ennek a műnek a főhőse tulajdonképpen egy eredetileg
0267# negatív apakomplexusú életútnak egy másik verziója hozza nagyon szépen. Ahogyan azt kiírja magából Kafka. Tehát
0276# így lesz akkor két életutunk, az egyik Kafkáé, a másik Kafkának a hőséé. Hogy mégiscsak azt is lássuk máshonnan
0286# is. És akkor itt Frommnak a gondolatait hoznám. Először is azt mondja:
0292# Nézzük csak meg, hogy is kezdődik a kisregény? Valaki megrágalmaz(hat)ta Josef K-t, mert noha semmi rosszat sem
0302# tett, egy reggel letartóztatták.
0304# S akkor elemzi ezt a szót, hogy "letartóztatták" - hogy ez egyszerre két jelentéssel bír: hogy valakit
0313# letartóztatnak, és valaki föltartóztatnak. Hogy kafka itt a főhősével kapcsolatban azt írja (persze nem
0322# tudatosan, de itt van a regényben, a kisregényében), hogy itt valami főhősünk, aki negatív apakomplexusa miatt
0332# úgy éli az életét, mintha letartóztatták (föltartóztatták) volna. Föltartóztatták őt a személyiségfejlődésében,
0342# a növekedésében - egyáltalán a valakivé levésében. És ezt zseniálisan kifejezi szimbolikusan az, hogy az illetőt
0351# nem egyszerűen csak megállítják az úton, hanem letartóztatják! (Föltartóztatják). S aztán azt mondja a második
0361# mondat:
0362# Háziasszonyának, Grubachnénak a szakácsnője, aki nyolc óra tájt naponta behozta a reggelijét, ezúttal nem jött.
0371# Ez még sohasem fordult elő.
0374# Erre azt mondja Fromm: Jól látunk itt egy életutat (ezt néha Fromm mondja, néha én, de ezt hadd ne mondjam, hogy
0383# mikor melyikünk - belepusztulnék; olvassátok el a tanulmányát: a Pszichoanalízis és irodalomtudomány című
0393# kötetben elolvasható). Szóval azt mondja: ezt jól megmutatja, hogy hogy is él Josef K. Josef K. a nőkből él. A
0402# nőktől függ és a nőkből él. Az élete semmi másról nem szól (bizonyos szempontból; a nőkkel való kapcsolatában),
0412# mint hogy megnyerő és kedves tudjon lenni, szeretetre méltónak bizonyuljon, hogy aztán a nők révén megfelelő
0421# gondoskodáshoz, öntyömpöntyömhöz és egyebekhez tudjon hozzájutni. Ezzel együtt Josef K-nak a tragédiája az, hogy
0431# azt gondolja: az élet forrása kizárólag kívül van. A nőkkel való kapcsolatában kizárólag a nők múlik, hogy ő
0440# hozzájut-e valamihez vagy nem, a perében (amiről egyébként végig nem tudja, hogy tulajdonképpen mivel is
0450# vádolják őt), abban pedig semmi másra nem tesz erőfeszítéseket, mint arra, hogy protekciót szerezzen, hogy
0459# fontos emberekhez tudjon eljutni, hogy megfelelő emberek segítségére siessenek ebben a nagy bajban, miközben őt
0468# vádolják, és azt se tudja, hogy mivel.
0472# Vagyis itt is, ott is; a nőkkel, a férfiakkal való kapcsolatában is az élet forrása számára kizárólag kívül van
0481# és belül nincsen. Ezért a nőkkel függő viszonyban van és azt is lehet mondani, hogy általában úgy ügyeskedni a
0491# kapcsolatait, hogy a nők függjenek tőle. És itt teszek egy megjegyzést. Franz Kafka negatív apakomplexusának a
0501# jellegzetessége az, hogy egy pici, ponttá zsugorodott senki. Emlékeztek, mikor katonák voltatok, akkor hogy
0510# (főleg a nőknek lehetnek mély élményei erről, amit amit szívesen megosztanak egy-egy barátnői csevegésben), hogy
0520# járt ez a szlogen: megállunk a felettesünk előtt és engedélyt kérnünk, hogy tisztelettel ponttá zsugorodhassunk.
0530# 
0530# Tehát Kafka azt éli meg, hogy tisztelettel engedélyt kér a főhatóságtól, hogy ponttá zsugorodva élhesse az
0538# életét, de nyilvánvaló, ennek megvan az ellenpontja az eredetileg negatív apakomplexuson belül, ez pedig Hitler.
0548# Hitlernek ugye egy gigantomán negatív apa komplexusa volt, de ő nem ponttá zsugorodott, hanem mindenki mást
0557# igyekezett ponttá zsugorítani. Ez ugyanúgy negatív apakomplexus.
0562# Kafka van az egyik oldalon, és Hitler van a másikon. Tehát látjuk, hogy milyen döbbenetesen más életút is lehet,
0572# de a dinamika ugyanaz! Csak az egyik végig azonosul az elnyomott gyerekkel (ez Kafka), a másik pedig azonosul az
0581# elnyomó apával (az meg Hitler).
0584# Na jó. Megyünk akkor tovább. Azt mondja: hamar letartóztatják. Nézzük csak meg, mit mond neki a felügyelő. A
0593# következőt:
0594# Ha pedig most nem is válaszolok a kérdéseire (mármint amit Josef K. tesz föl a felügyelőnek), azért ajánlom: ne
0603# annyira ránk gondoljon és arra, hogy mi történik majd önnel; gondolkozzék inkább többet önmagán.
0611# A felügyelő a letartóztatásakor elmondja a kulcsmondatot: kedves Josef K., gondolkodjék többet önmagán! Jozef K.
0621# pedig százhetven oldalon keresztül (tévedtem, mert 201 oldalon keresztül) nem gondolkodik önmagán. Egyáltalán
0630# nem, csak azon, hogy kívül kiket lehetne megtalálni ahhoz, hogy azok kívülről segítsenek neki. Illetve a 201.
0639# Oldalon gondolkodik magát, csak akkor már néhány perc múlva meg fog halni.
0645# Na most. Mit mond a felügyelők a letartóztatás/föltartóztatás kapcsán? Azt mondja: most nyilván bankba akar
0654# menni. (Mert hát bankban dolgozik Josef K.; tudjátok, hogy mit Franz Kafka jogi doktor volt, és egy
0663# biztosítótársaságnál dolgozta le az életét.)
0666# Most nyilván a bankba akar menni? - A bankba? - kérdezte K. - Azt hittem, letartóztattak. - K. kérdésében volt
0676# némi dac, mert bár nem fogtak vele kezet, mégis, különösen mióta a felügyelő fölállt, úgy érezte, egyre
0684# függetlenebb ezektől az emberektől. Játszott velük. Elhatározta, hogy ha netán elmennek, utánuk fut, egészen a
0694# ház kapujáig, s felajánlja nekik: tartóztassák le. Ezért is ismételte meg: - Hogyan mehetnék a bankba, ha
0702# letartóztattak? - Vagy úgy - mondta a felügyelő, már az ajtóban -, ön félreértett. Letartóztattuk, igaz, de ez
0712# ne gátolja hivatása teljesítésében. Megszokott életmódjában sem korlátozzuk. - Akkor nem is olyan nagyon rossz
0721# az őrizetbe vétel - mondta K., és közelebb lépett a felügyelőhöz. - Sosem gondoltam másként - mondta az. - De
0730# akkor, úgy rémlik, arra sem volt nagy szükség, hogy értesítsen letartóztatásomról - mondta K., és még közelebb
0739# lépett.
0740# Vagyis: Josef K. semmit nem ért és fog föl a helyzetből. A történet azzal kezdődik, hogy valakinek, akinek
0749# negatív apakomplexusa van, egyszer csak valami halvány fény megjelenik a tudatában, hogy föl vagyok tartóztatva.
0758# Hogy valahogy nem azt az életet élem, amit szeretnék. Itt van... Ugye? És ez egy felügyelő képében érkezik.
0767# Valami itt nem stimmel az életemmel. És azt mondja erre Fromm, hogy milyen zseniális, ahogy Kafka ezt leírja:
0777# Természetesen a hétköznapi életet, a rutint és a szerepeit minden további nélkül viheti tovább Josef K, hiszen
0786# egy negatív apakomplexusú ember is minden további nélkül éli az életét - bent van a szerepeiben és a komplexusa
0795# alapján létezik. Semmi őt ebben nem akadályozza meg - csak éppen nem él. Azt mondja:Josef K. tulajdonképpen
0804# halott, ezért igazán nincs is őt miben megakadályozni. Aztán: Josef K. tehát semmi mást nem igyekszik, mint
0813# védeni, menteni magát; de nem találkozni magával. Nem fölismerni az igazságot. Minden igyekezete: segítséget
0822# találni és kapni másoktól - 190 oldalon keresztül. Mi az ő tragédiája? Az, hogy nem ismer föl egy nagyon fontos
0832# különbséget, amiről beszéltünk. Emlékeztek? A házasságtörésen ért asszonnyal kapcsolatban. Vagyis: hogy van a
0841# törvény szintje, a "hatóság" szintje; van a lelkiismeret szava; és van a spirituális-ontológiai-egzisztenciális
0850# mélység. A Szentléleknek a szava. Van ez a három szint. Azt mondja Fromm (ez az ő megközelítése): Josef K-nak a
0860# tragédiája az, hogy nem tud különbséget tenni a törvény és lelkiismeret szava között, és kizárólag a törvénnyel,
0869# a hatósággal kapcsolatban határozza meg magát. Ezért is igyekszik kibújni alóla, azért igyekszik valahogy a pert
0878# valamiképpen (protekció és egyebek által) valahogy megnyerni, miközben tulajdonképpen sosem teszi föl a
0887# leglényegesebb kérdéseket. És a lelkiismeretének a szavát egyszerűen nem engedi közel magához. Vagyis Josef K
0896# egy olyan valaki, aki negatív apakomplexusa miatt kizárólag a nagy Hatóság alatt él, azzal való vonatkozásában
0906# telik minden perc és napja. És a mélyebb szintre nem tud eljutni. S akkor Fromm a következőt mondja. Van itt a
0915# kisregényben egy fontos találkozás találkozás: a pappal. Ezt szeretném elolvasni. A pap ugyanis Josef K-ban a
0924# lelkiismeret szavát testesíti meg. Ha képes lenne a papra hallgatni, meghallani amit a pap mond neki, akkor a
0933# törvénytől el tudna jutni egy mélyebb hangra (itt belül); a lelkiismeretnek a szavához. Azt mondja:
0942# Te vádlott vagy - mondta nagyon halkan a pap. - Igen - mondta K. -, értesítettek róla. - Akkor téged kereslek -
0951# mondta a pap. - Én vagyok a börtönkáplán. - Értem - mondta K. - Azért hívattalak - mondta a pap -, hogy
0960# beszéljek veled. - Nem tudtam - mondta K. - Én azért jöttem ide, hogy megmutassam egy olasznak a dómot.
0968# (Már templomban vannak, és egy olasznak akarta megmutatni Josef K. a dómot, de a dómban találkozik Josef K. a
0977# pappal.)
0978# - Hagyd a mellékes dolgokat - mondta a pap. - Mi van a kezedben? Imakönyv? - Nem - felelte K. -, album a város
0987# látnivalóiról. - Tedd le - mondta a pap. K. oly hevesen hajította el az albumot, hogy az kinyílt, és gyűrött
0997# lapokkal csúszott egy darabig a kövön. - Tudod, hogy rosszul áll a pered? - kérdezte a pap. - Magam is úgy érzem
1006# - mondta K. - Mindent elkövettem, de eddig sikertelenül. Persze, még nem készültem el a beadvánnyal. (Halljátok?
1015# Kifele, kifele)
1017# - Mit gondolsz, mi lesz a vége? - kérdezte a pap. (Tehát itt Josef K. a lelkiismerettel beszél.)
1025# - Azelőtt úgy véltem, jól végződik - mondta K. -, most már néha magam is kételkedem benne. Nem tudom, mi lesz a
1034# vége. Te tudod? - Nem - mondta a pap -, de félek, rossz vége lesz. Bűnösnek tartanak. Az alsó fokú bíróságnál
1043# feljebb talán nem is jut a pered. Legalábbis egyelőre: bizonyítottnak tekintik a bűnödet. - De én nem vagyok
1052# bűnös - mondta K. -, ez tévedés. Hogyan lehet egyáltalán bűnös az ember? Hisz mindnyájan emberek vagyunk,
1061# egyikünk is, másikunk is. (Hmm, hmm.) - Ez igaz - mondta a pap -, de hát így szoktak beszélni a bűnösök. - Te is
1071# elfogult vagy velem szemben? - kérdezte K. - Nem vagyok elfogult - mondta a pap. - Ó, köszönöm - mondta K. -, de
1080# a többiek, akik részt vesznek az eljárásban, mind elfogultak velem szemben. S ezt a pártatlanokba is beleoltják.
1090# Helyzetem egyre nehezebb. - Félreérted a tényeket - mondta a pap -, az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás maga
1099# válik lassanként ítéletté. - Így van hát - mondta K., és lehajtotta fejét. - Mit teszel legközelebb az ügyedben?
1108# - kérdezte a pap. - Még segítséget keresek - mondta K., és fölemelte fejét, hogy lássa, hogyan ítéli meg ezt a
1118# pap. - Vannak még más, bizonyos lehetőségek, amelyeket nem használtam fel. - Túlságosan sok idegen segítséget
1127# keresel - mondta helytelenítően a pap -, és főleg nőknél. Nem veszed észre, hogy ez nem segít igazán? - Igazat
1136# adnék neked néha, sőt sokszor - mondta K. -, de nem mindig. A nőknek nagy a hatalmuk. Ha néhány ismerős nőt rá
1145# tudnék venni, hogy közösen dolgozzanak értem, keresztülvágnám magamat. Kivált ennél a szinte csupa
1154# szoknyapecérből álló bíróságnál. Mutass csak messziről egy nőt a vizsgálóbírónak, s ő, csak hogy időben
1162# odaérjen, átgázol a bírósági asztalon és a vádlotton. - A pap a mellvédre hajtotta fejét, úgy látszik, csak most
1172# kezdte nyomasztani a szószék teteje. Miféle ítéletidő lehet odakint? Nem borús nap volt ez már, mélységes mély
1181# éjszaka volt. A nagy ablakok egyetlen üvegfestménye sem vetett még egy csillámot sem a sötét falra. És a
1190# sekrestyés épp most kezdte sorra oltogatni a főoltár gyertyáit. (Értjük, ugye? Odabent...)
1197# - Haragszol rám? - kérdezte K. a papot. - Talán nem tudod, miféle bíróságot szolgálsz. - Nem kapott választ. -
1207# Ezek csak az én tapasztalataim - mondta K. Odafent még mindig csönd. - Nem akartalak megbántani - mondta K.
1216# Ekkor a pap lekiáltott K.-nak: - Hát már a lábad elé sem látsz? - Haragos felkiáltás volt, de úgy hangzott, mint
1225# amikor az ember zuhanni lát valakit, s mert maga is megrettent, óvatlanul, akaratlanul felkiált.
1233# S nézzük meg körülbelül (ez kb. 10 sor) a pappal való találkozásnak a végét.
1240# Egy bank cégvezetője vagyok, várnak rám, csak azért jöttem ide, hogy egyik külföldi üzletfelünknek megmutassam a
1249# dómot. - Nos - mondta a pap, és kezet nyújtott K.-nak -, akkor eredj. - De egyedül nem tudok eligazodni a
1258# sötétben - mondta K. - Menj balra, a falhoz - mondta a pap -, aztán végig a fal mentén, mindig csak mellette, és
1267# egy kijáratra találsz. - A pap csak néhány lépésre távolodott el, de K. már hangosan felkiáltott: - Kérlek, várj
1277# még! - Várok - mondta a pap. - Nem akarsz még valamit tőlem? - kérdezte K. - Nem - mondta a pap. - Az imént
1286# olyan barátságos voltál hozzám - mondta K. -, és mindent elmagyaráztál nekem, most meg úgy hagysz itt, mintha
1295# semmi gondod sem lenne rám. - De hisz el kell menned - mondta a pap. - Nos igen - mondta K. -, érts meg. - Előbb
1304# te értsd meg, ki vagyok én - mondta a pap. - Hát te vagy a börtönkáplán - mondta K., és közelebb ment a paphoz;
1314# nem kellett azonnal visszatérnie a bankba, ahogy állította, maradhatott volna még nyugodtan. - Vagyis a bíróság
1323# tagja vagyok - mondta a pap. - Miért is akarnék hát tőled valamit? A bíróság semmit sem akar tőled. Befogad, ha
1333# jössz, és elbocsát, ha távozol.
1335# Hát ez gyönyörű. Ez pontosan az, mint amikor valaki azt álmodja, hogy egy rém üldözi őt. Hhh, hhhh, hhhhhehh,
1344# hát mit akarsz te tőlem, te gonosz rém?!?? Hé? Hát te álmodsz engem. Ugye, amikor: Hááá, komplexus, mit akarsz
1354# tőlem?! Miért zársz be?!? Én? Hát én vagyok a te komplexusod. Én nem akarok tőled semmit. Ha akarsz, maradsz -
1363# ha akarsz, mész!
1364# Na. Nem találja Josef K. az utat a sötétben egyedül. De nem is akarja megtalálni az utat egyedül - semmi mást
1373# nem tud elképzelni, mint hogy mások segítsék és vezessék ki a sötétből.
1379# Na, és akkor a legvége. Ez már csak rövid. 199. Oldal - két oldallal a halál előtt.
1386# " Most már csak egyet tehetek - mondta magában, s lépteinek és a másik kettő lépéseinek egyöntetű ritmusa
1395# megerősítette gondolatait.
1397# Ugyanis a két hóhér, aki a kivégzést elvégzi, az megy utána. Ugye a hóhér, aki a kivégzést elvégzi: a komplexus,
1407# végérvényesen bekebelezi őt. Vége. Nincs megszületés. Azt mondja:
1412# most már csak egyet tehetek: mindvégig nyugodtan megőrzöm mérlegelő értelmem. Mindig húsz kézzel akartam
1421# belenyúlni a világba, s ráadásul nem is helyeselhető célból. Ez hiba volt. (Na, itt valami fény dereng.)
1430# Most mutassam meg, hogy még az egyéves perből sem okultam? Nehéz felfogású emberként távozzam? S utóbb tán azt
1439# mondják rólam, hogy a kezdetén be akartam fejezni, s most a végén újrakezdeném a pert? Nem akarom, hogy ezt
1448# mondják. Hálás vagyok érte, hogy e félig néma, értetlen urakat adták mellém erre az útra, és rám bízták, hogy
1457# elmondjam magamnak, ami szükséges. "
1460# Hallható, ugye? A pert újra lehetne kezdeni, hogyha eljutna a lelkiismerete szavához - de hát "Akkor még azt
1469# mondanák rólam, hogy egy évig nem jött rá? Akkor inkább így távozom az életből".
1476# Na, a legvége.
1477# ...akkor már a torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szívébe döfte s kétszer megforgatta a
1487# kést. K. szeme megtört, de még látta, hogy a két úr szorosan az arca előtt összedugja a fejét, s az ő
1495# végvonaglását figyeli. - Akár egy kutya! - mondta K., s úgy érezte, szégyene talán még túléli őt.
1503# Ma vacsorázzatok még egyet. Muszáj! Vagy szívjatok friss levegőt, vagy...
1510# Azt mondja tehát Fromm: K.
1512# pusztulását az okozza, hogy az élet forrását kizárólag kint látja (törvény, elvárás, szabályok), és a belső,
1522# szabad lelkiismeret szavához nem jut el. És akkor tegyük hozzá, hogy mi már azt is tudjuk, hogy a mögött, az
1532# alatt is van egy sokkal mélyebb szint. Ez az ontológiai, egzisztenciális, spirituális, a Szentlélek szintje.
1542# Azért mondok ennyi szót, mert nem tudom magyarul. Tehát valami mély szint.
1548# És itt akarnék, ezt ígértem, a spiritualitásról pár szót szólni. Mert nagyon érdekes, hogy Fromm éppen ebbe a
1558# világba kalauzol el minket. Emlékeztek ugye a történetre az asszonnyal, a szamáriai asszonnyal ott a kútnál,
1568# Jákob kútjánál. Jézus folyton-folyvást a legmélyebb szinten, a spiritualitásnak a szintjén beszél az asszonnyal,
1578# az asszony meg az első két szinten válaszolgat. "De hát nem így szoktuk, ez a szokás, ez a törvény, úgy kell
1588# csinálni..." Jézus pedig marad, hogy hátha az asszony, hátha, hátha... mint Josef K soha, meghallja ezt a
1598# hangot. S emlékeztek, az asszony mivel szalad el? Elmegy a falubéliekhez, és azt mondja: "Mindent megmondott
1608# rólam, amit tettem!" És ti nem tudom, hogy elfogadtátok-e tőlem azt az értelmezést, hogy ebben a mondatban nem
1618# az van, hogy tudja, hogy hat férfi volt az életemben, vagy nem tudom én hogy, hanem azt mondja, hogy "Tud rólam!
1628# Számítok neki! Fölfedezett engem!" S ezt azért gondolom, képzeljük el, ahogy a kisregény befejeződik, a szégyene
1638# talán túléli Josef K-t. Most képzeljünk el egy asszonyt, aki délben megy a vízért a szégyene miatt, hogy nehogy
1649# kelljen bárkivel is találkozni, majd a mesterrel való találkozás után rohan mindenfelé, és azt mondja:
1658# "Képzeljétek, bűnös vagyok, bűnös! És tudják rólam!" Elképzelhető ez? Teljesen irreálisnak tartom. Tehát ha
1668# ennek a mondatnak az lenne a tartalma, hogy "Egy óriási élmény! Valaki más is tudja, hogy én bűnös vagyok!" És
1678# ezt még örömmel elújságolja, ennek semmi teteje nincsen. Annak azonban van, hogy ennek a mondatnak van egy
1688# szinte ki nem mondott része. Hogy pontosan tudta, hogy ki vagyok, és szóba állt velem. Hogy pontosan ismerte az
1698# életem, s tőlem kért vizet. Tehát az asszony ebben a történetben a spiritualitásnak, a harmadik szintnek a
1707# talajára tudott állni. Mi most a nehézségünk? A nehézség az az, hogy Jézus azt mondja: "Ha tudnád, hogy ki
1717# beszél veled, éltető víznek a forrásai fakadnának belőled". A kérdés az, hogy mi, akik itt vagyunk, ismerjük-e
1727# az éltető, elevenítő víznek a forrását a szívünkben. Hogy ez megvan-e nekünk? Hogy onnan nekünk jön-e valami?
1737# Van-e erről tapasztalatunk? Ugyanis ha valaki csak az első, vagy az első két szinten lát, akkor Jézusnak a
1747# magatartása és a példabeszédei valamiképpen a törvénynek és az erkölcsnek valami rettenetes, érthetetlen
1756# fölrúgását jelentik. Egyszerűen sehogy másképpen nem lehet azokat értelmezni. Hát, ha számomra a világ törvény
1767# és erkölcs, akkor az, hogy Jézus a házasságtörésen ért asszonynak azt mondja, hogy "Menj, és többé ne vétkezzél,
1777# én sem ítéllek el" - ennek nem tudunk más értelmezést adni, mint azt, hogy Jézus egy fölforgató, aki egyszerre a
1787# törvényt, a hagyományt, és a jó erkölcsöket szembeköpte. Ha elolvassuk az Újszövetség legszebb példabeszédeit és
1797# történeteit, a kérdés az az, hogy mennyire akadunk fönn rajtuk. Ha az első két szinten látjuk és értelmezzük az
1807# életet meg magunkat, akkor ezek a történetek állandóan valahogy érthetetlen történetté válnak, mindig egy kicsit
1818# bosszantó történetté, úgy érezzük, fölszisszen bennünk valami és azt mondjuk, "Na, azért mindennek van határa!".
1828# Ugye, amikor fölfogadja a szőlősgazda a munkásokat, az egyik dolgozik 12 órát, a másik egyet, és azt mondja:
1838# "Tudod mit, aki egy órát dolgozott, az is ugyanannyit kap." S erre mennek panaszra, hát azért mindennek van
1848# határa! S akkor a történetben visszakérdez a gazda: "Téged zavar, hogy én jó vagyok?" Azt akarom most nektek
1858# mondani, hogyha az Újszövetségnek ezek a történetei valamiféle dühöt keltenek bennetek, akkor az egy kérdést
1867# tesz föl: Hol van a forrás bennetek? Ha belül ez a forrás valamennyire élő és eleven, akkor ezeket a
1877# történeteket nagyon értjük. Pontosan tudjuk, hogy nem támadás a törvény és az erkölcs szava ellen. Szó sincsen
1887# róla. Csak az életnek ebből a legmélyebb szintjéből hangzik el valami. Tudjátok, Jézus a biblikusok szerint
1897# körülbelül két évet tanított. Két év bőven elég volt ahhoz, hogy azok a tömegek, akik csak az első két szinten
1907# voltak képesek látni az életet, kicsinálják. Mert a spiritualitásnak az üzenetét nem is voltak képesek
1916# meghallani. Az az üzenet ott áradt. "Mi nem akarunk semmit. Ha jössz, jössz, ha mész, mész. Ha belépsz, itt
1926# leszel, ha nem lépsz be, nem leszel itt." Pont így. De nem akarlak titeket bántani. Dehogy akarlak bántani!
1936# Miért van az, ha valamelyikünk a spiritualitásnak ezt a belső forrását nem tapasztalja? Az nem a te hibád. Az
1946# nem azért van, mert te rossz vagy. Nem azért van, mert értéktelen vagy, mert erre sem vagy képes, dehogy is
1955# ezért van! hanem azért van, mert ahogy nőttünk és növekedtünk föl, erről a forrásról nem kaptunk elég üzenetet.
1966# 
1966# Ha az apukánkkal, anyukánkkal, nagyszüleinkkel, testvéreinkkel, tanárainkkal, barátainkkal, pappal való
1978# kapcsolatunkban megtapasztalható lett volna ez a forrás, akkor ma tudnánk, hogy ez itt van, s tudnánk
1990# tisztogatni. A probléma ott van, hogyha a személyiségfejlődésünkben ezt a forrást sosem mutatták meg. Ha nem
2003# ittunk belőle soha, akkor honnan tudnánk, hogy van? Ha soha senki oda nem vezetett el bennünket, akkor nem
2016# tudnunk róla, s akkor az nem tud megeleveníteni bennünket. Ez azt jelenti, hogy ezért fontos a
2028# személyiségfejlődés és a spiritualitás útját egyszerre járni. Mert nem egyszer, tudjátok, mindig ez a képem, ott
2041# van a forrás, de ha a személyiségfejlődés elakadt, akkor a forráson ül egy rusnya béka. Egy undorító, rusnya
2054# béka, és a fenekét nyomja az éltető forrás, értitek? Bidének használja az élet vizét a rohadt békája. Azt a
2067# békát onnan el kell... menjen a mocsárba, oda való! Ne az én forrásomon üljön! Most próbálom ezt közel hozni.
2080# Hogyan tudunk vagy tudtunk volna tudomást szerezni az élő víz forrásáról idebent? Nagyon egyszerűen akarom
2093# mondani. Úgy, hogy a szüleink és a nekünk fontos emberek folytonosan áldást adtak az életünkre. Ha folytonosan
2106# áldást kapunk az életünkre, ha a létünkre azt mondják, de nagyon konkrét formában, hogy igen, akkor áldott
2119# emberként lehet élni és ez a forrás élhető, elérhető. Mondom, hogy mit jelent az, hogy a nekünk fontos személyek
2133# áldást adnak az életünkre. Először is: akarják, hogy legyünk. Tehát, amikor foganunk és születünk, akkor a
2146# szüleinkben az van, hogy akarom, hogy legyél. Akkor áldást adnak az életünkre, s ez a forrás meg van nyitva.
2159# Második. Ha te lánynak születsz, akkor az apukád és az anyukád rád néz, és azt mondja: "Az én lányom! De jó,
2172# hogy lány! Jaj, de csodás! Az én lányom!" És nem azt mondják, hogy "Úúú, fiút vártunk!" Ha azt mondják, hogy "Az
2185# én lányom!" , akkor áldást adtak az életünkre, a létezésünkre. Mert nem csak úgy vagyunk, hanem kisfiúként és
2199# kislányként vagyunk. Ha fiúk vagyunk, ugyanez. "De jó, hogy fiú!"
2206# Aztán. Áldást jelent az, hogy megengedik azt, hogy gyerekek legyünk, mikor gyerekek vagyunk. Ha a szüleink nem
2220# engedik meg, hogy gyerekek legyünk - kicsik, amikor kicsik vagyunk, közepesek, amikor közepesek vagyunk, ovisok,
2233# amikor ovisok... Ha igent tudnak mondani... Például kedves ismerősömnél voltam. Első gyereke született meg. Az
2247# nagyon nehéz. Az olyan nehéz... Én már csak tudom. Mi történt a drágával? Ugye fejében egy csomó nevelési elv.
2260# Ott van az a pici gyerek, három hónapos. Alszik egész délelőtt. Az anyában növekszik a szorongás. "Hát azért ez
2273# nem járja. Éjszaka kell aludni, délelőtt van, hogy fog akkor... Hogy lesz a szoptatás?" Fölkelti. A gyerek egy
2287# órán keresztül sír. Az anya nagyon nehéz helyzetbe kerül: valamit csinálni kell egy olyan gyerekkel, akivel
2300# semmit nem kellett volna csinálni, de most már kell. Ezért, mi máshoz is nyúljon, igyekszik megszoptatni. De nem
2313# éhes, hanem álmos. Rettenetesen nehezen fanyalodik arra, amire nem fanyalodna, hogyha engednék, hogy ne
2326# fanyalodjon. De hát mindegy, cici, cici. De miután nem éhes és nem esik jól, büfiztetni kell sokat. Másfél óra.
2339# Mindig, mikor jönnek a kísérletek, hogy letenni őt, megint fölsír. Mert már nem bír elaludni, mert föl van
2352# verve. Értitek ezt? Ez a drága anya! De tényleg, aranyos, ez az első gyerek! Csinált magának egy 3 órás bulit. S
2366# halálos fáradtan, teljesen kipurcanva délután fél négykor ebédelt. Adhatott volna áldást a pici babájára: ha
2379# alszik, aludjon. Ha kicsi, akkor legyen kicsi. Ha gyerek, ne kelljen neki kis okos felnőttnek lenni. Ha egy
2392# gyerek rohangászni akar, ne kelljen neki 8 órát tanulni. Ne kelljen! Egy gyerek ne 8 órát tanuljon, ez
2404# katasztrófa! Rohangásszon! Zenéljen, énekeljen, fessen, rajzoljon, bulizzon, barátkozzon, sportoljon, azt
2417# csinálja! És úgy néha írjon valamit a leckefüzetébe. Egy olyan gyerek, akinek megengedik azt, hogy gyerek
2429# legyen, hatékonyan tud az iskolában is létezni. Persze, hogy kellenek korlátok, persze, hogy kell. De hát ez egy
2443# őrület, tudjátok, ez a vesszőparipám, hogy a gyerekünkkel azt tesszük, hogy mindig éppen egy életkorral nagyobb
2456# feladatra próbáljuk őket rávenni, hogy majd megállják a helyüket az életben. És végül annyira nyomorulttá
2469# tesszük őket! Mert éppen soha azt nem élhették meg, amit éppen, csak úgy... Ugye onnan indultunk, hogy áldást
2482# adni az életre. Hogy a gyerek lehessen gyerek. Nem kell eldöntenie, hogy az apának vagy az anyának van igaza; a
2496# válóperbe nem hívjuk meg tanúnak. Ha szerelmes, nem beszéljük róla le - "Jaj, lányom, szerelmes lettél, úúúú,
2509# átkozott gyötrelem, na! Beütött! Eddig az a boldog gyerekkor, ó, ó." Mikor menstruál, akkor nem sziszegünk: "Ó,
2522# te szegény, női sors! Téged is elért!"
2527# Mit jelent az, hogy áldást adok az életre? Azt jelenti, hogy szabadon választhat partnert. Hogy nem azt kell
2540# neki választani, akiről azt gondoljuk, hogy "Annyira klassz srác! Nem tetszene?" -"Nem!"
2551# Szabadon választhat hivatást. Kedves édesanyák! Ne ajánlgassátok fel gyermekeiteket papi meg szerzetesi
2563# hivatásra a Jóistennek! Ajánld föl magadat! Ezt tudnám sokkal csúnyábban is mondani. Mária Rádió, könyörögj
2576# érettünk!
2577# Ha szabad volt érezni otthon, szabad volt gondolkodni, szabad volt tévedni, akkor áldást kaptunk az életünkre.
2591# és hogyha megtapasztaltuk azt, hogy kértünk macit a szüleinktől, és nem kaptuk, de azért szerettek, akkor is
2604# áldást kaptunk az életünkre.
2607# Ha valamit nagyon, nagyon, nagyon akartunk és nem lett úgy, de a szüleink továbbra is szerettek bennünket, akkor
2621# áldást kaptunk az életünkre.
2624# A nehézség az az, hogy nem biztos, hogy kaptunk ilyen értelemben megfelelő áldást az életünkre, igent arra, hogy
2638# legyünk annak nagyon sajátos vonatkozásaival. Ha ezt nem kaptuk meg eléggé, akkor ez a forrás egy béka feneke
2651# alatt buzog. A béka meg menjen a mocsárba!
2656# Mennék még most tovább. Ez azt jelenti, hogy az Istennel való kapcsolatunkban, a spiritualitásunkban állandóan
2669# rettenetes dilemmákhoz jutunk, amelyek feloldhatatlannak tűnnek. Nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy valaki ne
2683# jönne oda hozzám, és ne kérné rajtam számon, hogy ha Isten jó meg szeret, akkor miért ilyen a világ. Vadidegenek
2696# odalépnek, s mint egy szürreális történetben: "Igen, és ha Isten szeret, akkor miért van vírus?" Van ennek egy
2710# kőkemény oldala. Hogy miért van tényleg sok olyan szenvedés, aminek... Nem értjük, hogy miért. Annyira miért
2723# kell szenvedni? És itt nagyon hamisnak tartom azt, mikor emberek, papok ránk akarják a vizes lepedőt húzni.
2736# "Hogy a szenvedés csak azért van a világban, mert az ember megromlott! Aha! Miért, a cunamit én fújtam?!
2748# Abszurdum ránk kenni a balhét. Igenis, itt rettenetes nehézségekhez kerülünk. A rettenetes nehézségeket azonban
2762# nem tudjuk megoldani. Én legalábbis még sosem tudtam őket megoldani. Egyvalamit lehetett tenni: fölül lehetett
2775# őket múlni. Ezt a dilemmát, hogy ha Isten szeret, miért ez, az, amaz, ezt a dilemmát nem lehet megoldani. Ha ezt
2789# meg akarom oldani, akkor egy életet elvesztegetek valamire, amit nem lehet megoldani. Felül lehet azonban múlni.
2802# S erre szeretnék nektek egy példát mondani, hogy mit értek ez alatt. Ez nem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá
2815# söpröm! Valódi fölülmúlás.
2818# Ülök egy csoportban, s az a téma, hogy Isten mindenható, meg tökéletes... Istenről folyik a beszéd, és
2831# rettenetes vita kerekedik. Mert van egy férfi, aki bátran, de nagyon óvatosan merészeli azt mondani, hogy az
2844# Istennek van egy csomó személytelen vonása. Hogy egy kicsit úgy látja Istent, hogy az olyan... a tenger zúgása,
2857# vagy valami ilyesmi, s egy kicsit szégyelli magát, mert hát nekünk, keresztényeknek illik Istent személyesnek
2870# látni. És persze rögtön föláll valaki, és azt mondja, hogy ez a minimum, hogy Isten személy, s akkor egy
2883# harmadik... Óriási vita kerekedett. Estünk egymás torkának. majd fölnégyelték egymást. Szerintetek ennek a
2896# vitának van vége? Szerintem nincs. Ez egy klasszikus olyan vita, melynek nincsen vége. Nincs. Hát már egy
2909# református egy katolikussal nem ér soha a végére! De egy evangélikussal se. Egy ortodox egy katolikussal nem ér
2922# soha a végére, úgy fogunk meghalni. Ez a dilemma már megvan, ezt már föloldani nem fogjuk. Fölülmúlni lehet.
2935# Megoldani nem lehet, fölülmúlni azt lehet. Mikor már kezdtem kicsit fáradni, hogy ott egymás torkának estek meg
2948# folyt a vér.... "Mi lenne, ha javasolnék nektek egy gyakorlatot? Benne lennétek?" Benne voltak, mert látták,
2962# hogy ebből semmi sem kerekedik ki. "Tudjátok, az lenne a jó, hogy legalább 5 percig legyen mindenki csendben, s
2975# tegye föl mindenki magának azt a kérdést, hogy mi lenne az a kép, amiben most, ha legmélyebbre megy, amilyen
2988# mélyre csak tud, el tudja képzelni, hogy milyen is az ő Istene. Milyen? De erre egy képet találjál, kérlek!"
3001# Ücsörögtünk, s utána ezek az emberek, akik még 5 perccel azelőtt késeket dobáltak egymásra, és mindenféle
3014# tekintélyekre hivatkoztak, s az egyik azt mondta: "Életemben a legnagyobb félelmet akkor éltem át, mikor
3026# felmentem kétszer egy kilátótoronyba és onnan lenéztem. Én ott úgy féltem, mint soha életemben. És most arra
3040# gondoltam, hogy Isten olyan, mikor ott állok a kilátótoronyba és nézek lefelé, és lezuhanok. Isten pedig egy
3053# olyan rugalmas háló, hogy ahogy zuhanok, velem ereszkedik, és egyáltalán nem ütöm meg magam és így leérek. Nekem
3066# Isten ilyen." Egy másik azt mondja: "Nekem meg Isten olyan, egy téli táj, rengeteg hó, megyek egyedül az
3079# erdőben, s az erdő közepén látok egy pici fényt, megyek a pici fény felé, s ott van egy picike házikó. Ahogy
3092# kinyitom az ajtót, ott van egy kandalló, valaki megrakta a tüzet, nagyon jó meleg van a házban és oda van
3105# készítve az étel. Én ilyennek képzelem el Istent." A harmadik mondja: "Nekem meg az jött, hogy ott ülök a
3117# tengerparton, a víz jön és mossa a lábamat, nyár van, de már nem forróság, melenget a nap, annyira jó itt ülni.
3131# Egyszer csak jönnek az életem fontos emberei, s teljesen mindegy, hogy konfliktusom van-e vele, utálom-e, vagy ő
3144# utál engem, mindenki odatelepszik mellém, s mind a ketten tudjuk azt, hogy összetartozunk egymással. Nekem Isten
3158# ilyen." Végigment a kör, egyszer csak senkinek nem volt kedve a másikat megfojtani, nem akartuk a másikat
3171# meggyőzni, nem gondoltuk, hogy a másiknak nincs igaza, vagy, hogy nekünk van igazunk. A problematika, amely nem
3184# oldható meg, azért feloldható! Ezt gondolom erről.
3190# Van egy csomó olyan helyzet az életünkben, nem oldható meg. A férfi több szexet akar. A nő több gyengédséget.
3203# Nem oldható meg. Legalábbis sokaknál. De feloldható, fölül lehet múlni.
3212# Most az a problematika, ha az Isten jó és szeret, akkor így, akkor úgy... Szerintem nem oldható meg. Azért nem
3225# oldható meg, mert azt gondoljuk, hogy a probléma a tárgyában kellene, hogy megoldást kapjon. Vagyis Istennek
3238# kellene megváltoznia, vagy nem tudom én mi, hogy elhiggyük neki, vagy jöjjön még egyszer ide, vagy győzzön meg,
3252# vagy csináljon legalább egyszer egy csodát... Azt gondoljuk, hogy Istennél a labda. Josef K is ezt gondolta.
3265# "Talán, ha valaki még egy kis protekciót adhatna, talán a pert meg lehetne nyerni..." Ilyenkor az Istennel való
3278# kapcsolatban tulajdonképpen az első két szinten vagyunk. Perbe fogjuk. A másik, lehet, hogy kicsit mélyebben
3291# vagyunk, mint a rabbi.... Ismeritek ezt a történetet? Rabbi hazudik egy nagyot. ... Katolikus pap hazudik egy
3305# nagyot. Megy a katolikus pap a barátjához, és mondja: "Képzeld el, mit csináltam, akkorát lódítottam, hogy..."
3318# Rabbi barátunk azt mondja:"Menj el, kérdezd meg a mi Isten barátunkat a viselt dolgairól." Rabbi elmegy, azt
3331# mondja. "Az én bűnöm az, hogy hazudtam, a te bűnöd meg az, hogy gyerekek is meghalnak." Visszamegy a másik
3344# rabbihoz, újságolja, hogy elengedte. Mire a másik: "Te hülye vagy? Ilyen olcsón megúszta?"
3355# Miből fakad a nehézség? Hogy az énből látunk. Komplexusból látunk, énből látunk. Valójában ez a dilemma nem az
3368# Isten szeretetlenségét tárja föl, hanem a saját énünk korlátait. Ugyanis ebben a dilemmában, mint oly sok
3381# dilemmában, eljutottam a saját határomig. Mikor a saját határomig eljutok, nem érdemes számon kérni ezt valaki
3394# máson, mert ezek az én határaim. Én eljutottam a gondolkodásomban, a tapasztalásomban egy határig. Ezek az én
3407# határaim. A helyzetnek az életben való föloldása és fölülmúlása ennek a határnak, a korlátnak, ami itt van bent,
3421# a felülmúlása által tud megtörténni. Mondok erre nagyon egyszerű példákat. Nem mondom, hogy megválaszolom a
3434# kérdést, mert a kérdést nem lehet megválaszolni.
3440# Például mikor az illető látja, hogy az édesanyja haldoklik. Minden erejével imádkozik az Istenhez, hogy az
3452# édesanyja ne haljon meg, mert ő nagyon szereti az édesanyját, az nem lehet, hogy ő meghal. Neki még szüksége van
3466# az anyukájára, az anyukája még nem is idős, csak hatvanvalahány éves. Így imádkozik. Az anyukája egyre betegebb
3479# és betegebb. Ő egyre kétségbeesettebben imádkozik. Miről szól az imája? Hogy ÉN, ezt ismétli különböző
3492# verziókban. Mikor 128. alkalommal is ugyanezt imádkozza, akkor picinyke lépést tesz az énből és azt mondja:
3505# "Lehet, hogy az anyámnak jobb lenne, ha most elmenne? Már nagyon sokat szenvedett." A dilemma ugyanott van, de
3518# ez az egyetlen gondolat az én kereteiből az illetőt egy hajszállal följebb teszi. Ez már bőven elég ahhoz, hogy
3531# az egész rendszer megváltozzon, hogy elkezdjen mindent másképpen látni, miközben a dilemmára nem adott választ.
3545# Egy fiatalemberrel beszélgettem, azt mondta, "Ez rettenetes, négy tantárgyból buktattak meg. Évet kellett
3558# ismételnem." S mondta és mondta, 58 percen keresztül. Én hagyom. Hogy miért is? Hogy koppanjon bele a korlátba
3571# 28-szor. Aztán az 59. percben a következőt mondja: "Kíváncsi lennék, hogy lesz-e ennek valami haszna."
3583# Viszontlátásra. Segítői hivatásomnak megfeleltem. Most képzeljük el, ha nem hagyom ezt 58 percen át mondani. Én
3597# elkezdek szorongani, elkezdem mondani neki: "Nézd, édes fiam, tudtad, hogy tanulni kell? Tudtad? Ki érdemelte
3610# meg a bukást?" De mehettem volna második szintre is: "Nézd, hát megértlek, ez most egy nagyon nehéz élethelyzet,
3624# de... nem lehet, hogy valamit neked is meg kéne tanulnod ebből a négy bukásból? Nem lehet, hogy neked valamire
3637# most már rá kéne eszmélned?" Mit teszünk ilyenkor a 17 éves diákkal? Beleütköztetjük őt a mi korlátainkba, s
3650# akkor itt is korlát, ott is, ütöm-vágom. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy eljusson a saját korlátjáig. Beleütközik,
3663# és azt mondja: "Vagy így élek, vagy hagyom ezt a dilemmát és fölülmúlom valahogy." Ez az én fölülmúlásával tud
3677# történni, a jelenkori én fölülmúlásával, aki látja valahogy Istent, aki tapasztalja valahogy az élet
3689# történéseit.
3690# Összefoglalás. De már ez is az összefoglalás része volt! Az összefoglalást most a spiritualitás felől szeretném
3704# folytatni. Tudjátok, olyan sokszor beszéltem én már nektek erről, hogy apai-anyai áldás nélkül is van élet.
3717# Hogyha ez a forrás itt bent egy picit is éltet, akkor tudjuk azt, hogy lehet, hogy az apánktól nem kaptunk
3730# áldást az életünkre és az anyánktól se, attól még áldott emberként lehet élni. Merthogy áldott emberek vagyunk.
3743# Mert mindenki, aki van, az áldottság felől nézve azért van, mert Isten akarja, hogy legyen. Akarja, és azt
3756# mondja, hogy "Legyél". Csak mondom nektek, hogy nekem milyen fájdalmam volt az, hogy a szüleim elváltak. És hogy
3769# az összes paptársam, akiket fölszenteltek pappá, esztergomi Bazilika, átélhették azt, hogy a szülei ott ülnek,
3783# együtt örülnek, hogy pap lett a fiukból. Tudjátok, hogy erre az én szüleim hogy reagáltak? Anyám azt mondta,
3796# hogy: "Én akkor fölkötöm magam meg a kutyát is!" Apám rám nézett: "Fiam, csinálj, amit akarsz." A testvéremnek
3809# elmondtam, ő azt mondta: "Feri, te hülye vagy." Nem mondhatnám éppen, hogy áldást kaptam. A legnagyobb
3822# nagyvonalúsággal sem. Az én szüleim nem voltak akkor hajlandók egymással találkozni, de egy ünnepi eseményként
3835# az apám az esztergomi Bazilikában leghátul ott állt, anyukám meg elöl ült. Hogy a lehető legmesszebbre legyenek
3848# egymástól.
3850# 
3850# Aztán a pap áldást ad a szüleinek. Ez egy gyönyörű dolog, ha a szülei megáldották őt. Ez úgy megy, hogy a
3862# szüleim megáldanak engem, áldást adnak az életemre, s mikor pap leszek, egyszer csak van egy ilyen gyönyörű
3875# pillanat, rájövünk, hogy most már egy kölcsönös viszony is van, hogy nemcsak alá-fölérendelésben tudjuk látni az
3888# életet, hanem mellérendelésben, ezért egymást meg tudjuk áldani. Tudunk úgy élni, hogy egymást meg tudjuk
3901# áldani. Ez nagyon szép. De az én szüleim nem voltak hajlandók az én első misémre eljönni együtt, ezért tartottam
3914# két első misét. Az első első misémre eljött az apukám. Én megáldottam őt. A második első misémre eljött az
3927# anyukám. Őt is megáldottam. Aztán hazamentem. "Hát, azért itt valami hiányzik. Szép, szép, de hol vagyok én? Itt
3940# valami nem stimmel!" Kigyógyultam ebből a fájdalomból. Rájöttem arra, hogy van itt egy forrás, és hogy apai,
3953# anyai és testvéri áldás nélkül is lehet élni. Zárójelben: közben persze az apukám, az anyukám és a testvérem sok
3966# más helyzetben adott azért áldást az életemre.
3972# Van, van élet! Ha ez a forrás van, akkor tudjuk, hogy áldottak vagyunk. Tudjuk. Emlékeztek, a gyerekek mit
3985# mondtak: "Áldott embernek megvan a magához való esze! Tudja, hogy képes szeretni!" S volt egy harmadik, az meg
3998# így hangzott: "A jót meg is csinálja. Arról nemcsak tud, hanem meg is csinálja."
4007# Ez akkor mit jelent? Ez azt jelenti, hogy ha kinövöm a komplexust, ami azért mindig ott marad, akkor rájövök,
4020# hogy egy nagyon mély tisztelettel viseltethetek magam felé. Egy igazi, mély tisztelettel vagyok képes saját
4033# magamra nézni. Megvan nektek ez a látás? Egy mély tisztelettel nézem magamat, ami nem a teljesítménynek szól,
4046# meg nem a törvény, meg elvárás, meg siker, vagy, hogy jó vagyok... Nem. Mély tisztelettel látni magam. Az a
4059# forrás kitisztítja a szemünket, hogy tudjunk így nézni. Emlékeztek arra a mesére? Mikor a kisördögök fönt, de
4072# lehet, hogy lent, mindegy, a gravitáció úgyis a földre hozza! Ugye egymás kezéből tépdesik a tükröt. Mert a
4085# kisördögök olyan tükröt készítenek, melyben, ha az ember megnézi magát, csak a rossz tulajdonságait látja. Ezért
4098# aztán ebben nézegetik magukat, s ettől még rosszabbá válnak. A kisördögök azonban előbb-utóbb globalizálódnak,
4111# ami alatt azt értjük, hogy innovatív módon új piacokat keresnek, vagyis eljönnek a földre, és itt is árulják a
4124# portékájukat. Igen ám, de miközben ez nagyon jó ötletnek tűnik, mivel kisördögök, nem bírják eldönteni, hogy
4137# melyikük viheti le ezt a tükröt a földre. S ahogy veszekednek és vitatkoznak egymással, kiesik a tükör a
4150# kezükből, leesik a földre, hét milliárd picike darabra törik, s egy pici darab mindenkinek a szemébe kerül.
4163# Ezért van az, mikor egymásra nézünk, mikor nézzük magunkat, akkor nem egy mély tisztelettel látjuk. A kisördögök
4176# műve!
4177# Köszönöm a figyelmeteket!

Lejegyezte: H. E. és Szabó Zoltán Illés