2009.01.27.

A pálferi wikiből

0000# Isten hozott benneteket! Nagyon köszöntök mindenkit.
0004# Ott tartunk, hogy elszakadtunk egy picit attól a (egyébként logikusan és érthetően követhető) folyamattól, hogy
0014# egymás után megnézzük hogy pozitív anya, pozitív apa, férfinél, nőnél satöbbi, mert még kettő vár ránk,
0023# de egy picit megálltunk és arra gondoltam, hogy mi lenne, hogyha erre az egészre fölülről is rátekintenénk, és
0033# emiatt jutottunk el oda, hogy kiválasztottunk egyetlen témát, ez padig a hűtlenség. A hűtlenségre való, hát….
0043# hogy is fejezzem ezt ki…. hűtlenségre való micsoda? Hajlam! Haj-haj! Hűtlenségre való hajlam! És akkor ugye
0052# próbáltuk megnézni azt, hogy amennyiben nagyon-nagyon sújtva vagyunk egy valamilyen komplexus által, akkor ez azt
0062# jelenti, hogy a komplexusnak megfelelően, de nagyon egyértelműen mondható, hogy milyen jellegű lesz az a
0072# hűtlenségre való hajlamunk, ami, ameddig a komplexusból nem gyógyulunk ki, mindenképpen van, és hat ránk, és
0081# mozgat bennünket. És emlékeztek, akkor ezt mondtuk, hogy a pozitív anya komplexusnál jogom van hozzá, ez jár
0091# nekem, ez a természetes, ez így normális… hrrr. A pozitív apa komplexusnál, hát a férfiből árad az élet, ha
0101# éppen a férjemből nem árad az élet felém, ugye ami egyet jelent azzal, hogy a férfi csodálattal, hódolattal
0110# satöbbi néz arra a nőre, vagy próbál tidim-didim, újból és újból 50 éven keresztül akarja meghódítani,
0119# hogyha ez nem így történik, hát akkor muszáj egy másik férfit találni, akiből viszont árad az élet. Ha
0128# negatív anya komplexus van, akkor a szexualitáson vagy a teljesítményen keresztül valamennyi élethez jutok, akkor
0138# legalább azon keresztül tudok valahogy kapcsolódni, valami intimitás-szerűt begyűjteni. S a negatív apa
0148# komplexusnál pedig hátha egyszer rátalálok az igazira, ezért aztán keresem-keresem és újból és hátha ő lesz
0157# az igazi, de persze a komplexus mintázat nem engedi meg, hogy megtaláljam az igazit, ezért újabb és újabb.
0167# Emlékeztek, erről volt szó. Mindenki másképpen lesz hajlamos arra, és máshol van az a gyönge pont, ahol könnyen
0177# el tudunk szállni. És aztán ezzel összefüggésben a komplexusoknak a pozitív oldalát is megnéztük, egyrészt
0186# van nekik egy csomó pozitív oldaluk, de összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy természetesen minél komplexusosabbak
0196# vagyunk, annál inkább az élet a komplexuson keresztül érkezett el hozzánk. Hát hogy máshogy? Akkor az élet is
0206# onnan jön, s emiatt egy nagyon sajátos dilemmába kerülünk, hogy miközben az élethez ragaszkodunk, valójában a
0216# komplexusba kapaszkodunk. Ennek a megkülönböztetése nem történik meg. A komplexus és a komplexuson keresztül
0225# érkező élethez ragaszkodunk, és valójában azt mondjuk, hogy hát onnan jön az élet, nekem az élet kell, én
0235# így tudok élni! Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, pozitív apa komplexusa van, gyönyörűen fejezte ezt ki,
0244# anélkül, hogy elolvasta volna Verena Kast összes műveit, egyszerűen csak azt mondta: Tudod Feri, férfiak nélkül
0254# olyan vagyok, mint egy múmia. Komoly és mély önismeret. És nagyon jól megmutatkozik az a rettenetesnek tűnő
0263# dilemma, hogyha elengedem a komplexusomat, vagy próbálok kinőni belőle, akkor az első fázis olyan, mintha
0273# múmiává válnék. Egyszer csak az élet, ahogyan eddig jött, nem fog jönni. Nem tudjuk biztosan, hogy akkor jön-e
0283# élet, vagy honnan jön, és akkor az hogy lesz? Ezért aztán egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki akarnánk nőni a
0292# komplexusainkból, mert hiszen most már ezt nem mondom akkor még egyszer. Igen.
0299# Így jutottunk el oda, hogy egyrészt tehát a komplexusaink is hajlamossá tesznek bennünket a hűtlenségre, nagyon
0309# sajátos módon, komplexusos módon, s közben pedig tulajdonképpen ez a négy gondolat is elsősorban a nőkre
0318# vonatkozott, egye az nekünk sokkal könnyebb, és utána pedig hozzá igyekeztünk tenni ehhez a listához néhány
0328# evolúciós fölismerést. Például azt, hogy minden férfi két nőt vesz el, ugye emlékeztek erre, egyet aki éppen
0338# fogékony állapotban van, termékeny napjait éli, és egyvalakit aki éppen nem a termékeny napjait éli, és az a
0347# nő aki a termékeny napjait éli, hát általában nem a férjére vágyódik.
0354# Az a valaki, aki pedig éppen a terméketlen időszakában van, ő a férjére vágyódik, csak nem akar vele
0363# lefeküdni. Ezt most nagyon csúnyán mondtam, kisarkítva, természetesen szép napok akadnak, de hát az evolúció az
0373# evolúció, emeljük meg a kalapunkat előtte. Ezért aztán egy nő termékeny napjaiban ne adja be a válópert,
0383# várjon két hetet, ez a legbölcsebb papi tanácsom. Legkomolyabban, nézd meg, hogy hogy állsz, azt úgyis tudod, és
0394# akkor nyugi nyugi, várj legalább két hétig, és ha terméketlen időszakodban is – de ne a menstruáció előtt
0403# napokban, azt se, azt is kizárjuk – tehát aki abban a bizonyos tíz napban is válni akar, az már tényleg komoly.
0414# Ott akkor azzal foglalkozni kell, egyébként nyugodtan ereszd el az egészet, és tudd, hogy nő vagy. Másról nincsen
0424# szó, csak erről. Nos különösebben nem kell belemennünk, ez-ez-ez, és akkor említettem a mélységes
0434# együttérzésemet a jókislányok iránt. Ez az utóbbi időben támadt fel bennem, amióta a – főleg mondjuk a
0443# keresztény -jókislányok sorsával mély együttérzésem nem lett, és hát itt sokféle forgatókönyve lehet ennek,
0453# de mindenesetre végignézek rajtatok. Hát igen. Nem könnyű nektek. Sőt, nagyon nehéz, mondjuk ezt inkább,
0463# merthogy elismételjem, ezt, vagy megvan ez? Hagyjuk, hát értitek? Ismételjem azért? Beazonosíthatók… na tehát
0473# hogy a jókislány mitől jókislány? Pl. attól, hogy kibírja a magyar iskolarendszert. Ahogy egy bölcs pedagógus
0483# ismerősöm mondta, kérem szépen, a magyar iskolarendszer a nőknek való, ami azt jelenti, hogy nekik se, csak ők
0494# valahogy kibírják. Ez aztán azt jelenti, hogy mos képzeljünk el egy nőt, aki nemcsak apucinak – anyucinak akar
0504# megfelelni, és persze a nő volta miatt alkalmas is arra, hogy ráhangolódjon, együttérzőbb legyen, hát
0514# alkalmasabb rá. Plusz még az iskolában is belefeszül, hogy jó jegyeket hozzon; erre is alkalmasabb, mert a
0524# tanárban is embert lát, nem úgy, mint a férfiak. A nők hajlamosak a tanárban is embert látni, még serdülő
0533# korukban is, ezért aztán, főleg ha jókislányok. Ez azt jelenti, hogy egy nőnek most a szocializációról nem is
0544# beszélve – sokszorosan könnyebb egy egyoldalúan jókislány-életmódra ráállni, ebben az is benne van, hogy hát
0554# akkor keressük az igazit, az igazit gyorsan meg kell találni, mert egy jókislány nem hózza sokáig az időt az
0564# igazival, és különben is egy mély remény van benne hogy az igazi mindenképp jön és hamar jön és elérhető
0574# mert…. ezért aztán viszonylag hamar házasság…. viszonylag hamar gyerekek, viszonylag hamar egy igazi
0583# apa-figurát sikerül találni. Hát mi mást? Húszévesen, tizenhét évesen? Mi mást találjon? Hát úgy --- nemde?
0593# Egy jókislány 17-18-19 éves korában mit tud arról, hogy őbenne milyen nő lakik? Fogalma sincs, de ez teljesen
0603# normális. Normális, csak nem …. nnnna. Ezért aztán egy ilyen gyors házasság, főleg, ha kívülről is
0613# megerősítik, – igen, ez nagyon jó, igazi apuci – s akkor ez az apuci, mert ez a dilemma, hogy alfa hím, vagy
0623# igazi apuci-maci…. hát, most a maci megy ilyen téli álmot alszik, nagyon jó, meg hát…. na jó. És akkor a nők
0633# manapság fölébrednek, ugye, egyre másra ébredtek fel, és nehéz jókislányként végigélni már az életet,
0642# nagyon nehéz, azért mert a többek között a komplexusos palackból meg az evolúciós palackból is a szellem már
0652# kigyütt. Hogy ne használjak egy germanizmust. Kigyütt. S aztán ez a szellem, kijön, akkor persze már
0662# huszonévesen, 30-40 évesen mennyi sokféle nő lakik bennem! Erre még én is rá tudok csodálkozni! Meg hogy ti!
0672# Vagy egy jókislány! Mennyi-mennyi-mennyi nő lakik bennem! Hát a férjem meg csak ennek a sokféle nőnek csak hát
0682# mondjuk egy keskeny szeletkéjét – nem is tudom, mit csinálja – fedi le, vagy fogja a kezét, vagy mi van a többi
0693# nővel itt benn, mi lesz vele?
0696# És ilyenkor tudnak egészen-egészen tehát mostmár nemcsak a férfinek nehéz, hanem a nőnek is. Ezt
0704# sikerült kiverekedni magunknak. Jó?
0707# Még egy érdekes kutatás: mit gondoltok, hogy ha a férfiakat és a nőket kérdezik, hogy a szexuális vágy, vagy a
0717# szerelem az, amit valamennyire érthetővé-igazolhatóvá teszi a hűtlenséget, ki mit mond? Ez annyira primitív
0727# kérdés, hogy nem kell válaszolni, kb teljesen hasonló arányban, de ami nagyon érdekes, a mi kultúránkban a
0737# nőknek több, mint 50%-a szerelmet, a hűtlenség indokolható okának tartja. Annyira több mint 50%, hogy éppen 75.
0747# Ennyit a szellemről, ami kivan eresztve a palackból, és hát amikor egy nő egyszer csak rájön, hogy ő mennyire
0756# másképpen és többféleképpen és színesebben is tud nő lenni, hát, ott szellemjárás van már.
0765# S ugye így jutok, szeretnék visszajutni oda, hogy akkor mit tehet a spiritualitás? Vagy mit tehetünk a
0774# spiritualitással, mit ad hozzá ehhez az egész történethez? Mit? Mit és mit? Ez izgat engem nagyon, s akkor egy
0784# történetbe el tudnám nektek mondani, hogy mit gondolok itt a spiritualitásról, hogy az micsoda. Éveken keresztül
0794# járt hozzám egy házaspár, és volt egy igazi klasszikus tipikus alap-problémájuk, rengetek más 127
0803# alapproblémával együtt, ez pedig az volt, hogy a férfi rendszerető volt, a nő pedig rendetlen. De legalábbis a
0812# férfi szemében a nő szemében mindenképpen rendetlen volt, az én szememben nem lett volna az, de nem én vagyok a
0823# férje, a nő pedig a férjét mindenképpen egy rendmániás kényszeres csávónak látta. Mi következett ebből?
0832# Végeláthatatlan mennyiségű konfliktus, és a persze egy csomó minden más konfliktussal együtt, de mondjuk a
0841# férfi nem egyszer azt mondta, hogy amikor megy haza, már kezd szorongani, hogy mit talál otthon. Hogy ő meglőtte a
0852# mamutot egész nap, hajtotta, lőtte, nemtomén, jegelte vagy vermelte vagy mit csinálta, megy haza, ő szeretne egy
0862# ilyen – hogy mondjam – egy ilyen tűrakás elé leülni, csak meg kelljen gyújtani, és akkor leírta, hogy
0871# általában olyan rendetlenség szokta őt várni – egyébként kis lakásban laknak és sok gyerek van – hogy már
0880# a bejáratnál, az ajtónak a kinyitása nehézséget szokott okozni. Az ott levő cipők és egyéb tárgyak…. és
0890# hogy hányszor és hogyan vesz mély levegőket, ahogyan a kulcs a zár…. és hhhhhhh…. ez minden, csak nem a
0899# tábortűz nézése, egy ilyen bódult éjszaka. A nő pedig ugyanezt a szorongást élte át, hogy ameddig csak én
0909# vagyok a gyerekekkel, egész szép az élet, de ahogy tik-tik-tik, ketyeg az óra mutatója, egyre jobban szorongok, és
0919# amikor bejössz, és tudom, hogy ez elviselhetetlen számomra, hogy az első mondatoddal már belém kötsz, és -…..
0929# ez éveken keresztül. Nincs változás, ugye? Hát mitől lenne már?
0934# Hogyan lép be ebbe történetbe a spiritualitás?
0939# Elmondom. Úgy, hogy a férfi spirituális lény. A nő is, de most a férfiről van szó. S akkor a következő
0947# mondja egy alkalommal – talán 3 év után – Feri! (Hát az a nagy szám, hogy nem váltak el, hanem 3 év múlva
0956# együtt voltak!) De képzeld el, én valahogy, ahogy a személyiségfejlődésben előre mentem, s tényleg előre ment,
0966# rengeteget dolgozott magán, egyszer csak a spiritualitásnak is új mélységei, forrásai fakadtak fel benne. Azt
0975# mondja, hogy képzeld, mi történt velem, egyik nap hazamegyek. De ahogy megyek haza, már érzem, hogy valahogy nincs
0985# rajtam az a görcs, és akkor eszembe jutott egy gondolat, mert az foglalkoztatott persze, mint mindig: mit találok
0995# otthon? Ez volt a kérdés: mire megyek haza? S akkor azt mondja, hogy egyszer csak rájöttem valamire. Rájöttem,
1004# hogyha hazamegyek, az olyan, minthogyha reggel felkelnék, és kinyitnám a szemem, és azt kérdezném, hogy ne: milyen
1014# időjárás van ma? Hogy tulajdonképpen, mikor hazamegyek, akkor arra vagyok kíváncsi, hogy milyen időjárás fogad
1024# engem otthon. Erre azt mondja, hogy nagyon döbbenetes változás történt bennem, mert rájöttem, hogy reggel sem
1033# dühöngök, hogy miért esik, miért nem esik, miért hideg, miért nem hideg, hanem reggel megnézem, hogy milyen.
1043# Ha hideg van, kabátot veszek, ha meleg van, sortot veszek, ha esik az eső, esőkabát és így tovább. Nem
1052# szoktam minden reggel valami miatt dühöngeni, hogy miért nem pont olyan. S akkor azt mondta: beléptem, s
1062# érdeklődve csodálkozva körülnéztem, 20 éve vagyunk házasok, de még soha így nem léptem be, körbenéztem, és
1073# azt kérdeztem: milyen időjárás van ma? És aztán, hogy így letapogattam, meg belerúgtam, meg minden, meg tudtam
1083# mondani, hogy : hát egy kicsit fagy, de legalább nem fúj a szél, és hogy ennyi. És akkor ehhez fölöltözködtem,
1094# s lett egy olyan esténk, hogy a feleségem azt gondolta, hogy más a férje. Na ez a spiritualitás. Most
1104# legszívesebben nem elemezném, és hát nem is elemzem. Mert ha én nem szívesen, hát akkor nem.
1113# Tehát megyünk tovább.
1115# Azért csak egy dolgot csak kiemelek már, hát mégis: látjátok itt a szemlélődés ugye, hogy ameddig ez a kedves
1125# pasi az énből nézett kifelé, én mit szeretnék, engem dühít, én, én, addig-addig-addig. De itt történt
1135# valami, az énből egy kicsit visszahúzódott. Hogy hova, azt ne firtassuk. Tehát ha az énből nézte volna,
1145# ugyanolyan ideges lett volna, 140 ezredszer is, tehát valami olyasmi történt, hogy nem az énből nézte a
1155# rendetlenséget, hanem valahonnan máshonnan. Ezt onnan is tudható, hogy másnap, ha hazamegy, lehet, hogy ugyanúgy
1166# dühös lesz, mint régen. Akkor az énből nézi. De ha nem az énből nézi, akkor van egy szemlélődés. Ez így
1176# van, úgy van. Nem kerülök vele rögtön ilyen én-szerű viszonyba. Hogy én, mert abban tudjátok mi van: enyém,
1186# hrrrrrrr……. Ó, igazi spiritualitás, na.
1190# Nem tudom, hogy ez csalódás lesz-e nektek, de a mai alkalommal tehát a komplexusokat fölülmúló, illetve a
1200# komplexusoknál sokkal mélyebben levő spiritualitáson és az abból fakadó lehetőségekről szeretnék beszélni.
1211# Rengeteg mondanivalóm van. Először térjünk csak vissza a mély vágyakhoz! Nem ismétlem el, felszínes
1220# vágyak-mély vágyak. A felszínes vágyak jönnek az énből, a mély vágyakra az én rátalál és rácsodálkozik,
1230# hogy jé, ilyen vágyak vannak bennem. nem az én vágyódik rájuk, hanem az én rátalál és rácsodálkozik, hogy
1241# jéééé, ilyen vágyak vannak! S hogy ezek a vágyak már attól is gazdagítanak, hogy pusztán rácsodálkoztunk és
1251# rátaláltunk, hogy vannak. Az énben lennének, tarthatatlanul kizsigerelnének minket, hiányérzet, sóvárgás,
1261# epekedés, ésatöbbi. Ezeket a spirituális vágyakat a mély vágyakat az jellemzi nagyon gyorsan, hogy a hiánya nem
1272# tesz bennünket tönkre, nem tesz sóvárgóvá, epekedővé, rossz értelemben kiüresedetté, hiányérzettel
1282# küszködővé, nem érezzük azt, ha nem tejesedik be, hogy valamiről le kellett mondani. Valamit magunktól meg
1292# kellett tagadni.
1294# Itt nagyon nagy kérdés, hogy amikor a lemondásról beszélünk keresztény emberként, akkor ez spirituális
1304# alapon áll-e, vagy az én egyik funkciója, az akarat döntötte pusztán csak így. Ha az énből történik a
1314# lemondás, kell hozzá akaraterő és hát hmmmmmm…… Pszichés energiák hmmmmm…. néha sok… néha nagyon
1324# sok….. Ha a lemondás spirituális alapú, akkor egy nagyon furcsa dolog történik, hogy az nem erőt vesz el, hanem
1335# erőt ad. De nem úgy, mint amikor az ember edzésben van, és valahogy tudjátok minél többet edzek, annál erősebb
1347# leszek… mikor elszakadt a keresztszalagom, megdöbbenve tapasztaltam, amit később el is olvasta, hogy a combizmok 3
1358# nap után elkezdenek sorvadni. 3 nap után! Tehát az énnek emiatt állandó edzésben kell lenni, erőforrások, hol
1369# vannak erőforrások…. Ha a spirituális forrásokra rátalálunk, akkor az nem olyan, hogy 3 nap múlva már
1380# sorvadok. Nem olyan. Aztán: ezektől a mély vágyainktól nem kerülök függő helyzetbe. A szónak jó értelmében
1390# – hogy is mondjuk ezt – igen: nincs függő helyzet, nem veszi el a szabadságomat. A legmélyebb vágyaink nem
1401# veszik el a szabadságunkat. Az én vágyai teljesen el tudnak bennünket önteni, és függők tudunk tőlük lenni.
1412# Jó? Ezért tehát a nem a vágyaktól szabadon élünk akkor, amikor a spirituális erőforrásainkra rátalálunk,
1423# hanem szabadon tudunk vágyakozni, és a szabad vágyakozás azt is jelenti, hogy az én vágyaitól is szabadon tudunk
1434# vágyakozni. Nemcsak szabadon tudok vágyakozni, hanem az én vágyaitól is szabadon tudok vágyakozni. ez már most
1445# nagyon okoskodásnak tűnik – az a baj, aki tudja, az érti, aki nem, az meg unja. Mert valamikor csak kell erről
1457# beszélni, nem? Legalább egyszer, aztán ígérem, visszamegyünk, és egy csomó férfi-nő sztorit mondok majd, csak
1468# ezt most bírjátok ki! Nagyon érdekes lesz, meg majd… jó? Na! Szabad vágyakozással lenni: egy nagyon érdekes
1479# kísérletet végeztek. Kármelita apácákat és tibeti szerzeteseket kértek arra, hogy a maguk imamódszerét
1489# gyakorolva és használva engedjék meg, hogy az agyműködésüket megnézzék. Mi történik a tibeti szerzetes
1499# agyában és mi történik a kármelita apáca agyában? Ugye a kutatóknak semmi se drága. Mindenhova
1509# belekotornak-piszkálnak. Először is a következő derült ki: nem ugyanazok az agyterületek aktiválódtak. Hm-hm.
1520# Ennek oka a kutatók szerint a személyes imádság és a meditáció közti különbség. Oké. De nem ez az izgalmas
1531# nekem, hanem az, hogy utána kutatók – mert ezeknek tényleg semmi se drága – a következőt kérdezték mindkét
1542# csoporttól: ha most a kutatás eredményeként kiderülne, hogy az Ön hitének rengeteg esetleges tévedésszerű
1552# nemtoménmi eleme van, ha a kutatásnak ilyen eredménye lenne… mit tenne? Legszívesebben nem mondanám el a
1563# választ, kicsit…. mit gondoltok, hogy mit mondtak erre a kármelita apácák, és mit mondtak erre a tibeti
1574# szerzetesek. Mert az a szép, hogy teljesen mást mondtak, de mind a kettőt összekötötte egy aranyfonal. Csak azért
1585# hagyom, mert izgalmas gondolkodni, nem? Vagy ti nem szerettek?
1591# Na mondom: képzeljétek el, a kármelita apácák (ezt mondja a leírása ennek a kutatásnak) tulajdonképpen szinte
1603# úgy kellett őket rávenni, hogy elmondják, hogy mi lett a kutatás eredménye. A kármelita apácákat egyszerűen
1613# nem érdekelte a kutatás eredménye, mert ők szerették Istent, és tökmindegy volt nekik, hogy a kutatásnak mi az
1625# eredménye. Mit mondtak – ugye ez mihez hasonlít: mondhatsz nekem te akármit a feleségemről, én szeretem és
1635# kész. ennyi. Mit mondtak a tibeti szerzetesek? A dalai lámát is megkérdezték – jajj, de izgi! Következőt
1646# mondták: nagyon izgat bennünket a kutatás eredménye, ha bármire rátalálnánk ami kiderítené, hogy a hitünk,
1657# ahogyan meditálunk, vagy valami avval nem kóser, azonnal kidobnánk a hitünket, és újra cserélnénk. Mi az a
1668# fonal, ami összeköti a két választ? Hát a szabadság! Mind a kettő a maga módján roppant szabad. Roppantul.
1679# Hogy melyikőtöknek mi tetszik, hát ez…. szerintem a kettő együtt szép. Na.
1686# Kitaláltam egy modellt. Most itt projektor – izé – hmmm – hát mondani fogok mindent. Belső kép készítésre
1696# hívlak titeket, az igazán a jó! Ha én felrajzolnék valamit, az talán sokkolóan hathat. Nem fölkészült a
1705# pszichétek, és azt nem szeretném… én mondom, és te képzeled el. Így aztán megóvjuk magunkat a krízistől. Ha
1716# most a személyiségfejlődést és a spirituális fejlődést egyben látjuk – mert hogy hát végül is egyben van
1726# bennünk, legföljebb a gondolkodás miatt szétszedjük, hogy tudjunk vele valamit kezdeni – akkor négy nagyon
1736# egyszerű lépést különböztettem meg. Az első az így van, hogy mindig egy egy nagyon egyszerű szám. Én vagyok
1746# az egy, s akkor ezt kb. így néz ki, hogy mi történik akkor, amikor én kapcsolatban vagyok veled. Amikor
1756# teljességgel komplexusos hatás és befolyás alatt kerülök kapcsolatba veled, akkor az valahogy úgy néz ki hogy
1766# egy plusz-mínusz komplexus. S ez találkozik plusz egy plusz-mínusz komplexussal. Érthető? Egy meg egy, de az egyhez
1777# hozzájárul meg elvétetik belőle egy csomó minden a komplexus alapján. Ezért sokszor az egyenlet hihetetlenül tud
1788# negatív lenni, ugye? Boldogtalanok vagyunk együtt, és magunkra se találunk rá, pontosan azért, mert ott van ez a
1799# plusz-mínusz komplexus. Amikor itt tartunk, akkor természetesen az életet az élethez ragaszkodásunkkal a
1809# komplexusunkhoz ragaszkodunk. Ez történik. Az egy igazából nem is föltárt, csak a komplexus. Az egy nagyon pici, a
1820# komplexus nagyon nagy.
1822# A második lépés, ezt így lehetne leírni: egy plusz egy egyenlő egy plusz egy. Az már nagy dolog, mert itt már
1832# valami személyiség születés van, valami én, legalábbis valami én-megerősödés van. Egy plusz egy, vagyis hogy
1842# én meg te kapcsolatba kerülünk, valójában még igazi mély kapcsolat nincsen, még csak egy plusz egy van. Ez a ma
1853# világának a modellje. Maradj individuális, saját érdekeiddel, saját izé… nem jön ki belőle a mi, ugye, mert
1863# mindig mikor már lehetnénk mi, akkor én, én, és én. Akkor egy plusz egy egyenlő egy plusz egy. Az én nem enged
1874# magából. Mondanék egy történetet, milyen az, amikor az én nem enged magából, és úgy próbálna kapcsolatba
1884# kerülni egy másik valakivel. De a történet nem erről szól, csak ezt világítja meg. Erre persze nincsen
1894# rálátás. Az illető nem érti, hogy miközben nem enged az énből, aközben miért nem mennek a kapcsolatai. Azt
1904# gondolja, hogy mennie kellene, hogy úgy kellene működnie jól a kapcsolatainak, hogy közben ő nem enged magából,
1914# mert neki ahhoz joga van, mert ő személyiségfejlődik, meg mert nemtoménmi. És erre nincsen rálátás, csak
1924# rengeteg szenvedés van.
1927# 
1927# Rabbi találkozik az idős Józseffel. Nem a bibliaival, egy másikkal, és ahogy nézi az idős Józsefet, hát látja,
1938# milyen jóízűen eszi a halászlevet. Nagyon jóízűen eszi, s erre azt mondja a rabbi: óóóóó, hát látom
1948# József, milyen jóízűen eszed te ezt a halászlevet. Erre József: jajj, hát persze rabbi, hát én nagyon szeretem
1959# a halat. mire a rabbi azt mondja: te József, ha te a halat szeretnéd, az a hal még mindig ott úszkálna a tóban.
1971# József, te magadat szereted.
1974# Ez a második fázis. Van József, eszi a halat. De a hal rajtaveszt. Hát ez így akkor a kapcsolatok dinamikája is.
1985# Ez van, az én nem enged magából. Ennek egy másik vetületét is hadd hozzam ide, ez pedig az, hogy amíg a
1996# problémáinkra kizárólag individuális világunkban keresünk választ, egy csomó problémánkra biztos, hogy nem
2007# találunk választ. Egyszerűen nem. Mit értek ez alatt? Például azt, hogy mondjuk egy férfi élet-közepi krízisbe
2018# kerül. Ha ő ezt kizárólag az ő személyes egyedi megismételhetetlen rendkívüli személyiségének valami
2028# rendívüli9 egyedi és megismételhetetlen eseményének tartja, mi fog vele történik? Hát beledöglik, nem? Senki
2040# mással ilyen, ahogy én megélem az élet közepi, álllljjjj, belehalok és hrrr…… az illető miközben, persze,
2050# élje meg nagyon személyesen, élje meg a saját élet-közepi krízisét, kicsit leülne, zöld fotel, már nekem…
2061# ücsörög és azt mondja, hogy hát azért úgy tűnik, hogy a férfi sorshoz ez hozzá tartozik. A középkorú
2071# emberek középkorú férfitársaim így vagy úgy nagyon sokféleképpen ezen átmennek. Előttem már nagyon sokan
2082# mentek át, nagyon sokan. Ezért a lehető legvalószínűbb, hogy én is átmegyek. Aztán akkor az is valószínű,
2093# hogy az élet közepi krízisen sokféleképp lehet átmenni, akkor megnézem, hogy miféleképpen mentek át az én
2104# férfitársaim ezen a válságon. S akkor látja, hogy volt aki felborított mindent, a másik meg nem borított fel
2115# mindent, és úgy is át lehetett menni rajta. Ha az ember életének az egyetemes történéseit leszűkítve
2125# kizárólag valami individuális eseményként értelmezi(tek), akkor abba csak belefulladni lehet, belepusztulni. Az
2137# más kérdés, hogy persze, éljük át nagyon személyesen, szó sincs róla, hogy bagatellizáljuk ezt, vagy
2147# lekezeljük, és hogy mindenki átmegy ezen – nem erről beszélek, személyesen éljük meg, de keressük az
2157# összefüggést az egyetemes sorssal. A férfiember egyetemes sorsával. És úgy minden nagyon személyes
2167# életeseményem is egy egyetemes talajba fog ágyazódni. Teljesen más lesz a színe. Más utak nyílnak, más lesz az
2179# ereje, a nehézsége. Ezt én hihetetlen fontosnak tartom. Annyira fontosnak, hogy ezért, ha én elszakítva élek
2190# másoktól, és én én én, akkor lesz egy csomó olyan nehézségem, amit már régen megoldottam volna, ha nem
2200# szakítom el magamat a különböző egyetemes összefüggéseinktől. És hát ez még semmi. De hát például hogy a
2211# halál is ilyen kérdés. Azok szoktak megbolondulni, akik ezt kizárólag valami egyéni sorstragédiának tudják
2222# látni. Csak vele, rohadékság, csak ővele történik meg… akkor van egy eszméletlen tiltakozás.
2232# Tehát egy plusz egyből mindig csak egy plusz egy lesz.
2237# Következő: a harmadik fázis – egy plusz egy plusz egy egyenlő kettő! Itt az egész érdekes, mert van, hogy egy
2249# plusz egy és van hogy kettő. Nem mindig kettőként élek, néha egy plusz egyként vagyunk együtt, néha meg
2261# kettőként vagyunk együtt. És tudunk egy plusz egy lenni és tudunk kettő is. Ez a mire találás. Az énnek
2272# szüksége van a tere. És csak úgy tud mi lenni. De ahhoz az egynek néha hát valamit el kell engedni a maga egy
2284# voltából hogy azt mondhassa, hogy most mi. Az anélkül nem megy. Tudom, hogy ez egyszerű, menjünk is tovább.
2296# Itt jön az igazi kakaó. Itt jön a spirituális mélység. A negyedik fázis az így szól: egy plusz egy egyenlő
2307# egy. Most ezt próbálnám egy picit körbeírni. Az egy plusz egy egyenlő egy az azt jelenti, hogy rájövünk, hogy
2319# az én nem azért van, hogy fölfújódjon, mint egy hülye lufi. Az énnek van egy spiritualitásra vonatkozó
2331# funkciója. Ez pedig az, hogy az én az, aki képes érzékelni, rácsodálkozni, ráismerni, megdöbbenni, hogy
2342# mögötte van valaki. Az én tudat képes felfogni, hogy mögötte van valaki. S amikor két emberben az a
2353# spiritualitás nyitva van, akkor mind a ketten be tudják járni, azt az utat, hogy az én tudat arra jó – nem arra,
2365# hogy azt átnyomom a másikon, meg még erősebb leszek, hogy a másikra rá tudjak telepedni, vagy pedig olyan kicsire
2378# zsugorodok, hogy a másik beburkoljon engem – nem, hanem hogy az én arra való, hogy ő képes legyen fölismerni azt
2390# a valakit. Nagy V. Valakit. És a bennem lakó valaki, akire az én rácsodálkozik, meg a benned lakó én, aki a
2402# valakire rácsodálkozik, ők egyek. Egyek, egyek. Egyek és egyek. Egyek. Ezért aztán az én nagyon fontos a
2413# személyiségfejlődésnek számomra mondjuk papként a sava borsa, nem papként, mert az… emberként… a sava borsa,
2425# hogy az énem egyre alkalmasabbá váljon arra, hogy a Valakit felismerje. A mélyben. A Valakit. Ez az izgalmas.
2437# Megszületni ebben az énben, és annyit foglalkozni vele, amennyit a legkevésbé muszáj, csak annyit, ami ahhoz kell,
2449# hogy a Valakire rátaláljon. Tehát az én és a te mögött is van valaki. Ez nagyon szép, ha itt állok, s nézek
2461# rád, persze az én és a mi mögött is van valaki, és az is egy. Egy. Az én nem egyenlő Istennel. Az a valaki
2473# bennem azonban igen. Nem is egyenlő, egy vele. Az én sose lesz az Istennel egy. Az én… áááááá….hmmmm. Az a
2484# valaki, akire az énre rátalál, az a valaki egy lesz vele. Nemhogy egy lesz vele, egy. Egy, ők egyek. Az a valaki itt
2497# benn az Istennel egy. Az nem azt jelenti, hogy ő Isten, rendben van? Nem ő Isten. Csak egy vele. Tehát a képlet
2509# megvan: egy plusz egy egyenlő egy. Attól még egy plusz egy.
2516# Hát nem tudom, én most ezt befejezem, mert … ennél már csak rosszabb tud lenni…
2525# Most gyorsan nézzük csak meg – még annyi érdekes dolog vár rám. Túl sokat ültem a kádban, az mindig
2535# veszélyes rátok nézve, mert én kipihenem magam, de hát ti…. Hogyha én találkozom Istennel, most nézzük meg,
2547# hogy Isten milyen alakokat ölthet a személyiségfejlődésem arányában. Hát ha Isten csak egy komplexuson
2559# keresztül vagyok képes látni, mert én magam is ki se látok a komplexusomból, akkor Isten is egy komplexus.
2570# Teljesen komplexusos Istenem lesz. Úgy, ahogy van. Mert én egy komplexusból nézek kifelé, nem tudok mást látni,
2583# csak egy másik komplexust látok ott, és azt nevezem Istennek. Ugye ez az az Isten, mint mondjuk Heródes keres engem
2595# gyerekkoromban, hogy megöljön. Ez a hentes-mészáros Isten, ez az elhagyó Isten, a nemszerető Isten, a
2607# bosszúálló Isten, az ítélkező Isten. Komplexus, semmi más. Komplexusos képzet róla. A második fázisban vagyok
2619# én, Isten meg egy másik. Ő egy másik. És attól félek, hogy Isten nem enged engem énnek lenni. Ugye ezért
2630# lehetőleg elhatárolom magam tőle, hogy én is lehessek. Ilyenkor én védem önmagamat Istentől. Isten akkor egy
2642# idegen és egy másik. Ez jellemző általában a felnőttekre. A harmadik fázisban Isten személy, mint én. És
2654# Istennel tudunk egy mi kapcsolatban lenni. Mi: Isten meg én, én meg Isten. Ez már szép. És itt mindig létezik már
2666# az összefüggés is, a kontextus. Mikor egy plusz egy egyenlő kettő, akkor ott van már mindig kontextus is. Nemcsak
2679# magamat érzékelem, nemcsak a te-t érzékelem, hanem az összefüggést is, amiben vagyunk, ez nagyon fontos, ez
2691# fontos. Mondok egy nagyon egyszerű példát, magamat. Mert arra jutottam, hogy következő alkalommal csak
2702# férfi-nőzünk, jó? Na most. Csak oda el kell jutni. Csak mennyi időbe telik, nem tudom. Szerintetek most ez miért
2714# nem egy húsz fős terem itt? Ezt én se tudom, mert rosszat kérdeztem, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy miért
2727# jöttetek el ma. Ez nem belőlem érthető meg, a kontextusból. Azért, mert én nem szocializálódtam az egyházban.
2739# Ezért engem egy csomó minden nem sújt, ami a kultúrkeresztényeket sújtja. A papnevelő intézetben óvakodtam a
2751# papi zsargont megtanulni. Ezért nagyon kedvesek vagytok velem, kaptam egy ilyen nagyon elismerő levele, hogy Feri,
2763# így kell beszélni ma. Ezen azért mosolygok, mert én nem tudok másképp. Aki az egyházban szocializálódik, ő azt
2776# gondolja rólam, hogy én egy ilyen hihetetlen… megtanultam így beszélni. Kiábrándító közölnivalóm van: én
2787# úgy nem tudok beszélni. Nekem ez csak így megy. Mit akarok ezzel mondani: hogy amikor életem első beszédeit
2799# mondtam a Terézvárosi templomban, akkor készület közben meg után a is vakartam a fejem és egy rettenetes
2811# döntéshelyzetbe kerültem. Beszélek úgy, mint a többiek, és akkor az idős nénik maradnak a templomban. Az a
2822# hét. Ameddig meg nem halnak. Vagypedig beszélek úgy, hogy egyébként úgy tudok, akkor hétből három elmegy, de
2834# van esély rá, hogy valaki más meg bejön. Ezt most nagyon leegyszerűsítettem. Végül nem a bölcsesség vezetett a
2847# jó döntésre, hanem az alkalmatlanságom arra, hogy úgy beszéljek, ahogy nem tudok. Ezért aztán rájöttem, hogy
2859# miért vagytok itt. A kontextus miatt. Mert én egy hiánycikk vagyok. Semmivel se vagyok egyedibb vagy rendkívülibb
2871# bármelyikőtöknél, de aztán annyira semmivel, olyan egy sérült-nyomorult ürge vagyok, hát aki hosszan járt, az
2883# már tudja. A kontextus miatt vagyok érdekes. Na, ezt azért akartam, hogy a mi, hogy ott már nem csak én meg te, ott
2896# egy kicsit azért egy tágabb kör jelenik meg. Jó, és akkor hol tartunk?
2904# A negyedik, hogy rájövök, hogy énmögöttem is van valaki, meg Isten mögött is van valaki. Na, ez már durva. Ez
2916# alatt azt értem, hogy rájövök, hogy Isten nem egy név, ezt már ugye boncoltuk, Isten nem egy név, hanem
2927# foglalkozás.
2929# Ugye erős közelítésben, hogy Isten-Isten-Isten, az is csak egy olyan képzet, mint ahogyan azt gondoltam
2939# eddig, hogy én, az egyenlő azzal a valakivel. Hogy valójában az én mögött nincsen valaki, az én az vagyok én.
2950# Oké ez? Spiritualitás nélkül azt gondoljuk, hogy én egyenlő azzal a valakivel, csak azt a valakit egyáltalán nem
2962# is látjuk. Később rájövünk, hogy az én mögött is van valaki, és az Isten mögött is van valaki. És ez a
2972# valaki kezd el bennünket roppantmód izgatni. Nagyon. Ki vagy te? Az Isten fogalmam, az Isten képzeteim mögött, te,
2984# aki – egyszer volt egy nagy konferencia, és a zsidók, keresztények együtt voltak, és egy keresztény biblikus
2995# már harmadszor ejtette kis az Istennek a nevét, az Ószövetségi nevét. És akkor fölállt a rabbi, és mondta,
3006# hogy nagyon kérem tanult kollégámat, hogy a nevet ne ejtse ki. A nevet, nagy N-nel, a nevet, azt ne. Ez gyönyörű
3017# szép. Jó? Egy képhez jutottam, hogy ez milyen.
3022# Az én olyan, mint amikor fölkapcsoljuk a lámpát. Az a valaki bennem, meg olyan, mintha itt az asztal mögött lenne
3034# egy égő gyertya. Ameddig föl van kapcsolva a lámpa, azt gondolnánk, hogy nincs itt más fény, csak ez van. Igen
3045# ám, de néha például, mikor krízisbe kerülünk, akkor leoltják a lámpát. Itt benn. Ezek azok a pillanatok, mikor
3056# rájövünk, hogy van itt egy másik fény is, csak éppen a fénytől nem látjuk. Viszont a fény arra is jó lehet,
3067# hogy a fényben meglátom a gyertyát ahogy itt éppen ég. Azért érdemes fölkapcsolni a villanyt, és jó, hogy van
3078# én – ott a gyertya, gyújtsuk csak meg, nézzük csak meg, hogy ég – hajajj. Így a következő – ja –
3088# tudjátok ezt milyen sokszor hallottuk hogy a gyengéknek van szüksége Istenre. Hahahahaha. Most már akkor talán
3099# látjuk azt, hogy ez egy milyen én-komplexusból fakadó gőgös mondat. Ugyanis nem a gyöngéknek van szüksége
3110# Istenre, hanem a gyöngék azok, akiknek van tapasztalata az életről, hogy akkor is van fény, ha leoltják a
3121# lámpát. Nekik van egy ilyen tapasztalatuk. Nem azért van szükségük Istenre, mert gyöngék, hanem a gyöngeségben
3132# ismerik fel, hogy van gyertyafény.
3136# És aztán még valami: mikor személyiségfejlődésről beszélünk, akkor mit tesz ugye a terapeuta vagy a
3146# pszichológus: úgy általában segít neked, hogy tudjál kapaszkodni, s megtaláld a kapaszkodót. Ugye ez nagyon
3157# szép lélektani folyamat. Az én legyen képes kapaszkodni és találja meg, hogy mibe tud kapaszkodni. A
3167# spiritualitásban ez nem így néz ki. A spiritualitásban rájövök arra, hogy van, hogy nem tudok kapaszkodni, és
3178# olyan is van, hogy nincs mibe kapaszkodni. Az élet legdöbbenetesebb pillanatai, mikor se kapaszkodni nem tudok, se
3190# nincs mibe kapaszkodni. Egyszer csak ilyenkor átélhetjük azt, hogy akkor is tart minket valaki. Eddig az egész élet
3202# másról se szól, csakhogy tudjak erősebben fogni, meg hogy legyen mit megragadni. Nem élem át azt, hogy a kettő
3213# nélkül is tart engem valaki, valami, ez már csak gusztus kérdése.
3220# 
3220# Hát igen, akkor a következő kérdésig jutottunk el: Érett személyiség-e Isten? Ha Isten mögött van valaki,
3230# akkor úgy fogjuk fölismerni, hogyha valamennyire komolyan vesszük a teológiát, azt, hogy Isten személy. Egy
3241# személy. Persze ezt nem Isten felől értettük meg, hanem az ember felől. Isten személy. A legtöbb ember,
3251# beleértve mindenféle embereket, valójában Istent nem látják érett személyiségnek. Ezért aztán kerülik. Vagy
3262# függnek tőle. Vagy mind a kettő. Szeretném ezt, hogy érett személyiség-e Isten, az Ószövetség ezzel
3271# foglalkozik. Az Ószövetség tulajdonképpen többé-kevésbé Isten lélektanával foglalkozik. Milyen személyiség
3282# is Isten? Körülbelül ezt olvashatjuk el, és a következőkre jutunk: Isten, mint személyiség, ahogyan látjuk, nem
3293# Istenről beszélünk, a képzetekről, ugye Isten mögött van valaki, és nem a valakiről beszélünk, akarat, hát
3304# az van neki, az biztos, hogy van neki, nagyon szilárd, nagyon határozott, minket többé-kevésbé figyelmen kívül
3315# hagyó, és azt várja, hogy engedelmeskedjünk neki. Ugye mindegyik mögé teszek egy kérdőjelet, ilyen az érett
3325# személyiség?
3327# 2.: érzelem. Hát, ha Istennek mint személyiségnek az érzelmi életét nézzük, úgy általában a
3336# kultúrkeresztény, az ószövetségi látásmódban, akkor azt látjuk, hogy érzelmi intelligenciája nem túl erős,
3347# velünk való kapcsolatában egy túlzott felelősséggel ruház fel minket. Ezt azokban a mondatokban érjük tetten,
3358# amikor a szüleink azt mondják, hogy meg fog haragudni Isten. És akkor érezzük az gyerekként, és aztán
3368# felnőttként is, hogy azért nem szabad, hogy Istenbe negatív érzéseket keltsünk. Milyen állapot az, mikor az
3378# ember azon remeg, hogy valaki, akivel egy fontos kapcsolata van, abban nehogy véletlenül negatív érzések
3389# támadjanak. Mert az rám nézve fenyegető és rettenetes. Ez a szülősítés. A legtöbb templomba járó ember
3399# tulajdonképpen apukájaként és anyukájaként él. Nagyon Istenre hangolódva, és figyelve azt, hogy nehogy szomorú
3410# legyen, vagy nehogy dühös, nehogy már csalódottá váljék, vagy esetleg kiboruljon…Mert hát úgy függünk
3420# tőle, mint a gyerek a felnőttől, kisfiú-kislány az apukájától, ezért aztán egy ilyen végtelen
3429# felelősségérzetet ragasztunk magunkra, hogy Istennek az érzelmi életére mi figyeljünk. Mintha ő nem tudna arra
3440# figyelni, mi vagyunk a felelősek, és ha másért nem, hát a saját jól felfogott érdekünk miatt. Ha énbennem egy
3451# ilyen képzet él Istenről, mint személyiségről, nemcsak a kérdés, hogy ez egy érett személyiség, egy érett
3462# személyiségnek a képe? Tökmindegy, hogy Isten-címke van-e rajta, hát akkor én mennyire tudok magam lenni?
3472# Mennyire tudok fölszabadult lenni vagy önfeledt vagy spontán vagy mi? Egy ilyen Isten mellett nem lehet felnőni.
3483# Azután azt így gyorsan mondogatom nektek.
3487# 3.: cselekvés. Ez nagyon érdekes. Vannak, akik idealizálják Istent, és azt mondják, mindig segít nekem, mindig
3498# mindiiiiiiiiig. Ők idealizálnak. Mások azt mondják: elhagyott. Hát ők beleragadtak egy fájdalmukba, egy
3508# sebzettségükbe. Istennek, mint személyiségnek a cselekvése az nekem úgy tűnik, hogy spiritualitás nélkül nem
3519# is nagyon értelmezhető. Vagy idealizáljuk, vagy köpködünk rá, ahogy a londoni buszok, Isten valószínűleg
3529# nincs, tehát te csak élvezd az életet. A második része igaz. A cselekvéssel kapcsolatban úgy tűnik, hogyha csak
3540# Jézus életét nézzük, nem menti meg a haláltól, de föltámasztja a halálból. Nem menti meg a haláltól,
3550# föltámasztja a halálból. Hát most…. ez egy spirituális válasz. Nagyon sajnálom. Ez spirituális válasz.
3560# Ameddig a hangsúly ott van, hogy nem menti meg a halálból, addig ebbe csak beledögleni tudunk, ha valahogy elér
3572# bennünket az, hogy föltámasztja a halálból, akkor egyszer csak kezdjük kapizsgálni azt, hogy Isten hogyan
3582# cselekszik. Különben vagy idealizáljuk, vagy köpködjük.
3588# 4.: észlelés. Hogyan észlel Isten, mint személyiség. Mindent lát. Néz. Les. Kutat. Kb ennyit tudunk róla
3598# mondani.
3599# 5.: emlékezet. Nem felejt. Sajna-bajna nagyon jó emlékezőtehetsége van, nem felejt, és főleg a rossz dolgokat
3610# nem felejti el. Amikor egy picit kinövünk ebből, akkor legalább azt mondjuk, hogy na jó, a jókat se, azért aztán
3622# ráhúzunk ezerrel, hogy legalább 51%-on legyünk. Ha nem, megpróbáljuk kidumálni.
3630# 6.: Isten moralitása. Ez egy érdekes dolog. Ha az Ószövetséget nézzük, hogy a kultúrkereszténységet, azt
3640# mondhatjuk, hogy Isten roppant erkölcsös, ha rólunk van szó. Nagyon számon kérően erkölcsös. Minden pici
3651# dologra rákérdezően erkölcsös. Kukacoskodóan erkölcsös. Hát magára vonatkozóan meg egyáltalán nem. Saját
3662# magának olyasmit is megenged, aminek a töredékéért mi elkezdünk félni tőle. Ennek az Istennek bizonyára két
3673# mérlege van. Az egyiken mérlegeli magát, a másikon minket. Itt ez a téma megint csak spiritualitás nélkül Isten
3684# erkölcsisége szerintem nem sejthető meg. Ezen az segít egy kicsit, mikor a farizeusok elkezdték tanítani, hogy van
3695# halál utáni élet. Na ezzel Istennek az erkölcstelenségét egy kicsit sikerült jóra fordítani, hogy mégiscsak
3706# azért erkölcsös, mert végül a jókat megjutalmazza, és a rosszakkal meg az lesz, ami lesz, és végül is egy
3717# ilyen erkölcsi egyensúly helyre fog állni legvégül. De ha valaki azt gondolja, hogy a halál után nincsen semmi,
3728# én egy kicsit se csodálkozom, hogy Istent erkölcstelen fickónak tartja. Joggal, teljesen joggal. Istennek az
3739# erkölcsisége, megint ezt mondom spiritualitás nélkül nem értelmezhető szerintem. Egy graffiti írta ezt, jól,
3750# spiritualitás nélküli nézőpontból: Isten hat nap alatt teremtette az eget, földet, az univerzumot, és a hetedik
3762# napon bevitték a rendőrök.
3764# 7.: gondolkodás. gondolatai nem a mieink, de mindenről gondol valamit, és azt nagyon, és valahogy rá kéne jönni,
3776# hogy mit.
3776# 8.: szociális érzékenység. Kapcsolati készsége, mondjuk úgy, hogy ambivalens. Egyeseket szeret, kiválaszt,
3788# másokat nem, ezekkel jóban van, azokkal nem, ezeknek csak úgy ad, másoknak nem…
3796# 9.: a kommunikációja: hát itt is nagy különbségek vannak. Vannak akik azt mondják, hogy Isten, mint személyiség,
3806# ahogy a kultúrkereszténységben az Ószövetségben elénk áll, mindent megmondott. Csak elő kell venni a
3817# szentírást, kiolvasni-kérdezni-kiolvasni-kérdezni aztán nem kérdezni már csak kiolvasni-kiolvasni. Tehát itt a
3828# kommunikációval semmi probléma nincs. Meg van az mondva, ahogy kell. Mások azt mondják, hallgat. Minden meg lenne
3839# mondva? Akkor csönd van! Az univerzum, az űrbe nincs akkor csönd, egyedül Isten tud csöndben lenni, de nagyon.
3850# Érzékenyebbek azt mondják: metakommunikál. Isten a kommunikációban valahogy visszafogott, metakommunikatíve
3861# azonban bizonyos dolgokra rá lehet sejteni. Megint nem tudok mást mondani, spiritualitás nélkül, Isten
3872# kommunikációja számomra nem értelmezhető.
3876# És akkor a 10.: Egy újabb kérdésem lenne felétek: ez a spiritualitás. Istennek mint személyiségnek a
3886# spiritualitása. A kérdés így szól: Isten spirituális lény-e? Mit gondoltok erről? Isten spirituális lény-e
3897# vagy nem? Ez nem költői kérdés. Én azt gondolom, hogy aki Ószövetségi szemlélettel, meg aki kultúrkeresztényi
3908# szemmel néz, él, gondol Istenről vagy ilyen képzeteknek a fogja, valójában Istent nem látja spirituális
3918# lénynek. Ezt állítom. Nem. Abban az Istenben gyakorlatilag nem jelenik meg a spiritualitás. Vagy nagyon elrejtetten.
3930# Hanem az Ószövetségben Istennek a lélektanát olvashatjuk, hogy mikor dühös, mikor mit akar, mit csinál, mire
3941# pattan, mit ígér… ugye, ez az Istennek a lélektana, van neki, mintha pszichéje lenne, valami ilyen i, a
3952# spiritualitásról itt-ott valami megsejlik. A kultúrkereszténységben Istennek mijéről van szó? Szerintem nem a
3963# spiritualitásáról, hanem az erkölcsiségéről. Hogy Istennek milyen erkölcsei vannak. Valójában tehát azt
3973# állítom, a legtöbb ember Istent nem is tartja spirituális lénynek. Nem tarja, nem is nézi annak. A nehézség
3984# azonban az, hogy ez múlik azon, hogy ki nézi. Mert én minél inkább spirituális lény vagyok, Istent úgy tűnik
3995# nekem, annál inkább vagyok képes spirituális lénynek látni. A probléma az, ha én magam nem nagyon látom magamat
4006# spirituális lénynek, akkor vagy Isten lélektanával bajlódok, vagy Isten erkölcseivel bajlódok. És ez kitölt
4017# 28millió életet. Ez a kérdésem, ha Isten spirituális lény, akkor milyen?
4025# Persze ebben van egy kérdés, ha én spirituális lény vagyok, akkor én milyen vagyok, az a valaki milyen is,
4039# és erre kitaláltam nektek egy gyakorlatot. Jaj, négy perc! Egy egyszerű gyakorlat, azért hogy sikerélményetek
4053# legyen, és aztán megyünk a nehezebbek felé. Zen koannak is elmegy: az első gondoljátok át ezt a kérdést:
4067# tudtok-e sütni-főzni? Itt már csak a jóleső érzéseiteket tudom megerősíteni, hogy erről már sok szó esett,
4081# tehát amíg valaki csak énben él, addig azt gondolja, tud sütni főzni, valójában, az étel megsül, az a hús
4095# megfő, az ember nem tud sütni, mert 36,7 fok. Főzni se tud. Sok mindent tud tenni azért, hogy az étel megfőjön,
4109# amíg én-én-én az első három fázis, addig gőgösen sütünk-főzünk. Remélem, lett sikerélményetek,
4122# tudjátok, tudtátok, jó akkor menjünk a nehezebbek felé. Az lenne akkor a kérdésem felétek, most a következő
4136# játékszabály: fölteszem a kérdést, először is szerintem ez jópofa dolog, hogy érdemes belenézni ebbe a
4150# tükörbe. Ne felejtsétek el az első ösztönös válaszotokat, légyszi, a második, utána fogok egy pici időt
4163# hagyni, hogy még gondolkodjatok rajta. Juthattok még máshova is, jó? De ha van bennetek, hogy mondjam, vagányság,
4178# civil kurázsi, akkor nem felejtitek el, mi volt az első válaszotok. A kérdés így hangzik: mi a halál ellentéte?
4214# Nekem már megvan. Legyen ennyi elég. Vagy meddig üljünk itt? Azért nem akarlak természetesen amit mondok, én
4228# találtam ki, tehát egyáltalán nem biztos, hogy így van, csak úgy mondom. Aki azt mondta, a halál ellentéte az
4242# élet, nem mondom, hogy rossz, akár még egy erős életképes énre is utalhat, remélem, utal is. De spirituális
4256# tartalom…. hogy mondja a magyar nyelv? Nagyon bennfoglaltan van csak. Mondom a négyes választ, már hogy a négyest.
4272# A születés. A halál ellentéte a születés. Na aki ide eljutott, arra azt mondom, ez spirituális mélység.
4285# Veronika továbbjutott, már látom az arcán! számomra a spiritualitásról árulkodó válasz: a halál ellentéte a
4299# foganás. A foganásban elkezdenek sejtek osztódni, s megjelenik ott a sejtekben a sejtek által a sejtek előtt valami
4315# többlet. Valami. A halálban ezek a sejtek elkezdenek tönkremenni, és az a valami, az a valaki pedig távozik. Ha
4329# valaki azt gondolja, hogy a halál ellentéte az élet, hát úgy nehéz élni. Úgy lehet az ént erősíteni
4342# végtelenségig, az a személyiségfejlődés útja. Mikor rájövök, hogy az élet az van ebben az egész folyamatban
4357# folyton folyvást van. Folyton folyvást. Az a néhány sejt, az ott részesül az életből, az élet attól meg megy
4371# és van és van. Az a néhány sejt nagyon sajátosan kap belőle, és lesz ott egy én, megy megy megy megy, aztán az
4385# a valami ott megszűnik, de mögötte a valaki az nem. Az élet folyton folyvást így megy. Az van. Az én. Részesül
4400# ebből az életből, ami van, és aztán pedig elengedi ezt az életet. De az élet attól nem szűnik meg. Az folyton
4414# folyvást van. ezt tudom erre mondani. Ha látjuk, a foganás és a halál mögött az életet. Mi történik, az ott
4429# van. Az a spiritualitás. Ennyi.
4433# Nagyon köszönöm a figyelmeteket! Következő alkalommal tíz perc még, és utána férfi-nő, szex, mittudomén…

Lejegyezte: Budai Renáta