2008.11.11.
A pálferi wikiből
Jellemző életút - folytatás
Helmutnak felesége, gyerekei vannak, de egy elsöprő mértékű szerelem ébredt benne, és 40 évesen terapeutához fordul, és most kapott egy szívinfarktust.
Nem kell, hogy óriási sérelmek érjenek bennünket, hogy negatív anyakomplexusunk alakuljon ki. Elég pl. egy hét inkubátor. Épp elég a születés megrázkódtatása, ezt segítene feldolgozni az anya közelsége. Az ember 9 hónapig valakiben van, és utána - az inkubátorban - nincs senki. Ha az embernek ikertestvére van, a szeretet azonnal meg kell osztani. Az anya pedig belefárad az anyaságba. Ha az anya nem tud szeretgetni, az még rátesz egy lapáttal a negatív anyakomplexusra. Tünet: a gyerek a fényképeken mindenhol komoly, nincs vidám fénykép.
Tipp: Pár gyerekkori fényképet mindig vigyünk magunkkal, és néha szeretgessük a gyerekkori magunkat.
A gyereknek az a tapasztalata, hogy az anyja szomorú. Ezért
- ha az anyám boldogtalan, mit várhatok az élettől? az anyámtól kellene jönnie a boldogságnak. -> bizalmatlanság az élettel szemben
- megpróbálja az anyját boldoggá tenni, ezért egyre érzékenyebb, ráhangolódik az anyjára.
Egészséges esetben az anya ráhangolódik a gyerekére, a gyerek biztonságban érzi magát, számára szép az élet. Egy anyának, akinek ikrei vannak, ez jó eséllyel lehetetlen. Pedig a gyerek az örömöt az anyja öröméből kaphatná.
Tapasztalat: hiába igyekszem, nem tudom az anyámat boldoggá tenni. Ezért megpróbál tökéletes lenni ("nem tettem meg mindent"), és felelőssé teszi magát ("nem tudom az anyámat boldoggá tenni, valami baj van velem, rossz vagyok"). Ezért folyamatosan betegeskedik gyerekkorában. Nem szeret enni, nem éhes. Az evés problémája - anya téma. Élet = étel. Rengeteg szorongás: teljesíthetetlen feladat: anyukámat boldoggá tenni, hogy jusson nekem is belőle.
Az apa sem elérhető, ami pedig enyhítést jelentene.
Hogyan tehetem szüleimet boldoggá: az összes késztetésemet visszavonom, mindenről lemondok. Teljesen alkalmazkodok, akkor nem lesz konfliktus, talán az anyám boldog lesz. Próbálom a legkisebb zavart okozni. Visszaszorítom a késztetéseimet, ösztöneimet. Megfelelési kényszer.
Közben az anya úgy éli meg, hogy mindent megad a gyerekének. És így is van, mindent megtesz, amit a depressziójából ki tud hozni. "Gyermekem, én érted élek."
Ha eléggé lemondó vagyok, akkor dicséretet kapok. Tehát a lemondás egy jó út.
Hiányzik az óceán-érzés (pl. ringatózás a gumicsónakban).
Rengeteg önkontroll. Serdülőkorban a szexualitás fellobbanása is inkább félelmet kelt: mit kezdjek vele, nem lesz-e rossz vége? Bűntudat társul hozzá. Paradoxon: Pont az, ami az élet forrását adná (a szexualitás) kerül tiltás alá, hogy az életet megnyerjük.
Egy eredetileg pozitív anyakomplexusú férfi nem válik le az anyukájától, nem születik meg. A negatív anyakomplexusú fiú úgy tartozik az anyukájához, hogy folyamatosan lemond. Nincs feltétlen jog az éltre, ezért folyamatos késztetés van, hogy igazoljam, hogy jogom van az élethez.
A spiritualitás serdülőkori beköszönése segíthet, de fel is veheti a komplexus tulajdonságait.
Helmut: felnőttként érzékeny a feleségére, jó apa, a késztetéseit kordában tudja tartani, a felesége mindig számíthat rá. Látszólag miden jó, de belül egy csomó szorongás van. És amikor megjelenik a szerelem, az addig Helmut meghal. De közben ott van a felesége, gyerekei... A személyiségfejlődés természetes lépése lenne a szerelem, de ő megtanult lemondani. Pedig nem odázható tovább a személyiség komplexusos egyoldalúsága... Megoldás: beteg lesz. Erkölcsileg feddhetetlen, és nem kell szembenéznie, hogy nem mert igent mondani a szerelemre, erre a természetes késztetésre. "Miért pont az a rendes ember hal meg 40 évesen?" Miért pont a jók mennek el? Nem Isten büntetése: egy erkölcsi dilemma áll a háttérben, amit nem tud megoldani. Ezért érdemes a személyiségnek megszületni, hogy ne kelljen meghalni.
A pozitív apakomplexus segíthet, a spiritualitás (Isten) meggyógyíthat.
(Elöl a másodpercek számát láthatod - így egy megfelelő médialejátszóval rá tudsz pozícionálni a kívánt részre.)
20081111 ¤
0000# Isten hozott benneteket, köszöntök mindenkit!
0008# Olyan rossz érzés, hogy üres székek vannak, mintha nem volna fontos, hogy jövök...
0017# Node mindegy, valahogy elviselem ezt az érdektelenséget.
0025# Belecsippentettünk az eredetileg negatív anyakomplexus világába.
0034# Azért nehéz erről beszélnem, mert ha valamilyen komplexusmintázatot jól ismerek belülről,
0042# a saját tapasztalatomból, akkor ez az. Minden mondatnál eszembe jut: én hogy is vagyok ezzel.
0051# Mielőtt ezt a hasadást megpróbálnám majd kikerülni, el fogom ezt mondani.
0060# ...hogy én hogyan éltem meg, mit tapasztaltam.
0068# Megnéznénk, hogy az eredetileg negatív anyakomplexusnak milyen jegyei vannak a spiritualitás felől.
0077# Elég meredek kijelentések lesznek. Már most fölszabadítalak benneteket:
0085# ha valakinek sok ez, nyugodtan menjen ki.
0094# Öröm nekem, hogy tudom rólatok, ha valami sok, akkor elmentek.
0102# Az ember tudja megvédeni magát! És képes vagyok olyasmit mondani,
0111# ami valamikor
0120# valakinek sok. Állj ki magadért. Látjátok, van is, aki máris elmegy.
0132# Pedig már nagyon büszke voltam rátok. Abban a kabátban...
0144# Kisfiú, serdülő, fiatalember, férj. Harmincegynéhány évesen az analitikusához
0156# fordul, miután már jópár éve házasságban él (a maga módján boldog), gyerekei
0168# is vannak, és az élete többé-kevésbé rendezett, csakhogy egy elsöprőnek ígérkező
0180# szerelemre gyullad (nem a felesége iránt). Ez oly mértékben megviseli Helmutot,
0190# hogy felerősödnek az egyébként is meglévő hajlamai a testi tünetekre és panaszokra,
0200# amely sok érzésnek, érzelemnek az elfolytására utalnak, és az illető fiatalon, még
0210# 50 éves kora előtt kap egy szívinfarktust. De miután ezt túléli, elmegy az analitikushoz.
0220# Mi ennek a korai, "dobbantok ebből a világból, mert talán még ez lesz a legjobb
0230# megoldás" helyzetnek a kulcsa. Nem szükséges az
0240# eredetileg negatív anyakomplexushoz az, hogy az anyánk valamiféle brutális személy legyen, aki minden nap csak
0250# úgy passzióból, kiszámíthatatlanul agyba-főbe ver. Egyszerűen szólva: nem kell, hogy óriási
0260# sérelmek érjenek ahhoz, hogy eredetileg negatív anyakomplexusunk legyen. Saját életemben: három és fél hétig voltam
0270# vakációzni egy inkubátorban. Ez minden gyereknek bőségesen elég ahhoz (1-11 naposnak főleg), hogy
0280# átessen egy olyan személyiség-alakuláson vagy torzuláson, hogy ez az egész életére kihatással
0290# legyen. Képzeljük el azt, hogy valaki állandóan valakiben van.
0300# Azt hiszem, a magzat esetében ezt elmondhatjuk. Nemcsak valakivel: valakiben! van.
0310# Elég neurotizáló dolog a születés, de ha az anya gondoskodó szeretete ezt a traumát valahogy föloldja, akkor
0320# az a rettenetes dolog, hogy "világra születni", az végül az első sikeres "élet nehézségeivel való
0330# megküzdés" élményévé válik. Ha az anya gondoskodó szeretete révén ez lehetővé válik. Csakhogy
0340# Ferikénél ez nem így van. Mert azon túl, hogy 9 hónapig valakiben vagyok, utána az az első élményem,
0350# hogy "senki sincs a világon".
0360# Fekszem egy inkubátorban, és néha valami nemtudom mi történik velem. Ennyi időt nem lehet
0372# "büntetlenül" egy inkubátorban eltölteni. Tetézi a nehézséget, hogy nemcsak az anyukámmal voltam
0384# 9 hónapig, hanem az ikertesómmal is. Mert megszoktam, hogy valakiben vagyok, és valakiVEL vagyok.
0396# Ti, ha inkubátorban töltöttétek első néhány heteteket... nem könnyű. De én duplán vesztettem.
0408# Két sejt, 4 sejt, (6 sejt nincs), 8 sejt...
0420# Nekem AZ ÉLETRŐL, arról, hogy HOGY VAGYOK, alapélményem, hogy valakivel vagyok. S engem
0430# ebből rángat ki a 3 és fél hét inkubátor. Ez fölmérhetetlen dolog. Mindenképpen következményei
0440# vannak a későbbi élettörténetemre vonatkozóan. Ha olyan "anyucis anyucim" lett volna, akkor
0450# valahogy ezt a három és fél hetet is lehetett volna kompenzálni. Csakhogy, ami az én szerencsétlenségem:
0460# Van egy ikertesóm, akivel a szeretetet meg kell osztani. Én meg a tesóm. A tesóm meg én.
0470# Vagy inkább: A TESÓM meg én.
0480# A szüleim első beszámolói arról, hogy hogyan is feküdtünk mi a rácsos ágyban... azt ugyanis
0492# akkoriban nem lehetett előre tudni, hogy hányan vagyunk. Az orvos azt mondta: anyuka, EGY! A nővérke
0504# pedig: kettő. S neki lett igaza. A szüleim azonban fölösleges pénzköltésbe nem verték magukat:
0516# Egy ágyikó. Miután légkondicionált első három és fél hetem után (míg ti a lehetetlen hőségben
0528# nyűglődtetek) a legelső tapasztalataimban mindig ott van az: tudod, Ferikém, mindig, amikor
0540# elaludtatok, és reggel fölkeltünk (egy szoba - az a szép, nem?) - úgy feküdtetek, hogy
0560# Ferike a sarokba van rugdalva, és pici embrió-pózban próbálja túlélni az éjszakát. Beceneveink
0580# is árulkodnak. (ing... ez már olyan Mr. Bean-es, nem? Végül is csak pap vagyok, nem?)
0600# Hogyan neveznek el a szüleink... mi a benyomásunk a legnagyobb szeretettel is rólunk.
0612# Testvérem a Bubu. A rajzfilmből. Egészséges medve. Én a medveségnek semmilyen jelét nem
0624# mutatom, és számomra a Picur név maradt. Első fényképeimen egy koncentrációs táborban szülő
0636# anyának a gyermekeként jelenik meg az arcom. A testemet nem nagyon lehet látni a fotókon, annyira vékony.
0648# Próbálom érzékeltetni, hogy ami felnőttként: milyen jó, hogy életben maradt az inkubátor után...
0660# öröm, - ugyanez nekem valami egészen más. A személyiségem alapstruktúrájának valami nagyon
0668# sajátos kezdeti fázisa. Egy eredetileg negatív anyakomplexus beköszönése. Megerősödik, mert az anyukám nem egy anyucis anyuci volt.
0677# Ha így lett volna, akkor ő szoptat jobbról balról, mennek a dolgok, és ő virul, mint ANYA.
0685# De ő nem egy ilyen valaki, mert őt is vidékre rugdalták a háborúban, és őt is egy olyan sokadik
0694# befogadott gyerekként tengeti életét kislány korában. Ezért neki marha nehéz anyának lenni.
0702# Miután az ő anyukája (nagymamám) rugdosta vidékre az én anyukámat, ezért aztán a nagymamától se lehet
0711# elégséges segítséget kapni.
0720# Anyukám ebbe belefárad. Az ikergyerekek anyukája bele szokott fáradni.
0735# Csakhogy egy egy olyan előtörténet esetén, mint az enyém, ez rám nyomja a bélyegét.
0750# Amikor anyukám meghalt, elővettem a gyerekkori fényképeimet. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy talán
0765# 10 éves korig
0780# az összes fényképen komor arccal nézek bele a fényképezőbe. Nincs egy önfeledt képem sem addig.
0792# Koravén, szomorú, nagy fejű, kis szemű, eléggé életképtelen gyerek ábrázatát öltöm.
0804# Van pár fotó, amelyek közül néhányat hordoztam a pénztárcámban, hogy beszélgessek ezzel a kisfiúval.
0816# Mert rájöttem, hogy sosem fogok meggyógyulni meg fölnőni akkor, ha nem kezdem el szeretni ez a kisfiút.
0828# Az egyik egy (nyugatról jött) fa lovat ábrázol, amin én trónolok.
0840# A kezemben egy (annak idején kapható) hatalmas 200g-os Bocicsoki található, amely kétszer akkora,
0855# mint a fejem. Arcom egy nagyon mély szomorúságról árulkodik. Hiába a hintaló és a csoki, Ferike
0870# boldogtalan. Hmmm. Mi ennek a boldogtalanságnak az oka? A már meglévő eredetileg negatív anyakomplexusnak az újból és újból való
0885# megerősödése és elmélyülése.
0900# Helmutkával más történik, mégis lényegében ugyanez. Anyukája depressziós: ezért elérhetetlen.
0908# Ő megússza az inkubátort, de nem ússza meg az anyjának a depresszióját.
0917# Minden gyerek rettenet módon kiszolgáltatott a szüleinek. Ha az a gyerek tapasztalata, hogy: anyám
0925# boldogtalan. Anyám szomorú. Anyám valahogy olyan rettenetesen védtelen, nagyon-nagyon gyönge.
0934# Két dolgot jelent: ha ő is gyönge, ki véd meg. Ha ő szomorú, honnan jön akkor az öröm?
0942# Mi lesz velem? Mélységes mély bizonytalanság és bizalmatlanság jön létre az élettel szemben.
0951# Ez az egyik örösség.
0960# A másik, amit minden gyerek ösztönösen is tesz: megpróbálja az anyját boldoggá tenni.
0970# Hisz ez az életben maradásomnak az egyik feltétele! Ha az anyám jól lenne, akkor...
0980# a számomra szükséges dolgok is megérkeznek. (Gyakori csengőhang.)
0990# Ha ott van az a kisfiú, mint én, ott van az a Helmutka: mit is tehetne mást, mint hogy elkezd
1000# egyre érzékenyebb lenni, elkezd ráhangolódni az anyukájára.
1010# Ha az anyuka egészséges és életvidám, akkor mi történik?
1020# Ráhangolódik a gyerekére! Tisztában van a szükségleteivel, képes anyának lenni, megengedheti
1032# magának azt, hogy a szükségleteit itt-ott késleltesse, és ráhangolódjon a gyerekére, amit a gyereke úgy
1044# vesz tudomásul, hogy az élet szép, ez egy bizalommal teli világ, ahol érdemes bízni. Az élet tele
1056# van örömmel és nagyszerű dolgokkal. És az anyám nagyon szeret, és ez mindig is így lesz. Ugye?
1068# Ez lenne, ha az anya képes lenne a gyerekei szükségleteire hangolódni.
1080# De az ikrek anyukájának... az én anyukámnak ez lehetetlen volt. Számára ez nem volt teljesíthető
1092# feladat. De attól én még megszívtam! Helmutka igyekszik az egész életét egyfajta érzékenységbe
1104# fordítani, hogy érzékelje az anyukájának minden rezdülését, minden
1080# kimondatlan és tudattalan fájdalmát és mindent, és megpróbálni belépni az üres térbe,
1092# hogy az ő édesanyja mégiscsak egy kicsit talán boldog legyen. Egy kicsit elégedett tudjon lenni,
1104# tudjon élni. S ha az anyukája arcán lát valami örömet, na abból juthat neki is!
1116# Egy gyereknek onnan jut valami! Igen!!
1128# Kultúrkeresztény igazságunk:
1140# az ember nem kap nagyobb feladatot, mint amit teljesíteni tud. Ez azt jelenti,
1155# hogy az édesanyám annyi feladatot kapott, amennyit teljesíteni tudott. Érthető? Nem.
1170# Azért volt lehetetlen, mert meghaladta az erőit. Nem.
1185# Megpróbálom csak a logika eszközeivel feltárni ezt a helyzetet. Tehát: az én anyukám...
1200# miből indulsz te ki? Anyukámnak annyi készséget és erőt kellett volna kapnia, ami az én
1215# egészséges felnövekedésemhez szükséges, ugye? Ez lenne a "mértéket nem felülmúló feladat".
1230# Azonban ez nem így van, hanem: anyukám annyi feladatot és készséget kapott, amennyit
1245# ő (!) képes volt megtenni, ami azonban lehet, hogy nekem kevés volt! OK.
1200# Érhtető volt nektek is? Ugye, hogy ez milyen nagy különbség?
1215# Mi tehát az alapvető élménye egy eredetileg negatív anyakomplexussal érkező és azzal fölnövekvő gyereknek?
1230# Hogy "ha beleszakadok is, nem tudom az anyukámat boldoggá tenni. Pedig minden érzékemmel
1245# azon vagyok, ez mégse sikerül". Milyen következtésre jut egy kisfiú? 1) Megpróbál tökéletes lenni.
1260# Eljut arra: nem tettem még meg mindent! Még valamit meg kell még tennem, mert látnivaló,
1270# hogy az anyukám nem boldog. Egyvalami lehet: nem tettem meg mindent!
1280# 2) Felelőssé teszem magam azért, amit tapasztalok. Nem tudom az anyámat boldoggá tenni.
1290# Ez az én felelősségem, és én rossz vagyok. Énvelem vmi alapvető baj van, ami miatt ezt az egészen
1300# alapvető és hétköznapi dolgot nem tudom megvalósítani.
1310# S ez már nagyon kicsi korban tudattalanul megjelenik.
1320# Mi történik az ilyen gyerekekkel? Helmutkának már pici korától kezdve gyomorpanaszai vannak.
1330# Gyomor- és gyomor- és gyomorpanaszok.
1320# Esetemben pedig az összes gyerekbetegség. Minden, ami kell. Homloküreg-gyulladás,
1330# arcüreg-gyulladás, mellhártya-gyulladás, torokgyulladás folyamatosan. Ott hagytuk abba, hogy
1340# kivették a mandulámat, és nem álmodtam semmi szépet. A fotókon a jelenlegi állapotomnál sokkal
1350# soványabb vagyok. Miután hétéves korom óta sportolok, ezért egy csomó lap megvan a sportkórházban,
1360# hiszen legalább évente egyszer lemérték a súlyomat, magasságomat, vérnyomásomat. Amikor
1370# már felnőtt voltam, megnéztem ezeket. Megdöbbentő (azt hittem, ilyen nincs): voltam 189 cm, 53 kg.
1380# Az elég szép, nem? Kép: állok a dobogó tetején. Ilyen súly/erő aránnyal könnyű magasugrónak
1392# lenni. Egy jobb sportautónál is az figyelik, hogy a lóerő és a súly hogy viszonyul egymáshoz. Egy
1404# gyorsulási gépet a súly és a lóerő arányában kell fölkészíteni. Ezért voltam jó magasugró.
1416# Ott állok olyan klasszikus szocialista képen, klottgagyában, és a térdeim kívül így néznek ki, IGY.
1428# Auschwitzban lehetett látni ilyeneket. Csak én mosolygok.
1440# Más különbséget nem lehetett látni. Arra emlékszem, hogy 8-9-10 éves koromban gyakorlatilag
1452# semmit sem eszem meg. Az edzőtáborokon az összes többi gyerek valami alapvető önfeledt élvezethez
1464# jutott az étkezéseken, engem az edzők közé ültettek, hogy felügyeljék, hogy legalább 5-6 falatot
1476# vagyok. Ha úgy tűnt, hogy valamit hajlandó vagyok mégis megenni, akkor azt mind nekem adták.
1488# Kétes dolgokra is rábólintottam néha.
1500# 8 éves voltam, Veresegyházán. Nagy nehézségek révén képes voltam megenni egy linzerkarika-
1520# párt, amelyek közé lekvárt helyeznek. Megvan ez az objektum? Megeszem a magamét, próbálok hozzá
1540# jó arcot vágni, hogy mielőbb szabaduljak ebből a szörnyűségből. Az edzőim látják ezt.
1560# Átlátszó szalvétákba belehelyezik a saját linzerkarikáikat, amelyeket testüktől vonnak meg.
1572# Én pedig megyek egy három fős linzerkarika csapattal, és azon gondolkodom, hogy mi a fenét csináljak
1584# velük. Ott egy hatalmas pálma. Bizonyára nem tévedek az emlékeimben: kivárom a csendes pihenő
1596# idejét, amikor azt hiszem, hogy nem jön senki, és egy (erre a műveletre beszerzett) faágacskával
1608# iszonyat sebességgel kiások némi kis sírt,
1620# és amilyen gyorsan csak tudom, hantot, rögöt vetek a halott linzercsapatra, jeltelen sírban
1635# nyugtatva őket, majd távozom. Őrzöm a 46 kilómat, ami roppant alkalmas arra, hogy élsportoló vagyok.
1650# (Jó, van, akinek ez volt sok...) Szüleim 5-10 évente azt mondták, hogy azt gondoltuk, hogy ebbe
1665# bele fogsz halni. Voltak olyan vírusfertőzéseim, hogy 40, 40.5, 40.8 fok. Kád, kád, kád...
1680# Nincs súly. Nincs evés. Az evés hihetetlen problematikája. Ha lélektani összefüggésbe
1695# helyezzük, akkor hát mi más lenne, mint anya téma? Szép kifejezések: étel/élet. A búzára mondják:
1710# az élet. Ha valaki képtelen enni, akkor az a baj, hogy képtelen élni? Valami nem stimmel az
1725# élet fakadásával, áradásával. Rengeteg szorongás: teljesíthetetlen feladat.
1740# Anyukámat kellene boldoggá tenni ahhoz, hogy én a szükséges érzelmi javakhoz hozzájussak.
1748# De ezt természetesen nem tudom megtenni. Mi más is lenne bennem, mint érzékenység és szorongás
1757# és üres gyomor. Egyébként én ezt nem éltem meg rosszul. Nem küzdöttem az éhséggel. Az életre
1765# való sajátos képtelenség abból is fakad, hogy nem vagyok éhes! Jól megvagyok üres gyomorral is.
1774# Helmutkánál: az apát meg nem lehet zavarni (ez is hozzájárul). Helmutka apukája a bányában, az én
1782# apukám meg pilóta. Nem lehet elérni. Egy eredetileg negatív anyakomplexusú kisgyereknél nagy lehetőség lenne az apával való
1791# közvetlen viszony. De ha
1800# nem elérhető (érzelmileg), akkor marad a magány. Újból és újból ebbe a magányba süllyedek
1808# vissza. Az inkubátor magánya, a rácsos ágy magánya, annak a magánya, hogy nem elérhető az,
1817# akit szeretnék elérhetőnek tudni. Közben szorongás amiatt, hogy én nem csinálok valamit jól.
1825# Beindul egy másik kör: megpróbálni a teljesíthetelent. Hogy lehet valakit, akit szeretek,
1834# megpróbálni boldoggá tenni. Persze önös érdekből, hogy aztán rajtuk keresztül jusson nekem is,
1842# és tudjak élni! Hát hogy is lehet? Az összes késztetésemet vissza kell fogni! Hát nem azzal szoktuk
1851# egymást a leginkább zavarni, hogy valamihez KEDVÜNK VAN? Hogy valamit valahogy szeretnénk,
1860# ez máris konfliktust hoz kettőnk között. Legjobb módszer: lemondani - s a leges-leges-legjobb
1870# módszer: mindenről lemondani! Teljességgel megpróbálni alkalmazkodni és igazodni. Akkor nincs
1880# konfliktus. Ha sikerül mindenről lemondanom, akkor talán még az anyukám boldog lesz. Hát ha én
1890# sírok és toporzékolok, hogy én a műanyag vonatot akarom, akkor az anyám még boldogtalanabb lesz,
1900# nem? Mondom én ezt gyermeki fantáziából most. Vissza kell tehát szorítani a szükségleteket, benne
1910# az összes ösztönkésztetést. Marad az 53 kiló a 189 centihez!
1920# Egy alapélményem az eredetileg negatív anyakomplexusos kisfiú világáról. A mandulaműtét után szüleim azt mondják:
1940# Gergő, Feri (tesómnak is kivették a manduláját), az lenne a legjobb, ha megettétek azt a rengeteg
1960# csoki fagyit (amit akkor nem szerettem, még ezt sem),
1980# Akkor Ferike, Gergő (Bubu és Picur), elmegyünk valahová, és kérhettek valamilyen ajándékot!
1995# Mert hogy olyan hősiesen bírtátok a műtét megpróbáltatásait. Hát nekem 5 éves koromra már rengeteg
2010# tapasztalatom volt arról, hogy mit jelent hősiesen tűrni az élet megpróbáltatásait, tehát ez sem
2025# esett nehezemre. A tesóm (egészségesebb és normálisabb), aki egy boltban látott egy nagy majmot.
2040# Óriási majom volt. Innentől... idáig ért. Elnevezte majmócának. Nagyon aranyos volt.
2055# Húsz éves volt, amikor kidobta. Tehát beleszeretett: nekem ez kell!
2070# Fölmerült bennem: ez nagyon aranyos tényleg. Jó lenne 1 ilyen. De messze nem olyan elsöprő a várakozásom.
2085# A szüleim kettőt akartak venni, nehogy sérüljön az igazságérzetünk. Azonban csak egy volt.
2100# Miután én nem annyira fejeztem ki, testvérem viszont igen. Megveszik neki a majmócát. Én pedig
2112# a szokásos dinamikára térek át: ó, hát nekem ez nem is nagyon kell. Nemcsak lemondok a majmócáról, hanem
2124# valami mély szomorúság vett erőt rajtam. Rájöttem: tulajdonképpen nem a majmócára vágyom. Amit most már
2136# meg tudok fogalmazni: ANYA, te kellesz! APA! Adjatok öt puszit! Játsszunk, vagy öleljetek át, vagy
2148# valami ilyesmi. Dehogy a majmóca!
2160# A tesómnak elég volt a majmóca, mert neki pozitív anyakomplexusa lett! Ó! Kevesebb inkubátor...
2172# Ő jól elvolt a majmócával, de nekem az anyám kellett volna. De hát hol vagyok én ahhoz, hogy ezt
2184# ki tudjam fejezni! Ugyan már, fényévekre. Mi marad hát ebben a helyzetben? Lemondok a majmócáról,
2196# és azt mondom a szüleimnek: tulajdonképpen én nem kérek semmit. Pontosan fejezem ki magam.
2208# Higyjék el: nem azért vagyok szomorú, mert nincs majmóca. Persze azt nem tudom kifejezni, hogy mit kérek.
2220# De azt biztosan tudom, hogy nem a majmócára van szükségem. Szüleim zavarban:
2232# testvérem felszabadultan játszik, én meg ott állok szomorúan. Ők tudni vélik, hogy nekem a majom
2244# kell. Az utolsó szög kerül abba a koporsóba, hogy a szüleim nem értenek engem, nem képesek a
2256# szükségleteimet felismerni, és akármit is csinálok, semmi esélyem. 5 évesen. Ott már szinte
2268# vége volt ennek az egésznek. Megszüleett bennem egy lemondás... nem is tudom miről.
2280# De ha az anyukám olyan igazi boldog szeretett-teljes arccal ad ott öt puszit...
2290# akkor valami másként lett volna. De hát miért is ismerték volna ott ezt a szükségletemet föl?
2300# Hosszú-hosszú unszolás után elmentünk egy másik boltba, és a szüleim szinte kényszerrel rám
2310# erőltettek egy oroszlánt. Ugye egy ilyet nem bír az ember megszeretni. Aranyos oroszlán volt,
2320# évekig kerülgettem, mint a múlhatatlan boldogtalanságom és meg nem értettségem jelképét,
2330# de hát legalább az volt. Enni nem kért, elvolt a szobában.
2340# Ez öt évesen. Ami Helmutnál (és anyukámnál) hozza a paradoxont: az anya úgy éli ezt meg, hogy
2355# "én mindent megadok Helmutkámnak, amit csak tudok". S így is van. Ami az ő depressziójából kijön.
2370# Anyukám is: Ferikém, Gergőkém, én éltetek élek. Más hozzátok fogható számomra ezen a világon nincs,
2385# ti számítotok.
2400# Hát ez a még rettenetesebb paradoxon a gyerekre nézve. Hogy egy olyan valaki felé kellene egy
2410# csomó mindent kifejezni, aki "egyébként is már értem él". És egyébként is mindent megtesz, amit
2420# meg tud! Lehetetlen helyzetet eredményez mindez.
2430# Miután nincs elégséges ráhangolódás a szükségletekre -> rengeteg szorongás. De van egy csomó
2440# kényszer, hogy megfeleljek. Következmény: rengeteg, rengeteg lemondás. Hogy mégiscsak a lehető
2450# legkisebb zavart, bajt okozzuk. Mert akkor talán az anyánk boldog lesz.
2460# Talán 6 éves voltam. Autóval mentünk. Nem volt autónk, de valaki épp vitt bennünket. Kicsi gyerekként
2475# ott fogtam meg az autó szélét, hogy az autó rácsukta az ajtót, és ott volt a kezem.
2490# Olyan erővel, ahogy azt kell. Én ezt anélkül kibírtam, hogy fölszisszentem volna. Csak elkezdett
2505# vérezni, feldagadt. Mentem az anyukámhoz, hogy sajnos ez történt. Jövő heti témánk...
2520# Sajátos út kínálkozott: ha elég lemondó vagyok (elég aszketikus vagyok, eléggé befogom a számat
2532# fájdalmak, szükségletek, ösztönök), akkor ezért dicséretet kapok! Akkor mégiscsak van útja annak, hogy
2544# a szüleim boldogok legyenek, örüljenek? Nem nyikkanunk meg, nem panaszkodunk, valahogy bírjuk az életet
2556# a szorongásokkal, sok minden zavarral együtt. Lehetőleg próbálunk úgy létezni, hogy
2568# ne legyen velünk baj (velem)! Merthogy ennek kapcsán jönnek a megerősítések! Helmutka is így van ezzel.
2580# Ami hiányzik (a személyességen túl): az ÓCEÁN-ÉRZÉS. Nincs óceán-érzés, hanem lemondás van.
2600# Voltam kb. 25 éves. A vágyaimban ott volt, hogy milyen jó az a rettenetesen gazdag embereknek, akiknek
2620# van gumicsónakuk. Nekünk még gumimatracunk sem volt. Elsőéves papnövendék voltam, nyári tábor volt.
2640# Valaki autóval hozott ilyen gumicsónakot. Fölfujtattuk, és feszült várakozással néztem,
2655# hogy van-e olyan pillanat, amikor nincs gazdája. Jöttem én, 24 évesen, eleveztem a bólyáig.
2670# S egész nap a gumicsónakban ringatóztam. Ment az élet, és én ennél jobbat nem tudtam kitalálni,
2685# mint hogy ott ringatózzak a bólyánál. Néha jöttek emberek, beszálltak, aztán eluntak, visszamentek,
2700# lehülyéztek, learanyosoztak. Amikor kezdett lemenni a nap, akkor kimentem. Ez (24 évesen)
2715# az (életem első igazi) saját döntésemként és a lehetőségek sajátos összejátszásának eredményeként adódott:
2730# egy napot ringatózhatok a Balatonon, nekem ez elemi élmény! Ami egy eredetileg pozitív anyakomplexusú gyerek számára maga
2745# az evidencia, csak csettintenie kell! Nekem nem. 42 éves vagyok. Meg szoktam nézni a gumicsónakokat.
2760# Az eredetileg negatív anyakomplexusú gyereknek nincs óceán-érzése. De hát hogy is lehetne? Nincsen.
2768# Rengeteg önkontroll. S itt jön egy másik nagyon nagy terület.
2777# A szexualitás.
2785# Az ösztönöknek (bizonyos szempontból) a foglalata?
2794# Mi történik egy eredetileg negatív anyakomplexusú gyerekkel? Ha a vágyakat, szükségleteket a lehető legjobban kordában kell tartani, akkor
2802# amikor serdülő korban jön a szexualitás föllobbanása, ez sok esetben inkább félelmet kelt! Mit kezdjünk
2811# ezzel? Nem lesz-e ennek rossz vége? Mit is kell ezzel csinálni?
2820# Nekem annyiból nagy szerencsém volt, hogy nem neveltek vallásosan. A kultúrkeresztény cucc az
2832# önkielégítés szempontjából engem nem ért el. Nagy adomány! Úgyhogy... :)
2844# Ha engem kultúrkeresztény módon vallásosan neveltek volna, akkor nem biztos, hogy itt lennék. Így nekem
2856# nevelt, tanult morális problémám az önkielégítéssel nem volt. Cifrább: ösztönös problémám azért
2868# mégiscsak volt.
2880# Nem gondoltam serdülő koromban, hogy meg kellene tartóztatni magam. Emlékszem egy élményre:
2895# volt egy lány, akibe nagyon szerelmes voltam, és ő is belém. Sokat utazgattam versenyekre - s a kedvesemet
2910# meghívtam Prágába (gyönyörű hely!). 980 Ft volt a repülőjegy. 4200 Ft volt az első fizetésem bútorasztalosként.
2925# Az voltam.
2940# A 4200 Ft-ból simán kijött a két ezres, oda-vissza Prága! Rögtön kaptunk egy üres lakást,
2955# fizetővendég szolgálat. Fiatal ember vagyok, 19 éves, 18 éves barátnőjével, Prágában.
2970# Nade ez a történet nem ilyen szép ám (már ha ez valakinek szép). Nagy városnézés, mert ugye én megmutatom
2985# neki Prágát. Megyünk haza.
3000# Egyszer csak a villamos megáll a nyílt pályán, de nem értjük, hogy mi történik. Próbálok utánanézni,
3020# hogy mi van. Átszállok egy másik kocsiba. Ott egy fiatalember, aki elvágta az ütőerét ott a villamoson.
3040# Csupa vér volt minden. Hátra volt dőlve, elvesztette az eszméletét. Hihetetlenül sokkoló erejű látvány.
3060# Hogy mi volt számomra az ösztönös reakció erre az élet-halál megrendítő élményére? Mondtam a
3072# kedvesemnek: nincs szex. Ajajjaj. Nincs. Mert itt nagyon komoly dolgok vannak. Az ember ezzel nem
3084# hülyéskedhet. Mélyről fakadó bűntudat, amely az ösztönkésztetésekhez kapcsolódik.
3096# Ha nekem egy eredetileg pozitív anyakomplexusom van, akkor akkorát szexelünk, amekkorát még soha. Rettenetes élmény,
3108# találkoztunk a halállal, de mi élünk!
3120# De nekem az ellenkező volt a természetes. Mintha itt a gondtalan szerelemben elfelejtkeztem volna
3130# valamiről. Láttam ezt az öngyilkos fiút: menjünk csak vissza a kutyaólba! Hagyjuk csak az ösztönkésztetéseket,
3140# húzzuk meg magunkat, már majdnem elfelejtkeztél arról, hogy nagyon sok lemondásra van szükség, különben
3150# sosem érdemled ki az élethez való jogot... Vmi ilyesmi. - Meg vagyok döbbenve, hogy a barátnőm
3160# ezt hogy bírta. Aludt. Aludtunk. Ez is valami.
3170# Ezt azélményt nagyon őrzöm magamban: vallásos nevelésen KÍVÜL is, nagyon mélyről, a szexualitáshoz,
3180# az ösztönkésztetésekhez társulhat egy bűntudat. Éppen mindaz, ami az élet természetes gyökerét és
3190# erejét adná, az kerül tiltás alá. Azért, hogy az életet megnyerjük. Óriási ellentmondás!
3200# Hogy lehet az életet úgy megnyerni, hogy közben az életet teljesen próbáljuk eltüntetni magunkból!
3210# Annak a természetes erejét és gyökereit? Szerintem sehogy; de erre csak később jöttem rá.
3220# (Ez már sok? De lesz egy képetek az eredetileg negatív anyakomplexusról, az tuti.) Az eredetileg pozitív anyakomplexusnál
3230# azt mondtuk, hogy az a probléma, hogy nem válik le az anyáról.
3240# "Senki se szereti úgy azt a fiút még 50 évesen sem, mint az anya." Ezért aztán nem házasodik meg
3248# még 50 évesen sem, mert nem tud leválni az anyja szeretetéről. Ami lehet valós szeretet is, de
3257# lehet egy belső világból fakadó kötelék. Ezért "nem születik meg". Emlékeztek? Ez a fő cím:
3265# a személyiség születése és a valódi emberi kapcsolatok. Egy eredetileg pozitív anyakomplexusú fiú érzelmileg
3274# adott esetben sosem válik le az anyukájáról. Mondhatnánk azt, hogy egy eredetileg negatív anyakomplexusú
3282# fiúnak sokkal könnyebb a dolga, mert nincs IS kapcsolata az anyukájával, legalábbis olyan termékeny,
3291# életet adó, jó értelemben virágzó... de a helyzet nem így van!
3300# Az élet senkit sem kímél meg attól,
3310# hogy megszülessen. Ugyanis az eredetileg negatív anyakomplexusú fiú ugyanúgy az anyukájánál marad, csak egy folyamatos
3320# lemondásban. Lemond róla is, meg mindarról, ami az életben anyai, viruló...
3330# És így fönnmarad a jól ismert gyerekkorból hozott történet és világ. Látszólag én már gimnazistaként
3340# elköltöztem otthonról. Kötődés híján mit maradtam volna otthon? Csak a koszos ruháimat vittem haza kimosni.
3350# Látszólag nem volt problémám a függetlenséggel.
3360# Látszólag! Valójában ott belül én ugyanúgy nem születtem meg, mint az
3370# eredetileg pozitív anyakomplexusú férfitársaim. Csak náluk az volt a látványos, hogy ott maradtak, nálam meg az,
3380# hogy nem maradtam ott. Csakhogy én egy lemondásban nem maradtam ott.
3390# Nincsen "föltétlen jog" az életre. Azt nem sikerült megszerezni, mert az az anyától,
3400# a vele való kapcsolatból jön. Ezért aztán folyamatos érzékenység, szorongások, és egy
3410# állandó késztetés: kapcsolatban lenni másokkal,
3420# igazolni a létemet! Van jogom ahhoz, hogy éljek! Az én nagy mázlim a spiritualitás
3435# serdülőkori beköszönte. Ez alkalmas arra, hogy áttörje a komplexus számos kötöttségét.
3450# Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lélektani problémák minden eleme megoldást nyerne.
3465# A beköszöntő spiritualitás egyrészt azzal a valósággal jön,
3480# hogy túl tud mutatni a komplexusos mintázaton ( -> erős és gyógyító erejű tud lenni),
3492# másrészt pedig állandóan fel is veszi a komplexus jellegzetességeit. Túl is mutat, de fel is veszi.
3504# Aki most ezt nem bírja, az menjen ki, mert lesz egy-két megjegyzésem a spiritualitásra vonatkozóan.
3516# Milyen ember válik Helmutból? (Eddig nagyon feszülten figyeltetek. Hagyjak 1-2 percet?)
3528# Felnőttként Helmut mi más is lenne, mint megbízható, érzékeny a feleségére, szükségleteit
3540# ösztönkésztetéseit kordában tudja tartani, felesége mindig biztosan számíthat rá,
3548# olyan igazi "erős tölgyfa". Mintha semmi őt ki nem mozdítaná, meg nem rendítené.
3557# Csak éppen belül mi van? Látszólag minden nagyon jól tud menni? Belül azonban egy csomó
3565# szorongás, félelem nem oldódik fel. Nem tett még semmit ezzel a mintázattal. És amikor
3574# elsöprő erővel megjelenik a szerelem, akkor számára ez szimbolikus halált hoz.
3582# Halálát annak, akiként addig élte az életét. Ha most életében először ösztönösen és önfeledten
3591# átadja magát egy ösztönkésztetésnek, és átéli ennek az erejét, hogy "kellek",
3600# akkor meg fog halni az a Helmut, aki addig volt. De közben ott a feleség, a gyerekek,
3612# az egész világ, amiből érkezik. Rettenetes dilemma. Mit tesz? (a személyiségfejl természetes irányából
3624# nézve mi lenne természetes?) Átadja magát a szerelemnek? Óriási lépés lenne. De ezt nem engedi
3636# meg magának. Hisz egész életében azt tanulta meg: lemondás, lemondás...
3648# De a saját belső világának az egyensúlytalansága (nem a nő) már olyan erővel kopogtat be nála,
3660# ez ordít már - ez csak megtestesül egy szerelemben.
3670# Tovább nem odázható már el a személyiségének a komplexusos egyoldalúsága. Annyira már felnőtt
3680# és érett, hogy már tudna valamit tenni, amit nem tudott gyerekként. Elérhetővé válna valami...
3690# Hogyan oldja meg Helmut (és sok keresztény)? Beteg lesz. Mert erkölcsileg feddhetetlen marad,
3700# s nem kell szembenéznie azzal, hogy nem mert szembenézni ezzel a természetes késztetéssel,
3710# az életnek erre a természetes, ösztön-adta irányára.
3720# A betegség tehát (mintegy kívülről) eldönti az ő sorsát. Ha nagyon nagy a dilemma,
3735# akkor az illető úgy megbetegszik, hogy belehal. (Máris lehet kimenni.) Miért pont az a rendes
3750# hal meg 40 évesen? Miért az a sokgyerekes anyuka lesz rákos? Miért az a remek férfi,
3765# aki után minden nő epedne, hogy "ó, ilyen férjem lenne..."? Miért pont ő hal meg?
3780# Ez egy kicsit sem Isten büntetése, most már láthatjuk. A legtöbb esetben egy olyan erkölcsi
3790# színezetű dilemma áll a háttérben, amit az illető nem tud megoldani. Természetesen
3800# nem azért lesz beteg, mert "beteg akar lenni", "még így a legelfogadhatóbb". Nem
3810# Ez megy a maga útján. Ha fiatal embereket temetek, sok gyerekkel, nem értjük, egy év alatt elmegy,
3820# nem értjük... Ott állok a ravatalnál, és azt mondom: Istenem, bárcsak ne tudnám, amit tudok.
3830# Hogy fogok erről beszélni? Nem kell, hogy nálam gyónjon,
3840# hogy én bármit is ismerjek. Rettenet rosszul érzem magam ilyenkor. Tudnám a negyedét!
3855# Akkor tudnék csak úgy szépeket mondani. Ezért érdemes a személyiségnek megszületni. Hogy ne kelljen
3870# meghalni. Ezért lehetséges az, hogy "éppen a jók mennek el". "Miért pont ők?!?".
3885# Ha a rosszak mennek el, fütyülünk rá. Van egy lehetetlen ének is.
3900# Hol tartunk? Mondok egy másik szimbolikus történetet (lemondás, visszafogni). Nagy szerencsém
3915# volt, hogy az eredetileg negatív anyakomplexus mögött egy eredetileg pozitív apakomplexusom tudott kialakulni. Mert itt az
3930# eredetileg pozitív apakomplexuson keresztül sok életerő belém áramlott. Nagyon nagy szerencsém! Hozott az életembe
3945# egyfajta természtes egyensúlyt, s aztn a spiritualitás gyógyított meg. Kifejezetten állítom,
3960# hogy engem az tett valamennyire normálissá és egészségessé az életemben, hogy megjelent a
3970# spiritualitás. Semmi másnak ezt nem köszönhettem. Mondhatom úgy is (ha nektek ez tetszik), hogy
3980# Istennek. Hogy ebből a lehetetlen, inkubátorral kezdődő helyzetből az Isten gyógyított meg.
3990# És ez így is van. Ha valakinek ez így nem, akkor: a spiritualitás betörése, s ahogy az átjárta
4000# a sebzett emberi természetemet. Ízlés kérdése. Nem gondolom, hogy bármennyi hangyaszorgalmú
4010# lélektani munkával itt állnék most. Nem állnék itt. Ilyen értelemben az Isten nélkül sehol sem lennék.
4020# Sportoló vagyok, 18 évesen kifejezetten jó. Abban az évben az európai ranglistán 3. voltam
4035# magasugróként (súly/lóerő). Bulgáriában, európai versenyen, összes szocialista ország magasugrói.
4050# Akkor ők jelentettek Európa élvonalát (bolgárok, oroszok, lengyelek, magyarok). Az Eu-bajnoksághoz
4065# fogható verseny volt ténylegesen.
4080# Jó magyar csapat. Ha vége lesz a napnak, hogy fogunk mulatni? Valaki hoz bort. Kellene üdítő is.
4095# Fölcsillan a szemem. A 40 fokban a saját versenyem napján képes voltam 40 fokban 3/4 órát bolyongani,
4110# hogy elmenjek Fantát venni. Kis üveges Fantákból vettem 18-at (egész csapatnak). 40 fokban, életem
4125# legnagyobb versenyének kora délutánján, aki mindenki más a gyúrónál fekszik, relaxál...
4140# Egy eredetileg negatív anyakomplexussal mindent. S mi történt? Beszálltam a liftbe,
4155# lihegve, s következő emeleten beszállt az edzőm. Nézi, hogy csurog rólam a víz, s két óra múlva kell
4170# indulnom életem legnagyobb versenyére. Iszonyat dühbe gurult. (Szövetségi kapitány.)
4185# Idefigyelj Feri, ha nem leszel jó, úgy seggberúglak.
4200# Egy eredetileg pozitív apakomplexusú embernél ez működik. ("Igen, fenékbe rúgsz?..") S akkor ott ugrottam két magyar
4210# csúcsot.
4220# Minden normális ember patikamérlegen méregeti ilyenkor magát.
4230# "Igaz-e, hogy az élsportolók önzők?" - sportpszichológusok: nem önzők, hanem asszertívek.
4240# Nagyon pontosan tudják, hogy nekik mi kell ahhoz, hogy...
4250# Én pedig hozom a többieknek a Fantát.
4260# Sikerült elodáznom a rettenetes témát - de azért nem fogok róla hallgatni.
4280# A következő alkalommal ne jöjjön, aki nem bírja: a kultúrkeresztény dolgok hátteréről fogok beszélni
4300# az eredetileg negatív anyakomplexus tükrében. Mert ezt fogom csinálni. Köszönöm a figyelmeteket.
20081111 ¤
