2008.04.29.
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, köszöntök mindenkit. 0039# Egy átvezető témánál vagyunk, mert az éves címe az előadásainknak, és ez még jövőre is így lesz, 0048# hogy ,,három generációs családtörténetünk tükrében, vagy hátterében mit mondhatunk el a saját 0057# életutunkról, annak az alakulásáról, hogy mi, mért, és hogyan is történik abban, vagy hogyan történhetne, mi 0068# minden történhetne még, esetleg másképpen, mint hogy ha egyszerűen csak az előzmények reakciójaként éljük 0078# végig az egész életünket”. És így jutottunk el oda, hogy egy átvezető fél órában szót ejtsünk egy nagyon 0088# érdekes kutatásról, amit azt hiszem 8 évvel ezelőtt már elmondtam nektek, de átvezetésként pont jó, mert 0098# kevesen vagytok azok közül. 0101# Ez pedig, hogy nagyon tipikusan pszichoszomatikus betegségeket fölmutató gyerekek családjait vizsgálták meg, és 0112# azt nézték, hogy ahol anorexiás gyerekek vannak, cukorbeteg gyerekek vannak, asztmás gyerekek vannak, hogy ott a 0123# családról, mint élő rendszerről, el tudunk-e mondani olyan általános kijelentéseket, amelyek minden családra 0134# vonatkoznak. És négy ilyenre találtak rá. Ezért izgalmas ezt most megnéznünk. 0141# Az első, amiről szó volt, ez az összeolvadás, és hogy nincsenek határok. Semmiféle határok kikristályosodva 0152# nincsenek, mindenki mindenkibe belelóg. 0156# Ezt nem is folytatom tovább, második. Túloltalmazás. A családtagok túloltalmazzák egymást, megint csak 0166# sajátosan, nyilvánvalóan ez ott kezdődik, hogy a szülők túloltalmazzák a gyerekeiket… emlékeztek, hogy erről 0176# néhány alkalommal ezelőtt azt tudtuk mondani, hogy ha egy szülő elkényezteti a gyerekét, az éppen nem azt 0186# jelenti, hogy a gyerekét jól érzékeli, mert akkor érzékelné a szükségleteit. Ha tehát egy szülő 0196# túloltalmazza a gyerekét, elkényezteti a gyerekét, az annak a jele, hogy nem látja a gyerekét. Sajna-bajna. Tehát 0207# a túloltalmazás, és az elkényeztetés a gyermeknek egyáltalán nem jó. Egyszerűen azért, mert nem a 0216# szükségleteire ad választ, hanem a szülő zavarát fejezi ki. 0222# Na, és akkor itt beszéltünk arról, emlékeztek, hogy a szent családdal vetjük ezt össze, jó erőltetett 0232# párhuzamot nyomatok, de ott mindenesetre látjuk, hogy ez a kis gyerkőc, a 12 éves Jézus simán elveszik a 0242# templomban. Megnézte valaki a Szentírást? Hány napig bolyong? Megnéztétek? Megnézted, vagy tudtad? Tehát: mint 0253# ahogy én ezt mindig is tudtam, gyerekkoromtól kezdve, három napig. Három nap. Nem szorulok rá senkire se. S 0264# képzeljétek el, hogy jól el tudott veszni! Tehát ez azt jelenti, hogy másfél napig mentek előre. Jól saccolom? 0274# Tehát másfél napig nem vették észre, hogy hol a 12 éves gyerekük! És akkor másfél nap vissza. Itt aztán 0285# láthatjuk, hogy nincs túloltalmazva ez a kis Jézus. 0290# Még ide: hogy ez az oltalmazás aztán teljességgel kölcsönössé válik. Ugye, a rendszerszemléletben egyébként 0300# is állandóan a kölcsönösségeket, az oda-vissza viszonyokat látjuk, nem annyira ok-okozatban gondolkodunk. Nem 0311# mintha az nem volna, sokkal inkább kölcsönhatásokat látunk. És itt aztán azt látjuk, hogy egy kisgyerek… 0321# Emlékeztek a szülősítésre? Hogy egy gyerek szülő szerepbe tud kerülni, ott van mondjuk egy anya. Mint Hitler 0332# anyukája. Ugye elkényezteti a gyerekét, mert fogalma sincs a szükségleteiről, és azért is, mert a saját 0342# szükségleteiről sincsen fogalma. Mert óriási traumákon megy át. Ezért nem marad más hátra, miután 0351# elidegenedett saját magától is, hogy volna képes a gyerekével megfelelő kapcsolatban lenni, hát nem tud. Ezért 0362# valamennyire elkényezteti, amennyire ez tőle lehetséges. Mi lesz ennek aztán a következménye? Nyilván az lesz a 0373# következménye, hogy közben pedig a saját szükségleteivel nem tud foglalkozni és törődni. Hát egy 0382# túloltalmazó anya a saját vére árán oltalmaz túl, nem? Hát úgy képes állandóan, állandóan kényeztetni! 0392# Hogy a saját szükségleteit akkor nem láthatja, ugyebár. Ennek mi a következménye? Egy sajátos kölcsönhatás 0403# alakul ki, a szülő túloltalmazza és kényezteti a gyerekét, a gyerek pedig érzékenyen reagál a szülőnek a 0413# szükségleteire, amit viszont a szülő nem lát jól, és nem teljesít be, ezért elkezdi a gyerek oltalmazni a 0423# saját anyukáját, és a saját apukáját, és elkezd ráhangolódni a saját szüleinek a szükségleteire, miközben 0434# ő is elidegenedik saját szükségleteitől. Miközben mindenki azt gondolja, hogy mindenki mindenkit nagyon szeret. 0445# Csak éppen senki nem kapja azt, amire igazán szüksége lenne. De az meg pláne nincs úgy, hogy nem attól kapja, 0455# akitől igazán szüksége lenne. Hajaj. Így akkor összeáll már a rendszer, és a gyerekek, egész kicsik is, és 0466# aztán nagyobbak, elkezdik oltalmazni a saját szüleiket. Elkezdenek kóros felelősséget vállalni a saját 0476# szüleikért, mert – az első pont alapján – nem tudják a felelősségük határát meghúzni, mert hiszen a 0486# szüleik sem tudják a saját határaikat meghúzni, természetesen nem tudják a saját szüleikkel kapcsolatban sem a 0496# határaikat meghúzni, hogy tudná akkor egy gyerek a saját határait meghúzni? Nem tudja. Így aztán simán ott 0507# reked az anyukájánál, pl. Ugye, és egy életen keresztül, amikor a legegyszerűbb és elemibb elszakadási 0517# törekvései útjára lép, olyan neurotikus bűntudata lesz, és azt mondja, a kereszténységgel teljesen 0526# ellentétesen persze, hogy nem szabad, hogy szoktátok mondani? hogy szokták egyesek mondani? néha-néha egy-egy 0537# kivétel hogy mondja? De hát Feri atya! Nem szabad fájdalmat okozni az anyámnak! Ó. Lehet úgy fölnőni, hogy nem 0548# okozunk fájdalmat a szüleinknek? 0551# Lagziban voltam szombaton. Heje-huja. Nagyon jót ettem. Ilyen öregurasan. A fiatalok táncoltak, én meg… És 0561# annyira jó fej volt az anyuka! Odajött hozzám, és azt mondja… jaj nem tudom, apuka volt… Most elárultam! A 0572# menyasszony apukája. A vőlegény anyukája. Megkevertem! Melyikben van a kígyó! Szóval… Szoktátok nézni? Na, 0582# szóval… ezt most hagyjuk, ez egy mellékirány. Szóval… Azt mondja nekem ez az apuka-anyuka. 0591# Menyasszony-vőlegény apukája-anyukája (egyedül állt ott, de ez mellékes): Feri, de nagy öröm ez nekem! És de 0602# nagy szomorúság. Micsoda egy normális szülő! De normális! És még a pap előtt, a lagzin is tudja mondani. 0612# Szupernormális. Már túl normális. Gyanús, gyanús. Mi van emögött? Szóval.. Milyen nagy dolog, amikor egy 0622# szülő képes engedni a gyerekét! Hát naná, hogy az fáj, miért ne fájna? Hú, majd erről úgyis lesz szó. 0632# Tehát: fáj. Ebből egy nagyon konstruktív irány az, amikor megszületnek az unokák. Tudod mit, fiam, menjél, de 0643# itt van a kisunoka! Ugye, így egy-két évet köll várni, jó esetben… Na. 0650# 0650# Harmadik pont. 0651# 3. A kóros rendszerek legáltalánosabb jellemzője, tulajdonképpen ezért hoztam ezt ide, mert kb. két hónappal 0662# ezelőtt elkezdtem erről fecsegni, és úgy döntöttem, ha ezt az egyet elmondom, a többi hármat nem, az micsoda 0672# piszokság, emlékeztek erre? Puff, így idedobtam, tehát: a kóros élő rendszerek legáltalánosabb jellemzője 0683# a…? Két hónappal ezelőtti anyag… Ejnye-ejnye. Közeledik a vizsgaidőszak… Tehát: a rugalmatlanság! Nincs 0693# rugalmasság. 0694# 0668 Vagyis: rugalmatlanság van. Szép. Szép. 0698# Ha a szent családdal kapcsolatos minimális ismereteinket idehozzuk, akkor, nem tudom, föltűnt-e ez nektek, hogy 0709# Mária rugalmas. Érzékelitek? Tehát azért képzeljétek el, hogy ott vagytok… tudjátok, azért fiatal lány 0719# lehetett, 16 éves, 17, 18? Valami ilyesmi. Azért… Beköszönne hozzátok egy angyal, hogy: heló! Jön a baba! Nem 0730# tudom, hogy nem jelentkeznétek-e pszichiáternél… hogy egy traumatizáló életesemény ért benneteket… Szóval 0740# elég jól, jól veszi ezt a kanyart. Kifejezetten rugalmasan, és aztán pedig, hát az egész… József fölébred 0750# álmából: „Te, Mária. Utazunk Egyiptomba.” „Tényleg? Befizetted az utat?” Ja, valami olyasmi. Valami 0760# olyasmi. Azért képzeljétek el, tehát, hogy képes arra, hogy miközben az angyal ővele pertu-t iszik, „Szia, 0771# Mária – Szia, Angyal – Gábriel vagyok – Én meg Mária”, Józsefnek az álmára azt mondja: „Tudod mit, 0780# József, Te vagy József, jó akkor megyünk Egyiptomba.” És akkor József megint álmodik: „Mária, megyünk 0790# haza.” „Hát menjünk haza” Micsoda rugalmasság ez. Ide-oda mennek. Jaj, emlékeszem, hát az én apukám hol 0800# volt ettől! Az anyukám néha a házasságukat úgy próbálta megújítani, hogy ,,költözzünk el!”. Tudjátok ez 0810# egy ilyen női… 0812# Múltkor azon töprengtem, hogy a megújulásnak egy nő esetében milyen fázisai vannak. Valaki ezt elmondaná? Mert 0823# nem hinném, hogy én vagyok a legszakavatottabb ebben. Én most így véletlenül állok csak itt. De akkor mondom én. 0834# De szóljatok bele! 0835# Tehát, először is hajat mos. Ez mindig az első, kifejezetten könnyed lépés. A hajmosás azonban pl. 0845# komplexusokra, traumákra, neurózisra nem mindig van hatással, ilyenkor mi következik? Befestjük a hajunkat! Ez egy 0856# kicsit… Na, most ha ez sem moccantja meg ott, ahol szeretnénk fejlődni és változni, mi történik? Hogy? Úgy van, 0867# tehát fazonigazítás. Jaj, az más!... Tekerjük vissza… Tehát csapó kettő, előadás, 2008. szóval… Tehát 0877# valamit csinál a hajával, de az nem festés… Igen, ha ez sem elég? Igen? Vásárlás? Az párhuzamosan szokott 0887# menni! Tehát az ilyen egynapos programban, elmegyek, és… Na most, de ez még mindig egy napba bele szokott férni, 0898# és aztán estére megint ugyanolyan rosszul leszünk, mint voltunk… Az, az, az! Átrendezzük a lakást, ide toljuk, 0909# oda toljuk, iszonyatosan dühösen nézünk a kis komódra, rohadt komód!, ide pofátlankodtál az én életembe? És 0920# ez a kis piszok tonett asztal? Karcos a teteje, fujj! Nincsen a hátulján kis tonett logó… Nem is eredeti! Milyen 0931# barom voltam, mikor megvettem! Hova raktam a szememet? Bejövök a szobába, és érzem ezt az émelyítő érzést, 0941# hogy ez a tonett asztal szinte rám ugrik. Azzal a piszok karcos tetejével! És különben is nincsenek meg a többi 0952# részei! Mert egy rendes tonett asztal legalább négy darabos, és egymásba lehet rakosgatni, de a többiek már mond 0963# elléptek innen! Te piszok, te még itt vagy? Rontod a levegőt? Poros! Na, tehát… Tonett asztal ki, izé. Ezután? 0974# Tessék? Na, azért ennyire gyorsan nem mennek a dolgok! Tessék? Ma már igen… Egy férfi azt mondja, hogy 0984# bejelentkezik plasztikára. Na, végülis aztán eljutunk oda, hogy lakáscsere. A kettő között van a 0993# lakásfelújítás. És akkor kidühönghetjük magunkat, kipanaszkodhatjuk, az viszont azért jó. Az nagyon. És akkor 1004# utáljuk a szerelőket, na… 1006# Ez a rövidke intermezzo apukámról jutott eszembe, aki hihetetlen bölcs következetességgel ellenállt édesanyám 1017# szinte minden ilyen nevetséges törekvésének, hogy ne 50 évig ugyanabban az egymásba átjárós szobás lakásban 1028# töltsük az életünket. Apukám hihetetlenül rugalmatlan volt, de valami félelmetesen az. Erről ennyit, na… 1038# Térjünk vissza Máriára, az egy kicsit, hogy mondjam, könnyebb történet számomra… 1046# Többször bent van a Szentírásban az, hogy Máriának mond valaki valamit, és emlékeztek, hogy Mária mit csinál 1056# ilyenkor? Egy rugalmatlan személyiség azt mondja: micsoda marhaság! Ilyen hülyeség is csak neked jut eszedbe! 1067# Máriáról meg azt olvassuk a Szentírásban, hogy ,,el-elgondolkozott rajta”. El-elgondolkozott, hogy hogy van ez? 1078# Nahát, ez nagyon érdekes. 1080# Még Jézusnak a szavain is elgondolkozik. Milyen nagy dolog ez! Valaki a gyerekének a szavain elgondolkodik. Ugye: 12 1092# évesen, miért tetted ezt velünk? Érzitek ezt a hihetetlen rugalmasságot? Tehát a 12 éves Jézus csak úgy ott 1102# marad a templomban. Mire Mária odalép… Hogy tud ez egy brazil sorozatban megjelenni ez a jelenet? Hát, anya 1113# odalép, és puff, óriási nagy pofon. Nem? Vagy üvöltés, vagy kiakadás, plasztika-gondolatok előjönnek. Nem ez 1123# történik, Mária odalép Jézushoz, és azt mondja: „Apád és én aggódva kerestünk téged. Miért tetted ezt? 1134# Hát ha ez nem nyitottság és rugalmasság, akkor nem tudom, az hol kezdődik… És akkor Jézus mond két ilyen 1144# mondatot, hogy ,,nem tudtad, anyám, apám dolgaiban kell lennem?” Hát azért, Mária elég komoly kiképzés alatt 1154# van. Angyal, József, meg a többiek, hát azért… A kisfiáról nem is beszélve. Tehát, egy nagyon egészséges 1165# nőnek kellett lennie. Ezt gondolom. Tehát, hogy ki lehessen bírni, ezt a kiképzést. Nem? Ezt el tudjátok 1175# képzelni? „Megváltó a fiam”. Ez azért elég… Nem idealizálnám ezt! Iszonyú kemény menet. Tehát azt 1184# látjuk, hogy amikor 12 éves a fia, akkor is Jézusnak, a fiának a szavain hazamegy és elgondolkozik. Micsoda 1195# szépség ez! Tud tanulni a fiától. Na. 1198# Tehát: merevség. Ez volt jellemző ezekre a családokra. 1204# 1204# 4. Konfliktuskerülés. Nincsen nyílt ütközés a családtagok között. Emlékeztek, mikor Mária meg a rokonok kint 1214# állnak, mikor Jézus meg bent a zsinagógában tanít? És akkor szólnak neki rögtön. Azt hiszem, ez ezzel a 1224# kifejezéssel van benne: szólnak neki rögtön. Hogy anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek téged. Jézus 1235# pedig, igazi konfliktuskerülő gyerekként: „ki az én anyám? Kik az én testvéreim? Akik megteszik Isten 1245# akaratát, az anyám, testvérem. Anya, várjál.” Tehát itt mennek konfliktusba kerülni egymással. Milyen 1255# érdekes, hogy miközben Jézus nagyon szereti az anyukáját, simán meghúzza a határokat. Simán. „Nagyon 1265# örülök, hogy itt vagytok, te maradsz az édesanyám, majd Jánosra bízlak, most dolgom van”. Ehhez képest hány 1275# és hány férfi ennek a negyedét sem képes az anyukájának elmondani. Negyedét! Tizedét se. Mert hogy akkor az 1286# anyukám szomorú lesz. Ó jaj. Na ja. Jó. 1290# Kánai menyegző? „Fogytán a boruk, fiam!” „Asszony! A mi dolgunk ez?” Ezt mondja neki a fia. „Mi dolgunk ez? 1300# Szólsz bele?” de utána ott van a rugalmasság, azt akkor csak lesz bor. Ugye, nem köti az ebet a karóhoz: „én 1311# vagyok a Megváltó, anyám, most már juszt se! Pedig már gondolkodtam rajta, de most, hogy beszóltál, tudod, 1321# mikor!” Nem, nem így szoktuk? Ilyen lázadásban vagyunk, 70 évesen lázadunk a 90 éves anyukánkkal szemben. S 1332# akkor anyukánk: „kicsi fiam, hoznál tejet?” „Nem, neked tejet nem! Pont tejet nem! Tea van!” 1341# 1341# Tehát ez volt a négy klasszikus, tipikus jellemzője ezeknek a családoknak, érdemes meghallani őket, meg megnézni 1352# ezt egy tükörben. 1353# És akkor nézzük csak gyorsan azt a négy pontot, hogy a kommunikációt mi jellemzi ezekben a családokban. 1363# Ezeken gyorsan átmegyünk. 1366# 1366# 1. A családtagok a másiknak a jelzéseit, és főleg a leghitelesebb jelzéseit előszeretettel utasítják el, és 1376# veszik hallatlanba. Mintha az nem hangzott volna el, mintha ott nem történt volna semmi. Mikor egy házaspárral vagy 1388# családdal foglalkozom, akkor nem egyszer nekem csak annyi előnyöm van, hogy én látom, hogy mikor mondanak fontos 1399# dolgokat, ők viszont nem. És egyszerűen csak arra van szükség: Most álljunk meg! Hallottad, hogy most mit mondott? 1410# „Nem, nem, miért, mit mondott?” Ez így szokott menni. El tudnád mondani? A másik: „Hát azt mondtam, 1420# hogy…” „Jé, nem is emlékszem”. És már kezdi a lemezt föltenni. Álljunk meg! Ez egy fontos mondat. Tudod, 1430# hogy ezzel mit mondott a másik? „Gőzöm sincs.” Álljunk meg! Hallgassuk meg, mit akartál ezzel a fontos 1440# mondattal mondani! Mert hogy 10 éve próbálkozik, és most mondhatja el először, hogy ő mit is akart ezzel mondani. 1451# És akkor: hallod, hogy mit mondott? „Igen, igen…” Álljunk meg! Most ő egy nagyon fontos dolgot mondott, és 1461# sok-sok energiát fektetett abba, hogy ez eljusson hozzád. Meghallod? „Nem” Akkor most álljunk meg! Mi akadályoz 1472# most téged abban, hogy meghalld, amit ő mond? … Valami ilyesmi ez. Kívülről azt látom, hogy a 1481# legszerencsétlenebben működő családokban is olyan szép gesztusok tudnak a családtagok egymás felé tenni. 1492# Állandóan újból és újból próbálkoznak. Csak egyszerűen… Viszi el a Duna. 1499# 2. A vezető szerep nyílt vállalása nehézségekbe ütközik. Nincsenek határok, nincsenek szerephatárok, nincsenek 1509# konkrét, erőteljes szerepek. Pedig azokban lehetnénk rugalmasak. Ez nincs, tehát az egész folyik szanaszét. 1520# Ilyenkor lehet az egyébként, hogy egy gyerek átveszi az uralmat a családban. Rettenetes. Mikor egy gyerek a főnök 1531# a családban, felnőttként szörnyű életet prognosztizálhatunk neki. Szörnyű. Szörnyű lesz, neki is, meg a 1541# környezetének. 1543# 3. Ezekben a családokban tilos mindenfajta nyílt szövetség egy harmadikkal szemben. Mindig vannak szövetségek egy 1554# családban. Mindig vannak. Kettő az egy ellen. Egy a kettővel szemben. És ez teljesen normális. A kérdés, hogy ez 1565# elég rugalmas tud-e lenni, illetve, hogy a koalíciók valaki ellen irányulnak-e. Nem föltétlenül szükséges, hogy 1576# mikor két ember egy háromfős családban valami miatt koalícióban van, az a másik a harmadikkal szemben 1586# történjen. Ahol sérült a személyiség, ott azonban a nyílt koalíciót hihetetlen fájdalommal éli meg a harmadik 1596# ember. Azt gondolja, hogy „ez kizárólag ellenem irányulhat. Ez azt jelenti, hogy vége az életnek, engem nem 1607# szeretnek.”. Ugye, pedig milyen fontos egy kisfiúnak, hogy mehessen az anyja után! S ha az apa azt mondja: „Ti, ti 1618# olyan jóban vagytok, engem kihagytok mindenből, micsoda piszokság!” És amikor egy serdülő lány megint elkezd 1629# fölnézni az apjára, és akkor az anya besokall. Emlékeszem, hogy egy serdülőlány azt kérte születésnapjára, 1639# hogy az apjával elmehessen vacsorázni. Hm? Teljesen oké. Ugye, most az apám hívjon meg engem, és most az apán 1650# oldalán én felnőtt nőként… Ugye, ez egy teljesen oké. De ez egy nagyon nyílt valami, a szülinapon, ugye? És 1660# akkor az anya ül otthon: „pedig én szültem! Én szoptattam! És most azzal a rohadt apjával! Szemét 1670# férjemmel!...” Miközben ez nem erről szól, hanem hogy van egy egészséges serdülő lánya. Örülhetne neki! És 1680# milyen nagy dolog, hogy képes az apját serdülőkorban még egy picit idealizálni, fölnézni rá, aztán úgyis 1690# kigyógyul belőle, és akkor, kedves feleség, megkapod még a férjedet bőven! Még lesz 40 évetek együtt! Nem kell 1701# ezért dühösnek lenni. 1703# Na, tehát itt tilos azonban mindenfajta nyílt szövetség. A testvérek nem lázadhatnak, de együtt, valamelyik 1714# szülő ellen! De szép is az! Megvan az élmény? Mikor belázadunk, gyerekek, és undizunk! Szerettek undizni? 1724# Remélem! Tehát minden egészséges gyerek szeret néha undizni. Felnőtt is. 1731# 4. Egyik családtag sem vállal magára semmilyen hibát. Azt mindig hárítjuk. A felelősséget mindig hárítjuk. 1742# Bűnbakokat azonban szívesen keresünk, vagy a családban, vagy kívül. Ízlés kérdése. 1750# 1750# Oké, ezt így gyorsan el, és akkor most egy nagy anyag. Hűha! És az egészen biztos, hogy ebben az évben ezt nem 1761# tudom befejezni. Ez tuti. És ezt be is tartom. 1765# 1765# Ugye, Verena Kast interpretálja Carl Jung-ot, de nem csak mondja és magyarázza, hanem nyilvánvalóan átereszti az 1776# ő zsenialitásán, egy zseniális hölgyeményről van szó, több műve is megjelent magyarul, pl. A gyász, vagy a 1787# Búcsú az áldozat-szereptől, vagy mit tudom én még mik. A Mérleg kiadónál azt hiszem, három könyve is 1796# megjelent, mindegyiket nagyon érdemes elolvasni! Tök jók! Miért hozom ezt ide? Az egyik, hogy amikor még, hogy is 1807# mondjam, hamvas harmincas voltam, üde harmincas, akkor, ahogy úgy az első, hogy mondja már, súlyosan komplexusos 1818# látásmóddal közelítettem az apukámhoz meg az anyukámhoz, és képes voltam egy picit már reálisabban látni 1829# őket, a sérelmeimen túl, akkor éppen a komplexus-elmélet, ami egyébként teljességgel kézen-közön jár ugye, 1839# ezt mindenki használja már, „anyakomplexusa van!”, ugye? Tehát, hogy ha egy férfi nem házasodik meg, és ott 1850# reked az anyukájánál, mit mondunk? „Anyakomplexusa van.” Hogy ha egy lány nálánál 25 évvel idősebb férfiba 1860# szeret bele, megházasodnak, mit mondunk? „Apakomplexusa van.” Hogy ha egy nő újabb és újabb partnerek után 1870# megy, és képtelen megházasodni, akkor arra mint mondunk?... Ennyiből még nem tudjuk, hogy az pontosan mi, de 1881# szoktunk rá valamit mondani. Na, szóval. Azért is tartom ezt érdemlegesnek, hogy „anyakomplexus”, 1891# „apakomplexus”, annyira itt van a köztudatban, hogy érdemes megnézni, hogy tulajdonképpen mi a szösz is ez 1901# valójában? De nekem persze nem ezért volt érdekes, nem kultúrérdeklődés vezetett engem Verena Kast-hoz, hanem 1912# nyilván a saját családtörténetem. És az a könyv, amit ajánlgattam nektek, az olyan volt, mint amikor a budiban 1923# fölkapcsolják a villanyt. Tehát kb. ilyen hatással volt rám. Nincs ez az élmény meg? Főleg… Hát de ti ilyen 1933# városi gyerekek vagyok. Budi! Nálatok nincs is budi! De azért az az élmény megvan, nem, mikor nyári tábor van, 1944# vagy valami, és akkor mentek ki, a tücskök ciripelnek, és mész ki, iszonyatosan kell, és van egy ilyen szív 1954# alakú ajtós ilyen izé, és be vagy tojva a macskától, meg a vakondtól, azért ez megvan, nem? És hol jön a 1965# legfélelmetesebb? Mikor kinyitod a budi ajtaját., és a 25 légy, ami eddig szundikált… És magától a 1974# gondolattól, ahogy így tolod le a gatyádat… Nem tudom, elég eleven még a fantáziátok? És egy ilyen feneketlen 1985# lyuk… van a másik oldalon. Itt még tudjuk, mi van, de mi van a másik oldalon? És hogy rutinosabb budira járók 1996# nappal belenéznek. Nem szoktatok ilyet csinálni? Megnézitek, hogy hol tart a buli. Már csak azért is, mert amikor 2007# nagyon belemész, hogy nem érsz-e hozzá? Én szerintem ez az élmény meg kell, hogy legyen, ez muszáj… 2016# Eszembe jut ez a történet, ezt meséltem nektek, hogy van több patkány a templomkertben. Patkányok, patkányok, 2027# döglesztjük őket, a legnagyobb állatbarátság nevében halasztom őket. Hát, halasztom. És tudjátok, mi 2037# történt a 11 órai szentmise után? Elmeséltem, csak úgy fölidézem inkább. A Margit néni ült, aztán állt, 2047# aztán rohant, mert hogy a WC-ből (ez egy rendes angol WC) patkány… Tehát, mint egy rendes vízilabda-kapus. 2057# Szegény, ott tepert a WC-ben, ott tempózott. Iszonyatosan ki volt fáradva, de azért képzeljétek el! Na, így lehet 2069# komplexusokat szerezni! Hogy a témánál legyünk. Na, ettől kezdve: WC, és beindul a komplexus. Most képzeljétek 2079# el: leülök, és egy patkány meg: hihi! Van itt valami kis szőr, amibe bele tudok kapaszkodni? Idáig nem jutott el a 2091# történetük… Ráadásul nekem, férfinek ez milyen! Zsolt! Megvan ez az élmény? Tehát hogy belénk meg belénk 2101# tudott volna kapaszkodni az a huncut kis patkány… Na. Hogy jutottam el ide? Te jó ég! Önvizsgálatot kell tartanom 2112# ma este. 2113# Na szóval, az élményt azért akartam elmondani, hogy mikor egy ilyen helyzetből valami megoldás kínálkozik, rám 2124# ilyen hatással volt, 30 éves koromban. És ezért gondoltam, hogy ezt elmondom nektek. Annyira fontos volt nekem ez, 2135# hogy szegény jegyesek akik akkor jártak, mindenkinek ezt mondtam, hogy „ezt kell elolvasni, ezt, ezt, enélkül 2145# nincs esküvő”. De annyira meg nem könnyű olvasmány. Na. 2151# A másik, hogy aztán volt alkalmam egy hetes képzésen részt venni, Jung-nak egy élő tanítványa jött (hát, ha 2161# halott lett volna, nyilván nem jött volna), már olyan értelemben élő, hogy képzeljétek el, egy ilyen 70-75 év 2172# körüli svájci hölgy volt, Jung lábainál tanult, és ő beszélt nekem erről, egy hetet voltunk együtt, egy 2182# csoportban, óriási élmény volt, és annyira a fülemben cseng, hogy mindig mondja, hogy – nagyon érdekes, hogy ez 2193# miért nem így van -, nagyon érdekes, hogy ő nem azt mondja, hogy „komplexus”, hanem: „komplex”. És ahogy 2203# mindig mondja: „anyakomplex”, „apakomplex”, ez annyira humoros volt, hogy már ezért érdemes volt ott lenni 2214# egy hétig. Mert hogy magyarul ez elég hülyén hangzik, nem? 2219# És akkor csodálkoztam rá, hogy Jung-gal kapcsolatban milyen sok minden, hogy „kollektív tudattalan”, az 2230# „álmok”, az „archetípusok”, az „árnyékszemélyiség”… De, hogy Jung-nál milyen hihetetlen 2238# jelentősége van a komplexus-elméletnek. És aztán hogy a tanítványai milyen sokat tudnak adni nekünk azzal, hogy 2249# ezen elméleten keresztül valami mélyebb megértésre jutunk a saját családtörténetünkre vonatkozóan, ez ott 2259# mélyült el bennem ez alatt a Jung-szeminárium alatt. Na, ennyi a kötődésem ehhez. 2267# 2267# És akkor nézzük. 2269# Hát, olyan okoskodás-szerű lesz ez az elején, de valahogy el kell kezdeni, valami anyag kell, hogy legyen, aztán 2280# majd utána sztorizunk. Mi is ez? Most kifejezetten ez izgat minket, hogy mi is az, hogy komplexus? Mi a csuda ez? 2291# Mondom az én egyszerű válaszomat erre, aztán majd mondjuk a helyes választ is. Az egyszerű válasz: érzelmi 2301# gubanc. A komplexus a bennem lévő érzelmi gubanc. De most azért nézzük, hogy azért ennél többet is lehet róla 2312# mondani. 2313# 2313# 1. A komplexusok, az álmok mellett, a legzseniálisabban vezetnek el bennünket a tudattalan világunkhoz. Ezért is 2324# van akkor szerepük. Mert hiszen tudjuk: az életünket csak többé-kevésbé a tudatos döntéseink határozzák meg, 2334# másfelől pedig tudattalan folyamatok hálójában vergődik. És kiszolgáltatottjai vagyunk mindenféle olyan belső 2345# folyamatnak, aminek az eredményét látjuk, a következményeit rögtön érzékeljük, de hogy tulajdonképpen mi is 2356# játszódik le bennünk, és hogy miért? Gőzünk sincsen róla. Nem tudjuk, miért van. Ugye, csak egy egyszerű 2366# példa: amikor, nem tudom én, találkozom az anyukámmal, és egyetlen mondatával ki tud borítani, akkor itt egy 2376# komplexusról van szó. Amikor a férjem egyetlen vállrándításával tökreteszi a napomat, akkor itt egy 2386# komplexusról van szó, de az enyémről, és nem a férjeméről. Tehát a komplexusok állandóan és állandóan 2396# beköszönnek, és mutatják magukat, de hogy ott pontosan tulajdonképpen mi is történik, azt nem nagyon tudjuk. És 2407# a legnagyobb nehézség: nem tudjuk leállítani. Ez ettől olyan szörnyű. Ahogy Pál apostol mondja, hogy pontosan 2418# tudom a jót, tudom, hogy mit kéne csinálnom, de nem azt teszem, pedig azt akarom csinálni, de mégsem az jön ki 2429# belőlem. Nem úgy van az, hogy tulajdonképpen mindannyian tudunk annyira normálisak lenni! Ugye, hogy így van! 2439# Kifejezetten. Legalább egy élményünk van erről. És arra lehet építkezni. Tehát, hogy ugye, hogy tudunk? És el 2450# tudjuk mondani, hogy azokkal az emberekkel mindig sikerül normálisnak lenni. És a legfontosabb kapcsolatainkban 2461# pedig meg, mint ha megszállottak lennénk. Teljességgel kicsúszik minden a kezünk közül. És ezt ilyen hihetetlen 2472# fájdalommal éljük meg, hogy pont ott, ahol nem kellene ennyire normálisnak legyünk, ott tudunk rettentően, 2482# megértőek vagyunk, tudunk meghallgatni, figyelni, együttérzők vagyunk, segítünk, tök normálisak vagyunk, 2493# mindnyájan! És ott, ahol a leginkább akarnánk ilyenek lenni, megbolondulunk. 2500# Na, szóval azért olyan fontos erről beszélni, mert azt tudjuk magunkról, hogy tulajdonképpen ha tudnánk csak úgy 2511# közelítően olyan normálisak lenni, mint amilyen normálisak tudunk lenni, valójában tudunk, ha ennek csak egy 2522# bizonyos százalékát át tudnánk vinni oda, ahol leginkább éljük az életünket… Jaj, de szép világ virradna 2532# ránk! Tehát ezért ilyen fontos, és ezért mondja Jung, és Verena Kast, és még akik ebben a komplexus-elméletben, 2543# vagy teóriában gondolkodnak, hogy azért nem sikerül ez, mert a negatív komplexusaink megakadályoznak minket 2553# benne. Ezzel máris mondtam egy elgondolkodtató dolgot: vannak pozitív komplexusaink is? Vannak! Vannak pozitív 2564# komplexusok, és negatívok is, és a negatív komplexusokról általában sokkal több szó esik, azokra nagyon 2574# haragszunk, aközben a pozitív komplexusokról kevésbé esik szó, azokat nem látjuk annyira problémásnak, pedig 2585# ugyanúgy befolyásolják az életünket, és ahogyan a negatív komplexusaink is a szabadságunkból elragadnak, a 2595# pozitívak is ugyanígy járnak el velünk. 2599# Tehát a pozitív komplexus, majd próbálok erről beszélni, annyit jelent, hogy amikor kialakult bennünk, akkor a 2610# hatása pozitív volt. Tehát Verena Kast azt mondja, hogy: „eredetileg pozitív anyakomplexus”. Mit jelent egy 2620# eredetileg pozitív anyakomplexus? Egy eredetileg pozitív anyakomplexus azt jelenti, hogy az én anyukám, mikor én 2631# sírtam, stb., szükségleteim ilyenek-olyanok, többé-kevésbé megfelelően tudott rá reagálni, ezért én az 2641# anyámat kifejezetten egy pozitív látással látom, és a emiatt kialakul egy pozitív anyakomplexus, vagyis az anyám 2652# jó, én is jó vagyok, az anyám megadja nekem, amire szükségem van, stb… Igen ám, de most nézzük meg azt, hogy 2663# az ilyen eredetileg pozitív anyakomplexus… Na, most ezek csak ilyen villanások, csak azért, hogy ha ilyen 2673# kifejezéseket mondok, akkor érthető legyen. Tehát azért nem megyek mélyebben bele. De innen látjuk, hogy egy 2684# ilyen eredetileg pozitív anya-komplexus, amitől tudom azt, hogy az anyám meg tud engem védeni, meg tud engem 2695# oltalmazni stb., ha ez az eredetileg pozitív anyakomplexus nem tud feldolgozottá válni, akkor lehetséges az, hogy az 2706# a fiú, vagy az a lány ottreked az anyukájánál. Mert még 40-50-60-70 évesen is a pozitív anyakomplexusán 2716# keresztül látja az anyukáját, és még mindig tőle várja azt, és még mindig csak róla tudja elképzelni, mint 2727# csecsemőkorban, hogy csak az anyám lehet az, akik engem úgy szeret, ahogyan az anyám szeret. Tehát ezzel csak azt 2738# akartam mondani, hogy rengeteg negatív, és rengeteg pozitív komplexusunk van, de a közös bennük, hogy bár 2748# eredetileg vagy pozitív, vagy negatív hatást gyakoroltak ránk, jelenleg mindenképpen korlátoznak minket. 2758# Mindenképpen. Ezért a célunk, a lehetőségünk az lenne, hogy kezdjük el tudatosítani, kezdjünk el rálátni a 2769# komplexusainkra, és ezáltal nagyobb szabadságra, és nagyobb én-erőre tegyünk szert. Ó. Na. 2777# 2777# Haladunk. 2778# 2. A komplexusok lelki folyamatoknak a fókuszai, gyújtópontjai. Energiaközpontok. Tele vannak energiával, és tele 2789# vannak érzelmekkel, érzésekkel, indulatokkal. Tele-tele-tele. Tehát erős érzelmi töltésük van. Arról 2799# ismerszenek meg. Tehát pl. valakinek kutya-komplexusa van. Hogy tágítsuk a kört! Pl.: sokat bicikliztem 2809# gyerekkoromban. Igen ám, de a kutya, némelyik, nem szereti a kerékpárosokat! Akkor is, ha azok nem postások. És 2820# miközben én bicikliztem, a kutya nekiiramodott, és beleharapott a vádlimba. Ugye, kapott egy szájzárat. 2830# Tündi-bündi élmény, hogy így biciklizek, és a kutya leffeg így. Legkomolyabban így, a kutya így jött 2840# föl-le,és nem bírt engem elengedni. Nagyon tuti élmény! Meg utána a tetanusz. Az is tuti élmény, veszettség 2851# elleni oltás, nagyon buli! Miután atléta voltam, sokat futottam kint. A pici kutyák a legsunyibbak. Van egy óriási 2862# kutya: az ember azt kikerüli! De egy kicsi kutya áll a gazdija mellett, és akkor én futok, ugye, és a kicsi kutya 2873# megvárja, amíg én el,és hamm… A mocskos kis tűfogaival. Megvan az élmény? Hihetetlen! Na most, nekem ez a nagy 2884# kutya szájzárral bicaj közben, kiskutya atletizálás közben betonpályán, nekem ez a kettő elég ahhoz, hogy egy 2895# komplexusos viszonyom legyen a kutyákhoz. Tehát nyugodtan beszélgetünk kutya-komplexusról is, mert egy nagyon 2905# erőteljesen érzelmileg színezett viszonyt alakított ki bennem a kutyákhoz. Ilyen egyszerű! Ezért jöhet a te 2916# blökid, nyugodtan! Nézhetem Aladárt a televízióban! Mi annak a címe? Mézga család! Ugye, megjelenik a kutya, 2926# hát… Gyorsan tekerjünk csak… Tehát, hogy egészen magunk számára is meglepő, hogy mindig bejósolhatóan 2936# érzelmileg telítetten viszonyulunk ahhoz a valamihez, amit egy előző élet-esemény megindokol, hogy miért úgy 2947# viszonyulunk, de érzelmileg mindig nagyon hangsúlyosan. És hiába van az, hogy „de hát az én Fanni kutyám 2957# annyira jámbor, annyira! Ki van herélve!” Azért gyanús vagy!... Tehát… Te a kutyát fogod, el, én akkor megyek 2968# be. Én be nem megyek oda, ahol valahol ott egy kutya úgy ugat, meg úgy kutyul… Hát nem. A gazdija fogja meg, 2979# szerződést kötünk, hogy ő vállal minden felelősséget, akkor bemegyek. 2985# Emlékszem, volt valaki, próbált engem ebből kigyógyítani (azért ennyire nem súlyos a helyzet… csak 2995# majdnem…), s mondja: de hát 16 éves! Kiestek a fogai! És tényleg: „Gyere ide!” Hát hiába mondta, hogy 3005# „gyere ide”, mert ugye süket is volt,és már így járt, tudjátok, amikor teljesen így megbillen a kutya, 3015# annyira öreg, és így jött, és „nana, kutya, kutya!”,és akkor föl így az ínyét, nem volt már egy foga sem! 3025# Cuclisüvegből adtak neki, meg pépet. „Jól van, jól van”. Na. Dramatizáltam ezt a kérdést, azért, hogy 3035# közel hozzam hozzátok, hogy mi az, hogy komplexus. Hogy egy érzelmileg telített valami, ami rögtön beindul. És az 3046# értelmemmel hiába látom be, hogy ez a kis „mard-el” nem mar el, hanem csak úgy aranyos, és rajzfilm, és a 3057# televízióban van… 3058# Tudjátok, hogy művirágtól is lehet asztmás rohamot kapni… Így-így. Lehet. Beindul a folyamat. Meglátom, és… 3069# Tyű, attól vagyok rosszul, és már végig is megy. Na. 3074# 3074# 3. A komplexusaink független, lehasadt lélekrészek. Az éntől független, lehasadt lélekrészek. Az én és az 3084# akarat alig van rájuk hatással. Tehát én hiába mondom a kutyakomplexusomnak: Ide figyelj, kedves komplexus! Az ott 3095# egy aranyos kutya! Édi kutya! Három napos kutya! S a komplexus visszaválaszol: félj! Szóval meg sem nyekken ilyen 3106# bölcs gondolatokra. Ezért aztán, ezért van az, hogy nyugodtan elmehetünk a paphoz: a pap mondja meg a feleségemnek 3118# a tutit! Ugye, vannak ilyen kísérletek. Hát, teljességgel reménytelen! Semmiféle tuti-mondás az embert a 3128# komplexusaiból nem lendíti ki. Bele sem érdemes kezdeni. 3133# 3133# 4. A leszakadás oka, mert, hogy egy lélekrész leszakad, és elkezd külön életet élni az éntől, de közben egy 3144# nagyon sajátos autonóm, egy ilyen független életet él, itt bent, ennek az oka lehet valamilyen trauma, lehet 3154# valamilyen hosszú ideig fennálló, mindig megismétlődő reakció, de tulajdonképpen minden, számunkra érzelmileg 3165# fontos, erős, nehéz, kezelhetetlen helyzet komplexusokat hoz létre bennünk. Ez azt jelenti, hogy folyton-folyvást, 3176# amíg élünk, komplexusaink alakulnak ki. És amíg élünk, komplexusaink tudnak föloldódni. Klasszikus formája a 3187# komplexusnak az, amit így írhatunk le: egy olyan dilemmában vagyunk, amiben teljesen el kellene fogadnunk magunkat, 3198# vagy egy másik embert, akkor nem kéne, minek, külön életet élnie, nem kéne lehasadnia itt, de mert az elfogadás 3209# nem tud megtörténni, valami elkezd bennünk önálló életet élni. 3215# 3215# És akkor most kezdem a nehezebb dolgokat mondani. Vagyis inkább a furcsábbakat, nem nehezek. 3224# Az én Carl Gustav Jung szerint is egy komplexus. Az én is egy komplexus, mindannak az összessége, ahogy önmagamra 3235# tekintek, ahogy önmagammal viszonyban vagyok. És ugye ez is egy érzelmileg nagyon jellegzetesen átszőtt valami, 3246# „én oké”, „én nem oké”, erről volt szó. Tehát, hogy az én is egy komplexus, és ezért lehetséges az, - 3256# a komplexus-elmélet szerint, ugye, tehát nem a tutikat mondjuk ki, hanem csak egy rendszerben gondolkodunk – hogy 3267# néha az én-komplexusnál egy erősebb komplexus van itt bent, és az veszi át az irányítást. Ilyen egyszerű. 3278# Ezért, a feladat az, hogy azokat a komplexusainkat, amit szeretik átvenni az irányítást, megpróbáljuk föloldani, 3289# fölpiszkálni, hogy az erejük – most jó értelemben – az én-ben tudjanak megjelenni. Ne a komplexusban legyenek. 3299# Oké ez? 3300# Mondok egy egyszerű példát, hogy az ember az élete végéig, - természetesen a komplexusok nem tudatosak, csak a 3311# jelenségekből, a hatásukból képesek vagyunk tudatosítani őket, - hogy egy haldoklóban is alakulnak ki 3321# komplexusok! Ugye, az utolsó pillanatokban képesek vagyunk kialakítani ilyen komplexusokat. Milyen izgalmas ez, 3332# ahogyan pl. egy ilyen komplexustól igyekeznek megszabadítani a családtagok a haldoklót, és azt mondják: kedves 3343# atya, ne menjen be a haldoklóhoz, mert meg fogja magát látni, s azt fogja gondolni, hogy már mindennek vége! Tehát 3354# simán elképzelhető az, hogy valaki 97 évesen, ha én fekete reverendában odaállnék az ágyához, őbenne ez egy 3364# pap-komplexust hozna létre, most így nagyon egyszerűen. És akkor dolgozhatnánk ezzel. Ugye, már akkor már nincsen 3375# idő erre, ezért nem megyek fekete reverendában, pl. Mert akkor ezen lehetne… De ugyanígy egy ápolónővel 3386# kapcsolatban is meglehet ez. Sok esetben egy haldoklónak szüksége van arra, hogy minden erejét összeszedve - 3396# legalábbis egy ideig - harcoljon a halállal. Ez természetes emberi. Megharcolunk a halállal. És aztán rájövünk, 3407# hogy nem tudunk győzni. Ez aztán egy pozitív fejlődés irányába vezethet minket. De mikor abban a fázisban 3417# vagyunk, hogy harcolunk, nem egyszer belül persze tudjuk, hogy a halál győzni fog. Mit szoktunk ilyenkor tenni, mikor 3429# úgy haldoklunk? Ugye, emlékezzetek csak vissza! Akkor azt tesszük, hogy kiválasztunk egy-két, vagy sok személyt, 3440# és velük pörölünk. Ugye? Nem a halállal veszekszünk, hanem a lányukkal, fiunkkal, unokánkkal, menyünkkel, 3450# vejünkkel, apósunkkal, akár a férjünkkel, feleségünkkel. Egy haldokló sokszor egészen meglepő módon dühöng, 3461# és kiosztja pont azt, aki egyébként a legtöbb áldozatot hozza érte. Ugye, harcol a halállal, de mert ott nem tud 3472# győzni, és nem látja, hogy ha ott nem tud győzni, mit tudna ott tenni valami mást, ezért akkor inkább velem 3482# dühöng. Nagy dolog, ha ezt tudjuk fölismerjük, és nem vesszük magunkra. Hm? Oké. 3490# Tehát az, hogy komplexusaink vannak, ilyen érzelmi gubancaink, az a lehető legtermészetesebb, legnormálisabb dolog. 3501# Mindenkinek van, egy csomó pozitív és egy csomó negatív, és ezek egészen magzati kortól kezdve alakulnak ki, és 3512# halálunk pillanatáig alakulnak, vagy oldódnak föl. Oké. 3518# 3518# 5. Annyira erősek, és függetlenek tudnak lenni, és ráadásul annyira tudattalanok is, hogy néha teljesen 3528# beszippantják az „én”-t. És nem az „én” győz egy komplexus fölött, valamennyire kordában tartva, hanem a 3538# komplexus győz az „én” fölött! Ilyenkor mondjuk azt, hogy az illető megszállott lesz. Lehet vallási 3548# megszállott, politikai fanatikus, tökmindegy. Ott egy komplexus a csávókát beszippantotta, és meneküljön, ki 3558# merre lát. Mert nem lehet vele szót érteni. Mert amikor valaki egy komplexus hatása alatt van (tulajdonképpen 3569# mindig komplexusok hatása alatt vagyunk, természetesen), akkor - ezt így fejezi ki a szakirodalom – komplexusosan 3580# látunk. Tehát kizárólag a komplexus világán keresztül vagyunk képesek látni, értelmezni, fölfogni. És ennek 3591# van egy másik oldala, hogy ami meg nem tartozik bele a komplexusba, azt meg nem vesszük észre. Ugye, erről 3601# beszéltem egy órával ezelőtt. Ezért a komplexusaink általában megerősödnek. Főleg, a nagyon erős 3611# komplexusaink. Ugye, hogy ha énnekem van egy negatív anya-komplexusom - nekem történetesen az van, ugye, ezért kell 3622# rengeteget dolgozni vele, dolgozni, dolgozni -, akkor ez mit jelent? Hogy ha az anyám valami olyasmit csinál, ami 3633# megfelel az én komplexusomnak, vagyis, hogy „te nem is szeretsz engem úgy, ahogy nekem jó lenne, te nem 3643# tudod…”, ugye ez a komplexus, ez még akkor is így van, hogy ha emögött reális dolgok állnak, akkor ez még itt 3654# egy komplexus…Látjátok, ez itt egy nagyon fontos dolog. Tehát, akkor, amikor az anyukám paradicsomos krumpliba 3665# viszonylag kevés krumplit helyez, és nem pont olyan, mint amilyennek öt éves koromban szerettem volna, akkor én 3675# rögtön komplexusosan reagálok erre, és rögtön azt gondolom, hogy „na, most is kiderült az, hogy tényleg nem is 3686# szeret engem az anyám, és nem vagyok fontos, mert hát tudhatná, hogy én a paradicsomos krumplit sok krumplival 3697# szeretem!” És az, hogy az anyukám külön, három órán keresztül egy új süteményt sütött nekem, amit majd a 3707# paradicsomos krumpli után ad oda, ez semmi. Mint ha nem csinált volna semmit. Mert én szomorúságomtól eltelve, 3718# komplexusosan ülök, a paradicsomos krumplit lehelve ki a számon, és ott lehet a máglyarakás a palacsintával, a 3729# madártejen keresztül a bejglivel, és tök mindegy! Ismerős ez? Mikor a férj, vagy a feleség megy: „de érted, 3739# hogy én nem azt akartam! Nem úgy gondoltam! Hidd el, hogy nem ez volt a szándékom!” És már tök mindegy. Már 3750# mondhatja. Neked már annyi. Ez az, amikor egy komplexus átveszi az irányítást, az „én” fölött. Ugye, az 3760# „én” még pislákol. Azért ez az élmény megvan, nem? Úgy tudom, itt valahol tudom, hogy… Micsoda nagy dolog, 3770# amikor valaki egy ilyen helyzetben ki tudja mondani, hogy „tudom, hogy nem látom jól, tudom, hogy túlreagálom a 3781# helyzetet”, ezt szokták mondani, „tudom, hogy túlreagálom, tudom, hogy érzékeny vagyok”, ez nagy dolog, ez 3792# azt jelenti, hogy az „én”-ben egy kis erő már van. Egy picit már rálát a komplexusra, de még mindig a 3802# komplexus a főnök. Még mindig, az van, amit ő akar. Amit az „én” akar, az még nincsen. Hát nem ez süllyeszt 3812# el bennünket állandóan? Mindig ez, nem? Hogy annyira tudnánk mi itt, hát tudjuk a fejünkkel! S milyen szép az, 3823# amikor valakinek megerősödik az „én”-e, „én”-je, nem tudom, „én”-kéje, és akkor megerősödik, és 3832# akkor másnap reggel azt mondja: „te! Hát most már annyira másként látom!” Ez mit jelent? Hogy most már az 3843# „én”-ből vagyok képes látni. A komplexus megint hátrahúzódott, ugye, ott lappang, meg minden, most már 3853# képes vagyok az „én”-ből látni. A nehézség ott van, amikor egy komplexus annyira erős, hogy nem bírok 3863# visszajönni egy normális „én”-be. Vagy, ha az „én”-komplexus is nagyon komplexusos. Tehát hogy ha… Hát 3873# azzal is dolgozni kell! Az is csak egy ember, ahogy szokták mondani. 3879# 3879# Jaj, há én meg itt dumálok, hát mit csinálok!... 3884# Most egy traumatikus életesemény történt velem. Az „én”-képembe nem integrálható pillanatokat élek át. Nem 3894# figyeltem eléggé az időre! Rossz vagyok! Most kialakul egy óra-komplexus, és összekötődnek, ugye, teljesen 3905# irracionális módon összekötődnek az elemek, most ránéztem az órámra, ez figyelmeztetett arra, hogy nem vagyok 3916# olyan jó fej! Most napokig, ha az órámra nézek, jön a gyomorgörcs! Na, jól van. De ez így működik, csak 3926# próbálom átadni. 3927# Hol tartunk? Ki vagyok? 3930# 3937# Akar-e valaki hirdetni? Nem! Szabadok vagyunk! Mondjunk akkor egy imát!
Lejegyezte: Bíró Tamás
Itt egyben megtalálható az összes legépelt szöveg.
