A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, szervusztok!
0003# Nagyon köszöntök mindenkit!
0005# Talán a dobogón van még néhány hely. Ezek elég jók. Mindenesetre én azért elkezdek beszélni, ti meg csak
0015# érezzétek jól magatokat.
0017# Virginia Satirnál tartunk; illetve, hogy Satir asszony mit mond a helyes önértékelés építőköveiről. Mert
0027# hiszen az önértékelést (vagy önbecsülést – szinonimaként használom ezt a két kifejezést) azért hoztuk
0036# nagyon előtérbe, mert azt mondja Satir asszony, hogy ha van helyes önértékelés, önbecsülés, akkor tudunk egyek
0047# lenni magunkkal, akkor tudunk hitelesek lenni. A hitelességet nem a szó erkölcsi értelmében használva, hanem
0057# tágabb értelemben. És ha hitelesek vagyunk, önmagunkkal tudunk azonosak lenni; akkor ez azt jelenti, hogy tudunk
0067# hitelesen kommunikálni. És ha tudunk hitelesen kommunikálni, akkor lehetőségünk van arra, hogy jó emberi
0077# kapcsolataink legyenek. Olyan értelemben, hogy abban mind a két fél számára egy megfelelő helyzet tudjon
0086# kialakulni. Ami viszont egy házastársi, családi kapcsolatrendszer szempontjából döntő. Ezért vacakolunk tehát
0096# itt az önbecsüléssel és az önértékeléssel, mert úgy tűnik, hogy ez ennek a rendszernek az egyik sarokköve.
0106# És az egész éves anyagunknak meg a fő témája az az, hogy ha három (esetleg négy) generációban, egy nagy
0116# családban gondolkodunk, akkor ennek tükrében mit mondhatunk el a saját egyéni életutunkról? Az életutunk hogyan
0126# tud alakulni ennek a tükrében? Hogyan tud úgy alakulni, hogy az nekünk jó legyen? Ez a nagy témánk, és ezért
0136# jutottunk el ehhez a ponthoz. Azt hiszem, tizenhárom pont van, amit Satir asszony műveiből lehet szépen
0146# összegereblyézni. Direkt úgy fogalmaztam meg őket egy-egy mondatban, hogy legyen mindegyikben valami paradoxon.
0156# Legyen mindenképpen valami kettősség; a kettősségben legyen feszültség, és ez fejezze ki az életnek ezt a
0166# realitását. Tehát ne várjatok egyszerű mondatokat, hogy „ilyen – olyan”, hanem „ilyen, és még olyan”,
0175# „ilyen, és még olyan”, és ezek jó feszültségben vannak egymással! Virginia Satirnak van egy jó képe az
0184# önbecsülésről. Ismeritek? Biztos!
0188# Azt mondja, hogy egy farmervilágban nőtt föl (nálunk ezt úgy mondják, hogy tanya). Arra emlékszik vissza (már
0198# meghalt, tehát elég régen született hozzánk képest), hogy amikor az önbecsülésről keresett valami képet,
0207# akkor eszébe jutott az ő... farmergazdasága, ahol kint volt egy hatalmas kondér. A hatalmas kondért, annak
0217# megfelelően, hogy milyen évszak volt, különbözőképpen használták. „A” kondér néha trágyával volt tele
0227# – azért, hogy abból lehessen a trágyát osztani, és legyen mondjuk … finom pityóka. Máskor pedig nem trágya
0236# volt benne, hanem abban főzték az ételt! (Most Péter, most miért? Hát a kettő között ki lehet pucolni!) Máskor
0247# pedig virágot ültettek bele. Sőt, még arra is használták (hogy lássuk, hogy Satir asszony nem a Marsról
0256# pottyant), hogy szappant főztek benne. Ebben a kondérban! És akkor a következőt mondja: „Amikor az
0265# önbecsülésről gondolkodtam, és láttam emberek önbecsülését: ilyen és olyan, ennyi és annyi, akkor eszembe
0275# jutott az otthoni kondér! Mert amikor az ember a kondérral akart valamit kezdeni, akkor két kérdéssel kellett
0285# szembenéznie: Mi van a kondérban, és mennyire van tele?” – ezt a két kérdést mindig föl kellett tenni. Csak
0295# ahhoz képest lehetett egyáltalán nekilátni valamit is csinálni. S azt mondta: az önbecsülés pontosan ilyen.
0305# Mindig, az emberi kapcsolatainkban az önbecsülésre vonatkozóan ezt a két kérdést állandóan feszegetjük: mi is
0315# van benne? (pozitív, negatív) és hogy mennyire van tele (mennyire negatííív, például)? Ezt a két kérdést
0325# érdemes mindig föltenni. Azt mondja: „Nagyon sokat jártak hozzám, és ha az önbecsülésről beszéltünk,
0334# nehezen tudták megfogalmazni a dolgaikat. De ha ezt a képet használták, hogy a 'kondérom' hogy van tele és mi van
0344# benne, akkor zseniális képekhez jutottak.” Úgyhogy ez a kérdés, hogy mi van a kondérodban, és mennyire van
0354# tele?
0355# Most nézzük ezt a tizenhárom pontot. Mennyire van tele a kondérod ezekkel a dolgokkal, amiről szó van? Hármat
0365# már elmondtam. Gyors ismétlés:
0368# 1. Értékes vagyok, számítok és a világ jobbá válik általam, miközben képes vagyok meglátni a hibáimat és
0377# gyöngéimet. (Ez együtt!)
0380# 2. Bízom saját alkalmasságomban; de tudom, hogy másokra is szükségem van az élethez.
0387# 3. Miközben bízom a döntéseimben, tudok segítséget kérni.
0393# Tudok segítséget kérni, miközben bízom a döntéseimben (lehet kutyulni is a kondérban valót). Mindegy, hogy
0402# melyik van alul vagy fölül, a kettő jó viszonyban van egymással. A segítségkérés és a bizalom a döntésemben.
0412# Éppen csak belecsippentettünk:
0415# 4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem másokét. Úgy is mondhatnám: Tisztelem a magam értékeit,
0425# és megbecsülöm a másikét. Csak nem akartam a szóismétlés nyelvi bűnébe esni.
0432# Egyetlen dologra utaltunk itt: minél kevésbé becsülöm saját magamat (tudom, hogy leegyszerűsítve szoktam
0442# beszélni egy sereg dologról), annál inkább fogom várni azt, hogy egy másik valaki becsüljön engem! Ezzel pedig
0452# rengeteg elvárást támasztok a másik ember felé. Egy házastársi kapcsolatban nem szívesen választanék magamnak
0462# olyan feleséget, aki csöpög az alázattól. Csöpög attól, hogy ő egy senki, egy semmi – bezzeg én! Húúú,
0472# hát egy ilyen nőt messze kerülnék! Azért, mert tudom, hogy – hogy mondjam – ez a beetetés. Tehát, tudjátok,
0482# bölcs barátaim ezt úgy hívták, hogy zanzi-manzi!!! Tehát, hogy nagy áhitattal van irányomban (mondjuk;
0491# képzeljük el). Ó, Feri! Ó, így! Ó, úgy!
0495# Mi ennek az árnyéka? Hogy akkor a te dolgod lesz ez is, meg az is, meg amaz is, meg a negyedik meg az ötödik, és
0505# hát hogyha te ilyen nagy vagy, én meg egy pici és senki és pöttypótlék, hát akkor ugye az a minimum, hogy te
0515# engem szeretsz és rám figyelsz és gondoskodsz és az egész napodat velem töltöööd! Na, tudod mit!
0524# A férfiak, akik nagyon tudnak lépre csalódni (ezt a szót én találtam ki), egy-két évig nagyon tetszik nektek a
0534# női zanzi-manzi, és aztán utána ötven évig melózhattok.
0539# Ezt nagyon...
0541# Ugye, ez egy két évig bájosnak tűnik – főleg azért, mert a fonákja helyett a színét látjuk, hogy ez milyen
0550# jó nekünk! Ahogy szoktuk mondani: „Rátaláltam az igaziraaa! Ő látja, hogy én milyen csodás valaki vagyok!”
0560# Hát, jól van; meglesz a böjtje!
0563# Később pedig ez természetszerűleg elvárásokká fokozódik, aztán görcsös elvárásokká – azért, mert a
0572# másik személyének a mélyén az önbecsülésnek súlyos hiánya van! Tehát nem azért vannak benne az elvárások,
0582# aztán a követelések, a panasz, a sértődés, a strrrrrrb, mert hogy „rossz ember”! Épp az a baj, hogy magát
0592# rossznak tartja! És azt gondolja, hogy emiatt aztán teljesen rád van utalva, hogy valami szép és jó történjen az
0602# életében!
0603# Hallottatok már olyasmit, amikor az egyik fél azt mondja: „Annyira szeretek veled lenni, mert veled olyan izgalmas
0613# az élet!”? „Veled olyan színeees!” (És nélkülem nem az?! Hát ha nélkülem nem színes az élet...
0622# ajjajjajjjajjajj! Az szörnyű! Az katasztrófa!! Hmm?)
0627# Emlékeztek annak a kedves ismerősömnek a bölcsességére? Hogy nem a pasi hozza a boldogságot, hanem a boldogság
0637# termi a csávót! A magyar ugaron! Ott „terem” a csávó! Hogyha a nő elég boldog, és azt gondolja, hogy az élet
0647# csávó nélkül is élhető. De ha azt gondolja, hogy nem élhető és szörnyű egy csávó nélkül, akkor marad az
0657# ugar!
0657# Na most, itt aztán nagyon könnyen beáll az a családi dinamika (tudom, hogy mindent egyszerűsítek, de hát...),
0667# hogy mindig kettős szerepben vannak csak. A klasszikus szerepeknek pont az egyik lényegi eleme hiányzik. Vagyis:
0678# mindig van egy önbecsülésében sérült (kicsi vagyok, béna vagyok, hülye vagyok, in-kom-pe-ten-s vagyok) aki a
0688# szerencsétlen hülyegyerek, és van egy másik, aki a szülő. És akkor ő ezt a kis picit simogatja, pátyolgatja,
0698# dédelgeti és szeretgeti. Jó esetben néha tudnak szerepet cserélni. Tehát megengedik egymásnak, hogy az egyik
0708# legyen nagyon béna és a másik szeretgesse – aztán fordítva. Ez még a legjobb fölállás ebben a rendszerben.
0718# Ennél rosszabb, ha mindig csak az egyik a kis pátyolgatnivaló és a másiknak mindig erősnek kell lenni. És ennél
0728# még rosszabb a helyzet, ha nem elégülnek ki ezek az egyszerű vágyaink, hogy „te teszel engem boldoggá, veled van
0738# a biztonság, az öröm, a bold...”, akkor az történik, hogy a gyerekből lesz egy akaratos gyerek, egy lázadó,
0748# kritikus, szüleibe belerugdosó gyerek; a szülőből lesz egy direktívákat adó szülő! Úgy megmondja: „Édes
0758# fiam! Azt … ííí.” Tehát megmarad a szülő-gyerek dinamika a párkapcsolatban, de boldogság az már nem sok van
0768# benne. Amiből óriási hiány van itt,az a felnőtt. A magát helyesen értékelő felnőtt. Aki magát is, a másikat
0778# is meg a kontextust is egész világosan látja. Tehát ezért van olyan óriási jelentősége annak, hogy alázat, meg
0788# (nem jutnak eszembe ezek a katolikus kulcsszavak... teljesen... sajnos ez a másodlagos szocializációm nem sikerült
0798# elég jól), alázat és engedelmesség és … micsoda? Önfeláldozás! Ó, neked, neked... Ó... Tehát igen. És
0808# akkor annak a barátai. Önmagamról való lemondás, és én teljesen alávetem magam... Ja, és akkor „a nő
0817# engedelmeskedjék a férjének” - abszolút! Hát ez a minimum! Tehát ha egy nő beszorult ebbe a világba, akkor nem
0827# irigylem a férjét! (Kóla? Nem...azt meg nem iszunk. Olyat nem. Rendes katolikus lány nem iszik kólát! Esetleg csak
0838# Coca-Colát. Pepsit én sem iszom. Háttt! Nincs az a pénz!! Akkor inkább a víz.)
0845# Ezt úgy is mondhatnám, hogy amikor valakiben az önbecsülés hiánya révén egy olyan világ alakul ki, hogy
0855# „önmagam helyett is másokat szeretek”. Tehát hogy másokat önmagam helyett kell szeretni! Akkor vagyok rendes
0865# katolikus keresztény evangélikus református baptista unitárius és a többi..., hogy ha magam helyett szeretlek
0875# téged! Ezt... nagyon válságosnak látom! Ugyanis a másik embert nem magam helyett kell szeretni, hanem önmagáért
0885# érdemes szeretni. És ha én magam helyett szeretlek téged, abból milyen dinamika fog kijönni? Nem leszel egy kicsit
0896# „áldozat”? Nem fogsz strigulázni, hogy „magam helyett most te kaptad, neked hoztam, neked csináltam, rád
0905# szántam, tied lett; úgy lett, ahogy te akartad, tin-din-din-din-din. Szépen telik a főkönyv! Ugye, és a végén
0915# benyújtod a számlát. „Én Érted éltem! És te?!??” Tűűrürűűrürümm.
0921# Tehát másokat nem önmagam helyett kell szeretni. Magamat is szeretem, és téged meg „tégedért” szeretlek.
0931# Értitek? Tégedért! Annyira szeretem a szóalkotást!
0936# Azt mondja Satir asszony: ha én önmagamat becsülöm (ami azt jelenti, hogy helyesen szeretem magam), abból az
0946# következik, hogy nem fogom a saját életemet rombolni és tönkretenni. Vagyis nem leszek szenvedélybeteg és nem
0956# tudom én, micsoda. De közben eszem ágába sem jut, hogy téged olyan helyzetbe hozzalak, hogy te engem
0965# tönkretehessél! Hát egyszerűen a helyes önbecsülés megóv engem attól, hogy egymást kölcsönösen
0974# elpusztítsuk. Olyan párkapcsolati dinamikákat szoktam látni, hogy egy óra is sok nekem belőle! Komolyan. Utána
0984# beveszem: C-max, Vital-plusz, Béres csepp, Plusz tabletta... ezeket mind, egy óra után. Úúú, hogy valahogy
0994# helyrerázódjak! Hogy hogyan tud ez rendszerré összeállni, és kölcsönösen hogyan purcantjuk ki egymást, de
1004# totál... Hhháá. És ilyen remény keltő igéket szólt még ajka: „Ha jól bánok önmagammal, aligha fogom
1013# megengedni, hogy te rosszul bánjál velem. Ha tudom, hogy mit jelent az, hogy jól bánjak önmagammal – nem fogom
1023# megengedni, hogy te rosszul bánj velem. És nem fogok beijedni, ha ezt ki kell fejeznem. Hogy ez nem esik jól!
1033# Azt mondja még Satir asszony: nagyon fontos az, hogy az önbecsülésünkbe beletartozzon minden részünk! Ebben is
1043# tudunk hihetetlenül moralizálók lenni. Vannak „jó részeink” és „rossz részeink”! És az önbecsülést
1052# úgy értelmezzük, hogy a jó dolgainkat becsüljük, a rosszakat pedig megvetjük! Miközben a „rossz részeink”
1062# sokszor a világosabb látásnak a kulcsai! Hihetetlen, hogy ez körülbelül olyan, hogy amikor lázad lesz, akkor azt
1073# mondod: „Ez a rohadt láz! Ha ez a rohadt láz nem lenne, most egészséges lennék! Dögöljön meg a láz! A láz
1082# rossssssz!!!”. Na, ez hova fog vezetni? Hát, ettől meg nem leszel egészségesebb. Becsmérelheted: „Ez nem
1092# normális, a láz! Nem; az a normális: harminchat egész hét! Nyolc! Maximum! Egy katolikusnak 36.8-nál nem megy
1102# följebb a láza! A hőemelkedés már talán a Sátán incselkedése! Mert nem normális! Rosssssz!”. Miközben a
1112# láz teszi a dolgát, és azt mondja: „Háhá!! Figyelj már! Tídi-dídi! Egyensúlyvesztés!”
1120# Nem? Amikor végül belerúgsz otthon a macskába... Mekkora fölkiáltójel, hogy már huszonöt éve elvesztetted az
1130# egyensúlyod, csak most lendült a lábad.
1133# Minden, amit egyébként moralizáló szempontból néznek sokan, az hihetetlen izgalmas kincsesbánya arra nézve, hogy
1144# lássuk, hogy hol és hogyan vesztettünk egyensúlyt! Hó, hát miért kellene ezek fölött moralizálni?! (Ezzel nem
1154# azt mondom, hogy ne legyen erkölcsi tartásunk; hogy ne legyen bennünk etikai szilárdság. Mert legyen! De nem
1164# mindegy, hogy azt gondolom, hogy az etikai szilárdságnak az az ára, hogy a személyiségem egy részére azt mondom,
1174# hogy „jó”, a másikra pedig azt, hogy „rossz”, és akkor azt ütöm-vágom, püfölöm, hallatlanba veszem,
1184# szidom; próbálok úgy lenni, mintha nem volna. Pedig szegény annyira jót akar nekem! Jót akar!! Például tegnap
1194# elaludtam.
1195# Ez nem rossz dolog!
1196# Mert aki elalszik, az többet alszik. Az elalvás hasznos! Az egészség szempontjából üdvös. A szervezetem úgy
1206# döntött, hogy aludni szeretne még. És így ráhúztam még fél órát. Nagyon jól esett!!
1214# Az más kérdés, hogy elkéstem.
1217# Az elkésés nem erény. De hát ki akarná ezt átvariálni? De miért kellene magamat szidalmazni, hogy „hogy
1226# lehettem ilyen hülye, hogy elalszom?!”? – Szoktatok ilyeneket csinálni? „Hogy lehetek ennyire béna, hogy
1236# elaludtam?!?” – Miközben a szervezeted valami jót tett veled? Nem? A lelked azt mondta: „Na, ide figyelj,
1246# főnök! Most már elegem van a diktatúrádból!” – Ezt mondta! Parasztlázadás volt odabent! Aki a parasztjait
1256# nem becsüli, … nem érdemli!
1258# Tehát: minden részemet megtanulom becsülni (és főleg nem ilyen súlyosan egyoldalú moralizáló szempontból
1268# nézni)!
1268# Most be kell melegednem. Igen. Ha Karl Gustav Jungot olvasgattok, az árnyék címszót keressétek meg. Hogy mit
1279# kezdünk az árnyékunkkal. Amiről valamilyen szempontból azt mondjuk, hogy rossz. Sajnos, éppen egy fekete
1288# pedagógia nagyon elmélyíthette bennünk azt, hogy a személyiségünknek bizonyos dolgait jónak, másokat rossznak
1298# tartsunk. Ezért a rosszaktól próbáljuk magunkat nagyon védelmezni. És a bölcsességéből nem tudunk tanulni.
1308# Az árnyék nagyon fontos. Rengeteg, rengeteg fölismerést tartogat.
1314# 5. Nem korlátozzuk az érzelmeinket szabályokkal (ez már így önmagában is szép, ugye?), de tudjuk: nem kell az
1324# érzéseink szerint cselekedni. Vagyis: engedélyezzünk magunknak mindenféle érzelmet és érzést (ami úgyis van
1334# – tehát jobban járjuk, ha megengedjük, hogy legyen), és akkor legalább szembe tudunk vele nézni. A félelemmel
1345# kapcsolatban a leg-leg-legevidensebb az, hogy ha valaki ki tudja mondani, hogy mitől fél – aztán meg tudja mondani,
1355# hogy miért is félek ettől? A félelem rögtön enyhül! Rögtön! A félelmeknek egészen pici rétege az, ami a
1365# kimondástól meg se nyekken. Nagyon kis százaléka.
1370# Egészen ellehetetlenítő félelmekről, ha tudunk beszélni, egész meg tudunk nyugodni. Ja, hogy hát csak ez... Ja,
1379# hogy csak ennyi? Ja, hogy csak meghalok? Ja, jól van; hát akkor semmi baj! Hát ez jó, hát ezt értem! Jó!!
1387# Tehát engedélyezzük magunknak az érzelmeket. Nem rejtjük magunkat. Nyílt kommunikáció.
1395# Hát itt mondanék egy nehezet.
1397# Megtörténik, hogy beszél a férfi, beszél a nő. A férfi azt mondja: „Énnekem az éppen hogy egy nagy erényem,
1406# hogy nyílt tudok lenni! Kifejezem a haragomat! Hogy én nem lacafacázom! Megmondom!” Mire a feleség pedig azt
1415# mondja: „De hogyha te kifejezed a haragodat és dühöngsz és fölkapod a vizet és … tű-rü-rű, attól én úgy
1423# berezelek, hogy teljesen visszahúzódom, megsértődöm, elkezdek rettegni.” Ilyesmi. Van-e, és ha igen, hol van
1432# ennek a két helyzetnek a közös pontja? Van-e ennek a két körnek metszete? És a párkapcsolatban gyakran nincs
1441# (közös) metszet. Nincsen. A férfi azt mondja, hogy próbálná a nőnek a körét is húzni, grrr, hogy legyen már
1450# egy kis metszet! A nő meg: „Én nem akarom, nem, nem!” Vagy fordítva: húzkodjuk a köreinket, legyen valami kis
1459# metszet. És a metszetet úgy szoktuk hívni, hogy kompromisszum. Ugye, és akkor ezt az egekig magasztaljuk:
1468# kompromisszumkészség! De a házastársi kapcsolatban nagyon sok helyzet nem oldható meg kompromisszummal. Erről már
1477# beszéltünk. „Kompromisszumra nem reagál!” Mert a férfi azt mondja: „Ha én korlátozom magam a haragom
1486# kifejezésében, akkor már az nekem rossz!” A nő meg azt mondja: „De ha te kifejezed a haragod, akkor meg az nekem
1495# rossz!” Hol van itt a metszet? Pff!
1498# Ilyenkor van arra szükség, hogy mind a két fél elkezdjen saját magán dolgozni. Vagyis, hogy nem a metszetet kell
1507# úgy összehozni, hogy a két kört egymás mellé nyomjuk; ez nem működik. Hanem, hogy nagyobb körök legyenek! És
1516# ha nagyobb körök vannak: lesz metszet! Ha nagyobb körök vannak, az azt jelenti, hogy önismereti munkát végzek.
1525# Például a férfi elkezd azon töprengeni: „Miért vagyok ennyire haragos? Mitől tudok így dühbe gurulni? Mi ennek
1535# a háttere? Miért olyan fontos nekem, hogy a haragomat kifejezzem? Miért nem veszem tekintetbe a feleségemet? Miért
1544# gondolom, hogy fenyegető rám nézve, hogyha ő a haragommal nem tud mit kezdeni?” Plöm-plöm-plöm-plöm-plöm. S
1553# hogyha elkezd a férfi a haragjával dolgozni, akkor egyszer csak az a kör, amire azt mondta, hogy „ez vagyok én”,
1562# kezd tágulni! S egyszer csak kezd összeérni a nőnek a körével, aki meg azon kezd el dolgozni, hogy
1570# „Tulajdonképpen miért vagyok így beijedve?! Mitől leszek páni félelemtől kushadó nyúl?”. (Rosszat mondtam?)
1579# „Attól, hogy a férjem, aki huszonnyolc éve a férjem, üvöltözik? S tulajdonképpen miért zavar ez engem?
1588# Hát... ha elmegyek a színházba és ott üvöltöznek, simán bírom. Nem? 'Milyen jó darab volt! Eleven darab!' De
1597# ha a férjem üvölt...”. Tehát úgy kezdődik, hogy nincs közös terület, nincs metszet. Tehát mehettek
1605# családterápiára nyugodtan. Nem segít.
1608# Akkor segít, ha újból és újból rá tudunk mutatni arra, hogy hol van az önmagaddal való munkának a tere. Nincs
1617# metszet, nagyobb körökre van szükség. Ezt úgy mondják, hogy „az én integráltabb kellene, hogy legyen”. Több
1626# mindent kellene, hogy belefoglalva tudjunk átélni. Nna.
1630# Tudjátok, vagy húsz évembe került ez a néhány mondat. A legkomolyabban!
1636# Hogy mennyit szenvedtem, hogy hogy... hogy lehetne ezt... és rátaláltam erre a zseniális képre. Én. ÉN!
1645# (Alázat... De még nincs nagyböjt, majd szerdán kezdem.)
1650# És emlékeztek, mennyire fontos (bár lehet, hogy nem mondtam el – akkor nehezebb visszaemlékezni rá), hogy... Most
1660# akkor kicsit a férfiakról. Mi férfiak, nagyon sajátosan vagyunk megszerkesztve. Nincs velünk semmi baj, de
1669# kétségkívül férfiak vagyunk. Például hallgatjuk a feleségünket (pl. én). És hallgatom a (virtuális)
1678# feleségemet, mond három mondatot. És bennem mi fut végig? „Ja, hát én ezt már értem. Jaj, hát értem, értem,
1688# peeersze, megbántották a munkahelyén, értem, értem.” S elkezdem halomra unni. Ugye, beleszólok, hogy „Jól
1697# van, drágám, hát értem. Értem!” A kisebbrendűségi érzés is stimulálódott attól, hogy … tün-dü-dünn.
1706# De a feleségednek nem csak arra van szüksége, hogy én értsem őt. Mert ő ettől egy kicsit sem jut előrébb, hogy
1716# én értem. Értitek? Kedves férfiak! Ha te értesz egy nőt, ettől a nőnek az élete nem lesz jobb egy picit se!
1725# Semmivel se! Sőt, rosszabb lesz. Ha te közbeszólsz és azt mondod: „Jól van, drágám, értem már. Értem.” Ez
1735# még rosszabbá teszi a nő helyzetét, mert azt gondolja: „Nem ért meg!!” És itt máris bedugult a
1743# kommunikáció. Azt mondja:
1745# - De nem értesz meg!
1747# - De épp most mondom, hogy értlek!
1750# - De hát ha értenél nem vágtál volna közbe és nem adtad volna húsz perces analízisemet!
1758# - Hát de éppen azért analizáltalak húsz percig! Hogy bebizonyítsam, hogy mennyire értlek!
1766# - (sírva) De hát én úgy érzem, hogy egyáltalán nem értesz meg...
1772# - Hát most mondtam el, hogy mennyire megértlek! Az a baj, hogy te nem érted magaaaad!
1780# És így tovább. Tehát van különbség a között, hogy én azt gondolom, hogy értek valakit – föltételezzük,
1789# hogy én tényleg értem őt – és hogy ő megértve érzi magát. Mekkora különbség! Sokszor beszélgetek
1799# valakivel; öt perc alatt megértem, és még hallgatok negyvenötöt. Na?
1805# Teljesen korrekt. Arról nem is beszélve, hogy ez nem szokott így lenni.
1812# Nem így van ez? „Ó, értlek!” De hogyha van elég türelmem, hogy még beszélj tíz percet, rájövök, hogy
1822# ahogy tíz perccel ezelőtt értettem... tí-ri-rim-rimm... ó, akkor most már megértettelek! Beszélsz még tíz
1832# percet... Ó dehogyis... Most értelek meg! És akkor a végén köszönéskor mondasz egy olyan mondatot, hogy
1842# khmmrrrrrggg! Úgyhogy te már most jól vagy, de én... Mi volt ez?!? Hogy??!
1849# Szóval, amikor annyira ezt gondoljuk, hogy „én értlek”... Ezt a kommunikációval kapcsolatban mondtam. Nem
1859# tudunk eleget meghallgatni. Nem, arra nincs elég idő soha. Tényleg, ha megtanulunk meghallgatni – hahh! Boldog
1869# párkapcsolat elé nézünk! Két ember, aki hallgat. Nagyon szép!
1875# Tudjátok, a gyerekek... boldog párkapcsolat... Tudok nagyon szenyó lenni.
1882# Balázs-áldás volt vasárnap. Kaptátok? Jóóól van.
1887# Na most. Mondom a szöveget (gyertya):
1890# Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására óvjon meg téget az Úr a torokbetegségtől és minden más
1900# betegségtől. Én úgy szoktam mondani: ...minden más bajtól.
1906# Ne smucigoskodjunk. Ne csak a betegség... Minden baj! Miért, hát miből áll neki? Ő má' onnan...
1915# Aztán majd ő eldönti, hogy kinek mit. Most én korlátozzam őt?! Nem... Szent Balázs fogja a fejét odafönt. Jaj,
1925# má' megint csak a betegségek miatt kértek. Hát közben mennyi jót tudnék, pénzt is szerezni, de hát... Nem
1935# lehet, nem lehet, mer' azt mondja a Feri atya, hogy minden betegségtől. Tehát ha nincs pénzed, akkor az nem
1946# betegség, tehát akkor bocsi!
1948# „Minden baj”! Hadd szóljon!
1951# Gyerekmise. Szent Balázs hogy, így meg úgy, tudod; a felnőttek unatkoznak. Na de jön a szenyóskodás:
1961# „Na, gyerekek, eddig volt a bemelegítés! Most az a kérdésem, hogy hogyan működik a Balázs-áldás?”
1970# Két reakció volt megfigyelhető a templomban. Utána még egyszer föltettem: „Arra lennék kíváncsi, hogy ez
1980# hogyan hat?
1981# A gyerekek pikk! Így a szemük!! Azt a mindenit! Hogyan hat a Balázs-áldás?! Hát nem izgat ez minden normális
1991# gyereket? Hát tényleg, hogyan hat?!?? Jaj, de jó!!!
1996# A felnőttek meg... Volt, aki hátrahőkölt. Teljesen. A felnőttek padlót fogtak.
2004# A gyerekek meg beindultak. Olyan zseniálisakat mondtak... hogy hogyan hat a Balázs-áldás. Elmondjam nektek? Csak
2015# hogy úgy mégiscsak megkaptátok, de azért... Érted... Na, de a gyerekek hogy tudják ezt!
2023# Az egyik azt mondja: „A Balázs-áldás úgy hat, hogy Istentől jön! S az Isten nagyon hatékony!” – Ez igen!
2033# A másik azt mondja: „Akkor hat, ha hiszek benne!” – Nagyszerű!
2039# A harmadik: „Akkor hat, ha közben jó vagyok!” – Na! Nana!! Eretnekség gyanús!!! Anathema esto! „Ez azt
2049# jelenti, hogy az áldás a (bennem lévő) jóra való törekvésben megerősít.” Gratulálok, ez jó, helyes
2058# értelmezés!
2059# A negyedik azt mondja: „Akkor hat, ha imádságos lélekkel veszem!” – Szuper! És akkor jött a korona. Egyetlen
2070# rossz válasz sem született. Ezek születtek, amiket elmondtam. Nincs cenzúra. Öt gyerek együtt elmondta pontosan a
2080# lényeget.
2081# Kislány (11 éves, mert két éve volt elsőáldozó), áll a falnál, lazán. „Mondjad, Vikike!”
2090# „Ha szeretjük egymást.” – Ugye ettől szokott felforrni az agyvizem. Nana, nem adom olyan olcsón! „Mi az,
2100# hogy szeretjük egymást?” Azt mondja: „Feri atya, az úgy van, hogy ha én szeretek másokat és mások is
2109# szeretnek engem, akkor van kedvem élni, akkor élvezem az életet és kevésbé leszek beteg.” – Így ennyi. Tehát
2120# a tizenegy éves gyerek tud a pszichoszomatikáról.
2125# Így, ilyen egyszerűen. És akkor utána már csak egy utolsó válasz hangzott el: „Ha teszek valamit az
2134# egészségemért.” – Úgyhogy azt kértem, hogy miközben jönnek ki a Balázs-áldásra, mindenki legalább egy
2144# dolgot döntsön el, hogy mit tesz az egészségéért. Legkomolyabban! Nekem ne gyere úgy az áldásra, hogy megyek ki
2155# a templomból, aztán rágyújtok...
2158# „Istenem, ments meg engem a torokbetegségtől... Cikk-cikk (öngyűjtóhang)”
2165# Torokrák! Az ám!
2167# Tudjátok, hogy a kegyelem... A legtöbb ember a „kegyelmet” (ez ilyen szakszó – nem az, hogy a bíró kegyelmet
2178# ad valakinek; nem ez). „Isten kegyelme” – ezt úgy veszi, hogy naponta öt doboz cigit elszívott negyven éven
2188# keresztül, totál szétment itt, és akkor ő imádkozik, és Isten kegyelmével meggyógyul. Tehát hogy a kegyelemnek
2199# ez az útja-módja. Hogyha az ember valamit nem csinált meg, akkor jön az Isten és ő megcsinálja. Tí-rí-ríí!
2209# Ez a kegyelem rendkívüli működési módja. Így nevezem. Egyszeri, rendkívüli esetekben van ilyen is. De a
2220# kegyelem természetes működési módja a természetes dolgokon keresztül megy. A rendkívüli működési mód arra
2230# jó, hogy rájöjjünk, hogy van ilyen! Hogy létezik ez! Tehát érdemes a magunk erőfeszítéseit is megtenni.
2240# Tehát kapcsolat: „Szeressétek egymást és egészségesebbek lesztek!” – mondta a tizenegy éves kislány, és
2250# igaza volt.
2251# Képzeljétek el: azt kutatták (erre a kutatásra már utaltam) Németországban, az Egyesült Államokban,
2261# Törökországban, hogy a szülő, ha hálát vár a gyerekétől, az milyen viszonyban van a szülő-gyerek kapcsolatra
2272# nézve? És az derült ki, hogy minél tradicionálisabb egy kultúra, és minél tradicionálisabb a család szerkezete
2282# és az értékei, minél nagyobb a gazdasági kényszer, a szülők annál nagyobb hálát várnak a gyerekeiktől;
2292# annál kevésbé érdekeltek abban, hogy a gyerekeik nagyon autonómok legyenek, és bármilyen érzésüket csak úgy
2303# megéljék. És azokban a kultúrákban, ahol a szülő nem különösebben vár hálát a gyermekétől, ott a
2312# gyerekével való kapcsolat szorosabbá válhatott. Milyen elgondolkodtató! Vagyis, ahol az érzéseket és az
2323# érzelmeket korlátozzuk (most a hálára vonatkozóan mondom ezt), ott a kapcsolat éppen nem szorosabb lesz! Ahol
2333# azonban fordítva van: megengedem, hogy te érezz, és legyél olyan, amilyen, ott a kapcsolatnak nagyobb esélye van
2344# arra, hogy az szoros kapcsolat legyen. Arra vonatkozóan, hogy nem korlátozom az érzelmeidet szabályokkal. Jó.
2355# 6. Tudunk és merünk dönteni, de tekintetbe vesszük a másikat és a kontextust is.
2363# Erről már sok szó esett. Egyetlen példa. Keresztény emberek gyakran tudnak túlságosan „agyasak” lenni. Mert
2373# az érzések, az érzelmek, a test, az ösztönök, a tudatalatti olyan nagyon zűrös, gyanús világ. Mi az, amiben
2384# egy keresztény ember olyan könnyen (látszólag) rendet tud tenni? A feje! Ugye, abban szépen meg tudunk tanulni
2395# rendszereket, szépen „igazságokat”, ugye... Hát a katolikus hit meg különösen alkalmas erre! Nem? Minden
2405# pontokba van szedve! Régen volt a kiskatekizmus! Kérdés + válasz. „Mi végre teremtette Isten az embert? – Az
2416# Isten az embert az ő dicsőítésére teremtette!” Hát vagy igen, vagy nem. Az a lényeg, hogy legyen kérdés és
2426# legyen válasz. És akkor ebből olyan néhány ezer; ez a lightosabb verzió. Tehát, aki nem akar különösebben
2436# teológiát tanulni, az megkapja a kis katekizmust (nem ajánlom senkinek). Ez ilyen „Kérdezz, felelek!”. Mindent
2447# pontokba szedtünk, nem? „Nyolc boldogság”. Igaz, hogy kilenc, de nem baj; mert az már gyanús. Jaj, az már túl
2458# sok! Tehát: nyolc!
2460# De tényleg kilenc. Kilenc van benne. De eldöntöttük, hogy nyolc, és abból nem adunk! Nem vicces ez?
2470# Valaki valamiért kitalálta, hogy az a „Nyolc boldogság”, és akárhányszor számolom, mindig kilenc jön ki –
2482# de akkor is nyolc. Pedig kilenc. De nem baj. Tehát az: „Nyolc boldogság”.
2491# Az Anyaszentegyház öt parancsa. A hét főbűn. A négy sarkallatos erény. A hét szentség. A tízparancsolat. Mi
2503# van még? Jaj, hát ilyet... Igazad van, de olyan gagyi: a tizenkét apostol. Hát persze. Név szerint? Na? Így
2516# már... Nem ezért jöttetek. Szóval: pontokba szedjük, okoskodunk, minden. A fejünkben látszólag rend van. Lehet
2529# is! Hogy az élet nem olyan – nem zavar. A lényeg: a fejünkben rend van! Rendes ember ezt csinálja, azt nem
2542# csinálja. Rendes ember így érez, úgy nem érez. Rendes ember ezt gondolja, azt nem gondolja. Tűrürü... Lényeg,
2555# hogy itt rend legyen!
2557# Az élet meg egyszerűen ennek nem akar behódolni. Ugye? És akkor jönnek ilyen szakkifejezések, hogy … hát a
2570# legdurvább: megszállottság! Hallottátok már? Tehát például egy férfi megnéz egy nőt. A férfi tekintete
2582# rávetül a nő kebelére. Ftty! Ftty! Ftty! Többször. A férfi tekintete olykor-olykor a nő (Ki szabad mondani ezt a
2596# szót? Pedig szép. Na. Tehát...)... S akkor erre azt mondjuk: megszállott! Szexuális megszállottságban fetreng.
2609# Vagyis, hogy minden, ami úgy tűnik, hogy itt a fejünkben kialakuló rendezettségnek ellentmond, mert érzés, mert
2622# érzelem, mert ösztön, mert szenvedély, mert mit-tudom-én-mi, akkor ezeket lenyomjuk ilyenekkel. Ez katasztrófa!
2635# (De miért mondtam ezt? Jajjj, Feri... Hol tartok? Ja, ez az!)
2642# Vagyis, hogy tekintetbe vesszük nemcsak magunkat, hanem a másikat, a kontextust. Tehát, hogy sok mindent képesek
2656# vagyunk tekintetbe venni, például a saját testünket! Hmm! Itt most arra utalok, drága aranyos katolikus lányok!
2669# (Tegye föl a kezét, aki... ) Na most: hányszor hallok olyat, hogy öt éve jár egy fiúval, és utána: „Nem tudom
2682# eldönteni! Kell-e nekem, nem kell-e? Vannak jó oldalai meg rossz... és akkor listát írok: ezekért érdemes vele
2695# megházasodni, azokért nem érdemes...”. És ilyen döndésképtelenségek. Mert itt a fejedben akarsz mindent
2707# eldönteni! Hmm??? Egyszerű kérdésekre van szükség. Vonz-e a szaga? Ez alapkérdés! Begerjedsz-e a szagától? Ha
2720# be... Jó lesz, jó lesz! Épül egy szentségi házasság! Van-e komoly szexuális vonzalom? Ha van... na, mehet! Ezek
2734# egy szentségi házasságnak alapvető alapjai! Nemcsak az, hogy „Olyan udvariasan beszél az anyámmal!”. Hááát.
2746# Így is lehet. Ő úgy házasodik, ahogy akar. De hát erre? Hááá...
2754# Látom, ezt értettétek. Tehát hogy képes vagyok nemcsak ezt a rendszert figyelgetni itt a fejemben. Jó' van.
2767# Jött hozzám egyszer valaki. Beosztottam! (Képzeljétek, ilyen is van.) Azt mondja: „Feri! Tudod, mit szeretek
2779# benned? (Jó, hát egy listát mondott, de most csak egyet akarok...) Feri, az a jó benned, hogy rád lehet haragudni!
2793# Ezért tudok veled együtt dolgozni! Mert egy lehetetlen hülye alak vagy (mondta kedvesen), de legalább, ha egy
2806# lehetetlen hülye alak vagy, megengeded, hogy haragudjak rád. És ez így OK.” Ez tetszik nekem! Nem? Tehát, ha
2819# már...
2820# (Jó. Néha majd készülni is fogok az előadásokra, és akkor lesz egy-két befejezett mondatom is. 6. Nem! 7!
2832# Tudtam, hogy ez a gyöngém! Milyen nyolc?! Ne zavarints meg! Próbálom itt a katolikus öntudatomat összeszedni, és
2845# te ilyet csinálsz?!?)
2848# 7. Néha teljesen kimerülünk és tehetetlennek érezzük magunkat. De tudjuk, hogy ezek átmeneti krízisek.
2860# De szép a kettő együtt! Tehát attól, hogy valakinek van helyes önbecsülése és önértékelése, hogy áll két
2873# lábbal a földön, a kezével meg meg tudja érinteni az eget. Vagyis, hogy úgy normális. Egy ilyen embernek is
2885# vannak krízisei, mélypontjai. Egy ilyen ember is tud tehetetlen lenni; egy ilyen ember is tudja úgy érezni magát,
2899# hogy azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány.
2904# Vagy pap!
2904# Hogy ez... Szó sincs arról, hogy a helyes önbecsülés az valami védettséget adna az emberséggel szemben. Tehát
2915# bármelyikünk átél ilyesmiket. De ugye, milyen nagy különbség van? Tudom, ezt is szoktam nektek mondani.
2925# Tudjátok, a papnevelő intézetben minden év végén az elöljárók kon-szen-zu-á-li-san írtak jellemzést a
2935# papnövendékekről. És a papnövendékekről szóló jellemzést titkosan, zárt borítékban (hogy a papnövendék
2946# véletlenül se tudja azt, hogy hogyan gondolkodnak róla – ez tehát a pedagógia egyik csúcsa, XXI. század)...
2956# Tehát az nem történik meg, hogy leülünk és megbeszéljük. Az nem. Zárt boríték, csak a püspöknek. Aki meg
2967# nem is ismeri. Na jó, hagyjuk, hagyjuk.
2970# Tehát zárt borítékban megy föl a jellemzés. Egyik barátom (nagyon jó pap azóta is) a következő jellemzési
2981# mondatot kapta... (Ugye szentelés után egy-egy ilyen mondatra fény szokott derülni. Vagy, ha az embert kirúgják a
2992# szemináriumból, akkor is szoktak ilyesmiről beszélni – én az utóbbiban részesültem; majd mondom, hogy nekem
3003# mik voltak a jellemzésemben (vagy egyet-kettőt, talán).)
3008# „Szokásos állapota a krízis.” – így látták őt. Ugye, reggel lement a misére, így be volt borulva.
3018# Órákon kócos hajjal szenvedett. Enni keveset evett... Leírták tehát, hogy szokásos állapota a krízis.
3028# „Szentelését nem javasoljuk.” Nagyon jó pap lett, érzékeny ürge volt.
3035# Az én jellemzésemben például a következő került: (nem, nem, ezt nem – na de egyet elmondok:)
3044# „Világias magatartása nem illeszkedik a szeminárium rendjébe.” Azzal védekeztem, hogy világi pap leszek.
3054# Szükségem van a „világias magatartás” elsajátítására, mert jelen állapot szerint nehezen tudnék nem a
3064# világban pap lenni. Megjegyzésemet nem vették jó néven. Hát egy kicsit elküldtek pihenni. Tényleg! Tényleg
3075# elküldtek.
3076# Tehát: néha teljesen kimerülünk, és tehetetlennek érezzük magunkat...
3082# Egy pszichotikus beteg beszélt a pszichiáterével. És ahogy beszélgettek, egyszer csak kihúzta magát. És az a
3093# valaki, aki ott hetekig-hónapokig a teljes tehetetlenségnek, az önvezérlésnek egy nagyon nagyon lehetetlen
3104# helyzetében élt, kihúzta magát és azt mondta: „Még nem tudom, mit fogok csinálni, de megteszem!” Micsoda
3114# zseniális mondat! Ugye, egy önbecsülésben egészen-egészen sérült valaki, amikor azt mondja: nem tudom, mit
3125# csinálok, de meg fogom tenni! Ha ezt egy vezető politikus mondja...
3131# A kontextus mennyire nem lényegtelen, ugye! Egy pszichotikus betegnél erény. Egy vezető politikusnál... kérdéses!
3142# Ismerjük azokat az embereket, akik mindig, mikor valami az önbecsülésüket megsérti, akkor teljesen
3152# lenullázódnak. „Hülye vagyok, béna vagyok, senki vagyok, szerencsétlen vagyok...” Így él egy óráig, egy
3162# napig, egy hétig... és úgy kell őt kihozni... huszonöten hozzák ki öt percig. Milyen hihetetlen az, amikor
3173# valakivel úgy kell együtt élni, hogy állandóan huszonöt kört kell körülötte rohanni, míg úgy egyáltalán
3183# valamennyire normális állapotba kerül. Fú, de rettenetesen fárasztó!
3190# Ismerősek a karácsonyi manőverek? Ott van a nagymama, a feleség, a férj, és akkor mindenki úgy manőverezik, hogy
3201# legalább szenteste valahogy kibírjuk! Legalább ott senki ne taposson rá a másiknak a százhuszonnyolcezer
3211# tyúkszemére. Mert neki annyi van! Az egész ember egy nagy tyúkszem! Mindenhol! Hát ha valaki egy nagy tyúkszem,
3222# nehéz nem a tyúkszemére lépni.
3225# Megtörtént. Feküdt egy református hölgy a kórházban. Teljesen le volt bénulva. Harmincegy-két éves volt, több
3236# gyerekkel. Mentek hozzá látogatni a család tagjai. Csak a fejét tudta mozgatni. Annyi. Mindene le volt bénulva.
3247# Intenzív osztály. S feküdt mellette egy másik valaki. Nem volt akkor vallásos. Se hívő. Se keresztény. És
3258# látta, hogy ez a valaki teljesen tehetetlenül, bénán fekszik ott az ágyon, és valahogy van rajta egy derű! Ő
3268# pedig sokkal jobb állapotban volt, és tele volt... mélypont-mélypont-mélypont-mélypont... az nem is mélypont,
3279# hanem – mi az? – gödör? Az kevés. Árok! Mélyárok!
3284# És nézi, hogy hogy a csudában van, hogy ez itten kedvesen rámosolyog a családtagjaira; mit tudom én! És mikor
3295# elmentek és leszállt az este (az este nem „száll le” – mindegy), odament a református nőhöz, és azt mondta:
3305# „Én annyira szeretném a te hitedet! Hit, bizalom, önbizalom, önbecsülés. Annyira szeretném! Tudsz értem
3316# valamit tenni?” Mire a másik; ez ugye a kompetenciatudat! „Én – jaj, hát én nem vagyok a 12 apostol közül ez
3326# se! Nem! Nem, nem! Hát én csak egy beteg református vagyok, hát mit tehetnék én?” Nem, hanem fekszik az ágyon,
3337# teljesen tehetetlen, béna, és így mondja: „Persze hogy tudoook!!!” – Értitek ezt?!?
3345# „Tudod mit? Majd én imádkozom a Jóistenhez érted!” – „Jaj, jaj, jaj de jó!”
3353# Másnap reggel jön és hozza a fésűt ez a mélyárokban lévő ember (aki egyébként sokkal jobb helyzetben van,
3363# mint a másik, mert ugye a másik béna volt; ő fésülte, ott gondoskodott róla – így kezdtek el egymással
3373# beszélgetni). S akkor azt mondja az a református asszony:
3379# „Tedd most le a fésűt. Hagyd most a fésülést, mert megimádkoztam ezt a kérdést, hogy te olyan hitet akarsz,
3390# mint ami nekem is van. Mondom a választ!” – Értitek?
3395# Hát... Nem hogy a fésűt rakta le, a fenekét is. Mit szól az Úr?
3401# „Te! Isten azt üzente: tied is lehet ez a hit!”
3406# „De ne örülj még, mert üzent mást is. Tied is lehet ez a hit, de az életed nem lesz könnyebb. Most
3415# fésülhetsz!”
3417# Micsoda realitás ez! Most képzeljétek el, hogy ez a nő, aki odament ahhoz a másik nőhöz. (Megvan, hogy ki az
3427# egyik és ki a másik? – aki azt mondta, hogy nem hívő, nem vallásos... valaki azt mondja, hogy az egyik nem tudott
3439# menni! Ez a differentia specificaja. Úgy van! Tehát volt egy nő, akinek a differentia specificaja, az actidentalis
3450# járuléka az az, hogy nem tud járni. Na de most a másikról beszélek. Ne zzzavarj össze!) A másik azonban azt
3461# mondta, hogy neki milyen hihhhhetetlenül sokat jelentett ez a mondat. Hogy az övé is lehet! Hogy ezt még így neki
3472# nem mondta senki!!! Hogy lehet! Lehet! Csak rajta! Lehet a tied is!
3478# És lett is, tényleg. Ez történt húsz évvel ezelőtt. S akkor volt nálam ez a hölgy, és azt mondja: „Tényleg
3489# tudok hinni, tudok bízni; de az életem nem lett könnyebb.” – Normális!
3496# Ez teljesen normális! A hittől az ember élete ilyen értelemben sosem lesz könnyebb! Egy picit sem lesz könnyebb.
3507# Olyan értelemben lehet, hogy könnyebb lesz, hogy éppen attól, hogy van bennem hit, a dolgok egy picit más színt
3518# kapnak. NNNa.
3519# Tehát tudunk teljesen kimerülni és tehetetlennek érezni magunkat, de tudjuk, hogy ezek átmeneti krízisek.
3530# 8. Belátom, ha hibáztam, de arra használom, hogy tanuljak belőle.
3536# Hát elég gagyi mondat, nem? Már annyiszor... De!
3541# Phd-zett valaki (vannak ilyenek – akiket nem rúgnak ki az egyetemről, azok még ilyesmit is csinálnak).
3551# Képzeljétek, engem még az egyetem épületéből is kitiltottak. Nem hülyéskedek! Először kizártak a papnevelő
3562# intézetből; halmazati büntetésként az egyetemről. És amikor mentem volna be a barátaimhoz, akkor a portás
3572# bácsi álljt parancsolt. Ránézett az előtte álló fényképbe, és azt mondta: sajnos az épületbe nem tehetem be
3583# a lában. Legkomolyabban! Nehogy megrontsam az ifjúságot. (Phd. Köszönöm.)
3590# Phd-re készülve azt mondta valaki: „16-17 éves bűnelkövetőket fogok vizsgálni. És az érdekel engem, hogy a
3600# bűnelkövetés valószínűsége mivel korrelál. A hipotézisei a szakdolgozatához a következők voltak:
3610# - nyilvánvalóan a családi háttér
3613# - a szociális viszonyok
3615# - a kortárs csoport hatása (ugye, hát amire gondolunk... hát oda született...)
3623# (Harmadszor léptem rá a mikrofonra, András. Azt mondja: amíg szól nem baj. Köszönöm.)
3631# Tehát ez tűnt teljesen evidensnek. Elvégezték a kísérletet. Kísérték ezeket a fiatalokat; egy év, két év...
3642# És kiderült, hogy nem így van.
3645# Azt képzeljétek el, hogy az derült ki, hogy a legegyértelműbb összefüggés a későbbi bűnelkövetéssel az
3655# önbecsülés szempontjából volt! Ugyanis azok a fiatalok, akiknek reális önbecsülésük volt, és a reális
3665# önértékelés párosult a környezetük, a világuk és a többi ember reális értékelésével, ők estek vissza
3675# legkevésbé. És ahol az önbecsülés is (és nyilván ezzel összefüggésben a „te” értékelése, meg a
3684# kontextusnak reális értelmezése) gyönge volt, ott estek vissza jobban! És ez akkor is így volt, ha a családi
3695# háttér, a kortárs csoport, az örökségek és a szociális helyzet rosszabb volt, de az önértékelés reális és
3706# pozitív; ők kevésbé estek vissza, mint fordítva. Lehet, hogy jobb helyzet, jobb körülmény, jobb szociális...
3716# és mégis jobban visszaestek. És a kutatók nem hittek ennek!
3722# Akinél phd-ztek, azt mondta: ezt a kísérletet újból meg kell csinálni, mert ez ellentmond mindennek. Az
3732# önbecsülést, mint faktort, szinte csak úgy utólag tették be a listába. Teljesen esetlegesen; „jól van, rakjuk
3743# bele azt is”. És kiderült, hogy az volt a legizgalmasabb. És végeztek még egy ugyanilyen munkán még egy
3753# kutatást. És bár nem ennyire markánsan, de ugyanez jött ki. Ejha! Azért Satir asszonynak vannak zseniális
3764# meglátásai. Hogy az önbecsülés miért olyan sarokkő. De hogy az önbecsülés, a másik értékelése, a kontextus
3774# reális értékelése miért olyan fontos. Vagyis, hogy „belátom, ha hibáztam, képes vagyok ezzel a realitással
3785# szembenézni, de tudok belőle tanulni”.
3789# 9. Vannak szabályok, amiket használok, de rugalmasan kezelem őket.
3795# Fú, ez – mondjuk díszkatolikus körökben – istenkáromlásként hat! Egy szabályt rugal-ma-san kezelni? A
3805# szabályok azért vannak, hogy mint egy cövek, beleüsd az orrodat! Ruh-gahl-mah-sahn hahsz-náhl-nihhhh?!?
3815# Azt hiszem, hogy talán mindnyájan láttuk a „Legyetek jók, ha tudtok” című filmet. Ugye? Ez a mondat éppen
3826# ennek a zsenialitásáról szól. „Legyetek jók!” – ez a szabály. „...ha tudtok” – ez a hozzá való
3835# rugalmasság. És azt gondolom, hogy ezért volt az lehetséges, hogy olyan sokaknak annyira bejött ez a film. Mert ez
3846# a cím és a filmnek is ez a lelkülete... „Legyetek jók!” – tehát van szabály! De a „ha tudtok”-kal ez az
3857# egész olyan emberivé vált. És ha azt mondjuk, hogy „Legyetek jók, ha tudtok”, nem azt mondjuk, hogy nem kell
3867# komolyan venni azt, hogy legyetek jók! Nem azt mondjuk, hogy „úgyse tudtok jók lenni”. Hanem, hogy legyetek jók,
3879# erre képesek vagytok, ezt te is tudhatod magadról; és lesznek olyan helyzetek, amikor ez nem fog sikerülni. Na és
3890# aztán? Jön a következő helyzet, amikor meg sikerül. Nagyon zseniális! Nagyon.
3897# Képzeljétek el, úgy szoktam csinálni (minden szemétségemre fényt derül), hogy az elsőáldozó gyerekekkel
3908# elsősorban a hitoktató néni foglalkozik – én meg a szülőkkel!
3914# Ami azt jelenti, hogy ha nálunk valaki elsőáldozó akar lenni, jól rajtaveszt. Mert minden más helyen a gyerek az
3925# elsőáldozó, a szülő meg otthon készíti az ebédet. De nem nálam!
3931# Ugyanis a szülő a gyerek elsődleges hitoktatója. Hát az istenkép (erről mennyit beszéltünk) a szülőn múlik,
3942# ne a papon. Hát a pap... valamicskét tud azon egy picit, picit. De a szülő az elsődleges hordozója az
3952# istenképzeteknek! Ezért hát a szülőkkel kell foglalkoznunk, ha azt akarjuk, hogy a gyerek elsőáldozó legyen!
3962# Combosan!
3963# A szemétség abban van, hogy ez kötelező. Na, mit szóltok? Csak azért, hogy a pozitív projekcióitok
3973# lefoszlódjanak rólam. „Feri egy olyan jó; ilyen szabad... meg …” Dehogyis! Kötelező! Ha nem jössz, a
3983# gyereked sose lesz elsőáldozó! Éééígy van! A legkomolyabban. Már csak azért is, mert pontosan egy HÉV
3993# megállót kell innen menni a következő templomig. Erről ennyit tudok elmondani. Ennyi. Itt így megy, ott úgy megy.
4004# Ez a szabadság. Hát ha mindenütt ugyanaz van, abban mi a szabadság? Itt így van, ott meg úgy van, és akkor te
4015# szabadon választhatsz. Ezt én mindig a legelején elmondom. Mindenkinek adok elbocsátót, ajánlást, mindent,
4025# bárhova. De itt ez így van. És tudjátok, a szülők nem szoktak elmenni. Ez a legérdekesebb, hogy nem mennek el.
4036# Na és akkor vagyunk ebben a csoportban, és beszélgetünk. Vesszük ugyanazokat a témákat, amiket a gyerekek
4047# vesznek. Csak hát nem gügyögünk, hanem: az hogy is van? És akkor a szabályokra esett a szó, meg hogy jónak
4057# lenni, és hogy most lesz az első gyónás, és akkor hogy. Az egyik anyuka pironkodva azt mondta: „Tudjátok, én
4068# azt szoktam mondani a kislányomnak, hogy ha lefekszel aludni, akkor láthatsz az ablakban két angyalt. Az egyik angyal
4080# azt mondja: „Legyél jó kislány!” A másik angyal meg azt mondja: „Tedd úgy, ahogy a szíved diktálja!” –
4090# Na mit szóltok?
4091# De akkor van ennek értelme, ha mind a kettő angyal és együtt jönnek!
4098# Ugye, ez a „legyetek jók, ha tudtok”-nak egy nagyon sajátos verziója.
4105# És ez az anyuka egyébként azon problémázott, hogy ő nem szokott templomba járni. Nem is tudja, hogy normálisabb
4116# istenképe van, mint a többi huszonnyolcnak! Hmm.
4121# Tehát vannak szabályok, de rugalmasan kezelem őket. Már csak azért is, mert Jung apó olyan izgalmasan mondja azt:
4132# „Az emberi lelket illetően minden igaz – és az ellenkezője is”. Ez zseniális. Hú, de tudja ez a mi európai
4142# fejünket bosszantani. „Minden igaz, és az ellenkezője is.” Én is hányszor ütöttem már be a fejem, amikor
4153# megvoltak a nagy okoskodásaim. Hogy „azért az nagyon fontos, hogy ez így legyen” – és az illető tök
4162# fordítva csinálta, és úgy volt jó. Hogy amikor egy totálisan olyan döntést hozott, ami minden megfelelőnek
4173# tűnő szabály és szabályszerűség ellen hatott: az volt a jó döntés! Kifejezetten az vitte őt előre! Volt
4183# olyan, hogy azt gondoltam valakiről, hogy nem szabad elmennie papnövendéknek. Hogy őrültség, ha elmegy! És igazam
4194# volt. Egyébként tényleg (abban, hogy nem szabadna elmennie). De azt mondta: „Én elmegyek!” – és elment.
4205# Otthagyta 4-5 év után, és ezzel járt jól. Mert egy életre el tudta dönteni, hogy nem azt kell csinálnia. Az
4215# biztos. Ti még mind: ...hú, most jól döntöttem, vagy nem? Ő meg kipróbálta vastagon! Hogy az milyen lenne.
4226# Volt olyan...
4227# Minden és az ellenkezője is bejöhet. Sokszor a legjobb, ha az ember inkább meg se szólal.
4236# Mint például én keddenként. Tényleg. Amikor hazamegyek, néha kifejezetten azt gondolom, hogy ezeknek az
4246# általános érvényűnek tetsző kijelentéseknek semmi értelme nincs! Hogy ez úgy, ahogy van, egy hülyeség. A
4256# legjobb lenne hagyni ezt az egészet, hogy „így” meg „úgy”. Legalább annyit torzít mindig a valóságból,
4267# mint amennyit kifejez belőle. Legalább annyit! Tehát mindig óriási kritikával vegyétek, amit mondok.
4276# A pedagógia azt mondja: milyen fontos, hogy a gyerek tudjon alkudozni a szülővel. Hogy legyenek szabályok, de legyen
4288# tere az alkudozásnak.
4300# (Híj, mindjárt vége. Most nem kezdek bele egy újba. Akkor ezt itt most befejezettnek tekintem.)
