2008.01.08-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Isten hozott benneteket, szervusztok! Köszöntök mindenkit!
0005# 2008, hűha! Most itt tartunk.
0007# Elég fáradt vagyok. Próbáltam ezen töprengeni, hogy mitől is vagyok ilyen fáradt. S rájöttem, hogy három
0016# szabadnapom is elúszott. Ugye, mindig szerdán vagyok szabadnapos, de most a karácsony miatt három is elúszott.
0026# Akkor ez azt jelenti, hogy egy hónapja dolgozom szabadnap nélkül. Az necces. Holnap lesz végre szabadnapom! Na,
0036# erről ennyit.
0037# Úgyhogy most vagyok a legfáradtabb! Remélem, ti azonban kipihentétek magatokat. Egy gyors ismétlés, csak azért,
0047# hogy visszarázódjunk. Kifejezetten nekem is szükségem volt rá. Elraktam ezeket a papírokat, 3 hétig bele se
0056# néztem; úgy kellett visszahoznom magam. Emlékeztek, Virginia Satirral kezdtünk, hogy Satir asszony mit mond
0066# arról, hogy hogyan látunk egy kapcsolatot, hogyan látjuk magunkat, az embert, a konfliktust, a változást - hogy
0075# ez nagyban befolyásolja azt, hogy milyen életminőségben élünk. És hogy az alá-fölérendelő szemléletmódnak a
0085# túlsúlya az nem nagyon engedi meg számunkra azt, hogy igazán tudunk fejlődni, meg hogy jól érezzük magunkat a
0094# bőrünkben. És ez pedig kihat majd a kommunikációnkra, a kommunikációnkban nem tudunk hitelesek lenni, mert az
0104# alá-fölé rendelő szemléletmód, ami beleivódott a sejtjeinkbe a magzati kortól kezdve, az azzal a következménnyel
0114# is jár, hogy elidegenedünk saját magunktól. Mert hiszen egy alá-fölé rendelő viszonyban nem nagyon engedhetjük
0124# meg magunknak, hogy ilyenek legyünk; olyanok, amilyenek éppen vagyunk. Mert hiszen alá kell rendelődnünk. Ennek
0133# az a következménye, hogy kommunikálni nem tudunk hitelesen. Ugye, Satír asszony azt mondja, hogy körülbelül
0143# 95%-unk nem tud hitelesen kommunikálni. Ami nem azért van, mert rosszak vagyunk vagy bénák vagyunk - egyszerűen
0153# már eléggé elidegenedtünk magunktól ahhoz, hogy képesek legyünk hitelesek lenni (önmagunkkal azonosak). Így
0162# aztán ez a kommunikációnkban is meglátszik. És aztán pedig elkezdtünk beszélni Alice Millerről, aki nagyon jó
0172# meglátásokat fogalmaz meg arról, hogy hogyan írhatjuk le ezt a folyamatot, ahogyan elidegenedtünk saját
0181# magunktól. És hogy ebben a szüleink meg a felnőttek vastagon benne voltak annak idején! A szüleink, de hát a
0190# szüleink is vastagon benne voltak abban, hogy az ő szüleik ővelük hogyan voltak. Tehát máris 3 generáció van
0200# előttünk. Ha meg akarjuk érteni, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek, fontos, hogy megértsük, hogy a szüleink
0210# miért lettek olyanok, amilyenek. Miért nem tudták azt megadni nekünk, amire valóban szükségünk volt? Mert ők sem
0220# kapták meg. És közben a gondolataink nemcsak énközpontúak, hanem nagyon a következő generációra is figyelünk. A
0229# jövőre! Tehát látszólag nagyon, nagyon egyfajta analitikus szemlélettel beszélünk, valójában kifejezetten nem
0239# szeretnénk a múltban ragadni. Pont azért beszélünk a múltról, hogy végre szabadok legyünk tőle! Á! Hogy tudjuk a
0249# jelenben lenni, s hogy a jövő számára tudjunk nyitottan élni! És a jövőben nagyon ott vannak a gyerekeink. Ugye?
0259# Ott vannak! A ti gyerekeitek! A leendő pöttyeitek!
0263# (Jaj, ez rajtam maradt... Nem jön le? A nyakam nem jön le...)
0268# Szóval a leendő gyerekeink tulajdonképpen lehet, hogy többet fognak profitálni ezekből az előadásokból, mint ti.
0278# Komolyan! Tehát, ha igazán azt kellene kérdeznem, hogy ki az ki, az akiknek a javára van ez: a ti
0287# gyerekeiteknek. Ti már sok minden bajotokból nem fogtok kigyógyulni. Ez ilyen jó évkezdő... Nem akarok
0296# illúziókat táplálni. Azt gondolom, hogy sokkal normálisabbak leszünk, meg úgy jobban érezzük magunkat a
0305# bőrünkben... de hogy úgy teljesen százas legyen mindenki - ezt én nem ígérem. Ezt nem. Én sem vagyok, tehát
0314# mekkora vakmerőség lenne, hogy én tudok egy ehhez vezető utat. Nem tudok. De, hogy így elvagyunk a saját
0324# sebeinkkel, meg mindennel. De a gyerekeink egy kicsit jobban járhatnak, mint mi. Szerintem ez jó program, nem?
0333# Énszerintem nagyon!
0335# Gyorsan nézzük, hogy mit mondhatunk Alice Miller nyomán arról, hogy mit lehet tenni akkor, hogyha felismertük
0345# mindazt, amit most már nem ismétlek el...
0348# 1 Engedélyezzük a tudást magunkról, szüleinkről, gyermekeinkről.
0354# 2 Ehhez a tanuláshoz empátiára van szükségünk.
0358# 3 Szüleinkkel nem rendezett kapcsolatainkat átvisszük társunkra, gyerekeinkre.
0365# 4 A serdülőkor nagy lehetőség önmagunk megismerésére.
0369# 5 Függőségeink a függőségek, alávetettségek, kiszolgáltatottságok ismétlései.
0376# 6 Valójában nem gyűlölni akarjuk a szüleinket; utálni, haragudni rájuk, megsértettek lenni, nem beszélni velük
0386# és a többi, hanem szeretni akarjuk őket, mert normálisak vagyunk.
0392# 7 Önmagunk elárulásához a szüleink szeretete is kellett, nemcsak a félelem tőlük.
0399# 8 A harag, a gyűlölet, a bosszúfantáziák átélése nélkülözhetetlenek tűnik. Mert az bizony belénk szorult!
0408# 9 A harag mögött a valódi fájdalom és veszteség, gyász átélése lehetővé válik. A harag a fájdalom előszobája.
0418# 10 Abszurd viselkedésinknek megvan a maga kora gyerekkori előtörténete.
0424# 11 Annyira kellene legalább tisztelni a gyerekeinket, mint a szüleinket.
0430# 12 A szüleink bántalmazó magatartását később mi folytatjuk önmagunkkal.
0437# 13 Ismerjük meg szüleink életét, hogy a saját életünket élhessük!
0442# 14 Nem kell a szüleink életét magunkban megélni, feldolgozni, megoldani, mert az az ő dolguk. Oldják meg ők a
0452# saját életüket!
0453# 15 A negyedik parancsot ne használjuk a természetes indulatok megakadályozására.
0460# 16 Ismerjük föl a megvalósíthatatlan erkölcsi követelményeket, amelyeket először is velünk szemben támasztottak,
0470# és amelyeket kezdtünk mi is támasztani másokkal szemben.
0475# 17 Az agressziónkkal együtt (és nem kellene) kéne tudunk élni.
0481# 18 Ne várjunk el fölmentést, megbocsájtást a gyerekeinktől (az áldozatoktól).
0487# 19 A bűntudatot ne kerüljük és ne hárítsuk okát másra.
0492# 20 Túlzott engedelmességből jussunk el az érzéseink átéléséhez.
0498# 21 Saját tapasztalatainkon, érzéseinket át vezet az út a saját meggyőződéshez és egy valódi keresztény hithez.
0507# 22 A növekedéshez, érzelem-teliségre, védelem-adásra, kölcsönös engedelmességre, problémamegoldásra és
0516# döntésekre van szükség.
0518# És itt egy kicsit hadd álljak meg, mert jön a 22-es pont, aminek van 25 alpontja.
0526# Igen, kicsit, kicsit... igen. És hogy itt egyensúly azért mégiscsak kialakuljon, hadd mondjak el itt néhány
0535# mondatot. Emlékeztek erre? A növekedéshez védelem-adásra van szükség! Tehát szó sincs arról, hogy én arról
0544# beszélnék, hogy a gyerekeket engedjük szabadon; éljenek, ahogy akarnak; nem kell őket nevelni... csináljanak,
0554# ami jól esik nekik. A gyerekekre ne szóljunk rá, a gyerek egy szent tehén (bár néhány szülő legfeljebb tehénnek
0564# látja a gyerekeit). Szóval: szó sincsen erről! Merthogy, emlékeztek, a védelem-adás azt jelenti, hogy útmutatást
0574# ad a szülő, megérti a gyermek magatartásából fakadó információkat, a szükségleteit figyelembe veszi; közös
0583# problémamegoldásban vannak, közösen hoznak döntéseket. És hogy egy valamiféle egységes világképet is közvetít a
0593# szülő, és ad szabályokat az élethez. Hát ebből igazán nem lehet azt a következtetést levonni, hogy itt Alice
0602# Miller nyomán azt mondanánk: ááá, a gyerekek éljenek, ahogy nekik tetszik, mert a gyerek az egy szent
0611# nemtommicsoda. Viszont:
0613# 23 Leplezzük le a hamis vélekedéseinket.
0617# Rengeteg "hamisítvány" van forgalomban. Hamis igazságok, álbölcsességek. Ezekből mondanék 25-öt. Mert van
0626# körülbelül 250, de legalább mondjunk 25-öt. Az összes többit ti tegyétek hozzá, a sajátjaitokat. Amiket ti
0635# kaptatok meg ti műveltek. Úgyhogy ez csak egy pillantás ebbe a világba.
0642# Az jutott eszembe most, a három királyok hódolata kapcsán... Tudjátok, napkeleti bölcsek,
0649# tcc-tccs-tccs-tccs-tccs, mentek. És hogy milyen érdekes ez: az a gondolat volt bennem, hogy mit is jelent nekem
0659# ez, hogy a napkeleti bölcsek elmentek a kis Jézushoz. Mondjuk így: az Istenhez, így, egyszerűen. Hát, hogy a
0669# bölcsességeinket érdemes egy kicsit útnak ereszteni az Istenhez. Hogy amik szerint élünk, ezek a nagy
0678# "életbölcsességeink, okosságaink" meg a szüleinktől hozott mindenféle programok, hogy mi az élet meg
0686# nem-tudom-mi, hogy ezeket egy kicsit át kéne világítani Isten fényénél. Szóval, a bölcsek egy kicsit menjenek el
0696# ahhoz a kis Jézushoz, hátha valamit másképp látnak majd. Úgyhogy most ezeket az álbölcsességeket szeretném
0706# mondani, amik azonban keresztül-kasul meghatároznak nagyon sok mindenkit. (Minket nem...:-) )
0714# 1. A felnőttnek uralkodnia kell, és uralnia a gyereket.
0719# Tehát a felnőttnek az a dolga, hogy uralkodjon a gyereken.
0724# Ezzel szemben eszembe jut egy történet. Hogy már a fizikai valónkkal is kifejezhetjük azt, hogy nem akarunk
0733# uralkodni egy gyerek fölött. Hanem, hogy a maga módján, a maga szintjén kompetensnek látjuk őt a saját életére
0743# vonatkozóan!
0744# Cserkész táborban voltunk és dráma történt. Döbbenet. Még visszagondolni is szöhhrnyű! Az egyik fiatalember több
0754# társával szeszesitalt fogyasztott!!! Szsssslllllccc!
0758# Természetesen én, mint a cserkésztábor lelki vezetője, súlyos probléma elé kerültem. Ezt nem lehet szó nélkül
0768# hagyni! Emlékszem, leült ez a 3 srác, a 3 legvagányabb gyerek, és ültek ott törökülésben. Odamentem hozzájuk,
0778# hogy ezt akkor beszéljük meg, hogy miért nem bírták ki a cserkésztábort, csak alkohollal. És akkor, ahogy így
0787# beszélgetünk, egyszer csak elkezdtem kényelmetlenül érezni magam. Mert minden szándékom ellenére az, hogy ők
0797# ültek, én meg ott álltam, olyan... olyan alá-fölé rendelő viszonyba helyezett engem, hogy elkezdtem
0806# kényelmetlenül érezni magam. És már ott beszélgettünk legalább 10 perce és sehová se jutottunk. Én is
0814# szenvedtem, ők is szenvedtek (de ők legalább ültek). Nem mintha úgy különösebben megvilágosodtam volna, de
0824# mindenesetre úgy elegem lett ebből és leültem közéjük. És tudjátok, mit mondott egy 16 éves srác? (Azóta egy sok
0834# gyerekes apuka; a legvagányabb gyerek volt (akkor még finoman fogalmazok)). Azt mondja: Na erre vártam, hogy
0843# mikor ülsz már le!
0845# Amiről már olyan hosszan beszéltünk: hogy egy felnőtt, egy szülő milyen hihetetlenül nagy egy pici gyereket
0854# képest. Hogy a szónak mindenféle értelmében le tudunk-e guggolni a gyerekekhez? Tudunk-e úgy ott lenni, ahogy
0864# egy gyerek. Nem is csak, hogy "lehajolni", nem, nem. Ha most... Isten... Isten nem "lehajolt" az emberhez.
0873# Leguggolt, letérdelt, odafeküdt! Nem?
0876# Úgyhogy ez a történet ahhoz, hogy egy gyereken egyáltalán nem kell uralkodni! Á! Erre nincsen szükség. Mégis,
0886# mennyire sokan gondolják ezt szülők, hogy ha megszületik, akkor egyből "uralnom kell azt a gyereket". Miért kéne
0896# uralni?! Azt kellene megtanítani a gyereknek, hogy tudja uralni magát! De ahhoz nekem tudnom kéne uralni
0905# magamat. Háhá!
0906# Amikor egy gyereket akarok uralni, az általában annak a jele, hogy magamon nem tudok uralkodni. Ezért egy
0916# gyereket akarok uralni. Ugye? Hogy "ő ne hozzon ki a sodromból!".
0921# Na, ilyesmiket fogok mondani. Egy gyereket inkább kellene engedni, hadd tanuljon a hibáiból. Ez a "Matula bácsi
0931# módszere". Tőle tanultam. Matula bácsi nagyon tud. Ez nem azt jelenti, hogy amikor a gyerek pofára esik, akkor
0941# kigúnyolom. Vagy nem tudom, mit csinálok. Hogy "na, én megmondtam!" "Előre megmondtam!".
0949# Szó sincs róla. Itt meg egy pap - nem is pap, lelkész ismerősöm mondta (bár a lelkészek azt szokták mondani,
0958# hogy mi is papok vagyunk - mindegy). Szóval: a lelkész ismerősöm mondja...
0965# Diktatúra. Már nem annyira legdurvább, még, még, még az. A hetvenes évek eleje. Azon vívódott ez a lelkész, hogy
0975# most bekeményítsen-e, vagy úgy, úgy ... a "kis lépések politikája" legyen. Ezen vívódott, és akkor úgy döntött,
0984# hogy bekeményít. Lesz, ami lesz. Börtön - börtön, verés - verés, kihallgatás - kihallgatás. Mindegy. És elment a
0994# lelkiatyjához (az is egy lelkész). Háh! Micsoda döbbenetes véletlen! S azt mondja neki: Te, én úgy döntöttem,
1004# hogy én kiállok a dolgokért. Dörömmm... Mire az öreg lelkész azt mondja: Hát, tudod, Laci, én nem értek ezzel
1013# egyet. De ha így gondolod, csináld így. S utána egy kis csönd, és azt mondja: Ha valami bajod lesz, akkor én
1023# legyek az első, akihez jössz.
1026# 
1026# Micsoda szépség ez! Én nem értek veled egyet, de ha bajod lesz, gyere hozzám. Na, ezt értem Matula bácsi
1034# módszere alatt. Hogy mit jelent az, hogy egy gyereken nem uralkodom. Hanem engedem, engedem. De közben persze
1043# hát nyilván olyan feladatokat adok neki, vagy olyan feladatokra, kihívásokra engedem őt, ami az erőforrásainak
1053# megfelel. Nyilván nem azt élvezem, hogy állandóan pofára esik...
1058# Na. Milyen csúnyán beszélek!
1060# 2. A felnőtt határozza meg, mi a jó és a rossz.
1064# Ez a "fekete pedagógia" egyik klasszikus kijelentése. "A felnőtt tudja". Az ő kezében van az, hogy mi a jó és mi
1074# a rossz, és véletlenül sem lehet az, hogy egy gyerek hozzá tudjon szólni ahhoz, hogy neki adott esetben mi esne
1083# jól. Ugye, ennek a klasszikusa (tudom, hogy ezt már mondtam), mikor a szülő adja a gyereknek a
1091# nem-tudom-micsodát, és akkor azt mondja: "finom!". Honnan tudja?! Hát a gyerek evett már belőle, vagy mondta,
1100# hogy...? Nem. Azt lehet mondani, hogy "papi!". Vagy "alma", vagy "körte", vagy ezeket lehet mondani. De hogy
1109# finom-e? Majd a gyerek eldönti, hogy finom-e vagy nem.
1113# Amikor egy szülő dönti el, hogy mi jó és mi rossz - ilyen értelemben! Hogy a gyerekeknek mi kell, hogy jól
1122# essen, hogy a gyereknek mihez kell, hogy kedve legyen, hogy egy gyerek mit tartson szórakoztatónak, vagy mit
1131# gondoljon a szabadideje eltöltésére, hogy mi... Ez nem azt jelenti, hogy a gyerek csinálja azt, amit akar! De
1140# hogy nem mondjam már azt, amikor a gyerek azt mondja, hogy "fúj" akkor ne mondjam már, hogy "Nem fúj!! Finom!".
1150# De hát... amilyen hülyén hangzik ez... pedig ezt szoktuk tenni! .... Nem? Addig nyomjuk... hogy ez "finom"! És
1159# akkor?
1159# Ha egy kicsit már van valami gógyija a szülőnek, akkor nem azt mondja, hogy finom, hanem: egészséges! Nem finom,
1169# de egészséges! Hát, a gyerek nagyon ki van segítve ezzel.
1174# 
1174# Tehát a felnőtt határozza meg, hogy mi a jó és a rossz.
1179# 3. A rossz gyerekek gyakran feldühíti a szülőt.
1184# Ez annyira általános: a szülők a saját érzéseikért állandóan a gyerekeket teszik felelőssé. Mindig ilyen
1194# mondatokat mondunk. "Mindig." Ne dühíts föl! Ne bosszants! Ne idegelj! Ne hozz ki a sodromból!
1203# Ahelyett, hogy a szülő reflektálna arra, hogy ő lesz dühös! A gyerekével interakcióban van, és dühössé válik!
1214# Kinek a haragja? A szülők kifejezetten minden érzésükért a gyerekeiket szokták felelőssé tenni, legalábbis a
1224# szavaikkal ezt fejezi ki. Ez: minden érzésemért a másikat felelőssé tenni, tulajdonképpen a felelősség
1234# áthárítása. Arról nem is beszélve, hogy a hozott érzéseinkért sem szoktunk felelősséget vállalni. Mikor az apa
1245# fáradtan hazajön a munkából és a gyerek a kanállal csapkodja a tejbegrízt (és az mintákat hagy a plafonon), és a
1256# szülőnek ehhez nincsen türelme és lekever jobbról-balról: sitty-sutty - ez a szülő haragja. Ne tegye felelőssé a
1267# gyerekét, aki játszik a tejbegrízzel. Miért kéne felelőssé tenni a gyereket ezért? Sok mindent lehet tenni, de
1278# az én haragomért őt felelőssé tenni?! Kinek a haragja?!? Hát az enyém, itt van benn; én, én vagyok haragos.
1289# Tudom, hogy ezt már sokszor mondtam, de tényleg: "dühítesz" - ilyen nincs. Dühös lettem! Azt mondhatom: olyan
1299# kifejezéseket használsz, amitől olyan dühbe gurultam, hogy megbolondulok tőle! Korrekt mondat. Valójában a
1310# szülő-gyermek kapcsolatból hozzuk ezt a teljesen reflektálatlan beszédet. "Dühítesz". "Megijesztesz". Dehogy,
1320# hát miért? Most jut eszembe: tettem-vettem a konyhában, és közben az a valaki, akit vártam, megérkezett. És
1331# miután szokott hozzám jönni, ezért beült a szobámba. De én nem voltam benn. Beült, és gondolta, hogy majd jövök.
1342# És, ugye, nyitottam ki a szobám ajtaját és ott volt egy ember! Hát megijedtem! De ő nem "ijesztett meg". Ott
1353# ült, teljesen jámborul, tényleg semmi nem tett. Ha megáll így az ajtó mögött, és hjjááÁÁÁÁRRR!, ezt csinálja,
1363# erre mondhatom, hogy ne ijesztgess, vagy hogy menj a sunyiba - erre sok mindent lehet mondani. De ő nem csinált
1374# semmi ilyesmit, ott ült teljesen jámborul és várta, hogy én megjöjjek. De erre mégis azt mondjuk: "jaj, de
1385# megijesztettél!". Nem ijesztett meg, csak ült.
1389# Szóval, azt gondolom, hogy ennek a gyökereit totálisan gyerekkorból hozzuk. Totálisan! És mennyire nem
1399# reflektálunk rá. Na jó.
1402# A párkapcsolataink tele vannak ezzel. Tele, telistele. Ezt nem ... nem, nem. Sajnos a szavak nem az erősségem
1412# most, ami egy előadáson nem egy kis hiba, de... majd valamit csinálunk.
1419# 4. A gyereknek kímélnie kell a szüleit!
1423# Szerintem ti, akik mosolyogtok, ti ismeritek ezt, nem? Most játszhatnánk, hogy tegye föl a kezét, aki hallotta
1434# annyiszor, hogy az összes ujja nem elég, hogy visszaemlékezzen, miközben a gyerekkorról nincsenek is emlékeid.
1445# Hogy: maradj csendben, Petike; apád fáradt és alszik! Hát hogy én ezt hányszor hallottam?!? Ugye, ebben az a
1455# vicc, hogy ami...
1457# Mondjad, mi lett veletek? Ja, hogy kicsit kívül vagyok a saját testemen? Jó, mert itt váltottam, csak nem mondok
1468# minden szót ki. Rátok bízom a felét. Igen, ez most már nem az a...
1475# De most: képzeljük el ezt a helyzetet. Hát a szülők (most vegyük jelesül az apákat). Az apák, ha normálisan
1485# dolgoznak, akkor fáradtan fognak hazajönni, nem? Ez tehát azt jelenti, hogy a gyereknek a hétvégén kívül mindig
1496# tekintetbe kell venni azt, hogy az apukája fáradt, nemdebár? Miközben a gyerek sokkal jobban rászorul az
1506# apukájára, mint fordítva! De azért: "szombaton apa alszik". Hát: egész héten a gyerekért dolgozik! A gyerekért!
1517# Esték nem, szombat délelőtt nem, akkor délutánra... Na de délután?! Hát értitek... délután apa azért mégiscsak
1528# elmegy, hogy azért egy kicsit mégiscsak lelazuljon. Nem? Ezért akkor: szombati meccs, ilyesmi (ma már ilyen,
1539# hogy meccs...). Na nem baj.
1541# Hát a vasárnap meg? Rá kell pihenni a hétfőre! Tehát végül is, amit a gyerekekkel kapcsolatban a szülők... Hát
1552# ez az apa, ez... Tényleg, hogy ki lehet esni ebből! Az agyam berozsdált, na.
1560# 
1560# 5. A gyerek spontán érzései, indulatai, vágyai a rosszaságának a jelei.
1567# Tudom, már erről is volt szó. Kereszteltem most, nagykarácsony és kiskarácsony között. (Milyen. Szépen fejeztem
1578# ki magam...) és persze a gyerek bőgött. Bőgött. És minden szülő, amikor egy gyerek sír, azt mondja: "ne légy
1589# rossz". S amikor egy gyerek nem sír, akkor "jó gyerek". Katasztrófális kijelentések! Ha egy gyerek sír, akkor
1600# nem jó vagy rossz, ha nem sír! Mit csináljon?! Hát mit csináljon?!? Oldjon meg matematikai feladványokat, vagy
1612# mit tegyen? Hát persze, hogy sír!
1615# És akkor... mindig ezt teszem. Kedves apuci, anyuci! Nem, nem kell a szájába összes létező beleférő tárgyat
1626# odagyömöszölni! Az döbbenetes, ahogy a szülők... adja a kisujját, az nem jó... hüvelykujját ... két ujját. Akkor
1638# előkerülnek a cumik, a cuccok, a... Dehát csak kereszteljük, tehát ez nem egy ilyen túlélő nem tom mi, hogy
1649# mindent a szájába kelljen dugni! És akkor utána a szülők: hogy hogy van az, hogy mindig-mindig kell, hogy
1659# cigizik meg iszik meg nem tom mi. Mert mindig a a szájába dugtak valamit! Hát az összes érzését úgy csitították
1671# el, hogy nyammogott valamit. Hát akkor miért ne nyammogna felnőtt korában is? Nem? Hát jól begyakoroltattuk mi
1682# vele: mindig nyammogjon!
1684# Tehát mondom a szülőknek: apucik, anyucik! Hagyjátok a gyerek száját! Hát arra van, hogy sírjon, nyomja. Hát
1696# hadd nyomja! Legalább rövidebben beszélek. Nem jó nektek? Na ez jó érv volt, ez hatott rájuk. És akkor utána
1707# lement a keresztelő. Sírt? Na és, hát sírt. És akkor délután telefon. Feri atya! Ez annyira szép volt! Hát ilyen
1718# keresztelőt! Hogy sírhatott a gyerek! Az egész rokonság odavan! Micsoda szép keresztelő volt!
1728# Persze: a gyerek spontán érzései, indulatai, vágyai a szülőkre veszélyt jelentenek - gondoljuk mi, sérült
1738# felnőttek. Hogy ez a számunkra veszélyt jelent. Egy kétéves kislány azt mondja most a nyaralás után (már ugye
1750# ősszel): Mama! Messzire szeretnék utazni! Hát de miért? Mert a Balaton nem tud idejönni!
1759# Úgyhogy a gyerek vágyaival semmi baj nincs.
1763# 6. A gyerek akaratát korán meg kell törni!
1767# És aztán ez szép lassan egy annyira torz kereszténységhez vezet... Tehát először a szülők megtörik a gyerek
1778# akaratát, utána pedig azt mondjuk, hogy "aki le nem mond a saját akaratáról, nem lehet az én tanítványom". Aki
1790# az akaratát nem "áldozza föl", az nem lehet Krisztus követője. Ezt a gyagyaságot! Ha kibelezzük magunkból az
1801# akaratot (mert "föláldozzuk"), akkor mivel fogunk akarni? Ez ilyen egyszerű. Hát akarni kell valamivel, nem?
1812# Erre van az akarat! Ezért majd hülye leszek az akaratomat beáldozni, föláldozni begyalázni, rossznak tartani -
1823# én aztán nem! Örülök, hogy van! Hát különben régen nem tudom mi lenne velem. Nem? Ezért aztán a kérdés az, hogy
1834# a saját akaratomat (amit fejlesztek) hogyan tudom összefüggésbe hozni Isten akaratával? Hogy a két akarat tud-e
1846# együttműködni egymással? Mert ez volna a jó minta a szülő és a gyerek részéről. Hogy a szülőnek is van akarata,
1857# és a gyereknek is. És alkudoznak, és tudnak kompromisszumot kötni. És kölcsönösen elismerik, hogy az, amit a
1868# gyerek akar, az nem rossz - csak lehet, hogy a szülő mást akar! És a szülő rá tudja venni a gyereket, hogy ő
1879# akarjon mást is. Vagyis, hogy ne lemondjon az akaratáról, hanem együttműködjön az akaratával a szülő
1890# elgondolásának! Hát erre szükség van!
1893# Ez fantasztikus. Ilyen karácsonyi, nem? Ez tök jó!
1898# Úgyhogy egy olyan kereszténység, ahol az ember (nem tudom én) keresztre feszíti az akaratát, hogy aztán Isten
1910# akarata dobogjon benne... Hát Isten akarata dobogjon Istenben! Sokkal szebbnek tartom, ha nem egy akaratunkból
1921# kibelezett nem tudom én micsodák vagyunk, hanem, ha ez a két akarat együtt tud működni egymással!
1931# 7. A gyerek kötelességtudatából, engedelmeskedéséből szeretet fakad.
1938# Tehát kötelességtudóvá nevelünk egy gyereket, "megtörjük" az akaratát jól, ööőőüüürrggh, és akkor majd szeretni
1949# fog bennünket meg a felnőtteket meg a jó Istent! Hát, hogy nem, az is biztos.
1957# Minden két alkalommal eszembe jut ez a valaki, aki ütötte-vágta a saját gyerekét. S akkor mindig arról beszélt,
1969# hogy "én jót akartam neki, hogy megtanulja, hogy mi a helyes! Hát, hogy nem azt tanulta meg, az is biztos!
1979# Csináltak veletek olyant a szüleitek..:? Összebalhéztál a tesóval, nem tudom én kivel? Állj ide! Te állj oda!
1991# Most kérjetek bocsánatot!! Ismerős ez? Addig innen nem mentek el, amíg nem kértek bocsánatot, de őszintén!
2001# Persze. Szívből, spontánul, saját elgondolásból. Ugye, ennek aztán vannak verziói. Az én szüleim azt mondták:
2013# térdelj be a sarokba. Te a jobb sarokba, te a bal sarokba (merthogy ikertesóm volt). S betérdeltünk. "Akkor
2024# állhatsz föl a sarokból, ha odamész a testvéredhez és őszintén bocsánatot kérsz!" (Nagy, kifejező kacaj a
2034# háttérből.)
2036# 
2036# Ez egy kicsit fáj azért! És hogy... De azért az élmény megvan, ugye?
2043# Most hagynék egy kis időt nektek. Hogy titeket ez mire tanított meg? Mit tanultatok meg ebből? A képmutatást;
2056# hazudni kell, és akkor jól érezzük magunkat. Akkor lehet menekülni. Úgy van! Vagy: csak azért se, és akkor nincs
2069# vacsora! Van, aki két órát is kibírt. Hát, akkor meg megtanultuk, hogy az élet egy szenvedés. Én azt tanultam
2082# meg, amit a tesómmal meg is beszéltünk: egy kicsit térdelünk, aztán odamegyünk: Bocsáss meg, tesó! Megbocsátok,
2095# tesó! S megyünk a dolgunkra. Vagyis: ütjük-vágjuk egymást, és utána egy hamis megbocsátás-procedúrát
2107# végigcsinálunk, és akkor üthetjük-vághatjuk egymást. Engem ez a cinkosságra tanított meg: hogyan lehet
2119# kijátszani a szüleinket? És arra gondolni, hogy a szüleink nagyon buták! Nagyon. Hát nem látják?! Hát, ha nekik
2132# ez kell? Megvan ez a mondat? Hát, ha neked ez kell! Hát akkor odalököm!
2140# Hát de hogy a bocsánatkérésre ez nem tanított meg engem. Másra nagyon, nagyon jól! Ugye, hogy hogyan legyünk
2153# cinkosok a hatalommal szemben? Engem erre tanított meg. S hogyan röhögjük ki? Ahogy Presser Gábor énekli (ez
2165# jutott eszembe): a cinkos, összekacsintó egymást keresés! Na, ez ez. Tehát engem erre tanított meg.
2177# 8. Heves indulatokat, érzéseket tiltással ki lehet irtani.
2184# Azért tiltunk, hogy ezek a heves érzések tűnjenek el! Jött hozzám egy 17 éves fiú (volt ő 19 is). Ez egy ilyen
2197# szentírási formula. "Kettőt mondok, három lesz belőle!". Azt mondja. Gyónt. Mondta így az egszerűeket.
2209# Ütöttem-vágtam belerúgtam, fölhasítottam satöbbi. Űha. De van itt egy nagy bökkenő. Rájöttem, hogy szívből
2221# utálom az egyik tanárom. Ez bűn?
2225# Ez a fogós helyzet! Na, pap bácsi! Erre mit mondasz? Szívből utálom a tanárom - ez bűn? Na? Na? Kedves szülők?
2238# Mindenkiben van egy szülő. Mondjam, mit mondtam? Na, azt nem kapjátok! De, mondom, persze, hogy mondom. Miért
2251# volna bűn? Miért volna bűn? Hát utálod. Ez egy érzés. Annyi. Nem érzés - érzelem. Utálod őt. A kérdés nem ez,
2263# hogy bűn vagy nem bűn. Két nagy kérdés van szerintem. Az egyik: mit kezdesz az utálatoddal? Ez nagy kérdés! És
2276# hogy mit kezd veled az utálatod? Én ezzel fiúval erről beszéltem. Az, hogy te utálod a tanárodat - biztos van
2289# okod rá. Ok nélkül nem történik semmi. Utálod - utálod. Mit tesz veled az utálat, és te mit teszel az utálattal?
2302# Ez a kérdés!
2304# 
2304# Van annak értelme, hogy "utálni valakit, az tilos!"? Hát ez... a piros lámpára megszűnik?
2313# 9 A gyerek őszinte megnyilatkozásai a tiszteletlenség jelei.
2319# Na ez megint egy igazi klasszikus! Mondanék példákat. Mindenképpen meg kell őrizni az udvariasságot, a
2330# tisztelettudást. 3 éves kislány azt mondja (tesójának): Apa olyan, mint a karácsonyfa. Mindenhol szőrös, csak a
2341# tetején nem. (Mert tényleg kopaszodik a papája.) Hát ez olyan eredeti... nincs ebben semmi tiszteletlen!
2352# Egy saját élmény: szüleinkkel kirándultunk. Még óvodás sem voltam. A tesómmal ültünk a buszon hátul, mert ott jó
2363# hányingert lehetett szerezni. Nem kellett... szüleink nem vidámparkba vittek, hanem fölültettek az 56-os buszra.
2375# Tényleg az 56-osra: a Hűvösvölgyből megy. Ismeritek? Ott van az a bukkanó. S ha elég gyorsan megy a busz, akkor
2387# "huuuuUUUuuuúú!". Ismeritek, ugye? Nem kell hullámvasút - ez megvan, az 56-os busz? Neked is! Közös élmények!
2398# Na, és akkor ülök a tesómmal (fiú tesóm van). Ülünk, és akkor nyiuuuúúúúÚÚúmmm! És akkor fölkiált valamelyikünk
2409# (már nem tudom, melyikünk, mert a családi legendáriumból nem derül ki, hogy ki), mindenesetre elhangzik a fontos
2421# mondat: "Érezted a pisilődben?!?".
2425# 
2425# És ahogy visszaidéztem, tényleg: ott is, ott is jön. Tehát ez egy nagyon... Nem tudom, hogy a lányok érzik-e ezt
2436# valahol? És annyira bennem van, pedig még nem voltam 3 éves sem. Tényleg, egészen pici. És akkor emlékszem:
2447# anyukám jó fej volt. Hazamentünk, és akkor elmondta, hogy: Tudod, Ferike, ilyet lehet mondani, csak hát úgy
2457# magadban, nem szavakkal... De mindenesetre nem tolt le érte. És milyen érdekes, hogy ez a történet úgy él
2468# bennem, hogy "nem tolt le érte"; hogy a családi legendáriumba bekerülhetett és ezért meg is őrződött! És nincs
2479# is vele kapcsolatban szégyenérzetem. Azt gondolom, hogy gyerekként egy csomó ilyet mondunk, és vagy kitörlődnek,
2490# vagy már csak a szégyen van meg. Amit újból és újból, teljesen más helyzetekben az életünkben átélünk. Hogy
2501# hogyan tudott megőrződni bennem egy ilyen emlék, miközben 3 éves koromból alig emlékszem valamire!
2511# Az apuka mondta a gyerekének: figyelj, Rozikám; most el fogunk menni ide meg ide, és tururumm, dururumm. Mire
2522# Rozi azt mondja: Apa, nekem ehhez nincs kedvem! Node miért nincs?! Hát azt még nem gondoltam ki.
2532# Szóval, a gyerek őszinte megnyilatkozásai azok őszinte megnyilatkozások és kész. Nem ellenünk vannak.
2542# 10 A gyereket nem kell tisztelni, legfeljebb a teljesítményét. A szülőt viszont mindig!
2551# A szülőt mindig kell tisztelni, a gyerekek viszont nem - legfeljebb a teljesítményéért. Hmm.
2560# Eszembe jutnak azok, azok a beszélgetések a szüleimmel, amikor óriási marhaságokat mondtam nagy meggyőződéssel.
2571# (Ez nem sokat változott - ezt a tulajdonságomat sikerült tovább örökítenem). És hogy milyen... az anyukám tudott
2583# engem nagy türelemmel hallgatni. S ahogy visszagondolok, hogy hogy? Hogy tudta félórákon keresztül hallgatni,
2594# ahogy én mondtam a magam sületlenségeit?! Azt, emlékszem, elmeséltem néhány éve, hogy amikor életem első
2604# szerelmével jártam, és az életem első szerelme a spejzben lakott. Tényleg. Mert több testvér volt, kicsi volt a
2615# lakás - s akkor az már úgy adta magát az életkor szerint. Akkor az én szerelmem úgy döntött, hogy ő már
2626# független szeretne lenni. S akkor beköltözött a spejzba. S tényleg; nagyon jó fej volt (hát nem véletlen,
2636# ugye...).
2637# Ez azért volt vicces, mert amikor ketten voltunk bent a spejzben, akkor az ajtót már csak nehezen lehetett
2648# becsukni. És a spejznek a fala összeért a nagyszobával. És ilyen vékony, nem tudom milyen fal volt. És hát én
2659# aztán nyomtam a púpot, ami belefért. Én aztán mondtam ezeket a... 14-16 éves volt, és mondtam és mondtam és
2670# mondtam. De nem volt egy hosszú kapcsolat (de hosszú volt, hosszú volt...). Emlékszem, egyszer a monológom
2681# átszűrődött a nagyszobába, s akkor jött az anyuka, és azt mondta: Feri! Te nem akarsz népművelő lenni?
2691# (Most egy kicsit meg tetszett alázni; ugye, Margit néni?)
2697# Szóval, hogy... hogy amikor a felnőttek a gyereknek azt a rengeteg csacskaságát (ami azonban a gyerekek annyira
2708# hitelesen jön, pont, pont belőle jön ahogy jön), azt képesek tisztelettel vagy odafigyeléssel hallgatni!
2718# Mennyiszer fojtjuk a gyerekekbe a szót! Most is vasárnap beszélgetek a pöttyökkel. És hogy ez milyen fájdalmas
2729# tud lenni, ahogy látom a szülőknek a magatartását! Hogy kérdeztem a gyerekektől, hogy mondjátok meg, hogy a
2740# mesékben kik szoktak útnak indulni? Kik?! (Ahogy a három királyok útnak indultak és akkor erről beszélgettünk.
2751# És a mesékben ez hogy van?) Az első, aki jelentkezett egy kislány. És mondja: hát mind a három testvér! S az
2762# apja elkezdte rángatni, hogy hagyd már! Micsoda hülyeséget beszélsz??!? S akkor úgy kellett utánamenni, hogy:
2773# na, nem mondtál te rosszat! Csak nem egyszerre! Először a legidősebb; középső, s végül a legkisebb! Na. S itt
2784# jutott valami az eszembe (hogy a gyerekek tisztelete). Tudjátok, mire gondoltam? Hogy ha a házasságkötéskor
2795# esküt teszünk arra (hát, már ti: ugye, a férfi a nőnek, a nő a férfinek), hogy Isten engem úgy segéljen, téged
2806# szeretni foglak, holtodiglan-holtodiglan...
2810# Ismeritek a székely viccet, ugye? Hogy ül a férfi meg a nő a lócán. Azt mondja az asszony: te apjok, ha
2821# valamelyikünk meghal, én bekőtözök a városba!
2825# Arra gondoltam, hogy milyen szép az, amikor a nő azt mondja: Isten engem úgy segéljen (most mondom nagyon
2836# egyszerűen): elkötelezetten akarlak téged szeretni. Elköteleződöm melletted, és így foglak szeretni. S a férfi:
2847# elkötelezetten szeretlek én is! Na, akkor jöhet a gyűrű! Háhh! Miért nincs ilyen, amikor megszületik a gyerek?!?
2859# Szülői fogadalomtétel! Szülői eskü! Rájöttem, hogy ezt kéne csinálni! Minden kereszteléskor a szülőket...
2869# Mi lenne, ha odatérdelnének az oltár elé, s a gyereket föltennénk az oltárra. Hadd sírjon! És ott a szülők...
2880# most nem az, hogy "tegyen!"; most nem rászóltam a szülőkre... csak próbálok valamit, amire rájöttem. Miért? Csak
2891# a férj a feleség felé köteleződjön el? A gyerekei felé nem kell? Az úgy jött, oszt majd csinálunk vele... Majd
2903# uralkodunk fölötte; majd ütjük-vágjuk, ahogy nekünk jólesik. Persze jó szándékkal!
2911# Hogy milyen fontos lenne megfogalmazni egy szép esküszöveget! Ezzel is lehetne kezdeni, hogy... (Na, erről
2922# eszembe jutott valami, egy gyerekszáj. Kisgyerek imádkozott (kétéves). Azt mondja: Az Atya, a Fiú és szerintem
2933# nevében.
2934# 
2934# Ez jó! Nem? Hát teljesen! Ez egy igazi belső hitvallás. Az Atya, a Fiú és szerintem nevében. Szóval, valami
2945# olyasmit képzelnék el: szülői hitvallás, amit Isten felé mond el a szülők a gyerekére vonatkozóan. Pont úgy,
2956# mint az esküvőn hogy Isten engem úgy segéljen, hogy a gyermekemet tisztelni és szeretni fogom! Hogy az ő
2967# szükségleteit támogatom és érzelmileg melletted fogok állni! Hogy a lehető legtöbb tehetségemmel ...nem tudom,
2979# most nem akarok ilyen... nem, nem szép mondatokat akarok mondani, hanem... hogy nem volna, nem volna ez
2990# helyénvaló?
2991# Hahh! Jaj, de ezt gondoltam! Most azon ötletelek, hogy ezeket valahogy sundán-bundán...
3000# És akkor még egy.
3002# Az elköteleződésnek nagyon, nagyon szép irodalma van. Hogy úgy mondjuk, milyen lazán, egyszerűen: hát
3012# elköteleződtünk... Az elköteleződésnek mi az alapja? Mikor nevezhetjük úgy, hogy valaki elköteleződött a másik
3024# felé?
3025# Ha közös céljaink vannak, és a közös célokért együtt erőfeszítéseket teszünk. Most a szülő-gyerek kapcsolatról
3036# beszélek! Ha egy szülő valóban elköteleződik a gyereke mellett, akkor ez azt jelenti, hogy kölcsönös
3047# célkeresésben és együtt munkálkodásban vannak. Az elköteleződéshez hozzá tartozik az, hogy érzelmi támogatást
3058# adok annak, akivel elköteleződésben vagyok. Az nagy kamu, amit férfiak szoktak mondani, hogy itt vannak a
3069# céljaink, a gyerekeket fölneveljük, nem tudom micsoda - és nem ad a feleségének érzelmi támogatást! Hehh! Hahhh!
3081# Az nem elköteleződés! Lehet, hogy a férfinak gyönyörű céljai vannak; melózik, mint az állat (tiszteletreméltó).
3093# De hogy a felesége mellett nincs elköteleződve - ide a rozsdás bökőt!
3100# Érzelmi támogatás nélkül nincs elköteleződés! És a harmadik: hogyan volna lehetséges elköteleződésről beszélni
3112# akkor, ha nincsen önátadás és nincs elfogadás? Hát akkor szerződéskötés, üzleti viszony, nem tudom micsoda.
3123# Tehát: közös cél és együtt munkálkodás, érzelmi támogatás; önátadás és elfogadás. És hogy ez a 3 - ha egy szülő,
3135# megfelelő módon, szülőként a gyerek felé elköteleződik - hát, hogy ez mennyire van meg? Nem lehet, hogy nagyon
3146# gyorsan eljutunk oda, hogy a szülők nagyon sajátosan nem köteleződnek el a gyerekeik mellett? Az apa hozza haza
3158# a pénzt - ez igaz. Az anya 1-2 évig otthon van - igaz. Ahogyan a párkapcsolatban rögtön kibújik a szög a
3169# zsákból, nem? Elkezdünk rettenetesen boldogtalanok lenni. Azt mondjuk: ez... már csak együtt élünk! Fél év alatt
3181# úgy ki tud hűlni egy kapcsolat, mint a sicc! Fél év alatt - ha nincs kölcsönös érzelmi támogatást. Ha nem közös
3193# célokért együtt dolgozunk, ha nincs önátadás, ha nincs elfogadás - annyi annak a kapcsolatnak! És az, hogy a
3204# gyerekeinkkel való kapcsolatnak nincs "annyi", az csak azért van, mert a gyerekeink nem tudnak útibatyut kötni a
3216# vállukra. Próbálják, jelzik ők, hogy hát ez azért... Mi pedig micsoda, micsoda álszent nem tudom én miben
3227# leledzkedünk, hogy mi így a gyerekeinkért meg úgy... nem is vagyok elköteleződve! A szónak valódi értelmében -
3238# abban az elköteleződésben, amiből azok az értékek ki tudnak jönni.
3245# 11. Álbölcsesség: Az engedelmesség erőssé tesz
3250# Khrrrmmm... (kuncog)
3252# Egy 3 éves kislány azt mondta (sírva, amikor a szülei már 25-ször "így csináld meg úgy csináld!", 3 éves volt;
3264# azt mondja): Én nem gondoltam, hogy ilyen dirigálósak vagytok! Ezt a szót, ezt hamar megtanulta!
3274# Az egyházban az engedelmesség. Hú, de nagy téma ez! Hát, hogy erőssé teszi-e az embert, azt nem tudom.
3285# Depresszióssá. Hmm. Tehát a kikényszerített engedelmességről beszélek. A szabadon megélt engedelmesség az nagyon
3297# jó dolog! Nagyon jó dolog! Az a tapasztalatom, hogy emberként nagyon is, nagyon is embervoltunk tartozik az
3308# hozzá, hogy tudjunk leborulni. Hogy tudjunk. Hogy az engedelmesség valahogy a személyiségnek egy része
3319# (énszerintem). Most mondok egy példát. Hogy a természettel kapcsolatosan is: jobb, ha az ember belátásra jut, és
3330# azt mondja, hogy jobb, hogyha tudomásul veszem, hogy a folyó a magasabb pontokról az alacsonyabb pontok felé
3342# folyik. És engedelmeskedünk ennek a törvényszerűségek. Az embert nem gyalázza le az engedelmesség (önmagában).
3353# Egy kicsit se! Tehát nem önmagában az engedelmességgel van a baj! Azzal semmi baj nincs. Az afféle
3364# engedelmességgel, aminek az ára az, hogy az akaratod az pfújjj, akkor beleződjé' ki, hunyászkodjá' meg... Na, az
3376# efféle engedelmességhez nem füllik a fogam! Hmm.
3381# Á, mondok néhány mondatot.
3383# A bíboros úr behívatott. Tényleg! Hogy legyek plébános. S mondom neki: Bíboros úr, én azt gondolom magamról,
3395# hogy én nem vagyok plébánosnak való. Egyszerűen énnekem másra több tehetségem van. Én azt gondolom, kedves
3406# püspök atya, hogy engem nem plébánosnak kéne rakni, hanem függetleníteni kellene, hogy tehetségem szerint tudjam
3418# csinálni azt, amiből talán valami jó kijön.
3422# Bíboros úr azt mondta: Feri, szerintem neked igazad van. Jogosnak látom amit mondasz. De kevés a pap, tehát...
3434# És ez így teljesen oké! Ez oké! De hogy engedelmességben miért ne mondhatnám azt, hogy mit gondolok magamról,
3445# meg azt, hogy mit gondolok arról, hogy hol van az én helyem? És ő is elmondhatja az, mert ő meg a püspök. Hogy ő
3457# meg akkor ezt mondom neked, hogy menj oda. És ez teljesen rendjén van! Ez egy teljesen korrekt kapcsolat.
3468# És amikor valaki nekem szegezi azt: hát azért, kedves Ferenc atya ("Pál atya"). Na, kedves Pál atya, azért maga
3480# nem egy plébánosok gyöngye! (Hát van ilyen!) Akkor én csak annyit mondanék: a Bíboros úrnak én is pont ezt
3491# mondtam! Ilyen egyszerű. És erre nem lehet mit mondani. Érted?
3498# Vagyis, hogy egy szabadon meghozott engedelmesség az engem is véd. Én ebben nagyon szabad vagyok! Úgy vagyok
3509# plébános, ahogy tudok. Pont úgy! Jó? Átment? Nincs az engedelmességgel semmi baj, ha az nem önmagunknak a
3520# bealázása, meghunyászkodás, "nem szabad kimondani semmit". NNNa. Látjátok, milyen jó püspök ez az Erdő Péter
3532# bíboros úr? Azért mondtam ezt, mert hogy olyan kritikusan szoktam ugye, beszélni. Na, és akkor tessék: a másik
3543# serpenyőbe is került valami.
3546# 12 A dicséret elbizakodottá tesz és károsan hat a helyes önértékelésre.
3554# Hát, ezt a jól bejáratott badarságot! Szlogenszerű, ahogy valaki azt mondja: nem akarlak szembedicsérni, de...
3565# Miért nem akarsz?! Csak nyugodtan! Ne fogd vissza magad! Ahogy jön, csak úgy szabadon! De hát ez nem egy
3576# egészséges dolog? Hogy odamegyek: de fantasztikus! Hát most a pöttyös misén kérdeztem a gyerekeket, és az egyik
3588# gyerek egy olyat mondott... hogy mondjam: 20 évig kellene börtönben ülni és gondolkodni, hogy eszembe jusson az.
3600# Hát nagyon is a szemébe mondtam: Laci (mindenki Laci), te olyat mondtál, hogy...zseniális! Sose jutott volna
3611# eszembe! Hát nagyon is szemébe kell mondani. Mi mitől félünk? Ugye? "Majd elbizakodott lesz." Hát gyagyaság!
3623# 
3623# Mondjad? Hogy mit mondott? Neked kell az egész történet... te kis mohó! Hát, a három királyok történetének a
3634# tanulságát kérdeztem. Hogy mondjátok meg gyerekek, ennek a történetnek mi a tanulsága szerintetek? S ez a kisfiú
3646# (most 11 éves) ennek a történetnek az a tanulsága, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele! Most azt mondd meg
3658# nekem Laci, hogy ebből a történetből ez hogy jön ki? Értem ezt a két dolgot külön-külön, de hogy Heródes milyen
3670# verembe esett bele? S a gyerek azt mondja: Nana! Heródes meg akarta tudni, hogy hol születik meg a messiás, mert
3682# neki az konkurrencia volt, és el akarta tenni láb alól. De azzal, hogy akarta tenni láb alól a három királyokat
3694# is, ezzel azt érte el, hogy sosem tudta meg, hogy hol születik a kis Jézus! Tehát ki akart szúrni a három
3705# királyokkal, és azt érte el, hogy sose tudta meg, amit meg akart tudni! Ez már számítógép-korszak!
3715# Ez az űr-korszak. Én még egy-két évet maradok, de már...
3721# 13 Az alacsony önértékelés mások megbecsüléséhez vezet.
3727# Ez egy eléggé ilyen kultúrkeresztény. Ugye? Hogy jól ütjük-vágjuk, bealázzuk magunkat: te senki vagy, semmi
3739# vagy. Keresd mindig magadban a hibát. Ismerős ez a bölcsesség? Mindig keresd magadban a hibát!
3749# Hát ez... Mindig csak magadban keresni a hibát, ez embertelen. Embertelen! Ha azt mondjuk, hogy nagyon fontos,
3761# hogy mindig magadban is meglásd, hogy mi az, amit nem tettél jól - ha van ilyen. Ezt nézd meg, vizsgáld meg. Ez
3773# nagyon jó mondat. De hogy mindig magadban keresd a hibát - ez nagyon embertelen. Az alacsony önértékelés az nem
3784# mások megbecsüléséhez vezet, hanem függéshez. Ugye, hogyha én egy senki vagyok, akkor rád szorulok, aki valaki
3796# vagy. Ha én nem tudom megcsinálni, mert kis hülye vagyok, kis béna vagyok... akkor kellesz TE, nagyon okos,
3808# nagyon szép, nagyon ügyes, nagyon rátermett. Ugye? Tehát függéshez és kiszolgáltatottsághoz vezet.
3818# Megbecsüléshez nem annyira.
3821# 14 A gyöngédség a szülő részéről káros, mert elkényezteti a gyereket.
3828# Ez? Na, van akinek ez. A normális gyöngédségre azt mondják sokan: micsoda majomszeretet! Minek kell nyalni-falni
3840# azt a gyereket? Hát nem nyalja-falja; hát adott neki két puszit. Jó.
3848# 15 A gyerek érzelmi szükségletei nem lényegesek.
3853# Nagyon sok szülő azt gondolja a gyerekéről, hogy tulajdonképpen egy neveletlen kis állat. Egy kis állatka, akit
3865# ő kell, hogy emberré tegyen. Úgyhogy most faragunk belőle ember! Hát ismerős ez? "Fiam, én embert akartam
3876# belőled faragni!" Miért, mi volt addig?! Hát ez csak úgy lehet, hogy szamár volt és ember lett. Ökör volt és
3887# ember lett. Csacsi volt és ember lett. Béka volt és ember lett! Hát egyetlen szülő se akarjon embert "faragni" a
3899# gyerekéből, mert már az! Hmm. (Most belehúztam!) A kereszt... A keménység (kereszténységnek olvastam a
3910# keménységet).
3912# 16 A keménység jó előkészület az élet nehézségeire.
3917# Sajnos egyáltalán nem. A keménység a későbbi felnőttet kiszolgáltatottá teszi az élet nehézségeivel szemben.
3929# Mert annyira sérültté teszi, hogy az élet természetes kihívásaival az illető nem bír megbirkózni. Mert amikor
3940# föl kellett volna tankolni, azzal, hogy értékes vagyok, kompetens vagyok, szerethető vagyok, meg fogom tudni
3952# csinálni; szép az élet, jók az emberek és ha nem, azt is el lehet viselni... akkor én nem ezt kaptam.
3963# Ütöttek-vágtak. S akkor felnőttként egyszerűen nem bírok felnőtt módon élni. És itt egy nagyon... olyan harag
3974# van bennem! Jött hozzám egy valaki, egy állami gondozott kislány érdekében, aki nem is kislány, mert 16 éves. De
3986# ugye falcolja magát (ugye, tudjátok, ez mi: vagdossa magát) és volt már két öngyilkossági kísérlete. És teljesen
3998# ki van a kislány. Gyerekkorában, hogy "megedződjön az élet nehézségeire", mondjuk, ez is az odakötötte a
4010# radiátorhoz! Hát ha ez valakit felkészít az élet nehézségeire... Az, hogyha valakit odakötnek a radiátorhoz, az
4021# nem készít föl senkit sem az élet nehézségeire, hanem a pszichiátriai kezelésre készíti föl! És hogyha ennél
4033# kevesebbet tettek velünk, az sem az élet nehézségeire készített föl, hanem arra, hogy sok pénzt keresünk, hogy
4045# el tudjunk menni majd a pszichiáterhez. Arra készített föl! Hogy aztán jó sok milliókat költsünk arra, hogy
4056# normálisak lehessünk. Jó, jó üzlet! Ez a pszicho-biznisz egy jó buli!
4064# És képzeljétek el, hogy na, akkor nekiálltam/unk, hogy keressünk egy 16 éves lánynak megfelelő segítséget, ahol
4075# be tud feküdni, ahol van terápia, van gyógyszeres kezelés. De ahol nemcsak a gyógyszert nyomják bele, hanem
4087# valami terápia van; de normális hely, ahol... És Budapesten nincs. Miért nincs? Mert a gyerekosztályra nem
4098# veszik föl, mertt elmúlt 14. A felnőtt (egyébként jó helyekre) nem veszik föl, mert nem nagykorú. S amikor a
4110# harmadik pszichiáterrel futottam az ötvennyolcadik kört, akkor végül is azt az üzenetet kaptam az egyik neves
4121# magyar pszichiátertől, hogy "egyetlen tanulsága van ennek a történetnek: hogy ma Magyarországon serdülőkorban
4133# nem érdemes betegnek lenni.". Ez a tanulsága van. Mert nincs ellátás! Így, ahogy mondom. Serdülőkorban! Ezt nem
4145# tudom minősíteni, na. Csak iszonyat dühös tudok rá lenni. Most mondjátok meg, micsoda világ az, ahol a
4156# felnőtteknek ezt megteszik a gyerekekkel, majd amikor a gyerek totál padlón van, akkor "sajnos neked nincs hely
4168# sehol". Vahhh...
4170# 
4170# Az anyuka szigorúan rászólt a kislányára: Katika, fogadj szót! Mire Katika azt mondja: "Jó, mindjárt fogat szólok".
4189# Én, azt hiszem, most befejezem. Úgyhogy szóljatok fogat. Nagyon köszönöm a figyelmeteket is akkor a következő
4208# héten találkozhatunk. Akar-e valaki hirdetni, van-e valakinek valami fontos?

Lejegyezte: Szabó Zoltán Illés