2007.09.25.
A pálferi wikiből
Tartalomjegyzék |
Címszavak
- A Satir- modell,
- hogyan határozunk meg egy - eseményt, - változást, a hierarchikus (alá-fölrendelő) gondolkodásmódban.
- igény, vágy, elvárás, ok-okozati összefüggések, családon belüli szexuális erőszak
- a család, mint rendszer, „valaki mondja meg a tutit”.
Téma
A családtörténet hatása az egyéni sors alakulására. Virginia Satir: A Satir- modell.
Előző előadás ismétlése
A családtörténet 3 generációt vizsgálva, hogyan határozza meg a saját egyéni életutunkat. Hierarchikus gondolkodás, cselekedet jellemzői Satir Asszony nyomán.
Hogyan látunk egy kapcsolatot, embert, eseményt, változást az alá-fölérendelő gondolkodásmódban.
Ki van fönn és ki van lenn? Ki mondja meg a „tutit”? A felszín alatt „sebek” vannak. Biztonság, bizalom. Szocializáció, individualizáció.
Összefoglaló
2. Hogyan határozunk meg egy „Embert”(v. Önmagunkat) folytatás
- Ki az, aki behódolt, ki az, aki fönn van. Hol vagyunk mi? Az alá fölé rendelő gondolkodásmódban folyamatosan minősítünk, kritizálunk, előítéletesen élünk.
- „Nem vagyok elég jó”!
- Példa: „Etessük a papot” :)
- Igyekszünk megjavítani a dolgokat, értékességünk, önértékelésünk külső dolgoktól függ, valakitől, valamitől. Mások által adott szabályok révén határozzuk meg magunkat.
- „Önmagamban értékes vagyok”! →Ez a jó gondolkodás!
- Gyakorlat: Gondolj valamire a társadra vonatkozóan, konkrét dologra (pl. ne arra, hogy szeressen). Milyen mély vágy, igény, elvárás van benned… valami, amit szeretnél tőle megkapni… és most képzeld el azt, hogy nem kapod meg!
- Figyeld meg, mi történik veled! Mit fogsz érezni, gondolni? Mit mondanál neki? Valószínűleg düh, szorongás tör rád. „Ha szeretsz, meg kell, hogy add! Nem szeretsz? Nem vagyok elég fontos?” →Alá-fölrendelő világ!
- Elvárásaid vannak! Elvárás≠Vágy, igény!!! Példák.
- „Ha valaki egy növekedési modellben gondolkodik,- cselekszik, érez stb.-, lázadás nélkül képes félretenni mások elvárásait, és rátalálni önmagára.” (Satir)
3. Hogyan határozunk meg egy „Eseményt.”
- Ok-okozati összefüggések mentén, lineárisan. Például: „Azért vagyok… mert az apám, az anyám…! Minősítem a szüleimet, gyermekként alárendelő pozícióban voltam, most föléjük akarok kerülni.→ Ez a gondolkodás nem gyógyít, gátol! „Ameddig így gondolkodunk, nehéz lesz a növekedés!” (Satir).
- Szörnyeteg- Áldozat. Családon belüli szexuális erőszak, gyermekbántalmazás. Példa.
- Tapasztalatok, következtetések.
- Ha belátjuk, hogy a család egy rendszerben működik, - mindenkinek megvan a szerepe -, akkor van esély arra, hogy tudjunk fejlődni!→ Mellérendelő viszony!
- Az események, dolgok, jók vagy rosszak, ezért azt gondoljuk, ezeket jól, vagy rosszul lehet megoldani!→Nem jó gondolkodás! A helyzeteknek, nem egy „jó” megoldása van! Ne várjuk el attól, akiről azt gondoljuk, hogy „fent van”, mondja meg nekünk az egyetlen jó megoldást! Ne gondoljuk, hogy ez a valaki tudja a jó választ! Pl. Isten, Feri atya! Példa. „ Kapunyitási pánik. Valaki mondja meg a tutit!”
- Záró történet: „a pszichiáternél.”
4. A „Változáshoz” való viszony:
- ... az engedelmesség erősítésével tud történni→bűnbánat→”Nem voltam elég engedelmes”→valaki megmondja a „tutit”, belevisz a „frankóba” :), nekem csak engedelmeskednem kell→NEM!
- Példa: „a miniszoknyás gyónó története” :)
- Következtetések: „Mi az, amit soha többé nem akarsz megtenni? Hogyan akarsz élni?”→Ezek a jól feltett kérdések! „Mik a „bűneid”?”→Rossz kérdés!
- Azt gondoljuk, a változás félelmetes, el kell kerülni, mert felborul az egyensúly, és egyensúlyban kell maradni! (Alá-fölrendelő gondolkodás)
- „Kóros egyensúly. A családok nagy többé-kevésbé ebben él! Látszólagos egyensúly! A családi egyensúly, ha kóros, arra hasonlít, amikor egy nagyon kövér, és egy nagyon vékony ember libikókázik.” (Satir)
- Ha kibillenünk az egyensúlyból túlzott - evés, - ivás, - hatalomvágy, - pénz, - sexualitás - l pótoljuk! Ezek függő helyzetek, melyek tönkretesznek bennünket!
- Példák a papi hivatásban előforduló „kóros egyensúly”- l kapcsolatban.
- „A változás nem jó vagy rossz, szükséges! Azért rettegünk a változástól, mert az állandóság a legbiztosabb alapja a biztonságérzetünknek. Nem csak az állandóság a biztonság alapja, hanem az Önbizalom és a másikba vetett bizalom!” (Satir).
- Bármilyen változás történhet, - ez akár megviselhet, veszteséggel járhat -, de elég hatékony vagyok ahhoz, hogy el tudjam dönteni mi jó nekem, és mi nem. Miért ne rendelkeznék ezzel a képességgel?! Tudom, hogy meg tudom oldani az élethelyzeteket, hatékony vagyok, és jól döntök!
